A FELKÉSZÜLÉS HELYE

Megnyitotta kapuit a megújult Ráday Ház. A dunamelléki lelkészképzés helyszínét és a hozzá tartozó diákotthont is magába foglaló épületegyüttesnek nemcsak a falai újultak meg, de a közösségi élet is új lendületet vehet: új irányt szabtak az együttlakásnak, és nagyobb hangsúlyt fektetnek a hivatásgondozásra is.

Két és fél évvel a tragikus tűzeset után ismét megnyitotta kapuit az újjáépült Ráday Felsőoktatási Diákotthon, és a budapesti református teológia is viszszaköltözhetett az azzal szomszédos, felújított épületszárnyba a Ráday utca 28. szám alá. A tanári kar és a diákok is fellélegezhettek: ezzel véget ért az az átmeneti időszak, amíg különvált a képzési helyszín és a diákoknak otthont adó kollégiumok élete – ha nem épp otthonról ingáztak a hallgatók. Az, hogy ismét egy épületben élnek és tanulnak a hitéleti szakos egyetemisták, újra összekovácsolhatja a közösséget. A Dunamelléki Református Egyházkerület fenntartásában működő diákotthonban a teológusok számára kötelező a bentlakás, míg a vallástanárjelöltek választhatnak a bentlakás vagy bejárás közül. A kilencvenhat kollégistából, ahogy korábban, úgy most sem mindenki a Hittudományi Kar hallgatója, huszonöten máshol tanulnak. Újdonság, hogy ettől az évtől házaspárok is bent lakhatnak a kollégiumban, és egy akadálymentes szobát is kialakítottak.

– Az új épületben újra lefektették az együttélés legfontosabb pilléreit – számolt be érdeklődésünkre Szabóné László Lilla református lelkész, teológiai oktató, a Ráday Felsőoktatási Diákotthon új vezetője. – A diákotthon először is Krisztus-központú, hiszen egyfajta tanítványi kapcsolatban élnek és tanulnak az itt lakók, Krisztusra és egymásra figyelve. Másrészt diákközpontú támogató közeget szeretnénk teremteni, hiszen ismerjük és tiszteljük azokat a korosztályi adottságokat, szükségleteket és nehézségeket, amelyekkel ide érkeznek a hallgatók – ezekben az években függetlenednek otthonról, itt tanulják meg az önellátást, a hétköznapi élet minden olyan sajátosságát, amelyet az egyetemi kurzusok nem érintenek. Harmadrészt, egyházközpontú szemléletben élünk itt együtt. A teológusévek nem csupán az Isten-ismeret elmélyítéséről szólnak, hiszen a teológia és majd a gyülekezeti szolgálat is az egyházhoz kapcsolódik. Ezt a párbeszédet élénkítheti, hogy a püspöki hivatal, a teológia és a diákotthon újra egy épületben működik.

Az együttélés számos területén megújulást hozhat a kollégium nevelési koncepciója, magyarázta a diákotthon-vezető. Újdonság, hogy szilenciumi rendet vezettek be: reggelente egy félórás idősávban a diákotthon területén csendet tartanak. A diákotthon minden emeletén létesültek tanulószobák, és szorgalmazzák tanulópárok szerveződését is.

Szabóné László Lilla elmondta: életviteli tanácsadással is segítik majd a kollégistákat, a témák között van a hatékony idő- és pénzbeosztás, a gazdaságos főzés és vásárlás, valamint a környezetkímélő takarítás is. Ezekről a kéthetente összehívott otthonórákon esik majd szó, ahol a különböző területeken járatos meghívott vendégek mutatnak be a mindennapokban nélkülözhetetlen módszereket, amelyeket a fiatalok már nem feltétlenül hoznak magukkal otthonról.

Az önállóságra és a felelősségvállalásra nevel az is, hogy a diákotthon lakói szolgálócsoportokat alakíthattak, és ők maguk dönthetnek arról is, miként szeretnék lakóközösségüknek, de akár más szükségben lévőknek is szolgálni az adott tanévben. A többi közt miszsziói, diakóniai, az egészséges életmódot segítő, közéleti és médiaszolgálat is alakult. Minden csoport vezetőt választ magának, akinek a felügyelete alatt önszerveződő és önképző módon felelnek egy-egy területért. Ezzel abban is szeretnék megerősíteni a diákokat, hogy jól működtetni egy közösséget nem egyemberes feladat. – Az egyházban még mindig sokakban él az a felfogás, hogy a lelkész kapja a fizetést, ezért ő csinál mindent, miközben a gyülekezetek szolgálócsoportokkal tudnak működni – magyarázta a lelkész.

