A jelenben lét kiváltsága

Petkovics Alexandra

A jelenben lét kiváltsága

- interjú Dunai Fruzsina, jógarendezvény-szervező és jógaoktatóval

Mindig is jógáztam. Tudja a kedves Olvasó, a nyújtásokkal tűzdelt, levegőre fókuszálós, lassú, olykor unalmas mozgásforma. Fájt leírni ezt a pár gondolatot, viszont megtettem, mert sokan biztosan így tekintenek a mai napig a jógára. Gyanítom mind így kezdjük, nem titkolom, az én utam is így indult vele. Nem hagyott nyugodni, gondoltam, biztosan több van ebben, biztos, hogy ott van az elcsendesedés, a megérkezés, de hiába keresem, csak nem jött. Szinte mindannyiunk életében eljön az a fordulópont, amikor hirtelen megváltozik minden, elég lesz az addigi kiszolgáltatott, stresszes életvitelből és valahol megnyugvást keresünk. Ekkor értettem meg a jógát és ekkor lettem figyelmes azokra a tanításaira, melyeket korábban képtelen voltam meghallani, észrevenni. Mikor részt vettem Dunai Fruzsina három napos belföldi jóga elvonulásán, épp a jógaoktatói képzésem vége felé jártam. Ámultam, hogy Fruzsi milyen kifinomult érzékkel közelíti meg és használja a jógát, mint eszközt. Ad, gyógyít és a tudatalattira hat általa és hasonszőrű nők közösségét formálja, melyre soha nem volt még akkora szükség, mint napjainkban. Az egyik reggeli alkalmával beszélgetésbe kezdtünk, és mikor Fruzsi mesélt a jógával való találkozásáról, végig csak egy dologra tudtam gondolni: meg szeretném ismerni a látásmódját, a gondolatait, azt, amit kapott ettől az ősi, több ezer éves tradíciótól.

Tíz évig marketing és HR vezetőként dolgoztál egy logisztikai szolgáltató vállalatnál. Nem titok, hogy ismerjük már egymást korábbról, emlékszem, mikor beszélgettünk erről milyen érzéseket ébresztett bennem és most is, mikor újra találkoztam ezzel a weboldaladon. Szinte szorított a mellkasom, mintha nyomás alá kerülnék. Ez az állandó stresszforrás volt, amely segített rátalálni a jóga útjára?

Igen, ahogyan fogalmaztál a munkámat illetően, tíz évig az említett pozícióban tevékenykedtem, és nem tagadom, nagyon szerettem minden percét. Köszönhetően ennek és a perfekcionizmusomnak – utóbbi jelenleg is kiemelten foglalkoztat – rengeteget dolgoztam. Ha az ember nagyon szereti a munkáját és ez még némi maximalizmussal is meg van fűszerezve, akkor hamar összemosódnak a határok. Ebbe én is beleestem, hétvégeken is dolgoztam, a szabadságom alatt is sokszor laptoppal a kezemben „pihentem” – ebben sehol nem volt egyensúly. A naptáram állandóan tele volt, pörögtem, nem volt megállás. Nem értettem akkoriban, hogy miért van szükség a pihenésre, vagy egyáltalán hogyan iktathatnám be az életembe. Ez volt az a pont, amikor az élet jobb belátásra térített, megmutatta a helyes útirányt.

Érdekes, hogy a jógával a kapcsolatunk nem indult felhőtlenül. Az első élményem egy meglehetősen negatív tapasztalat volt a jóga világával. Végig az jár a fejemben, hogy ez nagyon unalmas, nem telik az idő, és minden percben az óra végét vártam. Ez a tapasztalás annyira elvette a kedvem az egésztől, hogy a következő három-négy évben semmilyen jógaórán nem vettem részt. Majd egy hirtelen felindulásból adtam neki még egy esélyt – és milyen jól tettem. Azt éreztem, hogy végre megpihenhetek, magamra fókuszálhatok, a jóga gyakorlása által a lelkem töltődött. Nem volt se telefon, se vib-

Azt éreztem, hogy végre megpihenhetek, magamra fókuszálhatok...

ráló fények, reklámok, semmi információ, csak a csend, a jóga matracom és én. Adtam magamnak egy órát, amikor megállt az idő, rohanás, nyomás és feladatok nélkül. Akkor, ott megfogadtam, hogy rendszeresen megajándékozom magam ezzel az egy órával, melyet csendben magamra fordítok. Abban, hogy jóga oktató lettem, a férjem óriási szerepet játszott, mert ő volt az, aki bátorított, hogy végezzem el a képzést és engedjem be még mélyebben nem csak a saját, hanem mások életébe is a jógát és annak varázsát.

