Áfalevonás és áfa-visszaigénylés

Tartalomjegyzék

Jogszabályi rövidítések. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 1. Az adólevonási jog alapvető szabályai. . . . . . . . . . . . . . 11 1.1. Az adólevonási jog keletkezése . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 1.1.1. A tényállásszerűen megvalósuló teljesítések. . . 12 1.1.1.1. Normál termékértékesítés. . . . . . . . . . . . . . . . 13 1.1.1.2. A részletfizetési konstrukcióval megvalósuló termékértékesítések. . . . . . . . . . 14 1.1.1.3. A bizomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 1.1.1.4. Tényállásszerű megvalósulással teljesülő szolgáltatásnyújtások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 1.1.2. A részteljesítés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 1.1.3. A bíróság vagy más hatóság megrendelésére teljesített ügyletek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 1.1.4. Folyamatos jellegű ügyletek (Áfa tv. 58. §) . . . 23 1.1.4.1. Az elszámolási időszakos ügyletek . . . . . . . . 24 1.1.4.2. A részkifizetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 1.1.4.3. A 2014. július 1-jétől hatályos új 58. §. . . . . . 33 1.1.5. Az előleg. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 1.1.6. Belföldi fordított adózás. . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 1.1.7. Közösségen belüli termékbeszerzés . . . . . . . . . 46 1.1.8. Külföldről igénybe vett szolgáltatás. . . . . . . . . 47 1.1.9. A termékimport. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 1.1.10. A halasztásra jogosult adóalany által áthárított adóra vonatkozó adólevonási jog megnyílása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 1.1.11. A pénzforgalmi áfaszabályok és az adólevonás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 5

1.2. Az adólevonás általános feltétele. . . . . . . . . . . . . . . . 67 1.2.1. Az ingyenes ügyletek és az adólevonás. . . . . . . 68 1.2.1.1. A klasszikus ingyenes ügyletek és az adólevonás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 1.2.1.2. Az adomány, a kis értékű vállalkozási célú termék és az áruminta. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 1.2.1.3. Terméknek olyan állapotában történő felhasználása, amely így beszerezve nem adna jogot adólevonásra. . . . . . . . . . . . . 76 1.2.1.4. Tárgyi eszköznek nem minősülő terméknek adómentes tevékenységhez történő felhasználása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 1.2.1.5. A saját vállalkozásban megvalósított beruházás és az adólevonás . . . . . . . . . . . . . . 81 1.2.2. Az adómentes ügyletek és az adólevonás. . . . . 83 1.2.2.1. Az adólevonásra nem jogosító adómentes ügyletek és az adólevonás . . . . . . 83 1.2.2.2. Adólevonással járó adómentes ügyletek és az adólevonás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 1.2.3. Adókörön kívüli ügyletek és az adólevonás . . . 91 1.2.3.1. A közhatalmi tevékenység és az adólevonás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 1.2.3.2. Az Áfa tv. területi hatályán kívüli ügyletek és az adólevonás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 1.2.3.3. Az Áfa tv. tárgyi hatályán kívüli esemény, a kártérítés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 1.3. Az adólevonás egyéb feltételei; a tételes levonási tilalmak rendszere. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 1.3.1. Személygépkocsi. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 1.3.1.1. A személygépkocsi beszerzését terhelő adó levonhatósága . . . . . . . . . . . . . . . 97 1.3.1.2. A személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges termékeket, szolgáltatásokat terhelő adó levonhatósága. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 1.3.1.3. A személygépkocsi bérbevételét terhelő adó levonhatósága . . . . . . . . . . . . . . . 109 6

1.3.2. Ingatlanok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 1.3.2.1. Az ingatlanok beszerzése során felmerülő, előzetesen felszámított adó. . . . . . . . . . . . . . . 111 1.3.2.2. Az egyéb ingatlanok kapcsán gyakorolható adólevonás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114 1.3.2.3. A lakóingatlanok kapcsán gyakorolható adólevonás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 1.3.2.3.1. A lakóingatlan beszerzését terhelő, előzetesen felszámított adó levonhatósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 1.3.2.3.2. A lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges termékek, szolgáltatások előzetesen felszámított adója. . . . . . . . . . . . 125 1.3.3. Telefonszolgáltatás áfájának levonása. . . . . . . . 126 1.3.4. Luxusbeszerzések és adólevonás. . . . . . . . . . . . 136 1.3.5. Étel, ital, vendéglátás és adólevonás. . . . . . . . . 137 1.4. A levonható és a le nem vonható áfa megosztásának szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138 1.5. A tárgyi eszköz és vagyoni értékű jog arányosítási szabályai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 1.5.1. A tárgyi eszköz áfarendszerbeli fogalma. . . . . . 146 1.5.2. A tárgyi eszköz beszerzésekor gyakorolható adólevonás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 1.5.3. A tárgyi eszközre, illetve a vagyoni értékű jogra vonatkozó gyakorlati arányosítási szabályok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 1.5.4. A tárgyi eszköz, illetve a vagyoni értékű jog értékesítésekor követendő eljárás . . . . . . . . . . . 154 1.5.5. A tételes levonási tilalommal érintett, valamint a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységhez beszerzett tárgyi eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 1.5.6. A saját rezsis beruházás során előállított tárgyi eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160 1.5.7. A 2008. január 1-je előtt beszerzett tárgyi eszközök megítélése . . . . . . . . . . . . . . . . 163