Úgy látja a diákotthon közösségét, mint akik egy nagy asztal köré telepedtek le, ahol Krisztus ül az asztalfőn. – Mindannyiunknak van feladata és felelősségi köre, de ő lát minket vendégül, miatta vagyunk itt – összegezte a diákotthonnal kapcsolatos vízióját.

Az új nevelési koncepció a hallgatókkal együttműködve bontakozik ki, de a diákotthon vezetősége szorosan együttműködik az egyházkerület által a teológiára kirendelt spirituálisokkal is. Hosszú ideje Bölcsföldi András látja el ezt a feladatot, 2020 legvégén csatlakozott hozzá egyetemi lelkészként Káposztásné Horváth Tünde református lelkész is, aki az idei tanévtől kibővült megbízással látja el a szolgálatát. A spirituálisok így a közösségszervezésen túl a hitéleti szakos diákok lelki támogatására is nagyobb hangsúlyt fektet- hetnek. Mivel rendszeresen jelentkeznek nők is teológiára, az egyházkerület jónak látta, ha nőre bízza ezt a feladatot. – Az a célunk, hogy a női lelkészek is bátran, hivatásukban megerősítve tudjanak szolgálni az egyházunkban, és hogy azon áldás legyen – magyarázza a lelkész.

A spirituálisok egyéni lelkigondozói beszélgetésekkel segítik az egyházi pályára készülő fiatalokat a hitükben és a hivatásukban való megerősödésben, Káposztásné Horváth Tünde pedig az első évfolyamosok számára havonta tematikus beszélgetéseket hirdet meg, hogy a fiatalok a hivatásukra, az egyházi szolgálatukra és a diákotthoni közösségükhöz való viszonyukra védett és támogató légkörben reflektálhassanak. – Szeretnénk, ha nem csak akkor fordulnának hozzánk, ha baj van, és egyfajta szakmai hátteret is szeretnénk nyújtani a lelkészi pályára készülőknek, legyen szó a kollégiumi bibliaóra megtartásáról vagy a reggeli imaközösség vezetéséről – számolt be a spirituális.

Elsődleges feladatának annak a kultúrának a kiépülését tartja, hogy a teológusok tudjanak egymásra barátként és szak- mai szövetségesként tekinteni. Ezek a kapcsolatok erőforrásokká válnak a későbbi szolgálat idején. Ugyanez igaz a teológusok és a nem hitéleti szakos diákotthonlakók kapcsolatára is, amelynek később lelkészként, presbiterként, szolgálattevőként is hasznát vehetik. A leendő vallástanárokra is szeretnének odafigyelni, hiszen ők is egyházi pályára készülnek. A kétheti otthonórákon ezért mostantól nemcsak a „világi szakos” diákotthonlakók, hanem a teológusok és a vallástanárjelöltek is részt vehetnek.

A teológia közösségének az ereje mégis leginkább a diák–diák kapcsolatokban van. Az elmúlt évek krízishelyzeteiben a diákmentorok jelentették a legnagyobb támaszt a hitéleti szakos hallgatóknak. A tanárok mentorképzéssel segítik ezt a szolgálatot, de megnyílni leginkább a hasonló korú és élethelyzetű diákoknak tudnak a fiatalok. Az együttlakás révén spontán találkozások is könnyebben kialakulhatnak – erről már Friderikusz Márton ötödéves teológushallgató, a Hallgatói Önkormányzat elnöke beszélt megkeresésünkre. – Ezzel az erős háttérrel, amelyet a teológiai oktatás, a megélt lelki élet és a jó testvéri közösség ad, jó érzés beleállni egyre komolyabb szolgálatokba, a megszerzett tapasztalatainkat pedig viszszaforgatni és megosztani egymással. A többéves száműzetésből most végre megérkeztünk, biztonságban érezzük magunkat, idővel pedig újra az otthonunknak nevezhetjük ezt a helyet. Izgatottan, imádságos lelkülettel várjuk az áldásokat, amelyek el vannak készítve a mostani és az elkövetkező teológusgenerációk számára – tudva, hogy a befektetett munka meghozza gyümölcsét!  JAKUS ÁGNES, FOTÓ: FÜLE TAMÁS (A cikket teljes terjedelmében a parokia.hu-n olvashatják.)