Talentum 2020. december

TALENTUM A FRÁTER GYÖRGY KATOLIKUS GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM DIÁKLAPJA 2020. december

1

2

Laudetur Jesus Christus! “Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött (...) de a világ nem ismerte fel őt”

(Jn 1,9-11)

Ennek a rövid bevezető cikknek az elején hadd osszak meg veletek egy egészen benső tapasztalatot, amit nemrég, az advent kezdete előtti napokban éltem át. Egyik napról a másikra nagy kedvetlenség lett úrrá rajtam: semmi nem okozott örömet, amivel egyébként szívesen foglalkozom: olvasás, zene, edzés... Bármibe is kezdtem, nem mozdult bennem semmi. Amikor imádkoztam, úgy éreztem, csak üres, szertefoszló szavakat mondok. A lelki életben ezt úgy hívják: vigasztalanság. Imában Isten elé vittem kiszáradt bensőmet: Uram, olyan jól esne már valami kis impulzus, valami apró öröm. Olyan üresnek és sivárnak érzem magam. Erre felhangzott bensőmben a válasz: Mint a betlehemi barlang, a karácsonyi események előtt? És akkor hirtelen átéreztem, hogy igen, erről van szó: Jézus Krisztus születése nem csak egy régmúltbeli esemény, amelyre ilyenkor visszaemlékezünk, és amelyet megünneplünk, hanem újból megtörténik — méghozzá egészen személyesen: bennünk! Az életünk, a mindennapjaink lehetnek olyanok, mint egy lakás: berendezhetjük, zsúfolásig megtölthetjük mindenfélével: élményekkel, tevékenységgel — és ebben lehetnek értékes dolgok is —, olyan mértékben, hogy már nem jut benne hely semmi újnak. Vagy lehet olyan is, mint egy barlang: elsőre sivár, hideg és sötét... és Isten mégis ezt választotta. És ő ezt választja ma is: ott születik meg, ahol helyet kap. Az idei karácsony nagyon különbözik attól, mint amihez hozzá vagyunk szokva: ilyenkor odakint már minden karácsonyi fényekben ragyog, hónapok óta zajlik az ajándékvásárlási láz, a vásárok a tereken. Idén karácsonykor pedig lehet, hogy még nagyobb családi körben sem tudunk összejönni. Ez szokatlan számunkra, korlátozva érezhetjük magunkat, de talán éppen ez a megállás teszi lehetővé, hogy úgy éljük meg a karácsonyt, ahogyan mindig kellene: személyes találkozásként. Emmanuel - velünk az Isten! Mindig nagy kísértés, hogy a külső ragyogás elvakít — és ha ez megtörténik, akkor nem ismerjük fel az igazi Világosságot, aki a világba jön, hogy megvilágosítson minden embert. Talán éppen most van itt az idő - és lehet, hogy soha többé nem lesznek ennyire adva a körülmények, hogy ne vakítson el a felszín ragyogása, hogy fel tudjuk ismerni az igazi Világosságot, aki meg akar születni, aki új fénnyel akarja beragyogni minket, az életünket. Te készítettél magadban helyet Jézusnak? Vagy teljesen ki van töltve minden egyes napod, minden egyes perced? Talán még nem késő. Van még néhány nap karácsonyig... Egy egyszerű kihívásra bátorítalak: tegyél félre 1-2 dolgot, ami fontos számodra. Merd vállalni, hogy kicsit “üres” leszel, hogy minden nap lesz néhány sivár perced - és ebben a kis időben szólítsd meg Jézust a saját szavaiddal: Jézus, várlak Téged. Neked készítem ezt a helyet. Térj be hozzám! Olvasd el az Ő születésének a történetét a Szentírásból. Énekelj el egy karácsonyi éneket, ami eszedbe jut, szeretettel, Őneki. Vagy hallgass meg egyet: üsd be a YouTube-on mondjuk azt, hogy Pintér Béla - Száll a hír, és gondolkodj el azon, amit hallasz. És meglátod, ha lehetőséget, időt, helyet adunk neki, akkor Jézus most karácsonykor is meg fog születni — bennünk és közöttünk. Holló Gábor atya

3

BEMUTATKOZÁS Kíváncsian és nagy izgalommal vártuk a szeptembert: vajon milyen is lesz az új 5.A osztály! Rövid idő alatt kiderült számunkra, hogy csupa élet és vidámság ez a csapat, akikkel öröm lesz együtt tölteni az előttünk álló nyolc évet. Rendhagyó módon egy verssel mutatjuk be 33 kisdiákunkat, a Fráter Gimnázium új talentumait.

„Sztárfocistának lenni egyszer!” Boldi, Ádám, Zoli és Zoárd ezzel ébred minden reggel. Szintén labda, de neki a keze jár Peti a kézilabda meccseken a gólkirály!

Anna, Blanka, Barna, Réka és Szofi, A művészet, a festés, a rajzolás mesterei. És itt egy táncoslábú banda: Dóri, Timi, Szandi, Bodza. Trükkök, ugrás, rollerezés, Ebben profi Noel, Ákos és Olivér.

Egerszegi, Hosszú, Kapás vigyázzatok, mert itt a váltás! Itt egy egész vegyes váltó! Roli, Blanka, Timi, Ákos.

„Lovas szív, lovas lélek, lovas leszek, amíg élek Mira vagyok, s én így élek”

Szalagok, karika és labda, ezekkel zsonglőrködik Laura.

Gyerekek! Ez mind nagyszerű! De a muzsikával mi lesz?.... A Fráter kórus utánpótlás nélkül nem maradhat!

Úszik, fut és távol ugrik, atlétikázik már 5 éve, Vanda nem más, mint Miskolc új reménysége.

Izgulni nem kell, hisz az osztály e téren is perfekt Ének, furulya, gitár vagy zongora Ezekért van oda: Imi, Martin és Dorina!

Folyóvizeken bátran evez Gréta, kenujával szeli a hullámokat már régóta. A természet sokukat rabul ejt, pecázni a tóparton, ez a legjobb hely. Kifogják a halat maguknak vacsorára! Peti, Hunor, Zoárd, és Attila. Ők pedig szívesen túráznak az erdőbe! Roli, Andris, Márton, Attila: Előre!

„Látjátok hát fráteresek büszkén vállalhattok minket minden vitán felül áll, hogy mily sokszínű az 5.A!!!!”

Halász, vadász két jóbarát, Andris az erdőre, Soma a tóra jár. És kicsit másként ugyan, de az állatokért vannak oda Ki is? Hát Kincső és Bodza. Van itt néhány történészpalánta is, Hunor, Réka, Blanka és Imi. De ha a programozás a téma, Máté, Áron és Barna tettre kész ma!

Kuzmáné Juhász Katalin osztályfőnök Labantné Cservenyák Katalin pótosztályfőnök

4

BEMUTATKOZÁS „Vigyázat, jövünk!” A múlt tanévben a végzős 12.B osztályom után augusztus végén, a gólyanapon kíváncsian néztem az új 5.B osztály 34 diákját. 15 jövendő lady és 19 jövendő gentleman „palánta” került a B6-os terembe. Egy csapat kell, hogy legyünk, az összetartozás tudata egyre jobban erősödött, természetesen konfliktusok is akadtak. Kirándulás az adott körülmények között nem lehetett, s iskolánk hagyományos csacsiavatója sem történhetett meg, pedig az osztály nagyon várta a próbatételeket. Egy kisfilm mégis fog erről emlékként maradni, énekben, prózában, kis mozgásban az „olimpiai” karikákkal. Remélem, a lelkesedéstől csillogó tekintetek sokáig megmaradnak, s a szorgalom meg a tanulás még több jó jegyet fog eredményezni, és az elkövetkező években sok szép tanulmányi eredményünk és közösségi programunk lesz. dr. Molnárné Szabó Csilla osztályfőnök

5

BEMUTATKOZÁS Az osztály létszáma 28 fő, 16 lány és 12 fiú. Bejáróink 13-an vannak, s 4-en a kollégiumban laknak iskolaidőben. Tagozat szempontjából 9 angolos, 12 magyaros és 7 matekos van az osztályban. Második nyelvként angolt, németet, olaszt és franciát is tanulnak. Sajnos a kialakult járványügyi helyzetben kevés lehetőség volt közös programok szervezésére. Az előkészítőről már többen ismerték egymást, a felvételin, ill. a beiratkozáskor örömmel üdvözölték egymást. Kisebb csoportokban találkozókat is szerveztek már a nyár folyamán, így a gólyanapra már „régi” ismerősként érkeztek. Bár a közös kirándulásunk egyelőre elmaradt, de az osztályközösség formálódása elindult, jól érzik magukat az osztályban, s az iskolában is. A szamáravatóra készülést sem tudtuk a hagyományos formában megtenni, de amire lehetőségünk volt, abban mindenki részt vett. Horváthné Rácz Mária osztályfőnök

