ságharcban – II. Tisztek és altisztek

Mészáros Kálmán

A váradi járás katonaállítása a Rákóczi-szabadságharcban II. Tisztek és altisztek

Bevezetés

2017-ben a Váradi járás Rákóczi-kori katonai összeírásainak feldolgozását, a járás településeiről kiállított kuruc katonáskodók adattárának összeállítását tűztük ki célul. Vállalkozásunk első részében elkészítettük a járás településeinek helynévtárát, melyet a források előzetes áttekintésével nyert hivatkozásokkal egészítettünk ki, megvetve a személyi adattár létrehozásának alapjait.1 A szokatlan területi elv meghatározásakor arra voltunk tekintettel, hogy „Nagyvárad vonatkozásában túl kevésnek, egész Bihar vármegyére nézve viszont túlságosan soknak tűnt a vonatkozó forrásanyag”.2 Időközben mégis azzal kellett szembesülnünk, hogy a megye egészéhez, főként pedig a Sárréti és az Érmelléki járáshoz képest bármennyire is hiányosak a források a Váradi járásra vonatkozóan, a feltárható adatok mennyisége mégis jóval több az előzetesen vélelmezettnél. A járás 134 településéből (melyek között az elpusztult középkori falvakra is tekintettel voltunk) 2017-ben 53-hoz tudtunk forrásjelzetet adni, ez a szám időközben 68-ra nőtt, s ezek között egy olyan település is akad (Csujafalva), amelyet korábban még csak számba sem vettünk a járás települései között.3 A források tüzetesebb átné-

1 Mészáros Kálmán: A Váradi járás katonaállítása a Rákóczi-szabadságharcban. I.

A járás települései. In: „Őrizzük Váradot…”. Nagyvárad és Bihar vármegye története a kora újkorban. Szerk. Oborni Teréz. Nagyvárad, 2017. (Tanulmányok Biharország történetéről 4.) 69–116. 2 Mészáros: A Váradi járás, I. 70. (2. jegyzet) 3 Csujafalva a járás észak-északkeleti határán, a Gyepes patak mentén fekszik, de nem szerepel az áttekintett összeírásokban (1692, 1696, 1715, 1720), sőt az Urbaria et Conscriptiones című ismert kamarai iratanyagban sem. A kuruc mustra-

117

zése után az előzetesen jelzett 53 településhez is jóval több adatot sikerült feltárni, így már nem az adatok hiánya, hanem az adatbőség jelentett gondot a feldolgozó munka során. Láthatóvá vált, hogy egyetlen konferencia, illetve kiadvány kereteit szétfeszítené az immár több száz főt tartalmazó személyi adattár. Úgy döntöttünk tehát, hogy elsőként a kutatás számára legfontosabb személyi kör, a tisztek és altisztek adatait adjuk közre, később pedig a legénységi állomány következhet valamiféle földrajzi rendben.4

Felhasznált források és forráskritikai szempontok

Az adattár elsősorban a már korábban jelzett forrásokra, a kuruc hadsereg mustrakönyveire és egyéb összeírásaira épül,5 de igyekeztünk minden egyéb hasznosítható forrást is bevonni a kutatásba, így a nagy számban kiadott misszilisekre és folyamodványokra, egyéb iratanyagra is tekintettel voltunk. A Rákóczi-szabadságharc forrásanyaga mellett a járás helynévtárának összeállításához alapvető fontosságúnak bizonyult összeírásokat6 is segítségül hívtuk, elsősorban ellenőrző adatként. Munkánk során arra törekedtünk, hogy a szabadságharc éveiből minden adatot hasznosítsunk a kuruc hadsereg katonáiról. A mustrakönyvekben szereplő felszerelési adatok talán elhagyhatók lettek volna, mégis úgy éreztük, hogy a

könyvekben azonban eddig már három közlegényt sikerült azonosítani a településről. 4 Előzetes mérlegelés alapján úgy látjuk, hogy a következő folytatásban Nagyvárad és szűkebb környéke, majd a bihari Hegyköz, végül a járás fennmaradó települései következhetnek, de elképzelhető ennél pontosabb kistáji tagolás (Bihari sík,

Berettyó völgye, Sebes-Körös völgye stb.) is. 5 Ezek részletes ismertetését lásd Mészáros: A Váradi járás, I. 76–78. (24–27. jegyzet) 6 Az 1715. és 1720. évi országos összeírásokról, illetve a kamarai levéltár Urbaria et Conscriptiones című iratanyagáról van szó, amelyek a világhálón is elérhetőek.

Lásd Mészáros: A Váradi járás, I. 72–73. (10. jegyzet), 74. (12. jegyzet). Az 1720as összeírásban négy, az urbáriumokban pedig egy tisztet, illetve altisztet sikerült nagy valószínűséggel azonosítani.

118

későbbi kutatások, feldolgozások számára a személyi adatok mellett a fegyverzetre, ruházatra, a huszárok lovára és az egyéb felszerelésre vonatkozó adatok is fontosak lehetnek, sokrétűbb elemzés alapját képezhetik.

Ha egy személyről csupán egyetlen forrásunk van, akkor viszonylag egyszerű helyzetben vagyunk: rögzítjük az adatokat, amelyek ellenőrzésére nem nagyon van módunk. Amint azonban két-három forrás is feltárható ugyanarról a személyről, máris az adatok megerősítésére, kiegészítésére, szükség esetén ütköztetésére van lehetőség. Számos esetben azzal szembesülhetünk, hogy az adatok ellentmondanak egymásnak. A katonák életkori adatairól régóta tudjuk, hogy csak kevéssé megbízhatóak, gyakran előfordul, hogy több évvel is eltérnek egymástól a különböző időpontban rögzített adatok:7 Béres Mihály hadnagy például 1704-ben két alkalommal is 60, 1705-ben pedig 50 évesként szerepel. Ennél is nagyobb gondot jelent, amikor eltérő lakhelyadatokkal találkozunk. Mivel földrajzi elvű (adott településekhez kapcsolódó) adatbázis építését tűztük ki célul, éppen a települési adatok ellenőrzésére kellett a legnagyobb hangsúlyt fektetnünk. A katonai hivatalnokok által készített források azonban többnyire szűkszavúak, személyes jellegű dokumentumokat pedig csak elvétve találhatunk, így gyakran maradnak nyitott kérdések.

A szabadságharc helyi eseményeinek ismeretében tudjuk, illetve gyakran vélelmezhetjük, hogy a császári kézen lévő Nagyváradhoz közeli települések lakói távolabb kerestek menedéket, s ha mindenki nem is hagyta el otthonát, a kuruc katonák, főként a tisztek igyekeztek biztonságos helyre menekíteni családjukat. Tardy Ferenc alezredes (utóbb ezredes) például margittai lakosként szerepel az 1706. évi mustrakönyvben, és csak egy évvel később, a fejedelemhez benyújtott folyamodványából tudhatjuk meg, hogy Mezőtelegdről menekítette oda családját. A mustrakönyvek rovatai egyébként sem teljesen egyértelműek: a „Hová való?” kérdésre a katona vagy elöljárója épp-

7 A kuruc kori mustranévsorok alapos ismerője, Seres István is hasonló megállapításra jutott az életkori adatok kapcsán. Seres István: Békés két megszállása. Békés város és környéke a kuruc függetlenségi harcok idején. Békés, 2016. 73.

119

úgy bediktálhatta a származási, mint a lakóhelyet. 1708-ban ugyan külön is rákérdeztek a születési helyre, ezt a rovatot azonban igen hanyagul töltötték ki, gyakran üresen is hagyták. Feltűnő, hogy aki 1708-ban a Váradi járás valamely települését adta meg lakhelyként, az két évvel korábban még a megye egy másik járásában vagy még távolabb, másik megyében található település lakójaként szerepel. Kiss Péter Nyúzó-ezredbeli főhadnagy például 1706-ban derecskei lakosként, 1708-ban pedig bihariként szerepel, s külön megemlíti, hogy Kállóban született. Ennyi adatból feltehetjük, hogy szülővárosát, a szabolcsi Nagykállót a török kiűzése után hagyta el és települt meg Bihar mezővárosában, majd a szabadságharc kitörése után húzódott Váradtól távolabb, Derecskére. De hogy csakugyan így történt-e, abban nem lehetünk biztosak, s mivel az említett tisztnek még a neve is igen gyakori, valószínűleg sosem fogunk ennél pontosabb és részletesebb adatokat megtudni róla. Bihar esetében abban sem mindig lehetünk biztosak, hogy csakugyan a településről van-e szó, vagy a megye nevét írták be jobb híján a település rovatába is. Máskor a családnév egyezése teszi kérdésessé, hogy nem sztereotip adatrögzítésről van-e szó: a Bihari vagy Csatári nevű katonatiszt valóban Biharra és Hegyközcsatárra való volt-e, vagy csupán ezt feltételezte róla az összeíró. De fordítva is történhetett, ha nem is a magasabb rangú tisztek, de az egyszerű altisztek és közlegények esetén, hogy valódi családnevük helyett lakóhelyük nevét ragasztották rájuk. Mindezeket érdemes szem előtt tartani, és legfeljebb célzott hely- és családtörténeti kutatások adhatnak választ egy-egy hasonló kérdésre. Az adatgyűjtés során célszerűnek látszott minden olyan személyt felvenni az adatbázisba, akit legalább egy alkalommal a Váradi járáshoz kötnek a források, s az ellentmondások lehetséges feloldására legfeljebb egy-egy jegyzetben tettünk kísérletet.

Olykor még eltorzult névváltozatokkal is meg kellett küzdeni, szerencsére az összeírások átfedései miatt jó eséllyel azonosíthattunk olyan személyeket is, akik eltérő névalakkal bukkannak fel az egyes forrásokban. Ez a probléma jellemzően két román tiszt nevénél fordul elő: Nyegro alias Fekete Mihály családneve mindkét nyelven előfordul, Patkás Mihályét pedig egy alkalommal hibásan Puskásként vetették papírra.

120

A tisztek és altisztek származási helye és nemzetisége

A kutatás jelenlegi szakaszában 59 tisztet és altisztet sikerült azonosítani a Váradi járás településeiről, bár néhány esetben van egy kis bizonytalanság. A legtöbbjük (14 fő) Váradra való volt, egy részük nagy valószínűséggel a vár császári őrségében szolgálhatott a felkelés kitörésekor. A többiek főként a járás északi, északnyugati falvaiból és mezővárosaiból érkeztek. A Bihari sík népes települései közül Püspökiből két altisztet, három tisztet és egy hadbírót (összesen 6 főt), Bihar városából egy strázsamestert és négy tisztet (összesen 5 főt), Kismarjáról egy tisztet és három altisztet (4 főt), Nagykerekiből pedig két tisztet és egy altisztet (3 főt) azonosíthattunk. Az utóbbi településnél azért van némi bizonytalanság, mert Szűcs István furírról csak annyit tudunk, hogy Kerekiből való, tehát akár az Érmelléki járáshoz tartozó Kiskerekiből is érkezhetett, Kerekes László főhadnagyról pedig azt gyaníthatjuk, hogy legfeljebb Nagykerekiről származott, de a felkelés kezdetén valószínűleg már régebb óta Felső-Magyarországon élt.

Kügyről már előzetesen is jeleztük, hogy valódi meglepetés az összeírásokban való szereplése, hiszen a 17. század végétől nem szerepel a lakott települések jegyzékeiben, s csak a század utolsó harmadában települt újjá.8 Ennek ellenére egy fő- és egy vicehadnagy is innen származott. A további kutatás feladata lesz, hogy – az innen származó közlegények adatainak feldolgozása után – eldöntse, csupán a török kiűzése előtt még itt született személyekről van-e szó, vagy a századfordulón valóban kezdett benépesülni a település, és csak a Rákóczi-szabadságharc, illetve az országos pestisjárvány odázta el további hosszú évtizedekre az újjáéledést.

A síksági települések után a bihari Hegyköz településeinek Váradtól északra lévő csoportját vehetjük számba. A legnépesebb Hegyközcsatárról egy főhadnagy és négy altiszt (összesen 5 fő), a szomszédos Tóttelekről, Siterről és Újlakról egy-egy vicehadnagy, Pályiból pedig két fő- és egy vicehadnagy került ki. Pályinál ugyanazzal a problémával kell szembesülnünk, mint Nagykerekinél:

8 Mészáros: A Váradi járás, I. 74.

121

a Pályiból vagy akár H. Pályiból való személyekről nem mindig sikerült eldönteni, hogy valóban Hegyköz- vagy inkább a Sárréti járásban fekvő Hosszúpályiról van-e szó. Hegyközújlaknál is gyakori probléma, hogy nem dönthető el minden esetben, hogy csakugyan Hegyköz- vagy Pusztaújlak értendő-e. Itt sem segít, ha az összeírók P. Újlaknak rövidítették a település nevét, mert Hegyközújlakot a korban Pál- vagy Pályiújlaknak is nevezték. Saját szempontunkból legalább az megnyugtató, hogy mindkét település a Váradi járásban volt. A Hegyköz kissé távolabb, a Gyepes patak mentén fekvő két román települése, Nadántelek és Hagymádfalva is adott egy-egy tisztet Rákóczi seregébe.

A Körös völgyében fekvő települések közül Nagyváradtól délre, Váradszőlős egy altiszttel, keletre Pusztaújlak9 és Örvénd pedig egy-egy zászlótartóval szerepel. Ugyanitt, de a folyó bal partján fekvő Mezőtelegdről került ki Várad után a járásból a legtöbb tiszt és altiszt, összesen 7 fő, köztük a legmagasabb rangú Tardy Ferenc ezredes is, akiről fentebb említettük, hogy a szabadságharc kitörésekor az érmelléki Margittára menekült családjával. Béres Mihály hadnagynál ismét bizonytalan adatokkal szembesülhetünk: két ízben Mezőtelki, egyszer pedig Mezőtelegd szerepel az otthonaként. A két település egymás közelében található, csupán Pósalaka ékelődik közéjük, nem dönthető el, hogy lakhelyváltásról lehet-e szó, vagy az egyik összeírás adata hibás.10

A tisztek származási helyét ábrázoló térképre11 a járás délkeleti részéről csupán a Báródság egy fontos települése, Báródbeznye kerül fel: innen két vicehadnagy származott. Megállapítható tehát, hogy a többség a járás északi, zömmel magyarlakta településeiről került ki, de ezek jóval népesebbek is voltak, mint a délebbre fekvő

9 Pusztaújlaknál lásd az imént Hegyközújlaknál érintett bizonytalansági tényezőt! 10 Még az sem segít, hogy kétszer Telki, egyszer pedig Telegd szerepel, mert a két előbbi összeírás egy hónap eltéréssel készült, ugyanabban az irategyüttesben maradt fenn, így a kétszeri azonosság ugyanarra a hibaforrásra is visszavezethető. 11 A Váradi járásból származó kuruc tisztek és altisztek származási, illetve lakhelyét ábrázoló térképet – közleményünk első részéhez hasonlóan – most is Nagy Béla készítette, munkáját ezúton is hálásan köszönjük. (Lásd tanulmányunk végén.)

122

román hegyifalvak, így alapvetően nem etnikai, nemzetiségi elkülönülés állhat a háttérben, hanem inkább a demográfiai viszonyok, a földrajzi fekvés és a lakosság katonáskodáshoz is kötődő rétegének létszáma lehetett a döntő.

A nemzetiséget a korabeli forrásokból egyébként is nehéz meghatározni, a legmegbízhatóbb következtetésekre a lakhely alapján vállalkozhatunk, hiszen a magyar és a román települések ismeretében az onnan kikerülők etnikuma is nagy bizonyossággal megállapítható, ám a vegyes lakosságú településeken (ezek meghatározása sem könnyű!) még a nevek alapján sem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni, hacsak nem épp a név román jellege az árulkodó. A magyar összeírók által készített jegyzékek magyaros névanyaga azonban már kritikával kezelendő, elegendő erre a fentebb már említett Nyegro Mihály vicehadnagy esetét idézni, aki öt említésből négy alkalommal Feketeként szerepel, s csak egyszer írták le nevét anyanyelvi változatban, nyilván ő maga is felváltva használta a két névalakot. A kuruc összeírások során csupán az 1708. évi mustrakönyvekben kérdeztek rá a nemzetiségre (Micsoda nemzet?), de ezt a rovatot gyakran üresen hagyták. Úgy tűnik azonban, hogy az üresen maradt sorok döntő többségben ismétlődésre utalnak: csupán az adott oldal első nevénél vagy az adott század, tized első emberénél írták ki a nemzetiséget, utána egészen addig üresen maradt a rovat, amíg változást nem rögzíthettek. Ez főként olyankor látszik következetesnek, amikor például egy magyaros neveket tartalmazó oldal első sorában szerepel a magyar nemzetiség, majd több üresen maradt sor után egy romános hangzású név mellé az „olá” nemzetiségi meghatározást jegyezték le, s az utána következő sorban mindjárt ismét kiírták, hogy az illető magyar, majd újra üresen hagyott sorok következnek. (A fordított helyzet is jól adatolható a román többségű századok esetében.)

Mindezek figyelembevételével öt személynél szerepel egyértelműen, hogy magyar nemzetiségű, további négy főnél ugyanez ismétlődés miatt kitöltetlen rovatból következtethető (összesen 9 fő), három főnél pedig ugyancsak ismétlődés miatt kitöltetlen adatnál vehetjük bizonyosra a román („olá”) nemzetiséget. Ifjabb Kaba Gábor báródbeznyei vicehadnagynál pedig lakhelye, saját neve

123

és még inkább vele egy háztartásban élő sógorának, Laetán Gyurkának a neve alapján következtethetünk román származására. Így tehát az 59-ből 13 fő nemzetiségére van elég egyértelmű adatunk (22%), s ebből 4 fő volt biztosan román (6,8%). A fennmaradó 46 fő magyarságát jelenlegi adataink (lakhely és személynév) alapján nincs nyomós okunk megkérdőjelezni, de nem is zárhatjuk ki, hogy további 2-3 személy román, vagy akár rác származású lehetett közülük, s ezzel a járás területén a nem magyar ajkú tisztek és altisztek aránya a 12%-ot is elérhetné.

