Family magazin 2017/2 lapozgato

2017. II. szám (nyár) / egy szám ára: 750 Ft; 16 RON; előfizetőknek: 593 Ft

w w w. fam i ly. hu

Zöld szemű szörny vagy a szerelem éber őre?

Egy sokat kárhoztatott érzés: a féltékenység

A szerelemnek múlnia kell?

Amiről a hormonjaink mesélnek

A falakon túl Új élet a börtön után

Csavargások 7 gyerekkel

Az én pénzem, a te pénzed, a mi pénzünk

Istenkereséséről, hitpróbákról és a harmonikus családi élet titkáról Gundel Takács Gáborral

CikCakk magazin – kéthavonta megjelenő, keresztény szellemiségű magazin kisiskolásoknak.

Előfizethető a honlapon vagy kiadónk címén.

Lapszámonként 625 Ft, előfizetési díj egy évre: 2995 Ft (hat lapszám postaköltséggel együtt).

www.cikcakk.hu Legyél te is felfedező!

A világ tele van felfedezésre váró csodákkal!

Ha fellapozod a CikCakk magazin májusi lapszámát, te is ámulhatsz a világűr vagy a tenger mélyének felfedezésén. Megismerkedhetsz nagy bibliai felfedezőkkel, és megtudhatod azt is, hogyan győzte le Mandzsúriában a fekete sárkányt egy magyar lelkész házaspár. Ha mindez nem lenne elég, és elég bátor vagy, akkor vár egy világ körüli utazás a repülő konyhaasztalon, és szafaritúrára indulhatsz Sárival és Somával.

Fedezzük fel együtt ezt a csodálatos világot, amelyet Isten nekünk teremtett!

Fotó, smink: Sebestyén-Vass Tímea (Meavison Photography), haj: Lencsés Dóra

Alaphang

Mi lapul a bőrönd mélyén?

Mikor e sorokat írom, még kétségbeejtően távolinak tűnik a nyári szünidő. Igaz, hogy a naptár szerint mindjárt vége a májusnak, de addig még túl kell élni kismillió dolgozatot, évzáró előadást, bemutatót, osztálykirándulást, bizonyítványosztást, ilyen-olyan – szigorúan kézműves! – búcsúajándék elkészítését, úgyhogy a nap huszonnégy órájába megpróbálunk belegyömöszölni még legalább ugyanennyit. Mire azonban Olvasóinkhoz megérkezik ez a lapszám, reménység szerint már látszódni fog az alagút vége: karnyújtásnyira lesz a vágyott vakáció.

Anyatársaimmal innentől csomagoló üzemmódra váltunk.

Pakolunk kis táskába, nagy táskába, bőröndbe, hátizsákba.

Nagyszülő-látogatásra, kisebb kiruccanásokra, táborokra, közös családi nyaralásra… Bizony észnél kell lennünk, hogy ne maradjon ki semmi fontos a cókmókokból, hiszen elég bosszantó tud lenni, amikor kiderül, hogy a táborozót fél pár papuccsal indítottuk útnak, vagy ha az országhatárnál vesszük csak észre, hogy az egyik családtag útlevelét a konyhapulton hagytuk…

Kicsit hasonlóképp vagyunk mi is itt, a Family háza táján: hónapok óta lázasan készülődünk, mert azt szeretnénk, hogy Olvasóink nyári „bőröndjéből” ne felejtődjön ki semmi lényeges, és a lap végére érve lehetőleg egyiküknek se legyen hiányérzetük.

Nézzünk csak egy gyors leltárt, hogy mi mindent is csomagoltunk ebbe a számba! Például egy remek interjút Gundel Takács Gáborral. Egy elgondolkodtató írást arról, hogy mik állhatnak a féltékenység hátterében. Egy izgalmas cikket arról, hogy milyen biokémiai anyagok rejtőznek a szerelem különféle szakaszai mögött. Életszagú tapasztalatokat egy hétgyerekes család nyaralásairól. Hasznos tanácsokat a családi költségvetés megtervezéséhez. És szokás szerint különleges élettörténeteket: az Iván családról, akik egy jól menő kertészeti vállalkozást vezetnek, emellett házaspáros konferenciákat is szerveznek; vagy Máriáról és Ferencről, akiknek szívügyük az abortuszon átesett nők lelki gyógyulása…

De lapul még sok más érdekes cikk is a „bőrönd” mélyén, arra várva, hogy megtalálja az utat Olvasóink szívéhez – hogy elgondolkodtassanak, kérdéseket ébresszenek, bátorítsanak vagy megnevettessenek. Mielőtt behúznánk a cipzárt, hadd tegyek egy kívánságot is a csomagjukba: legyen ez a nyár a teljes testi-lelki feltöltődés ideje mindannyiuk számára!

