A SPORTOLÓK ELSŐSZÁMÚ SZÖVETSÉGESE

Az aktív testmozgás esetében a legygyakoribb igény a fájdalmak és gyulladások csökkentése, valamint a sérülésekkel járó duzzanatok kezelése. A megerőltető és szokatlan elemeket tartalmazó testmozgás izomkárosodáshoz vezethet, ami rontja az izmok működését és gyulladásos reakciót indít el. Míg a gyulladás szerves része az izomkárosodás regenerálódásának, a túlzott gyulladás hozzájárulhat az elhúzódó izomfájdalomhoz és késleltetheti a funkcionális helyreállítást. A CBD enyhíti a gyulladásos folyamatokat, gyengíti az immunsejtek felhalmozódását és jótékonyan segíti a citokinek gyulladáscsökkentő tevékenységét. Míg a testedzések jótékonyan hatnak a csontok egészségére, a sérülések és a kimerültség hozzájárulhatnak a csontok egészségének csökkenéséhez és a törések kialakulásához. Állatkísérletekben a CBD serkentette a combcsonttörések gyógyulását és csökkentette a gyulladást a sérülés helyén. További tanulmányok alátámasztották, hogy a CBD alkalmazható az ízületi kopás és a késleltetett izomfájdalom (DOMS) eseteiben, valamint a neuropátiás fájdalommal és agyrázkódással járó sérüléseknél. A kutatók úgy találták, hogy krónikus fájdalom és krónikus gyulladás esetén a CBD biztonságosabb alternatívát nyújthat, mint a gyakran alkalmazott opioidok.

Továbbá a CBD az olyan sportsérülések esetén is bevethető, mint az agyrázkódások és az enyhe traumás agysérülések. Állatkísérletek alapján kimutatták, hogy az CBD olaj jótékony hatást gyakorol ezeknél a sérüléseknél, olyan eseteknél is, melyekre jelenleg nem áll rendelkezésre gyógyszeres terápia. Sportolás és más fizikai megterhelés esetén ne feledkezz meg a CBD-ről!

A legalizáció esélyei Magyarországon

Mikor nyitnak a Nemzeti Kenderboltok?

Az ellenérveket mindenki pontosan ismeri, úgyhogy erre most nem is vesztegetnénk sok energiát. Inkább foglalkozzunk azzal, hogy a Parlamenten kívül legaktívabb Kutyapárt idén magára vállalta a 420-as tüntetés szervezését, és hogy a német legalizáció illata itthon is megcsaphatja az orrunkat.

Budapesten utoljára az ismert zenész-aktivista Komáromy Gergely – alias G Ras – vezényelt le tüntetést 420 alkalmából a Parlament előtt, még 2016-ban. A Facebookon indított projekt hosszas gazdátlansága jelezte, hogy nem volt nagy tolakodás a „tüntetés arca” pozícióért. G Ras egyébként remek, szívből jövő beszédére is csak pár százan voltak kíváncsiak, hogy aztán egy év múlva még ennyi se történjen. Az újabb kétharmaddal az ügy még messzebb került, majd a covid járvány alatt erős korlátozás alá esett mindenféle demonstráció.

Az esélytelenek nyugalmával

A kormány egy éve kinyilvánította, hogy akárki akármit mond, ők egyáltalán nem hajlandók a kannabiszt még csak orvosi célra sem elérhetővé tenni, majd az idei választáson ismét tönkreverték az egyesült ellenzéket. Az útkeresésbe ragadt ellenzéktől és a szintén Parlamentbe jutott, erősen fasisztoid Mi Hazánktól pedig kevés drogliberalizációs javaslat várható. Mit lehet ilyen helyzetben tenni: szervezni egy jó hangulatú 420-as tüntetést – gondolta a Kutyapárt és milyen igaza volt! „Nem a tiltással van a baj, hanem azzal, hogy nem teljes a tiltás! Hogyan várhatják el, hogy ne szívjanak füvet a magyar emberek, amikor olyan hosszú cigipapírokat árulnak a nemzeti dohányboltokban, amiket nem lehet csak dohánnyal megtölteni?!” – hangzott el a jellemzően kétfarkús megfogalmazás Kovács Gergely pártelnöktől, aki komolyra fordítva a szót elmondta, hogy semmi értelme százezreket börtönnel fenyegetni és a törvényt még a rendőrök sem tartatják be. Kovács szerint sokkal inkább az elmúlt években elterjedt, a fűnél jóval veszélyesebb dizájner drogokkal kellene foglalkozni. „Én huszonéve szívok füvet, nem mondom, hogy a legkörültekintőbben csinálnám mindezt, de az életben nem jött oda hozzám egy rendőr, hogy ezt ne csináljam” – szemléltette a magyar hibrid-rezsim jellemző működését a pártelnök.