6

OKTÓBER 8. Iskolánk védőszentjének ünnepe Minden év október 8-án Magyarok Nagyasszonya, iskolánk védőszentjének ünnepén lelki napot tartunk az iskolánkban. A szokásokhoz híven ezen a napon is felszerelés nélkül érkeztünk, mert egész délelőtt különféle programokkal foglaltak el minket. Idén évfolyamtársainkkal, a 9.B osztállyal vettünk részt egy templomlátogatáson. A Szent Anna templomnál gyülekeztünk osztályommal, évfolyamtársaimmal, s ott Gubala Róbert atya fogadott minket nagyon kedvesen, és rengeteg mindent elmesélt nekünk a templom szerkezetéről, kinézetéről és történetéről. Többek között azt is megtudhattuk, hogy az 1800-as évek elejétől járnak már ide a miskolci lakosok szentmisékre. Ezt követően körbejártuk az egész templomot, és utána az atya megvendégelt minket a templom parókiáján pogácsával és üdítővel. Amíg ezeket fogyasztottuk, ő tovább mesélt nekünk. Ezután elbúcsúztunk, megköszöntük a vendéglátást, és visszaindultunk közösen az iskolába. Visszaérve Labantné Cservenyák Katalin tanárnő tartott nekünk egy tanulságos foglalkozást, melyben csapatokba kellett rendeződnünk, és magunkat kellett elképelni Jézus tanítványaiként, igét kellett hirdetnünk, és pár megadott szó használatával fogalmazást kellett írnunk az elképzelt események menetéről. A kisebbek rózsafüzért készítettek, kézműveskedtek, ’kincset kerestek’, a nagyobbak önismereti foglalkozáson, dicsőítésen, különböző előadásokon mélyíthették hitéletük, illetve a 11. évfolyam zarándoklaton vett részt. A napot a mindig megszokott szentmisével zártuk, de az előző évek szokásaitól eltérően, a vírushelyzet miatt, nem együtt az aulában, hanem minden osztály a saját terméből kísérte végig figyelemmel. Kemény Berill 9.A

7

OKTÓBER 23. Október 23-án az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharcára emlékezünk vissza. Október 22-én különböző egyetemek küldöttei összeültek a Budapesti Műszaki Egyetemen, hogy megbeszéljék a nézeteiket. Tizenhat pontot írtak össze, melyben többek között szerepelt a szovjet csapatok kivonása az országból, Nagy Imre kormányalakítása, gazdaságunk átalakítása. Másnap hajnalban elhatározták, hogy délután tüntetést szerveznek Budapesten. Kezdetben a Budapesti Műszaki Egyetem volt a forradalom központja, majd a Parlament elé özönlött a nép, s estére már fegyveres felkeléssé formálódott át. A tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot, a kommunista diktatúra jelképét, és hajnalra elfoglalták a Magyar Rádió épületét. Bár Nagy Imre próbált demokratikus lépéseket tenni, a szovjetek november 4-én megindultak a főváros felé. Néhány nap után sikeresen elfojtották a forradalmat. A leverést követően tilos volt október 23-ára emlékezni, sőt megemlíteni is. Az idő múlásával, viszont egyre inkább figyelmet kapott az ’56-os forradalom. Október 23-a jelképpé válását jelzi, hogy 1989. október 23-án az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás a Parlamentnél összegyűlt százezres tömeg előtt kiáltotta ki a III. Magyar Köztársaságot. Később pedig az 1991-es demokratikusan választott Országgyűlés hivatalos nemzeti ünneppé tette október 23-át. Iskolánkban a jelenlegi vírusos helyzet miatt, a hagyományos műsor helyett a diákok a termekben videó formájában láthatták az előadást. Ezt előre felvették az iskolai tanulói, majd ezt követően a Rákóczi Szövetség Gloria Victis 1956-os emlékünnepségét nézhettük meg. Ezen a napon az egyenruha viselésével mutathattuk ki a tiszteletünket az esemény felé. Czurkó Lili 11.A

8

CSACSI- ÉS SZAMÁRAVATÓ Csacsiavató Iskolánkban idén is megrendezésre került a már hagyománynak számító csacsiavató, bár másként, mint az eddigiek, mert most online volt. Egy októberi napon nagyon készültünk, az egész ötödik osztály várta a forgatást, hiszen már sokszor átvettük a koreográfiát és az éneket is. Amikor mindenki felért az énekterembe, egy gyors megbeszélés után arra jutottunk, hogy eltoljuk a padokat. Így elég helyünk volt, majd elpróbáltuk a táncot és a dalokat, hogy minden flottul menjen. Beállítottuk a kamerát, és a felvétel elindult. Persze néhányszor újra fel kellett venni a jelenetet, de a végére már nagyon jól ment minden. A következő hétre az osztálynak egy bemutatkozó verset kellett megtanulni. A vers úgy készült, hogy mindenki elmondta, hogy mi a kedvenc időtöltése, hobbija, tantárgya, az osztályfőnökünk pedig mindezt rímekbe szedte. A bemutatkozó verset a Fráter-teremben szerettük volna filmre venni, de rájöttünk, hogy az énekterem jobb helyszín. Egy gyors próba után már indult is a kamera, és amikor végeztünk, alig vártuk, hogy végre egészben láthassuk a filmet. A bemutatkozó videók megtekintésére végül osztályfőnöki óra keretében került sor, de a járvány miatt sajnos mindenki a saját termében nézhette meg. Ahhoz, hogy beavatott csacsik lehessünk, még egy próbát kellett kiállnunk. Amellett, hogy egy héten keresztül csacsis medált kellett viselnünk, feladatunk volt még egy, az iskoláról szóló játékos teszt kitöltése is. Miután kiálltuk a próbát, fogadalmat tettünk, és jutalmul mindenki átvehette jól megérdemelt oklevelét és csokiját. Szerintem nagyon jól sikerült napok vannak a hátunk mögött, mindkét 5. osztály nagyon kitett magáért. Farkas Réka Luca 5.A Szamáravató Az idei évben a szamáravató máshogy alakult ahogy az eddig megszokottak. A vírushelyzet miatt sajnos nem lehetett összegyűlni, és úgy előadni a műsorunkat, mint az előző években. A kilencedik évfolyam feladata így az volt, hogy forgasson egy tíz perces videót. A videó tartalma tulajdonképpen ránk volt bízva, a lényeg az volt, hogy megmutassuk milyen is az osztály valójában. A saját osztályom nevében mondhatom, hogy mi nagyon élveztük a forgatással töltött időnket. Hihetetlen volt számomra azt látni, hogy milyen is az, amikor egy osztály ténylegesen összefog egy cél érdekében. Nem mondom azt, hogy minden zökkenőmentesen ment, mert akkor hazudnék, de végül sikerült, és meg tudtuk csinálni. Volt, amikor mindenki kifogyott az ötletekből, és azt sem tudtuk mit fogunk csinálni, de az osztályfőnökünk segítségével ez is sikerült. A szamáravató hetén a nyakunkban egy szamáremblémát kellett hordanunk jelzésképpen, és ezt nem lehetett levenni. A hét végén, pénteken pedig a három tizedikes osztály kvízt készített nekünk, amit együtt kellett megoldanunk. Nagyon élveztük, és sokat nevettünk a kérdéseken vagy éppen azon, hogy semmire nem tudjuk a választ. Szerintem mind a három osztály nagyon jól megoldotta a feladatát. Ezalatt az idő alatt minőségi időt tölthettünk együtt, és nagyon jó volt azt látni, hogy szinte a feladatokat egy emberként oldottuk meg. Reméljük a jövőbeli kilencedikesek már hagyományosan be tudnak mutatkozni, és közönség előtt tudják előadni majd produkciójukat. Határ Héli 9.A

