Benda Kálmán emlékezete (1913–1994) (Berecz Ágnes

Benda Kálmán emlékezete (1913—1994)

Családi háttere és iskolái határozták meg Benda Kálmán erős küldetés- és kötelességtudattal jellemezhető protestáns habitusát. A Pázmány Péter Tudományegyetem híres tanárai mellett az Eötvös Kollégium intézménye és külföldi tanulmányai formálták széles látókörű történésszé. A Teleki Pál Tudományos Intézetben kezdte meg pályáját, közben vezette a tatai népfőiskolát is. A második világháború idején hamis papírok kiállításával mentett életeket. A háború után habilitált egyetemi magántanár lett, 1948-ban azonban elbocsátották állásából. Alkalmi munkákból élt, amikor 1953-ban Pap László teológiai professzor, dékán a Ráday Gyűjtemény Levéltárába hívta. Fő feladatként az egyházkerületi gyűjtő levéltár létrehozását és rendszerezését kapta: nagy mennyiségű gyülekezeti, intézményi, iskolai iratanyagot és magánletéteket kellett biztonságba helyezni. Itt kezdte el a Ráday Pál iratai forráskiadvány létrehozását, az ehhez kapcsolódó egyeztetések, megbeszélések vezettek a híres „Ráday-teák” meghonosodásához, amelyeken a fő hangsúly az előadásokat követő munkamegbeszéléseken volt. 1957-ben visszakerült a Történettudományi Intézetbe. Kutatóként a magyar történelemnek azok a fordulópontjai foglalkoztatták, ahol a magyarság önrendelkezése volt a tét. A Bocskai-felkelés, a Rákóczi-szabadságharc és a magyar jakobinus mozgalom történetét kutatta, összhangban a magyar történetírás nagy programjaival és a nemzetközi trendekkel is. Eleinte csak forráskiadványok szerkesztése keretében publikálhatott (ilyen volt Ráday Pál iratainak vagy a jakobinus mozgalom iratainak összegyűjtése és kiadása), később ezekhez tanulmányokat is készített és mind magyar, mind nemzetközi konferenciák ismert előadója, sőt szervezője lett. Forráskiadványokkal később is foglalkozott: a moldvai csángó magyar okmánytár összeállításával fellendítette ezt a kutatási témát, vagy említhetjük a 17. századi magyar országgyűlési emlékek összegyűjtését, amely a magyar történeti alapkutatásokhoz tartozik.

Életét végigkísérte a tudomány népszerűsítésének miszsziója. Sokáig csak előadások keretében gyakorolhatta ezt a számára kedves tevékenységet, később már rádióműsorokat is szerkeszthetett, és az 1970-es évektől végre taníthatott a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. A Ráday Gyűjteménybe igazgatóként tért vissza 1980-ban. Ismét meghonosította a tudományos felolvasóesteket, elsősorban politikai okokból háttérbe szorított jelentős kutatók meghívásával. Szorgalmazta az 1956-os menekültek irat- és könyvhagyatékainak befogadását, újraindította az évkönyvek és tudományos kiadványok megjelentetését, létrehozta a kecskeméti egyházművészeti múzeumot és a budapesti Biblia Múzeumot. A munkatársakra is személyes figyelmet fordított, önzetlenül támogatott minden tudományos ambíciót. Mindezzel az volt a célja, hogy a Ráday Gyűjtemény a maga területén megkerülhetetlen kutatóbázissá váljon.

Csak a rendszerváltás hozta el számára a hivatalos elismeréseket, a legfontosabbak: a Budapesti Teológiai Akadémia díszdoktorsága, az MTA tagsága; Széchenyi-díj; a francia Akadémiai Pálmarend tiszti fokozata. Teljes szellemi erőben, fiatalokat megszégyenítően munkálkodott tovább egészen haláláig: ismét bekapcsolódott az újjáéledő népfőiskolai mozgalomba, s elvállalta az induló Károli Gáspár Református Egyetem alapító rektori megbízatását.

Születésének századik évfordulóján a Ráday Gyűjteményben látható a családja által az intézménynek adományozott, közel hatezer kötetből álló történészi szakkönyvtára.

Berecz Ág nes gyűjteményvezető (Ráday Gyűjtemény, Dunamelléki Egyházkerület)