Decoded dreams
A lány feküdt a földön, a hideg belemart csontjaiba. Alvó pózban hevert, térdeit könyökéhez húzva, mintha védené önmagát a föld rideg ölelésétől. Fejét kezeire hajtva álmodott — de ez az álom nem menekülés volt,hanemegyfájdalmasátlényegülés. /
The girl was lying on the ground, the cold seeping into her bones. She lay in a sleeping position,herkneesdrawntoherelbowsasifto protect herself from the harsh embrace of the earth. She dreamed with her shead in her hands — but her dream was not an escape, butapainfultransformation.
Underground organisation
2024, enamel on canvas, 40x50 cm
Egy pillanatra mintha megint fel akart volna kelni, de karjai széttöredeztek, mint a régi cseréptöredékek, kifordultak saját magukból.
Minden apró része szétáradt, önnön határain túlnyúlva, hogy egy pillanatra új formákba oldódjon. /
For a moment it seemed as if she wanted to get up again, but her arms shattered like old potsherds, twisted out of themselves. Every little part spilled out, stretching beyond its limits to dissolve into new forms for a moment.
Smile
2024, enamel on canvas, 40x50 cm
Lábai lassan, mintha kettéhasadtak volna, különváltak, teste és tudata eltérő ösvényeket választottak.
/
Slowly, as if they split in two, her legs separated, and her body and consciousness chosedifferentpaths.
Flow
2024, enamel on canvas, 40x50 cm
Karjai hosszan, mozdulatlanul lógtak bele egy fekete folyóba, amely lágyan sodorta magával az elmúlásba, de nem engedte el teljesen. A folyó nyúlt, hívott és elnyelt mindent, ami ő volt—csontot,húst,gondolatot. /
Her arms hung long and motionless in a black river that gently swept him into the passing away but did not let him go completely. The river reached out, called, and swallowed everything that was him—bone, flesh, thought.
Swim
2024, enamel on canvas, 40x50 cm
A végén már nem maradt semmi belőle, és mégis ott volt. Ott maradt a létezésnek egy finom árnyéka, ami szinte önmaga kérdése volt: ha halálunk után tovább élünk, vajon mi maradhat abból, akik voltunk? Csontjai groteszkcsomókéntálmodtaktovább. /
In the end, nothing was left of it, and yet it was there. There remained a subtle shadow of existence, which was almost a question of itself: if we continue to live after our death, what can remain of who we were? Her bones continuedtodreamasagrotesqueknot.
Black moon
2024, enamel on canvas, 40x50 cm
Koponyája egy eltorzult mosolyt villantott, mintha valami örök titkot őrizne. De már nem volt önmaga, és mégis ott lapult minden gondolat, minden érzés, minden nevetés emléke. / Her skull flashed a twisted smile as if it held some eternal secret. But she was no longer herself, and yet every thought, every feeling, everylaughwashiddenthere.
Smiling girl with cloud 2024, enamel on canvas, 40x50 cm