Az összeírásokban szereplő alakulatok

Az 59 vizsgált személy közül 30 fő fele-fele arányban a két nagy bihari ezredben, Bóné András (később Tardy Ferenc) mezei lovas- és Eöllyűs János mezei gyalogezredében szolgált. Ez a 15-15 fő teszi ki a tiszti- és altiszti kar közel 51%-át. További öt-öt fő Palocsay György reguláris lovasezredében, illetve Kaszás Pál (utóbb Gencsy Zsigmond, majd Bikk László, végül Gyulay István) mezei lovasezredében harcolt, a fennmaradó 18 fő pedig más alakulatokban (Csáky László, Kárándy Mihály, Teleki Mihály és Ilosvay Bálint lovas-, illetve a Szappanos Istvántól Ecsedy Jánosnak jutott gyalogezredben stb.) harcolt, egy fő alakulatát pedig nem ismerjük. A pontos áttekintést nehezíti, hogy az 59 említett személyről nincs egyetlen olyan időpont, amikor mindegyikük szolgálati helyéről lenne információnk, de magukat az alakulatokat sem ismerjük eléggé, nem beszélve az áthelyezések, kilépések okozta változásokról. Hogy mégis legalább némi képet kaphassunk erről a fontos kérdéskörről, érdemes felvázolni a legfontosabb alakulatok történetét.12

12 Az itt szereplő alakulatok parancsnokaira lásd Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. S. a. r., kieg. és előszó Mészáros

Kálmán. Bp., 2005. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 8.) Mivel a lexikon betűrendben tartalmazza az életrajzokat, s azok így könnyen visszakereshetőek, nem adjuk meg személyenként az oldalszámokat.

124

Mindjárt a szabadságharc kezdetén Bóné András alakított egy nagy létszámú lovasezredet, Koss (Kos) Mihály pedig egy ugyancsak nagy létszámú gyalog- és egy lovasezredet főként a megye területéről. Bóné András ezrede egyike azon alakulatoknak, amelyek kezdettől a majtényi zászlóletételig fegyverben voltak, Bóné 1707-ben bekövetkezett halála után addigi alezredese, a mezőtelegdi Tardy Ferenc parancsnoksága alatt. Tardy aláírása a szatmári békeokmányon is megtalálható, s őt a járás legmagasabb rangú tisztjeként is ki kell emelnünk. Ugyanitt szolgált két századparancsnok (főhadnagy): a pályi lakosnak, de csatári születésűnek írt Csatári János és a kügyi származású Szamosfalvi György. A beosztott tisztek közül öt vicehadnagy (a pályi Diószegi Ferenc, a nagykereki Kereki Péter, a váradi Kiss János, a bihari Nagy Márton és a hagymádfalvi Patkás Mihály), valamint három zászlótartó (az örvéndi Lovász Miklós, a telegdi Tatai János és a nadánteleki Varga Péter) került ki a Váradi járásból. Az altisztek között csupán egy strázsamester (a telegdi Szakmári János) és két furír (mindkettő csatári: Balog Péter és Zádory Ferenc) nevét említhetjük.

Koss Mihály két ezredéről már nem ennyire egyértelmű a kép. Gyalogezredének vicekapitánya Gödény Pál, egy szintén jól ismert bihari főtiszt lett, s az ezred már 1703-tól kezdve többször is megbontva teljesített szolgálatot: maga Koss 1703 őszétől 1705 nyaráig Erdélyben állomásozott, és ott további századokat toborzott a meglévők mellé, miközben helyettesét, Gödény Pált a bihari századok többségével visszarendelték a magyarországi hadszíntérre. Mivel 1704–1705 folyamán Gödény és Koss külön szolgált, a forrásokban gyakran Gödény is ezredesként szerepelt, illetve századait Gödény ezredeként nevezték meg, s a tájékozatlan kortársak adatait a szakirodalom is átvette.13 Egészen egyértelműen fogalmaz azonban maga a fejedelem 1705 elején, amikor Eöllyűs Jánost ezereskapitánnyá nevezi ki „azon ezerben, melynek Gödény

13 Gottreich László is két külön alakulatként említi Koss Mihály és Gödény Pál ezredét, és a Koss-ezred létszámcsökkenését az ezred fizetetlenségével magyarázta: Gottreich László: A bihari nép harca 1703–1704-ben. Hadtörténelmi

Közlemények 2 (1955) 3–4. sz. 117., 125.

125

Pál vicekapitánya”.14 Lehetséges, hogy Eöllyűs lényegében csak a Gödény-féle századokat vette át, és Koss Mihály az Erdélyben lévő századokat továbbra is megtartotta, bennünket itt elsősorban az érdekel, hogy 1705–1708 között, amikor több összeírás is rendelkezésünkre áll a regimentről, már Eöllyűs volt a parancsnoka. Forrásaink 1705–1706-ból származnak, s ekkor egy főhadnagy (a hegyközpályi Tót György), három vicehadnagy (a tótteleki Csatári János, a siteri Siteri Miklós és a hegyköz- vagy pusztaújlaki Szőlősi István), valamint három zászlótartó (a pusztaújlaki Komjáti János, a váradi Kürti István és a kismarjai Nagy István) szolgált a regimentben a járás területéről. A tisztek és altisztek aránya itt kiegyensúlyozottabb, mint a Bóné-huszároknál láttuk: öt strázsamestert (Váradról Búza Istvánt, Kismarjáról Kalmár Jánost, Csatárról László Andrást és Veres Pétert, Biharról pedig Szabó Jánost), továbbá 3 furírt (Váradról Dorgai Andrást, Kismarjáról Sajó Jánost és Kis- vagy Nagykerekiből Szűcs Istvánt) sikerült azonosítani. Sajnos, az alakulat személyi állományáról 1707-től kezdve nincs elegendő adatunk. A parancsnok, Eöllyűs János ez év végére helyreállított Szentjobb várának élére került, századainak egy részét pedig helyőrségi szolgálatra osztották be. Maga Eöllyűs megérte a szabadságharc végét, Szentjobb is csak 1710 decemberében került császári kézre, de az ezred sorsa kissé bizonytalan, úgy tűnik, más csapattöredékekkel összevonva Bagossy Pál, majd öccse, Bagossy László keze alá került.

Koss Mihály lovasezredéről csupán annyit tudunk, amennyit Teleki Mihály kővári főkapitány megörökített róla naplójában: 1704 februárjáig állt fenn, s Kővár meghódolása után, mikor Teleki Miskolcra ment a fejedelemhez, Pongrácz György és a maga számára kérte el az ezredet. Rákóczi teljesítette is a kérést, így Koss lovasságának nagy részéből megalakult Pongrácz György lovasezrede, kisebb hányada pedig Sennyey István ezredének egyik

14 A kinevezési határozat szavait idézi Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata. Bp., 1951. (A történettudomány kérdései 12.) 27. (84. jegyzet); Kuruc vitézek folyamodványai. 1703–1710. Összeáll., bev. és jegyz. Esze Tamás. Bp., 1955. 107. (1. jegyzet)

126

századával kiegészülve Teleki Mihály ezredének alapját képezte. Számunkra csupán annyi fontos, hogy a Sennyeytől Telekinek jutott század élén Csatáry Zsigmond állt, aki az 1706. évi mustrakönyvben hegyközcsatáriként szerepel.15

Sajnos, alig ismerjük három 1703-ban szervezett, de 1704 elején nagyrészt felmorzsolódott alakulat, Torday Ferenc és Jármy Ferenc lovas-, valamint Székely Mózes gyalogezredének személyi állományát. Mindhárom ezredes elesett a bihari sánc védelmében, 1704. január 7-én,16 s csupán Székely Mózes vicekapitányáról, Gesztesi Györgyről17 tudjuk, hogy megmaradt hajdúival Szappanos István ezredéhez került. Szappanos István gyalogezrede zömmel a Belényesi járásból verbuválódhatott még szintén 1703-ban, ehhez csatolhatták hozzá Gesztesi csapattöredékét. Szappanos István elesett a zsibói csatában (1705. november 11.),18 s Rákóczi ekkor Ecsedy Jánosnak adományozta az ezredet. Ez a regiment három elődalakulatból jött létre: Szappanos gyalogságán kívül Ecsedy megtartotta régi, erdélyi portális hajdúinak19 maradékát, majd Szappanos gyalogsága után idecsatolták a tiszántúli portális hajdúkból szervezett Szentmarjay Zsigmond-féle ezredet is. Ecsedy gyalogsága az 1707. évi erdélyi hadjáratban még tevékeny részt vett, utána azonban az ő századait is helyőrségi szolgálatra osztották be (Kővár, Somlyó, Hadad, Sólyomkő), majd végül Károlyi Sán-

15 Lásd alább Csatáry Zsigmond adatainál. 16 Lásd erre Gottreich: A bihari nép harca, 121–122.; Mészáros Kálmán: A Rákóczi-szabadságharc hősi halottai – és akik megsiratták őket (1703–1705). Napút 22 (2020) 3. sz. 14–15. 17 Személyére lásd Rákóczihoz benyújtott (1705. ápr. 7–11. között iktatott) folyamodványának kivonatát: MNL OL G 19 II. 2. i. Prot. Inst. 1704–1705/3.

No. 49.

A nagyszalontai gyalogság is az ő zászlai alatt harcolt, lásd erre a szalontaiak folyamodványának kivonatát (1705. jún. vége). MNL OL G 19 II.2. i. Prot. Inst. 1705/1a. No. 54. 18 Lásd erre Mészáros: A Rákóczi-szabadságharc hősi halottai, 23. 19 A parasztságnak a vármegyék nádori portaszámának mint elméleti adózási alapnak az arányában gyalogosokat kellett kiállítani. Ezekből az ún. portális hajdúkból vármegyénként egy vagy több századot, több vármegye századaiból pedig egy teljes gyalogezredet szerveztek.

127

dor 1707-ben alapított gyalogezredéhez csatolták a még meglévő századokat. Előbb a Szappanos István-, majd az Ecsedy János-féle gyalogezredben egy főhadnagy (a bihari Győri János) és egy furír (a kismarjai Fodor András) szerepel a járás tisztjei és altisztjei közül. Fodor már 1705 tavaszán is szerepel Gesztesi vicekapitány töredék csapatában, így róla feltételezhető, hogy az elsőként megszervezett Székely Mózes-féle gyalogezredben kezdte meg szolgálatát.

Ecsedy János nevénél érdemes rögtön megjegyezni, hogy ő 1704-ben még egy lovasezred élén harcolt, amely valamikor 1705 folyamán a törökországi emigrációból hazatért Szappanos Mihály parancsnoksága alá került.20 Ezt az alakulatot már a következő évben feloszlatták, és több századát is Vay László ezredébe helyezték át. Ebben a többször átszervezett alakulatban követhetjük nyomon a Bihar városából való Bihari Mihály vicehadnagy katonai pályafutásának néhány állomását.

A következő alakulat, amely szorosabban kötődik Bihar vármegyéhez, Palocsay György reguláris lovasezrede, amelybe a tiszántúli és partiumi vármegyék zsoldosait21 is beosztották. Ennek az ezrednek 1704–1708 között számos összeírása maradt fenn, s úgy tűnik, hogy 1708 tavaszán már nem reguláris, hanem mezei ezredként írták össze.22 A Váradi járás területéről egy kompániás kapitány, egy hadnagy, két zászlótartó és egy strázsamester szolgált itt, egy kivétellel valamennyien Mezőtelegdről. (Miskolczy István kapitány, Béres Mihály hadnagy, Kávási György zászlótartó és Makai Dániel strázsamester innen, Labancz György zászlótartó pedig Püspökiből származott, de Bérest, mint fentebb már említettük, két alkalommal

20 A két Szappanos (István és Mihály) között nem mutatható ki semmiféle családi, rokoni kapcsolat. Az pedig, hogy Ecsedy János úgy váltott fegyvernemet, hogy lovasezredének utódalakulata az egyik Szappanos keze alá került, miközben gyalogezredének elődalakulatát a másik Szappanostól örökölte meg, csupán az utókor összezavarását szolgáló különös véletlennek tekinthetjük. 21 A nemesek a személyes felkelés megváltása fejében lovas zsoldosokat állítottak ki birtokaik arányában. A portális hajdúkhoz hasonlóan az egyes vármegyék századait összevonták egy-egy lovasezredbe. 22 Erre utal, hogy az 1704–1706. évi összeírásokban a századok élén kapitány és hadnagy, 1708-ban viszont fő- és vicehadnagy állt.

128

is mezőtelkinek írták.) Az ezred 1709. május végén ifjabb Barkóczy Ferenc gróf tulajdonába került, de a szabadságharc utolsó éveiből már nincs rá adatunk.

A felkelés kezdetén gyűjtött magának ezredet a román Bélteki (másként Muretsán) Tivadar, aki a szilágysomlyói őrség katonájaként 1699-ben nyert nemességet I. Lipóttól. Az ő egyik lovasszázadában a már említett báródbeznyei Nyegro (másként Fekete) Mihály viselte a vicehadnagyi tisztet. Béltekit azonban valami fegyelmi vétségért 1705 nyarán hadbíróság elé állították, és századait Kárándy Mihály kapta meg. Kárándy a Bóné-huszároknál kezdte a szolgálatot, Nagy István hősi halála után ő lett az ezred alezredese, majd 1705. június 1-jén az ugyancsak elesett Nyíri András Sárrét vidékiekből álló regimentjének élére került, ehhez csatolták hozzá szeptemberben Bélteky századait. Közülük azonban éppen Nyegro Mihály századát utóbb Vay László, majd onnan Palocsay György ezredébe helyezték át. A derék román vicehadnagy tehát anélkül, hogy elhagyta volna századát, három év alatt négy különböző ezredben szolgált! Kárándynak két másik tisztjét ismerjük még a járásból, mindkettő Váradra való volt: Váradi György főhadnagyot és Kiss Imre zászlótartót. Mivel ők nem szerepelnek Bélteky ezredének 1705. évi összeírásában, vélhetően Nyíri András ezredében kezdték meg szolgálatukat, s Kiss Imre 1708-ban már beosztás nélkül volt: a tavaszi mustra során Károlyi Sándor önkéntesekből álló (valójában a szám feletti tisztek és altisztek hadseregben való megtartásának céljából létesített) századában találjuk meg a nevét, de ott is csak a távollévők között.

Béltekihez hasonlóan szilágysomlyói katonaként állt Rákóczi hűségére és alakította meg saját lovasezredét főként szilágyságiakból Kaszás Pál, aki 1705-ben elhunyt, s a helyére előbb Gencsy Zsigmond, majd Bikk László, végül az ifjú Gyulay István gróf került. Ez az alakulat is azok közé tartozott, amely kezdettől a fegyverletételig végigharcolta a szabadságharcot, s a szatmári békeokmányt Gyulay ezredes és helyettese, Balogh Péter alezredes is aláírta. A Váradi járásból öten szolgáltak itt, épp egy századtörzsnyi tiszt és altiszt: Kovács László fő-, Botos Mihály vicehadnagy, Dallos István zászlótartó, Móricz István strázsamester és Dési Sándor furír.

129

Szinte mindegyikük Váradról ment a kurucok közé, csupán Móricz strázsamester származott Püspökiből, és Kovács főhadnagyot is egyszer váradinak, egyszer pedig püspökinek írták. Az átszervezések során Dallos és Dési elvesztette beosztását, de az előbbi Kovács főhadnaggyal együtt végül átkerült Kárándy ezredébe.

Csáky László gróf az első erdélyi arisztokraták egyikeként, ráadásul önszántából (nem hadifogság után) csatlakozott Rákóczihoz még 1703 őszén. Bár nem volt rátermett katona, de sikerült egy lovasezredet szerveznie, amelyet haláláig (1708) megtartott. (Rákóczi ugyan megpróbálta másnak átadni az ezredet, de Csáky ragaszkodása miatt végül elállt tervétől.)23 A járásból négyen szolgáltak ebben az alakulatban: Virág Sámuel vicehadnagy, Török Péter zászlótartó, Bagosi Mihály strázsamester és Váradi Mihály furír. Virág kügyi, a többiek váradi lakosok voltak. Csáky halála után Kun István parancsnoksága alatt 1711-ig fennmaradt az ezred, de az 1708 utáni években források híján már nem követhetjük nyomon egyikük pályafutását sem.

Nyúzó Mihály lovasezrede a következő alakulat, amelyben három tiszt, illetve altiszt is szolgált térségünkből. Szappanos Mihályhoz hasonlóan Nyúzó is törökországi emigrációból tért haza, de ő közvetlenül a szabadságharc kitörése után, s előbb főhadnagy lett abban az alakulatban, amely kezdetben magáé Bercsényi Miklós főgenerálisé volt Bay László ezredes parancsnoksága alatt. Később Pekry Lőrinc alezredese, majd a régi Bay-féle századokból szervezett önálló alakulat ezredese lett. A bihari Kiss Péter főhadnagyot fentebb már említettük annak kapcsán, hogy derecskeinek és kállói születésűnek is írták. Pap János hadbíró és Bódog János pedig püspöki volt.

Károlyi Sándor lovasezrede szintén még 1703-ban szerveződött, s egészen a szatmári békekötésig fennállt, előbb Gencsy Zsigmond, majd újvárosi Szűcs János, Bikk László, végül Pikó Demeter parancsnoksága alatt. Ebben az ezredben szolgált Tatár János vicehadnagy Püspökiből és Horváth György zászlótartó Váradról. Az 1708. évi mustrakönyvben mindkettőjükhöz új lakhelyet írtak be

23 Lásd röviden Mészáros Kálmán: Két Csáky László halála (1698, 1708). Fons 2 (1995) 3. sz. 375–378.

130

(Bagamért és Sárrétudvarit), Püspökit és Váradot pedig szülőhelyként adták meg, nagyon valószínű, hogy ismét a háborús helyzet miatt bekövetkezett kényszerű menekülést dokumentálták ilyen módon.

