8 minute read
Ökotudatosan kertészkedünk! Komposztálás – kis lépések a fenntartható jövőért
Veres Mónika
Ökotudatosan kertészkedünk!
Komposztálás – kis lépések a fenntartható jövőért
Ősszel rengeteg értékes, magas széntartalmú kerti hulladékot gyűjthetünk össze, melynek a jövője csak tőlünk függ. A száraz falevelek, vékony gallyak – a „barna” részek - a nyáron felhalmozott zöld növényeknek a lebomlását megkönnyítik. Ezért tekintsünk rájuk úgy, mint fontos összetevőire komposztálónknak!
Tudtad, hogy a háztartási hulladék egyharmada visszaforgatható lenne a természetbe?
A komposztálás nem csak kertészeknek való, mindenkinek van lehetősége hozzájárulni a hulladékcsökkentéshez! Ez nem csak egyéni, hanem társadalmi felelősségünk is. A termőtalaj minőségének folyamatos javítása, regenerálása, kizárólag természetes eredetű anyagokkal az ökológiai gazdálkodás egyik fontos eleme.
Minden kis lépés számít a fenntartható jövőért. Közösségi szinten hatékonyabbak lehetünk, komposztot gyűjthetünk társasházakban, vagy akár munkahelyeken is. Nem mindegy, hogy mennyi hulladékot juttatunk ki a szeméttelepekre, természeti erőforrásainkkal takarékosan kell bánnunk!
A tudatosság jegyében nagyon fontos a tájékoztatás, oktatás, a lehetőségek bemutatása, új innovációs megoldások kidolgozása, bevezetése, és a közösségi szemlélet.
Október 10-én valószínűleg nem gondoltunk arra, hogy épp a komposztálás napját éltük, ami azért kapott ilyen módon hangsúlyt, hogy tudatosítsa az emberekben azt, hogy mindenki környezetében vannak olyan szerves hulladékok, amelyeket átalakítás után értékes tápanyagként vissza tudunk juttatni a termőtalajba. Ha nem is érezzük, de tudatosan törekednünk kellene arra a szemléletre, hogy a természettől elvett, kapott dolgokkal takarékosan bánjunk, és akarjunk vissza is adni!
A komposzt a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait is javítja.
A talaj szerkezete lazábbá, porózusabbá válik, így a gyökerek akadály nélkül terjedhetnek, hozzájuk a víz könnyeben le tud szivárogni úgy, hogy egyenletesen el tud oszlani. A szerves anyagok javítják a talaj vízmegtartó képességét, ez egyre fontosabb az igen száraz, aszályos nyarainkon.
A komposzt olyan makro-és mikroelemeket tartalmaz – nitrogént, foszfort, káliumot, cinket, vasat –, amelyeket a növények hosszú távon képesek felhasználni. Tápanyagot jelent a mikroorganizmusok és földigiliszták számára, s mivel ők teszik egyre termékenyebbé a talajt, muszáj lenne őket támogatnunk. Semlegesíteni képes a talajban felhalmozódott savakat, közvetve pedig segít megelőzni a víz és szél okozta eróziót.
Nem csupán a talaj minőségét javítja, hanem hozzájárul a fenntartható mezőgazdasági termeléshez, és a környezeti kihívások, éghajlatváltozások kezeléséhez is.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szerves trágya a műtrágyával ellentétben egészségesebb zöldségeket, gyümölcsöket, gabonákat jelent nekünk, vagyis a fogyasztók számára.
Mit jelent a komposztálás?
A növényi eredetű, biológiailag lebomló szerves anyagok újrahasznosítása természetes módon, mely során egy rendkívül értékes talajjavító anyag, komposzt képződik. A folyamatban mikroorganizmusok, gombák és egyéb élőlények vesznek részt. Ez egy kontrollált bomlási folyamat, általában oxigén jelenlétében. Hozzá felhasználhatunk megfelelő konyhai és kerti hulladékokat.
A keletkező humusz fontos része a termékeny talajnak: összetapasztja az apró szemcséket, serkenti a növények növekedését, tápanyagot juttat a talajba.
A komposztálással jelentősen lecsökkenthetjük a keletkező hulladék mennyiséget, és a tápanyagokat – például a nitrogént, foszfort, káliumot – újrahasznosíthatjuk. Ha kevesebb hulladékot juttatunk a szeméttelepekre, akkor csökkenthetjük a szerves anyagok rothadása miatti metán kibocsátást, ami üvegházhatású gáz.