A kulisszá k mögü l

Fotó: Gál Efraim

Fotó: Lukács Gabi

Győri Virág főszerkesztő

Május 12-én megtartottuk az első Family-klubot. Szeretnénk hagyományt teremteni ezekkel a beszélgetős estekkel, úgyhogy aki legközelebb szívesen csatlakozna hozzánk, lapozzon az 5. oldalra! Első alkalmunkon Miklya Luzsányi Mónika író, pedagógus, teológus, a CikCakk magazin főszerkesztője segített eligazodni a digitális bennszülöttek világában.

Kellemes hangulatú beszélgetés kerekedett Fekete-Sipos Márti és Molnár Renáta találkozásából is.

Renáta szerint az imádkozást és a testmozgást nagyszerűen lehet ötvözni. Többek között erről is mesél lapunk 50. oldalán.

3

Közreműködőink Herbert Dóra Az indulás óta tagja vagyok a Family csapatának, nagy ajándék számomra ez a lap, ez a lehetőség. Kedvenc témáim a párkapcsolati kérdések és a teremtésvédelem, de a mostani számba épp egy olyan házaspárról készítettem riportot, amelyik az abortusz okozta fájdalomból igyekszik kiutat mutatni. Közbenjáróként vettem részt két alkalmukon, és megrendítettek az életutak, a fájdalmas keresztek, amelyeket ott megismertem. Úgy látom, hogy rendkívül fontos és áldott szolgálat a „Ne félj, nem ítéllek el!”, ezért nagyon örültem, hogy bemutathatom a Family olvasóinak is.

Van egy állandó rovatom is a lapban, az Árral szemben – itt a legkülönbözőbb témákról írok, amelyek éppen foglalkoztatnak: szeretném továbbgondolásra, cselekvésre inspirálni Olvasóinkat. Bár ezekben az írásokban az apropó mindig más, a lényeg mindig egy: a Mindenható, az Irgalmas, a Gyönyörűséges.

37. és 62. oldal

57. oldal

Kapocs Attila Feleségemmel, Már t ival és nég y csodálatos gyermekünkkel, Bálinttal, Hannával, Bencével és Ilkával Diósdon élünk. Eredetileg villamosmérnökként végeztem, majd hét év mérnökösködés utá n , ti ze n nég y é v ve l eze lőt t a z Operation Mobilization (OM) nevű, nemzetközi és felekezetközi missziós szervezetnél kezdtem el szolgálni. (Az OM célja, hogy magyarokat küldjön a világmisszióba, és magyar gyülekezeteknek segítsen az evangélizációs és missziói munkájukban.) Szívügyem a biblikus gyakorlati életvezetés, a sáfárság témája, amelynek része a felelős pénzgazdálkodás is. Meggyőződésem, hogy ha életünk minden területét az Isten által meghatározott értékek mentén éljük, akkor boldogabbak leszünk, és az Úrral is közelebbi és szeretetteljesebb lesz a kapcsolatunk.

Ebben a lapszámban arról írok, hogy miként lehet egy házasságban a pénzügyeket tudatosabban menedzselni.

Írja nak nek ün k! zólása it, témajavaslata it! Örömmel várjuk Olvasóink hozzás w.facebook/family.hu Címünk: magazin@ family.hu; ww 4

Family | 2017. II.

Ebben a számban…

ÚJRA! -klub

Kettesben 6 „Én nem hiszem, hanem tudom, amit vallok”

Mélybenéző 34 Mindig ugyanúgy

Istenkereséséről, hitpróbákról és a harmonikus családi élet titkáról Gundel Takács Gáborral

Hogyan tartanak minket fogságban a hiedelmeink?

37 Ne félj, nem ítéllek el!

Gyógyulás abortusz után

40 A falakon túl Boros Lajos és Olga története

10 Így találtunk egymásra A nemből is lehet igen

A falakon túl Hogyan kezdhet új életet az, aki közel 30 évet tölt börtönben? Miként lehet valaki rabként is igazán szabad? Vajon leomolhatnak-e a bennünk és a körülöttünk lévő falak…?

Beszélgetőtársak:

Boros Lajos, az elítéltből lett misszionárius és felesége, Olga (Történetüket lásd lapunk 40. oldalán.)

12 Zöld szemű szörny 44 Mindennapi csodák vagy a szerelem éber őre?

Egy sokat kárhoztatott érzés: a féltékenység

MegHÁZasodtunk

16 A szerelemnek múlnia kell?

Amiről a hormonjaink mesélnek

20 Kölcsönszemüveg Csipkecsoda akcióban

Családban 24 Gyerekszoba Hogyan lehet sikeres vállalkozás a gyereknevelés?