9

SZÍNHÁZ Szerelmes Shakespeare A Szerelmes Shakespeare című művet Szabó Máté rendezésében szeptemberben tekintette meg az iskolánk, a tavalyi színházbérletünk utolsó előadásaként. A darab a fiatal Will Shakespeare-ről szól, aki ugyan tehetséges, de adósságot adósságra halmoz. Sürgősen új színdarabot kellene írnia, hogy pénzügyeit rendezni tudja, de az ihlet nem jön. Egy újabb gyenge próbálkozásba kezd Romeo és Ethel, a kalóz lánya címmel, ám amikor találkozik Viola de Lesseps-szel a szerelmükhöz hasonlóan az új komédia is lassan tragédiába fordul át, s létrejön a Rómeó és Júlia. Rengeteg átfedést véltem felfedezni a Szerelmes Shakespeare valamint a Rómeó és Júlia között. Sok-sok részlet tűnik fel a valódi darabból. Számomra a legmeghatóbb az erkélyjelenet volt, amelyet az eredeti műből kiragadott idézetekkel tettek még autentikusabbá. Ezek az átfedések megerősítették minden nézőben, hogy valóban a színdarab születésének lehetünk szemtanúi. A Szerelmes Shakespeare nem csupán fikció, hiszen az író sok életrajzi eleme feltűnik benne. Hitelesen mutatja be az akkori színházak rendszerét, a nők elnyomását (hiszen ők nem színészkedhettek), a rengeteg adósságot, és Anglia egyik legnagyobb uralkodóját, I. Erzsébetet is. A vírushelyzet miatt sajnos tavasz helyett csak ősszel tekinthettük meg az előadást, de megérte rá várni, hiszen a Miskolci Nemzeti Színháztól már megszokott módon igényes és szórakoztató művet láthattunk. Hornyák Flóra 12.C

10

ADVENTI GONDOLATOK Advent van. Mit jelent ez számunkra? Azt jelenti, hogy el kell csendesülnünk. Magunkba kell egy kicsikét szállni. Azt a teremtett lelket mely bennünk lakik, tisztává s méltóvá kell tennünk, hogy a karácsonykor megtestesült Igét, az Úr Jézust méltóképpen fogadhassuk, és bennünk is megszülessen, s lakást vegyen a mi méltatlan, gyarló szívünkben. A csend. Nagyon hangos a világ. Nem elég, hogy fel van gyorsulva, de borzasztóan zajos is. Csend nélkül pedig nincsen mély, imádságos élet. Az Isten csendben munkálkodik, nem csoda, hiszen Ő maga is csendben él. Az, hogy megtapasztaljuk az Istent, nagyon fontos, hogy csendet teremtsünk. Azt gondolnánk, hogy ez nem is olyan nehéz feladat. A televíziót, a számítógépet, esetleg a mobiltelefont kikapcsoljuk. No, hát körülöttünk a csend megteremtődött. De mi a helyzet a belső csendünkkel? Na, ez már kihívást jelenthet. A belső csendet, hogy elsajátítsuk, nagyon sokat kell gyakorolnunk, mert egy hangos, felgyorsult világban élünk mi is, attól függetlenül mennyire vagyunk buzgó Krisztus-követők, nehézséget jelenthet. De nem azt mondottam, hogy lehetetlen. Törekedni kell rá, és igyekeznünk kell ezt a belső csendet megteremteni, mert ha háborog a bensőnk, akkor az az Istennel való kapcsolatunkra is hatással van. Imádságaink elhadartak, felületesek, sablonosak lesznek, ezt pedig jó lenne elkerülni. Az Istennel imádság alatt tulajdonképpen beszélgetünk. Milyen dolog az, hogy barátunkkal, barátnőnkkel beszélgetünk, de nem szeretettel, s tisztelettel fordulunk felé, hanem csak úgy „hozzávágunk” valamit, hogy le legyen tudva a beszélgetés. Érezzük, hogy ez így nem helyes, s nem szívesen tennék ilyet, egy olyasvalakivel, akit szeretünk, s tisztelünk. Az Istennel is úgy kell „beszélnünk”, ahogy Ő azt megérdemli. Előbb ismert minket, mint mi Őt. Adventben, karácsonyig rendelkezésünkre áll megközelítőleg négy hét. Kitűnő alkalom ez számunkra, hogy bűneinket megbánjuk, tökéletlenségeinken csiszoljunk, istenkapcsolatunkat jobban elmélyítsük. Liturgikus színünk a lila is, mely bűnbánatra int bennünket. Ez alatt az idő alatt érdemes felidéznünk magunkban, hogy miről is szól valójában a szent karácsony. Látjuk a sok szép díszbe öltözött üzletet, a szép fényeket, adventi villamost, és sok egyéb ünnepi dolgot, karácsonyfát, égőket stb. Ne zavarjon meg bennünket, mert ez csak a felszín. Profán dolgok. Nem az ajándékokról, a forralt borról, a sok evésről, a hasnyálmirigy-gyulladásról szól a karácsony. A világ a sok felesleges dologgal próbálja elnyomni a szentet, ki akarja üresíteni, hogy a végére már azt se tudjuk, hogy mi is van. Magyarországra ez nem igen jellemző, de ide is furakodik be. Lehet, ezzel most sokunkat megbotránkoztatom, de az igazság sajnos ez. Nem ezekről szól. De mi is a lényeg? Az Ige megtestesült Názáretben. Megszületett az üdvözítő. Az Isten megalázkodott, és emberré lett, mert üdvözíteni akar bennünket. Nem akarja, hogy elkárhozzunk, ez borzasztó, egy tragédia az Isten számára, ha valaki elkárhozik. „Ezt az igaz nagy Isten bölcsessége, Mindeneknek javára cselekedte.” Áll egy áldozási énekben. Olyannak kell lennünk, mint amilyen a Szent Szűz volt. Hordozta magában az Urat. Romolhatatlan szentélyéve avatta az Úr, Máriát. Mi is a Szentlélek templomai vagyunk. A Szentáldozásban magunkhoz vesszük az Eucharisztikus Krisztust, tudjuk, hogy a kenyér színében valóságosan jelen van. Ezért mikor magunkhoz vesszük, Ő a szívünkben vesz lakást, s lelkünket megújítja, s üdvözíti. A megszentelő kegyelem állapotában kell lennünk, és komolyan kell vennünk, hogy nem csak egy egyszerű kenyérdarabról van szó. Szent Pál óvatosságra is int bennünket a korintusiakhoz írt levelében, hogy: „Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.” Erőteljes mondatok, de igazságot hordoznak. Törekedjünk hát ebben a néhány napban buzgók lenni, böjttel, imádsággal, s jócselekedetekkel készülni karácsony szent ünnepére, ne hagyjuk, hogy ezen világ káros befolyása elterelje a figyelmünket a születendő Megváltóról, legyünk a Szűzanyához hasonlóak. (Az angyali üdvözletkor, Mária előszőr szívébe fogadta Jézust, és csak utána méhébe). Készítsük fel szívünket, lelkünket, hogy méltó helye legyen bennünk az Úr Jézusnak, és mi is hordozzuk Őt szívünkben, s üdvösségünkre váljék e nagy szentség, hogy mikor elköltözünk ebből a világból, a Szentháromságos Egyisten boldogító színe látására jussunk, hogy ott az örök szeretetében s kegyelmében örvendezzünk mindörökké, Amen! Szabó Máté Albert 11.A

