„Ne légy gyerek!” - amikor túl hamar kell felnőni

Huszka Zsuzsa

„Ne légy gyerek!”

- amikor túl hamar kell felnőni

Az egyik legerőteljesebb és leggyakrabban felbukkanó üzenet: „Ne légy gyerek!”. Ez azt jelenti, hogy a gyermek azt tanulja meg, hogy nem szabad játszania, bolondoznia, önfeledtnek lennie – vagyis megfosztódik a gyermeki spontaneitás és öröm szabadságától.

Az ilyen parancs mögött legtöbbször a szülők túlzott elvárása áll: „viselkedj rendesen”, „ne szaladj”, „ne sírj”, „ne légy hangos”, vagy épp a család nehéz körülményei, ahol a gyereknek „kicsi felnőttként” kell viselkednie.

Ez hosszú távon belső feszültséget teremt, hiszen minden embernek szüksége lenne arra, hogy időnként gyermeki legyen: játsszon, kacagjon, kíváncsi legyen és merjen hibázni.

Esetleírás – amikor a gyermeki öröm tilos

Judit, 38 éves vezető beosztású nő, konzultációra érkezett, mert hiába volt sikeres a munkájában, folyamatos fáradtságot és belső ürességet érzett. A beszélgetések során kiderült, hogy gyerekként egyedülálló édesanyja mellett nőtt fel, akinek sokat kellett dolgoznia. Judit hamar megtanulta, hogy ha „jó kislány”, csendben elvan és nem okoz gondot, azzal megkönnyíti édesanyja életét.

Majdnem soha nem engedhette meg magának, hogy hisztizzen, hangosan nevetgéljen, vagy játékban elmerüljön – helyette inkább főzött, takarított, és a kisebb testvérét gondozta.

Felnőttként ez a gyermeki oldal teljesen háttérbe szorult. Judit komoly, felelősségteljes és megbízható nő lett – ám közben képtelen volt felszabadultan örülni, játszani a saját gyerekeivel, vagy egyszerűen csak „elengedni magát”.

A változás útja

A konzultációk során Judit felismerte, hogy a „Ne légy gyerek!” parancs mélyen beépült a működésébe. Amikor elkezdett apró lépéseket tenni – például engedni magának, hogy táncoljon otthon zenére, vagy festeni kezdjen csak a játék öröméért – először szorongást érzett, mintha valami tiltott dolgot tenne. De idővel rájött, hogy a gyermeki oldal nem ellensége a felnőtt énnek, hanem forrása az örömnek és az életenergiának.

Az érzelmi kockázatok és belső gátak

Nem véletlen, hogy nehéz elkezdeni a felszabadultság útját. A gyermeki rész megélése sokakban félelmet kelt, mert régi sebekhez kapcsolódik. Néhány tipikus akadály:

1. Félelem a kinevetéstől vagy megszégyenítéstől.

Gyerekként talán azonnal rászóltak: „Ne hisztizz!”, „Ne bolondozz!” – felnőttként így belülről jön a tiltás: „Ez ciki lesz.”

2. Félelem az elutasítástól.

Az örömteli, nyílt megnyilvánulás kockázatosnak tűnhet, mert ott a kérdés: „Mi van, ha mások furcsának látnak, és elfordulnak?”

3. Kontrollvesztéstől való félelem.

Sokan a felelősség és a komolyság mögött érzik magukat biztonságban. A spontaneitás elsőre ijesztő lehet, mert úgy tűnhet: „Ha elengedem magam, szétesek.”

4. Belső kritikus hang.

Egy állandó belső szülői hang, ami figyelmeztet: „Viselkedj normálisan!”, „Egy komoly felnőtt nem csinál ilyet.”

5. Fájdalmas hiány emléke.

Amikor valaki elkezd játszani, nevetni, előjöhet az érzés: „Ezt gyerekként sosem kaphattam meg igazán.” – és ez a hiány fájdalmat is hoz.

Miért érdemes mégis?

Mert ha a gyermeki részt lassan, biztonságban visszaengedjük, akkor nemcsak örömöt, hanem életerőt, kapcsolatokat és kreativitást ad. Mások sokszor pont a mi felszabadultságunkban mernek közelebb jönni, őszintébbé válni – és így a gyermeki rész nemcsak nekünk, hanem közös erőforrássá válik.

Mit tehetsz, ha magadra ismertél a “ne légy gyerek” parancs kapcsán?

Figyeld meg, hányszor szorítod vissza a spontán nevetést, a kíváncsiságot vagy a játékosságot.

Adj magadnak engedélyt:

„Megengedem magamnak az örömöt és a játékosságot, anélkül, hogy bűntudatot éreznék.”

„A gyermeki részem nem gyengeség, hanem az életerő forrása.”

„Lehetek felelős felnőtt és közben felszabadult, kíváncsi gyerek is.”

„Értékes vagyok akkor is, ha nem vagyok mindig komoly.”

„Engedem, hogy a játékosság gyógyítson és energiát adjon.”

„Nem kell mindig erősnek és felnőttnek lennem – a könnyedség is az enyém.”