12 dolog, amelyet jó, ha időben megfontolunk

46 Egy másik élet

Kitekintő 50 Csodák a lélek edzőtermében

2017. június 9-én 18 órától a D18 Kávézó és Könyvesboltban (1066 Budapest, Dessewffy u. 18–20.; az Arany János utcai metrómegállótól 2 percre)

26 Gyerekszoba Irány a nagyvilág!

Csavargások 7 gyerekkel

30 Gyerekszáj 31 Görbe tükör Egy sikeres nap krónikája

32 A bicikli

54 Hit és hivatás Bőven vetnek, bőven is aratnak

57 Az én pénzem, a te pénzed, a mi pénzünk 60 Az én konyhám Könnyű, nyárias ízek

62 Árral szemben Adj békét, Uram…

64 Ajánló

Family | 2017. II.

5

Gundi. Az ismeretlenek is így becézik. Az egyik legnagyobb közszeretetnek örvendő állócsillaga a hazai médiának – nagy szó ez, hiszen korunkban percenként tűnnek fel és el mások. Őszinte kíváncsisággal, empátiával fordul sportolók és játékosok felé, talán ebben is áll töretlen népszerűsége.

Mindig is érdekelték az emberek?

Igen. Sokáig színész szerettem volna lenni, majd az élet a televíziózás felé terelt. Nem véletlen, hogy a színészi pályát akartam választani, hiszen a művészekben ugyanaz a késztetés van meg, mint az újságírókban: egy mélyről jövő kíváncsiság a világ, az emberek iránt. Továbbá az, hogy ezt jó volna megmutatni másoknak is. Az én esetemben a Jóisten volt az, aki „helyrepofozta” a pályaválasztásomat: „Igen, a késztetésedet jól érzed, de te nem színész, hanem riporter, tévés vagy.”

Ez a késztetés azóta is erősen bennem van. Időnként önvizsgálatot tartok, nem szeretném, hogy rutinszerűvé váljon a hivatásom. Az igazi kíváncsiság tud igazi kérdéseket szülni, amelyekre igazi válaszokat kaphatunk. Ahogy annak idején a matematikatanárom mondta a gimnáziumban: egy probléma

6

megoldása egy jó kérdés feltevésével kezdődik. Az életünkre is vonatkozik ez a fajta bölcsesség. Ha az ember valóban kíváncsi ezen a pályán, akkor nem az mozgatja, hogy önmagát mutogassa, hanem azok az emberek érdeklik, akikkel találkozik.

Akkor tehát Isten a lehető legjobb helyre „pofozta” Önt.

Játékkal és sporttal foglalkozom évtizedek óta. Mindkettőben – kicsiben – benne van az élet esszenciája: a győzelem, a vereség, a tudás, a játék, a munka, az alázat, az együttműködési képesség. Nagyon sokszor tapasztaltam, hogy játék közben – idetartozik a sport is – előbb-utóbb mindenkinek láthatóvá válik az igazi egyénisége.

Értékké konvertált talentumok Nem akármilyen családból származik. Ükapja Gundel János, a híres vendéglős volt, de ismert az anyai ágon a Bujtor–Frenreisz–Latinovits fivérekkel való rokonsága is. Milyen gyökerek tartják Önt, milyen értékeket kapott a szülői házban, gyermekkorában? Mi bizonyult a legidőtállóbbnak ezek közül?

Azt a furcsa elegyet említeném, hogy a tehetséget hogyan Family | 2017. II.

„Én nem hiszem, hanem tudom, amit vallok”

kell értékké konvertálni. Volt egy dédnagyapám, aki jegyző volt Kolozsváron. Kiderült, hogy kimagaslóan tehetséges operaénekes is. 1905-ben szerződést kapott Budapesten, az Állami Operaházban. Ő, Székelyhidi Ferenc lett az intézmény első magánénekese, később a Zeneakadémia igazgatója. Vagy említhetném apai nagyapámat is, aki magyar–latin szakos gimnáziumi tanár volt, igen elhivatott ember. De a Gundel-ágon is sorolhatnám a mintává vált életutakat: Gundel János és Károly, ük- és dédapám sem a szerencsének köszönhette, hogy máig maradandó értéket hozott létre. Olyan példákat láttam magam körül, akik felismerve a talentumukat, hozzáadták a munkát, a szorgalmat, az alázatot – és tudtak élni a tehetségükkel.

Azt gondolom, hogy a Jóisten azért ad tehetséget az embernek, hogy azzal is próbára tegye. A családom tagjai megfeleltek ennek a próbának, nem herdálták el azt, amit kaptak, hanem értékké tudták változtatni. Ez meghatározó szellemilelki örökségem.

Három gyermeke van. Nekik is továbbadja mindezt?