7

2. Az adólevonási jog tárgyi feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . 165 3. Az áfa elszámolásának szabályai; a visszaigénylés . . .

3.1. A visszaigénylés rendszere. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.2. A hatályon kívül helyezett megfizetettségi szabály . .

3.2.1. A szabály megszüntetése. . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.2.2. A hatályon kívül helyezett megfizetettségi szabály lényege. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.2.3. A megfizetettségi szabály helyetti új áfakiutalási szabály. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8

173 173 175 175 175 181

Az előző példa szerinti időszakot követő, a 2014. július 15-étől augusztus 14-éig tartó, szeptember 5-én fizetendő ügylet tekintetében azonban a teljesítés időpontja már az Áfa tv.

58. §-ának új (1) bekezdése szerint alakul, hiszen ez utóbbi esetben mind az elszámolási időszak kezdő napja, mind pedig a fizetési esedékesség 2014. június 30-át követő napra esik. Ez pedig azt jelenti, hogy ezen esetben az ügylet teljesítési időpontja már az elszámolási időszak utolsó napja, azaz 2014. augusztus 14. lesz.

1.1.5. Az előleg Az előlegfizetés ténye az áfa rendszerében adófizetési kötelezettséget generál, amelyhez adólevonási jog is kapcsolódik, feltéve, ha annak minden egyéb feltétele fennáll. Előlegről beszélünk, ha az áfa szerinti teljesítést megelőzően az ellenértékbe beszámítható összeget fizetnek.

Nagyon fontos, hogy az Áfa tv.-nek saját előlegfogalma van, ami nem egyezik meg a polgári jogi előleggel. Az áfa szempontjából ugyanis minden, a teljesítést megelőzően esedékes és megfizetett olyan összeg, amely a későbbi ügylet ellenértékébe beleszámít, az összeg polgári jogi, vagy a felek által alkalmazott elnevezésétől függetlenül áfabeli előlegnek minősül. Ez pedig azt jelenti, hogy az áfában az előleg számlázására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni például a foglaló esetén is (hiszen az – bár az polgári jogilag nem tekinthető előlegnek – az Áfa tv. 59. §-ának definíciójába mégis belefér, hiszen a foglaló a teljesítést megelőzően esedékes és megfizetett olyan összeg, amelyet később az ügylet vételárába beleszámítanak).

Az óvadék (vagy más néven: kaució) abban az esetben minősülhet előlegnek az áfa rendszerében, ha annak összegét a felek a megállapodásuk alapján az ügylet ellenértékébe be fogják számítani.

A – gyakran bánatpénznek is nevezett – ajánlati biztosíték például szintén előleg, de csak annál a félnél, aki a pályázatot megnyeri, és csupán attól a naptól, amelyen a nyerés ténye kiderül. Az ajánlati biztosítékot ugyanis első körben minden 38

pályázati résztvevő megfizeti, de azzal a kitétellel, hogy a vesztes pályázók az összeget visszakapják, a nyertes pályázónál azonban az ajánlati biztosíték összege a pályázat tárgyául szolgáló termék ellenértékébe beleszámít. Ez azt jelenti, hogy az ajánlati biztosíték fizetése egészen a pályázat eldöntéséig még nem előleg egyik pályázó esetén sem, hiszen még nem tudható, hogy egyáltalán melyik félnél fog az majd az ellenérték részévé válni (hiszen még nem tudható, ki a nyertes pályázó). Amikor azonban megszületik a pályázati döntés, és kiderül, hogy melyik pályázó nyert, akkor az ajánlati biztosíték a nyertesnél – mint teljesítést megelőzően fizetett és az ellenértékbe beszámítható pénzösszeg – előleggé avanzsál, azonban a vesztes pályázóknál – tekintve, hogy az ajánlati biztosítékot visszakapják, azaz az ő általuk fizetett pénzösszeg sosem vált egy konkrét ügylet ellenértékének részévé – az ajánlati biztosíték csupán egy letéti összeg volt, semmiképpen sem Áfa tv. szerinti előleg.

