Family 2017/3 lapozgató

2017. III. szám (ősz) / egy szám ára: 750 Ft; 16 RON; előfizetőknek: 593 Ft

w w w. fam i ly. hu

A kíváncsiság dicsérete – avagy biztos módszer az elhidegülés ellen

Szégyelld magad?

Bűntudat és szégyenérzet

Mihez kezdjünk egy akaratos gyerekkel?

Kezdődik az iskola: • Ismerjük fel időben a figyelemzavart!

• Lehet-e bukott gyerekből sikeres felnőtt?

• Van élet a szendvicsen túl!

„Életünk legjobb döntése volt, hogy egymást választottuk” Nyár végi találkozás Mihalec Gáborral és feleségével, Dórával

ma gyerek

k

! a t n o v kétha

www.cikcakk.hu

n ü l e v z Cikáz

gazin

e. bb elem fontosa g le ik y élet eg CikCakk ! Víz! Az zd fel a o p la , t r Víz! Víz y rá, mié egtudha ncsi vag zben m ö K ! t á Ha kívá szám aelben a negyedik ntos Izr o f n a magazin ly ek rt o iként éln ogy mié m h , y is g o t z h y tod a ger, vag arról a ós a ten s t r ié ashatsz m lv O . víz, n a osokb tet ad. pült vár a vízre é ely új éle m a , is l ő tos vízr csodála

Fotó, smink: Sebestyén-Vass Tímea (Meavison Photography), haj: Lencsés Dóra

Alaphang

Több figyelmet!

Figyelj rám! – egy kétségbeesett üzenet, amely sokszor nem talál célba, ezért cifra álruhát ölt. Ott lapul a kisgyerek kezelhetetlensége, a kamasz nemtörődömsége vagy szemtelensége mögött. Az elmagányosodó házastárs kérlelő tekintetében. És még számtalan családi probléma, tragédia hátterében…

Mennyi álmatlan éjszakát, kínzó bűntudatot okoz, amikor rádöbbenünk: bizony nem figyeltünk eléggé valakire, akire nagyon kellett volna. Gyermekre, társra, szülőre, barátra…

Persze magyarázatot mindig könnyen találunk. Már így is alig látunk ki a feladatok mögül, egyszerűen nem fér bele több az életünkbe, lassan már meghalni sincs időnk… Pedig lehet, hogy csupán apró lépésekre lenne szükség – például hogy egy estét kivételesen ne a számítógép vagy a tévé előtt töltsünk, hanem a gyermekünkre, társunkra, szüleinkre vagy a barátunkra koncentrálva. Jó esetben még időben kapcsolunk, és észrevesszük a figyelemre vágyó gyakran különös vészjelzéseit. De egy életen át sajgó seb marad, ha túl későn ébredünk.

Napjainkban, amikor gépek, eszközök serege áll rendelkezésünkre, hogy megkönnyítse az életünket, valahogy még sincs elegendő erőnk, időnk, kapacitásunk egymásra. Szeptemberi lapszámunkban ezért kiemelt figyelmet szentelünk a figyelemnek.

Szót ejtünk arról, hogy ez a kulcs az akaratos, nehezen kezelhető gyerekek szívéhez. Arról is szólunk, hogy egy házasságban létfontosságú szerepe van annak, hogy megőrizzük az egymás iránti kíváncsiságunkat és érdeklődésünket. Alaposan megvizsgáljuk a figyelemzavart, amely sokszor rejtve marad, holott a tanulási nehézségek egyik fő okozója. És az is kiderül, hogy akár még a nappaliból is válhat tanterem…

Bár nehéz a sok izgalmas téma közül kiemelni egyet-egyet, hadd ajánljam még a népszerű párkapcsolati szakemberrel, Mihalec Gáborral és feleségével készült interjúnkat (annyit elárulhatok: bizony sokat tesznek azért, hogy ne legyen lyukas a suszter cipője…) vagy azt a beszélgetésünket, amely azt járja körül, hogy miért is kellene vigyáznunk a „szégyelld magad!” kijelentéssel. Szeretnénk bátorítani azokat is, akik úgy érzik, hogy jelenlegi élethelyzetük a pusztai vándorlásra emlékeztet, és azokat is, akik a vetélés fájdalmával szembesültek.