11

INTERJÚ Iskolánk lelkészét, Fórizs Istvánt kerestük fel, néhány kérdést intéztünk hozzá. - Mikor és miért döntötte el Tanár úr, hogy a lelkészi pályát választja? - Az elhatározás kicsit későn jött. Ekkor már 27 éves voltam, több éve dolgoztam, így nagy váltás volt, illetve akkor úgy tűnt, kissé visszalépés is. Miért lettem lelkész? Mert Istentől annyi áldást kaptam, hogy az ezért érzett hálámat valahogy ki akartam fejezni. Erre a szolgálat tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Jó döntés volt, megérte áldozatot hozni. - Mikor és miért döntötte el Tanár úr, hogy a tanári pályát is kipróbálja? - A teológia előtt történelemből alapszakos diplomát szereztem. Azért nem mentem tovább a mesterképzésre, mert úgy gondoltam, nem szeretnék tanítani. Aztán az utolsó teológiai évem felénél kaptam egy lehetőséget, hogy a Fráterben tanítsak. Mivel Miskolcon szerettem volna maradni, igent mondtam rá, bár nem gondoltam, hogy még élvezni is fogom. Aztán hamar kiderült, hogy ez is jó döntés volt, mert nagyon szeretek az itt tanuló fiatalokkal foglalkozni. - Mennyit kell készülni átlagosan egy istentiszteletre? - Egy istentiszteletre a felkészülést szerintem nem lehet 6-8 óránál kevesebbel megúszni. Ennél több lehet, és ha idő van rá, akkor legyen is, de kevesebb nem, különben ’gagyit’ akarunk odaadni annak, aki az Istennel akar találkozni. - Mennyit kell készülni átlagosan egy tanórára? - Az igehirdetéssel ellenétben a hittanórára készülés az idővel és a rutinnal valamelyest rövidül. A leckék ugyanazok, a diákok, a csoportok viszont évről évre változnak, így mindig frissíteni kell az ötleteket. Most úgy áll a dolog, hogy egy órán belül meg tudom oldani a felkészülést. - Mi az eddigi benyomása és milyen élményekkel gazdagodott Tanár úr gimnáziumunkban? - Állami gimnáziumba jártam, így a légkör számomra új volt, viszont nagyon megfogott. Van a Fráternek egyfajta varázsa, ami miatt nagyon szeretek az iskolában lenni. Bár óraadóként kicsit talán kívülálló kellene, hogy legyek, mégis igyekszem mindenben részt venni, akár a diákokat, akár a tanárokat érintő rendezvényről van szó. Az eddigi legnagyobb élményem a tavalyi Magyarok Nagyasszonya ünnepén szervezett zarándoklat volt, amit ezen az éven is nagyon vártam. - Mit szeret Tanár úr a szabadidejében csinálni? - Szabadidőmben szívesen olvasok, videójátékozok, Liverpool-meccset nézek, karate edzésen vagyok. Köszönöm a beszélgetést! Zentai Petra 12.C

12

INTERJÚ Iskolánk új matematika-kémia- informatika szakos tanárával, Horváthné Rácz Máriával ültünk le egy beszélgetésre. - Mi az, amit a legjobban lehet szeretni a tanításban? - A legjobbat pontosan azért nehéz kiválasztani, ami miatt szeretni lehet a tanítást. Évről évre változó tanulókkal dolgozunk. Természetesen nem állandó csoportváltásról beszélek, hanem arról, hogy amikor egy-egy osztály, akit végigkísérünk tanulmányai során milyen nagy átalakuláson megy át személyenként és osztályszinten is az évek során; valamint mindig vannak ballagó és újonnan érkező diákok is. Fontos számomra mindemellett, a tantárgyaim elsajátításában szeretnék segítséget nyújtani a tanulóknak. - Mi volt tanári pályafutásában az eddigi legnehezebb időszak? - Időszakot nem tudok mondani. Voltak, vannak nehéz szituációk, amelyeket meg kell oldani. Példaként említhető egy osztálykirándulás, ahol a sofőrünk lett rosszul (szerencsére nem vezetés közben), egy-egy osztályon belüli konfliktus megbeszélése, másik osztállyal közös program készítése. - Volt már olyan, mikor egyáltalán nem akart tanárnő bemenni egy osztályhoz, órát tartani? - Ilyen helyzet soha nem fordult elő, s remélem, nem is fog. Az osztályokkal, csoportokkal való munka több mindentől függ, s ha ilyen érzésekkel lépne be valaki egy órára azt a diákok is érzékelnék, s még nehezebb lenne a közös munka. Eredményt pedig csak együttes erővel lehet elérni. - Mi az, ami a legjobban idegtépő tud lenni a tanításban? - Az előzőekből adódóan az, ha a tudáshoz vezető úton a tanítvány úgy akar előrébb jutni, hogy ő semmit nem tesz érte. Adottságoktól függően többet-kevesebbet mindenkinek dolgoznia kell a siker érdekében. - Mi a benyomása eddig az iskoláról? - Nagyon pozitív a meglátásom az iskoláról, a diákokról, kollégákról, az itt folyó munkáról; s örülök, hogy itt dolgozhatok. Köszönöm a beszélgetést! Izsépi Laura 11.C

13

IDÉZET „ Gondolkodj nagyban, kezdj kicsiben, de a lényeg: kezdd el!” „ Gondolkodj nagyban, kezdj kicsiben, de a lényeg: kezdd el!” – ez állt a cetlin, ami az asztalomon várt az irodában egy hosszabb távollét után. Majd jött a felvilágosítás, hogy írjak a suliújságba erről az idézetről. Ha már diákként nem írtam, akkor itt a lehetőség, hogy ennyi év után megtegyem. De mit írjak, mégis mit írhatnék nektek, ami nem közhely? Gondolatok kergetik egymást a fejemben, de nem könnyű, hogy mindenki számára eljusson az üzenete, hiszen egy évtizednyi korkülönbség van a kicsi és a végzős diákok közt. Úgyhogy az idézet szavait megfogadva, elkezdem betűről betűre és a sok kis betűből várhatóan sikerül egy mondanivalót tartalmazó véleményt írni. Azt már ti is tudjátok, hogy az életünk nagy részét tölti ki az, hogy tervezgetünk, álmodozunk, elkezdünk, véghez viszünk, kitartunk, befejezünk, akadályokba ütközünk, felállunk, újratervezünk és így tovább. Azt is tudjátok, hallottátok, olvastátok már, hogy valósítsátok meg az álmaitokat, hogy tartsatok ki, ne adjátok fel soha. Ez valóban így van, ennek ellenére sokszor elfáradunk, megállunk, feladjuk, majd jó esetben újrakezdjük. És itt van a lényeg, merjük újrakezdeni, újratervezni, próbáljuk a félelmet jó irányba fordítani, mindvégig felelősséget vállalva a döntéseinkért, amelyek bármilyenek is, a mieink. Máris meg tudom nektek fogalmazni, hogy számomra mi az idézet lényege, hogyan fordítanám ezt le nektek nagyon röviden: Kezdj el merni! Merni gondolkodni, merni vállalni, merni belevágni... Vásárhelyi Katalin gazdasági vezető Számomra ez az idézet azt jelenti, hogy merj nagyot álmodni, és merd az álmaid megvalósítani, még akkor is, ha úgy érzed, hogy nehéz, és rögös úton kell keresztül menned, ahhoz, hogy elérd a kitűzött célod. Amennyiben úgy véled, hogy az álmaid megvalósíthatatlanok, akkor is kezd el, és soha ne add fel. Lehet, hogy kis lépésekben fogsz haladni, az álmaid eléréséért vezető úton, de kitartó munkával, rengeteg dolgot el lehet érni. A munka mindig meghozza a gyümölcsét, azonban ehhez minden apró lépésre szükség van, de legfőbbképp arra van nagy szükség, hogy soha ne add fel, és légy kitartó. Bodnár Tímea gazdasági ügyintéző, iskolatitkár

14

DIGITÁLIS OKTATÁS DIÁKSZEMMEL Ezzel a témával mi, felsőgimnazisták nap mint nap találkozunk, és foglalkozunk, hiszen ebben a járványhelyzetben sajnos nincs más mód az oktatás lebonyolítására. A digitális oktatás majdnem olyan szigorú szabályokhoz van kötve, mint a normál tanítási rend az iskolában, ugyanis sok esetben kamerával kell megjelennünk az órán, ami azt is jelenti, hogy nem lehet csak úgy pizsamában az ágyból jelentkezni, vagy éppen a fürdőkádból. Ez szerintem egy nagyon jó ötlet, mivel a márciusi forgatagban sok diáktársam nevében elmondhatom, hogy teljesen felborult a napi ritmus, semmi rutin nem maradt, és gyakran olyan hétköznapi szokások mint a felöltözködés is kimaradt. A 12. évfolyam számára véleményem szerint egy nagyszerű intézkedés volt a vezetőségtől, hogy azokat a tantárgyakat, amik nem érettségi tantárgyak, például a biológia, a hittan, életvitel órák némelyikét offline tartják tanáraink, ezzel kevésbé terhelve minket. Azonban az online oktatás képes-e helyettesíteni a hagyományos módszereket? Némi véleménykutatás után bátran ki merem jelenteni, hogy nem. Ez elsősorban azért van így, mert a tanárok számára elmaradnak az általunk mutatott visszajelzések, metakommunikációs jelek, hiszen nem látják hogyan is reagálunk bizonyos dolgokra, valóban értjük-e az adott témát. A diákok között pedig azt látom, hogy gyakran elsunnyogják bizonytalanságukat, mintsem kérdezzenek. Ezzel a probléma az, hogy amíg iskolában az adott anyag óráról órára megismétlődik valamilyen szinten, itt a virtuális térben gyakran azonnali továbbhaladás történik, ezzel pedig megeshet, hogy a diákok végleg elveszítik a fonalat. Emellett szerintem az is gond, hogy itthon ülve sokkal több inger ér minket, mint bent a tanteremben, mivel mellettünk a telefon, a tévé, előttünk a számítógép, ezek pedig elég könnyen elterelhetik a figyelmünket. Ezen kívül az is felmerülhet, hogy szüleink, testvéreink szólnak nekünk, hogy segítsünk gyorsan valamiben, csengetnek, csörög a telefon, ezek pedig mind a lemaradást eredményezik. Alapvetően azt gondolom, hogy tanáraink minden tőlük telhetőt megtesznek a zavartalan és minőségi tanulás érdekében, innentől kezdve pedig a mi felelősségünk, hogy valóban odafigyelünk-e és megtanuljuk-e a kötelező anyagokat, a minél jobb és sikeresebb érettségi vizsga reményében. Péli Panna Petra 12.C