Példát igyekszem mutatni nekik. Én egyik dédapámat sem ismertem személyesen, csak a két nagyapámat. De ők sosem mondták nekem, hogy „kisunokám, ez így van, ezt így kell csinálni”, hanem az életük volt olyan, ami beszélt. Rengeteget Family | 2017. II.

Fotók: Hegedüs Róbert

Istenkereséséről, hitpróbákról és a harmonikus családi élet titkáról Gundel Takács Gáborral

beszélgetek én is a gyerekeimmel a világról, értékekről, döntésekről – például arról is, amit nemrégiben meghoztam. De sosem mondom nekik, hogy „nézzetek apátokra!”. Ők látják, hogyan élek, hogy a sikereim mögött mennyi munka van, hogy hétvégén hány órán át készülök a hétfői forgatásra, százszámra kérdéseket olvasok, néha hajnalban megyek el, és éjszaka jövök haza – ez nyilván egyfajta példamutatás. Más súlya van annak, ha valaki elszúrja az életét, és azt mondja a gyerekeinek: „ti ne csináljatok így”, bár biztosan az is tanulságos. Ám az egy másik út, amikor munkát, alázatot, kitartást tesz az ember a dolgokba.

Ma már mindhárman felnőttek, ugye?

Igen, huszonhárom, huszonegy és tizenkilenc évesek.

Sikerült megtalálniuk a helyüket a világban? Aggódva figyeli a sorsukat?

A nagyfiam most végzi a jogi egyetemet, sok minden érdekli, még nem tudja, hogyan folytatja tovább. A lányom az ELTE-n szabad bölcsészetet végez, jelenleg ösztöndíjas Olaszországban.

Hozzám hasonlóan ő is mediterrán típus, jól érzi kint magát, és még szintén fogalma sincs róla, hogy mi akar lenni. A kisebbik fiam komolyan futballozik. A sport lesz a világa, de hogy ezen belül hol lesz a helye, még nem látjuk.

7

Ha két ember azt keresi, hogyan tudják egymást erősíteni, mit tanulhatnak a másiktól, akkor lesz a két félből egy kerek egész.

Két félből egy kerek egész Általánosságban is, a médiában pedig különösen fehér hollónak számít egy több évtizedes, harmonikus házasság. Elárulja, Önöknek hogy sikerült? Talán a megismerkedésük égi elrendezése is szót érdemel…

A későbbi anyósomék előbb láttak engem bilin ülő gyerekként, mint hogy az ő gyermekük, a feleségem megszületett volna (nevet). Apósomék zalaiak, és egy évben egyszer találkoztak a szüleink. Amikor hozzánk jöttek látogatóba, én valahogy mindig eltűntem, akadt valami „halaszthatatlan” dolgom. A klasszikus eset: ott van egy tizenéves kamasz, aki nem tud mit kezdeni egy öt évvel fiatalabb lánnyal. Aztán telt-múlt az idő.

Sportoltam, zajlott az életem. A későbbi feleségem érettségi után felkerült Budapestre, az orvosi egyetemre. Mi tulajdonképpen akkor találtunk egymásra. Három év udvarlás után össze is házasodtunk. Ennek most már huszonhat éve.

Amikor összeházasodtak, milyen közös életutat terveztek? Én akkor már a tévénél dolgozgattam, de 1988 nyarán éppen sehol sem tartottam. Akkor jöttem rá arra, hogy nem leszek színész. Négyszer tanácsoltak el a felvételiről. Nem volt könnyű időszak! Az apósom aggódott is, hogy a kislánya végre felkerült Pestre, a fogorvosi karra, és összeszűri a levet egy huszonnégy éves palival, akinek se munkája, se végzettsége, se egzisztenciája… Mondtam is neki utólag: jogosak voltak a félelmei. Én sem lennék boldog, ha a lányommal ez történne (nevet).

Idővel aztán sportriporter lettem, és szépen haladtam előre a pályámon. Tanultam, elvégeztem a Testnevelési Főiskolát.

Tény, hogy amikor mi egymásba szerettünk, én éppen a gödör fenekén voltam. A feleségem nem a sikeres, népszerű, ifjú Gundiba szeretett bele.

Mi ketten egyébként alapvetően különbözőek vagyunk. A feleségem nálam sokkal racionálisabb ember, míg én egy álmo-

8

dozó, mediterrán pali vagyok. Nagyon jól kiegészítjük egymást.

Hogy mi lehet a titok? Szerintem ha két ember folyton le akarja győzni egymást, ha mindenből presztízskérdést csinál – ki az erősebb, a sikeresebb, ki keres többet –, akkor előbb-utóbb valamelyikük győzni fog, de azzal vége lesz a házasságuknak is. Ha két ember azt keresi, hogyan tudják egymást erősíteni, mit tanulhatnak a másiktól, akkor lesz a két félből egy kerek egész. S ez egy életen át tud működni – nekünk ez a tapasztalatunk. Közben az a vicces, hogy a feleségem sok mindenben olyan lett, mint én, én pedig olyan, mint ő. Sokat tanultunk egymástól, látjuk egymás értékeit.