(Zárójelben meg kell jegyezni, hogy a valódi, a Ptk. szerinti bánatpénz, amelyet az arra jogosult fél azért fizet meg a partnerének, hogy jogkövetkezmények nélkül elállhasson a köztük lévő szerződéstől, nem előleg, hanem teljesítés ellenértéke. Ez esetben ugyanis a bánatpénzt kapó fél szolgáltatást nyújt a bánatpénzt fizető félnek azzal, hogy a bánatpénzt kapó fél a bánatpénzért cserébe nem érvényesíti a szerződésszegés egyéb jogkövetkezményeit a másik féllel szemben.)

Bárhogyan nevezzenek is a felek egy pénzösszeget, ha arra igaz, hogy a teljesítést megelőzően fizetik ki úgy, hogy ez az összeg a későbbi teljesítés ellenértékébe be fog számítani, akkor ez az összeg – függetlenül az elnevezésétől, valamint a polgári jogi minősítésétől – az áfa rendszerében előlegnek minősül.

Az előleg kapcsán az adófizetési kötelezettséget és ezzel párhuzamosan adólevonási jogot a kézhezvétel, jóváírás keletkezteti, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az előlegszámlán teljesítési időpontként ezt a dátumot kell szerepeltetni, valamint az előleget terhelő adókötelezettséget az átvétel, jóváírás napja szerinti bevallásban kell elszámolni, illetve az előleghez kapcsolódó levonható adót legkorábban az előleg kézhezvételének, jóváírásának időpontjában lehet érvényesíteni.

39

Nagyon fontos, hogy az Áfa tv. 59. §-ában szereplő jóváírás kifejezés nem kizárólag banki jóváírást jelent, hanem a felek megállapodásán alapuló egyéb jóváírást is. Ha például egy kft.nek van 100 egység követelése egy általa teljesített termékértékesítés kapcsán egy zrt.-vel szemben úgy, hogy a zrt. a jövőben teljesíteni fog a kft.-nek, ezért úgy határoznak, hogy a zrt. ne fizesse meg a kft.-nek a 100 egységnyi – egyéb ügyletből eredő tartozását –, hanem azt a zrt. által a későbbiekben nyújtott szolgáltatás ellenértékébe beszámítják a felek, akkor ez a 100 egységnyi pénz a felek között azzal a nappal, amelyen az erre vonatkozó megegyezésük megszületik, előlegként íródik jóvá, tehát a zrt.-nek – bár a kft. és közte valódi pénzmozgás nem történt, csupán beszámítással éltek – a 100 egységről előlegszámlát kell kibocsátania, mégpedig azzal a nappal mint teljesítési időponttal, amely nappal abban egyeztek meg, hogy a zrt. a 100 egységet ne fizesse ki a kft.-nek, hanem tartsa meg a köztük lévő újabb ügylet ellenértékének részeként.

További lényeges szabály, hogy főszabályként – az Áfa tv.

59. § (3) bekezdésében szereplő esetet kivéve – előlegfizetés címén adókötelezettség és ehhez kapcsolódó adólevonási jog csak abban az esetben keletkezhet, ha az adó fizetésére a teljesítésre kötelezett adóalany köteles, azaz – főszabályként – olyan esetekben, amikor az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti (például a belföldi fordított adózás, illetve Közösségen belüli termékbeszerzés esetén), az Áfa tv. 59. §-a alapján adókötelezettség nem keletkezik.

2012. január 1-jétől hatályos szabály, hogy a külföldről igénybe vett szolgáltatás után fizetett előlegek kapcsán is beáll az áfafizetési kötelezettség magára az előlegre, de csak akkor, ha az igénybe vett szolgáltatás az Áfa tv. 37. §-a alá tartozik. Az Áfa tv. 59. §-a ugyanis kiegészült egy (3) bekezdéssel. 2012. január 1-jétől tehát a külföldről igénybe vett szolgáltatáshoz fizetett előlegek önállóan adófizetési és ehhez kapcsolódóan adólevonási pontot generálnak az Áfa tv. 37. §-a alá tartozó szolgáltatások esetén, azaz az ilyen külföldről igénybe vett szolgáltatás kapcsán fizetett előleg utáni áfát az előleg átvételének, jóváírásának napjával fizetendő áfaként be kell vallani, amely egyben levonható áfaként is figyelembe vehető, feltéve, hogy az 40

előleg fizetése olyan ügylethez történt, amely adólevonásra jogosítja a szolgáltatás igénybe vevőjét. (Ezt a szabályt azon előlegeknél kell alkalmazni, amelyek kapcsán az átvétel, jóváírás 2012. január 1-jén vagy ezt követően történik.)

