A jelszó: hallgatás!

TIM SHOEMAKER

JELSZÓ

A

:

HALLGATÁS! A hazugságnak ára van

H A R M AT

shoemaker_hallgatas.indd 2

2026. 08. 27. 16:33:56

A jelszó:

Hallgatás!

TIM SHOEMAKER

Harmat Budapest, 2026

shoemaker_hallgatas.indd 3

2026. 08. 27. 16:33:56

First published in English under the title „Code of Silence”

by Zondervan, 5300 Patterson Ave., SE, Grand Rapids, Michigan.

Published by arrangement with HarperCollins Christian Publishing, Inc. Copyright © 2012, 2013 by Tim Shoemaker All rights reserved.

Hungarian edition © Harmat Kiadó, 2026 Minden jog fenntartva.

Fordította: Szőczi János ISBN 978-615-123-051-0 Kérjük, hogy a szerző jogait tiszteletben tartva a könyvet ne másolja, és a mű felhasználásához kérje a kiadó engedélyét.

shoemaker_hallgatas.indd 4

2026. 08. 27. 16:33:56

Ajánlom fiaimnak és menyeimnek, Andynek és Laurának, Marknak és Sarah-nak, valamint Luke-nak… és az eljövendő nemzedéknek.

Külön köszönet illeti: Nancy Rue-t, aki mentorált és bátorított, Kathleen Kerrt, aki kiállt a kézirat mellett, Kim Childresst, aki segített csiszolni a történetet, Marlene Bagnullt, aki kezdettől fogva támogatott, Terry Burnst, aki úgy gondolta, hogy ezt a könyvet érdemes kiadni, Cheryl Shoemakert, aki szeretett és mindvégig biztatott.

shoemaker_hallgatas.indd 5

2026. 08. 27. 16:33:56

Ki az, aki élni akar, és jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!

Zsoltárok kön y v e 34,13 –1 4 (K áldi–Neov u lgata–fordítás)

shoemaker_hallgatas.indd 6

2026. 08. 27. 16:33:56

1. rész Cooperre rámozdult az ellenfele. Az arcára gúnyos mosoly ült ki, ökle pedig ütésre készen, fenyegetően emelkedett a magasba.

– Coop, vigyázz, meg akar ölni! – figyelmeztette Gordy.

Cooper nem mozdult. Na gyere, te lúzer! Azzal megmarkolta a joysticket. Na, még egy lépés.

A kigyúrt testű harcos előrelendült. Erre Cooper a játékterem videójátékának ütés- és rúgásgombjait nyomkodta felváltva.

– Ez az! – veregette meg a vállát Gordy. – Ez jó húzás volt!

A nagydarab bandita visszahőkölt, megingott, és a mozgása egyszerre bizonytalanná vált.

Cooper ekkor bevetette régi trükkjét, rutinosan, gyors egymásutánban ütött, rúgott, ütött, rúgott.

– Na, öcsém, szevasz! – Ellenfele erre előrebukott és összerogyott.

– Hát ezt meg hogy csináltad? – kérdezte Gordy, miközben megragadta és megveregette Cooper vállát. – Tele vagy ilyen titkos kombinációkkal meg lépésekkel.

Cooper izzadt tenyerét beletörölte a térdnadrágjába, aztán unokatestvére felé fordult, és büszkén elmosolyodott.

– Bárcsak nekem is menne ez! – ugrott fel Gordy, aztán mérgében megcsapta a mennyezetről lelógó „Itt rendelj!” táblát.

Cooper figyelte a himbálódzó táblát. Nekem meg bárcsak ez menne! A tábla alsó szélén több maszatos ujjnyom is éktelenkedett – de egyik sem Cooperé volt. Persze amikor azt hitte, hogy 7

shoemaker_hallgatas.indd 7

2026. 08. 27. 16:33:56

senki sem látja, ő is sokszor megpróbált felugrani a tábláig, de hiába.

Gordy közben a gép elé állt, és megmarkolta a joysticket.

– Csak egyszer az életben én is szeretném elkapni ezt a gengsztert.

Cooper mosolyogva nézett rá.

– Dobj be egy negyeddollárost, aztán megtanítalak.