Bár a szeptember rendszerint sok új feladatot tartogat, a szép lassan belopakodó ősz alkalmat teremt az elcsendesedésre is.

Kevesebb kifogás, több figyelem – legyen ez a mottónk az előttünk álló hónapokban, és tapasztaljuk meg áldásait.

Fotó: Gál Efraim

A kulisszák mögül

Ősztől folytatódik a Family-klub! A részletekért figyeljék Facebookoldalunkat és hírlevelünket! Képünkön a nyári szünet előtti utolsó alkalom, melyen Boros Lajos és felesége, Olga volt a vendégünk

Fotó: Hollai Gábor

Győri Virág főszerkesztő

„Akasztják a hóhért.” Mihalec Gábort és feleségét Sz. Kiss Mária ezúttal saját házasságukról faggatta

3

Ebben a számban…

Kettesben 6 „Életünk legjobb döntése volt, hogy egymást választottuk”

22 Így találtunk egymásra Eszel velem sült kukacot?

42 A kegyes kétbalkezes visszatérése

52 Isten oltalmában Igaz történet nyolc képben

56 Szégyelld magad?

Nyár végi találkozás Mihalec Gáborral és feleségével, Dórával

Családban 10 Kölcsönszemüveg Ebédapológia

26 Gyerekszoba Mihez kezdjünk egy akaratos gyerekkel?

Mélybenéző 44 Ismeretlen gyász

Kitekintő 60 Az én konyhám Kreatív szabadság

62 Van élet a szendvicsen túl!

30 Gyerekszoba Figyelem, figyelem!

12 A kíváncsiság dicsérete – avagy biztos módszer az elhidegülés ellen

63 Árral szemben 33 Lehet-e bukott gyerekből 46 Deus ex machina sikeres felnőtt?

48 A pusztában 36 Tanterem a nappaliban „Javamra vált a nagy Otthon oktatás testközelből

A szeretet forradalma

keserűség…”

16 Van-e lehetetlen?

A mi történetünk

64 Ajánló

18 Miért éppen így reagál?

A visszavonuló, a követelőző és a mártír

38 „A hit átadása ne csak száraz ismeretközlés legyen!”

40 Gyerekszáj

Írjanak nekünk!

50 Ne kívánd!

Gondolatok a megelégedettségről

4

Örömmel várjuk Olvasóink hozzászólásait, téma­javaslatait!

Címünk: magazin@family.hu; www.facebook/ family.hu Family | 2017. III.

Kettesben

M

inden kapcsolat egyedi, nincsenek általánosan használható receptek. Ne legyenek túlzó elvárásaink: ha a másoknál működő ötletek nálunk nem válnak be, ne érezzük személyes kudarc­ nak. Induljunk másfelé felfedező­ útra, míg olyan kutatási ered­ ményekre nem jutunk, melyek előbbre viszik a házasságunkat.

(12. o.)

Family | 2017. III.

5

„Életünk legjobb döntése volt, hogy egymást választottuk” Nyár végi találkozás Mihalec Gáborral és feleségével, Dórával Sok mindenben különböznek, mégis árad belőlük a harmónia. A népszerű család- és párterapeuta, Mihalec Gábor és felesége, Dóra huszonkét éve élnek boldog házasságban. Vajon mit tesznek annak érdekében, hogy az ő kapcsolatuk is „megcsalásbiztos” és kiegyensúlyozott legyen – olyan, amilyenről Gábor szokott tanítani? Otthonukban erről faggattuk őket.

Gábor köny veiben, cikkeiben sok szó esik a párválasztásról is, tréningeket, előadásokat is tart a témáról.

Házasulandó fiatalemberként is igyekezett tudatosan választani, vagy egyből beleszeretett Dórába?