Nagyon fontos azonban, hogy a többi, ún. fordított adózású konstrukciójú ügyletnél, mint a belföldi fordított adózás, a felvagy összeszerelés tárgyául szolgáló (belföldön installált) termék külfölditől történt beszerzése, illetve a Közösségen belüli beszerzés, valamint az Áfa tv. 37. §-a alá nem tartozó, külföldről igénybe vett szolgáltatások kapcsán fizetett előlegek továbbra sem eredményeznek adózási pontot, hanem ezek az ügyletek a korábbi rendező elvek szerint, az érintett ügyletre vonatkozó, a teljesítés kapcsán beálló adófizetési kötelezettségi napon egy összegben (azaz az előleggel együtt) fognak adózni.

2013. január 1-jétől az Áfa tv. 89. §-a szerinti, ún. közösségi adómentes termékértékesítéshez átvett, jóváírt előleghez már nem kapcsolódik önállóan áfakötelezettség, hanem a teljes összeg tekintetében a közösségi adómentes értékesítésre előírt adókötelezettség keletkezési napján áll be a bevallásbenyújtási, valamint az összesítő nyilatkozattételi kötelezettség.

[Ezzel párhuzamosan 2013. január 1-jétől az Áfa tv.

159. §-ának új (4) bekezdése alapján nem kell előlegszámlát kiállítani az Áfa tv. 89. §-a szerinti, közösségi adómentes értékesítéshez átvett előlegről. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felek közötti pénzmozgást bizonylattal egyáltalán nem kell vagy nem lehet kísérni, csupán arról van szó, hogy az Áfa tv. 2013. január 1-jétől kifejezetten számlakibocsátási kötelezett­séget nem ír elő ezekre az előlegekre. Ettől függetlenül azonban a gazdasági esemény számviteli elszámolásához szükség van – legalább – számviteli bizonylatnak megfelelő dokumentum kiállítására.]

Tehát például, ha egy magyar adóalany közösségi adómentes értékesítés keretében elad egy számítógépet 1000 euróért egy szlovák adóalanynak úgy, hogy az ügylet teljesítési időpontja 2013. március 25., azonban a szlovák adóalany 2013. február 5-én ehhez a számítógéphez 200 euró előleget fizet, akkor – szemben a 2012. december 31-éig hatályos szabályokkal – erről a 200 euróról a magyar gazdálkodónak Áfa tv. szerinti számlát 41

nem kell kiállítnia 2013. február 5-ével, sem pedig bevallási, illetve összesítő nyilatkozattételi kötelezettsége nem lesz ezen 200 euró előleg kapcsán február hónapban. (Értelemszerűen azonban – tekintve, hogy a felek között pénzmozgás történik – az átvett előleg kapcsán legalább számviteli bizonylat kiállítása szükséges.)

A bizonylatolási, bevallási és összesítő nyilatkozattételi kötelezettség majd a 2013. március 25-én történő teljesítéshez kapcsolódóan a teljes 1000 euróról lesz a közösségi adómentes értékesítésre vonatkozó szabályok szerint.

Az Áfa tv. szövegéből következik, hogy csak abban az esetben kell az adót az átvétel, illetve a jóváírás napjával megállapítani, ha az ellenértékbe beszámítható vagyoni előny megtérítése pénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történik.

Az Áfa tv. 259. § 8. pontja szerint készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszközt tekintjük. Minden más olyan utalvány, egyéb fizetési megbízás vagy ígérvény, amellyel a kötelezett pénztartozást térít meg, feltéve, hogy annak jogosult általi elfogadásával a jogosult eredeti pénzkövetelése a kötelezettel szemben megszűnik, az Áfa tv. 259. § 15. pontja alapján pénzhelyettesítő eszköznek minősül, amellyel történő előlegfizetés az áfa rendszerében adófizetési kötelezettséget nem keletkeztet. (Zárójelben meg kell jegyezni, hogy a pénzkövetelés beszámítása pénzzel történő megtérítésnek tekintendő.)

Előlegről csak abban az esetben beszélünk, ha a beszerző vagy igénybe vevő adóalanynak szerződéses vagy jogszabályon alapuló kötelezettsége van a teljesítést megelőzően az ellenérték egy meghatározott részét, esetleg egészét megfizetni. Ennek alapján nem minősül előlegfizetésnek, így a normál teljesítési időpont szerint adózik az ügylet, ha az ellenértéket megfizetni köteles fél saját döntése alapján előbb fizet, mint a teljesítés napja.

