REFORMÁTUSOK LAPJA

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám:

OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Bruzák Noémi / MTI

Eleink Foh Szai

Ne hagyd elfoglaltatni szívedet és elmédet a bűnös és ártalmas gondolatoktól, mert azokat gyűlöli az Isten. Ítélj mindenkor jobban, s többet a te felebarátod felől, hogy sem tennen magad felől; és mentől feljebb való vagy valamelly jó dologban, annál alázatosabban viseld magadat mind Isten, s mind emberek előtt.  KÉZDIVÁSÁRHELYI MATKÓ ISTVÁN (1625–1693)

INTERJÚ • 6. A református kultúra ünnepe | Május utolsó hétvégéjén tartják a Református Zenei Fesztivált Budapesten. Az eseményre Bódiss Tamás hívogat

GONDOLATOK • 7. Összetartozva | Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének gondolatait ajánljuk

EGYHÁZI ÉLET • 10. Az áldozat ereje | Bemutatjuk a rétsági és a balassagyarmati református gyülekezetet

REFORMÁTUS ÉLET • 12. A gyermek Isten ajándéka | Mitől keresztyén egy óvoda, és milyen támogatásokat kapnak az intézmények az óvodai hitélethez?

INTERJÚ • 16. Egymás hite által épülünk | Gudor Kund Botondot, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesét a Református Egység Napjáról kérdeztük

GONDOLATOK • 21. Marosszentimre gyarapodik | Ablonczy Bálint újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézet munkatársa írását ajánljuk

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

Cs R S Andr S

V. 22. VASÁRNAP

(6) „…ajándékul a nagy királynak.” (Hós 10,1–11)

Az Asszír Birodalom kedvelt szokása volt, hogy egy leigázott országból elvitte az istenek szobrait, és bevitte a főtemplomba, mintha az asszír főisten előtt borulnának le. Ez a pszichológiai hadviselés, megalázás része volt. Hóseás szerint Izráel bálványszobrait is így fogják elvinni Asszíriába. Több ez, mintha semmivé lennének: az ellenség kezébe kerül a sok pénzből megépített szobor. Ezt az Ige „ajándéknak” nevezi, amely mutatja, mennyire megalázó lesz a megszállt ország helyzete. Érdemes felidéznünk az Újszövetség lapjait; keletről nem hódítók jönnek, hanem olyanok, akik leborulnak Isten Fia előtt. Nem visznek, hanem hoznak. Méghozzá igazi ajándékokat: aranyat, tömjént, mirhát. Nem öntömjénező, gátlástalan néphez jönnek, hanem családhoz, ahol alázatos édesanya ad életet a Fiúnak, és csendes édesapa figyel az égi szavakra. A két történet párhuzamba állítása helyre teheti a mi szerepünket. A hívő nem arra törekszik, hogy megalázza ellenfelét. Nem legyőzni akarjuk a másikat: a mi célunk imádni Istent. Imádni Istent a sikerünkkel, a céljainkkal, a családi életünkkel. Nem ajándéknak nevezni azt, amit elkobzunk a másiktól – legyen az akár lelki kifosztása a másiknak. Hanem ajándékot szeretnénk adni: méghozzá Krisztusnak.

Róm 14,5–12  90. zsoltár

V. 23. HÉTFŐ

(12) „…ideje, hogy keressétek az Urat…” (Hós 10,12–15)