Végezetül három olyan alakulatot kell megemlítenünk, amelyben csupán egy-egy személyt vehetünk számba a járásból, egyikük valós kötődése még így is erősen megkérdőjelezhető. Komlóssy Sándor ezredében csupán egy rövid ideig szolgált vicehadnagyként a báródbeznyei ifjabb Kaba Gábor, pontosan nem ismert okból maga Komlóssy mentette fel beosztásából. Ilosvay Bálint lovasezredében szolgált Bagosi Mihály strázsamester Váradról, a Soós Jánostól Kenyheczy János parancsnoksága alá került lovasezredben pedig az a Kerekes László főhadnagy, akinél fentebb már jeleztük, hogy vélhetően csak Nagykerekiből származott, de lakóhelyét az alapján, hogy a Soós-ezred jobbára Zemplén és Abaúj vármegyékből verbuválódott, inkább Felső-Magyarországra tehetjük.

Életutak, katonai pályaképek

Bár adattárunkban 59 katonatiszt szerepel, az egyes életrajzok azonban igen hézagosak. A szabadságharc kilenc naptári évéből24 11 személynél (18,6%) csupán egyet tudunk adatolni, 19 főnél (32,2%) kettőt, 17 főnél (28,8%) pedig hármat. Hét esetben (11,9%) tudunk négy, kettőben (3,4%) öt és további egy-egy főnél (1,7%) hat, illetve nyolc évet dokumentálni. Végül Tardy Ferenc ezredesről is csak 1704–1711-ből van adatunk, de nála igen valószínű, hogy mindjárt kezdetben csatlakozott Bóné Andráshoz, s már 1703-tól ő lehetett az ezred főstrázsamestere. Leginkább az Eöllyűs-galogezred 1705. és 1706. évi összeírása, több más esetben pedig az 1706. és az 1708. évi mustrakönyvek átfedése miatt van két adatunk az adott személyről, ennél több forrás csak néhány esetben áll rendelkezésünkre.

24 A kuruc szabadságharc 1703 tavaszától nyolc évig, 1711 tavaszáig tartott, ez kilenc különböző naptári évet foglal magában.

131

Igen statikus kép tárul elénk, ha a katonák előmenetelét vizsgáljuk: 47 (79,7%) főnél csupán egy rangfokozatot ismerünk, 11 főnél (18,6%) kettőt, és csupán Tardy Ferencnél hármat. Az esetek jelentős részében valószínűleg a forrásadottságok miatt ilyen kedvezőtlen a kép: a legtöbb katonánál nem ismerjük a felkelés első és utolsó éveiben játszott szerepét, így sem azt nem tudhatjuk biztosan, hogy milyen rangban kezdte, sem pedig azt, hogy milyen rangban fejezte be szolgálatát a kuruc hadseregben. Az ismert esetekből öten egyet, ketten pedig kettőt léphettek előre a ranglétrán, egyikük maga Tardy volt, aki az ezredtörzsön belül lett főstrázsamesterből vicekapitány, majd ezereskapitány. Két fő (Horváth György a Károlyi-, Tatai János pedig a Bóné–Tardy-féle lovasezredből) négy rangot lépett előre, mindketten közlegényből lettek zászlótartók, valószínűleg a közbülső fokozatok (tizedes–furír–strázsamester) átugrásával. Erre vélhetően azért kerülhetett sor, mert az egyes rangok ebben az időben még nem csupán a ranglétra fokozatai voltak, hanem a beosztások jellegét is meghatározták, a furír, a strázsamester és a főstrázsamester jelentős adminisztrációs feladatokat látott el, így ezekhez a tisztségekhez szinte elengedhetetlen volt a jó íráskészség.25 A zászlótartói sem csupán a tiszti fokozat első lépcsője volt, hanem még tényleges feladatként hárult rá a század jelképének őrzése, a katonai becsületet is demonstráló zászló hordozása, amihez nyilván előnyt jelenthettek bizonyos testi és jellembeli adottságok. Valószínűleg írni-olvasni tudás és legalább minimális jogi ismeretek kellettek hozzá, hogy a biharpüspöki Pap János (lehet, hogy protestáns papi családból származott?) vicehadnagyból a Nyúzó-ezred hadbírája lehessen. Hogy azonban ehhez a körülmények kényszerítő erejére is szükség lehetett, abból gyaníthatjuk, hogy ugyanazon mustranévsorban még vicehadnagyként (századának parancsnokhelyetteseként) és már hadbíróként is szerepel, s megállapítható, hogy a két tisztséget nem egyidejűleg, hanem

25 A kuruc hadsereg rangfokozataira és éppen a főstrázsamester jelentős adminisztratív feladatkörére lásd Mészáros Kálmán: A szabadságharc tisztikara.

In: Az államiság megőrzése. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharcról. Szerk.

Czigány István. Bp., 2002. 169–171.

132

egymás után viselte. Nyilván a betöltetlen hadbírói posztra kellett kiemelni valakit a hadiszemle során, s őt találhatták erre a legalkalmasabbnak. (Lakhelyét, életkorát és családi állapotát is csak az áthelyezés miatt ismerhetjük, mert az ezredtörzs tagjainak nem szokták rögzíteni a személyes adatait. Ha megérte a felkelés végét, és nem költözött a szülővárosától távolra, akkor érdemes lesz a hely- és egyháztörténeti forrásokban arra figyelni, nem bukkan-e fel a neve városi vagy egyházközségi tisztségviselőként, hiszen ha auditornak megfelelt, szakértelmét talán később is kamatoztatni tudta valami módon.)

Rangban való visszalépést egy esetben találtunk: Zádory Ferenc 1706-ban még furír volt, 1708-ban már csak közlegényként találkozunk vele. Nem feltétlenül kell büntetésre gondolni az (esetünkben legalább két fokozattal26) alacsonyabb rangviselés miatt: egy-egy alakulat átszervezése, létszámcsökkenése olykor-olykor oda vezetett, hogy a tisztek (még inkább az altisztek) alacsonyabb beosztást is elfogadtak, s a beosztás és rang ebben a korban még csak igen kivételes esetben vált el egymástól. Zádory esetében pedig a furíri beosztással járó, már említett adminisztratív munka nehézségei is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a tisztség viselője akár még közlegényként is kész volt tovább szolgálni, ha megszabadulhatott az erejét, képességeit talán meghaladó feladatkörtől. (Ez persze csupán egy lehetséges magyarázat sok egyéb mellett.)

A személyes adatok közül a lakhely mellett az életkorról és a családi állapotról rendelkezünk kellő számú adattal. Az előbbiről csupán két személy esetén nincs egyetlen forrásunk sem. Az egyiküknél, ifjabb Kaba Gábornál a neve előtti jelző alapján feltehető, hogy élt még az édesapja, de ez alapján éppúgy lehetett 18 éves, mint akár 55 is, bár természetesen inkább az előbbihez állhatott közelebb. A Nagyváradon halálra kínzott Salaknyai János hadnagyról már bátrabban feltehető, hogy 50 év körüli lehetett, mert

26 A közlegény és a furír között alapesetben csak a tizedessel számolunk, de időnként adatolni lehet a későbbi szakaszvezetőnek megfelelő vicekáplári rangot/ beosztást is.

133

felnőtt fia volt már, aki szintén fegyverrel a kezében hunyt el.27 A többiek (tehát 57 fő) esetén van valamilyen életkori adatunk: 39 főnél csupán egy, 15 főnél kettő, 3 főnél pedig három különböző forrásból. Mint már a források kritikai ismertetésekor megjegyeztük, a kontrolladatok az életkor esetén többnyire azok kevéssé megbízható voltáról árulkodnak: a 18 fő közül, ahol egybevethetjük a különböző időpontban lejegyzett életkori adatokat, csupán három esetben találunk teljes egyezést. Az ugyanazon személyről fennmaradt két vagy három életkori adat szélső értékei között 1–11 évnyi eltérés van: egész pontosan egy-egy személy esetén 1, 5, 7, 8, 11, két fő esetén 3, három fő esetén 2, négy fő esetén pedig 6 év eltérés mutatható ki. Ezek zömmel két eltérő évből származó mustrakönyvi adatból valók, s három esetben ezt egészíthetjük ki tanúvallomáskor rögzített életkorral. (Bár az utóbbit hitelesebbnek tarthatjuk, hiszen egy vizsgálat során a tanú személyes vallomása, míg egy hadiszemlén inkább mások bemondása alapján jegyezhették le az életkort, az elhanyagolható eltérés miatt a továbbiakban mégsem teszünk különbséget a két forrástípus között.) Hogy kellő áttekintést adhassunk az életkori megoszlásról, a különböző időpontból származó adatokat az 1706. évre vetítettük,28 s az eltérő életkoroknál a szélső értékek matematikai átlagával számoltunk. Az eredményt a következő oszlopdiagram szemlélteti:

27 Kettejük közül az előbbi életkorát a továbbiakban meghatározatlannak tekintjük, az utóbbiét, noha éppúgy lehetett 40, mint akár 60 éves is, bátrabban becsülhetjük középértéken 50 évesnek, s a következő statisztikai elemzés során ekként számolunk vele. 28 Az 1706-os évszám pusztán egy elméleti időpont, a vizsgált 59 személyre nem lehetett volna olyan évet találni, amikor mindegyikükről van adatunk. Az egyes személyeket legmagasabb rangjuk alapján soroltuk a tisztek, illetve altisztek közé, és nem voltunk tekintettel rá, hogy az illető 1706-ban már nem szerepel a forrásokban, vagy hogy csak 1706 után érte el az adott rangfokozatot. Úgy véljük, ezzel nem torzulhatott lényegesen az összkép.

134

Látható, hogy a fegyverfogható korosztályokból csupán a legifjabbak és a legidősebbek hiányoznak. Mivel tisztekről és altisztekről van szó, a 22 év alattiak hiánya érthető, az ötvenes éveik legvégén, illetve hatvan fölött járók pedig talán csak a viszonylag kis mintavétel okán hiányoznak. (Béres Mihályról már említettük, hogy egyszer 60, máskor pedig 50 évesnek írták, s ezért vettük átlagértéken 56 évesnek, de nem zárhatjuk ki, hogy a magasabb életkori adat volna a helyes.) Szembeötlő és magától értetődő tendencia, hogy a fiatalabb korcsoportban az altisztek, az idősebbek között pedig a tisztek túlsúlya érvényesül. Feltűnő még a kerek (30, 40 és 50), valamint a páros számú életkori adatok túlsúlya: mindkettőt a becslésen alapuló lejegyzéssel magyarázhatjuk. (A kerek számoknál ez érthető, de a páros számú életkori adatok túlsúlya is pontatlanságról árulkodik, hiszen alapesetben a páros és páratlan számok egyensúlyban lennének.29)

29 Az 57 életkori adatból csupán 18 esetben szerepel páratlan évszám, s nyolc még ebből is két páros számú forrásadat átlagolása miatt lett páratlan! (A fordított eset nem releváns: átlagolás miatt csak akkor veszítettünk páratlan évszámada-

135

A családi állapotról szintén a mustrajegyzékek alapján van elégséges adatunk, azt csupán egy-két esetben egészítik ki más típusú források. A mustrakönyvek megfelelő rovatának fejlécében a „Házas-e?” kérdésre 1706-ban egy F (= feleséges), 1708-ban pedig egy H (= házas) betűvel adtak igenlő, illetve a rovat kihúzásával nemleges választ. (Itt máris észlelhető némi bizonytalanság, hiszen a nemleges és a hiányzó adat között nincs különbség, az pedig, hogy a feleség hiánya nőtlenséget vagy özvegységet jelent-e, egyáltalán nem derül ki ebből a rovatból.)30 Az 59 vizsgált személyből csupán hét fő (három altiszt és négy tiszt) családi állapotáról nincs adatunk. Nyolc altiszt és nyolc tiszt (összesen 16 fő) nőtlen volt, nyolc altiszt és 27 tiszt pedig nős. Egy tiszt (Patkás Mihály vicehadnagy) esetén eltérő adatot jegyeztek le 1706-ban és 1708-ban: előbb nős, majd nőtlen volt. Ha egyik alkalommal sem történet elírás, akkor az illető megözvegyülésére következtethetünk. Mindez megerősíti Rákóczi Emlékiratainak állítását, aki külön kitért rá, hogy a tisztek többsége nős, családos ember volt, s egy megrázó jelenetet is leír a szabadságharc végén, amikor útja során menekült nemesi és tiszti családok szekérkaravánjával találkozott.31 A Váradi járásból származó kicsiny minta szerint az altisztek több mint 42%-a, a tiszteknek pedig legalább 67,5%-a nős volt. (Sajnos, a családok összetételéről,

tot, amikor az egyik kontrolladat páros volt.) Talán valamilyen lélektani vagy fejszámolási okkal magyarázható, hogy életkori becslés esetén szívesebben adunk meg páros, mint páratlan számot. 30 Ettől eltérő kivétel, hogy a Palocsay-ezred néhány századának 1704. évi összeírásában a rovat fejlécében az uxoratus (nős) szerepel, amelyre a kitöltés során est (igen) vagy non (nem) választ adtak. Az 1706. évi mustrakönyvben viszont épp a

Palocsay-ezrednél a családi állapotra vonatkozó rovat teljesen hiányzik, Ilosvay

Bálint lovas- és Ecsedy János gyalogezredénél pedig a rovat már megvan, de azt mindenütt kihúzták, ami ez esetben nyilván nem a teljes személyi állomány nőtlenségére, hanem a rovat kitöltetlenségére utal. 31 A fejedelem megállapítása szerint „az országban szokásos a korai házasság, és így a tisztek legnagyobb része nős volt”. Az említett jelenetre és erre lásd II.

Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. Ford. Vas István. Tanulmányt és a jegyzeteket írta Köpeczi Béla. A szöveget gondozta Kovács Ilona. Bp., 1978. (Archivum Rákóczianum III. Írók. II.

Rákóczi Ferenc művei I.) 418., 423.

136

a gyermekek számáról ennél pontosabb, részletesebb ismeretekkel nem rendelkezünk.) A feltárt adatokat az alábbi kördiagramban összegezhetjük:

A vizsgált személyek közül hárman biztosan nem érték meg a szabadságharc végét. Salaknyai János (fő- vagy vice)hadnagyot még a felkelés első éveiben ölték meg a rácok (fiával együtt), Bóné András egyik vicehadnagya, Kereki Péter a székelykocsárdi ütközetben halt hősi halált (1707. február 11.), Bódog János Nyúzó-ezredbeli furír pedig rablógyilkosság áldozata lett. Miskolczy István kapitány leszerelt (elbocsátólevelet, obsitot nyert), Nyegro Mihály vicehadnagy pedig hadifogságba esett, nem tudjuk, sikerült-e kiváltani, vagy mi lett a sorsa. Az egyik legizgalmasabb történet Tatai Jánosé, a közlegényből lett zászlótartóé, aki szintén fogságba esett, Nagyváradon raboskodott, és – állítólag életveszélyes fenyegetések hatására – átállt a császáriakhoz. Közben azonban kapcsolatot

137

keresett egykori bajtársaival is, de végül nem szökött vissza közéjük, hanem egy Váradról vezetett portya alkalmával azok ejtették foglyul. Korábbi parancsnoka nem látta világosan a helyzetét, úgy vélte, hogy talán szükségből erényt kovácsolva hagyta csak elfogni magát. Egy ideig kezességen maradt a váradi ostromzárban, Tardy ezredes felsőbb utasítást kért az ügyében, de régi tisztségébe már nem kívánta visszahelyezni. Nem tudjuk, mi lett a sorsa: Károlyi Sándor tábornagy magához rendelte, s el is indították Nagykárolyba, de egy héttel később Tardy arról érdeklődött, hogy megérkezett-e egyáltalán. Ezzel nyomát is veszítjük a forrásokban.

Még kevesebb adatunk van az előéletükről, bár az 1708. évi mustrakönyvben külön rovatot nyitottak az összeírt katona korábbi alakulatára, illetve hogy azelőtt „micsoda szolgálatban volt”. Ide a leggyakrabban azt írták be, hogy „lakos” volt az illető, ami lényegében arra utal, hogy mielőtt katonának állt, odahaza élt (többnyire gazdálkodott). Ez az adat szerepel a hegyközcsatári Csatári István főhadnagy és a váradszőlősi Szőlősi Mihály furír nevénél is. Szamosfalvi György nevéhez pedig azt jegyezték be, hogy Pál deák császári huszárezredében szolgált, valószínűleg hadnagyként. (A rövidített bejegyzés miatt nem egyértelmű, hogy a szabadságharc idején a nyugati hadszíntéren harcoló Nesztorovics Pál deák had[nagya] volt-e, vagy csak az ő had[ában] szolgált, de a kuruc hadseregben viselt főhadnagyi rangja amellett szól, hogy már a császári seregben is tiszt lehetett.) Rajta kívül a püspöki Tatár János vicehadnagynál szerepel az, hogy korábban is katona volt. Kürti István zászlótartóról nem a mustrakönyv egyszavas bejegyzéséből, hanem egy vizsgálat során tett személyes vallomásából tudjuk meg, hogy 12 évvel korábban (1693-ban) kezdte meg a katonai szolgálatát, nem kizárt, hogy a töröktől visszafoglalt Nagyvárad őrségében. A mustrakönyvi rovat további két esetben árul el legalább valamit az illető előéletéről: a hadifogsága kapcsán már említett Tatai zászlótartó mesterlegény, Szakmári János strázsamester pedig szolga volt eredetileg, mindketten Telegden. Tót György főhadnagy Hegyközpályi 1701. évi összeírásában szerepel a helyi adózó gazdák között, Csatáry Zsigmond főhadnagyról pedig urának naplójából tudjuk, hogy 1703 előtt Teleki Mihály gróf inasa volt. (Egy főúr

138

melletti inaskodása és mindjárt kezdettől viselt főhadnagyi rangja alapján köznemesi származását is valószínűsíthetjük, amit az is megerősít, hogy István nevű bátyja kővári udvarbíró volt.)

Ha lehet, még előéletüknél is kevesebb adatunk van a szabadságharc utáni pályafutásukról. Szakmári János strázsamester és Zádori Ferenc furír adózó családfőként szerepel az 1720. évi öszszeírásban Telegden, illetve Csatáron. A biharpüspöki Salaknyai (Szalaknyai) János fő- vagy vicehadnagy és a kismarjai Sajó János furír esetében csak a családnév meglétét igazolhatjuk az országos összeírás alapján, a hagymádfalvi Patkás Mihály viszont ispánként szerepel ugyanebben a forrásban, tehát az egyszerű gazdákénál kedvezőbb társadalmi helyzete egybecseng a felkelés során viselt vicehadnagyi rangjával.