Kezdd kicsiben – például engedd meg, hogy bohóckodj a gyerekeiddel, vagy felnőtt társaságban is vállald a humorodat.

Ha nehéz egyedül, kérj támogatást: terápiában, önismereti csoportban vagy SzomatoDráma játékban biztonságos térben élheted meg újra a gyermeki oldalt.

Ez a parancs felismerése és átírása gyakran felszabadító élményt ad: lehetőséget arra, hogy újra rákapcsolódj az örömre, amit gyerekként talán megtagadtak tőled.

Mini-gyakorlat: Engedély a játékosságra

Helyezkedj el kényelmesen. Hunyd le a szemed, és vegyél néhány mély levegőt. Figyeld meg, ahogy a tested ellazul. Idézd fel a belső gyermekedet. Képzeld el magad 6-8 éves korodban. Nézd meg, hogyan néz ki, mit csinál, milyen hangulatban van. Lépj oda hozzá. Képzeld el, hogy odasétálsz ehhez a kisgyerekhez, és megszólítod: „Látlak, fontos vagy nekem. Veled vagyok.”

Adj neki engedélyt. Mondd neki (akár hangosan, akár belsőleg):

„Lehet játszanod, szabad nevetned, szabad hibáznod.”

„Szerethető vagy akkor is, ha hangos, kíváncsi és bohókás vagy.”

Figyeld meg a reakcióját. Mit csinál, hogyan változik a belső gyermeked testtartása, az arca? Érezd át, hogy ezzel az engedéllyel felszabadulhat.

Végül köszönd meg neki, hogy megjelent. Lélegezz mélyet, mozgasd meg a végtagjaidat, majd lassan nyisd ki a szemed, és hozd magaddal ezt az érzést a jelenbe.

Játékos feladatlista, amik segítik a gyermeki oldalt élővé tenni a hétköznapokban:

1. Rajzolj vagy firkálj! Ne szépen, hanem kedved szerint: színes ceruzákkal, filccel, akár jegyzetfüzet szélére.

2. Ugrálj! Ugrókötelezz, szökdelj a járdán, vagy ugorj át pocsolyákat.

3. Nevess hangosan. Nézz meg egy vicces videót, vagy idézz fel valami régi közös családi poént.

4. Egyél valamit játékosan. Pl. nyalj fagyit lassan, vagy próbáld ki, hogy „mosoly-arcot” rajzolsz a tányérodon.

5. Énekelj vagy táncolj szabadon. Nem kell jól énekelned, csak hangosan és szívből.

6. Érintsd meg a természetet. Fogd meg egy fa törzsét, fújd el a pitypangot, vagy gyűjts kavicsokat.

7. Képzeld el, hogy újra gyerek vagy. Írj egy rövid levelet saját magadnak 8 évesen – mit mondanál neki most?

8. Játszd el, hogy nincs „kell”. Egy órára válaszd azt, amihez kedved van, és ne azt, amihez „illene”.

Ha hetente akár csak kettőt megcsinálsz ezek közül, a gyermeki részed elkezd lassan erősödni és természetesebben jelenik meg a mindennapokban.

Ha szeretnél Te is ránézni arra, milyen belső parancsok mozgatnak, szeretettel várlak egy egyéni konzultációra vagy csoportos SzomatoDráma játékra. Iratkozz fel hírlevelemre, hogy olvashasd hasznos tartalmaimat és kérd a 30 perces ingyenes beszélgetést zsuzsa@huszkazsuzsa.hu email címen, vagy itt: https://huszkazsuzsa.hu/#uzenet

----------------------------------------------------------

Huszka Zsuzsa Jól-Lét mentor

SzomatoDráma játékvezető szakember, Gyászfeldolgozás módszertani specialista, funkcionális életmód mentor, valamint közgazdászból lett coach vagyok.

Munkám során azt látom, hogy a tudattalanul tárolt érzelmek, események rendkívül nagy hatással vannak és meghatározóak az életünk különböző területeire. Vízióm, hogy tüneteinket, problémáinkat, konfliktusainkat nem hordozzuk sokáig. Egy test-fókuszú módszerrel, a SzomatoDrámával segítek, hogy a testbe ragadt érzelmek, tünetek felszabaduljanak, helyükre találjanak, így kiteljesedettebb, könnyedebb életet éljünk.

Érzékenységemet és figyelmemet strukturált és lényeglátó gondolkodásom egészíti ki, ami biztonságos közeget teremt, mély és gyakorlatban is hatékony megoldásokhoz juttatja a változtatásra nyitottakat. 33 év közgazdász alkalmazotti lét, vezetői beosztás után teret adtam annak, hogy szívből tegyem a dolgom.

Különös adottságom van arra, hogy másokból előcsalogassam az igazi lényeget, a szépséget és a természetes egyéni ragyogást. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy biztonságban, elfogadva és támogatva érezd magad. Legkedvesebb visszajelzéseim összecsengenek: „a veled való munkának köszönhetem, hogy merek önmagam lenni, ami felszabadító érzés”.

Elérhetőségeim: https://huszkazsuzsa.hu/