Milyen a jó komposztáló?
Míg régebben fa lécekből készítették a kert végében a komposztáló sarkot, addig ma már kész edényeket, ládákat is beszerezhetünk a célra, melyek készülhetnek fából, műanyagból, fémből. Természetesen a fa anyagúnak és a fonottnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, viszont élettartama rövid. A műanyag ládák tartósak, de nem szétszedhetőek, és közülük az újrahasznosítottat, vagy újrahasznosíthatót érdemes választani. A fémhálós megoldás is jó minőségű, de sok az előállításakor keletkező káros anyag.
Ha szétszedhető változatot választunk, akkor könnyen tudjuk kezelni, feltölteni, és a kész komposztot kitermelni belőle. A tároló méretét a keletkező hulladék mennyiségéhez állítsuk be. Egy négy fős család esetében az 1-3 m3 nagyjából megfelelő tud lenni.
Tartsuk szem előtt azt, hogy oxigén jelenlétére szükség van a kültéri komposztáláshoz!
Ezért a ládának jól szellőztethetőnek kell lennie. Az oxigénhiányos összetömörödött részek ugyanis rothadásnak indulnak. Kellő információ hiányában sokan azt gondolják, hogy a komposztálódás egyet jelent a rothadással. Igaz, hogy mindkettőnél szerves anyagok bomlanak le, de a kettő két teljesen különböző folyamat, más körülmények között, és nagyon eltérő eredményekkel.
Az oxigénben történő komposztálás aerob lebomlás. A mikroorganizmusok oxigénnel dolgoznak benne, és tápanyagban gazdag friss földszagú végterméket kapunk, mégpedig igen gyorsan. Melléktermékként szén-dioxid, víz és hő keletkezik.
A rothadás ezzel szemben egy lassabb, anaerob folyamat, oxigénhiányos közegben, anaerob baktériumok közreműködésével. A kapott termék bűzös - záptojás, vagy penészszagú -, metán és kénhidrogének keletkeznek, melyek káros üvegházhatású anyagok. Ez az anyag nem alkalmas talajba juttatásra, mert károsíthatja az egészséges növényeket.
Míg a komposztálás környezettudatos megoldás, addig a rothadás szennyező.
Nem mindegy, hogy mit gyűjtünk a komposztálóba!
Alapvetően minden növényi rész belekerülhet, de természetesen mindig vannak kivételek is. A citrusfélékkel és a diófélék leveleivel legyünk óvatosak, ahogyan magot hozott gyomokat és beteg növényi részeket se használjunk fel.
Akkor lesz gyors és sikeres a komposztálás, ha odafigyelünk az egyes bevitt anyagok mennyiségére, arányára is. A szén és nitrogén az a két elem, amelyek bizony kellenek a folyamathoz, de nem mindegy, milyen arányban vannak jelen. Jóval több szénre és kevés nitrogénre lesz szükségünk. A barna színű hulladékok – gallyak, ágacskák – sok szenet tartalmaznak, a lágy zöld növényi részek pedig pedig nitrogént.
A legideálisabb, ha szépen rétegezve szórjuk le a fás-és a zöld részeket, így egymásra jó hatással lesznek. A fás részek között mozog a levegő, a zöldek pedig lédúsak, nedvességet adnak. Hasznos lehet a rétegek közé egy kis termőföldet is teríteni, hogy a benne lévő lebontó szervezetek segítsék a munkát.
A komposztálással van egy kis fizikai munkánk is, ugyanis a rétegek hamarosan elkezdenek összeesni, ezáltal tömörödni, ami kiszorítja az oxigént a térből. Ezt kerti villával tudjuk szépen fellazítani, és levegővel ellátni 1-2-3 havonta. Ha felkavarjuk a megállapodott közeget, akkor a kész humuszos részek eljuthatnak a még nem lebomlottakhoz, és segítik átalakulásukat.
Mennyi időt kell várnunk a kész, érett komposztra?
Nagyjából 3 hónap alatt megkapjuk a szemre láthatóan szépen átalakult, sötétbarna, földszerű közeget, amelyben még láthatunk nagyobb növényi maradványokat, leveleket, héjakat, és lehet enyhén ammóniás szaga is. Még ne örüljünk, ez a termék nem az az érett komposzt, amire szükségünk van.
A friss komposzt még nincs teljesen átalakulva, láthatóan nem elég homogén, színe is világosabb, és még aktív mikrobiális élet zajlik benne, ami hőt termelhet. Mivel még erjedhet, károsíthatja a növényeket, ezért inkább talajtakarásra lehet jó, vagy tél végén a talajba keverve, amikor még lesz ideje beérni.
