STUDIA COMITATENSIA 39.
A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE
SZERKESZTŐ: VÉRI DÁNIEL
SZENTENDRE 2021
TARTALOMJEGYZÉK
RÉGÉSZET
Péntek Attila
rézkori idoltöredék GalGamácsáról
Merczi Mónika Újabb római kori fibulák aquincum térséGéből
Ottományi Katalin a pilisszántói késő római őrtorony kerámiája
Tóth Balázs tűzcsiholók a váci traGor iGnác mÚzeum réGészeti Gyűjteményéből
TÖRTÉNELEM
Berényiné Kovács Gyöngyi a pesti vármeGyeháza bemutatása bilkei Gorzó nándor haGyatéka alapján
Gaálné Barcs Eszter irGalmas nővérek szentendrén
Magyar Endre Lénárd „véGe van városunkban a csuhások uralmának.” a budai szerb ortodox püspökséG szentendrei intézményeit érintő eGyházpolitikai intézkedések a tanácsköztársasáG idején
NÉPRAJZ
Sz. Tóth Judit az ünnepi szokások tárGyai i az emberi élet szokásai
Péntek Attila szoftverfejlesztő, független kutató Kistarcsa attila.pentek@yahoo.com
Bevezetés
Az alább ismertetendő idoltöredék felszíni szórványleletként került elő a galgamácsai Szoma-hegy alatti, 9/34. számú, Szoma-alja topográfiai lelőhelyen. A korábbi terepbejárások során az újkőkori, illetve rézkori és késő avar emlékek mellett sok badeni kerámia és kőeszköz került elő,1 a lelőhely kiemelkedő jelentőségű darabja azonban az alább ismertetendő idoltöredék.
Az idoltöredék leírása
Az idoltöredék sematizált steatopyg emberi – minden valószínűség szerint női – ábrázolás anatómiai bal fele, nagyjából a deréktól a comb közepéig. Anyaga apró szemű kaviccsal soványított, sárgásszürke színűre égetett agyag, a törésfelület színe fekete. Magassága 108 mm, szélessége a deréknál 22,4 mm, a farnál 52,4 mm, az alsó résznél 29,1 mm, legnagyobb vastagsága 34,4 mm. A far felső része és a comb erősen sérült. Az idol mindhárom ép oldalán díszített,
az elülső nézetben a derékon öt vonalból álló, balról jobbra enyhén ferdén felfelé futó, a combon szintén öt vonalból álló, megközelítőleg vízszintes vonalköteg, közöttük tizenegy vonalból álló, balról jobbra lefelé futó, ferdén bekarcolt vonalcsoport látható. Alsó részén, a combon található vonalak körbefutnak, megtalálhatóak mind az idol oldalán, mind pedig a farán. Az előlap díszítése átnyúlik az idol oldalára, ahol két függőleges vonal zárja le. Ettől a derékon és a far felső részén ferde vonalak indulnak ki, amelyek háromszögekben találkoznak egymással. A fart függőleges vonalak borítják. A díszítés technikája egyenes vonalú, tűzdelt barázda (Furchenstich). A bekarcolt vonaldíszben halvány nyomokban meszes kiválás figyelhető meg, amely lehet szándékos mészbetétes dísz, de lehet természetes, a talajból kicsapódott mészkarbonát is. Mindenesetre a megfigyelések szerint a zsírfarú idolok esetében nagyobb arányban jelenik meg az inkusztráció mint díszítési forma.2 Megformálása és motívumkincse alapján az idol egyértelműen a középső rézkor végi tűzdelt barázdás kerámia kultúrájához sorolható (1–2. tábla).
1. tábla: A galgamácsai idoltöredék
1 2
Dinnyés et al. 1998: 138; Dinnyés et al 2012: 224. Havasi 2006: 96, 1. táblázat.
A „Furchenstich” idolok elterjedése
A Furchenstich kerámia jelenleg ismert idoljainak részletes jellemzése és ábrái megtalálhatók Bondár Mária és Havasi Bálint cikkeiben,3 itt csak egy nagyon rövid áttekintést adunk a leletekről, és mellékelünk egy, az idolok elterjedésére vonatkozó térképet (1. térkép). Magyarországról csak három hasonló idolról van tudomásunk. Becsvölgye–Barabásszegen (1. térkép 3) egy őskori telepről került elő szórványként egy darab.4 Bóna István szerint a becsvölgyi idol gazdag díszítése ruhát ábrázol, amely szerkezetét és részleteit tekintve is a délkelet-európai eneolitikus idolplasztika ruhás idoljainak díszítményeivel azonos elemekből áll; a díszítés a müvelődési kör előkelő női viseletének a függvénye.5 A becsvölgyi idolt Bóna István egyes motívumai és a mészbetét alapján a Retz-Gajáry csoportba sorolta, az újabb összefoglalásokban a Furchenstich kerámiakultúrához kötik.6 Nagytarcsán (1. térkép 15 ) egy bodrogkeresztúri temető közelében került elő egy viszonylag kis méretű, szórvány idol. Magassága 59 mm, szélessége a deréknál 22 mm, a combrésznél 18 mm. Három oldala díszített, a díszítést tűzdelt barázdák alkotják, függőle -
Bondár 1985; Bondár 2006; Havasi 2006.
Bóna 1960.
Bóna 1960: 87–90.
Horváth–Simon 2003: 125, 130–131.
Bondár 1985: 206.
Havasi 2006: 93.
Havasi 2006: 95.
Točik 1960, Taf. XLV.: 9, 14.
Točik 1960, Taf. LVIII. 8.
ges, vízszintes és átlós elrendezésű vonalkötegekből áll. A vonalkötegek elrendezése, az idol kicsúcsosodó farán található háromszögjellegű mintázata miatt, a méretkülönbségek ellenére a galgamácsai idol párhuzamának tekinthető. Bondár Mária szerint a Furchenstich kerámiakultúrához köthető ábrázolás női alakot mintázott, díszítése az egykori viseletet örökítette meg.7
A harmadik példányt 2003-ban, szondázó ásatás során a Zala megyei Bagod község határában, a Bagod–Kelet-dűlőben (1. térkép 1) találták.8
A három darabban megtalált, steatopyg típusú idol restaurálás utáni magassága 97 mm, szélessége szemből nézve a derekánál 27 mm, a láb alsó részén 35 mm. Három oldala tűzdelt barázdákkal és mészbetéttel gazdagon díszített. Havasi Bálint a bagodi idoltöredék egyik legjobb párhuzamának a becsvölgyi idolt tekinti.9
A Kárpát-medencétől északra eső területekről a szlovákiai Bajč–Vlkanovo (1. térkép 2) leletmentésén két töredék rézkori gödörből,10 egy pedig felszíni gyűjtésből11 származik. Az idolok zsírfarú alakokat ábrázolnak, egész felületükön tűzdelt barázdás, inkrusztált geometrikus mintákkal.
A hiteles körülmények között előkerült idolokat Anton Točík a „furchenstich-keramischen
2. tábla: A galgamácsai idoltöredék
1. térkép: A tűzdelt barázdás díszítésű idolok elterjedése. 1: Bagod–Kelet-dűlő; 2: Bajč–Vlkanovo; 3: Becsvölgye–Barabásszeg; 4: Buchkogel bei Wildon; 5: Bukovnica; 6: Čataj; 7: Chorvátsky Grob; 8: Đakovo–Ivandvor; 9: Galgamácsa–Szoma-alja; 10: Graz–Pfauengarten; 11: Graz–Raababerg; 12: Kalinovnjek pri Turnišču; 13: Křepice; 14: Murska Sobota; 15: Nagytarcsa, Kossuth u. 26.; 16: Vindija bg.; 17: Wien 21, Leopoldau
Mischgruppe (Typus Bajč)”-ba,12 Stojan Dimitrijevič a Retz-Gajáry kultúra „Bajč” típusába sorolja.13
A szintén szlovákiai Čataj (1. térkép 6) melletti 1975. évi leletmentés során került elő egy, a lapos idolok csoportjába tartozó töredék, amely női felsőtestet ábrázol.14 Az idoltöredék díszítését sűrű mintázatú, a női alak egész testét fedő, elöl záródó, a kebleket eltakaró ruhaként interpretálták. Végül a Délnyugat-Szlovákia területén talál-
ható és a Bajč-Retz csoportba sorolt Chorvátsky Grob (1. térkép 7 ) lelőhely anyagában található egy hasáb formájú „antropomorf figura”. A lapos plasztikák közé tartozó díszített darab kis méretű, magassága 34 mm, szélessége 34 mm, vastagsága 15 mm.15
A morvaországi Křepice (1. térkép 13) 19. századi ásatásának anyagában négy idoltöredék szerepel, amelyek közül az egyik a nőiséget egyértelműen kihangsúlyozó, teljes felületén díszített idol alsó részének töredéke.16 Egy gazdagon díszített csípőés combtöredék mellett17 további két lábtöredék18 található az anyagban.
Nyugati határainkon túl, Ausztriában Wien 21, Leopoldau (1. térkép 17 ) lelőhelyen a két évvel korábbi ásatás területén szórványleletként került elő egy steatopyg típusú idol jobb lábának töredéke.19 Elisabeth Ruttkay a bécsi lelőhelyet a „Gemischte Gruppe mit Furchenstichkeramik (Typus „Bajč”)” közé sorolta. A Buchkogel bei Wildon (1. térkép 4) területéről előkerült közöletlen stájerországi példányt csak az ő említéséből ismerjük.20 Egy másik ugyancsak közöletlen stájerországi példány az 1960-as évek második felében a déli autópálya építése során került elő Raababerg bei Graz (1. térkép 11) lelőhelyről.21 Graz–PfauengartenKarmeliterplatz-Tiefgarage (1. térkép 10) területén mélygarázs építésekor került elő 2003-ban egy újabb idol, ezúttal egy egész alakot ábrázoló, 183 mm magas, majdnem teljes plasztika. Az idolok esetén ritkán megmaradó fej kialakítása lekerekített csupasz vállak közötti, kissé hegyesedő háromszög, az arcot nem jelezték. Lapos testét sűrű, tűzdelt díszítés borítja, amely az egykori szövött, mintás ruházatra utal. Vállai és keblei fedetlenek, a kezeket nem jelezték. Az eredetileg különálló, az idol állását biztosító oszlopszerű lábak közül a jobb oldali megmaradt. Az idol hátsó fele a felső rész kivételével sérült, ezért steatopyg volta nem állapítható meg.22
A hazánktól délre fekvő területeken is adatolt Furchenstich díszítésű idol előfordulása. Szlovéniában Bukovnicán (1. térkép 5) került elő szántóföldi szórványként 1986-ban egy hasáb formájú, teljes felszínén díszített, feltételezhetően nőt
Točik 1964: 163. Dimitrijevič 1980: 30. Němejcova-Pavúkova 1982, Abb. 2; Pavúk 2001: 575, Abb. 4.13. Čambal et al. 2012: 10, Obr. 6:4, 13–14. Medunová-Benešová 1986, Taf. 30: 12. Medunová-Benešová 1986, Taf. 30: 10.
Medunová-Benešová 1986, Taf. 30: 7–8.
Ruttkay 1988: 229. Ruttkay 1988: 229. Obereder 1989. Ruttkay–Kramer 2004, Abb. 1–4.
ábrázoló idol alsó része, amely a lapos plasztikák csoportjába tartozik.23 A darab kivitelezését és mintájának számos részletét tekintve meglepő módon hasonlóságot mutat a szlovákiai Chorvátsky Grob lelőhelyen előkerült darabbal. Szlovéniában, Kalinovnjek pri Turnišču (1. térkép 12) lelőhelyen öt agyagfigurát találtak, amelyek közül az egyik díszítetlen, a többit barázdált bemetszéssel díszítették. A Murska Sobota (Muraszombat) múzeumában található egyik fej nélküli figura jól finomított vöröses világosbarna agyagból készült. A figura hátulja törött, mintha teljes hosszában kettéhasították volna. A figura elejét és oldalát több mélyebb, ferde metszés díszíti, amelyek közül kettő V alakú. A figura oldalán rövid bemetszések futnak deréktól lefelé a figura aljáig. Az álló alak alja (a lábak) ferde metszéssávval díszített; a barázdákban fehér inkrustáció maradványaival. Az alj szélessége 16 × 25 mm; a fenék szélessége 34 mm.24 A barázdált bemetszéssel díszített antropomorf plasztikákhoz kapcsolódnak a Murska Sobota Nova Tabla (1. térkép 14) lelőhelyen talált leletek is.25
Horvátországban a Vindija-barlang (1. térkép 16) előterében, az erősen kevert II. rétegben 1954ben került elő egy lapos idoltöredék. Az idol tűzdelt barázdákkal és bepecsételt motívumokkal díszített, az elülső oldalán a rombikus motívum a női nemiség szimbolikus ábrázolása lehet. A töredékes darab hátoldalán, a két szélen fut végig a díszítés. Az idol 61 mm magas, a felső rész szélessége 38 mm, az alsó részé 42 mm.26 Ez a darab azonban sem kivitelezését, sem pedig motívumkincsét tekintve nem kapcsolható minden kétséget kizáróan a Furchenstich kerámia tárgyalt idoljai közé. Egy további antropomorf figura előfordulását említik Ðakovo-Ivandvor (1. térkép 8) lelőhelyen.27
Bondár Mária a sűrű díszítés szembetűnő különbségei és a nagyobb régiónként különböző kivitelezési mód alapján a tűzdelt barázdás díszítésű idolok négy csoportját különíti el. Méretük és díszítésük alapján egy csoportba sorolja a becsvölgyi és bukovnicai idolokat, amelyek szellemi és talán etnikai kapcsolatban is állnak egymással. A második csoportba tartozónak tartja a Bajč–Vlkanovo, Čataj, Nagytarcsa és Graz–Pfauengarten lelőhelyű idolokat, amelyek a díszítés apró
Šavel 1995. Taf. 1.
részleteiben különböznek a déli (Becsvölgye, Bukovnica) daraboktól. Külön egységbe sorolja a morvaországi Křepice lelőhelyen előkerült töredékeket, amelyek jellegzetessége a bepontozott, lágy hullámvonalas díszítés. Végül a Wien 21, Leopoldau lelőhely leletét a lendületesen bekarcolt (és nem tűzdelt) díszítése különíti el a többitől.28 Ebben a csoportosításban a bagodi idol az első csoportba kerülne a becsvölgyi idollal való formai hasonlóságok miatt, és ugyanebbe a csoportba lenne sorolható a Chorvátsky Grob lelőhelyen előkerült darab is a bukovnicai idollal való díszítési motívumbeli hasonlóságok, egyezések alapján.
A galgamácsai idol a második csoportba tartozik a nagytarcsai idollal való formai párhuzamok miatt. Amint látható azonban, a földrajzi egység, régió fogalma csak nagyon általános értelemben található meg a második csoportban, éppen ezért nagyon sajnálatos, hogy a két stájerországi példány közöletlen. Az első csoport véleményünk szerint eleve problematikus a Bondár Mária-féle rendszerben, hiszen egy csoportba sorolja a mind kivitelezését, mind pedig motívumkincsét tekintve egymástól lényegesen különböző becsvölgyi és bukovnicai idolokat. Még tovább súlyosbítja a helyzetet, ha elfogadjuk a bukovnicai és a szlovákiai Chorvátsky Grob lelőhelyen előkerült idolok hasonlóságát. Kalicz Nándor és Horváth László véleménye szerint a Furchenstich díszítésű idolok többsége a mai terminológia szerint a protobolerázi horizontba tartozik, és formájuk, díszítésük alapján egymással rokonságban állnak. Noha a formájuk bizonyos változatosságot mutat, a díszítésük alapján egyértelműen összefoghatók egy formális egységbe. Kivételnek csupán az egyetlen Szlovéniában (Bukovnicában) előkerült idolt tekintik.29 Két Zala megye területéről származó idolra hívják fel a figyelmet, amelyeknek díszítése több részletet tekintve is egyezik a protobolerázi kerámia mintáival. Az első darab Zalabér-Páskom-dűlő lelőhely 2007. évi ásatásán került elő a kerámia alapján középső rézkorra datált objektumból. 30
Az idol esetében a mellek és a zsírfar által erősen hangsúlyozott a női jelleg. A nemi szerv nem látható, a darab ezen a részen enyhén hiányos.
Kerman 2013: 46, sl. 40; Kerman 2014. Tomaž 2008: 47–60; Kerman 2010: 49–50; Guštin et al. 2017.
Šimek 1988: 39, T I., 41, TII; Havasi 2006: 95, 3. kép 14.
Čataj 2018: 59; Leleković 2008: 12 nyomán.
Bondár 2006: 111.
Kalicz–Horváth 2010: 426.
Basticz 2008: Abb. 1–3.
A zalabéri idol hasonlatának Basticz véleményével egyetértésben a Graz–Pfauengarten lelőhelyen előkerült idolt tekintik. Egy további idoltöredéket említenek, amely a protobolerázi horizontba sorolt Petrivente–Újkúti-dűlő lelőhely ásatásából származik.31 A töredék egy eredetileg lapos idol része, amely formai szempontból egyértelműen különbözik a protobolerázi horizontba tartozó idoloktól, azonban bizonyos alakbeli hasonlóságokat mutat a bukovnicai idollal. Az egyszerű vonalakkal berajzolt minta párhuzamai nem találhatók meg sem a Furchenstich kerámiakultúrában, sem a protobolerázi horizonton belül. A szerzők megállapításaival kapcsolatban annyit mindenképpen megjegyeznénk, hogy a kivitelezés szempontjából nézve hasonló lapos, téglatest alakú idolok megtalálhatók Bajč–Vlkanovo, Bukovnica, Čataj, Křepice lelőhelyeken is, és minden bizonnyal ez a formai szempont lehet az oka
a Vindija-barlangból származó lelet Furchenstich idolok között való tárgyalásának is.
A Furchenstich díszítésű idolokkal, illetve magával a díszítéssel kapcsolatban néhány alapvető kérdés merül fel, amelyek megválaszolása azonban nem lehet jelen cikk feladata. A leglényegesebb kérdés, amely Kalicz Nándor és Horváth László idézett cikkében explicit módon meg is fogalmazódik, annak tisztázása, hogy a Furchenstich kerámiával kapcsolatban egy kultúrával vagy csupán egy díszítésmóddal van-e dolgunk.32 A kérdés folyományaként adódik a protobolerázi horizont és a Furchenstich kerámia-kultúra kapcsolatának kérdése. Végezetül nem tisztázott a steatopyg és a lapos, hasáb alakú idolok egymáshoz való viszonya, kapcsolata, valamint összefüggésük sem. A galgamácsai idol fenti, rövid ismertetésével egy újabb adattal szerettünk volna hozzájárulni a hazai idolok kérdéséhez.
Horváth 2007: 255; Kalicz–Horváth 2010: 426, 411, Abb. 3 a–e. Kalicz–Horváth 2010: 418, 5. lábjegyzet.
Hivatkozott irodalom
basticz 2008
Basticz Zoltán: Zalabér-Páskom-dűlő. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2007. Archaeological Investigations in Hungary 2007. Budapest: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal – Magyar Nemzeti Múzeum, 2008, 5–10.
bóna 1960
Bóna István: A becsvölgyi női idol. In: A Göcseji Múzeum Jubileumi Emlékkönyve 1950–1960. Zalaegerszeg: Zala megye Tanácsa, 1960, 83–95.
bondár 1985
Bondár Mária: Rézkori idol Nagytarcsáról. In: Archaeológiai Értesítő 112 (1985), 206–209.
bondár 2006
Bondár Mária: Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl). In: Zalai Múzeum 5 (2006), 107–133.
Čambal et al. 2012
Čambal, Radoslav – Farkaš, Zdeněk – Gregor, Miloš – Choma, Igor: Osídlenie skupiny Bajč-Retz v Chorvátskom Grobe a v Bielom Kostole. Zborník Slovénského Národného Múzea CV 2011. In: Archeológia 21 (2012), 7–38.
Čataj 2018
Čataj, Lea: Kultúra Retz-Gajary. The Retz-Gajary culture. In: Balen, Jacqueline – Miloglav, Ina – Rajković, Dragana (szerk.): Povratak u prošlost, bakreno doba u sjevernoj Hrvatskoj. Zagreb: Arheološki muzej u Zagrebu – Filozofski fakultet Sveučilišta u Zagrebu – Arheološki muzej Osijek, 2018, 49–63.
d imitrijevi Č 1980
Dimitrijevič, Stojan: Zur Frage der Retz-Gajary-Kultur in Nordjugoslawien und ihrer Stellung im Pannonischen Raum. In: Bericht der Römisch-Germanischen Kommission 61 (1980), 15–90.
d innyés et al. 1998
Dinnyés István – Kővári Klára – Miklós Zsuzsa – Torma István: Mutatvány a Galga mente régészeti topográfiájából. In: Asztalos Tamás (szerk.): Egy múzeum szolgálatában. Tanulmányok Asztalos István tiszteletére. Múzeumi Füzetek (Aszód) 48 (1998), 113–147.
d innyés et al. 2012
Dinnyés István – Kővári Klára – Kvassay Judit – Miklós Zsuzsa – Tettamanti Sarolta – Torma István: Pest megye régészeti topográfiája (szerk. Torma István). Az aszódi és a gödöllői járás. (MRT XIII/3.) Budapest: Akadémiai Kiadó, 2012.
Guštin et al. 2017
Guštin, Mitja – Tiefengraber, Georg – Pavlovič, Daša – Zorko, Monika: Nova Tabla pro Mursi Soboti. In: Arheologija na avtocestah Slovenije 52/1 (2017).
havasi 2006
Havasi Bálint: A bagodi idol. In: Zalai Múzeum 15 (2006), 93–105.
horváth 2007
Horváth László: Petrivente – Újkúti-dűlő. In: Régészeti kutatások Magyarországon 2006. Archaeological Investigations in Hungary 2006. Budapest: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal – Magyar Nemzeti Múzeum, 2007, 255.
k alicz– horváth 2010
Kalicz Nándor – Horváth László: Die kupferzeitliche Protoboleraz-Phase (Gruppe) im Lichte der neuen Ausgrabungen in Südwest-Transdanubien. In: Šutekov, Jana – Pavúk, Peter –Kalábková, Pavlína – Kovár, Branislav (eds.): Panta Rhei. Studies in Chronology and Cultural Development of South-Eastern an Central Europe in Earlier Prehistory Presented to Juraj Pavúk on the Occasion of his 75. Birthday. (Studia Archaeologica et Mediaevalia 11.) Bratislava: Comenius University, 2010, 407–433.
k erman 2010
Kerman, Branko: 2010, Glinena figurica s Kalinovnjeka pri Turnišcu. In: Zbornik soboškega muzeja 15 (2010), 49–61.
k erman 2013
Kerman, Branko: Kalinovnjek pri Turnišču. In: Arheologija na avtocestah Slovenije 33 (2013).
k erman 2014
Kerman, Branko: Moc gline. Figuralna plastika in drugi kultni predmeti iz bakrene dobe v Prekmurju. Murska Sobota: Pomurski muzej, 2014.
leleković 2008
Leleković, Tino: Ðakovo-Ivandvor (rbr 3). In: Hrvatski arheološki godišnjak 4 (2007), 12–15.
medunová-benešová 1986
Medunová-Benešová, Anna: Křepice, Bez. Znojmo: Äneolithische Höhensiedlung „Hradisko”. Katalog der Funde. In: Fontes Archeologiae Moravicae 19 (1986), 56–84.
n ěmejcova-pavÚkova 1982
Němejcova- Pavúkova , Viera: Neue Erkenntnisse über die Gruppe Retz in der Slowakei. In: Aspes, Alessandra – Fasani, Leone (red.): Il passaggio dal neolitico all’età del bronzo nell’ Europa centrale e nella Regione Alpina. Verona: Museo Civico di Storia Naturale, 193–198.
o bereder 1989
Obereder, Jörg: Die jungneolitische Siedlung Raababerg bei Graz. Manuskript. (Diplomarbeit zur Erlangung des Magistergrafed der Philosophie.) Wien: Universität Wien, 1989.
pavÚk 2001
Pavúk, Juraj: Hausgrundriß und Furchenstichkeramik der Gruppe Bajč-Retz aus Čataj in der Slowakei. In: Roman, Petre – Diamandi, Saviana (Hrsg.): Cernavodâ III – Boleráz. Ein vorgeschichtliches Phänomen zwischen dem Oberrhein und der Unteren Donau. Symposium Mangalia-Neptun 18–24. Oktober 1999. Bucureşti: Series Symposia, 2001, 563–578.
ruttkay 1988
Ruttkay, Elisabeth: Zur Problematik der Furchenstichkeramik des östlichen Alpenvorlandes. Beitrag zum Scheibenhenkelhorizont. In: Slovenská Archeológia 36/1 (1988), 225–240.
ruttkay– k ramer 2004
Ruttkay, Elisabeth – Kramer, Dietrich: Graz-iella aus dem 4. vorchristlichen Jahrtausend. Die erste (fast) vollständige Frauenfigur mit Furchenstichverzierung. In: Spannungsfeld, Altstadt, Tiefgarage. Stadtplanung und Stadtarchälogie. Schild von Steier, Kleine Schriften 20 (2004), 46–54.
šavel 1995
Šavel, Irena: Glinasta figurica iz Bukovnice In: Zbornik Sobockega Muzeja 4 (1995), 7–20.
šimek 1988
Šimek, Marina: Idol iz Vindije (Ein Idol aus Vindije). In: Muzejski vjesnik 11 (1988), 38–44.
toČ ík 1964
Točík, Anton: Záchranný výskum v Bajči-Vlkanove v rokoch 1959–1960. In: Študijné zvesti Archeologického Ústavu Slovenskej Akadémie Vied 12 (1964), 5–185.
toČ ík 1964
Točík, Anton: Rettungsausgrabung von Bajč-Vlkanovo in den Jahren 1959–1960. In: Študijné zvesti Archeologického Ústavu Slovenskej Akadémie Vied 12 (1964), 152–162.
tomaž 2008
Tomaž, Alenka: Prva dama: ob odkritju prazgodovinske ženske figurine na Slovenskem. First lady: the discovery of a prehistoric female figurine in Slovenia. In: Založba Annales (2008), 47–60.
péntek attila
Rézkori idoltöredék Galgamácsáról
A tanulmányban ismertetett idoltöredék felszíni szórványleletként került elő a galgamácsai Szoma-hegy alatti, MRT XIII/3. 9/34. számú, Szoma-alja topográfiai lelőhelyen. A korábbi terepbejárások során az újkőkori, illetve rézkori és késő avar emlékek mellett sok badeni kerámia- és kőeszköz került elő. A lelőhely kiemelkedő jelentőségű darabja az idoltöredék, amely sematizált steatopyg emberi – minden valószínűség szerint női – ábrázolás anatómiai bal fele, nagyjából a deréktól a comb közepéig. A far felső része és a comb erősen sérült. Az idol mindhárom ép oldalán díszített, a díszítés technikája egyenes vonalú tűzdelt barázda (Furchenstich). A bekarcolt vonaldíszben halvány nyomokban meszes kiválás figyelhető meg, amely lehet szándékos mészbetétes dísz, de lehet természetes, a talajból kicsapódott mészkarbonát is. Megformálása és motívumkincse alapján az idol egyértelműen a középső rézkor végi tűzdelt barázdás kerámia kultúrájához sorolható.
attila péntek
Copper Age Idol Fragment from Galgamácsa
The idol fragment was found as a surface stray find in Galgamácsa, under the Szoma-hegy, at the MRT XIII/3 9/34 Szoma-alja archaeological site. During the previous fieldwork, in addition to Neolithic and Copper Age and Late Avar artefacts, many Baden pottery and chipped stone tools were discovered. However, the most significant piece of the site is the idol fragment, which is the representation of the anatomical left half of a schematic steatopygous human, most likely female figure from the waist to the middle of the thigh. The upper part of the rump and thigh are badly damaged. The idol is decorated on all three intact sides. The technique of decoration is stitched groove (Furchenstich). In the incised line decoration, faint traces of lime can be observed, which can be an intentional ornament with lime deposits but can also be natural lime carbonate precipitated from the ground. Based on its design and treasure of motifs, the idol can be classified as a relic of the stitched groove ceramic culture of the Late Middle Copper Age.
ÚJABB RÓMAI KORI FIBULÁK AQUINCUM TÉRSÉGÉBŐL
Merczi Mónika régész, antropológus Magyar Nemzeti Múzeum Balassa Bálint Múzeuma, Esztergom moni.merczi@gmail.com
Bevezetés
A Budaörs–Kamaraerdei-dűlőben feltárt település és temető fibuláinak feldolgozásával már átfogó képet kaphattunk a kelta előzményekkel rendelkező, majd a római korban folyamatosan használt települések lakóinak viseletéhez tartozó, jól keltezhető fibulatípusokról.1 Elemzésükkel nyomon követhetők az öltözködési szokások változásai, elkülöníthetők a női és férfi viselet fibulái, kimutathatók idegen hatások. A budaörsi leletanyag alapján kirajzolódó képet az újabban közzétett leletek (Érd, Perbál, Zsámbék, Páty-temető) jelentősen nem módosították, de minden lelőhelyen felbukkantak olyan újabb változatok, amelyek révén az északkelet-pannoniai területre vonatkozó ismereteinket tovább lehetett árnyalni.2
A fibulák sok esetben fémkeresős tevékenységből származnak, de még így, szórványleletként is felhasználhatók egy-egy település időrendjének meghatározásában. Perbál és Zsámbék mellett további fémkeresős leleteket ismerünk az Aquincumhoz közeli Solymárról és Pomázról. Az itt bemutatandó leletanyag közel kétharmadát (25/39 = 64,1%) a pomázi fibulák teszik ki, a solymári leletek száma kisebb (11/39 = 28,2%). Továbbá bevontam a vizsgálatba három fibulát Pilisjászfalu területéről is.
A solymári és pomázi fibulák tipológiája
1. típus: Egygombos, erős profilú fibulák (Kat. 1–17)
1.1. változat: Almgren 67 (Kat. 1) Az 1. számú, egytagú pilisjászfalui fibula (4. tábla 1) fejrésze az alsó és középső harmad határán már kis mértékben rombusz alakban kiszélesedik, de korai sajátosságként még őrzi a zsákszerű jelleget is. Kengyelgombja tagolt, de alakja már ovális, így nem veszi teljesen körbe a fibulatestet. Noha az eredetileg hosszan elnyúló lábrész nagy része a tűtartóval együtt letört, a fejforma alapján a fibula a támlapos egygombos, erős profilú fibulák legkorábbi, Almgren 67-es formájával azonosítható.3 Ezek kezdetben zsákszerű fejrésszel és
Merczi 2012: 473–528; Merczi 2016a: 432–489.
kerek kengyelgombbal, sokszorosan átlyukasztott tűtartóval készültek, a pilisjászfalui fibula viszont már a fejlődés következő állomását képviseli.4 Esetében a tűtartó négyzetes átlyukasztásainak száma nem ismert. Pátyon egy hasonló fejrésszel, de még kerek kengyelgombbal rendelkező fibula tűtartója négyszeresen átlyukasztott volt. 5 Azoknál a fibuláknál viszont, amelyeknél a fejrész már teljesen elvesztette a zsákszerű jelleget, az átlyukasztások száma kettő vagy három lehetett.6 A korai Almgren 67-es forma kis számban ugyan, de a legtöbb Aquincum környéki település leletanyagában fellelhető, és azok késő kelta periódusához köthető. A keltezhető párhuzamok általában késő Augustus-koriak.7
1.2. változat: Almgren 68? (Kat. 2)
A 2. számú, Solymáron előkerült, ugyancsak egytagú fibulatöredéknél (4. tábla 4) megfigyelhető szalagszerű fejrészt az eddig ismert északkelet-pannoniai, támlapos, egygombos, erős profilú fibulaváltozatok közül kettőnél is kialakítottak. A korábbi változatnál a fejrész még sokszor hat zsákszerűnek, de a kengyelgomb ugyanúgy tagolatlan, kerek, a fibulatestet teljesen körbevevő, ahogy a solymári fibulánál is. Ezeknél a fibuláknál a tűtartó két kerek átlyukasztással díszített, ami alapján már Almgren 68-as formával azonosíthatók.8 A solymári töredék fejrésze jobban hasonlít a raetiai egygombos, erős profilú fibulákéhoz, azoknál azonban a kengyelgomb tagolt, és csak a fibulatest felső oldalára terjed ki, tűtartójuk pedig kitöltött.9 A két változat között kis időbeli eltérés is kimutatható, az előbbi ugyanis már a római foglalás előtt kialakulhatott, az utóbbi pedig legkorábban a római foglalás idején vagy azt követően jelent meg Pannoniában. A lábrész alakítását tekintve a solymári fibula mindkét változattól különbözik.10 A tűtartó hiányában a fibula pontos besorolása nem lehetséges, de a kengyelgombot alapul véve inkább a korábbi változat képviselője lehet.
1.3. változat: Almgren 68 (Kat. 3)
A Pomázról származó 3. számú, egytagú fibulánál (1. tábla 1) a fejrész az alsó és középső harmad
Merczi 2016b: 69–100; Merczi 2017: 71–119; Merczi 2019a: 32–71.
Almgren 1923: 34–36.
Demetz 1999: 129; Merczi 2019b: 67, 82.
Merczi 2019b: 67, 80, 2. változat, Kat. Nr. 3; Abb. 1, 3.
Demetz 1999: 129–130; Merczi 2019b: 67, 82, 3. változat.
Demetz 1999: 134; Sedlmayer 2009: 31–32.
Almgren 1923: 34–36; Merczi 2019b: 70, 4. változat.
Merczi 2019b: 77, 9. változat.
Merczi 2019b: 70, 77–78, 83, további irodalommal.
MERCZI MÓNIKA
határán már rombusz alakban kiszélesedik, keresztmetszete a felső oldalon húzódó gerinc miatt az előző változatoktól eltérően háromszögletes. Ez alapján a fibula jól azonosítható egy olyan változattal, amely egyelőre Noricumból és Pannoniából ismert. A változatba sorolt fibulák a két kerek átlyukasztással díszített tűtartó alapján ugyancsak Almgren 68-as formának felelnek meg. Néhány darabnál azonban még olyan korai sajátosságok is felbukkannak, mint amilyen a zsákszerű fejrész vagy a kerek kengyelgomb. A tipológiailag későbbi daraboknál a fejrész a pomázi fibuláéhoz hasonlóan alakított, a kengyelgomb ovális, a lábrész megrövidült. Mindezek alapján ez a változat a római foglalás előtti és utáni időszakban egyaránt használatban lehetett, Aquincum térségében egy perbáli fibula a foglalás utáni időszakra tehető.11 A pomázi lelet szintén ehhez az időszakhoz tartozhat.
1.4. változat: Almgren 68 (Kat. 4–10)
A 4–8. számú pomázi (1. tábla 2–6) és a 9–10. számú solymári fibuláknál (4. tábla 5; 5. tábla 1) már minden esetben rombusz alakú, felső oldalon facettált, hátoldalon kis mértékben visszahajló fejrészt lehet megfigyelni. Kengyelgombjuk ovális, tagolt, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára terjed ki, az általában erősen ívelt lábrész a fejhez viszonyítva rövidnek tekinthető. Trapéz alakú, széles, középmagas tűtartójukat vagy két kerek átlyukasztással (Kat. 4–5, 9), vagy a hátoldalon két kerek bemélyedéssel (Kat. 6, 10) díszítették. Mindezek a sajátosságok az Aquincum környéki egygombos, erős profilú fibulák legnépszerűbb egytagú, támlapos változatát jellemzik, amelynek kisebb vagy nagyobb méretű képviselői minden eddig közzétett leletanyagban nagy számban fordultak elő.12 A pomázi és solymári leletek közül csak a 4–5. számú töredékek származnak nagyobb méretű (5–6 cm hosszúságú) fibulából. Ez a Claudius és Flavius korára keltezett fibulatípus Aquincum térségében még a 2. század elején (első harmadában) is használatban volt.13
A bemutatott fibulák közül kiemelhető az 5. számú pomázi töredék (1. tábla 3), amelynél a vaskosabb lábrész és a nagyobb méretű, ívelt belső oldalú tűtartó tűnik szembe. Azonos kivitelű tű-
Merczi 2017: 80; Merczi 2019b: 71.
Merczi 2019b: 74–76.
Merczi 2019b: 75–77.
Merczi 2000: 6, 38, I. tábla 7.
Merczi 2019b: 78, 83, 10. változat.
Almgren 1923: 37.
Merczi 2012: 485, további irodalommal.
Merczi 2019b: 71–72.
Koščević 1980: 21–22.
tartót egy csaknem teljes brigetiói fibulánál lehet megfigyelni.14 A változatba sorolt fibulák többségétől a 10. számú fibula is eltér, ennél ugyanis kisebb a támlap, a lábrész egyenes vonalú, a végén kisebb és egyszerűbb gombbal. Ez a fibula már egy másik, Pannoniában elterjedt változat felé mutat, amely a pomázi fibulánál kiemelt sajátosságok mellett szalagszerű fejrésszel és tagolatlan kengyelgombbal rendelkezik.15
1.5. változat (Kat. 11)
A 11. számú pomázi fibulát (1. tábla 7) a kengyelgomb és a láb végén lévő gomb alakítása az előző változathoz köti, de a lábrész már alig ívelt, a trapéz alakú tűtartó magasabb lett, és már nem díszítették (a hátoldalán megfigyelhető bemélyedések valószínűleg sérülés eredményei). A díszítetlen tűtartó a még egytagú, laposabb fejrésszel rendelkező Almgren 69-es formánál jelenik meg, majd ez jellemzi a kéttagú, alul erősen visszahajló fejrésszel készített Almgren 70 és 73-as formákat is.16 A pomázi fibula esetében a fejrészről csak annyi állapítható meg, hogy felső oldala facettált volt. A fibula biztosan rendelkezett támlappal, de az egy- vagy kéttagúság kérdése nem tisztázható. Ez egyelőre nem teszi lehetővé a fibula típuson belüli pontosabb besorolását sem. Szerkezeti sajátosságai alapján legkorábban az 1. század második felében vagy a század végén készülhetett.17
1.6. változat = okorági típus? (Kat. 12)
A fejrészt az előző fibulához hasonlóan a 12. számú, ugyancsak pomázi töredéknél sem lehet vizsgálni, ami a pontosabb besorolást ebben az esetben is megnehezíti (1. tábla 9). A fibula tagolt kengyelgombbal, magasan boltozott testtel, ívelt, ötszögletes keresztmetszetű lábrésszel, ennek végén tagolt gombbal készült. A nagy méretű tűtartó három kerek átlyukasztással díszített. Noha a háromszorosan átlyukasztott tűtartó a korai Almgren 68-as formáknál is megfigyelhető,18 a töredék a fibulatest alakítása és mérete alapján sokkal inkább a Dél-Pannoniában elterjedt, úgynevezett okorági típusú egygombos, erős profilú fibulák Siscia környéki csoportjával azonosítható.19 Ezeknél nemcsak két- vagy háromszorosan átlyukasztott, hanem kitöltött tűtartó is meg-
1. tábla: Római fibulák Pomázról: 1: Kat. 3; 2: Kat. 4; 3: Kat. 5; 4: Kat. 6; 5: Kat. 7; 6: Kat. 8; 7: Kat. 11; 8: Kat. 13; 9: Kat. 12
MÓNIKA
figyelhető. A változatba sorolható fibulák egyés kéttagúak egyaránt lehettek, a rugót támlap fedi, legjellegzetesebb elemüknek az alsó részen kúpszerűen alakított fejrész tekinthető. Használati idejük az 1. század második felére – 2. század első felére tehető.20 Az azonosítást kérdésessé teszi az, hogy a pomázi fibula fejrészének vége sokkal szélesebb, mint az okorági fibuláké. Ennél a fibulánál a lábrészen megfigyelt gerinc a fejrészen is kivehető, amire azonban néhány példa a sisciai anyagban is akad.21 A változat képviselői Pannonia északi részén csak szórványosan bukkannak fel, de Aquincum térségében már két lelőhelyen is kimutatható volt a jelenlétük.22
1.7. változat (Kat. 13)
A 13. számú pomázi fibula (1. tábla 8) az eddig tárgyalt darabokkal ellentétben nem rendelkezik támlappal, helyette a rugót részlegesen a háromszögletesen kiszélesedő fejrész fedi be. A fejrész felső oldalán gerinc húzódik, ez azonban a lábrészen nem folytatódik. A két alkotórészt egymástól tagolatlan, félköríves kengyelgomb választja el. Az előző változatoktól eltérően a fibula tűtartója már sokkal magasabb és keskenyebb, emiatt alakja is téglalap alakú lett. A fibulánál a fejrész, a kengyelgomb és a tűtartó a Pannoniában is népszerű Almgren 84-es formára jellemző módon alakított, de ezeknél a fibuláknál a gerinc a lábrészen is megtalálható, rugójuk pedig rövidebb és minden esetben külön darabból készült, amit a fej többnyire csaknem teljesen elfedett.23
A pomázi fibula pontos párhuzama nem ismert, de néhány sajátossága alapján felmerül annak lehetősége, hogy az Almgren 84-es forma egytagú előfutára volt. Noha a fibula egytagú, magas tűtartója alapján – az Almgren 84-es formához hasonlóan – valószínűleg már 2. századi készítmény lehet.24
1.8. változat: Almgren 83 (Kat. 14–16, 17)
A Pomázon előkerült, 14–16. számú fibulák (2. tábla 1–3) fejrésze hiányzik, de a tagolt, csak a fibulatest felső oldalára kiterjedő kengyelgomb, a háromszögletes keresztmetszetű, egyenes vonalú vagy alig ívelt lábrész, a széles, magas, négy-
Merczi 2016b: 83, további irodalommal.
Koščević 1980: 49–50, T. XII, 85, 88; T. XIII, 93; T. XIV, 98.
zetes, kitöltött tűtartó jól mutatják, hogy ezek a töredékek ugyancsak támlap nélküli egygombos, erős profilú fibulákból származnak, és közülük a kéttagú Almgren 83-as formával azonosíthatók.25 Ez alapján a fibulák felépítése háromszögletes, hosszanti gerinccel tagolt fejrésszel és sokcsavarulatos rugóval egészíthető ki. A pomázi darabok párhuzamai Pannonia területén belül elsősorban az északi határvidékről ismertek. Használati idejük a 2. századra tehető.26
A leletek közül kiemelendő a 16. számú darab, amely a tagolt kengyelgomb középső, kiemelkedő korongszerű eleme, a láb végén lévő, rövid nyélen ülő, félgömb alakú gomb alapján egy egyelőre szinte kizárólag csak Északkelet (Észak?)-Pannoniából ismert, egységes kidolgozású csoporthoz köthető. Ezeknél a lábrész vagy díszítetlen, vagy a pomázi fibuláéhoz hasonlóan díszített. V alakban összefutó barázdákat sok esetben a fejrészen is meg lehet figyelni.27
A solymári leletanyagból származó, 17. számú töredék (5. tábla 2) is egy kéttagú, támlap nélküli fibulából származik, amelyről ezen kívül mindössze annyi állapítható meg, hogy a rugó felé szélesedő fejrész ovális keresztmetszetű volt.
A fejrész alakját tekintve a töredék leginkább egy egygombos, erős profilú fibulából származhat. Északkelet-Pannoniában a hosszanti gerinc a fejrészről néhány esetben az Almgren 83-as formánál hiányzott.28 Így a solymári töredék esetében sem zárható ki, hogy a 14–16. számú fibulákkal azonos változatba tartozott.
2. típus: Noricumi-pannoniai szárnyas fibulák (Kat. 18–19)
2.1. változat: Merczi 2016a, 2. változat (Kat. 18) Pomázon került elő a 18. számú fibulatöredék (2. tábla 4), amit az egytagúság, a keskeny fejrész, a különálló, egy-egy félgömb alakú kidomborítással díszített szárnyak és a lábrész felső, lécszerű pereme alapján egy Északkelet-Pannoniában elterjedt változatba lehet sorolni. A párhuzamok alapján a fibulák nagy méretű tűtartóját függőlegesen beböködött pontsorok és cikcakkvonalak díszítették, ez utóbbiak azonban az egyszerűbb
Merczi 2016b: 75, 83, 5. tábla 3; Merczi 2017: 87, 107–108, 7. tábla 3–4.
Almgren 1923: 39–43; Merczi 2014: 17–19.
Merczi 2014: 20.
Almgren 1923: 39–43; Merczi 2014: 15–16.
Merczi 2014: 17.
Merczi 2014: 17, Kat. 2, 4–5, 7–9, 11–12; 1. tábla 2, 4–5, 7–9; 2. tábla 2–3. Közülük a lábrész díszítése alapján a 11–12. számú fibulák állnak legközelebb a pomázi lelethez.
Merczi 2014: 15.
2. tábla: Római fibulák Pomázról: 1: Kat. 14; 2: Kat. 15; 3: Kat. 16; 4: Kat. 18; 5: Kat. 21; 6: Kat. 24; 7: Kat. 25; 8: Kat. 26
kivitelű példányoknál hiányozhattak is. A pomázi lelet a díszített darabok közé tartozott, amit a lábrész elülső keskenyebb szakaszán megmaradt cikcakkdísz jelez. A fibulát ezen a részen az alsó él visszahajlításával meg is erősítették. A változat képviselői legnagyobb számban a solymári, a budaörsi és a pátyi római temetőkből ismertek. A pomázi fibula a párhuzamokhoz hasonlóan az 1. század utolsó harmada –2. század közepe közötti időszakban lehetett használatban.29
2.2. változat (Kat. 19)
A 19. számú solymári fibulatöredéknél (5. tábla 3) csak kevés alkotóelem vizsgálható. A fibula az előző lelethez hasonlóan különálló szárnyakkal készült, ezt azonban egy magas, hengeres szegecs díszíti. Ellenben a lábrész felső pereme ennél a fibulánál is lécszerű. Mindezek a sajátosságok a budaörsi szárnyas fibulák harmadik csoportjánál figyelhetők meg, de a magasabb gombok, a vaskosabb, díszítetlen lábrész miatt a solymári fibula esetében a változathoz tartozás bizonytalan. 30 A fejrész hiánya miatt az sem dönthető el, hogy a fibula egy- vagy kéttagú volt-e. Egytagúság esetén, ami az Aquincum környéki szárnyas fibuláknál gyakoribb,31 a fibula az előző változattal azonos időszakban készülhetett.
3. típus: Noricumi-pannoniai kétgombos fibula (Kat. 20)
A 20. számú, Pilisjászfalu területén talált fibula (4. tábla 2) a szárnyas fibulákhoz hasonlóan nem rendelkezik támlappal. A rugót az alul erősen viszszahajló fejrész, a húrt a széles húrsapka csaknem teljesen befedi. A húrsapkát Y alakban összefutó barázdákkal díszítették, a rugó tengelyének két végét eredetileg egy-egy félgömb alakú gomb zárta le, ebből azonban csak a bal oldali maradt meg. A fibula besorolásánál a kéttagúságon kívül legfontosabb sajátosság a keretes tűtartóhoz kapcsolódó, megmagasított tűfészek. Ez utóbbi
Merczi 2019a: 38–39, további irodalommal.
Merczi 2016a: 446–447.
Merczi 2016a: 474.
Garbsch 1965: 26, 36–41, A 236g, k, l változatok.
Garbsch 1965: 41–42.
Garbsch 1965: 37–39.
Gugl 1995: 26.
Garbsch 1965: 37.
Merczi 2017: 100.
Garbsch 1965: 37–39.
Kovrig 1937: 17.
Merczi 2017: 91; Merczi 2019a: 41, további irodalommal.
Merczi 2012: 494; Merczi 2019a: 41.
elemet tipológiailag későbbi sajátosságnak tekintik, amit azonban már az egytagú kétgombos fibuláknál is alkalmaztak.32 Tengely végeit lezáró gombokról Jochen Garbsch csak az A 236m változatnál írt, az ide tartozó fibulák tűtartója gazdagon díszített.33 A pilisjászfalui fibulánál azonban a díszítés teljesen hiányzik, így sokkal inkább sorolható az A 236h változatba, mint az előbb említettbe.34 A noricumi Virunumból közzétett leletek azonban azt mutatják, hogy a rugó tengelyét az A 236h változatnál is lezárhatták gombokkal. 35 Ezt a változatot Garbsch a legegyszerűbb keretes tűtartójú A 236c változat folytatásának tekintette,36 ami az eddig közzétett leletanyag alapján a kétgombos fibulák legelterjedtebb változatának bizonyult Északkelet-Pannoniában.37 Az A 236h változat képviselői Noricumból és Nyugat-Pannoniából ismertek, ezeket az 1. század vége és a markomann háborúk közötti időszakra keltezik.38
4. típus: Pannoniai trombitafejes fibulák (Kat. 21–22)
4.1. változat: Kovrig VI. t. 60, 60a (Kat. 21) A 21. számú, Pomázon előkerült kéttagú, felső húrozású fibulatöredék (2. tábla 5) esetében a rugót az aljrészen kiszélesedő, felülnézetben félköríves fejrész fedi be. Kengyelgombja ugyancsak félköríves, egyszeresen tagolt, ez nagyon keskeny, háromszögletes keresztmetszetű és valószínűleg egyenes vonalú lábrészben folytatódott. A felépítést tekintve a fibula Kovrig VI. t. 60, 60a fibuláihoz hasonlítható,39 aminek újabb, többnyire kis méretű párhuzamai már több Aquincum környéki településen is felbukkantak.40 Ezeknél a fibuláknál azonban a fejrész sokkal kerekebb, kevésbé nyújtott, és a kengyelgomb is tagolatlan, így a pomázi fibula egyelőre csak feltételesen sorolható a változatba. Ezeket a fibulákat a szintén támlap nélküli, Almgren 84-es formájú egygombos, erős profilú fibulákkal mutatott hasonlóságuk alapján lehet a 2. századra, esetleg a 3. század elejére keltezni.41
3. tábla: Római fibulák Pomázról: 1: Kat. 28; 2: Kat. 29; 3: Kat. 30; 4: Kat. 31; 5: Kat. 32; 6: Kat. 33; 7: Kat. 35; 8: Kat. 36
4.2. változat (Kat. 22)
A 22. számú, Pilisjászfaluról származó, kéttagú és támlap nélküli fibulatöredék (4. tábla 3) a nagy méretű, felülnézetben kerek fejrész alapján ugyancsak trombitafejes fibula volt. A típuson belüli pontosabb besoroláshoz a változatos alakítású kengyelgombra és lábrészre lenne szükség, a fibula azonban a fejrész felső, keskeny része és a kengyelgomb közötti részen eltört. Készülhetett tagolt, díszes kengyelgombbal, de az sem zárható ki, hogy eredetileg az előző fibula nagyobb méretben készült párhuzama volt. A kéttagúság alapján az előző darabhoz hasonlóan a 2. századi készítmények közé sorolható.
5. típus: Térdfibulák (Kat. 23–33)
5.1. változat: Böhme 21C változat (Kat. 23)
A Solymáron előkerült, 23. számú térdfibula (5. tábla 4) esetében az alsó húrozású rugót egy, a fibulatesttel egybeöntött, hengeres tok rejti. A tok az alsó részen nyitott, benne a rugót tengely rögzíti. Noha a rugótok már Augustus korában kialakult, az itt alkalmazott, tengellyel kombinált formát viszont a 2. század találmányának tekintik.42 Rajta egy téglalap alakú kiemelkedés is megfigyelhető. A keskeny fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, felülnézetben oldalai párhuzamosak egymással, keresztmetszete rövidebb oldalára állított téglalap alakú. A fibulatest csak a lábrésznél szélesedik ki, ami egyenesen elvágott, négyzetes talpban végződik. Az eddig bemutatott fibulákkal összevetve nemcsak az alsó húrozású rugó, hanem a keresztben álló, profilált tűtartó is új elem. A talp és a tűtartó koncentrikus körökkel díszített.
A rugótok, a keskeny, teljes hosszában azonos szélességű fibulatest és a keresztben álló tűtartó a térdfibulákon belül a germaniai és raetiai limes mentén elterjedt változatokat jellemzi.43 Az ilyen felépítésű fibulák száma a fő elterjedési területtől kelet felé haladva egyre csökken, így Pannoniában már csak elvétve bukkannak fel.44 A solymári fibulánál a hajlat alatti részen egy félköríves kiöblösödés is megfigyelhető, ami a germaniai–raetiai anyagban is ritka volt.45 A solymári
Riha 1979: 15.
Böhme 1972: 21.
fibula esetében a tűtartó és a talp díszítése is megegyezik a nyugati leletekével, ami alapján ez a fibula a fő elterjedési területről – a hadsereg közvetítésével – érkezett Pannoniába.46 Erre az Antoninusok kora és a 2–3. század fordulója közötti időszakban kerülhetett sor.47
5.2. változat: Merczi 2011, B/1. változat (Kat. 24–27) A 24–26. számú pomázi (2. tábla 6–8) és a 27. számú solymári térdfibulánál (5. tábla 5) a felső húrozású rugót félköríves, gyakran díszített fejlap fedi, amihez a félköríves keresztmetszetű fibulatest közvetlenül – gallér közbeiktatása nélkül – kapcsolódik. A fibulatest a noricumi–pannoniai–felső-moesiai térségre jellemzően oldalnézetben magasan boltozott, S alakban ívelt lehetett. A leletek többségénél azonban nem dönthető el, hogy felülnézetben a hajlatnál és lábrésznél kiszélesedő, középtájt beívelő vagy esetleg fokozatosan elkeskenyedő testet alakítottak-e ki. Ez utóbbi megoldás azonban ritkább.48 A tűtartó – a solymári lelethez hasonlóan – a hiányos pomázi daraboknál is hosszirányú volt. A tűfészek alakítása csak a 27. számú fibulánál vizsgálható, ezt a hát- és a belső oldalon is megerősítették, ami a pannoniai és felső-moesiai térdfibulákra jellemző.49 A Brigetio és Solva környéki leletanyagban a változatba sorolható fibulák felénél a fejlap díszítetlen maradt. 50 Az itt bemutatott leletanyagban viszont gyakoribb a díszített fejlap. A díszítés állhat a peremet szegélyező cikcakkvonalból (Kat. 25, 27), egy pomázi fibulánál (Kat. 26) viszont ez egy girlandszerűen elrendezett cikcakkvonallal is kiegészült. Ez a díszítésmód a noricumi és pannoniai térdfibuláknál figyelhető meg.51
5.3. változat: Merczi 2011, B/2 változat (Kat. 28–29) A 28. számú pomázi fibulánál (3. tábla 1) az ugyancsak félköríves fejlap és a félköríves keresztmetszetű, magasan boltozott, középtájt valószínűleg beívelő fibulatest között egy gallérszerű elemet is kialakítottak. Ebben az esetben nemcsak a fibulatest alakítása, de a gallér megléte is a noricumi–pannoniai–felső-moesiai térségre jellemző sajátosság.52 A fejlap pereme mentén cikcakkvo-
Merczi 2011: 25–27, további irodalommal. Újabb pannoniai előfordulás Visegrád–Várkert lelőhelyen: Boruzs 2020: 214, 205. kép.
Böhme 1972: 21, 85, Taf. 9, 459–461.
Jobst 1975: 61–62; Merczi 2011: 27.
Böhme 1972: 21.
Merczi 2011: 29–30.
Merczi 2011: 57.
Merczi 2011: 30.
Sedlmayer 1995: 43–44, Abb. 3, 2. Merczi 2011: 31–32.
4. tábla: 1–3: Római fibulák Pilisjászfaluról: 1: Kat. 1; 2: Kat. 20; 3: Kat. 22; 4–5: Római fibulák Solymárról: 4: Kat. 2; 5: Kat. 9
nal húzódik, ami egy másik, V alakban összefutó cikcakkvonallal egészül ki. Ezt Pannoniára jellemző díszítésnek tekintik,53 azonban a Brigetio, Solva és Aquincum környékéről közzétett leletanyagban eddig ez az első ismert előfordulása. Változattól függetlenül a térség térdfibuláinak használati idejét az Antoninusok kora – 2. század vége vagy a 3. század eleje közötti időszakra teszik,54 amit ennél a változatnál a budaörsi telep egyik lelete is megerősített.55
A fejlap alakja és a fibulatest kivitele alapján ebbe a térségünkben általánosan elterjedt változatba soroltam a 29. számú, ugyancsak pomázi fibulát is (3. tábla 2), amelynél a gallér (vagy a fejlap?) lépcsőzetesen tagolt. Ezek felső oldala cikcakkvonallal díszített. A gallér és fejlap alakítása a változaton belül egyelőre párhuzam nélkül áll.
A fibulatest és a tűtartó ugyancsak a térségre jellemző sajátosságokat mutat. Szokatlan jelenség a lábrész végén kialakított barázda, amibe eredetileg huzalt tekerhettek. Erre térdfibulák esetében egyelőre csak más, többnyire idegen hatásokat is mutató, de Pannoniában készült változatnál láttunk példát.56
A 30–31. számú pomázi töredékek (3. tábla 3–4) esetében csak a félköríves keresztmetszetű, oldalnézetben magasan boltozott, felülnézetben középtájt beívelő fibulatest maradt meg. Ezek a fibulák a 2–3. változatokhoz egyaránt tartozhattak, de a fejlap alakja a félköríves formától eltérő is lehetett.
5.4. változat: Merczi 2011, B/3. változat (Kat. 32)
A 32. számú pomázi fibulánál (3. tábla 5) a fejlap az előző változatokhoz hasonlóan félköríves, a fibulatest viszont a felső oldal teljes hosszában facettált, és emiatt trapéz alakú keresztmetszettel jellemezhető. A két alkotóelem között itt is megtalálható a gallér. Az ilyen felépítésű fibulák ugyancsak a noricumi–pannoniai–felső-moesiai térségre jellemzőek, de az előző változatoknál kisebb számban terjedtek el. 57 A térdfibulákra megadott használati idő ennél a változatnál is igazolható volt.58
5.5. változat: Bojović 21/1–3. változat (Kat. 33) A 33. számú, ugyancsak pomázi fibulánál (3. tábla 6) a fibulatest oldalnézetben magasan boltozott és félköríves keresztmetszetű, ehhez azonban –közvetlenül – egy keskeny, téglalap alakú fejlap kapcsolódik. Keskeny, téglalap alakú fejlappal készített térdfibulák Felső-Moesiából, Daciából és Dalmatiából ismertek.59 A birodalom egyéb területeit tekintve csak Pannoniában, illetve az ezekkel határos barbaricumi területeken bukkannak fel nagyobb számban.60 Ezeknél a mindig felső húrozású fibuláknál a test vége tagolt vagy egyenesen elvágott; a tűtartó alacsony és széles, illetve magas és keskeny egyaránt lehetett. Magas tűtartó esetén a tűfészek a pannoniai térdfibula-változatokhoz hasonlóan többnyire megerősített volt. Mivel a pomázi fibula lábrésze letört, besorolását nem lehet tovább pontosítani.
6. típus: Hagymafejes fibulák (Kat. 34–39)
6.1. változat: Keller–Pröttel 1/B típus (Kat. 34)
A Solymáron előkerült, 34. számú fibulatöredék (5. tábla 6) a kúpos gombok, a nyolcszögletes keresztmetszetű kar alapján a hagymafejes fibulák legkorábbi képviselői közé sorolható. Ezeknél a fibuláknál a karokról vagy hiányzik a rátét, vagy csak a kengyel két oldalán alakítottak ki egy-egy rövid rátétet. A solymári leletnél a kengyel felőli oldalon két bemetszést lehet megfigyelni.
A változat további sajátosságai közé tartozik a rövid, felső oldalán lineáris díszítésű lábrész.61 Használati idejüket a legújabb kutatások a 280 és 320 közötti időszakra teszik.62
6.2. változat: Keller–Pröttel 3-4/B típus (Kat. 35–36) A 35–36. számú pomázi fibulákból (3. tábla 7–8) csak a hosszú, trapéz alakban kiszélesedő, felső oldalukon 2 + 3 pontkörpárral díszített lábrész maradt meg. A 36. számú fibula lábrésze igényesebben kidolgozott, a peremei a pontköröknél profiláltak, a középvonalában ferde vonalakkal áthúzott pontsor fut végig. A fibula esetében ez a motívum valószínűleg a hiányzó kengyelrész fel-
Sedlmayer 1995: 43–44, Abb. 3, 9. Gugl 1995: 35. Merczi 2017: 92.
Merczi 2011: 45–50, B/18. változat, 15. tábla 11; B/20. változat, 16. tábla 2; B/24. változat, 17. tábla 1.
Merczi 2011: 32–34.
Merczi 2017: 92.
Bojović 1983: 55–57.
Schmid 2010: 38–39, Karte 1; Merczi 2011: 47–48.
Keller 1971: 32–33; Pröttel 1991: 349–350; Merczi 2016a: 464. Paul 2011: 27–28, 43.
5. tábla: Római fibulák Solymárról: 1: Kat. 10; 2: Kat. 17; 3: Kat. 19; 4: Kat. 23; 5: Kat. 27; 6: Kat. 34; 7: Kat. 37; 8: Kat. 38; 9: Kat. 39
MERCZI MÓNIKA
ső oldalán is folytatódott. A lábrészek kivitele és díszítésmódja alapján ez a két fibula már valóban hagymafejre emlékeztető gombokkal készült (Keller–Pröttel 3–4. típus). A pontkörös díszítés a leggyakoribb változatot jellemzi.63 Keller–Pröttel 3–4. típusát a 330 és 400 közötti időszakban viselték, ezen belül az öt pontkörpárral díszített darabok többnyire a 4. század közepére és Valentinianus korára keltezhetők.64 Egy budaörsi sírlelet alapján azonban ez a díszítésmód már a 330-as években is felbukkant.65 Tűbiztosító szerkezetet mindkét fibulánál meg lehet figyelni. A tű rögzítése a 35. számú fibulánál a lábrész elején lévő szegeccsel,66 a 36. számúnál egy forgatható lemezzel történt, amit a lábrész végén rögzítettek.67 A budaörsi temető pontkörpárokkal díszített hagymafejes fibuláinál az előbbi megoldás bizonyult gyakoribbnak.68
Solymáron a 37–39. számú hagymafejes fibulákból (5. tábla 7–9) csak a hagymafej alakú gombok és a két oldalról lapított keresztrúd maradtak meg, ami alapján ezek a töredékek szintén Keller–Pröttel 3–4. típusába sorolható fibulákból származnak, de a lábrész hiánya miatt ennél pontosabb besorolásuk nem lehetséges.
A leletanyag értékelése
A budaörsi, pátyi,69 perbáli és zsámbéki leletanyag feldolgozása után az Aquincum környékéről közzétett fibulák számát 25 pomázi, 11 solymári és 3 pilisjászfalui lelettel lehetett növelni. A fibulákat fémkeresős tevékenység hozta felszínre, ezért keltezésük csak párhuzamok alapján lehetséges. A leletanyag összetétele első pillantásra szegényesnek tűnhet, ugyanis a 39 fibula mindössze hat típus között oszlik meg (1. táblázat). Ez csak részben magyarázható a kis esetszámmal, hiszen Perbálon, ahonnan szintén csak 33 fibula közzétételére volt lehetőség, a leleteket kilenc típusba lehetett besorolni.70 A későbbiekben előkerülő leletek azonban minden bizonnyal tovább fogják árnyalni a Pomáz és Solymár fibuláiról szerzett ismereteinket.
Az eddig közzétett lelőhelyekhez hasonlóan a leletanyag egészét tekintve a legnépszerűbb fibulatípusnak az egygombos, erős profilú fibulák bizonyultak (17/39 = 43,6%). Ezen belül Pomázon
Keller 1971: 37–39; Pröttel 1991: 357–360; Paul 2011: 45.
Paul 2011: 47–53.
Merczi 2016a: 467.
a leletanyag csaknem felét ezek a fibulák tették ki (12/25 = 48%). Solymáron viszont az egygombos, erős profilú fibulák és a hagymafejes fibulák azonos arányban fordultak elő (36,4–36,4%).
Az egygombos, erős profilú fibulák többsége mindkét lelőhelyen támlappal készült (Pomáz: 8/12 = 66,7%; Solymár: 3/4 = 75%). Ez az arány azonban mindkét lelőhely esetében alacsonyabb, mint a korábban közzétett, Aquincum környéki anyagban, amelyben mindössze minden tizedik egygombos, erős profilú fibulánál hiányzott a támlap.71
A legkorábbi, négyzetes áttörésekkel díszített tűtartójú Almgren 67-es formát mindössze egy pilisjászfalui töredék képviselte (Kat. 1; 1.1. változat), amit a párhuzamok késő Augustus-kori keltezése alapján még a települések késő kelta, eraviscus lakossága viselt. A pilisjászfalui fibula esetében a fejrész már kezdi elveszteni zsákszerű jellegét, az ovális kengyelgomb is nagyobb részt csak a fibulatest felső oldalára terjed ki, így a forma fejlődésén belül egy átmeneti fázist képvisel. Az egygombos, erős profilú fibulák fejlődésének következő állomását a kerek átlyukasztásokkal díszített tűtartójú Almgren 68-as forma kialakulása jelenti, amire még a római foglalás előtti időszakban került sor. A pomázi 3. számú és feltehetően a solymári 2. számú fibulatöredékek egy-egy olyan változatba sorolhatók, amelyek képviselői esetenként még Almgren 67-es formára jellemző sajátosságokat (zsákszerűnek ható fejrész, a kengyelt teljesen körbevevő, kerek kengyelgomb) is mutatnak, de tűtartójuk már kerek átlyukasztásokkal díszített. Az előbbinél (1.3. változat) a fibula fejrészén gerinc húzódik, az utóbbit (1.2. változat) szalagszerű fejrész, tagolatlan kengyelgomb jellemzi. Mindkét változat eddig jórészt csak Aquincum térségéből ismert, használatukra pedig az 1. század végéig van példa. Almgren 68 klasszikus formája Aquincum térségében rombusz alakú, felső oldalán facettált fejrésszel, tagolt, ovális, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára kiterjedő kengyelgombbal, rövid lábrésszel, kétszeresen átlyukasztott tűtartóval készült (1.4. változat). A korábban közzétett leletanyagokban ezek a fibulák a települések foglalás- és kora római kori fázisához voltak köthetők. Ez a keltezés lehet érvényes a Pomázon (Kat. 4–8) és Solymáron (Kat. 9–10) előkerült fibulákra is.
Patek 1950: 506, 3. kép; Matouschek–Nowak 2002: 60, 1. változat.
Patek 1950: 506, 2. kép; Matouschek–Nowak 2002: 61, 3. változat.
Merczi 2016a: 466.
Páty település fibuláinak feldolgozása még folyamatban van.
Merczi 2017: 78, 1. táblázat.
Merczi 2019b: 85, Taf. 2.
1. táblázat : Fibulatípusok százalékos megoszlása Pomázon és Solymáron
fibulatípusok Pomáz
* A pilisjászfalui fibulákat is tartalmazza.
Két további fibula ugyancsak támlappal készült, de esetükben a fejrész hiánya miatt az egy- vagy kéttagúság kérdését nem lehetett tisztázni.
A 11. számú fibulát kitöltött tűtartója különíti el az eddig tárgyalt leletektől (1.5. változat). Az előző változatokhoz képest tipológiailag későbbi forma, ami alapján már a települések kora római leletanyagához sorolható. A támlapos egygombos, erős profilú fibulák közül csak a 12. számú, okorági típusú (?) pomázi fibuláról tételezhető fel idegen (dél-pannon) eredet. A fibula jellegzetessége a fejrész elülső szakaszának kúpszerű alakítása és a magasan boltozott, erősen ívelt fibulatest (1.6. változat). Keltezésének kérdéséhez a későbbiekben még visszatérek.
A típuson belül magasnak bizonyult a támlap nélküli egygombos, erős profilú fibulák aránya.
A korábban közzétett Aquincum környéki telepek anyagában többnyire az egyszerűbb felépítésű Almgren 84-es forma fordult elő, Pomázon viszont a robusztusabb, tagolt kengyelgombos Almgren 83-as formát három töredék is képviselte (Kat. 14–16; 1.8. változat). Mindkét forma közös sajátossága a kéttagúság, a fibulatest teljes hoszszában végighúzódó gerinc, a kitöltött tűtartó.
A pomázi töredékek közül az egyik darabot a kengyelgomb korongszerű középső eleme és a rövid, hengeres nyélen ülő, félgömbös gomb alapján egy északkelet-pannoniai csoporthoz lehetett kötni. Egy solymári töredék (Kat. 17) esetében sem zárható ki, hogy Almgren 83-as formából származik. Ezek a fibulák már a 2. századra keltezhetőek. Új elem az Aquincum környéki leletanyagban a támlap nélküli egygombos, erős profilú fibulá-
kon belül az egytagúság megjelenése (1.7. változat). A 13. számú pomázi fibula több alkotóelemét tekintve is (háromszögletes keresztmetszetű fejrész, tagolatlan, félköríves kengyelgomb, magas és keskeny tűtartó) az Almgren 84-es formával állítható párhuzamba, de azokkal ellentétben ez a fibula egytagú. Közölt párhuzama nem ismert, így egyelőre csak feltételezni lehet, hogy az Almgren 84 egytagú, de valószínűleg ugyancsak 2. századi előfutára volt.
A temetőkkel ellentétben a telepek anyagában alacsony a bennszülött női viselet egyik jellegzetes tartozékát képező noricumi-pannoniai szárnyas fibulák aránya. Ez a megfigyelés Pomáz és Solymár leletanyagára is érvényes. Pomázon egy töredék (Kat. 18) a félgömb alakú, kidomborított gombokkal díszített szárnyak alapján egy olyan változatba sorolható, amelyet először a budaörsi temető anyagában lehetett önálló változatként elkülöníteni (2.1. változat = Merczi 2016a, 2. változat). A solymári különálló, hengeres gombokkal díszített töredékről (Kat. 19) is feltételezhető, hogy egy Budaörsön elkülönített változatot képvisel (2.2. változat = Merczi 2016a, 3. változat). Mindkét változat közös sajátossága a lábrész lécszerű felső pereme, a függőleges pontsorokkal és cikcakkvonalakkal díszített tűtartó, ami azonban a második változatnál alacsonyabb volt. Mindkét változat azonos, az 1. század utolsó harmada –2. század közepe közötti időszakra keltezhető. Az ugyancsak noricumi-pannoniai viseleti elemnek tekintett kétgombos fibulákat (3. típus) egy pilisjászfalui lelet képviseli (Kat. 20). Ez a fibula –a kéttagúság és a megmagasított tűfészek alapján – új elemet képvisel az Aquincum környéki
MERCZI MÓNIKA
leletanyagban, amelyben eddig szinte kizárólag 1. századi, egytagú, keretes tűtartójú darabok bukkantak fel. Ez a Garbsch 236h változatával azonosított fibula a párhuzamok alapján az 1. század vége – markomann háborúk közötti időszakra keltezhető, ami alapján használata részben egybeesett az előbb említett szárnyas fibulákéval. Valószínűleg Nyugat-Pannoniából jutott el Aquincum térségébe.
A szárnyas és kétgombos fibulákhoz hasonlóan a pannoniai trombitafejes fibulák sem rendelkeztek támlappal, felső húrozású rugójukat az alul félkörívesen kiszélesedő vagy kerek fejrész fedte be. Noha minden eddig vizsgált Aquincum környéki lelőhelyen kerültek elő pannoniai trombitafejes fibulák, ezekből sok esetben csak a fejrész maradt meg, ahogy a pilisjászfalui fibulánál is (Kat. 22). A fejrész azonban nem elegendő a pontosabb besoroláshoz, a párhuzamok felkutatásához, a kengyelgomb és a lábrész hiányában a pannoniai trombitafejes fibulák rendszerét továbbra sem lehetett olyan alapossággal kidolgozni, mint az előbbi fibulatípusok esetében. A pomázi kéttagú, tagolatlan, félköríves kengyelgombbal és háromszögletes keresztmetszetű lábrésszel jellemezhető fibulát (Kat. 21; 4.1. változat) – feltételesen – az Aquincum környékéről már ismert Kovrig VI. t. 60, 60a formájával lehet azonosítani. Az Almgren 84-es formával mutatott hasonlóság alapján ez a fibula is a 2. századi leletek közé sorolható.
Az eddig közzétett Aquincum környéki leletanyagokban (Budaörs, Érd, Zsámbék) a középső császárkori fibulatípusnak tekintett térdfibulák gyakorisága többnyire nem érte el a 10%-ot, kivételt csak a perbáli leletanyag képezett, ahol arányuk meghaladta a 15%-ot.72 Hasonló gyakoriságot (18,1%) lehet megfigyelni Solymáron is, itt azonban a leletanyag kis esetszámát sem szabad figyelmen kívül hagyni. Pomáz esetében viszont a térdfibulák kétszer olyan gyakoriak voltak (36%), mint Solymáron, és így itt a második legnépszerűbb fibulatípusnak bizonyultak. A térdfibulák többsége (10/11 = 90,1%) mindkét településen – a noricumi–pannoniai–felső-moesiai térségre jellemző módon – oldalnézetben S alakban ívelt, magasan boltozott, felülnézetben középtájt beívelő fibulatesttel készült, a felső húrozású rugót pedig fejlap fedte. A legtöbbször félköríves fejlapot alakítottak ki, ehhez gallér nélkül félköríves keresztmetszetű (Kat. 24–27; 5.2. változat) vagy gallérral félköríves (Kat. 28–29; 5.3. változat), illetve trapéz keresztmetszetű fibulatest (Kat. 32;
5.4. változat) kapcsolódott. Ezek a változatok Pannoniában, azon belül Aquincum térségében is általánosan elterjedtek voltak. A leletek közül egyedi darabnak csak a 29. számú pomázi fibula tekinthető, amelynél lépcsőzetesen tagolt gallért (vagy fejlapot?) alakítottak ki. Az egyetlen téglalap alakú fejlappal készült térdfibula (Kat. 33; 5.5. változat) valószínűleg felső-moesiai eredetű. Noha Aquincum térségében ez az első közzétett előfordulása, kis számban ezek a fibulák a fő elterjedési területüktől északra is megjelentek. Ugyancsak idegen és új elem az Aquincum környéki leletanyagban a 23. számú solymári, rugótokkal készült térdfibula (5.1. változat). Noha vannak Pannoniában kialakult rugótokos változatok is, ez a fibula a teljes hosszában azonos szélességű fibulatest alapján Germaniából vagy Raetiából jutott el Aquincum térségébe. Az ilyen alakítású testtel készített fibulák a fő elterjedési területtől keletre, így Pannoniában is ritkának tekinthetők.
A leletanyagból a 3. századi fibulatípusok teljesen hiányoznak, a 4. századot a hagymafejes fibulák képviselik. Arányuk Pomázon alacsony (8%), a solymári leletanyag viszont az egygombos, erős profilú fibulák mellett szinte csak hagymafejes fibulákból áll (36,4%). A leletanyagban a típus legkorábbi képviselője még kúpos gombbal és a kar végén rövid rátéttel készült (Kat. 34; 6.1. változat).
A leletek többsége viszont valóban hagymafejre emlékeztető gombokkal rendelkezik, így a 330–400 közötti időszakra keltezhető, Keller–Pröttel 3–4. típusba sorolható. Lábrészük többnyire hiányzik, emiatt ennél pontosabb besorolásuk csak ritkán volt lehetséges (Kat. 35–39; 6.2. változat). Ezek a leggyakoribb, lábrészükön pontkörpárokkal díszített változatba (3–4/B) tartoztak.
A fibulák többsége (34/39 = 87,2%) az Aquincum térségében általánosan elterjedt változatokba sorolható. Néhány fibula azonban olyan változatokat képvisel, amelyek fő elterjedési területének a birodalom más területei tekinthetők. Dél-pannoniai eredetű az úgynevezett okorági típusú fibula (1.6. változat), ugyancsak délről, Felső-Moesiából származhat a keskeny, téglalap alakú támlappal készült térdfibula (5.5. változat). Az Aquincum környéki előfordulás azonban egyik fibula esetében sem tekinthető egyedülállónak, ezek a változatok ugyanis szórványosan a fő elterjedési területüktől északra is eljutottak. Új elem a térség fibulái között a Nyugat-Pannoniából származó, kéttagú noricumi-pannoniai kétgombos fibula megjelenése (3. típus), és eddig a támlap nélküli egy-
72 Merczi 2016a: 470, 1. táblázat; Merczi 2016b: 93, 1. táblázat; Merczi 2017: 78, 1. táblázat.
gombos, erős profilú fibulák között sem fordult elő egytagúság (1.7. változat). Az utóbbi eredete egyelőre nem ismert. A térségbe a legtávolabbról, de ugyancsak a Római Birodalom területéről, azon belül a germaniai–raetiai limes vidékéről a rugótokos térdfibula érkezett (5.1. változat).
A fibulák keltezése azt mutatja, hogy ezek az idegennek tekinthető elemek leginkább a 2. században kerültek az itt vizsgált térségbe. Ottományi Katalin megfigyelése szerint a markomann háborúk következtében a kelta eredetű, bennszülött népesség száma erősen lecsökkent, és a hiányzó lakosságot más területekről, köztük Nyugat- és Dél-Pannoniából, valamint a Balkánról és Keletről pótolták.73 Ez alapján az okorági típusú fibula (Kat. 12) használati ideje a 2. századon belül annak utolsó harmadára szűkíthető, de az sem zárható ki teljesen, hogy már korábban, a markomann háborúk előtt eraviscus területre érkezett. A nyugat-pannoniai eredetű kétgombos fibula használati idejét viszont a markomann háborúk előtti időszakra teszik. A nyugati rugótokos térdfibula (Kat. 23) megjelenése a hadseregmozgásokhoz, illetve az itt letelepedett, Germaniából vagy Raetiából származó veteránokhoz köthető, és ez lehet érvényes a balkáni eredetű, téglalap alakú fejlapos térdfibulára is (Kat. 33). A leletanyagból a birodalom területén kívül kialakult és elterjedt típusok egyelőre teljesen hiányoznak.
