CK magazin #24

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

www.ckmagazin.info

OAKSTERDAM A gyógyászati kender dilemma

DROGOK ÉS AZ IRODALOM

9 7 7 2 060 1 7 3 000

Függőkön segít a nyugdíjas alezredes

V. évfolyam 2012/3. június

AZ EXRENDŐR ÚJRA SZOLGÁL

1 2 0 0 3

COFFEE STOP HOLLANDIÁBAN

485 Ft

18+

INDEX IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ: LUKÁCS GÁBOR SZERZŐK: ALEXANDER BROUKAL, HOMÁNYI PÉTER KARDOS TAMÁS, PAP DÁVID TAMÁS SEBESTYÉN SZABOLCS, WILLIAM TEXIER DESIGN ÉS FOTÓ: VASKA GERGELY KIADJA: KULTUSZ KIADÓ KFT. FELELŐS KIADÓ: PERJÉSI PÉTER HIRDETÉSFELVÉTEL: CK@KULTUSZ.COM WEB: WWW.CKMAGAZIN.INFO ORSZÁGOSAN TERJESZTI A LAPKER ZRT. ISSN 2060-1735 A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY 282–283. §/C. ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT TERMESZT, ELŐÁLLÍT, MEGSZEREZ, TART, AZ ORSZÁGBA BEHOZ, ONNAN KIVISZ, VAGY AZ ORSZÁG TERÜLETÉN ÁTVISZ, ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL, ÁTAD, FORGALOMBA HOZ, VAGY AZZAL KERESKEDIK, SZABADSÁGVESZTÉSSEL BÜNTETHETŐ.

A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói figyelmét arra, hogy az életképes kendermaggal való kereskedés, azok értékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minősül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom ismeretterjesztő és szórakoztató céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bárki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója senkit nem törekszik rábírni a kiadványban megjelenő termékek illegális használatára. A kiadó nem vállal felelősséget a lap értékesített felületein megjelenő állításokért. A szerkesztőségi cikkben megjelenő minden vélemény a szerzőtől származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Időnként nem lehetséges a szerzői jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tulajdonjogi igény előterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vállaljuk meghatározott honorárium kifizetését. Minden szövegről és képről azt vélelmezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyilatkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történő sokszorosításához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás célja nem profitszerzés. Minden jog fenntartva!

ATAMI 15, 17 BABYLON 43 BIO NOVA 11 BUSHDOCTOR 64, B3 BUSHPLANET 2–3 CAÑAMO 59 ENCOD 23 FLYING DUTCHMEN 13 GENERAL HYDROPONICS 41 GOMOA 55 HUG’S 37 INDRAS PLANET 17 NIRVANA SEEDS 51 NORML 13 PARADISE SEEDS 59 PLAGRON 12, B4 SERIOUS SEEDS 47 TASZ 33 TILOS RÁDIÓ MARATON 58 CK 2012/3. június

1

2009/1 február

2009/2 április

2009/3 június

2009/4 augusztus

2009/5 október

2009/6 december

2010/1 február

2010/2 április

2010/3 június

2010/4 augusztus

2010/5 október

2010/6 december

2011/1 február

2011/2 április

2011/3 június

2011/4 augusztus

2011/5 október

2011/6 december

2012/1 február

2012/2 április

KORÁBBI SZÁMAINKAT IS MEGRENDELHETED! az elofizetes@kultusz.com e-mail címen

ELÉG ROSSZ HELYEN ÁLLNI Május közepén az egyik napilap megemlékezett a mára kultikussá vált Kapa és Pepe duóról, lévén 17 éve, hogy Jancsó Miklós életre hívta ôket Nekem lámpást adott az Úr kezembe Pesten címû alkotásában. Aki esetleg nem látta, bár nem hisszük, hogy olvasóink közt van ilyen, ha mégis, annak irány „a tévékészülék elé való ülés”, és azonnal.

A szóban forgó szülinapi hangulatú beszélgetés helyszíne a pesti Broadway, a Nagymezô utca egyik terasza, a nap süt, a riporter Szemere Katalin. Poénok, sztorik, ahogy lenni szokott, Mucsi Zoltán (Kapa) és Scherer Péter (Pepe) vérprofik, ösztönösen hozzák a figurákat, szakadunk a röhögéstôl. Színészet, közös munkák, kultuszfilmek, Miki bácsi, szakmai és baráti viszony, Don Quijote és Sancho, Hacsek és Sajó, minden szóba kerül, ami ilyenkor kötelezô.

Aztán kisvártatva érdekessé válik az addig „csak” humoros beszélgetés, aktuális társadalmi kérdések kerülnek terítékre, a felvetésekre a színészeknek asszociálniuk kell, gyorsan, röviden, ami eszükbe jut. Belemennek, sôt bele is jönnek a játékba. Többek között felmerül, mi lesz vajon Geréb Ágnes kegyelmi kérvényének sorsa, és hogy komolyan gondolhat-

ja-e bárki, hogy börtönben lenne a helye.

Pepének – korántsem véletlenül – errôl az jut eszébe, hogy a közelmúltban elkészült a büntetô törvénykönyv (Btk.) módosítása, ami a kábítószerek – köztük sajnos még mindig a marihuána – (közös) fogyasztását az eddiginél is szigorúbban kívánja büntetni, ami elkerülhetetlenül oda vezet, hogy sok fiatal kerülhet majd börtönbe, akinek szintén nem ott lenne a helye.

A szóba hozott tervezett módosítás ugyanis a közös fogyasztás során bevezetné az átadás bûntettét, ami elég abszurd ahhoz, hogy a következô, Kapára és Pepére jellemzô abszurd beszélgetést generálja.

Most képzeld el – mondja Pepe, hogy a negyedikes gimisek állnak egy parkban, és körbemegy egy joint. Az egyik fiú – épp elmúlt 18 – átveszi a mellette állótól a cigit, és azzal, hogy „kösz, srácok, én nem kérek” tovább is adja a tôle jobbra állónak, aki egy hónap múlva lesz nagykorú. Az új törvény szerint az elkövetett bûncselekmény miatt – kábítószert adott át fiatalkorúnak felnôttként – maximum nyolc, de minimum két év börtönre kell ítélni. A bíró a javaslat szerint nem is szabhat ki ennél kevesebbet.

Mert ezt is megint elmérték egy kicsit – teszi hozzá Kapa, nem két évet kéne kapnia, hanem 70-et, és akkor ezzel a sráccal már biztos, hogy soha többet nem lesz gond.

A poén ül, persze mi is röhögünk, de inkább kínunkban. A színész eszköztára azonban eddig terjed. A döntéshozók pedig, hiszen valójában nem a fiatalok helyzete, sorsa érdekli ôket, inkább pártjuk újraválasztásának egyre csökkenô esélye.

Szerintük az új tervezet „tettarányos és következetes”. Szerintünk meg populista és demagóg. Scherer Péter azok egyike, akiknek a színészet nem szereplés, hanem hivatás, az ismertség pedig nem elôny, hanem eszköz. Ahogy Pepe figurája is. Melynek segítségével elérhetô, hogy a fiatalok egy pillanatra rá figyeljenek. Iskolai elôadásain igyekszik megszólítani a kamaszokat, formálni szemléletüket, megmutatni nekik a valódi értékeket, kapaszkodót, támpontot adni. Mert amit a szülôknek vagy a tanároknak nem, azt Pepének talán elhiszik. Ha pedig elhiszik, felkészültebben és bátrabban néznek szembe az élet, a kor kihívásaival. Amik között sok egyéb mellett ott van a marihuána, és – hála a demagóg politikusoknak – jövôre már ott lesz a börtön is. Még csak szívni sem kell hozzá, elég lesz hozzá rossz helyen állni.

