A kínai szociális pontrendszer

Mit szólnál ahhoz, ha a szerdai bulira vásárolt, túlzónak bizonyult alkoholmennyiség miatt eltiltanának az utazástól? Vagy ha azért büntetnének, mert egyedül laksz? Negatív utópiának hangozhat, főleg egy egyetemista számára, azonban Kínában mindez lassan valósággá válik.

A Kínai Népköztársaság államtanácsa 2014-ben tette közzé a magyarra fordítva Tervkörvonalazás egy társadalmi kreditrendszer kivitelezésére című dokumentumot, amelyet 2020-ra valósítanak meg. A tanács négy területre fókuszál programjában: őszinteség a kormányzati ügyekben, üzleti becsületesség, társadalmi becsületesség és igazságügyi hitelesség. A média főleg a társadalmi becsületesség kategóriáját emelte ki, hisz ez mutat rémisztő hasonlóságot a Black Mirror sorozat Nosedive című részével. Számos nyugati gondolkodó szerint digitális diktatúra van kiépülőben. Az ország lakosait kontroll alatt tartó rendszert több városban, tartományban bevezették, egyelőre kísérleti jelleggel, önkéntes alapon, azonban 2020-ra mindenki számára kötelező lesz. „Aki megbízhatatlan, korlátozható”. Erre az elvre alapozva építenek ki egy, az állampolgárokat 24 órás megfigyelés alatt tartó, őket jelen időben értékelő rendszert, amelynek alapját a mesterséges intelligencia és a Big Data szolgáltatja. A Kínában működő több mint 200 millió okostérfigyelőkamerával (amelyek száma folyamatosan nő), illetve egy mindenki számára kötelező telefonos alkalmazással fogják követni a lakosokat. Cselekedeteiket pontozzák, társadalmi helyüket pedig az fogja meghatározni, hol helyezkednek el a 0-tól 800-ig tartó skálán. Ha például valaki átmegy a piroson, túl sok alkoholt vásárol, nem fizeti be időben a számláit, esetleg kritikát fogalmaz meg a pártról, pontlevonással büntetik. Bizonyos cselekedetek, például egészséges ételek vásárlása plusz ponttal jár. Könnyen követni tudják az állampolgárok kiadásait, hisz a kínaiak többsége már szinte csak telefont használ fizetésre. Akik magas pontszámmal rendelkeznek, azok számára olcsóbb és könnyebb lesz az élet, jobb szolgáltatásokban részesülhetnek. Például hotelszoba foglalásakor nem kell foglalót fizetniük, gyorsított eljárásban igényelhetnek schengeni vízumot, magániskolában taníttathatják gyermekeiket. Azonban a pontszámok csökkenésével a lehetőségek is szűkülnek. Könnyen találhatják magukat olyan helyzetben, hogy képtelenek vonatjegyet váltani, a közösségi médiát használni, egyes állásokra jelentkezni. Pontjaikat befolyásolja az is, kit választanak párjuknak, de családtagjaik, barátaik viselkedése ugyancsak számít. Nyugati szemmel ez elég hajmeresztőnek tűnik, ugyanis a szabadságjogokat ekkora állami befolyás könnyen korlátozhatni tudja. Mindez már-már Orwell 1984 című könyvének világát idézi, ahol a tévé is néz minket, egyedül ki nem mondott gondolataink esnek az állami ellenőrzésen kívül. A fiatal, jobban képzelt, tengerparti városokban lakó, inkább a liberális eszméket magukénak valló kínaiak is szkeptikusak a szociális kreditrendszert illetően. Azonban a tehetős kínai városiak túlnyomó része nem a megfigyelés eszközének tekinti mindezt, inkább pozitív változásnak. Hisz egy ilyen rendszerrel értékelni lehet a polgárok, vállalatok és társadalmi szervezetek „megbízhatóságát”. Hatékonyabb lehetne a bűnüldözés és -megelőzés, tekintve, hogy a térfigyelőkamera-rendszer minden archoz képes személyazonosságot kötni, sőt, a „gyanús” tevékenységeket is érzékeli. A vállalatok bevonásával például jobban érvényesülhetne a fogyasztóvédelem, jelentősen megnehezítenék a pénzügyi csalásokat, a korrupciót is. A technológiát és a Big Datát alapul véve akár a nyugati piacgazdaságnál jobban működő gazdasági rendszer is létrejöhet, amelyben a kínai döntéshozók gyorsabban reagálhatnak a piaci változásokra, jövőbeli kihívásokra, és lehetetlen lenne velük versenybe szállni. Bármennyire is ijesztőnek hangzik a kreditrendszer, számos nyugati országban is működik. Hiteltörténetünk, időben/késedelemmel befizetett számláink, vagyonunk alapján kapott pontjaink döntik el, kaphatunk-e az adott banktól hitelt vagy sem. Természetesen emberek tetteik alapján történő kategorizálása, pontozása egy algoritmussal sokkal több kérdést, kételyt vet fel. Mindenesetre érdekes lesz megfigyelni, milyen következményekkel jár majd, ha egy társadalomban az emberek megítélését, morális döntéseik értékelését a MI-re bízzuk. Vajon élhető egy ilyen mesterséges társadalom?