Regie | Rendezés: Andrei Șerban
Text | Szöveg: Robert Icke
Regizor asociat | Társrendező: Daniela Dima
Compozitor | Zeneszerző: Cári Tibor
Scenografie | Díszlettervező: Irina Moscu
Asistent regie | Rendezőasszisztens: Patricia Gavril
Regia tehnică | Ügyelő: Kertész Éva
Sufleur | Súgó: Czumbil Marika
Distribuție | Szereposztás
Ruth Wolff: B. Fülöp Erzsébet m.v./Éder Enikő
Paul Murphy: Mátyás Zsolt Imre
Roger Hardiman: Tokai Andrea
Michael Copley: Aszalos Géza
Preot/Tata | Pap/Apa: Bandi András Zsolt
Brian Cyprian: Tar Mónika
Medicul rezident | Rezidens orvos: Jancsó Előd/Erdős Bálint
Rebecca Roberts: Lőrincz Rita
Charlie: Magyari Etelka
Sami: Vajda Boróka
Jemima Flint: Borbély B. Emília
Gazda | Moderátor: Czüvek Loránd
Primul invitat | Első meghívott: Molnos András Csaba
Al doilea invitat | Második meghívott: Kiss Attila
Al treilea invitat | Harmadik meghívott: Lajter Márkó Ernesztó
Al patrulea invitat | Negyedik meghívott: Deli Szófia
Al cincilea invitat | Ötödik meghívott: Hegyi Kincső
Durata: 3 ore, o pauză | Időtartam: 3 óra egy szünettel
Spectacol supratitrat în română și engleză | Feliartozva román és angol nyelven
Textul lui Robert Icke este, de fapt, adaptarea piesei „Profesorul Bernhardi” de Arthur Schnitzler (1912): Ruth Wolff, medic și cercetător de renume, este înlăturată din domeniul medical în urma deciziei luate pentru a proteja o pacientă minoră muribundă. Acest caz declanșează o avalanșă de reacții agresive și comentarii părtinitoare, care oglindesc regulile corectitudinii politice și cultura woke din lumea contemporană polarizată, o lume divizată în triburi, în „noi sau ceilalți”, în care moralitatea se creionează în funcție de circumstanțe. Rețelele sociale ne impun cum să traim, cât și identitățile rasiale, sexuale, politice sau de gen. Lucruri despre care n-ai voie să vorbești la serviciu de frică să nu fii anulat se pot discuta în siguranță în teatru: putem risca să ne confruntăm cu prejudecățile și minciunile acestei lumi.
Robert Icke szövege valójában Arthur Schnitzler Bernhardi professzor (1912) című darabjának aktualizált átirata, mely a ma valóságának társadalmi-politikai viszonyai között követi nyomon főszereplője, Ruth Wolff orvos és kutató sorsát és nyilvános, szakmai meghurcoltatását, egy haldokló kiskorú páciensével kapcsolatban meghozott döntése miatt. Az eset olyan szélsőséges és agresszív reakciókat vált ki, melyek hűen tükrözik a woke kultúra, a politikai korrektség és a ma társadalmának polarizált, „mi vagy a többiek” szemléletmódját, ahol az erkölcsöt és a korrektséget mindig az adott körülményekhez igazítják. Közösségi kapcsolataink határozzák meg életmódunkat, a társadalmi normák szabják meg faji, szexuális vagy épp nemi identitásunkat. Azokat a dolgokat, amikről a munkahelyen nem beszélhetünk, mert félő, hogy letiltanak, a színház keretei között biztonságban boncolgathatjuk: vállaltan szembeszállhatunk a kor előítéleteivel és hazugságaival.
