Fifty Second Exhibition of Bolt Gallery · 18 May–18 June 2000 · Budapest Galéria
The Outside Series No. 6.
52.
M A RPéterI Bányay MAH R &
MARI MAHR NEW PLACES – NEW CODES Same tales of an expatriate.
Fifty Second Exhibition of Bolt Gallery [The Outside Series No. 6.]
Budapest Galleria · 18 May–18 June 2000
Vernisage 18 May 17.00 at Budapest Galéria 1036 Budapest, Lajos utca158.
Untiltled (self portrait), 1998 59 x 39 cm
„Abban a kultúrából, ahonnan én érkezem, az embernek olyasmit kell készítenie, ami számít valamit” – mondja Mari Mahr. Mari Mahrnak pedig az emlékezés állandósága számít. A fotográfiát a kezdetektôl fogva foglalkoztatta az arckép – azoknak az arcképe, akikre emlékezni akarunk, vagy akikre emlékezni kell. Portrék készülnek a bûnözôkrôl a rendôrségi nyilvántartások számára, a hírességekrôl, hogy csodálhassuk ôket, az „emberi típusokról” a társadalomtudósok és antropológusok számára, a családtagokról a kandalló párkányára. Mari Mahr nem csak azokra a képekre specializálódott, amelyeket ereklyetartókban ôrzünk – nyakunkba akasztott medalionban vagy keretbe zárva az éjjeliszekrényen –, hanem magukra az ereklyetartókra is. Mint mondja: „valakinek meg kell adnia a tiszteletet, és ki lenne alkalmasabb erre nálam?” Panteonjának hôsei azok, akiket saját élményeinkbôl mindannyian ismerünk: rokonságának nôtagjai a nagyanyától az unokáig, mûvészi hatások az egész kontinensrôl – Majakovszkijtól O’Keeffe-ig, Brassaitól Nerudáig, egy tágan értelmezett család és ereklyéi. E szellemi családtagok képeiben képzettársítás útján jelennek meg: néha egy-egy könyvet vagy fotót reprodukál, de gyakran olyanokat, amelyek a szerzôk birtokában voltak, s nem ôk maguk írták ôket: Stieglitz és O’Keeffe fekete kocsiját, egy nagymama kesztyûjét, Lili Brik teáscsészéjét, egy leánygyermek harisnyáját. Mari Mahr emlékei végig-
barangolják az országokat, amelyekben élt. Chilében született, egy francia iskolában nevelkedett, majd visszatért szülei hazájába, Magyarországra, tanulni és fotózni, s jelenleg, immár harminc éve, új-zélandi férjével él Angliában. Így rengeteg „régi hazája” van, s rengeteg története. „Ha egyszer számûzötté válsz, mindig utazol” – mondják a latin-amerikaiak, akiknek nagyobb gyakorlatuk van a számûzetésben, mint a legtöbbeknek. Mari Mahr képeit „nem hajlandó szürrealistának nevezni ôket”, a helyváltoztatás szelleme hatja át. A fotográfia valóságos, amennyiben elválaszthatatlan a tárgyi valóságtól. A fotográfia fantázia, amennyiben elválaszthatatlan a mûvészi szubjektivitástól. Ezekkel a belsô és külsô világokkal való munka adja Mari Mahr képalkotásának kerületét. A léptékkel és távlattal történô játék az álmokat és a látászavarokat idézi. Az egyik jellegzetesen a gyermeki szem, a másik a fotográfiai lencse sajátsága. Mari Mahr úgy játszik a számítógéppel, ahogy képei révén hosszú idôn keresztül a játékokkal tette: nyersanyagát és médiumait folyamatosan felülvizsgálja, és szelektíven változatossá teszi ôket. Ugyanúgy, ahogyan kellékeiért országról országra járja a bolhapiacokat és zsibárusokat, járja be a virtuális teret elsô Rolliflexétôl a legújabb Apple Macintosh Photoshopig, áthidalva az idôt is a fényképezôgéptôl a számítógépig. A Földrajz és a történelem egyesül megkapó erejû képeiben. Ezek a képek a személyes és kollektív emlékezet elemeibôl építkeznek, s mint tudjuk, az emlékezés számít. • Selon Mari Mahr, «Je viens d’une culture où il faut faire quelque chose qui compte». Ce qui compte pour Mari Mahr c’est la persistance de la mémoire. Dès ses débuts, la photographie s’est occupée de l’art du portrait, des gens qu’il ne faut pas oublier, ou dont on veut garder le souvenir. Portraits des criminels pour les dossiers de la police judiciaire, portraits des gens célèbres et des gens qui fascinent, portraits des «types humains» destinés aux savants et aux anthropolgues, portraits des membres de la famille que l’on accroche au mur... Mari Mahr s’est spécialisée non seulement dans ce genre de photo que l’on garde dans une châsse – dans un médaillon autour du cou ou dans un cadre sur la table de chevet – mais aussi dans la façon de construire des châsses. Elle dit «Il faut que quelqu’un rende hommage, et qui le fera mieux que moi ?» Les héros de son panthéon sont des gens que nous reconnaîssons facilement d’après nos expériences personnelles: les femmes de sa famille, de la grand-mère à la petite-fille, des influences artistiques d’un peu partout dans le monde, du Mayakovsky au