Tehát egymást tudják előrevinni, segíteni, és a pályájuk is ennek megfelelően alakult. Az fel sem merült, hogy két ilyen, egész embert kívánó hivatás mellé három gyermeket vállalni nagy áldozattal jár?

Nem. Amikor összeházasodtunk, a feleségem befejezte az egyetemet, de a diplomaosztón már „pocakos” volt. Látta, hogy az életem milyen hektikus: jövés-menés, hajnal, hétvége, külföld… Ha ő is tudományos karriert akart volna csinálni, amellett nem lehetett volna gyerekeket nevelni. De ő nem is arra vágyott: gyakorlati fogorvos akart lenni, gyógyítani szeretett volna, s ezt meg lehetett valósítani. Hetente egyszerkétszer magánrendelőben dolgozott, s mellette egy-két, majd három gyermeket nevelt. Így a szakmájából sem esett ki, és a család is működött. Hihetetlenül stabil támaszt tud nyújtani mindannyiunknak – volt több mint négy év az életemben, amikor reggel hatra jártam rádiós műsort vezetni, és ez azt jelentette, hogy minden reggel neki kellett mindhárom gyereket vinnie. Volt olyan időszak, hogy egy bölcsődést, egy óvodást, egy iskolást. Most tessék ezt elképzelni télen: kisgyerekes szülők tudják, mivel jár az öltöztetés… Délután már megpróbáltam én is segíteni, de az ő stabilitása nélkül nem ment volna.

Amikor a gyerekeink kezdtek kirepülni, és a feleségemnek végre felszabadult egy kis ideje és energiája, pontosan akkor kapott Family | 2017. II.

Kettesben

egy négyórás állásajánlatot a klinikán. Ez annyira szép, olyan sors­szerű volt! Most a klinikán is dolgozik, megmaradt a magánpraxisa is, sőt még a tudományos munkával is tud foglalkozni.

Bezárt és kinyílt ajtók A Gondviselésnek tudják be az események ilyetén fordulatát?

Az ő nevében is mondhatom, hogy igen! Én bármit találtam ki magamnak – kidolgoztam, szinopszist írtam, lobbiztam –, abból soha nem lett semmi. Aztán a Gondviselés megmutatta, hogy „erre kéne menni”, és arra kellett menni. A tartalmat, a munkát persze nekem kellett beletennem, de abszolút hiszek az isteni útmutatásban. Nem véletlenül történtek így a dolgok.

Még a közelmúltban meghozott döntése – egyfajta ugrás az ismeretlenbe – esetében is fenntartja ezt? Mert persze ha a jó után a még jobb jön, akkor mi, emberek könnyen meglátjuk Isten gondoskodását, de a bizonytalanság sokakat eltántorít, kétségek közé taszít, vagy éppen elfordít, haragra gerjeszt… A próba itt kezdődik, azt hiszem.

Ez pontosan így van. Amikor eljöttem az MTVA-tól, még nem tudtam, hogyan tovább. Bele is gondoltam: „Látod, most itt a hited próbája.” Mindig hittem abban, hogy ha a Jóisten becsuk egy ajtót, akkor ki fog nyitni egy másikat. De valóban, ezt olyan könnyű mondani mindaddig, amíg az ember biztonságban van…

Most csak azt láttam, hogy az ajtó becsukódott. De azt is tudtam, hogy ha hiszek Istenben, akkor nem lehetek gyáva.

Kilépett tehát a csónakból, és megpróbált elindulni a vízen. Most mit súg a belső hang?

Régóta hiszek abban, hogy az ember belső harmóniáját, békéjét kell keresni az életben. Ha ez nincs meg valahol, akkor arrébb kell menni – s ez nem lehet pénzkérdés. Most ugyan kevesebbet keresek, mégis jobban érzem magam. Továbblépek, új elképzelések, új ajtók nyílását várom. Az sem tragédia, ha nem a televíziózás lesz a jövőm. Csak vetélkedőből ezerkétszáz-ezerháromszázat vezettem életemben. Több ezer műsor, sport, Eurovíziós Dalfesztivál stb. van mögöttem a pályán. A kíváncsiság, a késztetés most is bennem van, de nem vagyok a betege annak, hogy pár hónapja nem láthatnak a nézők a képernyőn. Valaminek vége van, és valami elkezdődik. Hagyom, hogy az élet áramoljon.