Az előleg összege minden esetben bruttó összeg (ide nem értve az Áfa tv. 37. §-a alá tartozó, külföldről igénybe vett szolgáltatáshoz fizetett előleget), azaz az átvett, jóváírt összegből visszafelé, a fordított százalékértékkel (ami 5 százalékos ügylet 42

esetén 4,76 százalék, 18 százalékos ügylet esetén 15,25 százalék, 27 százalékos ügylet esetén pedig 21,26 százalék) kell az adóalapot és a fizetendő adót meghatározni. Természetesen, ha az ügylet valamely jogcímen adómentes, akkor az előleg összege is adómentes összegnek minősül.

1.1.6. Belföldi fordított adózás Abban az esetben, ha fordított adózással történik az adófizetés, akkor a fizetendő adó megállapításának időpontjára – függetlenül attól, hogy az ügylet az Áfa tv. mely rendelkezése szerint lenne teljesített, ha egyenesen adózna – a 60. § (1) bekezdésében meghatározott időpontokat kell figyelembe venni, azaz a belföldi fordított adózás alá eső ügyletek esetén az adófizetési kötelezettség, valamint az adólevonási jog: – a számla kézhezvétele, – az ellenérték megtérítése, – a teljesítést követő hó 15. napja közül abban az időpontban keletkezik, amelyik a három közül elsőként következik be.

A belföldi fordított adózás esetén az ügyletnek ugyanúgy megvan a saját teljesítési időpontja, mint a normál belföldi ügyleteknek, azonban az Áfa tv. 60. § (1) bekezdése értelmében a megrendelőnél az ügyletet terhelő áfakötelezettségeket nem a teljesítés időpontjával, hanem a fent idézett hármas időpont közül azon időpont szerinti bevallásban kell elszámolni, amelyik elsőként következett be az ügylet kapcsán.

Tehát, amikor a belföldi fordított adózásról a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója számlát bocsát ki, akkor azon – az ügylet jellegétől függően – az 1.1.1–1.1.4. pontokban ismertetett valamelyik teljesítési időpontot kell feltüntetnie. A megrendelő azonban nem a számlán szereplő teljesítési időpontot veszi alapul a belföldi fordított adózás alá eső ügyletnek az áfabevallásban történő elszámolásához, hanem megnézi, hogy mikor vette kézhez a teljesítést tanúsító számlát, mikor fizette meg az ellenérték utolsó forintját, illetve mikorra esik a teljesítést követő hó 15. napja, és a három közül azon időpont szerinti 43

minden olyan – a figyelési időszakra eső – évben arányosítani szükséges, amikor a tárgyi eszköz az adóalany használatában van (feltéve, hogy felhasználási arányváltozás következett be), ezért az arányosítást 2014-ben is el kell végezni. Itt is onnan indítjuk a számítást, hogy megvizsgáljuk, mennyi a 2014-es évre jutó arányos áfa. Ez nyilvánvalóan megegyezik a 2013-as évre jutó összeggel, hiszen a 2014. év is 12 hónapból áll, azaz a 2014-re jutó arányos áfa összege 120 ezer forint. Ennek a 120 ezer forintnak csupán a 20 százaléka vehető figyelembe levonható adóként, ami 24 ezer forintot jelent. Ugyanakkor az adóalany az ingatlan 2012-es beszerzésekor az ezen évre vonatkozóan jutó áfára is 40 százalék áfa levonását érvényesítette (hiszen 2012-ben a teljes áfaösszegről kellett dönteni). A 2014re jutó 40 százalék áfa 48 ezer forint (ti. 120 ezer szorozva 0,4-gyel), ami azt jelenti, hogy a 2014-es év tekintetében is 48 ezer forint áfa levonása történt meg a 2012-es beszerzéskor.

2014-ben azonban az adóköteles oktatás aránya csupán 20 százalék az adómenteshez képest, ez pedig azt jelenti, hogy ebben az évben az adóalanyt az ingatlan vonatkozásában mindösszesen 24 ezer forint áfa (ti. 120 ezer szorozva 0,2-vel) levonása illeti meg. De mint ahogyan látható volt, az adóalanyunk a 2014-es év tekintetében 48 ezer forint áfát vont le az eredeti beszerzéskori adatok alapján, ezért – figyelemmel az Áfa tv. 135. §-ára – a 2014. év utolsó adómegállapítási időszakáról beadandó bevallásban 24 ezer forint áfaösszeget pótlólag vissza kell fizetnie (ti. 48 ezer eredeti áfa mínusz a 24 ezer tényleges adóévi adatok alapján levonható áfa).