O’Keeffe, du Brassai au Neruda, une famille étendue et son héritage. Ils apparaissent dans ses images par association — de temps en temps par la reproduction d’un livre ou d’une photo, mais souvent par un objet qu’ils ont possédé plutoˆt que crée : la berline de Stieglitz et d’O’Keeffe, les gants d’une grand-mère, la tasse à thé de Lili Brik, les bas d’une fille. Les souvenirs gardés par Mari Mahr parcourent tous les pays dans lesquels elle a vécu. Née en Chili elle a fait ses études dans une lycée française, puis elle est rentrée à la patrie de ses parents pour suivre des études de photographie et pour travailler comme photographe en Hongrie. Mariée avec un Nouvelle-Zélandais elle vit en Angleterre depuis trente ans et possède un riche fonds de «contes expatriés». «Une fois exilée, toujours en transit», comme disent les LatinoAméricains, qui ont une connaissance relativement profonde de la vie expatrié. Un sens de dislocation se discerne dans les photos que Mari Mahr refuse d’appeler «surréalistes». La photographie est réelle dans son inséparabilité d’une realité objective. La photographie est fantaisie dans son inséparabilité de la subjectivité artistique. Ce travail avec les univers intérieurs et extérieurs crée les périmètres de la vision de Mari Mahr. Le jeu de l’échelle et de la perspective possède une qualité à la fois onirique et optométrique, traits respectivement de l’oeil de l’enfant et de l’objectif photographique. Mari Mahr joue avec l’ordinateur comme elle joue depuis longtemps avec des jouets à travers ses images: ses matières premières et son véhicule sont constamment révisés et diversifiés par sélection. Elle fait des descentes dans les marchés aux puces et les magasins de bric-à-brac pour déterrer ses accessoires, en voyageant de pays en pays - et de la même façon elle va de son premier Rolleiflex au dernier programme de photo en date sur son Apple Macintosh, voyageant à travers le temps de l’appareil photo à l’ordinateur. La géographie et l’histoire s’allient pour créér des images d’une puissance envouˆtante. C’est ici l’essence même de la mémoire — individuelle ainsi que collective. Et la mémoire, ça compte. • According to Mari Mahr “I come from a culture where you have to make something that matters”. What matters to Mari Mahr is the persistence of memory. Photography, since its inception, is concerned with portraiture, with people we need or desire to remember. Portraits of criminals for police records; portraits of the famous and glamorous to admire; portraits of ‘human
types’ for scientists and anthropologists; portraits of family members for the mantelpiece. Mari Mahr has specialised not only the kind of picture we keep in a shrine – on a locket around our neck or in a frame on the bedside table – but in the making of shrines. She has also said: ‘Tributes have to be paid by somebody, and who better than me?” The heroes in her pantheon are ones we can all recognise in our own experience: the female line of her relatives, from grandmother to granddaughter; artistic influences from across the continents, Mayakovsky to O’Keeffe Brassai to Neruda, an extended family and their heirlooms. They appear in her images through association. Occasionally a book or photograph reproduced but often through a possession not of their own devising: Stieglitz’ and O’Keeffe’s black sedan; a grandmother’s gloves; Lili Brik’s