A Szerk.

CK 2012/3. június

5

TARTALOM SZÓVAL GREENFO

5 8–16

canna+globe

GMM 2012 BÉCS COFFEE STOP

DIVATOK ÉS TÉVEDÉSEK „TEGYE NAPOSABB HELYRE”

40–42 44–45

Kertészek új generációja Magyarországon

18–19 20–22

Belépés csak engedéllyel

fajta+tiszta

DOUBLE DUTCH

46

canna+globe

civil

AZ EXRENDŐR ÚJRA SZOLGÁL ÉS VÉD

ásó+kapa

24–25

ÍRÁSTUDÓK TUDATA

48–50

Bódulat és irodalom az antikvitástól a 20. századig

„Csak idézőjelben álltunk két oldalon”

FÜVEZÉS = TERRORIZMUS

26–27

Tettarányos új Btk. – ez csak vicc, ugye?

28–29 30

A DEA lecsapott Oaksterdamra, Kimmel pedig Obamára

TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT ÚJRATÖLTVE

32–33

Kannabisztinktúrák és -kivonatok

canna+globe

SZABAD SAJTÓ 2.

34–37

Kenderkultúra-magazinok az amerikai kontinensen

A GURU MEGMONDJA Jorge Cervantes Bécsben

ÍKULTÚRÁK TALÁLKOZÁSA

52–53

Költözik a Cökxpôn Cafe Theater

medical

MEDIGREENFO KOMOLY DILEMMÁBAN A SZÖVETSÉGI KORMÁNY

a’la canna

38–39

MAMUTOK HELYETT

54–55

Meddig érdekes egy fesztivál?

FÜGGETLENSÉG KISUGÁRZÁSA

56

Tilos Maraton a Dürer Kertben

NÉPZENEI MARATON LEMEZAJÁNLÓ NEHÉZ FELNŐNI ROMANTIKUS ERŐSZAK TÜKÖRBE NÉZNI NÉHA FÁJ A SZUPERHŐSÖK JAPÁNBA MENNEK

57 60–61 62 62 63 63

CK 2012/3. június

7

greenfo

KALIFORNIAI KENDERBOR

CELLÁBAN FELEJTVE Míg a fûfejek kedvenc ünnepén, az áprilisi 4.20-on a többség idén is kedvenc hobbijának hódolt önfeledten, addig a San Diegó-i Daniel Chongnak a mulatság kis híján az életébe került. Na, nem azért, mert az elfogyasztott marihuána miatt a szervezete majdnem felmondta a szolgálatot – ez maximum egy pálinkafesztiválon eshet meg. Ezúttal a hathatós rendôri közbenjárás eredményezte a veszélyes helyzetet. A Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) ugyanis rajtaütött azon a bulin, amelyikben Daniel is szivornyázott.

Pechére épp ôt állították elô és vitték be a közeli kapitányságra. Eddig még nem is hírértékû az adófizetôk pénzét értelmetlenül pazarló, jól ismert forgatókönyv megvalósulása, mivel az ügynökök végül úgy döntöttek, nem emelnek vádat Chong ellen. Azonban homokszem került a gépezetbe, mert a fiút az ügy lezártával a zárkában felejtették. Ráadásul öt teljes napra, étel, víz és telefon nélkül! Késôbb a kórház intenzív osztályának orvosa elmondta, hogy Chong veséi már nagyon közel álltak a teljes dehidratálódáshoz, így életét minden bizonnyal az mentette meg, hogy a fogságban a saját vizeletét itta. A napokig tartó éhség és szomjúság alatt a pórul járt srác elkeseredésében

8

még az öngyilkosságot is fontolóra vette.

Mivel úgy érezte, ezt a kalandot nem éli túl, összetört napszemüvegével a karjába véste, hogy „Sorry Mom”. Chong családja most 20 millió dollárra perli a DEA-t.

A Drogpolitikai Szövetség (DPA) igazgatója az üggyel kapcsolatban elmondta, hogy az értelmetlenül üldözött fogyasztókat gyakran veszélyes bûnözôkkel zárják össze, megverik vagy megerôszakolják, megfosztják életmentô gyógyszereiktôl, amitôl olyan életre szóló traumát szenvednek el, hogy többségük hosszan tartó kezelésre szorul, és néhányuk öngyilkosságot követ el. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ha hasonló esetben a jogtalan és embertelen körülmények közötti fogva tartást nem egy szövetségi hatóság, hanem egy átlagos polgár követi el, ezért minimum évekre rács mögé kerül. Ez esetben viszont Chong örülhet, ha egyáltalán bocsánatot kérnek tôle. Talán hasznosabb lett volna, ha mindez egy befolyásos, vagyonos személy fiával esik meg, akkor ugyanis elképzelhetô, hogy nemcsak a DEA kerül a bíróság elé, de az embereket értelmetlenül és indokolatlanul bebörtönzô gyakorlat is, amely az Egyesült Államokat alapvetôen megkülönbözteti a többi demokratikus országtól.

Aki jó bort vagy finom gandzsát keres Amerikában, az rövid tájékozódás után minden bizonnyal Kaliforniában találja magát. Ott pedig kis szerencsével megbizonyosodhat róla, hogy a borászok és a kertészek igen jó barátok, akik még a nyolcvanas években megalkották a THC-tartalmú borokat.

Váratlannak épp nem nevezhetô módon a kenderborok is a drogtilalom szülöttei, melyeket a készítôik húszharminc éve még pult alól árultak palackonként kábé 100 dollárért az exkluzív vendégeknek. No de hogyan is készül ez a nemes nedû? A mechanizmus igen egyszerû: a szôlô erjesztése során a cukor alkohollá válik, ami egyidejûleg kivonja a kenderbôl a THC-t. Éppen ezért a kenderborász egy hordó borhoz ízlés szerint pár száz gramm marihuána hozzáadását javasolja, hogy egy palack borba átlagosan másfél grammnak megfelelô mennyiség kerüljön. A szôlôlének és a kendernek 9 hónapon keresztül kell együtt erjednie, hogy megszülessen a semmivel sem összetéveszthetô ital.

A termelôk szerint az így készült bor egyedi illatokkal és aromával rendelkezik, és érdekes, enyhe pszichedelikus hatást okoz. A kenderbor fogyasztásakor a kannabinoidok gyorsabban szívódnak fel, mint az ételek esetében, ezért határozottan újszerû élményt nyújt a kender és a bor kedvelôinek egyaránt. Egy neves kaliforniai bortermelô ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ô ezeket a borokat különleges alkalmakra tartogatja, de egyes borfesztiválokon már igencsak zokon vennék a szervezôk, ha a kenderborok nélkül érkezne.

greenfo

BASZK TERMESZTŐK A PARLAMENTBEN Mintegy hatvan kendertermesztô közösség képviselôjének bevonásával kezdi meg a baszk parlament a Cannabis Social Club rendszer lehetséges szabályozási terveinek tanulmányozását. Az e célból felállított parlamenti bizottság elnöke június 5-re tûzte ki az elsô egyeztetést, melyre a termesztôklubok vezetôi mellett meghívást kaptak a baszk kormányzat drogstratégiáját kidolgozó és a drogfüggôségekkel foglalkozó szakemberei, jogászok, egészségügyi és jogi szakértôk, valamint az ügyészség képviselôi is, hogy minél tágabb szempontrendszer szerint dolgozzák ki a szabályozás részleteit. A bizottság tagjait még tavaly decemberben jelölték ki azzal a céllal, hogy a Baszkföldön kvázi-legális marihuánát és a fogyasztás

köré szervezôdött egyesületek mûködését jogi keretek közé szorítsák. A javaslat a személyes használatra történô termesztést úgy kívánja szabályozni, hogy az ne sértse a kannabiszt nem fogyasztók jogait és személyes autonómiáját, illetve garantálja a marihuánahasználat egészségügyi hatásainak és kockázatainak teljes körû megismerhetôségét. Baszkföld a legjelentôsebb európai fûfogyasztó országok egyike, ahol a fogyasztást és a személyes használatra történô termesztést nem, csupán a kereskedelmi célú értékesítést büntetik. A legutóbbi kutatások szerint a 15–24 év közötti baszkok 4,4%-a használ kannabiszt, és a kamaszok 8,2%-a – vagyis körülbelül ötezer tinédzser – fogyaszt havi húsz alkalomnál többször füvet.