A mellettük lévő asztalnál Hiroko Yakimoto ült nyugodtan egészen idáig, de most felállt, és becsukta az angolkönyvét.

– Úgy tűnik, ma délután már nem fogunk túl sokat a leckével foglalkozni. Nekem mennem kell. – Ezzel a lány bedobálta a könyveit a hátizsákjába, az asztalát pedig letörölte egy szalvétával.

– Nem értem, miért ezt a hülye régi játékot játsszátok állandóan, amikor idejövünk.

– Ez neked hülye játék? – Cooper az asztalhoz lépett, és kezébe vette a csokiturmixot. – Ha nem tudnád, ez egy klasszikus.

– Az hát, klasszikus időpocsékolás. – A lány összeráncolta a homlokát, elhúzta a száját, és így folytatta: – Már mind a ketten tizenhárom évesek vagytok, nem?

Cooper a szívéhez kapott.

– Jaj, jaj, jaj, Hiro, ez nagyon fájt!

– Ez az egész nem más, csak értelmetlen erőszak.

Cooper sápítozott, mint aki nem hisz a fülének.

– Értelmetlen? – Ezzel levette a turmix poharáról a műanyag fedelet, és megkeverte. – Ha csak egyszer is megpróbáltad volna, akkor tudnád, hogy ez a játék a jó és a gonosz erők halálos küzdelméről szól. – Kihúzta a szívószálat, lenyalta, majd visszatette a pohárba. – Ha belegondolsz, a Biblia is fullra tele van ilyesmivel.

Hiro hátradobta az ébenfekete copfját.

– Ó, hát így már mindjárt más! Akkor talán vennünk kellene néhány ilyen játékot a templomba is.

Gordy csak somolygott az orra alatt, és bekapott egy marék sült krumplit.

Eközben Frank Mustacci csoszogott el a pult mellett. Volt valami a Frank ’n Stein’s ételbár tulajdonosában, ami mindig mosolyt csalt Cooper arcára. Ha Frank szakállt növesztene, ami nyilván összhang8

shoemaker_hallgatas.indd 8

2026. 08. 27. 16:33:56

ban lenne a kopaszodó fejét szegélyező ősz hajpihékkel, akkor tuti, hogy bármelyik bevásárlóközpontban alkalmaznák Mikulásként.

– Ne hagyd, hogy cikizzenek a fiúk, Hiro! Anyádnak meg mondd meg, hogy bármikor szívesen visszaveszem. Hiányzik nekünk.

Hiro elmosolyodott és bólintott. Coopernek feltűnt, hogy Frank néha úgy bánik Hiróval, mintha a saját unokája lenne.

– Mutattam már ezt neked? – Frank elővett egy kopott, 10 × 15 centiméteres fényképet, amelynek a teteje tele volt rajzszeg ütötte lyukakkal.

A lány arca felragyogott, ami azt jelentette, hogy igen, látta már, és Cooper is erre számított. A kép közel két évvel azelőtt készült a Frank ’n Stein’s ételbár halloweenpartiján. Mellesleg Frank már korábban is mutatta a fotót.

A felvételen Frank állt elöl, középen egy olcsó mikulásruhában, rajta fehér köténnyel. Jobbra tőle Hiro anyja hagyományos japán kimonóban. Hiro pedig Frank előtt állt, az apja rendőrségi bőrdzsekijében, mondhatni, térdig elveszve… Dús fekete haja egyetlen fonatba volt összefogva, mosolya pedig beragyogta az egész képet – annak ellenére, hogy ez volt élete legnehezebb éve. Gordy Frank bal oldalán állt. Világosszőke haja a vaku fényében még fakóbbnak tűnt, ráadásul abban az időben a sérója még jóval rövidebb volt, mint mostanában. Mellette Cooper feszengett zsebre vágott kézzel. Mind a ketten túl menők voltak ahhoz, hogy bármilyen jelmezt felvegyenek a bálra. Cooper sötétebb haját leszámítva akár testvéreknek is nézhették volna őket. Olyanok voltak, mint két tojás. Ugyanaz a vékony testalkat. Ugyanaz a magasság. Hajszálra.