teacup; a daughter’s stockings. Mari Mahr’s memories roam through the countries she has inhabited. Born in Chile and educated in a French school, she returned to her parents’ homeland to study and practise photography in Hungary. Now married to a New Zealander and settled in England for the past thirty years, she has many Expatriate Tales to tell. ‘Once an exile, always in transit’, the Latin Americans say, who have more experience of expatriation than most. A sense of dislocation can be found in the pictures Mari Mahr refuses to call Surrealist. Photography is real in its inseparability from an objective reality. Photography is fantasy in its inseparability from artistic subjectivity. Working with these inner and outer worlds provide the perimeters of Mari Mahr’s vision. The play on scale and perspective has an equally oneiric and optometric quality, features alternatively of a child’s eye and a photographic lens. Mari Mahr plays with the computer as she has long played with toys through her images: her raw material and her medium are constantly reviewed and selectively diversified. Just as she raids flea markets and bnic-abrac shops for her props, moving through space from one country to the next, so she goes from her first Rolleiflex to the newest Apple Macintosh photoshop, moving through time from camera to computer. Geography and history combine in creating images with a haunting force. They are the stuff of memory, both personal and collective, and memories matter. February 2000, London, Amanda Hopkinson
Moving moments 1, 1999 39 x 59 cm
Moving moments 2, 1998 39 x 59 cm
Common objects 1, 1999 39 x 59 cm
Common objects 2, 1998 39 x 59 cm
Solitary plesures 1, 2000 59 x 39 cm
Solitary plesures 2, 2000 59 x 39 cm
Another, better time 1, 1999 59 x 39 cm
Another, better time 2, 1999 59 x 39 cm
Another, better time 3, 2000 39 x 59 cm
Another, better time 4, 2000 39 x 59 cm
Restless journeys 1, 2000 39 x 59 cm
Restless journeys 2, 1999 39 x 59 cm
Ă˜ 100 cm, September 1990 Another, better time 5, 2000 39 x 59 cm
Mari Mahr
Born in Santiago de Chile. Studied at the School of Journalism in Budapest and worked as a press photographer in Hungary before moving to London and continuing her studies at the Polytechnic of Central London where she received her BA Degree in Photographic Arts in 1976. Lives and works in London.
SOLO EXHIBITIONS (from 1995) 1995
1998 1999
Photosynkyria, Thessaloniki, Greece (Retrospective) The British Council of Athens, Greece (Retrospective) Untitled Gallery, Sheffield, England (Retrospective) Porto Carras, Greece The Photography Centre of Athens, Greece La Villa Victoria, Mar del Plata, Argentina (Retrospective) Centro Cultural Parque de EspaÒa, Rosario, Argentina (Retrospective) Teatro San Martin, Buenos Aires, Argentina (Retrospective) 1996 Zelda Cheatle Gallery, London Instituto Chileno-Britanico de Cultura, Santiago de Chile Universidad de Salamanca, Spain (Retrospective) Norwich Arts Centre, Norwich, England Centro Andaluz de Ia Fotografica, Almeria, Spain (Retrospective) 1997 Verso Photo Gallery, Tokyo, Japan Zelda Cheatle Gallery, London Open Eye Gallery, Liverpool www.zonezero.com Fotofo Gallery, Bratislava
GROUP SHOWS (from 1995) 1995 1996
1997
1998 1999
Beyond Recognition, National Gallery of Australia, Canberra Gender-Beyond Memory Tokyo Metropolitan Museum of Photography, Japan Image de Ia MËre, Le Forum des Halles, Mois de Ia Photo, Paris 1997 Enigmatic Object, The Art Gallery of New South Wales, Australia On The Bright Side of Life, Neue Gesellschaft fur Bildende Kunst, Berlin, Germany Summer Show, FhE Galleries, Auckland, NZ History – The Mag Collection, Ferns Art Gallery, UK Photographers Made in Hungary, Hungarian National Museum of Photography, KecskemÈt The Flower Show, Zelda Cheatle Gallery, London
© 2000 by Bolt Galéria · All rights reserved
Published by Bolt Gallery / A Bolt Galéria kiadványai ISBN 963 9009 27 x · ISSN 1218–456 x Printed in 500 copies / Készült 500 példányban
