Megfelelő táplálkozás

Fényhalmi Beatrix

Megfelelő táplálkozás

Itt nem az általam megfelelőnek vélt táplálkozási útmutatásról van szó, nem receptekkel kívánok segíteni, sem meggyőzni Téged arról, mi az egészséges. A legfontosabb, hogy megtaláld a számodra legmegfelelőbb táplálkozási formát, amelyet csak a tested megismerésével fedezhetsz fel. A meditáció, Jelenlét beiktatásával, gyakorlásával egyre intuitívabbak leszünk, így könnyedén ráhangolódhatunk a testünkre és tudatunkra, hogy mire van szükségünk. Odafigyeléssel ki tudod kísérletezni, milyen élelmiszerekre, tartósítószerekre vagy allergiás, netán intolerancia lép-e fel. A legtöbben abban a hiszemben élnek, hogy egészségesek, mert az apró jeleket nem veszik észre, netán természetes folyamatnak tekintik. Hosszú távon azonban az ételintolerancia betegségekhez, rosszullétekhez, hányingerhez, gyomorégéshez, fáradékonysághoz, haj-köröm-bőr problémákhoz, fejfájáshoz, ízületi fájdalmakhoz is vezethet.

Alapvető tudnivaló, hogy leginkább a tejtermékek, cukrok és helyettesítőjük (aszpartám, szaharin), valamint a lisztes élelmiszerek vezetnek intoleranciához. Elképzelhető, hogy valaki évekig fogyasztja ezeket, minden látványosabb tünet nélkül, később azonban észreveszi, hogy amit régen természetes velejárónak hitt, az nem az és zavaró kellemetlenségeket okoz. Ilyen például az akné, pattanásos, mitesszeres bőr felnőtt korban. Sok esetben mese, hogy hormonprobléma; de ha az is, a fentiek kiiktatásával sokkal szebb lesz a bőr már 2 hónap alatt. Az aknés bőr kialakulásához nem elég egy összetevőről lemondani. Kipróbálhatja úgy is, hogy ha nem is iktatja ki teljesen, akkor sokkal lentebb veszi az ilyen táplálékok mennyiségét.

A bélgázok termelődése a hüvelyesektől, állítólag természetes. Bármi, ami ilyen munkára kényszeríti a szervezetet, az nem megfelelő számunkra. Vannak, akiknek nem okoz felpuffadást; számukra megfelelőek a hüvelyesek, de lehet nem mindegyik féle. Én egyedül a babokat bírom még, hiába kedvencem lenne a lencse, csicseriborsó, sárgaborsó, egyszerűen kikészülök utána. Olyan égési folyamat zajlik ilyenkor a szervezetemben, ami leterhel, fájdalmat is okozhat és végül nagyon fáradt leszek. Ami hirtelen eltelít, energiaveszteséget okoz akár 1 órára is vagy bármiféle kellemetlen tünetet hoz magával, az nem hasznos a szervezetednek. Nagyon sokan nem bírják a hagymákat nyersen és szendvicskrémekben, mégsem jönnek rá, hogy ez okozza a gyomorégést, hányingert, reflux esetén a kellemetlen íz-szag fojtogatását.

A családi hétvégés ebédek, melyek általában több fogásosak és egymás után tálalják őket, kivétel nélkül alváshoz vezetnek. Nem találkoztam még olyannal, aki utána le nem pihent volna vízszintesbe. Ez a legkiemelkedőbb Jele, hogy Egészségtelen. Mindent összevissza enni, habzsolni, kész káoszt eredményez és a bélrendszer szenved tőle. Mellé jön a figyelem teljes hiánya. Evés közben senki nem az étkezésre figyel, hanem gondolkodik, kapkod, beszélget, nincs ott, ezért lesz a testben diszharmónia. Jelenléttel ez sok esetben elkerülhető lenne, időnként még az allergiát kiváltó étel sem okoz problémát!