Az adóalany ezt az arányosítást a 240 hónap leteltének évéig, vagy pedig amennyiben a figyelési időszak alatt az ingatlant eladná, az értékesítés évét megelőző évig folytatja.

1.5.4. A tárgyi eszköz, illetve a vagyoni értékű jog értékesítésekor követendő eljárás Kiemelést igényel még e tárgykörben, hogy a tárgyieszköz-­ arányosítási szabályoknál figyelemmel kell lenni az Áfa tv.

136. §-ára is, amely úgy rendelkezik, hogy abban az esetben, ha 154

az adóalany a tárgyi eszközt a figyelési időszakon belül értéke­ síti, a teljesítés hónapjára és a hátralevő hónapokra együttesen időarányosan jutó előzetesen felszámított adó összegét – véglegesen levonhatja, ha a tárgyi eszköz, illetve 2014. január 1-jétől a vagyoni értékű jog értékesítése adólevonásra egyébként jogosítaná, – véglegesen nem vonhatja le, ha a tárgyi eszköz, illetve 2014. január 1-jétől a vagyoni értékű jog értékesítése adólevonásra egyébként nem jogosítaná.

Az Áfa tv. 136. §-ának szabálya arra az esetre zárja le a tárgyi eszköz, illetve 2014. január 1-jétől a vagyoni értékű jog beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó sorsát, ha az adóalany a figyelési időszak letelte előtt a tárgyi eszközt, vagyoni értékű jogot értékesíti. Ebben az esetben is biztosítani kell, hogy a tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó olyan arányban kerüljön levonásra, amilyen arányban a tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog az adóalanynál „töltött” idő alatt adólevonásra jogosító tevékenység során hasznosult. Tekintettel arra, hogy az áfa rendszerében a termék­ értékesítés, szolgáltatásnyújtás is a termék, szolgáltatás egyfajta hasznosulása, ezért a 136. § azt fejezi ki, hogy amennyiben az adóalany az Áfa tv. szabályai alapján adólevonásra jogosító ügylet keretében értékesíti a figyelési időszakon belül a tárgyi eszközt, vagyoni értékű jogot, akkor a beszerzést terhelő áfának az értékesítés hónapjára, valamint az adott tárgyi eszközre vonatkozó figyelési időszak lejártáig hátralévő hónapokra jutó arányos része véglegesen levonhatóvá válik.

Amennyiben azonban az értékesítés nem adólevonásra jogosító ügylet keretében történik, akkor a beszerzést terhelő áfa véglegesen nem levonható.

Abban az esetben tehát, ha az adóalany a figyelési időszak letelte előtt értékesíti a tárgyi eszközt, vagyoni értékű jogot, akkor az Áfa tv. 136. §-a szerint kell eljárnia. Ilyen esetekben az értékesítés évére az Áfa tv. 135. § szerinti korrekciót nem kell elvégezni.

Ez azt eredményezi, hogy az Áfa tv. 135. §-ának és 136. §-ának együttes alkalmazására soha nem kerül sor, azaz amennyiben a tárgyi eszközt, vagyoni értékű jogot a figyelési időszak alatt 155

értékesítik, akkor az adóalany az értékesítés naptári évében csak az Áfa tv. 136. §-a alapján korrigál.

Az Áfa tv. 136. § (2) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy ha a tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog figyelési időszakon belüli értékesítése miatti korrekció alapján az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegéhez képest különbözet keletkezik, és annak összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja az 1000 forintnak megfelelő pénzösszeget, a különbözetet el kell számolni, mégpedig abban az adómegállapítási időszakban, amelyikben a változás bekövetkezik.

Példa Tételezzük föl, hogy az adóalany beszerzett egy számítógépet 2009. május 18-án. A számítógépet részben adóköteles, részben pedig adómentes oktatási tevékenységéhez használta, amelynek aránya a beszerzéskor 50-50 százalék volt. A beszerzéskor a számítógépet terhelő áfát ezért csak részben helyezhette levonásba, ami a konkrét esetben a számítógép beszerzési áfájának 50 százalékát jelenti. A beszerzést terhelő áfa 600 ezer forint, így a beszerzéskor – az 50-50 százalékos felhasználásra tekintettel – 300 ezer forint áfát helyezhetett levonásba.

Ezt követően a későbbi években az 1.5.3. pontban leírtak szerinti figyelést folytatta, aminek alapján az esetleges korrekciókat el kellett végezni. Tegyük föl azonban, hogy nem változott a felhasználási arány a figyelés éveiben.