A későbbiekben a megyei összeírások vizsgálata és a helytörténeti kutatások révén talán további adatok is feltárhatók lesznek egyik-másik tiszt életéről, legalább a szatmári békeokmányt aláíró Tardy Ferenc ezredes későbbi pályafutása kiérdemelné a figyelmünket. Csatáry Zsigmond életútjának további részleteire pedig talán a Teleki-napló teljes kiadása derít majd fényt, de a legtöbb katonatiszt úgy tűnik el az ismeretlenség homályában, ahogyan előlépett onnan a kuruc szabadságküzdelem idején, amikor fegyvert kötött egy boldogabb élet vagy legalább az egyéni boldogulás reményében.

ÉLETRAJZI ADATTÁR

Az alábbiakban betűrendben közöljük a Váradi járáshoz kötődő kuruc tisztek és altisztek életrajzait. A címsorszerűen kiemelt személynevek mellett zárójelben következnek a lakó- vagy szülőhelyként megadott települések, majd gondolatjel után az illető legmagasabb katonai rangja. Az életrajzi adatok időrendben követik egymást, minden egyes forrásadat külön bekezdésben szerepel a zárójelben magadott hivatkozásokkal együtt. Minden adat élén a (lehetőség szerint pontos) dátum szerepel, majd dőlt betűkkel szedve következik az adott személynév forrásbeli változata betűhív átírásban.

139

Az életrajzok minden olyan adatot tartalmaznak, amelyek szerepelnek a hivatkozott forrásban, gyakran a háttérismeret révén megadható magyarázatokkal kiegészítve. A szögletes zárójelben lévő adatok például nem szerepelnek ugyan az adott forrásban, de egyéb következtetések révén, például a mustrakönyvek kitöltési metódusának ismeretében valószínűsíthetőek, feltételezhetőek. A felmerült értelmezési problémákra jegyzetben hívjuk fel a figyelmet, és szükség esetén itt közlünk olyan további magyarázatokat is, amelyek csak érintőleg kapcsolódnak az adott személy életútjához, de segítik a forrásban szereplő adatok jobb megértését.

A források lelőhelyeként pontos jelzeteket adunk, csupán a három mustrakönyv esetén alkalmaztuk a közleményünk első részében is használt, egyszerűsített rövidítéseket. (Mkv. 1704., Mkv. 1706., Mkv. 1708a., Mkv. 1708b.)32 Az adattár végén azonban ezek is teljes jelzettel szerepelnek a felhasznált források jegyzékében.

B

Bagosi Mihály (Nagyvárad) – strázsamester

1706: Bagosi Mih., strázsamester Ilosvay Bálint lovasezredének 10. századában, Kiss István fő- és Szabó Demeter vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), 1 kardja és 2 pisztolya van, 2 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 214.)

Balog Pál (Hegyközcsatár) – furír

1706: Balog Paal, tizedes Bóné András mezei lovasezredének 6. századában, Szamosfalvi György fő- és Újhelyi János vicehadnagysága alatt, az első tized élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 26 éves, nőtlen, hegyközcsatári lakos (Csatár, Bihar vm.),

32 Lásd Mészáros: A Váradi járás, I. 77. (24–25. jegyzet) A négy mustrakönyv rovatainak ismertetésére és keltezési problémáira lásd még Mészáros Kálmán:

Adalékok a Károlyi család levéltárában lévő mustrakönyvek keltezéséhez. Fons 4 (1997) 1. sz. 99–105.

140

1 kardja, 1 karabélya és 1 pisztolya van, 1 alkalmas lóval szolgál; későbbi bejegyzés: „itt Fourier” (Mkv. 1706. 358.) 1708. máj. 15., félegyházi mező: Balog Paal, furír néhai Bóné András [lovas]ezredének 5. századában, Szamosfalvi György fő- és

Újhelyi János vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 28 éves, nőtlen, [magyar] nemzetiségű, hegyközcsatári lakos (Csatár, [Bihar] vm.); a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése: 1 kard, 1 alkalmas ló, 1 nyereg, 2 puskatok, 1 nyeregszerszám, 1 pokróc, 4 patkó, 1-1 kincstári (m = mundér) dolmány, nadrág, köpönyeg, valamint 1-1 (saját tulajdonú) salavári, süveg, csizma, 2 ing és 2 lábravaló33 (Mkv. 1708a. 131.)

Béres Mihály (Mezőtelki/Mezőtelegd) – hadnagy

1704. okt. 1., biharpüspöki tábor: Michaël Béres, hadnagy (lajt.) Palocsay György lovasezredében, Olasz Mihály kapitány századában, 60 éves, nős, mezőtelki lakos (Telki, Bihar vm.), fegyverzete és jó lova van (Olasz Mihály századának a váradi blokád hadbiztosa,

Szőke Mihály által kiállított mustrajegyzéke: MNL OL G 28.

V. 2. c. 1703–1706. pag. 102.) 1704. nov. 1., Debrecen: Mich. Beres, hadnagy (lajtinantius) Palocsay

György lovasezredében, Olasz Mihály kapitány századában, 60 éves, nős, mezőtelki lakos (Telki, Bihar vm.), fegyverzete és jó lova van (Olasz Mihály századának ugyancsak Szőke hadbiztos által kiállított újabb mustrajegyzéke: uo. pag. 105.) 1705. aug. 27–28., bihari tábor: Béres Mihally / Michaël Béres, hadnagy (lajtinantius) Palocsay György lovasezredének 3. századában, Olasz Mihály főstrázsamester kapitánysága alatt, 50 éves, nős, mezőtelegdi lakos (Telegd, Bihar vm.) (Palocsay György ezredének, és külön Olasz Mihály századának 1705. júl.–aug.-i névjegyzékei Krucsay Márton tiszántúli főhadbiztos iratai között:

OSzK Kt. Fol. Lat. 849. fol. 31r., 35r., az ezrednévsor egy másik

33 A felszerelésből talán kettőnél szükséges magyarázat: a salavári a nadrágot védő, bőrből, posztóból, olykor vászonból készült, kb. térdig érő lovaglónadrág volt, a lábravaló pedig hosszúszárú alsónadrág (gatya).

141

példánya pedig a fejedelmi kancellária iratanyagában: MNL OL G 16. I. 2. d. No. 84. pag. 5.)

Bihari Mihály (Bihar) – vicehadnagy

1704. jún. 30., nagylaki tábor: Bihari Mihally, vicehadnagy Ecsedy

János ezredének 2. századában, Békési (Békes) István főhadnagysága alatt (Mkv. 1704. 96r.; kiadva: Magyari 188.) 1706: Bihari Mihály, vicehadnagy Szappanos Mihály lovasezredének 6. századában, Békési (Békésy) István főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, nős, bihari lakos (Bihar vm.), 3 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 250.) 1709. ápr. 7., Konyárd: Bihary Mihálly, vicehadnagy Vay László mezei lovasezredében, az önkéntesként szolgáló tisztek és altisztek között („kik voluntariuskodnak”) (MNL OL G 15. I. 1.

Caps. F. Fasc. 179.)

Bódog János (Biharpüspöki) – furír

1706: Bódog János, furír (Furier) Nyúzó Mihály mezei lovasezredének 7. századában, Gere István fő- és Pap János vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, nőtlen, biharpüspöki lakos (Püspöki, Bihar vm.), 1 kardja és 2 pisztolya van, 1 alkalmas lóval szolgál; utólagos bejegyzés: „tolvajok tavaly megölt[ék]” (Mkv. 1706. 422.) †[1706–1708]: rablógyilkosság áldozata lesz (lásd az előző forrás adatát)

Botos Mihály (Nagyvárad) – vicehadnagy

1704: Botos Mihally,34 vicehadnagy Kaszás Pál lovasezredének 6. századában, Kovács László főhadnagysága alatt, személyi adatai kitöltetlenek (Mkv. 1704. 81r.; kiadva: Magyari 165.) 1706. júl. 4., Margitta: Botos Mihály, vicehadnagy Gencsy Zsigmond lovasezredének 7. századában, Kovács László főhadnagysága alatt,

34 A családnév a kiadott szövegben Borosként szerepel, az eredeti íráskép mindkét olvasatot megengedi, az 1706. évi adat alapján döntöttünk a vélhetően helyes változat mellett.

142

a mustrán jelenlévőként rögzítik, 37 éves, nőtlen, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), 3 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 399.)

Buza István (Nagyvárad) – strázsamester

1706: Buza István, strázsamester Eöllyűs János mezei gyalogezredének 9. századában, Tót György fő- és Felföldi Mátyás vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 37 éves, nős, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 533.)

Cs

Csatári István (Hegyközcsatár/Hegyköz- vagy Hosszúpályi) – főhadnagy

1704. ápr. 29., Debrecen: N. Csatári, [fő]hadnagy (ductor) Bóné

András kapitánysága alatt, seregében 10 hencidai katonát írnak össze (Bihar vm. katonáskodóinak hiányos összeírása: MNL OL

G 16. I. 2. f. pag. 251.) 1706: Csatáry István, főhadnagy Bóné András mezei lovasezredében, a 13. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 42 éves, nős, hegyköz- vagy hosszúpályi lakos (H. Palÿ, Bihar vm.), 4 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 375.) 1708. febr. 13., Zilah: Tardy Ferenc emlékezteti Károlyit, hogy egyik főhadnagya, Zári35 „rabságában labanccá lött”, és századában a parancsnoki poszt azóta betöltetlen. Mivel vicehadnagya alkalmatlan a parancsnoki teendők ellátására, Csatári István kinevezését javasolja, aki korábban főhadnagy volt az ezrednél, de a redukció alkalmával beosztás nélkül maradt, s jelenleg is otthon tartózkodik. Írt már neki, de jószántából nem jön az ezredhez, ezért arra kéri Károlyit, hogy küldjön számára parancsot. (Tardy levele Károlyihoz: MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 10 099.)

35 Az 1706. évi mustrakönyvben Pohanka Zaary néven szereplő, szentjobbi illetőségű főhadnagyról van szó.

143

1708. máj. 15., félegyházi mező: Csatari Ist., főhadnagy néhai Bóné

András [lovas]ezredében, a 6. század élén,36 a mustrán jelenlévőként rögzítik, 50 éves, nős, magyar nemzetiségű, hegyköz- vagy hosszúpályi lakos (Palyi, Bihar vm.), de Hegyközcsatáron (Csatar) született, 5 éve szolgál az ezredben, korábban lakos volt; a szolgálatra alkalmasnak minősítették, 6 alkalmas lóval szolgál, felszerelésének többi rovata kitöltetlenül maradt, ruházatánál pedig bizonyosan jobb minőségű posztó kiutalására vonatkozó bejegyzés a nadrág, dolmány és köpönyeg rovatában: „4 sing m” (nem egyértelmű, hogy a három ruhadarabra együttesen kapott-e ennyi posztót, vagy a köpönyegnél lévő m = mundír rövidítés kész köpönyeget jelöl, s így a 4 sing posztó csak a nadrág és dolmány számára szolgált-e) (Mkv. 1708a. 134.) 1711. márc. 1.,37 Mezőpetri: Csatari Ist., főhadnagy Tardy Ferenc [lovas]ezredében, a (mindössze 66 főt számláló) 7. század élén (az ezred utolsó ismert létszámtáblázata: MNL OL P 396. 1. Ser. I.

No. 10 781. – eredetileg melléklet volt Tardy Ferenc Károlyinak ugyanaznap írt leveléhez: uo. No. 10 767.)

Csatári János (Hegyköztóttelek) – vicehadnagy

1705. szept. 16., Galgaguta: D. Johannes Csatáry, vicehadnagy (vice ductor) Eöllyűs János gyalogezredének 1. századában, 15 forint fizetéssel [századparancsnoka nincs megnevezve] (az ezred zsoldjegyzéke: MNL OL G 28. V. 2. e. 1705. pag. 146.) 1705. okt. 29., Vármezői tábor: D. Johannes Csatári, vicehadnagy (v. ductor) Eöllyűs János gyalogezredének 1. századában, Kalmár

István főhadnagysága alatt, 15 forint fizetéssel (az ezred zsoldjegyzéke: MNL OL G 16. I. 2. d. No. 76. pag. 3.) 1706: Csatáry Jan., vicehadnagy Eöllyűs János mezei gyalogezredének 1. századában, az ezredes főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, nős, hegyköztótteleki lakos (Tót-

36 Megállapíthatóan a volt Pohanka Zaary-féle század élére került. 37 NB. az eredetin a napi dátum 6-ának is olvasható, a digitális kiadásban ez is szerepel, de mivel a tabella Tardy március 1-jén kelt levelének melléklete volt, ez alapján javítottuk a keltezést.

144

telek, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 511.) s. d. [1706 nyara–ősze]: Csatari Uram, fő- vagy vicehadnagy Eöllyűs

János [gyalog]ezredében, az 1. század élén, emberei közül 1 furierschütz (fulersicz) és 8 közlegény szökött meg az Abrudbánya vidékén állomásozó alakulattól (Kimutatás az Eöllyűs-gyalogezred szökevényeiről: MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 9606. pag. 1.)

Csatáry Zsigmond (Hegyközcsatár) – főhadnagy

1703 előtt: gróf Teleki Mihály kővári főkapitány inasa 1703. dec. 11–13.: főhadnagy Sennyey István lovasezredében, Nagybányán tartózkodik. Mivel korábban Teleki Mihály inasaként szolgált, bátyja, Csatári István pedig kővári fiskális udvarbíró volt, Teleki titokban az ő közvetítését kéri, hogy Kővár átadásáról tárgyalásokat kezdhessen a kurucokkal. Előzetes levélbeli egyeztetés után 13-án személyesen találkozik a bátyjával Kővár falai alatt. (Teleki Mihály naplója; 19. századi más.: MTAK Kt.

Ms. 10 210. pag. 26–28., szemelvényes kiad. 1960. 35–36.) 1704. febr. 8., Miskolc: Teleki Mihály kérésére a fejedelem úgy rendelkezik, hogy Csatári Zsigmond Sennyey ezredéből századával együtt Teleki újonnan megszervezendő ezredéhez kerüljön át (Uo. pag. 48., ill. kiad. 1960. 47.) 1704: Csatari Sigmond, főhadnagy Teleki Mihály ezredében, egy lovasszázad élén,38 a mustrán távollévőként rögzítik (abs.), hegyközcsatári lakos (Csatar), felszerelése: 4 ló, 3 kard/pallos és 5 puska39 (Mkv. 1704. 184v.; kiadva: Magyari 319.) 1706: Csatáry Sigm. Ur[am], főhadnagy Teleki Mihály mezei lovasezredében, a 4. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, nős, hegyközcsatári lakos (Csatár, Bihar vm.), 4 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 138.)

38 Teleki ezredének csak az első két századát sorszámozták az összeírók, az utána következő gyalog- és lovasszázadokat nem. 39 A fejrovatok itt ugyan már egyáltalán nincsenek kitöltve, de ezek nyilvánvalóan ismétlődnek, puska mellett azonban bizonyára pisztoly is értendő, illetve bármilyen lőfegyver.

145

D

Dallos István (Nagyvárad) – zászlótartó

1706. júl. 4., Margitta: Dallas István, zászlótartó Gencsy Zsigmond lovasezredének 7. századában, Kovács László fő- és Botos Mihály vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 34 éves, nős, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), 1 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 399.) 1708. máj. 22., szentkirálydaróci mező: Dallos István, zászlótartó

Károlyi Sándor önkéntes (szám feletti) tisztekből és altisztekből álló századában (volunter compania), Horvát János parancsnoksága alatt, a volunter zászlótartók között (3. tized), a mustrán távollévőként rögzítik (absens), adatai kitöltetlenek (Mkv. 1708b. 9.) 1708. okt. 16., rákosi tábor: Danlos István, [szám feletti] zászlótartó

Kárándy Mihály lovasezredében, Károlyi parancsára helyezték az alakulathoz, a korábbi terebesi hadiszemléről („Teberesnél [!] lött g[ene]ralis mustrárol”)40 kimaradt, de azóta tartó hű szolgálatáról Kárándy Mihály ezredes, Csató Ádám főstrázsamester, Nagy Márton főhadnagy és Thótfalusi Sámuel adjutáns tanúsítványt állít ki számára és a hasonló helyzetben lévő Szalai

Ferenc zászlótartó számára is (az ezred hadbírája és titkára, Árvai

Imre által kiállított közös tanúsítvány: MNL OL P 396. 1. Ser.

I. No. 5078.)

Dési Sándor (Nagyvárad) – furír

1706. júl. 4., Margitta: Dézy Sándor, furír (Furier) Gencsy Zsigmond lovasezredének 7. századában, Kovács László fő- és Botos

40 A Kárándy-ezred 1708. évi mustranévsora nem tartalmazza a pontos dátumot, de a részletes jegyzék alapján készült tabellát május 19-i dátummal állították ki a Krasznaterebes közelében fekvő Szentkirálydaróci mezőn: MNL OL P 396 1.

Series I. No. 11 290. pag. 8. Bizonyosan erre a hadiszemlére történik utalás, a tanúsítvány alapján úgy tűnik, Dallos már jelen volt a hadiszemlén, csak a mustramester nem hagyta jóvá, hogy (szám feletti tisztként) feltüntessék a névsorban és tabellában. A három nappal később kelt Károlyi-féle önkéntes tiszti század (valójában a beosztás nélkül maradt tisztek) névsorában viszont távollévőként tüntették fel, mint az a máj. 22-i adatnál látható.

146

Mihály vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 36 éves, nős, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), 1 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 399.) 1708. máj. 22., szentkirálydaróci mező: Desi Sandor, furír (Furier)

Károlyi Sándor önkéntes (szám feletti) tisztekből és altisztekből álló századában (volunter compania), Horvát János parancsnoksága alatt, a volunter furírek között (3. tized), a mustrán távollévőként rögzítik (absens), adatai kitöltetlenek (Mkv. 1708b. 11.)

Diószegi Ferenc (Hegyköz- vagy Hosszúpályi) – vicehadnagy 1706: Diószegi Fer., vicehadnagy Bóné András mezei lovasezredének 13. századában, Csatári István főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 32 éves, nős, hegyköz- vagy hosszúpályi lakos (H. Palÿ, Bihar vm.), 4 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 375.)