Ha megpróbáljuk elképzelni, hogy a gyomrunk egy külön kis élőlény és milyen érzéssel tölti el az, amit kap és ahogyan kapja, rájöhetünk, hogy sokszor kínozva érzi magát, rengeteg munkával. Egy szomorú élőlényt láthatunk, aki szeretne végre energiateli, nyugodt lenni, ugyanígy a test-tudat is. Ha elkezdesz befelé figyelni, akkor ez az intuíció hamar felerősödik és képes leszel azt kívánni, amit a test valóban szeretne. A sok édességet, húst, pékárut, tejterméket az Elme kívánja, nem a test. Az Elme akar hozzátenni még valamit önmagához, mert nem érzi magát teljesnek, egésznek, így pótszerekhez nyúl, akárcsak a drog, alkohol, cigaretta, szerencsejáték vagy számítógépes játékok esetében. Ugyanarról az energiáról és érzésről van szó, csupán a beviteli mód különbözik. Nem azt mondom, hogy ne dohányozz, ha éppen kívánod a cigit, ha Valóban Jólesik. Akinek Jólesik, az nem szív naponta többször, nem Függő. A zabálás és a többi pótszer, póttevékenység mind mentális függőség, miszerint kitalálsz egy sztorit, véleményt, miért is van rá szükséged és hiszel neki. Jólesik megenni napi 2 szelet tortát, 2-3 tábla csokit? Kúraszerűen előfordulhat, hogy erre lesz szükséged, de azt Tudatosan Tudni fogod és nem tart tovább 1 hétnél, utána pedig hónapokig nem fogsz vágyni az adott ételre. Netán minden reggel fél liter kakaóval kezdeni a napot, bolti vagy házi tejből? Mit szól ehhez a tested, ha ráhangolódsz és megkérdezed? Kissé olyan, mintha befeküdnénk a tehén alá szopni, a bolti tejnél meg mindenféle adalékkal szennyezzük magunkat. Ismerd fel az elme trükkjeit. Szomorúságból, önsajnálatból, szegénység tudatból, nemtörődömségből, neveltetésből milyen gondolatokkal, érzésekkel, hitrendszerrel áll elő az elme? Az idősek azt mondják, nekik már úgyis mindegy. A fiatalabbak azt mondják, nehogy már ezt is elvegyék tőlem, nehogy már ez se legyen. Szükségem van rá, hogy lenyugodjak vagy éppen a felpörgéshez, hogy gondolkodni tudjak. Ez mind mentális függőség, nem több kitalációnál, amit elhisznek. Ennek felismerése nagyon megváltoztatja az életed, hiszen a tudatosságod fénye rávilágít a hibás programokra.

Amennyiben történik benned egy változás, elhatározás, igény a változtatásra, akkor természetesen alakít át, folyamatosan megválsz élelmiszerektől intuitívan. Egy ideig hasznosnak fogod érezni, aztán megint felismersz valamit, miért van rá szükséged vagy éppen ellenkezőleg. De ne akaratból térj át egyik napról a másikra vegetáriánusra, paleora, akármire! Mert ez Akarat irányítása alatt történik, nem pedig Tiszta Szándék és Intuíció vezérli, hanem egy újabb Hitrendszer, amit a testedre akarsz erőltetni. Ezzel többet árthatsz, mint segítenél.

Akik hirtelen, Akaratból tértek át valamilyen táplálkozásra, ott sajnos fizikailag torzulások látszanak. A test nincs harmóniában a tudattal. Teljesen mindegy, hogy mennyire emelkedett tudatú az illető; ha erőltetve történt, nem belső bizonyossággal, ami már hónapok óta jelez belül finoman, akkor torzulások lesznek. Nagyon sok vegetáriánus, makrobiotikus, vegán táplálkozású embernél látom ezt. Mert sziklaszilárdan hisz valamiben s nem figyel befelé őszintén. Semmiképp ne vonj meg magadtól húst, csokit, kávét, üdítőt, bármit, amit nagy ritkán megkívánsz, hiába esetleg te pont nem fogyasztasz ilyesmit. Éppen ez a Jele, hogy Szükség van rá, akár tudni fogod az okát, akár nem. Ne ess szélsőségekbe! A 3 fő említett alapanyag kivonása is szélsőségnek tűnhet, ezért, ha hetente egy sütit megkívánsz, vagy havonta egy egészségtelen pizzát, akkor nincs semmi baj, megeszed. Megfigyeled milyen érzés volt és valószínűleg nem fogod annyira kívánni, mint előtte, mert ha a testednek megfelelően táplálkozol, nem fogja kívánni a számára egészségtelen kaját, csak kivételes esetekben, de akkor meg kell neki adni. Mindig a tudatszintednek megfelelően fog változni az igényed, ezért nem lehet leragadni egy dolognál. A tudat folyamatosan mozgásban van, változik, így engedd meg Magadnak, a Testnek is, hogy együtt mozogjanak. Nem mindegy mit mivel eszel. Az elemek egyensúlyára is érdemes figyelni, de a belső figyelemmel ezt is automatikusan tudja az ember. Mármint nem feltétlenül azt, melyik élelmiszer milyen elemű, hanem az összeférhetőséget. Egyesek növelik a tűz energiát, ami lendületet ad a haragnak, tehát egy agresszívabb, haragos, kekeckedő típusú embernek nem kellene ilyen típusú ételt fogyasztania. Míg van, ami növeli az öröm érzését. Utána lehet ennek olvasni, de a legjobb, ha Te veszed észre, mi hogyan hat Rád. Az tapasztalattá, tudássá válik.