G.: Az én részemről szerelem volt első látásra, de nem volt kölcsönös. Alig voltunk tizennyolc évesek, és Adán, egy füstös bárban találkoztunk először, ahova nem feltétlenül mennék ma vissza, de akkor megérte. A bemutatkozásom azonban nem sikerült valami fényesen.

D.: Nekem az idő tájt volt egy udvarlóm. Gabi odajött hozzám, és egy kézcsók kíséretében bemutatkozott. Mindez kedves gesztus is lehetett volna, ha nem a másik fiú szeme láttára és bosszantására történik…

G.: Két-három hónap múlva ismét találkoztunk, de ekkor már Dóri szabad volt, így nyugodtan le tudtunk ülni beszélgetni egymással. Hamar kiderült, hogy ugyanazok a tantárgyak nem érdekelnek minket, és nagyon hasonló értékeket vallunk. Így sikerült a nem túl szerencsés első benyomást átfordítanom.

Mindketten a Vajdaságból származnak?

G.: Igen, bár én Németországban születtem, ahova a szüleim a hetvenes évek elején mentek ki a Vajdaságból, még egymástól függetlenül. Majd 1983-ban visszatértünk oda.

D.: Mi Adán éltünk, és Zentára jártam gimnáziumba.

Említette a hasonló értékrendet. Mit jelentett ez az Önök számára?

G.: Nem felületes, hanem maradandó kapcsolatra vágytam.

Szerettem volna, ha olyasvalakit találok, akivel révbe érhetek.

6

Family | 2017. III.

Fotó: Hollai Gábor

D.: Ugyanígy gondoltam én is.

Valljuk be, a tizennyolc éves fiatalokra, főként a fiúkra nem igazán jellemző ez a hozzáállás. A családi minta volt ilyen hatással Önökre, vagy a keresztény hitüknek köszönhető?

G.: Az ilyen korú fiúk általában felületesen gondolkodnak a párkapcsolataikról, inkább megszerezni, mint megtartani szeretnének egy lányt. Én viszont akkor tettem az első lépéseimet a hit felé. Az identitáskeresésem és a korábbi kapcsolataimban való csalódások miatt valami mélyebbre, komolyabbra vágytam.

Katolikus nevelést kaptam, de a családom nem gyakorolta a vallását, otthon nem volt téma a hit. A középiskolás barátaimmal viszont olvastuk a Bibliát, és suli után sokat beszélgettünk róla. Szisztematikusan végigjártunk minden létező felekezetet a környéken, és alaposan megvizsgáltuk a tanításukat. Végül az adventistáknál köteleződtünk el.

D.: Mindez a kapcsolatunk kezdetén zajlott, és Gabi mindig beszámolt nekem arról, hogy hol tart a hitében, így én általa kerültem a Biblia közelébe. Bár meg voltam keresztelve, az én szüleim sem gyakorolták a vallásukat. Aztán jött a délszláv háború, és a fiatal fiúkat besorozták, emiatt Gabinak menekülési útvonalat kellett keresni. A családjával Magyarországra települtek.

G.: Előbb édesapámmal ketten jöttünk át egy rokonunkhoz Szegedre: se lakásunk, se pénzünk, se munkánk nem volt, de megtapasztaltuk Isten gondoskodását. Sokat imádkoztam, hogy noha emberileg nincs esélye, Isten adjon valahogy tetőt a fejünk fölé. Hamarosan édesapám egyik Németországban élő Family | 2017. III.

barátja meglátogatott bennünket. Látva a körülményeinket, kivett a zsebéből húszezer német márkát, és odaadta apámnak azzal, hogy nekünk nagyobb szükségünk van rá, mint a szüleinek a Vajdaságban. Isten ennyire kézzelfoghatóan beavatkozott az életünkbe. És mi történt közben Dórival?

D.: Mi maradtunk a Vajdaságban, engem felvettek Szabadkára a tanítóképzőre, és kéthetente mentem Gabihoz. Akkoriban óriási volt az infláció, mégis mindig összespóroltuk a vonatra valót. Gabi például egy órásműhelyben dolgozott a teológia mellett.