Hogyan formálódott a hite? Én eredetileg római katolikus vagyok, a feleségem református. Amikor össze akartunk házasodni, a katolikus közösségben nem akartak minket összeadni. Akkor elmentünk a feleségem zalaegerszegi református gyülekezetébe, ahol a lelkész, Török Zoltán azt mondta: „Üljünk le, beszélgessünk, Gábor!” Egy órát beszélgettünk, majd azt válaszolta, hogy szívesen összead minket. Ez nagyon erős, meghatározó élmény volt, bár én akkor éppen nem gyakoroltam a hitemet.

tanra, diákmisére. Egy alkalommal, a hetvenes évek közepén, az általános iskolában megkérték a szüleimet, hogy ne járjunk tovább hittanra, mert a húgom elkezdte megtéríteni az osztálytársait. Ezt akkoriban nem díjazták. A katonaságnál pedig volt egy mélyen hívő, jó barátom, ő próbált a hit útján terelgetni.

Akkor én még erre nem álltam készen. Aztán az esküvőnk előtti beszélgetés indított el engem a reformátusság, a protestantizmus felé. Hozzám ez a fajta gondolkodás, ez az egyszerűség, emberközeliség áll közelebb, de senkit sem szeretnék erről győzködni. Azt vallom, hogy ezen a téren is mindenkinek a saját útját kell megtalálnia.

Számomra egyébként a hit szó nem elég kifejező. Én nem hiszem, hanem tudom, amit vallok; amit megélek, az tudás, meggyőződés. Egyfajta nagyon mély elfogadás. Nem elhiszem, mert mondták, hanem tudom, mert megéreztem, mert válaszokat kaptam Istentől a kérdéseimre.

Hol tud lelkileg feltöltődni?

A családunk életstílusából adódóan a hétvégéink elég intenzívek, de van egy budai református templom, ahová amikor csak tudunk, elmegyünk. Fontosnak tartom a napi elcsendesedést is, hiszen minden áldott nap találkozunk olyan jelenségekkel, amelyek elgondolkoztathatnak az életről, Istenről. Én erre sokszor az autóban teremtem meg az időt és a csendet. Ilyenkor jönnek a gondolatok bennem.

Most már értem, miért állt szívesen a Reformáció 500 kampánya mellé: a jubileumi év egyik nagykövete lett.

Amikor 1517-ben Luther Márton kiszögezte a tételeit, az egy történelmi esemény volt, de nem zárult le, hiszen a hatása a mai napig él. A mohácsi csata is körülbelül ötszáz éve történt, ám már semmilyen befolyása nincs az életünkre. A reformációnak azonban mindig is lesz hatása, amíg emberek élnek a földön.

Számomra a reformáció üzenete az, hogy tessék gondolkodni. Merjük folyamatosan feltenni a kérdéseinket, hogy ami körülöttünk történik, amit csinálunk, az rendben van-e, hiteles-e. Amit mondanak nekünk, az valóban úgy van-e? Hogyan viszonyulunk az élethez, halálhoz?

Azt vallom, hogy nem okvetetlenkedőnek kell lenni, hanem kérdezőnek. Az fog előrevinni minden egyént, s az akkor előreviszi a közösséget is. Ezzel van összefüggésben az is, hogy nemrég felkértek arra, hogy egy katolikus hátterű blogon, a SZEMLéleken indítsak egy rovatot, Komolyan kérdezem címmel. Örömmel mondtam igent. Hiszen a lényeg ugyanaz, nem?

Mindannyian ugyanarra vágyunk! Békességre, biztonságra, boldogságra, szeretetre. Az, hogy az egyik ember ilyen templomba jár, a másik olyanba, hogy milyen rituálék szerint tiszteli az Istent – nem teljesen mindegy? A lényeg nem ez!

Boldog embernek vallja magát?

De gyerekkorában megkapta a vallásos nevelés alapjait.

Bátran mondhatom, hogy igen. Keresem a belső harmóniámat, az utamat, néha nekimegyek a szalagkorlátnak – akkor érzem, hogy másfelé kell menni. A Jóisten időnként próbára teszi az embert bizonyos dolgokkal, de ez így van jól. Amíg a saját lelkiismeretemnek megfelelő döntéseket hozok, és bele tudok nézni a tükörbe, addig minden rendben van.

Igen, sőt volt egy aranyos eset is. A húgommal jártunk hit-

Stifner-Kőháti Dorottya

Family | 2017. II.

9

A nemből is lehet igen „Nem találkoztunk mi már valahol? ” – a filmekben általában ez a klasszikus „ismerkedős” szöveg, így indul a hős és a hősnő kapcsolata. Persze az életben ennél jóval szövevényesebbek is lehetnek az egymáshoz vezető utak. Rovatunkban ilyen különleges megismerkedési történeteket mutatunk be – azzal a nem titkolt céllal, hogy a néha minden reményt feladó keresgélőket is bátorítsuk: Isten útjai kifürkészhetetlenek…

Nemeshegyi Judit és Edmond története először egészen fiatalon kezdődött – és mielőtt bármi igazán elindult volna közöttük, már meg is szakadt.