The Outside Series No. 6. Organised by British Council, Budapest Gallery and Bolt Gallery Special thanks to Andreas
SPONSORS Budapest City Council Cultural Committee / Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága National Endowment for the Arts / Nemzeti Kulturális Alapprogram The British Council Spectrum Television c3 Cultural and Communications Center / c3 Kulturális és Kommunikációs Központ Studio of Young Photographers / Fiatalok Fotómûvészeti Stúdiója Budapest Gallery Fotóhónap 2000 HTSART press / HTSART Kiadó és nyomda Klima 2000 Kft. Arktisz Stúdió
Text by Amanda Hopkinson & Károly Szûcs Tranlations by Rachel and János Hideg Design by Balázs Czeizel Prepress by Timp Kft. Printed by HTSART Press 1014 Budapest, Cziráki út 26. Tel: 403 4437
BOLT GALÉRIA Judit HANGYÁL · H-1064 Budapest, Podmaniczky út 69. tel/fax: (361) 302 2043 · By appointment e-mail: bolt@c3.hu · web: http:// www.c3.hu/~bolt
AHR • BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR •
BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR • BÁ
SPEKTRTUM TELEVÍZIÓ
FFS
C3
BUDAPEST GALLERY
• BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR • BÁN
HR • BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR
PÉTER BÁNYAY
Fifty Second Exhibition of Bolt Gallery [The Outside Series No. 6.]
Budapest Gallery · 18 May–18 June 2000
Vernisage 18 May 17.00 at Budapest Galéria 1036 Budapest, Lajos utca158.
1999, 70 x 80 cm
Bábuk és modellek Bányay Péter 1995-óta vesz részt a Bolt Fotógaléria kiállításain. A Fiatalok Fotómûvészeti Stódiójának tagjaként már kezdetektôl azt a fotókoncepciót képviselte, ami máig jellemzi mûveit. Bányay bolhapiaci gyûjtögetésen alapuló képeinek alkotóelmeit pásztázó tekintettel gereblyézi össze. A kidobott, leselejtezett dolgokból hangulati és asszociatív kötelékekkel összefûzött képtörténetet, narrációt állít elô. Egyszerû és intím miliôvé rendezi át a bolhapiaci lim-lom kaotikus halmazát. Képeinek rendszeresen visszatérô szereplôi olyan ember és állatfigurák, amik valaha dísz- és emléktárgyként, vagy gyermekjátékként funkcionáltak. Fotószínpadának ugyancsak visszatérô elemét alkotják a régi fotográfiák és a múlt azonosítatlan, ám patinás tárgyainak töredékei. Ebben a fotografikus privátszcénában az otthonukat vesztett tárgyak új státust, új identitást nyernek: bábok és makettek válnak belôlük, egy képzeletbeli komód vagy vitrin
kirakatába, „színpadára” helyezett pszeudo-emlékegyüttesek lesznek. Bányay guberáló gyûjtôszenvedélye a bolhapiaci lomokat egy alkotói kelléktárba, fotografikus tezauruszba helyezi át. Ezekbôl szabadon válogatva építi fel, szcenizálja képei személyes interieur-eit. A bábukból és makettekbôl összeálló, fotográfiai tezaurusz nyilvánvalóan nem a történeti hitelességû és szerepû emlékezés kellékeit foglalja magába, hanem a „kulturális emlékezet” (Jan Assmann) képterének szabadon cserélhetô szereplôit. Bányay kelléktára a fotográfikus emlékezet kultuszképzô mechanizmusára épít. Képeinek szereplôi, anyagfelületei nem a „külvilág” részét alkotják, hanem olyan képtárgyakká lesznek, amelyek a fotográfia mûveleti térbe helyezve mágikusan idézik és örökítik meg a képzeletbeli múlt emlékeit. Bányay ezzel a képzeletre alapozott játékkal helyettesíti a lebomlott valóságot, egyfajta lírai dekonstrukcióval. A fotográfia képalkotó mûveletei segítségével a tárgyakat kiszabadítja a múlt, az eredet kötésébôl és újrarendezi, átírja történetüket, miként a mai kor életvilága is a mindennapok folyamatos manipulációjával képzi, kultiválja tova saját realitását. Ezek a képek a tárgyi lét ikonizálásával, a fotografikus látásmód szcenírozó eszközeivel születnek. A mûalkotások nagy narrációs témái, az „emberi test”, az „állat”, a „tér és a sík rendszere” Bányay képein emblematikus, díszítô formát öltenek, és a történeti idôbôl kiszakadva egy idôtlen tárgyegyüttes képét, rendszerét alkotják.