15

INTERJÚ Ebben az évben iskolánk új pszichológussal büszkélkedhet, ebből az alkalomból tehát Kovács-Némethi Gabriellával beszélgettünk. - Miért szeretett volna Gabi néni pszichológus lenni? - A Kossuth Lajos Óvónőképző és Pedagógiai Szakközépiskolába jártam, ahol 11. és 12. osztályban tanultunk pedagógiát és pszichológiát, és ott eldöntöttem, hogy vagy tanár leszek vagy pszichológus. Az élet fintora, hogy a tanárképzőbe nem vettek fel, Debrecenben pszichológiára pedig felvettek. Tehát az élet is abban erősített meg, hogy a pszichológiai vonalat válasszam, amit teszem hozzá 20 éve gyakorlok, és hála Istennek nagyon szeretem. - Mi alapján döntötte el Gabi néni, hogy fiatalokkal szeretne foglalkozni? - Visszagondolva én is nagyon szerettem az iskolás éveket és a kamaszkort. Mivel gyermekpszichológus vagyok, így ez a korosztály a munkakörömbe tartozik. Illetve szerettem volna egy iskolai közegbe tartozni. - Fárasztóbb-e ez a szakma, mint akár a tanári? - Tanár is lettem, pszichológiatanár. Sokáig tanítottam a Ferenczi Egészségügyi Szakiskolában pszichológiát. Egyáltalán nem volt fárasztó, mivel a kettő kiegészítette egymást. Viszont nagyon fontos egy pszichológusnak szerintem, hogy a mások problémáját a saját problémájától külön tudja kezelni. Illetve az is nagyon fontos, hogy önmagával képbe legyen a pszichológus, tehát a saját gyengeségeivel esetlegesen, mivel minden embernek vannak traumái és nehézségei, akár gyermekkorból, akár felnőttkorból, de ha azok a helyén vannak kezelve, és jól fel vannak dolgozva. Emellett a pszichológusnak egyensúlyban kell lennie önmagával és a környezetével. Amennyiben mindez megvan, nagyon jó gyógyító klímát tud kialakítani önmaga és a betege között. Fontos, hogy a pszichológus tudja a határait, ahogy a másikon terápiát végez, annak befejeztével a probléma is véget ér, az orvos számára. Ez azt jelenti, hogy a magánélet és a munka különválasztása felettébb fontos. Úgy gondolom minden munka akkor nehéz, ha önmagunkkal sem vagyunk teljesen tisztában, ha nem jól osztjuk be az időnket, illetve ha a szerepeinknek a határait nem tudjuk tiszteletben tartani. - Mi alapján tetszett eldönteni, hogy a mi iskolánkban szeretne tanítani? - Mivel én klinikai szakpszichológus vagyok, tehát 20 éve a kórházban dolgozom, így a gyógyító munka mellett szerettem volt kimenni a fiatalokhoz, az általános iskolai illetve középiskolai korosztályhoz. Ahogy megláttam az iskolát, tudtam, hogy az épület mindig is nagyon tetszett, de nem ez döntötte el, hogy odamegyek. Kiszerettem volna próbálni azt, hogy hogyan működöm egy olyan iskolában, ami vallásos, mivel ez mindig nagyon foglalkoztatott, mivel amikor még én gimnáziumba jártam ilyen nem volt. Egyszerre két iskola kért fel, viszont végül a Frátert választottam. - Milyen ügyekkel kapcsolatban kereshetik fel a diákok? - Gyakorlatilag bármivel, aminek lelki háttere van. A legtöbb, amivel most találkozom, az ami a kialakult helyzetre is, az iskolai helyzethez is és a korosztályhoz is kapcsolódik: a szorongás. Van pár olyan dolog, amikor a szülőt és a pedagógust illetve más szakembert is be kell vonni. Ezek az ügyek: a nagyon komoly depresszió, az abortusz lehetőségének fennállása, pszichotikus vagy öngyilkossági gondolatok. Mindaddig, amíg ezek fel nem merülnek tart az orvosi titoktartás, viszont ezek megjelenésénél a titoktartás nem él. - Mikor lehet megtalálni Gabi nénit az iskolában? - A jelenlegi helyzetre való tekintettel hétfőnkét az alsósok miatt megyek be az iskolába. Az online oktatás alatt a felsősökkel online terápiát tartok, ahol bárki megkereshet. Amennyiben valaki felkeres, nem csak rövid vagy hosszú terápia lehetősége áll fenn, hanem akkor is meg lehet keresni, amikor nincsen olyan bizalmasa a fiatalnak, akivel megoszthatja a problémáit. - Mit szeret Gabi néni szabadidejében csinálni? - A legtöbb szabadidőmet a családommal töltöm. Nagyon sok közös programot szoktunk szervezni, például sokat járunk kirándulni, és közösen sportolunk, sütünk. Az egyik kedvenc hobbim az olvasás, amit nagyon szeretek. Számomra a baráti összejövetelek is nagyon fontosak, mivel így a családon kívül is tudunk valahová tartozni. Minden olyat szeretek csinálni, ami összehozza a családot. Köszönöm szépen a beszélgetést!

Bátorligeti Zsófia 12.C

16

INTERJÚ Iskolánkban nagy hangsúlyt fektetünk a színvonalas nyelvoktatásra. Ebben működik közre a Németországból, Drezda mellől érkezett Paula Helbig, aki önkéntes szolgálat keretében több osztályban együttműködik a szaktanárokkal. Anyanyelvűként nagy segítséget nyújt a beszédértés és a beszédkészség fejlesztésben, valamint számos értékes országismereti információt is tanulnak tőle a diákok. - Miért Magyarországot választottad? Voltál-e itt már valaha? - Soha nem voltam még Magyarországon, és egyáltalán nem ismertem az országot. A választás véletlenül történt, mivel a koronavírus megakadályozta, hogy elutazhassak a tényleges választott országomba. De nagyon nyitott voltam valami spontán választásra, és most nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. - Miért veszel részt ebben a programban? Meddig leszel itt? - Szerettem volna egy évet kihagyni a középiskola és az egyetem közötti tanulásból. Ez azt jelenti, hogy nem csak tényeket és elméletet akartam tanulmányozni egész nap, hanem olyan dolgokat is, amelyeket nem lehet megtanulni az iskolában. Ilyen például: hogyan élnek más országokban az emberek? Hogyan értethetem meg magam egy olyan országban, ahol nem beszélem a nyelvet? Hogyan néz ki a mindennapi munka, és hogyan tudom fenntartani a saját háztartásomat? Legfőbb célom az, hogy tapasztalatokat szerezzek, és ezeket Németországban átadjam. Így tanulhatunk egymástól. Valószínűleg márciusig maradok Magyarországon, de természetesen a jelenlegi helyzetre való tekintettel ez egyáltalán nem biztos. Remélem, hogy a német vagy a magyar kormány nem küld haza korán. - Hogy érzed magad itt a gimnáziumban? - Nagy szeretettel fogadtak, és nagyon jól éreztem magam. A tanárok és a diákok egyaránt nagyon kedvesek, és bármilyen kérdéssel fordulhatok hozzájuk. - Milyennek találod itt a gyerekeket, milyen tapasztalatokat szereztél eddig? - A gyerekek nagyon kedvesek, és gyakran érdeklődnek. Az alsóbb osztályokban örömmel tölt el, hogy nem félnek németül beszélni, és nagyrészben élvezik az órákat. A felsős osztályokre ez szintén jellemző, mert a diákok egy része már nagyon jól kommunikál németül, ezért jól el tudok beszélgetni velük. Természetesen mindig vannak demotivált diákok, de ez teljesen érthető, én sem élveztem minden tantárgyat az iskolában. - Mit szeretsz szabadidődben csinálni? - Szabadidőmben megpróbálok időt szakítani arra, hogy magyarul tanuljak egy kicsit, és a gitáromat is elhoztam magammal, hogy gitározni tanuljak. Hétvégén mindig találkozom két másik középiskolai német önkéntessel, aztán együtt főzünk, sétálunk vagy zenét hallgatunk. - Mennyire okoz nehézséget neked a digitális oktatás? - Szerencsére még van néhány óra, amit személyesen kell megtartanom, így ez nem érint annyira, mint néhány tanulót. De nagyon nehéz beszélni a diákokkal, mert néha nem tudom, hogy a kommunikációs probléma, a technika vagy a szókincs hiánya miatt nem tudok velük kommunikálni. És így természetesen a diákok nem értenek engem. De azt hiszem, meg fogom tudni oldani.. Köszönöm a beszélgetést! Varga Eszter 12.C