AZ ÉLSPORTOLÓK IS SZÍVHATNÁNAK

sportszámok esetén tiltottak, míg másoknál nem, és nem látja akadályát, hogy a kannabisz is hasonló, differenciált szabályozásban részesüljön. A jelenlegi gyakorlat szerint azokat a sportolókat, akiknek a mérkôzés napján THC-t mutatnak ki a szervezetében, két évig eltilthatják a versenysporttól, ám jellemzôen csak három hónapos eltiltást vagy figyelmeztetést kapnak. Mindenesetre az ausztrál focistáknak és a marihuánával lazuló többi sportolónak még türelemmel kell lenniük, mert a WADA következô listája, mely a változást tartalmazhatja, majd csak 2013 novemberében fog életbe lépni.

Régóta vita tárgyát képezi, hogy mennyiben indokolt a marihuána fô hatóanyaga, a THC jelenléte a tiltott teljesítményfokozók listáján, hiszen a legtöbb sport esetében aligha feltételezhetjük, hogy némi pöfékelés pozitívan befolyásolná a versenyzô eredményeit. A Nemzetközi Antidopping Szövetség (WADA) elnöke nem zárkózik el a szabályozás újragondolásától.

A világszervezetet irányító John Fahey úgy véli, hogy csak azon sportok esetében lenne indokolt a kannabisz tilalma, ahol igazoltan javíthatja a versenyzôk teljesítményét. A WADA évenként felülvizsgált listáján szereplô anyagoknak két vagy három kritériumot kell teljesíteniük: bizonyított teljesítménynövelô hatással kell bírniuk, valamint vagy a sportolás szellemiségét, vagy a sportolók egészségét kell veszélyeztetniük. Sokan osztják az álláspontot, hogy a marihuána beleeshet ezekbe a kritériumokba, mert a stabil kezet igénylô számokban – például a lövészetben vagy a golfban – elônyhöz juttathatja a fogyasztóit. Mások viszont szükségesnek látják a kritériumok újrafogalmazását és életszerûbbé tételét, hiszen a kannabiszt fôleg kikapcsolódáshoz használják. Többek között az Ausztrál Futball

Liga (AFL) hívta fel a WADA figyelmét arra, hogy a labdarúgás esetén más csalási módszereknek sokkal jelentôsebb szerepük van, mint a marihuána használatának. Fahey erre azt javasolta az AFL-nek, hogy kérjen vizsgálatot az Antidopping Szövetségtôl, ami jó eséllyel pozitív eredménnyel fog zárulni. Megemlítette, hogy vannak olyan szerek, melyek egyes

CK 2012/3. június

9

greenfo

KENDERVITA NÉMETORSZÁGBAN Mit tehet a politikus, ha tudós is egyben Amilyen közel vannak hozzánk, olyan rég foglalkoztunk velük, talán mert túlságosan lekötöttek a kelet-európai fejlemények. Pedig a német politikát és közéletet is igencsak megmozgatja a kenderszabályozás kérdése, lévén hogy országszerte körülbelül 3 millió rendszeres és 12 millió alkalmi marihuánafogyasztót közvetlenül érint, és akkor még a gazdasági vetületekről nem is beszéltünk.

A németországi helyzet annyira még nem elôrehaladott, mint például Szlovákiában, ahol a dekriminalizáció rövidesen napirendre kerülhet. Jelenleg az erôvonalak kirajzolódásának és az elsô összecsapásoknak lehetünk szemtanúi, de az irányok tekintetében ne legyenek kétségeink. Az alapállás egyelôre az, hogy a kereszténydemokraták és liberálisok (!) alkotta kormány hallani sem akar a kannabisz tilalmának megszüntetésérôl, és ezt a jól ismert módon nem tudományos, hanem ideológiai érvekkel magyarázzák (a gyengébbek kedvéért: a drog rossz, éérteem?). Eközben nemhogy nem lépnek fel a fogyasztók és a saját használatra termesztôk ellen, hanem figyelembe véve a több száz németországi growshop forgalmát, jelentôs adóbevételt is zsebre vág tôlük a szövetségi kormány. Ami-

10

ért persze nem jár külön köszönet de biztos, hogy üldöztetés és megbélyegzés sem. Ezt az álszent hozzáállást elégelte meg a Német Kender Egyesület, és 2010 decemberében online petíciót indított a marihuánafogyasztás dekriminalizálásáért és egy józan drogpolitika bevezetéséért.

Az egyesület minden német tartomány területén egységesen maximum 30 gramm marihuána és néhány kannabisznövény birtoklását engedélyezné. Indítványozza a Spanyolországból ismert Cannabis Social Club rendszer bevezetését, ahol a klubtagok saját fogyasztásuk biztosítására közösen termeszthetnek kannabiszt.

Emellett megállapítana egy maximum THC-koncentrációt a vérben, amellyel még volán mögé lehetne ülni, csakúgy, mint az alkohol esetében, és végül a csekély mennyiségért indított eljárásokban

nem engedélyezné a rendôröknek a házkutatást, fényképek készítését, valamint az ujjlenyomat-, azaz a bûnügyi nyilvántartásba vételt.

A petíciót eddig több mint 30 ezren írták alá, és több sajtóorgánum is beszámolt a kezdeményezésrôl, amely nyilvános vitákat eredményezett. A baloldali párt drogpolitikai felelôse egyenesen legalizációt indítványozott, és támogatta a petíció minden pontját. A Német Kender Egyesületnek 2011 ôszén még Angela Merkelt is sikerült megszólítania, bár nem volt benne sok köszönet. Merkel szerint ugyanis, míg a megfelelô keretek közé szorított dohányzás és alkoholivás nem hordozza magában a függôség gyors kialakulásának esélyét, addig a marihuánának már csekély mennyiségû fogyasztása is súlyos függôséghez vezethet. A jól ismert, régi vágású érvelés köszön tehát vissza a keresztény-konzervatív kancellár asszony szájából, amit a tudomány már évtizedekkel ezelôtt megcáfolt. Ismétlés a tudás anyja – gondolták a kenderaktivisták, és 2012 januárjában tudományos vitát szerveztek a kannabisz veszélyességérôl, ahol már jóval több vélemény hangzott el nemcsak a marihuána, de a dekriminalizáció lehetséges pozitív hatásairól is.

Mindeközben az online harcosok nem tettek le a dekriminalizációról és a politikusok tudományos továbbképzésérôl.

greenfo

A Merkel által februártól áprilisig megrendezett a „Jövô dialógusa” elnevezésû össznemzeti webes útkeresésen második helyre szavazták fel a Kender Egyesület petíciójának ügyét. Minthogy a kancellár a felmerülô témákra mind alaposan átgondolt, szakértôkkel egyeztetett választ ígért, kénytelen lesz updatelni nézeteit, és szembesülni például a dohányzás,

az alkoholfogyasztás és a füvezés kockázatait összehasonlító valós idejû, tudományos eredményekkel. Ez elsôre talán meglepô lesz számára, de mivel maga is a tudomány embere, ráadásul természettudós (eredetileg fizikus – A Szerk.), talán elfogadja azt a tényt, hogy az ideológiai és a politikai céloknak megfelelô álláspontok és a tudományos valóság kö-

zött néha igen nagy szakadék tátong.