A lelőhelyek értékelése az elemzett fibulák tükrében
Az itt bemutatott fibulák három jelenkori településen kerültek elő. A leletanyag többségét kitevő pomázi fibulákról nem tudni, hogy a mai településen belül köthetők-e valamelyik ismert lelőhelyhez. A római korban sűrűn lakott Pomáz területén tíz villáról és öt kisebb, tanyaszerű településről rendelkezünk régészeti adatokkal. Ezek elhelyezkedése egy olyan alacsonyabb rangú – a diagonális úttal kb. párhuzamosan haladó –útvonalat is kirajzol, amely a limesútból Békásmegyernél leágazva, Budakalászon át vezetett Pomázra, majd innen Szentendrére.74 Ugyancsak a villák elhelyezkedése alapján az is kivehető, hogy ezt az utat egy leágazás Csobánka terü-
Ottományi 2007: 259.
Ottományi 2007: 276.
Ottományi 2007: 326, térképvázlat.
Ottományi 2007: 258.
Ottományi 2007: 254. Merczi 2017: 100.
Ottományi 2007: 255.
80
Ottományi 2007: 259.
letén a diagonális úttal is összeköthette,75 így a telepek lakói a szomszédos azal területekkel is kapcsolatot létesíthettek. A pomázi telepek és villák felénél kelta előzményeket lehetett kimutatni.76 A leletanyagból azonban a késő kelta időszakhoz egyértelműen egyik fibula sem köthető. Egyedül a 3. számú fibula jöhetne szóba, ez azonban már a változat egy tipológiailag későbbi, foglalás utáni képviselője. Az előbb említett lelethez hasonlóan az egygombos, erős profilú fibulák legnépszerűbb változata (Kat. 4–8) is már a továbbélő kelta telepek foglalás kori és kora római leletanyagához sorolható. Ebben az időszakban idegen katonák és kereskedők megtelepedése nem jellemző a vidéki falvakban, tanyaszerű településeken,77 amit az idegennek tekinthető fibulaváltozatok hiánya is alátámaszt. Pomáz területének 2. századi lakottságára az Almgren 83-as fibulák (Kat. 14–16), a trombitafejes fibula (Kat. 21) és valószínűleg a 13. számú egytagú, támlap nélküli egygombos, erős profilú fibula szolgáltatnak újabb adatokat. Közülük a 16. számú fibula a szomszédos azal területekkel való kapcsolatra utal, amire már más Aquincum környéki település esetében is volt példa.78 A 11. számú egygombos, erős profilú és a 18. számú szárnyas fibula az 1. és 2. században egyaránt készülhetett. Noha a villagazdaságok megjelenése jórészt a 2. század utolsó harmadára, végére tehető, Pomázon már a század első felére keltezhető kőépítkezéseket is ismerünk.79 Tulajdonosaik között ritkán idegen elemek is felbukkannak, amire egy kölni kereskedőcsaládból származó veterán katona családi sírköve utal.80 Hozzájuk köthető fibulák azonban egyelőre nem ismertek. A fibulák között meglepően magas a leletanyag harmadát kitevő, középső császárkori térdfibulák aránya. Ezek többsége (8/9 = 88,9%; Kat. 24–26, 28–32) a térségben elterjedt forma, csak a 33. számú keskeny, téglalap alakú támlappal rendelkező darab származhat délről, Felső-Moesiából. Tulajdonosa valószínűleg egy moesiai származású leszerelt katona lehetett. A markomann háborúk után megjelenő dél-pannoniai elemekre a 12. számú, okorági típusú fibula töredéke utalhat.
A térdfibulák a 3. század elején rövid ideig még használatban lehettek. Egyéb, 3. században használatos fibulatípus a leletanyagban nem fordul elő, ami úgy tűnik, hogy általános jelenség a térségben. Noha a 4. században számos városi előkelő költözik ki a vidéki birtokokra,81 a hagymafejes fibulák alacsony aránya ezt nem tükrözi, de ezek alapján a Pomáz területén lévő villák és telepek a 4. század végéig lakottak lehettek. 4. század végén betelepülő barbárok jelenléte a fibulák alapján egyelőre nem igazolható. A diagonális út mentén fekvő Solymárról csak kevés fibula ismert, de ezek pontos lelőhelyhez köthetők. Erdei-földek lelőhelyen (MRT 7 25/1. lelőhely) kerültek elő a 9–10., 27. és a 34., 37–39. számú töredékek.82 A lelőhelyet a késő kelta vagy 1. századi előzményű, 4. századi villák között tartják számon.83 A 9. és 10. számú fibulák nemcsak ugyanabba a típusba, de azonos változatba is sorolhatók. Keltezésük alapján a római foglalástól a 2. század elejéig lehettek használatban, így a római település késő kelta előzményére nem szolgáltatnak adatot, de viselőik a bennszülöttek közül kerülhettek ki.84 A terepbejárások anyagában a késő kelta, illetve kelta jellegű, 1–2. század fordulójára keltezhető edénytöredékek mellett 2–3. századi leletanyag is előfordul.85 Az utóbbi időszakhoz sorolható a 27. számú térdfibula, amely a térségre jellemző sajátosságokat mutatja. A kiszántott kövek és téglák alapján a telep kőépületekkel is rendelkezett, ezek építésének ideje azonban nem ismert. A hagymafejes fibulák alapján a lelőhely a 280 és 400 közötti időszakban is lakott volt.
Zöldfa-völgy lelőhelyen (MRT 7, 25/3. lelőhely) a 2., 17., 19. és 23. számú fibulák kerültek elő. A lelőhely terepbejárás során gyűjtött anyagát a 2–4. századra keltezték, majd később a lelőhelyet a 2. század vége – 4. század között fennállt villák közé sorolták.86 A 2. számú egygombos, erős profilú fibula 1. századi darab, esetében római foglalás előtti keltezés sem zárható ki, így a fibula felveti a terület korábbi benépesítésének
lehetőségét is. A 19. számú szárnyas fibulát is használhatták már az 1. században. 2. századi lelet a feltehetően támlap nélküli egygombos, erős profilú fibulából származó töredék (Kat. 17). A nyugati térdfibula (Kat. 23) nemcsak a 2. században, hanem a 3. század elején is eljuthatott a térségbe. Viselője Germaniából vagy Raetiából származó veterán katona lehetett, aki leszerelése után Solymáron telepedett le. Germaniai veteránok térségbeli (valamivel korábbi) jelenlétére Pomázon már volt példa. A kis számú leletanyagban későbbi, 3–4. századhoz köthető fibulák egyelőre nem fordultak elő. Pilisjászfaluról mindössze három fibulát lehetett bevonni az elemzésbe. Ezek közül a trombitafejes fibula (Kat. 22) a Töltési-rét elnevezésű lelőhelyről (MRT 7, 16/12. lelőhely) származik,87 amely az Aquincum–Savaria útvonalat és a diagonális utat egymással összekötő, a római foglalás óta használatban lévő, Biatorbágy–Dorog út mentén feküdt, de ez a térség akár egy Únyon át vezető elágazás révén is kapcsolatba kerülhetett az azal területekkel.88 A lelőhelyről korábban mindössze egy késő kelta vagy kora római edénytöredék volt ismert, ami egy kis, tanyaszerű telep meglétéről tanúskodik.89 A trombitafejes fibula alapján a lelőhelyet a 2. században is lakták, azt azonban nem tudni, hogy ez a késő kelta telep folytatása volt-e, vagy esetleg annak feladása után a 2. században egy újabb, de már római alapítású telep jött itt létre.
A pontosabb lelőhellyel nem rendelkező korai egygombos, erős profilú fibula (Kat. 1) újabb bizonyítékot szolgáltat a Pilisjászfalu területén megtelepedett késő kelta eraviscusok jelenlétére. A kétgombos fibula (Kat. 20) nyugat-pannoniai eredetű, de a változat keltezése alapján hamarabb kerülhetett Aquincum térségébe, mint az okorági típusú fibula. Korábbi keltezés az utóbbi esetében sem zárható ki. Pilisjászfaluról 3–4. századi fibulák egyelőre nem ismertek, de a terület minden bizonnyal lakott volt ebben az időszakban is.
Ottományi 2007: 263.
MRT 7: 213. Ottományi 2007: 327. Merczi 2016a: 475.
MRT 7: 213.
MRT 7: 214; Ottományi 2007: 327.
MRT 7: 149–150.
Merczi 2016c: 454–455.
MRT 7: 149; Ottományi 2007: 325.
Összegzés
Tanulmányomban Aquincum térségéből újabb 39 (25 pomázi, 11 solymári és 3 pilisjászfalui), fémkeresős tevékenységből származó fibulát elemeztem, amelyeket hat típusba lehetett besorolni. A típusokon belül elkülöníthető változatok többsége a korábban közzétett leletanyagból már ismert volt. Ez a leletanyag ismét igazolta, hogy az Aquincum környéki, késő kelta eredetű telepeken legkedveltebb fibulatípusnak továbbra is az egygombos, erős profilú fibulák tekinthetők. Közülük elsőként a nagyobb számban kimutatható, egy-, ritkábban kéttagú, támlappal rendelkező változatok jelentek meg, amelyek használata Augustus korában indult, de még a 2. században is kimutatható. Köztük idegen eredetűnek csak egy okorági típusú töredék tekinthető, amely már a markomann háborúk után betelepített dél-pannonokkal hozható kapcsolatba. A kevésbé népszerű támlap nélküli változatok már mind 2. századi készítmények voltak, ezek között új elemként egy egytagú darab is felbukkant. Az egyik kéttagú töredék pedig a szomszédos azal területekkel fennálló kapcsolatokra utal. A noricumi-pannoniai szárnyas fibulákat két, Budaörsön elkülönített változatba lehetett besorolni, amelyek jelenléte az 1. század végétől a 2. század közepéig mutatható ki. Az egyetlen kéttagú, megmagasított tűfészkű noricumi-pannoniai kétgombos fibula új elemként még a markomann háborúk előtt került Nyugat-Pannoniából térségünkbe. A 2. századra keltezhető, kéttagú pannoniai trombitafejes fibulák ebben az esetben sem szolgáltattak új adatot a tipológiájukról. A második legnépszerűbb fibulatípusnak a térdfibulák bizonyultak, arányuk különösen Pomázon volt magas, ami talán egy nagyobb veteránletelepítéssel hozható kapcsolatba. A térségben elterjedt, fejlapos változatok mellett új elemként megjelent egy Felső-Moesiából és egy Germaniából vagy Raetiából származó darab is, az utóbbi rugóját tok rejtette. A néhány hagymafejes fibula, egyedüli késő római fibulatípusként, a 280 és 400 közötti időszakot fedi le. A birodalom területéről idegen fibulaváltozatok képviselői elsősorban a 2. században jelentek meg Aquincum térségében. Birodalmon kívüli idegen elemek jelenlétére viszont egyetlen fibula sem utalt.
A pomázi leletek a mai településen belül nem köthetők konkrét lelőhelyhez. Pomáz területe a római korban sűrűn lakott volt, a telepeket és villákat egy, a diagonális úttal párhuzamos út kötötte össze egymással. Noha területe már a késő kelta időszakban benépesült, ebből az időszakból egyetlen fibula sem került elő. A támlapos és támlap nélküli egygombos, erős profilú, valamint a térdfibulák alapján Pomáz a római foglalás korától a 3. század elejéig folyamatosan lakott volt, de a markomann háborúkat bizonyára ezek a települések is megsínylették. A térdfibulák nagy száma a markomann háborúk után újabb fellendülésre enged következtetni, ami veteránok letelepítésével függhet össze. Ekkor lakosai között dél-pannonok is lehetettek. A leletanyagból a 3. századi fibulák hiányoznak, a hagymafejes fibulák alapján a telepek és villák fennállása a 4. század végéig igazolható. A diagonális út mentén elhelyezkedő Solymár fibulái Erdei-földek és Zöldfa-völgy lelőhelyekről származnak. Az előbbin egy késő kelta vagy 1. századi előzményű, 4. században is fennálló villa tételezhető fel. A fibulák révén kezdete egyelőre az 1. századra tehető. Késő császárkori használatát hagymafejes fibulák erősítik meg. A másik lelőhelyen a villatelepülés kezdetét a 2. század végére teszik. Egy Aquincum térségében idegen, rugótokos térdfibula alapján itt ekkor egy nyugati, germaniai vagy raetiai veterán is letelepedhetett. A fibulák alapján a terület akár már a késő kelta korban is lakott lehetett, és ismerünk innen a markomann háborúk előtti időszakra keltezhető fibulákat is. A leletanyagból a késő császárkori fibulák hiányoztak.
Egyértelműen a késő kelta időszakhoz köthető fibula egyedül Pilisjászfalun került elő. Innen egy nyugat-pannoniai kéttagú, megmagasított tűfészkű noricumi-pannoniai kétgombos fibula is ismert, amely még a markomann háborúk előtt jutott el Aquincum térségébe.
Az úthálózat révén az azalokkal a pomázi, a solymári és pilisjászfalui eraviscus lakosok egyaránt kapcsolatban állhattak.
Katalógus
A katalógusban használt rövidítések
h = hossz
ltsz = leltári szám
sz = szélesség
SzFM = Szentendre, Ferenczy Múzeum
1. típus: Egygombos, erős profilú fibulák
1.1. változat
1. Egygombos, erős profilú fibula (4. tábla 1)
ltsz: SzFM 2007.1.3.
lelőhely: Pilisjászfalu
méret: h = 3,2 cm; sz = 1,4 cm
Egytagú, felső húrozású, hiányos bronzfibula.
A rugó letört, a húrhorog keskeny, a támlap téglalap alakú. A fejrész rombusz alakban kis mértékben kiszélesedik, alul enyhén visszahajlik.
A kengyelgomb ovális, tagolt, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész kezdeti szakasza kör keresztmetszetű.
1.2. változat
2. Egygombos, erős profilú fibula (4. tábla 4) ltsz: SzFM 2007.2.21. lelőhely: Solymár–Zöldfa-völgy (MRT 7, 25/3. lelőhely).
méret: sz = 1,8 cm
Egytagú, felső húrozású, hiányos bronzfibula.
A rugó letört, a húrhorog keskeny volt, a támlap téglalap alakú. A fejrész rombusz alakú, a hátoldala egyenesen elvágott, szalagszerű.
A kengyelgomb ovális, tagolatlan, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész felső pereme lécszerű, a tűtartó közvetlenül a kengyelgomb mögül indult.
1.3. változat
3. Egygombos, erős profilú fibula (1. tábla 1) ltsz: SzFM 2007.10.3.22. lelőhely: Pomáz méret: sz = 2,1 cm Egytagú, felső húrozású bronzfibula töredéke. A rugó 2 × 4 csavarulatos, a húr ép, a húrhorog keskeny, a tű törött. A támlap téglalap, a fejrész rombusz alakú, felső részén, a középvonalban kopott gerinc húzódik, emiatt keresztmetszete háromszögletes. A kengyelgomb és a lábrész letört.
1.4. változat
4. Egygombos, erős profilú fibula (1. tábla 2) ltsz: SzFM 2007.10.3.28. lelőhely: Pomáz
méret: h = 3,3 cm; sz = 1,15 cm Eredetileg egytagú, felső húrozású, támlappal rendelkező bronzfibula töredéke. A fejrész letört, végének keresztmetszete háromszögletes. A kengyelgomb ovális, tagolt, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész erősen ívelt, kezdeti szakasza ovális keresztmetszetű, vége letört. A tűtartó trapéz alakú, széles, középmagas, két kerek átlyukasztás díszítette.
5. Egygombos, erős profilú fibula (1. tábla 3)
ltsz: SzFM 2007.10.3.29. lelőhely: Pomáz méret: h = 3,55 cm; sz = 1,1 cm Eredetileg valószínűleg egytagú, felső húrozású, támlappal készült bronzfibula töredéke. A fejrész letört, végének keresztmetszete háromszögletes. A kengyelgomb ovális, tagolt, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész erősen ívelt, ovális keresztmetszetű, a végén lévő gomb rézsútos állású, bikónikus, csúcsos végű.
A tűtartó trapéz alakú, széles, középmagas, belső oldala ívelt, két kerek átlyukasztás díszíti.
6. Egygombos, erős profilú fibula (1. tábla 4) ltsz: SzFM 2007.10.3.23. lelőhely: Pomáz méret: h = 4,3 cm; sz = 1,1 cm Egytagú, felső húrozású, hiányos bronzfibula. A rugó és a húr hiányzik, a húrhorog keskeny, a támlap téglalap alakú. A fejrész rombusz alakú, felső oldala facettált, hátoldala egyenesen elvágott, kissé szalagszerű. A kengyelgomb ovális, tagolt, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész erősen ívelt, kezdeti szakasza kör keresztmetszetű, a végén lévő gomb rézsútos állású, bikónikus, csúcsos végű. A tűtartó trapéz alakú, széles, középmagas, hátoldalát két kis méretű, beböködött pont díszíti.
7. Egygombos, erős profilú fibula (1. tábla 5) ltsz: SzFM 2007.10.3.30. lelőhely: Pomáz méret: h = 2,1 cm; sz = 1,35 cm
Egytagú, felső húrozású bronzfibula töredéke. A rugóból csak a bal oldalon maradt meg a belső másfél csavarulat, a húrhorog keskeny, a támlap téglalap alakú. A fejrész rombusz alakú, felső oldala facettált, hátoldala kis mértékben kiugró.
A kengyelgomb ovális, tagolt, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész felső oldalán gerinc húzódik, így kezdeti szakasza háromszögletes keresztmetszetű.
8. Egygombos, erős profilú fibula (1. tábla 6)
ltsz: SzFM 2007.10.3.19.
lelőhely: Pomáz
méret: h = 2,3 cm; sz = 1,2 cm
Egytagú, felső húrozású bronzfibula töredéke.
A rugóból csak a bal oldali belső csavarulat maradt meg, a húrhorog keskeny, a támlap téglalap alakú. A fejrész rombusz alakú, felső oldala facettált, hátoldala kis mértékben kiugró. A kengyelgomb kerekded, tagolt, teljesen körbeveszi a kengyelt. A lábrész ívelt, kezdeti szakasza ovális keresztmetszetű.
9. Egygombos, erős profilú fibula (4. tábla 5)
ltsz: SzFM 2007.2.4. lelőhely: Solymár–Erdei-földek (MRT 7, 25/1. lelőhely).
méret: h = 4,2 cm; sz = 1,8 cm
Egytagú, felső húrozású bronzfibula. A rugó jobb oldala letört, bal oldala viszont négy csavarulattal teljes, a húr ép. A támlap téglalap alakú, a fejrész rombusz alakú, felső oldala facettált. A kengyelgomb ovális, tagolt, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész erősen ívelt, kezdeti szakasza kör keresztmetszetű, a végén lévő gomb kerekded, csúcsos végű. A tűtartó trapéz alakú, széles, középmagas, két kerek átlyukasztás díszíti.
10. Egygombos, erős profilú fibula (5. tábla 1) ltsz: SzFM 2007.2.1. lelőhely: Solymár–Erdei-földek (MRT 7, 25/1. lelőhely).
méret: h = 5,0 cm; sz = 2,0 cm Egytagú, felső húrozású, csaknem teljesen ép bronzfibula. A rugó 2 × 4 csavarulatos, a húr ép, a húrhorog keskeny, a tű letört. A támlap téglalap alakú, a fejrész rombusz alakú, felső oldala facettált. A kengyelgomb ovális, tagolt, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára terjed ki. A láb egyenes vonalú, két oldalról lapított, a végén lévő gomb kúpos, csúcsos végű. A tűtartó trapéz alakú, széles, középmagas, a hátoldalát két kerekded bemélyedés díszíti.
1.5. változat
11. Egygombos, erős profilú fibula (1. tábla 7) ltsz: SzFM 2007.10.3.20. lelőhely: Pomáz
méret: h = 4,2cm; sz = 0,95 cm Eredetileg támlappal rendelkező, egy- vagy kéttagú, felső húrozású bronzfibula töredéke. A fejrész letört, a végének felső oldala facettált. A kengyelgomb tagolt, félköríves, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész alig ívelt, kezdeti szakasza félköríves keresztmetszetű, a végéhez rézsútos állású, bikónikus, csúcsos gomb kapcsolódik. A tűtartó trapéz alakú, széles, középmagas, hátoldalán néhány sérülés okozta bemélyedés figyelhető meg.
1.6. változat
12. Egygombos, erős profilú fibula (1. tábla 9) ltsz: SzFM 2007.10.3.16. lelőhely: Pomáz méret: h = 5,2 cm; sz = 1,3 cm Eredetileg támlappal rendelkező, egy- vagy kéttagú, felső húrozású bronzfibula töredéke. A fejrész letört, végének felső oldalán gerinc húzódik, ez a lábrészen is folytatódik. A kengyelgomb ovális, tagolt, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész erősen ívelt, ötszögletes keresztmetszetű, végét rézsútos állású, többszörösen tagolt gomb zárja le. A tűtartó trapéz alakú, széles, középmagas, díszítése három kerek átlyukasztásból áll.
1.7. változat
13. Egygombos, erős profilú fibula (1. tábla 8) ltsz: SzFM 2007.10.3.24. lelőhely: Pomáz méret: h = 3,6 cm; sz = 1,8 cm Egytagú, felső húrozású, támlap nélküli bronzfibula. A rugóból csak a bal oldalon maradt meg öt csavarulat, de itt sem teljes. A húr hiányzik, a húrhorog keskeny. A fej a rugó felé háromszögletesen kiszélesedik, felső oldalán gerinc húzódik, így keresztmetszete háromszögletes, ívelt felső oldalakkal. A kengyelgomb tagolatlan, félköríves, csak a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész kis mértékben ívelt, ovális keresztmetszetű, a végén lévő gomb rézsútos állású, kúpos. A tűtartó téglalap alakú, magas, középszéles, kitöltött.
1.8. változat
14. Egygombos, erős profilú fibula (2. tábla 1) ltsz: SzFM 2007.10.3.21.
lelőhely: Pomáz
méret: h = 4,4 cm; sz = 0,9 cm
Eredetileg kéttagú, felső húrozású, támlap nélküli bronzfibula töredéke. A fej nagy része le-
tört, megmaradt rövid szakasza arra utal, hogy a fibulatest teljes hosszában gerinc húzódott, így a fej- és lábrész keresztmetszete is háromszögletes. A lábrészen a gerinc apró háromszögek sorával tagolt. A kengyelgomb tagolt, félköríves, csak a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész egyenes vonalú, oldalai kis mértékben íveltek, a végén lévő gomb rézsútos állású, tagolt. A tűtartó trapéz alakú, magas, széles, kitöltött.
15. Egygombos, erős profilú fibula (2. tábla 2) ltsz: SzFM 2007.10.3.17. lelőhely: Pomáz méret: h = 3,6 cm; sz = 0,6 cm Eredetileg kéttagú, felső húrozású, támlap nélküli bronzfibula töredéke. A fejrész letört, vége háromszögletes keresztmetszetű. A kengyelgomb tagolt, félköríves, a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész kis mértékben ívelt, középvonalában gerinc húzódik, keresztmetszete háromszögletes, a végén lévő gomb rézsútos állású, kúpos. A tűtartó trapéz alakú, magas, széles, kitöltött.
16. Egygombos, erős profilú fibula (2. tábla 3) ltsz: SzFM 2007.10.3.36. lelőhely: Pomáz méret: h = 3,5 cm; sz = 0,85 cm Sötét színű, eredetileg kéttagú, felső húrozású, támlap nélküli bronzfibula töredéke. A fejrész letört. A kengyelgomb tagolt, félköríves, csak a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész egyenes vonalú, középvonalában gerinc húzódik, keresztmetszete háromszögletes, a végén lévő gomb rézsútos állású, rövid hengeres nyélen ülő, félgömb alakú. A lábrészt vízszintes és V alakban összefutó, illetve peremet szegélyező barázdák díszítik. A tűtartó trapéz alakú, magas, középszéles, kitöltött.
17. Egygombos, erős profilú fibula (5. tábla 2) ltsz: SzFM 2007.2.22. lelőhely: Solymár–Zöldfa-völgy (MRT 7, 25/3. lelőhely).
méret: sz = 1,5 cm
Kéttagú, felső húrozású, támlap nélküli bronzfibula töredéke. A rugó hiányzik, a húrhorog keskeny. A fej háromszögletes, oldalai kissé íveltek, keresztmetszete ovális. A kengyelgomb és a lábrész letörtek.
2. típus: Noricumi-pannoniai szárnyas fibulák
2.1. változat
18. Noricumi-pannoniai szárnyas fibula (2. tábla 4)
ltsz: SzFM 2007.10.3.1. lelőhely: Pomáz
méret: h = 4,0 cm; sz = 1,2 cm (= fej szélessége) Egytagú, felső húrozású, támlap nélküli bronzfibula töredéke. A rugó letört, a húrhorog keskeny. A fejrész keskeny, háromszögletesen kiszélesedik, alja nem hajlik vissza. A kengyelgomb egyszerűen tagolt, félköríves, csak a fibulatest felső oldalára terjed ki. A szárnyak különállóak, félkör alakban íveltek, kis mértékben kiszélesednek, az elülső a hátulsóra hajlik. Díszítésük egy-egy félgömb alakban kidomborodó gombból áll. A lábrész elülső szakaszán a felső perem lécszerű, az alsó peremet az elülső oldalon kopott cikcakkvonal szegélyezi, a hátoldalon pedig visszahajtással megerősítették.
2.2. változat
19. Noricumi-pannoniai szárnyas fibula (5. tábla 3) ltsz: SzFM 2007.2.5. lelőhely: Solymár–Zöldfa-völgy (MRT 7, 25/3. lelőhely).
méret: h = 4,7 cm; sz = 0,8 cm Egy- vagy kéttagú, felső húrozású, támlap nélküli bronzfibula töredéke. A fejrész és a láb hátsó fele a tűtartóval együtt letört. A kengyelgomb tagolatlan, csak a fibulatest felső részére terjed ki.
A szárnyak különállóak, de közülük csak a hátsó ép, ez keskeny, kis mértékben kiszélesedő, díszítése egy külön darabból készült, magas, hengeres gombból áll. A lábrész felső pereme lécszerűnek mondható.
3. típus: Noricumi-pannoniai kétgombos fibula
20. Kétgombos fibula (4. tábla 2) ltsz: SzFM 2007.1.2. lelőhely: Pilisjászfalu méret: h = 6,8 cm; sz = 3,1 cm Kéttagú, felső húrozású, támlap nélküli, jó megtartású bronzfibula. A rugó 2 × 4 csavarulatos, de a jobb oldalon a legbelső csavarulat a tűvel együtt kitört. A húr ép, húrsapka fedi, az utóbbit Y alakban összefutó barázdák díszítik. A rugót tartó tengely végeit félgömb alakú gombok zárták le, ami csak a bal oldalon maradt meg. A fejrész alul kiszélesedik és ívelten visszahajlik. A gombok tagoltak, oválisak, az elülső nagyobb, főként a fibulatest felső oldalára terjed ki, a hátsó kisebb,
csak a felső oldalra terjed ki. A kengyelrész ovális keresztmetszetű. A lábrész félköríves keresztmetszetű, a végén lévő gomb tagolt, bikónikus, csúcsos végű. A tűtartó keretes, a tűfészek téglalap alakú lemezzel megmagasított.
4. típus: Pannoniai trombitafejes fibulák
4.1. változat
21. Trombitafejes fibula (2. tábla 5)
ltsz: SzFM 2007.10.3.32.
lelőhely: Pomáz
méret: h = 2,1 cm; sz = 1,25 cm Kéttagú, felső húrozású, támlap nélküli bronzfibula töredéke. A rugó hiányzik, a tengelyét tartó korong körül fekete, szurokszerű felrakódás van.
A fejrész a rugó felett tölcséresen kiszélesedik, hátsó, keskenyebb szakasza félköríves keresztmetszetű. A kengyelgomb egyszerűen tagolt, félköríves, a fibulatest felső oldalára terjed ki.
A lábrész keskeny, felső oldalának középvonalában gerinc húzódik, így keresztmetszete háromszögletes.
4.2. változat
22. Trombitafejes fibula (4. tábla 3)
ltsz: SzFM 2007.1.1.
lelőhely: Pilisjászfalu–Töltési-rét (MRT 7, 16/12. lelőhely)
méret: h = 2,9 cm; sz = 3,6 cm
Kéttagú, felső húrozású, támlap nélküli bronzfibula töredéke. A rugó bal oldala hét csavarulattal teljes, a rugó tengelye és a húr viszont a jobb oldalon is ép. A fejrész alul erősen visszahajlik, felülnézetben kerek, a fibulatesttel nem egyesült.
5. típus: Térdfibulák
5.1. változat
23. Térdfibula (5. tábla 4)
ltsz: SzFM 2007.2.6.
lelőhely: Solymár–Zöldfa-völgy (MRT 7, 25/3. lelőhely).
méret: h = 2,8 cm; sz = 1,8 cm
Kéttagú, alsó húrozású, jó megtartású bronzfibula. A rugó 4 + 3 csavarulatos, a tű letört. A rugót fedő tok hengeres, peremét egy-egy bekarcolt vonal díszíti, a felső részén téglalap alakú, peremén rovátkolt rátét található. A fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, felülnézetben csaknem teljes hosszában azonos szélességű, csak a láb végén szélesedik ki, keresztmetszete
rövidebb oldalára állított téglalap alakú. A talp négyzet alakú, egyenesen elvágott, koncentrikus körökkel díszített. A tűtartó keresztben áll, peremei profiláltak, koncentrikus körökkel díszített.
5.2. változat
24. Térdfibula (2. tábla 6)
ltsz: SzFM 2007.10.3.8. lelőhely: Pomáz
méret: h = 2,2 cm; sz = 1,7 cm
Kéttagú, felső húrozású bronzfibula töredéke. A rugó eredetileg 2 × 4 csavarulatos volt, de a jobb oldali belső csavarulat a tűvel együtt kitört. A fejlap félköríves, díszítetlen, a rugót nem fedi el teljesen. A fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, felülnézetben a vége felé keskenyedik, keresztmetszete félköríves, a fejlaphoz közvetlenül kapcsolódik.
25. Térdfibula (2. tábla 7)
ltsz: SzFM 2007.10.3.7 lelőhely: Pomáz
méret: h = 2,3 cm; sz = 1,45 cm Kéttagú, felső húrozású bronzfibula töredéke. A rugó hiányzik, a húrnak is csak a húrhorogba illeszkedő középső szakasza maradt meg. A fejlap félköríves, peremét cikcakkvonal díszíti. A fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, felülnézetben a vége felé keskenyedik, keresztmetszete félköríves, a fejlaphoz közvetlenül kapcsolódik.
26. Térdfibula (2. tábla 8)
ltsz: SzFM 2007.10.3.25. lelőhely: Pomáz méret: h = 2,5 cm; sz = 2,15 cm Kéttagú, felső húrozású bronzfibula töredéke. A rugó csak a jobb oldalon maradt meg, itt négy csavarulattal teljes, a tű letört. A fejlap félköríves, pereme sok helyen sérült, díszítése két cikcakkvonalból áll, az egyik a peremet szegélyezi, a másik girlandszerű. A fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, felülnézetben a vége felé keskenyedik, keresztmetszete félköríves, a fejlaphoz közvetlenül kapcsolódik.
27. Térdfibula (5. tábla 5)
ltsz: SzFM 2007.2.2.
lelőhely: Solymár–Erdei-földek (MRT 7, 25/1. lelőhely)
méret: h = 3,0 cm; sz = 1,1 cm Kis méretű, kéttagú, felső húrozású, hiányos bronzfibula. A fejlap félköríves, peremén sűrű cikcakkvonal díszíti. A fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, felülnézetben a hátsó har-
madban beívelő, keresztmetszete félköríves, a fejlaphoz közvetlenül kapcsolódik. A talp ugyancsak félköríves, egyenesen elvágott. A tűtartó hosszirányú, keskeny, középmagas, a tűfészek belül megerősített, hátul kiugró.
5.3. változat
28. Térdfibula (3. tábla 1) ltsz: SzFM 2007.10.3.5. lelőhely: Pomáz méret: h = 2,9 cm; sz = 2,1 cm Kéttagú, felső húrozású bronzfibula töredéke. A rugó 2 × 4 csavarulatos, a húr ép, a tűnek csak a kezdeti szakasza van meg. A fejlap félköríves, díszítése peremet szegélyező és két V alakban összefutó cikcakkvonalból áll. A gallér ugyancsak félköríves. A fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, felülnézetben a vége felé keskenyedik, a hajlatrészen kétszeresen megtörik, keresztmetszete félköríves.
29. Térdfibula (3. tábla 2)
ltsz: SzFM 2007.10.3.3. lelőhely: Pomáz méret: h = 3,7 cm; sz = 1,4 cm Kéttagú, felső húrozású, jó megtartású bronzfibula. A rugó hiányzik. A fejlap félköríves, a gallér ugyancsak félköríves, lépcsőzetesen tagolt. A fejlap peremét és a gallért is cikcakkvonal díszíti.
A fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, S alakban ívelt, felülnézetben középtájt beívelő, keresztmetszete félköríves. A talp félköríves, kis hengeres gombban végződik, előtte barázda húzódik. A tűtartó hosszirányú, trapéz alakú, magas, keskeny, a tűfészek csak a belső oldalon megerősített.
30. Térdfibula (3. tábla 3) ltsz: SzFM 2007.10.3.6. lelőhely: Pomáz méret: h = 2,6 cm; sz = 1,35 cm Eredetileg kéttagú és valószínűleg felső húrozású bronzfibula töredéke. A fibulatest hajlat alatti része a rugóval és a fejlappal együtt letört. A fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, S alakban ívelt, felülnézetben középtájt beívelő, keresztmetszete félköríves. A talp ugyancsak félköríves, egyenesen elvágott. A tűtartó hosszirányú, trapéz alakú, magas, keskeny, a tűfészek hátoldala kiugrik, a belső megerősített.
31. Térdfibula (3. tábla 4)
ltsz: SzFM 2007.10.3.31. lelőhely: Pomáz
méret: h = 2,6 cm; sz = 1,1 cm
Eredetileg kéttagú és valószínűleg felső húrozású bronzfibula töredéke. A fibulatest elülső szakasza a rugóval és a fejlappal letört. A fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, S alakban ívelt, felülnézetben középtájt beívelő, keresztmetszete félköríves. A talp ugyancsak félköríves, egyenesen elvágott. A tűtartó hosszirányú volt.
5.4. változat
32. Térdfibula (3. tábla 5)
ltsz: SzFM 2007.10.3.4. lelőhely: Pomáz
méret: h = 2,2 cm; sz = 2,1 cm Kéttagú, felső húrozású bronzfibula töredéke. A rugó hiányzik. A fejlap félköríves, díszítése két sor cikcakkvonalból áll, ezek közül az egyik a peremen, a másik a gallér előtt fut. A gallér ugyancsak félköríves. A fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, felső oldala a test teljes hosszában facettált, így keresztmetszete trapéz alakú.
5.5. változat
33. Térdfibula (3. tábla 6)
ltsz: SzFM 2007.10.3.33. lelőhely: Pomáz
méret: h = 2,1 cm; sz = 1,2 cm
Kéttagú, felső húrozású bronzfibula töredéke. A rugó hiányzik. A fejlap téglalap alakú, keskeny, jobb oldala sérült. A fibulatest oldalnézetben magasan boltozott, derékszögben meghajlított, félköríves keresztmetszetű, a fejlaphoz közvetlenül kapcsolódik.
6. típus: Hagymafejes fibulák
6.1. változat
34. Hagymafejes fibula (5. tábla 6)
ltsz: SzFM 2007.2.24. lelőhely: Solymár–Erdei-földek (MRT 7, 25/1. lelőhely)
méret: sz = 2,7 cm
Csuklókaros, öntéssel készített bronzfibula töredéke. A fibula bal (?) karja a végén kettős korongra illeszkedő, kúpos gombbal. A kar egyenetlenül (nyolcszorosan) facettált, a kengyel felőli végén két bemetszéssel.
6.2. változat
35. Hagymafejes fibula (3. tábla 7)
ltsz: SzFM 2007.10.3.9.
lelőhely: Pomáz
méret: h = 4,3 cm; sz = 1,2 cm
Csuklókaros, öntéssel készített bronzfibula töredéke. A fibula kengyele a keresztrúddal és a gombokkal együtt letört. A lábrész trapéz alakban kiszélesedik, végeit 2 + 3 körárokpár díszíti, középvonalában két bekarcolt barázda húzódik. A tűtartó a lábbal azonos hosszúságú, alja facettált. A tűbiztosító szerkezet a lábrész elején volt.
36. Hagymafejes fibula (3. tábla 8)
ltsz: SzFM 2007.10.3.18.
lelőhely: Pomáz
méret: h = 4,6 cm; sz = 1,3 cm
Csuklókaros, öntéssel készített bronzfibula töredéke. A fibula kengyele a keresztrúddal és a gombokkal együtt letört. A lábrész trapéz alakban kiszélesedik, végeit 2 + 3 pontkörpár díszíti, középvonalában két barázda között ferde vonalakkal áthúzott pontsor húzódik. Tűtartója a lábbal csaknem azonos hosszúságú. Tűbiztosító szerkezete a láb végén található.
37. Hagymafejes fibula (5. tábla 7)
ltsz: SzFM 2007.2.25. lelőhely: Solymár–Erdei-földek (MRT 7, 25/1. lelőhely).
méret: sz = 2,2 cm
Csuklókaros, öntéssel készített bronzfibula töredéke. A fibula egyik téglalap átmetszetű, facettált aljú, egyszerűen tagolt karja. A végén lévő gomb bikónikus.
38. Hagymafejes fibula (5. tábla 8)
ltsz: SzFM 2007.2.23. lelőhely: Solymár–Erdei-földek (MRT 7, 25/1. lelőhely).
méret: sz = 1,6 cm Csuklókaros, öntéssel készített bronzfibula töredéke. A fibula bal oldali (?) igen keskeny, egyszerűen tagolt karja, ovális, csúcsos végű gombbal.
39. Hagymafejes fibula (5. tábla 9)
ltsz: SzFM 2007.2.3. lelőhely: Solymár–Erdei-földek (MRT 7, 25/1. lelőhely).
méret: h = 1,6 cm; sz = 1,4 cm Csuklókaros, öntéssel készített bronzfibula töredéke. A fibula középső, rovátkolt gyűrűre illeszkedő, széles, enyhén lapított, csúcsos gombja.
Hivatkozott irodalom
almGren 1923
Almgren, Oscar: Studien über nordeuropäische Fibelformen der ersten nachchristlichen Jahrhunderte mit Berücksichtigung der provinzialrömischen und südrussischen Formen. (Mannus-Bibliothek 32.) Leipzig: C. Kabitsch, 1923.
böhme 1972
Böhme, Astrid: Die Fibeln der Kastelle Saalburg und Zugmantel. In: Saalburg Jahrbuch 29 (1972), 5–112.
bojović 1983
Bojović, Dragoljub: Rimske fibule Singidunuma. (Muzej grada Beograda serija – zbirke i legati, Katalog 12.) Beograd: Muzej grada Beograda, 1983.
boruzs 2020
Boruzs Katalin: Visegrád kora és középső császárkori emlékei. (Visegrád régészeti monográfiái 7.) Visegrád: Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, 2020.
d emetz 1999
Demetz, Stefan: Fibeln der spätlatène- und frühen römischen Kaiserzeit in den Alpenländern. (Frühgeschichtliche und provinzialrömische Archäologie Materialien und Forschungen 4.) Rahden/Westf.: Verlag Marie Leidorf GmbH., 1999.
Garbsch 1965
Garbsch, Jochen: Die norisch-pannonische Frauentracht im 1. und 2. Jahrhundert. (Veröffentlichungen der Kommission zur archäologischen Erforschung des spätrömischen Raetien 5.) München: C. H. Beck, 1965.
GuGl 1995
Gugl, Christian: Die römischen Fibeln aus Virunum. Klagenfurt: Verlag des Landesmuseums Kärnten, 1995.
jobst 1975
Jobst, Werner: Die römischen Fibeln aus Lauriacum. (Forschungen in Lauriacum 10.) Linz: Landesmuseum Linz, 1975.
k eller 1971
Keller, Erwin: Die spätrömischen Grabfunde in Südbayern (Münchner Beiträge zur Vor- und Frühgeschichte 14.) München: Verlag C. H. Beck, 1971.
košČ ević 1980
Koščević, Remza: Antičke fibule s područja Siska. Zagreb: Centra za Povijesne Znanosti, 1980.
kovriG 1937
Kovrig Ilona: A császárkori fibulák főformái Pannoniában. Verbreitung und Herkunft der römischen Fibeltypen in Pan-
nonien. (Dissertationes Pannonicae ex Instituto Numismatico et Archaeologico Universitatis de Petro Pázmány Nominatae Budapestiensis Provenientes. Ser. II. No. 4.) Budapest: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Érem- és Régiségtani Intézete, 1937.
matouschek– nowak 2002
Matouschek, Johann – Nowak, Heinz: Nadelsicherungen bei Fibeln im Besonderen bei Zwiebelknopffibeln. In: Römisches Österreich 23/24 (2000–2001) [2002], 55–94.
merczi 2000
Merczi Mónika: A Kállay-gyűjtemény bronztárgyai (Római kori fibulák Brigetióból). (Szakdolgozat.) Pécs: Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2000.
merczi 2011
Merczi Mónika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből. In: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17 (2011), 7–80.
merczi 2012
Merczi Mónika: A Budaörs–Kamaraerdei-dűlőben feltárt római vicus fibulái. In: Ottományi Katalin (szerk.): Római vicus Budaörsön Régészeti tanulmányok. (Római vicus Budaörsön 1.) Budapest: Archaeolingua, 2012, 473–528.
merczi 2014
Merczi Mónika: Támlap nélküli egygombos, erősprofilú fibulák Északkelet-Pannoniából. In: Kuny Domokos Múzeum Közleményei 20 (2014), 7–31.
merczi 2016a
Merczi Mónika: A Budaörs–Kamaraerdei-dűlőben feltárt római temető fibulái. In: Ottományi Katalin (szerk.): A budaörsi római vicus temetője. Régészeti tanulmányok. (Római vicus Budaörsön 2.) Budapest: Archaeolingua, 2016, 432–489.
merczi 2016b
Merczi Mónika: Római kori fibulák Érdről. In: Kuny Domokos Múzeum Közleményei 22 (2016), 69–100.
merczi 2016c
Merczi Mónika: Kora római rugótokos és csuklós ívfibulák a Balassa Bálint Múzeum gyűjteményéből (Adatok Északkelet-Pannonia kora római településhálózatához). In: Csécs Teréz – Takács Miklós (szerk.): Beatus homo qui invenit sapientiam. Ünnepi kötet Tomka Péter 75. születésnapjára. Győr: Lekri Group Kft., 2016, 447–462.
merczi 2017
Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról. In: Studia Comitatensia. A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 35 (2017), 71–119.
merczi 2019a
Merczi Mónika: A Páty–Malom-dűlőben feltárt temető római kori fibulái. In: Studia Comitatensia. A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 37 (2019), 32–71.
merczi 2019b
Merczi Mónika: Varianten der eingliedrigen kräftig profilierten Fibeln mit Stützplatte aus Nordost-Pannonien. In: Karwowski, Maciej – Komoróczy Balázs – Trebsche, Peter (Hrsg.): Auf den Spuren der Barbaren – Archäologisch, Historisch, Numismatisch. Archäologie der Barbaren 2015. (Spisy Archeologického Ústavu AV ČR Brno 60.) Brno: Archeologický ústav AV ČR Brno, 2019, 68–88.
mrt 7
Dinnyés István – Kővári Klára – Lovag Zsuzsa – Tettamanti
Sarolta – Topál Judit – Torma István: Magyarország Régészeti Topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája XIII/1. A budai és a szentendrei járás. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986.
o ttományi 2007
Ottományi Katalin: A római kor emlékei Pest megyében (Őslakosság, településszerkezet, temetkezés, vallás, betelepített barbárok). In: Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája I/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei. Budapest: Pest Megye Monográfia Közalapítvány, 2007, 249–341.
patek 1950
Patek Erzsébet: Biztosítószerkezettel készített fibulák Pannoniából. In: Budapest Régiségei 15 (1950), 501–512.
paul 2011
Paul, Martina: Fibeln und Gürtelzubehör der späten römischen Kaiserzeit aus Augusta Vindelicum/Augsburg. (Münchner Beiträge zur provinzialrömischen Archäologie 3.) Wiesbaden: Reichert Verlag, 2011.
pröttel 1991
Pröttel, Philipp Marc: Zur Chronologie der Zwiebelknopffibeln. In: Jahrbuch des Römisch-Germanisches Zentralmuseums 35 (1988) [1991], 347–372.
riha 1979
Riha, Emilie: Die römischen Fibeln aus Augst und Kaiseraugst (Forschungen in Augst 3.) Augst: Amt für Museen und Archäologie des Kantons Basel-Landschaft, 1979.
schmid 2010
Schmid, Sebastian: Die römischen Fibeln aus Wien. (Monografien der Stadtarchäologie Wien 6.) Wien: Museen der Stadt Wien – Stadtarchäologie, 2010.
s edlmayer 1995
Sedlmayer, Helga: Die römischen Fibeln von Wels. (Quellen und Darstellungen zur Geschichte von Wels. Sonderreihe zum Jahrbuch des Musealvereins Wels 4.) Wels: Musealverein Wels, 1995.
s edlmayer 2009
Sedlmayer, Helga: Die Fibeln von Magdalensberg. Funde der Grabungsjahre 1948–2002 und Altfunde des 19. Jahrhunderts. (Kärntner Museumsschriften 79. Archäologische Forschungen zu den Grabungen auf dem Magdalensberg 16.) Klagenfurt am Wörthersee: Verlag des Landesmuseums Kärnten, 2009.
merczi mónika
Újabb római kori fibulák Aquincum térségéből
Tanulmányomban Aquincum térségéből újabb 39, fémkeresős tevékenységből származó fibulát elemeztem. A hat típuson belül elkülöníthető változatok többsége a korábbi leletanyagból már ismert volt. A legkedveltebb típusnak az egygombos, erős profilú fibulák tekinthetők. Közülük elsőként a támlappal rendelkező változatok jelentek meg, ezeket az 1–2. században viselték. A támlap nélküli változatok már mind 2. századi készítmények voltak, közöttük egy egytagú darab is felbukkant. A noricumi-pannoniai szárnyas fibulákat két, Budaörsön elkülönített változatba lehetett besorolni, használatuk a 2. század közepéig igazolható. Az egyetlen kéttagú, megmagasított tűfészkű noricumi-pannoniai kétgombos fibula még a markomann háborúk előtt került Nyugat-Pannoniából térségünkbe. A második legnépszerűbb fibulatípusnak a térdfibulák bizonyultak, arányuk különösen Pomázon volt magas. A térségben elterjedt változatok mellett megjelent egy Felső-Moesiából és egy Germaniából vagy Raetiából származó darab is, az utóbbi rugóját fejlap helyett tok rejtette. A hagymafejes fibulák a 280 és 400 közötti időszakot fedik le. Idegen fibulaváltozatok megjelenése elsősorban a 2. századra tehető.
A 25 pomázi lelet nem köthető konkrét lelőhelyhez. Az egygombos, erős profilú, valamint a térdfibulák alapján Pomáz a római foglalás korától a 3. század elejéig folyamatosan lakott volt. A hagymafejes fibulák alapján a telepek és villák fennállása a 4. század végéig igazolható. A 11 solymári fibula két lelőhelyről származik. Közülük Erdei-földek lelőhelyen a fibulák alapján a 4. században is fennálló villatelepülés kezdete egyelőre az 1. századra tehető. Zöldfa-völgyben a villatelepülés kezdetét a 2. század végére teszik. A fibulák alapján a terület akár már a késő kelta korban is lakott lehetett, és ismerünk innen a markomann háborúk előtti fibulákat is. A három pilisjászfalui fibula között a késő kelta időszakhoz köthető fibula is található. Az idegen, nyugat-pannoniai noricumi-pannoniai kétgombos fibula ugyancsak pilisjászfalui lelet. Az úthálózat révén az azalokkal a pomázi, a solymári és pilisjászfalui eraviscus lakosok egyaránt kapcsolatban állhattak.
mónika merczi
Further Roman Fibulae from the Aquincum Area
In my study, I analysed 39 newly found fibulae from the Aquincum area found during metal detecting activities. Most of the variations within the six separable types were known from previously available artefacts. The strongly profilated fibulae with one knob can be considered the most popular type. Among these appeared at first the variants with backplate, worn in the 1st and 2nd centuries. The variants without backplate are all products of the 2nd century, a one-piece brooch was also found among these. The winged fibulae from the Norico-Pannonian region represented two variants, described among the material of Budaörs, which were proven to be used until the 2nd century. The only two-part fibula with two knobs and high catchplate from Noricum-Pannonia got to our region before the Marcomannic war from West Pannonia. The second most popular type of fibulae is the knee fibula; they were present in an especially high ratio in Pomáz. Apart from the popular variations of the region, a piece from Upper Moesia and another from Germania or Raetia were also found; the spring of the latter one was covered by a case instead of a head plate. The crossbow fibulae are from the period between 280 and 400. The appearance of foreign fibula variations happened primarily in the 2nd century.
The 25 artefacts from Pomáz cannot be connected to a specific site. Based on the strongly profilated fibulae with one knob and the knee fibulae, Pomáz was continuously inhabited from the time of Roman occupancy until the early 3rd century. The settlement and cottages existed until the late 4th century as demonstrated by the crossbow fibulae. The 11 fibulae found in Solymár are from two sites. The Erdei-földek site had a cottage settlement that is believed at this moment to have lasted even in the 4th century and was founded in the 1st century based on the fibulae. The starting point of the cottage settlement in Zöldfa valley is dated to the late 2nd century. Based on the fibulae, the region was inhabited as early as the late Celtic period and we know fibulae from before the Marcomannic war from the region. Among the three fibulae from Pilisjászfalu there is one connected to the late Celtic period. The foreign norico-pannonian fibula with two knobs from West Pannonia is also an artefact from Pilisjászfalu. Because of the road system, Eraviscus inhabitants of Pomáz, Solymár and Pilisjászfalu had a connection with the Azals.
Ottományi Katalin, PhD régész ottomanyi.katalin@gmail.com
Pilisszántó, Kálvária-dombon 1978-ban egy késő római őrtorony maradványait tárta fel Maróti Éva, a Pest Megyei Múzeumigazgatóság régésze.1 A lelőhely Pannonia Inferior – a késő római Valeria provincia – egyik belső útvonala, az Aquincumot Brigetióval összekötő átlós út mellett fekszik. Ez a Dunakanyart lerövidítő út (Itinerarium Antonini 245,7–246,2) szinte teljes hosszában meghatározható nyomvonalon fut Aquincum–Pilisszántó–Piliscsév–Kesztölc–Dorog irányába, és Tokodtól nyugatra (Tát határában) csatlakozik a limesúthoz (1. tábla 1). 2 Pilisszántón és Piliscséven az utat ellenőrző Valentinianus-kori őrtornyok alapfalai is előkerültek. 3 Kesztölcön pedig egy késő római vendégfogadót sikerült feltárni az út mellett.4 Az utak építése, karbantartása és ellenőrzése a katonaság feladata volt, így az út menti épületek, őrtornyok, posta- és lóváltó állomások is a katonaság felügyelete alatt álltak. Alaprajzuk a késő római korban többnyire megegyezik a limes őrtornyaival. A pilisszántói őrtorony négyszögletes alaprajzú, belül négy pillér tartotta az emeletet (külső mérete 17,88 × 17,74 m, falvastagság 1,7 m; 1. tábla 2).5 Döngölt padlóján beomlott kövek és vastag szenes réteg, sok kerámiával.
Kerámia
Pilisszántón nem teljes felületű feltárás, csak kutatóárkokkal történő hitelesítő ásatás folyt, mely az építmény alaprajzát tisztázta. Ennek során napvilágra került a leomlott kövek közötti szenes rétegből kb. 540 db perem- és díszített oldaltöredék.6 Az őrtorony kerámiáját Maróti Éva három
csoportra osztotta. A házi kerámia homokkal és apró kaviccsal soványított, szürke és barna színű edénytöredékekből áll. Mellette barnászöld mázú edények és kevés besimított díszítésű cserép került még elő.7 Valamennyi az égett rétegből származik (mélység: 50–90–190 cm).8 Ezt az anyag és kivitel szerinti felosztást én is követem – kiegészítve a simított felületű edénycsoporttal9 –, de szükségesnek tartottam a töredékek lerajzolását, típushoz kötését és az egyes formák összevetését elsősorban a hasonló alaprajzú és korú leányfalui és budakalászi őrtornyok anyagával.10 Legtöbb a házi kerámia, 60% (309 db). A mázas edény 24,2% (126 db), a simított 14,3% (73 db, és még 9 mázas), és mindössze 1,5% (kb. 8 db) a besimított kerámia (1. ábra).11 Néha keverednek az egyes kiviteli módok. Például a mázas tálak külső fele simított (9 db), esetleg festett (2 db). Gyakran ugyanolyan formák készültek különböző felülettel. Például a behúzott peremű tálak többsége simított, de előfordul egy-két mázas-
1. ábra: A különböző anyagcsoportok megoszlása (darabszám)
A feltárás publikálását az ásató már elvégezte (Maróti 1985), de a leleteket csak fotón közölte.
Pilisszántón kettéágazik az út. Az egyik Csobánkán keresztül haladt Pilisborosjenő és Üröm felé, a másik Pilisvörösváron át, ugyancsak Ürömre. Itt egyesült a két út, és a Bécsi út irányában érte el Aquincumot (Kovács 2007: 219); MRT 7: 6/28 (Csobánka), 15/8 (Pilisborosjenő), 17/12–12a (Pilisszántó), 21/21 (Pilisvörösvár), 37/11 (Üröm); Kelemen 2014: 63–64 (Piliscsév és Crumerum közötti szakasz). A térkép elkészítését Simon Bencének köszönöm. Pilisszántó, Kálvária (MRT 7: 151–153, 17/1. lh.); Piliscsév, Margéta (MRT 5: 277–278, 16/1. lh.): 1971-ben, hitelesítő ásatás során egy kerítésfallal és árokkal körbevett, 10 × 10 méteres őrtorony került elő (belső pillére nincs). Kerámiája késő római mázas és házi kerámia. Valentinianus-kori érmek keltezik. Kelemen 2014: 64–66 (részletesen ismerteti az egyes út menti építménytípusokat).
A feltárt falszakaszok rövidsége miatt az ásató nem készített rekonstrukciós alaprajzot (Maróti 1985: 160: nem szabályos négyzet, és a belső pillérek elhelyezkedése sem szabályszerű).
Ltsz. SZFM 79.31.1–176. Feldolgozás közben több, különböző számra leltározott perem is összeillett egymással, illetve elkülöníthetők a nem összeillő, de egy edényhez tartozó darabok is. Ez változtatott a darabszámon. Az összesítésben végül is 516 töredék szerepel. A házikerámia-oldaltöredékek és a kézzel formált kerámia nincs beleltározva. Jelenleg ezek még valahol a raktár mélyén rejtőzhetnek (a kézirat leadásáig nem sikerült megtalálni), így a feldolgozásból hiányoznak. Maróti 1985: 162: néhány mécses, egy terra sigillata és egy bronzedény-töredék származik még az ásatásról. Maróti 1985: 159, 162: a fal belső oldalán a köves, habarcsos réteg után, 50–90 cm mélységben nagy, faragott köveket tartalmazó, fekete földes réteg kezdődött. Ebből származott az összes leletanyag: faragott kövek, bélyeges téglák, érmek, edénytöredékek.
Ezeket az ásató részben a házi kerámiához, részben a besimított edényekhez sorolta be (MRT 7: 152–153, 12. lábjegyzet). Ottományi 1991; Ottományi 2004. Több Dunakanyarban lévő, Valentinianus-kori erődítmény kerámiája is hasonlóságot mutat, pl. Nógrádverőcén hídfőállás (Ottományi 2022a), kerítésfallal körülvett kiserőd Pilismarót-Malompatakon (Ottományi 1996), táborleszűkítés Dunabogdányban (Ottományi 1999) stb. A díszítetlen oldaltöredékek hiányában nem érdemes statisztikai számításokat végezni és a százalékos megoszlást összehasonlítani a hasonló alaprajzú őrtornyok kerámiájával.
és házikerámia-töredék is. A vízszintes peremű tálforma mázas- és házikerámia-kivitelben egyaránt gyakori, de ezen belül a vállban megtörő változat szinte csak házi kerámiából fordul elő (2. ábra). A fazék-, hombár-, fedőforma máshol kizárólag a házi kerámiára jellemző, Pilisszántón viszont mázas felülettel is található egy-egy darab stb. Egész készletek kerültek elő az egyes típusokból, különböző méretben és kivitelben.12
2. ábra: A tálformák megoszlása kiviteli mód alapján
Házi kerámia
Anyaga és színe nagyon egységes. A többség másodlagosan sötétszürkére vagy feketére égett. Ami nem égett meg, az világosabb szürke (a törése ezeknek is sötétebb) vagy pedig vörösesbarna színű. Jól iszapolt, homokkal soványított anyagból készültek, gyakran apró kavicsos soványítással. Ez utóbbi kivitel elsősorban a fazekakra jellemző. A 4. század végén szokásos vékony falú, szemcsés, keményre égetett anyagból csak három fazék és egy alávágott peremű fedő készült.13 Van néhány sűrűbben kavicsos, rosszul iszapolt és kidolgozott fazék is (kb. 10–15 db). Formáját tekintve a töredékek több, mint a fele bögre- vagy fazékperem (168 db), a hozzájuk tartozó fedővel (66 db). 45 db tál és 20 db kor-
só különíthető még el. A pohár (2 db), hombár (3 db) és mécses (2 db) egyaránt kevés. Díszítetlen oldaltöredék nem lett beleltározva. Összesen van kb. 310 darab.
Tálak (45 db)
A peremek többsége vízszintes peremű csésze (70%), a többi típusból csak pár darab található. Behúzott peremű tál: egy kavicsos, rosszul kidolgozott, duzzadt peremű darab lehetett akár fedő is (3. tábla 5). Az erősen behúzott peremű fedőtálakkal hasonló a helyzet (3. tábla 7 ).14
A behúzott peremű tál a késő római kerámia egyik leggyakoribb típusa számtalan variációval, a laposabb tányértól kezdve a mélyebb tálakig.15
Feltűnő, hogy a pilisszántói házi kerámiában csak egy-két töredék található.
Gyűrűs peremű tál: négy darab (2. tábla 1–2; 79.31.84a–b). Anyaguk enyhén kavicsos, kicsit hólyagosra vagy lyukacsosra égve. A forma kora római előzményekre vezethető vissza. A késő római korban a 4. század elejétől lép fel ismét házikerámia- és simított kivitelben, majd később mázas felülettel is gyártják. Megérte az 5. századot is.16
Tagolt felsőrészű, kónikus aljú tál: két darab. Egyik töredék pereme több bordával tagolt (79.31.23a), felülete sima, de nem simított. Hasonló típus belül mázas, kívül simított felülettel található Pilisszántón (9. tábla 3). A másik töredék pereme tagolatlan (79.31.162), kicsit szemcsés, keményre égetett anyagból. A típus ugyancsak kora római előzményekre vezethető vissza. A 4. században elsősorban a simított kerámiára jellemző, bár néha házi kerámiából és mázas felülettel is előfordul. Egyes helyeken megérte az 5. század elejét is.17
Vízszintes peremű csésze: 31 darab (2. tábla 3–8) 18 Többnyire csak kis peremtöredékek
A hasonló peremeket az ásató egy számra leltározta. Ezen belül a-b-c számozással különítettem el a lerajzolt darabokat. 79.31.43b-c (fedőhornyos fazék: 5. tábla 4, 6), 72b (fedő), ltsz. nélküli fazék (4. tábla 9). Ottományi 2012: 239, 194. kép 8–9; Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 8.8, 10. Grünewald 1979: 64, Taf. 58.3–13; Ottományi 1989: 497–503, Fig. 113–115; Adler-Wölf 2010: 293–400 (1–6. fázis), pl. Taf. 101. KE 2909–2930 (Vindobona 6. fázis).
Bónis 1942: 22, XXI. t. 29–33 (1–2. század); Grünewald 1979: 59, Taf. 17.9 (kora római, agyagmázas változat), Taf. 52.5–14 (4. század első fele – középső harmada); Ottományi 1989: 504, Fig. 116.29 (Valentinianus-kor és 4. század vége), Fig. 116.30 (simított, 5. század elejéig); Keszthely-Fenékpusztán az erőd építésétől kezdve előfordul (Horváth 2011: 617, Abb. 12.7); Arrabona, népvándorlás kori 3. fázis (Tomka 2004: Taf. 8. 5); Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 8. 1, 9, 13 (házi kerámia), Abb. 2.2 (simított); Sedlmayer 2007: 242, (Carnuntumi tábor 5. periódus vége, 400–420); Adler-Wölf 2010: Taf. 77. KE2200, Taf. 80. KE2771 (Vindobona 5. fázis).
Bónis 1942: XXII. t. 4, 6 (kora római); Ottományi 1989: 504, Fig. 116.27 (egy és kétosztatú változat, 5. század eleji tárolóverem); Ottományi 1991: 8–9, 3. tábla 13 (egyosztatú); Ottományi 1999: 353, pl. VIII. 8; Horváth 2011: 615–617, Abb. 12.1–3; Tomka 2004: Taf. 6.8 (Arrabona, népvándorlás kori 2. fázis); Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 8. 9, 11 (mauterni kemence), Abb. 29.9 (Sommerein); Gassner 2000: 217–218, Abb. 185 (mauterni tábor 6. periódusa). 79.31.5 (11 db, nem mindegyiken maradt meg a válltörés, egyiken mázpettyek), 50, 73 (4 db, egyik megtört fallal), 77 (2 db, egyik megtört falú), 82 (megtört vállú tál perem nélkül), 86 (rontott?), 113, 115, 131, 132 (3 db, egyik válltöréssel), 149 (válltöréssel, deformált), 157, 158 (3 db, válltöréssel); Maróti 1985: 163, V. t. 7, 9, 10, VI. 1, 3).
1. tábla: 1: Az átlós út nyomvonala a Dunakanyarban (Simon Bence); 2: Az ásatás szintvonalas felmérési rajza (Maróti 1985: 1. kép)
maradtak meg. Kb. a felénél látható a válltörés, ezek alja kónikus volt. Peremüket és vállukat körbefutó bekarcolások is díszíthetik. Jól iszapoltak, anyagukban kevés kavics. Két töredék lehetett esetleg rontott (6. tábla 4, 6). 19 Egy kis csészén kívül mázpettyek (lásd 9. tábla 6. forma). A kis csésze vagy lapos tálforma mázas kivitelben a leggyakoribb. A megtörő vállú, kónikus aljú csészék inkább a házi kerámiában fordulnak elő, a Valentinianus-kortól kezdve.20
Szűrőtál: 7 darab (3. tábla 1–3). Egyforma típus, kis, vízszintes peremmel, függőleges fallal, lapos talppal (vállukon bekarcolt vonalak futhatnak körbe). Oldaluk szögletes vagy kerek lyukakkal áttörve.21 Jól iszapolt és keményre égetett anyagból készültek. Hosszú életű, több évszázadon át használt forma (2–4. század).22 A pilisszántói edények egységes peremkiképzése, díszítése és viszonylag nagy mennyisége mutatja, hogy egy műhely gyártmányai lehettek.
Korsók (20 db)
Kiöntős perem: három darab.23 Anyaguk jól iszapolt (2 db), illetve apró kavicsos (79.31.139.). Színük szürke, kettő sötétebbre égett. A 18. és 120. töredék pereme egy bemélyedő vonallal osztott.24
A 139. nyakán pedig kiugró borda. Egy vízszintesen kihajló kis peremtöredékről nem mondható meg biztosan, korsó volt-e (79.31.119.).
A korsótöredékek többsége fül (12 db). Általában szalagfül, kettőnek az alján ujjbenyomkodások (7. tábla 6: van egy hasonló mázas töredék is).25 Két nyaktöredék, egyiken sűrű bekarcolások futnak körbe (6. tábla 1). Egy válltöredéken dupla
bemélyített vonalak. Továbbá egy kis méretű, behúzott, téglaszínű talptöredék is korsóhoz tartozhatott.
Pohár (2 db)
Az egyenesen álló kis peremtöredék lehetett akár korsó is (3. tábla 4). A másik egy vékony falú talptöredék.
Bögre és fazék (168 db)
Kihajló vagy fedőhornyos peremkiképzéssel készültek. Többségük fazék, csak néhány kisebb átmérőjű és vékonyabb falú töredék tartható bögrének. Ilyen formákat hasonló, de mégsem teljesen egyező peremmel a legtöbb településen találunk. Minden kis műhely helyben gyártotta ezeket az egyszerű főző- és tárolóedényeket.26
Kihajló peremű bögre és fazék (kb. 74 db; 4. tábla): a kis méretű, kihajló vagy ferdén felálló peremű bögrék szájátmérője kb. 5–8 cm (pl. 4. tábla 1, 3; 79.31.59).27 A fazekak nyakán néha borda is futhat körbe (4. tábla 8). Ez utóbbi forma elsősorban a simított edényekre jellemző. Peremük duzzadt, alig kihajló vagy íveltebb, jobban kihajló (4. tábla 2, 4–7), néha vízszintes.28 Anyaguk jól iszapolt, ritkán apró kavicsos, egy-két esetben rosszul kidolgozott (pl. 79.31.68. stb.). Számtalan variációban készültek a 2–4. századig.29 Pilisszántón jellegzetesek a ferdén, majdnem vízszintesen kihajló, szögletesre vágott végű nagy edények. Egész készlet készült ilyen peremmel, kisebbnagyobb méretű fazekak, sőt hombárok is előfordulnak közte (4. tábla 10–11).30
A 149. számú töredék pereme kissé deformálódott, a 86. töredék pedig túlégett, nagyon lyukacsos és repedezett. Kérdés, hogy másodlagosan ennyire égett vagy félig rontott edény. Kora római előzmény: Grünewald 1979: 58; Gassner 2000: 213–215, Abb. 183 (2–3. század); Kelemen–Merczi 2019: 134–135, 23–25. tábla (1–4. század); Ács-Vaspuszta: Ottományi 1989: 505–506, Fig. 116.35 (Valentinianus-kor és a század vége); Budakalász–Luppacsárda: Ottományi 2004: 272–273, II. tábla, 3, 5 (házi kerámia), 2, 4, 6 (mázas); Leányfalu: Ottományi 1991: 9–10, 10–11. tábla 54–55, 57 (válltöréssel); Dunabogdány: Ottományi 1999: 353–354, pl. IX. 2–3 (csésze), 7–8 (válltöréssel); Ottományi 2020b: 51, Fig. 12. 2–4 (Visegrád–Gizellamajor); Nógrádverőce (Ottományi 2022a: 11. tábla 3–9). 79.31.48, 89, 90, 125 (3 db), 170; Maróti 1985: 163, IV. t. 3–7; A 3. tábla 3. edénye belül fehér színű, ami talán a túlsavazott máz következtében alakult ki. A forma mázas kivitelben is előfordul (Grünewald 1979: 70, Taf. 65.70).
Ottományi 2012: 253, 193. kép 12–13 (Budaörs); Ottományi 2020a: 87, 4. tábla 1–2 (Visegrád); Grünewald 1979: 49, Taf. 36, 5–9 (mázas felülettel: Taf. 66.2); Kelemen 2014: 50, 16. kép (4. század végi járószint).
79.31.18, 120, 139; Maróti 1985: 162, III. tábla 5. Kiöntős korsók pl. Budaörs (Ottományi 2012: 244, 195. kép 1–2); mauterni tábor 5. periódus (Groh–Sedlmayer 2002: 243, Abb. 146.441) stb.
Leányfalu: Ottományi 1991: 43. t. 2 (házi kerámia és simított változat). Pl. Leányfalu (Ottományi 1991: 11–12, 22–27. tábla); Dunabogdány (Ottományi 1999: 356–358, pl. XI., pl. XII. 1–4); Budakalász–Luppacsárda: Ottományi 2004: 273, IV. tábla 2–4, 8, 10 (kihajló perem), V. t. 4–7 (fedőhornyos perem); Ács-Vaspuszta: Ottományi 1989: Fig. 123–126 (kihajló perem), 127.1–130.24 (fedőhornyos perem); Mautern: Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 11 (házi kerámia és simított).
Maróti 1985: 162, III. tábla 2, 4. Fazék: 79.31.2 (20 db), 16 (2 db), 44 (10 db), 47 (2 db), 68 (19 db), 96, 110 (2 db), 113 (2 db), 129 (7 db), 145 (2 db), 153 (3 db); Maróti 1985: 162, II. t. 5–7, III. t. 1, 3. Horváth 2011: 621–623, Abb. 10 (Keszthely-Fenékpuszta); Gassner 2000: 208–209, Abb. 181.a–c (Mautern); Groh–Sedlmayer 2002: 258–274, Abb. 150–156 (Mautern). 11 db, ebből 6 hombár: 79.31.16 (2 fazék, 1 hombár), 69 (5 db hombár), 112 (3 db).
2. tábla: Házikerámia-tálak
3. tábla: Házikerámia-edények
4. tábla: Kihajló peremű házikerámia-bögre, -fazék, -hombár
Fedőhornyos peremek (93 db; 5. tábla): a szájátmérő kb. 8–20 cm között mozog, tehát bögre- és fazékforma egyaránt készült ilyen peremmel.31 Egyik perem (5. tábla 4) talán a lefelé szélesedő nyakú, kiugró vállú, úgynevezett leányfalui fazékformához tartozik. 32 Bár pont válltól lefelé hiányzik, de kivitele (vékony falú, szemcsés, keményre égetett) is erre a késői típusra utal. A töredékeknek kb. a fele jól iszapolt, homokkal soványított, másik fele apró kavicsos, közepesen jól iszapolt, csak egy-két durvább kivitelű, rosszabbul iszapolt, kavicsos darab van közte. A legkésőbbi szemcsés, keményre égetett anyagú, vékony falú fazékból három fordul elő (4. tábla 9; 5. tábla 4, 6). Egy fazéknak a pereme nyomott, kicsit torzult, de még nem rontott (5. tábla 2).33
Hombár (6 db)
Formája valamennyinek ugyanolyan, mint a ferdén vagy vízszintesen kihajló, szögletesre vágott végű fazekaké (4. tábla 11; 79.31.16, 69).34 Ugyanez a forma mázas (7. tábla 5; 11. tábla 8–10) és simított felülettel (13. tábla 10) is megtalálható Pilisszántón.
Fedő (66 db)
Kevés kivétellel valamennyi alávágott peremű, késői típus (3. tábla 6–9). Némelyik egyaránt lehetett behúzott peremű tál vagy fedő (3. tábla 5, 7; 79.31.163). Van három fedőgomb is (3. tábla 10; 79.31).35 Anyaguk keményre égetett, jól iszapolt, néha apró kavicsos, egy esetben szemcsés. Előfordul, hogy az edény két darabja más színűre égett (3. tábla 7 ). Az alávágott peremű fedő használata az egész 4. századra jellemző. Itt a Dunakanyar Valentinianus-korban épített őrtornyaiban és táboraiban a 4–5. század fordulójáig is tovább él.36
Mécses (2 db) Formája és típusa megegyezik a mázas mécsesekével. Mindkét változatból csak kis töredékek
maradtak meg (lásd 6. tábla 5). A késő római korban a mécses már ritka. Házikerámia-mécsest ismerünk például Tokodról, Leányfaluról, Visegrád–Gizellamajorból, Esztergomból, Intercisáról stb.37
Mázas kerámia (3. ábra)
Az ólommázas kerámia az a tipikusan késő római kerámiafajta, mely Pannoniában nagyobb mennyiségben a 4. század középső harmadában – második felében tűnik fel, és helyenként még az 5. század közepén is gyártják. Az egyre csökkenő számú importedényeket próbálják meg pótolni ezzel a fémedényeket és sigillata chiara tálakat utánzó, fémes fényű kerámiával.38
A pilisszántói edények formái között a máshol is megszokott csészék, tálak, tányérok és korsók dominálnak, de kis mennyiségben fazék, sőt hombár, fedő és mécses is előfordul mázas felülettel. Olyan edényekre is kerül tehát máz, melyekre más lelőhelyeken nagyon ritkán. Ez a megoldás elsősorban ott fordul elő, ahol helyben készül a mázas kerámia. Például Budakalász–Luppacsárdán nemcsak a mázas kerámia feltűnően magas százalékaránya (46,5%) bizonyítja a helyi gyártást, hanem a mázzal spriccelt bögre- és fazékformák
3. ábra: A mázas edényformák százalékos megoszlása
79.31.1 (40 db, kb. 20 edény), 43 (15 db), 70 (14 db), 111 (5 db), 128 (6 db), 145, 154 (10 db), ltsz. nélküli fazékperem; Ottományi 2012: 252, 199. kép 9–12, 200. kép (Budaörs). Ottományi 1991:12–13, 28–34. tábla. Hasonló egy vízszintes peremű tál is (2. tábla 8); kissé benyomódott peremű edények más lelőhelyeken is előfordulnak. Pl. Nógrádverőce (Ottományi 2022a: 5. kép 2); Visegrád–Gizellamajor: Ottományi 2020b, 54, 59, Fig. 14. 3. Maróti 1985: I. tábla 7, II. tábla 1–4. 79.31.37 (22 db, kb. 10 edényhez tartozott), 56 (8 db), 57 (2 db), 72 (14 db), 126 (6 db), 142 (3 db), 143 (fedőgomb), 151, 163, 174 (8 db); Maróti 1985: 164, VI. t. 9, VII. t. 1–5. Grünewald 1979: 64, Taf. 59. 21–23 (a tábor 4. periódusa, kb. a 300-as évektől); Leányfalu (Ottományi 1991: 31, 36. tábla 4); Dunabogdány (Ottományi 1999: 359, Pl. XII. 8); Ottományi 1989: Fig.132.17 (4. század közepétől az 5. század elejéig); Ottományi 2020a: 87, 4. tábla 7–8 (Visegrád–Gizellamajor); Horváth 2011: 625, Abb. 7.3, 6 (Keszthely-Fenékpuszta); Ottományi 2012: 253, 205. kép 16–18 (Budaörs).
Iványi 1935: 20–21, Typ XXII (3–4. század); Lányi 1981: Abb. 15.13 (Tokod); Leányfalu: ltsz. 56.42.1 (bevagdosott díszítés), 56.42.3 (szürke); Kelemen–Merczi 2019: 151, 48. tábla 496 (3. század közepe).
Bónis 1991; Cvjetićanin 2006; Hárshegyi–Ottományi 2013: 489–499.
5. tábla: Fedőhornyos peremű házikerámia-edények
megléte, továbbá az egységes tálformák, melyekből egész sorozatokat gyártottak.39 Leányfalun is mázazták a házi kerámiára jellemző, úgynevezett leányfalui bögre- és fazéktípust, valamint mázas mécsesek is maradtak ránk. A pilisszántói anyagban a mázas kerámia az egyetlen, amelyet teljes mennyiségben sikerült beleltározni (peremek, oldalak, talpak), így itt érdemes statisztikai számításokat is végezni (126 db).
Tálak (62 db)
A tálaknak majdnem a felét a vízszintes peremű tálak és csészék alkotják (44,4%). Kicsivel kevesebb a dörzstál (36,5%). A többi tálformából csak pár darab került elő (2. ábra). Behúzott peremű tál (3 db): kívül két bemélyített vonal fut körbe a peremükön. Az egyik meredek falú, kónikus kis csésze, égett mázzal (9. tábla 1).
A forma a Duna vidékén ritkább, Raetiában és Noricumban gyakoribb a 4. század végi lelőhelyeken. Nemcsak mázas, hanem simított- vagy házikerámia-kivitelben is gyártják. Legközelebb Visegrádon, Leányfalun és Esztergomban fordul elő.40 A másik pilisszántói típus egy mélyebb, gömbölyű tál, ami elsősorban a simított kerámiára jellemző. Mázas felülettel kettő található. Mindkettőn égett, sötétzöld máz. Egyik csak belül mázas (kívül mázpettyek), a másikon kívül is összefüggő a máz (9. tábla 2; 79.31.150.). Méretük kisebb, mint a simított felületű tálaké (szájátmérő: 15 cm). Ez utóbbi forma kora római eredetre vezethető vissza, és kevésbé jellemző a késő római mázas kerámiára.41 Tagolt felső részű, kónikus aljú tál (kb. 2 db): a belül égett mázzal borított tál külső fele vízszintesen simított, és két töredéke különböző színűre égett (9. tábla 3). Máshol mázas felülettel ritka.
