Református orgonák és Liszt Ferenc emlékezete (Fekete Károly, Kovács Krisztián

Egyházzene

„Kész a szívem…, hogy énekeljek…

Ébredj, lant és hárfa…”

(Zsolt 108,2-3)

A Tiszántúlon két gyülekezet templomán is emléktábla jelzi, hogy olyan orgonájuk van, amelynek sípjait Liszt Ferenc is megszólaltatta. A helyszínek szempontjából közvetett emlék mindkettő, de olyan tényekre hívják fel a figyelmet, amelyet a Liszt-emlékévben érdemes sokaknak megismerni.

Református orgonák és Liszt Ferenc emlékezete

Berettyóújfalu

A budapesti régi zeneakadémia egykori kétmanuálos, tizennégy regiszteres orgonáját az aradi Dangl János orgonaépítő mester 1882-ben építette fel. A hangversenyterem Liszt lakrésze mellett volt, aki sok-sok órát játszott saját gyönyörűségére ezen a hangszeren. Az orgona kivitelezése megelégedéssel töltötte el Liszt Ferencet, aki a mesterhez írt levelében ezt így fejezte ki: „Igen tisztelt Dangl Úr! A Magy. Kir. Zeneakadémia részére készített orgonájával szép hangzású nevet vívott ki Ön magának. Valószínű, hogy Budapestről még több nagyobb megrendelést is kap elismeréséül tehetségének. Kiváló tisztelettel: Liszt Ferenc” (1883. február 21.) Amikor a Zeneakadémia új épületbe költözött, ezt a Liszt által is rendszeresen használt orgonát 1907-ben lebontották, és a kultuszminiszter a Debreceni Zenedének ajánlotta fel megvételre. A Debrecenbe került hangszer azonban nem fért el az akkori hangversenyteremben, ezért évekig a pincében raktározták. A Zenedétől 1933-ban vásárolta meg a Liszt zeneakadémiai működése idején készült orgona darabjait a Berettyóújfalui Református Egyházközség, ahol bővíteni akarták a gyülekezet régi orgonáját. A korszak vezető református egyházzenésze, Árokháty Béla tervei alapján a Rieger Orgonagyár egyesítette a két hangszert 1936-ban. A berettyóújfalui régi orgonaszekrénybe főként a fémsípokat építették be a Liszt-orgonából, amelyek ma is megszólaltathatók. Fekete Károly egyetemi tanár (Debreceni Református Hittudományi Egyetem)

Hosszúpályi

Hosszúpályi sok magyar településhez hasonlóan kegyelettel, büszkén őrzi Liszt Ferenc emlékét. Liszt pesti tartózkodása során számos alkalommal megfordult vidéki – többnyire nemesi, vagy egyházi méltóságot viselő – barátai birtokán. Így kerülhetett Liszt Ferenc kapcsolatba a Debrecentől alig húsz kilométerre található Hosszúpályival. A zeneszerző barátságot ápolt a fél karját elveszített zongoraművésszel, Zichy Gézával. Az ő társaságában érkezhetett 1879-ben testvéréhez, Zichy Ernőhöz a településre, ahol a

A hosszúpályi orgona játékasztala

Historica Domus feljegyzése szerint „szokott buzgósággal szentmisét hallgatott” a katolikus templomban. Létezik azonban más feltételezés is: eszerint a látogatás időpontja, illetve egy esetleges második itttartózkodás ideje 1883 ősze, az újjáépített katolikus templom felszentelése, vagy a grófkisasszony bérmálása lehetett, de az is előfordulhat, hogy 1884 novemberében látogat el a mester Hosszúpályiba, amikor Zichy Géza vendége a közeli Tetétlenen. Liszt ezen alkalmak egyikén játszhatott a katolikus templom orgonáján, amely azóta a református gyülekezet tulajdonában van, és itt látható – hallható. A barokk diszpozíciójú, hétregiszteres hangszer Nagyváradon készült, bizonyos Sarádi orgonaépítő mester műhelyében. 2002-ben történt felújítása óta kifogástalan állapotnak örvend és mind a gyülekezeti ének kísérése, mind kisebb orgonaművek megszólaltatására egyaránt kiválóan alkalmas. Lisztet számtalan legenda és mítosz övezte, életének

Zichy Géza és Liszt Ferenc

sok pontját még ma is homály fedi. Így a hosszúpályi tartózkodása is ezek közé tartozik, jóllehet hitelességét nem kell kétségbe vonni, de a tények igazi feltárása még várat magára. Ennek ellenére mind a település, mind a református gyülekezet szeretettel emlékezik meg Liszt látogatásáról. Ez év nagyszombatján a gyülekezet kórusa Liszt Via Crucisának megszólaltatásával és májusban egy nagyszabású emlékhangverseny szervezésével tisztelegett a zeneszerző kétszázadik születésnapja előtt. Kovác s Krisztián beosztott lelkipásztor (Hosszúpályi)