Mikor házasodtak össze?

D.: Miután befejeztem a főiskolát, 1995-ben volt az esküvőnk.

G.: Huszonegy évesek voltunk, de egy percig nem bántuk meg a döntésünket. Előtte azonban sokat vívódtam, mert az én életemben már Isten került a központba, amikor Dóri még inkább csak kíváncsiságból foglalkozott a Bibliával. De Isten benne is elvégezte a munkáját az esküvőnkig. Életem legjobb döntése volt, hogy őt választottam.

A magocskáktól a közös fákig Ki mivel, milyen személyiséggel, neveltetéssel érkezett a házasságba?

G.: Mindketten elsőszülöttek vagyunk, erős, határozott egyéniségek. Egyszerű ezermester munkáscsaládból származunk.

7

Az ötleteinket már magocskaként meg tudjuk osztani egymással, még azelőtt, hogy fává nőnének bennünk, és azt az ötletet, amelyre ráharapunk, már együtt növesztjük közös fává. Én hajlamosabb vagyok végletekben gondolkodni, Dóri higgadtabb. Én nagyon szeretek utazni, Dóri inkább egy könyv mellett tud jobban pihenni. Más a bioritmusunk is: Dórinak nagyobb az alvásigénye, én kevesebb alvással is bírom. Szeretek korán kelni, ő nehezen ébred. De leginkább az ízlésünk különbözik.

Nemrég megláttam egy plakáton, hogy egy klassz koncert lesz Bécsben. „Dóri! Megyünk!?” – kiáltottam föl lelkesen. Mire az én kedves feleségem válasza: „Tudod, a te Istened az én Istenem, de a te ízlésed nem az én ízlésem!”

D.: Ennek ellenére megyünk Bécsbe, mert örülök az együtt töltött idő lehetőségének, és majd kitalálok valamit a koncert idejére: sétálok, vásárolok… Én a komolyzenét kedvelem inkább és a csendet.

G.: Én még járni sem tudtam, de anyukám Rolling Stones-lemezeit pakolgattam, kisgyerekként apukám Elvis Presley-gyűjteményét hallgattam. A mi családunkhoz elválaszthatatlanul hozzátartozott a rockzene. Az előadásaimban is gyakran idézek fel bizonyos dallamokat, amelyek mindig valamilyen fontos saját élményhez kötődnek.

Mi jelent konfliktusforrást a kapcsolatukban, és miként kezelik?

G.: Általában valami prioritáskérdés körül pattan ki vita, például hogy mi a fontosabb: kifestetni a lakást vagy elutazni valahová? Nagy előnyünk a konfliktuskezelésben, hogy mivel mindketten rugalmasan dolgozunk, gyakran együtt reggelizünk. Így az ötleteinket már magocskaként meg tudjuk osztani egymással, még azelőtt, hogy fává nőnének bennünk, és azt az ötletet, amelyre ráharapunk, már együtt növesztjük közös fává. Ha bennem külön fává nő valami, ami neki nem tetszik, no, akkor csattanunk. Ez azért viszonylag ritkán fordul elő.

D.: Ha fáradtabbak, feszültebbek vagyunk, időnként ingerlékenyebben szólunk egymáshoz. De meg is tudjuk egymást nyugtatni.

G.: Például ha egy zűrösen induló reggelen búcsúzáskor Dóri tesz egy kedves megjegyzést, azzal máris sokat segít.

8

„Engem hallgatnak, és Dórit nézik” Két gyermekük van, Viktor húsz, Boglárka tizenöt éves.

Izgalmas, konfliktusoktól sem mentes időszak ez szülő és gyerek számára egyaránt.

D.: A kamaszkor valóban nem könnyű, de Viki már felnőttnek számít, a viharos éveken sikeresen túljutott. Bogival is jó a viszonyunk.