Mindemellett persze a tízezreket vonzó frankfurti és berlini marihuánamenetek is meggyôzhetik arról, hogy politikailag sem racionális a választók egy ekkora csoportját egyszerûen figyelmen kívül hagyni, a súlyos drogfüggôket és a veszélyes bûnözôket pedig nem az édes, kék füstben kell keresnie.

greenfo

KIVÁLÓAN HASZNOSULÓ GILISZTAHUMUSZ, ÚJ NÉVEN

Mega Worm A Plagron az adalékanyagok teljes körű kínálatával rendelkezik.

Ezek az UNIVERSAL-termékek minden termesztőközeggel használhatók, és a Plagron által forgalmazott összes tápoldattal kombinálhatók.

Az egyik ilyen egyedülálló adalékanyag a Mega Worm.

A termék nemrég kapott új elnevezést és új csomagolást.

A korábban „gilisztahumusz” néven forgalomban lévő Mega Worm egy természetes talajjavító anyag, melynek alapját komposztálódott növényi maradványok adják. Optimális egyensúlyi helyzetet teremt a talajban, így biztosítja a növények erőteljes növekedését és bőséges virágzását.

A Mega Worm rendkívül magas szervesanyag-tartalommal bír: jelentős mennyiségben tartalmaz nyomelemeket, enzimeket és ásványi anyagokat, továbbá a Mycorrhiza és Trichoderma gombafajokat, melyek védik és táplálják a növényeket.

Egyedülálló trágya A Mega Worm biztosítja a magok gyors csírázását és az erőteljes gyökérfejlődést, fokozza az ellenálló képességet, és serkenti a növekedést. Korábban a Mega Worm kizárólag a híres zöld zsákban volt kapható. Most lila színű 1 literes edényekben, 5 literes vödrökben és 25 literes zsákokban is megvásárolható.

A Plagron fejlődésében a gilisztatrágyának rendkívül nagy szerepe volt.

Gilisztahumuszunk még mindig keresett termék, ami annak köszönhető, hogy részletesen elemezzük a giliszták táplálkozását, és csak a legkiválóbb trágyát használjuk fel.

Add tovább az információt! Új weboldalunkon, a www.plagron.com címen további ismeretekre tehetsz szert. Rengeteg információhoz juthatsz a Plagron termékeire és általában a növénytermesztésre vonatkozóan. A Plagron termékeire vonatkozó információk könnyen meglelhetők a honlapon. Hasznos tanácsokat fogsz találni, megismerheted a kapcsolódó termékeket, valamint a velük kapcsolatban leggyakrabban feltett kérdésekre adott válaszainkat is. Ez egy interaktív weboldal, ahol az egyik kertész „találkozhat” a másikkal, megoszthatják egymással tapasztalataikat, vagy véleményt cserélhetnek a Plagron termékeiről. Pontosan úgy, ahogyan ezt az „add tovább” szlogen lényege sugallja.

Kísérd figyelemmel honlapunkat, hogy értesülj a termékeinket és általában a növénytermesztést érintő legfrissebb hírekről és fejlesztési eredményekről. További tippek és fogások érdekében ne felejtsd el meglátogatni Facebook-oldalunkat (facebook.com/plagron) sem. Természetesen vevőszolgálatunkkal is felveheted a kapcsolatot a servicedesk@plagron.com címen.

12

greenfo

greenfo

ÉLEDEZŐ SZLOVÁK REMÉNYEK Miután Csehországban 2010. január elsejével a dekriminalizációs törvény életbe lépett, a szlovák remények is felcsillantak. Elsősorban azért, mert bár szuverén államokról beszélünk, az egykori kényszerházasságnak köszönhetően a két ország ezer szálon kötődik egymáshoz ma is.

Csehországban azóta már az állami gyógyászati marihuána program kidolgozása zajlik, és a vita jobbára arról folyik, hogy az ellátást importból oldják meg, vagy a helyi termelôket, a cseh gazdaság szereplôit hozzák helyzetbe. Szlovákiában 2011. január elsejétôl, hála a parlamentbe elsô ízben bekerült liberális pártnak (SaS – Szabadság és Szolidaritás), még a keresztény-konzervatív kormány engedélyezte a marihuána alapú gyógykészítmények forgalmazását, de a liberálisok már akkor világossá tették, ez számukra csak elsô lépésnek fogadható el, mivel céljuk a dekriminalizáció. Az üldöztetés a fogyasztók számának emelkedéséhez, míg a megelôzés annak csökkenéséhez vezet – hangsúlyozta Martin Poliacik, a párt képviselôje. A nagy iram aztán a Radicova-kormány két éve alatt kissé alábbhagyott, de az elôre hozott választások új lendületet adtak a témának. A SaS 2012-ben is azzal kampányolt, hogy eléri a törvénymódosítást, és kivívja a dekriminalizációt, így a választók ismét bejuttatták ôket a szlovák parlamentbe.

Ezúttal nem vártak sokat a liberálisok, és minden egyeztetés nélkül bejelentették, beterjesztik a törvénymódosító javaslatot,

14

és kérik annak elfogadását. Okosan azzal is érvelnek, hogy mára a cseh szabályozás tanulságai jól láthatók, így beépíthetôk az új szlovák törvénybe olyan intézkedések, melyekkel lehetôség van a hibák kiküszöbölésére.

A párt értelemszerûen erre a lapra tett fel mindent, mivel a liberális gazdaságfilozófia és a munkavállalókkal szemben egyértelmûen a munkaadók és tôkések érdekeit képviselô álláspont nem ara-

tott osztatlan sikert már az elôzô ciklusban sem. Meglepetés azonban akkor érte ôket, amikor a legutóbbi választáson gyôztes Smer vezetôje, a jelenlegi miniszterelnök, Robert Fico blogbejegyzését elolvasták a témában. A baloldali politikus már korábban is abszurdnak nevezte, hogy egy füves cigi miatt bárkit börtönbe zárjanak, majd ezt ellenzékben gyorsan elfelejtette, amikor a marihuána gyógyászati engedélyezésérôl kellett szavazni. Mint „jó ellenzéki” a Smer csak azért is nemmel voksolt, pedig a párt és vezetôje valószínûleg már akkor is tudta, amit most. Szlovákia népessége meglehetôsen fiatal, a kérdés pedig – nevezetesen hogy a hatalom a marihuána miatt üldözi és fenyegeti ôket – túl sokakat érint. Hogy a 30 év alattiak ne vegyék az irányt Prága felé, Fico kormányra kerülve ismét megtalálta lényeglátó szemüvegét, és internetes blogján a következôket írta: „A marihuánaszívókat, a bong és füves süti kedvelôit túl szigorú büntetések fenyegetik jelenleg, így legitim kérdésként merül fel, hogy hatékony-e ilyen szankciókkal fenyegetni, miközben a marihuána használatának elterjedtsége széles körû.” Robert Kalinák a belügyminiszteri szék várományosa volt ekkor, aki – nyilván nem minden egyeztetés nélkül – úgy nyilatkozott, hogy kis mennyiségû fû birtoklásáért nem helyes börtönnel fenyegetni senkit, de a konkrét megoldást szakemberekkel egyeztetve kell megtalálni. Poliacik, a liberális SaS képviselôje mindehhez csak annyit fûzött hozzá: ugyan Fico „ügyesen játszik a szavakkal, és nem mondja ki a dekriminalizáció szót, de amit mondott, tartalmilag azt jelenti, úgyhogy én lájkolom”. Ahogy mi is.

greenfo

MONDJUNK NEMET A KÖLTSÉGES DROGTÖRVÉNYEKRE! Aleksander Kwasniewski

A 2000-es esztendôben Lengyelország elnökeként aláírtam Európa egyik legkonzervatívabb drogfogyasztást szabályozó törvényét. Ennek értelmében a kábítószerek bármilyen csekély mennyiségû tartása három év szabadságvesztéssel volt büntetendô. Abban reménykedtünk, hogy ez majd megszabadítja Lengyelországot, és különösen az ifjúságunkat azoktól a drogoktól, amelyek nemcsak az emberek életét teszik tönkre, de a HIV-fertôzés terjedését is felgyorsítják azok körében, akik injektálják ôket.