Marionnettes et maquettes Péter Bányay expose ses photographies dans la Bolt Galéria depuis 1996. Dans ses photos récentes il continue à se servir des mêmes concepts qui ont caractérisé son oeuvre dès ses débuts comme membre du Studio des Jeunes Photographes. Bányay fait des descentes dans les marchés aux puces pour dénicher les objets qui figureront dans ses photos. Il crée ainsi des histoires en images, des narrations, à partir des objets dont on ne se sert plus mais qui ont des associations et des attributs en commun. Il façonne le chaos du bric-à-brac, déterré dans les marchés aux puces, en ensemble simple et intime. On retrouve régulièrement dans ses photos des figures humaines et animales, qui se servaient auparavant d’objets décoratifs, de
souvenirs, ou de jouets. Des vieilles photos et des morceaux d’objets anciens, non reconnaissables, se retrouvent aussi en ses scènes photographiques. Dans ce théâtre photographique privé, les objets « sans abri » acquièrent un prestige et une identité nouvelle: ils deviennent marionnettes et maquettes, pseudo-souvenirs exposés sur la « scène » d’une vitrine imaginaire. Collectionneur passionné, Bányay transforme le bric-à-brac, déniché dans les marchés aux puces, en accessoires créatifs, en thésaurus photographique. Il construit et met en scène ses intérieurs intimes, en choisissant librement parmi les objets de sa collection. Le thésaurus photographique, composé de marionnettes et de maquettes, ne contient pas, bien suˆr, ce qui est nécessaire pour le souvenir historique. Il contient plutoˆt des acteurs, qui peuvent être échangés à volonté, dans l’espace picturale du « souvenir cultural » (d’après Jan Assmann). Les accessoires utilisés par Bányay dépendent du mécanisme — créateur des cultes — du souvenir photographique. Les acteurs de ses photos, et les surfaces dont il se sert, ne font pas partie du monde extérieur. Ils devienent plutoˆt objets picturaux qui, placés dans l’espace opérationnelle de la photographie, rappellent et immortalisent, d’une façon magique, les souvenirs d’un passé imaginaire. La réalité dégradée est remplacée dans l’œuvre de Bányay par ce jeu d’esprit, en une déconstruction lyrique. Au moyen du processus créatif de la photographie, il libère les objets des liens du passé et de leurs origines, et réorganise et réécrit leur histoire, de la même façon que le monde contemporain cultive sa propre réalité à travers la manipulation incessante du quotidien. Ces photos apparaissent à travers l’iconisation de l’existence objective, et à travers les mécanismes théâtr de la vision photographique. Les principaux sujets narratifs dans les photos de Bányay, tels le « corps humain », l’ « animaux », et l’interaction des espaces et des plans, acquièrent un roˆle emblématique et décoratif, créant ainsi une image, hors du temps, de la collection de bric-à-brac.