2012. július 12-én az adóalany a számítógépet értékesíti.

Mivel a beszerzéskor a számítógép áfája részben levonható volt, ezért nem alkalmazható az Áfa tv. 87. §-ának az a szabálya, amely szerint, ha az adóalany adólevonásra nem jogosító tevékenységéhez szerez be terméket, és így annak adótartalmát nem helyezheti levonásba, akkor ezt a terméket adómentesen fogja értékesíteni. A számítógép beszerzésekor ugyanis az áfa részben levonható volt, hiszen az adóalany nem pusztán adómentes, hanem adóköteles szolgáltatást is végzett. Emiatt az adóalanyunk a számítógép 2012. július 12-ei értékesítése során áfát fog felszámítani és áthárítani a vevőre. Ekkor jön be az Áfa tv.

156

136. § (1) bekezdés a) pontjának szabálya, amely szerint a számítógép 2009-es beszerzését terhelő – a figyelési időszakból visszamaradt hónapokra eső – arányos áfa az adóköteles értékesítés okán levonható.

A számítógép ingó dolog, így a rá vonatkozó figyelési időszak 60 hónap.

Az értékesítéskor első lépcsőben azt kell megvizsgálni, hogy a számítógép értékesítése egyáltalán a beszerzést követő 60 hónapon belül történik-e meg. A konkrét esetben a beszerzéstől – azaz a 2009. május hónaptól – számítottan a 60 hónap 2014. áprilisban telik le, így a számítógép értékesítése a figyelési időn belül történik.

Ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy a számítógép figyelési időszakon belüli értékesítése adóköteles-e. A fentiekben kifejtettük, hogy a számítógépet áfásan kell értékesíteni, így az értékesítés adóköteles.

A harmadik lépcsőben ki kell számolni, hogy a figyelési időszak lejárta és az értékesítés között még hány hónap van hátra.

Az értékesítés 2012 júliusában történik, amely hónap – a törvény megfogalmazása alapján – beleszámít a figyelési időszak lejártáig hátralévő hónapok számába. Így arra jutunk, hogy a figyelési időszakból összesen 22 hónap van hátra, így a számítógép adóköteles értékesítése eredményeként erre a 22 hónapra jutó arányos áfa levonásba helyezhető. Ezért a következő feladatunk kiszámolni, hogy a számítógép eredeti beszerzését terhelő áfának mekkora része jut erre a 22 hónapra. Mint ahogyan már ismertettük, a teljes figyelési időszak ingó dolog esetén 60 hónap. Ezért a számításhoz először ennek alapulvételével ki kell kalkulálni, hogy mekkora az egy hónapra eső áfaösszeg.

Ha a teljes beszerzési áfa 600 ezer volt, akkor az 1 hónapra jutó arányos áfa 10 ezer forint (ti. 600 ezer osztva 60-nal). Mivel a számítógép 2012. július 12-ei értékesítéskor a figyelési időszakból 22 hónap van hátra, ezért a számítógép értékesítésekor levonható adó elvileg 220 ezer forint lenne (ti. 22 hónap szorozva 10 ezerrel).

Azonban még egy lépcső hiányzik a teljes korrekció befejezéséig, ugyanis azt is meg kell vizsgálni, hogy a számítás eredményeként megkapott, valamint az eredetileg levont áfa együt157

tes összege a tényleges felhasználás okán levonható áfához képest mutat-e eltérést, mert ha igen, és ez az eltérés az 1000 forintot eléri, akkor az eltérés szerinti áfakülönbözetet is el kell számolni.

A konkrét példában ez a következőket jelenti. A számítógép beszerzését terhelő áfa 600 ezer forint, amelyből az adóalany már a beszerzéskor 300 ezer forintot levont. A mostani – azaz a 2012. július 12-ei – adóköteles értékesítés eredményeként még további 220 ezer forint levonható áfaösszeget számoltunk ki az Áfa tv. 136. § (1) bekezdése alapján, ami azt jelenti, hogy a 600 ezer áfából véglegesen 520 ezer áfa lenne levonásba helyezhető.

Azonban azt is meg kell nézni, hogy a tárgyi eszköz tényleges használata alapján ez a levonható áfaösszeg valóban reális-e.

Ezt úgy tudjuk megvizsgálni, hogy megnézzük, a számítógép az adóalanynál töltött figyelési időszak alatt milyen arányban szolgált adóköteles és adómentes tevékenységet, azaz a figyelési időszaknak az adóalanynál töltött idejében mennyi levonható áfa vonatkozhatott összesen a számítógépre.