De ez még azelőtt volt, hogy Gordy elkezdett megnyúlni. Cooper egyelőre még nem tartott itt a növekedésben, ezért nem is bánta volna, ha az a kép egyszer a konyhában, mondjuk, véletlenül beleesik a forró olajba.

A legutóbbi halloweeni bulin Frank megpróbált egy újabb csoportképet készíteni. Szerencsére Cooper megúszta, hogy rajta legyen, azzal, hogy ő fotózott. Nem akarta, hogy megörökítsék, úgy néz ki, mintha Gordy kisöccse lenne.

– Szeretem ezt a képet, Frank – mondta Hiro.

9

shoemaker_hallgatas.indd 9

2026. 08. 27. 16:33:56

– Én is. – És ezzel Frank zsebre vágta a fotót. – Srácok, maradjatok még nyugodtan, és fejezzétek be a játékot! – Közben felkapott egy kulcscsomót, és úgy rázta, mintha száncsengő lenne. – Nekem viszont be kell zárnom a bejárati ajtót, amíg takarítok.

Hiro Cooper elé lépett.

– Coop, szerintem mennünk kellene.

Kedves, vidám tekintete mostanra eltűnt. Már valami más volt az arcán. Cooper csak nézte, és próbálta kitalálni, vajon mire gondol. Hiro hangulata néha gyorsabban változott, mint a pofonok száma a videójátékban.

– Frank már odakint szeretne tudni minket – mondta, és fejével az ajtó felé intett. Tekintete szinte parancsoló volt.

Közben Frank letörölte az összefogdosott, zsíros bejárati ajtó üvegét.

– Ó, nem, nem vagytok útban. Tudjátok, mindig örülök egy kis társaságnak. Amúgy is fel kell aggatnom a halloweeni díszeket.

– Ezzel bezárta az ajtót, és zsebre vágta a kulcsokat. – Nem bánjátok, ha kicsit lejjebb veszem a fényeket? – Válaszra sem várva lekapcsolta a büfé világítását. – A végén még eszébe jut valakinek beállni az autós pulthoz. – Az ajtón megfordította a „NYITVA” táblát, aztán fejével az ablakok felé biccentett. – A neon is bőven elég fényt ad.

BURGEREK, SÜLT KRUMPLI, HOT DOGOK, OLASZ KOLBÁSZ ÉS MARHASÜLT, ÓRIÁSTURMIXOK. Az étterem mindegyik ablakában más és más felirat ragyogott. Együtt annyi fénnyel árasztották el a benti termet, hogy jól lehetett látni.

Frank fogta a szemetesládát, kivette belőle a műanyag zsákot, és úgy tekerte meg, mintha egy csirke nyaka lenne, amiből hamarosan húsleves lesz.

– Még összetakarítok a konyhában. Majd szólj, ha menni akarsz!

– mosolygott Gordyra. – Vagy ha kell még egy kis sült krumpli.

A szemeteszsákkal a kezében átfurakodott az elülső pult keskeny átjáróján, aztán visszaengedte a pult zsanéros lapját a helyére, és eltűnt a konyhában.

Hiro közelebb lépett.

10

shoemaker_hallgatas.indd 10

2026. 08. 27. 16:33:56

– Kölcsönkérhetném a mobilodat? Az enyém lemerült.

Gordynak nem nagyon kellett keresgélnie. Pontosan tudta, hogy hol a telefonja.

– Bocsi. Otthon hagytam. – Közben egy negyeddollárost dobott az asztalra, és betolt még az arcába néhány szelet sült krumplit. – Nos, akkor készen állok, hogy megmutasd azokat a titkos kombinációkat.

Cooper a szívószálon keresztül kortyolgatta a hűs csokoládéturmixot, és Hiróra pillantott.

– Menjünk! – nézett vissza Hiro Cooperre, és ajkaival hangtalanul formálta meg a következő szavakat. – Kérlek – a szeme tette ki a végére a felkiáltójelet.

Cooper letette a poharát az asztalra.

– Hova ez a nagy rohanás?

Hiro keresztbe fonta a karját maga előtt.

– Úgysem értenéd.