17

ÍGY ÍRUNK MI Rögös útvonal Miért van az, hogy álmomat kergetve, S abban egyre mélyebbre ásva Kudarcba ütközök? Miért akkor csattan el az első pofon, A sikerem ajtajaira vigyázó őrtől, Mikor tovább lépnék a másodikon, S folytathatnám utamat. Miért nehezítik pofonok az utamat? Miért húz vissza a kötél, Mely lábamra van erősítve, S nem engedi, hogy szálljak. Kell egy kés... Kell egy bicska egy fűrész egy kard, bármi. Csak hadd oldjam le lábamról a kötelet, Hadd legyen egy kicsivel könnyebb a terhem. Valaki segítsen... Adjon egy kezet, kezdő löketet, Hogy; szárnyaimmal újra karcolhassam A sávokat az égi tengerbe. Senki sem jön.... Vagy jön, de segíteni nem képes... Ah, miket is beszélek....

A Karácsony Nézd csak azt a négy lángot! Bolondulj bele egy kicsit… Már csak így látszik sajnos A látszólagos fény, játszik… Hadd tegye veled a kép, Az apró csodát, mely belülről Indul, mint fürge forrás épp. S csordul vér szívedből. Mert rájöttél, hogy ez sajnos Nem csak annyi, mi fizikai Való, s adakozók a falon Aggasztó, hogy mennyi Az annyi…ajándék… S minél többet birtokol Annál fogja kevésbé Fölfogni, mi van a csomagoláson. Mit érdekli az, miért adta Egy a fontos, hogy mit kapott, Vagy, hogy ki van pipálva, Hogy neki is megadatott A drágán kért lista Mennyit ér papírban az a szemét? Ez egy gazdaságtalan Elrendelt csereberécske.

Utazás Álmomat kergetve, Ködös utakon lépkedve Egyszer csak megfordult velem A világ

Ugyan már… Ki maradt még Ki érti ennek értelmét? Hát kevés…Elég kevés… Az a Kevés, viszont lehetsz Te még! Ki csak bolondul a lángba, S megérti miért is ég az a láng! Mert mikor már kívül kialvadt Belül életre kiált!

Keresve kutatom, Mit tegyek, hogy akarok Táncolni a szürkeségben Fejemet elvesztve, Vissza már nem lépve, Az üresség körbevesz Engem

Annak viasza fog száradni a fán, S az összes dísz irigyelheti Hogy abban az ujjnyi pár Foltocskán, mennyi, de mennyi Őszinte érzés volt és van még. Mert megértetted, hogy nem ér Az egész annyit, hogy „felnőttként” Besavanyodva az év minden percén,

Lélegzet vételem, Csökkenni érzem, Ez tovább ösztönzi lényem. Életet megélve, Sötétség lényében, Előre rohanva, Bízok.

Nézd a Karácsony megmaradt összes mécsesét!

Kezemet kinyújtva, A lepke megakad, elkaptam végre... Már nem kell...

Izsépi Laura 11.C

Tótszegi Rebeka 11.C

18

ÍGY ÍRUNK MI Amikor egyből háromszorosan Ugyanúgy felkeltem, mint bármelyik nap. Lassan már nyelni sem tudok attól a sok marhaságtól, ami azért történt velem, mert jót akartam. Talán, amit látok az már nem is a valóság, egy illúzió. Talán csak rosszkor vagyok mindig rossz helyen. Arcomon egyetlen kifejezés található, egy folytonos zakatoló, kétségbeesettség. Pedig mi okom lenne rá? Most már mindenki úgy is békén hagy. Elengedtem mindenkit, aki valaha is fontos volt… Sőt, még mindig fontosak, csak ez visszafelé már nem annyira működik. Akik valaha is a múltamban kutakodtak, rögtön a hátukat mutatták. Már csak a belső szerveim beszélnek hozzám. Azt üzenik baj van, pedig mindegyik orvos azt mondta, olyan egészséges vagyok. Oh, tényleg? Ez a mérce honnan indul? Ég a tüdőm. Kiszáradtam. És ráadásul egyedül maradtam. Hét hete, hogy se kép, se hang nincs felőlem. Úgy gondoltam ma reggel, hogy ideje lenne már kicsit kimozdulni, hátha talál valamit az, aki reménytelenül keres. Szerintem csak a felső zárat csuktam be, de őszintén… Erre sem emlékszem. Annyira automatikusan jönnek ezek. Van, hogy az sincs meg, hogyan jutottam ki a lakásomból ki az utcára. Na és miközben ezen gondolkodtam, most sincs meg hogyan jutottam ki. Már egy két utcával arrébb jártam. Ismerős helyek, ismerős emlékek. Az emberi életen végigvezethető az összes történelmi korszak. Most éppen visszanyúlni kívánkozok a múltba, és a gyerekkorom idézem, milyen szép is volt. Ja… Egy igazi csodaország. A lehetetlen ott mindig sikerült. Valahogy ez idő közben megkopott. Idő közben újítani kívánt az énem, s mintha nem is én lettem volna, mentem én is a birkák után. Hideg végtagjaim vannak, méghozzá jegesek. Mintha már nem is élnék, s pont így is érzem azt, hogy az emberek ezért néznek rám fura szemekkel. Megbámulnak. De lehet, hogy csak üldözési mániám van. Biztos… Hogyne… Magányom kerestem az utcán, honnan is jöhetett. De nem találtam. Üres házak már számomra ezek itt a környéken. Akik itt éltek velem együtt annak idején, mind elköltöztek… vagy… Pont az. Néha azt fantáziálom, hogy egyszer váratlanul belebotlok egy régi barátba és csak annyit mond - igen, megbocsátok! És végre értelmet nyerne az életem. Magamért nem olyan izgalmas élni. Kell valamilyen formában egy társ, akivel egymásért élhetünk, még ha az csak egy barát is. A lelkem most hajléktalan, hiába kerestem Istent. Az én karnyújtásom nem volt elég, ráadásul a karom se elég erős most, s ha meg kéne kapaszkodni, hamar feladnák kezeim is. Már azt hittem visszafelé haladok, abba a lakásba, amit otthonnak nevezek. De annyira magamba voltam temetkezve, és azt néztem el ne essek, még is csak megbotlok valamiben. Nem is akármiben botlottam meg. A fejemet bevertem a templom kapujának szélébe - ne kérdezzétek hogyan volt lehetséges ez! Felnéztem karikás szemeimmel, és már nem beszéltek szerveim. Viszont a lábam elhagyott, s meg kellett kapaszkodnom a kapuban, s leülnöm a közeli - templomhoz tartozó - padra. Amint leültem el is ment a fájdalom, és mint egy mágnes, vonzott be valami az ajtón. Az ajtó nyitva volt, s frissen festve - mmm...nekem jobban tetszett a régi színe, ez most ilyen csúnya sárga volt. A belső ajtó üvegen keresztül beláttam, és kissé megijedtem mennyien vannak. Kicsi templom ez ennyi emberhez, mi tagadás, de sok jó ember kis helyen is elfér. Én nem éreztem magam annak, és ki is akartam fordulni menten, majd visszanéztem és hirtelen nem láttam senkit. Összesen egy ember ült a…. egy, kettő, három… Elölről a harmadik padban. Egy néni volt az. Így már nem is éreztem annyira vészesnek. Bementem. Az oltáriszentség ki volt rakva, a néni hozzá imádkozott. Én meg, mint egy rossz turista hátul kezdtem el bóklászni. Megálltam a Szent Rita szobornál. Az arcát néztem, és mintha én is éreztem volna mind azt a fájdalmat, amit Ő az élete során elszenvedett. A Szűzanya szobornál meg… Mintha elöntött volna az a régi boldog tudatlanság. Aztán… Valami nem stimmelt. Te jó ég! Már nem hallottam! A szívem lüktetése járt át, tetőtől talpig, egy porcikámat se hagyta ki. Szemem az oltárra szegeződött. Testem teljesen magától - az énem akarata kívül - elindult felé. A két oldalhajó között minden lépésem visszhangzott, mint amikor az ember egy cseppkőbarlangban van. Ereimben elindult az ősi hang, amit test nem hall, nem érzékel. Megálltam az oltáriszentség előtt és bumm… Ott helyben a térdemen találtam helyzetem. S belenéztem…. Bele, Isten szemébe. A szemem olyan volt, mint valami zivataros felhő, a könnyek megkezdték munkájukat lelkemen. Aztán csak annyit tudtam kérdezni, hogy: „Uram! Mi van velem?” Abba… Ott abban a nagy ostyában egy piros ruhás alak jelent meg. Mellette egy..valami… bárány volt. Ugrándozott. Egy kicsi bárány volt. Odabújt Őhozzá, és lelkesen követte eközben. Majd jött valami tűzjáték. A bárány megijedt és… Elment. Sétált, sokat ment ez a piros ruhás alak, míg megtalálta ezt a bárányt. A bárány borzasztó zaklatott volt, folyamatosan ki akart törni előle, és menni akart fejvesztve. S amikor az alak szorosan magához ölelte, az ellenkező lassan lenyugodott, és mélyről zokogott. Az egész mindenség az életemben átfúródott rajtam. Kitört, mint egy rakéta. Kívülről láttam magam. Ledermedve… Én voltam a bárány. Jézus mögöttem, és szorosan ölelt. S nem voltam egyedül. Egyetlen egy személy háromszorosan elfogadott azok helyett, akik nem. Egyetlen egy személy szeretett háromszorosan végtelenül, ott, akkor. És végre tudtam...Megint. Háromszorosan. Izsépi Laura 11.C