A Dunakanyar Valentinianus-kori erődítményeiben van pár darab.42 Pilisszántón nemcsak simított felülettel, de házikerámia-kivitelben is előfordul. Van még egy duzzadt, tagolt peremű
töredék, melynek formája nem állapítható meg pontosan, talán ide tartozik (79.31.12). Gyűrűs peremű tál (1 db): kónikus alsó része, kívül simított felülete az előző tálformára hasonlít, de peremét nem tagolják, hanem határolják a duzzadt szegélylécek (9. tábla 4). Máza sötétzöldre égett. Simított felülettel (12. tábla 7–8) és házikerámia- (2. tábla 1–2) kivitelben is előfordul Pilisszántón. A kora római előzmények elsősorban házi kerámiából vagy agyagmázzal készültek.
A késő római változatokon az alsó szegélyléc már gyakran eltűnik, majd bikónikus tál lesz belőle (duzzadt peremmel). Ilyen tálakat találunk például Budakalász–Luppacsárdán mázas- és házikerámia-kivitelben.43 Máshol mázas kivitelben nem jellemző.
Vízszintes peremű csésze és tál (28 db + 1 mázpettyes):44 vízszintesen kihajló peremmel kis csészéktől kezdve a nagyobb, mélyebb tálakig, valamint lapos tányérokig egész készletek találhatók a pilisszántói őrtoronyban (8. tábla 1; 9. tábla 5–10). A megtört vállú, kónikus aljú, későbbi változat itt nem fordul elő. A perem szélén többnyire egy vagy két bemélyített vonal fut körbe. Plasztikus benyomkodások csak egy csésze peremén láthatók (7. tábla 1; 9. tábla 5). 45
A csészék szájátmérője 11–16 cm, a nagyobb tálaké 19–22 cm, a legnagyobb, festett peremű tál 29 cm-es szájátmérővel rendelkezik. Hat tálnak a külső felén vízszintes simítás, közülük egynek a peremén festett, geometrikus minta is látható.
A tálak többségén égett a máz (20 db), színük sötétszürke, a többi sötétzöld (5 db), néha világosabb zöld vagy zöldesbarna mázas (barnásszürke vagy vörösesbarna színű anyagból). Egy szürkére égett, házikerámia-csészén kívül néhány mázpetty látható (79.31.5b).
A forma elsősorban mázas felülettel jellemző, bár Pilisszántón házikerámia- és simított változatban is előfordul. Fémedények és sigillata chiara
Ottományi 2004: 268–272. Visegrád–Gizellamajor: Ottományi 2020a: 106 (82. lábjegyzet további irodalommal), 10. tábla 2; Ottományi 1991: 2. tábla 9a (simított); Kelemen–Merczi 2019: 146, 42. tábla 431 (simított); Grünewald 1979: 71, Taf. 68.4–8 (Carnuntum); Ladstätter 2000: 121, Taf. 7.3–4 (mázas), Taf. 17.1 (házi kerámia); Groh–Sedlmayer 2002: Taf. 44.866 (mauterni tábor 6. periódus). Bónis 1991: 131, Abb. 15. 3–4 (Tokod); Cvjetićanin 2006: 47, LRG 57 (Moesia, 4. század második fele). Ottományi 1991: 15, II. tábla 11, 12a (Leányfalu); Ottományi 1996: Abb. 3.6a (egyosztatú); Ottományi 1999: 339, pl. IV. 1 (Dunabogdány); Ottományi 2020b: 30, Fig. 4. 3 (Visegrád); Ottományi 2022a: 6. kép 1 (Nógrádverőce); Kelemen–Merczi 2019: 141, 38. tábla 393–394 (Esztergom); Quintanis (Christlein 1982: 240, Abb. 19.3); Mauternben van egy simított, kívül mázpettyes töredék (Gassner 2000: 217, Abb. 216. D. 6.98); Iatrus, B fázis: Conrad 2007: 217, Abb. 35.1021 (perem széle benyomkodva).
Ottományi 2004: 269, I. tábla 6–8. A forma előzményeit ld. a házi kerámiánál. Maróti 1985: 165, X. tábla 3–6, XI. tábla 1–2.
Ottományi 1991:16, 10. tábla 48, 48a, 52 (Leányfalu); Bónis 1991:144, Abb. 1.5–11, 15–17, Abb. 22.1–10, 167–172. jegyzet további irodalommal; Grünewald 1979: 71, Taf. 67. 8–9; Ottományi 1999: 337, pl. I. 9–10; Ottományi 2015: 28–29, 3. kép 4, 7. kép 1, 16. kép 3; Ladstätter 2000: 120–121, 123, Taf. 5.1, 9 (csészék; Hemmaberg); Conrad 2007: 217, Abb. 9.1015–1018 (Iatrus, Phase B).
6. tábla: 1: házikerámia-korsó; 2–3: simított edények; 4, 6: deformált peremek; 5: mázas mécsesek (fotó: Deim Balázs és a szerző)
1.
3.
4.
2.
7. tábla: Mázas kerámia (fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum, Deim Balázs)
1. 2.
8. tábla: Mázas kerámia (fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum, Deim Balázs)
1.
2.
3.
4. 5.
tálak utánzataként született. II. Constantius korától az 5. század első harmadáig megtalálható.46
A leányfalui és tokodi műhely sokféle változatban egész készleteket gyártott belőle.47 A legkésőbbi változatok peremén található bekarcolt hullámvonalat48 egy pilisszántói tálon festett zeg-zug minta helyettesíti (9. tábla 10). A festés sötét színűre égett, így az eredeti színe nem állapítható meg. Festett peremmel hasonló forma egyelőre csak Tokodról ismert (barna festés, rombuszokból kialakított rácsmintával).49
Dörzstál (23 db):50 a mázas tálak legjellegzetesebb formája. Minden késő római telepen előfordul. Nagy mennyisége mutatja a római étkezési kultúra jelenlétét a provincia fennállásának végéig. Belsejében kavicsozás, erre került rá a máz (így a kavicsok gyakran alig látszódnak). Pereme galléros, erősen kihajló, néha felfelé álló. A legkésőbbi rövid vagy madárcsőrszerű peremek nem jellemzők a pilisszántói anyagra.51 Többségének égett a máza (16 db), három sötétzöld, három közepes zöld és egy zöldesbarna színű. Az anyag színe ennek megfelelően alakul (kevés vörös és barnásszürke, a többség szürkére égett). Ez a legkorábbi mázas edényforma Pannoniában. Constantinus-dinasztia kori rétegektől kezdve az 5. század közepéig megtalálható.52 Függőleges falú, tagolt peremű, mély tál (10. tábla 6): a töredék túl kicsi a pontos forma és szájátmérő megállapításához. A kora római festett kerámiában vannak előzményei.53 A késő római korban nagyobb tálak vagy kisebb bikónikus, fü-
les csészék is készültek hasonló peremmel.54
Egyéb tálak (4 db): duzzadt peremű, mély tál, perem alatt bordával (79.31.83), egy kónikus alsó rész (79.31.29) és egy belül mázas talp (79.31.33), valamint oldaltöredék (79.31.102) sorolható még ide.55 Pontos formájuk kérdéses.
Korsók (53 db) Perem nagyon kevés van, némelyiken fülindítás helye. Az egyfülű korsók szalagfüle mindig a peremből indul, a kétfülű korsóké a gallérból.
Tölcséresen kihajló perem (4 db): enyhén profilált peremek, a perem széle többnyire bemélyített vonallal osztott. Kettő égett (79.31.20), a másik kettő nem. Ez utóbbiak szürke színűek, zöld mázzal (11. tábla 3–4). 56 A késő római kerámiában gyakori forma, nyaka többnyire bordával tagolt. Üveg- és fémedényelőzményre vezethető vissza. A pannoniai temetőkben a 330-as évektől a 380-as évekig megtalálhatók. 57 Párhuzamosan használják a század utolsó negyedétől az 5. század első negyedéig a simított felületű, illetve besimított díszítésű, hasonló típusú korsókkal.58 Kétfülű, nagy méretű korsó (11. tábla 5): nyakán borda (gallér), ebből indul a két fül (egyiknek a helye maradt meg). Égett sötétszürke, rajta kívül sötétzöld máz. A forma a Rajna-vidéki üvegedények agyagutánzata. Ennek az amphoraszerű, mázas edénynek ép példányai a késő római temetőkből ismertek. A tokodi fazekasműhely gyártotta is.59 A kerítésfallal körbevett budakalászi és leányfalui
Hayes 1972: 119–121, Form 70–71 (peremén gyöngysorszerű díszítéssel, a 4. század végén – 5. század elején); Ottományi 1989: 506, Fig. 116. 38–39; Cvjetićanin 2006: 34–39, LRG 27 (csésze), 54–55, LRG 71 (laposabb tálak). Ottományi 1991: 15–17, 10. tábla (csészék), 11–12. tábla (lapos tálak); Bónis 1991: 129–131, Abb. 1., Abb. 9.1–10. Leányfalu: Ottományi 1991: 11. tábla 60, 12. tábla 61, 63 (bekarcolt), 12. tábla 62 (besimított); Tokod (Bónis 1991: 144, Abb. 9. 4, 7); Cvjetićanin 2006: 43, LRG 42, 53–55, LRG 71a (bekarcolt és benyomkodott hullám, 4. század utolsó harmada – 5. század eleje); Ladstätter 2000: Taf. 4.12–13; Conrad 2007: 217, Abb. 8.1004 (Iatrus, Phase B). Bónis 1991: 129, Abb. 1.1. Maróti 1985: XI. tábla 3–6, XII. tábla 2. A peremformák különbözősége nem biztos, hogy mindig időrendi különbséget jelent, inkább a különböző műhelyekre vezethető vissza (Ladstätter 2000: 129).
Bónis 1991: 123–129, Abb. 3; Ottományi 1991: 17, 13–14. tábla; Ottományi 2015: 27–28 (154. lábjegyzet további irodalommal); Cvjetićanin 2006: 21–25, LRG 1–2 (4. század eleje – 5. század eleje); Horváth 2011: 606–609, Abb. 5, Abb. 6.1–8; Kelemen–Merczi 2019: 143, 39–40. tábla; Gassner 2000: 219–221, Abb. 186; Groh–Sedlmayer 2002: 205–210, Abb. 137–138; Ladstätter 2000: 124–130 (keltezés).
Grünewald 1979: 42, Taf. 26.17 (pohár).
Leányfalu: Ottományi 1991: 5. tábla 21 (mázas), 14. tábla 78 (házi kerámia); Dunabogdány: Ottományi 1999: 339, Pl. IV.3 (alja kónikus a válltörés alatt, talán kétfülű csésze); Dacia: Cvjetićanin 2006: 84, LRG 138 (füles csésze: 4. század második fele).
Maróti 1985: 165 (mély tálak), XI. tábla 7 (kónikus aljú tál).
Maróti 1985: 164, VII. tábla 8, IX. tábla 2, 6. Nádorfi 1992: Taf. I. 2a–d, 9, 45–47 (a sírokban talált érmek alapján történő keltezés csak terminus post quem értékű); Lányi 1981: 176, Abb. 9.72, Abb. 16.118 (mázas).
Grünewald 1979: 68, Taf. 64.6–8, Taf. 65.4–6; Bónis 1991: 135, Abb. 5.7, Abb. 11.18; Ottományi 1991: 18, 17. tábla 18 (simított), 18. tábla 19–20 (simított), 21 (mázas); Ottományi 1999: 340, Pl. IV.4–6 (mázas), pl. VII.2 (simított); Ottományi 2011: 268, 4. tábla 7–8, 7. tábla 4–5 (Budaörs, további analógiákkal); Horváth 2011: 613, Abb. 6.9–10; Cvjetićanin 2006: 57–60, LRG 80 (4. század második harmada – 5. század eleje); Conrad 2007: Abb. 34.1104 (Iatrus C fázis).
Bónis 1991: 137–140. Abb. 8.13 és 25.1 (Tokod), Abb. 27. és 28 (Somodorpuszta, Intercisa, Csákvár); Lányi 1981: Abb. 8.51 (Tokod); Nádorfi 1992: 50, Taf. II.2b.
9. tábla: Mázas tálak
őrtoronyból is van egy-egy perem nélküli, majdnem ép, kétfülű korsó.60 Megélte az 5. század első felét.61
Kisebb peremek : több kis peremnél a korsó formája a töredék kis mérete alapján nem állapítható meg biztosan (5 db). Többségük szűk nyakú, egyfülű korsóhoz tartozhatott. Egyik tölcséres, kónikus perem, kívül bemélyített vonallal tagolva (11. tábla 1).62 Két darabnak egyenesen álló a pereme, sötétszürke színűek, sötétzöld mázzal és a fülindítás helyével (79.31.92). Egy szűk, hengeres nyakú korsó, perem alatt bordával (11. tábla 2) ugyancsak ritkább forma.63 Szélesebb szájú korsó és bögre egyaránt lehetett egy duzzadt peremtöredék (79.31.19).64 Fülek (9 db): általában szalagfülek, közte két darab nagy méretű korsóhoz köthető. A kisebb hurkafülek (2 db) bögréhez is tartozhattak (79.31.25. és 98).
Oldal- és talptöredékek (35 db): a kívül mázas nyak- és válltöredékek ugyancsak korsókhoz kapcsolhatók. Egyiken három ujjbenyomkodás, ami a fül alatti részt szokta díszíteni. Hasonló töredékek házi kerámiában is előfordulnak (7. tábla 6).65 Plasztikus díszítés egy alig látszó, bekarcolt hullámvonal (11. tábla 6) és a vállon körbefutó benyomkodások (7. tábla 4) 66 Piros festett vonalak egy kis, zöld mázas töredéken (8. tábla 5). Három behúzott talp köthető még korsóhoz (79.31.33).
Fazék és hombár (4 db)
Ferdén kihajló peremű, egyenesre vágott végű nagy edény : fazék- (7. tábla 5; 11. tábla 8) és hombár- (11. tábla 9–10.) méretben egyaránt előfordul.
Formáját és anyagát tekintve ugyanolyan, mint a házikerámia-fazekak, de a másodlagosan égett edények felületén lyukacsosra égett és fehérre savazott mázmaradványok is láthatók. A hasonlóságok miatt a házi kerámiával egy műhelyben készülhetett és került Pilisszántóra ez az edénytípus. A mázas fazék általában rendkívül ritka, rajtuk a máz többnyire nem összefüggő. A leányfalui műhelyben egy fedőhornyos peremű, füles fazék és néhány, úgynevezett leányfalui típusú fazékperem fordul elő. Budakalász–Luppacsárdán pedig kívül mázcsíkos, kihajló és fedőhornyos peremű fazekak találhatók. Formájuk nem egyezik a pilisszántóival.67 Egy mázas hombár – másfajta peremmel, mint Pilisszántón – az esztergomi katonai tábor anyagában is megtalálható.68 A moesiai és daciai anyagban több kihajló peremű fazék is előfordul a 4–5. század fordulóján. A hombárok későbbi, 6. századi környezetben találhatók.69 Az itáliai Carlinóban kihajló és fedőhornyos peremű fazekak, továbbá vízszintesen kihajló peremű nagy fazekak készültek, gyakran kívül mázcsíkokkal.70
Két vastag falú, kívül mázas talptöredék is valószínűleg fazékhoz köthető (bár van egy hasonló vastagságú, kívül simított, belül mázas táltalp is: 79.31.33).
Fedő
Lapos végű fedő, kívül égett mázcsíkokkal, ráfolyt mázzal (11. tábla 7). Felülete sima, jól kidolgozott. Mázas fedő más lelőhelyeken ritka, legfeljebb véletlenszerű máznyomokkal, cseppekkel fordul elő.71
Ottományi 1991: 19, 20. tábla 29 (bekarcolt hullámvonalakkal); Ottományi 2004: III. tábla 4. Cvjetićanin 2006: 75–76, LRG 115 (4. század második fele – 5. század első fele); Conrad 2007: 237–238, Abb. 34.978, 979, 1109 (Iatrus B–C fázis); Magrini–Sbarra 2005: 56, LII.1, 7 (Carlino, 4–5. század).
Moesia: Cvjetićanin 2006: 68–69, LRG 102 (4. század közepe – vége); szarmaták (Olgyay 2017: 351, 1. tábla 1). Tokod (Bónis 1991: Abb. 5.9); Cvjetićanin 2006, LRG 89. Leányfalun duzzadt, kissé kihajló peremű, széles szájú füles korsó- és bögreperemek egyaránt előfordulnak (Ottományi 1991: 19, 18. tábla 25, 22. tábla 1, 4).
Mázas korsón analógia pl. Tokodról (Bónis 1991: 137, Abb. 8.12); Iatrus B fázis (Conrad 2007: Abb. 34.984).
Bekarcolt hullámvonalak: Ottományi 1999: 341–342, pl. IV. 9 (Dunabogdány); Ottományi 1991: 19, 29–30. típus (Leányfalu); Tokod: Bónis 1991: 136, 144, Abb. 11.8–9, Abb. 16.9, Abb. 26.4, 6 (hullámvonalak), Abb. 8.8., Abb. 12.2. (benyomkodások).
A 4. század végétől keltezi; Budaörs: Ottományi 2011: 268 (további analógiákkal), 4. tábla 9 (benyomkodások, 378-as éremmel), 10 (hullámvonal, 351–378).
Ottományi 1991: 19–20, 26. tábla 29 (pereme mázas), 28. tábla 39b (égett), 30. tábla 50a (mázpötty), 31. tábla 60 (mázpötty); Ottományi 2004: 271, 3. kép, IV. tábla 1, 5, 9, V. tábla 1–3, VI. tábla 1; mázcsíkos fazekak találhatók még a hasonló korú szigetmonostor-horányi (Ottományi 2022b: 4. kép 3–6) és nógrádverőcei hídfőállás kerámiájában is (Ottományi 2022a: 7. kép 6–8).
Kelemen–Merczi 2019: 144, 41. tábla 421. Mázpettyes hombárok a balatonalmádi, 4. század végi fazekas kemencében is előfordulnak (Palágyi 2004: 55–56, Kat. 11, 12, 14, 16. ábra 15).
Cvjetićanin 2006: 90–91, LRG 156–157, 162 (fazék), 94, LRG 174 (hombár).
Magrini–Sbarra 2005: 41–45, Tav. XXI–XXII (kihajló peremű fazekak), Tav. XXV.2 (Tipo 3B: fedőhornyos fazék), Tav. XXVII.2 (Tipo 6).
Ács-Vaspuszta: Ottományi 1989: 523, Type 4–4a (Cat. 423–424), Fig. 132; Balatonalmádi kemencében mázpettyel (Palágyi 2004: Kat. 77); Cvjetićanin 2006: 92, LRG 164 (tagolt peremű, 4–6. század), 168–169, Fig. 17–18. 36–45 (máznyomokkal); Iatrus B fázis (Conrad 2007: Abb. 36.1054); Magrini–Sbarra 2005: 59, Tav. LX.3 (Carlino).
10. tábla: Mázas tálak
Mécses (6 db)
Fogófüles mécsesek töredékei (Iványi XXII. típus, lásd a házikerámia-mécseseket). Valamennyi másodlagosan égett, három töredéken kivehető a máz sötétzöld színe (6. tábla 5). A mázas mécses ritka. A Dunakanyarban Leányfalun, Tokodon és Visegrád–Gizellamajorban került elő egy-két darab.72 Daciában és Moesiában is előfordulnak hasonlók a 4–5. században.73
Kivitel, szín, anyag
Az edények kivitele annyiból egységes, hogy szinte valamennyi másodlagosan égett. Ez megnehezíti mind a máz színének, mind az edény eredeti színének megállapítását. Tovább bonyolítja a helyzetet a töredékek felületén lévő gyakori fehér bevonat, ami a máz üvegszerű anyagának korróziója lehet. Ezt a restaurálás során savazással próbálták leszedni, ami tovább pusztította a mázat (11. tábla 8–10) 74 Az edények felénél a lyukacsosra égett máz már annyira fekete, hogy az eredeti szín sem látszik (61 db). Amennyiben látszik a szín, a másodlagosan égett máz többnyire sötétzöld színű (22 db). Ezen edények anyaga szinte kivétel nélkül sötétszürkére, szürkére égett (15 db barna, vörösesbarna van közte). A kevésbé égett vagy nem égett darabokon világosabb zöld (23 db), zöldesbarna (20 db), egy esetben sárgászöld máz látható. Az anyag színe ezeknél vörösesbarna (29 db), barna (10 db), vörös (7 db), esetleg rétegesen szürkére égve vagy vékony szürke réteggel a máz alatt. Ahol látszik az anyag eredeti színe, gyakran a törésfelülete égett vagy a felülete égett foltosan feketére (4. ábra). Az edény formája és a színe (valamint a máz színe) között gyakran összefüggések mutathatók ki.75 Pilisszántón ez a sok égett töredék miatt elég nehéz. Vörös anyagból csak dörzstálak és korsók készültek, világosabb zöld, zöldesbarna és sárgászöld mázzal. Valamennyi mécses égett, esetleg sötétzöld mázzal. A fazék, hombár és fedő is mind égett mázzal maradt ránk.
A máz színe függ egyrészt az ólommázhoz felhasznált különböző fémoxidoktól, az eredeti edény anyagától, továbbá a kiégetés módjától, hőmérsékletétől.76 A hosszabb ideig állandó magas hőmérsékleten kiégetett edényen a máz vastagabb, egyenletesebb és sötétebb. Néha egy edényen belül is más a szín, attól függően, hogy érte a hő és az oxigén a kemencén belül. Egy vízszintes peremű házikerámia-csészére is égetés közben kerülhettek rá a megfolyt mázcseppek.77
Simítás és máz: az őrtoronyban előkerült 126 db mázas kerámiatöredéken belül van kilenc simított töredék (ezen belül az egyik festett is). Valamenynyi kívül simított, belül mázas edény tálforma (5. ábra). A vízszintesen kihajló peremű tálaknak néha a pereme is simított (6 db), a többinek a külső fele, esetleg a talpa is (egy-egy tagolt peremű, gyűrűs peremű tál, illetve egy táltalp).78
Vízszintes sávokkal vagy összefüggően simították (polírozták) őket. 79 Festés és máz: két mázas edényen fordul elő festés. A vízszintesen kihajló peremű lapos tál peremén feketére égett, festett geometrikus mintát láthatunk: vastag vonalas zeg-zug minta, közte pöttyökkel (9. tábla 10). A tál belseje mázas, kívül simított. Egy korsó válltöredékén pedig a zöld máz alatt piros festett rács (?) részlete. Ez utóbbi nem égett, így jól látszik a zöld máz és a piros festés (8. tábla 5). Festés és máz
Leányfalu (Soproni 1978: 65: Taf. 70. 5–6); Bónis 1991: 141–142, Abb. 12.10, Abb. 19 (további analógiákkal: Gorsium, Intercisa, Dél-Pannonia, Noricum); Visegrád, É/IIa helyiségben mázas mécses (közöletlen: 2013.12.4.1); Gorsium (Pongrácz 1992: 74, Abb. 6).
Cvjetićanin 2006: 104–105, Fig. 6–7. LRGL 1–5, photo 8–9; Jeremić 2009: 132–134, Fig. 66. Cat. 379–383 (Saldum, Valentinianus-kor).
A szarmata Barbaricumban lévő mázas kerámiánál is hasonló jelenséget figyeltek meg (Olgyay 2017: 348, 21. lábjegyzet).
Ottományi 2004: 268 (Budakalász); Ottományi 2011: 274 (Budaörs).
Cvjetićanin 2006: 15 (pl. réz-oxiddal zöldre, vas-oxiddal sárgára, mangánnal barnára lehet színezni).
Cvjetićanin 2006: 160–169, Fig. 14–18 (edénytípusok máznyomokkal); Ottományi 2009: 269–270 (további analógiákkal); Olgyay 2017: 347–348.
79.31.4, 5, 14 (festett is), 33, 74 (2 db), 118 + 136, 137, 159.
A simított tálakon lévő mázpöttyök is az együttes gyártást bizonyítják, de azok csak véletlenül kerültek rá az égetés során. Pl. Mauternben (4–5. század forduló): Gassner 2000: 217, Abb. 216. D. 6.98; Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 57.
4. ábra: A máz színe (darabszám)
11. tábla: Mázas korsó, fazék, fedő, hombár
5. ábra: A simított és belül mázas tálak formai megoszlása (darabszám)
együttes alkalmazása más lelőhelyeken is előfordul a késő római korban. Tokodon egy vízszintes peremű tálon rombuszminta, máshol – elsősorban mázas dörzstálak peremén – csíkos vagy öszszefüggő festés. Limes menti erődökben (Leányfalu, Dunabogdány, Ács-vaspuszta, Vindobona), a provincia belsejében (Budaörs, Balatonalmádi) és Dél-Pannoniában egyaránt megtalálható. Ez utóbbi helyen a 3. század végére keltezik, máshol a 4. század első felére, de van, ahol Valentinianus érem volt mellette.80 A festett edényekre véletlenül, égetés közben rákerült mázpettyek nem tartoznak ebbe a témakörbe, bár azok is a két kerámiafajta együttes gyártását bizonyítják a késő római korban.
Simított felületű és besimított díszítésű kerámia
Az edények felületének simítása – a kora római előzmények után – a 4. század elején tűnik fel ismét a késő római kerámiában, majd ehhez járul a század második felében a mintás besimítás. Az ide tartozó kb. 90 edényből 9 darab belül mázas, kívül simított tál (lásd a mázas kerámiánál), 8 darab besimított töredék, a többi simított felü-
lettel készült (73 db). A formát tekintve legtöbb a tál (30 db + a mázas tálak), kicsit kevesebb a korsó (24 db) és bögre-/fazéktípus (21 db). Néhány pohár és hombár is van közte.81 A töredékek színe sötétszürke, néha barna vagy világosabb szürke, de ez utóbbiaknak is foltosan feketére égett a törése vagy a felülete. Előfordul, hogy egy edény két töredéke különböző színűre égett (pl. 6. tábla 3). A simítás többnyire sötétebb, fényes. A besimított kerámiához besorolt töredékek közül némelyik lehet, hogy csak simított volt, illetve a simított korsóperemek alatt az edény hiányzó vállát díszíthették besimítások is. Így a két kategória között nincs mindig éles határ. A nem összefüggő, függőleges vonalak vagy sávok és az egymást keresztező, vastag vonalas, rácsmintaszerű besimítások alkotják a pilisszántói besimított kerámiát. Egyetlen – talán egyedi motívumnak tartható – vékony vonalas mintájú edény van. Fele korsóperem, fele válltöredék (korsóé vagy fazéké).
Tálak (30 db és 9 db belül mázas, 5. ábra) Valamennyi tál vízszintesen simított felületű (besimított díszítéssel nincsenek tálak a pilisszántói anyagban). A formák kora római előzményekre vezethetők vissza. Festett, agyagmázas vagy simított felülettel az 1–2. század kedvelt edényei. Behúzott peremű tálak (18 db):82 többféle peremmel és formában készült. Kívül-belül vízszintes sávokkal simított. Ritkább változata a kónikus aljú tál (3 db). Pereme egyenesen álló, megvastagodó, válla élesen megtörik. Vékonyabb és vastagabb fallal egyaránt előfordul (12. tábla 1–2).
A kora római festett tálakon láthatunk hasonló peremkiképzést, de formájuk gömbölyűbb.83
Az Al-Dunánál fordulnak elő hasonló, simított tálak a késő antik kerámiában, melyek sigillata chiara tálakat utánoznak.84 Budakalász–Luppacsárdán találunk egész készletet ilyen mély, kónikus aljú tálakból, simított, mázas- és házikerámia-kivitelben (peremük kicsit más).85 Legegyszerűbb
Bónis 1991: 129, Abb. 1.1; Ottományi 2011: 275, 3. tábla 1 (Budaörs, 351–378 közötti érmekkel és további analógiákkal: Leányfalu, Ács-Vaspuszta, Balatonalmádi); Dunabogdány (Ottományi 1999: 338, Pl. III. 2); Cvjetićanin 2006: 23, LRG 1 (Iustinianus mester, 3. század vége); Vindobona 4–6. fázis (Kr. u. 280–420): Adler-Wölf 2010: Taf. 53.KE1449, Taf. 88. KE 2536.
Statisztikát nem érdemes számolni, mert nincs beleltározva valamennyi oldal- és talptöredék, így nem derül ki, menynyi tál (belül simított), illetve korsó, fazék (kívül simított) van közte. A válltöredékekről sem mindig dönthető el, hogy nagyobb korsókhoz vagy pedig fazekakhoz tartoztak-e. 12. tábla 1–2. forma: 79.31.54a, 80, 164; 12. tábla 3. forma: 79.31. 9, 75 (2 db), 165. Grünewald 1979: 29, Taf. 15.5; Kelemen–Merczi 2019: 7. tábla 62 (mély), 63–64 (párnás nyakú tálak). Vagalinski 2002: 161, KY130–139; Conrad 2007: Abb. 23.1232 (Iatrus D1 periódus); Hayes 1972: Form 3E vagy 61B (ez sokkal laposabb, a pereme kicsit hasonlít).
Ottományi 2004: 269, I. tábla 1–5; Ács-Vaspuszta: Ottományi 1989: 497, Fig. 113.2 (II. Constantiustól az 5. század elejéig); Dunabogdány: Ottományi 1999: 343, Pl. V.3 (vékony vonalas besimítással); Ottományi 2020a: 13. tábla 6 (Visegrád–Gizellamajor); Mautern: Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 2.4 (simított, de pereme nem tagolt), Abb. 7.3 (mázas).
12. tábla: Simított tálak
és leggyakoribb változata egy gömbölyűbb tál (4 db), mely a késő kelta – kora római időszak óta vezető típusa a simított kerámiának (12. tábla 3).86 Pilisszántón legjellemzőbb egy előző típushoz hasonló, ívelten behúzott peremű mélyebb tál, melynek peremét kívül egy-két bemélyített vonal tagolja (11 db; 12. tábla 4).87 Egész készletek találhatók itt, különböző nagyságú szájátmérővel. A forma kora római agyagmázas és festett tálakra vezethető vissza.88 A késő római kerámián belül ritkább. A kívül két vonallal tagolt peremű tálak formája többnyire kónikusabb.89 Tagolt peremű tálak, kónikus alsó résszel: 3 db és egy mázas. Egyik változata az előző, behúzott peremű tálakra hasonlít (12. tábla 5). A másik változat pereme bordákkal tagolt, többosztatú (12. tábla 6).90 Ez utóbbi belül mázas, kívül simított felülettel is előfordul (9. tábla 3). Alsó felük kónikus. Nagy méretű, mély tálak (szájátmérőjük 21–26 cm között). A késő római kerámia egyik jellemző táltípusa, simított, mázas- és házikerámia-kivitelben egyaránt.91 A 4–5. század fordulóján több fazekasműhely gyártja. Például Mauternben gyakori táltípus, innen szállítják a környező telepekre.92 Gyűrűs peremű tál: 3 db és egy mázas (12. tábla 7–8; 79.31.11b). Szájátmérő: 22–25 cm. Egy belül mázas tálnak a külseje simított (9. tábla 4). Házikerámia-kivitelben gyakoribb (2. ábra), de a simított tálak kidolgozása jobb, nem kavicsos. Kora római agyagmázas és házikerámia-előzményekre vezethető vissza. Simított felülettel a limes men-
tén több helyről ismert, sőt gyártották is a 4–5. század fordulóján.93
S-profilú tál (12. tábla 9, 11): késő kelta – kora római edényforma, mely a 4. században ismét feltűnik. Simított felülettel ritkább, általában a szemcsés anyagú házi kerámiára jellemző a késő római korban.94 Pilisszántón mindössze két kis, simított töredék fordul elő. Az egyik átmenet a tagolt felső részű és az S-profilú tálak között (12. tábla 9).
Vízszintes peremű csésze és tál: 4 db (12. tábla 10; 79.31.132, 134, 148.) és hat belül mázas, kívül simított tál (9. tábla 6–9; 79.31.4, 74).95 Ez utóbbiak egyikének peremén még festés is van. A simítás lehet összefüggő polírozás vagy vízszintes sávokkal történő simítás. Kisebb csésze- (szájátmérő: kb. 13–16 cm) és nagyobb tálváltozatban készült (szájátmérő: 19–29 cm). A forma elsősorban a mázas kerámiára jellemző (részletesebb tárgyalását lásd ott), simított felülettel ritkább.96
A mázas tálakhoz tartozik még egy belül mázas, kívül simított táltalp is (79.31.33).
Korsók (kb. 24 db)
A korsók simítása általában függőleges. Itt a leggyakoribb, hogy a különálló vonalakból vagy sávokból esetleg besimított minta rajzolódik ki, ami a töredék kis mérete miatt nem állapítható meg mindig biztosan. Perem mindössze öt darab van, a többi fül-, nyak- és oldaltöredék.
Kelemen–Merczi 2019: 147, 41. tábla 427 (kora római); Ottományi 1989: Fig. 114.11 (II. Constantius – 5. század eleje), 15a-b; Ottományi 2015: 36, 8. kép 1, 13. kép 1; Gassner 2000: 223, Abb. 222. E. 4.20 (Mautern). Ltsz. 79.31.10, 54b-c, 76, 79a-b, 81, 117a-c, 166; Maróti 1985: 163, V. t. 1–4. Kelemen–Merczi 2019: 3. tábla 38 (festett), 147, 42. tábla 429 (simított, 2–3. század). Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 3.3–4 (Mautern); Gassner 2000: 223–224, Abb. 188a (Mautern, utolsó fázis); Ottományi 1989: Fig. 115.22 (Ács-Vaspuszta: a forma és perem hasonló, de házi kerámia); Ottományi 2022a: 11. kép 2 (Nógrádverőce); Sedlmayer 2007: 242, Taf. 1. 0244-9 (carnuntumi tábor 5. periódus, Kr. u. 375–420); Tomka 2004: Taf. 6.8 (házi kerámia, Arrabona, népvándorlás kori 2. fázis); Vagalinski 2002: 171, KY185–186 (Al-Duna, 5. század); Rusovce (Dragun 2018: Fig. 2.2).
Esetleg ide tartozik a perem alatt két bordával tagolt, 79.31.95. számú kis töredék is, bár Maróti Éva korsónak írja (Maróti 1985: 162, III. t. 6). Amennyiben korsó, ld. a 13. tábla 4. típust. Grünewald 1979: 76, Taf. 72–73; Ottományi 1981: 64, XVI. tábla 5b típus; Ottományi 1989: 504, Fig. 115–116. 24, 28, 30; Ottományi 1991: 25, 2–3. tábla 12., 14. típus (egyosztatú); Ottományi 1999: 343–344, Pl. V.4 (egy- és kétosztatú); Ottományi 2015: 37, 4. kép 2, 4 (felső omladékrétegből, további analógiákkal); Nógrádverőce: Ottományi 2022a: 8. kép 2 (osztott); Kelemen–Merczi 2019: 146, 42. tábla 430; Vagalinski 2002: 172, KY197; Rusovce (Dragun 2018: Fig. 2.3).
Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 2.4–7; Gassner 2000: 217, Abb. 185; Groh–Sedlmayer 2002: 218–222, Abb. 140–14; Sedlmayer 2007: 242, Taf. 1.0244-4-6 (Carnuntumi tábor 5. periódus, Kr. u. 375–420); Christlein 1982: 226–227, Abb. 9.9 (Batavis, 5. század).
Esztergom: Kelemen–Merczi 2019: 20. tábla 172 (kora római, úgynevezett pátkai tálak), 41. tábla 422 (késő római simított); Ács-Vaspuszta: Ottományi 1989: 504, Fig. 116.30 (5. század eleje); Leányfalu (Ottományi 1991: 25, 3. tábla 15); Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 2. 10, Abb. 3.6, 8, 10 (mauterni kemence); Adler-Wölf 2010: 324, Taf. 40. KE1083, Abb. 114.5 (Vindobona 4. fázis: 280–360).
Leányfalun is csak két simított töredék van. A típus többi darabja házi kerámia (Ottományi 1991: 27, 7. tábla 32. típus); Visegrád–Gizellamajor: Ottományi 2020a: 107, 13. tábla 8 (simított), 3. tábla 10–12 (házi kerámia); Grünewald 1979: Taf. 76.4 (simított); Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 3.12 (simított); Horváth 2011: 630–631, Abb. 13; Vagalinski 2002: 105, Ky149. Belül mázas, kívül simított felülettel pl. Ács-Vaspusztán (Ottományi 1989: Fig. 117.44, II. Constantius–Valentinianus); Leányfalu (Ottományi 1991: 10. tábla 51, 12. tábla 63); Dunabogdány (Ottományi 1999: 337, pl. I). Ottományi 1991: 27, 10. tábla 51 (csésze), 11–12. tábla (lapos tálak); Grünewald 1979: 74, Taf. 70.3, 5 (csésze); Vagalinski 2002: 110, KY179 (csésze).
13. tábla: Simított és besimított díszítésű edények
Egyenesen álló, osztott perem (2 db): bordázott, többszörösen tagolt peremű korsó (13. tábla 4), peremén vízszintes, nyakán függőleges besimítással.97 Hasonló peremű és díszítésű korsók II. Constantius korától kezdve a 4–5. század fordulójáig találhatók a simított és besimított edények között.98
Tölcséresen kihajló perem (2 db): nyakán függőlegesen besimított vonalak díszítik a két, tölcséresen kihajló peremű korsótöredéket (13. tábla 3; 79.31.152) 99 Talán ide tartozott egy kis, bordával tagolt korsónyak is, a borda felett függőleges sávokkal (79.31.27a). A forma nagyon gyakori a késő római besimított kerámiában.100 Mázas- és házikerámia-változata is létezik. Galléros perem: széles szájú, nagy méretű korsó lehetett, gallérból induló szalagfüllel (13. tábla 5). Hasonló tárolóedényeket – egy vagy két füllel –ismerünk ugyanennek az Aquincum–Brigetio közötti diagonális útnak a mentén emelt vendégfogadóból, Kesztölc-Tatárszállásról, továbbá Visegrád–Gizellamajorból, Szentendréről, Budaörsről stb. Simított felülettel és besimított díszítéssel egyaránt készült.101
A galléros peremű korsóhoz hasonlít, de nem ugyanolyan a formája egy duzzadt, tagolt peremű edénynek (6. tábla 2; 13. tábla 6). A gallér helyén bemélyített vonal fut körbe, majd lefelé szűkül az edény. Peremén vízszintes, nyakán függőleges fényes, fekete simítás. Jól kidolgozott. Miután alsó fele nem maradt ránk, formája kérdéses.102 Esetleg egy olyan hosszú, lefelé szűkülő nya-
kú, galléros peremű korsó lehetett, ami a Csernyahov-Marosszentanna kultúra területén volt gyakori.103 Fényes, fekete besimítása a morva terület úgynevezett murga stílusú kerámiájára emlékeztet.104
Fülek: négy darab, nagy méretű korsóhoz tartozó szalagfül, sötétebb, fényes simítással (79.31.24a-b, 67, 140).105 Ezek a nagy méretű, általában kétfülű korsók tárolóedények lehettek. Galléros vagy kihajló peremmel egyaránt készülhettek.106
Oldaltöredékek : (12 vagy) 15 db.107 Nyak-, váll- és hastöredékek vízszintes sávokkal (5 db), függőleges simítással (7 db), összevissza, talán rácsmintás (be)simítással (2 db) és egy darab egyedi besimított díszítéssel (14. tábla). Nem mindig dönthető el egyértelműen, hogy korsó- vagy fazékvállról van-e szó (kb. 3 db). A függőleges sávokkal simított korsónyakak alatt akár besimítás is lehetett a jelenleg hiányzó részen. Ilyen korsónyakak és -vállak nagyon sok lelőhelyen találhatók.108
Pohár vagy bögre (2 db) Duzzadt, enyhén kihajló peremű mind a két kis töredék (13. tábla 1–2). A forma lehet pohár vagy bögre egyaránt. A 13. tábla 2. edényen lévő minta függőleges vonalakból álló besimított díszítésnek is felfogható.109
Fazék (21 db)
Kihajló peremű fazék: 5 db (13. tábla 9; 79.31.45b–d, 147b). Általában összefüggően, vízszintes sávok-
Ugyanezen a számon van egy másik hasonló korsóperem, melynek a nyaka nem maradt meg. 79.31.95. számon egy hasonló kis, tagolt perem, ami lehet táltöredék vagy korsóperem egyaránt (Maróti 1985, 162, III. t. 6). Ács-Vaspuszta: Ottományi 1989: Fig. 121.15 (II. Constantius-kor); Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 23. 2 (Oberleis); Grünewald 1979: 77, Taf. 85.6–7 (Carnuntum); Esztergom (Kelemen–Merczi 2019: 147, 43. tábla 448); Iatrus: Conrad 2007: Abb. 29.969 (B fázis).
A 79.31.152. számú töredék kívül barna, máshol feketésszürkére égett, pereme vízszintesen, nyaka függőleges vonalakkal, majdnem összefüggően simított, jól iszapolt, apró kavicsos anyagból – jelenleg hiányzik. Ld. Maróti 1985: 165, XII. t.1. Ottományi 1981: 36–37, 9. típus („hunkori korsók” I. csoport); Leányfalu: Ottományi 1991: 29–30, 17–18. tábla 18–19; Dunabogdány: Ottományi 1999: 346, pl. VII. 2; Budakalász (Ottományi 2004: III.1–2); Visegrád (Ottományi 2015: 40, 8. kép 5, 20. kép 1); Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 24; Horváth 2011: 635, Abb. 16. 6–8; Sedlmayer 2007: Taf. I1.0244-11, Taf. 2.0520-3, 0521-1 (carnuntumi tábor 5. periódusa: 370–430); Adler-Wölf 2010: 326, Taf. 93. KE 2698 (Vindobona 6. fázis, 410–440 között).
Kelemen 2014: 56, 22. kép (Valentinianus éremmel); Ottományi 2009: 418–421, Abb. 5, Abb. 7 (további irodalommal); Bulgária: Vagalinski 2002: 91–94, KY27, KY50–51 (egyfülű), KY38 (kétfülű).
Vagalinski 2002: 94, KY53 (bordával tagolt, lefelé szűkülő nyak után kiugró váll).
Petrauskas 2011: Abb. 9.7 (D1 periódus).
Tejral 1985: Abb. 12.
Maróti 1985: 163, III. t. 9. Ottományi 2006: I. tábla 2 (Szentendre); Ottományi 2015: 38, 13. kép 8; stb. 79.31.27a (függőleges), 64a (rácsminta?), 64b (vízszintes), 104 (2 vízszintes, 3 függőleges, egyik fazék), 105 (3 vízszintes, öt függőleges, egy összevissza, talán rácsminta; ebből 4 vagy 7 darab korsó), 106 (besimított). Ottományi 1989: Fig. 133 (Ács-Vaspuszta: II. Constantius–5. század eleje); Budakalász (Ottományi 2004: 275, III. t. 2); Esztergom (Kelemen–Merczi 2019: 43. tábla 450, 44. tábla 455, 457, 460); Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 4. 4–5, Abb. 5.6–9 (Mautern), Abb. 18.5 (Wels); Groh–Sedlmayer 2002: Taf. 35–36.635, 660 (Mautern, tábor 6. periódus) stb. Grünewald 1979: Taf. 84.12., Taf. 85.1. (besimított); Ottományi 1999: 346, pl. VI. 7–8; Tomka 2004: Taf. 5.3 (népvándorlás kori IB fázis); Conrad 2007: Abb. 30.991 (Iatrus, B fázis).
14. tábla: Besimított díszítésű töredékek 1.
kal, esetleg alsó felén besimítással díszítve fordul elő a forma.110 A 13. tábla 9. edény bordázásszerű korongolásnyomait vékony vonalas, összevissza simításokkal hangsúlyozták.111
Vízszintes peremű fazék, nyakán bordával (13. tábla 8): a budaörsi telepen van egy hasonló fazék, vállán besimított díszítéssel.112 A Pilismarót-Malompatakon gyártott nagy méretű, vízszintes peremű fazekak is hasonlók, rajtuk sávokba rendezett, besimított díszítéssel.113 Az al-dunai késő antik, simított kerámiában is feltűnik a forma.114
Bordával tagolt nyakú, de nem vízszintes, hanem kihajló peremű fazék több helyen is előfordul.115 Vízszintes perem, egyenesre vágott véggel: 6 db (79.31.68a-d, 69a, 70). Nagy méretű, vastag falú fazekak, ami Pilisszántón a házi és mázas kerámiára jellemző. Simított hombárként is előfordul a peremképzés (13. tábla 10). Hasonló edények máshol ritkák.116 Füles fazék (3 db): a 13. tábla 7. számú vízszintesen kihajló, szögletesre vágott peremű edény vállát egy lapos, bemélyedő vonal tagolja, majd vállkiugrás kezdődik. Szalagfüle a peremből indult. A 46. számú töredék hasonló, de peremén is fut körbe egy vonal (szájátmérő: 19 cm). A 156. számú töredék pereme enyhén kihajló, fülindítás helyével. Ritka forma.117 Oldaltöredékek (kb. 5 db): a 79.31.30. számon egy simított, gömbölyű fazék töredéke, nyakán borda fut körbe. A vízszintes sáv alatt majdnem összeérő függőleges sávokkal való simítás.118 Egy válltöredéken ujjal behúzott íves hullámvonal, melyet a simított felületbe mélyítettek bele. A korsóknál felsorolt válltöredékek között is lehetnek fazékhoz tartozók, sűrű, függőleges simításokkal (pl. 79.31.104., 105; 13. tábla 11).
Hombár (5 db)
Ferdén vagy vízszintesen kihajló, egyenesre vágott végű hombárperemek (13. tábla 10; 79.31.45e, 69b-c, 155b). Felületükön és peremükön vízszintes és összevissza simítások.119
Besimított válltöredékek
A besimított kerámiához sorolható kb. nyolc edény egyik fele korsó- és pohárperem (5 db: 13. tábla 2–4), a másik fele válltöredék, melyek nagyobb korsóhoz vagy fazékhoz egyaránt tartozhattak (kb. 3 db).
Vastag vonalas díszítés (rácsminta): két válltöredék tartozik ide, rajtuk sűrű, vízszintes és összevissza, egymást keresztező széles, besimított vonalakból álló díszítés, ami talán rácsminta lehetett (14. tábla 1, 3; 79.31.105a). Anyaguk jól iszapolt, kicsit kavicsos, lyukacsosra égett. Szürke színűek, a besimítás fényes, anyagnál alig sötétebb. A rácsmintával díszített vállú füles korsók a legáltalánosabb besimított korsóformák közé tartoznak, bár máshol határozottabb körvonalú rácsminták láthatók.120 A vastag vonalas, sűrű függőleges sávokkal simított edényeket (9 db) inkább a simított felületű kerámiához sorolom, bár hasukon lehetett akár besimított díszítés is (13. tábla 11) 121 Vékony vonalas besimított, egyedi minta: korsó vagy fazék váll- és hastöredéke (14. tábla 2, 4). A kissé ferde, függőleges vagy ívelt vonalak között egy szabálytalanul lefelé futó hullámvonal látható – mintha valaki gyakorolta volna az edényen a díszítést. Ilyen firkálásszerű, vékony vonalas besimítás több lelőhelyen is előfordul a limes mentén, például ugyancsak egyedi mintával
Grünewald 1979: 77, Taf. 79; Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 11.1, 3, 13; Ottományi 1991: 31–32, 24. tábla 16, 25. tábla 19a; Ottományi 1989, Fig.124.20 (II. Constantius); Horváth 2011: 638–639, Abb. 17. 1–2; Conrad 2007: Abb. 32.1049, 1240 (Iatrus B–D2 fázis).
Ottományi 1991: 32 (az úgynevezett leányfalui fazekak korongolásnyomait hangsúlyozták ki simítással).
Ottományi 2009: 421, Abb. 6.2. Ottományi 1996: 104, Abb. 14 (a nyakat és a vállat nem borda választja el, hanem kiugrás); vízszintesen kihajló peremű fazekak, vállkiugrással (leányfalui fazék) találhatók pl. Visegrád–Gizellamajorban, Szentendrén stb. besimított díszítéssel (Ottományi 2015: 16. kép 12; Ottományi 2006: 129–132, II. t. 2–4).
Vagalinski 2002: 128, Γ269–270, 134, Γ 301, 136, Д 313. Pl. Keszthely-Fenékpuszta: Horváth 2011: 639, Abb. 17.3.
Vagalinski 2002:137–138, Д 323, 326. Leányfalun van egy füles fazék besimított minta részletével (Ottományi 1991: 25. tábla 21); Vagalinski 2002: 179, Cs245 (háromfülű edény), 188, Γ300 (kétfülű fazék); Conrad 2007: Abb. 31.1048 (Iatrus, B fázis). Maróti 1985: 164, VIII. t. 3. Hombár vízszintes simítással: Vagalinski 2002: 134, Γ304a, 136, Д 315, 137, Д 324. Grünewald 1979: Taf. 83.6, Taf. 87. 6–8 (szabálytalan rács); Friesinger–Kerchler 1981: Abb. 5.19 (Mautern), Abb. 22 (Tulln), Abb. 23 (Oberleis, Thunau, Mödling), Abb. 24 (Wien) stb; mauterni tábor 5–6. periódus: Groh–Sedlmayer 2002: Taf. 31–32, 35, 42.526, 560, 561, 638, 805 (összevissza rács); Ottományi 1989: Fig. 139, 8a (5. század eleje); Ottományi 1991: 31–32, 38. tábla 13, 39. tábla 14. stb; Vagalinski 2002: 100, K110, 113 (összevissza rács), 117. Maróti Éva a leltárkönyvben ezeket besimított díszítésnek nevezi, és a régészeti topográfia is odasorolja (MRT 7: 153, 12. lábjegyzet: 79.31.30, 60, 64, 71, 75, 104–106, 144, 152, 164–166, 172). A publikációban viszont csak két másik besimított töredéket említ (Maróti 1985: 165, XII. t. 1, 3).
a hasonló alaprajzú leányfalui őrtoronyban.122
A függőlegesen lefelé futó hullámvonal murgai motívum részeként függőleges vonalak vagy sávok között szokott előfordulni a korsók nyakán.123
A besimítás módja
A besimított töredékek anyaga (kemény, apró kavicsos, kicsit hólyagosra égett) és színe (szürke, barnásszürke) nagyon hasonló. A besimítás módja viszont többféle.
Függőleges vonalak, sűrűn egymás mellett: korsónyakak (79.31.23, 27a, 60a?, 172.)
Függőleges sávok sűrűn egymás mellett: korsóés fazékvállak: 79.31.30, 104 (3 db), 105 (5 db). Ez inkább simított és nem besimított kerámia.
Egymást keresztező, vastag vonalas besimítás (rácsminta): 79.31.64a, 105a
Vékony vonalas, „firkálásszerű” besimítás: 79.31.106. A máshol megszokott, egyértelműen látszó rács-, hullám-, zeg-zug-, murgai stb. motívumok a piliszszántói anyagból hiányoznak.
Az időben legkésőbbi csoporthoz sorolt, fényes, fekete besimítású edények elkülönítése jelen esetben azért nehéz, mert szinte valamennyi töredék másodlagosan égett, így az eredetileg csak szürke anyagú, fényes, anyagnál sötétebb simítások, besimítások is gyakran feketének látszanak (pl. 79.31.24a: nagy méretű korsófül). Egyértelműen ide sorolható az egyik galléros peremű edény (6. tábla 2).
Keltezés
A besimított díszítés megjelenésének és a használat végének problematikája nem érinti a pilisszántói anyagot. Az őrtorony fennállásának idején, kb. 370–400 között a pannoniai limes mentén már több helyen használták ezt a fajta díszítésmódot. A katonai erődítményekben elszórtan a 4. század közepén, II. Constantius uralkodása alatt jelenik meg, de tömegesen csak a század utolsó harmadától számolhatunk vele.124 A pilisszántói kisszámú töredék bizonytalan mintái
a besimított kerámia első csoportjába sorolhatók, melyre még a római edényformák és az egyszerű függőleges és hullámvonalak, valamint keretelés nélküli rácsminták jellemzők. Valentinianuskori érmekkel máshol is előfordul még ez a korai csoport. A rács, fenyő és „murgai motívum” – többnyire sávokba rendezve – a második csoport jellemzője. A római edényformák mellett itt már feltűnnek az interregionális, új típusok is (galléros peremű korsó, bikónikus tál). Az 5. század első harmadáig jelen vannak a római lelőhelyeken. A hun korszakban, 430 után már egyszerűsödnek az edényformák és díszítések. A fényes, fekete besimítású murga kerámiát szokták idesorolni.125 A pilisszántói két, galléros peremű korsótöredék – egyiken fekete, fényes simítás – kapcsán kérdés, hogy a késői csoportba sorolhatók-e, nem pedig a másodlagos égés következtében lettek-e ilyen feketék. Formájuk mindenesetre már új hatásról árulkodik a késő római leletanyagban.
Helyi kerámiagyártás
A késő római korban, elsősorban a 4. század második felétől a nagy központi műhelyeket felváltják a helyi, kisebb fazekasműhelyek. Különösen sűrű hálózata figyelhető meg ezeknek a kerámiaműhelyeknek a Dunakanyar katonai létesítményeiben. Elsősorban a nagyobb, kerítésfallal körülvett őrtornyok, kiserődök és táborok esetében mutathatók ki, részben a fazekaskemencék, de sokkal inkább a rontott edények alapján.126 Fazekaskemence Tokodon és Pilismarót-Malompatakon került elő. Ez utóbbi a belül négypilléres, kerítésfallal körülvett őrtornyok kibővített változata. A pilisszántóihoz hasonló alaprajzú, leányfalui és budakalászi őrtornyokban a rontott edények, az edénysorozatok és az egyes kerámiafajták kimagasló százalékaránya alapján valószínűsíthető a helyi gyártás. Biztosan rontott edény Pilisszántón nincs. Egy-két házikerámia-töredéken figyelhető meg csak a perem kismértékű deformitása (vízszintes peremű tálakon, fazékon: 2. tábla 8;
Ottományi 1991: 41. tábla 25; Ács-Vaspuszta: Ottományi 1989: 514, Fig. 120. 1b-c (II. Constantius-kor); Dunabogdány: Ottományi 1999: 346, Pl. VII. 5 (korsó nyakán); Vindobona 6B fázis (Adler-Wölf 2010: Abb. 96. KE 2777, rácsminta, 5. század eleje).
Ottományi 1981: 80, XX. tábla 8a–d motívum; Tejral 1985: Abb. 14, Abb. 16.4, 8. stb. Részletesebben ld. Hárshegyi–Ottományi 2013: 499–509; Horváth 2011: 625–639; Vindobonában az 5. periódustól, a Valentinianus-korban jelenik meg a besimított kerámia, de a többsége a 6B periódusra, az 5. század első felére jellemző (Adler-Wölf 2010: 324–326, további irodalommal)
Ottományi 2009: 429–434 (a csoportok, az etnikum és a keltezés részletesebb leírása. Az egyes csoportok között nincs éles határ. Gyakran egy lelőhelyen belül, együtt is előfordulnak); az úgynevezett murga kerámiát Tejral morva területen a D2 periódusra, a 400–450 közötti időszakra teszi, és keleti gót (Csernyahov) kapcsolatról beszél (Tejral 1985: 132–140).
Hárshegyi–Ottományi 2013: 486–488, Map 2–3; Ottományi 1991 (Leányfalu); Ottományi 1996 (Pilismarót); Lányi 1981 (Tokod); Bónis 1991 (Tokod).
5. tábla; 6. tábla 4, 6). Ettől még az edény használható volt, tehát helyi gyártást nem bizonyít. Edénysorozatokat viszont a pilisszántói őrtorony kerámiájában is találunk. Hasonló formákat használtak különböző méretben és kivitelben (házi kerámia, mázas és simított kivitelben egyaránt). A tálakon belül egyrészt a gömbölyű, behúzott peremű, másrészt a tagolt felső részű, gyűrűs peremű, illetve vízszintes peremű, többnyire kónikus alsó részű formák dominálnak. Egy vízszintes peremű kis csészén lévő mázpettyek a mázas és házi kerámia együttes gyártását bizonyítják. Tölcséresen kihajló peremű korsók és szögletesre vágott végű, ferdén vagy vízszintesen kihajló peremű fazekak és hombárok jellemzik az őrtorony kerámiáját. Az edények anyaga és színe is nagyon egységes. Az eredetileg szürke és vörösesbarna színű edények a másodlagos égés következtében gyakran feketésszürkére égtek. Mindez arra utal, hogy egy helyen készülhettek, ugyanolyan alapanyagból, hasonló égetéssel. Egy vagy két mester gyártmányai. Hogy egy másik műhelyből kerültek-e ide vagy helyben gyártották őket, azt biztosan nem tudjuk eldönteni. De miután a kevésbé értékes házi kerámia – melyet nem valószínű, hogy távolabbról szereztek be – is hasonló jegyeket mutat, mint a mázas és simított áru, nagy valószínűséggel a Pilisszántói őrtoronyban is működhetett fazekaskemence, melyet a pilismarót-malompataki analógia alapján az erőd kerítésfala és az árok között, a tényleges lakhatásra szolgáló épületen kívül helyeztek el. Ez a rész eddig még feltáratlan.
Kormeghatározás, etnikum
Pilisszántó római kori lelőhelyei
Pilisszántón, az Aquincum–Brigetio közötti diagonális út mentén nemcsak egy késő római őrtorony,
hanem több kisebb telep (17/3, 6, 7. lh.) és két villagazdaság is állt (17/1, 8. lh.) a 2–4. században.127 Az egyik villa a Kálvária-dombon épült, melynek felszínen gyűjtött leletanyaga a 4. század elejénél nem terjed tovább, tehát az őrtorony építésekor már civil település nem volt a dombtetőn.128
A Kálvária-dűlőben lévő másik villagazdaság 3–4. századi főépületét 2001-ben tárták fel.129 A birtokok tulajdonosai – a másodlagos helyzetben előkerült oltárok és sírkövek alapján – 2. századi bennszülött vezetők és 3. századi, Aquincumban szolgáló leszerelt veteránok lehettek.130 Ezek az őrtoronyba beépített, korábbi sírkő- és szarkofágtöredékek utalnak a Kálvárián lévő temetőre is. Pilisszántó egyetlen késő római temetője a Szőlőhegyen került elő (17/10. lh.).131
A kerítésfallal körbevett őrtornyok keltezése kerámiájuk alapján
A Pilisszántó, Kálvárián feltárt, út menti őrállomásként működő őrtorony a kerítésfallal körbevett, úgynevezett centenarium típusú őrtornyok sorába tartozott, melyekből több is található Pest megyében, a limes mentén (Leányfalu, Budakalász–Luppacsárda, Dunabogdány-Kőszegtő, Visegrád-Lepence stb).132 A tornyok Valentinianus császár uralkodása alatt, a 370-es évek elején épültek a téglabélyegek és érmek tanúsága szerint, sőt Visegrád-Lepencén még a 371-re keltezhető építési tábla is előkerült.133 Hasonló alaprajzú (belső pillérek nélküli) a piliscsévi útmenti mansio is (Valentinianus érmek). Pilisszántón Terentius dux vezetésével épült az őrtorony 370–371 között. További keltező leletek a legio II. adiutrix bélyeges téglái (ők végezhették az építkezést), valamint Iulianus, Valens, Valentinianus császárok 361–375 közötti érmei.134 A rengeteg másodlagosan égett kerámiát figyelembe véve az őrtorony leégett. Pusztulásának
MRT 7: 17/3. lh. (Dolne-Luki): kora római kisebb település. 17/6. lh. (Zadoline-Uszke): nagyobb, 1–4. századig lakott település (kelta szürke kerámia, terra sigillata és II. Constantius érem). 17/7. lh. (Zadoline-Uszke): 2–3. századi kisebb település. MRT 7: 17/1. lh. (Kálvária): 400–600 × 50–80 m. Kora: 2–4. század (terra sigillata, 251-ben záródó éremlelet).
A felszíni leletek alapján 2–3. századra keltezett villa (17/8. lh.) kora az ásatások következtében módosult és kitolódott a 4. század végéig (Valentinianus érmek). Ld. Kocsis–Prohászka 2001; SZFM Adattár: 4590-2006. Bennszülött sírkövek: turbánfátyolos nő-, ló- és kocsiábrázolás. Veteránok: Iulius Crispianus veterán Silvanusnak állított oltárt. Aurelius Iustus veteránnak három katona fia (miles duplarius) állított sírkövet. Részletesebben ld. MRT 7: 152–153 (Kálvária), 156 –֪ 157 (szórvány feliratok); Maróti 1985: 160–161. Septimius Dasiusnak, a legio II. Adiutrix egykori katonájának családi sírköve egy késő római kőláda sírba befalazva került elő a Szőlőhegyen (17/10. lh.). A hozzá köthető birtok helye ismeretlen.
A pilisszántói őrtorony feltárása során a tágabb környezet kutatására nem volt lehetőség, így sem a kerítésfal, sem az árok nem került elő (Maróti 1985: 159, 167, 1. kép).
Gróf–Gróh 2006: 9–12; Leányfalun és Budakalász–Luppacsárdán Frigeridus dux építette az őrtornyot, 372 körül (Ottományi 2004: 265, további analógiák irodalommal).
Maróti 1985: 161, 167; MRT 7: 152; Kovács 2019: 178–180 (370-ben, Terentius vezetésével kezdődött meg az őrtoronyépítési program Pannoniában, mely 371 végéig Visegrádig jutott).
időpontja kérdéses. Lehet, hogy mindössze pár évet állt, és a 378–380 közötti szarmata és gót támadások, esetleg a 384-es újabb szarmata betörés pusztította el.135 A hasonló alaprajzú, limes menti őrtornyok azonban – leletanyaguk alapján (ld. besimított kerámia) – megérhették a 4. század végét, sőt az 5. század elejét is.136 Így ezen őrtornyok pusztulását okozhatták a 400-as évek elejének népmozgásai, a Pannonián átvonuló, hunok elől menekülő vandál, gót, szarmata stb. csapatok, de megélhették akár a 430-as évekbeli hun uralom kezdetét is.137
A hasonló alaprajzú őrtornyok anyagával öszszehasonlítva a pilisszántói kerámia leginkább a Budakalász–Luppacsárdán feltárt őrtorony kerámiájához hasonlít. Ott is másodlagosan égett a töredékek nagy része. Egyformán sok a hasonló táltípus, melyekből egész készletek kerültek elő. Ezeket a főbb típusokat eltérő kivitelben – házi kerámia, mázas, simított – egyaránt készítették. Hasonló jellegű, kónikus aljú mély tálakat, csészéket használtak, bár a peremkiképzésben vannak eltérések. Korsóból mindkét helyen nagyon kevés maradt meg. Bögre- és fazékformák esetében Budakalászon könnyebb dolgunk van, hiszen maradtak ép, illetve kiegészíthető edények (egész sorozat a hasonló formákból), melyekben a padláson tárolt gabonát tartották. Közülük feltűnően sok a mázzal spriccelt bögre és fazék. Mázas fazék Pilisszántón is található (bár más formájú). Budakalászon éppen úgy hiányoznak a sárgásfehérre égett, úgynevezett leányfalui fazekak, mint Pilisszántón.138 Mind a két helyen arányaiban kevés a simított kerámia, és besimított edény is csak pár darab került elő. Eltérés viszont, hogy Budakalászon feltűnően sok a mázas kerámia, és azon belül hiányoznak a Pilisszántón és máshol is szokásos dörzstálak (csak egyforma típusú, alul kónikus aljú tálakat gyártottak).139 Mind a két őrtorony kerámiája a 4. század második felének –
utolsó harmadának jellemző jegyeit viseli, és igen kis számban fordulnak elő az új típusú, 5. századi kerámiaművesség formái és díszítései. A leányfalui és pilismarót-malompataki kiserődök kerámiájával kisebb a hasonlóság, bár a korszakban használatos mindennapi formák valamennyi lelőhelyen előfordulnak. Pilisszántón hiányzik viszont a Leányfalun, Tokodon, Visegrád–Gizellamajorban stb. megtalálható nagyon szemcsés, csengően keményre égetett anyagú házi kerámia, melynek legkésőbbi változatai, az 5. század első harmadában, már fehéressárgára égtek, és falukat sűrű bordázás díszítette. Az anyag- és kivitelbéli különbségek a rendelkezésre álló agyag minőségével is magyarázhatók, amely nyilvánvalóan eltérő volt a Duna-parton, illetve a provincia belsejében lévő lelőhelyeken. Ez is alátámasztja, hogy a Valentinianus-korban már nem nagy központi műhelyekből látták el a katonai létesítményeket, hanem sok kis helyi műhely gyártotta az edényeket, helyi anyagból és változó színvonalon. A pilisszántói kerámia hagyományos római formákból és kiviteli módokból áll. Nem jellemzik az 5. század első harmadának új edénytípusai (bikónikus tál, galléros peremű korsó stb.) és plasztikus díszítései. Sőt besimított kerámiából is nagyon kevés van. Barbárokhoz köthető edényforma nincs. Egyedüli a 4. századi római kerámiában új típus, a galléros peremű, fényes, feketére simított korsó.140 A vizsgált kerámiaanyag alapján tehát feltételezhetjük, hogy ez az út menti őrtorony legfeljebb a 4. század végéig állt, és nem érte meg az 5. századot.141 Helyőrségét római katonák alkották. Keletről érkező idegen népesség nyomai a leletanyagban nem mutathatók ki. Egy szűk, pár évtizedre terjedő időszak, a 370-es évektől talán a 400-as évekig tartó periódus jellemző edényeit tükrözi az őrtorony kerámiaanyaga.
Kovács 2019: 181–184 (a 374-es kvád–szarmata betöréskor elrejtett éremkincsek az északkelet-pannoniai limesszakaszról hiányoznak), 229–237 (378–384 közötti események), 252 (394–395. évi gót és hun betörések: a barbár betörések pontos helye többnyire nem állapítható meg).
Soproni: 1978: 63–66, Taf. 67, Taf. 75.3; Soproni 1985: 36–44, Abb. 19, 26; Nagy Lajos a budakalászi őrtorony pusztulását a 378-as gót betöréshez kapcsolta, de egy plasztikus díszítésű üvegpohár alapján inkább a 4–5. század fordulójára tehetjük (Ottományi 2004: 265); Ottományi 1991: 48–52 (Leányfalu).
Kovács 2020: 95–104 (Kr. u. 395–400), 108–119 (Alarich gótjai, Radagaisus).
Ez a jellegű házi kerámia szintén hiányzik pl. a dunabogdányi táborleszűkítés anyagából is (Ottományi 1989: 356–358, PL. XI–XII (bögre- és fazékformák, nincs leányfalui fazéktípus).
Nehéz az összehasonlítás, mert míg Budakalászon kb. 65 db késő római kerámia került elő, addig Pilisszántón csak a peremekből és díszített oldaltöredékekből több, mint 500 töredék van.
A hiányzó kézzel formált kerámia lehet, hogy módosítaná ezt a képet.
A feltárt terület az őrtorony egészének igen kis része, így a meglévő leletanyag alapján levont következtetések nem tekinthetők véglegesnek.
A tanulmányban használt rövidítések
átm = átmérő db = darab
fv = falvastagság lá = legnagyobb átmérő lh. = lelőhely ltsz. = leltári szám m = magasság ph = peremhosszúság szá = szájátmérő
SZFM = Szentendre, Ferenczy Múzeum tá = talpátmérő
A táblákon lévő tárgyak katalógusa142
2. tábla: Házikerámia-tálak
1. 79.31.160. Feketére égett, lyukacsos és kavicsos anyagból. Szá: 22 cm.
2. 79.31.53. Feketére égett, enyhén kavicsos, kicsit hólyagosra égett kivitelben. Szá: 16,5 cm (Maróti 1985: VI. t. 7).
3. 79.31.5d. A perem külső szélén bemélyített vonal, nyakán enyhe vonalkázások futnak körbe. Sötétszürke, másodlagosan égett, keményre égetett, jól iszapolt. Szá: 21,4 cm.
4. 79.31.77. Kavicsos, rosszul kidolgozott házi kerámia. Feketére égett. Szá: 18,5 cm.
5. 79.31.131. Feketésszürke, keményre égetett, kevés apró kaviccsal. Szá: 17 cm.
6. 79.31.132b. Peremén több borda fut körbe. Téglaszínű, foltosan szürkére égett. Kavicsos, nem túl jól iszapolt, keményre égetett. Szá: 21,3 cm (Maróti 1985: V. t. 10).
7. 79.31.132a. A perem szélén és a válltörésen egyegy bemélyített sáv fut körbe. Téglaszínű, foltosan égett. Apró kavicsos, de jól iszapolt anyagból. Szá: 19,5 cm.
8. 79.31.149 (6. tábla 4). Pereme kicsit deformált, vállán egy bemélyített vonal fut körbe (enyhén hullámos). Sötétszürke, foltokban barna. Kavicsos és kicsit repedezettre égett. Szá: 18,5 cm.
3. tábla: Házikerámia-tálak, -korsó, -fedők 1. 79.31.48. Peremén egy hornyolás fut körbe. Oldalán kerek lyukak. Sötétszürkére égett, jól iszapolt, homokos anyagú, jól kidolgozott. Szá: 12 cm, m: 4,2 cm, tá: 8,5 cm.
2. 79.31.90. Sötétszürkére égett, homokos, csillámos anyagú. Peremén egy hornyolás, oldalán két bemélyített vonal fut körbe. Két kerek lyuk alul és felül. Szá: 13,5 cm, tá: 10,5 cm, m: 4,5 cm (Maróti 1985: IV. t. 3).
3. 79.31.89. Peremén és vállán két bemélyedő vonal fut körbe. Oldalán két szögletes átlyukasztás nyoma. Sötétszürke, másodlagosan égett, kemény. Belül fehér (túlsavazták, máz?). Szá: 17 cm (Maróti 1985: IV. t. 5).
4. 79.31.94. Szürke, jól iszapolt, egy-két apró kaviccsal. Szá: 6,4 cm.
5. 79.31.58. Feketére égett, kavicsos, rosszul kidolgozott. Rajta vöröses, vasrozsdás elszíneződés. Szá: 14 cm.
6. 79.31.56. Barna színű, törése és belseje szürkére égett. Jól iszapolt, homokos, keményre égetett. Szá: 10,5 cm (Maróti 1985: VII. t. 1).
7. 79.31.37b. Egyik darabja szürke, másik feketére égett. Keményre égetett. Szá: 17,5 cm.
8. 79.31.37c. Feketésszürke, anyagában egy-két kisebb kavics, keményre égetett. Szá: 17 cm. 9. 79.31.37a. Sötétszürke, koromfeketére égett, jól iszapolt, keményre égetett. Szá: 14 cm.
10. 79.31.57 (2 db). Színük sötét vörösesbarna, foltosan szürkére égve. Az egyiknek a törése rétegesen világosabb szürke. Kavicsos, keményre égetett anyagból. Fedőgomb átm: 3,5 cm, fv: 0,6–0,8 cm (Maróti 1985: VI. t. 9).
4. tábla: Kihajló peremű házikerámia-bögre és -fazék
1. 79.31.130. Sötétszürke, jól iszapolt, keményre égetett. Szá: 7 cm (Maróti 1985: III. t. 4).
2. 79.31.2c. Vörösesbarna, másodlagosan foltosan égve. Nem kavicsos, jól kidolgozott, keményre égetett. Szá: 12,5 cm.
3. 79.31.153. Feketésszürkére égett. Anyaga apró kavicsos, keményre égetett. Szá: 7,4 cm.
4. 79.31.2a. Feketésszürke, másodlagosan égett. Anyaga apró kavicsos és helyenként hólyagosra égett, de jól iszapolt. Szá: 12 cm.
5. 79.31.68b. Sötétszürke színű. Anyaga keményre égetett, kavicsos. Szá: 12 cm.
6. 79.31.68a. Barna színű, kavicsos anyagú, keményre égetett. Szá: 14 cm.
7. 79.31.2b. Feketésszürke, apró kavicsos, elég jól iszapolt. Szá: 14 cm.
8. 79.31.44. Halványbarna színű, vállán enyhén kiugró bordával. Jól iszapolt, keményre égetett. Szá: 13 cm.
9. Ltsz. nincs: Középszürke színű, szemcsés, apró kavicsos anyagú. Kívül foltosan égett. Szá: 16 cm.
10. 79.31.16c. Pereme szélén egy bemélyített vonal fut körbe. Anyaga jól iszapolt, homokos, nincs benne kavics. Szá: 16 cm.
11. 79.31.16b. Előzőhöz hasonló perem, anyaga kavicsosabb. Szá: 30 cm (Maróti 1985: II. t. 1).
142 A tárgyrajzokat Mali Antal, a tárgyfotókat Deim Balázs készítette. Munkájukat ezúton is köszönöm.
5. tábla: Fedőhornyos peremű házikerámia-bögre és -fazék
1. 79.31.1b. Feketésszürke színű, apró kavicsos, jól iszapolt. Szá: 8,4 cm.
2. 79.31.70. Szürke színű, kavicsos, keményre égetett, elég rosszul kidolgozott. Pereme kicsit deformált. Szá. 13,5 cm.
3. 79.31.128. Sötétszürke, pereme kormosan feketére égett. Anyaga apró kavicsos, keményre égetett. Szá: 16,3 cm.
4. 79.31.43c. Világosszürke, kívül sötétebbre égett, keményre égetett, szemcsés anyagból. Vékony falú. Szá: 14 cm.
5. 79.31.1a. Szürke színű, kavicsos anyagú, közepesen jól iszapolt. Szá: 19 cm.
6. 79.31.43b. Vörösesbarna színű, törése egy csíkban rétegesen szürke. Keményre égetett, vékony falú, szemcsés, apró kavicsos anyagból. Szá: 19 cm (Maróti 1985: III. t. 1).
7. 79.31.43a. Peremén enyhe bemélyedés fut körbe. Vörösesbarna színű, törése szürke. Apró kavicsos, de elég jól iszapolt, keményre égetett. Szá: 25 cm.
6. tábla: Simított, mázas és házi kerámia
1. 79.31.27b. Korsónyak, nyakán sűrű bekarcolásokkal, válla erősen kiugrik. Sötétszürke, keményre égetett. Másodlagosan égett. Méret: 9 × 7 × 0,6 cm, nyak átm: 5,5 cm.
2. 79.31.17. = 13. tábla 6.
3. 79.31.11a. = 12. tábla 7.
4. 79.31.149. = 2. tábla 8.
5. 79.31.66. Mécsestöredékek (két edény). Sötétszürke, jól iszapolt. Feketére égett, sötétzöld égett mázzal (Maróti 1985: I. t. 6).
6. 79.31.86. Vízszintesen kihajló peremű csészetöredék, válltörés kezdetével. Vörösesbarna, törése szürke. Nagyon megégett, lyukacsos, repedezett, anyagában sok kisebb kavics (rontott?). Ph: 5,5 cm, fv: 0,3–0,8 cm.
7. tábla: Mázas és házi kerámia
1. 79.31.3. = 9. tábla 5.
2. 79.31.74. = 9. tábla 9
3. 79.31.25. Korsófül (osztatlan). Belül barnás téglaszínű, kívül szürke színű. Kívül jó minőségű, közép zöldesbarna máz. Fül átm: 2,2 × 1,6 cm.
4. 79.31.35. Korsóváll. Másodlagosan feketésszürkére égett, kívül sötét barnászöld máz, a vállán egy sorban benyomkodások. Jól iszapolt, keményre égetett. Méret: 9 × 5,5 × 0,4 cm (Maróti 1985: IX. t. 1).
5. 79.31.147a. = 11. tábla 8
6. 79.31.63 + 122 + 26. Korsóvállak, három ujjbenyomással.
26: Sötétszürke színű, apró fehér mészszemcsékkel, erősen csillámos (Maróti 1985: IV. t. 2).
63: Korsóváll fülindítással (hurkafül). Sötétszürke színű, foltosan feketére égett. Jól iszapolt, csillámos, keményre égetett. Méret: 8 × 7 × 0,7 cm, fül átm: 3 cm (Maróti 1985: IV. t. 1).
122: Mázas korsóváll. Szürke színű, törése világosabb, anyaga csillámos. Kívül kopott, világos barnászöld mázzal. Méret: 7 × 5 × 0,6 cm (Maróti 1985: VIII. t. 5).
8. tábla: Mázas kerámia
1. 79.31.4. Vízszintesen kihajló peremű csészék és tálak. Jól iszapolt, belül és a peremen égett máz. Színük sötétszürke, háromnak vörösesbarna az anyaga, ami sötétebb szürkére égett másodlagosan. A perem szélén egy-két bemélyített vonal fut körbe (a peremszélesség változó). Lásd még 9. tábla 8.
2. 79.31.116. = 10. tábla 3. 3. 79.31.167. Dörzstálperem kiöntővel. Sárgás téglaszínű, belül középzöld máz és kevés kavics. Nem égett. Ph: 11 cm, fv: 0,8 cm (Maróti 1985: X. t. 5).
4. 79.31.14. = 9. tábla 10. 5. 79.31.65. Korsó válltöredéke. Felül zöld máz, alatta festett piros minta, talán rács. Vörösesbarna színű, belül kicsit sötétebbre égett. Jól iszapolt. Méret: 4,7 × 3,8 × 0,5 cm.
9. tábla: Mázas tálak
1. 79.31.61. Kívül két bemélyített vonallal tagolt. Sötét téglaszínű, belül fehérre égett máz. Szá: 15 cm (Maróti 1985: IX. t. 8).
2. 79.31.52. Kívül több bemélyített vonallal tagolva. Szürke, belül égett, sötétzöld máz, kívül mázpettyek. Szá: 15 cm (Maróti 1985: IX. t. 7).