G.: Minket például a lovaglás nagyon összeköt Bogival, a közös kilovaglások nagy beszélgetésekkel párosulnak. Egyébként a gyerekeink szigorú szülőknek tartanak minket, de igyekszünk a korukkal együtt mi is változni. Közben bízunk bennük, és imádkozunk értük.

D.: Vikinél jó látni, hogy a párkapcsolatában egy-egy szituáció során pont úgy viselkedik, mint ahogyan az édesapja szokott. Ám a hivatásában nem követi őt, informatikusnak készül.

Gábor, hogyan lett lelkészből párkapcsolati szakember?

G.: Először igazából lelkész sem akartam lenni, csak szerettem volna minél többet tudni Istenről. Amikor még teológiára jártam, elindítottunk egy levelező bibliaiskolát Dórival, amely túlnőtt a gyülekezeti szolgálatunkon, és a vezetőségünk kérte, hogy hivatalos keretek között folytassuk. Ez volt az egyházi elhívásunk kezdete. Aztán a teológiai mesterképzést Németországban végeztem, ahol dr. Andreas Bochmann lelkész-pszichológus óráin örökre megfertőződtem a párterápiával. Párhuzamosan a pszichológus mesterképzést is elkezdtem, de közben hazajöttünk Szegedre, illetve Sándorfalvára. Segédlelkészként dolgoztam, és használtam mindazt a tudást, amelyet Németországban szereztem, így például a PREPARE/ ENRICH nevű, párkapcsolati diagnosztikai módszert. Utána következett egy sorsszerű találkozás Csizmadia Róbert lelkész barátommal, aki Angliában tanult akkor, amikor én Németországban, és aki szintén ismerte ezt a bizonyos tesztprogramot.

Ezt aztán idővel közösen elkészítettük magyarul.

A magyarországi újbóli meggyökerezésünk után tovább képeztem magam. Először egy ötéves, családi életre nevelő kurzust végeztem el, majd négy évig családterapeutának tanultam, végül pedig a Károli Gáspár Református Egyetemen párterápiás témából doktoráltam. Mindezt természetesen család és munka mellett.

Family | 2017. III.

Kettesben

D.: Ha Gabit valami megragadja, azt a velejéig körbejárja.

Például valamiért érdeklődött a papagájok iránt. Olyannyira elmélyült a témában, hogy végül már százötven (!) papagájunk volt, sőt még cikksorozatot is írt egy madártani lapba a papagájtartás kultúrtörténetéről…

Talán ennek az alaposságnak is köszönhető, hogy Gábor szakmai elismertsége folyamatosan nő, gyakran szerepel a médiában, előadásokat, tréningeket tart országhatáron belül és kívül… Dóra sosem volt féltékeny a férje sikereire?

D.: Én sosem akartam a színpadon állni, jól érzem magam a háttérben.

G.: Ha tréninget tartok, sokszor viszem Dórit is, ő segít az adminisztrációban. Miközben beszélek, engem hallgatnak, és Dórit nézik. Rengeteget számít a jelenléte.

Elkerülni a veszélyeket A „Megcsalás nélkül” program miként néz ki a párterapeuta saját gyakorlatában?

D.: Gábor mindent megtesz a határai védelmében, és ezt felém is kommunikálja.

G.: Könnyű úgy beszélni a témáról, hogy én magam sosem éltem át, amit mások kárán a praxisomban tapasztalok, de vannak olyan pillanatok a saját életünkben is, amelyek örökre bevésődnek. Például egyszer összefutottam egy régi kedves hölgyismerősömmel, és üdvözléskor nagy örömmel megöleltük, megpusziltuk egymást. Láttam Dóri arcán a döbbenetet. Ilyen esetekben az a helyes, ha először bemutatom őket egymásnak.

A rendelésemen megjelenő tíz párból hat-hét biztosan hűtlenség miatt keres meg. A szakirodalom szerint a megcsalás olyan sebeket ejt a kapcsolaton, mint egy komoly trauma. Iszonyatosan rombolja a felek közötti bizalmat, elveszi a közös történelmet, és átírja a jövőt. Ugyanakkor minden megcsalástörténetnek van egy sajátos forgatókönyve. Én a prevencióban hiszek: ha előre elmondom a pároknak, hogy milyen lépések milyen következményekkel járnak, akkor megtanulhatják elkerülni a veszélyes helyzeteket.