A számítógép az adóalanynál az értékesítésig összesen 38 hónapot töltött. Ez azt jelenti, hogy a 38 hónap tekintetében meg kell vizsgálni, hogy az adóalany ezen időszak alatt mennyi áfa levonásával élhetett. Mivel az egyszerűség kedvéért azt feltételeztük, hogy a felhasználás éveiben nem volt arányváltozás, így a számítás viszonylag egyszerű módon alakul. A 38 hónap tekintetében az adóalanyt egységesen 50 százalék arányban nem illeti meg adólevonás, ami azt jelenti, hogy a 38 hónapra jutó arányos áfának, azaz a 380 ezer forintnak az 50 százaléka minősül a figyelési időszak alatt nem levonható áfának, ami 190 ezer forintnak felel meg.

Ez pedig azt jelenti, hogy – a felhasználás éveit is figyelembe véve – az adóalany a számítógép beszerzését terhelő 600 ezer forint áfából összesen 190 ezer áfa levonására nem jogosult, azaz 410 ezer áfa a véglegesen levonható adója.

Ugyanakkor az Áfa tv. 136. § (1) bekezdés a) pontja szerinti számítás eredményeként a véglegesen levonható adó 220 ezer forint, amit ha hozzáadunk az adóalany által eredetileg – azaz 2009. május 18-án történt beszerzéskor – levont 300 ezer forint 158

általános forgalmi adót abban az esetben is fizetendő adóként kell a teljesítés napja szerinti bevallásában elszámolnia, ha az ellenértéket a megrendelője akár részben, akár egészben nem egyenlítette ki.

3.2.3. A megfizetettségi szabály helyetti új áfakiutalási szabály 2012. február 1-jétől az áfa-visszaigénylések esetében a kiutalásra rendelkezésre álló határidő főszabály szerint 75 nap.

Abban az esetben azonban, ha az adózó az általános forgalmi adó áthárítására jogalapot teremtő minden ügylet – amelynek teljesítését tanúsító számla (számlák) alapján az adott adó­meg­ állapítási időszakban adólevonási jogát gyakorolja – számlá(k)ban feltüntetett ellenértékének adót is tartalmazó összegét a bevallás benyújtásának napjáig teljes mértékben megfizette, vagy tartozása egészében más módon megszűnt, akkor az áfa kiutalásának határideje 1 millió forintig 30 nap, a fölött pedig 45 nap.

Ez a kiutalási szabály a 3.2.2. pontban ismertetett meg­fize­ tettségi szabállyal azonos jellegű feltételrendszert takar. Azt jelenti, hogy amennyiben egy adóalany az áfabevallási időszakát visszaigényelhető negatívummal zárja, meg kell néznie, hogy abban az adóbevallási időszakban van-e olyan – ezen bevallási időszakban levonható – beszerzési számlája, amely áthárított adót tartalmaz, és amelynek az ellenértékét a szállító felé maradéktalanul nem fizette ki az áfabevallás benyújtásának a napjáig. Ha erre az a válasz, hogy igen, van akár csak egy ilyen számla, akkor a teljes visszaigényelhető áfa kiutalásának határideje az Art. 37. § (4) bekezdése értelmében 75 nap. Abban az esetben azonban, ha az érintett bevallási időszakban adólevonással érintett minden – áthárított áfát tartalmazó – számla összegét az adóalany a szállítóinak kifizette a bevallás benyújtásáig, akkor a kiutalási határidő 30 nap, 1 millió forintot meghaladó visszaigénylés esetén pedig 45 nap. Ezt a tényt az adózó a bevallás megfelelő kódkockájában jelzi.

181

Nagyon fontos – hogy ugyanúgy, mint a 3.2.2. pontban tárgyalt korábbi megfizetettségi szabálynál – itt sem kell a kiegyenlítés tekintetében figyelembe venni az áthárított adót nem tartalmazó számlákat, azaz az adómentes és a fordított adózás alá eső számlákat. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a bevallási időszakot az adóalany visszaigényelhető negatívummal zárja úgy, hogy az egyenes adós beszerzéseit maradéktalanul kifizette a bevallás benyújtásáig, azonban van olyan adómentes vagy fordított áfás beszerzése, amelynek ellenértékét nem fizette meg, ettől függetlenül jelezheti a 30 vagy 1 millió forint fölött a 45 napos kiutalási határidő kérését, hiszen az Art. 37. § (4a) bekezdése kifejezetten csak az áthárított adót tartalmazó (azaz az egyenes adós beszerzésekről született) számlák kiegyenlítését írja elő feltételként.

182