3. 79.31.118 + 136. Vörösesbarna színű, foltokban szürkére égett (az egyik töredék mindenhol sötétszürkére égett). Kívül fényes, sötétebb, vízszintes sávokkal simított felület, belül égett máz (a két töredék más színű, de egy edény). Jól iszapolt, homokkal soványított. Szá: 26 cm (Maróti 1985: X. t. 1).
4. 79.31.137. Sötétszürkére égett. Belül égett sötétzöld máz, kívül vízszintesen simított. Jól iszapolt. Szá: 22 cm (Maróti 1985: X. t. 2).
5. 79.31.3 (7. tábla 1). A perem szélén bevagdosások futnak körbe. Sötétszürke, jól iszapolt, homokos anyagból. Másodlagosan égett, peremén és belül égett zöld máz. Szá: 11,4 cm (Maróti 1985: XI. t. 1).
6. 79.31.5a. A perem szélén két bemélyített vonal fut körbe. Barnás téglaszínű, mely másodlagosan feketésszürkére égett. Belül és a peremén égett máz. Kívül polírozott. Szá: 13 cm.
7. 79.31.159. A perem szélén két vonal fut körbe. Barna színű, törése másodlagosan feketére égve. Belül és peremén égett (és fehérre savazott) máz. Peremén és kívül kopott vízszintes simítás. Szá: 12,2 cm, m: 3,5 cm, tá: 4,4 cm (Maróti 1985: X. t. 4)
8. 79.31.4a. A perem szélén két bemélyített vonal fut körbe. Barnás téglaszínű, mely másodlagosan feketésszürkére égett. Belül és a peremén égett máz, kívül fényesre simított. Szá: 16 cm (Maróti 1985: XI. t. 2).
9. 79.31.74 (7. tábla 2). Sötétszürke színű, másodlagosan hólyagosra égett zöld mázzal. Külsején a felülete simított és mázpöttyös. Keményre égetett, jól iszapolt. Szá: 22 cm, m: 3 cm, tá: 15,4 cm (Maróti 1985: X. t. 5–6).
10. 79.31.14. (8. tábla 4). Sötétszürke-fekete színű, mindenhol (törésén is) másodlagosan égett (eredetileg talán barna lehetett). Belül összefüggően, kívül foltokban mázas, talán sötétzöld. Kívül vízszintesen simított. A perem szélén két bemélyített vonal fut körbe, rajta festett, fekete színű háromszögminta, pöttyökkel. Szá: 29 cm (Maróti 1985: XI. t. 2).
10. tábla: Mázas tálak
1. 79.31.49. A perem szélén két vonal fut körbe. Sötétszürkére égett (kívül eredetileg barna lehetett). Peremén és belül sötét, égett máz, talán zöld volt. Jól iszapolt. Szá: 20 cm (Maróti 1985: X. t. 3).
2. 79.31.15. Sötétszürke, homokos anyagú. Belül égett, talán sötétzöld máz és kavicsozás. Szá: 26 cm.
3. 79.31.116. (8. tábla 2). Szürke színű, belül égett mázzal (látszik a kavicsozás is). Szá: 25 cm (Maróti 1985: XII. t. 2).
4. 79.31.55a. Téglaszínű kívül-belül, törése szürke, belül középzöld máz és a mázon átütő kevés apró kavics. Nem égett. Jól iszapolt és égetett. Szá: 32 cm (Maróti 1985: XI. t. 3).
5. 79.31.55b. Sötétszürkére égett, durva, kavicsos, lyukacsos, rosszul kidolgozott anyagból. Belül égett, sötét máz és a mázon átütő sűrű kavicsozás (2 db, nem összeillő). Szájátmérő nem mérhető.
6. 79.31.13. Pereme és válla bordákkal tagolva. Barnás téglaszínű anyag, ami sötétszürkére égett másodlagosan, kívül rücskösre égett máz nyomaival. Szá: 26 cm.
11. tábla: Mázas korsó, fazék, fedő 1. 79.31.62. Pereme két bemélyített vonallal tagolva. Fülindítás helye a nyakán. Szürke színű, kívül égett, lyukacsos máznyomokkal. Anyaga csillámos, keményre égetett. Szá: 9 cm.
2. 79.31.93. Belül barnásvörös, törése és külseje szürke, rajta zöldesbarna máz. Jól iszapolt. Szá: 5,5 cm (Maróti 1985: IX. tábla 5).
3. 79.31.21. Szürke színű, jól iszapolt, kívül világos, zöldesbarna mázzal. Nem égett. Szá: 9 cm (Maróti 1985: IX. t. 2).
4. 79.31.138 + 141. Pereme két vonallal, alig bemélyedően tagolt. Fülindítás a peremnél. Szürke színű, zöld mázzal. Jól iszapolt, homokkal soványított. Szá: 8 cm. A 141. számon két szalagfül (egyik sem illeszkedik a peremhez, de egy edény).
Maróti 1985: IX. t. 6.
5. 79.31.22. Nyakán borda (gallér), ebből indult a két fül (egyik fülindítás látszik csak). Égett sötétszürke, rajta kívül égett, zöld máz. Nyak átm: 5 cm (Maróti 1985: IX. tábla 3–4).
6. 79.31.28. Kívül bekarcolt hullámvonal fut körbe. Kívül-belül barna színű, törése szürke, kívül sötét, barnászöld máz. Lá: 13 cm (Maróti 1985: VIII. t. 4).
7. 79.31.173. Feketésszürkére égett, jól iszapolt. Kívül égett máz (mázcsíkok, pöttyök). Pereme sima, de nem simított. Szá: 17 cm.
8. 79.31.147a (7. tábla 5). Vállán bordák tagolják. Szürke színű, jól iszapolt, egy-két kisebb kaviccsal. Peremén és külsején ráégett máz, belül is vannak mázfoltok. A máz színe már nem látszik, annyira lyukacsos és fehér (túlsavazott). Szá: 20,4 cm (Maróti 1985: VII. t. 7).
9–10. 79.31.16 (2 db). Felülete belül nagyon fehér és rücskös. Kívül összefüggően, a peremén foltokban égett, foltokban kifehéredett, sötétzöld máz nyomai látszanak (egy vékonyabb mázcsík és néhány folt még viszonylag fényes). Szá: kb. 33 cm (Maróti 1985: I. t. 7).
12. tábla: Simított tálak 1. 79.31.164. Barnásszürke színű, kívül-belül vízszintes sávokkal simított. Jól iszapolt, homokos, közepesen keményre égetett. Szá: 16 cm, m: 5,8 cm, tá: 7 cm.
2. 79.31.54a. Kívül-belül barna, törése szürke, egyszínű, fényes simítás. Szá: nem mérhető.
3. 79.31.9. Sötétszürke, törése is másodlagosan égett. Kívül-belül vízszintes sávokkal simított. Jól iszapolt, homokkal soványított. Szá: 28 cm. 4. 79.31.10. Kívül két bemélyített vonal tagolja. Világosabb szürke színű, kívül sötétebb, összefüggő, vízszintes simítás. Jól iszapolt. Szá: 26 cm (Maróti 1985: V. t. 1).
5. 79.31.161. Barna színű, foltosan szürkére égett. Kívül-belül vízszintesen simított. Szá: 21 cm (Maróti 1985: VI. t. 4).
6. 79.31.51. Közepesszürke színű, törése másodlagosan sötétebbre égett. Felülete kívül-belül vízszintesen simított. Jól iszapolt. Szá: 23 cm (Maróti 1985: VI. t. 2).
7. 79.31.11a. Egyik töredék világos barnásvörös, a másik világosszürke. Törésük másodlagosan feketére égett. Kívül vízszintesen simított. Jól iszapolt. Szá: 25 cm. Ugyanezen a számon van egy hasonló típusú, másik táltöredék is (11b). Feketére égett, kicsit kavicsosabb homokkal soványítva, és alig látszik rajta simítás (Maróti 1985: VI. t. 6).
8. 79.31.78. Sötétszürkére égett, kívül-belül vízszintesen simított. Szá: 17 cm (Maróti 1985: VI. t. 5).
9. 79.31.8a. Sötétszürke színű, kívül-belül vízszintesen simított (belül sávok, kívül összefüggő). Anyaga jól iszapolt, homokos. Szá: nem mérhető (nagy, lapos tál).
10. 79.31.6. Másodlagosan sötétszürkére égett (egyik töredéke világosabb szürke, szemcsésebb, és nem látszik a simítás). Jól iszapolt, anyagában kevés, kis kavicsszemcse. Kívül és a peremén vízszintesen simított. Szá: 19,4 cm (Maróti 1985: V. t. 8).
11. 79.31.8b. Sötétszürke színű, kívül és a peremén vízszintesen simított. Anyaga jól iszapolt, homokos. Szá: nem mérhető (kis méretű).
13. tábla: Simított és besimított díszítésű edények
1. 79.31.60b. Világos barnásszürke színű, összefüggő, alig látszó, függőleges simítással. A simítás anyaggal egyszínű, nem fényes. Jól iszapolt, homokos. Szá: 6 cm.
2. 79.31.60a. Világosabb szürke színű, függőlegesen, majdnem összefüggően besimított vonalakkal, alatta vízszintesen simított felület. A simítás fényes, anyaggal egyszínű. Szá: 8 cm.
3. 79.31.172. Szürke színű, kívül besimított minta részlete – függőleges és vízszintes vonalkezdetek. Besimítás fényes, anyaggal egyszínű. Szá: 11 cm.
4. 79.31.23b. Nyakán függőleges simítások (besimítás?). A peremen lévő bordákat vízszintes simítással hangsúlyozták. Szá: 7 cm. Ugyanezen a számon egy hasonló edény két peremtöredéke található még (79.31.23c), de a nyaka már hiányzik (Maróti 1985: III. t. 7).
5. 79.31.91. Szalagfüle a nyaki bordából indul. Sötétszürkére égett, kívül enyhén fényes simítással. Jól iszapolt és égetett. Szá: 14 cm (Maróti 1985: III. t. 8).
6. 79.31.17 Fekete színű, jól iszapolt, homokos anyagú. Kívül fényesen, feketére simított, peremén és vállán vízszintesen, majd a töréstől lefelé függőlegesen. Szá: 13,5 cm (Maróti 1985: VII. t. 6).
7. 79.31.7. Peremén letört, széles szalagfül helye, vállát egy lapos, bemélyedő vonal tagolja. Sötétszürke, törése és belseje égett, peremén és kívül vízszintesen simított. Jól iszapolt, homokkal soványított. Szá: 20 cm.
8. 79.31.71. Barna színű, felülete vízszintesen simított. A simítás sötétebb, fényes. Jól iszapolt. Szá: 12,5 cm.
9. 79.31.1c + 45. Feketésszürkére égett, apró kavicsos, jól iszapolt. Felületén vízszintes simításnyomok. Szá: 20 cm.
10. 79.31.155a. Szürke, jól iszapolt, apró kavicsos, kívül és a peremén vízszintes simításnyomokkal. Szá: nem mérhető (Maróti 1985: 162, II. t. 4). 79.31.155b számon vörösesbarna színű, ugyanilyen típus.
11. 79.31.105b: Függőleges sávokkal, majdnem összefüggően simított oldaltöredékek. Sötétszürke, simítás fényes, anyaggal egyező színű. Jól iszapolt.
14. tábla: Besimított díszítésű töredékek
1. és 3. 79.31.64a. Középszürke színű, ami kívül sötétebbre égett. Nyakán vízszintes sávok, alatta sűrű, vízszintes és összevissza, egymást keresztező simításokkal, ami lehet besimítás is (rácsminta?). Fényes, anyaggal egyszínű simítás. Csillámos, kicsit kavicsos és lyukacsos, de jól iszapolt anyagból. Lá: 30 cm, fv: 0,8–1 cm (a kisebbik, 64b töredék csak vízszintes sávokkal, majdnem összefüggően simított).
2. és 4. 79.31.106. Szürke színű, anyaga keményre égetett, apró kavicsos, kicsit hólyagosra égett. Kívül vékony vonalas besimítás, egyedi motívum. Talán egy függőleges (ferdén futó), szabálytalan hullámvonal és néhány íves, függőlegeshez közelítő vonal, valamint vízszintes vonalak. Firkálásszerű besimítás, anyaggal egyszínű, kicsit fényes.
A minta mellett kopott simítások, függőlegesen simított felület nyoma. Lá: 32 cm, fv: 0,7–1 cm (Maróti 1985: 165, XII. t. 3).
Hivatkozott irodalom
adler-wölf 2010
Adler-Wölf, Kristina: Keramik. In: Mosser, Martin et al.: Die römischen Kasernen im Legionslager von Vindobona. Die Ausgrabungen am Judenplatz in Wien in dem Jahren 1995–1998. Bd. I–II. (Monographien der Stadtarchäologie Wien 5.) Wien: Museen der Stadt Wien, 2010, 267–508.
bónis 1942
Bónis Éva: A császárkori edényművesség termékei Pannoniában. Die kaiserzeitliche Keramik von Pannonien I. (Dissertationes Pannonicae Ser. II. No. 20.) Budapest: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Érem- és Régiségtani Intézete, 1942.
bónis 1991
Bónis Éva: Glasierte Keramik der Spätrömerzeit aus Tokod. In: Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 43 (1991), 87–150.
christlein 1982
Christlein, Rainer: Die rätischen Städte Severins. Quintanis, Batavis und Boiotro und ihr Umland im 5. Jh. aus archäologischer Sicht. In: Severin zwischen Römerzeit und Völkerwanderung. Linz: Land Oberösterreich Amt der oö. Landesregierung Abteilung Kultur, 1982, 217–253.
conrad 2007
Conrad, Sven: Die Gefäßkeramik. In: Iatrus - Krivina. Spätantike Befestigung und frühmittelalterliche Siedlung and der unteren Donau Band VI. Ergebnisse der Ausgrabungen 1992–2000. (Limesforschungen Band 28.) Mainz am Rhein: Verlag Philipp von Zabern, 2007, 209–265.
cvjetićanin 2006
Cvjetićanin, Tatjana : Late Roman Glazed Pottery. Glazed Pottery from Moesia Prima, Dacia Ripensis, Dacia Mediterranea and Dardania. (Archaeological Monographies 19.) Belgrad: National Museum, 2006.
d raGun 2018
Dragun, Tomáš: Vlešťovaná Keramika z Neskoroantickej Pevnosti v Bratislave-Rusovciach (Burnished Ceramics from the Late Antique Fortlet in Bratislava-Rusovce). In: Zborník Slovenského Národného Múzea 112 (2018), Archeológia 28, 279–286.
friesinGer– k erchler 1981
Friesinger, Herwig – Kerchler, Helga: Töpferofen der Völkerwanderungszeit in Niederösterreich. Ein Beitrag zur völkerwanderungszeitlichen Keramik (2. Hälfte 4–6. Jahrhundert n. Chr.) in Niederösterreich, Oberösterreich und dem Burgenland. In: Archaeologia Austriaca 65 (1981), 193–266.
Gassner 2000
Gassner, Verena: Die Keramik mit Ausnahme der Terra Sigillata. In: Gassner, Verena – Groh, Stefan – Jilek, Sonja – Kaltenberger, Alice – Pietsch, Wolfgang – Sauer, Roman – Stieglitz, Herma – Zabehlicky, Heinrich: Das Kastell Mautern – Favianis (Römische Limes in Österreich 39.) Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2000, 184–314.
G róf–G róh 2006
Gróf Peter – Gróh Daniel: Visegrád római emlékei. (Altum Castrum 6.) Visegrád: Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, 2006, 15–42.
G roh –s edlmayer 2002
Groh, Stefan – Sedlmayer, Helga: Forschungen im Kastell Mautern-Favianis. Die Grabungen der Jahre 1996 und 1997. (Römische Limes in Österreich 42.) Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2002.
G rünewald 1979
Grünewald, Matthilde: Die Gefäßkeramik des Legionslagers von Carnuntum. (Der Römische Limes in Österreich 29.) Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 1979.
hársheGyi – ottományi 2013
Hárshegyi Piroska – Ottományi Katalin: Imported and Local Pottery in Late Roman Pannonia In: Lavan, Luke (ed.): Local Economies? Production and Exchange of Inland Regions in Late Antiquity. (Late Antique Archaeology 10.) Leiden: Koninklijke Brill NV, 2013, 471–528.
hayes 1972
Hayes, John Walker: Late Roman Pottery. London: The British School at Rome, 1972.
horváth 2011
Horváth Friderika: Das spätantike Keramikspektrum in Keszthely–Fenékpuszta – erste Ergebnisse. In: Heinrich-Tamaska Orsolya (Hrsg.): Keszthely–Fenékpuszta im Kontext spätantiker Kontinuitätsforschung zwischen Noricum und Moesia. (Castellum Pannonicum Pelsonense 2.) Budapest–Leipzig–Keszthely–Rahden: Verlag Marie Leidorf GmbH, 2011, 597–652.
iványi 1935
Iványi Dóra: A pannoniai mécsesek Die pannonischen Lampen (Dissertationes Pannonicae Ser. II. No. 2.) Budapest: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Éremés Régiségtani Intézete, 1935.
jeremić, 2009
Jeremić, Gordana: Saldum. Roman and early Byzantine Fortification. Belgrade: Institute of Archaeology, 2009.
k elemen 2014
H. Kelemen Márta: Késő római vendégfogadó az Aquincum–Brigetio közötti diagonális út mentén, Kesztölc-Tatárszálláson. In: Archaeologiai Értesítő 139 (2014), 35–70.
k elemen – merczi 2019
H. Kelemen Márta – Merczi Mónika: Az esztergomi Várhegy a római korban. Esztergom: Magyar Nemzeti Múzeum, 2019.
kocsis– prohászka 2001
Kocsis László – Prohászka Marianne: Pilisszántó, Kálvária-dűlő. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2001. Budapest: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal – Magyar Nemzeti Múzeum, 2003, 204.
kovács 2007
Kovács Péter: Római kor. Limes és helyőrségtörténet Pest megyében. In: Torma István – Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája I/1. A kezdetektől a Honfoglalásig Budapest: Pest Megye Monográfia Közalapítvány, 2007, 211–248.
kovács 2019
Kovács Péter: Pannonia története a késő római korban (Kr. u. 284–395). Budapest: Pytheas Könyvkiadó és Nyomda, 2019.
kovács 2020
Kovács Péter: Pannonia története Honorius uralkodása idején (Kr. u. 395–410). In: Studia Epigraphica Pannonica 11 (2020), 97–142.
l adstätter 2000
Ladstätter, Sabina: Die materielle Kultur der spätantike in den Ostalpen. Wien: Verlag der Österrechischen Akademie der Wissenschaften, 2000.
l ányi 1981
Lanyi Vera: Die graue spätromische Keramik von Tokod. In: Mócsy Andras (Hrsg.): Die spätrömische Festung und das Gräberfeld von Tokod. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1981, 73–120.
maGrini –s barra 2005
Magrini, Chiara – Sbarra, Francesca: Le Ceramiche invetriate di Carlino Nuovo contributo allo studio di una produzione tardoantica. (Ricerche di Archeologia Altomedievale e Medievale 30.) Firenze: All’Insegna del Giglio, 2005.
maróti 1985
Maróti Éva: Római őrtorony a Pilisszántói Kálvárián. In: Studia Comitatensia 17 (1985), 159–184.
mrt 5
Horváth István – H. Kelemen Márta – Torma István: Magyarország Régészeti Topográfiája 5. Esztergom és a dorogi járás. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1979.
mrt 7
Dinnyés István – Kővári Klára – Lovag Zsuzsa – Tettamanti Sarolta – Topál Judit – Torma István: Magyarország Régészeti Topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás (XIII/1). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986.
nádorfi 1992
Nádorfi Gabriella: Glasierte Keramik in spätrömischen Gräberfeldern Pannoniens. In: Bánki Zsuzsanna – Cserményi Vajk (Hrsg.): Glasierte Keramik in Pannonien. Székesfehérvár: König Sankt Stephan Museum, 1992, 45–51.
o lGyay 2017
Olgyay János: Római ólommázas kerámia a Barbaricumban. Adalékok a Maros völgyének kereskedelmi kapcsolataihoz. In: Tasnádiné Gábor Szilvia – Czukor Péter (szerk.): Út(on) a kultúrák földjén Az M43-as autópálya Szeged-országhatár közötti szakasz régészeti feltárásai és a hozzá kapcsolódó vizsgálatok. Szeged: Móra Ferenc Múzeum, 2017, 345–368.
o ttományi 1981
Ottományi Katalin: Fragen der spätrömischen eingeglätteten Keramik in Pannonien. (Dissertationes Archaeologicae Ser. II. No. 10.) Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézet, 1981 [1982].
o ttományi 1989
Ottományi Katalin: Late Roman Pottery. In: Gabler Dénes: The Roman Fort at Ács-Vaspuszta (Hungary) on the Danubian Limes. BAR Int. Ser. 531/I–II. Oxford, 1989, 482–571.
o ttományi 1991
Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból. In: Studia Comitatensia 22 (1981), 5–144.
o ttományi 1996
Ottományi Katalin: Eine Töpferwerkstatt der spätrömische Keramik mit Glättverzierung von Pilismarót–Malompatak. In: Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 48 (1996), 71–134.
o ttományi 1999
Ottományi Katalin: Late Roman Pottery in the Dunabogdány Camp. In: Antaeus (Communicationes ex Instituto Archaeologico Academiae Scientiarum Hungaricae) 24 (1997–1998), 333–373, 726–738.
o ttományi 2004
Ottományi Katalin: A Budakalász–Luppacsárdai őrtorony késő római kerámiája. In: Studia Comitatensia 28 (2004), 265–294.
o ttományi 2006
Ottományi Katalin: A szentendrei tábor besimított díszítésű kerámiája. In: Specimina Nova 20 (2006), 121–146.
o ttományi 2009
Ottományi Katalin: Eingeglättete Gefässe aus der letzten Periode der Siedlung von Budaörs. In: Bíró Szilvia (szerk.): Ex officina... Studia in honorem Dénes Gabler. Győr: Mursella Régészeti Egyesület, 2009, 411–442.
o ttományi 2011
Ottományi Katalin: Késő római mázas kerámia a budaörsi telepen. In: Arrabona 49 (2011), 263–290.
o ttományi 2012
Ottományi Katalin: Római vicus Budaörsön. In: Ottományi Katalin (szerk.): Római vicus Budaörsön I. Budapest: Archaeolingua, 2012, 9–407.
o ttományi 2015
Ottományi Katalin: A Visegrád–Gizellamajorban feltárt késő római kiserőd keltezése a kerámia anyag alapján (déli épületszárny). In: Archaeologia – Altum Castrum online magazin. 2015. március, 1–93. http://archeologia.hu/ottomanyi-visegrad-gizellamajor-keramia-anyaga.
o ttományi 2020a
Ottományi Katalin: Újabb adatok a Visegrád–Gizellamajorban feltárt, késő római erőd nyugati épületszárnyának kerámiájához. In: Studia Comitatensia 38 (2020), 68–118.
o ttományi 2020b
Ottományi Katalin: Late Roman Pottery from Room III/North at the Visegrád–Gizellamajor fort. In: Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 71 (2020), 15–70.
o ttományi 2022a
Ottományi Katalin: A nógrádverőcei kikötőerőd késő római, korongolt kerámiája. In: Mráv Zsolt – Ottományi Katalin –Soós Eszter: Késő római kikötőerőd Nógrádverőcén. 2022 (megjelenés előtt).
o ttományi 2022b
Ottományi Katalin: A Szigetmonostor-Horányban feltárt „hídfőállás” késő római kerámiája. In: Studia Comitatensia 40 (2022, megjelenés előtt).
paláGyi 2004
Palágyi Szilvia: Veszprém megyei leletmentések publikálatlan római kori kemencéi. In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23 (2004), 49–72.
petrauskas 2011
Petrauskas, Oleg: Scheibengedrehte Keramik als chronologischer Anzeiger nach den Materialien des Gräberfeldes der Černjachov-Kultur bei Velikaja Bugaevka, Kievskaja obl., Ukraine. In: Bemmann, Jan – Hegewisch, Morten – Meyer, Michael – Schmauder, Michael (Hrsg.): Drehscheibentöpferei im Barbaricum. Technologietransfer und Professionalisierung eines Handwerks am Rande des Römischen Imperiums Akten der Internationalen Tagung in Bonn vom 11. bis 14. Juni 2009. (Bonner Beiträge 13.) Bonn: Vor- und Frühgeschichtliche Archäologie Rheinische Friedrich-Wilhelms-Universität, 2011, 399–416.
ponGrácz 1992
Pongrácz Zsuzsanna: Glasierte Lampen von den Ausgrabungen in Dunaújváros und Tác. In: Bánki Zsuzsanna – Cserményi Vajk (Hrsg.): Glasierte Keramik in Pannonien. Székesfehérvár: König Sankt Stephan Museum, 1992, 71–74.
s edlmayer 2007
Sedlmayer, Helga: Fundbestande der Periode 5 in der Ostpraetentura des Legionslagers von Carnuntum. In: Gugl, Christien – Kastler, Raimund (Hrsg.): Legionslager Carnuntum. Ausgrabungen 1968–1977. (Der römische Limes in Österreich 45.) Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2007, 231–254.
soproni 1978
Soproni Sándor: Der spätrömischen Limes zwischen Esztergom und Szentendre. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1978.
soproni 1985
Soproni, Sándor: Die letzten Jahrzehnte des pannonischen Limes. München: C. H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung, 1985.
tejral 1985
Tejral, Jaroslav: Spätrömische und Völkerwanderungszeitliche Drehscheibenkeramik in Mähren. In: Archaeologia Austriaca 69 (1985), 105–140.
tomka 2004
Tomka Péter: Kulturwechsel der spätantiken Bevölkerung eines Auxiliarkastells: Fallbeispiel Arrabona. In: Friesinger, Herwig – Stuppner, Alois (Hrsg.): Zentrum und Peripherie –Gesellschaftliche Phänomene in der Frühgeschichte. Wien: Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2004, 389–409.
vaGalinski 2002
Vagalinski, Lyudmil: Burnished Pottery from the First century to the Beginning of the Seventh Century AD from the Region South of the Lower Danube (Bulgaria). Sofia: Nous Publishers Ltd., 2002
o ttományi k atalin
A pilisszántói késő római őrtorony kerámiája
Pilisszántón, a Kálváriadombon végzett hitelesítő ásatás során, 1978-ban került elő egy négyszögletes őrtorony, belsejében négy pillérrel. Az érmek és téglabélyegek alapján az őrtornyot a 370-es évek elején Valentinianus császár építtette. A pilisszántói őrtorony nem közvetlenül a határon, hanem az Aquincumot Brigetióval öszszekötő átlós út mellett feküdt. Hasonló alaprajzú, kerítésfallal körbevett építmények a limes mentén több helyen is épültek ebben az időszakban (pl. Budakalász–Luppacsárda, Leányfalu, Visegrád-Lepence stb.).
Pilisszántón a kutatóárkokkal történő ásatás során napvilágra került a leomlott kövek közötti szenes rétegből kb. 500 db, másodlagosan átégett perem- és díszített oldaltöredék. Legtöbb a házi kerámia (60%), a mázas edény 24,2%, a simított 14,3%, és mindössze 1,5% a besimított kerámia. Néha keverednek az egyes kiviteli módok, például a belül mázas tálak kívül simítottak.
Egész edénysorozatok kerültek elő, különböző kivitelben. A tálakon belül egyrészt a gömbölyű, behúzott peremű, másrészt a gyűrűs peremű, illetve vízszintes peremű, többnyire kónikus alsó részű formák dominálnak. Tölcséresen kihajló peremű korsók és szögletesre vágott végű, ferdén vagy vízszintesen kihajló peremű fazekak és hombárok jellemzik az őrtorony kerámiáját. Az edények anyaga és színe is nagyon egységes. Mindez arra utal, hogy egy helyen készülhettek, ugyanolyan alapanyagból, hasonló égetéssel. Helyi gyártást bizonyító, rontott edények nincsenek, bár néhány deformálódott perem előfordul. Kerámiája leginkább a hasonló alaprajzú és korú, Budakalász–Luppacsárdán feltárt őrtorony anyagához hasonlít.
A pilisszántói kerámiaanyag hagyományos késő római formákból és kiviteli módokból áll. Nem jellemzik az 5. század első harmadának új edénytípusai és plasztikus díszítései, sőt besimított kerámia is nagyon kevés van. Barbárokhoz köthető edényforma nincs. A vizsgált kerámia alapján tehát feltételezhetjük, hogy ez az út menti őrtorony legfeljebb a 4. század végéig állt. Ekkor égett le, és már nem érte meg a hun foglalást. Helyőrségét római katonák alkották.
k atalin o ttományi
Pottery of the Late Roman Watchtower of Pilisszántó
During the verification excavation in Pilisszántó Kálváriadomb, a rectangular watchtower was found in 1978 with four pillars inside. According to the medallions and brick stamps, the watchtower was built in the early 370s by Valentinian I. The watchtower in Pilisszántó is not situated directly on the border but next to the diagonal road connecting Aquincum with Brigetio. Buildings with similar layouts, surrounded with fence walls were built along the Limes in several places in this period (e.g. Budakalász–Luppacsárda, Leányfalu, Visegrád-Lepence, etc.).
During the trial excavation with trial trenching in Pilisszántó, ca. 500 pieces of secondarily burnt rims and decorated side fragments turned up from the coaly layer between the collapsed stones. Most of them are household pottery (60%), glazed pots (24,2%), smoothed pottery (14,3%) and only 1,5% are smoothed-in pottery. Occasionally the techniques are mixed, for example, the bowls with inside glaze are smoothed on the outside. Entire series of pottery turned up, one with various techniques. In one respect, the bowls with round, inverted rims, with ringed rims, horizontal rims, mostly conical shaped lower parts were dominant among the bowls. Jugs with funnel-like, everted rims and pots with squarecut, bevelled and horizontally everted rims are characteristic of the watchtower’s pottery. The material and colour of the pottery are very homogenous. This suggests that they were made in the same place, of the same material and with a similar firing technique. There are no misshaped pieces that would prove they were made locally, however, there are a couple of deformed rims. The pottery resembles mostly the material found in the watchtower of Budakalász–Luppacsárda, which has a similar layout and is of similar age. The pottery material of Pilisszántó is characterized by traditional Late Roman shapes and techniques. It does not show signs of the new pottery styles and plasticized decorations characteristic of the first third of the 5th century; there are only a few smoothed-in pots. There are no shapes of Barbarian origin. Based on the examined vessels we can assume that this roadside watchtower burnt down by the end of the 4th century at the latest and did not live to see the Hun occupation. Its garrison was made up of Roman soldiers.
TŰZCSIHOLÓK A VÁCI TRAGOR
IGNÁC MÚZEUM RÉGÉSZETI
GYŰJTEMÉNYÉBŐL*
Tóth Balázs régész Várkapitányság Integrált Területfejlesztési Központ Nonprofit Zrt. toth.balazs@varkapitanysag.hu
Bevezetés
Az elmúlt évek intenzív fémkereső műszeres kutatásainak és az önkéntesek mind nagyobb arányú, régészeti munkálatokba történő bevonásának köszönhetően az ország több múzeumának régészeti gyűjteményébe került és kerül be jelentős mennyiségű fémtárgy. Ezek között érdekes leletek a különböző korokból származó tűzcsiholók. Noha a mindennapi élethez kapcsolódó, egykor nagy számban jelen levő használati tárgyakról van szó, régészeti szempontú, teljességre törekvő elemzésük mindmáig elmaradt. Ezért fontos a részlet- és anyagközlések publikálása, melyek elősegíthetik egy későbbi monografikus feldolgozás megszületését.
A váci Tragor Ignác Múzeum az elmúlt években ötvenöt darab tűzcsiholólelettel gazdagodott.1 Ezek pontos keltezése sok esetben problémákba ütközik, mivel a tárgyak nem ásatási anyagból származnak, és a csiholók legtöbb típusára is áll a vastárgyak esetében közismerten nehéz datálás: egy-egy forma akár több évszázadon keresztül is használatban volt. Noha a leletek pontos felgyűjtési helyét általában ismerjük, hiszen az önkéntes fémkeresősök ezeket a legtöbb esetben dokumentálták, sőt alkalomadtán érmeket is találnak a közelben, ez nem könnyíti meg feltétlenül a dolgunkat, mert a csiholók még a 20. század elején is a vidéket járó emberek gyakran használt eszközei voltak, amelyeket nagy számban veszítettek el a legkülönfélébb helyszíneken – ahogy ezt látni is fogjuk a későbbiekben.
Kutatástörténet
A tűzcsiholók kutatásának hazai és nemzetközi története is meglehetősen gazdag; jelen tanulmány elején a fő sarokpontokra utalnék. Az egyes
típusok ismertetése kapcsán fogom tárgyalni az azokra vonatkozó részletközléseket. A magyar néprajzi kutatásban elsőként Herman Ottó hívta fel a figyelmet a csiholókra és a tűzkészségre, mint a pásztorok viseletének fontos elemére.2 Az ezt követő években Herman és Timkó György folytatott tudományos vitát a kérdésről a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője hasábjain.3 A 20. század első felének és közepének szakirodalmából Kiss Lajos, Orosz Endre, Viski Károly, Lükő Gábor, Molnár Balázs, Kardos László, valamint H. Fekete Péter írásai jelentősek a témában.4 Niedermüller Péter tanulmánya azért érdemel említést ezen a helyen, mert gazdag adatolással hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen sokáig voltak jelen az emberek életében kezdetleges tűzgyújtási módszerek.5 Hála József munkásságát is ki kell emelnünk, aki néprajzkutatóként hosszabban írt a kovák beszerzéséről, sok esetben őskori lelőhelyekről.6 Hosszabb szünet után Sz. Tóth Judit írt a csiholókról, különösen a díszítések kapcsán.7 Témánk vonatkozásában több népszokást ismer az irodalom: a Mohácson élő délszláv lakosság körében hagyomány volt, hogy lakodalom idején a menyasszony cipőjébe tűzcsiholót tettek a rontások elkerülése érdekében;8 Hont vármegyében pedig Szent Iván napjának reggelén a gyermekek körbejárták a falut, és acéllal „tüzet vertek” a házakban, ami által a ház megmenekül a tűzvésztől, a vetés pedig a szárazságtól.9 Érdekes, Európa-szerte megfigyelhető jelenség volt a középkortól a 19. század első feléig, hogy az állatok betegségeinek megelőzésére ezeket „új tűzön”, illetve „szükségtűzön” hajtották keresztül, melyek meggyújtásához kovát és acélt nem, csak két fadarabot használtak.10
Kiemelendő, hogy a nyelvészeti irodalom részletesen foglalkozott a (tűzvető) acél szó eredetével
* Köszönetemet szeretném kifejezni Mag Hellának, a Tragor Ignác Múzeum régészének, hogy rendelkezésemre bocsátotta az anyagot, továbbá tanulmányom lektorainak: Sz. Tóth Judit néprajzkutatónak és Pomázi-Horváth Viktória, valamint Mordovin Maxim régészeknek, Gyürüs Tibornak a konzultációs lehetőségért, Tóth Zoltánnak pedig a tárgyrajzokban nyújtott segítségért.
A leleteket beszolgáltató önkéntes fémkeresősök és múzeumi munkatársak: Kóka István, Szíjjártó Gábor, Bíró János, Petyánszki Attila, Gulyás Attila, Dinka Gergő.
Herman 1898: 62–71.
Timkó 1906a; Timkó 1906b; Herman 1906; Timkó 1909.
Kiss 1910; Orosz 1911; Viski 1932; Lükő 1938; Kiss 1940; Molnár 1943; Kardos 1943: 184–185; H. Fekete 1958. A téma megjelenik a korszak szépirodalmában is, pl. Eötvös 1909: 302–310.
Niedermüller 1981.
Hála 1995.
Sz. Tóth 2009: 197.
Sarosácz 1968: 116.
Solymossy 1933: 107.
Niedermüller 1981: 403–407; Frazer 2005: 415–418.
és ennek esetlegesen tűzcsiholáshoz köthető szerepével.11 Ez azért kifejezetten érdekes, mert több olyan forrást (javarészt 18. századi boltösszeírásokat) ismerünk, melyek acélt, kiütni való acélt neveznek meg – ezeket a fenti eredmények fényében legnagyobbrészt valószínűleg tűzcsiholóként interpretálhatjuk.12 A kiskunhalasi Tanácsi Jegyzőkönyvek ben szerepel egy érdekes irat 1762. január 25-i dátummal, mely szerint egy Érsek Ferenc nevű juhászbojtárt azért vádoltak gazdái, mert szamárháton ment be a településre kenyérért, és az állat úgy sövénynek szorította, hogy szűre elszakadt, ezért az állatot tűzcsiholójával megsebesítette.13
A népvándorlás- és honfoglaláskorból meglehetősen nagy számú csiholót ismerünk zárt leletegyüttesekből, különösen sírokból. Ez a középkor és kora újkor évszázadai során jóval ritkább, noha nem egyedülálló. Ilyen például a tatárjáráshoz köthető, keleti eredetű harcos sírja Muhiról,14 Ellend–Nagygödör-dűlő Árpád-kori temetőjének 251. sírja,15 a négyszállási I. számú jász temető 177. sírja,16 a perkátai kun szállástemető 170. sírja,17 a dombóvár–békatói kora újkori temető 138. sírja18 és a nyírbalkányi, 1632-es verettel záródó pénzleletes cserépedény.19 Kárpát-medencei és közép-európai települések, kolostorok, várak réteganyagaiban sűrűbben fordul elő a tárgytípus, noha a feltárások számához viszonyítva aránylag csekély számú anyagközlés látott napvilágot.20 A tűzgerjesztés-tűzcsiholás eszközeinek fejlődésével régészeti szempontból Magyarországon Garam Éva foglalkozott,21 Szabó György sokat hivatkozott tanulmánya pedig a késő középkori falusi kovács termékei között helyezi el a csiholóacélokat.22 A nemzetközi kutatásban két jelentős monográfia érdemel említést, amelyek a tűzcsiholókkal foglalkoznak: az egyik egy 1926ban megjelent kiállítási katalógus Miller Christy
szerkesztésében,23 a másik pedig két olasz szerző, Vittorio Cacciandra és Alessandro Cesati 1996-os kötete.24
A lelőhelyek
A következőkben röviden ismertetem a tűzcsiholók lelőhelyeit, bemutatva, hogy a lelőkörülmények milyen információkkal szolgálhatnak számunkra. Általánosságban elmondható, hogy a lelőhelyeken talált középkori vagy későbbi tárgyak datálása nem vonatkoztatható egyértelműen és minden esetben a csiholókra is, hiszen ezeket tulajdonosaik később is elhagyhatták az érintett területen. Ez különösképpen vonatkozik azokra a helyekre, ahonnan csak egy-két darab tűzcsiholó került elő.
Ipolytölgyes, Tejek-dűlő. A terület a Mál alja néven ismert lelőhely (MRT 9, 10/14.) folytatása a mai településtől délkeletre, a Nyerges-patak mentén. Innen a korábbi terepbejárások alatt 11–14. századi kerámiatöredékeket gyűjtöttek,25 és az újabb fémkeresős kutatások során Árpád-kori pénzekre is bukkantak. Egy tűzcsiholót találtak a lelőhelyen. A terület ma nem fedett erdővel.
Letkés, Sas-hegy. A falutól keletre, a belterülettől messze található csúcs közel 400 méteres tengerszint feletti magasságú, nyugati irányban, az Ipoly felé enyhén lejt. A területen nem tudunk lelőhelyről; innen egy csiholó ismert.
Márianosztra, Szarvas-kő. A településtől északra található, a közelben nem ismerünk nyilvántartott lelőhelyet. A területről egy csiholó származik.
Mogyoród, Nyilasok (MRT 11. 17/9.). Erről a területről egyetlen tűzcsiholót ismerünk. A lelőhelyről őskori, római kori és szarmata leleteket gyűjtöttek korábban.26 Ma nem erdősült.
Büky 2012; Horváth 2013; Büky 2014. A témában további adalékokkal szolgál: Nyíri 1955; O. Nagy 1965. Borosy–Kiss 2004: 222, 224, 227, 229, 231, 235, 237, 247, 253, 258. Az iratok időnként egyértelműbben fogalmaznak, és tüzet ütni való acélról beszélnek: Borosy–Kiss 2004: 254. Bellon 2001: 154.
Pusztai 2011. Dombay 1961: 148. Selmeczi 1992: 41. Hatházi 1986: 660. Gaál 1980: 147. Parádi 1963: 216.
Részletesen lásd Tóth 2019: 366–385; továbbá pl. Szatmári 1999: 185; Lovag 2014: 145; Wolf 2019: 445; Rácz 2013: 73; Rózsás 2006: 24–25; Rosta 2014: 220. Nem régészeti feltárásból származnak azok a 15. század végi – 16. századi, gyűjteményekben megőrzött tárcsapajzsok, melyek csiholóábrázolásokkal vannak díszítve. Kalmár 1961: 197–198, 206. Garam 2011.
Szabó 1954: 137. Christy 1926. Cacciandra–Cesati 1996.
MRT 9: 123.
MRT 11: 364–365.
Nagybörzsöny, Bizmet-rét. A mai településtől délre eső területen. A négy tűzcsiholó mellett középkori leleteket találtak a fémkereső műszeres kutatások során. A réttől délkeletre elterülő teraszokon egy további csiholó került elő.
Nagybörzsöny, Börzsönyi-patak északkeleti oldala. Egy régi kőhíd után, a Vámosmikola felé menő földút északkeleti oldalán fekvő dombon egy csiholó került napvilágra. A terület ma nem erdősült.
Nagybörzsöny, Cseres-bérc. A településtől meszsze délkeletre eső területen egy csiholót találtak. A területen és környezetében nem ismerünk régészeti lelőhelyet.
Nagybörzsöny, Gránát-rét. A településtől dél-délkeleti irányban található Gránát-forrástól mintegy 80 méterre került elő egy csiholó. A közelben nem tudunk régészeti lelőhelyről, de a forrás és a Farkasvölgyi-patak közelsége mindenképpen figyelemre méltó. A területen előkerült vastárgyak összetétele kapcsán azt feltételezzük, hogy itt egy középkori vasolvasztó működhetett.
Nagybörzsöny, Hevér-temetőtől nyugatra eső csúcs, a sáncon belüli terület. Ez a tető a Kovács-patak völgye fölé magasodik, 532 m tengerszint feletti magasságú. A patakvölgyet egy nagy régészeti lelőhely fedi le, a felszínen kis felületen a Kyjatice-kultúrához köthető szórványleleteket találtak, illetve meglehetősen sok jelenség utal arra, hogy itt középkori és kora újkori bányászati tevékenység folyt. Erről a területről egy csiholó került elő.
Nagybörzsöny, István-bérc. A helytelenül Zálog-bérc néven nyilvántartott régészeti lelőhelyhez (MRT 9, 18/31.) tartozó terület északkeleti oldala az István-bérc, melynek környékén nyolc tűzcsiholót találtak. A lelőhelyről a Kyjatice-kultúrához kötött kerámiatöredékek ismertek. Kiterjedése bizonytalan.27
Nagybörzsöny, Kecske-bérc, sáncon belüli terület. Innen is csak egyetlen tűzcsiholó került elő egyelőre. A területen fellelt fémtárgyak nem segítik a lelet datálását. A sáncon kívül további nyolc tűzcsiholót találtak.
Nagybörzsöny, Klinger-rét. A területen egy tűzcsiholót leltek fel késő középkori érmék és római kori leletek társaságában, kerámia nem került elő a felszínen.
MRT 9: 214.
MRT 9: 204–205.
MRT 9: 214.
MRT 9: 205–207.
MRT 9: 203–204.
MRT 9: 198.
Nagybörzsöny, Lófarú-hegy. Egy csiholót találtak itt, a környéken nyilvántartott lelőhelyről nincs tudomásunk.
Nagybörzsöny, Magyar-hegy, erődítés és környéke. A Börzsöny-patak fölé emelkedik itt a 714 m magasságú hegy, melyen egy Kyjatice-kultúrához köthető, 5,04 hektár területű erődített telepet ismerünk (MRT 9, 18/13.).28 Az őskori leleteken kívül más korszakból nem kerültek elő kerámiatöredékek. Öt darab tűzcsiholót leltek fel itt, további egyet pedig a Tó-lak-dűlőnél levő kút környékén. Nagybörzsöny, Nagy-Pogány-hegy (MRT 9, 18/33.). A településtől keleti irányban húzódik az északkelet–délnyugat irányú Pogány-hegy, melynek legmagasabb pontja 623 m. A terepbejárások során itt késő bronzkori (Kyjatice-kultúra) és 12–13. századi kerámiatöredékek kerültek elő.29 A fémkereső műszeres kutatások egy tűzcsiholó mellett Árpád-kori érmeket, sarkantyút, nyílhegyet hoztak a felszínre. Nincs kizárva, hogy középkori, külszíni fejtésű bányák lehettek itt.
Nagybörzsöny, Rákóczi utca 44. udvara. A település belterületén ismert a középkori falumag és kelta telepnyom is (MRT 9, 18/14).30 Innen egy csiholó került elő.
Nagybörzsöny, Rustok-hegy (MRT 9, 18/12.). A Kereszt-völgy fölé magasodó csúcson a Kyjatice-kultúra erődített telepe ismert, valamint az itt húzódó teraszokat és kősorokat Nováki Gyula a késő középkor és a 18–19. század közé keltezhető szántóföldek maradványaiként azonosította. 31 A fémkeresős bejárások során egy tűzcsiholó került napvilágra.
Nagybörzsöny, Széna-hegy. A terület környékén nem tudunk régészeti lelőhelyről. Innen egyetlen tűzcsiholót gyűjtöttek.
Nagybörzsöny, Weissäcker-szőlőhegy nyugati oldala (MRT 9, 18/4.). A falutól nyugatra, erősen lejtő domboldalon 12–15. századi cseréptöredékeket találtak terepbejáráson, 1930-ban pedig egy 24 éremből álló leletegyüttes került elő I. Mátyás, II. Ulászló, János és I. Ferdinánd aranyforintjaiból.32 A lelőhelyen egy tűzcsiholóra bukkantak. Ma nem erdősült terület.
Nagymaros, Török-mező (MRT 9, 19/10.). Innen egyetlen tűzcsiholó került elő. Terepbejárások során a Török-mezőn őskori kőeszközöket és 10–13.
századi kerámialeleteket gyűjtöttek.33 Jelenleg nem erdős.
Perőcsény, Salgóvár (MRT 9, 23/10.). A vár középkori erődítés, de késő bronzkori anyagot is ismerünk innen felszíni szórványként. 34 Az itt fellelt csiholó valószínűleg a vár egykori életéhez kapcsolható.
Perőcsény, Vár-bükk. Ez a Salgóvártól délre eső, annál valamivel magasabb, 743 m tengerszint feletti magasságú dombtető. A két csúcs egymástól légvonalban mindössze 230 méterre található. Itt nem ismert nyilvántartott régészeti lelőhely, így – egyelőre – nem tudjuk, hogy volt-e állandó emberi megtelepülés a területen. Egy tűzcsiholó ismert innen.
Szokolya, Száraz-pataktól nyugatra. Innen egyetlen tűzcsiholót ismerünk. Az eddigi bejárások alapján feltehető, hogy a területen egy Árpád-korban induló középkori település létezett, mely a török korban pusztulhatott el.
Szokolya, Szőlőhegy (MRT 9, 27/25.). A területen egy közös karikára felfűzött két tűzcsiholót találtak. A lelőhelyen korábban két limnokvarcit kőeszköz, illetve pattinték került elő,35 így itt felvethető annak lehetősége, hogy a középkor vagy újkor folyamán erre a területre jártak kovásodott, tűzkőnek használható szilánkokat gyűjteni. Jelenleg nem erdősült terület.
Vác, Cigány-völgy (MRT 9, 31/23.). A várostól északnyugatra, a Cigány-völgy északi oldalán, főként a dombtetőn gyűjtöttek őskori (neolit, rézkor, bronzkor, kora vaskor), római kori, kvád és Árpád-kori kerámiatöredékeket, valamint őskori kőeszközöket.36 Az újkőkorra vagy rézkorra keltezhető kőeszközök limnokvarcit, hidrokvarcit, radiolarit, tűzkő és obszidián anyagúak. A területen egy darab tűzcsiholót találtak. Most nem fedi erdő.
Vác, Naszály–Násznép-plató, illetve Vác határa. Két helyszínről került elő egy-egy tűzcsiholó. Ezek pontos lelőhelyét nem ismerjük, illetve nem tudjuk kontextusba helyezni őket. Vámosmikola, Harmospuszta (MRT 9. 36/33.).
A most nem erdősült lelőhely a település határától délkeletre terül el, egy mára kiszáradt patakmeder völgyének felső szakaszán. Őskori
MRT 9: 231.
MRT 9: 282–285.
MRT 9: 363.
MRT 9: 473.
MRT 9: 547.
A kérdéskörről bővebben lásd: Tóth 2019: 377–378.
Kiss 1910: 64.
Kiss 1910: 66.
leletek (kerámiatöredékek, kőeszközök) mellett 11–13. századi tárgyakat gyűjtöttek innen.37 Egy csiholót találtak itt. Zebegény, Ernő-forrás. A település délkeleti részén található helyszín, a környéken nem ismerünk nyilvántartott régészeti lelőhelyet, így sok fenti lelőhelynél kevesebb információnk van. Innen két tűzcsiholót gyűjtöttek.
Ahogy láttuk, a tárgyak datálását a lelőkörülmények a legritkább esetben segítik, hiszen nem ásatásból, hanem gyakorlatilag felszíni szórványként kerültek elő. Ezért nincs más lehetőségünk, mint hogy a tárgyak formai sajátosságai alapján, tipológiai módszerrel kíséreljük meg ezek keltezését. Az általam vizsgált leletek nagy része Nagybörzsöny határából került elő, ez azonban inkább az eddigi kutatás egyenetlenségét, nem a tűzcsiholók valós, reprezentatív szóródását mutatja. Több esetben olyan területeken találták a csiholókat, ahonnan kovásodott nyersanyagból készült őskori kőeszközöket is ismerünk (Nagymaros, Török-mező; Szokolya, Szőlőhegy; Vác, Cigány-völgy; talán Vámosmikola, Harmospuszta). Ezen lelőhelyek kapcsán legalábbis felvethető, noha egyértelműen nem bizonyítható annak a lehetősége, hogy a középkor vagy a kora újkor folyamán ezekre a területekre (is) járhattak a helyiek „tűzkövet”, azaz tűzcsiholáshoz alkalmas kőeszközöket gyűjteni.38
Kéttalpú tűzcsiholók
A csiholók típusokba sorolásánál (néhol eltérésekkel – ezeket külön jelezni fogom) Kiss Lajos osztályozását veszem alapul, mert az ő rendszere a legegyértelműbb: hódmezővásárhelyi gyűjtése alapján, attól függően, hogy az eszköznek hány csiholófelülete, azaz „talpa” van, megkülönböztet egy- és kéttalpú csiholókat.39 Az ismertetést utóbbiakkal kezdem, mert a váci anyag ebből a típusból tartalmaz többet. Ezek között Kiss elkülönít szabályos és szabálytalan formákat: szabályosok azok, amelyek „egy vagy több vonal irányában szimmetrikusak”.40
1. tábla: Kéttalpú csiholók
„Szamárszúró” típus
leltári szám lelőhely tábla
2021.5.6. Nagybörzsöny, Kecske-bérc, sáncon kívül
2021.5.2. Nagybörzsöny, Kecske-bérc, sáncon kívül
2021.30.1. Nagybörzsöny, Lófarú-hegy
2021.32.1. Nagybörzsöny, Magyar-hegy, Tó-lak kút környéke
2021.6.4. Nagybörzsöny, Magyar-hegy
2021.10.6. Nagybörzsöny, István-bérc
2021.10.2. Nagybörzsöny, István-bérc
2021.26.2. Zebegény, Ernő-forrás
2021.26.1. Zebegény, Ernő-forrás
2021.24.1. Mogyoród, Nyilasok
2021.23.1. Vác, Cigány-völgy
2021.5.4. Nagybörzsöny, Kecske-bérc, sáncon kívül
2021.11.1. Szokolya, Szőlőhegy
Az úgynevezett „szamárszúró” csiholók Kiss Lajos rendszerében a hegyes, szabályos, kéttalpú eszközök csoportjába tartoznak, ezen belül pedig jól körülhatárolható sajátosságokkal rendelkeznek. Jellegzetességük az íves fogó és a tárgy alakját többé-kevésbé követő formájú nyílás. Az anyagvastagság általában a tárgy egész hosszában azonos, de vannak olyan példányok is, amelyek hegyük felé enyhén vastagodnak. A megnevezést először Timkó György írta le,41 és mivel ez egyetlen, könnyen azonosítható formát jelöl, indokoltnak tartom további használatát, már csak azért is, mert a régészeti szakirodalom nem rendelkezik egységes nevezéktannal.42
A váci múzeum gyűjteményében 14 ilyen típusú tűzcsiholót találunk, tehát az anyag több, mint negyede sorolható ide. Hosszuk 7,2–9,2 cm, legnagyobb szélességük 2,3–3 cm között mozog. Többségük anyagvastagsága teljes hosszban állandó, négy tárgy csúcsa felé enyhén vastagodik (1. tábla 1, 2, 8, 11).43 Két esetben maradt meg az akasztókarika (1. tábla 6, 6. tábla 3); a két szokolyai csiholóról egyértelmű, hogy egy szereléket alkottak. Egy nagybörzsönyi lelet (6. tábla 1) beütött pontsorral díszített, fogójának belső oldala pedig teljes hosszában apró félkörökkel recézett. Ilyen díszes csiholókat kizárólag néprajzi közlésekből ismerünk,44 régészeti korú anyagokból
1. tábla 1
1. tábla 2
1. tábla 3
1. tábla 4
1. tábla 5
1. tábla 6
1. tábla 7
1. tábla 8
1. tábla 9
1. tábla 10
1. tábla 11
6. tábla 1
6. tábla 3
egyelőre nem publikáltak. A Vác, Cigány-völgyben talált lelet (1. tábla 11) környékéről Árpád-kori kerámiatöredékeket gyűjtöttek – nincs kizárva, hogy ebben az időszakban hagyták el, jelenlegi ismereteink alapján azonban valószínűbb, hogy legkorábban a késő középkorra datálható.
Ez a típus régészeti feltárásokról származó anyagokban sokszor felbukkan: legkésőbb a 15. század második felétől keltezhető (Barsberzence, Szlovákia),45 és a következő században is gyakran előfordul (Túrkeve-Móric, Bajcsa, Szanda, Salgó, Nagytálya, Vác).46 Az eddig ismert publikációk alapján arra gondolhatunk, hogy a 15–16. században ez volt a legelterjedtebb csiholóforma, ezt a képet azonban a későbbi anyagközlések árnyalhatják.
A néprajzi anyagban a 18. századtól a 20. század elejéig (az első világháború éveiben az idősebb kondások, pásztorok sok esetben még használták a csiholókat gyújtó, gyufa helyett) nyomon követhető változatlan formában, sok esetben díszítve.47 Elmondható tehát, hogy ez a típus négy évszázadon keresztül volt folyamatosan használatban, pontos formai keltezése így gyakorlatilag lehetetlen – erre csak akkor van esély, ha az ásatáson jól datálható objektumból vagy rétegből kerül elő.
Timkó 1906a: 14, 21–22. Timkó leírja, hogy a juhászok sarkantyú helyett ilyen csiholókkal ösztökélték szamaraikat, ami összekapcsolható a már említett, 18. századi kiskunhalasi forrásunkkal. Tóth 2019: 369.
Rajzok: Tóth Balázs (1–5. tábla) és Tóth Zoltán (6–7. tábla)
Timkó 1906a: 13, 21–30.
Budaj–Pírek 2017: 186, 190. Méri 1954: 147; Kovács 2002: 132; Tóth 2016: 146, 199; Kovács 1972: 137, 158; Miklós 1991: 104. Herman 1898: 62–71; Timkó 1906a: 14–22; Kiss 1910: 63–67; Lükő 1938: 112; Zólyomi 1985: 247.
2. tábla: Kéttalpú csiholók
Nem hegyes kéttalpú vagy „kacsaorrú” típus
leltári szám lelőhely tábla
2021.9.1. Nagymaros, Török-mező
2021.6.2. Nagybörzsöny, Magyar-hegy
2021.25.1. Szokolya, Száraz-patak
2021.15.1. Perőcsény, Vár-bükk
2021.5.1. Nagybörzsöny, Kecske-bérc, sáncon kívül
2021.13.1. Perőcsény, Salgóvár
2021.33.1. Nagybörzsöny, Rustok-hegy
2. tábla 1
2. tábla 2
2. tábla 3
2. tábla 4
2. tábla 5
2. tábla 6
2. tábla 7 2021.29.1. Nagybörzsöny, Klinger-rét
2. tábla 8 2021.27.1. Ipolytölgyes, Tejek-dűlő
Kiss Lajos besorolása szerint ezek a csiholók „lehetnek egyik végükön, mindkét végükön tompák, vagy kerekek. Közepükön domborúak, egyik vagy mindkét oldalt völgyeltek, végén vagy közepén lyukasok”.48 Az általa a típusról közölt képek alapján egyértelmű, hogy ebbe a csoportba nyílás nélküli példányok is tartozhatnak.49 Timkó György ezt a típust „kacsaorrúként” azonosítja.50 A néprajzi gyűjteményekben több díszes, igen szép kivitelű tárggyal is találkozunk, több esetben bevésett címerábrázolással.51
A Vác környékén fellelt nem hegyes csiholók változatos méretűek: hosszuk 4,5–8,6 cm között, szélességük 2,5–3 cm között mozog (2. tábla 1–9) Mindegyik fogója ívelt, a nyílás kör vagy ovális alakú. Egy esetben az összekovácsolás nyoma is kivehető a tárgy hossztengelyében (2. tábla 5) Az ipolytölgyesi, nagymarosi, a Nagybörzsöny, Rustok-hegyen, Klinger-réten és a Perőcsény, Salgóvárnál előkerült tárgyak esetében a környéken talált kísérőleletek alapján felvethető a középkori datálás (2. tábla 1, 6–8). A Pásztó–Mátraszőlős körzetéből közölt párhuzam keltezése szintén bizonytalan.52 A néprajzi adatok alapján nyilvánvaló, hogy ezt a típust a 19–20. században biztosan használták, ismerünk például egy 1866-os évszámmal bevésett példányt is.53
2. tábla 9
Nyújtott nyílású típus
leltári szám lelőhely tábla
2021.21.1. Vác határa 3. tábla 1
2021.14.1. Nagybörzsöny, Széna-hegy 3. tábla 2
2021.5.8. Nagybörzsöny, Kecske-bérc, sáncon kívül 3. tábla 3
2021.36.1. Nagybörzsöny, Bizmet-réttől délkeletre levő teraszok 3. tábla 4
2021.34.1. Nagybörzsöny, Weissäckerszőlőhegy 3. tábla 5
Ezen tűzcsiholók jellegzetessége, hogy az ovális vagy a csúcs felé hegyesedő nyílás a test közel teljes hosszán végignyúlik, ezenkívül megfigyelhető a feltűnően kicsi anyagvastagság. Elkülönítésük ezen sajátosságok alapján – véleményem szerint – mindenképpen indokolt, noha a néprajzi és régészeti irodalom sem kezeli őket önálló típusként.
A feldolgozott anyagban levő tárgyak mérete változatos: hosszuk 5,4 és 10 cm között mozog, anyagvastagságuk mindössze 2–3 mm (3. tábla 1–5). A nyílás nagyrészt ovális, egy esetben hegyesedő (3. tábla 3). Két esetben felvethető, hogy
Kiss 1910: 66. Kiss 1910: 65. Timkó 1906a: 23–24. Timkó 1906a: 23–24; Lükő 1938: 111; Sz. Tóth 2009: 197. Tóth 2019: 372–373.
Kiss 1910: 65–66; Timkó 1906a: 23–24; Lükő 1938: 111.
3. tábla: Kéttalpú csiholók
a lelőkörülmények alapján talán a középkorra keltezhetők, ez azonban meglehetősen bizonytalan (3. tábla 4–5). Egy nyújtott nyílású csiholót találtak a sarkadi várban zárt leletegyüttesből, egy gödörből. Ennek datálását Szatmári Imre 1620 és 1660 közé teszi, tehát a típust a 17. század közepén egészen biztosan használták.54 Közölt néprajzi anyagban párhuzamát nem ismerem, noha feltehető, hogy a 18. században is használatban volt.
Deltoid alakú csiholók
leltári szám lelőhely tábla
2021.17.1. Vámosmikola, Harmospuszta 3. tábla 6
2021.18.1. Nagybörzsöny, Rákóczi utca 44. 3. tábla 7
2021.31.1. Nagybörzsöny, Hevér-temetőtől nyugatra levő csúcs
2021.5.3. Nagybörzsöny, Kecske-bérc, sáncon kívül
2021.5.5. Nagybörzsöny, Kecske-bérc, sáncon kívül
2021.5.7. Nagybörzsöny, Kecske-bérc, sáncon kívül
3. tábla 8
3. tábla 9
3. tábla 10
3. tábla 11
A deltoid alakú csiholók formája, kiképzése nagy fokú hasonlóságot mutat a „szamárszúrókéval”, annyi különbséggel, hogy a fogó teteje csúcsba fut, felső szárai egyenesek, és a nyílás is deltoid.
A megkülönböztetés Timkó György besorolásával szemben55 már csak azért is szükségesnek tűnik, mert a deltoid formájúakból ismertek nyílás nélküli példányok is.56
Az anyagban található hat tűzcsiholó mindegyike esetében megfigyelhető a tárgy hossztengelyében, a nyílás záródásától kezdve az összekovácsolás nyoma (3. tábla 6–11). A tárgyak hossza 7,3 és 10,9 cm között változik, legnagyobb szélességük 2,7–3,4 cm. Egy esetben a csúcs az átlagosnál magasabb, hossza 1,2 cm (3. tábla 9). Középkori és kora újkori lelőhelyekről nem ismert jól keltezhető párhuzam, viszont valószínűsíthető, hogy a 18. századot megelőzően a forma már használatban volt. Erre utalhat az az 1723-as év-
Timkó 1906a: 21.
Borosy 1997: 804.
61 Szatmári 1999: 186, 189.
Timkó 1906a: 13; Sz. Tóth 2009: 197. Timkó 1906a: 30. Demo 2009: 106. Holl 2000: 30. Richter 1982: 42. tábla.
számmal díszített darab, amelyet a ceglédi bíró tűzcsiholójaként azonosít a néprajzi kutatás. 57 Az mindenesetre kijelenthető, hogy a 18–19. században általánosan használatban voltak ezen típusba sorolható csiholók.
Négyszögletes csiholók
leltári szám lelőhely tábla
2021.10.4. Nagybörzsöny, István-bérc 4. tábla 1
2021.6.3. Nagybörzsöny, Magyar-hegy 4. tábla 2
2021.10.1. Nagybörzsöny, István-bérc 4. tábla 3
2021.10.3. Nagybörzsöny, István-bérc 4. tábla 4
2021.6.1. Nagybörzsöny, Magyar-hegy 4. tábla 5
2021.7.1. Nagybörzsöny, Bizmet-rét 4. tábla 6
2021.12.1. Nagybörzsöny, Cseres-bérc 6. tábla 2
Az ezen típusba sorolható tűzcsiholók talpai egyenesek vagy enyhén íveltek. A talpakra merőleges két alap minden esetben egyenes, egymással párhuzamos. Hossztengelyükben és kereszttengelyükben is szimmetrikusak: ez alól azok az esetek képeznek kivételt, amelyeknél az akasztókarika elhelyezésére átlyukasztották az egyik alapot (4. tábla 6, 6. tábla 2). A nyílás a tárgy teljes hoszszán végigfut, mindkét tengelye mentén szimmetrikus.
A Vác környékén talált négyszögletes csiholók elég nagy méretbeli változatosságot mutatnak (4. tábla 1–6, 6. tábla 2). A legkisebb (4. tábla 5) mindössze 5,6 cm hosszúságú, míg a legnagyobb (4. tábla 1) több, mint kétszer akkora, 12,9 cm-es.
A Nagybörzsöny, István-bércen fellelt egyik csiholó nyílása a többitől eltérő kialakítású: két vége félkörívesen zárul (4. tábla 4). A Cseres-bércen fellelt tárgy mindkét oldalán apró, beütött pontkörökkel díszített (6. tábla 2). Hasonlóan díszes, ilyen típusú tűzcsiholókat néprajzi gyűjtésből ismerünk.58
Ezt a formát a középkorban széles körben használták: a 10–11. századból ismerünk ilyet a Vukovár–Lijeva Bara-i temető 89. sírjából,59 a 12. századból a pilisi ciszterci kolostorból,60 a 13. századból Davléból (Csehország),61 az Árpád-korból Bodrog-
4. tábla: Kéttalpú csiholók
vécsről (Szomotor település része, Szlovákia),62 a késő középkorból Barsberzencéről,63 Vácról,64 a sámsonházai várból.65 A 18. századtól is ismert, elterjedt forma volt: még a 20. század elején, az első világháború éveiben is használtak ilyen tárgyat.66
Csepp alakú csiholó
leltári szám lelőhely tábla 2021.8.1. Nagybörzsöny, Kecske-bérc, sáncon belül
4. tábla 7
A csepp alakú csiholók jellegzetessége, hogy mindkét csúcsuk hegybe fut, két talpuk pedig ívelt. Nyílása követi a tárgy vonalát, egyik végén pedig füles kapcsot helyeztek el. Nagybörzsöny, Kecske-bércről ismerünk egy ilyen csiholót, melynek hossza 6,4 cm, szélessége a fül felőli részén 0,4 cm, átellenes oldala felé 0,9 cm. A kapocs csavart anyagú, rögzítése négyszögletes. Ehhez hasonló tűzcsiholót ismerünk Budáról, a középkorból.67 A füles kapcsos megoldás a néprajzi korú csiholók között elterjedt a 19–20. században.68
Lapított ovális alakú csiholó
leltári szám lelőhely tábla 2021.7.2. Nagybörzsöny, Bizmet-rét 6. tábla 4
Vác környékén egy lapított ovális alakú, igen szép kivitelű csiholót ismerünk Nagybörzsöny, Bizmet-rétről. A tárgy erősen töredékes, mintegy fele hiányzik. Nyílása berakott (eredeti mintája nem kivehető), melynek teljes felülete és a fogó belső vonala sárgarézzel futtatott, ami részben lekopott. Teljes hossza mintegy 7 cm lehet, anyagvastagsága 0,4 cm. Magyarországi néprajzi anyagból ehhez hasonló tárgyat ismerünk a mai Hajdúszoboszló területéről; a típust valószínűleg a 19–20. században használták.69 Timkó György tanulmánya szerint ehhez hasonló, de berakás nélküli csiholót a finnek is
Dókus 1900: 42–43.
Budaj–Pírek 2017: 186, 190. Miklós 1991: 104.
Rácz 2013: 73.
Timkó 1906a: 30; Kiss 1910: 66; Tóth 2019: 376, 4. ábra.
Zolnay 1982: 135.
Timkó 1906a: 27.
Timkó 1906a: 31.
Timkó 1906a: 30–31.
Cacciandra–Cesati 1996: 114, 4. tábla. Tóth 2019: 379.
használtak.70 Ausztriából és Itáliából a 16. századból ismerjük párhuzamait;71 nincs kizárva tehát, hogy import tárgyról van szó.
Töredékes, kéttalpú csiholók
leltári szám lelőhely tábla 2021.10.5. Nagybörzsöny, István-bérc 4. tábla 8 2021.28.1. Nagybörzsöny, István-bérc 4. tábla 9 2021.7.4. Nagybörzsöny, Bizmet-rét 4. tábla 10 2021.22.1. Vác, Naszály–Násznép-plató 4. tábla 11
Nagybörzsöny és Vác környékéről négy tűzcsiholó-töredéket ismerünk. Ezek eredeti formája nem rekonstruálható, noha feltételezhető, hogy szamárszúró-típusú vagy deltoid alakú csiholók lehettek. Ilyen, nem egész tárgyakat valószínűleg elég sok lelőhelyről leltek fel, közlésükre azonban csak a legritkább esetekben került sor.72
Egytalpú tűzcsiholók
Egytalpú csiholóknak nevezzük azokat, amelyek egy csiholófelülettel rendelkeznek. Formai változatosságuk igen nagy, a következőkben bemutatott típusoknál jóval több variációt ismerünk.
Egyik végén behajlított szárú típus
leltári szám lelőhely tábla
2021.20.1. Letkés, Sas-hegy 5. tábla 1
2021.19.1. Márianosztra, Szarvas-kő 5. tábla 2 2021.6.5. Nagybörzsöny, Magyar-hegy 5. tábla 3
2021.35.1. Nagybörzsöny, Nagy-Pogány-hegy 5. tábla 4
Ebből a csoportból négy tárgyat találunk a leletanyagban, mindegyik különböző formájú. Az első nagy méretű: hossza közel 8 cm, legnagyobb szélessége 2,8 cm, alja felé szélesedik (5. tábla 1)
Talpa a szár felé keskenyedik, alján 6 mm vastagságú. Akasztókarikája 1 cm átmérőjű, anyagvastagsága 2 mm, az akasztólyukat a fogó közepén
5. tábla: Egytalpú csiholók
6. tábla: Különleges csiholók
1.
2.
3. 4.
7. tábla: Állatalakos csiholók
alakították ki. A szár vége letört, így nem tudjuk, pontosan milyen formája volt eredetileg. Ehhez igen hasonló csiholót találtak a Vukovár–Lijeva Bara-i 10–11. századi temető 101. sírjában,73 így nincs kizárva, hogy ezzel egykorú lehet. A második teste töredékes, így teljes hosszát, eredeti alakját nem ismerjük (5. tábla 2). A szár vége viszszahajtott, négyszög metszetű. A harmadik teljes hossza 8,3 cm, talpa 6 mm szélességű, végén hegybe fut (5. tábla 3). A szár ráfekszik a talpra, vége visszahajtott. Ennek pontos párhuzamát nem ismerem, noha a közölt néprajzi gyűjtésekben elég változatos a típus formavilága. A negyedik tárgy 7,4 cm hosszú, a talp legnagyobb szélessége 1 cm, ez a talpcsúcs felé a szárvégtől kezdődően keskenyedik (5. tábla 4). A szár hajlított, úgy alakították ki, hogy két ujj elválasztva férjen el egymás mellett a fogás során. Hasonló kialakítású tárgyat találtak a csókakői várban, így nincs kizárva, hogy ez is középkori darab.74
Mindkét végén behajlított szárú típus
leltári szám lelőhely tábla 2021.7.3. Nagybörzsöny, Bizmet-rét 5. tábla 5 2021.16.1. Nagybörzsöny, Gránát-rét 5. tábla 6
A mindkét végén behajlított szárú csiholókat két tárgy képviseli a feldolgozott anyagban. Mindkettő Nagybörzsönyből került elő. A lant alakú (5. tábla 5) igen elterjedt forma: a népvándorláskorban nagy számban ismert, például honfoglalás kori sírokból.75 A középkor és kora újkor időszakából datálható rétegből vagy zárt leletegyüttesből egy közölt darabot ismerek, az Árpád-kori Pétermonostoráról.76 A 19–20. században, néprajzi gyűjtésekből megint feltűnik, gyakorlatilag változatlan formában.77 Az elkülönítésben valószínűleg egyedül az anyagvizsgálatok elvégzése segíthet: a készítéstechnika és anyagösszetétel nyújthat ebben támpontot. A Bizmet-réten talált tárgy jó megtartása és vékony anyaga miatt valószínűleg a 19–20. században kerülhetett földbe, de ez nem jelenthető ki egyértelműen.
Demo 2009: 120–121.
Belegrai 2016: 166.
A másik csiholó (5. tábla 6) esetében a két szár erősen visszahajlik a talp külső oldala felé. A tárgy metszete a száron és a talpon egyforma. A típus az Árpád-kortól biztosan létezik: megtalálható az Esztergom–Prímás-szigeti apácakolostor déli szárnyának korábbi, visszabontott falán feltárt tűzhelyből78 és a késő középkorban is ismert a pilisi ciszterci kolostor anyagában (a nagybörzsönyinél szélesebb talppal),79 a négyszállási I. számú jász temető 177. sírjában80 és a Lužnice alsó folyásánál.81 Ugyanez a forma használatban van a 19–20. században is: Timkó György „alpári acéltípusként” ismerteti.82 A néprajzi korszakban felakasztásuk módja is ismert: a szárak végén kialakított fülön karikás szíjat fűztek keresztül vagy a szárak visszahajtott részét szíjazták át.83
A nagybörzsönyi tárgy datálása így a lant alakú csiholóéhoz hasonlóan bizonytalan, de nincs kizárva, hogy középkori darab.
Állatalakos csiholók
leltári szám lelőhely tábla
N.2021.4.1. Nagybörzsöny, Börzsönyi-patak északkeleti oldala 7. tábla 1
N.2021.4.2. Nagybörzsöny, István-bérc 7. tábla 2
Nagybörzsöny határában két állatalakos csiholó került elő: egy kutya (7. tábla 1) és egy oroszlán (7. tábla 2). A két tárgy szerkezete megegyezik: az állatalakok rézötvözetből készültek, öntési eljárással, ezek mellső és hátsó végtagjait domború talp köti össze. A lábak külső oldalain egy-egy helyen átlyukasztották a talpat, és ide illesztették be az ívnek megfelelően hajlított vaslemezt. Már Timkó György felhívta a figyelmet erre a tűzcsiholótípusra. Helyesen ismerte fel, hogy ezek külföldön készültek, fajtánként jórészt egy minta alapján. Gyűjtése alapján leírta, hogy a Kecskemét vidékén élő pásztorok gyakran használtak kutyaalakos csiholókat, amelyeket az adatközlők a környező vidéken, a homokban találtak.84 Hasonló tárgyat Debrecenből is ismerünk.85 Daniel Modl
Ezzel kapcsolatban részletesen lásd: a Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád-kori sírleletei sorozat kötetei.
Rosta 2014: 220.
Timkó 1906a: 19; Timkó 1906b: 29; Orosz 1911: 67–69.
Lovag 2014: 145. Holl 2000: 30.
Selmeczi 1992: 41.
Chvojka–Menšík 2009: 141.
Timkó 1906a: 14–18.
Timkó 1906a: 15.
Timkó 1906a: 29–30.
Ecsedi–Sőregi 1932: 95.
nemrég megjelent tanulmányában rámutatott, hogy ezek az állatalakos csiholók a biedermeier-korszak során készült iparművészeti remekek, melyek a Habsburg-országokban voltak széles körben elterjedtek a 19. század első évtizedeiben. A leggyakoribb forma a kutya és az oroszlán, de előfordulnak ló-, szarvas-, kecske-, kígyó-, madárés nyúlalakok is.86 Megállapította, hogy ezeket tévesen keltezték sokáig a római korra – ehhez hozzátehetjük, hogy Magyarországon előfordulnak olyan vélemények is, amely szerint ezek középkori tárgyak lennének.87 A hazai, mind rendszeresebbé váló fémkereső műszeres kutatások időről időre felszínre hoznak ilyen tárgyakat, így egyre egyértelműbb, hogy nem voltak különösebben ritkák a korszakban. Ezért egyértelműen lehetséges a Timkó által felvetett eshetőség, hogy az 1800as évek első felében Magyarországra került, majd elhagyott tárgyakat a vidéket járó pásztorok később megtalálták, és tovább használták – akár egy évszázaddal később is.
Összegzés
A Vác környékén talált 55 darab tűzcsiholó meglehetősen változatos formavilágot mutat. A vizsgálat során ismét megállapítást nyert, hogy ezek
a típusok a legtöbb esetben sok évszázadon keresztül voltak folyamatosan használatban, így tipológiai alapú kormeghatározásuk javarészt nem lehetséges – ehhez pontos régészeti feltárási adatokra, illetve néprajzi gyűjtési információkra volna szükség. Ritkaság az, amikor néhány évtizedre le lehet szűkíteni a tárgyak készítésének idejét, mint az állatalakos, biedermeier csiholók esetében – láttuk viszont, hogy a használat időtartama ezeknél is elnyúlik, akár egy évszázadnyira. Érdekes kérdés, hogy igazolható lehet-e, vajon a középkortól kezdődően a 20. század elejéig mely kőeszközös őskori lelőhelyekre jártak az emberek tűzcsiholóhoz való kovákat gyűjteni. Ehhez szisztematikus terepbejárásokra lesz szükség, továbbá a fellelt, megmunkált kövek mikroszkópos vizsgálata is indokolt, hiszen a tűzcsiholó jellegzetes felületi nyomokat hagy a kőeszközökön.88 Fontos a különböző tudományterületek (régészet, néprajz, földrajz, anyagvizsgálatok) képviselőinek szoros együttműködése, hiszen bizonyos kérdésekre csak több oldalról való megközelítés után remélhetünk választ. Az elmúlt évtizedekben már megindult ez a folyamat, különösen a kerámiakutatás terén,89 de ezt fontos kiterjeszteni a fémtárgyak kutatására, hiszen ezeknél általában sokkal lassabban változik a tárgyak formája.
86 87 88 89 Modl 2018: 503–511. Vinis Zoltán szíves szóbeli közlése alapján.
Kapustka–Tomková 2018: 262–263; Tóth 2019: 377–378. Siklósi 2002; Szilasi 2002; Lajkó 2015.