Family | 2017. III.

És mi a helyzet a „férfi támogat vagy lelkigondoz nőt” kérdéssel?

G.: Igyekszem előre végiggondolni ezeket a szituációkat.

Mondok néhány konkrét példát. Ha egy hölgy egyedül jön hozzám, amikor épp senki sem lenne a gyülekezetben, akkor behívom a gondnokot, hogy a szomszéd szobában tevékenykedjen addig valamit. Ha az irodában rendelek, akkor olyan időpontot adok neki, amikor a másik szobában is vannak. A párterápia során korábban együtt dolgoztam kolléganőkkel is, és előfordult, hogy elemeznünk kellett egy pár szexuális életét.

Ez elég kényes terület, így mielőtt elkezdtük a közös munkát, azt kértem, hogy ismerjük meg egymás házastársát. Ezután minden ilyen beszélgetést azzal kezdtem, hogy érdeklődtem a férjéről, és meséltem a feleségemről, ezáltal beemeltem őket a beszélgetésbe. Egy gyülekezetben a lelkész is válhat olyan projekciók célpontjává, amelyek félreértésekre adhatnak okot.

Például egy mély lelki beszélgetés után előfordul, hogy valaki át akarna ölelni, de én inkább egy kézfogásra nyújtom a kezem.

Ha egy gyülekezeti alkalomról megyünk hazafelé kocsival, akkor Juliska nénit viszem haza utoljára, és ő van annyira bölcs, hogy tudja, miért. Figyelek rá, hogy ha lehet, ne üljek egyedül egy hölggyel az autómban, hacsak nem a feleségem…

Annyi ember fájdalmát cipeli. A terapeutának van lelkigondozója?

G: Két olyan lelkész barátom van, Csizmadia Róbert és Kalocsai Tamás, akik előtt merem sebezhetővé tenni magamat. Évi egy-két alkalommal, pár napig ápoljuk egymás lelkét a „kiégésmegelőző kúránkon”.

Gábor azt írja, hogy „minden kapcsolatnak két változata van: az, amit a pár éppen megél, és az, amivé válhatna”.

Mit kérnének e pillanatban egymástól?

D.: Örülnék annak, ha Gabi azt mondaná, hogy mostantól két hétig egyfolytában itthon lesz. És hát ki kellene festeni a fürdőszobát…

G.: Én meg annak örülnék, ha Dóri utazási preferenciájában olyan úti célok lennének, amelyek az én bakancslistámon is szerepelnek. Például ha a kínai nagy fal tövében állva megfoghatnám annak a kezét, akit a legjobban szeretek.

Sz. Kiss Mária

9

Kölcsönszemüveg

Ebédapológia „Bárcsak tudnám, mi van ilyenkor a fejében! – sóhajtunk fel időnként a másik nem furcsaságain töprengve. – De jó lenne néha az ő szemüvegén keresztül is látni a világot vagy legalább egy-egy helyzetet!” Sorozatunkban a vállalkozó kedvű Parti házaspár tagjai erre tesznek kísérletet: elmesélik, hogy férjként vagy feleségként mi játszódott le bennük egy-egy emlékezetes eset kapcsán.

Ahogyan a feleség, Judit látta: Szeretek enni. Kiváltképp finomat.