A durva kifejlet feltárul Hóseás előtt. Mivel szereti népét, a hírt nem tartja magában. Sokszor azokra vagyunk idegesek, akik a „rossz hír” hozói, vagy akik igazságot szólnak. Máskor az igazság megmondását összekeverjük a sértegetéssel. A próféta azért bánik ilyen keményen a szavakkal, mert tudja, mi vár szeretett népére. Az asszír sereg megszállása nem rózsaszín álom. Szavai azért ennyire szigorúak, hogy megtérjen a nép. A szép szavak korszaka elmúlt –a következő részben mégis meglágyul majd újra a kijelentés. Elszoktunk a kemény szavaktól, és mintha így volnánk már az őszinte igazsággal is. Isten közelsége viszont tud, igazsággal, tükröt tartani életünk elé. A háborús vészjósló szavak mögött a prófécia még mindig nem zárja le az utat Isten előtt. Isten felé mindig lehet közeledni. Nincs olyan bűn, nincs olyan mocsok, amelyet Krisztus szeretete ne tudna teljesen megtisztítani! Ideje van az istenkeresésnek. Vonatozásra készülve elhatároztam, végigimádkozom az utazást. Amint elhelyezkedtem, felszállt vagy ötven fociszurkoló, és elkezdtek üvöltve énekelni. A kihívást elfogadtam: akkor is keresem az Úr társaságát. Sikerült imádkoznom. Hasonló körülményekben kell Istent keresnünk: a világ túl akar üvölteni, megpróbálja elterelni figyelmünket, lehetetlenné tenni, hogy Istent keressük. De ne adjuk fel! Keressük őt, mert Isten pontosan egy imádságnyira van tőlünk. Róm 14,13–23  484. dicséret

(4) „Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét…” (Hós 11)

Hóseás próféta könyvének 11. része költemény, amelyet szülő énekel szeretett gyermekéről. Hóseás életéből kiindulva azt hinnénk, szerelmes vers, de több képet használ, ami a gyerekekre vonatkozik. A tiszta szülői szeretet hasonlít az önzetlen szerelemre. Az Atyát óriási csalódások érik gyermekei miatt. Isten szinte el is kényezteti az övéit, akik emiatt nem becsülik meg igazán (lásd 2. vers). Az igeszakaszban, amely ének is lehetne, többször elmondja: ő nem ember. Mert nem úgy kombinál, nem úgy gondolkozik, mint mi. „A ti gondolataitok nem az én gondolataim.” (Ézs 55,8) A kisgyermek iránt érzett büszkeség és teljes szeretet megnyilvánulása, hogy kezébe veszi és arcához tartja a finom, puha arcocskát. Csodás érzés megölelni egy kisgyermeket. Isten ezzel a képpel fejezi ki a kiválasztottai iránti szeretetét. Ezért sem tud teljesen lemondani az övéiről. Ezért mondja meg a szakasz végén, hogy „megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom” (8). Nagyon nehéz elképzelni, hogy minket Isten az Ige képe szerint szeret. Főleg azoknak, akik híján vannak a mindennapi szeretet megélésének. Isten viszont így bánik velünk, az Úr szemében olyanok vagyunk, mint egy szerető szülő szemében kisgyereke.

Róm 15,1–13  455. dicséret

25. SZERDA

(11) „Én szóltam a prófétákhoz…” (Hós 12)

„Én szóltam a prófétákhoz” – hangzik Isten szava egy próféta által. A 12. részben az újabb ítélet profilja szerint mutatja be Isten és a nép kapcsolatának történetét. Az egész rész egyik centruma: Isten folyton szólt, és most is, mert „pere van” népével. Azaz mindig szívén viseli a hitetlenségbe süllyedtek életét. És Isten szól. És újra, ezerszer is szól. Boldog, aki meghallja Isten szavát! Akik hallják az intést, figyelmeztetést, előrejelzést, hallják a hívó szót: „Jöjj, és kövess engem!” (Lk 18,22) De Hóseás kortársai nem hallanak Isten csendes, mégis leghangosabb szavából. Mennyire ellentétes ezzel a kapernaumi százados története, amelyben egy pogány római üzen Jézusnak: „...csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám.” (Mt 8,8) Neki elég egy szó, a vallásosnak tartott népnek ezer is kevés. Sokszor a hitetlenek előbb meghallják az evangéliumot, mint azok, akiknek füle már megszokta az Igét. Legyünk résen! Legyünk olyanok, akiknek elég egyszer szólni! Figyeljünk lelkileg mindennap Istenre, hogy az Igét meghalljuk, és az eleven legyen bennünk! „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.” (Lk 11,28) Róm 15,14–33  236. dicséret

(10) „Hol van a királyod?” (Hós 13)