Azt feltételeztük, hogy amennyiben a büntetô-igazságszolgáltatást felruházzuk azzal a jogkörrel, hogy még csekély mennyiségû kábítószer miatt is eljárás alá vonjanak és bebörtönözzenek embereket, akkor a rendôrség hatékonyabban tudja majd törvény elé állítani a terjesztôket.

Arra is számítottunk, hogy a börtönbüntetés eshetôsége elrettenti majd az embereket attól, hogy illegális drogokat fogyasszanak, így a kereslet csökkenni fog.

Feltételezéseink tévesnek bizonyultak. Az illegális drogok birtoklásáért kiszabott börtönbüntetések nem vezettek a drogkereskedôk bebörtönzéséhez, és nem voltak elrettentô hatással a drogabúzus alakulására sem.

A törvény mindenesetre arra jó volt, hogy a csekély mennyiségû marihuánával rajtakapott fiatalokat egyre nagyobb számban csukta le a rendôrség. A törvény végrehajtása során elôállítottak több mint fele 24 évnél fiatalabb volt. A drogfogyasztók kriminalizációja a birtoklással kapcsolatos büntetôeljárások számának drámai emelkedéséhez vezetett: 2000 és 2008 között 2815-rôl 30 548-ra!

A legtöbben nem drogdílerek voltak, viszont voltak köztük serdülôk, akiknek jo-

16

gászként, közhivatalnokként vagy tanárként való karrierkilátásai derékba törtek.

A törvény nagyon drágának bizonyult az adófizetôk számára. Egy lengyel agytröszt, a Közügyek Intézete kimutatta, hogy a jogszabály végrehajtása 20 millió euróba került évente, anélkül, hogy pozitív hatásai mérhetôk lettek volna.

A büntetô-igazságszolgáltatás területén dolgozó szakemberek, köztük ügyészek és bírók jelentôs része nyilvánosan elismerte, hogy korábbi várakozásaikkal ellentétben a törvény nem vált a drogkereskedelem elleni harc hatékony eszközévé.

Remélem, hogy más országok, különösen Kelet-Európa politikai és közösségi vezetôi tanulnak majd a drogfogyasztás célt tévesztett kriminalizálásával kapcsolatos lengyel tapasztalatokból. Hasonló politikai hibát nem szabad elkövetni sehol a világon.

Csatlakoztam a Globális Drogpolitikai Bizottsághoz, amelyet korábbi államfôk hoztak létre – köztük César Gaviria, Kolumbia volt elnöke, Fernando Henrique Cardoso, Brazília volt elnöke, Ruth Reifuss, Svájc volt elnöke és Ernesto Zedillo, Mexikó volt elnöke – azért, hogy a sikertelen drogtörvények ellen kampányoljanak.

Megtisztelve érzem magam, hogy én vagyok az elsô kelet-európai elnök, aki ehhez a csoporthoz csatlakozott. Szeretném arra kérni a térség más politikai vezetôit, hogy csatlakozzanak és támogassák a polgárok védelmét valóban szolgáló politika kialakítását.

A Globális Bizottság számos politikai javaslatot kínál, melyek a drogjogi szabályozás sarokkövei lehetnek a jövôben. Az egyik ilyen javaslat a drogfogyasztás és a személyes használat céljából való tartás dekriminalizálása. Én magam egyike voltam a 2000-ben elfogadott drogtörvény felülvizsgálatát szorgalmazóknak. A jogszabály módosítása óta az ügyészek eltekinthetnek a drogokat személyes használat céljából birtoklók kriminalizálásától.

Ezek után annak érdekében kampányoltam, hogy a drogfüggôséget

egészségügyi és ne büntetôjogi problémaként kezeljék. Lengyelországnak javítania kell az opiátfüggôk ellátásának rendszerén. Jelenleg pusztán a rászoruló páciensek 8 százaléka fér hozzá a heroint metadonnal helyettesítô gyógyszeres kezeléshez.

Az Egyészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai ellenére, javarészt hibás megfontolásokból, az opiáthelyettesítô kezelés illegális Oroszországban, és túl szigorúan szabályozzák Ukrajnában. Mind Lengyelországban, mind Oroszországban és Ukrajnában túl kevés tûcsereprogram mûködik, és nem érik el mindazokat, akiknek szükségük lenne rá. Holott az ilyen programok a leghatékonyabb és a legkevésbé költséges formái a fertôzések megelôzésének a droginjektálók körében.

A kelet-európai vezetôknek meg kell akadályozniuk a csekély mennyiségû kábítószert személyes használat céljából tartó emberek bebörtönzését, és közegészségügyi kérdésként kell kezelniük a drogfüggôség jelenségét. Különösen fontos, hogy hatékony lépéseket tegyenek a fecskendôk megosztása által gerjesztett HIV-járvány megállításáért. A HIV terjedése az oroszországi és az ukrajnai drogfogyasztók körében már a határaikon túl is aggodalmat kelt, ezért az én felelôsségem is, hogy felszólaljak a politikai változás érdekében.

Alapos bizonyítékok állnak a politikai döntéshozók rendelkezésére ahhoz, hogy mûködôképes drogpolitikát alakítsanak ki, ami segíti a társadalmat a jobb mûködésben. A döntéseket mindig tudományos kutatásokra kell alapozni. Politikusként az a szerepünk, hogy megvédjük a közösséget, és javítsuk az állam mûködését. Ehhez arra is szükség van, hogy elismerjük, ha hibákat követtünk el.

Szerencsére most már tudjuk, hogyan javítsuk ki ôket.

A szerző Aleksander Kwasniewski, 1995 és 2005 között Lengyelország elnöke. Az eredeti cikk Saying No to Costly Drug Laws címmel a New York Times online kiadásának (www. nytimes.com) vélemény rovatában jelent meg 2012. május 10-én.

Fordította: Sárosi Péter (www.drogriporter.hu)

s c é B 2 1 0 2 GMM

e b o l g + a n n ca COFFEE STOP Belépés csak engedéllyel Addig riogattak vele, amíg tényleg be nem vezették: május elsejétől Hollandia három tartományában csak helyi, regisztrált lakosok vásárolhatnak marihuánát vagy hasist a coffeeshopokban. Az üzemeltetők, a magcégek és a fogyasztók egyaránt fanyalognak, és többségük nem jósol nagy jövőt az intézkedésnek.

Bezárt coffeeshopok, hôbörgô turisták és a rendôrség elôtt tüntetô mintegy kétszáz kannabiszfogyasztó látványa fogadta május 1-jén Maastricht lakosait. A városvezetés már 2006-ban megpróbálta kitiltani a külföldieket a belga és a német határ mentén található coffeeshopokból, de ehhez parlamenti döntés kellett, ami most, hat évvel késôbb megszületett. A polgármester azonban mégsem lehet felhôtlenül boldog, hiszen egyelôre elég csekély jogkövetési szándékot láthat a kávézók részérôl. Sôt egyenesen kemény válaszlépésnek nevezte, hogy a coffeeshop-tulajdonosok tüntetôleg nem nyitották ki üzleteiket. Tegyük hozzá, az új jogszabályok szerint nem is tehették volna, hiszen egyikük sem vezette be a rendszert, melyben a vásárlók regisztrálhatnák magukat. Érdekes kérdés az

is, hogy ki és miért szeretne listával rendelkezni a város kannabiszfogyasztóiról.