Hivatkozott irodalom
beleGrai 2016
Belegrai Tamás: A csókakői vár fémanyagának feldolgozása. 1960–62-es feltárás. In: Alba Regia 44 (2016), 77–182.
bellon 2001
Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században. In: Ö. Kovács József – Szakál Aurél: Kiskunhalas története
2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18–19. században. Kiskunhalas: Kiskunhalas Város Önkormányzata, 2001, 101–168.
budaj – pírek 2017
Budaj, Marek – Pírek, Michal: Nálezy zo 14-15. storoia z hradu Tekovská Breznica. In: Zbornik Slovenského Národného Múzea Archéológia 111 (2017), 179–193.
borosy 1997
Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye 1728. évi regionális összeírása, II. kötet. Budapest: Pest Megyei Levéltár, 1997.
borosy– k iss 2004
Borosy András – Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok IV. 1731–1740. Budapest: Pest Megyei Levéltár, 2004.
büky 2012
Büky László: Vargamesterséggel kapcsolatos műszók az „Erdélyi magyar szótörténeti tár”-ban. In: Magyar Nyelv 108 (2012), 334–336.
büky 2014
Büky László: A tűzvető acél mibenlétéről. In: Magyar Nyelv 110 (2014), 349–352.
cacciandra– cesati 1996
Cacciandra, Vittorio – Cesati, Alessandro: Fire Steels. Torino: Umberto Allemnadi & C., 1996.
christy 1926
Christy, Miller (ed.): The Bryant and May Museum of Firemaking Appliances. Catalogue of the Exhibits. London: Bryant & May Ltd., 1926.
chvojka– menšík 2009
Chvojka, Ondřej – Menšík, Petr: Nové kovové nálezy z povodí středního a dolního toku Lužnice. In: Archeologické výzkumy y jižních Čechách 22 (2009), 137–146.
d emo 2009
Demo, Željko: Ranosrednjovjekovno groblje bjelobrdske kulture: Vukovar–Lijeva Bara (X-XI. stoljeće). Zagreb: Arheološki muzej u Zagrebu, 2009.
dombay 1961
Dombay János: Árpád-kori temetők Baranyában I. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1960 [1961], 135–158.
dókus 1900
Dókus Gyula: Árpádkori sírleletek Zemplén vármegyében. In: Archaeologiai Értesítő 20 (1900), 39–61.
ecsedi –sőreGi 1932
Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri-Múzeumának 1931. évi működéséről és állapotáról. Debrecen: Debrecen Sz. Kir. Város Déri Múzeuma, 1932.
eötvös 1909
Eötvös Károly: A Bakony, I. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., 1909.
frazer 2005
Frazer, James G.: Az aranyág. Budapest: Osiris, 2005.
Gaál 1980
Gaál Attila: A Dombóvár-békatói XVI–XVII. századi temető.
In: A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10–11 (1979–1980), 133–223.
Garam 2011
Garam Éva: „… A tűz csiholója”. In: T. Biró Katalin – Markó András (szerk.): Emlékkönyv Violának. Tanulmányok T. Dobosi Viola tiszteletére. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 2011, 161–180.
hatházi 1986
Hatházi Gábor: A perkátai kun szállástemető. (Előzetes beszámoló az 1986–88. évi feltárásokról). In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1984/85 [1986], 651–674.
hála 1995
Hála József: Archaikus tűzgyújtási módok a Kárpát-medencében, különös tekintettel a kovatartalmú ásványok és kőzetek hasznosítására. In: Hála József: Ásványok, kőzetek, hagyományok. Történelmi és néprajzi dolgozatok. Budapest: MTA Néprajzi Kutatóintézet, 1995, 213–245.
herman 1898
Herman Ottó: Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet. Az 1896-iki évi országos ezredéves kiállítás alkalmából. Budapest: Pesti Nyomda Részvénytársaság, 1898.
herman 1906
Herman Ottó: Az Aczél-kova-taplóról. In: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője 7 (1906), 232–233.
holl 2000
Holl Imre: Funde aus dem Zisterzienserkloster von Pilis. Budapest: MTA Régészeti Intézet, 2000.
horváth 2013
Horváth László: Tűzvető acél. In: Magyar Nyelv 109 (2013), 208–212.
h. fekete 1958
H. Fekete Péter: Taplókészítés csiholáshoz. In: Ethnographia 69 (1958), 465–466.
k almár 1961
Kalmár János: A magyar huszár-tárcsapajzs. In: Folia Archaeologica 13 (1961), 195–211.
k apustka–tomková 2018
Kapustka, Katarína – Tomková, Kateřina: Příspěvek k poznání funkcí štípané industrie v raném středověku na příkladu nálezůze Žalova. In: Kapustka, Katarína (ed.): Profil archeologie středověku. Studie věnované Janu Frolíkovi. Praha: Archeologický ústav AV ČR, 2018, 249–263.
k ardos 1943
Kardos László: Az Őrség népi táplálkozása. Tanulmányok az Őrség monografiájához I. Budapest: Államtudományi
Intézet Táj- és Népkutató Osztálya, 1943.
k iss 1910
Kiss Lajos: A csiholó aczélakról. In: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője 11 (1910), 63–67.
k iss 1940
Kiss Lajos: A tárgyak élete. In: Ethnographia 51 (1940), 446–453.
kovács 1972
Kovács Béla: Nagytálya középkori templomának feltárása. In: Agria. Az Egri Múzeum Évkönyve 10 (1972), 119–158.
kovács 2002
Kovács Gyöngyi (szerk.): Weitschawar / Bajcsa-vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében Zalaegerszeg: Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2002.
l ajkó 2015
Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt…” Adatok a kora újkori edényművesség és a magyar népi kerámia eredetének kutatásához. Szeged: Móra Ferenc Múzeum, 2015.
lovaG 2014
Lovag Zsuzsa: Az Esztergom-Prímás szigeti apácakolostor feltárása. (Opuscula Hungarica 8.) Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 2014.
lükő 1938
Lükő Gábor: A hortobágyi pásztorművészet. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 35 (1938), 101–130.
méri 1954
Méri István: Beszámoló a Tiszalök-rázompusztai és Túrkeve-mórici ásatások eredményéről II. In: Archaeologiai Értesítő 81 (1954), 138–154.
miklós 1991
Miklós Zsuzsa: Leletmentés a középkori Vác területén (Széchenyi utca 3–7.). In: Kővári Klára (szerk.): Váci könyvek 5. Vác: Tragor Ignác Múzeum, 1991, 7–108.
modl 2018
Modl, Daniel: Auf den Hund gekommen! Zur korrekten Datierung von Feuerstahlen mit zoomorphen Messinggriff. In: Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien 120 (2018), 503–511.
molnár 1943
Molnár Balázs: Tűzgerjesztés taplóval. In: A Néprajzi Múzeum Értesítője 35 (1943), 118–121.
mrt 9
Torma István (szerk.): Magyarország régészeti topográfiája 9. Pest megye régészeti topográfiája. A Szobi és a Váci Járás Budapest: Akadémiai Kiadó, 1993.
mrt 11
Torma István (szerk.): Magyarország régészeti topográfiája 11. Pest megye régészeti topográfiája. Az Aszódi és a Gödöllői Járás. Budapest: MTA BTK Régészeti Intézet, 2012.
niedermüller 1981
Niedermüller Péter: Az első tűz mágikus szerepe a kárpáti pásztorfolklórban. In: Ethnographia 92 (1981), 400–412.
nyíri 1955
Nyíri Antal: A tűzgerjesztés magyar nyelvi kifejezéseinek történetéből. In: Baróti Dezső – Mészöly Gedeon (szerk.): Nyelv és irodalom I. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 1955, 73–87.
o naGy 1965
O. Nagy Gábor: Részletek egy szólásmagyarázó szótárból. In: Magyar Nyelvőr 89/2 (1965), 223–231.
o rosz 1911
Orosz Endre: Egy érdekes csiholó típusról. In: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője 12 (1911), 67–69.
parádi 1963
Parádi Nándor: Magyarországi pénzleletes középkori cserépedények (XI–XVII. század). In: Archaeologiai Értesítő 110 (1963), 205–251.
pusztai 2011
Pusztai Tamás: Könnyűlovas harcos sírja a muhi csatából. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 12 (2011), 629–640.
r ácz 2013
Rácz Miklós: A sámsonházai vár régészeti ásatásának és falkutatásának eredményei. In: Neograd. A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37 (2013), 47–79.
richter 1982
Richter, Miroslav: Hradišťko u Davle, městečko ostrovského kláštera. Praha: Academia, 1982.
rosta 2014
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása. In: Rosta Szabolcs – V. Székely György: „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei. Tanulmányok Pálóczi Horváth András 70. születésnapja tiszteletére. Kecskemét: Kecskeméti Katona József Múzeum, 2014, 193–230.
rózsás 2006
Rózsás Márton: Középkori és kora újkori hulladékgödrök Barcs-Pusztabarcsról. In: Mészáros Ádám (szerk.): Gyökerek. A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs: Dráva Múzeum, 2006, 11–44.
sarosácz 1968
Sarosácz György: Baranyai délszláv népszokások I. Karácsonyi és lakodalmi szokások a sokacoknál és bosnyákoknál. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1967 [1968], 103–122.
s elmeczi 1992
Selmeczi László: A négyszállási I. számú jász temető. Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 1992.
s iklósi 2002
Siklósi Gyula: Egy székesfehérvári fogadó 18–19. századi üveg- és kerámiaanyaga. Székesfehérvár: Szent István Király Múzeum, 2002.
solymossy 1933
Solymossy Sándor: A vas babonás ereje. In: Ethnographia 44 (1933), 97–117.
szabó 1954
Szabó György: A falusi kovács a XV–XVI. században. In: Folia Archaeologica 6 (1954), 123–145.
szatmári 1999
Szatmári Imre: A sarkadi vár középkori leletei. In: Communicationes Archaeologicae Hungariae (1999), 171–192.
szilasi 2002
Szilasi Attila Botond: XIX. századi leletek Sárvárról. In: Savaria 27 (2002), 187–200.
sz tóth 2009
Sz. Tóth Judit: Vasművesség és népművészet. In: Nagy Zoltán – Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely: Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009, 195–202.
timkó 1906a
Timkó György: Aczél-kova-tapló a magyarság kezén. In: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője 7 (1906), 11–34.
timkó 1906b
Timkó György: Khinai és turkesztáni tűzszerszám-készségek a M. N. Múzeum Néprajzi Osztályában. In: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője 7 (1906), 152–157.
timkó 1909
Timkó György: Ujabb tűzcsiholó aczélok a M. N. Múz. Néprajzi Osztályából. In: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője 10 (1909), 23–29.
tóth 2016
Tóth Balázs: Észak-magyarországi várak vas- és színesfémleletei. Zólyom, Benevár, Szanda, Salgó. (MA szakdolgozat.) Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, 2016.
tóth 2019
Tóth Balázs: Fémleletek Pásztó–Mátraszőlős térségéből II. Adatok a középkori és kora újkori tűzcsiholók tipológiájához. In: Neograd. A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 42 (2019), 366–385.
viski 1932
Viski Károly: Tapló, acél, tűzgyujtás. In: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője 24 (1932), 84–86.
wolf 2019
Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása. Budapest–Miskolc–Szeged: Martin Opitz Kiadó – Herman Ottó Múzeum – Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszék, 2019.
zolnay 1982
Zolnay László: Az elátkozott Buda. Buda aranykora. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1982.
zólyomi 1985
Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 11 (1985), 229–260.
tóth balázs
Tűzcsiholók a váci Tragor Ignác Múzeum Régészeti Gyűjteményéből
Az elmúlt évek intenzív fémkereső műszeres kutatásainak és az önkéntesek mind nagyobb arányú, régészeti munkálatokba történő bevonásának köszönhetően az ország több múzeumának régészeti gyűjteményébe került és kerül be jelentős mennyiségű fémtárgy. Ezek között érdekes leletek a különböző korokból származó tűzcsiholók. Noha a mindennapi élethez kapcsolódó, egykor nagy számban jelen levő használati tárgyakról van szó, régészeti szempontú, teljességre törekvő elemzésük mindmáig elmaradt. Ezért fontos a részlet- és anyagközlések megszületése, melyek elősegíthetnek egy későbbi monografikus feldolgozást.
A váci Tragor Ignác Múzeumba az elmúlt években több, mint ötven tűzcsiholó került be. Ezek nagy részének – noha nem feltárásból származnak –pontosan tudjuk a lelőhelyét, és hogy milyen tárgyakkal együtt kerültek elő. Mivel egy-egy csiholótípus akár több évszázadon keresztül is használatban lehetett, fontos egyéb tudományágak – néprajz, művészettörténet, készítéstechnológia stb. – bevonása a kutatásba. A tárgyak egy részéről valószínűsíthető, hogy középkoriak, míg vannak egyértelműen néprajzi korú darabok is.
A legérdekesebbek közé tartozik két állatalakos (kutya, illetve oroszlán) lelet: ezekről a kutatás sokáig azt tartotta, hogy középkoriak, akár római koriak lehetnek, az elmúlt évek osztrák kutatásai viszont egyértelművé tették, hogy a biedermeier iparművészet emlékei, sőt már a 19–20. század fordulójának etnográfiai irodalmában megjelent a késői datálás bizonyítása.
A régészeti és néprajzi kutatásban már ismert, azonban messze nem közismert az a tény, hogy legkésőbb a kora középkortól a 19. század elejéig – ahol erre volt mód – az emberek gazdag kőeszközös őskori lelőhelyekre jártak csiholóhoz való kovát gyűjteni szántás vagy esőzés után, amikor alkalmanként akár több száz kőre is szert tehettek. Ezen tevékenység közvetett bizonyítékaként azonosítható többek között Szokolya–Szőlőhegy lelőhely, amelyről több limnokvarcit szilánkot gyűjtöttek az eddigiekben, és az elmúlt időszakban két, közös karikára akasztott csiholóacél is előkerült.
balázs tóth
Fire Strikers from the Archaeological Collection of the Ignác Tragor Museum, Vác
As a result of recent years’ intense metal detecting instrumental researches and the ever-growing scale of volunteers participating in archaeological work, a significant amount of metal objects got and is getting into the collections of several Hungarian museums. The fire strikers from different periods are interesting artefacts among them. Even though these are objects of everyday life and used to be present in large quantities, their extensive analysis from an archaeological point of view did not happen by this day. This is why statements of details and materials are important; these might encourage subsequent monographic processing.
During the last couple of years, more than fifty fire strikers were admitted to the collection of the Ignác Tragor Museum of Vác. The provenance of most of these – even though they are not from excavations – is known, and so are the other objects they were found together with. Since some types of fire strikers could have been used for several centuries, the involvement of other disciplines in research – ethnography, art history, manufacturing technology, etc. – is important. A part of the objects is most likely from the Middle Ages, but there are ones evidently of ethnographical age. Among the most interesting ones are two artefacts with animal figures (dog and lion): research believed them to be medieval or even Romanesque for a long time, but recent Austrian research made it clear that they are Biedermeier relics, in fact, verification of dating these later appeared already in ethnographic literature of the turn of the 19th and 20th centuries. It is already known in archaeological and ethnographical research, however, it is far from widely known that from not later than the early Middle Ages until the beginning of the 19th century – wherever it was possible – people visited the rich prehistoric sites from the Stone Age to collect flint for fire strikers after ploughing or rainfall when they could find even a couple of hundreds of flints at once. Szokolya–Szőlőhegy site can serve as secondary evidence for this activity, where several limnoquartzite chips were collected previously and two pieces of steel hanged on one ring were found recently.
A PESTI VÁRMEGYEHÁZA BEMUTATÁSA BILKEI GORZÓ
NÁNDOR HAGYATÉKA ALAPJÁN
Berényiné Kovács Gyöngyi levéltáros Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára berenyine.kovacs.gyongyi@abtl.hu
Dolgozatomban a pesti vármegyeházát a Bilkei Gorzó Nándor levéltáros hagyatékában található tanulmány alapján mutatom be.1 Gorzó 1929től dolgozott a megyeházán mint a vármegye allevéltárnoka. 1945-től a Polgári Demokrata Párt képviselőjeként a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei
Nemzeti Bizottság társelnöke volt.2 A Bizottságban végzett munkájára rányomta bélyegét a levéltár ügyének szem előtt tartása, a 18. és 19. századi megyei tisztségviselők politikai örökségének megőrzése. A második világháborút követő romeltakarítások után kérvényezte, hogy a közgyűlési terem rendbehozatala után az 1848. évi forradalom centenáriumára állítsanak emléket Kossuth Lajosnak, Széchenyi Istvánnak, Teleki Lászlónak, Károlyi István 1848-as főispánnak, II. Rákóczi Ferencnek és a megye Rákóczi-kori főispánjának, Wesselényi Ferencnek is, úgy, hogy róluk egy-egy festményt helyezzenek el a megye arcképcsarnokában. Sőt kérte a kápolna és a körülötte lévő levéltári helyiségek restaurálását is.3 Bilkei a Pest Megyei Múzeum megalapításának egyik korai úttörőjeként, a Megyei Nemzeti Bizottság Múzeumi Albizottságának ülésein támogatta az 1848–49. évi szabadságharc katonai, politikai tárgyainak gyűjtését is.4
Kérdésként abból indulok ki, hogy a háború utáni értékmentések mennyire segítették megőrizni a megyeháza stílusát, eredeti berendezéseit, műtárgyait akkor, amikor a tisztviselői kar a háború elől nyugatra távozott, és az elrejtett festmények, műtárgyak óvóhelyeken, pincékben, vidéki telephelyen maradtak vagy éppen a front miatt az enyészeté lettek.5
A ma már műemlék épület, a pesti megyeháza a magyarországi építészettörténet sajátos épülettípusát képviseli: az egykori helyi hatalom jelképe, amelyben mind a mai napig ülésezik a megyei közgyűlés.6
Bilkei Gorzó tanulmányában a pesti megyegyűlés történetét a 13. századtól egy levéltárostól elvárható forrásgazdagsággal vázolta fel.7 Ezt követte a 19. század eleji három átépítés történetének részletes ismertetése. A dolgozat középpontjába az 1920–40 közötti közgyűlési terem átalakítását helyezte. Végül a második világháború utáni építőanyag-ínségben végzett helyreállítási, újjáépítési munkálatokkal zárta le dolgozatát.
Historiográfiai bevezetés
Ez az épület csaknem háromszáz éve képviseli az egyik legfontosabb középülettípust, mégis az épülettípus kialakulását, történetét, jellegzetességeit idáig az építészettörténet csak érintőlegesen vagy egy-egy átépítést, renoválást bemutató tanulmányban vizsgálta.8 Tóth Antal a pesti vármegyeházáról megjelent munkája az egyetlen fennmaradt monográfia.9 Városleírásokban, útikalauzokban is többször megemlítették.10 A legkorábbi említés Bél Mátyás 1737-ben kiadott földrajzi munkájában elismeréssel szól a pesti megyeháza tágas és kényelmes épületéről.11 Scham Ferenc Pestről készült leírása szerint a megye közigazgatása egy 1696-ban vásárolt renovált épületben volt.12 Bilkei Gorzó és a fent ismertetett szerzők műveiből megállapítható, hogy az épület önmagában
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 156–168.
Standeinsky 2004: 48–81.
MNL PML IV.475.a. 211/1946. NB. Kérvényezte Fáy András és Petőfi Sándor festményének megfestését a 1848-as forradalom centenáriumára.
MNL PML IV.475.a. III. 3892/1948.
MNL PML IV.475.a. III. 6/1943; vö. MNL PML IV. 475.a. III.744/1944. 1723-ban minden olyan vármegyét köteleztek megyeháza építésére, amelynek még nem volt székháza. Magyar Törvénytár 1657–1740: 630–631. Bilkei Gorzó Nándor 1935-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Alispáni Hivatalában a sokszorosító iroda, a vármegyeházi pénztár ellenőre és a központi választási iroda vezetője, a vármegye segédhivatalainak igazgatója is volt. Ezen kívül a megyei levéltárban is rendkívüli szorgalommal dolgozott. Elsőként rendezte a levéltár szakkönyvtárát, valamint úttörő munkát végzett a Pest Megyei Múzeum szervezésében is. 1939-ben nyugdíj biztosítása nélkül nyugdíjazták. 1942-ben tápszerüzemet létesített. 1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban, 1945 elején bekapcsolódott a Polgári Demokrata Párt budapesti megszervezésébe, az országos vezetőség tagja. 1945. június 24-től Dunántúl képviseletében került be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, emellett a Rákospalotai Nemzeti Bizottság és a képviselő-testület tagja volt. 1945-től a Nagykereskedők Országos Szövetségének elnöke. 1945 és 1948 között a Pest Megyei Nemzeti Bizottság ügyvezető társelnöke és 1945-től a Rákospalota Nemzeti Bizottság alelnöke. 1946-ban ellenállási oklevelet kapott, rehabilitálták, és mint megyei levéltárnokot nyugdíjba helyezték. A Nemzeti Bizottság múzeumi albizottságának ülésein 1948-ban az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc katonai, politikai, személyi tárgyai, adatai felkutatásának lelkes támogatója volt. 1948-ban közhivatali tisztségeitől megfosztotta a Rákosi–Gerő-féle klikk. Berényiné 2017: 200–201. Imrényi 1950: 115–125; Zábrák 1976: 24–28.
Tóth 1990: 1–64. Szabó 1977: 40–41.
MNL OL P 1494. III. 33. No. 95., 157. Scham 1811: 87–89; Szabó 1977: 40–41.
HAGYATÉKA ALAPJÁN
is fontos és érdekes, csakúgy, mint belső dekorációja, központi eleme: a közgyűlési terem vagy díszterem és annak portrégalériája. Az újságok rendszeresen számoltak be a megyeháza átalakításáról, renoválásáról illusztrációval ellátott cikkekben.13 Rexa Dezső főlevéltárnok budapesti utcákról, épületekről, a vármegyei börtönről írt tanulmányai segítettek kiegészíteni Gorzó Nándor leírását.14 Váradi Antal elsőként írt a megyeháza díszterméről és műtárgyairól.15 A megyeháza közgyűlési-, avagy díszterme egykor a hivatalos feladatok ellátásán túl ünnepségek, bálok, közösségi események, kiállítások helyszíne, tehát a megye társadalmi életének központja volt. Miután a képgaléria történetéről leírások, irodalmi művek és újságtudósítások készültek, a hétköznapi emberek is megismerhették, nem csak a megyeházára bejáratos tisztségviselők, közgyűlési tagok gyönyörködhettek látványukban. Így vált a portrék megrendelése és ünnepélyes elhelyezése közüggyé, a képeket készítő művészeknek a megbízás pedig ismertséget, hírnevet hozott.16
Bicskei Éva tanulmányában egy csoportként, külön kezelte a vármegyei portrégalériákat. Véleménye szerint lehetőséget adtak egy közösség számára, hogy maguk dönthessenek a mindennapi életükben jelen lévő műalkotásokról. Ezért mindenképpen külön kezelendők a megyeházi galériák, nem összevonhatóan más portréegyüttesekkel.17
„Néhány évvel ezelőtt elindult egy, az NKA által igen csekély összeggel támogatott projekt, amelynek célja a magyarországi vármegyei portrégalériák feldolgozása, rekonstruálása volt.”18 A projektnek köszönhetően „születtek a témával foglalkozó összegző szándékú, illetve az egyedi példákat számba vevő tanulmányok.”19 A projekt keretében a Pest megyei portrégaléria történe-
téről Dománszky Gabriella és Kostyál László rendezett kiállítást a megyeházán.20
„A magyarországi vármegyeházák közgyűlési termeiben egykor látható portrégalériák a hatalmi reprezentáció legfontosabb eszközei voltak, a vármegyék legjelentősebb középületeinek nélkülözhetetlen részei. Amíg a helyükön voltak e képek, mint a hatalom jelképeit emlegették őket, egyúttal a magyar múlt és a megye történetének megörökítőiként tekintettek rájuk. Ahogy azt 1878. május 13-án Göndöcs Benedek gyulai apátplébános a Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat ünnepi közgyűlésének megnyitásakor megjegyezte, »arczképeik által óhajtá meg őrizni és tiszteletre méltó emlékül a késő utókornak is átadni azon jeleseinket… [akik] nemcsak a mieink, hanem az egész hazáéi és nemzetéi«.”21
„A portrék száma egyre gyarapodott, még a két világháború közötti időszakban is, majd mintegy másfél évszázaddal megszületésüket követően »feleslegessé« váltak. Az általuk képviselt történelemre már nem akartak emlékezni az utódok, művészeti értékük semmit sem számított. Sietős gyorsasággal tüntették el őket – s még jó, ha csak eltüntették és nem pusztították el ezeket a portrégalériákat. A vidéki, majd a hatvanas évek elejétől a megyei múzeumok raktárai őrizték többségüket, de voltak, amelyeket országos múzeumokba küldtek, és nem kevés közülük olyan rossz állapotba került, hogy gyakorlatilag megsemmisült, nem említve az elveszett, elkallódott, talán még lappangó képeket. […] E képek bekerülése a vármegyeházi galériákba egykor közügy volt, a megyegyűléseken meg kellett szavazni, kiről készüljön portré, és annak költsége mekkora lehet.
A művész kiválasztása csak bizonyos esetekben volt a megye dolga, amit ugyancsak testületi döntéssel határoztak el.”22
Sz. n. 1843; Sz. n. 1861b; Gosztonyi 1934: 5; Cséry 1948. MNL PML. IV.475.f. 6. doboz; Rexa 1943: 189–194. Váradi 1921: 204–210. Basics 2018: 201–203. Bicskei 2007: 168–171. „Az első szakaszban a mai Magyarország hét vármegyeházának közgyűlési termeit egykor díszítő képsorozat azonosítása történt meg, az épületek és a festmények bemutatásához honlap készült. A honlap már nem működik, és a projekt sem folytatódott anyagi támogatás hiányában. A meglévő anyag és a kutatások alapján azonban a magyar művelődéstörténet egy meglehetősen elhanyagolt területét volt mód alaposabban megismerni.” Basics 2018: 187. Basics 2018: 187. Lásd Erdős–Kelemen–Vitek 2002: 63–94; Halmágyi 2011: 37–41; Merényi-Metzger 2006: 355–392; Kostyál 2001: 257–278. Basics 2018: 187.
Basics 2018: 187. Basics 2018: 187–188.
A vármegyeháza
Bilkei Gorzó a pesti „generalis congregatio” történetét a 13–14. századtól mutatja be. A szabadban, sátrak alatt megtartott megyegyűlések helyszínének a budai révet nevezte meg, amely az egykori Sáros-fürdő környékén volt.23 1541ben, miután Buda török kézre került, a megyei közgyűléseket Fülekre tették át. A megye legrégebbi fennmaradt jegyzőkönyve az 1638 április 14-én Füleken tartott közgyűlésről számol be.24 1658-ban Losoncra tették át a megyei közigazgatást.25 1684-ben már Pesten üléseztek a megyei rendek, 1689. május 18-án, a török kiűzése után pedig a budai várban folyt a megyei nemesek tanácskozása.26
A vármegye nemesi szervezete Esterházy Pál nádor javaslatára 1689-ben Budán, az Úri utcában vásárolt egy ingatlant székháznak.27
Az akkori Országgyűlés szomszédságában volt a megyegyűlés épülete – a legenda szerint a megyei urak nem akarták, hogy az országgyűlés, az udvari kamarilla és a haditanács megtudja, mit tárgyal a megyegyűlés, ezért 1695-ben Pachner János megvásárolta a hadbiztos házát Pesten.28
A korabeli térképeken az 1695-ben kiosztott 118 telek közül a harminckettes számú ingatlan volt, amelynek vélelmezhetően az északi és középső részén állt az az egyemeletes négyszobás középkori épület, amelyet a 18. században többször átalakítottak.29 Gorzó véleményét Schram Ferenc Pestről készített első városkalauza támasztotta alá. Schram leírásában olvasható:
„[…] a vármegyeház, amelyben a közigazgatás folyik az Invalidus palota délnyugati sarkánál van. Nincsen jelentős külseje, mert egy dísztelen ház, amelyet 1689-ben vásároltak meg, és hozták némileg rendbe”. 30
„A Gránátos-utca két megyeházat látott. Az első cseréptetős, hosszú, egyemeletes ház volt, tágas zöld kapuval, tizenegy zsalugáteres ablakkal az emeleten; […] A ház előtt végig derékig erős fakorlát, nyilván, hogy amikor a megyehuszárok bejönnek a »megyére« a lovaikat odakössék. A házfalon lógott egy bekeretezett tábla, amely figyelmeztette a kvártély-csináló tiszteket, hogy az épület a katonaszállásolástól és katonaélelmezéstől mentes.” (1. kép)31 1726-ban nyitották meg a megye déli oldalán a Vármegye utcát.32 A ma is funkcionáló klasszicista műemléképületet a megye közönsége három részletben, 1804–41 között építtette meg, három eltérő iskolázottságú és más-más felfogású építész, Hild János, Hofrichter József és ifj. Zitterbarth Mátyás tervei alapján. (2. kép)33
1. kép: A 18. századi megyeháza, MNL PML 475-f. sz. n. Budapesti utcarészletek, 10. doboz
MNL OL P 1494.III.33. No 95., 156–157.
Borosy 2001: 17.
Borosy 1998: 244.
MNL OL P 1494.III.33. No 95., 156–157.
MNL OL P 1494.III.33. No 95., 156–157. A mai Úri utca 19. szám alatti telken. A vételár biztosítására portánként 10 tallér adót vetettek ki, a négy járási főszolgabírót utasította a megye közgyűlése, hogy minél előbb hajtsák be az adót. Az épület 1723-ban leégett. Bilkei Gorzó tanulmányában így számolt be a tűzesetről: „… a puska-poros raktárnak meggyúlása és szétromboltatása által.” A megye ezután renováltatta a budai épületet, majd 1780-ban az első emeletét kiadta Erdélyi József apátnak évi 150 forintért. Végül 1806-ban adták el a budai megyeházát a báró Eötvös családnak 18 000 forintért. MNL OL P 1494.III.33. No 95., 156–157. A telek szélessége 24 öl, hosszúsága 94 öl (1 öl kb. 1,9 m). A megyei közigazgatás azóta is ezen a helyen működik; vö. Rexa 1943: 190.
Ez az épület a Kamermayer Károly tér és a Városház utca sarokrészén volt.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 156–157.
Rexa 1943: 190.
Rexa 1943: 190–191.
MNL OL P 1494.III.33. No 95., 157. A nyertes Hofrichter három tervből dolgozott. Az elsőt – egy kétemeletes épületről – ő maga készítette még 1822-ben, a börtönrész befejezéséhez. A második terv Detsy és Düttrich tanulmányterve volt, ugyancsak kétemeletes épületről. A harmadik pedig – a legutóbbi – szintén saját terve a földszintes épülethez. Az építés menetéről sajnos nagyon kevés adat maradt fenn a Pest Megyei Levéltárban.
2. kép: A 19. századi megyeháza, MNL PML 475-f. sz. n. Budapesti utcarészletek, 10. doboz
A megyeháza épületének legjellemzőbb vonása az egységen belüli stiláris változatosság.
A reformkor idején Pest vármegye volt az első, amely olyan megyei központot hozott létre, ahol a megye legfőbb irányító testületei (közgyűlési terem, alispáni, ügyészi, számvevői, pénztári hivatal), levéltár, törvényszék, börtön és a vezető tisztviselők szállásai egy épületben kaptak helyet. Ezzel a megye példát mutatott a többinek a korszerű megyeszékhelyek kialakítására.
A többi megyeháza ezután épült.34 1944-ben, Budapest ostromakor a város műemléképületeinek nagy része megsemmisült.
A megyeháza főhomlokzatának egy része, két melléklépcső, a közgyűlési terem keleti része a földszintig elpusztult, miután bombatalálatot kapott. A kápolnaszárny, valamint a Vármegye és Semmelweis utcai épületszárnyak egy része leomlott, a harmadik és negyedik udvart elvá-
lasztó épületszárny felső emeletei pedig teljesen megsemmisültek.35 Eddig az épület átfogó történetét ismertettem Bilkei Gorzó Nándor tanulmánya alapján. Innentől nem kronologikusan, hanem épületrészenkét mutatom be a vármegyeházat.36
A Városház utcai épületrész Ha a pesti megyeházáról hallunk, általában egyetlen épületre gondolunk a Városház utcában, holott ez nem egyetlen, hanem négy utca által közrefogott három épület együttese. Noha ezek három különböző időben, különböző funkciók ellátására épültek, ennek ellenére mégis harmonikus egységet alkotnak. Legkorábban az utcáról nem látható középső részt építették fel, ahol a közgyűlési termeket, börtöncellákat, börtönkápolnát helyezték el. Erre az 1803. évben Hild József kapott megbízást. Hild építette az első és második udvar közötti kocsibehajtót, a közgyűlési teremhez a tágas, levegős lépcsőházat. Az 1811. évi átalakítás és bővítés során a közgyűlési termet átalakították a helytartótanács budai dísztermének mintájára. Ekkor a terem homlokzatának párkányzatait is leverték. Hármas ablakot építettek be a középtengelyben lévő kocsibehajtó helyett.37 A karzat eredeti mellvédkorlátja, barokk stílusú baluszterei a terem pódiumának korlátjául szolgáltak.38 Az 1838. évi árvíz pusztítása után a vármegyeháza épülete előtt egy széles Vármegyeház teret akartak létesíteni.39 Zitterbarth tervei szerint az új épület homlokzati vonala körülbelül a Kammermayer Károly-szobor vonalában, az egykori Sarkantyú, majd Dalmady Győző utca átboltozásával egészen az Invalidusok palotájáig húzódott volna. Az utca átívelésével szimmetrikusan tervezték meg a megyeháza főbejáratát. Ez a megyeháza mai főhomlokzatának a kétszerese lenne. Az Invalidusok palotájával megegyező boltozatával monumentális épületként szimbolizálta volna a „vezérmegye” nagyságát.40
MNL OL P 1494.III.33. No 95., 159–160.
MNL OL P 1494 III.33. No 95., 161–162. Galántai 2011:1–9; vö. Imrényi 1950: 117–134.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 161–162. A kocsibehajtó kőkerete az 1930-as években még ott rejtőzött a vakolat alatt. MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 157–162. A baluszter a padló és ablakkönyöklő közötti falazat megnevezése. Olyan apró, függélyes támasz, amely alul egy talplemezen áll, felül pedig egy fedőlemezt tart. Ha több sorakozik egymás mellett, ezeket, valamint a talp- és a fedőlemezt együtt balusztrádnak nevezik. A karzatot alátámasztó, kőből faragott konzolok vonalvezetése megegyezik a péceli Ráday-kastély erkélygyámjaival. Rexa 1943: 192. Az 1838. március 15-ei pesti árvíz során az egyébként magasabb helyen fekvő megyeház Újvilág utca felőli udvarházát csak csónakkal lehetett megközelíteni. A Gránátos utca felőli régi épületrészt annyira megrepesztette a berohanó víz, hogy a déli sarkán lévő pénztári hivatalt és fölötte az alispáni szállást lakhatatlanná tette. MNL OL P 1494. III. 33. No. 95., 161. A tervezett Vármegye tér fórumszerű jellegével módot nyújtott volna egy új monumentális városközpont kialakítására. Nagy veszteség, hogy a javasolt egészséges elgondolást – talán meg nem értés vagy anyagi eszközök hiányában – végül nem kivitelezték (Imrényi 1950: 116–117).
Zitterbarth tervezte meg a szűk városi utcában a hagyományosan klasszicista középrizalitos palotahomlokzatot.41
„A négy-négy tengelyes oldalhomlokzat elé, kis kiüléssel, nyolcoszlopos portikuszt helyezett el.
A Pesten elterjedt, szemöldökmagasságba helyezett ívsorral kapcsolt vállpárkánnyal díszített földszinti nyílássor felett határozott osztópárkány lett kialakítva. Felette a középrizaliton gazdagon tagolt korinthoszi oszlopok között korlátos erkélyeket helyeztek el, a stílusos főpárkány és timpanon alatt. Az így kialakuló fény-árnyékhatás teljes értékű homlokzatot varázsolt a szűkös körülmények ellenére. A földszinti, ívsoros nyílások felett nyitott oszlopokkal tagolt folyosó vonult körbe, további két szinten.”42
A kétemeletes megyeháza három oldalról dór oszlopokkal határolt hangulatos díszudvarával, jón oszlopokon nyugvó merész megoldású tágas lépcsőházával és homlokzatát uraló óriás méretű korinthoszi oszlopsorával az ostrom előtti Budapest egyik legjelentősebb klasszicista épülete volt.43
„A főhomlokzat építésekor a Pesti Szépítő Bizottmány az épület homlokzatát 1 öllel hátrább helyeztette, a közepén lévő rizalit 5 lábnyi kiugrását pedig 4 lábnyira mérsékelte, az utca szélesítése céljából, de kárpótlásul az épület a Kammermayer tér felé eső részen 1–1,5 öl széles 20 öl hosszú csíkkal lett szélesebb.”44
Az épület főhomlokzatán hat korinthoszi oszlop található, a fölöttük lévő timpanonban pedig 1841ben helyezték el a megye oroszlános címerét. 45
Az épület Kamermayer Károly téri sarkán található Fáy András, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár alapítójának emléktáblája.46 Az épület első emeletének bal sarkán volt az alispáni szoba.47 Földváry Gábor volt megyei alispánról így emlékeztek:
„Ki nem ismeri a pestmegyei alispánok hatalmas kezét az utóbbi száz év történetében? Avagy van-e magyar ember, a ki Földváry Gábor nagysága előtt
fejet nem hajtana, a kit Vas Gereben csak »az egy alispán« névvel szerkesztett krónikába? Igazi magyar nemes-típus, kitartó, egyenes, és meg nem alkuvó. Akárcsak utódai.”48
Földváry Gábor nemcsak alispánja volt a megyének, hanem egyik alapítója, később első igazgatója is a Nemzeti Színháznak. Földváry halála után a megye alispánjai hivatalból ennek a színháznak az igazgatói is voltak.49
Az első vagy díszudvar
A kapucsarnokból balra nyílik a levegős lépcsőház az emeletre vezető díszes márvány főlépcsővel és jón oszlopokkal. A kapubejáróból az oszlopos első díszudvarba jutunk, ahol az udvar közepén egy megközelítőleg százéves kanadai diófa áll. A díszudvar Városház utca felőli első emeletén a megye vezetőinek irodái találhatók, a második emeleten a közigazgatási hivatal irodái vannak, a földszinten megyei intézmények helyezkednek el.
A szemben lévő középső épületrészben található a közgyűlési terem vagy díszterem. Ez alatt, a szemközti fal bal oldalán az 1848-as forradalom centenáriumára állított emléktábla a reformkorban és az 1848-as forradalomban jelentős szerepet játszó személyeket, mint Kossuth Lajost, Széchenyi Istvánt, Petőfi Sándort, Jókai Mórt, Nyáry Pált, Károlyi Istvánt, Arany Jánost, Vörösmarty Mihályt, Táncsics Mihályt, Fáy Andrást és Török Ignácot idézi meg,50 a jobb oldalon pedig Kossuth Lajos halálának századik évfordulójára állított emléktáblát a megye közgyűlése.51 Az udvar jobb oldalán található öntöttvas kút a Dorottya utca 12. számú házából került ide.52
Az átjáró és lépcsőház
Az átjáróban található fáklyás női alak szobra a Budapesti Rendőrfőkapitányság (egykor Európa Szálló) Roosevelt téri kapucsarnokából került ide a második világháború után.53
Rexa 1943: 192. A Városház utcai rész az 1838-as nagy árvíz pusztítása után ifj. Zitterbarth Mátyás tervei alapján készült. A nyugati oldalra néző főhomlokzatot már ő tervezte, ezt az oldalt a délután beeső nap sokáig súrlófényben érte.
Kalmár 1999: 4.
Imrényi 1950: 124.
MNL OL P 1494 III.33. No 95., 161–162. Gyöngyössy 2007: 12. Pest megye oroszlános címere Dunaiszky Henrik alkotása.
Tóth 1990: 54: Csúcs Ferenc domborműve 1964; vö. sz. n. 1890.
Ma a megyei Közgyűlés elnökének szobája, a volt alispáni szoba. Galántai 2011: 4.
Váradi 1913: 2. Gosztonyi 1934: 6. Sz. n. 1861b. Tóth 1990: 55. Tóth 1990: 55.
Imrényi 1950: 133.; vö. Galántai 2011: 4. A második udvarba vezető átjáróból jobbra induló középső lépcső második fordulójában 2000-ben az államalapítás ezeréves évfordulójára Szabó Tamás által készített emléktábla található. A díszterem előtti folyosón a jobb sarokban a honfoglalás ezeregyszáz éves évfordulójára készített Csíkszentmihályi Róbert-alkotás látható, amelyen a művész egy kerecsensólymot örökített meg.
A díszterem és a „vezérmegye” arcképcsarnoka
A terem alaprajza a ráckevei kastély nagytermével mutat közeli rokonságot. A főpárkány profilozása és a sértetlenül megmaradt manzárdtetőt alátámasztó, kőből faragott konzolok vonalvezetése a péceli Ráday-kastély erkélygyámjaival egyezett meg.54 A díszterem 18. századi átépítését bizonyítják az előkerült téglák.55 1829. február 18-án a hetvenéves Kazinczy Ferenc a téli hidegben való több napi utazás után érkezett Pestre. Szemere Pál aljegyzőnél kapott szállást a megyeházán, naplójában a következő bejegyzés olvasható:
„Ha valami Pesten a vármegye gyűlési palotája érdemli a látást. ’s a história tekintetében egyszersmind. Szebb ’s nagyobb Gyűlési-palota a’ hazában nincs. Hossza tizenegy öl szélessége hét, ’s a galéria futja körül a’ négy falát. A Szálát nagy festések ékesítik [...]”56 A díszterem előterének jobb, a folyosó felőli oldalán Károlyi István 1848-as megyei főispán feleségének márvány síremléke látható.57
„Egy fedél nélkül való koporsóban fekszik az idvezült, mint egy rózsa virágból szőtt fátyollal béfedezve. A’ zsámolyon ül a hűség mély bánatba merülve. […] A’ boldogultnak arcán lebég az érzékenyítő igazság, hogy ő a félelmen és reménységen, valamint a’ fájdalmon, é örömön már túl van. Ábrázatján nyugszik a’ csendes békesség, annyival szívrehatóbb a’ hűséget ábrázoló szobornak mély keserve.”58
Vélelmezhető, hogy ez az emlékmű már 1832ben készen volt, de csak 1846-ban került Fótra, majd ott lappangott – 1948-ban Bilkei Gorzó Nándor a Ybl által épített fóti templom egyik sötét folyosóján botlott bele. Károlyi a vezérmegye főispánja volt, rendkívül sokat tett az 1848–49. évi szabadságharc érdekében, amiért a Habsburgok majdnem halálra ítélték, vagyonát elkobozták, majd száműzték. Nemcsak a művész, hanem a szabadságharc főispánjának tiszteletére a sírkövet a pesti megyeházán helyezték el.59
A megyeháza képgalériájában található festmények elhelyezésének volt egyfajta rendje: az uralkodók, nádorok kerültek a legfontosabb helyre, őket követték a megyei tisztségviselők, főispánok, alispánok, majd a 19. század közepétől az országos politika kiemelkedő személyiségei, valamint a helyi kiválóságok. Olykor a hely történelméhez kapcsolódó eseményábrázolások is megjelentek a portrék között.60
„A képek megrendelése általában a közgyűlés döntése volt, de voltak ajándékozások is, sőt bizonyos esetekben maga az uralkodó küldte el képmását. […] De előfordult, hogy a főispán ajándékozott képeket (Somogy, Tolna, Vas). Leggyakrabban – miután a rendek megszavazták – felkérték a megtisztelni kívánt személyiséget, hogy adja át portréját. Az arckép ábrázoltja döntött a festő személyéről, és többnyire ő fizette honoráriumát is. Idővel azonban egyre inkább az lett a gyakorlat, hogy a vármegyék gondoskodtak festőről és megrendelésről egyaránt.”61
„A képek leleplezésekor beszédek hangzottak el, ezeket néha ki is nyomtatták, több ilyenre van példa, még a 20. századból is. A kifizetés vonatkozásában közadakozásról is van említés, sőt maradtak ránk dokumentumok, mint Széchenyi István bihari portréja esetében. Ezt főleg akkor kezdeményezték, ha országos jelentőségű politikus képét rendelték meg. Az is előfordult, hogy a vármegyei tisztségviselők adták össze a festő honoráriumát.”62
„Mivel a vármegyei portrégalériák, csakúgy, mint a főúri családi ősgalériák, konzervatív műfajnak számítottak, viszonylag kevés olyan portré készült, amely meglepetést okozott volna akár stiláris vagy éppen kompozíciós szempontból. Sikerült viszont – és ez legfőképpen Barabás érdeme – a hivatalos, reprezentatív portré megújulását megalapozni, és a képtípus formáját a végsőkig csiszolni. Nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy a fotográfia elterjedésének és divatossá válásának épp ez a képtípus adott jelentős ösztönzést; fel is használták a fényképészek minden részletét, eszközét.”63
Imrényi 1950: 118. MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 158. Vélelmezhetően Grassalkovich építőmestere, Mayerhoffer András is részt vett a 18. századi átépítésben – ezt a 20. századi átalakítás során előkerült M.. A. 1750 vésetű téglák bizonyították.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 160. Gorzó kiegészítése: a második Krafft-festmény Sándor Lipót főherceg nádort ábrázolta. Gorzó 1948: 181–182. Ferenczy István szobrászművész alkotása (1831); vö. Imrényi 1950: 134. Gorzó 1948: 181. Gorzó 1948: 181–182. Galavics 1976: 1–40; vö. Szentesi 2000: 84.
Basics 2018: 200–201.
Basics 2018: 201.
Basics 2018: 202.
Pest megye közgyűlése 1812-ben elhatározta, hogy az épülő tágas, széles karzatokkal körülépített közgyűlési termet az ország uralkodóinak és nádorainak arcképével díszíti.64
„Mindenesetre hevesebben dobog minden hazafinak szíve, […] ha olyan férfiak képeit látja maga előtt, a kik hazája földjén születtek, az utóvilágnak csudálattyára.”65
Miután a Helytartótanács a „Gyűlési Palota” építésében a rendi függetlenség erősödését látta, az építés lassítását az azt felügyelő Országos Építő Igazgatóságra bízta. Az Igazgatóság feladata volt csökkenteni a tisztviselők szállásainak számát, valamint a kisebb és nagyobb gyűlési palota méretét és kivitelezését racionalizálni, a felesleges épületrészek elhagyását szorgalmazni. József nádor, a megye főispánja a Helytartótanács megnyerése érdekében javasolta, hogy a palotába a Ferenc király koronázását ábrázoló festményre ötezer forintot, míg a Mária Teréziát és a gyermek II. Józsefet az 1741. évi pozsonyi országgyűlés előtt ábrázoló képre háromezer forintot különítsenek el.66
Az Ofner und Pester Zeitung és a bécsi Magyar Kurir is beszámolt Peter Krafft I. Ferencet ábrázoló festményéről.67 A bécsi tudósító dicsérte a koronázási képen szereplők méltóságteljes nyugalmát. A József nádor felhívásának előkészítését jelentő festményrendelési ügynek is figyelmet szentelt. Egy 1825-ban megjelent tudósítás beszámol Peter Krafft 1816-ban készített, I. Ferencet ábrázoló egész alakos állóképéről.68 Keletkezésének történetét és kompozícióját 1818-ban így írták le:
„[…] a nagy történeteket csak nagy lelkek szokták elevenen érezni. Ily történet volt I. Ferenc Felséges Urunknak Páris városába győzedelmes bémenetele, melly a’ hosszas háborúnak végét szakasztotta, a’ Nemzeteknek az óhajtott nyugodalmat, az Országoknak a’ boldogító rendet visszaadta. Minthogy ezen szerencsének a’ Magyar Hadak egyik fő eszközei voltak, akár a’ zsoldos Katonaságunkat, akár a’ könnyű Lovagjainkat tekintsük, Ts. Nemes Pest Vármegyének Rendei azon nemes gondolatra fakadtak, hogy ezt a’ történetet valamely kellemetes módon megörökítsék. […] Mind
az írott, mind a’ metszett kép örökös bizonysága lészen a’ Magyar Nemzetnek a’ Szép Mesterségek eránt való finom ízlésének, és a’ nagy történetek eránt buzgó részvételének. – Ezen metszett képek mostanában osztottak ki a’ N[eme]s. V[ár]megye Rendei között.”69 Schams Pestről készített útikalauzában olvasható a következő leírás a megyei arcképcsarnokról: „[…] ez új traktusban a megyegyűlések terme érdemes a megtekintésre, mert körülfutó erkély vagyon benne, s ez alatt aranyos rámában az ország nádorai vannak életnagyságú képekben ábrázolva. Mindegyiket művészi kéz festette. Így ott látható Esterházy Pál herceg, Wesselényi Ferenc gróf, Pálffy János és Miklós grófok, Batthyány Lajos gróf, azután a két főherceg; Sándor Lipót és József az utóbbi magyar generális-uniformisban. […] E nagy teremhez két kisebb csatlakozott, melyek egyike a partikuláris kongregációk, a másik a szedriák céljaira szolgált. A kongregációk termében az azelőtti adminisztrátornak Barkóczy grófnak a képmása díszelgett.”70
A pesti vármegyeháza arcképcsarnokát 1828ban Kazinczy is végignézte, le is írta, sőt, megtekintésre ajánlotta a pest-budai látogatóknak:
„[…] itt függ a két Első Ferenc képe, s a most országlóé, Kraffttól, fejér mentében, veres dolmánynyal és nadrággal. A fej felől ki van kiáltva, hogy urunk, a király, jobban eltalálva sehol sem lehet; de Krafftnak kérni kellett volna az ezt talán kívánó rendeket, hogy a nemzet fejedelmét ne engedjék katonává öltöztetni, hanem inkább a Szent István rende nagymesterévé; s a figura jobb térdét roszszul görbítette. Itt függ a nemzet két szerelme, a két egytestvér nádor főherceg: Sándor felöltött aranyfonalú, térdig érő mentében; József fejérben ismét, mint generális. Itt függ Wesselényi Ferenc meggyszínű bársony dolmányban, veres posztó nadrággal, a fekete, sárga-sarkantyús csizmával; itt gyilkos szelindekével Esterházy Pál; itt Pálffy Miklós és a huszárgenerálisból vasassá általváltoztatott János, a szatmári békekötő, beburkolva undok parókájába s az aranygyapas talárisába. Itt függ Batthyány Lajos, s mindezek egész, Albert sax-tescheni és lengyel királyi herceg helytartónk pedig fél testben. Religiózus tisztelet rázza meg
Paál 1913: 748.
Váradi 1913: 1. MNL PML IV.3.a.1. 4543/1816.; MNL PML IV.3.a.1. 1933/1822. A Mária Teréziát és a gyermek II. Józsefet az 1741. évi pozsonyi országgyűlés előtt ábrázoló képe nem készült el – erről a nemesi közgyűlés jegyzőkönyve tanúskodik. Sz. n. 1825b; sz. n. 1825. Sz. n. 1825b; sz. n. 1825. Sz. n. 1818a. A tudósító közli a metszet feliratainak pontos szövegét is. Váradi 1913: 1.
HAGYATÉKA ALAPJÁN
a nézőt, ha ide ezeknek isméretekkel lép, midőn azon körökbe látja magát emelve, kiknek nevek a nemzet előtt örökre szent marad. Bár a gyönyörű példát egyéb megyéink is – bár minden megyénk –követnék!”71
Követték is, nemcsak a képgalériák felállításában, de még a felkért művészek személyében is. Peter Krafft például első hivatalos magyarországi megrendelését 1812-ben kapta Pest megyétől.72 I. Ferenc, majd Barkóczy Ferenc gróf a megye főispánjának reprezentatív, egész alakos portréját rendelte meg Pest megye számára a művésztől.73
Az 1877-ben Galgóczy által összeállított Pest megyei arcképcsarnok lajstroma a következő festményeket sorolja fel: I. Lipót; sárvári és felsővidéki gróf Széchenyi István; széki gróf Teleki László; nyáregyházi Nyáry Pál; Sándor Lipót főherceg, nádor és a megye főispánja;74 I. Ferenc; József főherceg, nádor, a megye főispánja;75 Mária Terézia; Wesselényi Ferenc nádor és főispán;76 galánthai herceg Esterházy Pál;77 Ferenc, lotaringiai herceg, királyi helytartó, a megye főispánja;78 erdődi gróf Pálffy Miklós, nádor, főispán;79 németújvári gróf Batthyány Lajos nádor és főispán;80 erdődi gróf Pálffy János nádor és főispán;81 Albert főherceg királyi helytartó és főispán;82 szalai gróf Barkóczy Ferenc, főispáni helytartó;83 III. Károly, Mária Terézia atyja;84 egy ismeretlen.85
A magyar művészek közül kétségtelenül Barabás Miklós (1810–1898) volt az, aki a legtöbb vármegyei portrét festette.86 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közgyűlése Barabás Miklós Széchenyiés Teleki-arcképét a kiegyezés után vásárolta meg.87 1871-ben Nyáry Pál emlékét Pest megye üléstermében arcképének felfüggesztésével kívánta a megyei közgyűlés megörökíteni.88
A nem természetes halált haltak, hétköznapi nyelven öngyilkosok falán állítottak emléket az egykori főjegyzőnek, későbbi megyei másodalispánnak.
„Máris van ott négy olyan férfiú, akik nem természetes halállal haltak. Ott van egy Eszterházy Pál, kit vadászebei szaggattak szét, ott van Sándor nádoré, ki egy tűzijáték alkalmával égett meg; s ott van Széchenyi és Teleki László arcképe is, és ott lesz Nyáry Pálé is. Bár soha többé ne növekednék e gyászos sorozat.”89 1876-ban, halála évében Deák Ferenc portréját avatta fel a díszközgyűlés a „haza bölcsének” emléke előtt tisztelegve.90
Az 1890-es években az ülésterem átépítésekor a tervező a régi országház belsejét utánozta, így veszítette el a megye díszterme eredetiségét. Csigás konzolok alatt hermapillérek futottak, elmaradtak a mellvéd bábjai, merevebbek lettek, és ezzel a hatás is feszesebb lett. A konzolok közötti mezőkben a főispánok arcképei függtek.91
Kazinczy 1987: 545–546. Basics 2018: 201–202. A pesti példa és az itteni megyeháza-galéria hírneve nyomán keresték meg más vármegyék is Krafftot, így például Békés rendjei Bedekovich Ferenc báró, főispán képét rendelték meg tőle 1819-ben. 1822-ben készítette I. Ferenc és József nádor portréját Nagyváradra, Bihar megye székhelyére, valamint Balassagyarmatra is. Peter Krafft osztrák festő, Bécsben tanult, 1801-től Párizsban dolgozott, majd 1807–1808-ban Rómában. Bécsben telepedett le, a város egyik elismert művésze az 1810-es és 1820-as években. Több képet festett Magyarországon, arcképeket és történeti tárgyú alkotásokat, magyarországi megbízásból készült például I. Ferenc megkoronázása (1822) és Zrínyi kirohanása (1826) című műve. Peter Krafft: I. Ferenc császár portréja (1816), Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz. 2230 (Rózsa 1977: 31).
Rózsa 1977: 31.
Schramek 2006: 157. 1790–95 között Sándor Lipót főherceg volt Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja.
Schramek 2006: 157–158. József főherceg, nádor, Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja (1796–1847).
MNL PML IV.3. a.1.1363/1814. Wesselényi Ferenc nádor, Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja (1659–1671).
MNL PML IV.3.a.1.3052/1812. Esterházy Miklós herceg a családi ősgalériából küldte meg a megyének a festményt.
Schramek 2006: 154. Ferenc, lotaringiai herceg, királyi helytartó és Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja (1732–1735).
MNL PML IV.3.a.1.2392/1813. Herceg Pálffy Károly a családi ősgalériából küldte meg a festményt. Pálffy Miklós 1714–1732 között volt Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja.
Schramek 2006: 155–156. Németújvári gróf Batthyány Lajos nádor és Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja (1751–1765).
Schramek 2006: 155. Erdődi gróf Pálffy János nádor és Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja (1741–1751).
Schramek 2006: 156. Albert főherceg királyi helytartó és Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja (1766–1781).
Schramek 2006: 148. Szalai gróf Barkóczy Ferenc, Pest-Pilis-Solt vármegye főispáni helytartója (1802).
Galgóczy 1876:40–41. III. Károly, Mária Terézia atyja.
A jegyzőkönyvek sem mondták meg, kicsoda (Galgóczy 1876: 40–41).
Basics 1996: 202. MNL PML IV.475.a.III. 3569/1949.
Sz. n. 1871. Sz. n. 1871.
Pest megye bizottmányi közgyűlésén, 1861. június 11-én „Teleki László emlékei jegyzőkönyvileg megörökítetnek […] életnagyságú képe a terem számára megszerzendő.” Sz. n. 1861c.
Borsos 1975: 153–154.
A főbejárattal szemben Sándor Lipót és József nádor között I. Ferenc képe volt felfüggesztve. A hosszanti fal közepét elfoglaló elnöki pódium megtörte a felette futó galériát. 1893-ban megbontották a karzatot, mert nem fért el Benczúr Gyula Ferenc Józsefet ábrázoló, a koronázás negyedévszázados évfordulójára készített monumentális festménye.92
Kossuth portréját 1898. július 11-én a megye díszközgyűlése avatta fel a panteonban, ötvenedik évfordulójára, amikor Kossuth 200 000 honvédet és 40 millió forintot kért az országgyűléstől az ország védelmére.93 A képet, mely Kossuthot 1847-ben Pest megye zöld asztalánál szokott könnyed szónoki állásában mutatja, Földváry Mihály alispán 1894-ben rendelte meg Roskovics Ignác festőművésztől (3. kép). 94
„Jobb kezében iratcsomót szorít, míg baljával könnyed szónoki mozdulatot tesz. A háttérben könyves polc és Pest vármegye címere egészíti ki a kép színeibe rejtett komor hangulatot.”95
Egy híradás így szólt festményének elhelyezéséről:
„[…] az elnöki emelvény mögött, a terem főfalán helyeztek el, melynek közepén Ő Felsége életnagyságú arcképe […] díszített. Kossuth képét ettől balra függesztek fel, ugyanattól jobbra Deák Ferencznek hasonló nagyságú arczképe található. Az élet és a halál meg az idő így egyenlíti ki az ellentéteket s egyesíti a nemzet nagy alakjait ”96
Eszerint a kortársak meglátásában a nemzeti mozgalom kiemelkedő személyiségei a millenniumra egy lezárt múlt részévé váltak, nem veszélyeztetve a jelen uralmi kontinuitását. A falakon körben az ország azon nádorainak arcképei függtek, akik a megye főispánjai is voltak.97 A terem falán az ablakok között hátulról, a Városház utcai oldal felől Táncsics Mihály, II. Rákóczi Ferenc, Dózsa György és Fáy András – az első pesti takarékszövetkezet megalapítója – képei voltak láthatók.98
Gosztonyi Lajos így írt 1934-ben a megyei arcképcsarnokról:
„A vármegye koronája az empire díszterem. A főfalon Benczúr Gyula hatalmas Ferenc József portréja függ. A többi falakon is csupa életnagyságú port-
ré. Békésen megférnek egymás mellett a Habsburg császárok és királyok, Kossuth Lajos egyik kevésbé ismert képe, valamint Deák Ferenc és a vármegye egykori irányítóinak portéri. A legtragikusabb rész a teremnek a bal oldali fal a »három öngyilkos fala«. Gróf Széchenyi István, gróf Teleki László és Nyáry Pál a negyvennyolcas főispán a három öngyilkos, akiknek arcképe itt függ. Talán ők hárman tettek legtöbbet pest megyéért és Budapestért. Mindhárman önkezükkel vetettek véget életüknek. […] A díszteremből ugyancsak tiszta stílusban épült kisebb tanácskozóteremben lépünk, majd meglátogatjuk az alispáni és a főispáni hivatal helyiségeit. Az alispán szobájában függ Földváry Gábornak az egykori alispánnak az arcképe […] A főispán szobájába akasztották fel a vármegyeháza legértékesebb képét Ferenc császár arcképét idősebb Kraft alkotását, eme egyike a Magyarországon található legbecsesebb festményeknek.”99
„A 20. századba érkezve a főispáni portrék túlsúlya jellemző, ezek kevésbé jelentős alkotók kevésbé sikerült művei. Még a Tisza István miniszterelnök képmása is kortársi másolat, egyetlen kivétel Glatz Oszkár 1940-es elveszett Horthy-portréja, egy jeles festő emlékműszerű képe.”100
3. kép: Preszly Elemér főispán beiktatása, a háttérben Benczúr Gyula monumentális Ferenc József-festménye, MNL PML XV.4. 1. doboz 3. mappa 1. kép
MNL PML IV.402.a. 736/1892; MNL PML IV.402.a. 799/1894. Sz. n. 1898. Sz. n. 1898. Sz. n. 1898. Sz. n. 1898. Paál 1913; sz. n. 1843: 780. MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 161. Gosztonyi 1934: 6. MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 161.
4. kép: A pesti megyeházáról Pomázra szállítandó műtárgyak lajstroma, MNL PML IV.475-a.-III.sorozat-38/1944. ltsz.
1943-ban Pest-Pilis-Solt és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei és a hozzájuk kapcsolódó iratok, valamint az anyakönyvi másodpéldányok biztonságosabb elhelyezését ítélte sürgősnek a második világháború alatt a főlevéltárnok.101 Fára József Sokoray László vármegyei aljegyzővel Budatétény egyik családi házának pincéjét nézte ki.102 Szóba került még a Sződ község Közjóléti Szövetkezete tulajdonában lévő Ilka-majori kastély is.103 Endre László alispán a fent felsorolt iratanyag biztonságos megőrzésén kívül fontosnak tartotta, hogy a megyeházban őrzött történeti műtárgyakat, értékes festményeket is Pomázra szállítsák (4. kép).104 Csánky Dénes, a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatója 46 olajfestmény kiszállítására adott utasítást.105 A közgyűlési terem renoválása után, 1946-ban Pomázról visszaszállították a megyeházán korábban elhelyezett 30 olajfestmény közül Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Nyáry Pál, Széchenyi István, Teleki László, Wesselényi Ferenc és Károlyi István életnagyságú aranyrámás festményeit (5. kép).106 Az 1848–49. évi szabadságharc centenáriumára a megye vezetősége megfestette Petőfi Sándor, Táncsics Mihály és Dózsa György életnagyságú arcképeit.107 Petőfi Sándor portréjáról Tildy Zol-
5. kép: A vármegyei székházban őrzött muzeális jellegű tárgyak bejelentése, MNL OL XIX-I-19-a-1620-1967/1950, 3. o.
tán köztársasági elnök látogatásakor úgy nyilatkozott, hogy az egyik legjobb Petőfi-kép.108 Az épület egykor értékes berendezéséből mára alig maradt fenn valami. Ennek okát Bilkei Gorzó Nándor a megyeházán szokásos hagyományra vezette vissza, amely szerint a megyeházán szolgálatot teljesítő táblabíráknak nyugalomba vonulásuk alkalmával hivatali berendezési tárgyaikat odaajándékozták.109 A Magyar Nemzeti Múzeumnak adták át 1835-ben a főispánok hatalmas bőrkarosszékét; Nyáry Pál 1848. évi alispáni íróasztala, 1836–38-ból származó székek érdemelnek még említést, amelyek a megye címerével és évszámmal vannak ellátva.110
MNL PML IV. 475.a. IV–V. 782/1943. ltsz. MNL PML IV. 475.a. IV–V. 782/1943. ltsz.
MNL PML IV. 475.a. III. 350/1944. ltsz. MNL PML IV. 475.a. IV–V. 38/1944. ltsz. MNL PML IV. 475.a. III. 741/1944. ltsz. MNL PML IV.475.a. III. 3569/1949. ltsz. vö. MNL OL XIX-I-19-a-1620-7548/1951. Az igényelt műtárgyakat szentendrei tűzoltókocsin szállították vissza a megyeházára. A többit a nagytétényi kastélyba vitték.
MNL PML IV.475.a. XVI. 3569/1949; vö. Tóth 1990: 56. Cséry 1948. Zádori 1993: 26.
MNL OL P 1494.III.33. No 95., 161.
Bilkei Gorzó Nándornak még voltak információi arról, hogy 1811-ben a nagyterem bebútorozásakor három hatalmas empire üvegcsillárt készíttettek, amelyeken száz szál gyertya égett. Balla Antal ajándékozta a megyének az üveggyöngyöket a csillárok díszítésére.111 A második világháborúban elpusztult csillárok helyett a budai várból a régi Országház dísztermének csillárjai kerültek ide.112
Ugyanekkor Hillrich János pesti órásmester több mint két méter magas arany-fekete díszítésű negyedütős állóórája is emelte a közgyűlési terem pompáját. Az elnöki emelvény mögött álló empire órát a megyei nemesek közadakozásból vették 1830-ban a megyegyűlésnek. Az óra a háború végétől a levéltár raktárában volt, az 1980-as évek végi felújítás után került vissza eredeti helyére, azóta is pontosan jár. Negyedóránként diszkréten más hangon üt, ezzel is figyelmeztetve a felszólalót az idő múlására.113
Alatta a közgyűlés egyik kandallója volt, később ide helyezték az 1905–06. évi megyei ellenállás emlékét őrző márványtáblát.114
A körben függő kőkonzolos, fabaluszteres galérián lehetett régen a megyegyűléseken vendégként részt venni. A terem közepén egykor asztalok és padok voltak, ezért itt megyebálokat, egyéb rendezvényeket is tartottak; a jelenlegi padokat 1958 után készítették.
Az 1949-ben a bombatámadás következtében beomlott épületrész eltávolítása után a közgyűlési terem manzárd tetőzete ismét láthatóvá vált, ezért a terem nagyobb méretű, stílszerű ablakokat kapott.
A második udvar, rabkápolna115
A kápolna harmadik udvarának bal oldali sarkánál lévő vörösmárvány emléktábla felirata: „A vármegyeházának ez ódon falai nyögték a nagy szultánok világverő hadait, de látták Buda és Pest felszabadulását is az idegen járom alól 1686-ban”116
Gorzó tanulmányából kiderül, hogy a tábla felirata nem felelt meg a valóságnak, mert a megyeháza telkét 1697-ben vették, amikor itt semmi-
MNL OL P 1494.III.33. No 95., 161. Borsos 1974: 78.
lyen épület nem állt, ezeket a falakat ténylegesen 1805–06-ban építették. Az udvar bal sarkában lévő ajtón lépünk be a régi börtönrészbe, ahol a kőből látható falrészek a régi korokat idézik.117
A nagyterem előtti terjedelmes udvart az 1800as évek elején U alakban szerény egyemeletes épületsor ölelte körül, így az erőteljesen hajazott a barokk kastélyépítészetben elterjedt cour d’honneur-re. Az udvart körülvevő épületrészt Hild János tervei alapján 1804–11 között átépítették. Hild a második és harmadik udvart elválasztó szárny közepét három emelet magas épületrésszé bővítette, amelyet nyolcszögletű kupolával zárt le. A rabkápolna nyolcszögének udvar felé néző három oldalán félköríves, kőkerettel és vasráccsal ellátott ablakokat épített be. A belső ötszögben egy körbefutó folyosórendszert alakítottak ki. A három emeleten létrehozott tizennégy oratórium ablakain keresztül a rabok a börtönfolyosó elhagyása nélkül naponta hallgathattak misét. A kápolna bejárata mellett, a földszinten helyezték el a sekrestyét és a siralomházat.
A megyeháza kápolnájában volt található az 1817-ben alapított fegyverterem. A bejárat feletti táblán a következő felirat volt olvasható: „Pest Vármegye Nemesei Négyszeri Felkelésük után a Had- / Piacán Érdemmel Használt Fegyverekből a Király és Haza / oltalmára szerzették Ezer Nyolc-száz Tizen hetedik Esztendőben / /1797, 1800, 1805, 1809/”118
A terem közepén egy tekintélyes, huszárkardokból álló csillár lógott, amely egyetlen hatalmas aláfüggő kard alakzatban világított. A körös-körül álló faalmáriumok oldalain puskacsövek és hadi szerszámok függtek. Páncélok, vértezetek, lábszársínek, pajzsok, rostélyok, régi lándzsák, dárdák voltak kiállítva a falak mentén. A teremben felállított pilasztereket pisztolyokkal borították, rajtuk Ferenc, József és Ferdinánd királyok mellszobrai voltak. Ferenc mellszobra alatt egy magyar banderiális nemes a felkelés zászlóját tartotta kezében. A kápolna öt félablakos fülkéjében elhelyezett ábrázolások a négy nemesi felkelésnek állítottak emléket. Az ötödikben Wagner
MNL OL P 1494.III.33. No 95., 160. A főváros ostromának idején elpusztult a múzeum óragyűjteménye, így ez az óra egyedülálló példája egykori órásművészetünknek.
Gosztonyi 1934: 6: „… jobb oldalon márványtábla hirdeti 1905 darabont-kormány idején bátran kiálltak a magyar alkotmányosságért.” Ma a közgyűlési terem előterében van elhelyezve.
Az udvar magában foglalta a közgyűlési termet, a börtönszárnyat és a börtönkápolnát, lakásokat és az irodákat. A szemben lévő és a jobb oldalán voltak a börtöncellák, ahol rács van az ablakokon.
Károlyi 1936: 35.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 162.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 159.
HAGYATÉKA ALAPJÁN
Sándor festménye látható: József nádor magyar generálisöltözetben tisztjei kíséretében.119 Régen a megyei börtöncellákat vaskos vasajtókon keresztül nyíló keskeny sikátoron át, meredek vaslépcsőn át lehetett elérni. Ez volt a „sóhajok lépcsője.”120 Kivégzések csak 1848-ig voltak itt. A függőfolyosó alatt középen lévő táblára az van kiírva: „[…] ez volt a Vármegyei Sedria (Törvényszék) akasztó udvara”.121 A kivégzendő rabot a tábla alatt ma már befalazott ajtón hozták ki a börtönből. A megye ítélőszéke fejét is vétethette a delikvenseknek, mint tették ezt a fiatal Beleznay Sámuel gróffal, akit 1829-ben fejeztek le a vármegyeház kis udvarán.122
„Mint érdekes helyet mutogatják a látogatóknak a siralomházat, ahol a göndör hajú gróf utoljára küldte fohászát az ég felé és a vesztőhelyet, ahol a budai hóhér bárdja alatt méltóságos fej hullott a földre.”123
A börtön híres rabja volt Bogár Imre betyár és unokatestvére, Bogár Mihály, valamint Kiss Ballangó Mihály betyár.124 A Pest megyei börtönről szakszerű irodalmi leírást olvashatunk Jókai Mór Rab Ráby című művében.125 1921-ben a Pestvidéki Királyi Törvényszék új épületébe költöztették át a rabokat. Ezután a börtöncellákat hivatali helyiségekké alakították. Hazánkban az egyetlen centrális rabkápolna falfestményeit levakarták, félemeleti ablakait befalazták. A földszinti ablakokat nagyobbra cserélték, és a háromemeletes épületrész új menynyezetet kapott. A megye levéltára kapta meg a rabkápolna helyiségét, hogy a megye értékes történeti forrásait itt őrizzék meg az utókornak. Ugyanitt alakították ki a levéltár dísztermét is.126 Eredeti jegyzőkönyveket és iratokat tároltak itt, a megyei protocollumok (anyakönyvek) termeként különleges alkalmak helyszínéül szolgált.
„Nagy pörök aktáit írták alá a törvényszéken, amikor még a megye volt az úr. Sok írást őriz ebből az időből a megyei levéltár, amely a maga gazdagságával az elsők között áll az országban.
A mohácsi vész előtti időkből ötven eredeti oklevele van, az itt őrzött eredeti armálisok száma, pedig megközelíti a háromszázat. Ma már indexre téve rendben fekszik egymás mellett a sok írás, nagy munkájába került a rend Kőszeghi Sándor főlevéltárosnak, aki működése alatt emelte az ante Mohaciana nak számát is. Az ő érdeme, hogyha lebontják is a büszke székházat, a régi írások még sokáig hirdetni fogják az utókornak, hogy milyen hatalmas volt egykor a tekintetes vármegye.”127 Az 1930-as években a megyei házinyomda helyiségeinek átalakítása során egy török időkből származó kenyérsütő kemence, valamint boltozott óvóhellyel és földalatti folyosóval ellátott kút maradványait tárták fel.128 A vármegye tömlöcével kapcsolatban az öreg megyei hajdúk ajkán sok mendemonda élt.129 Némelyikük tudni vélte, hogy a kápolnából egy titkos alagút vezetett a Duna-partra, hogy az elhunyt rabok tetemét egyenesen a vízbe dobhassák. Az 1930-as évek elején a csatornázási munkák közepette feltártak egy körülbelül két méter magas boltozott alagutat, amely ennél sokkal prózaibb magyarázatot adott: az alagút feladata a megyeháza szennyvizének elvezetését szolgálta.130 1938 végén a Pest Megyei Levéltár az iratanyag biztonságos elhelyezésére újabb helyiségeket kapott a megyeháza épületében. A korábban dolgozói szobákként funkcionáló helyiségek közfalainak lebontása után az első emeleten került sor a történeti levéltár kialakítására, beállványozására.131 Az iratokat a két nagy teremben nyitott faállványokon kötegelve (fasciculusok-
Váradi 1913: 1–2.
Gosztonyi 1934: 6. Tóth 1990: 57.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 161; vö. sz. n. 1818b: „Pilisen gróf Beleznay Sámuel úrnak e hónap 5-én véletlen halála történt.” Vö. MNL PML IV. 475-f. 17. d. Szólásmondások és közmondástörténetek; perek leírása; Beleznay-válóper (mellette Beleznay-családtörténet 1811–1815). A fiatal Beleznaynak az volt a bűne, hogy apját lelőtte. Homály fedi a tragédiát, nem tudni, ki adta a fiatalember kezébe a puskát. Paál 1913.
Héjjas 1990: 1–120. Rózsa Sándor kortársai.
Gosztonyi 134: 6; vö. MNL PML IV.31.e. fasc.9. No. 1. 1806; Jókai 1896: 1–262. Jókai Mór képzeletét is megmozdította a pesti megyeháza, itt játszódik Rab Ráby című korképfestő regénye.
MNL PML IV.475.a. IV-V.351/1940. ltsz. Paál 1913.
Imrényi 1950: 117.
Gosztonyi 134: 6. vö. Imrényi 1950: 117. Imrényi egy börtöncellát korhűen, deressel, kalodával helyreállított.
Imrényi 1950: 117. Vízvezeték nem volt, hanem a háromemeletes épület lefolyócsövét téglából és fából készítették, és ebbe a szennyvízelvezető csatornába vezették el.
MNL PML IV. 475.a. III. sorozat. 15/1943. ltsz.
ban) helyezték el, csak a legértékesebb iratokat tárolták dobozokban.132 Az ügyfelek között sem ritka, ha valaki a levéltárban nem lát mást, mint egymás mellett sorakozó ütött-kopott szekrényekbe és rozzant állványokra zsúfolt poros, régi írások és könyvek haszontalan tömkelegét. Az értékes belső tartalomhoz méltó külső keret a látogatók figyelmét az első pillanatban lekötötte.133
A Horthy-korszakban a magyar múlt, a „nemzeti dicsőség” megjelenítésének egyik eszköze lett a levéltárak reprezentációjának megerősítése. Pest megyében Fára elképzelése szerint a történeti levéltár iratait tölgyfa állványokon tárolták, hasonlóan a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának olvasótermében kialakított állványrendszerhez. A terem közepén vitrinekben történeti emléktárgyakat helyeztek el.134 Ehhez megnyerte az alispán támogatását, aki az 1940. évi költségvetésből 20 000 pengőt irányoztatott elő.
Vitéz Endre László alispán feladatának tekintette, hogy a megyeházán a kápolnát a maga eredeti formájában visszaállíttassa:
„[…] olyképpen berendezni, hogy a vármegye történelmi múltjának legszebb emlékei és írott maradványai abban a megfelelő környezetben beállítva őriztessenek meg.”135
A kápolna ablakait színes üvegből készítették, és
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye jelentős, híres nemeseinek, földbirtokosainak családi címereivel díszítették.136 A középső ablak felső részében
Endre László alispán családi címerét helyezték el, alatta a megye, a volt Kiskun kerület régi és új címere, bal oldalon a volt főispáni családok, mint például a gyóni Zlinszky, a rádai Ráday, az ebecki Blaskovich család címerei voltak, amíg a jobb oldalon a korábban alispáni tisztséget betöltők közül gróf nagykárolyi Károlyi, fáji Fáy, báji Patay és József nádor címerét festették meg.137
Az 1940-es évek elején a köztes mennyezetek lebontása után a kápolnatér ismét kitágulhatott. Bilkei Gorzó Nándor erre így emlékezik vissza:
MNL PML IV. 3.a.l. 1104/1838.
Sümeghy 1942–1945: 64–65.
MNL PML VIII. 706. c.1. XI. kútfő 465/1963. ltsz. 10.