Hóseás folyamatosan felteszi a kérdést Izráelnek: Hol van a királyod? A nagy kampányígéretek füstbe mentek, egyedül maradtak. Nem lett volna így, ha Isten lett volna az igazi reményük. A rosszban már bíznak Istenben, addig el voltak nélküle is. Áldozócsütörtök napján az Ige kérdésére tudunk felelni: nekünk van királyunk. Olyan királyunk, akire mindig számíthatunk. Aki felment a mennybe, mégsem hagy el minket. Aki Szabadító és Közbenjáró. Mindezek a hozzánk fűződő kapcsolatából erednek. Hóseás idejében bálványokat csókolgatnak az emberek. Nekünk pedig megadta Isten, hogy hús-vér Urunk legyen, aki érti a gondjainkat, panaszainkat, csalódásunkat, örömünket, betegségünket és tiszta életünket. Nem elérhetetlen király, hanem elérhető pásztor. Aki nem haragos, hanem megbocsátó és felszabadító. Kiszabadít a bálványimádásból, a frusztrációból, a haragból és a holtak hazájából (14). A prófécia egy hűtlen nép büntetését mutatja be. Áldozócsütörtökön pedig a hűséges Krisztus áldására figyelünk, akit, mint égi bírót, felemelt fővel várunk vissza. „Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20–21)

Róm 16,1–16  358. dicséret

(10) „Mert egyenesek az Úr útjai…” (Hós 14)

Az igeszakasz eleje erős kezdés egy könnyelmű népnek. Az első vers durvaságát nem Isten akarja. Ilyenek voltak az asszírok és az ókori népek seregei. Hála Istennek, ebben a régióban elszoktunk ettől a durvaságtól. Igeszakaszunk a közelgő ítéletet ismétli el, közben szeretettel beszél Izráelről, és reményteljes jövőt mutat be. Összegzése az egész könyvnek. A végén a reménység domborodik ki. Mintha a színpadon Isten igazsága, irgalma és a bele vetett remény viaskodott volna. Sok-sok szenvedésen ment át Hóseás, mire elmondta igehirdetéseit. Jézus Krisztus előképe abban, hogy eggyé válik népe szenvedésével. De Hóseás nem helyettük szenved. A sok kacskaringós helyzeten keresztül, amely parázna hitvesét és a parázna népet jellemzi, Isten tiszta megoldást ajánl. Egyenes utat. Csábító és izgalmasnak tűnő a kanyargós, kalandos élet. Az egyenes út nem unalmas, hanem tiszta, világos. Isten útja néha ösvény, de ez az igazán járható út. Az Úr útja nem autópálya, de életre vezet. „Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet.” (Péld 12,28) Az út egyenes, de attól még figyelni kell, hogy ne kanyarodjunk le róla. Érdemes ezen maradni. Hiszen az „Isten útja tökéletes.” (Zsolt 18,31)

Róm 16,17–27  359. dicséret

(11) „Őbenne lettünk örököseivé is…” (Ef 1,1–14)

Igénkben átsugárzik a predestinációs hit. Az eleve elrendelést összeköti az örökség fogalmával. Az örökség az ókori világban azt illette meg, aki fiú volt. Ezért írja a Biblia sokszor: Isten az ő fiaivá fogad minket. Nemtől függetlenül igaz ránk, hiszen ez azt jelenti, hogy első számú örökösök vagyunk. Rómában bevett szokás volt, hogy a végrendeletben valakit fiának fogadott az elhunyt. Nagy szó, ha valaki gazdag ember örököse. Már a végrendelet aláírása után úgy élheti az életét, mint aki tudja: egyszer majd óriási vagyon üti a markát. Morbid módon néha eszébe jut, mit fog kezdeni a pénzzel. A gondolkodásában megjelenik, ezzel átalakítva életét. Van persze más jellegű örökség is: egy személyes tárgy vagy valami bölcsesség, a szeretet, vagy csak a családnév felelősségteljes öröklése. Mindegyikkel feladatot és felelősséget kapunk. Meg kell becsülni. Az Isten örökösévé fogadott. Nem csupán szeret minket és megsimogat, mint egy rokon gyereket, hanem nevére irat. A Krisztusnak átadott életű ember úgy élhet e világban, mint aki örökös. Az örökséggel feladatot is kapunk, elhívást, szolgálatot. Ki egy talentumot, ki tízet. De van, amit mindenki: a megígért Szentlelket. Józs 1  261. dicséret