Ha csak abban a pár percben csendben, külvilág mentesen kapcsolódni tudunk önmagunkhoz...

Hogyan látod, melyek azok a legfontosabb tanítások, melyeket a rendszeres jóga gyakorlás hozott az életedbe az elmúlt években?

Az első válasz, ami azonnal felötlött bennem a kérdésed hallatán, az nem más, mint a jelenben lét. Tűnhet ez első hallásra általánosnak, hiszen lassan a csapból is ez folyik. Viszont, még mindig nem figyelünk rá eléggé. Jómagam is a gyakorlás útján vagyok, saját tapasztalatom szerint sokan a múlt eseményein rágódnak, vagy van a másik tábor - ahová én is tartozom - a jövő még el nem érkezett pillanatain aggódnak. A jelenben már ezerféleképpen elképzeltem, milyen lehetséges végkimenetelei lehetnek egy olyan jövőbeli eseménynek, amely még meg sem történt. Itt természetesen a negatív gondolathullámokra utalok, nem a tudatos, pozitív manifesztációra. Számomra a jóga ebben óriási segítség, hogy tudatosan vissza tudom hozni a figyelmem a jelenre. Például, most mi itt vagyunk, együtt vagyunk, beszélgetünk. Ez a fontos, ide fordítom a figyelmem.

A jóga gyakorlások során és a mindennapokban szoktam használni illóolajokat a csuklómra cseppentve, vagy parfümöt melyet belélegezve vissza tudom hozni a figyelmem a jelenbe. Ennek gyakorlására egy másik jó trükk a testérzeteink megfigyelése. Figyeld meg hogyan érintkezik a ruha a bőröddel vagy gyakorlás közben például, hogyan esik egy nyaknyújtás. Ekkor a figyelem máris az adott testrészre irányul, így a jelenbe kerülünk általa.

A másik legfontosabb tanítás az maga a nyugalom, a légiesség élménye. A jógaórák utáni kisimultság érzése, minden jógával töltött másodpercet megér. Office jóga oktatással is foglalkozom. Sokszor a vendégeim úgy érkeznek meg az órára, hogy idegesek, feszültek, fáradtak, uralkodik rajtuk a stressz. Az óra végére kivétel nélkül mindenki lelassul, szó szerint látszik, ahogy kisimul a vendégeim idegrendszere. Feltöltődve és nyugalommal eltelve térhetnek haza egy fárasztó munkanap végén. Mindfulness meditáció gyakorlásával indítom minden reggelem, mindössze öt-tíz perc elcsendesedéssel. Ez a pár pillanat felfoghatatlan csodákkal bír. Nem az a lényeg, hogy valaki órákat töltsön el a jógaszőnyegén vagy kötelezően minden nap meditáljon naphosszat. Ha aznap épp csak öt-tíz perc fér bele, akkor legyen annyi, de azt engedjük meg saját magunknak.

Ha már említetted, hogy használsz illatokat, számomra az első dolog, ami beugrik a jógaóráidról azok az illóolajok, illatok, parfümök. Emellett, ami még igazán különlegessé teszi az óráidat, hogy mindig társítasz egy szándékot is a gyakorláshoz. Miért tartod ezeket az elemeket fontosnak, hogyan támogatják a gyakorlást?

Nagy kedvenceim az illóolajok, főként a korábban említett ok miatt, mert segítenek visszatalálni a jelen pillanatba. Nem vagyok aromaterapeuta, nem ez az elsődleges funkciója az óráimon az illatoknak, noha tudom némelyikről és utána is szoktam nézni, hogy miben támogatnak bennünket. Az ok, ami miatt használom őket, mert a legtöbbnek nyugtató hatása van, adnak egy pluszt a jóga gyakorláshoz és nem utolsósorban pedig, nagyon jó illatuk van. A szándék szerepe, hogy segít fókuszban tartani bennünket, segít tudatosítani, mire vágyunk épp. A szándék megfogalmazása az életemben kulcsfontosságú, rutinná tettem, minden napomat ezzel indítom. Például, ha reggel megfogalmazom, hogy aznap szeretnék több hálát adni bármiért, akkor a nap folyamán biztos, hogy többször eszembe jut, így ad egyfajta fókuszt a napomnak. Így arra fordítom a figyelmem tudatosan, hogy meglássam egy-egy napomban a jót, a szépet.