Gordy felnevetett, aztán torkán akadt egy darab sült krumpli, amitől fuldokolni kezdett. Hétrét görnyedve köhögött és krákogott.

Hiro szúrós tekintettel nézett Coopra. A száját annyira összeszorította, hogy az ajka szinte teljesen eltűnt.

Gordy még mindig levegő után kapkodva belemártott egy sült krumplit a ketchupba, és ecsetként használva arcot rajzolt vele egy szalvétára.

Cooper a neonreklámok villódzó fényében figyelte Hiro arcát.

– Csak próbáld meg! Hátha megértem.

Hiro magára húzta a fehér pulcsiját.

– Rossz előérzetem van. Szerintem mennünk kellene.

– Ááá – kacsintott Gordy Cooperre. – Ez egy amolyan „női kibúvó”.

– Intuíció, Gordy – mondta Cooper. – Női intuíció. – Közben érezte, hogy libabőrös lesz a karja. A lánynak korábban voltak már hasonló megérzései. Gordy nem igazán értette, de alábecsülni sem akarta őket.

Hiro a vállára dobta a hátizsákját. Nagy léptekkel a bejárati ajtóhoz sietett, megzörgette, majd a rendelési pult felé fordult.

11

shoemaker_hallgatas.indd 11

2026. 08. 27. 16:33:56

– Frank?

Gordy felegyenesedett és megköszörülte a torkát.

– Mégis mit csinálsz?

– Hazamegyek. – Hiro még csak feléjük sem fordult. – Ti ketten meg megmenthetitek az egész világot azoktól a gonosz erőktől.

Gordy megfordította a szalvétáját, óvatosan levette a papírt a pultról, ami így egy ketchupos arclenyomatot hagyott az asztallapon.

– Nekem úgy tűnik, hogy valaki most úgy viselkedik itt, mint egy kisgyerek.

Hiro a mosolygó ketchupos arcra pillantott, és bólintott.

– Ahogy mondod.

Gordy vállat vont, egy széket húzott a játékgép elé, és bedobta a negyeddollárost a nyílásba.

– Felejtsd el, Gordy! – szólt Cooper. – Nem hagyom őt egyedül hazabicajozni ebben a sötétben.

– És mi lesz a negyeddollárosommal?

Cooper Hiro után sietett.

– Maradj, és játssz még, ha akarsz. Majd legközelebb megtanítom neked a trükköket.

Hiro hátrapillantott, de egy szót sem szólt. Pont a Frank ’n Stein’s két tulajdonosának, Frank Mustaccinak és Joseph Steinnek a poszter méretű képe alatt állt, és a karját dörzsölgette.

– Hé, Frank! Végeztünk – kiáltotta Cooper, miközben belesett a teljesen kivilágított konyhába. Egy kerekes felmosóvödör állt az előkészítő asztal egyik oldalán, benne felmosóval, mellette a padló csillogott a víztől. A rozsdamentes grill-lap, a fritőz és a melegen tartó pult fényesen ragyogott a mennyezeti lámpák fényében.

Cooper úgy állt, hogy teljesen keresztüllátott a konyhán, egészen az emeletre vezető hátsó lépcsőig.

Hiro a fiú elé lépett, és a copfjával játszott, ahogy akkor szokott, amikor nagyon elgondolkodott vagy aggódott.

Ebben az esetben valószínűleg mindkettő igaz volt.

– Talán fent van az irodájában.

Cooper próbált olvasni az arcáról.

12

shoemaker_hallgatas.indd 12

2026. 08. 27. 16:33:56

– Mégis, mennyire rossz az előérzeted? Olyan brutál brutál, vagy csak egy kicsit brutál?

– Brutál, brutál.

Elég félelmetes. A libabőrt dörzsölgette a karján. Cooper egy pillanatra Hiro feje fölött újra benézett a kihalt konyhába, és fülelt, hogy hall-e valami zajt a felettük lévő emeletről.

– Frank! – kiáltotta. – Végeztünk. – Semmi válasz. Olyan volt, mint amikor az ember a vevőkészülékén egy rádióadót keres, miközben sehol egy hang. Semmi zúgás, semmi statikus zaj. Csak a nagy süket csend.