Dorgai András (Nagyvárad) – furír

1705. szept. 23., nagykereki tábor: Dorgaÿ Andras, furír (Furier)

Eöllyűs János [gyalog]ezredének 7. századában, Nyűvedi István fő- és Molnár György vicehadnagysága alatt (Eöllyűs János gyalogezredének mustrajegyzéke Krucsay Márton iratai között:

OSzK Kt. Fol. Lat. 849. fol. 67r.) 1706: Dorgai András, furír (Furier) Eöllyűs János mezei gyalogezredének 7. századában, Nyűvedi István fő- és Molnár György vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 32 éves, nőtlen, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 528.)

F

Fekete Mihály  Nyegro Mihály

Fodor András (Kismarja) – furír

1705. ápr. 29., Kismarja: Fodor Andras, furír Gesztesi György alezredes (mindössze egy századból álló) csapatában, Farkas Gergely főhadnagysága alatt (vicehadnagy nem szerepel az összeírásban),

147

havi fizetése 6 rénes forint (a bemustrált század zsoldjegyzékét

Orosz György kerületi hadbiztos állította ki Debrecenben, 1705. május 1-jén:41 MNL OL G 16. I. 2. d. No. 85.) 1706. márc. 5., Zsibó: Fodor Andras, furír (Furier) Ecsedy János mezei gyalogezredének 8. századában, Győri János fő- és Nagy

Gergely (hibásan György!) vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, kismarjai lakos (Kis Mar., Bihar vm.), 1 kardja és 1 puskája van (Mkv. 1706. 603.)

Gy

Győri János (Bihar) – főhadnagy

1705. szept. 17., Szolnok: Győri Janos, főhadnagy [Szappanos István gyalogezredében], parancsnokával és három másik tiszttársával együtt tanúsítványt állít ki Berthóti István szolnoki főkapitány számára, miszerint csak az ő többszöri közbenjárásukra járult hozzá a tápéi és győi lakosok kéréséhez, hogy pénzben válthassák meg a vár építésére fordítandó közmunka-kötelezettségüket, s az általuk fizetett 200 forinton építtették meg a híd előtti sáncot, sőt a vár építési munkálataihoz Berthótinak a saját pénzét is fel kellett használnia. (a Győri aláírásával és gyűrűspecsétjével is hitelesített tanúsítvány: MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 10 652., eredetileg Berthóti István ugyanaznap Károlyihoz írott levelének melléklete volt, lásd uo. No. 1519.) 1706. márc. 5., Zsibó: Győry Janos, főhadnagy Ecsedy János mezei gyalogezredében, a 8. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 50 éves, bihari lakos (Bihar vm.), 1 kardja és 1 puskája van (Mkv. 1706. 603.) 1709. márc. 25., Selymesilosva: Ecsedy János részletesen tájékoztatja Károlyi Sándor udvari kapitányát, Domahídy Lászlót ezredének összetételéről, főhadnagyai között megemlíti Győri

41 Nem derül ki belőle, hogy pontosan mely hónapra esedékes zsoldról van szó, vélhetően az 1705 áprilisiről.

148

Jánost, akinek százada nem portális hajdúkból állt42 (Ecsedy levele Domahídyhez: MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 10 231.)

H

Horváth György (Nagyvárad/Sárrétudvari) – zászlótartó

1706: közlegény Károlyi Sándor mezei lovasezredének 4. századában, Pikó Demeter főhadnagysága alatt (a vicehadnagyság üresedésben), a 4. tizedben, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 39 éves, nőtlen, sárrétudvari lakos (Udvari, Bihar vm.), 1 kardja és 2 pisztolya van, 1 alkalmas lóval szolgál; későbbi bejegyzés: „ezen ezerb[en] zászlótartó” (Mkv. 1706. 34.) 1708. máj. 22., Szentkirálydaróci mező: zászlótartó Károlyi Sándor lovasezredének 10. századában, Dévay Mihály fő- és Czobor

István vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nőtlen, [magyar] nemzetiségű, nagyváradi lakos (Varad,

Bihar vm.), ott is született, kezdettől az alakulatnál szolgál, [korábban törökországi katona volt?];43 a szolgálatra alkalmasnak

42 A megfogalmazás alapján úgy tűnik, hogy Ecsedy legalább részben nem az aktuális helyzetről, hanem ezredének korábbi állapotáról ír, és más források is azt támasztják alá, hogy a levelében említett tisztek egy része már nem az ő parancsnoksága alatt szolgált. Vélhetően kivették keze alól a vármegyék által kiállított portális gyalogságot, és áthelyezték őket Károlyi Sándor gyalogezredébe, a tájékoztatás pedig a már régebb óta folyamatban lévő intézkedésekhez kapcsolódott. Győri János ez idő szerinti szolgálatáról így ez a forrás lényegében nem nyújt kellő tájékoztatást. 43 Mivel a fő- és vicehadnagy csak 2 éve szolgált az ezredben, Horváth pedig „eleitül”, így egyértelmű, hogy nem tartozott a századparancsnok régi emberei közé. Ezzel viszont kérdésessé válhat, hogy feletteseihez hasonlóan lehetett-e ő is „törökországi katona”, vagyis a Horváthnál üresen hagyott rovat ez esetben is utalhat-e ismétlődésre, mint az a hasonló eseteknél gyakran, pl. itt Czobor István vicehadnagy esetében is megállapítható. Ha jól azonosítottuk a zászlótartó személyét, akkor 1706-ban még közlegényként szolgált Pikó Demeter századában, akiről valószínűsíthető, hogy 1703 előtt megjárta a törökországi kuruc emigrációt (legalábbis jól tudott törökül, lásd erre Seres: Békés két megszállása, 73.), így ez egyik-másik katonájáról, akár Horváth Györgyről is feltehető. Nö-

149

minősítették, számba vett felszerelése: 1 kard, 2 pisztoly, 1 lóding, 1 alkalmas ló, 1 nyereg, 2 puskatok, 1 nyeregszerszám, 1 pokróc, 4 patkó, 1-1 (saját tulajdonú) dolmány, nadrág, süveg és csizma, 1 rossz (R) köpönyeg, 2 ing és 2 lábravaló (Mkv. 1708b. 40.)

K

Kaba Gábor, ifj. (Báródbeznye) – vicehadnagy

s. d. [valamikor 1704–1706 között]: báródbeznyei nemes (Beznye,

Bihar vm.), „egy darab ideig” vicehadnagy Komlóssy Sándor lovasezredében, majd Komlóssy „bizonyos okokra nézve” elmozdítja tisztéből és elbocsátja az alakulattól is. Ezt követően a vármegye zászlaja alatt szolgál. 1706. júl. 16., Kraszna: Orosz Pál generális védlevelet ad számára, melyben a fentiek ismertetése mellett, mivel továbbra is a vármegye felkelőivel kíván tartani, megtiltja a kuruc hadsereg tisztjeinek, különösen a volt Komlóssy-, most Draguly-féle ezred katonáinak, hogy kedve ellenére bármely ezredbe kényszerítsék, őt és vele együtt lakó sógorát, Laetan Gyurkát személyükben háborgassák vagy javaikban megkárosítsák (eredeti, felzetes pecséttel ellátott, a lap széleinél szakadozott, kissé hiányos szövegű oltalomlevél: MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 2556.)

Kalmár János (Kismarja) – strázsamester

1705. szept. 23., nagykereki tábor: Kalmar Janos, strázsamester

Eöllyűs János [gyalog]ezredének 5. századában, Pataky György

veli azonban a bizonytalanságot, hogy a Károlyi-ezredben egy másik Horváth György is szerepel 1706-ban szám feletti (voluntér) zászlótartóként, de csak életkorát jegyezték le: 35 éves volt, a többi rovat üresen maradt. (Mkv. 1706. 56.) Ő véleményünk szerint 1708 májusában Károlyi Sándor önkéntes (szám feletti) tisztekből és altisztekből álló századában (volunter compania) bukkan fel ismét zászlótartóként, de távolléte miatt személyes adatai ismét kitöltetlenek. (Mkv. 1708b. 9.) A hiányos, részben ellentmondó (Udvari és Várad!) adatok és a viszonylag gyakori név azonban megnehezíti a személyek kétségtelen azonosítását, illetve kettejük adatainak szétválasztását.

150

fő- és Siteri Miklós vicehadnagysága alatt (Eöllyűs János gyalogezredének mustrajegyzéke Krucsay Márton iratai között:

OSzK Kt. Fol. Lat. 849. fol. 63v.) 1706: Kalmár János, strázsamester Eöllyűs János mezei gyalogezredének 4. századában, Pataky György fő- és Siteri Miklós vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 25 éves, nőtlen, kismarjai lakos (Kismaria, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 519.)

Kávási György (Mezőtelegd) – zászlótartó

1705. aug. 27–28., bihari tábor: Kavasi György / Georgius Kavasi, strázsamester (vigill. magister) Palocsay György lovasezredének 5. századában, Miskolczy István kapitánysága és Szőlősy István hadnagysága alatt, a mustrajegyzékben nevén és rangján kívül más adata nem szerepel (Palocsay György ezredének, és külön

Miskolczy István századának 1705. júl.–aug.-i névjegyzékei

Krucsay Márton tiszántúli főhadbiztos iratai között: OSzK Kt.

Fol. Lat. 849. fol. 37v., 52r., az ezrednévsor egy másik példánya pedig a fejedelmi kancellária iratanyagában: MNL OL G 16. I. 2. d. No. 84. pag. 9.) 1706. febr. 26–28., Bihardiószeg: Kávásy Györgj Ur[am], strázsamester Palocsay György regularis lovasezredének 5. századában,

Miskolczy István kapitánysága és Szőlősy István hadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, mezőtelegdi lakos (Telegd, Bihar vm.), 1 kardja, 1 karabélya és 2 pisztolya van, 1 alkalmas lóval szolgál; későbbi bejegyzés: „zász[ló]t[artó]” (Mkv. 1706. 11.) 1708. máj. 26., szentkirálydaróci mező: Kavasi György, zászlótartó

Palocsay György lovasezredének 7. századában, Pinkóczy Zsigmond fő- és Dobai Gábor vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nős, magyar nemzetiségű, mezőtelegdi lakos (Telekd, Bihar vm.), ott is született, 3 éve van az alakulatnál, korábban strázsamester volt ugyanitt; a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése: 1 kard, 2 pisztoly, 1 lóding, 2 alkalmas ló, 2 nyereg, 2 puskatok, 2 nyeregszerszám, 2 pokróc, 4 patkó, 1-1 Pm-mel jelölt (valószínűleg

151

kincstári posztóból maga által készíttetett) dolmány és nadrág, valamint 1-1 (saját tulajdonú) salavári, süveg, csizma, 2 ing és 2 lábravaló (Mkv. 1708b. 65.)

Kerekes László (Nagykereki) – főhadnagy

1704. ápr. 8., Sátoraljaújhely: Kerekes László, [főhadnagy],44 seregében 3 zempléni, 1 bodrogszentmáriai, 10 nagytárkányi és 1 kisdobrai katona szolgál (Zemplén vm. katonáskodóinak öszszeírása településenként: MNL OL G 28. V. 2. c. 1703–1706. pag. 26., 40., 42. – kiad. Mészáros Kálmán: Zemplén vármegye katonai összeírása 1704-ben. In: Zemplén népessége, települései. Tanulmányok Németh Gábor emlékére. Szerk. Tamás Edit.

Sárospatak, 1999. [A sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei, 37.] 175., 208., 212–213.) s. d. [1705?]: főhadnagy Soós János lovasezredében, az 1. század élén (a Soós-ezred névjegyzékének megrongálódott, nehezen olvasható, hiányos szövegű eredetije és az arról készült XIX. századi másolat: OSzK Kt. Fol. Hung. 1389. Fasc. 3b. fol. 223r. és 236r.) 1706: Kerekes László, főhadnagy Kenyheczy János lovasezredében, az 5. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nőtlen, nagykereki lakos (Nagjkereki, Bihar vm.), a felszerelésére és lovára vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 334.) 1706. ápr. 19., Bihardiószeg: Kerekes Lászlo, főhadnagy Kenyheczy

János lovasezredében, tiszttársaival, Fekszi János fő- és Tuba

István vicehadnaggyal együtt tanúsítványt állít ki korábbi, [a redukció során beosztás nélkül maradt] főstrázsamesterük, Keresztesi György számára hátralékban maradt fizetéséről. (az elismervény eredetije a három tiszt aláírásával és gyűrűspecsétjével:

MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 2265., melléklet volt Kenyheczy ezredes ápr. 20-i leveléhez: uo. No. 2264.)

44 Keresztnevét a zempléni összeírás csak egyszer említi, rangját egyszer sem, de mivel a századában szolgáló katonákról van szó, legalább vice-, de inkább főhadnagy lehetett, nyilván már ekkor is Soós János lovasezredében. Hogy már 1704-ben a

Soós-ezredben szolgált, azt egy Zemplén vm. levéltárából származó másik forrás is megerősíti: MNL BAZML SFL IV. 2005/a. R. Loc. 145. No. 160. pag. 16.

152

Kereki Péter (Nagykereki) – vicehadnagy

1706: Kereky Péter, vicehadnagy Bóné András mezei lovasezredének 7. századában, Pohanka Zaary főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 26 éves, nőtlen, nagykereki lakos (N. kereki, Bihar vm.), 1 kardja, 1 karabélya és 2 pisztolya van, 3 alkalmas lóval szolgál; későbbi bejegyzés: „elesett Sz[ékely]

Kocs[árdnál]” (Mkv. 1706. 360.) †1707. febr. 10., Székelykocsárd: vicehadnagy Bóné András lovasezredében, elesik a Jean Charles de Tige ezredessel vívott ütközetben (lásd az előző forrás adatát)

Kiss Imre (Nagyvárad) – zászlótartó

1706: Kiss Imre, zászlótartó Kárándy Mihály mezei lovasezredében, az önkéntes (szám feletti) tisztek között („voluntariusok”), a mustrán jelenlévőként rögzítik, 24 éves, nőtlen, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), 1 kardja, 1 karabélya és 2 pisztolya van, 2 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 451.) 1708. máj. 22., szentkirálydaróci mező: Kis Imre, zászlótartó Károlyi

Sándor önkéntes (szám feletti) tisztekből és altisztekből álló századában (volunter compania), Horvát János parancsnoksága alatt, a volunter zászlótartók között (3. tized), a mustrán távollévőként rögzítik (absens), adatai kitöltetlenek (Mkv. 1708b. 9.)

Kiss János (Nagyvárad) – vicehadnagy

1706: Kiss János, vicehadnagy Bóné András mezei lovasezredének 14. századában, Bagi Márton főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nős, nagyváradi lakos (Várad,

Bihar vm.), 2 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 378.)

Kiss Péter (Bihar/Derecske/Nagykálló) – főhadnagy

1706: Kiss Péter, főhadnagy Nyúzó Mihály mezei lovasezredében, az 5. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 38 éves, nős, derecskei lakos (Bihar vm.), 3 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 418.) 1708. máj. 19., szentkirálydaróci mező: Kis Péter, főhadnagy Nyúzó Mihály mezei lovasezredében, az 5. század élén, a mustrán

153

jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nős, magyar nemzetiségű, bihari lakos (Bihar vm.), de Nagykállóban (Kálló) született, kezdettől az ezrednél szolgál, azelőtt lakos volt; a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése: 1 kard, 2 pisztoly, 1 lóding, 3 alkalmas ló, 3 nyereg, 2 puskatok, 3 nyeregszerszám, 3 pokróc, 12 patkó, 1-1 dolmány, nadrág, köpönyeg, salavári, süveg, csizma, 2-2 ing és lábravaló (Mkv. 1708b. 159.)

Komjáti János (Pusztaújlak) – zászlótartó

1705. ápr. 27., Kismarja: Joan[n]es Komjati, zászlótartó (vexilifer)

Eöllyűs János gyalogezredében, 29 éves, tanúvallomást tesz a váradi ostromtábort 1705. ápr. 10-én ért császári támadás részleteiről és következményeiről lefolytatott vizsgálat során: állítása szerint Bóné András hada futamodott meg először, és azt követően a gyalogság; az ellátás fogyatékosságát ő is megerősíti: „kenyér szűkön volt”. (A Palocsay-ezred hadbírája, id. Dessewffy István által felvett vizsgálati jegyzőkönyvben az ezredből a 12. tanúvallomás az övé: MNL OL G 16. I. 2. f.

No. 90.) 1705. szept. 16., Galgaguta: D. Johannes Komjáti, zászlótartó (vexilifer) Eöllyűs János gyalogezredének 6. századában, Szatmári

István vicehadnagysága alatt, 12 forint fizetéssel [a főhadnagy vélhetően Gödény Pál alezredessel és az ezred egy részével együtt a váradi blokádban szolgál] (az ezred zsoldjegyzéke: MNL OL

G 28. V. 2. e. 1705. pag. 147.) 1705. okt. 29., Vármezői tábor: D. Johannes Comjáti, zászlótartó (vexilifer) Eöllyűs János gyalogezredének 3. századában, Deli

András főstrázsamester fő- és Szatmári István vicehadnagysága alatt, 12 forint fizetéssel (az ezred zsoldjegyzéke: MNL OL G 16. I. 2. d. No. 76. pag. 4.) 1706: Komjáty János, zászlótartó Eöllyűs János mezei gyalogezredének 3. századában, Deli András főstrázsamester fő- és

Szatmári (Szakmáry) István vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, nős, Pusztaújlaki lakos (Pusztaujlak, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 517.)