Röviden megemlítem a saját esetemet. Gyerekkoromtól kezdve nem szerettem a családi ebédeket a nagy és sokféle ételek sorakozója miatt. Nem láttam értelmét, miközben az elmémet folyton csábításnak tették ki. Mindenből akart magának egy falatot, aztán többet és többet, félt, hogy megeszi előle valaki és neki nem jut több. Ebből lesz a Túlevés és kaja után is rájárhat az ember. Inkább én egyem meg, mint más. Ennek felismerése már régen megtörtént, mégis túl nagy volt a csábítás, főleg az önállóság ideje alatt, mikor éhbérből kellett élnem. Hétköznap semmi, hétvégén másoknál zaba. Mindig betegre ettem magam, éreztem, ahogy feszül a bőr az egész gyomromon, hasamon, nem volt ritka a hányás sem. De úgy éreztem, én ezt nem tehetem meg, nem vehetem meg, így betankoltam egész hétre, aztán hétközben megint a semmi. 27 évesen mondtam erre Nem-et, hogy elég volt ezekből a gondolatokból és ekkor jöttek a nagy felismerések, melyek során azonnal elmúlt ez a program. Képes lettem járni a középúton.

Mindeközben 15 éves koromtól éreztem, hogy nem kívánom a húsokat, ellenérzésem lett a tojás-tej felé is. Élő ételes akartam lenni, de gazdagság és gépek hiányában lehetetlennek láttam az esélyt erre, így vegetáriánus lettem rá pár év múlva, mikor már nem laktam a szülőkkel. Majdnem 2 évig nem ettem húst, tojást, tejet, csak akkor, ha nagyon kívántam, vagyis a testem igényelte. Ami 3-4 havonta jelentett 1 alkalmat. Valami mégsem volt kielégítő. A bőröm ugyanolyan pattanásos maradt és fura érzésem lett a pékáruktól, tésztáktól. Azt éreztem: Nem kéne. Nem kéne a liszt sem, emellett viszont megnőtt a húsra és tojásra az igényem havi 1-2 alkalomra, ami a mai napig megmaradt. A lisztet nagyon nehéz kizárni, így a mai napig fogyasztok még heti maximum 2-szer, de ügyelek, hogy rozslisztes, teljes kiőrlésű vagy hasonló legyen. Kipróbáltam a paleósokat is. A boltitól rosszul lettem, annyira nagy a zsír és tojás tartalma. Amit itthon készítettem, azok nagyrészt ehetőek voltak, de a sok darált magtól is megnőtt az aknék száma. Az olajtalanított lisztes sütik pedig fojtósak voltak vagy nem akartak rendesen átsülni. A lényeg, valami bejött, más pedig nem. Visszakanyarodva, 24 évesen úgy éreztem sok joghurtot kell ennem müzlivel. Emellett persze igyekeztem nyers zöldségeket és gyümölcsöket enni, de a munkáimhoz azok elég kevésnek és savcsinálónak ígérkeztek, az ebédszünet pedig 10-20 perc volt. Kicsit jobb volt a helyzet a sok pékáru letételével, de nem éreztem jól magam. Mellette a tudati változásom folyamatos volt, természetesen a belső blokkok kioldását igyekeztem támogatni a táplálkozással, nem pedig nehezíteni azt. Akkoriban is csak az élő ételeken járt a fejem, de még mindig reménytelennek tűnt. Elfogadtam, hogy még nem állok rá minden téren készen, addig még lépcsők vannak, amiket nem kerülhetek ki. Időközben észrevettem, hogy érzékeny vagyok a nyers hagymákra. Nem esik jól a tej, kívánom a sütit, de erőteljes Nem érzetem lett a cukorral kapcsolatban. Gondolkodtam az olcsóbb helyettesítőkben, de azonnal kiáltott bennem a hang, hogy szó sem lehet róla. Ezzel a cukros ételek számát is drasztikusan csökkentettem. Most pedig úgy eszem, ahogy érzem, aszerint, amim van. Nem mindig tud ez a kettő összepasszolni, de mindig kitalálok valamit abból, ami rendelkezésemre áll. Vagy elfogadom a szituációt és hálát adok, megáldom azt, amit enni készülök, hogy ne okozzon problémát. Mindenből havi kb. 2-5-ször fogyasztok, akár hús, pékáru, joghurt vagy sajt. Tejet, tejfölt régóta kilőttem a cukorral együtt, helyette növényi tejek, méz, kókuszvirág cukor áll rendelkezésemre. Kivétel, ha nagy ritkán csokis brownie-t sütök, ami eredetinek kell, hogy legyen. A nyers és párolt zöldségek, gyümölcsök teszik ki legalább a felét a napi betevőmnek, sok préselt levet és turmixot iszunk, amit itthon készítünk. Élő ételes desszertek, reggelik, tehát már közelít a teljes átállási pont, aminek örülhetnék, de ennek az útnak a végefelé felismertem, hogy nem lesz rá szükségem. Amint csak Az Vagyok, Annak nem lesz szüksége arra, hogy az életét megbonyolítsa, megnehezítse a kizárólagos élő étkezéssel.