A jógaóráim végén, a relaxáció alatt mindig készülök a vendégeimnek olyan szöveggel, amelyet megírok inspirálódva egy-egy élethelyzetből. Ebben sincs szabály, engedem, ami jön, azt adom át az óráimon a vendégeimnek. Rengeteget segít véleményem szerint, ha egy nyugodt és békés állapotban elképzeli az ember, hogy hová szeretne eljutni, mit szeretne elérni. Garantálom, hogy ezután sokkal tisztább lesz a kép.

Sokan vallják, hogy a jóga az egyénről szól az egyéni útról, fejlődésről, mégis komplett közösségek szerveződnek köré. Hogy látod és tapasztalod, milyen közösségformáló ereje van a jóga gyakorlásnak?

Első helyek egyikén szerepel nálam a közösségépítés. Esszenciája az életünknek. Itt most nem csak a jóga közösségekre gondolok, hanem bármilyen csoportra, mert ha az ember tagja egynek – akár csak egy baráti társaságnak – annak építő, támogató és gyógyító ereje van. Saját tapasztalatomból, a jóga rendezvényeimen a közös érdeklődési kör maga a jóga és ez a közös pont meghatározza a vendégeim értékrendszerét. Nagyon hasonló gondolkodásmóddal és értékrenddel bírnak a táboraimhoz csatlakozók és ez kifogástalan alaphangulatot biztosít. Érdekes tapasztalás, hogy egymás számára idegen emberek, a közös érdeklődési kör hatására szinte percek alatt egy hullámhosszra kerülnek. Így, ha valaki egyedül érkezik, akkor is mindig akad társasága. Persze, ha egyedül jógázunk otthon, az az egyénről szól, arról, hogy én feltöltődjek a jóga gyakorlása által. Viszont véleményem szerint fontos, hogy ezeket az élményeket közösségben is átéljük. Mindannyian mások vagyunk, más élethelyzettel, problémákkal. Mégis annyi a közös pont, amelyekben támogatni, inspirálni, motiválni tudjuk egymást.

A közösségi élményt más módokon is el lehet képzelni, akár adománygyűjtés egy jó ügy érdekében, a munkánk által támogatunk egy vagy akár több személyt vagy akár egy konkrét szervezetnél való önkénteskedés is kiváló ötlet. Ebben is fontos viszont megtalálni az egyensúlyt, hiszen az egyéni időtöltés legalább olyan fontos, mint a közösségben eltöltött pillanatok.

Szerinted milyen változásokat eszközölne a világban, ha az emberek nagy százaléka naponta egy órát vagy kezdetben akár ennél kevesebbet jóga gyakorlással töltene?

Eleinte napi öt perc is már óriási hatással bírna, szembeötlő változásokat hozna. Ha csak abban a pár percben csendben, külvilág mentesen kapcsolódni tudunk önmagunkhoz, annak elképzelhetetlenül jó hatása van a testre-lélekre egyaránt. Nehezen szavakba önthető az érzés, amit ad az önmagunkkal való kapcsolódás, kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg saját maga. Az egyik kedvenc kérdésem a vendégeimhez és magamhoz, hogy hogy vagyok igazán? Mi esik jól, mihez van kedvem, mit szeretnék enni, felvenni, merre induljak a délutáni sétámnál. Tegyük fel magunknak reggelente a kérdést, még az ágyban, hogy hogy vagyunk, hogy aludtunk, mire vágyunk aznap stb. Meg fogjuk kapni a választ, belülről, önmagunktól. Ebben segít a jóga, a meditáció – számomra még a szaunázás is –, hogy meghallom a saját gondolataimat, meghallom, mit üzen a lelkem. Számtalan gondolat, ötlet érkezik meg ebben az állapotban.