– Hol lehet? – Hiro hangja suttogássá halkult. Csendben végigosont a konyha és a köztük lévő pult mellett, és megállt a két és fél méteres reklámfiguránál – a legendás Frankenstein-szörnynél.

A zöldbőrű bestia bénán vigyorgott – egyik kezében egy chicagói stílusú hot dog, a másikban meg egy szörnyturmix.

Cooper oldalra hajolt, hogy jobban lásson, körbenézett, és végigpásztázta az egész konyhát. A hátsó ajtó résnyire nyitva volt, a küszöbön ledobva egy szeméttel tele műanyag zsák, a tetején csomóra kötve.

– Biztosan most viszi ki a szemetet a kukába. – Cooper a hüvelykujjával a hátsó kijárat felé bökött. – Fogom a hátizsákomat. Átsétálunk a konyhán, és…

DING! Hirtelen kivágódott a hátsó ajtó, és Frank Mustacci úgy repült át rajta, mint egy légelhárító rakéta. Átbukott a szemeteszsákon, aztán négykézlábra esett.

– Maradj lent! – kiáltotta valaki.

Két egyenruhás férfi rontott be kintről, a sötétből. Az egyik bohócmaszkot viselt, a másik meg egy lenyalt hajú Elvis-álarcot.

A bohóc egy festékszóróval célba vette a hátsó ajtó melletti biztonsági kamera objektívjét, és lefújta. Cooper ösztönösen lebukott a pult mögé, és közben Hirót is magával rántotta. Adrenalin áradt szét az egész testében. Gordyra nézett, aki még mindig önfeledten, tágra nyílt szemekkel ült a játékgép előtt, mintha oda lenne szögezve. A konyhából nem lehetett őt látni.

– Mit tegyek? – mutogatott Gordy hangtalanul.

13

shoemaker_hallgatas.indd 13

2026. 08. 27. 16:33:56

Cooper megszólalni nem mert, de a szemével intett neki. Tünés!

Hiro kétségbeesetten mutogatott Gordynak, hogy rejtőzzön el. A pániktól kitágultak Gordy pupillái, a tekintete összevissza cikázott a büfében, ahogy biztonságos rejtekhelyet keresett. Aztán egy pisszenés nélkül lecsúszott a székről, és bemászott a hozzá legközelebb eső asztal alá.

Cooper megnyalta kiszáradt ajkát, és közelebb csúszott Hiróhoz. Összekuporodott, hátát a konyha és az étterem közti falnak nyomta. Vajon látták őket a férfiak? Coopernek a torkában dobogott a szíve.

Becsapódott az ajtó.

– Vénember, nekem ne próbálkozz semmi hülyeséggel! Tedd pontosan azt, amit mondunk, és akkor nem lesz gond. – A férfinek mély, erőteljes hangja volt, akárcsak egy DJ-nek.

Frank felnyögött.

– Mit akartok?

Cooper érezte Frank hangjában a félelmet.

– Szerinted? – kérdezte Mr. DJ. – Ürítsd ki a kasszát!

Ekkor egy hangos puffanás hallatszott, aztán egy újabb nyögés.

Cooper összerezzent, szinte látta maga előtt, ahogy szegény Frank fájdalmasan összeroskad.

Halk nyöszörgés hagyta el Hiro ajkát.

– Rendben, rendben – zihált Frank. – Már csinálom. Csak tedd le a fegyvert!

Egy fegyver – és már jönnek is errefelé. Cooper menekülési útvonalat keresett. Az ablakok? Tulajdonképpen elég nagyok, de szüksége lett volna egy kemény tárgyra, amivel betörheti őket.

Minden szék és asztal biztonságosan le volt csavarozva a feketefehér kockás padlóhoz – kivéve a fémszéket, a játékgép mellett.

– Rendben, hot dog papa – szólalt meg a másik férfi, és érezhetően közelebb lépett. A hangja olyan rekedt volt, mintha éveken át egy heavy metal zenekar szólóénekese lett volna. – Hallottad, mit mondott a főnök. Mozgás, különben újra felrúglak!