„A vármegyei levéltár rendezése kapcsán a történelmi értékű régi okmányok, megyegyűlési jegyzőkönyvek, kultúrtörténeti szempontból pótolhatatlan régi feljegyzések, s a megyében dühöngött pestis és kolera járványok megfékezését, és az egykori boszorkánypereket leíró vaskos kötetek, a reformok célkitűzéseit tárgyaló iratkötegek, a nemzeti színház felépítését, és az első takarékpénztár alapítását célzó intézkedések, Kossuth és Széchenyi leveleinek, régi zászlóknak és pecséteknek méltó környezetben való megőrzése és hozzáférhetővé tétele céljából az egykori kápolnaterem helyreállítása bizonyult legcélszerűbb megoldásnak.”138 A falak mentén elhelyezett könyvespolcok és az első emelet magasságában körülfutó stílszerű karzat, valamint a szépen festett ólomkeretes üvegablakok hangulata némi kárpótlást adott az elszenvedett veszteségekért. Az egyik vasrácsos oratóriumablakot is sikerült restauráltatni. 1940-ben az óvóhely építésekor középkori falmaradványt fedeztek fel.139 A második világháború idején a bombázások alatt az ablakokat a pincében őrizték, és 1945 után helyezték viszsza. A Deák Ferenc utcában az ostromkor öszszedőlt úgynevezett „két török ház” megmaradt díszítő elemeit – oszlopfőket, erkélyrácsokat, szobrászati díszelemeket – építették be.140 Így lett a második udvar dísze a mosolygó férfifejet ábrázoló zárókő az átjáró boltívén, amely a lipótvárosi Neugebäude épületéből származott, vagy itt említendők az erkély tartóoszlopai, amelyek a Bazilikából, illetve az erkélyrács, mely a Váci utcai Bethlen-ház folyosójáról származott.141
A bal oldali falon, tizenhárom méter magasan van egy 1832-ben készült napóra. Vertikális árnyékvetője a pólusra mutat. A számlap, a vakolatból kiemelkedő félkör alakú szalag két méter hosszú. Óraszámozása: VIII–XII–III, változó közű. Középen bronz Nap-arc, balra Szaturnusz, jobbra holdsarló a díszítés. A kápolnából kijőve bel-
MNL PML IV. 408-u., 1941. április 16. – augusztus 15. A mai, 1990 óta használt címer a hármashalmon álló kétfarkú oroszlán a koronával és az országalmával.
MNL PML IV. 408.u., 1941. április 16. – 1941. augusztus 15. A címereket Rákóczy Artúr tervezte és Zsellér Imre festette meg 1941-ben. A Pest Megyei Levéltár 2001-ben a Vágóhíd utcába, új épületbe költözött. A megyeházáról a díszterem címerei nem kerülhettek át az új modern székházba, ezért Egey Tibor egy tanulmányban balról jobbra haladva számba vette a címereket. Vö. Egey 2002: 270.
Imrényi 1950: 125. Az épületen jelenleg a következő szövegű emléktábla látható: „Ezen épület 1400 körül Ozorai Pipó tulajdona volt, a hódoltság alatt török szerzetesek laktak benne, a visszafoglalás után Rensing császári hadbiztos bírta, ideiglenesen megyei levéltár volt, és benne megyegyűléseket is tartottak.”
Imrényi 1950: 117.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 162.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 162.
ső lépcső vezet jobbra, az úgynevezett torony-, avagy ma már Kosáry-szobába.142
A második és harmadik udvar közötti átjáró Az átjáró falában balra a megyeháza építéséhez felhasznált, illetve megyei bélyeges téglák vannak beépítve.143 A szemben lévő falon az első emelet magasságában egy ónból készült oroszlánszobor található a Teleki-ház oromzati címeréből.144 Az udvar bal oldalán lévő erkélyt 1945 után építették lebontott régi épületek maradványainak felhasználásával.
A harmadik udvar, a tisztviselők lakóudvara A reformkorban a „vezérmegye” igazgatási, politikai, gazdasági, valamint igazságszolgáltatási ügyei a megyei tisztviselőket mindinkább Pesthez kötötték. Már az 1820-as években felmerült a gondolat, hogy a megyeházát tisztviselői szállásokkal bővítsék. Hofrichter János nyerte el ezt a feladatot, a rossz nyelvek szerint a megye vezetőségével, valamint Balla Antal megyei főmérnökkel való kapcsolatának köszönhetően.145 Nevéhez fűződik a Semmelweis utcai rész átépítése során az oszlopokkal és egyszerű kazettás boltozattal díszített bejárati kapucsarnok beépítése mellett a klasszicizáló későbarokk homlokzat kivitelezése is.146
Az úgynevezett lakóépület kivitelezésére 1829–32 között került sor. Itt volt az első emeleten a kapubejáró fölött a főszolgabíró, a főjegyző, a másodalispán, a második emeleten pedig a főlevéltárnok, az első aljegyző és az alszolgabíró lakása. A lakások az 1920-as években szűntek meg, a megnövekedett közigazgatási apparátus irodáit helyezték ide. A földszinten jobb oldalt volt az istálló és a kocsiszín. Jobbra fenn, a kocsiszín felett a Lovakat zabolázó csikós dombormű Izsó Miklós fiatalkori alkotása.147
1944–45 telén Budapest ostromakor a Duna bal parti épületeinek sorsában osztozott a 19. század építészetének egyik legjelentősebb klaszszicista műemléke is: a nyilas és szovjet hordák után füstölgő romhalmaz képét mutatta. Imrényi Béla az első és második udvar keresztszárnyát középen összekötő menetet lebontotta, így a két szűk belső udvar egybenyitva világossá, levegőssé vált, a „rabudvart” körülölelő helyiségek is világosabbak lettek.148 A déli oldalszárny sötét összekötő folyosójának ablakait árkádívekkel helyettesítette.149 A változásokat az eredeti stílushoz illően hajtotta végre. Az új homlokzatot neoklasszicista műemléknek megfelelően tervezte meg, a renovált homlokzat falpilléreit korinthoszi és jón stílusban; az új erkélyek is stílusban tartott rácsokat kaptak. Az üres lunettákba és fülkékbe megfelelő neoklasszicista szobrokat gyűjtött össze a környék leomlott épületmaradványaiból, a Fővárosi Múzeum engedélyével.150 Szemben balra a Semmelweis utcai falon látható emléktábla Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének állít emléket, aki Szatmár vármegye főjegyzője és országgyűlési követe volt, és többször megfordult az épületben.151
A harmadik udvaron lelt új otthont a várbeli Bástya sétány medúzafeje, a fali kút feletti vasrács pedig a Károly körútról, a Nyári Pál emlékét hirdető csonka oszlop a vízivárosi temetőből, valamint a Géniusz-szobor Madarász Viktor festőművész síremlékéről a kerepesi temetőből, a Hermész-szobor a „A két törökhöz” címzett Kemnitzer-házból került ide.152 Imrényi az épületmaradványokat egykori funkciójuknak megfelelően építette be, megmentve ezeket a műemlék jellegű tárgyakat – és élővé téve az elmúlásra ítélt építészeti emlékeket.153
Berényiné 2020: 75–83. Kosáry Domokos 1960-tól a Pest Megyei Levéltárban ebben a szobában dolgozott, de a levéltár 1970 után is meghagyta neki a szobát egészen 2001-ig. 1970 után már ritkábban fordult meg itt. Vele együtt a levéltárban dolgozott Jánosi Ferenc (Nagy Imre veje) 1960–68-ig, aki az 1968-as csehszlovákiai bevonulás következtében halt meg. Imrényi 1950: 118. Abban az időben minden uradalomnak vagy nagyobb településnek volt saját téglagyára, a téglákat címerrel vagy monogrammal jelölték meg.
Tóth 1990: 57.
MNL PML IV.8.a. 1811, 226; MNL PML IV. 8.a. 1811, 227; MNL PML IV. 8.a. 1811, 229. MNL PML IV.3.a.1. 1168/1829. Hofrichter József a kivitelező volt, vélelmezhetően Dütrich József tervezte ezt az épületrészt. Vö. Bibó 1971: 220–221.
Tóth 1990: 58.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 162. Csemegi 1950: 110. Csemegi 1950: 111. Sz. n. 1938.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 162.. vö. Zábrák 1976: 27.
Csemegi 1950: 112.
„A Vármegyeház fent ismertetett helyreállítási módszerét illetően megoszlottak a vélemények. A műemlék helyreállítás elméleti kérdéseivel foglalkozó szakembereink szerint Imrényi kartársunk vitathatatlanul túltette magát azon a már kialakultnak mondható állásponton, hogy a műemléki helyreállító a műemlék rongált formarészleteit kiegészítheti, elpusztult, de tudományosan rekonstruálható részeit különleges indokok esetén még újra is építheti, ha azonban szükségleti szempontból az épület állagához kénytelen nyúlni és toldással vagy átalakítással eredeti állapotát meg kell változtatnia, akkor azt saját korának s nem az épület stílusának formanyelvén kell megoldania. […] Ezt a felfogást vallja a ma restauráló építésze is, s ezzel azt a vitathatatlanul nehéz, de a múlt példáinak bizonysága szerint nem lehetetlen feladatot vállalja, hogy kor szerű igények biztosítása és korszerű formák alkalmazása mellett a műemlékkel összhangban álló épületrészt alkot! [...] Egy-két év elegendő ahhoz, hogy teljesen feledésbe merüljön a beépített részletek szárma zási helye s így a jövő formatörténeti kutatása tehetetlenül fog állni az épület előtt, vagy vizsgálataiban menthetetlenül a tévedések zsákutcájába kerül. Hivatkoznak Borbiró Virgil 1948-ban megjelent újklasszicista építészetünkről szóló könyvére, melyben már megtörtént az ezirányba való első lépés: a szerző kiadványának egyik lapján a Vármegyeháza egyik udvari homlokzatáról minden utalás nélkül fényképeket közöl, pedig az éppenséggel Imrényi kartársunk ceruzáját dicséri [...]”154
A második világháború után Bilkei Gorzó Nándor írta le először azokat a történeti beccsel bíró és várostörténeti szempontból értékes, elpusztult vagy lebontásra váró klasszicista épületekből megmentett műalkotásokat, amelyekkel az udvartereket díszítették. 1948-ban Rexa Dezső lektorálta Bilkei Gorzó dolgozatát, amely mind a mai napig az Országos Levéltárban a szerző hagyatékában van elhelyezve.155
Imrényi Béla Csemegi József felkérésére 1950ben az Építés-Építészet szaklapban dokumentálta a megyeháza elpusztult épületrészeinek pótlását, valamint a más romépületekből származó falfülkékben elhelyezett műtárgyakról fényképeket, rajzokat is mellékelt tanulmányához. Vélelmezhetően Bilkei Gorzó volt az építész segítségére a megyeháza történetének megírásában.
Csemegi 1950: 111–113.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 156–168.
Rexa 2012: 17–18.
MNL OL P 1494.III.33. No. 95., 167.
Paál 1913.
Összegzés
„Az 1838. évi nagy árvíz után, amikor a régi egyemeletes székházát a pusztító ár megrongálta, a magyar építőművésszel Zitterbarth-tal építetett fészket magának. És milyen fészket? Klasszikus mesteri gondolatot, művészi zseni egy remekét valósította meg ”156 A Zitterbarth Mátyás által tervezett kétemeletes megyeháza három oldalról dór oszlopokkal határolt díszudvarával, a jón oszlopokon nyugvó merész megoldású tágas lépcsőházzal és a homlokzatot uraló óriás méretű korinthoszi oszlopsorával az ostrom előtt Budapest egyik legjelentősebb klasszicista műemléke volt. A „vezérmegye” gyűléstermében vetették meg a Lánchíd, a Nemzeti Színház és az első magyar takarékpénztár alapjait. Oly kiváló szónokok szólottak itt, mint Kossuth, Széchenyi István vagy Nyáry Pál.157 1913-ban a Vasárnapi Újság számolt be arról, hogy a megyeházát le akarták bontani: „Régen elmúltak már azok az idők, amikor az alispán szava volt az első, amikor a megyegyűlés határozatait leste visszatartott lélegzettel minden ember. Már csak emlékét őrzi ezeknek az időknek néhány ember kegyelete, meg egy csomó fakult irat a megyei archívumban. Ma még él az emlékezés, sok helyen talán visszasírása a régi időknek, de elmúlik lassankint ez is… a vármegye házával együtt.”158 Budapest ostromakor a város területén lévő műemlék épületek jelentős része elpusztult. A megyeháza főhomlokzata, a lépcsőház, a két melléklépcső és a közgyűlési terem keleti része is bombatalálatot kapott. A kápolnaszárny, valamint a megyeháza és a Semmelweis utcai épületszárnyak részben leomlottak, a második és negyedik udvart elválasztó épületszárny pedig teljesen megsemmisült. A második világháború után az épületet további romokban lévő műtárgyakkal és volt pest megyei ingatlanok maradványaival együtt renoválták. A más épületekből átszármazó eredeti részletek a vármegyeház épületének formatörténeti vizsgálatát nehezítenék, ha nem maradt volna fenn a tervező által készített tudományos dokumentáció.159
Imrényi 1950: 113. A dokumentációban alaprajz, tervrajz és fényképek találhatók.
HAGYATÉKA ALAPJÁN
Imrényi Béla, az épület tervezőjének nyilatkozata az épület renoválásához felhasznált műtárgyakról egyben hivatásának ars poeticája: „[…] véleményemmel nem egyezik az a szokás, hogy a város régészeti emlékeit múzeumokba raktározzák, ahol az élő környezetből kiszakítva csak kevesek által hozzáférhető módon raktározva azok hatása elvész. Ezért kísérletet tettem arra, hogy miként lehet a beszerzett egyidőből származó várostörténeti emlékeket megfelelő környezetben úgy megőrizni, hogy azok egy régi épületben szinte élő múzeumot alkossanak.”160 Mind a mai napig itt ülésezik a megyegyűlés a Kossuth Lajos nevét viselő díszteremben, ahol ma 182 billenő és 52 támlás szék, a pulpitus és a szószék található. A kárpitokhoz hasonlóan
a függönyök is kékben pompáznak, aranyszínű díszítéssel, igazodva Pest megye zászlójának színeihez. A díszterem eredeti formájában is így nézett ki, a terem falát gróf Széchenyi István, Táncsics Mihály, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Dózsa György és Fáy András képei díszítik. Az elnöki emelvény mögött álló empire órát a megyei nemesek közadakozásból vették 1830ban a megyegyűlésnek. Az óra a háború végétől a levéltár raktárában volt, és az 1980-as évek felújítása után került vissza eredeti helyére.161
A megyeháza udvarának hangulata több filmrendezőt is megihletett már. Itt forgatták többek között A Hídember, A Noszty fiú esete Tóth Marival, az Egy magyar nábob, A kőszívű ember fiai című filmek egy-egy részletét.
160 161 Imrényi 1950: 116. Megújult a megyeháza díszterme. http://www.pestmegye.hu/2-uncategorised/2844-megujult-a-megyehaza-diszterme (letöltve: 2021. 03. 19.)
Források
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL)
P 1494. Bilkei Gorzó Nándor hagyatéka, 1570–1964
XIX-I-19-a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának iratai, 1949–1952
Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára (MNL PML)
IV.3.a. Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai, kis- és közgyűlési jegyzőkönyvek (Protocolla congregatium generalium et particularium) Jegyzőkönyvek, 1790–1848
IV. 8. Pest-Pilis-Solt vármegye Székházépítő Bizottmányának iratai (Aedilis Deputatio) (1752–), 1804–1843
IV.31. Pest-Pilis-Solt vármegye Központi Törvényszékének iratai, 1627–1848 (–1872)
IV. 408-u. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai, alispán évnegyedes jelentések gyűjteménye
IV.475. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye levéltárának iratai (1840–), 1876–1949 (–1950)
IV.475. f. Rexa Dezső vármegyei főlevéltárnok hátrahagyott iratai 1919–1937 (–1964)
Karcolatok, események, történetek, élmények. Mókás művekről, hírlapról, előadásokról, 6. doboz
IV.478. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei tisztviselők nyilvántartásának levéltári gyűjteménye, 1888–1944
VIII. 706. Pest Megyei Levéltár ügyviteli iratai (1921–), 1950–1990
1723. évi 73. tc. annak a helynek a földesurak birtokain leendő átengedéséről, a hol Tolna és más hasonló állapotban levő megyék törvényszékeiket tartsák, hivatalos irataikat őrizzék s a törvényhatósági hatalmat gyakorolják
basics 2018
Hivatkozott irodalom
Basics Beatrix: Pusztulásra ítélt képcsarnokok. Kutatások a vármegyei portrégalériákról. In: Múzeumcafé 66 (2018), 187–203.
berényiné 2017
Berényiné Kovács Gyöngyi: A Pest Megyei Levéltár története és a megyei levéltárak megítélése a magyar levéltárügyben 1920 és 1947 között. (PhD disszertáció.) Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, 2017.
berényiné 2020
Berényiné Kovács Gyöngyi: Kosáry Domokos a Pest Megyei Levéltárban. In: Levéltári Szemle 3 (2020), 75–83.
bibó 1971
Bibó István: A pesti megyeháza lakóépületének építése. In: Műemlékvédelem 4 (1971), 218–221.
bicskei 2007
Bicskei Éva: A nemzeti panteon formálódása. Közgyűlési termek arcképcsarnokai a 19. században. In: Balogh Margit (szerk.): Diszciplínák határain innen és túl. Fiatal Kutatók Fóruma. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ, 2007, 163–202.
borosy 1998
Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589–1660. In: Pest Megyei Levéltári Füzetek 27 (1998).
borosy 2001
Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618–1670. In: Pest Megyei Levéltári Füzetek 33 (2001).
borsos 1974
Borsos László: A régi budai országháza. In: Építés–Építészettudomány 1–2 (1974), 58–94.
borsos 1975
Borsos László: Adalékok a Pest Megyei Tanács székházának építéstörténetéhez. In: Műemlékvédelem 1–4 (1975), 153–156.
csemeGi 1950
Csemegi József: A pesti vármegyeháza újjáépítése. In: Építés–Építészet 2 (1950), 110–114.
cséry 1948
Cséry Dezső: Ujjászületett a pesti Vármegyeháza. Rácsos levéltárban a múlt emlékeit őrzi, napfényes gyermekotthonában a jövő reménységeire vigyáz a vármegye. In: Kis Újság, 1948. 03. 28., 5.
eGey 2002
Egey Tibor: Napjaink helyi címerei Pest megyében. In: Egey Tibor – Horváth M. Ferenc (szerk.): Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára. Budapest: Pest Megyei Levéltár, 2002, 265–271.
erdős– k elemen –vitek 2002
Erdős Ferenc – Kelemen Krisztián – Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén. Fejér Megyei Levéltár Közleményei 28 (2002).
föGlein 1930
Föglein Antal: Pest vármegye levéltárának rendezése. In: Levéltári Közlemények 3–4 (1930), 271–284.
Galavics 1976
Galavics Géza: A török elleni harc és egykorú világi képzőművészetünk. In: Művészettörténeti Értesítő 1 (1976), 1–40.
Galántai 2011
Galántai László: Pesti vármegyeháza bemutatása. Kézirat, 2011, 1–9.
GalGóczy 1877
Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája I. Budapest: 1877.
Gorzó 1948
Gorzó Nándor: Pest megye 1848-as főispánja. In: Magyar Művészet 4 (1948), 181–182.
Gosztonyi 1934
Gosztonyi Lajos: Elmúlt évszázadok regénye a pesti vármegyeházán. Restaurálták Pest vármegye székházát. In: Magyar Hírlap, 1934. 09. 12., 5–6.
GyönGyössy 2007
Gyöngyössy Márton: Pest megye címertani öröksége. 19. századi kápolna a Vármegyeházán. Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9 (2007).
halmáGyi 2011
Halmágyi Pál: A Pulitzer-kultusz 100 éve Makón 1911–2011. A Makói Múzeum Füzetei 112 (2011).
héjjas 1990
Héjjas Pál: A Bogár betyár banda története. Pest Megyei Levéltári Füzetek 19 (1990).
imrényi 1950
Imrényi Imre: A vármegyeháza építésének története. In: Építés–Építészet 2 (1950), 115–125.
jókai 1896
Jókai Mór: Rab Ráby. Budapest: 1896.
k almár 2000
Kalmár Miklós: A magyar klasszicizmus kevésbé ismert építészei. Hofrichter, Péchy, Páckh, Zitterbarth és a két Kasselik. In: Építészet 1 (2000) http://arch.et.bme.hu/arch_old/epitesz5.html (letöltve: 2021. 03. 06.), 1–5.
k azinczy 1987
Kazinczy Ferenc: Az én életem. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1987.
k árolyi 1936
Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban. A kétszázötven éves évfordulóra átdolgozta és kibővítette Wellmann Imre. Budapest, 1936, 35.
kostyál 2001
Kostyál László: „Árpád hős magzatjai…” A zalai Megyeháza egykori portrégalériájáról. In: Zalai Múzeum 10 (2001), 257–278.
merényi-metzGer 2006
Merényi-Metzger Gábor: A gyulai vármegyeháza egykori arcképcsarnoka. In: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28 (2006), 355–392.
paál 1913
Paál Jób: Pesti vármegye székháza. In: Vasárnapi Újság, 1913. 09. 21., 748.
rexa 1943
Rexa Dezső: A Gránátos-utcza és épületei. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 10 (1943), 177–208.
rexa 2012
Rexa Dezső: Beszélő utcák, pletykázó házak. Budapest: Budapesti Városvédő Egyesület, 2012.
rózsa 1977
Rózsa György: A Történelmi Képcsarnok legszebb festményei. Budapest, Magyar Helikon-Corvina, 1977.
scham 1811
Scham Ferenc: Vollkständige Beschreibung der königlichen Frystadt Pest in Ungarn. Pest, 1811.
schramek 2016
Schramek László (szerk.): Pest megye évszázadai. Budapest, 2016.
standeisky 2004
Standeisky Éva: Szerzetestanár, kormánybiztos, autókereskedő, költő, tápszergyáros, forradalmi bizottsági elnök és még sok más. Függelék: Részletek Bilkei Gorzó Nándor önéletrajzából. In: Múltunk 1 (2004), 48–81.
sümeGhy 1942–1945
Sümeghy Dezső: A megyei levéltárak rendezése. In: Levéltári Közlemények 20–23 (1942–1945), 141–150.
szabó 1977
Szabó Béla: Bél Mátyás Pest megyéről. Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10 (1977).
szentesi 2000
Szentesi Edit: Birodalmi patriotizmus. Történetszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig. In: Mikó Árpád – Sinkó Katalin (szerk.): Történelem–Kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon. Budapest: Magyar Nemzeti Galéria, 2000, 73–91.
sz. n. 1818a
Sz. n.: Magyar és Erdélyország. In: Hazai és Külföldi Tudósítások, 1818. 06. 20., 385–386.
sz. n. 1818b
Sz. n.: Hazai Dolgok és egyéb toldalékok. In: Magyar Kurir, 1818. 07. 14., 23.
sz. n. 1825a
Sz. n.: Magyarország és Erdély. In: Magyar Kurir, 1825. 04. 15., 230–231.
sz n. 1825b
Sz. n.: Bécs. In: Ofner und Pester Zeitung, 1825., 513–514.
sz. n. 1843
Sz. n.: Ikervárosi hírök. Nemzeti Újság. In: Hazai és Külföldi Tudósításokból. 1843. 11. 24., 780.
sz. n. 1861a
Sz. n.: A megyeháza Pesten. In: Vasárnapi Újság, 1861. 01. 20., 17.
sz n. 1861b
Sz. n.: Pestmegye tanácskozó terme. In: Vasárnapi Újság, 1861. 01. 20., 29–30.
sz. n. 1861c
Sz. n.: Mi újság? In: Vasárnapi Újság, 1861. 06. 16., 287.
sz n. 1871
Sz. n.: Mi újság? Nyáry arczképe. In: Vasárnapi Újág, 1871. 04. 30., 226.
sz. n. 1890
Sz. n.: A Pesti Hazai Takarékpénztár ötven éve. In: Vasárnapi Újság, 1890. 02. 09., 85–97.
sz. n. 1898
Sz. n.: Kossuth Lajos arczképe Pestmegye gyűléstermében. In: Vasárnapi Újság, 1898. 07. 17., 493.
sz n. 1938
Sz. n.: Kölcsey emléktáblát helyeznek el a Vármegyeházán a Himnusz költőjének centenáriuma alkalmából. In: Esti Újság, 1938. 07. 30., 9.
tóth 1990
Tóth Antal: A Pesti Vármegyeháza. Budapest, Pest Megyei Tanács, 1990.
váradi 1913
Váradi Antal: A megye régi székháza. A régi Pest történetéből. In: Az Újság, 1913. 10. 29., 1.
z ábrák 1976
Zábrák Gyula: A Pesti Vármegyeháza. In: Budapest 1 (1976), 24–28.
z ádori 1993
Zádori Anna: Klasszicista Pest. Budapest: Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, 1993.
berényiné kovács GyönGyi
A pesti vármegyeháza bemutatása
Bilkei Gorzó Nándor hagyatéka alapján
A megyeháza, Budapest egyik legszebb klasszicista épülete a reformkori „vezérmegye” politikai és közéleti eseményeinek fontos helyszíne volt. Az épület megvásárlása és átépítéseinek sorozata közben a vármegye neve, területe, igazgatási rendszere sokat módosult, de az épületegyüttes alapvető funkciója lényegében változatlan maradt. Az épületek külső részei nagyobb átalakítások nélkül maradtak fenn.
A vármegye nemesi szervezete 1689-ben Budán, az Úri utcában vásárolt egy házat székház létesítése céljából. A legenda szerint a megyei urak nem akarták, hogy az országgyűlés, az udvari kamarilla és a haditanács tudja, mit tárgyal a megyegyűlés, ezért 1697-ben Pesten megvásárolták Pachner hadbiztos házát. A megyei közigazgatás azóta is ezen a helyen működik.
A ma is funkcionáló új vármegyeházát a megye közönsége három részletben, 1804–41 között építtette meg Hild János, Hofrichter József és ifj. Zitterbarth Mátyás tervei alapján. A reformkor idején Pest vármegye volt az első, amely olyan megyei központot hozott létre, ahol a legfőbb irányító testületek (közgyűlés, alispáni, ügyészi, számvevői, pénztári hivatal, levéltár, törvényszék, börtön és a vezető tisztviselők szállásai) egy épületben kaptak helyet. A jelenlegi Városház utcai rész ifj. Zitterbarth Mátyás terve alapján készült – az 1838-as nagy árvíz pusztítása után – 1839–41 között.
A díszterem falán ma gróf Széchenyi István (1831-ben Pest megye táblabírája), Táncsics Mihály, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos (a vármegye 1847–48-as követe, kormányzó) Dózsa György és Fáy András (az első pesti takarékszövetkezet megalapítója) portréi láthatók. Egykoron ezeket a falakat ékesítette az ország uralkodóinak, a megye főispánjainak (1796-tól az ország nádorai egyben Pest megye főispánjai is voltak), valamint jeles politikusainak képei. Az arcképcsarnok történetét 1950-ig sikerült rekonstruálni. Ezt követően nem maradtak fenn olyan összeírások, lajstromok, amelyek ezeknek a műkincseknek a történeti bemutatását hitelesen alátámasztották volna. Ezzel szemben több értekezés lelhető fel az 1946. évi épületrekonstrukcióról és a megyeházára elhelyezett díszítőelemek történetéről, amelyet a tanulmány egy virtuális épületsétán kísérel meg az olvasók elé tárni.
Introduction of the County Hall of Pest Based on the Bequest of Nándor Gorzó Bilkei
The county hall, one of the most beautiful buildings of Budapest, the “leader county” of the Reform period was an important location of political and public events. During the series of acquiring and rebuilding of it, the name, territory, administrative system of the comitat changed a lot but the original function of the building complex essentially remained unchanged. Outsides of the buildings remained mostly intact.
The nobiliary organisation of the comitat bought a building in the Castle in 1689 in Úri Street to establish its headquarters. According to a legend, men of the county did not want the Parliament, the court camarilla and the war council to know what the county council meeting discussed, so in 1697 they bought the house of military commissioner Pachner in Pest. The county government operates here since then.
The new county hall, operating even today, was built by the public of the county in three instalments based on the plans of József Hild, József Hofrichter and Mátyás Zitterbarth jr. During the Reform period, the county of Pest was the first to organise a county centre where the most important governing bodies (general assembly, offices of county sub-prefect, attorney and accountant, archives, court-house, prison and the housings for top-level officials) were placed in the same building. The part presently in Városház Street was built based on the plans of Mátyás Zitterbarth jr. – after the flood of 1838 – between 1839 and 1841.
Today on the walls of the meeting hall portraits of István Széchenyi (judge of the County Court in 1831), Mihály Táncsics, Ferenc Rákóczi II, Lajos Kossuth (the deputy of the county in 1847–48, governor), György Dózsa and András Fáy (founder of the first cooperative savings bank in Pest) are hanged. Once these walls were decorated with the portraits of the monarchs of the country, the county’s Lord Lieteunants (from 1769 palatines of Hungary were Lord Lieteunants of Pest at the same time), and excellent politicians. The history of the portrait gallery could be reconstructed until 1950. After this time there are no remaining listings, catalogues that genuinely prove the historical presentation of these art treasures. Whereas several papers could be found regarding the reconstruction of the building in 1946 and the history of the decorative elements of the county hall from this time that this study attempts to present to the reader through a virtual building walk.
GyönGyi berényiné kovács
IRGALMAS NŐVÉREK SZENTENDRÉN
Gaálné Barcs Eszter levéltáros Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára gaalne.barcs.eszter@mnl.gov.hu
Bevezetés
Tanulmányomban a Páli Szent Vince Szeretet Leányainak Társulata, azaz a magyar irgalmas nővérek által Szentendrén vezetett római katolikus elemi leányiskola és polgári leányiskola történetét ismertetem. Szentendrén 1890-től 1948-ig, az iskolák államosításáig az irgalmas nővérek vezetésével óvoda, leányiskola, majd 1929-től polgári leányiskola működött.
Kiindulópontként az iskolatörténeti kutatások alapvető forrástípusát, az úgynevezett iskolai értesítőket, évkönyveket használtam fel. 1851től kötelező volt minden gimnáziumnak évente értesítőt, 1939-től pedig évkönyvet közzétenni. Ennek mintájára az irgalmas nővérek vezetése alatt álló szentendrei érseki polgári leányiskola évről évre kiadta az intézményi értesítőt, majd az évkönyveket.
Az államosítást követően az egyházi iskolák iratai javarészt a tovább működő intézményeknél maradtak, majd a területi közlevéltárakba kerültek.1
A szentendrei irgalmasok elemi népiskolájának iratanyagából anyakönyvek, előmeneteli, mulasztási és felvételi naplók kerültek a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárának őrizetébe.2
Az oktatási intézmények történetének aranybányájaként számon tartott iskolai értesítők, évkönyvek a Budapestvidéki Tankerületi Főigazgatóság iratai elnevezésű fondban találhatók.3 Ezeknek nagy része a világhálón is elérhető elektronikus formában.
A szentendrei intézmény létrehozásának időszakából az alapításban szerepet játszó filléregyesületre vonatkozóan a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye egyesületi alapszabályainak levéltári gyűjteménye, 1888–1944 iratait használtam fel.4 Továbbá forrásként szolgált a Szentendre Város Képviselőtestületének iratai, 1872–1944 évkörből fennmaradt iratanyaga, illetve a levéltár települési képeslevelezőlap-gyűjteménye.5
Kollega–Kovács–Pandula et al. 2012: 52.
MNL PML VIII. 252.
MNL PML VI. 501.
MNL PML IV. 477.
MNL PML V.371.; MNL PML XV. 14.
Fazekas 2000: 109–150.
Szöllőssy 1878: I, 101.
Puskely 1998: II, 1331.
Puskely 1998: I, 477.
Szent Vince 1932: 141–142.
Bottlikné 2008: 81.
Szatmári 1912: 10.
Vincés nővérek
A 19. század második felében hazánk területén a női szerzetesrendek nagyarányú elterjedése figyelhető meg. A külföldi apácarendek gyors térhódítása és az egyre szélesebb körű feladatlehetőségek (oktatásban, betegápolásban való részvétel) okozhatják ezt a létszámbeli növekedést, amelyet az egykorú statisztikák adatai mutatnak.6 A női szerzetesrendek közül hazánk területén a legtöbb rendházzal és apácával az irgalmas nővérek és a Paulai Szent Vince Leányai nevű kongregációk rendelkeztek.7
Az irgalmas nővéreket Szeretet Leányai vagy Páli (Paulai) Szent Vince Leányai, illetve vincés nővérek néven is említik a források. A 17. században Párizsban alapított női szerzetesrend világszerte elterjedt, az egyház legnagyobb létszámú szerzetestársulata lett.8 Magyar földre a grazi tartományból érkeztek az irgalmas nővérek.9 A ma Burgenlandhoz tartozó Pinkafőn gróf Batthyány Miklósné gróf Széchenyi Franciska, a község nagy jótevője telepítette le a nővéreket 1852-ben.10 Gráci irgalmas nővérek elnevezéssel is találkozhatunk a korabeli írásokban.
Magyarországon két ága alakult ki a vincés nővérek rendjének. Ezek közül a népesebb, a Páli Szent Vince Szeretet Leányainak Társulata Budán nyitotta meg központi házát a 20. század elején.11 A másik ág az úgynevezett Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Társulata, amelyet Hám János szatmári püspök alapított 1842-ben. A rendi tagokat Bécs külvárosából, Gumpendorfból érkezett nővérek alkották.12 A szatmári irgalmasok Esztergomban hozták létre központjukat.
Páli Szent Vince nevéhez több rend alapítása fűződött, hatására számos szerzetesrend született. Ezek közül a lazaristák és az irgalmasok a legismertebbek. Az irgalmasok nevelését Páli Szent Vince a rend társalapítójaként számon tartott,
majd a 20. században szentté avatott Marillac Lujzára bízta, akinek példáját a nővérek követték. Az irgalmasok elsősorban a szegénygondozás és betegápolás területén működtek, de az oktatás és nevelés munkájába is bekapcsolódtak. Rendi mottójuk a következő: „Krisztus szeretete sürget minket”.13 Az ország különböző területein létesültek a nővérek által fenntartott óvodák és a különböző típusú iskoláik is behálózták hazánkat. Tanítóképzőt vezettek Budapesten és Pápán, árvaházakat tartottak fenn, ezenkívül betegszolgálatot végeztek több kórházban.
Iskola- és óvodaalapítás
A dualizmus kor oktatási-nevelési intézményrendszerének alapját az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk, az úgynevezett népiskolai törvény teremtette meg. Az ismert jogszabály többek között bevezette a 6–12 éves fiú- és lánygyermekek tankötelezettségét, ami 12–15 éves korig tartott. Megszűnt a katolikus egyház népiskola-alapítási monopóliuma is, mert állam, társulat és magánszemély is létrehozhatott népiskolát. A kisdedóvást szabályozó törvény 1891 májusában lépett életbe. Az 1891. évi XV., a kisdedóvásról szóló törvénycikk beillesztette az óvodát a magyar köznevelési rendszerbe. Az intézmény létrehozásának célja az volt, hogy a 3–6 éves gyermekeket ápolja szüleik távollétében, valamint elősegítse testi, értelmi és erkölcsi fejlődésüket. 1889. április 9-én a belügyminiszter jóváhagyta a Szentendrei Római Katolikus Fillér Nőegylet alapszabályait, amely Szentendrén római katolikus leányiskola létesítésére alakult.14 Filléregyesületek országszerte alakultak a dualizmus időszakától egészen a második világháború időszakáig. Ezek az egyesületek általában köthetők voltak valamelyik bevett felekezethez; templomok építésére, különböző iskolai célokra, illetve szegény tanulók megsegítésére hozták létre.
A szentendrei Fillér Nőegylet alapító okiratában a következő célokat fogalmazták meg:
„Kegyes adományok gyűjtése egy Szent Endrén felállítandó és kisdedóvodával összekötött rom. kath. és magyar jellegű leányiskola, mely ha lehetséges idő folyamon nőnöveldévé váljék, a Paulai Szent Vinczéről nevezett leányok (gráczi anyaházból nyerendők) vezetése alatt.”15
A cél megvalósításához jövedelmi forrásként az egylet tagjainak, illetve külsős támogató önkéntesek adakozását jelölték meg. Az egyletnek minden 16 éven felüli munka- és keresetképes egyén tagja lehetett. A tagok, ahogy az szokás, alapító, pártoló, rendes és rendkívüli tagokból álltak. Az alapító tagoknak három év alatt ötven forintot kellett befizetniük az egylet céljára, amely kötelezettségük az örököseikre is kiterjedt. A pártoló tagok ugyanennyi idő alatt harminc forint befizetését vállalták. A rendes tagok hetente legalább egy krajcárt fizettek be. Rendkívüli tag lehetett a hitközség területén kívül élő, más felekezethez tartozó egyén, akiknek sem időbeli, sem anyagi kötelezettségük nem volt. Az iskola megnyitása után az egylet beszüntette működését. A Fillér Nőegylet hat éven át, a megszűnését elrendelő belügyminiszteri rendelkezésig, 1895. február 2-ig működött.16
Az iskolai krónikákban az intézményi alapítás leírásánál elsősorban dr. Kratochwill (Kratochvila) Ferenc plébánost, illetve Simor János hercegprímást említik.17 A kivételes képességű esztergomi érsek tehetsége főként két területen tűnt ki: az iskolain és a gazdaságin.18 Az iskolaalapítóként emlegetett főpásztor 1890-ben 7 000 forintot áldozott nevelésügyre, a létesítendő iskola javára.19 Ebből az összegből fedezték az 1890. március 29-én a Mária Terézia utca 6. szám alatti ingatlan megvásárlását.
Az egyházi támogatásra elengedhetetlen szükség volt az intézmény létrehozásánál, mert a város hozzájárulását nem sikerült a plébánosnak kieszközölnie.20 A római katolikus egyházközségnek 1890 előtt egy elemi iskolája volt, amelyet még a kincstár mint kegyúr építtetett 1805-ben 21, és fiúiskolaként működött.22 A leányiskola alapításának
2Kor 5,14.
MNL PML IV. 477. 46.d. 22. MNL PML IV. 477. 46.d. 22. Évkönyv 1941: 4. A vagyona (831 forint 52 korona) az esztergomi főegyházmegye kezelésébe került. Az összeget takarékpénztárba tették, és az új iskola finanszírozásának szolgált alapul.
Értesítő 1931: 5. Adriányi 2003: 376. Walter 1891: 97. A római katolikus egyház és Szentendre település vezetése között 1773 óta feszült viszony volt (Katonáné 1998: 119).
Szentendre az óbudai koronauradalom részét képezte 1773-tól, előtte a Zichy család birtokában volt (Katonáné 1998: 119). Borovszky 1911: II, 467.
gondolata elsősorban a tanulók létszámának növekedése miatt vetődött fel.23 Nem elhanyagolható azonban az 1806-ban kiadott úgynevezett II. Ratio Educationisban megfogalmazott elvek hatása sem. Az oktatási rendelkezés szerint a lányok nevelése – a fiúkéhoz hasonlóan – a természet által parancsolt követelmény. A törvény előírta, hogy „ahol tehát a meglevő helyi körülmények és a szülők anyagi ereje lehetővé teszi, ott célszerű, ha a leányok iskoláját különválasztják a fiúkétól”.24 Az iskolaépületnek szánt ingatlan a Szent Péter és Pál-templomnak, illetve a katolikus plébániának is helyet adó Mária Terézia utcában helyezkedett el. Szentendre kiemelkedő épülete, a klasszicista stílusban épült Teodorovics-kúria egykor a szerb költeményeiről híres Nesko Lázár költő tulajdonában volt.25 A vásárolt ingatlan állapotáról a következőket jegyezték fel:
„[...] régi tekintélyes kisnemesi kúria volt oszlopos belső udvarral, a lakóházon kívüli istállóval, présházzal és egyéb gazdasági mellékhelyiségekkel, de a vétel idejében mindez már erősen megrongálódott állapotban”.26
Az épület átalakításához, rendbetételéhez az országszerte ismert Hauszmann Alajost kérték fel, aki nyaralója révén köthető Szentendre városához.27
Az új iskola megáldására 1890. október 5-én került sor. Simor János hercegprímás súlyos betegsége miatt nem tudott részt venni az eseményen, Dr. Komlóssy Ferenc főegyházmegyei tanfelügyelő áldotta meg az intézményt Brandis Leopoldina grófnő jelenlétében, aki az irgalmas nővérek tartományi főnöknője volt.28 A leányiskola három osztállyal kezdte meg a működését Riegl Sarolta főnöknő, irgalmas nővér vezetésével.29 Az alapításban tevékeny szerepet vállaló Dr. Kratochwill Ferenc szentendrei plébános utóda 1893. október 16-tól Kada Mihály szentszéki tanácsos lett, aki egyúttal az iskola igazgatója is volt.30 A Szentendrén létesített intézményben 1893-tól a katolikus és városi óvoda is helyet kapott (1. kép). Ahhoz, hogy az oktatás méltó színterévé váljon ez az épületegyüttes, a filléregyleti adományok mellett további pénzügyi források biztosítására
Évkönyv 1941: 3.
Ratio Educationis: 241.
Pethő 2006b: 109.
Értesítő 1931: 3.
Pethő 2006a: 44.
Évkönyv 1941: 5.
Értesítő 1931: 3.
Borovszky 1911: 266.
Fülöp 2003: 376.
Borovszky 1911: II, 467.
Értesítő 1931: 3.
Értesítő 1931: 3.
Pethő 2006a: 45.
1. kép: A római katolikus elemi leányiskola, é. n. (MNL PML XV. 14. 10.)
volt szükség. A mindenkori esztergomi érsek ebben hathatós segítségére volt az intézménynek. Az iskola alapításánál tevékenyen részt vállaló Simor János példáját követte utóda, a bencés szerzetes Vaszary Kolos prímás is.31 Az érsek elődjéhez hasonlóan bőséges adományokat juttatott tanügyi célokra. Egy 1911-es adat szerint Vaszary évi 2 400 koronát fordított a szentendrei iskolára és óvodára.32 Az alapítástól eltelt közel húsz esztendőben összesen 52 000 koronát áldozott az intézmény javára.
További anyagi természetű segítséget nyújtott Venczel Antal kanonok, aki szemináriumi aligazgató volt Budapesten. 33 1891 decemberében megvásárolta az irgalmas nővérek zárdája melletti telket, amelyet aztán 1906 októberében az intézményt fenntartó esztergomi főegyházmegyének ajándékozott.34 A telket konyhakertként hasznosították a nővérek.35
Az intézményi működés biztosításához részben helyi pénzügyi források is rendelkezésre álltak. Az 1891. júliusi 30-i közgyűlésen jóváhagyták, hogy a szükséges csatorna kikövezéséhez a járdaköveket és az elvégzendő munkát a város biztosítsa.36 Az iskolaépület átalakításához is városi segítségért folyamodott az intézet főnöknője. Az 1891. december 31-én tartott közgyűlésen a város ezernégyszáz égetett téglát és százötven forintot adott az iskolának.37 A támogatás mellett több érv is szólt: a mosókonyha és tartozékai helyreállítása sürgős volt. A közgyűlési jegyzőkönyvben a következőket jegyezték fel:
„[...] tekintettel arra, hogy az ovodai valamint a leányoskolai oktatással fáradozó irgalmas nővérek működése a helybeli lakosságra nézve mindenkép üdvösnek mutatkozik, s tehát méltányos hogy a város mint erkölcsi testület részéről az intézet némileg támogattassék”. 38 1892 márciusában a város jóváhagyta, hogy a kiutalványozott építőtéglát fedéltéglára cseréljék. 1892 szeptemberében kőműves-, ács- és asztalosmunkák finanszírozását hagyta jóvá a közgyűlés, hogy az érsekség tulajdonában lévő intézeti épületben a városi iskolaszék felügyelete alá rendelt városi óvoda elhelyezhető legyen.39 1895 szeptemberében Alt Cassiana intézeti főnöknő az épület padlásának befedéséhez kért segítséget.40 A támogatás indoklása a következő volt: „Ámbár a leányiskola épülete nem városi hanem érseki tulajdon – az előterjesztett kérelemnek hely adatik, mivel az intézet fennállásának üdvös léte általánosan ösmertetik, utasítatván ezen jegyzőkönyvi kivonatnak kiadásával Maláty István gazdászati tanácsnok úr miszerint a szükségesnek mutatkozandó munkákat a város költségére eszközölje és a teljesítettekről a polgármesteri hivatalnak további intézkedés tétel végett jelentést tegyen.”41
Az irgalmasok oktatási-nevelési intézménye Szentendrén
Az iskola alapításának idején Szentendre városának lakóiról az országos népszámlálási adatokból kaphatunk képet. A magyar korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálásnak
MNL PML V. 371. 3. kötet 2025/1891. MNL PML V. 371. 3. kötet 2099/1891. MNL PML V. 371. 3. kötet 5276/1891. MNL PML V. 371. 3. kötet 1065/1892. MNL PML V. 371. 3. kötet 2996/1895. MNL PML V. 371. 3. kötet 2996/1895. Népszámlálás 1891: 42–43. A szentendrei iskolák részletes ismertetése: Pethő 2006a. Városok Lapja, 1915. 01. 02., 5.
Szentendre rendezett tanácsú városra vonatkozó adatai a következők: a népszámlálás idején jelenlevő polgári lakosság 4 260 fő.42 A polgári népesség anyanyelve szerint magyar 1 124 fő, német 1 187 fő, tót 1 004 fő, oláh 4 fő, rutén 3 fő, horvát 2 fő, szerb 815 fő. Hitfelekezet szerint római katolikus 3 219 fő, görög katolikus 6 fő, görög keleti 595 fő, ágostai evangélikus 78 fő, helvét evangélikus 186 fő, izraelita 176 fő.
A római katolikus egyház fenntartásában az úgynevezett Templomdombon állt egy elemi népiskola, ahova a fiúk jártak.43 A reformátusok 1901-től elemi népiskolát tartottak fenn. 1906-tól a Jókai Polgári Iskola Lorántffy Zsuzsanna Fiú- és Leányinternátus felállításával már alternatívát nyújtottak a továbbtanulni szándékozók számára.
A szerb ortodox egyház 1899-től elemi népiskolát tartott fenn, az izraeliták elemi népiskolája pedig 1867-től már megkezdte működését. Az irgalmasok vezette intézmény működését két jól elhatárolható részre lehet tagolni. Az intézménytörténeti első korszak az alapítástól 1925-ig tartott. A feltárt forrásbázis nem egykorú, hanem az 1931-től évente megjelenő értesítőkből és évkönyvekből áll elsődlegesen. A már ismertetett alapítás utáni időszakban elsősorban továbbra is anyagi természetű nehézségekkel kellett megbirkóznia az iskolának. Noha a tanulók létszáma növekedett, az iskolaépület bővítését csak idővel sikerült megvalósítani, az alapításkor is aktív segítséget nyújtó Vaszary Kolos anyagi támogatásával. Vaszary utóda, Dr. Csernoch János 1913-ban megszüntette az iskola évi segélyezését, ezzel az egyházközség anyagi támogatása vált elengedhetetlenné a fennmaradáshoz. Egyéni adakozók is segítették az intézmény működésének biztosítását. Tuhárszky Ferenc, városi tanügyi tanácsos helyi iskolaügy iránti elkötelezettségét mutatta, hogy vagyona egy részének örökösévé a római katolikus leányiskolát tette.44 Az első világháború alatt katonai beszállásolásra vették igénybe az iskolát, ami látható pusztulást eredményezett az épületben. Az intézmény történetében az 1925-ben elkezdődött átalakulás fontos mérföldkő lett. Az iskolák államosításáig, 1948-ig tartó második időszak történetére vonatkozóan egykorú források is na-
gyobb számmal állnak rendelkezésre. Az 1925. június 9-én tartott rendkívüli egyházközségi közgyűlésen határozatot hoztak, hogy római katolikus polgári iskolát állítanak fel.45 A fenntartó esztergomi érsekség nevében Dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás 1925. augusztusi rendeletével jóváhagyta a polgári iskola létesítésére tett javaslatot, és Német László adminisztrátort, plébánost nevezte ki az intézmény élére igazgatónak. A korábbi hagyománynak megfelelően az iskola igazgatója a mindenkori plébániavezető volt. A polgári iskolák hazai meghonosítása svájci mintán alapult, az 1868. évi XXXVIII. népiskolai törvény hívta életre.46 A dualizmus kori iskolarendszer sokat vitatott iskolatípusa volt a polgári iskola.47 Az elemi iskola 4. osztályát követően fiúknak hat, lányoknak négy évfolyamos iskolatípusként létesítették a polgári iskolákat a legalább ötezer lakosú településeken. A polgári iskola oktatási tevékenysége elsősorban a kispolgárság rétegeinek gyermekeit célozta meg.48
A polgári iskola helyzetének és feladatának valódi rendezése csak gróf Klebelsberg Kuno 1920-as évekhez köthető iskolareformjainak köszönhetően valósult meg. A két világháború közötti időszak lett ennek az iskolatípusnak a virágkora, valós társadalmi igényeket elégített ki.49 A polgári iskoláról az 1927. évi XII. törvénycikk rendelkezett. Az iskolatípus feladatának jelölte meg, hogy vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben gyakorlati irányú általános műveltséget biztosítson tanulóinak, hogy a gyakorlati életre vagy a középfokú szakiskolára előkészítse az intézménybe járókat. A polgári leányiskolát a jogszabály a művelt magyar polgári háziasszony nevelésének helyszíneként definiálta.
Szentendrén a római katolikus egyházközség az irgalmasok vezetésével az 1925–26-os tanévtől felmenő rendszerrel indította meg a polgári iskolai oktatást. 50 Új iskolaépületre is szükség volt a megnövekedett létszám, kibővült évfolyamok miatt. Ehhez részben Tuhárszky Ferenc és neje, Dietz Paulina alapítványa nyújtott megfelelő alapot. Az általuk adományozott telket és ingatlant az egyházközség elcserélte a Mária Terézia utcában levő plébánia és a már működő
Értesítő 1931: 4.
Nagy 1994: 71.
Vincze 2018: 331; T. Molnár 2008: 7.
Nagy 2011: 10.
T. Molnár 2008: 7.
Pethő 2006a: 49.
T. Molnár 2008: 8.
Pethő 2006a: 50.
Évkönyv 1941: 6-7.
Évkönyv 1948: 20.
elemi leányiskola közötti ingatlannal. Ez a SchafferPiacsek féle ház volt, mely egy ideig Szentendre rendőrségének adott otthont. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a polgári iskolák építésének fedezetére a népiskolákhoz hasonlóan Országos Polgári Iskolai Építési Alapot hozott létre, melyből a Szentendrén ebben az időszakban épített új iskolaépület költségeit is részben fedezték. 51 Az eredmény pedig egy modern, a kor igényeihez mérten jól felszerelt intézmény lett.52 1929. szeptember 15-én Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás megáldotta az átalakított iskolát. Az intézmény neve innentől kezdve Szentendrei Érseki Leányiskolák lett, melyet az irgalmas nővérek vezettek továbbra is. Óvoda, I–IV. elemi osztály és V–VI. ismétlő osztály, valamint I–IV. polgári, továbbá gazdasági továbbképző működött. A polgári oktatással és az intézménnyel kapcsolatos általános vélekedésről az 1941-ben kiadott évkönyv a következőket tartalmazza:
„Minden jel arra mutat, hogy nemcsak a város, hanem a vidék katolikus tömegei is mind nagyobb számban értik meg a polgári iskolai oktatás szükségességét. Ugyanilyen mértékben növekedik az érseki polgári leányiskolai tanítás és nevelés iránti bizalom is. Iskolánk végzett növendékei az összes középiskolákban, gimnáziumokban, tanítóképzőintézetekben, kereskedelmi, ipari és más hasonló iskolákban sikerrel állják meg helyüket. Ugyanakkor a családi élet frontján, az otthon felépítésében és fenntartásában egyre jobban érezhető a polgári iskolai oktatás hatása.”53
Az intézmény történetének második korszakában az 1945. augusztus 18-án hatályba lépett, 6650/1945. számú miniszterelnöki rendelet hozott említésre méltó változást. A jogszabály elrendelte az általános iskolák megszervezését. Ettől kezdve az intézmény neve: Az Irgalmas Nővérek vezetése alatt álló Szentendrei Római Katolikus Polgári Leányiskola és Általános Leányiskola. Az iskola épülete a második világháború alatt nem szenvedett súlyosabb károkat, a légnyomás következtében keletkezett pusztításokat 1947-re helyreállították.54
Az iskolai értesítők évről évre közlik a tanulói statisztikát, így az 1930 és 1948 közötti időszakra vonatkozóan rendelkezünk adatokkal. Ennek alapján megállapítható, hogy a helybeli, szentendrei lakosok közül kerültek ki zömében az iskola tanulói, kisebb hányaduk pedig a megyéből származott. 1935 után más megyéből is voltak tanulók. A statisztikai adatok szerint az idejárók csaknem 100%-a magyar anyanyelvű, illetve római katolikus vallású volt. Izraelita, görögkeleti vallású egy-egy fő volt évfolyamonként. A szülők foglalkozása nagyrészt kisiparos, illetve kereskedelmi vagy közlekedési segédszemély volt. Míg 1930-ban 102 tanuló iratkozott be, 1942-ben már 184 főt regisztráltak. A statisztikai adatok hullámzó tendenciát mutatnak. Átlagban 130 fő körül volt a beiratkozott tanulók létszáma, de 1937-ben kiemelkedő számú diák, 150 fő kezdte meg tanulmányait. Az 1947-es adatok egy egészen más képet mutatnak. Az általános iskolába ekkor ugyanis 304-en jelentkeztek, de a polgári iskolába már csak 50 tanuló kért felvételt. A tantestület létszámában nincs jelentősebb eltérés a vizsgált időszakban: 7–10 fő között van a tanárok száma, beleértve az iskola vezetőit is. 1947ben a diákok számához hasonlóan a tantestület létszáma is nőtt, ekkor 14 főből állt a tanári kar. A kisdedóvóba járók létszámáról csak töredékes adat áll rendelkezésünkre: 1930-ban 95 kisgyermeket írattak be.55
Pedagógiai elvek
Az irgalmas nővérek nevelő-oktató munkájának alapját az úgynevezett szent vincés pedagógia célkitűzései határozták meg. Ezt még a 17. századi rendalapításnál jelenlevő francia pásztorlány, Naseau Margit hirdette meg, aki faluról falura járt és tanította a gyerekeket. Naseau Margit az irgalmas nővérek alapítóját, Marillac Lujzát segítette, hogy a rend elterjedjen és rendi intézmények létesüljenek. Az általa hirdetett pedagógiai program a következő volt:
„Oktassuk a gyermekeket a beszéd és írás tudományára, tegyük őket alkalmassá a kenyérkeresésre. S amíg ezen nagy földi cél szolgálatában fáradozunk, egyben érjük el a másik még fontosabb célt: gyújtsuk ki a gyermek lelkében az emberi tudás
fénye mellett a hit isteni világosságát. Alakítsuk a gyermek lelkét s töltsük el a hitnek, a tisztaságnak, s az Istenszeretetnek szellemével.”56 Az iskolai tanítás és nevelés egyik legfőbb törekvése az 1931-ben megjelent évkönyv szerint az öntudatos, mély vallásosságra, a gyakorlati tudásra és a munkaszeretetre való nevelés. A tantestület a társadalomnak erkölcsös, művelt, szilárd jellemű tagokat kívánt nevelni. Pedagógiai ars poeticának is tekinthetjük az 1938-ban kiadott évkönyv gondolatát: „Csak mélyen vallásos neveléssel adhat az iskola Egyházunknak és Hazánknak egészen az önfeláldozásig hű leányokat.”57
Az érseki polgári leányiskola 1941-ben kiadott évkönyve szerint a szent vincés pedagógiának Szentendrén tovább kellett fejlődnie. Az intézmény vezetője kijelentette, hogy „tovább kell vezetni leányainkat – erőinkhez képest – abba az irányba, hogy kezükbe a kenyeret jelentő magasabb képesítés bizonyítványát is adhassuk.”58
Az évszázadok során megőrzött és fenntartott alapelveket a változó időkhöz és a helyi sajátosságokhoz igazítva folyamatosan bővítették.
A pedagógiai elvek gyakorlati megvalósításáról a két világháború közötti időszakban kiadott iskolai értesítőkből és évkönyvekből kaphatunk képet. Az iskola nevelő munkájában természetesen különös fontossággal bírt a valláserkölcsi és hazafias nevelés. Ezzel kapcsolatban az 1948-ban kiadott intézményi évkönyvben az alábbiakat olvashatjuk: „A vallás és Istenszeretet légkörében neveltük tanítványainkat, hogy minden jóra fogékony lelkükben a szebb, tisztább érzelmek mélyebb gyökeret verjenek. […] Különös törekvésünk az volt, hogy Istennel szemben tudatos legyen a felelősségérzetük és a tízparancsolat legyen mindenkor életük vezérfonala. […] Hazafias nevelésünk főképp arra irányult, hogy beleneveljük tanítványainkba a magyar élniakarást, a lelkiismeretes kötelességteljesítést, az áldozatos lelkületet”. 59 A deklarált pedagógiai célok, azaz a vallásos és hazafias érzés mélyítésének elérésére a tanév során az iskolai ünnepélyek szolgáltak. Ezek részben évről évre ismétlődő, hagyományos események voltak. Természetes volt az évnyitó (Veni Sancte) és az évzáró (Te Deum) szentmisék és ünnepségek tartása. Karácsonykor ünnepség, október 6-án az aradi vértanúk emlékezete volt,
Értesítő 1931: 8.
Évkönyv 1941: 3.
Értesítő 1938: 7.
Évkönyv 1941: 7.
Évkönyv 1948: 4.
március 15-én pedig a márciusi ünnepségeket rendezték meg. Az 1924. évi XIV. törvény alapján bevezetett magyar hősök emlékünnepét szintén minden évben megtartották. Május utolsó vasárnapján azokra a magyar katonákra és civilekre emlékeztek egészen 1945-ig, akik az életüket adták hazájukért. 1944-ig minden december 6-án, Miklós-napon – a kormányzó neve napján – istentiszteleten vettek részt a tanulók. A farsangi színielőadás is a hagyományos évi programok közé tartozott, amelynek teljes jövedelmét az iskola szükségleteire fordították. A valláserkölcsi és hazafias nevelés mélyítését szolgálta a tanítás előtti és utáni ima, illetve zászló előtti tisztelgés.60 A tanulók rendszeresen szentmisén vettek részt a hónap első péntekén és szombatján. Minden osztálynak volt egy-egy engesztelő képviselője a reggeli szentmiséken.61 A nagyheti lelkigyakorlaton közösen készültek a húsvét megünneplésére. Több ifjúsági egyesület is működött az intézményen belül, amelyek szintén erősítették a valláserkölcsi nevelést.62 Az Árpádházi Szent Erzsébet Önképzőkör az iskolai ünnepség szervezését végezte, és a diákok humán és természettudományos ismereteinek elmélyítésére szolgált. A Szívgárda, Mária-Társulat és a Szent Vince Szociális Ifjúsági Csoport mind a templomhoz köthetően tevékenykedtek. A tisztántartás, díszítés és litániákon való részvétel mellett a szociális munkában vettek részt tagjaik. A hitélet ápolására vallásos egyesület is működött az intézményben, az Őrzőangyal Társulatot Sárdi Liberata irgalmas nővér vezette.63 A szociális neveléshez tartozott egyrészről a Szent Erzsébet napjához kötődő jótékonykodás, amikor az anyagilag tehetősebb növendékek ruhákkal, füzetekkel és írószerekkel segítették szegényebb társaikat. Karácsonykor pedig a városi szegényház gondozottjainak vittek kalácsot, süteményt és ajándékokat, amelyet karácsonyi műsor kíséretében adtak át a rászorulóknak. Egyegy osztálynak külön szegény családja is volt, akinek naponta ebédet vittek. 1932-ben tizenkét szegény meglátogatásáról írt a Szent Vince Zseb-
Értesítő 1933: 8.
Évkönyv 1948: 4.
Évkönyv 1948: 10.
Értesítő 1933: 8.
Szent Vince 1912: 167.
Évkönyv 1948: 5.
Évkönyv 1948: 5.
Értesítő 1933: 8.
Évkönyv 1939: 9.
Évkönyv 1948: 5.
Évkönyv 1948: 5–6.
könyv, amely Szent Vince lelki családja tagjainak, így a szentendrei irgalmas intézmény adatait is közölte.64
Az intézmény tanulóiról az 1948-ban megjelent évkönyvben a következő jellemzést találjuk: „Növendékeink egyik legszebb tulajdonsága, hogy segíteni, jót tenni azonnal készek”.65 Az állandó karitatív tevékenység az iskolai élet része volt. Ugyanakkor a váratlan helyzetek során is felsorakozott az iskola: az 1947–48. évi nagy tiszai árvíz károsultjainak megsegítésére tombolát rendeztek, és a befolyt összeggel támogatást nyújtottak a bajba jutott embereknek.66
Az állat- és növényvédelmi nevelésre szintén nagy hangsúlyt fektetett az intézmény, mivel „Isten teremtményeinek szeretete, megbecsülése, ápolása, a vallásos nevelésnek kiegészítő része”.67 1937–38 telén madárkarácsonyfá t állítottak a tanulók.68 Az iskola veteményese és gyümölcsöse lehetőséget adott a tanulóknak a kertészkedés és a gyümölcsfák ápolásának elsajátításához.
A madarak és fák napjához kötődően tanulmányi kirándulást szerveztek.
Az intézmény fontos feladatának tekintette a nyelvvédelmet, azaz anyanyelvünk helyes elsajátítását és megszerettetését.69 Helyesírási és helyeskiejtési versenyeket rendeztek, továbbá nyelvőröket jelöltek, akik az idegen szavak használata ellen küzdöttek.
Az énektanulás szintén kiemelt szerepet kapott az irgalmasok vezette intézmény életében.
A szentendrei iskola énekes életéről is részletesen beszámol az iskolai évkönyv:
„Ebben a városkában mindig a zárda volt a központja a szép éneklésnek és melegágya a haladó szellemű énekkultúrának. […] Ha valakinek az útja a szentendrei zárda felé vezet, majdnem mindig énekhangra lesz figyelmes. Daloló gyermekhangok, érettebb hangú leánykák csengő szopránja és mélyebb színezetű alt hangja keveredik kedves összhangba. – Nem vásári, slágerszemelvények ezek a hangok, hanem örökszép, igazi magyar dallamok, a legősibb értékeink és legértékesebb magyar sajátosságunk föl-fölbukkanó emléklapjai, dallamfoszlányai.”70
Tanulmányi kirándulások során Budapest és Esztergom nevezetességei mellett a Szentendrei Papírgyárba és a Stiegler-féle Szikvízgyárba is látogatást tettek.71 Szentendre és vonzáskörzete volt az úticélja ezen alkalmaknak. Jártak a diákok az óbudai gázgyárban, az aquincumi ásatásokon és a Leipziger-féle óbudai cukor-, szesz- és ecetgyárban.72 A különböző gyárakban tett látogatás évről évre szerepelt a tanulmányi kirándulások között.
A következő tárgyakat oktatták az intézményben: vallástan, magyar, német, történet, földrajz, állatés növénytan, természettan, vegytan, egészségtan, háztartástan, számtan-mértan, rajz, szépírás, női kézimunka, ének, testgyakorlás, írásbeli dolgozat külső alakja.73
A pedagógiai elvek megvalósításához jól felszerelt iskolaépület állt rendelkezésre. A nyolc osztályteremmel rendelkező épület mellett iskolaudvar és játszótér, illetve háztartási gyakorlókert is volt.74 Tanári és ifjúsági könyvtárat használhattak az intézmény pedagógusai és diákjai. Földrajzi és történelmi szertár, természetrajzi szertár, természettani, vegytani, ásványtani, tornaszertár volt az épületben.75 Az intézményben folyó zenei képzést szolgálta az iskola harmóniuma.76 A tanári kar ismert tagja volt Ernetz Grácia irgalmas nővér, aki egyúttal az intézmény helyettes igazgatója is volt. Szépírást, számtant, fizikát, kézimunkát és rajzot tanított a különböző évfolyamokon. Országszerte elismert pedagógus volt, akinek szerzetesi és pedagógiai működésének ötvenedik jubileumát Szentendrén 1935 pünkösd hétfőjén ünnepelték meg. A díszközgyűlésre Budapestről és Esztergomból is érkeztek irgalmas nővérek, az eseményről több újság is hírt adott.77 Az irgalmasok vezette intézményben oktatott Sárdi Liberata irgalmas nővér is, aki Szentendre városának első mai értelemben vett könyvtá-
rosa volt.78 Az iskolai könyvtár őrének feladatát is ellátta oktatói tevékenysége mellett. Magyar, német, történet, földrajz, rajz, ének és egyházi ének tanítása tartozott feladatkörébe. Német László pápai kamarás, plébános, igazgató 1925től 1948-ig tagja volt a tanári karnak. Hittant és éneket tanított, az általa 1935-ben alapított Szent Cecília Kórust vezette.
Befejezés
A 19. század végén alapított intézmény az irgalmas nővérek vezetésével 1948-ig működött Szentendrén. Az 1948. évi XXX., az egyházi iskolák államosításáról szóló törvény rendelkezései értelmében a vincés nővérek vezette intézmény helyét állami általános iskola vette át.
A Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskola 1948-tól a rendszerváltásig működött; 1992 szeptemberétől pedig ismét a római katolikus egyház kezelésébe került az iskola épülete. Szent András Katolikus Általános Iskola és Óvoda néven jelenleg is működő oktatási intézmény Szentendrén. A szerzetesrendek feloszlatásakor, 1950-ben közel 1 500 irgalmas nővér tevékenykedett a magyar tartományban. Ez a szám a rendszerváltást követően 250 fő alá csökkent.79 Az irgalmas nővérek által vezetett különböző oktatási és nevelési intézmények a fővárosban több helyen és szerte az országban, így Szentendrén is működtek az államosítás előtt, és biztosították a helyi és környező lakosság gyermekeinek közismerten magas színvonalú felekezeti oktatását és nevelését. Hároméves kortól egészen polgári iskolai tanulmányaik befejezéséig, 14–15 éves korukig az intézményi pedagógiai elvek szerinti hazafias és valláserkölcsi nevelésben részesítették az ide járó gyermekeket.
Értesítő 1931: 6; Évkönyv 1948: 7.
Értesítő 1938: 9.
Értesítő 1934: 21.
Évkönyv 1948: 20.
Értesítő 1933: 12.
Értesítő 1933: 12.
Nemzeti Újság, 1935. 06. 29., 20; Újság, 1935. 06. 27., 9. Végh 1996: 21. Puskely 1998: I, 478.
Források
Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára (MNL PML)
IV. 477. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye egyesületi alapszabályainak levéltári gyűjteménye, 1888–1944
V. 371. Szentendre Város Képviselőtestületének iratai, 1872–1944
VI. 501. Budapestvidéki Tankerületi Főigazgatóság iratai, (1720–) 1806–1949 (–1960)
VIII. 252. Irgalmas Nővérek Szentendrei r.k. Elemi
Leányiskolájának iratai, 1887–1946
XV. 14. Települési képes levelezőlapok gyűjteménye
Nemzeti Újság, 1935 Újság, 1935
Városok Lapja, 1915
Hivatkozott irodalom
adriányi 2003
Adriányi Gábor: Simor X. János. In: Beke Margit (szerk.): Esztergomi érsekek 1001–2003. Budapest: Szent István Társulat, 2003, 376–379.
borovszky 1911
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai PestPilis-Solt-Kiskun vármegye. 2. kötet, Budapest: Országos Monografia Társaság, 1911.
bottlikné 2008
Bottlikné Kárász Aranka: A Vincés nővérek története. In: Budapesti helytörténeti emlékkönyv 4. Budapest: Budapest Főváros Levéltára, 2008, 81–89.
értesítő 1931
Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló Szentendrei Érseki Leányiskolák Értesítője. Szentendre: Szentendrei Érseki Leányiskolák Igazgatósága, 1931.
értesítő 1933
Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló Szentendrei Érseki Leányiskolák Értesítője. Szentendre: Szentendrei Érseki Leányiskolák Igazgatósága, 1933.
értesítő 1934
Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló Szentendrei Érseki Leányiskolák Értesítője. Az 1933–34. iskolai évről. Szentendre: Szentendrei Érseki Leányiskolák Igazgatósága, 1934.
értesítő 1938
Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló Szentendrei Érseki Leányiskolák Értesítője. Az 1937–38. iskolai évről. Szentendre: Szentendrei Érseki Leányiskolák Igazgatósága, 1938.
évkönyv 1939
Német László (szerk.): Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló Szentendrei Érseki Leányiskolák Évkönyve. Az 1938–39. iskolai évről. Szentendre: Iskola Igazgatósága, 1939.
évkönyv 1941
Német László (szerk.): Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló Szentendrei Érseki Leányiskolák Évkönyve. Az 1940–41. iskolai évről. Szentendre: Iskola Igazgatósága, 1941.
évkönyv 1948
Földi E. Jozefa (szerk.): Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló Szentendrei Római Katolikus Érseki Leányiskola és Általános Leányiskola Évkönyve. Az 1947–48. iskolai évről. Szentendre: Iskola Igazgatósága, 1948.
fazekas 2000
Fazekas Csaba: Városok és szerzetesrendek Magyarországon 1846-ban. In: Bódy Zsombor – Mátay Mónika – Tóth Árpád (szerk.): Tanulmányok Bácskai Vera 70. születésnapjára. Budapest: Osiris, 2000, 109–150.
fülöp 2003
Fülöp Éva: Vaszary Kolos. In: Beke Margit (szerk.): Esztergomi érsekek 1001–2003. Budapest: Szent István Társulat, 2003, 379–385.
k atonáné 1998
Katonáné Szentendrey Katalin: A szentendrei római katolikus plébánia története. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1–2 (1998), 115–121.
kolleGa– kovács– pandula–vitek 2012
Kollega Tarsoly István – Kovács Eleonóra – Pandula Attila –Vitek Gábor: Genealógia 1. Budapest: Tarsoly, 2012.
naGy 2011
Nagy Adrienn: Felsőbb leányiskolák, mint érettségit adó középfokú szakiskolák a XX. század elején. In: Képzés és Gyakorlat 1–2 (2011), 7–20.
naGy 2004
Nagy Péter Tibor: Tanügyigazgatás és oktatáspolitika a polgári Magyarországon. (Kandidátusi disszertáció.) Budapest: 1994. http://real-d.mtak.hu/814/1/11756.pdf (letöltve: 2020. 09. 01.)
népszámlálás 1891
A Magyar Korona Országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. Budapest: Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, 1893. https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1891_01/?pg=51&layout=s&query=Szent%20Endre (letöltve: 2020. 09. 01.)
pethő 2006a
Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre iskolái 104?-2005. Szentendre: Bazsó Gábor, 2006.
pethő 2006b
Pethő Zsoltné Németh Erika (összeáll.): Szentendrei arcképcsarnok II. Elődeink. Szentendre: Pest Megyei Könyvtár, 2006.
puskely 1998
Puskely Mária: Kétezer év szerzetessége, 1–2. kötet. Budapest: Dinasztia Kiadó, 1998.
r atio educationis
Mészáros István (ford., jegyz.): Ratio Educationis. Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1981.
szatmári 1912
A szatmári irgalmas-nénék congregátiójának megalakulása és működése a jelenben. Kézirat gyanánt. Szatmárnémeti, 1912.
szent vince 1932
Szent Vince zsebkönyv 1932. Budapest: Az Országos Szent Vince Szeretetegyesület Központja, 1931.
szöllőssy 1878
Szöllőssy Károly: Az Osztrák-Magyar Monarchia összes szerzetes rendeinek történeti és statisztikai rajza, különös tekintettel azok irodalmi és tanügyi működésére, 1. kötet Arad, 1878.
t. molnár 2008
T. Molnár Gizella: Klebelsberg Kuno iskolareformjai a közoktatásban. In: Módszertani Közlemények 1 (2008), 3–10.
vincze 2018
Vincze Tamás: „Hibrid” iskolák az 1870-es, 1880-as évek iskolarendszerében. In: Karlovitz János Tibor (szerk.): Elmélet és gyakorlat a neveléstudományok és szakmódszertanok köréből. Komárom: International Research Institute, 2018, 331–340.
véGh 1996
Végh Károly: Egy kisváros anno… Szentendre szellemi arculata a századfordulótól a második világháborúig. Szentendre: Pest Megyei Könyvtár, 1996.
walter 1891
Walter Gyula: Simor János bíbornok herczegprímás emlékezete. Esztergom: Buzárovits Gusztáv, 1891.
Gaálné barcs eszter
Irgalmas nővérek Szentendrén
Tanulmányomban a Páli Szent Vince Szeretet
Leányainak Társulata, a magyar irgalmas nővérek által Szentendrén vezetett római katolikus elemi leányiskola és polgári leányiskola történetét ismertetem. A 17. századi alapítású, francia eredetű szerzetesrend a 19. század közepétől hazánkban is megtelepedett. A betegápolás és a szegénygondozás mellett az oktatás és nevelés munkájában is részt vettek, iskoláik behálózták az országot.
Szentendrén 1890-től 1948-ig, az iskolák államosításáig az irgalmas nővérek vezetésével óvoda, leányiskola, majd 1929-től polgári leányiskola működött. Az iskolaalapításhoz szorosan kapcsolódó filléregyesület ismertetése után az intézmények közel hatvanéves működése során fennmaradt levéltári források és iskolai értesítők segítségével nyomon kívánom követni azok történetét, illetve a városban betöltött szerepüket.
A korszak oktatási jogszabályi környezetének általános felvázolása mellett a korabeli Szentendre e téren meglévő helyzetéről kívánok ismertetést adni. A szerzetesrendek oktató-nevelő munkájának hazánk történetében is betöltött meghatározó szerepe közismert. Mikrotörténeti megközelítés révén helyi szinten, Szentendre oktatástörténetében kívánom elhelyezni az irgalmas nővérek által vezetett oktatási-nevelési intézményeket.
eszter Gaálné barcs
Sisters of Mercy in Szentendre
In my study, I introduce the history of the Roman Catholic elementary and civic girls’ school lead by the Sisters of Charity of Saint Vincent De Paul, the Hungarian Sisters of Mercy in Szentendre. The monastic order, founded in the 17th century in France, settled from the mid-19 th century in Hungary. Apart from caring for the sick and poor, they participated in educating and welfare; they had a network of schools across the country. From 1890 until 1948, the secularization, nursery school, girls’ school, then from 1929 civic girls’ school was operated by the Sisters of Mercy in Szentendre. After introducing the penny society that was closely connected to the founding of the schools, I aim to present the almost sixtyyear-long history of the institutions and their role in the city based on the remaining archival resources, school reports. Apart from outlining the general education laws of the period, I wish to introduce the contemporary Szentendre’s situation in the period. The significance of the educational and welfare work of the monastic orders in the history of Hungary is well known. I aim to position the educational institutions led by the Sisters of Mercy locally in the education history of Szentendre with a micro-historical approach.
„VÉGE VAN VÁROSUNKBAN A CSUHÁSOK URALMÁNAK.”
A BUDAI SZERB ORTODOX PÜSPÖKSÉG SZENTENDREI
INTÉZMÉNYEIT ÉRINTŐ
EGYHÁZPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN*
Magyar Endre Lénárd történész, tudományos munkatárs Clio Intézet magyar.endre@clioinstitute.hu
Bevezetés
Tanulmányomban egyrészt a szentendrei szociáldemokraták egyházellenes propagandáját, másrészt a Budai Szerb Ortodox Püspökség szentendrei intézményeit (iskoláit, templomait, ingó és ingatlan vagyonát), illetve pedagógusait érintő szeparációs és szekularizációs intézkedéseket vizsgálom. Erre vonatkozó kutatásaimat legfőképpen Fazekas Csaba és Vezsenyi Péter munkái inspirálták. Fazekas a Tanácsköztársaság egyházpolitikáját irányító, Fáber Oszkár által vezetett Vallásügyi Likvidáló Hivatal működését (és annak anomáliáit) modellezte.1 Vezsenyi a központi rendeletek végrehajtását, az egyházpolitika lokális gyakorlati megvalósítását vizsgálta Esztergomban és környékén.2 Vezsenyi értelmezése szerint a proletárdiktatúra egyházpolitikai intézkedéseiben alapvetően két, egymással összefüggő célkitűzés különíthető el: egyfelől az állam és az egyház szétválasztását jelentő szeparáció, másfelől az egyházi javak köztulajdonba vételét jelentő szekularizáció. Ez utóbbit Fáber sematikusan egyházügyi likvidációnak is nevezte.3
A két világháború közötti időszakban keletkezett, szentendrei egyháztörténeti relevanciával rendelkező feldolgozások főként az 1919. június 24–25-i szentendrei ellenforradalom megtorlásának áldozatul esett dr. Kucsera Ferenc római katolikus káplán tragikus haláláról és emlékezetéről szóltak.4
Az 1945 utáni pártállami időszakban a Tanácsköztársaság alatti szeparáció és szekularizáció tárgykörét érintő marxista-leninista tanulmányok
jellemzően annak adatolását tűzték ki célul, hogy annak idején a lehető legteljesebb vallásszabadság valósult meg. Ezek jó része nem állta ki az idők próbáját, némelyik már a maga korában is idejétmúltnak számított, napjainkban a legjobb esetben is csupán tudománytörténeti érdekességnek tekinthető. 5 A marxista-leninista szentendrei helytörténeti kánont formáló Horváth Levente, G. Sin Edit és Vigh Károly a munkásmozgalom és a párttörténet – meglehetősen szűkre szabott – narratív keretei között interpretálta a Tanácsköztársaság szentendrei történetének egyházpolitikai vonatkozásait.6
A rendszerváltást követően vált lehetővé a téma ideológiai kötöttségektől mentes kutatása és feldolgozása. Szentendre egyháztörténetének máig legteljesebb, széles levéltári forrásbázison alapuló monográfiáját Katona Gyuláné Szentendrey Katalin készítette el, főként a katolikus plébánia iratai alapján. Adatgazdag kötetében nemcsak a Szentendrei Római Katolikus Egyházközség, hanem a város valamennyi felekezetének történetét is ismertette.7
Annak ellenére, hogy a vizsgált korszakban az állam és az egyház viszonyának alakulásáról aránylag széles körű ismeretekkel rendelkezünk, az elmélet és a gyakorlat közötti különbségről, illetve a lokális sajátosságokról azonban keveset tudunk.8 Annak a kérdésnek a tisztázásához, hogy a Tanácsköztársaság szeparációs és szekularizációs rendeletei a közigazgatás legalsó szintjén hogyan (vagy adott esetben miért nem) valósultak meg, további forrásfeltáró alapkutatások szükségesek.9 Tanulmányommal ehhez kívánok hozzájárulni.