Pláne ki szeretne egy ilyen listán szerepelni? A coffeeshopok közül egyetlen kivétel akadt, az Easy Going nevû kávézó, melynek tulajdonosa, Marc Josemans nem azért döntött a nyitva tartás mellett, hogy a többiek ellenszegülését kihasználva lefölözze a hasznot, hanem hogy a külföldi és nem regisztrált vendégek kiszolgálásával próbapert kényszerítsen ki. Josemans, aki nem mellesleg a Hivatalos Maastrichti Coffeeshopok Egyesületének elnöke, mindössze tíz külföldi vendégnek tiltotta meg az üzlet látogatását, de nekik is csak azért, hogy diszkrimináció miatt feljelentést tehessenek. Miután a vendégek kiszolgálását tovább folytatta, a rendôrök a jegyzôkönyv felvételét követôen bezáratták a kávézót.

Az amszterdami Barney’s coffeeshop számtalan Cannabis Cup győztese

20

Josemans ügyét júniusban kezdi tárgyalni Maastricht bírósága, ahol megpróbál érvényt szerezni az igazának. Az egyesület elnöke sajnálatát fejezte ki, hogy Hollandia visszalépett a példamutatástól, és egy diszkriminatív törvény életbe léptetésével az utcai dílereket erôsíti. Josemans szerint a törvény pusztán szimbolikus politikai aktus, amely nem fogja beváltani a hozzá fûzött reményeket. Pozitív példaként utalt a környezô országokban uralkodó, egyre toleránsabb nézetekre és a spanyol Cannabis Social Club rendszerre, míg Hollandiával kapcsolatban attól tart, hogy csatlakozik az értelmetlenül sok áldozattal járó drogellenes háborút vívó országok sorához.

Egyet előre, kettőt hátra Pár héttel a törvény bevezetése után már látszanak az elsô, nyugtalanító következmények Maastrichtban. A hotelfoglalások száma csökkent, miközben az utcai dílerek száma emelkedésnek indult. A rendelkezést követô elsô két hétben 50 dílert állított elô a rendôrség, ami többszörösen meghaladja a korábbi átlagot. Minthogy a coffeeshopok továbbra is zárva tartanak, láthatóvá vált az utcai üzletelés növekedése és annak hatása. Ha nem változtatnak a törvényen, akkor Josemans kalkulációi szerint a maastrichti coffeeshopok 440 dolgozójának háromnegyede veszítheti el állását. Maastricht nincs egyedül a rendelet ellen tüntetô városok között. Már május elején csatlakozott hozzájuk többek között Tilburg, Roermond és Eindhoven is. Azokban a városokban pedig, ahol a coffeeshopok nyitva tartanak, és a törvénynek megfelelôen nem szolgálják ki a külföldieket, a bolt elôtt autókban várakoznak a dílerek, hogy lecsaphassanak a csalódott turistákra. Tény, hogy az intézkedéssel idôlegesen sikerülthet

A Green House Central Amszterdam egyik legnépszerűbb coffeeshopja, mely felkapott étterem és kávézó is egyben

csökkenteni a drogturisták számát, de a belgák már most attól tartanak, hogy a fûhiányból keletkezô lyukat belgiumi, nagybani termesztôk fogják betömni, akik számla nélkül és adómentesen fogják értékesíteni kétes minôségû terményüket. Az Easy Going tulajdonosának határozott meggyôzôdése, hogy épp az ellenkezô irányba kellene haladni, és megteremteni a kannabisz szabályozásának kereteit, hogy az üzletet teljesen kivegyék a feketepiac kezébôl. Érvelése szerint csak egyetlen országnak kellene elindulnia ezen az úton, és kedvezô eredmények esetén más országok is csatlakoznának. Ezt pedig Hollandia könnyûszerrel megtehetné, hiszen a politikusok körülbelül fele szkeptikus az új törvénnyel kapcsolatban, miközben az ország egyedülálló coffeeshophálózattal is rendelkezik.

legalitása szülte (Hollandiában is csak 5 grammot lehet tartani fogyasztási szándékkal, és a boltok féllegálisan szerezték be az árut a termesztôktôl), az utcai nyüzsi felszámolására pedig jelenleg is léteznek jogi eszközök. A VOC-ban úgy vélik – Josemansszal egyetértésben –, a tilalom helyett a hátsóajtó-rendszer felszámolására és a marihuánakereskedelem teljes körû, alaposabb szabályozására lenne szükség, amit egy korábbi parlamenti vita során öt párt is támogatott. A tervek szerint Amszterdamot csak 2013-ban éri el az új törvény, de már most is nagyon sok ezzel kapcsolatban a kérdôjel. Hogy tisz-

tábban lássunk, megkérdeztük az egyik legjelentôsebb holland magkereskedô és coffeeshoplánc, a Green House Seed Co. véleményét az ügyrôl.

Piros lámpa a Zöldházban Joachim Helms, a Green House coffeeshopok ügyvezetô igazgatója elmondta, hogy a coffeeshopoknak már most is öt kritériumnak kell megfelelniük: nem hirdethetik magukat, nem árulhatnak keménydrogokat, nem háborgathatják a környék lakóit, nem szolgálhatnak ki fiatalkorúakat, valamint személyenként maximum 5 gramm marihuánát értékesíthet-

Komoly sajtóérdeklődés vette körül Marc Josemanst az Easy Going előtt

Alkotmányos aggályok A marihuána helyett a diszkriminációt legalizálták – szögezte le még áprilisban, a döntés életbelépése elôtt a holland Egyesület a Kannabisztilalom Megszüntetéséért (VOC). A szervezet által kiadott sajtóközlemény szerint a lakóknak okozott kellemetlenségek megszüntetése érdekében a coffeeshopoknak ezentúl diszkriminálniuk kell a külföldi vendégeket, ez pedig szembemegy a holland alkotmány elsô cikkelyével, mely tiltja a származás alapján tett diszkriminációt. A VOC meglátása, hogy ráadásul az intézkedésekkel csak rontani fognak a helyzeten, hiszen a feketepiacot a marihuána il-

CK 2012/3. június

21

Nagyon Baba, a holland fővárosban található mintegy 250 coffeeshop egyike

nek. A kormány ehhez szeretne hozzátenni két új feltételt a fôvárosban is. Az elsô szerint a coffeeshopoknak privátklubokká kell alakulniuk, ahová a vendégek csak engedély birtokában (Weed Pass) léphetnek be, illetve ilyen engedélyt csak hollandiai lakos igényelhet. Úgy tervezik, a három tartomány után 2013. január elsejétôl az új rendelkezések Hollandia teljes területén életbe lépnek. Helms

két olyan politikai tényezôt emelt ki, melyeken elbukhat a 2013-as, országos érvényû anti-drogturizmustörvény. Egyrészt Amszterdam fôpolgármestere kijelentette, hogy nem látja a kormány által emlegetett, coffeeshopok okozta problémákat, sôt meggyôzôdése, hogy ezek a helyszínek fontos szociális funkciót töltenek be. Bár a szabályokat már törvénybe foglalták, a fôpolgármesternek jogában

A 420 coffeeshopban megengedték, hogy fotózzunk, ha minden jelenlevőtől engedélyt kérünk. Megtettük

áll meghatározni, hogy miként szankcionálja azokat a coffeeshopokat, amelyek nem fogják betartani a törvényt. A másik tényezô, ami nemcsak Amszterdam, hanem egész Hollandia jövôjét meghatározhatja, az a következô kormány hozzáállása. A Helms által szélsôjobboldalinak minôsített jelenlegi kormány ugyanis áprilisban megbukott, miután a Szabadság Párt megvonta a kisebbségben kormányzó jobboldali párttól a támogatását.