Spectacolul este un „manifest” al unui mare artist, care alege să vorbească direct și acid despre această mocirlă în care cea mai civilizată și mai „corectă” și mai plictisitoare dintre lumi ne face să ne afundăm în fiecare zi. Despre felul mai mult sau mai puțin subtil în care o formă nouă de rinocerizare pune stăpânire pe lume. Și cum toate tipurile de abuz petrecute de-a lungul secolelor parcă își dau mâna azi, într-un concert pe cât de ridicol, pe atât de periculos, adăpostite toate sub umbrela falsei toleranțe. (Monica Andronescu)
Teatrul este finanțat de Consiliul Local al Municipiului Timișoara | A színház támogatója Temesvár Önkormányzata
“Az általa [Robert Icke] létrehozott – nevezzük így – „színházi woke”, miként a modern társadalom ébredésre buzdító, valóságos woke mozgalmai, arra viszont alkalmas, hogy a történelem, a művészet (szűkebben a klasszikus dráma) fejünkbe rögzült sztereotípiáit felülvizsgáljuk. Tüzetesen átgondoljuk a haldokló gyermek érdekeit legjobb tudása szerint megóvni kívánó, köztudottan zsidó származású intézetvezető orvos, Ruth Wolff történetét. A végsőkig kiélezett sztori (…hogy közelgő halála ne tudatosuljon benne, nem hajlandó beengedni a katolikus papot egy haldokló lány kórteremébe)
mai elemeit, társadalmi hátterét. Azokat a viszonyokat, amelyek korunkban is lehetővé teszik bizonyos embercsoportok megalázását, kirekesztését.” (Kállai Katalin)
Teatrul este finanțat de Consiliul Local al Municipiului Timișoara | A színház támogatója Temesvár Önkormányzata
„Toți au dreptatea lor, toți au un glas să o exprime, problema pe care o ridică în fața publicului este a absenței unei căi prin care să auzim și ce spune celălalt într-o lume care, marcată ca de un alt «rău al secolului», găsește voluptatea de a se scinda în entități închistate, incompatibile. Impactul asupra publicului este potențat de ingeniozitatea cu care este construit spațiul de joc (scenografie: Irina Moscu), cu scena turantă care oferă posibilitatea alternării clocotitoarelor confruntări și discuții în albul septic și rece al spitalului, cu momentele de reverie și meditație ale eroinei în clarobscurul ori sub reflexiile unduitoare din propria locuință, care poate deveni însă un mediu nu mai puțin sfocant pentru eroină.” (Mariana Ciolan)
“Șerban stilisztikai bravúrja, hogy még ebben a nyilvánvalóan realista darabban is tudott játszani a stílusokkal: a szinte sitcom-jellegű játékmódból és jelenetekből észrevétlenül megyünk át a kőkemény drámába. A színészek hajszálpontosan kidolgozott karaktereket hoznak, világos motivációkkal és megszólalásokkal. (…) Az előadás egyik legdöbbenetesebb jelenete, amikor az alapkonfliktus két szereplője üldögél egymás mellett, és kimondják, mindketten megértik a másikat, hiszen azt kellett cselekedniük, amit tettek. Csakhogy itt már késő, közben életek mentek tönkre. Mi viszont még megtehetjük a napi vitáinkban, vagy a véleményformálásaink előtt, hogy felteszünk magunknak szimpla kérdéseket, például, hogy miért is tett vagy mondott valaki valamit.” (Ungvári Judit)
Teatrul este finanțat de Consiliul Local al Municipiului Timișoara | A színház támogatója Temesvár Önkormányzata
„Doctorul e o piesă care îmi dă ocazia să ating toate temele dureroase ale lumii de azi: rețelele sociale și efectul lor deformator în cultură, adevărul alternativ pentru a servi o agendă, amuțirea dialogului public, frica de a spune liber ce crezi de frica marginalizării, câștigarea și pierderea reputației într-o clipă, identitățile impuse, rasiale, sexuale, politice, gender, așa încât nu mai știm ce suntem și cine suntem. Chiar dacă nu mai contează deloc fiindcă politica a intrat peste tot, beneficiul este că în teatru nu ți-e frică, poți să îți iei riscuri, poți să spui ce vrei fără să-ți fie frică. În teatru ești protejat.” (Andrei Șerban, regizor)
„A Doktor egy olyan darab, amely számomra lehetőséget kínál arra, hogy a mai világ összes fájdalmas témáját érintsem: a közösségi háló és annak kultúrára gyakorolt torzító hatása, az alternatív igazság egy napirend szolgálatába állítva, a nyilvános párbeszéd elnémítása, a szabad véleményformálástól való elzárkózás a kirekesztéstől való félelem miatt, a hírnév megszerzése majd annak egyik percről a másikra történő elvesztése, a ránk kényszerített faji, szexuális, politikai, nemi identitások, hogy már azt sem tudjuk, kik és mik vagyunk. Még ha nem is számít, hiszen a politika mindenhová beszivárgott, előny az, hogy a színházban nem félsz, ott kockáztathatsz, kimondhatod, amit akarsz, anélkül, hogy félned kellene. A színházban biztonságban vagy.” (Andrei Șerban, rendező)
Teatrul este finanțat de Consiliul Local al Municipiului Timișoara | A színház támogatója Temesvár Önkormányzata