Ezúton mondok köszönetet Tömöry Miklósnak a szerb iratok fordításában nyújtott segítségéért és Fränkl Edinának a kézirattal kapcsolatos kritikai észrevételeiért.
A Vallásügyi Likvidáló Hivatal működéséről: Fazekas 1997; Fazekas 2020. Fáber személyéről és az ellene indított büntetőperről: Fazekas 2001: 17–42.
A téma historiográfiájáról: Vezsenyi 2013: 6–7; Csűrös 2017: 18–21. Vezsenyi 2014a: 489–490; Vezsenyi 2013: 6–7. Fáber vallomása szerint: „ liquidálás alatt értettük, – úgy, mint Európa minden államában, – az egyházi vagyonok köztulajdonba vételét.” BFL VII.5.c. 7064/1919. IV. köt. Kgy. 7064/1919/7. sz. főtárgyalási jegyzőkönyv, fol. 333v.
Bővebben: Magyar 2020: 18.
Lásd például: Csonka 1952: 7–9; Bellér: 1969b: 212. Ezek közül tárgyilagos és mértéktartó megközelítésmódja révén kivételt képez: Csizmadia 1977: 529; Csizmadia 1985: 578.
Bővebben: Magyar 2020: 20–24.
Katona 1996.
Lásd például az egyházi vagyon köztulajdonba vételét végrehajtó szentendrei felekezeti tanítók szerepvállalásának eltérő megítélését: Pásztor 1990: 424–425, 451–542; Hatos 2021: 316; Gellért 2021: 26.
A megvalósult gyakorlat kezdeti esetleges és ellentmondásos jellegéről: Szőts 2019.
MAGYAR
PÜSPÖKSÉG SZENTENDREI INTÉZMÉNYEIT ÉRINTŐ EGYHÁZPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN
A szentendrei „klerikális reakció” és „fekete ellenforradalom” elleni propaganda
A görög klérosz, illetve a latin clerus főnévből származó klérus, illetve a klerikus fogalom az egyház felszentelt tagjait (szerzetesség és papság) jelenti. A klerikális kifejezés az előbbi két főnévből képzett, „papi”, „a papsághoz tartozó”, „a papsággal kapcsolatos” értelemben használt melléknév.10 A papság a Tanácsköztársaság szekularizációs politikáját irányító Fáber Oszkár felfogása szerint „a mindenkori uralkodó osztályok jól fizetett [...] cselédje”,11 a klerikalizmus (klerikálizmus) kifejezés pedig a „papság gazdasági, politikai és társadalmi, egyszóval hatalmi törekvéseit jelöli”.12 A reakció kifejezés az 1789es francia forradalom terminológiájában használatos „haladásellenesség” értelemben került a hazai vulgár-marxista diskurzusba.13 Eképpen az antiklerikalizmus, illetve klerikális reakció (más néven: fekete ellenforradalom) elleni küzdelem a szociáldemokrata és kommunista retorikában az egyház közéleti befolyásának visszaszorításáért folytatott osztályharcot jelentette.14 Ezzel szorosan összefüggött az állam és az egyház szétválasztásának követelése is. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (a továbbiakban: MSZDP) már 1890-ben történt megalakulásakor közzétett elvi nyilatkozatában célul tűzte ki a „vallásfelekezet nélküli oktatás” megvalósítását a nép- és továbbképző iskolákban, amelyet az 1918–19-es forradalmak idején is következetesen képviselt.15
A párt az 1919 áprilisára kiírt (ám az egy héttel később kikiáltott Tanácsköztársaság miatt elmaradt) választások előtt közzétett kiáltványában határozott, mindamellett differenciált antiklerikális álláspontot fogalmazott meg. Egyfelől az ország és nép ellenségei közé, az úgynevezett „fekete ellenforradalom” táborához sorolta „min-
den vallásbeli papság nagy többségét”, másfelől magánügynek tekintette a vallást és általános vallásszabadságot hirdetett.16
A hatalomátvételre 1918 novemberétől tudatosan készülő szentendrei szociáldemokraták kizárólag a saját, évtizedes mozgalmi múlttal és társadalmi beágyazottsággal rendelkező pártszervezetüket tekintették a város vezetésére hivatott, kizárólagos legitimitással rendelkező politikai erőnek, amely 1919 februárjától kezdve (1800 fős tagsága, a helyi néptanácsban és a közigazgatásban megszerzett pozíciói által) megkerülhetetlen tényezővé vált.17
Amíg az MSZDP idézett választási felhívása éles határvonalat vont „a vallás meg a vallást rossz célokra használó csuhás vagy csuhátlan uszító közt”,18 addig a szentendrei (és a pomázi) funkcionáriusok e tekintetben az országos pártszervezetnél radikálisabb irányvonalat képviseltek.19 Az egyházellenes agitáció egyik legkirívóbb példáját Kada Mihály római katolikus plébános örökítette meg a kommün bukása utáni jelentésében. A plébános visszaemlékezése szerint 1918. november 3-án, a szentendrei városháza udvarán tartott népgyűlésen a szociáldemokraták budapesti kiküldöttei és Ozorai József, a pomázi pártszervezet vezetője „főkép[p]en a papok, mint a háború okozói ellen izgatták a népet, Ozorai azzal fejezte be a beszédjét, hogy irtsák ki a papokat, mert addig nem lesz béke, amíg az utolsó gróf beleivel fel nem akasztják az utolsó papot.”20
A Népköztársaság utolsó napjaiban nyomdába küldött Új Kor című szentendrei szociáldemokrata pártlap legutolsó kiadásának vezércikke előrevetítette a küszöbön álló hatalomátvételt követő egyházpolitikai intézkedéseket.21 A névtelen cikkíró a felekezeti szentendrei oktatási intézmények fenntartóit „ma még iskola-tanításba avatkozó lelkészek”-nek, valamint „az iskolákat ma még
Áldásy–Alexander–Alexics et al. 1914: 738–739; Erdős–Kiss 2016: 114. Faber 1911: 7–8.
Faber 1911: 4. Czigány 1999: 11; Dohy–Enyedi–Glatz et al. 2002: 337. Faber 1911: 10; Szilvek 1905: 75; Vanczák 1918: 13–14, 39–40. Vezsenyi 2014a: 487; sz. n.: Politikai szédelgés a vallással. In: Népszava, 1919. 01. 17., 2. MNL PML IV.408.v. TAGYOB Kispesti Járás, Dunaharaszti község jelentése, D-10. melléklet, fol. 12r. Sz. n.: Kik az ellenforradalmárok? In: Új Kor, 1919. 02. 23., 1. Magyar 2019: 23–27; a szentendrei szociáldemokrata mozgalom kezdeteiről: G. Sin–Máthé 2000: 17, 31. MNL PML IV. 408. v. TAGYOB Kispesti Járás, Dunaharaszti község jelentése, D-10. sz. melléklet, fol. 12r. Lásd például: sz. n.: A szentendrei hecckáplán. In: Népszava, 1919. 01. 01., 7. BFL VII.5.c. 7064/1919. II. köt. Szentendrei r. k. plébánia 179/1919. jelentése a Főegyházmegyei Főhatóságnak, 1919. 11. 14, fol. 93r.
Az Új Kor 1919. 03. 23-i száma még a diktatúra kikiáltása előtt került a nyomdába (G. Sin 1976: 57–58).
fönntartó hitközségi vezetőségek, presbit[e]riumok”-nak gúnyolta, akikkel szemben népítéletre szólította fel az elvtársait.22 A pellengérre állított „reakciós ellenforradalmárok”-at pedig azzal fenyegette meg, hogy velük szemben „érdemük szerint fogunk elbánni, ha mindjárt reverendát viselnek is.”23
A Tanácsköztársaság Szentendrén 1919. március 22-én délután vette kezdetét, amikor Vásárhelyi Kálmán kikiáltotta a város főterén összehívott népgyűlésen a proletárdiktatúrát Ezzel egyidejűleg a Vágó Béla belügyi népbiztoshelyettes által kiküldött Joanovics Sándor24 a városháza tanácstermében, a tisztviselők jelenlétében megfosztotta hivatalától a polgármestert helyettesítő Starzsinszky László főjegyzőt.25
A diktatúra kezdetén sokan a felvételüket kérték a pártba. Kimondottan nekik szánt figyelmeztetésként jelent meg az a vezércikk, amely mindazokat, akik – úgymond – „a proletárérdekekkel kibékíthetetlenül ellentétes egyházi érdekek szolgálatában állnak”, a proletárok árulóinak bélyegezte, sőt mi több: a forradalmi törvényszék elé állításukat is kilátásba helyezte. 26
A központi rendeleteket megelőzve, a diktatúra gyors kiépítése és megszilárdítása érdekében életbe léptetett radikális rendelkezések alig néhány nap alatt teljesen átalakították a kisváros
életét. Miután a munkástanács legelső határozatával betiltotta a „helybeli klerikalizmus és reakció szolgálatában álló”, Kucsera káplán által szerkesztett Szentendrei Néplapot,27 a lakosság csak a kézről-kézre adott pártlapból, utcai hirdetményekből, valamint városszerte több nyelven „kidoboltatott” közleményekből tájékozódhatott a – korábban soha nem látott mennyiségben kiadott –rendeletekről.28 A hangzatos frázisokat tucatnyi radikális intézkedés követte, amelyek során karhatalmi ellenőrzés alá kerültek a kisváros korábbi elitjéhez tartozó személyek.29 A város szerb ajkú, ortodox felekezetű prominensei közül Csamprágh István,30 Huzsvik Vazul,31 Husvik Lyubomir,32 Terzin Lázár,33 Mojits Péter34 – más felekezetű és anyanyelvű polgártársaikkal együtt – a város multietnikus társadalmából kirekesztett, jogfosztott és megbélyegzett közellenséggé váltak.35 Amennyire létfontosságú volt a helyi funkcionáriusok számára az új rendszer berendezkedése és fennmaradása érdekében a hagyományos városi elit sakkban tartása, ugyanezen elv indokolta – a korábbi kultúrharcos kereteken túllépve –az úgynevezett „klerikális reakcióval” való leszámolást is, mivel az egyházakat – egyrészt a velük szembeni eszmei-világnézeti ellentétek, másrészt azok társadalmi beágyazottsága miatt is – joggal tekinthették a diktatúra legveszedelmesebb el-
Sz. n.: Kik nem ünnepeltek? In: Új Kor, 1919. 03. 23., 1–2.
Sz. n.: Pártügyek. In: Új Kor, 1919. 03. 16., 3.
Joanovics Sándor (1868–1953) az MSZDP, majd a KMP tagja, a Tanácsköztársaság kezdetén Kun Béla belgrádi követe, a belügyi népbiztos megbízottja, később a Pestvármegyei Direktórium (Szovjet) elnöke és a Forradalmi Kormányzótanács által teljhatalommal felruházott kormányzótanácsi biztos. BFL VII.5.c. 8216/1920. 882/919. jelentés Joanovics Sándor kihallgatásáról, 1919. 11. 02, fol. 39r–40r. Berényiné–Fodor–Fuchs et al. 2006: 180–181. A Nemzetközi Szocialista Szövetség (Federáció) Délszláv Frakciója titkára 1919. július 25-én őt kérte fel a szervezet elnöki tisztségének betöltésére, azonban a Tanácsköztársaság augusztus 1-jén bekövetkezett bukása miatt már nem kerülhetett sor a megválasztására. Kővágó 1959: 173–174. MNL PML IV.415.b/1. XI-3637-1921. fol. 30r; 33v; 118r; G. Sin 1976: 60–62. A Tanácsköztársaság alatti szentendrei városvezetés hivataltörténetéről lásd: Szerényi 1969: 146–149, G. Sin 1976: 64–76; Vigh 1979: 64–65; G. Sin 1981: 23–24; Magyar 2019: 27–29; Magyar 2020: 35. Sz. n.: Legyünk résen. In: Új Kor, 1919. 04. 20., 3. MNL PML XV.21.a/1. 5721/1920. főlajstromszámú per irataihoz csatolva: Szentendrei Munkástanács jegyzőkönyve (a továbbiakban: Mt. jkv.) 1919. 03. 22., 1. napirendi pont és határozat, fol. 77v–78r; MNL PML IV.408.b. 6125/1918, Kucsera Ferenc főszerkesztő lapterjesztés engedélyezése tárgyában, 1918. 02. 12. MNL PML XVI.25. 1728/1919. és 2733/1919; sz. n.: Választások. In: Új Kor, 1919. 04. 06., 1. Magyar 2020: 37. Csamprágh István (1871–?) keresztvivő főesperes, a Budai Szerb Ortodox Püspökség titkára, konzisztóriumi jegyzője és hitéleti referense, a „Javor” Olvasókörrel Egybekötött Görögkeleti Szerb Egyházi Dalkör vezetője, a Szentendrei Takarékpénztár felügyelőbizottságának elnöke. Kormos 1918: 952; MTCN 1918: 461; Pethő–Biczák–Dietz et al. 2006: 30; Krestić 2018: 139.
Husvik Vazul (1874–1975) szentendrei szerb ortodox plébános, városi képviselő és a Szentendrei Takarékpénztár felügyelőbizottságának tagja. Kormos 1918: 952; Pethő–Biczák–Dietz et al. 2006: 68. Husvik Lyubomir városi tanácsos, földbirtokos, tejgazdaság-tulajdonos, fuvaros. MNL PML XVI.25. 2146/1919; 2813/1919; 3354/1919. Terzin Lázár egyházmegyei tanfelügyelő, a Szentendrei Takarékpénztár főkönyvelője. MTCN 1918: 462; Kormos 1918: 952. Mojits Péter (1881–?) főjegyző, közigazgatási tanácsnok, a Szentendrei Takarékpénztár igazgatósági tagja. MNL PML IV.478. Szentendre város, fol. 1r; MNL PML V.373.f. 10. köt. 3/1919; Kormos 1918: 952; Pethő–Biczák–Dietz et al. 2006: 95. MNL PML XV.21.a/1. B 5721/1920. Mt. jkv. 1919. 03. 22., 5. napirendi pont és határozat, fol. 79r–79v; sz. n.: Forradalom és Statárium! In: Új Kor, 1919. 03. 25., rendkívüli kiadás, 2.
MAGYAR ENDRE LÉNÁRD
PÜSPÖKSÉG SZENTENDREI INTÉZMÉNYEIT ÉRINTŐ EGYHÁZPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN
lenfelének. Ezért az antiklerikális sajtópropaganda egyfelől „a lelkek teljes átformálására”36 tett kísérletet, másfelől az egyház prominenseinek megfélemlítésére, erkölcsi befolyásuk megtörésére, a közéletből és – mindenekelőtt – a közoktatásból való kiszorítására irányult. Az Új Kor című pártlap nem kímélte Zubkovics György püspököt sem.37 A lapban megjelent szerző nélküli, vitriolos cikkek előbb a Népköztársaság idején,38 majd később a Tanácsköztársaság időszakában is azzal vádolták a „Belzebubnak” titulált püspököt, hogy lepaktált az ellenforradalmárokkal, akik egy feltételezett cseh támadás hírére szerb csapatok behívására kérték, miközben – úgymond – a „fölkent kezeit nyaldosták”.39
A pártlap később is felszínen tartotta az elhíresült követjárás történetét, amellyel kapcsolatban nem mulasztotta el az elvtársakat a „határtalan falánkságú imperialisták félrevezetett megszálló csapatának” fenyegető rémképére emlékeztetni.40
Egyházügyi szeparáció, „felekezetmentesítés”
A Tanítók Szakszervezete helyi csoportjának indítványa alapján a Szentendrei Munkástanács rögtön, a március 22-i alakuló ülésén elrendelte az elemi iskolák egyesítését, egyházi fenntartásuk megszüntetését (korabeli szóhasználat szerint: „felekezetmentesítését”) és vezetőik leváltását.41
A pártlap mindezt rövid hírként közölte: „Az iskolákban az állam és [az] egyház azonnal való elválasztását határozták el. A felekezeti iskolák, mint ilyenek megszűnnek. Az állam iskolájában a tanulásnak és tudásnak van helye. A vallás mindenkinek a magánügye.”42
A deklarált célkitűzések megvalósítását a munkástanács a református polgári iskola egyik taná-
rára, Bodó Józsefre bízta, aki előbb tanügyi megbízottként, később a helyi művelődési osztályt vezető művelődési megbízottként irányította az egyház- és kultúrpolitikai rendeletek végrehajtását.43 A tanács a propaganda megszervezésével és a Közoktatási Népbiztosság propagandacsoportjával való kapcsolattartással is őt bízta meg.44 Az iskolák átszervezése néhány nap alatt megtörtént. „Vége van városunkban a csuhások uralmának”45 – harsogta a pártlap. Bodó az iskolák felekezeti jellegének megszüntetését méltató cikkében úgy fogalmazott, hogy a tanács „egy nagyszerű határozattal […] egy csapásra szabaddá tette a papi uralom alatt sínylődő s álerkölcsökkel megmételyezett kultúrát”.46 Akire nem hatottak a patetikus szavak, azokat a megbélyegzéssel és fizikai terrorral fenyegető propaganda kényszerítette behódolásra: „[a]ki az állam, illetve az iskola és az egyház szétválasztása […] ellen izgat, az ellenforradalmár és a forradalmi törvényszék elé kerül” – hirdette öles betűkkel a pártlap.47
A szeparáció az oktatás tartalmát és annak szimbolikus kereteit is gyökeresen átalakította. A z addig általánosan kötelező iskolai hitoktatás helyett – francia mintára – szociális erkölcstan került az új tanrendbe.48 A tanárok és tanítók nem taníthattak mást az iskolákban, „csak pozitív tudományt”,49 egyúttal a feszületeket is eltávolították a tantermekből.50
Néhány aggódó szerb szülő azzal a kéréssel fordult az egyik tanácstaghoz, Sein Szvetozárhoz, hogy járjon közben annak érdekében, hogy a gyermekeik továbbra is az anyanyelvükön tanulhassanak. 51 A munkástanács a kérdés megvitatását követően a következőképpen foglalt állást a kérdésben:
Bodó József tanügyi biztos írását idézi: G. Sin 1976: 122; G. Sin 1981: 41. Zubkovics György (1878–1951) 1913–1951 között a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye püspöke. MTCN 1918: 461; T. Boros 1929: 492; Vujicsics 1997: 53. Sz. n.: A szentendrei „Ébredő magyarok”. In: Új Kor, 1919. 02. 23., 3. Sz. n.: Hol vagytok „ébredő magyarok?” In: Új Kor, 1919. 06. 22., 2. Sz. n.: Nincs feltámadás. In: Új Kor, 1919. 06. 08., 2. MNL PML XV.21.a/1. B 5721/1920. Mt. jkv. 1919. 03. 22., 6. napirendi pont és határozat, fol. 79v–80r. Sz. n.: A szentendrei Munkástanács határozatai. In: Új Kor, 1919. 03. 25., rendkívüli kiadás, 2. MNL PML XV.21.a/1. B 5721/1920. Mt. jkv. 1919. 03. 22., 6. napirendi pont és határozat, fol. 79v–80r; SZRKP 9. doboz, 33/919. sz. jegyzőkönyv a Szentendrei Művelődési Osztály 1919. 04. 22-i alakuló üléséről, 1919. 04. 22. Hitelesített másolat; MNL PML IV.415-b/1. XI-5141-1921. 53/919; Bodó József: Ima. In: Új Kor, 1919. 02. 16., 2; G. Sin 1976: 112; Vigh 1979: 148. MNL PML XV.21.a/1. B 5721/1920. Mt. jkv. 1919. 04. 25., 3. napirendi pont és határozat, fol. 121v–122r. Sz. n.: Végre! In: Új Kor, 1919. 03. 25., rendkívüli kiadás, 2. [Bodó József] Tanügyi biztos: A jövő nemzedékért. In: Új Kor, 1919. 03. 30., 1. Lásd például: Új Kor, 1919. 04. 20., 3; Új Kor, 1919. 04. 27., 3. SZRKP 33. doboz, ad 276/921. Esztergomi Egyházmegyei Tanítók Fegyelmi Tanácsa nem jogerős, sz. n. [ad 800/1919.] ítélete, 1920. 02. 23. Hitelesített másolat. Sz. n.: A szentendrei munkástanács a bíróság előtt. In: Szentendrei Néplap, 1921. 04. 17., rendkívüli kiadás, 4. Sz. n.: A szentendrei munkástanács a bíróság előtt. In: Szentendrei Néplap, 1921. 04. 17., rendkívüli kiadás, 3. Sein Szvetozár (1888–?), 1919-ben választókerületi pénztárnok, a Szentendrei Munkástanács tagja. Sz. n.: Pártügyek. In: Népszava, 1919. 01. 14., 9.
„az iskolák egyesítésével nem célja a magyarizálás. Minden nemzetiség érdekeit megvédeni óhajtja és felhívja a tanügyi népbiztost, hogy az iskolák elhelyezésénél hasson oda, hogy a szerb anyanyelvű növendékek szerbül tanulhassanak, de a felekezeti tendenciákat a tanításból száműzni rendeli.”52
A délszláv–magyar kapcsolatok történetét monografikus szinten feldolgozó Kővágó László, valamint a nemzetiségi és egyházpolitika öszszefüggéseit vizsgáló Bellér Béla közlése szerint Szentendrén a Tanácsköztársaság idején két osztályban folyt szerb nyelvű oktatás. (Kővágó a szerb anyanyelvhasználat engedélyezését a Nemzetközi Szocialista Federáció Délszláv Frakciója közbenjárásának tulajdonította.)53 Sőt, Bellér szerint egy új szerb iskola is megnyílt Szentendrén a Tanácsköztársaság idején.54 Ezzel szemben a rendelkezésre álló források egyértelműen arról számolnak be, hogy a szentendrei felekezeti intézmények államosítását és összevonását követően az elemi iskolák önállósága megszűnt, a tanulók az újonnan létrejött intézményekben (a fiúk a Tanácsköztársasági Elemi Fiúiskolában, a leányok pedig a Tanácsköztársasági Elemi Leányiskolában) folytatták a tanulmányaikat.55 A tanügyi megbízott beszámolója szerint:
„[a] város összes elemi iskolai fiú növendékei a volt róm.[ai] kath.[olikus] fiúiskola épületében, a leány növendékek pedig a zárda épületében helyeztettek el. A [m]unkástanácsban elhangzott kívánságnak megfelelően a szerb anyanyelvű növendékek szerb nyelven nyerhetnek oktatást,
mert ideiglenesen addig is, míg az államosítás bekövetkezik, saját volt tanítónőjük vezetése alatt, külön csoportban oktattatnak.”56
A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 29én kelt XXIV. rendelete szerint valamennyi nem állami nevelési és oktatási intézet, annak ingó és ingatlan vagyonával együtt, köztulajdonná vált. A rendelet csak azok alkalmazását engedélyezte, akik „a Tanácsköztársaság társadalmába és szellemébe beilleszkednek ”, másrészt a z egyházi személyek átvételét ahhoz a feltételhez kötötte, amennyiben a papok, szerzetesek és apácák „világi személyekké lesznek”.57
A volt felekezeti intézmények átvétele és átszervezése következtében az addigi fenntartói testületek (presbitérium, iskolaszék stb.) megszűntek, azok fenntartói és felügyeleti jogkörét a helyi művelődési osztály vette át, az intézményvezetői hatáskört pedig a tanügyi (művelődési) megbízott gyakorolta.58 Személyi ügyekben a tanügyi (művelődési) megbízott előterjesztése alapján foglalt állást a munkástanács, majd a tanácsi határozat felterjesztését követően a végső döntést a Közoktatási Népbiztosság hozta meg.59
A fenntartóváltás következtében a volt felekezeti pedagógusok illetményeit 1919 áprilisától kezdődően a városi pénztár folyósította. Addigi bérüket, pótlékaikat és segélyeiket változatlan összegben megkapták, sőt a munkástanács rendeletére a közpénztár a kántori teendők és egyéb egyházi szolgálatok végzésétől eltiltott tanítók bevételkiesését is pótolta.60
A pedagógusok egzisztenciális kiszolgáltatottsága – a fizetésemelés ellenére is – a velük szemben
MNL PML XV.21-a/1. 5721/1920. Mt. jkv. 1919. március 25., 10. napirendi pont és határozat. fol. 89v–90r.
Kővágó 1959: 174; Kővágó 1962: 268, 414; Kővágó 1964: 201; Bellér 1969a: 11. Kővágó a Nemzetközi Szocialista Szövetség (Federáció) Délszláv Frakciója közbenjárásának tulajdonította a szerb nyelvű oktatás biztosítását: Kővágó 1964: 201. A frakció szentendrei szervezetéről: Kővágó 1962: 266.
Bellér Béla: Egyenjogú népek hazája. In: Népszava, 1989. 03. 21., 4.
A felekezeti intézmények összevonásáról és átszervezéséről: MNL PML XVI.25. 3801/1919. Szentendrei Művelődési Osztály elnökhelyettesének 178/1919. jelentése a Szentendrei Munkástanács Intézőbizottságának, 1919. 07. 27; SZRKP 9. doboz, 33/919. sz. jegyzőkönyv a Szentendrei Művelődési Osztály 1919. 04. 22-i alakuló üléséről, 1919. 04. 22. Hitelesített másolat; MNL PML IV.415-b/1. XI-5141-1921. 53/919. MNL PML XV.21-a/1. 5721/1920. Mt. jkv. 1919. március 28., 4. napirendi pont, fol. 93r. Forradalmi Kormányzótanács XXIV. rendelete a nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vételéről, 1919. 03. 29. In: Tanácsköztársaság, 1919. 04. 01., 1; Közoktatásügyi Népbiztosság 7. K. N. rendelete, 1919. 04. 12. In: Tanácsköztársaság, 1919. 04. 13., 03; MNL PML XVI.18.c. 3923/1919. Pestvármegye Művelődési Osztálya 172/1919. rendelete a nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vételéről, 1919. 05. 30. Az országos gyakorlatról: Donáth 2020: 57. A szentendrei apácák átvételéről: MNL PML XVI.25. 3814/1919. Szentendrei Munkástanács Intézőbizottsága jelentése a Közoktatásügyi Népbiztosságnak, 1919. 07. 30; sz. n.: A szentendrei asszonyokhoz! In: Új Kor, 1919. 04. 06., 1; G. Sin 1976: 110–111. A művelődési osztályok és a művelődési megbízottak hatásköréről: A Forradalmi Kormányzótanács LIV. rendelete. In: Tanácsköztársaság, 1919. 04. 13., 1–2; MNL PML XVI.5.a. Közoktatásügyi Népbiztosság 88.886/1919. IX-1. rendelete a művelődési osztályok megalakításáról, 1919. 06. 02., 552–555; 656; 557–559. Lásd például: MNL PML XVI.25. 3814/1919. Szentendrei Munkástanács Intézőbizottsága jelentése a Közoktatásügyi Népbiztosságnak, 1919. 07. 30. MNL PML XVI.25. 1780/1919. Hitközségi iskolák és tanítók átvétele, 1919. 04. 03.; uo. 3267/1919. A volt felekezeti, állami kezelésbe vett iskolák személyi és dologi kiadásainak megtérítése, 1919. 01. 18.
MAGYAR ENDRE LÉNÁRD
PÜSPÖKSÉG SZENTENDREI INTÉZMÉNYEIT ÉRINTŐ EGYHÁZPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN
támasztott elvárások radikalizálódásával egyenes arányban fokozódott. Mivel a Tanácsköztársaság az iskolákat az ideológiai-világnézeti hadszíntér kiemelt területének tekintette, a (legalább látszólagos) elvi azonosulás bizonyos gesztusait is elvárta tőlük. Így például kötelesek voltak felesküdni az új rendszerre, a gyermekeket „szocialista szellemben” nevelni, valamint az úgynevezett szerdai pártnapokon és a május 1-jei felvonuláson is részt venni.61 1919. április végétől a tanítók feladatköre propagandatevékenységgel is kiegészült.62
A Tanácsköztársaság által átvett pedagógusok kimondottan hátrányos helyzetbe kerültek azáltal is, hogy a nevelés-oktatás tartalmi elemein kívül személyügyi kérdésekben is az újonnan kinevezett pártfunkcionáriusok döntöttek. Ennek egyik érzékletes példája Rádits Mária szerb tanítónő esete.63 A történet úgy kezdődött, hogy a Délszláv Szocialista Frakció Katyanszky János tanító64 alkalmazását kérte a szentendrei elvtársaktól.
A Szentendrei Munkástanács úgy döntött, hogy akár a két pedagógus kölcsönös cseréje útján is eleget tesz a pártvonalon érkezett kérésnek, amellyel kapcsolatban a tanügyi megbízottat „sürgős eljárásra” utasította. Ami ezt az esetet a személyi ügyek sokaságából kiemeli, az a határozat rendhagyó indoklása, mely nem sok kétséget hagy afelől, hogy a tanács ezügyben valószínűleg a tanítónő előzetes meghallgatása nélkül döntött. Az indoklásban ugyanis mindöszsze az állt, hogy Katyanszky
„feltétlen megbízható elvtárs, ki a régi klerikális és reakciós tanügyi hatóságok által szocialista magatartása, az iskola és egyház szétválasztásának propagálása miatt állandó üldöztetésnek volt kité-
ve, a kérelmet magáévá teszi, […] a Munkástanács legmelegebb pártolásával.”65 A határozat hátterében tehát tisztán párt- és káderpolitikai szempontok álltak. Katyanszky a későbbiek során meglehetősen ügybuzgó elvtársnak bizonyult. Egy pártnapon a múlt és a jövő szocialista társadalmának iskolájával kapcsolatos nézeteiről tartott előadást,66 a nyári szünetben pedig önkéntes szolgálattételre jelentkezett a Vörös Őrséghez.67
Chudy Ferenc, a Szentendrére kiküldött különítmény parancsnoka is említette az ő szerepét a helyi ellenforradalom 1919. június 25-i elfojtásában. Vallomása szerint Katyanszky fegyvert kért tőlük és csatlakozott hozzájuk, a különítményeseket a felkelők lakásához vezette és felvilágosítást adott róluk, Kucsera Ferenc káplánt pedig azzal vádolta, hogy „az ellenforradalom kitörését harangszóval ő jelezte volna”.68 A Tanácsköztársaság bukása után (többek között Móricz Zsigmonddal együtt) a szentendrei rendőrség őrizetébe került, ahonnan 1919. szeptember 1-én a román megszálló katonaság több, mint 40 társával együtt önkényesen elhurcolta. 1919. szeptember 5-én, meglepő módon, az összes foglyot indoklás nélkül szabadon engedték. Ezt követően Katyanszkynak nyoma veszett.69 Egészen másként alakult Rádits tanítónő sorsa. Nem tudjuk, hogy végül mi vezetett ahhoz (vélhetően nem a tanács tagjain múlt), hogy Katyanszky átvételével egyidejűleg a tanítónő mégis megtarthatta szentendrei állását. Csamprágh István több, mint két évtizeddel későbbi emlékirataiban is elismeréssel adózott a tanítónő bátor helytállásának a kommün alatt. Csamprágh
MNL PML XV.21-a/1. B 5721/1920. Mt. jkv. 1919. április 22., 14. napirendi pont, fol. 119r; sz. n.: Május elseje Szentendrén. In: Új Kor, 1919. 05. 04., 2; sz. n.: A szentendrei munkástanács a bíróság előtt. In: Szentendrei Néplap, 1921. 04. 17., rendkívüli kiadás, 2–3. (Benedek Árpád és Györe Ödön tanúvallomása); a pedagógusokkal szembeni ideológiai elvárásokról: Kelemen 2007: 125; Donáth 2020: 58–59. A Forradalmi Kormányzótanács LXXIX. rendelete. In: Tanácsköztársaság, 1919. 04. 30., 1. Bővebben: Donáth 2020: 59. Rádits Mária (1885. 08. 14. – ?) 1903-ban szerzett elemi iskolai tanítói oklevelet a Zombori Görögkeleti Szerb Tanítóképzőben, 1904–1907 között Zomborban óraadó, 1907–1917 között Bosznia-Hercegovinában (Nišićiben, majd Szarajevóban) tanított, 1917. 09. 01-től a Szigetcsépi Szerb Iskola, 1918. 09. 01-től a Szentendrei Görögkeleti Szerb Iskola, 1919. 03. 22-től a Szentendrei Tanácsköztársasági Elemi Fiúiskola teljes állású tanítónője. SZRKP 34. doboz, ad 361. ikt.sz. Bejelentőlap Rádits Mária tanítónő átvételéről 1919. 04. 24-én (1919. 03. 22-i hatállyal); Čamprag 2018: 62. Katyanszky János (1891. 10. 03. – ?) 1911-ben szerzett elemi iskolai tanítói oklevelet a Zombori Görögkeleti Szerb Tanítóképzőben, 1911–1913 között helyettes tanító az Újvidéki-, majd a Majsi Görögkeleti Szerb Iskolában, 1913. 09. 01-től teljes állású tanító a Csobánkai Görögkeleti Szerb Iskolában, 1914. 09. 01. – 1919. 03. 31. között katonai szolgálatot teljesített, 1919. 04. 01. – 1919. 05. 05. között a Délszláv Szocialista Frakció budapesti szerkesztőségi irodájában dolgozott, 1919. 05. 06-tól a Szentendrei Tanácsköztársasági Elemi Fiúiskola teljes állású tanítója. SZRKP 34. doboz, ad 361. ikt.sz. Bejelentőlap Katyanszky János tanító átvételéről 1919. 05. 06-án (1919. 04. 26-i hatállyal). MNL PML XV.21-a/1. 5721/1920. Mt. jkv. 1919. április 25., 9. napirendi pont és határozat, fol. 123r–123v. Sz. n.: Szerdai pártestély. In: Új Kor, 1919. 06. 01., 4; sz. n.: A felnőttek szabadiskolája. In: Új Kor, 1919. 06. 15., 3. Vigh 1979: 156. BFL VII.5.c. 7901/1920. Szentendrei Rendőrség, jegyzőkönyv Chudy Ferenc kihallgatásáról, 1919. 09. 13, fol. 43r. Hitelesített másolat. Móricz 2006: 318–323; MNL OL K 579. PTI 653. f. 3. cs. 1919-T-25692. Pestvidéki Kir. Ügyészség 1919.El.1.B.38/2. jelentése, 1919. 11. 12, fol. 18v–20r; BFL VII.17.b. 1919-I-33. Váry Albert főállamügyész-helyettes 3325.f.ü./1919. jelentése, 1919. 09. 03.
visszaemlékezése szerint Rádits tanítónő volt az, aki a tanítói lakásában maradt és „védte az iskolát és épületet a vörösök vandalizmusától”, amikor a vöröskatonák és terroristák elfoglalták az iskola épületét, kivéve a tantermet és a tanítói szobácskát. Az ő energikus fellépésének volt köszönhető, hogy nem verték le a bejárat felett lévő vörösmárvány táblát, amelyen a tudomány és oktatás szimbólumai vannak, és amely annak állít emléket, hogy az épületet a szerb nép adományaiból emelték 1797-ben.70
Az egyházi vagyon köztulajdonba vétele
A szekularizációs intézkedések nyitányaként a tanügyi megbízott egy-egy átiratban felszólította a volt egyházi fenntartókat az iskolák készpénzének és értékeinek átadására.71 Ezt követően vette kezdetét az egyházi, hitfelekezeti és az általuk kezelt alapítványok ingó és ingatlan vagyonának zár alá vétele. A Szentendrei Munkástanács 1919. április elején értesült Fáber Oszkár táviratáról, amelyben a tanácsokat az egyházak vagyonának haladéktalan őrizetbevételére szólította fel.72 Ennek végrehajtása, egyértelmű és részletes útmutatás hiányában, a helyi tanácsok belátása szerint kezdődött meg.73 Több héttel később jelent meg az eljárás részletes szabályait tartalmazó 13. K. N. rendelet, mely szerint a templomok, kápolnák és a vallásos szertartáshoz szükséges felszerelések mentesültek a köztulajdonba vétel alól.74
A szentendrei szerb ortodox vagyonleltárak azonban ettől eltérő gyakorlatot tükröznek: a kiküldött leltározó bizottságok – a gyertyatartótól az
ikonosztázig – valamennyi templomi felszerelést és berendezési tárgyat tételesen összeírtak. Ez a sajátosság azzal magyarázható, hogy mire a végrehajtási rendelet aláírásán megszáradt a tinta, a szentendrei ortodox egyházi vagyon köztulajdonba vétele már megtörtént: 1919. március 31-ig csaknem minden ingó és ingatlan vagyon átvétele lezajlott, csupán az izbégi ortodoxtemplom-alap (alapítvány) leltározása húzódott április 5-ig.75 Az egyházi ingatlanok köztulajdonba vételével kapcsolatban csak a Budai Görögkeleti Püspökség szentendrei ingatlanjaira vonatkozó tervek megvalósítása ütközött jelentős akadályokba. A problémák akkor kezdődtek, amikor a munkástanács 1919. április elején elrendelte a szentendrei szerb iskola épületének és udvarának kisajátítását a Vörös Őrség számára. A direktórium elnöke egyrészt azzal indokolta az erre vonatkozó döntést, hogy az épület az iskolák összevonása folytán fölszabadult, ezért annak átadásával a Vörös Őrséget bárki könnyen megtalálhatja a város közepén.76 Minden bizonnyal a tanácstagok közötti egyetértés hiányára utal az a tény, hogy bár az ügyet az április 4-i ülésen tárgyalta a tanács, az erről szóló határozat hiányzik a jegyzőkönyvből, csak egy 10-i keltezésű kivonat maradt fenn a direktóriumi iratok között.77 Ez ügyben a szerb dalárda78 és a földmívelők szövetkezete79 tiltakozó beadvánnyal fordult a munkástanácshoz, amelyben az iskola épületének rekvirálása helyett annak átengedését kérték, 60 tanuló saját költségen történő hitoktatása céljára.80 Feltételezhetőleg az adhatott lehetőséget és némi bátorítást a tiltakozás huszonöt fő részé-
Čamprag 2018: 62. Pontos dátum hiányában, az említett „terroristák” alapján feltételezhető, hogy a leírt esemény 1919. 06. 25-én este, a szentendrei ellenforradalom megtorlására kiküldött különítmény érkezésekor történhetett.
Magyar 2020: 59.
MNL PML XV.21-a/1. 5721/1920. Mt. jkv. 1919. március 28., 4. napirendi pont és határozat, fol. 93r–94r; Görögkeleti Szerb Iskola Alap lefoglalt értékeinek utólagos összesítése: Magyar 2014: 132. MNL PML V.373.b. 268. köt. 1759. bejegyzés, 1919. 04. 02. Lásd például: MNL PML XVI.18.c. 2740/1919. A Szentendrei, az Ürömi és a Pomázi Járási Direktórium közötti levelezés Fáber körrendeletének értelmezéséről; Fazekas 1997: 67; Szőts 2019. Közoktatásügyi Népbiztosság 13. K. N. rendelete, 1919. 04. 27. In: Tanácsköztársaság, 1919. 03. 27., 2; ezt 1919. 05. 11én kapta meg a Szentendrei Direktórium, amelyet 14-én továbbított a tanügyi megbízott számára: MNL PML V.373.b. 4142/1919. ad 2538/1919. MNL PML XVI.25. 1742/1919. Hitközségek ingó és ingatlan vagyoni leltárai, 1919. 04. 01; MNL PML V.373.b. 4142/1919. Szentendrei Görögkeleti Szerb Egyházközség templomainak és alapítványainak vagyonleltára. Csiprovácska: fol. 64r–65v; Grecska: fol. 66r–67r; Preobrazsánszka: fol. 68r–70r; Pozsarevácska: fol. 88r–89v; Budai Görögkeleti Püspökség, püspöki nyaraló, Szaborna-székesegyház: fol. 72r–84v; Izbégi Görögkeleti Szerb Templom-alap: 90r–91v; Izbégi Görögkeleti Szerb Egyházközség: fol. 92r; Opovácska: fol. 94r; Szentendrei Görögkeleti Szerb Egyházközséget egységesen illető alapok: fol. 96r–96v.
MNL PML XVI.25. 1921/1919. Kivonat a Szentendrei Munkástanács 1919. 04. 04-én kelt sz. n. határozatából, 1919. 04. 10. MNL PML XVI.25. 1921/1919. Kivonat a Szentendrei Munkástanács 1919. 04. 04-én kelt sz. n. határozatából, 1919. 04. 10. „Javor” Olvasókörrel Egybekötött Görögkeleti Szerb Egyházi Dalkör. MNL PML IV.477. 46. doboz, Szentendre, 5/3. Urosevics 1969: 10–17; Sebestyén 2012: 92–94. Szerb Földmívesek Szövetkezete. Központi Értesítő, 1906. 07. 12., 1201.
MNL PML XVI.25. 1921/1919. A szentendrei szerb dalárda kérelme a Szentendrei Munkástanácshoz. A felzeten olvasható feljegyzés dátuma: 1919. 04. 09.
MAGYAR ENDRE LÉNÁRD
PÜSPÖKSÉG SZENTENDREI INTÉZMÉNYEIT ÉRINTŐ EGYHÁZPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN
ről aláírással, név szerint vállalt kifejezésére, hogy a petíciót Szulyovszky Sándor politikai megbízott is aláírta.81 A szerb iskola köztulajdonba vételét azonban nem sikerült megakadályozni. A Vörös Őrség még április elején átköltözött az épületbe.82
A Budai Szerb Püspökség nyári rezidenciaként használt palotájának és melléképületeinek sorsával kapcsolatban többféle elképzelés is felmerült. A munkástanács kezdetben oda kívánta átköltöztetni a szegényházat, illetve ugyanott egy orvosi rendelő és egy kórház kialakítását is elrendelte.83
A tanügyi megbízott később a (volt református polgári iskolához tartozó) internátus átköltöztetését javasolta a palota főépületébe, a gazdasági melléképületekben pedig egy iskolai napköziotthon kialakítását indítványozta, amelyhez a munkástanács és a Szentendrei Lakásbizottság is hozzájárult.84 Amikor már-már úgy tűnt, hogy eldőlt a püspöki palota sorsa, váratlan fordulatot vett a történet: a megye első számú vezetője, a szerb ortodox családból származó, szentendrei erdőszéli villával és kiterjedt rokonsággal rendelkező Joanovics Sándor akadályozta meg a nagyívű tervek megvalósítását.
A források hiánya miatt nem tudjuk, hogy mi történt az ügyben az 1919. április közepétől május közepéig tartó időszakban. Mindössze egy epés megjegyzésekkel és célzásokkal tűzdelt véleménycikk áll rendelkezésre, mely szerint bizonyos „érdekeltek” és „külföldi előkelőségek” minden követ megmozgattak azért, hogy a püspökség szentendrei vagyonát idegen érdekeltségnek minősíthessék.85
Mindez akkor realizálódott, amikor a Szentendrei Direktórium Joanovics 1919. május 18-i rendeletét kézhez kapta, amely a püspöki palotát és annak tartozékait a szerb nemzeti alap tulajdonát képező „területen kívüliséget élvező” intézménynek nyilvánította. A rendelet Joanovics és Kun Béla külügyi népbiztos hozzájárulása nélkül eszközölt
minden „házkutatást, rekvirálást, vagy bármely néven nevezendő hatósági intézkedést” megtiltott, ezzel ellenkező eljárás esetén a vétkesek forradalmi törvényszék elé állítását helyezte kilátásba.86
Mindez annál is inkább különös, mivel Joanovics a Tanácsköztársaság kikiáltását követő hatalomátvétel egyik kulcsszereplője volt Szentendrén, később az alispánt is ő távolította el hivatalából.87 A június 10-i megyei tanácsülésen pedig azt hangoztatta, hogy „a burzsoáziával szemben a legjobb felvilágosító eszköz a puskatus.”88 Éppen ezért a kortársak valószínűleg a legkevésbé róla feltételezték volna azt, hogy a diktatúra helyi szervei és a püspökség közötti konfrontáció során az egyházi érdekek védelmére kel.
A kialakult patthelyzeten az sem változtatott, hogy 1919. június elején az ügyben jelentéstételre utasított vallásügyi likvidáló biztos, Fáber Oszkár a Forradalmi Kormányzótanácsnak küldött jelentésében egyértelműen állást foglalt az egyházakkal kapcsolatos egyenlő bánásmód elve mellett:
„Ezen liquidálás során a görögkeleti szerb egyház a többi egyházakkal és hitfelekezetekkel teljesen egyforma elbánásban részesíttetik, a mennyiben annak az ez idő szerint meg nem szállott területeken lévő összes ingó és ingatlan vagyona –a templomok s azoknak isteni tiszteleteknél használt felszerelései kivételével – leltárba foglaltatik és köztulajdonba átvétetik.”89 Kézenfekvő a kérdés, hogy miként történhetett meg az az országos viszonylatban is rendhagyó eset, hogy – Fáber egyértelmű állásfoglalása ellenére is – meghiúsultak a püspökség szentendrei központjának köztulajdonba vételére, átalakítására, közcélú hasznosítására vonatkozó nagyívű tervek és elképzelések. Milyen érdeke fűződhetett egy magas rangú kommunista vezetőnek a hatályos rendeletekkel és a tisztségével is egyértel-
Szulyovszky Sándor (1884–1922) géplakatos, a Tanácsköztársaság idején politikai megbízott, 1919. 03. 24. – 1919. 03. 24. között az ideiglenes munkásdirektóriumban „népbiztos”, 1919. 03. 24. – 1919. 04. 11. között a „négytagú” Szentendrei Direktórium tagja, 1919. 04. 11-től a Szentendrei Intézőbizottság tagja, 1919. 06. 07. – 1919. 07. 07. között a Szentendrei Direktórium tagja, a Tanácsköztársaság bukásáig Kalocsa kormányzótanácsi biztosa, 1920–1921 között a róla elnevezett politikai per első rendű vádlottja. MNL PML VII.101.a/B 163. köt. 1713; MNL PML XVI.25. 3468/1919. fol. 1r; G. Sin 1976: 64–68; Magyar 2019: 25–26; Magyar 2020: 84. BFL VII.5. c. 7901/1920. II. köt. Jegyzőkönyv: Sárközy Aladár rendőr őrmester vallomása, 1919. 12. 05. fol. 146 r; Magyar 2020: 39. MNL PML XV.21-a/1. 5721/1920. Mt. jkv. 1919. 03. 22, 10. határozat, fol. 81r. MNL PML XV.21-a/1. 5721/1920. Mt. jkv. 1919. 04. 01, 8. napirendi pont és határozat, fol. 98r; MNL PML XVI. 25. 1880/1919. Tanügyi megbízott rekvirálási kérelme, 1919. 04. 07, fol. 3r; Szentendrei Lakásbizottság határozata a palota és a melléképületek igénybevételéről, 1919. 04. 15, fol. 2r; G. Sin 1976: 108. Sz. n.: A püspök úr palotája. In: Új Kor, 1919. 04. 13., 2. MNL PML XVI. 25. 2704/1919. 191/eln.1919. számú határozat és Csamprágh István püspöki titkárnak küldött átirat. Magyar 2019: 28; Berényiné–Fodor–Fuchs et al. 2006: 242.
Idézi: G. Sin 1976: 146.
MNL OL K 26 PTI 601. f. 2. cs. 1212. csomó, XXXI. tétel. 1949/1919. fol. 3r.
műen összeférhetetlen szerepvállaláshoz? Miért állt érdekében a pozícióját kockára tenni, és vélhetően mit nyerhetett mindezzel?
A fennmaradt iratok alapján egyértelmű válasz helyett csak feltételezés, pontosabban: egy lehetséges válasz fogalmazható meg. Joanovics az első világháború alatt meggazdagodott üzletemberből (gyártulajdonosból) lett igazán jó taktikai érzékkel rendelkező politikus.90 Előrelátó, igazi „túlélő alkat” volt, aki a proletárdiktatúra bukása utáni időkre, saját politikai és egzisztenciális túlélésére is gondolva igyekezett biztosítékot szerezni a maga számára. Egyrészt erre utal, hogy Joanovics a Tanácsköztársaság bukása utáni kihallgatása során azzal magyarázta a diktatúra alatti szerepvállalását, hogy „mint gazdag és tekintélynek örvendő polgár hasznára lehetek a polgári osztálynak.”91
Hasonlóképpen nyilatkozott a Szentendrei Munkástanács tagjai elleni büntetőper főtárgyalásán is, amelynek során azt állította, hogy az 1919. június 24–25-i ellenforradalom idején a szentendrei burzsoázia védte a családját és ezért ő „viszont szolgálatként” rábeszélte Korvin Ottót92 a felkelés elfojtására kiküldött parancsnok, Chudy Ferenc letartóztatására.93
Nem ez volt az egyetlen eset, amikor Joanovics személyes és hivatali összeköttetései révén –a rendelkezésére álló mozgásteret kihasználva – bizonyos gesztusokat tett a polgárság érdekében. Az ellene indult bűnvádi eljárás során a Tanácsköztársaság alatt üldözött, illetve túszként fogvatartott szentendrei polgárok vették a védelmükbe, akik úgy nyilatkoztak, hogy amikor 1919. június végén
„az úgynevezett fehér ellenforradalmat a [k]ommunisták leverték s a fehérek közt vérfürdőt szándékoztak rendezni – ekkor Joanovics Sándor, a volt [P]estvármegyei Direktórium elnöke megjelent Szentendrén, a kedélyeket lecsillapította, s ta-
pintatos rendelkezéseivel számos ember életét és vagyonát megmentette”.94
A nyilatkozatot a szentendrei szerb polgári és egyházi elithez tartozó Terzin Lázárné, Husvik Vazul, Dumtsa Antal,95 Csamprágh István és Husvik Lyubomir is aláírta. Ezzel egybehangzó nyilatkozatot tett a szentendrei ellenforradalmárok vezetője, dr. Weresmarthy Miklós is, aki úgy vélte, hogy Joanovics védelmezte a szentendrei polgárságot, a diktatórikus intézkedéseket enyhítette, az 1919. április végén letartóztatott túszokat az ő közbenjárására engedték szabadon, és úgy értesült, hogy az elfogott és tömeges kivégzésre ítélt felkelők – köztük ő maga is – Joanovicsnak köszönhették a megmenekülésüket.96 Úgy vélem, Joanovics számára – az idő előrehaladtával – a rendszer mind biztosabbnak ígérkező bukása utáni időkre megtérülő befektetés, életbiztosítás lehetett az a kettős szerep, amelyet nemcsak az elvtársai (a Forradalmi Kormányzótanács, a Pestvármegyei és a Szentendrei Direktórium), hanem a szentendrei polgárság (egy része) számára is hitelt érdemlő módon színre vitt és végig játszott. Minden bizonnyal ez állhatott a Budai Szerb Ortodox Püspökség szentendrei központja számára különleges védettséget jelentő, területen kívüli státusz biztosításának hátterében. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Tanácsköztársaság alatt az államosított felekezeti intézmények, valamint a köztulajdonba vett egyházi vagyon a diktatúra bukását követő bő egy hónapon belül visszakerült azok jogos tulajdonosaihoz, illetve korábbi fenntartóihoz.97 Az egyházak anyagi téren elszenvedett veszteségeit minden bizonnyal könnyebb volt orvosolni, mint a megcsonkított ország meghasonlott társadalmán belül elmélyült, egy évszázaddal később is átörökített sérelmeket és ellentéteket.
Vélhetően nem a történelem, inkább a párttörténeti legendárium tárgyköréhez tartozik, mégis érdemes utalni arra, hogy egy munkásmozgalmi életrajzi lexikon szerint Joanovics a II. világháború idején kétszer is kiszabadult a Gestapo fogságából. Balanyi–Csiba–Erősvári et al. 1985: 40. BFL VII.5.c. 8216/1920. Budapesti Államrendőrség Főkapitánysága, jegyzőkönyv Joanovics Sándor kihallgatásáról, 1919. 09. 03., fol. 13r.
Korvin Ottó (1894–1919): a Tanácsköztársaság idején a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának vezetője. Bödők 2020: 147–150.
Sz. n.: Dr. Kucsera Ferenc káplán meggyilkoltatása. In: Szentendrei Néplap, 1921. 02. 16., rendkívüli kiadás, 3. BFL VII.5.c. 8216/1920. Nyilatkozat, 1919. 08. 07. Dumtsa Antal 1914-től járásbíró, Dumtsa Jenő szentendrei polgármester unokatestvére. Pethő–Biczák–Dietz et al. 2006: 43. BFL VII.153.a. 362/1920. Dr. Weresmarthy Miklós közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata, 1920. 10. 10. MNL PML V.373.b. 4142/1919. Szentendre polgármesterének határozata, 1919. 08. 27., 1919. 09. 01; sz. n.: Az iskolák az iskola fönntartóknak visszaadatnak. In: Szentendrei Néplap, 1919. 08. 31., 4; Katona 1996: 42.
MAGYAR
PÜSPÖKSÉG SZENTENDREI INTÉZMÉNYEIT ÉRINTŐ EGYHÁZPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN
Források
Budapest Főváros Levéltára, Budapest (BFL)
VII.153.a. Rónay Károly közjegyző iratai. Okiratok, 1898–1926
VII.5.c. Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék iratai, (1896–) 1897–1950 (–1952), Büntetőperek iratai. (1896–) 1917–1950 (–1952)
VII.17.b. Budapesti Királyi Főügyészség iratai, 1891–1950, Általános iratok, 1891–1950
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest (MNL OL)
K 26. Miniszterelnökségi Levéltár, (1854–) 1867–1950 (–1973). Központilag iktatott és irattározott iratok, 1867–1944. Párttörténeti Intézettől visszakapott iratok. PTI 601. f. 2. cs. A Forradalmi Kormányzótanács iratai. Elnöki iratok, 1919 K 579. Igazságügyminisztériumi levéltár. 1770–1951. Igazságügyminisztérium. 1867–1949. Általános iratok. 1867–1944 (–1949). PTI 653. f. 3. cs. „T”-tétel (Büntető törvénykezés)
Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára, Budapest (MNL PML)
IV.408.v. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai, 1876–1944 (–1949). Tanácsköztársaság Adatait Gyűjtő Országos Bizottság (TAGYOB) iratai, 1919–1922
IV.415.b/1. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai, 1876–1944. B) Általános iratok, 1876–1944. 1. (kútfőkre tagolt) sorozat, XI. kútfő (Fegyelmi választmány iratai), 1876–1944
IV.477. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye egyesületi alapszabályainak levéltári gyűjteménye. 1888–1944 (–1950), 46. doboz, Szentendre, 5/3. Javor Olvasókörrel Egybekötött Görögkeleti Szerb Egyházi Dalkör
IV.478. Tisztviselők nyilvántartásainak levéltári gyűjteménye, 1883–1944 (–1947). Városi alkalmazottak kimutatásai, Szentendre, 1934
V.373.b. Szentendre város (tanácsának) polgármesterének iratai. 1873–1944 (–1953). Közigazgatási iratok, 1873–1944 V.373.f. Szentendre város (Tanácsának) polgármesterének iratai, 1873–1944 (–1953). Tisztviselők, napidíjasok és egyéb alkalmazottak fizetésének számfejtőkönyve, 10. kötet, 1919 VII.101.a/B. Váci Kir. Országos Fegyintézet iratai 1855–1944 (–1951). Fegyencekre vonatkozó értesítőjegyzékek és törzskönyvek 1855–1944 (–1946). B sorozat, Fegyencek törzskönyvei, 1921 XV. 21. a/1. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete Archívumától visszakapott iratok levéltári gyűjteménye, 1919–1943. Pestvidéki Királyi Törvényszéken, kommunista tevékenység miatt indított büntetőperek iratai, 1919–1943. 1. sorozat. Büntetőügyek iratai, 1919–1940, 1942 XVI.5.a. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye direktóriumának iratai, 1919. Elnöki iratok, 1919 XVI.18.c. Pomázi Járás Direktóriumának iratai, 1919. Direktóriumi iratok, 1919 XVI.25. Szentendre Város Direktóriumának iratai, 1919
Szentendrei Római Katolikus Plébánia Levéltára (SZRKP) 9. doboz, Iktatott iratok, 1919 33. doboz, Iskola, 1882–1945 34. doboz, VI. téka, ad 361. ikt.sz., Tanító ügyek, 1896–1925
Központi Értesítő, 1906 Népszava, 1919, 1989 Szentendrei Néplap, 1919–1921 Tanácsköztársaság, 1919 Új Kor, 1919
Hivatkozott irodalom
áldásy–alexander–alexics et al. 1914 „Klerikális”, „klerikalizmus”, „klerikusok”, „klérus” szócikk. In: Áldásy Antal – Alexander Bernát – Alexics György et al.: Révai Nagy Lexikona, 11. kötet. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1914, 738–739.
balanyi – csiba– erősvári et al. 1985
Balanyi Béla – Csiba József – Erősvári István et al.: Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből. Szentendre: Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, 1985.
bellér 1969a Bellér Béla: A Magyar Népköztársaság és a Tanácsköztársaság nemzetiségi kultúrpolitikája. In: Történelmi Szemle 1–2 (1969), 1–23.
bellér 1969b
Bellér Béla: A Tanácsköztársaság és a vallás. In: Világosság 4 (1969), 212–216.
berényiné– fodor– fuchs et al. 2006
Berényiné Kovács Gyöngyi – Fodor Dorottya – Fuchs György et al.: Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés. Budapest: Pest Megye Önkormányzata – Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára, 2016.
bödők 2020
Bödők Gergely: Vörösterror Magyarországon 1919-ben. In: Sic itur ad astra 70 (2020), 145–171.
ČampraG 2018
Čamprag, Stevan (s. a. r.: Petar V. Krestić): Српство у Сентандреји последњих 40 година Novi Sad – Budimpešta: Muzej Vojvodine – Srpski Institut, 2018.
csizmadia 1977
Csizmadia Andor: Az egyházi vagyon köztulajdonba vételének követelése Magyarországon. In: Világosság 8–9 (1977), 522–529.
csizmadia 1985
Csizmadia Andor: Az állam és egyház különválasztása Magyarországon. In: Világosság 8–9 (1985), 576–584.
csonka 1952
Csonka Róza: A klerikális reakció az ellenforradalom győzelméért. Budapest: Magyar Történelmi Társulat – Művelt Nép Kiadó, 1952.
csűrös 2017
Csűrös András Jakab: Református egyházi élet a Tanácsköztársaság idején. A magyar reformátusság egy válságos időben. (PhD disszertáció.) Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem, Hittudományi Kar, 2017.
cziGány 1999
Czigány Lóránt: Államosított szavaink átvilágítása, avagy szótáríróink diszkrét bája. In: Kortárs 7 (1999), 1–32.
dohy– enyedi –G latz et al. 2002
„Reakció” szócikk. In: Dohy János – Enyedi György – Glatz Ferenc et al.: Magyar Nagylexikon, 12. kötet. Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó, 2002, 337.
donáth 2020
Donáth Péter: Pedagógusok az 1918–1919. évi politikai forgószélben. Tanítóképzők a forradalmak, az idegen megszállás és az ellenforradalmi számonkérés idején. Budapest: Trezor Kiadó, 2020
erdős– k iss 2016
„Klerikális”, „klerikus”, „klérus” szócikk. In: Erdős Attila – Kiss Gábor: Vallási szavak kisszótára. (Az Ékesszólás Kiskönyvtára 42.) Budapest: Tinta Kiadó, 2016, 114.
faber 1911
Faber Oszkár: A klerikális veszély. Budapest: Ádám Nyomda, 1911.
fazekas 1997
Fazekas Csaba: A „Vallásügyi Likvidáló Hivatal” 1919-ben. In: Pölöskei Ferenc – Stemler Gyula (szerk.): Múltból a jövőbe. Tanulmányok. 1. füzet. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, 1997, 63–101.
fazekas 2001
Fazekas Csaba: A Fáber-Apáti per. A Tanácsköztársaság „vallásügyi likvidáló biztosainak” felelősségre vonása 1920-ban. In: Győri Tanulmányok 24 (2001), 17–42.
fazekas 2020
Fazekas Csaba: A „likvidáló hivatal”. Megjegyzések a Tanácsköztársaság egyházpolitikájának intézményi hátteréről. In: Fejérdy András (szerk.): A tanácsköztársaság és az egyházak. Egyházpolitika, keresztényüldözés, egyházi útkeresés. Budapest: Szent István Társulat, 2020. 102–113.
G ellért 2021
Gellért Ádám: A Tanácsköztársaság villanófényben. In: Múltunk 1 (2021), online melléklet, 1–29. In: Múltunk.hu, 2021. 05. 06. http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2021/05/ gellerta_21_1.pdf (letöltve: 2021. 05. 06.)
MAGYAR ENDRE LÉNÁRD
G. s in 1976
G. Sin Edit: Az 1918–19-es forradalmak Szentendrén. (Kézirat.) Szentendre: Ferenczy Múzeumi Centrum Adattára, ltsz. 1244–77, 1976.
G. s in 1981
G. Sin Edit (összeáll.), Bella Mihály – Bugár Nándor – Gönczi Jánosné et al. (szerk.): Fejezetek és források Szentendre város és a Szentendrei Járás munkásmozgalmának történetéből 1890–1945. Szentendre: Magyar Szocialista Munkáspárt Szentendre Városi és Járási Bizottsága, 1981.
G. s in – máté 2000
Sin Edit (összeáll.) – Máté György (szerk.): „Egy évszázad krónikája”. Szentendre 1900–1999. Szentendre: Pest Megyei Könyvtár, 2000.
hatos 2021
Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma. Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története. Budapest: Jaffa Kiadó, 2021.
k atona 1996
Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története. 1002–1992. Szentendre: Hunga-Coord Kiadó, 1996.
k elemen 2007
Kelemen Elemér: A magyarországi pedagógusmozgalom radikalizálódása a 20. század első évtizedeiben. In: Kelemen Elemér: A tanító a történelem sodrában. Tanulmányok a magyar tanítóság 19–20. századi történetéből. (Iskolakultúra-könyvek 32.) Pécs: Iskolakultúra, 2007.
kormos 1918
„Szentendrei Takarékpénztár” szócikk. In: Kormos Alfréd (szerk.): Magyar Pénzügyi Compass 1917–1918, 2. kötet. (Vidék.) Budapest: Apollo Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1918, 952.
kőváGó 1962
Kővágó László: A magyarországi délszlávok 1918–1919-ben. (Kandidátusi értekezés.) Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, 1962.
kőváGó 1964
Kővágó László: A magyarországi délszlávok 1918–1919-ben. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1964.
kőváGó 1959
Kővágó László: Délszlávok a Magyar Tanácsköztársaságért. A Nemzetközi Szocialista Szövetség Délszláv Frakciója tevékenységének vázlatos ismertetése. In: Párttörténeti Közlemények 3–4 (1959), 173–174.
k restić 2018
Krestić, Petar V.: Rezümé. In: Čamprag, Stevan (s. a. r.: Petar V. Krestić): Српство у Сентандреји последњих 40 година Novi Sad – Budimpešta: Muzej Vojvodine – Srpski Institut, 2018, 139–142.
maGyar 2014
Magyar Endre Lénárd: „Szentendre bolsevista számlája”. Rekvirálás és köztulajdonba vétel a Tanácsköztársaság idején. In: Kiss Anita (szerk.): Tanulmányok Pest megye múltjából V. (Pest Megye Múltjából 17.) Budapest: Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára, 2014, 99–136.
maGyar 2019
Magyar Endre Lénárd: Lakásínség és lakáspolitika Szentendrén a Tanácsköztársaság idején. In: Galambos István – Németh Máté – Wirth Gábor (szerk.): Krónikalapok Horváth Miklós tiszteletére. (TITE Könyvek 14.) Budapest: Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület, 2019, 21–46.
maGyar 2020
Magyar Endre Lénárd: „A rémuralom készséges szolgája kívánt lenni”? Perjessy Sándor és a Tanácsköztársaság elleni felkelés Szentendrén (1919. június 24–25.). (Clio kötetek 1.) Budapest: Clio Intézet, 2020. https://www.clioinstitute.hu/ cliokotetek (letöltve: 2021. 03. 01.)
móricz 2006
Móricz Zsigmond: Naplójegyzetek, 1919. Budapest: Noran Kiadó, 2006.
mtcn 1918
„Budai G[örög]kel[eti] szerb püspökség” szócikk. In: Magyarország tiszti czím- és névtára, 38. kötet. Budapest: Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, 1918, 461–462.
pásztor 1990
Pásztor Mihály: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottságának fegyelmi ügyei a Tanácsköztársaság után. In: Egey Tibor (szerk.): Fejezetek Pest Megye történetéből. Tanulmányok. (Pest Megye Múltjából 7.) Budapest: Pest Megyei Levéltár, 1990, 421–456.
pethő – biczák– d ietz et al. 2006
Pethő Zsoltné Németh Erika (összeáll.), Biczák Péter – Dietz Ferenc – Fekete János et. al. (szerk.): Szentendrei arcképcsarnok, 2. kötet. Elődeink. Szentendre: Pest Megyei Könyvtár, 2006.
s ebestyén 2012
Sebestyén Éva: Szerb egyesületek és nemzetiségi politika Pest megyében a dualizmus időszakában. In: Tóth Judit (főszerk.) – Kiss Anita – Rőczei Lívia (szerk.): Tanulmányok Pest megye múltjából IV. (Pest Megye Múltjából 15.) Budapest: Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára, 2012, 85–96.
szerényi 1969
Szerényi Imre: A Szentendrei Városi Direktórium iratai 1919. március 22. – 1919. augusztus 7. In: Lakatos Ernő (szerk.): A Pest Megyei Levéltár tanácsköztársasági iratai. Levéltári leltár. Budapest: Pest Megyei Levéltár, 1969, 146–149.
szilvek 1905
Szilvek Lajos: Egyház és socialdemokratia. Különnyomat a «Religio»-ból. Budapest: k. n., 1905.
szőts 2019
Szőts Zoltán Oszkár: A hatalom és a magyarországi egyházak 1918/1919-ben. In: Újkor.hu, 2019. 06. 22. https://ujkor.hu/ content/hatalom-es-magyarorszagi-egyhazak-19181919-ben (letöltve: 2021. 03. 01.)
t. boros 1929
„Zubkovics György dr.” szócikk. In: T. Boros László (szerk.): Magyar Politikai Lexikon. (Magyar politikusok) 1914–1929. Budapest: Magyar Politikai Lexikon (1914–1929) Kiadóvállalat, 1929, 492.
urosevics 1969
Urosevics Danilo: Jávor társaság és olvasókör Szentendrén. In: A magyarországi délszlávok kulturális egyesületei. (A Könyvtártudományi és Módszertani Központ kiadványai 32.) Budapest: Népművelési Propaganda Iroda, 1969, 10–17.
vanczák 1918
Vanczák János: A klerikális métely vagy mit keresnek a vallás és hit emberei a munkásszakszervezetekben. (Munkáskönyvtár, 2. füzet.) Budapest: Népszava-Könyvkereskedés, 1918.
vezsenyi 2013
Vezsenyi Péter: Az egyházpolitika megjelenési formái és a Vallásügyi Likvidáló Hivatal tevékenysége Esztergomban, 1919-ben. (MA szakdolgozat.) Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, 2013.
vezsenyi 2014a
Vezsenyi Péter: Az esztergomi egyházi vagyon likvidálása 1919-ben. Dénes Károly jelentései. In: Fons 4 (2014), 487–519.
vezsenyi 2014b
Vezsenyi Péter: Az egyház és az állam szétválasztásának kérdése a Tanácsköztársaságban. In: Kántor Balázs – Mihalik Béla Vilmos – Zarnóczki Áron (szerk.): Tanulmányok Badacsonyból. 2. A Fiatal Levéltárosok Egyesületének konferenciái, Badacsonytomaj, 2011. július 13–15. és 2012. július 11–13. Budapest: Fiatal Levéltárosok Egyesülete, 2014, 87–104.
viGh 1979
Vigh Károly: Vörös Pest vármegye. (Pest Megye Múltjából 4.) Budapest: Pest Megyei Levéltár – Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár – Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Pest Megyei Szervezete, 1979.
vujicsics 1997
Vujicsics Sztoján: A tabáni szerbek krónikása. Badovinsky Pál budai fotográfus. In: Európai Utas 4 (1997), 52–53.
MAGYAR ENDRE LÉNÁRD
PÜSPÖKSÉG SZENTENDREI INTÉZMÉNYEIT ÉRINTŐ EGYHÁZPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN
maGyar endre lénárd
„Vége van városunkban a csuhások uralmának.” A Budai Szerb Ortodox Püspökség szentendrei intézményeit érintő egyházpolitikai intézkedések a Tanácsköztársaság idején
Tanulmányomban egyrészt a szentendrei szociáldemokraták által folytatott egyházellenes propagandát, másrészt a Tanácsköztársaság alatt végrehajtott, a Budai Szerb Ortodox Püspökség által fenntartott szentendrei intézményeket érintő szeparációs és szekularizációs intézkedéseket mutatom be a rendelkezésre álló források alapján.
A Tanácsköztársaság 1919. március 22-én történt kikiáltását követően a szentendrei funkcionáriusok azonnal (a vonatkozó központi rendeletek megjelenése előtt) hozzáláttak az egyházi fenntartású nevelési és oktatási intézmények „felekezetmentesítéséhez”. Az intézmények átszervezése radikális változásokat eredményezett, nemcsak az oktatás-nevelés tartalmi és intézményi keretei, hanem a proletárdiktatúra szolgálatába átvett alkalmazottak szempontjából is. Erre vonatkozólag az államosított szerb iskola két tanítójának a Tanácsköztársaság alatti életútját ismertetem, akik egymástól eltérő alkalmazkodási stratégiát választottak a proletárdiktatúra alatt.
A Tanácsköztársaság idején rendszerint merőben eltért a központi rendeletektől a közigazgatás legalsó szintjén megvalósult gyakorlat. A szentendrei szerb ortodox egyházi vagyon kisajátítása meglehetősen rendhagyó módon, a végrehajtás szabályait tartalmazó rendelet megérkezése előtt megtörtént, amelynek következtében a kiküldött likvidáló bizottságok – más felekezetekkel ellentétben – a templomi berendezéseket, kegytárgyakat és felszereléseket is maradéktalanul köztulajdonba vették.
A fentieken kívül ismertetem a szentendrei szerb iskola államosításával, valamint a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye szentendrei palotájának közcélú kisajátításával kapcsolatban a közigazgatás különböző szereplői, illetve az iskola érdekében fellépő szentendrei szerb egyesületek közötti konfrontáció történetét is.
endre lénárd maGyar
“The rule of the priests is over in our town.” Ecclesiastical Policy Provisions Concerning the Institutions of the Serbian Orthodox Episcopacy of Buda in Szentendre during the Soviet Republic
In my study, on one hand, I introduce the anticlerical propaganda of the social democrats of Szentendre, and on the other, the separating and secularizing provisioning activities against the institutions maintained by the Serbian Orthodox Episcopacy of Buda in Szentendre during the period of the Soviet Republic based on the available sources.
Following the proclamation of the Hungarian Soviet Republic on March 22, 1919, functionaries of Szentendre immediately (before the publication of the central decrees) started the “de-denomination” of the ecclesial educational and welfare institutions. The reorganisation of the institutions resulted in radical changes, not only regarding the content and the institutions of education but also from the viewpoint of the employees taken over to the service of the proletarian dictatorship. Regarding this, I will introduce the path of life of two instructors of the secularized Serbian school during the Soviet Republic, who chose two different adaptation strategies during the proletarian dictatorship.
The practice on the lowest level of public administration generally greatly deviated from the central decrees during the Soviet Republic. Expropriation of the properties of the Serbian Orthodox Episcopacy of Szentendre had happened in an unusual way even before the decree enclosing the rules of execution arrived; as a result, the delegated liquidating committees – contrarily to what happened with other denominations –placed church furnishings, devotional objects and pieces of equipment completely under public ownership.
In addition to the above-mentioned, I introduce the history of the confrontation between different administrative actors and Serbian associations of Szentendre acting on behalf of the school in connection with the secularization of the Serbian school of Szentendre and the expropriation of the Szentendre palace of the Serbian Orthodox Diocese of Buda for public purposes.
AZ ÜNNEPI SZOKÁSOK TÁRGYAI I. AZ EMBERI ÉLET SZOKÁSAI
Sz. Tóth Judit néprajzkutató, muzeológus Ferenczy Múzeumi Centrum judit.sztoth@muzeumicentrum.hu
A népszokásokban szereplő tárgyak, kellékek, vizuális elemek nem alkotnak olyan jól definiálható, egységes csoportot, mint a paraszti tárgykultúra más területei. Önálló csoportosításuk, a népművészet körébe való besorolásuk újabb keletű, és számos kérdést vet fel. „A hagyomány tárgyait”, a születés, a gyermek- és ifjúkor, a lakodalom, a temetés, valamint a naptári szokások során megjelenő tárgyakat elsőként Viski Károly tekintette át A magyarság néprajza II. kötetében. A tárgyakat a szokáscselekménytől különválasztva tárgyalja, de foglalkozik azok eredetével, ami későbbi csoportosításuk alapjául szolgál. Kiemeli, hogy a népszokásokban olyan tárgyak is szerepelnek, amelyek elsődlegesen köznapi használatra készültek, de a szokásba bekerülve, mágikus tartalommal telítődve új funkciót kapnak. Emellett a szokásokban jelen vannak természet adta kellékek is.1 Mivel egy tárgy csak a funkciójával, a szokásban betöltött szerepével együtt értelmezhető szokástárgyként, a hagyomány tárgyai még sokáig csak a szokásleírásokban szerepeltek több-kevesebb részletességgel; csak az utóbbi időkben fordult feléjük a kutatók figyelme. A szokások tárgyainak témaköre a megyék népművészetét bemutató kézikönyvsorozat köteteiben jelent meg önálló fejezetként. Az emberi élet fordulóit és a jeles napokat naptári rendben követő tanulmányokban a szokástárgyak a rendelkezésre álló anyag függvényében változó hangsúllyal, különböző megközelítésben szerepelnek: hagyományos szokásleírásként, illetve eredetükre, funkciójukra, jelentésükre, esztétikai értékükre fókuszálva.2
A téma elméleti kérdéseivel, a szokástárgyak rendszerezésével, az ünnephez való viszonyával Verebélyi Kincső foglalkozott. Tanulmányában Viski megállapításaira alapozva a népszokások szerkezetében megjelenő tárgyakat több csoportba sorolja.3 Az első csoportba azok a tárgyak és eszközök tartoznak, amelyeket a hétköznapi tárgykészletből emelnek át alkalmanként a szokáseseménybe, ennek során az adott szituációnak megfelelő sajátos funkcióval és jelentéssel ruházzák fel. Tehát szinte bármilyen tárgy válhat tágabb értelemben vett szokástárggyá. Erre példa Pest megyéből a disznóvágás forrázóteknője, amiből „koporsó” lesz a sváb farsangtemetése-
ken. A köznapi tárgyak gyakran lettek mágikus célú szokáscselekmények eszközeivé is: hordóabroncsba szórt magokkal etették a baromfit Luca napján, elősegítve, hogy egy helyre tojjanak. A második csoportba a köznapi tárgyak ünnepre készített változatai tartoznak, többségükben textilek (ünnepi abrosz), melyek reprezentációs céllal jelennek meg az emberélet fordulóin vagy a naptári év ünnepein.
A leggazdagabb a szűk értelemben vett szokástárgyak csoportja, amelyek az adott alkalomra készültek. Egy részük maradandó tárgy, mint a menyasszonyi koszorú. Más részük valóban alkalmi, rövid életű. Ide tartoznak a gyümölcsök, növények felhasználásával készített kellékek (lakodalmi jelvények, rozmaringos alma), a különböző ünnepi kalácsok. Verebélyi külön foglalkozik azokkal a tárgyakkal, amelyek a szokás elengedhetetlen tartozékai (betlehem), illetve céltárgyai, funkciójának alapvető megvalósulását biztosítják (húsvéti korbács, májusfa, kiszebáb). Eredetileg ezekhez kötődött a legtöbb mágikus funkció.4 Jelen tanulmány a fenti szempontokat szem előtt tartva mutatja be az emberi élet fordulóinak szokástárgyait Pest megyei anyag alapján. A megye népessége, a magyarokkal együtt élő német, szlovák, szerb és rác (horvát) etnikum sokszínű népi kultúrája, megőrzött hagyományai gazdag anyagot szolgáltatnak a témához.