A tüntetésen felszólalt Juhász Péter, a Kendermag Egyesület korábbi szóvivője, aki politikusként is drogpolitikai reformokat szorgalmazott. Most a politikusok drogfogyasztása mellett arról beszélt, hogy társadalmi vita szükséges annak meghatározásához, hogy minek a használata lehet elfogadható, és mi az, ami életveszélyt jelenthet, hiszen leginkább az ismeretek és a tudatosság nyújthat védelmet a fiataloknak és a társadalomnak.

Három a magyar legalizátor?

Szintén az idei 420 alkalmából jelent meg Puzsér Róbert cikke a hazai fűpolitikáról és aktivizmusról, illetve annak hiányáról. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a cikk nagy port kavart, de pár ponton kétségkívül fején találta a szöget. Egy mondatával viszont lehet és kell is vitatkoznunk. Puzsér így fogalmaz a hazai legalizációról: „A magyar társadalom nem tett érte semmit, Istvánffy Andráson, Juhász Péteren és Paizs Miklóson kívül egyetlen állampolgár nem küzdött érte soha, azt se tudta senki, hogy fontos-e ez egyáltalán a magyar embereknek.”

Akkor vegyük sorjában! Míg Juhász Péter elhivatottságával és kitartásával senki nem vitatkozna, az is biztos, hogy nem lehet vele egy lapon említeni Istvánffy Andrást, aki a legalizációt főtémaként zászlajára tűző 4K! megszűnte után mintha már nem nyilvánult volna meg a témában. És valóban, 2005-ben Juhász Péterrel együtt jelentette fel magát fűfogyasztásért a Sickratman néven ismert Paizs Miklós, majd tíz évvel később együtt alakították a magyarországi legalizációról szóló Zöld Szofi színdarab szereplőit (Sickratman teszi ezt mind a mai napig), utóbbit mégsem sorolnánk a top három hazai gandzsa-aktivista közé. Akkor már sokkal inkább oda kívánkozik Kovács Gergely, aki az MKKP színeiben már másfél évtizede próbálja „marilizálni a legahuánát”, és látva az ügy mögött álló, állandó széteséssel küzdő aktivistákat, mára az ügy elsőszámú politikai képviseletét nyújtja.

A kétfarkúak ráadásul a vidám köztéri programok mellett drogpolitikai kerekasztalokat is szerveznek szakértő vendégekkel, ami tovább bizonyítja, hogy politikai programjuk kiemelt eleme a drogszabályozás szakmai reformja. De a listára kívánkozik Sermer Ádám is, aki talán a legátgondoltabb koncepciót képviselte a magyar politikai közéletben a Liberálisok színeiben, és a Legalizálj Egyesület egyik alapítójaként jelenleg is aktívan küzd a változásokért. Üdítő élmény megnézni bármelyik közéleti vitáját vagy elolvasni a témában írt esszéit. Nem hagyható ki a Drogriporter szerkesztőgárdája sem, élükön Sárosi Péterrel, akik tizenöt éve a hazai és nemzetközi drogpolitika iránytűi. A 2016-ig a TASZ égisze alatt futó, azóta különvált projekt egyedülállóan alapos elemzéseket nyújt, tematikus konferenciákat és képzéseket szervez, filmes csapatuk pedig már számos hazai és nemzetközi díjat kapott. És ugyan indirekt munkával, de a Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület is rengeteget tett a kannabisz elfogadottabbá válásáért, még ha a rekreációs célú legalizáció témájában tudatosan nem is nyilvánulnak meg.

Mit tettek értünk a németek?

Az idén 13. évébe lépő Fidesz-kormány álláspontját mindenki ismeri – aki drogozik, az az ördöggel cimborál, a tetten ért fogyasztó valójában álruhás díler, a magyar ember megtanult együtthalni a pálinkával, a füvezés viszont nyugatot majmoló, libernyák eltévelyedés és a többi. Na, de azt is pontosan

tudjuk, hogy amíg a politikai modellt a Fidesz számára Oroszország nyújtja, a gazdaságunk úgy táncol, ahogy Németország tapsol, elég itt az autógyárakra vagy az élelmiszerláncokra gondolni. Bár az utóbbi években Dél-Korea is belehúzott, még mindig a német befektetők aránya a legnagyobb, akik körülbelül negyedét adják a külföldi tőkebefektetéseknek. Közel 3000 német cég működik Magyarországon, melyek több mint 200 ezer embernek adnak munkát. Röviden, Németország a magyar gazdaság legfontosabb partnere és ez várhatóan a következő években sem fog változni.