19

NÉGYLÁBÚAK BŰVÖLETÉBEN Sziasztok, ’lóbolondok’! Hamarosan véget ér a november és vele együtt a kengyel nélküli lovaglás, amit már egész biztosan nagyon sok lovas várt. Viszont ez azt jelenti hogy jön a tél, amihez akár tízezer zoknit is felvehetsz, a lábad jégcsap lesz az edzés végére. Mindenkinek kitartást! Hamarosan jön a nyár, amikor a pálya öntözőrendszerével foglyuk locsolni egymást. Interjú egy edzővel Lehet hogy már a ti fejetekben is átfutott az a gondolat, hogy lovasoktatók vagy edzők szeretnétek lenni, hogy minél több időt tölthessetek a lovakkal. Bertók Ágnes segítségével bemutatom milyen is az edzők élete. - Van valami családi hagyománya a lovaglásnak nálatok? Ha nincs, honnan jött hogy lovagolni kezdesz? - Nincs különösebb hagyománya a lovassportnak a családban, viszont dédapám imádta a lovait. Majdnem minden kislány vonzódik a lovakhoz szerintem, én is így voltam vele. - Hol kezdtél el lovagolni? - Szentesen Korcsik Jánosnál kezdtem el megismerkedni a lovak közelségével, a lovaglással, a lovak szeretetével. Később Babinszky Zsuzsánál vált mindennapossá, versenyzéssé. - Hány évesen döntöttél úgy, hogy a hobbidból megélhetőségedet fogod fedezni? - Olyan 17-18 évesen kaptam az első lehetőséget, hogy fizettek nekem azért, hogy képzem a lovukat, onnantól már próbáltam kialakítani, hogy pénzt keressek a lovaglással. - Mit szeretsz a lovas oktatásban / edzésben? - Szeretem ha az irányításom alatt történnek a dolgok, és persze ha látom a fejlődést. - Milyen iskolákat végeztél? - Érettségi után megcsináltam az OKJ-s lovasedző képzést. - Kisebb korodban milyen szinten versenyeztél? Hogy tudtad mindezt összeegyeztetni a tanulással, barátokkal, családdal? - Heti 6-7 edzésünk volt, ami szükséges is a versenyzéshez. Ez természetesen rengeteg lemondással járt, de nem bánom. Aki versenyző vagy sportoló az tudja, hogy nekünk ez a normális. Iskola után haza, majd edzés sokszor 2 lóval. Majd haza és utána a tanulás. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a csapattársaim egyben a legjobb barátaim voltak, és ez a mai napig így van. A családom 100%-ban támogatott ebben, tudták mivel jár a versenysport. Szerencsére eljutottunk több OB-ra, rengeteg régiós és megyei bajnokságra különböző osztályokban. - Mennyi időt töltöttél lovakkal régen és most? - Gyerekkorom óta mindennapos az életemben a ló. Először szórakozás majd sport és később hivatás. Köszönöm a beszélgetést! Azok, akik még nem lovagolnak, de nagyon szeretnének, csak még nem sikerült megtalálniuk a megfelelő lovardát, annak kigyűjtöttem néhányat Miskolcon és környékén: - Balogh-Liget Lovas klub Miskolctól 3km-re a 26-os út mellet lévő Szirmabesenyő közigazgatási területen helyezkedik el, a Bükk lábánál, a Király-hegyen. A 63 x 24m-es fedeles pálya biztosítja az egész évben működő lovas oktatás lehetőségét, valamint a díjugratás és fogathajtás magas színvonalú versenyeinek megrendezését. Jól képzett lovasoktatók irányításával, illetve képzett lovak igénybevételével egész évben igénybe vehető korosztálytól függetlenül a lovasoktatás. - Hejőmenti Lovaspark Nyáridőben egy felnőtt és egy gyerek külső lovaglótér várja a vendégeket, lovasokat. A lovarda rendelkezik fedeles pályával is. - Miskolci- Bükkalja Lovaskör Miskolc- Görömbölyön található a lovarda. 2 db szabadtéri pályája van. Kozma Panni 9.A

20

CARLO ACUTIS BOLDOGGÁ AVATÁSA Carlo Acutis Londonban született, de Milánóban élte az életét. Tizennégy évvel ezelőtt 2006-ban halt meg 15 éves korában. Halála előtt három nappal diagnosztizáltak nála leukémiát. Carlo kezdettől fogva szeretett templomba járni, és célja az volt, hogy Krisztust állítsa élete középpontjába. Vidám fiú volt, nagyon sok baráttal. Mindennap szentmisére járt, és a rózsafüzért imádkozta. Szeretett internetezni, ahol nemcsak szórakozott, hanem hűen szolgálta egyházát. A világháló védőszentjeként tartották. Honlapot szerkesztett a fiatalok saját nyelvezetén, és így az Oltáriszentség „eucharisztikus csodáinak” lett ’közösségi-média apostola’. Aztán hirtelen megbetegedett 2006. október elején, s pár nap múlva, 12-én halt meg. Az orvosok is csodálattal álltak előtte, milyen nagy bátorsággal viselte a betegséget. Halála előtt édesanyját vigasztalta mondván: „Ne aggódj, sok jelet adok majd neked.” Az egyik ilyen jele az volt, amikor egy brazil fiút meggyógyított. A fiú Mattheus hasnyálmirigy-rendellenességgel született 2009-ben. Folyamatosan hányt, és alhasi fájdalmak gyötörték. Hét évvel Carlo halála után a beteg Mattheus megérintette Carlo fényképét, és imádkozott hozzá, hogy gyógyuljon meg. A gyógyulás szinte azonnal megtörtént. Október 10-én Assisiben, a Szent Ferenc-bazilikában avatták boldoggá, és így már csak egy lépés választja el a szentté avatástól, ezzel ő lehet a legfiatalabb a sorban. Az ünnepségen nem sokan vehettek részt a járvány okozta korlátozások miatt, de a városban felállított kivetítőkön figyelemmel kísérhették a ceremóniát, amelyet Agostino Vallini bíboros vezetett. Carlo sírját október 1-jén nyitották fel pár napra. A fiú testét hétköznapi ruháiba öltöztették, azért is, hogy a látogatók számára még nyilvánvalóbb legyen: a szentség nem valami rendkívüli dolog, akár tizenéves fiatalok számára is elérhető. Pál Fanni 9.A

