„A HÁBORÚ ELLENTÉTE A BÉKE”

A béke üzenetét közvetítette az Egyházak Világtanácsa küldötteinek Zán Fábián Sándor. A Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke szerint a háborúban nincsenek győztesek, mert a „győzelem” emberáldozatokkal és sok veszteséggel jár.

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Részt vett az Egyházak Világtanácsának pódiumbeszélgetésén. Mit osztott meg a résztvevőkkel?

Sokan voltak kíváncsiak az ukrajnai háborúval kapcsolatban a mi egyházunk szerepére, felelősségére, hogyan éljük meg a menekültek befogadását, gondozását. Megosztottam a résztvevőkkel a tapasztalataimat, beszámoltam arról, hogy az egyház a krízisben befogadóbbá, továbbá ökumenikussá és toleránssá vált abban az országban, ahol mi, kárpátaljaiak nem túl pozitív hozzánk viszonyulást tapasztaltunk. Az érdeklődők nagyjából tisztában voltak az ukrajnai nyelvtörvénnyel, a hamarosan hatályba lépő oktatási törvénnyel, és éppen az fogta meg őket leginkább, hogy ennek ellenére a menekültek száma arányaiban a magyar településeken volt magasabb, nem az ukránok lakta területeken. A protestáns és katolikus egyház – talán a nyugati kultúrája miatt –befogadóbb, és nagyobb áldozatot hozott a menekültekért, mint az ukránok saját egyháza vagy vallási közösségük. Mivel kisebbség vagyunk, a többségi társadalomból kivetettek, együttérzünk a háború elől menekülőkkel. A magyarországi és a nyugat-európai partneregyházaink rajtunk keresztül segítettek Ukrajnának. Ez bennünket is szolgálatba állított, és felelőssé tett sok-sok ember életéért. Hálásak vagyunk, mert a közösségünk így része lehetett a Nyugat-Európa által közvetített szeretetnek, irgalomnak, hiszen rajtunk keresztül áramlott az itt élők felé.

Mi keltette fel különösen a hallgatóság érdeklődését?

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ebben az országban a kisebbségi jogokat nem veszik figyelembe, szűkítik vagy megtagadják, és mindez megannyi konfliktushoz vezetett az elmúlt kilenc évben, pedig ezek a népcsoportok ősi lakói ennek az újonnan formált országnak. A legtöbben soha nem hallottak erről. Megkérdezték, vajon az óriási elvándorlás ellenére túléli-e egy-

Egyh Zak Vil Gtan Csa

házunk ezt a krízist, lesz-e annyi ereje még az itt élőknek, hogy újra megtöltsük a falvakat, az üresen maradt templompadokat. De erre még nem tudjuk a választ, hiszen még nem vagyunk a stabilitás vagy az építés fázisában.

Mi volt az a legfontosabb üzenet, amelyet a pódiumbeszélgetésen át tudott adni a hallgatóságnak?

A háború ellentéte a béke. Nem a győzelem a legfontosabb, hiszen ahhoz, hogy valaki győztesnek mondhassa magát, vesztesek is kellenek, és vannak halottak is. Nem a győzelem, hanem a béke iránti vágyat közvetítettem a közönség felé. Átéltem a krisztusi lelkületet a beszélgetésekben, az imaközösségben, az emberi kapcsolatokban, hiszen ott volt a nagy Szervező, aki az eseményeket egybeszerkeszti. Bármennyire különböző a liturgiánk, a nyelvünk, a bőrszínünk, megtapasztaltuk az egységet, mert a Krisztushoz való ragaszkodás közös bennünk. Nem mi kötődünk egymáshoz, hanem valaki összeköt bennünket, ami megmagyarázhatatlan csoda. Ez az érzés engem nemcsak gazdagít, hanem erősebbé is tesz a mindennapokban.  FOTÓ: ARCHÍVUM

Második alkalommal rendezték Európában az Egyházak Világtanácsának nagygyűlését. Az idei volt a tizenegyedik, amelynek a németországi Karlsruhe adott otthont. Az 1948-ban alakult, genfi székhelyű

Egyházak Világtanácsának 352 tagegyháza van, mintegy 580 millió keresztyént tömörít a világ több mint 120 országából. A római katolikus egyház nem tagja a szervezetnek. A Magyarországi Református Egyház kezdettől fogva részt vesz az Egyházak Világtanácsának munkájában.

„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.” (Máté evangéliuma, 10. rész, 28. vers)