(Rosszat is, de azért finomat egy kicsit jobban.) Meg is voltam róla győződve mindig, hogy elég jól értek az ételkészítéshez. Ebben a hitemben a kollégista­ évek kudarccal árnyékolt májkrémes rizses ebédjei sem tudtak igazán megrengetni, inkább megnyitották az alázat útját a fejlődés felé. A magányos esztendők elhozták a spórolás kreativitását: akkor voltam a legboldogabb, ha a hétfőn készített tekintélyes mennyiségű puliszka a hét minden napján új alakban integetett vissza a tányérról; a levesbetéttől a desszertig bármely fogás orcáját fel tudta ölteni. Ifjú házasként viszont úgy gondoltam, a háziasszony kutya kötelessége, hogy az étel egyszerre legyen különlegesen ízletes, megfelelően tápláló, vitamin- és rostdús, és eléggé nagy mennyiségű – ki lehet számolni, hogy az ilyesmi mikorra készül el nagyjából… Amikor férjem nagyfia, Ádám délután három óra körül érdeklődött, hogy végül is lesz-e ma ebéd, rá kellett jönnöm, hogy az arany középút megtalálása mindannyiunk érdeke.

Tehát a fontossági sorrendet átforgatva első helyre került, hogy az ebéd

10

13.00-ra mindennap előálljon, s csak ezután következett, hogy mi is legyen az tulajdonképpen. Azt tapasztaltam, hogy majdnem mindegy is, hogy mi, mert eltűnik, mint ha sáskajárás pusztítana nálunk. S „a többi, néma csend”.

Másnap újra előáll a menü, jönnek a sáskák, beáll a csend. Következő nap ugyanígy: megint új menü, sáskák, csend. És újra és újra és még egyszer: csend.

Arra kezdtem gyanakodni, hogy valami baj van. Mégsem érthetek olyan jól a főzéshez, mert senki nem szól egy szót sem. Ki is alakult nálam a klasszikus asszonyi előremenekülési szindróma: már ahogy teszem le a levest az asztal közepére, kezdem mondani, hogy mi vele a baj. Kicsit sós, kicsit sűrű, kicsit rágós a hús, kicsit kemény a gombóc, kicsit híg a leve, kicsit sok benne a fokhagyma, és ezért kérem alázatos hangon a fogyasztók elnézését. Majd újabb tiráda a második körül: kicsit kemény, kicsit ízetlen, kicsit kevés, kicsit nyers, kicsit herseg, kicsit sok a zöldség, ki-

csit kevés a hús. Nem volt itthon tejszín, úgyhogy tejföllel csináltam, azért ilyen.

Nem volt itthon tejföl, úgyhogy joghurttal csináltam, azért ilyen.

Az évek mentek, a repertoár bővült.

A végén már egy akadémiai székfoglalót tartottam arról, hogy amit enni fogunk, az éppen miért nem jó. Aztán eljött az a nap is, amikor a klasszikus kabaréjelenetet (Gádor Béla: Vasárnapi ebéd) idézve így fordultam az uramhoz: „Értékeljük ki ezt az ebédet, Ferenc!”

Elfogott ugyanis a gyanú, hogy amit készítettem, az véletlenül éppenséggel jó. „Mit értékeljünk rajta? ” – így ő. „A minőségét, drágám, hogy megfelelő-e.” „Megettem, nem?!” – nézett vissza rám értetlenül.

Az ilyen mondatokra általában a szemöldököm a homlokráncaimat a hajtövemig tolja, s már nyúlok is a zsebembe, hogy kijátsszam a „sértődős kártyát”, mert a hiúságom már nem bírja tovább a hallgatást.

Family | 2017. III.

A cikkben is említett bohózat Hernádi Judit és Sztankay István remek előadásában: https://www.youtube.com/ watch? v=pe4wmkpz5Sw

Ahogyan a férj, Feri látta: Egyik kedves ismerősünk minden fogás után jóízűen megköszöni és csak pozitív jelzőkkel illeti a felesége főztjét. A lánya székely atyafihoz ment feleségül, s egyszer meg is jegyezte az édesapjának: „Hát, Erdélyben nem szokás ám az asszony főztjét így agyondicsérni!”

Ugyan nem tudok róla, hogy lennének onnét származó felmenőim, de nálunk a dicséret fokmérője a repeta száma és az eltüntetés sebessége volt, s ezek alapján azt gondolom, messzemenően értékelni szoktuk drága párom főztjét.

