Dióliget Beszélgetésindító mesekártyák Példajáték Gábor, az apuka a félelem témáját szeretné feldolgozni a kislányával, Hannával. Az első kártyán szereplő felsorolásnak megfelelően kiválasztják a főszereplőt (F), Ajtit, a macskalányt, mellékszereplőnek (M1) pedig Duskát, a kutyalányt (mint jóbarátot), illetve Perkót, a kacsafiút. Kényelmesen, nyugodtan elhelyezkednek, és Gábor fogja az első kártyát… G: (A kártya egy F jelöléssel indít. Gábor rápillant a főszereplő kártyájára, és behelyettesíti a nevét.) „Ajti a hosszú, meredek csúszda tövében állt a tóparti játszótéren… (Végigolvassa az első kártyán szereplő mesefejezetet.) …és a sor lassan feltorlódott mögötte.” Mit tanácsolsz Ajtinak, mit tegyen? Szerinted mit kellene csinálnia? H: Nem tudom… G: (Tisztázza a mesebeli szituációt.) Volt benne valami nehezen érthető? Tudod, Ajti nagyon szeretett volna csúszdázni, de amikor felért, egy kicsit megijedt, és nem mert lecsúszni. Így mit csináljon most? H: Másszon vissza! G: (Megdicséri.) Nagyon ügyes vagy! Jó tanácsot adtál! Nem kötelező lecsúszni a csúszdán. (Összegzi Hanna tanácsát, és egy mondatban lezárja a fejezetet.) Ajti valóban megijedt egy kicsit, ezért szépen visszamászott, és lent máris jobban érezte magát. (Rákérdez, tud-e kapcsolódni Hanna Ajti érzéseihez, tapasztalatához.) Érezted már magad úgy, mint Ajti? Szerettél volna megtenni valamit, mégis azt érezted, hogy nincs hozzá kellő bátorságod? H: Hát, igen. Tudod, amikor nem mentem bele a nagy medencébe a strandon. G: Tényleg! (A „Segítő gondolatokat” felhasználva folytatja a beszélgetést.) Semmi baj nincs a félelemmel, időnként mindenki fél valamitől. Szerinted Ajti mitől félt, mi fog történni? H: Hogy leesik. G: Az tényleg ijesztő. És szerinted tényleg veszélyben volt a csúszdán? H: Hát, egy kicsit. De nem nagyon. G: És szerinted a nagy medencében veszélyben lettél volna? H: Még csak azelőtt tanultam meg úszni. Nem mertem. G: Az teljesen érthető. És utána nem bántad, hogy nem mentél be a nagy medencébe? Nem voltál rá kíváncsi? H: Egy kicsit. G: (Visszatér a mesebeli helyzethez, esetlegesen felülvizsgálni a korábbi tanácsot.) És hogyha igazából Ajti is kíváncsi, milyen lecsúszni a csúszdán, és szeretné kipróbálni, akkor szerinted mit kellene tennie, amikor fél lecsúszni? H: Gondoljon arra, hogy milyen jó lesz utána! G: (Értelmezi, egyértelműsíti Hanna javaslatát.) Higgye el, hogy jól fogja érezni magát, miután lecsúszott? (Újabb dicséret.) Ez is egy szuper tanács! (Hanna élethelyzetére vonatkoztatja a megoldást.) Szerinted legközelebb te is megpróbálhatod azt, amit Ajtinak tanácsoltál? H: Hát, lehet. G: Remek! (Előveszi a második kártyát.) Menjünk tovább a mesében? H: Aha! G: „Ajti! – kiáltott oda neki… (Az első mellékszereplő – M1 – , a jóbarát kártyájára pillant, és elolvassa a nevét.)… Duska a játszótér szélén álló vastag tölgyfa mögül… (Végigolvassa a második mesekártyát is.) …és gúnyos mosoly terült szét az arcán.” Mit tanácsolsz Ajtinak, mit tegyen? H: Kiabáljon rá Perkóra, hogy ő a gyáva! És lökje fel! G: (A megoldás destruktív, nem építő. Gábor elfogadja, megerősíti a mögöttes szándékot, de segít építőbb irányba vinni az eseményeket, a mesebeli karakter jellemére is hivatkozva.) Igazad van abban, hogy Ajti álljon ki magáért, és mondja meg nyugodtan, ha nem tetszik neki valami, de Ajti
szerintem nem tenne ilyet. (Azáltal világít rá a javaslat hibájára, hogy segít Hannának beleképzelni magát a másik gyerek helyzetébe.) Te örülnél annak, hogy ha valakit megbántanál, akkor ő rögtön fellökne? H: Hát, nem. G: (Jobb javaslatot keresnek.) Hogyan lehetne szebben ugyanezt? H: Akkor mondja meg, hogy nem gyáva, de nem akar ilyen történeteket hallgatni. G: (A jó tanácsot megerősíti.) Ez nagyon jó! Ajti ezt a tanácsot már bizony megfogadja. (Összegzi Hanna javaslatát, lekerekíti a meseszituációt.) Ajti felállt, és határozottan megmondta Perkónak, hogy nem hallgatja tovább, de nem azért, mert gyáva, sőt attól bátor, hogy meg meri mondani a véleményét. (Szabadon hozzátesz egy benne felmerülő cselekményelemet.) Ennek hallatán a barátja, Duska is követte, mert így már el mert jönni, bármit szóljanak is a többiek. (Megerősítő, a való élet felé mutató megjegyzést tesz.) Néha ijesztő dolog megmondani a másiknak, hogy nem akarsz valamit. H: Már velem is volt ilyen… G: Igen? Elmesélnéd…?