Ami viszont változni fog, az a német drogszabályozás! Minden jel szerint pár éven belül meg fog valósulni a teljes kannabisz legalizáció Németországban, amit a magyar emberek is érezni fognak. Már a CBD-re termesztett hagyományos kender esetében is jól látszik a szerepünk: több határ menti osztrák és szlovén gyártó is a magyar termőföldet választja, ami sokkal jobb minőséget nyújt. Ha pedig újabb nagyszabású, ezúttal mezőgazdasági befektetések merülnek fel, arra aligha fog nemet mondani a magyar kormány. Emlékezzünk, hogy amikor pár éve egy amerikai óriásvállalat azzal jelentkezett be Erdélyben, hogy 50 millió dollárt fektetne orvosi kannabisz termesztésbe, nem sok ellenkezést lehetett hallani a román kormány részéről. A Fideszt ismerve pedig hasonló helyzetben egy salátatörvényben elbujtatnának egy módosítót, ami lehetővé tenné a német vállalatoknak a termesztést. Amikor pedig ez kitudódik, az aktuális kormányszóvivő indulatosan hazug sorosistának bélyegez mindenkit, aki kétségbe meri vonni, hogy a kormány mindig is

a kannabisztermesztés szabadsága mellett állt és Gyurcsánnyal ellentétben mindig is a magyar emberek önrendelkezését és döntési szabadságát támogatta ebben a kérdésben is. Szóval, ha a magyar nép forradalmi hevületében nem is, a gazdasági kiszolgáltatottságunkban és a szélkakas politikusainkban még mindig bízhatunk, ha kannabisz legalizácóról van szó.

Kardos Tamás (TASZ)

Dőlni fog a dominó?

A német legalizáció lehetséges hatásai Európában

Sokak szerint már csak az időpont a kérdés. Mások a bürokratikus akadályokat látva úgy vélik, hogy még bőven elbukhat a kezdeményezés. Mi pedig most azt latolgatjuk, hogy milyen hatással lesz Európa többi országára, ha megvalósul a németországi kannabisz legalizáció.

Optimista becslések szerint 2024 elején válhat engedélyezetté a kannabisz rekreációs célokra is Németországban, ami hét éves különbséget jelentene az orvosi célú bevezetéshez képest. Ez éppen kellő időt adna a lakosságnak, hogy meglássa: a kannabisz nem az ördögtől való, akár gyógyászati, akár szabadidős célból használják. Annyi azonban bizonyos, hogy egy teljes legalizációra alaposan fel kell készülni, már csak azért is, mert Európában még nem láttunk ilyet.

Tülekedés a rajtvonalnál

Málta és Luxemburg ugyanis bármikor készen állna a legális piac megnyitására, de Svájcban és Dániában is indultak már kísérleti, pár száz résztvevős programok, amivel a legális piac hatásait modellezik. Miközben Kanada és az USA közel húsz állama már élvezi a teljes legalizációt, továbbra is nyitott kérdés, hogy egy európai ország miként hangolhatná ezt össze a nemzetközi kábítószerügyi egyezményekkel, miközben még a Schengeni Egyezmény is explicit módon tiltja a kannabiszt. Az mostanra tiszta, hogy gyógyászati és kutatási célra engedélyezhető a kannabisz – bár néhány ország ezt igyekszik figyelmen kívül hagyni –, de a szabadidős célú felhasználás esete már messze nem ilyen egyértelmű. Szerencsére 2022 márciusában jelent meg korunk egyik legtermékenyebb drogpolitikai aktivistája, Kenzi Riboulet-Zemouli High Compliance című munkája, ami eloszlatja a kételyeket. A jelentés arra ad

útmutatást, hogy a jelenlegi nemzetközi jogi környezetben miként lehetséges a kannabisztermékek rekreációs célú felhasználását úgy szabályozni, hogy az állam továbbra is védje az emberi jogokat és lépjen fel a kábítószer okozta ártalmak és visszaélések ellen. A faaat. net/highcompliance oldalról letölthető esszé konkrét válaszokat ad minden kormánynak, amelynek jogi dilemmája akadt a legalizáció kivitelezésében.