154

Kovács László (Nagyvárad/Biharpüspöki) – főhadnagy

1704: Kováts Lászlo, főhadnagy Kaszás Pál lovasezredében, a 6. század élén, személyi adatai kitöltetlenek (Mkv. 1704. 81r.; kiadva: Magyari 165.) 1706. júl. 4., Margitta: Kovács Laszlo, főhadnagy Gencsy Zsigmond lovasezredében, a 7. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 36 éves, nőtlen, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), 4 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 399.) 1708. febr. 13., Nagykároly: a fejedelem a partiumi ezredek redukciójáról kiadott rendelkezése szerint Kárándy Mihály ezredének kiegészítésére „assignáltathatik néhai Gencsi Sigmond ezeréből

Kovács Laszlo Bihar vármegyei serege”. (aláíratlan fejedelmi határozat 6. pontja: MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 10 586.) 1708. máj. 19., szentkirálydaróci mező: Kovacs Lasz., főhadnagy

Kárándy Mihály mezei lovasezredében, az első század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nős, magyar nemzetiségű, biharpüspöki lakos (Püspöki, Bihar vm.), most állt be az alakulatba, korábban Kaszás Pál lovasezredében („Kasz. Ez.”) szolgált; a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése: 1 kard, 2 pisztoly, 1 lóding, 3 alkalmas ló, 1 nyereg, 3 puskatok, 3 nyeregszerszám, 1 pokróc, 12 patkó, 1-1 dolmány, nadrág, köpönyeg, salavári, süveg, csizma, ing és lábravaló (Mkv. 1708a. 148.) 1709. ápr. 20., Zilah: Kouács Lászlo, főhadnagy, gróf Gyulay István mezei lovasezredének (a volt Kaszás-, majd Gencsy-féle alakulat) mustratabellája szerint valamikor az 1706. júl. 4-i margittai mustra után, a redukció alkalmával seregével együtt áthelyezték

Kárándy Mihály ezredébe (MNL OL G 15. I. 1. Caps. F. Fasc. 179.)

Kürti István (Nagyvárad) – zászlótartó

1693 körül: katonai pályára lép, talán az előző évben felszabadult

Nagyváradon kezdi meg szolgálatát (lásd 1705. ápr. 27-i vallomását) 1705. ápr. 27., Kismarja: Stephanus Kűrti, zászlótartó (vexilifer)

Eöllyűs János gyalogezredében, tanúvallomást tesz a váradi ost-

155

romtábort 1705. ápr. 10-én ért császári támadás részleteiről és következményeiről lefolytatott vizsgálat során: vallomásában az ostromzárban szolgálók ellátatlanságát emeli ki: „vagyon 12 esztendeje, miólta fegyverviselő ember, de annyit nem éhezett, mind az váradi bloqvadában, úgyannyira, hogy az kenyér héját megszorongatván [értsd: megszárítgatván], avval táblálgatta [!] életét”. (A Palocsay-ezred hadbírája, id. Dessewffy István által felvett vizsgálati jegyzőkönyvben az ezredből a 13. tanúvallomás az övé: MNL OL G 16. I. 2. f. No. 90.) 1705. szept. 16., Galgaguta: D. Stephanus Kűrti, zászlótartó (vexilifer) Eöllyűs János gyalogezredének 5. századában, Tót György vicehadnagysága alatt, 12 forint fizetéssel [a főhadnagy vélhetően

Gödény Pál alezredessel és az ezred egy részével együtt a váradi blokádban szolgál] (az ezred zsoldjegyzéke: MNL OL G 28. V. 2. e. 1705. pag. 147.) 1705. okt. 29., Vármezői tábor: D. Stephanus Kűrti, zászlótartó (vexilifer) Eöllyűs János gyalogezredének 9. századában, Szabó György fő- és Tót György vicehadnagysága alatt, 12 forint fizetéssel (az ezred zsoldjegyzéke: MNL OL G 16. I. 2. d. No. 76. pag. 4.) 1706: Kürty István, zászlótartó Eöllyűs János mezei gyalogezredének 9. századában, Tót György fő- és Felföldi Mátyás vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nős, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 533.)

L

Labancz György (Biharpüspöki) – zászlótartó

1705. aug. 27–28., bihari tábor: Labbancz György / Georgius Labancz, zászlótartó Palocsay György lovasezredének 4. századában, Palocsay Mihály kapitánysága és Pinkóczi Zsigmond hadnagysága alatt, egyidejű bejegyzés szerint „beteg” (Palocsay György ezredének, és külön Palocsay Mihály századának 1705. júl.–aug.-i névjegyzékei Krucsay Márton tiszántúli főhadbiztos iratai között:

156

OSzK Kt. Fol. Lat. 849. fol. 37r., 54r., az ezrednévsor egy másik példánya pedig a fejedelmi kancellária iratanyagában: MNL OL

G 16. I. 2. d. No. 84. pag. 7.) 1706. febr. 26–28., Bihardiószeg: sine nomine, zászlótartó (cornetas)

Palocsay György regularis lovasezredének 4. századában, Palocsay

Mihály kapitánysága és Pinkóczi Zsigmond hadnagysága alatt, neve kitöltetlenül maradt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, biharpüspöki lakos (Püspöki, Bihar vm.), 1 kardja, 1 karabélya és 2 pisztolya van, 2 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 9.)

László András (Hegyközcsatár) – strázsamester

1706: Laszló András, strázsamester Eöllyűs János mezei gyalogezredének 3. századában, Deli András főstrázsamester fő- és

Szatmári (Szakmáry) István vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 26 éves, nőtlen, hegyközcsatári lakos (Csatár, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 517.)

Lovász Miklós (Örvénd) – zászlótartó

1706: Lovász Miklos, zászlótartó Bóné András mezei lovasezredének 14. századában, Bagi Márton fő- és Kiss János vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 35 éves, nős, örvéndi lakos (Őrvend, Bihar vm.), 3 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 378.)

M

Makai Dániel (Mezőtelegd) – strázsamester

1705. aug. 27–28., bihari tábor: Makay Daniel / Daniël Makay, furír (furier/furirius) Palocsay György lovasezredének 3. századában, Olasz Mihály főstrázsamester kapitánysága és Béres

Mihály hadnagysága alatt, 26 éves, nőtlen, mezőtelegdi lakos (Telegd, Bihar vm.) (Palocsay György ezredének, és külön Olasz

Mihály századának 1705. júl.–aug.-i névjegyzékei Krucsay

Márton tiszántúli főhadbiztos iratai között: OSzK Kt. Fol. Lat. 849. fol. 31r., 35r., az ezrednévsor egy másik példánya pedig a

157

fejedelmi kancellária iratanyagában: MNL OL G 16. I. 2. d.

No. 84. pag. 5.) 1706. febr. 26–28., Bihardiószeg: Makai Dan. Ur[am], strázsamester Palocsay György regularis lovasezredének 3. századában,

Olasz Mihály főstrázsamester kapitánysága és Gyöngyössi János hadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, mezőtelegdi lakos (Mező Telegd, Bihar vm.), 1 kardja, 1 karabélya és 2 pisztolya van, 1 alkalmas lóval szolgál; későbbi bejegyzés: „Labancz” (Mkv. 1706. 7.)

Miskolczi István (Mezőtelegd) – kapitány

1705. aug. 27–28., bihari tábor: Miskoczi Istvan / Stephanus Miskolczi, kapitány (kapitany/ capitaneus) Palocsay György lovasezredében, az 5. század élén, a három mustrajegyzékben nevén és rangján kívül más adata nem szerepel, de az aug. 28-i századnévsort ő hitelesíti aláírásával és pecsétjével (Palocsay

György ezredének, és külön Miskolczi István századának 1705. júl.–aug.-i névjegyzékei Krucsay Márton tiszántúli főhadbiztos iratai között: OSzK Kt. Fol. Lat. 849. fol. 37v., 52r., 53r., az ezrednévsor egy másik példánya pedig a fejedelmi kancellária iratanyagában: MNL OL G 16. I. 2. d. No. 84. pag. 9.) 1706. febr. 12., sine loco: Stephanus Miskólczj, kompániás kapitány (unius companiae capitaneus) Palocsay György [lovas]ezredében, tagja a máramarosi zsoldosok összegyűjtésével megbízott és visszaélésekkel megvádolt tiszttársa, Roskoványi János kapitány ügyét kivizsgáló bizottságnak (a vizsgálati jkv. Károlyi Sándor által febr. 21-én Nagykárolyban hitelesített másolata: MNL OL

G 28. V. 2. h. 1705. pag. 9.) 1706. febr. 26–28., Bihardiószeg: Miskólczy Istv. Ur[am], kapitány

Palocsay György reguláris lovasezredében, az 5. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 38 éves, mezőtelegdi lakos (Telegd, Bihar vm.), 5 alkalmas lóval szolgál; későbbi bejegyzés: „Absit[eztetett]”, azaz elbocsátó levelet nyert. (Mkv. 1706. 11.) 1706. aug. 11–15., Esztergomi tábor: Stephanus Miskolczi, kapitány (capitaneus) Palocsay György reguláris lovasezredében, az 5. század élén. A 11-én kelt mustratabella alapján Szalontai János

158

udvari főcommissarius a fejedelem parancsára 15-én kifizette az ezred négyhavi zsoldját 1706. ápr.–júl.-ra, amelyből az ő járandósága 256 (azaz havi 64) rajnai forint volt (az ezred Palocsay György által hitelesített létszámtáblázata, hátoldalán a zsold részletes jegyzékével és Németi János kvártélymester átvételi elismervényével: MNL OL G 29. V. 3. a/B. 1706. pag. 409–411.) 1706. okt. 8., Senkvic: Stephanus Miskolcsÿ, kapitány (capitaneus) Palocsay György regularis lovasezredében, a 4. század élén (az ezred Palocsay György által hitelesített, 1706. aug.–szept.–okt. havi létszámtáblázata: MNL OL G 28. V. 2. c. 1703–1706. pag. 185.)

Móricz István (Biharpüspöki) – strázsamester

1704: Moricz István, strázsamester Kaszás Pál lovasezredének 6. századában, Kovács László fő- és Botos Mihály vicehadnagysága alatt, személyi adatai kitöltetlenek (Mkv. 1704. 81r.; kiadva:

Magyari 165.) 1706. júl. 4., Margitta: Moricz István, strázsamester Gencsy Zsigmond lovasezredének 7. századában, Kovács László fő- és Botos

Mihály vicehadnagysága alatt, a mustrán távollévőként rögzítik („absens”), 32 éves, nős, biharpüspöki lakos (Püspöki, Bihar vm.) (Mkv. 1706. 399.)

N

Nagy István (Kismarja) – zászlótartó

1705. ápr. 27., Kismarja: Stephanus Nagy, zászlótartó (vexilifer)

Eöllyűs János gyalogezredében, tanúvallomást tesz a váradi ostromtábort 1705. ápr. 10-én ért császári támadás részleteiről és következményeiről lefolytatott vizsgálat során: állítása szerint ők (mármint az Eöllyűs-féle gyalogság) Bóné András Bihar felé megfutamodott katonáit követték; az ellátás fogyatékosságáról a többiekkel egyezően („sicut caeteri”) vallott (A Palocsay-ezred hadbírája, id. Dessewffy István által felvett vizsgálati jegyzőkönyvben ezredéből a 10. tanúvallomás az övé: MNL OL G 16. I. 2. f. No. 90.)

159

1705. okt. 29., Vármezői tábor: D. Stephanus Nagy, zászlótartó (vexilifer) Eöllyűs János gyalogezredének 4. századában, Pataky

György fő- és Siteri György (vélhetően elírás Miklós helyett) vicehadnagysága alatt, 12 forint fizetéssel (az ezred zsoldjegyzéke:

MNL OL G 16. I. 2. d. No. 76. pag. 4.) 1706: Nagy István, zászlótartó Eöllyűs János mezei gyalogezredének 4. századában, Pataky György fő- és Siteri Miklós vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 31 éves, nőtlen, kismarjai lakos (Kismaria, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 519.)

Nagy Márton (Bihar) – vicehadnagy

1705. ápr. 27., Kismarja: Martinus Nagy, vicehadnagy (locumtenens)

Bóné András lovasezredében, 30 éves, tanúvallomást tesz a váradi ostromtábort 1705. ápr. 10-én ért császári támadás részleteiről és következményeiről lefolytatott vizsgálat során: ő maga mindjárt a harc kezdetén „ellenkezőben volt”, azaz részt vett az elővédek összecsapásában, hallomás után megerősíti, hogy a püspöki sánc kuruc parancsnoka, Kállay Ferenc alezredes az elsők között futamodott meg, végül panaszt tesz az ellátásra is: „élések nem volt, harmadnapig sem volt edgy szelet kenyér az kezében, erre való nézve az had eloszlott, és az conflictusnak idején kevesen voltak” (A Palocsay-ezred hadbírája, id. Dessewffy István által felvett vizsgálati jegyzőkönyvben ezredéből a hatodik tanúvallomás az övé: MNL OL G 16. I. 2. f. No. 90.) 1706: Nagy Márton, vicehadnagy Bóné András mezei lovasezredének 12. századában, Veress István főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 32 éves, nőtlen, bihari lakos (Bihar vm.), 3 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 373.) 1708. máj. 15., félegyházi mező: Nagj Marton, vicehadnagy néhai

Bóné András [lovas]ezredének 9. századában, Veress István főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 31 éves, nőtlen, [magyar] nemzetiségű, bihari lakos [Bihar vm.]; a szolgálatra alkalmasnak minősítették, a felszerelésére vonatkozó rovatok többnyire kitöltetlenek, mindössze 3 alkalmas ló, ruházatánál pedig 2 sing [posztó] szerepel (Mkv. 1708a. 142.)

160

Ny

Nyegro (Fekete) Mihály (Báródbeznye) – vicehadnagy

1705. júl. 15., kismarjai tábor: Fekete Mihaly, vicehadnagy Bélteki

Tivadar lovasezredének 4. századában, Erdélyi Péter főhadnagysága alatt, báródbeznyei lakos (Bezne) (Bélteki lovasezredének mustrajegyzéke Krucsay Márton iratai között: OSzK Kt. Fol.

Lat. 849. fol. 26v.) 1705. szept. 3., aszódi tábor: D[ominus] Michaël Fekete, vicehadnagy (vice ductor) Kárándy Mihály lovasezredének 9. századában,

Erdélyi Péter főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, havi zsoldja 24 forint; Károlyi Sándor utasítására ekkor az egész ezred 1705 március közepétől május végéig esedékes két és félhavi zsoldját kifizetik (MNL OL G 28. V. 2. e. 1705. 91–93.) 1706: Nyegro Mihálj, vicehadnagy Kárándy Mihály mezei lovasezredének 12. századában, Bélteki Nyisztor főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nős, báródbeznyei lakos (Bezne, Bihar vm.), 3 alkalmas lóval szolgál; az egész századra vonatkozó utólagos bejegyzések (eltérő időpontból és eltérő írással): 1. „seregestül Vay Lász[ló] Ur[amna]k reduc[áltattak]” 2. „onnan pedig T. N. Palocsai Ur[am]hoz” (Mkv. 1706. 449.) 1708. máj. 26., szentkirálydaróci mező: Fekete Mih., vicehadnagy

Palocsay György lovasezredének 8. századában, Bélteki Nyisztor főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 36 éves, nős, [„olá”] nemzetiségű, [báródbeznyei] lakos [Beznya, Bihar vm.], [5 hete van az ezrednél, korábban lakos volt]; ő maga a szolgálatra alkalmas, és 3 alkalmas lóval rendelkezik, felszerelésének többi rovata kitöltetlen (Mkv. 1708b. 67.) 1708. júl. 20., váradi ostromzár: sine nomine, Palocsay György arra kéri Károlyi Sándort, hogy biztosítson számára két fogoly császári tisztet, akiken Váradról kiválthatná Béltekj nevű főhadnagyát vicehadnagyával együtt, mivel századuk tiszt nélkül maradt (Palocsay levele Károlyihoz: MNL OL P 396. 1. Ser.

I. No. 6093.) 1708. júl. 21.: Fekete Mihály, Nagyváradon raboskodik, hét társával, köztük [főhadnagyával,] Bélteki Nyisztorral együtt levélben

161

fordul Károlyihoz. Tudatják, hogy a váradi parancsnok értesülése szerint a kuruc kézre került császári tiszteket kemény fogságban, „alkalmatlan helyen” őrzik, s ezért most őket érheti megtorlás: eddig „tisztességes várta házban” tartották őket és megfelelő élelmezést kaptak, de félő, hogy tömlöcbe kerülnek. Arra kérik

Károlyit, hogy utasítsa a Váradról elfogott császári tisztek őrzésével megbízott várparancsnokot, hogy rendes szállást biztosítson a foglyoknak, és saját kiváltásukról se feledkezzék meg. (Levelük

Károlyihoz: Uo. No. 6095.) 1708. okt. 3., Biharfélegyháza: Fekete Mihály, vicehadnagy, még

Váradon raboskodik, s főhadnagyával, Bélteki [Nyisztorral] és másokkal együtt szabadulásukért folyamodik Károlyihoz. A folyamodványt Tardy Ferenc ezredes magánál tartja, de kérésükről tudósítja Károlyit (Tardy levele Károlyihoz: Uo. No. 10 100.)

P

Pap János (Biharpüspöki) – vicehadnagy, majd hadbíró

1706: Pap János, vicehadnagy Nyúzó Mihály mezei lovasezredének 7. századában, Gere István főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 39 éves, nős, biharpüspöki lakos (Püspöki,

Bihar vm.), 3 alkalmas lóval szolgál; utólagos bejegyzés: „most hadi bíró” (Mkv. 1706. 422.) 1706: Pap János, hadbíró (auditor) Nyúzó Mihály mezei lovasezredében, személyi adatai kitöltetlenek – az előbbi adattal egybevetve megállapítható, hogy a hadiszemle végén, a vicehadnagyi beosztásból emelték ki az ezred törzsébe (Mkv. 1706. 409.) 1708. máj. 19., szentkirálydaróci mező: Pap János, hadbíró és ezredtitkár (auditor et secretarius) Nyúzó Mihály mezei lovasezredében, személyi adatai kitöltetlenek (Mkv. 1708b. 146.)