Cooper a pulthoz simult. Csapdába estünk – és nincs kiút!

14

shoemaker_hallgatas.indd 14

2026. 08. 27. 16:33:56

2. rész Cooper csoszogó lépteket hallott a pult túloldaláról.

– Ez az, öregfiú. Csak nyugodtan, szépen, lassan!

A DJ hangja volt az, ezek szerint ő a főnök, de túlságosan is közelinek tűnt.

Gordy megpróbálta nyurga testét minél kisebbre összehúzni, és mozdulatlanná merevedett.

Alig egy másodperccel később kivágódott a kassza fiókja.

Cooper karján újra felállt a szőr. Szinte érezte a férfiakat a pult túloldalán. Őrült mód cikázni kezdett az agya. Istenem. Édes Istenem. Drága jó Istenem – könyörgöm!

– Elvitelre kérjük! – parancsolta a férfi.

– Mi a…?

– Öreg, tedd a pénzt egy zacskóba!

Cooper kilesett az ablakon a Kirchoff Road felé, abban a reményben, hogy esetleg megáll egy autó a parkolóban, és az majd elriasztja a rablókat. Egy közeledő kisteherautó fényszóróit figyelte, és drukkolt, hogy beforduljon. Gyerünk! Lassíts le! Talán bejön néhány jól megtermett kőműves, akik elég éhesek ahhoz, hogy így záróra után is megálljanak, és bezörgessenek az ablakon. A törzsvásárlók jól tudták, hogy Frank mindig kinyitja az ajtót. Cooper figyelte, hogy felvillan-e az irányjelzőjük, és némán így könyörgött: Segítsenek nekünk! Kérem! A teherautó viszont fékezés nélkül eltűnt. Bárcsak nála lenne a telefonja!

15

shoemaker_hallgatas.indd 15

2026. 08. 27. 16:33:56

Más jármű nem volt a közelben. Cooper továbbra is az utakat bámulta, aztán figyelmét a sötétedő égbolt felé fordította, és ekkor rémülten vette észre a tükörképüket. Az elülső ablak, mint egy tükör, úgy verte vissza a büfében lejátszódó jelenetet. Minden tisztán látszott benne. Cooper beleborzongott a látványba. Három férfi állt a pult másik oldalán. Frank, aki legalább egy fejjel volt alacsonyabb a másik kettőnél, kiürítette a pénztárgépet, a bankjegyeket pedig begyömöszölte egy elviteles papírzacskóba. Aztán kiemelte a tálcát a pénztárgépből, és előhalászott alóla még néhány bankjegyet. Cooper látta Frank remegő kezét, ahogy a pultra tette a tálcát, és átadta a pénzeszsákot a másik, bohócmaszkos férfinak.

Cooper nagyon igyekezett, hogy visszafogja a légzését és ne kapkodja a levegőt. Attól is félt, hogyha megmozdul, és áthelyezi a súlypontját, elárulja magát, ezért inkább megpróbálta figyelmen kívül hagyni a bal vádlijában szép lassan beálló görcsöt. Mozdulatlan maradt, mint a Frank ’n Stein’s szörnyfigurája, az meg csak vigyorgott rá a sarokból ostobán. Istenem, add, hogy vége legyen ennek!

Hiro megérintette Cooper karját, és fejével az ablak felé intett.

A pult alatt, az árnyékban jól kivehetően látta magát és Hirót, úgy kuporogtak ott, mint akik egy kommandós rajtaütés kereszttüzébe kerültek. Ha a bűnözők kicsit is körültekintőek, meglátják őt és Hirót. És akkor tényleg vége lesz mindennek. Egy verejtékcsepp bújt elő kócos szőke fürtjei közül, és végigcsorgott a homlokán.

– Most pedig a széf számkombinációját! – dördült a DJ hangja az Elvis-maszk mögül.

– Széf? – Frank hangja elcsuklott.

Erre Elvis visszakézből lekevert neki egyet. Frank hátratántorodott, felüvöltött, és a pult peremébe kapaszkodott, hogy el ne essen. Közben meglökte a pénztárgép fiókját, az kiborult, és ezüstös vízesésként zúdította az érméket Hiróra és Cooperre.