– Edmonddal tizennégy éves koromban találkoztam egy keresztyén zenei tanfolyamon, ahol mindketten tanultunk. Ő három évvel idősebb nálam. Váltottunk néhány szót, utána barátként évekig leveleztünk egymással. Igaz, nem túl gyakran jöttek-mentek a levelek, ráadásul akkoriban még nem volt e-mail sem – kezdi a mesélést Judit.

Egy kedves lelkipásztortól kértem segítséget, aki türelmesen leült velem, és három dolgot kérdezett tőlem: szeretem-e, rá tudom-e bízni magam, és békesség van-e a szívemben vele kapcsolatban?

Derült égből villámcsapás Igen ám, csakhogy az ártalmatlan levelezés közben Edmondot behívták katonának. Ez alatt az időszak alatt talán minden fiú jobban kötődik egy lányhoz, és erőt ad neki, hogy vár rá valaki. Judit ez idő tájt még mindig csak tizenhét éves volt, és hirtelen megérezte a levelekből, hogy Edmond többre is gondol kettőjükről.

– Őszintén szólva megijedtem attól, hogy komolyabbra fordul a kapcsolatunk. Éretlennek éreztem magam erre, és mielőtt ténylegesen szóba hozta volna a szándékait, megírtam neki, hogy szeretnék egy kis távolságot tartani.

Ez a váratlan fordulat érthetően hideg zuhanyként érte Edmondot.

10

– A katonai kiképzés legnehezebb időszaka alatt jött a hír.

Ráadásul nem értettem az okát, hiszen nem tettem fel neki semmi kérdést. Ennyire kiszámíthatatlanok lennének a lányok?

Nekem tizennyolc éves koromig több reményt keltő kapcsolatom is volt, de vagy ő, vagy én megéreztük, hogy nem egymásnak vagyunk teremtve. Így már Judit előtt sok sebet kaptam és okoztam, és addigra rájöttem, hogy ezzel nem szabad játszani. Úgy éreztem, hogy ezek szerint el kell engednem őt.

Judit továbbtanult, Edmond pedig a katonaság után dolgozni kezdett, és újabb két-három év telt el – immár levelek nélkül.

Family | 2017. II.

Fotók: családi archívum

Így találtunk egymásra

dott többet ennél, amikor Klaudia hazatérve elújságolta bátyjának, hogy összefutott Judittal, és hogy miről beszélgettek, a fiú mégis érezte, hogy hosszú évek után végre megmozdult valami.

– Én akkoriban egy vidéki főiskolára jártam. Épp ebben az időszakban néhány hét leforgása alatt három fiú árulta el nekem bizalmasan, hogy az Úr megmutatta neki, hogy én leszek a felesége – emlékszik vissza Judit. – Engem ez enyhén szólva megzavart, hiszen naivan azon töprengtem, hogyan mutathatta az Úr ennyi fiúnak ugyanazt… És hogyan reagáljak? Erre mindezek tetejébe Edmond hosszú évek után pont ezekben a hetekben hívott fel, hogy tudnánk-e újra találkozni, mert beszélni szeretne velem.

Edmond meglátogatta őt. Indulása előtt az édesanyjának fél szóval említette, hogy egy lánnyal fog találkozni, de mivel tudta, hogy neheztel Juditra a korábbi eset miatt, talányosan hallgatott arról, hogy kivel. Csak hazatérése után bökte ki az igazságot a „régi-új” szerelemről.

– Igaz, mire hazaértem, anyu kiterjedt nyomozásba kezdett, hogy kiderítse, ki lehet az, de nem sikerült megtudnia idő előtt – teszi hozzá nevetve Edmond.

Amikor találkoztak, Juditnak az volt az érzése, hogy a fiú pontosan megtervezte a napot: először elvitte őt ebédelni egy elegáns helyre, utána a tóparton sétáltak, beszélgettek. Ráadásul Judit nem azt hallotta, amitől már görcsbe rándult volna a gyomra…

– Nem azt mondta, mint a többiek, sőt nem szólt semmit arról, hogy Isten mit mondott neki. Csak amikor elérkezettnek látta az időt, akkor csendben bevallotta, hogy szeret engem, sokat jelentek neki, komolyan gondol rám, és ez az érzés az évek alatt nem múlt el benne, hanem tovább erősödött. Majd visszautazott.

…és egy ráadás

Egy debreceni ifjúsági konferencián teljesen véletlenül találkoztak, és beszélgettek egymással. Megint eltelt egy év. Ismét eljött a december, és a két fiatal újra összefutott Debrecenben.