Patkás Mihály (Hagymádfalva) – vicehadnagy

1705. ápr. 27., Kismarja: Michaël Patkás, vicehadnagy (locumtenens) Bóné András lovasezredében, 42 éves, tanúvallomást tesz a váradi ostromtábort 1705. ápr. 10-én ért császári támadás

162

részleteiről és következményeiről lefolytatott vizsgálat során: azért nem tudták harcra rendelni a katonákat, mert csak kevesen voltak, és a parancsnok [Kállay Ferenc alezredes] megfutamodása teljesen demoralizálta őket („semmiképpen csoportra nem vehették az katonákot kevés vóltok miatt, és teli torokkal kiáltván az katonasák [!], mi haszna, úgymond, mikor az commendo elment”), másokkal egybehangzóan megerősíti, hogy a katonák a kenyér hiánya miatt oszlottak el. (A Palocsay-ezred hadbírája, id. Dessewffy István által felvett vizsgálati jegyzőkönyvben ezredéből a hetedik tanúvallomás az övé: MNL OL

G 16. I. 2. f. No. 90.) 1706: Patkás Mihály, vicehadnagy Bóné András mezei lovasezredének 15. századában, Király Lőrinc főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 45 éves, nős, hagymádfalvai lakos (Hagjmádfal., Bihar vm.), 3 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 380.) 1708. máj. 15., félegyházi mező: Puskas [!] Mih., vicehadnagy néhai

Bóné András [lovas]ezredének 10. századában, Király Lőrinc főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nőtlen, [„olá”] nemzetiségű, hagymádfalvai lakos (Hagjmadfalvi, [Bihar] vm.); a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése: 1 kard, 1 karabély, 2 pisztoly, 1 lóding, 3 alkalmas ló, ruházatához pedig az öltözet egyes darabjai helyett 4 sin[g] (vélhetően jobb minőségű posztót)45 jegyeztek be (Mkv. 1708a. 144.) 1720: Span. [spanus = ispán] Mich. Patkás, az országos összeírásban a hagymádfalvai (possessio Hagymádfalva, Bihar vm., Váradi j.) adózók között szerepel (MNL OL N 79. 28. téka, pag. 194.)

45 Mivel főhadnagya, Király Lőrinc 2 singet kapott, s ez a dolmány és nadrág rovatában szerepel, mellette pedig egy kincstári (m = mundér) köpönyeget rögzítettek, a vicehadnagy számára kiutalt kétszeres mennyiségű posztó vélhetően a dolmány és nadrág mellett a köpönyeg elkészíttetésére is szolgált.

163

S

Sajó János (Kismarja) – furír

1705. szept. 23., nagykereki tábor: Sajo Janos, furír (Furier) Eöllyűs

János [gyalog]ezredének 5. századában, Pataky György fő- és

Siteri Miklós vicehadnagysága alatt, kismarjai lakos (Kis Marja) (Eöllyűs János gyalogezredének mustrajegyzéke Krucsay Márton iratai között: OSzK Kt. Fol. Lat. 849. fol. 63v.) 1706: Sajó János, furír (Furier) Eöllyűs János mezei gyalogezredének 4. századában, Pataky György fő- és Siteri Miklós vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, nőtlen, kismarjai lakos (Kismaria, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 519.) 1720: az országos összeírásban a kismarjai adófizető szabadosok (oppidum Kis Sz. Maria libertinor[um], Bihar vm., Váradi j.) között azonos családnévvel szerepelnek: N. (= nobilis) Steph. Sajó és Mich. Sajó (MNL OL N 79. 28. téka, pag. 208.)

Salaknyai János (Biharpüspöki) – hadnagy

1703/1704: Fő- vagy vicehadnagy a kuruc seregben, a rácok Püspökiben elfogják, sebesülten Váradra viszik, ahol válogatott kínzások után megölik. Fia „Püspökinél vitézül megholt” (nem világos, hogy az ő elfogásakor, vagy később). 1705. ápr. 24. körül: Salaknyai/Salyaknyai János, özvegye, Hóri Judit folyamodványt nyújt be a fejedelemhez, amelyben részletesen beszámol férje és fia sorsáról, és szabadságot kér Püspökiben lévő házhelyére, mészárszékére és kocsmájára. – Rákóczi további rendelkezésig szabad használatára engedi a kért mészárszéket és kocsmát. (a folyamodvány eredetije nincs meg, kivonatát kétszer is bejegyezték a kérvények iktatókönyvébe, de az első bejegyzést törölték: MNL OL G 19. II. 2. i. Prot. Inst. 1705/2.

No. 187.,46 és 325.)

46 Az iktatószámok rendjében helyesen 287., de a 285–299. sorszámok helyett tévesen 185–199. sorszámok szerepelnek, s csak 300-tól kezdve áll helyre a számrend.

164

1720: az országos összeírásban a biharpüspöki adózók (oppidum

Várad Püspöki, Bihar vm., Váradi j.) között azonos családnévvel szerepel: Steph. Szalaknyai (MNL OL N 79. 28. téka, pag. 227.)

Siteri Miklós (Siter) – vicehadnagy

1705. okt. 29., Vármezői tábor: D. Georgius [!] Siteri, vicehadnagy (v. ductor) Eöllyűs János gyalogezredének 4. századában, Pataky

György főhadnagysága alatt, 15 forint fizetéssel. NB. A György keresztnév elírás (talán a főhadnagy keresztnevének automatikus megismétlése) lehet (az ezred zsoldjegyzéke: MNL OL G 16.

I. 2. d. No. 76. pag. 4.) 1706: Sittery Miklós, vicehadnagy Eöllyűs János mezei gyalogezredének 4. századában, Pataky György főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 50 éves, nős, siteri lakos (Sitter,

Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 519.)

Sz

Szabó János (Bihar) – strázsamester

1706: Szabó János, strázsamester Eöllyűs János mezei gyalogezredének 8. századában, Pap István fő- és Sáfár János vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, nős, bihari lakos (Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 531.)

Szakmári János (Mezőtelegd) – strázsamester

1706: Szakmáry Jan., strázsamester Bóné András mezei lovasezredének 7. századában, Pohanka Zaary fő- és Kereky Péter vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, nős, mezőtelegdi lakos (Telegd, Bihar vm.), 1 kardja és 2 pisztolya van, 1 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 360.) 1708. máj. 15., félegyházi mező: Szakmari Jan., strázsamester néhai

Bóné András [lovas]ezredének 6. századában, Csatári István fő-

165

és Pokol Mihály vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, nős, [magyar] nemzetiségű, [mezőtelegdi] lakos [Telegd, Bihar vm.], [5 éve van az alakulatnál], korábban szolg[a] volt; a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése: 1 kard, 2 pisztoly, 1 lóding, 1 alkalmas ló, 1 nyereg, 2 puskatok, 1 nyeregszerszám, 1 pokróc, 2 patkó, 1-1 kincstári (m = mundér) dolmány és köpönyeg, valamint 1-1 (saját tulajdonú) nadrág, salavári, süveg, csizma, 2 ing és 2 lábravaló (Mkv. 1708a. 134.) 1720: Joan. Szakmárÿ, az országos összeírásban a mezőtelegdi (oppidum Telegd, Bihar vm., Váradi j.) adózók között szerepel (MNL OL N 79. 28. téka, pag. 162.)

Szalaknyai János  Salaknyai János

Szamosfalvi György (Kügy/Szamosfalva?) – főhadnagy

1706: Szamosfalvi Győrgj, főhadnagy Bóné András mezei lovasezredében, a 6. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 48 éves, nős, kügyi lakos (Kűgy, Bihar vm.), 1 kardja, 1 karabélya és 2 pisztolya van, 3 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 358.) 1708. jan. eleje: Szamos Falvi Uram, Tardi Ferenc megbízásából

Károlyinál jár az ezred ügyében: bemutatja a fejedelem engedélyét, amelynek erejével a szentjobbi malmot saját hasznukra fordították. (Úgy tűnik, Eöllyűs János szentjobbi parancsnok a helybeli gyalogság számára kívánta a malmot, s azzal vádolta meg Károlyinál a néhai Bóné-féle lovasezred katonáit, hogy mindeddig jogtalanul, „bitangban” használták, mire Károlyi parancsot adott a malom lefoglalására. Az ezred parancsnoka,

Tardi alezredes most ennek a helyzetnek a tisztázására, illetve a malom visszaszerzésének kieszközlésére küldte Szamosfalvit

Károlyihoz, lásd minderről Tardi jan. 4-én, Zilahon kelt levelét

Károlyihoz: MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 5346.) 1708. máj. 15., félegyházi mező: Szamosfalvi Gy., főhadnagy néhai

Bóné András [lovas]ezredében, az 5. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 56 éves, nős, magyar nemzetiségű, szamosfalvai

166

(!?) lakos (Szam.fal., Bihar vm.),47 5 éve szolgál az alakulatnál, korábban Pál Deák császári huszárezredének hadnagya volt (vagy az ő hadában szolgált? – „Pal D. Had.”); a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése: 7 alkalmas ló (a többi rovat kitöltetlen) (Mkv. 1708a. 131.) 1708. szept.: Szamosfalvj Győrgj, Tardy Ferenc főhadnagya, Károlyi utalványa mellett Szatmár vármegyétől próbálja felvenni az ezred egyhavi zsoldját, de készpénz híján egyelőre a megye hátralékban lévő dikális adójának beszedésére halasztják az összeg előteremtését (Tardy Ferenc szept. 28-i levele Károlyi egyik emberéhez:

MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 10 256.) 1708. nov. 5., Biharfélegyháza: Tardy Ferenc ezredes arról tudósítja

Károlyit, hogy Szamosfalvi [akire az ezred zsoldjának beszedését bízták], még nem érkezett vissza, semmit sem tud róla („Szamosfalvi Ur[am] is talám megbetegedett, de semmi hírét nem hallom, biztatom az hadat jövetelivel” – Tardy lev. Károlyihoz:

MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 6535.) 1709. febr. 2., Remete: főhadnagy Tardy Ferenc [lovas]ezredében,

Andreánczki Miklós kvártélymesterrel együtt Károlyi Sándor tábornagy utalványa mellett már jó ideje próbálja behajtani

Szatmár vármegyétől az ezred egyhavi zsoldját és ún. posterungpénzét, de eddig mindössze 1825 rajnai forintot sikerült beszedniük, ezredesük ezért Károlyitól kéri a zsold kifizetését, mert a jelenlegi módon a teljes összeg „húsvétig avagy talám tovább is ki nem fogna telni” (Tardy lev. Károlyihoz: MNL OL

P 396. 1. Ser. I. No. 6739.)

47 A lakó- vagy származási hely adata nehezen értelmezhető: Szamosfalva Kolozs vm.-ben volt (ma már Kolozsvár része), nem Biharban. Az 1706. évi mustrakönyvi bejegyzés kügyi adatával egybevetve a Bihar vm.-re vonatkozó utalás talán a tényleges (elhagyott) lakóhelyre utal, Szamosfalva pedig a származási (születési) adat lehet, bár itt épp a szülőhely rovata maradt kitöltetlenül. A családnév és az itt megadott településnév egyezése alapján további feltételezések is lehetségesek: az utóbbi talán csak az előbbi sztereotip megismétlése.

167

Szőlősi István (Hegyköz- vagy Pusztaújlak) – vicehadnagy

1705. szept. 23., nagykereki tábor: Szölösi Istvan, vicehadnagy

Eöllyűs János [gyalog]ezredében, a 4. század élén (főhadnagy sem névvel, sem beosztásként nem szerepel az összeírásban) (Eöllyűs

János gyalogezredének mustrajegyzéke Krucsay Márton iratai között: OSzK Kt. Fol. Lat. 849. fol. 62v.) 1705. okt. 29., Vármezői tábor: D. Stephanus Szőlősi, vicehadnagy (v. ductor) Eöllyűs János gyalogezredének 5. századában, Balog

János főhadnagysága alatt, 15 forint fizetéssel (az ezred zsoldjegyzéke: MNL OL G 16. I. 2. d. No. 76. pag. 5.) 1706: Szőlősy István, vicehadnagy Eöllyűs János mezei gyalogezredének 5. századában, Balog János főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 35 éves, nős, hegyköz- vagy pusztaújlaki lakos (P. Ujlak,48 Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 523.)

Szőlősi Mihály (Váradszőlős) – furír

1708. máj. 15., félegyházi mező: Szölösi Mih., furír néhai Bóné

András [lovas]ezredének 6. századában, Csatári István fő- és

Pokol Mihály vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 24 éves, nőtlen, [magyar] nemzetiségű, váradszőlősi lakos (Szölös, [Bihar] vm.], 4 éve van az alakulatnál, korábban lakos volt; a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése: 1 kard, 1 karabély, 2 pisztoly, 1 lóding, 2 alkalmas ló, 1 nyereg, 2 puskatok, 1 nyeregszerszám, 1 pokróc, 8 patkó, 1-1 kincstári (m = mundér) dolmány, nadrág és köpönyeg, valamint (saját tulajdonú ruházatként) 1 salavári, 1 süveg, 1 csizma, 2 ing és 2 lábravaló (Mkv. 1708a. 134.)

Szűcs István (Kis- vagy Nagykereki) – furír

1706: Szűcs István, furír Eöllyűs János mezei gyalogezredének 11. századában, Erdélyi Mihály fő- és Pósa Mihály vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 26 éves, nős, kis- vagy

48 NB. a P. rövidítés Pályi- is lehet, mert Hegyközújlakot ez idő szerint Pályiújlaknak is hívták.

168

nagykereki lakos (Kereki, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 538.)

T

Tardy Ferenc (Mezőtelegd/Margitta) – ezredes

1703: a szabadságharc kitörésekor Mezőtelegden él családjával (Telegd, Bihar vm., „Várad mellett”), ahonnan az ellenség elől menekülniük kell: családját Margittára szállítja (Lásd alább 1707. máj. 13-i folyamodványát) s. d. [1704 első fele49]: Franciscus Tardy, főstrázsamester (supremus vigiliarum praefectus) Bóné András lovasezredében, Bóné ezredessel és Nagy István alezredessel együtt tanúsítványt állít ki az ezred egyik főhadnagya, Király Lőrinc helytállásáról, különösen a rácokkal szemben Belényesnél mutatott példás magaviseletéről (a s. k. aláírásokkal és címeres gyűrűspecsétekkel hitelesített tanúsítvány eredetije: MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 9641. – Adatok a kuruc hadsereg belső életéből. Kiadja Gottreich

László. Hadtörténelmi Közlemények 2 [1955] 3–4. sz. 430–431. [1705. jún. 1. után: alezredessé lép elő]50 1706: Tardy Ferencz ur[am], alezredes (vicecolonellus) Bóné András mezei lovasezredében, egyben főhadnagy a 2. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 38 éves, nős, margittai lakos (Margita, Bihar vm.), 5 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 345., 348.)

49 A tanúsítvány egyik aláírója, Nagy István alezredes 1704. júl. 4-én halt hősi halált Szatmár alatt, forrásunk dátumának tehát ez a terminus ante quem-je. 50 Minderre a korábbi alezredesek adatainak ismeretében következtethetünk: Az előző forrásban szereplő Nagy István 1704-ben Szatmár alatt elesett (lásd az előző jegyzetet), és ekkor Kárándy Mihály lett az ezred vicekapitánya. Őt 1705. jún. 1-jén a fejedelem az akkor hősi halált halt Nyíri András ezredének élére nevezte ki, s nyilván az így megürült posztra léphetett elő az addigi főstrázsamester, Tardy Ferenc. Lásd a Kárándy életére, valamint a Nagy és Nyíri halálára vonatkozó adatokat: Heckenast: Ki kicsoda, 218.; Gottreich: A bihari nép harca, 128.; Mészáros: A Rákóczi-szabadságharc hősi halottai, 17., 20–21.

169

1707. máj. 13., Biharfélegyháza: Tardi Ferencz, alezredes (vicekapitány) Bóné András ezredében. Mivel a felkelés kezdetén javainak hátrahagyásával kellett otthonából kibujdosnia, s

Margittára menekített családja sem lelt nyugalomra, mert az ellenség két ízben is átvonult a településen, adományt kér a fejedelemtől. Vagy Érbogyoszló kincstári települést („Bogyoszló nevű fiscalis hellyecskét”), vagy pedig a Nagyszebenben élő

Haller György mintegy húsz ember által megművelhető hagymádfalvai szőlőjét szeretné megkapni az utóbbihoz tartozó kapás emberekkel együtt, legalább ideiglenesen, amíg „valami épületet” nem vásárolhat családja számára. (Az iktatószámmal ellátott, de megválaszolatlan folyamodvány eredetije: MNL

OL G 19. II. 2. g. No. 38. – Idézi: Gottreich: A bihari nép harca, i. m. 125.) 1708. máj. 15., félegyházi mező: Tardi Ferencz uram, alezredes (vice colonellus) néhai Bóné András [lovas]ezredében, de századparancsnokságot már nem visel (Mkv. 1708a. 121.) 1711. márc. 1.,51 Mezőpetri: Franciscus Tardi/Tardj Ferencz, ezredes (supr[emus] colo[nellus]) egy lovasezred élén, az alakulat utolsó ismert kimutatása szerint 9 században még 604 fő szolgált, az ezredtörzsben további 11 fő, s a tabellára írt feljegyzés szerint „az olla companiábul több nem maradt egy strázsamester[nél] tizenkettedmagával, abban is gyalog Nro. 4”, az összlétszám így 627 fő (lásd a tabellát: MNL OL P 396. 1. Ser. I. No. 10 781. – eredetileg melléklet volt Tardy Károlyinak ugyanaznap írt leveléhez: uo. No. 10 767.) 1711. máj. 1., Nagykároly: aláírja és megpecsételi a szatmári békeokmányt: neve mindkét eredeti példányon az erdélyi katonáskodók között szerepel, az ötödik helyen (a békeokmány eddig ismert két eredeti példánya: A): ÖStA HHStA AUR, ad 1711. April

51 NB. az eredetin a napi dátum 6-ának is olvasható, a digitális kiadásban ez is szerepel, de mivel a tabella Tardy március 1-jén kelt levelének melléklete volt, ez alapján javítottuk a keltezést.

170

29 – Mai 1.52 és B): uo. Ungarische Akten, Miscellanea, Fasc. 424. Konv. B. Fol. 48–57.)