Az érett komposzthoz hosszabb idő, nagyjából 12 hónap szükséges. Ekkor kapjuk meg a szinte feketés, morzsalékos, teljesen érett, friss föld illatú, humuszban gazdag terméket. Hőmérséklete már nem magas, benne nincsenek már lebontó folyamatok. Tökéletesen felhasználható talajba, cserepekbe, balkonládákba, mert nem tartalmaz káros vegyületeket.
Lehet komposztálni a lakásban is?
Bizony, lehet! Több megoldás közül is választhatunk. A vermikomposztáló egy speciális edény, amelybe tálcán helyezzük el a trágyagilisztákat. Befedjük őket aprított konyhai hulladékkal, és rátesszük a fedelét. A komposzt nedvességének és hőmérsékletének folyamatos figyelésével 1225 fokon lassan kész komposztot fogunk kapni. Közben tápoldatot is nyerhetünk, melyet egy kis csapon tudunk leengedni, neve igazán találó: gilisztatea. A gilisztateát 1:1 arányban hígítsuk vízzel, mielőtt felhasználjuk.
A vermikomposzt akkor keletkezik, amikor a giliszták megették az összes szerves anyagot, amit a komposztálóba tettünk. Erre a célra körülbelül 8-10 alkalmas gilisztafaj létezik.
Egy japán technológia, a bokashi komposztálás érdekes módon épp anaerob erjesztést végez, amelyről azt már tudjuk, hogy rothadást okoz. Ez esetben azonban más típusú mikroorganizmusok vesznek részt a folyamatban, fermentálják a hulladékot. A fermentáció és a rothadás között különbség van a végeredményt illetően. A fermentált hulladék stabil, nem mérgező, tápanyagban gazdag.
A folyamat nem rothadás, hanem erjedés. Tejsavbaktériumok, élesztők, fototróf baktériumok vesznek részt a folyamatban.
A bokashi komposztálás zárt vödörben zajlik, melyben több rétegben helyezzük el a hulladékot és a bakashi-korpát, mely a mikroorganizmusokat tartalmazza. Fontos, hogy megakadályozzuk a levegő bejutását. Tápoldatot itt is nyerünk, néhány naponta a kis csapból leengedve. A megtelt vödör 2 hét alatt fermentálódik, de természetesen ez még nem komposzt, csak felpuhult szerves anyagok. Ezt az állapotot vihetjük ki a talajba, és beásva pár hét alatt szépen lebomlik. Ha pedig általános komposztba tesszük, felgyorsítja annak érését. A bokashi módszernél főtt ételeket, rizst, tésztát, sőt, húst, halat, tojást, tejtermékeket is tehetünk az edénybe.
Az elektromos konyhai komposztálók modern megoldással 24-48 óra alatt alakítják át a szerves hulladékokat komposzttá. Aprítanak, melegítenek, levegőt áramoltatnak, folyamatosan monitoroznak, és sok esetben enzimeket, mikroorganizmusokat is használnak. Zárt rendszerként szagtalanok, rendkívül gyorsak.
Ezentúl nem kell virágföldet, vagy műtrágyát vásárolni!
Elsődleges célnak mindig a termőföld természetes regenerálásának kellene lennie, kerülve a műtrágyák használatát. A komposzt értékes öszszetevőivel elkerülhetjük a talaj kimerülését. Az egyoldalú NPK – nitrogén, foszfor, kálium – műtrágyázás kiszoríthatja a talajból a többi értékes mikroelemet. A műtrágya serkenti a növekedést, de nem járul hozzá a humuszképződéshez, ami a termőtalaj hosszú távú termékenységének lenne feltétele. Ha talajban kevés a szerves anyag, akkor a vízmegtartó képesség és porózusság is romlik, erodálódás indul meg. A túlzott NPK használata a talaj mikroorganizmusaira és élőlényeire is rossz hatással van, holott ők segítenék elő a regenerálódását és a termékenységét.
A komposztálás még lakáson belül is hasznos lehet, ha nem is a keletkezett humusz mennyisége miatt, hanem az ökotudatos nevelés céljából. A fenntartható életmódra nevelés mai generációnkban már alapvető fontosságú.
Az Európai Unió aktívan támogatja a komposztálást a fenntartható hulladékgazdálkodás és a talaj egészsége érdekében.