Ha minden nap megengednék az emberek maguknak, hogy csak pár percben is, de magukra figyeljenek, sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb világban élnénk. Fontos gondolat, hogy ne vesszünk el a „minden nap kell” kényszerében, ne tegyünk magunkra extra nyomást. Elárulok egy kulisszatitkot, én sem jógázom minden nap. Törekszem rá, de nincs így. A kulcs abban rejlik, hogy ha kezdetben kicsiben is, de kezdjük el és kitartóan iktassuk be az életünkbe, akár csak pár perccel eleinte, mind a jógát, mind a meditációt. Új szokások kialakítása és megtartása, ezen van a hangsúly.

Neked személyesen is óriási a tapasztalatod, hogy hogyan formál közösségeket a jóga. Milyen céllal kerülnek megszervezésre a jóga rendezvényeid?

Vegyük két részre a jóga rendezvényeimet: az egyik csoport a rövidebb időtartamú, különleges helyszíneken megrendezésre kerülő jógaórák, melyek jellemzően össze vannak kötve egy brunchal, workshoppal, előadással. A másik csoport a jógatáborok, melyek több naposak hazai vagy külföldi helyszíneken.

A rövidebb rendezvényeim célja, hogy olyan személyekhez is elérjek, akik még soha nem jógáztak, tehát nincs tapasztalatuk, vagy van, de negatív. Nekik is szeretném megmutatni a jóga mibenlétét, illetve várok minden kedves vendéget, aki szívesen csatlakozik egy pár órás különleges programhoz. A hosszabb utak, a táborok célja, hogy élményekkel teli teljes kikapcsolódást biztosítsak általuk. Hasonló élethelyzetben lévő emberek találkoznak, ahol életre szóló barátságok köttettek már. Erre is külön figyelmet fordítok, mert sokszor hallom a vendégeimtől, hogy nincs lehetőségük új barátságokra szert tenni, viszont a jógatáboraimban igen. A másik kulcspont, hogy tényleg minden a vendégeimről szól. Mindenki elfoglalt, túlterhelt, így a jógatáborokat úgy szervezem, hogy a vendégeim maximálisan feltöltődjenek, kikapcsolódjanak, extra, még nem tapasztalt élményekben legyen részük. Apróságnak tűnhet, de rengeteget számít, hogy például nem nekik kell elkészíteni a reggelit, hanem nekik készítik el. Összességében azon vagyok, hogy ők jól érezzék magukat, zavartalan legyen a kikapcsolódás és feltöltődve, élményekkel eltelve térhessenek vissza otthonaikba.

Ebben a felgyorsult világban sokszor nem engedjük meg magunknak, hogy kiszakadjunk a mókuskerékből. Személyes tapasztalatból állíthatom, mert korábban résztvevője voltam az egyik elvonulásodnak, hogy mennyire feltöltő volt egyénileg, milyen nagyon jól éreztem magam együtt a résztvevőkkel. Ennek apropójaként idén több általad szervezett jóga rendezvény is várja az érdeklődőket, melyekre tudnak jelentkezni?

Mind belföldi, mind külföldi jógatáborok, események várják a csatlakozni vágyó vendégeket. A weboldalamon, a https://www.fruzsinadunai.com/ oldalon minden rendezvény részletesen megtalálható, dátumokkal és program leírással. A közeljövőben, áprilisban készülünk Balatonfüredre, a Hotel Viniferaba egy három napos belföldi elvonulásra. Itt a fókusz a gyertyafényes jógaórákon, illóolajos relaxáción, gasztronómiai élményeken és az egyedülálló wellness programokon van. Szombati napra tervezek egy naplementés vitorlázást a vendégeimmel. Minden a kényeztetésről fog szólni.

Szeptember 20-án Kecskeméten, a Bazsalikomos Kertben lesz egy közös jóga gyakorlás, majd brunch a vendégekkel. A fókusz a jógán, a finom ételeken, a fűszereken és a teakeverékeken lesz. Május végén pedig utazunk külföldre, mert vendégeim egyik kedvence, a Napsütötte Toszkána jógatábor, mely Olaszországban kerül megrendezésre. A jóga és a meditáció mellett a fő fókuszban az élményprogramok szerepelnek. A Toszkán jógatábor pedig extrán híres erről. Olyat szeretnék minden eseménnyel adni a vendégeknek, ami máshol nincs, máshol nem tapasztalhatják meg, és amelyek nagyon különleges emlékként kísérik őket tovább az útjukon. Így, ha bárki kedvet kap vagy kezdetben felmerült kérdése, akkor a legnagyobb szeretettel várom a megkeresését.