Hiro mindkét szemét behunyta, mert arra számított, hogy az érmék azonnal elárulják könnyen felfedezhető rejtekhelyüket.

– Öreg, tudunk a széfről, és arról is, hogy mennyire nem bízol a bankokban.

Közben további érmék gurultak szanaszét a kockás kőpadlón.

16

shoemaker_hallgatas.indd 16

2026. 08. 27. 16:33:56

Némelyik körbe-körbe, a többiek meg pörögtek, de pár másodpercen belül mindegyik mozdulatlanul hevert a földön – védtelenül és tehetetlenül. Coopernek ismerős volt az érzés.

– A kombinációt! – Elvis egészen közel hajolt hozzá.

– De hát külső ember nem tud a széfről. – Frank teljesen ös�szezavarodott. – Senki.

– A KOMBINÁCIÓT. – Hetvennégy – remegett Frank hangja. – Kilencvenhárom.

– Cooper hallotta, ahogy sóhajt egy nagyot, és megáll. – Ő volt az, ugye?

– Ne szórakozz velem, öreg! Mondd az utolsó számot!

– Úgy tűnik, muszáj lesz – mondta Frank, mintha hirtelen mindent megértett volna. – De legalább adtam neki egy esélyt.

– És ez az utolsó esélyed. – A férfi kesztyűs kezével felemelte a pisztolyt. – A számot! – És ezzel a csövet Frank homlokához nyomta.

Cooper fémes kattanást hallott. Add meg nekik, Frank! Add meg nekik!

Frank habozott, a fehér pólóban és kötényben a tükörképe olyan volt az ablakban, mint egy szellem.

Cooper megpróbált nyelni egyet, és némán könyörgött Franknek, hogy működjön együtt a rablókkal.

Add meg nekik a kombinációt, Frank! Kérlek! Ne kockáztass!

– Rendben – bólintott Frank. – Csa-csak tedd le azt a fegyvert!

Ké-ké-kérlek.

Erre Elvis homlokon vágta Franket a pisztollyal.

– Na, látod, máris jobb. – Leengedte a pisztolyt, és a derekába tűzte. Üres tenyerét Frank elé tartva közelebb hajolt. – A számot!

Frank hirtelen előrelendült, és Elvist a bohócnak lökte. A rablók hátratántorodtak, nekiestek az üdítőautomatának, Frank pedig a pult alá nyúlt valamiért.

Közben Elvis visszanyerte az egyensúlyát, és Frank arcába csapott. A hatalmas pofontól Frank feje oldalra billent, a szemüvege pedig átrepült a pulton, és végül a földön landolt.

Frank a feje fölé emelte a kezét. A neonfényben acélosan meg17

shoemaker_hallgatas.indd 17

2026. 08. 27. 16:33:56

HA BESZÉLNEK, AZ AZ ÉLETÜKBE KERÜLHET. A HALLGATÁSNAK AZONBAN EGYRE SÚLYOSABB AZ ÁRA.

Amikor Cooper, Hiro és Gordy, a Plum Grove suli nyolcadikosai szemtanúi lesznek egy brutális éttermi rablásnak, egyik pillanatról a másikra egy életveszélyes játszmában találják magukat. Ha a tettesek között rendőr is van, akkor senkiben sem bízhatnak. Cooper megesketi a barátait, hogy örökre titokban tartják, amit láttak. Ám a hallgatás következményei egyre drámaibbak: miközben egy ártatlan ember kerül bajba, az igazi bűnösöknek nyoma vész. Vajon meddig őrizhető meg a titok?

A három barátot összeköti a Hallgatás Törvénye, de amikor elindul a nyomozás, folyamatosan választaniuk kell hazugság, igazság, bizalom, cserbenhagyás, hűség és közöny között – egyik út sem kínál könnyű megoldást, a lelkiismeretük a tét, és az életük is kockán forog. „Akárcsak a legjobb, pörgős thrillerek, ez a történet is magával ragadó lendülettel indul… Ritkán találkozni olyan bűnügyi regénnyel, amelyben a kamaszszereplők ennyire hitelesek…” – Booklist 10–14 éveseknek

5500 Ft