Születés, keresztelés
A háztartások ünnepi tárgykészletének darabjai, valamint azok, amelyek meghatározott alkalmakra készülnek, többségükben az emberi élet szokásaiban szerepelnek. A háztartás ünnepi tárgykészletéből válogatva lehetett megadni az ünnepek rangját. 5 E tárgycsoport a család anyagi, társadalmi helyzetétől függően szegényebb vagy gazdagabb lehetett. Az asszony stafírungjából, további maga készítette és öröklött darabokból állt össze, és minél gazdagabb volt, annál inkább tudta biztosítani a csak egy adott alkalomra használt darabokat, díszített textileket.6 Az emberi élet fordulóit – születés, házasságkötés, halál – és jelentős állomásait mindig ünnepélyes külsőségek vették körül. Az öltözet, az ünnepi étrend mellett az átmeneti rítusok – keresztelés,
Viski 1935: 396–397.
Horváth 1996; Kapros 2000; Imrő 2001; Császi 2005; Ratkó 2014.
Verebélyi 2005b; Verebélyi 2005a: 157–158.
Verebélyi 2005a: 158.
Kapros 2000: 239.
Kapros 2000: 239.
lakodalom, temetés – szokásaihoz valamilyen jelentős funkciójú, esztétikai értékkel bíró tárgy, kellék is kapcsolódott. A funkciójukban és megjelenésükben ünnepi tárgyak nagy része sajátos, mágikus jelentést is hordozott: az átmeneti állapotban lévő személy védelmét szolgálta. Az ember a legkiszolgáltatottabb állapotban az élet kezdetén van, ezért különösen nagy gondot fordítottak eleink az újszülött és a gyermekágyas anya védelmére. Amíg meg nem keresztelték, az újszülött édesanyja ágyában feküdt, amit minden nemzetiségnél szokás volt a sátorlepedőnek, sátornak, függönynek is nevezett lepedővel eltakarni. A gyermekágyas anya Turán a boldogasszony ágyában feküdt, amit a bába készített el rögtön a szülés után: a lepedőt a gerendához kötötte úgy, hogy az ágy végét és oldalát az ágydeszka aljáig takarja.7 Ha vendég jött, feltűzték, ha idegen, akkor leengedték, hogy az anyát ne láthassa. Ez a lepedő lehetett egy finomabb anyagú, monogramos vagy díszített lepedő, amit különböző alkalmakkor használtak, például a menyaszszony ágyának lepedőjeként. De készítettek külön e célra is több szélből összeállított gyermekágyi függönyt. A sátorlepedő a Galga mentén piros csíkmintával szőtt díszes lepedő volt. Fontosnak tartották, hogy ünnepi legyen, hiszen reprezentatív funkciót is betöltött a gyermekágyasnak enni hordó rokonság, komaság előtt. Zsámbokon a szülőanya ágyát kikötő lepedővel kerítették el. A földig érő lepedőben hímzett betét vagy horgolás volt, ami a díszítés mellett a levegőzést szolgálta.8
A szerb gyermekágyi függöny három szél vékony szerbvászonból varrt és hímzett lepedő volt. A fehér, széles lyukhímzéssel, csipkével díszített textil a vetett ágy ünnepi takarója is lehetett (1. tábla 1). A függöny takarta, így óvta az anyát és az újszülöttet a gonosz erőktől. Ezt a védelmet azonban gonoszűző, bajelhárító szerekkel is igyekeztek erősíteni. Általánosan ismert eljárás volt a lepedő sarkába fokhagymát, szentelt növényt kötni. A szokást, a hozzá fűződő hiedelmeket egy huszadik század eleji részletes leírás ismerteti a szerbek köréből.
„A mikor a gyermek megszületik, a beteg anya ágya fölé sátrat állítanak. A sátor különböző czifra szövésű és hímzésű szerb vászonból készül, s a mennyezetes ágy mintájára van elkészítve és teljesen csukott. A sátor négy felső sarkába
sót, kenyeret és bazsalikomot kötnek csomóba, de az egész csomó egy jókora dió nagyságú. A sátor közepére bazsalikomból keresztet tűznek fel. A beteg asszony feje fölött, közvetlenül az ágy fala mellett egy konyhakést szúrnak le a szalmazsákba és melléje fokhagymát tesznek. A mikor a sátor elkészűl, megjelenik a háznál a lelkész és beszenteli az újszülöttet, imát mond és a gyermeknek ideiglenes nevet ad. [...] A sátor rendesen nyolcz napig van felállítva, a kilenczedik nap reggelén napfelkelte előtt lebontják. A sátor azért készül, hogy az anyát, de különösen az újszülöttet senki meg ne nézhesse és szemmel meg ne verhesse.
[...] Sót, kenyeret azért tesznek a sátor sarkába, hogy só és kenyér mindig legyen a háznál s miután a bazsalikom a legkedvesebb viráguk, mert a nép hite szerint a Jézus keresztfáját bazsalikom között találták meg, azért mindenben felhasználják. A konyhakést azért szúrják le az ágyba, hogy az asszony bátor legyen. A fokhagyma arra való, hogy a gyermeket a boszorkányoktól megmentse.”9
Az életkori szokások mindegyikében előfordul az ételajándék valamilyen formája. Általános volt, hogy a rokonság és a keresztanya a helyi szokásrend szerint meghatározott ideig ételt vitt a gyermekágyas anyának. Az ételt és a süteményt erre a célra szolgáló edényekben, komacsészében, komakendőbe, komaasszonykendőbe, szalvétába kötve vitték. Különleges összeállításra is van példa, a tököli rácoknál a komaasszony kerek tepsiben különleges „kalácsot” (pita) készített: rétestészta és tejbe áztatott cukros, fahéjas, mazsolás zsemle rétegezésével. Mikor kisült, a tetejére egy sült tyúkot, arra pedig fánkot helyeztek, így vitték el az anyának.10 Az újszülöttet korábban vékonyabb párnába pólyálták, amit szalaggal kötöttek le. Ezt váltotta fel a hosszúkás pólya szögletes vagy lekerekített fejvéggel. Hétköznap mintás, könnyen mosható huzattal használták, ünnepi változata színes betétes hímzett vagy horgolt végű, fodros, csipkés volt. Ebben vitték a keresztelőre a néhánynapos csecsemőt letakarva. Édesanyja még gyermekágyban feküdt, a templomba csak a keresztanya vitte a bába kíséretében. A keresztanya a sváboknál leány és fiatalasszony volt, a család minden gyermekét ő tartotta keresztvíz alá férjhez menését követően is. Ezt a folytonosságot ünnepi öltözete is kifejezte: a keresztelésre csipkebetétes fehér kötényben ment, ami a nagy egyházi ünnepek,
7 8 9 10
Schram 1972: 99.
Lapu 1986: 53.
Nyilas 1911: 36. Szilágyi 2013: 85.
1. tábla: 1: Gyermekágyi függöny, Pomáz, Ferenczy Múzeumi Centrum, ltsz. N 69.5.1; 2: Szerb díszkendő, Pomáz; 3: Szerb díszkendő, Pomáz; 4: Szerb vőfélykendő, Lórév, Ferenczy Múzeumi Centrum, ltsz. N 84.58.6; 5: Legénybíró-választás dísztáblája, Iklad, Petőfi Múzeum, ltsz. N 78.48.1; 6: Jegykendő, Nagytarcsa, 1900, Falumúzeum, ltsz. 64.433.1
majd a menyasszonyi viselete volt. Asszony korában már csak akkor vehette föl, ha gyermeket kereszteltetett (1. kép). Amikor indultak a templomba, ezt mondta az anyának: „Pogányt viszek!” Hazaérve pedig azt, hogy: „Keresztényt hoztam!”
A keresztelőre menet mindig letakarták az újszülöttet, hogy „meg ne nézzék”, meg ne rontsák. Nem is mutatták meg az úton senkinek. A huszadik század elején még szokás volt a gyermeket anyja legszebb kendőjével vagy kendőivel letakarni az esemény tiszteletére, az elvárásoknak megfelelően. Turán a pólyát cifra rojtú selyemkendővel terítették le, a gyermek szemére pedig kis hímzett kendőt tettek.11 Zsámbokon a gyermek arcán lyukacsos hímzésű kendő volt, a pólyán kázsmir kendő, amit keresztelőkendőnek mondtak.12 A kendő színének is jelentősége volt.
A pirosat bajelhárítónak, a rontás ellen hatásos színnek tartották, ezért volt szokás piros szalagot kötni a csecsemő csuklójára. Nagytarcsán az édesanya piros nyakba való kendőjét terítették a keresztelni vitt újszülöttre. A példák mutatják, hogy egy viseletdarab alkalmi funkcióba kerülve miként vált szokástárggyá.
A női öltözet legpompásabb darabja, a selyem vállkendő keresztelői takaró, esetenként szemfedél is lehetett. A kimondottan a keresztelőre készített csipkés vagy hímzett keresztelőtakaró a korábban polgárosodó településeken az 1920as években, másutt később jött divatba. Szokás volt a gyermek nemének megfelelően kék vagy rózsaszín selyemmel alábélelni vagy szalagot fűzni, szalagcsokrot kötni bele.
A szerb szokáshagyományban is van példa arra, hogy ugyanaz a tárgy, például egy textil miként jelenik meg az átmeneti rítusokban, jelképesen összefűzve az emberi életet. Ez a textil néhány méter finom szerbvászon, ami az ünnepi ingek és kendők anyaga. Ezt tűzték valamikor házasságkötés alatt a templomban az ifjú pár vállára, mintegy összekötve őket.
A huszadik század elején a keresztszülő ilyen szerbvászonnal ajándékozta meg a keresztgyermekét „annak az emlékére, hogy Jézus szintén vásznat kapott Szent Jánostól, mikor megkeresztelkedett. Ha a gyermek életben marad, inget varrnak belőle neki, ha meghal, akkor ebből lesz a szemfedője.”13 Gyermek születésekor a vászon ajándékozásának rituális jelentése lehetett, felruházásával, a róla
Schram 1972: 101.
Lapu 1986: 55.
Nyilas 1911: 36.
Verebélyi 2005b: 58.
Kapros 2000: 239.
1. kép: Keresztanyák keresztgyermekükkel, Solymár (magántulajdon)
való gondoskodással fogadták be a közösségbe.14
A leggyakoribb, a legsokoldalúbb, a születés, házasságkötés, temetés szokáskörében egyaránt jelen lévő ünnepi funkciójú tárgy a szőttes kendő, amit a nők maguk állítottak elő. Ahol a szövés-fonás gyakorlata a huszadik század közepéig megvolt – az Ipoly, a Galga mentén –, nagyobb darabszámban, változatos funkciókban szerepeltek. Buda vidékén az egyszerűbb, hímzett vászonvagy damasztkendők voltak használatosak.
A díszített, ünnepi vászonkendők sokféle alkalmi szerepre megfeleltek. Ugyanaz a darab lehetett a gyermekágyasnak vitt étel hordozókendője, az ételszentelés kosárkendője, a lakodalmas háznál vagy a ravatal mellett használt kendő.15 Módos családokban minden alkalomra külön darabot választottak a kendőik közül, vagy készítettek külön, az adott alkalomra valót. Ezek formájukban, díszítésükben alkalmazkodtak a sajátos funkcióhoz. Mivel ilyenkor a kendők nyilvánosság elé kerültek, gondosan ügyeltek azok díszítésére. Nagytarcsán a komakendőt, szalvétá t pamutvászonból szőtték. A két végét szőttescsík díszítette, a négy sarkába még foltmintát is hímeztek. Amikor a süteménnyel telerakott tányért beletették, a szemben lévő sarkait csomóra kötve a minták jól látszódtak. Így vitték a tálat a keresztelői ebédhez és a lakodalmakba is. 1950 után a szalvéták anyaga már fehér damaszt, a négy sarokminta közé kör alakban haladva szöveget is hímeztek: „Éljen az új baba!” A német lakosságú Nagybörzsönyben a szőttes kaskendők díszét elsősorban a rá hímzett feliratok adták: „Jesus last mich hier
auf Erden Glücklich und himlich werden.” Anyósa is kosárkendőt ajándékozott fiatal menyének hímzett ajánlással: „Andenken aus liebe Elisabeth Klein.”16
A nemzetiségek szokásanyagából kiemelkedik a szerb díszkendők (peškir, polivač) sokoldalú alkalmazása. A peškirek jelképes szerepű kultikus tárgyak a szerb hagyományban. Az anyaguk is ünnepi, finom szerbvászon.17 A kendők egy szél (45–50 cm) szélesek, hosszúságukat a funkciójuk határozta meg. Mindig a két végét díszítették piros, piros-kék szőttescsíkkal. Bár színviláguk a magyar szőttesekéhez hasonló, csak egyszerű csíkmintákat készítettek. A kendők két végére korábban csak csipkét varrtak. Később a széles lyukhímzés és a csipke kombinálása növelte a kendő hosszát, de rojtozást soha nem alkalmaztak. Hímzett névbetűk és évszám ritkán szerepel rajtuk (1. tábla 2). A kendők a rokonságon belül öröklődtek, ez meghosszabbította kultikus használatukat, de az ízlésváltozás megfigyelhető rajtuk: a meglévő szövött díszítmény fölé a kor divatja szerint szabadrajzú vagy lapos öltéses, más színvilágú mintákat hímeztek az asszonyok (1. tábla 3)
A díszkendők a lány stafírungjához tartoztak, és örökléssel is gyarapodtak. A rövidebbek az ételes kosarak letakarására, mások a házi patrónust ábrázoló ikon díszítésére szolgáltak. A peškir nek legnagyobb jelentősége a házasságkötés különböző mozzanataiban volt. Kendőkkel díszítették a kocsik elé fogott lovakat, a zenészek hangszerét. A legszebb peškir lett a jegykendő. A leghosszabb a vőfély vállon átvetett kendője volt (1. tábla 4)
A lakodalom során rituális mosakodásra is sor került: a menyasszony megmosta a vendégek kezét, akik a peškir be törülköztek. A peškir szerepelt a halotti szokásokban is. A ravatal mellett egy székre terítették, rajta volt a szenteltvíz és a hintésére szolgáló bazsalikomcsokor. A II. világháború előtt a temetési menetben Csobánkán és környékén a nagykeresztre kötöttek egy peškir t, ami a papé lett. Lóréven a templomi és a sírkeresztre is kötöttek peškir t, amit a kereszteket vivő ministránsok kaptak. Budakalászon a koporsót
vivő hat férfi vállára ajándékként egy-egy kendőt tűztek.18 Ha a leány nem ment férjhez vagy az esküvője előtt meghalt, legszebb peškir jeit a templomnak ajándékozták.19 Egy-egy kendő az Istenszülő ikonját díszítette, díszíti ma is a csobánkai, kalászi, pomázi templomban. A gyermekek korcsoportváltásának állomása volt két vallási esemény, a bérmálkozás és a konfirmálás, amelyeket jellegzetes öltözet és az eseményt megörökítő fénykép kísért. A leányok nagylánysorba kerülését nem kísérte látványos szokás, de tudatta templomi helyük, vallásos egyesületekben való jelenlétük és annak jelvényei. A katolikusok nagylánynak tekintették azt, aki már önállóan részt vett gyalogos zarándoklaton. Az iskolából kikerült serdülő fiúknak tilos volt kocsmába járni, udvarolni, a templomban még nem ülhettek a legények helyére. A legényközösség teljes jogú tagjává csak néhány év múlva, a legényavatás után válhattak. A legényavatás szokásának csak a legegyszerűbb módjáról tudunk, ami rendszerint italfizetséget jelentett a kocsmában, tárgyak, kellékek nem kapcsolódtak hozzá. Az íratlan szabályok betartására választott legénybírók ügyeltek, akik a mulatságok helyszínét bérelték, a belépőt szedték és mindenkor rendet tartottak a legények között. Az ikladi legénybíró-választás eredményéről egy emléktábla tanúskodik: fűrészelt szélű, zöldre festett falap két talpba illesztve, végein alkalmi díszek lehettek. A táblára a legénybíró és a hitelességet igazoló törvénybíró nevét festették (1. tábla 5)
A legényélet legfontosabb állomása volt a sorozás. A legények kalapjukon nemzetiszínű szalagokkal indultak a sorozásra, és aki megfelelt, bevonulásig minden ünnepen ezt a kalapot viselte. A regruták csoportképet, a barátok közös képet is csináltattak, melyeken néhol bokáig érő vagy nagyon sok szalag látható a kalapokon. Egy ritka felvételen tótfalui regruták láthatók. A különösen gazdag díszekkel és jelvényekkel megörökített legények jobb vállán hosszú, bokrétás, szalagos füzér van, kezükben feldíszített lámpást tartanak. A csoportkép bevonulás előtt készülhetett (2. kép).
Boross 1991: 72.
A huszadik század első két évtizedében a Buda környéki szerb nők még többnyire maguk szőtték a len- vagy pamutvásznat, az I. világháború után már készen vásárolták. A rendszerint hosszanti, sűrűbb csíkokkal szőtt, igen vékony vászonból csak ünnepi női ingek, a vőlegénying és kendőfélék készültek (Ikvainé 1992: 141).
A huszadik század közepétől a koporsóvivők szalvétát vagy zsebkendőt kaptak, a kereszten lévő peškir t pedig a sírba dobták.
A pomázi szerb templom sekrestyéjében mintegy harminc kendőt őriznek, néhányra ráhímezték a templomnak ajándékozás tényét és az ajándékozó nevét.
2. kép: Besorozott legények csoportképe, Tahitótfalu (magántulajdon)
Házasságkötés, lakodalom
A lakodalom a legösszetettebb átmeneti rítus a paraszti kultúrában. A régi jogszokás szerint számos jel, jelképes tárgy volt szükséges hozzá, amelyek mindenki számára érthetően fejezték ki a házasságkötés egyes mozzanatainak megtörténtét.20 Ilyen volt a jegyajándék, a lakodalmi zászló, a menyasszonyi koszorú, a vőlegénycsokor; a tisztségviselők jelvényei, amelyek élővirág-, művirág- vagy viaszbokrétákból, kendőkből, szalagokból álltak; egyéb lakodalmi díszek, amelyek e jelentős eseményt emlékezetessé tették. A szokáscselekmények az eljegyzéssel kezdődtek, és a főszereplők állapotának változását, a felnőtt leány- és legénysorból a házasok sorába kerülését öltözetük, fejviseletük egyértelműen jelezte a közösség számára. Volt, ahol a háromszori templomi hirdetés alkalmain a leány más-más öltözetben vagy kiegészítővel jelent meg, ezzel tudatta a menyegző közeledtét. A Felső-Galga mentén a menyasszony először fekete, majd lila, a harmadik vasárnap pedig piros ruhában, már „koszorú alatt”, azaz menyasszonyi koszorúban vett részt az istentiszteleten.21 Az eljegyzett rác leány megváltozott státuszát jelző kibontott hajviselet az 1920-as évek végéig volt szokásban. Hátrafésült hosszú hajának csak a végét fonták össze, és szalagot kötöttek bele. Eljegyzése után a leány ilyen hajviselettel, menyasszonyi koszorúját is a fejére téve ment a templomba.22
Györgyi 1980: 391. Berényiné é. n. Sz. Tóth 2018a: 222. Szendrey 1938: 300. Molnár 1999: 69. Farkas 1988: 110. Berkity 2006 [1839]: 69–70. Boross 1966: 64.
A vőlegény státuszát kalapdísz és a jegykendő nyilvános viselése jelezte. A szokolyai vőlegény kalapján jellegzetes pántlikával járt az esküvője napjáig, erről mindenki megismerte, hogy vőlegény.23 Nagytarcsán a megkéretés napján a menyasszony rozmaringot varrt vőlegénye kalapja tetejére, és keskeny kék szalagból bokrétát, csillagot a kalap oldalára. A díszeket hetente megújította.
A régit eltették, később az esküvői fénykép aljára tűzték emlékül.24
A menyasszony által hímzett zsebkendőn, jegykendőn legtöbbször szerepelt a saját vagy vőlegénye neve (1. tábla 6). A legény úgy tette a zsebébe, hogy a kivarrott rész jól látszódjék.
A galgagyörki vőlegény esküvőjén is így viselte, a kendő négyzetre hajtva látszik a zsebében.
A huszadik század elejéig, amikor még ellenzős nadrágot viseltek, a mogyoródi legény az ellenző jobb felén hordta a csücsökre hajtott jegykendőt, melynek sarkán látszódott a menyasszony hímzett monogramja.25 A jegykendő a rácoknál is a nadrág ellenzőjébe volt húzva. „A tarka vagy fehér nagy kendő nadrágjának bagariaszíján általvonva, le a nadrág ellenzőjéig, s innét kilógó sarkai le a térdig díszeskednek.”26 A kéretéskor kapott hímzett zsebkendőt néhol a vőlegénybokrétához tűzték. A rákospalotai legény nem hímzett jegykendőt kapott, hanem a menyasszony cifra selyem vagy kasmír fejkendőjét, az esküvőig minden szombaton egyet. Ezeket vasárnap a templomba menéskor a zsebbe és a csizmaszárba tűzte, akárhány is volt belőle.27
A jegybe, jegyajándékba adott ruhadarabokat, a hímzett jegyinget, a vőlegény által adott fekete jegycipőt vagy jegycsizmát először az esküvőn viselték, de később is az ünnepi öltözet része maradt.
A lakodalomhoz kapcsolódott a legtöbb jelképes jelentésű, a szó szűkebb értelemében vett szokástárgy, amit úgy készítettek, hogy nem hétköznapi anyagával, díszítettségével is kifejezze az esemény különlegességét. Egyik részük tartós anyagú, egy alkalomra készült, mégis maradandó tárgy: a menyasszonyi koszorú, a vőlegénycsokor szokástárgyból így válhat emléktárggyá, ami a szalagokkal, fátyollal, fényképpel együtt bekeretezve őrizte a házasságkötés emlékét.
A lakodalmi szokástárgyak nagyobb része rövid életű, jelképértékű tartozék: növények, gyümölcsök felhasználásával összeállított jelvények és ajándékok, amelyeket, miután betöltötték funkciójukat, szétszednek, elfogyasztanak vagy megsemmisülnek. Ilyen, rövid életű szokástárgyak az ételajándékok, a lakodalmi kalácsfélék is.
A koszorú a szüzesség jelképe, amit a leány csak éjfélig, felkontyolásáig viselt. A parasztság által használt legkorábbi megörökített menyasszonyi koszorúk művirágból készültek, ez a tizenkilencedik században szokásos élővirág-koszorút váltotta föl a század végére. A rác menyasszony fejét 1839-ben még „megaranyozott rozmaring koszorú” ékesítette, hosszú haját kibontva viselte.28
A huszadik század elején már „csinált virágokból, zsanirból, tükrökből, gyöngyökből” készített színes koszorúja (vinac) az egész fejét beborította.29 A huszadik század legelején a színes koszorú aljáról vele azonos anyagú két művirágfüzér csüngött le. Ilyen volt a magyar, a rác és a sváb menyasszonyok fejviselete is, amely falunként, területenként eltérő időben és módon változott (3. kép). Diósdon a füzérek helyett korán fátylat tűztek a művirágkoszorúra, a szomszédos Törökbálinton később is csak szalag volt rajta. 1906-ban a törökbálinti koszorúslányokon párta alakú fehér művirág-, a menyasszonyon már mirtuszkoszorú volt.30 Pest megye nyugati felén a sváb, szlovák és szerb népesség körében a huszadik század elején a fehér mirtuszkoszorú válik általánossá – kis színes elemek, papírvirágok, gyöngyök is voltak benne –, legtovább, az 1940-es évekig a sváb menyasszonyok öltözetében (2. tábla 1–2)
Mivel a lányok feltűzött, később koszorúba font hajat viseltek, Pilisszántón és környékén a dupla koszorú vékonyabb hátsó része a feltűzött hajat fogta körül (2. tábla 3). Solymáron, Pilisvörösváron, Pilisszentivánon a jellegzetesen hosszú végű mirtuszkoszorú lett a divat: a homlok fölött pártaformájú, egyik ága hátul a hajkoszorút fogta körül, a másik a tarkótól előre kanyarodva a szív fölött csokorban végződött. Sóskúton a mirtuszkoszorú mögött egy rozmaringkoszorút is viselt a menyasszony, ez utal a hajdani élővirág-koszorúra, a szűzkoszorúra. Az érdi katolikus rácoknál az volt szokás, hogy a menyasszony művirágkoszorús fejére az eskü idejére egy rozmaringkoszorút is tettek.31 Bagon a menyasszony fejére
28 29 30
Berkity 2006 [1839]: 70.
Sz. Tóth 2018a: 222.
Sz. Tóth 2018b: 54–55.
Szilágyi 2013: 71.
Korkes 1988: 251.
3. kép: A menyasszony füzéres koszorúban, Tök (magántulajdon)
először egy meghajlított rozmaringágat tűztek, amire kék szalagból kis csokrokat kötöttek, e fölé került a kalászos koszorú.32 A színes papírvirágokból, üveggyöngyökből, tükördarabokból, mirtuszból álló koszorú a fejet teljesen befedte. A színes koszorú a Galga menti és Pest környéki településeken maradt meg legtovább, ahol az 1960-as évekig népviseletben esküdtek a párok (2. tábla 4). E fejviselet neve koszorú, de látható formája a fejre simuló félgömb, amit három külön darab összeillesztésével alakítottak ki (2. tábla 5). A fej takarására törekedtek mirtuszkoszorú esetén is – bár erről kevés adat van, maradtak fenn három részből álló koszorúk (2. tábla 6). A Pest közeli szlovák településeken a koszorú fehér alapszínű, gálickék és ezüst elemekkel, hasonlóan a menyasszony öltözetének
2. tábla: 1: Menyasszonyi koszorú, esküvői emlék, Sóskút; 2: Gyöngyös koszorú lecsüngő szálakkal, Fót, 1896, magántulajdon; 3: Menyasszonyi koszorú, Ferenczy Múzeumi Centrum, ltsz. N 67.25.1; 4: Színes koszorú szalagokkal, tetején aranyos rozmaringkoszorú, Galgamácsa, Ferenczy Múzeumi Centrum, ltsz. N 74.20.31; 5: Fejet borító koszorú, Csömör; 6: mirtuszkoszorú három része, Pilisszántó, Ferenczy Múzeumi Centrum, ltsz. N 93.6.1; 7: Vőlegénykalap, Püspökhatvan, Ferenczy Múzeumi Centrum, ltsz. N 81.128.4; 8: Menyasszonyi kalács Szűcs Diána és Bozó Dániel lakodalmán, galgahévízi keresztszülők ajándéka, 2013
7.
színvilágához. A magyarok lakta vidékeken, a Galga mentén, Fóton a koszorú sokkal színesebb volt. Különböző években, de divat lett a kalászos koszorú. Kalásznak a koszorún lévő, igen vékony fémszálakat nevezték, amelyek helyi divat szerint ritkán vagy sűrűn, tüskeszerűen álltak, olykor a vállig csüngve az arcot is takarták. A huszadik század közepén már a fejet fedő művirágkoszorún is volt fehér fátyol, a tetejére tűzött széles szalagtól alig láthatóan. Az 1940-es évektől volt a bagi menyasszonyokon fehér viselet fehér viaszkoszorúval, amire a szoknya aljáig érő fátyolt tettek. Zsámbokon a menyasszony hajába fésűt tűztek, ez tartotta a pártát. A színes koszorúra és a pártára két méter hosszú fátyolt borítottak, amelybe százhúsz kék és lila brosstűt szúrtak.33
A koszorú nem csupán a menyasszony jelképe, de mágikus tartalmú tárgy is volt. A fejet teljesen be kellett borítania, így védte viselőjét a rontástól, az ártó hatalmaktól. Ezt a védelmet kívánták biztosítani a mirtuszkoszorúknál is azzal, hogy a fejtetőn rozmaringgal fonták be a hajat, rozmaringkoszorút vagy -szálakat tettek a mirtuszkoszorú alá.34
A viseletváltás után a városi ruhás menyasszonyok haján még előfordult a fátyol alatti rozmaring.
A menyasszony fejviseletéhez tartozó, ritkán említett kellék egy ünnepi ruhadarab volt, a keresztanyjától kapott menyasszonyi kendő, amelynek a templomi szertartás során, avatáskor volt szerepe. Világos színű vagy fekete, egyszínű selyemkendő volt, gyári szövésű virágkoszorúval. Akkor terítették a menyasszony koszorús fejére, amikor gyertyával a kezében megkerülte az oltárt; az asszonnyá válását jelképezte. A kendőt később is viselte, volt, akinek halálakor ezt kötötték a fejére. A házasulandók megkoronázása, az ortodox házasságkötés fő elemének hatása lehet néhány Buda környéki sváb településen az esketési vőlegénykoszorú megléte. A tizenkilencedik század elejéig ortodox lakosság is élt a területen, ahol később katolikus szokás lett, hogy a templomban a koszorúslány az eskü alatt kis koszorút tett a vőlegény fejére, majd levette. A korábbi változat örökzöld növényből volt. Törökbálintról kis rozmaringkoszorút említenek.35 Tárnokon a kis fehér masnikkal díszített rozmaringkoszorút a két
keresztszülő tette a házasulandók fejére, mialatt az esküt mondták.36 Ha már a menyasszony mirtuszkoszorút viselt – Diósdon, Pilisvörösváron –, a koszorúslány egy 7–10 cm átmérőjű mirtuszkoszorút tartott a vőlegény feje fölé. Ezt is szokás volt eltenni emlékbe a menyasszonyi koszorúval és a vőlegénycsokorral együtt. A vőlegénycsokor anyaga, formája együtt változott a menyasszonyi koszorúval. A művirágból, mirtuszból, rozmaringból, szalagokból álló bokréta a vőlegény kalapjára, később a kabát hajtókájára volt tűzve. A bagi vőlegény kalapján –a menyasszony koszorújához hasonló – kalászos bokréta és aranyozott, kis fehér szalagokkal ellátott rozmaring díszlett.37 A bokrétát nagyobb kalapdísz mellé is tették (2. tábla 7). A zsámboki vőlegény kalapjának jobb oldalán az ötkalászos bokrétáról bokorra kötött szalag csüngött, amibe négy lila brosstűt tettek.38 Az érdi rác vőlegény jelvénye a kalapja mellé tűzött több ágú rozmaring, végein hímzett szalagokkal, amelyek a kalap minden oldalán és előre is lelógtak.39 A vőlegénybokréta, vőlegényvirág idővel a kalapról a kabátra került. Anyaga csinált virág, mirtusz, rozmaring, szalag, a menyasszony koszorújával azonos színben és módon elkészítve. A Felső-Galga mentén a vőlegényvirágról hosszú, színes gyári szalag csüngött le. Ahol minden résztvevő legény kapott bokrétát, ott a vőlegényé más formájú, nagyobb volt, vagy másként viselte. Törökbálinton a vőlegény csokrát balra, a szíve fölé tűzték, a legényekét jobbra.40
Jellegzetes jelvényeket viseltek a lakodalom fő tisztségviselői, a násznagyok és a vőfélyek. A násznagyok voltak a polgári és egyházi házasságkötés tanúi, a lakodalomban ők képviselték a családot, fogadták és kínálták a vendégeket, több mozzanatban kellett fizetniük, a legtekintélyesebb tisztségviselőknek számítottak. Ezt jelvényük is kifejezte. Bagon a násznagy kalászos bokrétája volt a legdúsabb a tisztségviselők között.41 Feldíszített bot is lehetett násznagyjelvény.
A vőfély a vendégek hívogatója, a lakodalom szertartásmestere. Jelvénye a bokréta, rangjelzője a vőfélybot, vőfélypálca. Ez jelezte, hogy birtokosa
Lapu 1986: 98. A fejtetőre tűzött szalagoknak, a vállig érő rezgőknek és a fátyolnak is lehetett ilyen funkciója.
Sz. Tóth 2018b: 19.
Gergely 2000: 144.
Korkes 1988: 251.
Lapu 1986: 99.
Sz. Tóth 2018a: 215.
Sz. Tóth 2018b: 16.
Korkes 1988: 245.
4. kép: Hívogató vőfélyek jelvényeikkel, botjukon rozmaringos alma, kezükben kulacs, Szada (Ferenczy Múzeumi Centrum, ltsz. Ff 2018.2.5.)
a család hivatalos képviseletében jár el, amikor hívogat. A vőfélybot kendőkkel, szalagokkal, élő növénnyel (rozmaring, puszpáng) vagy csinált virágokkal ellátott bot vagy nádpálca, amit a lakodalmas háznál díszítettek fel. A végére sok helyen almát tűztek. Szokolyán a mogyorófa pálca végébe almát, citromot vagy narancsot szúrtak, körül vásári virágokkal díszítették, és a tetejébe egy rozmaringszálat illesztettek.42 Ahol a lakodalmat a menyasszonyos és vőlegényes háznál külön tartották, ott két vőfély volt, mindkettő a menyasszonyos háztól kapta jelvényeit (4. kép). A kalapjára vagy mellére tűzött bokréta lehetett csinált virág, mirtusz vagy rozmaring, néhol földig érő szalagokkal, hogy megjelenése feltűnő legyen. Törökbálinton nagy, ágas-bogas, színes szalagokkal díszített rozmaringot viselt a kabátján, az ágak és az ezüstözött kalászok olykor a kalapjáig felértek.43 A rác vőfély (bukliás) mellén is többágú, szalagos rozmaring volt. Csak a szerb vőfély (dever) jelvénye volt a vállon átvetett 2,5–3 méter hosszú kendő. A peškir t a bal vállon átvetve a jobb csípőn kötötték meg,
Szendrey 1938: 299.
Sz. Tóth 2018b: 16.
Ikvainé 1992: 143.
Bathó 1994: 500. Magos 1998: 16.
kép: Szerb pár, a vőfély vállán peškir, Pomáz (magántulajdon)
és fél méter hosszú, szalagos rozmaringszálat tűztek rá (5. kép). Az ünnepélyesség fokozására Lóréven színes szalagokat is fűztek a lyukhímzés vagy horgolás közé.44
A vőfély, mikor hívogatni indult, borral teli, rozmaringgal, virággal díszített fakulacsot (csutora, buklia) vitt magával. A kulacs rendszerint festett díszítésű vagy csikóbőrös ünnepi tárgy volt, amit csak lakodalomkor használtak. Ha a háziak ittak a borból, azt jelentette, hogy ott lesznek a lakodalomban. A Tápió mentén a háziak szalagot vagy fejrevaló kendőt kötöttek a vőfély botjára annak jeleként, hogy elfogadják a meghívást.45 Jeleként annak, hogy a lakodalom résztvevői, a vendégek valamilyen jelvényt, rozmaringszálat vagy bokrétát kaptak. Százhalombattai és pomázi fényképek arról tanúskodnak, hogy a huszadik század elején a szerb lakodalmak teljes násznépe fel volt rozmaringozva (6. kép). Törökbálinton a legények igen nagy, rozmaringból és művirágból készített csokrot tűztek a mellükre, amit a német ízlés rácosnak nevezett.46 Hasonlót viseltek Budaörsön is (7. kép)
5.
A legelterjedtebb díszt, a szalagos vagy aranyozott rozmaringot a menyasszony készítette a koszorúslányokkal a lakodalom előtti napon. A gyülekező vendégek a menyasszonyos háznál kapták meg vagy „vásárolták” a menyasszonytól, koszorúslányoktól. Az érte kapott fizetség a menyasszonyé lett. A Galga mentén minden férfi vendég vett kalászos, aranyozott rozmaringos bokrétát. A fiúgyerekek és a zenészek ajándékba kapták a kitűzőt, Bagon papírbokrétát.47 A jelvényeknek néhol igen látványos rendje alakult ki. Pesthidegkúton az 1930-as években minden meghívott kis- és nagylány koszorúslány volt, kezükben művirág csokorral. Minden fiú és legény mirtuszkitűzőt kapott, hosszú fehér szalaggal. A házas emberek és az asszonyok narancsot, amelybe rozmaringszál volt tűzve. A narancs az almát helyettesítve lett divat.48
A lakodalmak két kultikus tárgya, kelléke, a rozmaring és az alma az ünnepi alkalomra feldíszített formában és gyakran együtt jelenik meg. A rozmaring a tisztaság jelképe, Közép-Európában lakodalmi növényként lett népszerű. A parasztság körében valószínűleg a régebbi zöldág helyébe lépett, ezért lett nélkülözhetetlen a lakodalmi szokásoknál.49 A németeknél a tizenhatodik század végéig rozmaringból fonták a menyasszony koszorúját, és a vendégek rozmaringbokrétával ékesítették magukat.50 A menyasszony fejére tett rozmaring tisztaságát, ártatlanságát jelképezte. Fentebb láthattuk, hogy a koszorú alatti rozmaring általános szokás volt vidékünkön. Törökbálinton a jegyespár csak a hirdetés második vasárnapján jelent meg a templomban, amikor nyilvánosan viselték a rozmaringszálat, a tisztaság jelképét: a leány a keblén, a legény
47
Korkes 1988: 245.
Kröninger 1999: 78–79.
Kresz 1976: 19; Korkes 1988: 259.
Korkes 1988: 259.
Sz. Tóth 2018b: 19.
Szilágyi 2013: 59, 70.
7. kép: Koszorúslány kísérőivel, rozmaringbokrétás legényekkel, Budaörs (Steinhauser 2002: 113)
a kalapján. Néhány esküvői képen a menyasszony mellén nagy szál rozmaring van. Törökbálinton az első koszorúslány fehér kendőbe kötve rozmaringot vitt magával a templomba, és hazafelé szétosztotta a nézelődőknek. Úgy tartották, hogy a násznép rozmaringja szerencsét hoz. 51 A lakodalmi rozmaringot többnyire keskeny színes szalagokkal díszítették. A Galga menti településeken aranyozták: a cukros vízbe mártott vagy tojásfehérjével bekent növényre aranyport hintettek, és ezt kötötték a bokrétákba vagy tették az almába. Később leheletvékony aranyfüstdarabkák kerültek a vőlegénybokrétára és a templomi rozmaringos almára. Az alma a termékenység szimbóluma, minden etnikum lakodalmi szokásaiban jelen volt. A rác menyasszony eljegyzésekor a vőlegény szüleitől egy arany- vagy ezüstpénzekkel tűzdelt almát kapott. Ercsiben a lakodalom előtti napon hozták a rozmaringos almát, ami aranyporral volt meghintve, mellette aranypénz.52 A szerb legény szülei eljegyzéskor szintén piros almát adtak, melybe
6. kép: Szerb lakodalom résztvevői, Pomáz (magántulajdon)
8. kép: Rozmaringos alma a csömöri menyasszony kezében, vőlegényén bokréta, kalapján kettős dísz, 1941 (magántulajdon)
dukát okat tűztek. A leány jegykendőként egy hímzett peškir t és egy aranyporral vagy aranypapírral bevont almát adott. A kendőt egy botra kötötték, tetejébe tűzték az almát, és lovas kocsival végighordozták a falun. A „zászló” a menyasszonyt jelképezte, és az eljegyzés mindenki számára látható bizonyítéka volt. 53 Ipolytölgyesen kéretéskor a leány nyakravaló selyemkendőt adott „biztosítékul”, amit a lakodalomban a vőlegény násznagyának botjára kötöttek, a bot végét aranyos rozmaring díszítette.54 A lakodalom előtti éjjel a szerb menyasszony a legjobb barátnőjével aludt, aki este egy piros almát tett a mosdóvízbe, megmosdatta és vigyázott rá.55
A rozmaring és az alma a lakodalmi szokásrendben összekapcsolódott. A rozmaringos alma kettős jelkép, minden nemzetiségnél megtalálható az almába szúrt díszítetlen vagy díszített rozmaring. Nagytarcsán és Csömörön a menyasszony
53
Ikvainé 1992: 148. Bódi 1996: 43.
Ikvainé 1992: 149.
Farkas 1988: 114; Szendrey 1938: 299; Korkes 1988: 253.
Vankóné 1976: 148.
9. kép: Esküvő Galgamácsán, a menyasszony mellett a koszorúslányok rozmaringos almával
tartotta a kezében lefelé fordítva, a díszzsebkendővel együtt (8. kép). Másutt a koszorúslányoknál, násznagynál vagy a vendégek egy csoportjánál volt látható.
Mogyoródon a nyoszolyólányok a rozmaringvers elmondása után osztották szét az aranyos rozmaringú almát, a násznagyok számára nagyobb, többágú rozmaringgal. A templomba menet a lakodalmasok a kezükben vitték, vacsoránál az asztalt díszítette. Szokolyán csak a násznagyok és a közeli rokonok kaptak ilyet. Bagon tányéron árulták az aranyozott rozmaringos almát, bárki vehetett belőle.56
Galgamácsán az aranyalmá t koszorúslányok vitték a kezükben az esküvőre, és a templomban az oltárra tették (9. kép) 57 A Felső-Galga mentén egy koszorúslány vitt almába vagy narancsba szúrt aranyos rozmaringot. Tárnokon és a Buda környéki németeknél a menet élén szintén egy koszorúslány vitte a rozmaringos almát, és az oltárra tette (10. kép). Sok helyen – a pilisi szlovák falvakban és a Börzsönyben is – a rozmaringos alma a vőfély feldíszített botjára tűzve jelent meg. Jellegzetes és nagyon látványos szokástárgyak az ételajándékok, kalácsfélék, amelyek már a lakodalom előtt is szerepet kaptak. A menyasszony és vőlegény családja között létrejövő rokonságot, az egymás iránti tiszteletet némely helyen ételajándék küldésével fejezték ki. Egyedi szokás volt Bagon a telekendő, ami a két család kéretés utáni szertartásos találkozását jelképezte. Az ételajándék egy tálon elhelyezett sült, sütemény, alma vagy dió, erre a célra hímzett szögletes komaasszonykendőbe kötve. A menyasszony
10. kép: Sziráki Sándor és Kovács Lídia esküvői csoportképe, 1936. 12. 02., Fót (Helytörténeti Gyűjtemény, Fót)
családja vitte a vőlegényes házhoz, ahol annak szűk rokonsága is jelen volt, és mindenki evett az ételből. Úgy tartották, minél többen esznek belőle, annál szerelmesebb lesz az új pár. A közösen elfogyasztott étel ősi rítus maradványa, az összetartozás, az új rokonság megerősítése.
A szokás az 1950-es években szűnt meg, azután jött divatba az eljegyzés.58
Ugyanígy a lakodalmak egykor jelentős dísze volt országszerte, Pest megye keleti felében is az életfa , örömfa, az életet, termékenységet jelképező feldíszített faág. Az életfa a lakodalmi szokásokban összefonódott a lakodalmi kaláccsal.59
Annak díszévé vált, vagy önálló ajándékként, de a kaláccsal együtt szerepelt a lakodalmakban.
A menyasszonykalács, örömkalács a lakodalom dísze és szimbóluma. Funkciója szerint ajándék, a menyasszony keresztanyja ajándékozta a menyasszonynak. A menyasszony ünnepi ételajándéka lett a násznép számára, amiből mindenki részesült, hogy az együtt evés rítusa az új pár érdekében összetartsa a rokonságot.60 A méretes, túldíszített menyasszonykalácsok Pest megyében a Börzsönytől a Tápió vidékéig terjedtek el magyar és szlovák lakosságú településeken.61 Megnevezésük a Börzsönyben menyasszonykalács, de Kemencén és Bernecebarátin morvánkalács volt. Az Ipoly mentén és délebbre örömkalács 62 A menyasszony keresztanyja sütötte vagy süttette az igen nagy kalácsot, ami három, négy vagy több ágból volt fonva. A megsült kalácsot néhol
Korkes 1988: 244.
Cs. Schwalm 1981: 366.
a lányok, másutt asszonyok díszítették a menyasszonyos háznál. Ehető díszekkel (alma, narancs, mézeskalács, pattogatott kukorica stb.), virággal, ágakkal tűzdelték tele. A nyoszolyóasszony a menyasszony násznépével éjfél előtt vitte át a vőlegényes házhoz. A kontyolás után díszeit leszedték és a kaláccsal együtt szétosztották, még emlékezetesebbé téve a nagy eseményt. Perőcsényben a kalács hármas fonatú, kerek formájú volt. Amikor kisült, a közepébe egy hosszú, rúd alakú kalácsot állítottak, és mogyorófa pálcikákat szurkáltak bele. A pálcákra alma, rozmaring, rózsa vagy más virág, arany- és ezüstpapírral bevont dió volt rakva.63
A menyasszonykalács négy sarkát tésztarózsákkal, közepét menyasszony- és vőlegényfigurával díszítették Ipolytölgyesen. Bár éjfél előtt átvitték a vőlegényes házhoz, csak a következő héten fogyasztotta el közösen a két rokonságba került család és a tisztségviselők.64 A településen már az 1930-as években elterjedt a krémes piskótatésztával sült, cukormázbevonattal, muskátlival és levelekkel díszített torta, amit továbbra is menyasszonykalácsnak neveztek. Az 1960-as években pedig már két „menyasszonykalács” készült, a vőlegénynek barna, a menyasszonynak rózsaszín bevonattal, a korábbi figurális és virágdíszekkel.65
Tápiósáp szlovák eredetű lakossága körében a kalács neve kontykalács. Mérete miatt nem volt egyszerű megsütni: kibontották a kemence száját, hogy beférjen. Pálcikákat szúrtak bele, ezekre almát, narancsot, később babát is tettek. Úgy tartották, minél több dísz van rajta, annál több áldás lesz a fiatal pár életén. Éjféltájt, a menyasszonytánc után vágták fel, mindenkinek kellett enni belőle. Készítése az 1930-as évek elején szűnt meg.66 Mendén gyertyák is égtek a tetején.67
Zsámbokon a menyasszonykalácsot nagy falapra tették, feldíszített fenyőág vagy tuja volt rajta. Az ágakra szalagokat, szaloncukrot, aprósüteményt kötöttek. Fenyő híján élő virágot és aszparáguszt szúrtak a kalácsra és rozmaringágakat raktak mellé. Körben gyertyák égtek.68
Az örömkalácsot a Galga mentén Bagon, Kartalon, Hévízgyörkön és Aszódon hasonló módon készítették a lányos háznál: három, esetenként
Bakó 1987: 183. Ezt a szerepét vette át a menyasszonyi torta.
Cs. Schwalm 1981: 361.
Ikvai 1977: 642.
Ikvai 1977: 642.
Bódi 1996: 71.
Bódi 1996: 77.
T. Bereczki 1985: 540.
Bathó 1994: 507. Lapu 1986: 108.
négy ágból fonták össze, és egy ággal vették körül a nagy kalácsot. Pálcákra kötött papírlánccal, mézeskaláccsal, almával, dióval (újabban vásári nyalókával) és gyertyákkal díszítették (2. tábla 8)
Éjféltájban vitték át a vőlegényes házhoz, annak násznagya kettévágta, és a felét visszaküldte a menyasszonyos ház népének, felét kontyolás után szétosztották a vendégeknek.69 Így valóban mindenki részesült belőle.
A szlovák népességű Galgagután és Ecseren a nagy örömkalács (radostník) szélére tizenkét, színes papírral díszített pálcát tűztek, mindegyik tetejére egy almát szúrtak, és szalaggal körülkötötték. Középre egy baba került.70 Perőcsényben és több szlovák településen az örömkalács (radosník) mellé az örömfát (stromcek, ratolec), a lakodalom díszét is elkészítették. Míg az örömkalácsnak csak éjfél után volt szerepe a lakodalmas háznál, az örömfa ott volt a menetben: a vőfély a fején vitte, nyilvános jele volt a lakodalomnak.
A legismertebb lakodalmi dísz, rituális tárgy a perőcsényi tebefa. Juharfa rúdon szitakéregkávákból kialakított váz, amit aranyozott, ezüstözött diókkal, szalagokkal díszítettek fel. Bár funkciója változott, eredetileg lakodalmi ajándék volt. A rajta lévő diót szétosztották a násznépnek.71 Érdekesség, hogy a közeli Szokolyán és Diósjenőn a lakodalmi mulatság során megjelent a tebe paródiája, a teve, a rongyokkal, csengőkkel teleaggatott száraz ág, amit a násznép mulattatására, nagy tréfálkozás közepette adtak át a násznagynak.72 Ipolytölgyesen, mikor a menyasszony vendégei éjfél előtt kállátóba (kárlátó) megérkeztek, a menyasszony vőfélye egy ágas fából papírszalagokkal, csirkelábakkal, hagymával feldíszített kállátófát hozott a vőlegényes házhoz. Az ajándéknak tovább nem volt funkciója, a mulatság idejére a sarokba állították.73 A lakodalmi életfa, feldíszített ág Szokolyán is ismert volt, de az örömkalács tetejére került. Feltételezhető, hogy korábban itt is különálló tárgy volt. A faágat a kalács vakaréktésztájával tekerték be, megsütötték, a tetejébe tésztából madarat, pipiskét ültettek, az egészet pattogatott kukoricával, szalagokkal díszítették. A kalácsba tűzve a vőfély vitte a fején.74 Ehhez hasonló, füzérekkel
11. kép: Lakodalmi örömfa a vőfély fején, a vőlegény zsebében a jegykendő, Galgagyörk, 1922 (fotó: http://www. galgagyorkweb.hu)
feldíszített örömfa látható a galgagyörki vőfély fején egy lakodalmi képen (11. kép) Az örömfát a Pest környéki (Ecser, Maglód, Nagytarcsa) és a Tápió menti szlovák falvakban is ismerték. Nagytarcsán az örömfa (ratolec) hat–nyolc kilós kalács tetején jelent meg: csonka kúp alakú rámára több kiló ezüstborítású szaloncukrot kötöztek, tetejébe rozmaringos piros almát tűztek. Ha az alma megrepedt, boldogtalan házasságot jelzett. A ratolec felső karimáján nyolc gyertya égett, amikor éjfélkor átadták a menyasszonynak. Minden vendég kapott szaloncukrot, és megkóstolta a kalácsot. A huszadik század első felében még élő szokás volt.75 Hasonló formájú örömfá t készítettek Ecseren egy rúd köré rendezve, de a tetejére alma helyett babát tettek. A lakodalmas menetben a vőfély vitte, és végigtáncolta vele
Szendrey 1938: 311.
Bódi 1996: 64.
Szendrey 1938: 300. Hasonló megjelenésű, tésztával díszített faág volt az életfa Vas és Somogy megyében. Horváth 1996: 271; Imrő 2001: 430. Legközelebbi párhuzama Diósjenőről: Kapros 2000: 249. Molnár–Molnárné 2002: 88–89.
75 Korkes 1988: 255. Aszódi é. n. Ikvai 1977: 641. A tebefa küldése az 1920-as évekre a párválasztást előkészítő ajándék lett, majd a családok közötti kapcsolat erősítését fejezte ki, ma pedig idegenforgalmi látványosság.
az utat.76 A ratolec korábbi meglétéről, jellemzőiről nincs adatunk, az ismert forma kialakulása a szaloncukor elterjedéséhez köthető. Csak ezüstpapírú szaloncukrot használtak. A cukor az élet édességét jelentette. Az ezüst szín öszszefüggésben lehet a nagytarcsai menyasszony öltözetének ezüstkék jellegével. Tápiósápon, Mendén egy száraz faágat színes papírral, mézeskaláccsal, szaloncukorral, almával, dióval aggattak tele. Az örömfát éjfél után, a menyasszonytáncot követően bontották szét, és díszeit szétosztották a gyerekek között. Az 1990-es évek elején még készítették.77 Ez a lakodalmi ajándék (grana) termőág, zöld ág formájában – ami az új élet megindulásának jelképe, termékenységi szimbólum – volt ismert a Pest megyei rácok körében Tökölön, Ercsiben, Érden.
A dióval, almával, felfűzött tökmaggal, aszalt szilvával díszített fenyőfa a komaasszony (kuma) ajándéka volt. A koszorúslányok éjfél előtt énekszóval vitték be a lakodalmasok közé. A menyasszonytánc után elárverezték, minden díszére külön-külön alkudtak a vendégek.78
Temetés
A halotti szokásokat, mint az emberi életút végét jóval kevesebb tárgy kísérte: egyrészt ünnepi funkciójú textilek, öltözetek, öltözetdarabok, másrészt kimondottan erre – a mindenképpen elkövetkező – eseményre készített halotti textilek, egy-két rituális tárgy, illetve ide sorolhatók a sírjelek. Előfordulnak növények felhasználásával összeállított jelvények is.
A halottas textilekből nemcsak kevés maradt meg, de adat is kevés van róluk, mivel használatuk a gyorsabban polgárosodó vidékeken régen megszűnt. A tárgyak abból az időszakból valók, amikor még háznál ravataloztak, és amikor a temetés hagyományos tárgykultúráját még nem váltotta fel a városi hatású kegyeleti kultúra, a temetkezési vállalkozók, koporsósok által biztosított kellékek. Az első szobában felállított ravatalt lepedővel vagy e célra készített halottas lepedővel takarták le. Ezek a halotti szokások időben legkorábbi tárgyai, amelyeket a koporsóban történő ravatalozás előtt használtak. Az elhunyt a lepedőn feküdt, amelynek egyik keskenyebb végét díszí-
Aszódi é. n.
tették a láb felől, ahol jól érvényesült a rajta lévő motívum, monogram. Igen régi, tizenkilencedik századi halottas lepedőket ismerünk a református Tahitótfaluból. Házi vászonból állították össze, egyiket fehér varrt csipke díszíti (3. tábla 1). A másik betétje különleges szálvonásos, vagdalásos technikával készített felvidéki kakasos mintacsík (3. tábla 2). A Galga völgyében kétsoros slingelt, fehér hímzéses lepedő volt a ravatalon – az elhunyt nevének kezdőbetűit és a koronát mindig pirossal hímezték bele.79 A ravatal végéhez a katolikusok szenteltvizet tettek, rozmaring- vagy bukszusággal, amivel a halottat meghintették. Rozmaring helyett Mogyoródon három-négy szál összekötött búzakalászt használtak.80 A görögkeleti szokásokban bazsalikom szerepelt. A szemfedőt régen mindenkinek előre elkészítették. Zsámbokon fehér sifonból varrták két szélén csipkével, a közepére, ami jól látható volt a ravatalon, díszes betétet tettek.81 Általános volt a fehér, csipkés textil használata. A szoba „öltözetében” is alkalmazkodtak a gyászhoz: fehér vagy fekete színnel díszített kendő került a tükörre, törülközőtartóra. Perbálon fekete csíkkal szőtt kendő és dísztörülköző volt a halottas házban. Pest környékén fehér hímzéses volt a halotti párna és a tükröt letakaró kendő is. Az elhunyt feje alá tett egyszerű vagy slingelt párnát a stafírungból választották, ritkábban e célra készítették a szövött hímmel vagy hímzéssel díszített párnahéjat. Különleges helyet foglalnak el a halotti textilek között a nagybörzsönyi hímzések. Nagybörzsöny, az Árpád-korban telepített német falu kitűnik népművészeti jelentőségű, gazdag feliratos anyagával. A hímzett szövegeknek a textilek díszítésében különös jelentősége, nagy hagyománya volt. Rendkívül gazdag szövegeket hímeztek a halottas lepedőkre és fejpárnákra, az ágyat takaró lepedőkre. A település életében a temetés a reprezentáció alkalma is volt, amikor a nagy gonddal készített textileket közszemlére tehették, ezzel etnikai, felekezeti hovatartozásukat is jelezve.82 A ravatalra terített halottas lepedőkön az 1830-as évektől jelentek meg a névjelek és évszámok, keresztszemes hímzéssel a piros mintás takácsszőttesek keskenyebb szélén, ami a ravatal végén jól látszott. A tizenkilencedik század végén az évszámok mellett az ünnepi
Minden valószínűség szerint a Tápió mentén is szlovák eredetű ez a hagyomány. Bathó 1994: 508.
Szilágyi 2013: 61.
Madar 1988: 270.
Farkas 1988: 135.
Lapu 1986: 127.
Boross 1991: 72.
3. tábla: 1: Halottas lepedő részlete, Tahitótfalu, Ferenczy Múzeumi Centrum, ltsz. N 57.19.1; 2: Halottas lepedő részlete, Tahitótfalu, Ferenczy Múzeumi Centrum, ltsz. N 67.5.1; 3: Halottas lepedő részlete, Nagybörzsöny, Börzsöny Múzeum, ltsz. 78.121.1; 4: Halottas párna, Nagybörzsöny, Börzsöny Múzeum, ltsz. 81.4.1; 5: Gyermek halotti koronája, Kerepestarcsa, rekonstrukció, Ferenczy Múzeumi Centrum, ltsz. N 89.53.1; 6: Főtt búzából készített koljivo a pomázi ortodox templomban
4.
5. 6.
textilekre zsoltárszakaszokat, bibliai idézeteket, népi bölcsességeket varrtak. Ezeknek a jelentős életszakaszokhoz igazodó szövegeknek díszítő jellege is volt. A takácsszőttest felváltó gyolcslepedőkre új stílusú díszítés került: szabadrajzú minták, lapos öltéssel hímzett szövegek. Esztétikumát a betűk formája, színe, a szöveg szakaszolása, arányos elhelyezése adta. A betűket az általuk használt Kupferstich bibliából másolták.83
A díszítményt a textil funkciójához igazították. A három szélből összeállított lepedő keskenyebb végét piros vagy fekete, gót betűs szöveg díszítette, amely a halott lábánál kiterítve mindenki számára olvasható volt (3. tábla 3). 84 Ekkor már párnát is hímeztek a ravatalon fekvő halott feje alá, fiatalnak piros, idősnek fekete pamuttal (3. tábla 4). A huszadik század első harmadában – a fehér menyasszonyi öltözet elterjedése előtti időszakban – általános szokás szerint a nőket és férfiakat egyaránt az esküvői ruhájukban temették el. A fiatal, még gyermektelen asszonyokra az újasszony fejviseletét, menyecskefőkötőt, világos színű selyemkendőt, a rácok fátyolkendőt tettek.85 Néhány Galga menti településen, ahol a parasztmenyasszonyok koszorújára szokás volt fátylat is tűzni, a fátyol a halotti öltözetbe is átkerült. A halotti fátyol Galgamácsán, Turán és Bagon az emlékezettel elérhető időben, a huszadik század elején már ismert volt.86 Bagon az elhunyt fiatalasszony csipkés főkötőjére négy kék szalagot és ráncba szedett fátyolt erősítettek, két ágát a test két oldalán leeresztették. Az idős asszonyok fekete főkötőjére is fehér fátyol került, amely kendőszerűen borította be az egész fejet. Az 1960-as évek közepéig temették az asszonyokat fátyolban.87
Fiatal lány vagy legény temetése több mozzanatban is megegyezett a lakodalmi szokásokkal. A kiházasítatlanok temetése jelképesen a lakodalmuk volt, a mai keresztény értelmezés szerint a fiatal Jézus jegyesei lettek. A „halott lakodalmának” megülése azonban ősibb, a halál utáni élet, a viszszajáró halott képzetköréből ered: általa mintegy megadják a halottnak, amire szüksége van, ami jár neki, egyben megóvják magukat esetleges ártó szándékától.88
Temetésüknél felismerhetők a lakodalom külsőségei. A leány öltözete világos vagy fehér ruha és mirtuszkoszorú volt. Ezt megelőzően élővirágból volt a koszorú, ami az elsőáldozásuk előtt meghalt kislányok halotti koszorújaként maradt meg. Pilisszentkereszten a leány fejére rozmaringkoszorú t tettek. A legény halott koporsója előtt egy leány – a menyasszonya vagy rokona – fehér párnán kis koszorút vitt, amit sírba engedéskor a koporsóra tettek. A temetési menetben a koporsó előtt vitt jelképes jegy (az eljegyzési jegyajándék megfelelője) volt a tányérra tett zsebkendő, virággal, rozmaringgal díszítve. Halotti koroná t egykor a kiházasítatlan fiataloknak készítettek, néhány településen a gyermektemetésekhez kapcsolódva élt tovább és maradt fenn az emléke. Kerepestarcsán gyermek koporsója előtt vitte a halotti koronát egy leány, koronaformájú, négyágú vázra kötött rozmaringszálakból, kék vagy rózsaszín szalagokkal díszítve (3. tábla 5) A huszadik század elején a németeknél előfordult, hogy legényt vagy leányt zenével temettek, és a temetés után a zenekar a legvígabb nótákat játszotta, „kárpótlásul az elmaradt lakodalomért”.89 A temetési menetnek a lakodalmihoz hasonlóan meghatározott rendje volt, amelyben a látvány, a résztvevő csoportok öltözete és más elemek kiemelt jelentőséggel bírtak. A koporsóvivők jelvényei (karjukra kötött kendő), a koporsó mellett égő gyertyákkal vagy lámpásokkal haladók, a koszorúkat párosával vivő nők csoportja, a zászlók, később a halottaskocsi mind hozzájárultak az esemény ünnepélyességéhez, a közösség számára pedig egyértelmű jelentést is hordoztak az elhunyt életkoráról, neméről, státuszáról (12–13. kép). A gyermekek koporsója fehér, a fiataloké fehér, világoskék vagy drapp – mindenképpen világos színű volt. A koporsót fiatalok vitték, a lányét legények, a legényét az emlékezők szerint csak egy szakaszon, jelképesen lányok. A leány halott udvarlója vagy vőlegénye gyöngyös, rozmaringos bokrétát tűzött a mellére.90 A lányok koszorúslányként a koporsóvivő legények mellett vagy külön csoportban, lakodalmi díszben haladtak. Ahol a két világháború között temetkezési vállalkozó működött, kellékeivel alkalmazkodott
Boross 1991: 71.
Boross 1991: 72. „A férfiakat sapkásan nyújtják el; az asszonyt pedig, ha gyermektelen, menyegzői fejtakarójával, különben ahhoz hasonló fehér, de nem virágos tükrös takaróban.” Berkity 2006 [1839]: 74.
H. Bathó 1988: 120, 46. jegyzet
H. Bathó 1988: 114. Károly 1979: 446. Nyilas 1911: 37. Madar 1988: 274.
12. kép: Koszorúslányok a halottas ház udvarán, Braun Erzsébet temetésén, Pilisvörösvár, 1940-es évek (magántulajdon)
az elhunyt életkorához: Piliscsabán nőtlen vagy hajadon halottaskocsiját fekete helyett két szürke ló húzta, és kék szalag volt a halottvivők vállán. A magyarországi szerbek ünnepi szokásai között figyelemre méltó helyet foglalnak el a halottak emlékének szentelt ünnepek, amelyek a hagyomány és az egyház előírásai szerint meghatározott napokhoz kapcsolódnak. A halálesettől függő családi megemlékezések a halál hathetes, féléves és egyéves évfordulóján vannak.
A halotti emlékünnepeken rituális megvendégelés történik a templomban az elhunyt lelki üdvéért.91 Az ünnep legfontosabb kelléke, azaz magát a szokást hordozó rituális „tárgy” egy – jelképesen a halott számára készített – ételajándék, a koljivo. Pomázon a koljivo megnevezést magára az ünnepre is használták.92 A koljivót az idősebb asszonyok készítik darált, főtt búzából, amihez mézet vagy cukrot, darált diót, mazsolát, újabban fahéjat adnak, és olyan keményre gyúrják, hogy formázható legyen. Egy kerek réztepsit vagy lapos tálat meghintenek darált dióval, mézből keresztet csurgatnak rá, és a búzát kúp
13. kép: Koszorúslányok a temetési menetben, Pilisvörösvár, 1942 (Fogarasy-Fetter 1998: 309)
*
A naptári ünnepekhez, a jeles napi hagyományokhoz kapcsolódó tárgyak, kellékek és jelképes alkotások ismertetésére a tanulmány második részében kerül majd sor.
91 92 93 Kiss 1988: 130–131. Kiss 1988: 134. A koljivo -adás, azaz a rituális közös étkezés kapcsolódik más ünnepekhez is, Szent Száva napjához, a templombúcsúkhoz. Díszítése némiképp változik, de a szokásoktól való nagyobb eltérésre nem ad lehetőséget. Kiss 1988: 136. alakban rárakják. Dióval, hámozott mandulával, kockacukorral – régen promicli cukor ral – mintázzák, mindig kereszt alakban (3. tábla 6). Először a temetést követő hatodik héten adnak koljivót a halott tiszteletére. Az ételt elviszik a templomba, majd kimennek a temetőbe „értesíteni” a halottat, hogy emlékére koljivo lesz. Másnap a rokonság és az általuk meghívottak elmennek a templomba, ahol a szertartás alatt gyertya ég az étel közepén, majd mindenkinek adnak belőle. A maradékát magukkal viszik, és megkínálják, akivel találkoznak. A koljivo tehát áldozati étel, amelyet a lélek nyugalmáért fogyasztanak el.93 Adása megismétlődik a temetés után fél évvel és egy év múlva. A ružičalo, a halottak húsvétja már az ortodox naptári rendbe illeszkedő közösségi emlékünnep, amelyet a húsvét utáni hétfőn tartanak.
Hivatkozott irodalom
aszódi é. n.
Aszódi Csaba András: Ecseri lakodalmas. Ecser, é. n. https:// ecser.hu/ecseri-lakodalmas/ (letöltve: 2021. 04. 21.)
bakó 1987
Bakó Ferenc: Palócföldi lakodalom. Budapest: Gondolat, 1987.
berényiné é. n.
Berényiné Lami Mónika: A felsőgalgamenti parasztság élete képekben, írásokban. H. n.: Püspökhatvani Szlovák Kisebbségi Önkormányzat és a Pobocska, é. n. https://www.sulinet. hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/szlovakok/puspokhatvan/a_felsogalgamenti_parasztsag_elete/ index.htm (letöltve: 2021. 04. 21.)
berkity 2006 [1839]
Berkity György: Csepel-szigeti, Pest és Fejér megyei rácok. In: Paládi-Kovács Attila (szerk.): A nemzetiségek néprajzi felfedezői. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006, 63–75 [eredeti kiadás: Tudománytár VI., 1839, 314–331].
bódi 1996
Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen. In: Ikvainé Sándor Ildikó (szerk.): Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1.) Szentendre: Ferenczy Múzeum, 1996, 47–94.
boross 1966
Boross Marietta: Rákospalota férfi népviseletei. In: Rákospalotai Múzeum Évkönyve 2 (1966), 53–72.
boross 1991
Boross Marietta: Jelek és feliratok a nagybörzsönyi textíliákon. In: Ujvári Zoltán – Eperjessy Ernő – Krupa András (szerk.): Nemzetiség – identitás. Debrecen–Békéscsaba: Ethnica, 1991, 71–73.
császi 2005
Császi Irén: A népszokások tárgyai. In: Petercsák Tivadar – Veres Gábor (szerk.): Heves megye népművészete. Eger: Heves Megyei Múzeumi Szervezet, 2005, 467–512.
cs schwalm 1981
Cs. Schwalm Edit: A palóc lakodalmi kalácsok. Ethnographia 92 (1981), 350–373.
farkas 1988
Farkas György: Gidres-gödrös Mogyoród. Mogyoród: Községi Tanács, 1988.
foGarasy-fetter 1998
Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza. Pilisvörösvár: Pilisvörösvár Város Önkormányzata, 1998.
G erGely 2000
Gergely Istvánné: Életfordulók. In: Gergely Istvánné –Nogula Mária (szerk.): Igazgyöngy. Tárnok természeti értékei, története és néprajza. Tárnok: Tárnok Nagyközség Önkormányzata, 2000, 141–147.
GyörGyi 1980
Györgyi Erzsébet: Lakodalmi díszek, jelvények. In: Bodrogi Tibor et al. (szerk.): Magyar néprajzi lexikon 3., Budapest: Akadémiai Kiadó, 1980, 391.
ikvai 1977
Ikvai Nándor: Az Ipoly menti falvak néprajzi képe: a felderítő kérdőív tanulságai. In: Studia Comitatensia 5 (1977), 627–646.
ikvainé 1992
Ikvainé Sándor Ildikó: A peškirek szerepe a szerb népszokásokban. / Die Rolle der Überhandtücher (Peskir) in den Volksbräuchen. In: Viga Gyula (szerk.): Kultúra és tradíció. 1. Tanulmányok Ujváry Zoltán tiszteletére. Miskolc: Herman Ottó Múzeum, 1992, 141–165.
imrő 2001
Imrő Judit: Szokások. In: Imrő Judit – Kapitány Orsolya (szerk.): Somogy megye népművészete. Kaposvár: k. n., 2001, 413–436.
h. bathó 1988
H. Bathó Edit: Adatok Bag népviseletéhez. In: Korkes Zsuzsa (szerk.): Bag. Néprajzi tanulmányok II. Aszód: Petőfi Múzeum, 1988, 91–134.
h. bathó 1994
H. Bathó Edit: Adatok a Tápió mente lakodalmi szokásaihoz. In: Studia Comitatensia 24 (1994), 493–512.
horváth 1996
Horváth Sándor: Népszokások, vallásos élet. In: Gráfik Imre (szerk.): Vas megye népművészete. Szombathely: Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1996, 267–309.
k apros 2000
Kapros Márta: A szokások tárgyainak népművészete. Az emberélet fordulói. In: Kapros Márta (szerk.): Nógrád megye népművészete. Balassagyarmat: k. n., 2000, 237–253.
k ároly 1979
Károly S. László: Halott lakodalma. In: Bodrogi Tibor et al. (szerk.): Magyar néprajzi lexikon 2. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1979, 445–448.
k iss 1988
Kiss Mária: Délszláv szokások a Duna mentén. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988.
korkes 1988
Korkes Zsuzsanna: Lakodalmi szokások. In: Korkes Zsuzsa (szerk.): Bag. Néprajzi tanulmányok I. Aszód: Petőfi Múzeum, 1988, 241–264.
k resz 1976
Kresz Mária: Virág és népművészet. Budapest: Népművelési Propaganda Iroda, 1976.
k röninGer 1999
Kröninger, Hans (szerk.): Pesthidegkút. Története, krónikája, hagyományai. Budapest: Budapest II. kerület Német Kisebbségi Önkormányzat, 1999.
l apu 1986
Lapu Istvánné: Viseletek és szokások Zsámbokon. Közreadja: Korkes Zsuzsa. (Múzeumi Füzetek 33.) Aszód: Petőfi Múzeum, 1986.
molnár et al. 1999
Molnár Lajos – Győri Péterné – Molnárné Hajdú Margit: Nagytarcsa történeti és néprajzi emlékei. Szentendre: Nagytarcsa Község Önkormányzata, 1999.
molnár– molnárné 2002
Molnár Lajos – Molnár Lajosné: A 700 éves Nagytarcsa. Nagytarcsa: Nagytarcsa község önkormányzata, 2002.
madar 1988
Madar Ilona: Temetkezési szokások. In: Korkes Zsuzsa (szerk.): Bag. Néprajzi tanulmányok I. Aszód: Petőfi Múzeum, 1988, 265–281.
maGos 1998 [1937]
Magos Béla: Törökbálint és Diósd lakodalmas szokásai. Hasonmás kiadás. Törökbálint: Törökbálint és Diósd Önkormányzata, 1998 [eredeti kiadás: Ethnographia 48., 1937].
nyilas 1911
Nyilas István: A vármegye népe. In: Borovszky Samu (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II. Budapest: Országos Monografia Társaság, 1911, 1–37.
r atkó 2014
Ratkó Lujza: A vallási élet és az ünnepi szokások tárgyai. In: Ratkó Lujza (szerk.): Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészete. Nyíregyháza: Jósa András Múzeum, 2014, 627–679.
schram 1972
Schram Ferenc: Turai népszokások. Szentendre: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1972.
steinhauser 2002
Steinhauser Klára: A régi Budaörs. Budaörs: Budaörs Város Önkormányzata, 2002.
szendrey 1938
Szendrey Ákos: Szokolyai népszokások. In: Néprajzi Értesítő 2–4 (1938), 297–305.
sziláGyi 2013
Szilágyi József: Az ercsi, érdi és tököli rácok eredete, valamint népszokásai. Tököl: magánkiadás, 2013.
sz. tóth 2018a
Sz. Tóth Judit: Adatok a rác viselethez. In: Studia Comitatensia 36 (2018), 210–227.
sz. tóth 2018b
Sz. Tóth Judit: Törökbálinti viseletek és szokások. Törökbálint: Német Önkormányzat, 2018.
t. bereczki 1985
T. Bereczki Ibolya: Adatok a népi táplálkozáshoz a Tápió mente néhány településén. In: Studia Comitatensia 15 (1985), 527–543.
vankóné 1976
Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa . In: Studia Comitatensia 4 (1976).
verebélyi 2005a
Verebélyi Kincső: Szokásvilág. (Studia Folkloristica et Ethnographica 46.) Debrecen: Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke, 2005.
verebélyi 2005b
Verebélyi Kincső: A szokások tárgyai. In: Pócs Éva (szerk.): Tárgy, jel, jelentés. „Tárgy és folklór” konferencia Vaján. Budapest: L’Harmattan, 2005, 53–61.
viski 1935
Viski Károly: A hagyomány tárgyai. In: Györffy István – Viski Károly (szerk.): A magyarság néprajza 2. A magyarság tárgyi néprajza. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1935, 396–414.
sz tóth judit
Az ünnepi szokások tárgyai I. Az emberi élet szokásai
A népszokásokban szereplő tárgyak, kellékek, vizuális elemek nem alkotnak olyan egységes csoportot, mint a paraszti tárgykultúra más területei. Önálló csoportosításuk, népművészeti szempontú számbavételük igénye újabb keletű. Jelen tanulmány az emberi élet fordulóinak – születés, házasságkötés, temetés – szokástárgyait és azok változását mutatja be Pest megyei anyag alapján. A megye népessége, a magyarokkal együtt élő német, szlovák, szerb és rác etnikum sokszínű népi kultúrája, megőrzött hagyományai gazdag anyagot szolgáltatnak a témához.
A szokástárgyak egyik csoportjába a háztartások ünnepi tárgykészletének darabjai tartoznak, elsősorban textilek, amelyek reprezentációs céllal jelennek meg az élet nagy eseményein.
A születés, keresztelés szokáskörében szereplő textilek az anya stafírungjából és öltözetdarabjaiból kiemelve kerülnek alkalmi funkcióba és válnak szokástárgyakká. Olykor ugyanaz a darab szerepel más-más funkcióban: gyermekágyi függöny, menyasszonyi lepedő, halottas lepedő, kendőfélék.
A házasságkötés szokáskörében a leggazdagabb a szűk értelemben vett szokástárgyak csoportja.
A rítusban szereplő kellékek a helyi szokások, esztétikai normák szerint előállított vagy feldíszített tárgyak, amelyek egy adott alkalomra készültek. Ilyen a menyasszonyi koszorú, a vőlegénycsokor – ezek tartós anyaga lehetővé teszi, hogy szokástárgyból majd emléktárggyá váljanak. A lakodalomban jelenik meg a legtöbb rövid életű alkalmi kellék: a gyümölcsök, növények felhasználásával készített eljegyzési ajándékok, a tisztségviselők jelvényei, a tisztaságot és termékenységet jelképező rozmaringos alma, az életfa, örömfa, és ide tartoznak az ételajándékok és a feldíszített menyasszonykalácsok is.
A halotti szokásokat, az emberi életút végét jóval kevesebb tárgy kísérte: egyrészt ünnepi funkciójú textilek, öltözetek, öltözetdarabok, másrészt kimondottan erre a várható eseményre készített, ennek megfelelően díszített halotti lepedők, párnák, örökzöld növények felhasználásával alkotott rituális tárgyak, halotti korona.
A naptári ünnepekhez kapcsolódó tárgyak, kellékek és vizuális alkotások ismertetésére a tanulmány második részében kerül majd sor.
judit sz tóth
Objects of Festive Traditions I Human Life Practices
Objects, accessories and other visual elements of folk traditions do not create such a unified group as objects of other fields of peasant material culture. Their independent classification, the demand for evaluating them from a folk cultural point of view is of recent date. The present study introduces objects connected to the turning-points of human life – birth, marriage, funeral – and their changes based on materials of Pest County. The colourful folk culture and preserved traditions of the German, Slovak, Serbian and Rascian ethnic groups living along the population of the county serve rich material for the topic. One group of the objects of tradition contains the festive objects of the household, first of all, textiles that appeared for representational purposes during life’s big events. Textiles appearing in the tradition of birth and baptism are picked from the trousseau and clothing of the mother to receive special function and become objects of tradition. In some cases, the same piece of clothing appears in different functions: post-partum curtain, bridal bed sheet, corpse sheet, different kinds of shawls.
The richest group of custom objects in the narrowest sense can be found in connection with the tradition of marriage. Accessories used during the ritual were made and decorated based on local traditions and aesthetic norms for a specific occasion. For example, the bridal wreath, the groom’s bouquet – the durable material of these makes it possible for them to become keepsakes from custom objects. The most short-lived special accessories are present during the wedding: engagement presents made of fruits, plants, officials’ badges, the rosemary apple tree symbolising purity and fertility, the tree of life, the tree of joy as well as the food presents and the decorated bridal cake.
Burial customs, the end of human life is accompanied with much fewer objects: on one hand, festive textiles, clothing, pieces of clothes; on the other hand, corpse sheets, pillows specially prepared for this occasion, decorated accordingly, ritual objects made with the use of evergreens, funeral crown.
Objects, accessories and visual creations of calendar holidays will be introduced in the second part of the study.
STUDIA COMITATENSIA 39. A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE
Kiadó Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre
Felelős kiadó Prosek Zoltán, múzeumigazgató
Szerkesztő Véri Dániel
Grafikai tervezés Herr Ágnes
Tördelés Sarkadi Imola
Korrektor Zelei Bori
Angol fordítás Greskovics Eszter
Fotók A szerzők és a fotóknál megjelölt intézmények
Nyomdai kivitelezés Prime Rate Kft.
© Ferenczy Múzeumi Centrum, a szerzők, a fotósok és jogutódaik
ISSN 0133-3046
A kiadványt támogatta
SZENTENDRE 2021