Európa lakossága már döntött

Globális tekintetben a legtöbbeket izgató kérdés az, hogy miként fog hatni a legnépesebb EU tagállam legalizációja a többi európai országra. Vajon gyorsan be fog indulni a dominó vagy a többség inkább a hosszabb távú hatásokra lesz kíváncsi, netán élből elveti vagy megpróbálja megakadályozni a német törekvéseket?

Bár a pontos válaszhoz politológusok és drogpolitikai kutatók véleményét is ki kellene kérni, néhány várható irány már most is valószínűsíthető. Érdemes például figyelembe venni a lakosság véleményét a legalizációról. Itt is szerencsénk van, hiszen épp idén áprilisban publikálták a Hanway és a Curaleaf International közös, közvélemény-kutatáson alapuló jelentését, ami szerint az európai lakosság több mint fele támogatja a kannabisz felnőttkori használatának legalizálását, és mintegy 30 százalékuk a vásárlás iránt is érdeklődik. Egyedül az otthoni termesztés volt az a pont, amit a megkérdezettek többsége nem támogatott. „Úgy látjuk, hogy az európai piac három-négy évvel le van maradva az Egyesült Államokhoz képest, de valójában úgy tűnik, hogy Európa előbb kezdeményezhet átfogó reformot, mint az Egyesült Államok” – mondta el Boris Jordan, az amerikai székhelyű Curaleaf ügyvezetője. A cég optimistán látja a németek helyzetét a folyamatban: „Németországban egyértelmű politikai szándék és hajlandóság van a rekreációs célú használat legalizálására. Tekintettel arra, hogy ez Európa legnagyobb gazdasága, úgy véljük, hogy Németország élen fog járni, és dominóhatást fog kiváltani a kontinens többi részén” – fűzte hozzá Joe Bayern, a Curaleaf vezérigazgatója.

Futurista fűturista

Induljunk ki tehát abból, hogy az európai felnőttek közel harmada szívesen vásárolna legálisan kannabiszt. Tegyük fel, hogy e harmad egyharmada – tehát kb. 10% – utazni is hajlandó lenne érte és már megvolt neki a holland coffeeshop fíling, vagy egyszerűen az amerikai típusú kannabisz boltokra kíváncsi. Ez azt jelentené, hogy Németország potenciálisan több tízmillió kenderbarát látogatóra számíthatna évente, csak Európából. Nem kell tehát jóstehetség annak megállapításához, hogy a legalizáció eszelősen meg fogja dobni a német turisztikai bevételt, új munkahelyek tízezreit fogja megteremteni és jelentősen felpörgetheti az országba irányuló szabadidős célú beutazást. A kérdés innentől pedig nem az, hogy mely európai országok szeretnének hasonló előnyöket élvezni, hanem hogy ki gondolja úgy, hogy számára nagyobb politikai hasznot jelent kimaradni mindebből. És vegyük azt is figyelembe, hogy a kannabisz PR-ja már messze nem olyan negatív, mint akár egy évtizeddel ezelőtt, így a tiltástól remélhető politikai haszon egyre csekélyebb.

Mostanra nagyjából 20 európai országban engedélyezett az orvosi kannabisz valamilyen formában. Ezekben az államokban bárki láthatja, hogy nem szabadult el az apokalipszis az egészségügyben és a betegek többsége profitált a kannabisz elérhetőségéből, különös tekintettel a pandémiás időszakra. Ha pedig mégsem működött a terápia vagy kellemetlen mellékhatásokat tapasztaltak, akkor egyszerűen más gyógymódra váltottak.

Aki egy kicsit távolabbra tekint, az arról is meggyőződhet, hogy nemcsak a gyógyászati engedélyezés, de a tengerentúli legalizációk sem igazolták vissza az ellenzők legtöbb aggodalmát, pusztán szabályozott keretek közé ültették a kannabisz használatát. Nincs okunk azt gondolni, hogy Németországban vagy bármely más európai országban ez másképp történne. Azt viszont nem csak gondoljuk, hanem látjuk is, hogy rengeteg szem szegeződik a német kormányra. A hangosabb kicsik – például a korábban említett Málta vagy Luxemburg – akár be is előzné a németeket, de jól látható, hogy Spanyolország, Olaszország vagy épp Franciaország számára sem érdektelen a kérdés. Vagy említhetjük a kannabisz pa-

lánták engedélyezéséről ismertté vált Ausztriát is, ahol így már nem is tűnik túl nagy lépésnek a virágzás és a szüretelés engedélyezése.