Tatai János (Mezőtelegd) – zászlótartó

1706: Tatay Janos, közlegény Bóné András mezei lovasezredének 7. századában, Pohanka Zaary fő- és Kereky Péter vicehadnagysága alatt, az 1. tizedben, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 28 éves, nős, mezőtelegdi lakos (Telegd, Bihar vm.), 1 kardja, 1 karabélya és 2 pisztolya van, 1 alkalmas lóval szolgál; későbbi bejegyzés: „zászlótar[tó] itt” (Mkv. 1706. 361.) 1708. máj. 15., félegyházi mező: Tatay Jan., zászlótartó néhai Bóné

András [lovas]ezredének 6. századában, Csatári István fő- és

Pokol Mihály vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 25 éves, nős, [magyar] nemzetiségű, mezőtelegdi lakos (Telegd, [Bihar] vm.), [5 éve van az alakulatnál], korábban mest[er] leg[ény] volt; a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése: 2 alkalmas ló és 1 kincstári (m = mundér) köpönyeg (Mkv. 1708a. 134.) 1708 nyara: zászlótartóként császári fogságba esik, Nagyváradon kéthavi rabság után labanccá lesz (egy tanú szerint kénytelenségből, mert másként megölték volna); kiüzen azonban a kurucoknak, hogy vigyázzanak, mert a császáriak ki akarnak ütni a blokádra, és azt is megüzeni, hogy amint teheti, visszaáll közéjük (lásd Tardy Ferenc alább említendő leveleit) 1708. szept. 22.:53 Váradról ötödmagával szinte Kismarjáig megy felderítésre, hogy „nyelvet”, azaz kivallatható kuruc foglyot ejthessen, s ezt az alkalmat még nem használja ki, hogy visszaálljon volt bajtársai mellé, a kurucok azonban két irányból rajtuk ütnek, s amikor már látható, hogy menekülésre kevés esélyük van, a kurucok felé lovagolva int nekik, tehát ellenállás nélkül esik

52 E példány modern facsimile kiadása Mészáros Kálmán bevezető tanulmányával: A szatmári békesség. Szerk. Bene János. Nyíregyháza, 2011. (A Jósa András

Múzeum Kiadványai 69.) 53 Tardy alább említendő, szept. 23-i levelében egy szombati portyázás részleteiről számol be, s mivel 23-a vasárnap volt, az esetet 22-ére tehetjük.

171

fogságba. (Két vele lévő társát, Dobos Miskát és Varga Gyurkát, akik korábban szintén az ezredben szolgáltak, az akció során lekaszabolták.) Volt ezredese, Tardy Ferenc nem tud dűlőre jutni ügyében, Palocsay brigadéros, illetve Károlyi tábornagy parancsáig kezességen szabadlábra engedi, de lovát, felszerelését zár alatt tartja. 1708. szept. 23. és 28., Biharfélegyháza: Tardy Ferenc részletes tájékoztatást ad ügyéről Palocsay György brigadérosnak, majd

Károlyi Sándor egyik emberének, és további parancsot kér arról, hogy javait elkótyavetyéltesse-e vagy adassa vissza, kijelenti azonban, hogy az ezredbe nem kívánja visszafogadni, a helyére már egyébként is új zászlótartót nevezett ki (Tardy Ferenc levele

Palocsayhoz és egy ismeretlenhez: MNL OL P 396. 1. Ser. I.

No. 5001. és 10 256.) 1708. okt. 3., Biharfélegyháza: Tardy Ferenc továbbra is várja Károlyi utasítását: „Szamosfalvi Uram által alázatosan írtam vala

Excelentiádnak Tatai iránt, kezesség alatt lévén nállam, lovát, fegyverét kótyavetyére nem adattam, mivel hűségét tapasztaltam, noha most elfogatott, várván Excelentiád parancsolatjátul” (Tardy levele Károlyihoz: Uo. No. 10 100.) 1708. okt. 5–6.: Károlyi 5-én Nyíregyházán kelt parancsával elrendeli, hogy Tatait és a többi Várad alatt elfogott rabot Nagykárolyba kísérjék. Tardy 6-án reggel veszi a parancsot, és azonnal továbbítja Szentjobbra, hogy az ott őrzött rabokat Eöllyűs János megfelelő kíséret mellett Károlyba küldje, magát Tatait pedig két

Váradról kiszökött némettel együtt Tardy a postajárattal indítja

Károlyihoz (Tardy 6-i válaszlevele Károlyinak Biharfélegyházáról: Uo. No. 6431.) 1708. okt. 13.: Tardy Károlyi egyik emberétől érdeklődik róla: „Tataj hová lett, nem tudom, örömest akarnám tud[ni] kegyelmed jóvóltábúl, mert mégis fegyvere s lova dólga [in] suspenso vagyon…” (Tardy levele ismeretlenhez: Uo. No. 5069.)

Tatár János (Biharpüspöki/Bagamér) – vicehadnagy

1705. aug. 31. pásztói tábor: Joannes Tatar, zászlótartó (vexilifer)

Károlyi Sándor lovasezredének 4. századában, Pikó Demeter

172

fő- és Móricz György vicehadnagysága alatt (a Károlyi-ezred zsoldjegyzéke: MNL OL G 28. V. 2. e. 1708. [!] pag. 81.) 1706: Tatár János, zászlótartó Károlyi Sándor mezei lovasezredének 4. századában, Pikó Demeter főhadnagysága alatt (a vicehadnagyság üresedésben), a mustrán jelenlévőként rögzítik, 36 éves, nős, biharpüspöki lakos (Püspöki, Bihar vm.); későbbi bejegyzés: „ezen ezerb[en] had[nagyságra] vitték” (Mkv. 1706. 31.) 1708. máj. 22., szentkirálydaróci mező: Tatar János, vicehadnagy

Károlyi Sándor mezei lovasezredének 7. századában, Márton

István főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 35 éves, nős, magyar nemzetiségű, bagaméri lakos (Bagamer,

Bihar vm.), de Biharpüspökiben (Püspöki) született, kezdettől ebben az ezredben szolgál, korábban is „katona” volt; a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése: 1 kard, 1 pisztoly, 1 lóding, 4 alkalmas ló, 1 nyereg, 1 puskatok, 1 nyeregszerszám, 1 pokróc, 1 patkó, 1-1 (saját tulajdonú) dolmány, nadrág, köpönyeg, salavári, süveg, csizma, 2 ing és 2 lábravaló (Mkv. 1708b. 31.)

Tót György (Hegyközpályi) – főhadnagy

1701. máj. 31., Nagyvárad: Georgius Tóóth, fél házhelyes (1/2 sessio) jövevény jobbágy Hegyközpályiban (possessio Hegyköz Pályi), 4 ökre, 1 tehene, 1 borja, 1 sertése, 4 kas méhe és 15 kapás szőleje van, ezzel ő a település második legmódosabb gazdája (Hegyközpályi kincstári birtok Trencsényi Ferenc Ignác által készített összeírása: MNL OL E 156. a. MKA UetC fasc. 88.

No. 109. pag. 1.) 1705. szept. 16., Galgaguta: D. Georgius Tótt, vicehadnagy Eöllyűs

János gyalogezredének 5. századában, 15 forint fizetéssel [a főhadnagy vélhetően Gödény Pál alezredessel és az ezred egy részével együtt a váradi blokádban szolgál] (az ezred zsoldjegyzéke: MNL OL G 28. V. 2. e. 1705. pag. 147.) 1705. okt. 29., Vármezői tábor: D. Georgius Tótt, vicehadnagy (v. ductor) a 9. században, Szabó György főhadnagysága alatt, 15 forint fizetéssel (az ezred zsoldjegyzéke: MNL OL G 16. I. 2. d. No. 76. pag. 6.)

173

1706: Tót Győrgj, főhadnagy Eöllyűs János mezei gyalogezredében, a 9. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nős, hegyközpályi lakos (Hegyköz Pálÿ, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 533.)

Török Péter (Nagyvárad) – zászlótartó

1704: Török Peter, zászlótartó Csáky László [lovas]ezredének első századában, Szilágyi János fő- és a távollévő Kuk (tévesen Kup!)

György vicehadnagysága alatt, törökországi illetőségű, felszerelése: 1 ló, 1 kard/pallos és 2 puska (Mkv. 1704. 128r.; kiadva:

Magyari 233.) 1706: Török Peter Ur[am], zászlótartó Csáky László mezei lovasezredének első századában, Szilágyi János fő- és Kuk György vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 34 éves, nős, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), 1 kardja, 1 karabélya és 2 pisztolya van, 2 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 57.) 1708. máj. 22., szentkirálydaróci mező: Tőrők Peter, zászlótartó Károlyi Sándor önkéntes (szám feletti) tisztekből és altisztekből álló századában (volunter compania), Horvát János parancsnoksága alatt, a volunter zászlótartók között (3. tized), a mustrán távollévőként rögzítik (absens), adatai kitöltetlenek (Mkv. 1708b. 9.)

V

Várady György (Nagyvárad) – főhadnagy

1706. febr. 24.: Nemzetes V[ité]zlő Varadi Gyorgj Uram, főhadnagy, zászlótartójával, furírjével és 14 közlegényével együtt felveszi 1705-re esedékes öthavi zsoldját, 590 rajnai forintot (Fekete János fizetőmester számadása: MNL OL G 16. I. 2. d. No. 66. pag. 7.) 1706: Várady Györgj, főhadnagy Kárándy Mihály mezei lovasezredében, a 10. század élén, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 45 éves, nős, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), 5 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 445.) 1707. márc. 5., Munkács: Váradi György, hadnagy, a fejedelem 100 rajnai forintot utal ki felesége, Kannagyártó Borbála számára

174

(Rákóczi utasítása Ajtay Mihályhoz, a kancelláriai leveleskönyvből kiadva: AR I/II. 33. No. 50.)

Váradi Mihály (Nagyvárad) – furír

1704: Varadj Mihály, közlegény Csáky László ezredének 3. lovaszszázadában, Borbély János fő- és Hegedűs János vicehadnagysága alatt, a 4. tizedben, a mustrán jelenlévőként rögzítik, nagyváradi lakos (Varad), felszerelése: 1 ló, 1 kard/pallos és 2 puska (Mkv. 1704. 130r.; kiadva: Magyari 236.) 1706: Várady Mihály, furír (Furier) Csáky László mezei lovasezredének 3. századában, Borbély János fő- és Hegedűs János vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 29 éves, nőtlen, nagyváradi lakos (Várad, Bihar vm.), 1 kardja, 1 karabélya és 2 pisztolya van, 1 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 62.)

Varga Péter (Nadántelek) – zászlótartó

1706: Varga Peter, zászlótartó Bóné András mezei lovasezredének 15. századában, Király Lőrinc fő- és Patkás Mihály vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 36 éves, nős, nadánteleki lakos (Bihar vm.), 3 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 380.) 1708. máj. 15., félegyházi mező: Varga Peter, zászlótartó néhai

Bóné András [lovas]ezredének 10. századában, Király Lőrinc fő- és Patkás Mihály vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nős, [„olá”] nemzetiségű, nadánteleki lakos (Nadany Telki, [Bihar] vm.); a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése mindössze 1 alkalmas ló (Mkv. 1708a. 144.)

Veres Péter (Hegyközcsatár) – strázsamester

1705. szept. 23., nagykereki tábor: Veres Peter, furír (Furier) Eöllyűs

János [gyalog]ezredének 3. századában, Deli András főstrázsamester főhadnagysága alatt (vicehadnagyi és zászlótartói poszt nem szerepel az összeírásban), hegyközcsatári lakos (Csatar), kardja (framea) és puskája (sclopus) van (Eöllyűs János gyalog-

175

ezredének mustrajegyzéke Krucsay Márton iratai között: OSzK

Kt. Fol. Lat. 849. fol. 61r.) 1706: Veress Péter, strázsamester Eöllyűs János mezei gyalogezredének 10. századában, Török Zsigmond fő- és Nagy Pál vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 28 éves, nős, hegyközcsatári lakos (Csatár, Bihar vm.), a felszerelésére vonatkozó rovatok kitöltetlenek (Mkv. 1706. 536.)

Virág Sámuel (Kügy) – vicehadnagy

1704: […] Samuel,54 vicehadnagy Csáky László ezredének 9. századában, [id.] Nyíri Sámuel főhadnagysága alatt, kügyi lakos (Kugy), 3 lova, 2 kardja/pallosa és 5 puskája55 van (Mkv. 1704. 140v.; kiadva: Magyari 253.) 1706: Virág Samuel, vicehadnagy Csáky László mezei lovasezredének 6. századában, id. Nyíri Sámuel főhadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 40 éves, nős, kügyi lakos (Kűgÿ,

Bihar vm.), 1 kardja, 1 karabélya és 2 pisztolya van, 2 alkalmas lóval szolgál (Mkv. 1706. 69.)

Z

Zádory Ferenc (Hegyközcsatár) – furír

1706: Zádory Ferencz, furír (Furier) Bóné András mezei lovasezredének 6. századában, Szamosfalvi György fő- és Újhelyi

János vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 30 éves, nős, hegyközcsatári lakos (csatári, Bihar vm.), 1 kardja és 2 pisztolya van, 1 alkalmas lóval szolgál; későbbi bejegyzés: „itt katona” (Mkv. 1706. 358.) 1708. máj. 15., félegyházi mező: Zadori Fer., közlegény néhai Bóné

András [lovas]ezredének 5. századában, Szamosfalvi György fő- és Újhelyi János vicehadnagysága alatt, a mustrán jelenlévőként rögzítik, 26 éves, nős, [magyar] nemzetiségű, hegyközcsatári lakos

54 Az eredetiben a családnév helye üresen maradt. 55 A rovat fejlécében puska áll ugyan, de talán puska és pisztoly egyaránt értendő.

176

(Csatar, [Bihar] vm.); a szolgálatra alkalmasnak minősítették, számba vett felszerelése: 1 kard, 2 pisztoly, 1 lóding, 1 alkalmas ló, 1 nyereg, 2 puskatok, 1 nyeregszerszám, 1 pokróc, 4 patkó, 1-1 kincstári (m = mundér) dolmány, nadrág, köpönyeg, valamint 1-1 (saját tulajdonú) salavári, süveg, csizma, 2 ing és 2 lábravaló (Mkv. 1708a. 133.) 1720: Fran. Zádorÿ, az országos összeírásban a hegyközcsatári (oppidum Csatár, Bihar vm., Váradi j.) adózók között szerepel (MNL OL N 79. 28. téka, pag. 221.)

Felhasznált levéltári források

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest (MNL OL)

E szekció – Magyar kincstári levéltárak

E 156. Magyar Kamara archivuma (MKA), Urbaria et conscriptiones (UetC)56 a. Regestrata

G szekció – Rákóczi-szabadságharc levéltára

G 15. (I. 1.) II. Rákóczi Ferenc fejedelem levéltára, Emigrációba vitt rész Caps. F. Fasc. 179.

G 16. (I. 2.) II. Rákóczi Ferenc fejedelem levéltára, Munkácson maradt rész d. Katonai iratok f. Erdélyre és a Partiumra vonatkozó iratok

G 19. (II. 2–3.) Fejedelmi Kancellária 2. g. Számozott, elintézetlen kérvények 2. i. Protocolla instantiarum (Prot. Inst.)

G 28. (V. 2.) Gyűjteményes rész, Katonai iratok c. Hadszervezetre vonatkozó iratok

56 Lásd a világhálón elérhető adatbázisban: https://hungaricana.hu/hu/adatbazisok/urbariumok-es-osszeirasok/ (a letöltés ideje: 2021. ápr. 16.)

177

e. Katonai ellátásra, hadianyaggyártásra vonatkozó iratok (Hadikommisszáriusok iratai; a hadseregellátás belső ügyei; kiutalások; leltárak) h. Hadbírósági ügyek és katonákat érintő polgári bírósági ügyek iratai G 29. (V. 3.) Gyűjteményes rész, Gazdasági iratok a. A fejedelmi udvartartás iratai. B. Udvari kommisszáriusi számadások és más udvartartási iratok

N szekció – Regnicolaris levéltár

N 79. 1720. évi országos összeírás57 28. téka: Bihar vm.

P szekció – Családi levéltárak

P 396. Károlyi család nemzetségi levéltára, Acta publica. 1. Acta Rákócziana58 Ser. I. Missiles diversorum ad Alexandrum Károlyi Ser. III. Mustrakönyvek: 1706, 1708. március, 1708. május (Mkv. 1706., Mkv 1708a–b.)

P 566. Radvánszky család radványi levéltára III. oszt. Levelezések és Radvánszky II. János kuruckori politikai iratai. XLIV. cs. Erdélyi kuruchadak mustrakönyve 1704. (Mkv. 1704.)59

57 Lásd a világhálón elérhető adatbázisban: https://adatbazisokonline.hu/adatbazis/az-1720_-evi-orszagos-osszeiras (a letöltés ideje: 2021. ápr. 16.) 58 Az iratanyag digitális kiadását lásd: Acta Rákócziana – A Károlyi-levéltár Rákóczikori iratai. Szerk. Laczlavik György. Készítették Avar Anton – Laczlavik György – Mészáros Kálmán. 2011. (DVD-ROM) 59 Mi a mustrakönyvről készült mikrofilmet használtuk: MNL OL X 6896 (25 052. d.) – Nyomtatásban megjelent: II. Rákóczi Ferenc erdélyi hadserege. Bev. és jegyz. Magyari András. Bukarest, 1994.

178

Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára (MNL BAZML)

Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár (SFL)

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok 2005. Zemplén vm. adószedőjének iratai a. Szirmay-féle pénztári és biztossági iratok (Acta perceptoralia et comissariatica)

Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, Budapest (MTAK Kt.)

Ms. 10 210. Második Teleki Mihálynak életéről való maga írásai ab anno 1703. usque ad annum 1720. (19. századi befejezetlen másolat

Thaly Kálmán jegyzeteivel.)60

Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Budapest (OSzK Kt.)

Folia Hungarica (Fol. Hung.) 1389. Thaly Kálmán kuruc kori okmánygyűjteménye

Folia Latina (Fol. Lat.) 849. Krucsay Márton hadbiztosi iratai.

Österreichisches Staatsarchiv, Wien (ÖStA)

Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA) Allgemeine Urkundenreihe (AUR) Ungarische Akten Miscellanea 424. Ungarische Akten: Aus der Hofbibliothek (1648–1765)

60 Szemelvényes kiadása: Ifjabb Teleki Mihály, II. Rákóczi Ferenc főtisztjének naplója. Szemelvények az 1703-tól 1712-ig terjedő korszakból. Bev. és jegyz. A budapesti II. Rákóczi Ferenc állami általános gimnázium tanárainak és tanulóinak munkaközössége. Szerk. Temesi Alfréd. Bp., 1960.

179

180