KLÍMAVÁLTOZÁS Új tanulmányok kimutatták, hogy a klímaváltozás miatt egyre több olyan parazita is elterjedhet, amelyek eddig a hideg miatt nehezen tudtak terjedni. A kutatás közbeni modellezések kimutatták, hogy az éghajlatváltozás sok hűvös éghajlati övön élő vadállatnál növelheti a különböző betegségek kockázatát. Az éghajlatváltozás elősegíti a különböző paraziták, vírusok, baktériumok és gombák elterjedési lehetőségét. A tanulmány szerint a legnagyobb veszélyben a hidegvérű állatok vannak, de valamilyen formában minden fajt érinthet egy-egy új fertőzés megjelenése. Az éghajlatváltozás felgyorsulásával a hűvösebb vagy enyhébb éghajlathoz alkalmazkodó gazdaszervezetek egyre nagyobb eséllyel kaphatják el azokat a fertőzéseket, melyeknél a melegebb éghajlathoz alkalmazkodók esetében enyhe csökkenés lelhető fel. A ma újonnan felbukkanó fertőző betegségek 75 százaléka vadvilági eredetű. Épp emiatt fontos, hogy amikor a vadvilágban megszaporodó fertőző betegségekről szóló tanulmányokat olvasunk, gondoljunk a saját egészségünkre is. Az írás szerint, ha ugyanígy haladunk, akkor 2070-re akár meg is kétszereződhet a paraziták elterjedése. Mindannyiunk legelemibb érdeke, hogy klímatudatosan éljünk, és így tegyünk közösen Földünk és az emberiség jövőjéért! Zentai Petra 12.C

21

FILM-, KÖNYVAJÁNLÓ A viskó A filmdráma William Paul Young szintén „A viskó” címmel írott regénye alapján készült el. A könyv hosszú ideig szerepelt a bestseller listák élén, hozzá hasonlóan a film is hatalmas sikert aratott 2017-es bemutatása óta. A cselekmény megtörtént eseményeket dolgoz fel. A történet egy Mackenzie nevű, fiatal édesapáról szól. Hányatott gyerekkor áll a férfi mögött, apja számtalanszor bántalmazta őt. Talán éppen ezért nem tud Istennel felnőtt évei alatt sem bensőséges, mély kapcsolatot kialakítani, noha felesége hithű katolikus. A háromgyermekes család boldogan éli mindennapjait, egészen addig, amíg egy nyaralás alkalmával legkisebb lányuk, Missy el nem tűnik. Hamar kiderül, hogy egy körözött bűnöző áldozatául esett, aki a hegyekben egy elhagyatott viskóban meg is gyilkolja a kislányt. Mack az elkövetkező fél évben egyre inkább eltávolodik családjától, bezárkózik a fájdalmával együtt. Egy nap azonban rejtélyes levelet kap, amiben „Papa” arra kéri, hogy találkozzanak a viskóban. Az édesapa belső vívódása ellenére úgy véli, hogy a levelet Isten küldte neki, hiszen felesége hívta őt otthon „Papának”. Hosszas mérlegelés után a férfi el is indul, és olyan találkozásban lesz része, ami az egész életét megváltoztatja. A film rendkívül modern és látványos formában tárja elénk a benne megfogalmazott, vallásunkkal kapcsolatos igazságokat, és éppen ezért segít is megérteni azokat. Minden alkalommal újabb és újabb üzenetekre figyelhetünk fel benne, ezért érdemes több alkalommal is megnézni ezt a megható történetet. Gerencsér Panna Antónia 9.A Stephanie Kate Strohm: Herceg álruhában Gondolkodtál már valaha azon, hogy milyen lehet egy valóságshow szereplőjének lenni? Vagy, hogy milyen, ha a nővéred Miss Missisipi és a Herceg álruhában című műsor keretein belül ismerte meg a vőlegényét Ronant? Nos, a tizenhat éves Dylan (aki amúgy lány) pontosan tudja. Nővére Dusty ugyanis szépségverseny győztes, és éppen most készül férjhez menni. Leendő férjét a Herceg álruhában című valóságshow keretein belül ismerte meg. Ronan, aki amúgy nem is herceg, csak lord, Skóciában él, ezért az esküvőt is ott tarják, és hogy még izgalmasabb legyen: karácsonykor. Dylan egyéltalán nem vágyik arra, hogy a téli szünet alatt, amíg Skóciában vannak kamerák kísérjék minden mozdulatát, de mint Dusty húga és esküvői tanúja nem igazán van más választása. Mielőtt a Skóciában töltött szünidő rémálommá válna, Dylan megismerkedik az arisztokratikus külsejű és folyton Shakespeare-t idéző Jamie-vel. Vajon kibontakozó szerelmük csak egy újabb valóságshow kezdete, vagy valami egészen más? Szerintem ez a regény tökéletes választás azoknak, akik egy kedves, könnyed, humoros, de mégis tartalmas és fordulatos könyvvel szeretnének hangolódni az ünnepekre. Lengyel Laura 11.C

22

RECEPT

Gesztenyés álomkrémes Mivel már elkezdődött az adventi időszak, így már mindenki a karácsonyra készülődik. A karácsony rengeteg finom édességet „hoz magával”, köztük felbukkan a sült gesztenye is, amit minden karácsonyi vásárban megtalálunk. De miért vegyünk sült gesztenyét, ha otthon sokkal finomabb módon el tudjuk készíteni süti formájában. Hozzávalók: Gesztenyés réteg: • 25 dkg gesztenyemassza • 12 dkg darált keksz • 2,5 dkg vaj (nem margarin) • 2-3 evőkanál tej Vaníliás réteg: • 1 cs főzhető vaníliás pudingpor • 3 dl tej • 12 dkg vaj • 10 dkg cukor Tetejére: • 2 dl habtejszín • 1 csapott ek. porcukor • reszelt étcsokoládé Elkészítés: Legelőször a vaníliás réteggel érdemes kezdeni, mert amíg a többit csináljuk, lesz ideje lehűlni: 2 dl tejet elkezdünk forralni. A maradék 1 dl tejjel a pudingport és a cukrot csomómentesre keverjük. A forró tejbe folyamatosan keverjük és besűrítjük a pudingunkat. Ha kész, levesszük a tűzről, hozzáadjuk a vajat elkeverjük, hűvös helyre tesszük, közben néha keverjünk rajta, hogy a vaj is egyenletesen eloszoljon. Következő a gesztenyés réteg: a gesztenyemasszát villával széttörjük, hozzáadjuk a puha vajat is, beleszórjuk a kekszet, és elkezdjük összegyúrni. Kevés tejjel lazítjuk a tésztát. Ha kész, egy sütőpapírral bélelt tortaformába/tepsibe egyengetjük a kezünkkel. Erre jöhet máris a kihűlt vaníliás krém. A tetejére a habtejszínt a cukorral keményre verjük, és egyenletesen eloszlatjuk a vaníliás krémen. Étcsokoládé reszelékkel díszítjük, majd néhány órára hűtőszekrénybe tesszük. Ezt a desszertet könnyen el lehet készíteni és garantált sikere lesz! Jó étvágyat kívánok hozzá! Lőrinczi Csenge 9.A

23

Lengyel Fanni 8.B

Dojcsák Adrienn 11.C

Talentum A Fráter György Katolikus Gimnázium lapja Felelős kiadó: Molnár Tünde igazgató. Felelős szerkesztő: Tóth László, Balogh Attila Szerkesztőbizottság: Bátorligeti Zsófia, Czurkó Lili, Gerencsér Panna, Határ Héli, Hornyák Flóra, Izsépi Laura, Kemény Berill, Kozma Panni, Lengyel Laura, Lőrinczi Csenge, Pál Fanni, Péli Panna Petra, Szabó Máté Albert, Tóth Réka, Varga Eszter, Wouterson Rebecca, Zentai Petra Email: talentum@frater.hu

24