Ezek az élmények mindig felkavarták Edmond érzelmeit. A születésnapja közeledtével elhatározta, hogy ha a jeles napig nem történik valami csoda kettejük között, akkor tudomásul veszi, hogy valóban nem Judit az igazi, és el kell engednie őt.

Három a magyar igazság…

A születésnap eljött – méghozzá csoda nélkül. Néhány nappal később egy bábrendezvényen Judit összetalálkozott Edmond húgával, Klaudiával, akivel ismerték már egymást. Szó szót követett, és Judit egyebek mellett elmesélte neki azt is, hogy milyen sokat jelentettek neki azok a beszélgetések Edmonddal a debreceni konferenciákon. Bár Judit állítja, hogy nem monFamily | 2017. II.

Judit szívében már alakulni kezdett a döntés, de az ilyenkor szokásos kérdés benne is megfogalmazódott: vajon honnan tudhatja, hogy épp Edmond az igazi?

– Végül egy kedves lelkipásztortól kértem segítséget, aki türelmesen leült velem, és három dolgot kérdezett tőlem: szeretem-e, rá tudom-e bízni magam, és békesség van-e a szívemben vele kapcsolatban? Mert az ördög is képes bármilyen jelre, egyedül arra nem, hogy belső békét adjon. Ez a gondolat sokat segített nekem a döntésemben.

Judit végül teljesen nyugodt szívvel mondott igent, és a mai napig is ez a béke járja át – tizennyolc együtt töltött évvel és négy gyermekkel gazdagabban.

– Mi igazából az esküvő után éltünk át egy csodálatos „udvarlási” időszakot, mivel addig elég messze laktunk egymástól. Eljártunk munka után moziba vagy sétálni, és rengeteget kirándultunk, beszélgettünk. Élveztük egymás társaságát. Bár nekem egy csapásra minden megváltozott: a nevem, a lakcímem, a munkahelyem, a gyülekezetem, ezt a sok újdonságot nem éltem meg rosszul, mert ott volt mellettem Edmond személyében egy stabil és azóta is mindig biztonságot adó pont.

Zs. Klesics Tünde

11

Rendelje meg lapunkat most, és éljen akciós ajánlatunkkal!

…mert érdemes!

Egész éven át tartalmas olvasnivaló:

párkapcsolati témák, gyermeknevelési tanácsok, őszinte vallomások.

…mert megéri!

j:

i dí s é t e lőfiz

! t F e Éves 2370l együtt.) e k égg a s t l s c (Postakö

• Mert így 21% kedvezményt kap minden lap árából.

• Mert így a megjelenést köve­tően azonnal kézbe veheti a legfrissebb számokat.

• Mert minden magazinban kedvezményes vásárlási lehetőséget talál.

Megjelenik évente négyszer, számonként közel hetven oldalon.

66

Family | 2017. II.

engedmény!

30%

3200 Ft helyett

csak 2240 Ft!

Az 5 szeretetnyelv – Színezőkönyv felnőtteknek 128 oldal, 250 × 250 mm, 3200 Ft A könyv illusztrációinak színezése közben ráhangolódunk a szeretetnyelvekre, és eltűnődhetünk a boldog és bensőséges kapcsolatok titkán.

Hogyan lehet megrendelni a Familyt?

• a túloldali szelvények beküldésével vagy elfaxolásával, • honlapunkon keresztül (www.family.hu), • e-mailben (magazin@family.hu), • telefonon (+36 1 466 9896, hétköznap 9 és 15 óra között), • SMS-ben (+36 20 295 6595).

Ha most megrendeli lapunkat, vagy már előfizetőnk, a fenti könyvhöz 3200 Ft helyett csupán 2240 Ft *-ért juthat hozzá!

Ajánlatunk 2017. augusztus 31-ig vagy a készlet erejéig érvényes. * Postázás esetén a postaköltség 990 Ft. Family | 2017. II.

Segítsünk tanszerrel!

Töltsük meg együtt az üres iskolatáskákat és támogassuk a nehéz körülmények között élő diákok iskolakezdését!

Amivel segíthet: ◉ használt, de még jó állapotban lévő iskolatáska ◉ füzet ◉ íróeszköz ◉ tolltartó ◉ zsírkréta ◉ vízfesték ◉ tempera ◉ vonalzó ◉ színes ceruza ◉ rajzlap ◉ ragasztó (stift) ◉ körző ◉ radír ◉ hegyező

Csatlakozzon az országos akcióhoz!

Gyűjtőhelyek listája:

www.jobbadni.hu Magyar Református Szeretetszolgálat 1146 Budapest, Hungária krt. 200.

Telefon: 06 1 273-0449 • Honlap: www.jobbadni.hu

Egy hívás is segít!

1358 Egy hívás 250 forint.