Puppets and Models Péter Bányay has been exhibiting his work at Bolt Galéria since 1996. In his most recent photographs he continues to represent those concepts which shaped his first works as a member of the Studio of Young Photographers. Bányay rummages through flea-markets to find the items that feature in
his photographs, so creating a pictorial story, a narration, out of items that have been discarded but that share associations and moods. He reorganises the chaos of the flea-market bric-a-brac to form a simple and intimate milieu. Human and animal figures that functioned previously as decorative objects, souvenirs, or children’s toys are regularly recurring characters in his pictures. Other recurring elements in his photographic stage sets are old photographs and fragments of antique but unidentifiable objects. In this private photographic theatre the homeless objects gain a new status and a new identity: they become puppets and models, pseudo souvenirs placed behind the glass, or on the "stage", of an imaginary display cabinet. In his passion for collecting, Bányay transforms the flea-market bric-abrac into a set of creative props, a photographic thesaurus. He constructs and stages his intimate interiors by selecting liberally from his collection. The photographic thesaurus, made up of puppets and models, obviously does not contain the requisites for historical recollection but, rather, freely exchangeable actors in the pictorial space of "cultural recollection" (Jan Assmann). Bányay’s props depend on the cult-creating mechanism of photographic recollection. The actors in his pictures, and the surfaces he uses, are not part of the "outside world", but become pictorial objects that, placed in the operational space of photography, magically recall and immortalise the memories of an imaginary past. Bányay replaces a degraded reality with this imaginative mind-game, a kind of lyrical deconstruction. By means of photography’s picture-making processes he liberates objects from the ties of the past and from their origins, and reorganises and rewrites their story, in much the same way as the contemporary world cultivates its own reality through its permanent manipulation of the everyday. These pictures emerge through the iconisation of objective existence and through the theatrical devices of the photographic vision. The major narrative subjects of his works, such as the "human body", the "animal", and the interaction of spaces and planes, take on an emblematic, decorative role in Bányay’s pictures, creating a timeless image of the collection of fleamarket objects. Károly Szûcs, 3 April 2000
2000, 70 x 80 cm
2000, 70 x 80 cm
2000, 70 x 80 cm
2000, 70 x 80 cm
2000, 70 x 80 cm
2000, 70 x 80 cm
1999, 80 x 80 cm
2000, 70 x 80 cm
2000, 70 x 80 cm
2000, 70 x 80 cm
2000, 80 x 80 cm
Péter Bányay
born in Budapest, the 19th October, 1960. 1975 to 1979 he attended the specialized secondary school of applied and fine arts , goldsmith’s faculty. His master was Széll Balogh Mihály. 1981 to 1985 he was the student of the Hungarian High School of Fine Arts, reproductive graphic faculty. Teacher’s diploma taken in subjects drawing, history of art and descriptive geometry. Until 1986 he worked in the studio of the High School of Fine Arts (artist’s training school). From 1985, as a member of the Hungarian Fine Arts Fund, Studio of Young Fine Artists, association of Hungarian Graphics Artists and has been working as individual fine arts and photo artist. In 1987 a scholarship of the Eötvös Foundation was awarded to him. Since 1995 he is a member of the Studio of Young Photo Artist. Group Shows 1990 Moving Show, Bécs-Köln-Budapest 1991 Iskola Gallery, Budapest 1994 Margitszigeti Víztorony Gallery, Budapest 1995 Bolt Gallery, Budapest Vigadó Gallery, Budapest 1996 Bolt Gallery, Budapest Gallery, Paks 1997 Gallery, Szeged Bolt Gallery, Budapest 1998 Soave (Italy) — “Camera 1998” Institute Francaise Budapest Bolt Gallery, Budapest 1999 Bolt Gallery, Budapest Tölgyfa Gallery, Budapest — “Postcript” Computer Grafics Solo exhibitions 1988 Budapest Gallery, Budapest (grafics) 1990 Galleri Image, Arhus (Denmark) — “Looking East” Festival (photography) 1991 Serbian Church, Balassagyarmat (photography) 1993 Graphic House, Liverpool (GB) — with Tamás Kótai (photography, graphics) 1995 Tilos photography, Budapest — “Egy festmény avatása” (paintings) 1996 78-as Gallery, Sopron (photography) Libella Cafe, Budapest — (photography, graphics) 1997 Téli Gallery, Szentendre (installáció) Bolt Gallery, Budapest — with Imre Drégely— “Common Works” (photography) CEU, Budapest — with Imre Drégely — “Common Works” (photography)
Fifty Second Exhibition of Bolt Gallery · 18 May–18 June 2000 · Budapest Galéria
The Outside Series No. 6.
PÉTER BÁNYAY Mari Mahr &
52.