A megfelelő modell

Ahhoz azonban, hogy hamar dőlhessen a dominó Európában, az elsőknek eredményes legalizációs programmal kell előállniuk, ami kedvező közegészségügyi hatásokkal jár és kiveszi a kannabiszt a feketepiac kezéből. Nos, a németek ezt pontosan tudják és modelljük kialakításában is erre törekszenek. A Német Kender Szövetség (DHV) áprilisban mutatta be a koncepcióját, amiben a politikai szereplők mellett a fogyasztók és az aktivisták véleményét is beépítette.

A szervezet 18 éves kortól támogatja a kannabisz legális hozzáférését, tehát a fiatalkorúak az alkoholhoz és a dohányhoz hasonlóan védelmet élveznének. A modell szerint kannabiszt csak állami engedéllyel rendelkező szaküzletekben lehetne árusítani, gyógyszertárakban nem. Ennek legfőbb célja, hogy továbbra is biztosítható legyen a kannabisz különválasztása a gyógyszerektől és más élvezeti cikkektől. A DHV ellenzi a THC-korlát megállapítását az értékesített termékekben, valamint a koncentrátumok és a feldolgozott termékek, például a THC-tartalmú ételek tilalmát. Ez egy fontos kitétel, hiszen láttunk már olyan szabályozási javaslatokat, amelyek 15% vagy 20% THC-tartalomnál húzták meg a határt, ami szinte kódolja, hogy az ennél erősebb fajták a feketepiacon kössenek ki. Amiben viszont a DHV is indokoltnak látja a korlátozást, az a személyenként megvásárolható mennyiség. Ennek a maximumát 50 grammban határozták meg. Ez nagyjából megfelel a két unciának, amit számos amerikai államban alkalmaznak.

A kannabisztermékek reklámozása tilalom alá esne, és nem lehetne más tudatmódosítókkal dúsított termékeket árusítani, például kannabiszos sört, dohánnyal tekert jointot vagy THC-s energiaitalokat. A DHV kiemelt területként kezeli a fogyasztóvédelmet is: a használók információkat kapnának legfontosabb összetevőkről, aminek birtokában testhezálló fajtákat és dózisokat választhatnának. Emellett minden terméket bevonnának a hivatalos élelmiszer-ellenőrzési felügyeleti rendszer alá. Ez talán a legvonzóbb előnye a legális kannabisznak a fogyasztók szempontjából, hiszen lehetővé teszi a szennyezésektől mentes, ismert hatóanyag-tartalmú termékek közötti választást. A DHV ugyanakkor lehetővé tenné a személyes felhasználásra történő termesztést is hasonló kannabisz klubokban, mint amiket Spanyolországból ismerünk. Ezeknek a lényege, hogy tíz-húsz vagy akár száz fős termesztői csoportokban a tagok saját maguknak termeszthetnek, de klubtagság nélkül senki sem férhet hozzá a terményhez. Emellett a DHV az otthoni termesztést is engedélyezné. „Nincs értelme továbbra is büntetni az embereket azért, mert saját használatra néhány kannabisznövényt tartanak az erkélyükön, miközben a szomszédos üzletben engedélyezett a kannabisz árusítása” – mondta el Georg Wurt, a DHV szóvivője.

Zöld jövő

És mi lesz 2030-ra a hezitáló és az ellenző országokkal? Itt válik sok ismeretlenessé az egyenlet. Talán marad néhány büszke konzervatív bástya, ahol a kormány megvédi az embereket korunk olyan veszélyeitől, mint a szexuális sokszínűség, az abortuszhoz való jog vagy éppen a kannabisz legális használata. Lehet majd ujjal mutogatni a füves sütiket véletlenül elfogyasztókra, a közlekedési balesetekben a kannabisz használók arányára és a gyerekekre, akik véletlenül megtalálták a szüleik készletét. Azonban hamar világos lesz – ahogy pár év alatt az USA-ban és Kanadában is azzá vált – hogy összességében az okosan megtervezett legalizációk többet tesznek az egészség védelméért és társadalom biztonságáért, mint a szemellenzős tilalom, aminek az égbekiáltó igazságtalanságai és ártalmai már mindenki számára láthatóak. A jelentős anyagi bevétel és a munkahelyek teremtése pedig egy olyan társadalmi alapigény minden országban, amire kevés józan politikus mondhat nemet.

És amikor majd eggyel több szavazatot lehet szerezni a legalizációval mint a tiltással, akkor a konzervatív pártoknak is eszükbe jut majd, hogy valójában a polgárok önrendelkezését és egyéni felelősségét hansúlyozó, alapvetően az individualizmusban gyökerező, a szabályozott, de szabad piacot és szabad versenyt támogató libertárius ideológia alapvetően egy republikánus gondolat.

Holland Gábor