A családjaink közötti másik különbség abban is megnyilvánul, hogy a kierőltetett dicséret számomra hamiskásnak hangzik, így „dafke” ellenállok az ilyen célzatú kísérleteknek, meghallFamily | 2017. III.

va, hogy az elnézés kérése tulajdonképpen felhívás az asztali remekmű egekbe magasztalására. Mindezeken felül pedig ténylegesen „mindenevő” vagyok, csak néhány, számomra nem ételnek minősülő – bár az emberiség elenyésző kisebbsége által ehetőnek tartott – növénnyel nem tartom a barátságot.

Felismerve azonban, hogy a feleségem számára ez a dicséret mennyire fontos, mostanában kezdtem bevezetni a „bikaszámot”, azaz hogy ezért az asztalra letett remekműért hány bikát kellene áldozni a szakács oltárán, kifejezve mérhetetlen hálánkat. A kezdeti, röhögésbe fulladt sikerek után azonban mostanság újfent azt hallom a tálalás során: „Hát, bizony ez csak másfél bikás leves lett…” Igazán nem akarom felmagasztalni a feleségem főzőtudományát,

de a tények magukért beszélnek: ritka alkalom, ha a tízliteres fazék nem ürül ki aznap, vagy hogy órákig üldögélnénk az ebéd felett.

Valahogy úgy vagyok én is, mint kortárs költőnk, Varró Dani: „Jaj de gyönyörű vagy feleségem, Zsófi, fenséges a füled, a te orrod grófi, fénylő szemeidhez a smaragd is bóvli, szép szád mosolyától nincs mód szivem óvni. […]

Jöhet szőke, modellalkatú lány tíz is, nekem csak te kellesz, még ha kedved mísz is, vágyam fokozza házassági krízis, ízlik, ha te főzöd, még a tejbegríz is.”

11

Rendelje meg lapunkat most, és éljen akciós ajánlatunkkal!

…mert érdemes!

Egész éven át tartalmas olvasnivaló:

párkapcsolati témák, gyermeknevelési tanácsok, őszinte vallomások.

…mert megéri!

j:

i dí s é t e lőfiz

! t F e Éves 2370l együtt.) e k égg a s t l s c (Postakö

• Mert így 21% kedvezményt kap minden lap árából.

• Mert így a megjelenést köve­tően azonnal kézbe veheti a legfrissebb számokat.

• Mert minden magazinban kedvezményes vásárlási lehetőséget talál.

Megjelenik évente négyszer, számonként közel hetven oldalon.

66

Family | 2017. III.

engedmény!

30%

3900 Ft helyett

csak 2730 Ft! Francine Rivers: Skarlátvörös fonal 436 oldal, 135 × 205 mm, 3900 Ft Bár Sierrát és Mary Kathrynt több mint egy évszázad választja el egymástól, sorsuk mégis összefonódik egy naplónak köszönhetően. Francine Rivers két szálon futó regényében egy házasság küzdelmeinek krónikáját tárja elénk, melybe mesterien szövi bele az újrakezdés lehetőségét.

Hogyan lehet megrendelni a Familyt?

• a túloldali szelvények beküldésével vagy elfaxolásával, • honlapunkon keresztül (www.family.hu), • e-mailben (magazin@family.hu), • telefonon (+36 1 466 9896, hétköznap 9 és 15 óra között), • SMS-ben (+36 20 295 6595).

Ha most megrendeli lapunkat, vagy már előfizetőnk, a fenti könyvhöz 3900 Ft helyett csupán 2730 Ft *-ért juthat hozzá!

Ajánlatunk 2017. november 30-ig vagy a készlet erejéig érvényes. * Postázás esetén a postaköltség 990 Ft. Family | 2017. III.

SEGÍTSÜK EGYÜTT A GYERMEKEKET! 5 gyerektábort szervezünk, több mint 1500 nélkülöző diák iskolakezdését támogatjuk és 100 tehetséges fiatalnak adunk ösztöndíjat.

Egy hívás is segít!

Egy hívás 250 forint.

1358