Mivel a kormányprogramok kidolgozása még folyamatban van, és a választásokat ôszre fogják kiírni, ezért korai ezzel az eshetôséggel számolni, mindenesetre az új kormány minden további nélkül módosíthatja az új coffeeshoptörvényeket, melyek negatív hatásai addigra még inkább kézzelfoghatóak lesznek. Maga a Green House, más coffeeshopokkal együtt, jogi úton próbál érvényt szerezni igazának a Weed Pass ügyben. Elsô fokon pert vesztettek, de fellebbeztek, mondván, az új szabályok alkotmányellenesek. A második világháborút követôen ugyanis Európa úgy döntött, hogy többé senkit nem lehet megkülönböztetni származása vagy nemzetisége alapján, márpedig a holland kormány most éppen ezt várja el a coffeeshopoktól. A másodfok tehát még hozhat meglepetéseket, az izgulósabbak addig is Amszterdam coffeeshopjaiban kereshetnek némi nyugalmat.

Jack Pot

22

civil

AZ EXRENDŐR ÚJRA SZOLGÁL ÉS VÉD „Csak idézőjelben álltunk két oldalon”

Három évvel ezelőtt, amikor a rendőrségen töltött évek emlékei és tapasztalatai még frissek voltak, arról beszélgettünk Oláh Miklóssal, az ORFK Kábítószer-bűnözés Elleni Osztályának nyugalmazott vezetőjével, hogy miként érdemes viselkednie a droghasználónak egy eljárás során, és mire számíthat az őrszobán. Az exrendőr akkor is világossá tette, hogy őket nem a fogyasztók, hanem a terjesztői hálózatok érdeklik, akiket csak hosszú és alapos nyomozás során lehet elfogni, nem pedig a fogyasztókon keresztül. Kiemelte, hogy a hatóságnak a problémás drogfogyasztókkal kapcsolatban egy fontos szerepe azért mégiscsak lehet: a börtön helyett olyan kezelésbe irányíthatnák őket, ahol valóban hatékony segítséget kapnak.

Az ORFK kötelékét elhagyva a drogterjesztôk üldözésének lehetôsége kiesett, a segítô szándék viszont tartósnak bizonyult, így ahelyett, hogy Oláh Miklós visszavonultan élvezné a gondtalan nyugdíjaséveket, hetente többször kisbuszba ül, és a Baptista Szeretetszolgálat programjának keretében lányával együtt steril tûket ad az intravénás droghasználóknak. Hogy miként került a volt kábítószer-ellenes rendôr a segítô oldalra, és hogy beszélhetünk-e egyáltalán

egyik vagy másik oldalról, arról ismét ôt magát kérdeztük.

Cannabis Kultusz: Három évvel ezelőtt még az exrendőrt láttuk önben, de a tűcserebusz volánja mögött ülve egészen más benyomást kelt. Mióta vesz részt a Baptista Utcafront által végzett tűcserében, és hogyan jött az ötlet, hogy a bűnüldözés után átlépjen az egészségügyi és szociális szolgáltatók oldalára?

Oláh Miklós: Lassan egy éve dolgozom a tûcserében. Miletics Marcell-lal (A Bap-

A Baptista Szeretetszolgálat 2002 júniusában egy lakóautó üzembe állításával elindította a mobil tűcsereprogramját Budapest lakótelepein, ahol utcai szociális munkásaik közterületen a legtöbb eldobált fecskendőt és tűt találták. 2004-ben a belügyminiszter kérésének megfelelően együttműködési megállapodást kötöttek a BRFK-val, annak érdekében, hogy tisztázzák a tűcserélés körülményeit. A megállapodás értelmében a rendőrség tolerálja a tűcsereprogramok működését, és nem szankcionálja a fecskendő és a tű tartását. Ezt követően a Szeretetszolgálat újra elkezdett gyógyszertárakba, ambulanciákra, valamint a kábítószer-fogyasztás szempontjából frekventált lakótelepi helyszínekre járni, hogy minél több intravénás kábítószer-fogyasztóra találjon rá. A tűcsere egy komplex program, melynek részét képezi a megfelelő intervenciók biztosítása, a kutatás, az adatgyűjtés, a társintézményekkel való együttműködési lehetőségek kialakítása és a kliensekkel történő kapcsolatfelvétel. Új stratégiájuk értelmében váltott műszakban ügyelnek a buszban, és járják az utcákat. Felderítéssel, szórólapozással, illetve a meglévő klienseken keresztül próbálják elérni a régi és az új klienseket. Erőfeszítéseik gyümölcseként tavaly év végére megduplázták a programban részt vevők számát. Az elmúlt évben klienseik száma 75-ről 135-re növekedett, és 611 alkalommal vették igénybe a szolgáltatást. A kiadott fecskendők száma 33 094, a visszahozott fecskendők száma 31 983 volt, ami 97%-os cserearány! A tűcsere-szolgáltatás évente 10-15 embert húz ki korábbi életmódjából, és juttat el leszokást célzó terápiába. És ez az arány nagyobb források mellett még jelentősebb is lehetne!

24

tista Szeretetszolgálat Utcafront programjának vezetôje – A Szerk.) korábban már több fórumon találkoztunk, ahol még rendôrként beszéltem vele. Ezek alapján született meg az ötlet, hogy részt vegyek a baptista tûcserében, valamint hogy további, kábítószerrel kapcsolatos programokban is segítsek.

CK: Egyesek szemében egyfajta vezeklésnek tűnhet, hogy most a legkiszolgáltatottabb drogfogyasztókon segít. Mi motiválta abban, hogy a drogterjesztők üldözése után a függők segítésére helyezze a hangsúlyt?

OM: Vezeklés biztos, hogy nincs mögötte, nem gondolom, hogy bármiért vezekelnem kéne. Ez egy hosszú történet, eredetileg pedagógusként kezdtem a pályám, ráadásul olyan helyen, a VIII-IX. kerületben, ahol a kábítószerek és a perifériára szorult emberek is jelen voltak. Ezután népmûvelô voltam a Józsefvárosi Klubban, ahol néha vágni lehetett a marihuánafüstöt. Onnan kerültem a rendôrségre ifjúságvédelmisként, majd késôbb a BRFK Kábítószer-bûnözés Elleni Osztály élére, aztán 2001-ben a Nemzeti Nyomozóirodához, ahol a Kábítószerbûnözés Elleni Osztály vezetôjeként dolgoztam 2006-ig. Az életfilozófiám mindig is az volt, hogy olyan kapcsolatot építsek ki a periférián élôkkel és a rászorulókkal, amin keresztül segíteni tudok

nekik. Nyilván más egy pedagógus, egy népmûvelô, és más egy rendôr szerepe, de az alapfilozófia ugyanaz: az emberek olyan fizikai és lelki segítségre szorulnak, amit szerintem meg lehet nekik adni. Ezt még rendôrként is meg tudtam tenni, a jogszabályok betartása mellett, mert elfogadtam, hogy mindegyik eset egy emberi sors, betegséggel, függôséggel, szociális és egyéb problémákkal. A rendôr és a szociális munkás egyaránt el tudja juttatni a függôt olyan kezelésbe, ahol személyre szabott terápiát kap. Én most a baptistáktól függetlenül is próbálok egy ilyen koncepciót megvalósítani volt kollégákkal, elôször csak kisközösségek szintjén, amibôl aztán kinôhet valami nagyobb, ami példával szolgálhat majd a kábítószer-probléma kezelésében.

CK: Az intravénás drogfogyasztás Magyarországon többnyire büntetőjogi kontextusban, erőteljesen negatív társadalmi meg-

ítélés mellett jelenik meg. Ön pusztán azzal, hogy kábítószer-ellenes exrendőrként a tűcserében segédkezik, már közreműködik az előítéletek lebontásában. Mit gondol, a kérdés többi szereplője és a média miként járulhatna hozzá a közgondolkodás átformálásához?

OM: A médiában a kábítószer-fogyasztók általában úgy jelennek meg, hogy a történetüknek nincs eleje, sem vége, csak egy pillanatképet mutat be róluk. Azt, hogy mi vezetett ide, és mi vezet ki innen, azt soha nem mutatják meg, csak hogy milyen undorító, elesett és szánalomra méltó az ilyen ember. A rendkívüli halálesetekkel kapcsolatban van egy történet, amit soha nem fogok elfelejteni, amikor a média kicsôdült a Népligeti-aluljáró WCjéhez, ahol egy droghasználó heroinnal túladagolta magát. Miután a mentôk sikeresen újraélesztették, a tévések csalódottan engedték le a kamerákat, mert az

esetnek innentôl már nem volt hírértéke.

Annak sem, hogy a mentôsök addig küzdöttek, míg megmentették egy intravénás szerhasználó életét!

CK: A bűnüldözői múlt hasznára válik, vagy inkább hátráltatja e tevékenység során? Vagy ez így fel sem merül?

OM: Már túl vagyok egy olyan eseten, hogy valaki beazonosította a rendôri múltamat. Vele megbeszéltük az akkori történetet. Se én nem haragszom, se ô nem haragszik rám. Korábban, idézôjelben, két oldalon álltunk, de valójában sohasem álltunk két oldalon. Én akkor bizonyos jogszabályokat betartattam, de akkor is mindig igyekeztem látni a háttérben az embert, és azt hogy miként került ebbe a helyzetbe.

CK: Hogyan érinti a baptista tűcsereprogramot a támogatások megvonása?

OM: A baptistáknak egyfelôl vannak saját forrásaik, de tavaly év végén, amikor az összes tûcsereprogram végére ért az eszközeinek, át kellett beszélnünk, hogy mely területeken tudunk spórolni.

A két fix tûcsereprogramot és a mobil tûcserét átcsoportosításokkal és rövidebb nyitva tartással sikerült megôrizni. Ez a legfontosabb, mert nem akarnánk azt mondani a hozzánk a város másik szélérôl több száz használt fecskendôvel érkezônek, hogy nem tudjuk kicserélni azokat. Ha azt érzik, hogy még a tûcserébôl is kiszorulnak, akkor elôbb-utóbb megszûnik a kontaktus és eltûnnek. A mi célunk pedig az, hogy kapcsolatot építsünk ki a hozzánk fordulókkal. A tûcsere az ellátórendszer elsô lépcsôje, egy eszköz a segítôi kapcsolat kialakítására, melynek során motiválni tudjuk ôket a leszokásra. A tûcsere rövid távú célja az életben tartás, a hosszú távú pedig a leszokás elôsegítése. A döntéshozóknak azt kellene mérlegelni, hol van jobb helyen a hangsúly. Ha a ráfordításokból 80%-ot a büntetô-igazságszolgáltatás visz el, akkor valahol nagyon el vannak csúszva a prioritások. Az a baj, hogy nincs hoszszú távú terv, senki sem mer négy helyett mondjuk nyolc vagy tizenhat évre tervezni, nincs semmilyen szakmai konszenzus.

Pedig akkor lehet, hogy eljutnánk egy olyan szintre, ahol az elért eredményekkel mindenki elégedett lehetne. Komoly kábítószerügyi koncepciót négy év alatt nem lehet megvalósítani. Négy év, amíg valaki az általános iskola elsô osztályából eljut az ötödikig. Ez pedig az ilyen típusú nevelésben nem idô.

KT

CK 2012/3. június

25

civil

FÜVEZÉS = TERRORIZMUS Tettarányos új Btk. – ez csak vicc, ugye?

„Dekriminalizációról szó sem lehet” – közölte 2010-ben a választások után az új hatalom új szakpolitikusa, amikor újságírók arról faggatták, vajon a hazaáruló szocialista kormány után végre hatalomra került nemzeti, nem hazaáruló kormány tervezi-e, hogy felhagy a fiatal generációk üldözésével és fenyegetésével. Egyrészt mert láthatóan nem hat rájuk, másrészt mert a pénzszóráson kívül sehova sem vezet.

Akinek a legkisebb pozitív várakozásai is voltak fideszék és keresztényék ténykedését illetôen, a büntetô törvénykönyv tervezett módosítása kapcsán szomorúan kell, hogy tudomásul vegye, a legszánalmasabb gyurcsányi idôket meghazudtoló látszatpolitizálás és a szart sem érô, fôleg a radikálnyugdíjas tábor szavazataira hajtó, rendteremtô hazudozás hungarikumként ivódott a magyar politika tudatába. Narancséknak sem sikerült ezt meghaladni, és valami európaival elôrukkolni. A Brüsszelben vagy a hollandiai Maastrichtban oly kényelme-

sen éldegélô európai képviselôiknek nem tûnik föl, hogy ott nem üldözi az állam a fiatalokat egy spangli közös elszívásáért, nem fenyegeti ôket 2–8 évig terjedô börtönévekkel, és mégsem látszik összedôlni a társadalom, vagy ha igen, hát nem a füvezéstôl. De ha fel is tûnik nekik, nem tartják fontosnak, hogy ezt közöljék budapesti kollégáikkal. Szerintük biztos nem gond, ha pár ezer fiatal szavazójukat végleg elveszítik, míg a 60+ generációnak ki tudnak fizetni év végén nyolc rugót per fô. A nyugdíjasok ugyanis majd 3 millióan vannak. Szánalmas és szomorú ez a vak-

ság, és jogos indulatokat gerjeszt a magyar közállapotokra oly jellemzô álszent hazudozás. Nyugat-Európában élô párttársaiktól rég tudniuk kéne, mi a megoldás arra a kurva nagy kihívásra, amit úgy hívnak, marihuána. Londontól Prágáig, Oslótól Lisszabonig rájöttek már, hogy az egyik legjobb például békén hagyni ezzel az embereket. Aki akar, úgyis szív, és nem lesz tôle nagyobb baja, mint ha alaposan bekarmol a pálinkafesztiválon, aztán legkésôbb 40 felé már más dolgok lesznek fontosak, és annak rendje-módja szerint lassan kikopik a fû az életébôl.

Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő Marihuána átadása közös fogyasztás során az Igazságügyi Minisztérium javaslata szerint *

*A javaslatot végül civil és szakmai szervezetek nyomására elvetették, de ne legyenek illúzióink, ha rajtuk múlott volna ezt is megszavazzák

26

Népirtásra irányuló előkészület Emberiség elleni bűncselekményre irányuló előkészület Alkotmányos rend elleni szervezkedés (aki olyan szervezetben vesz részt, amelynek célja, hogy Magyarország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa) Hazaárulásra irányuló előkészület (az ellenség támogatására irányuló előkészület vagy kémkedés) Terrorcselekmény előkészülete (aki terrorcselekmény elkövetésével fenyeget, aki terrorcselekmény személyi feltételeinek biztosításához hozzájárul, vagy az elkövetéshez segítséget nyújt) Közösség tagja elleni erőszak, ha azt a) fegyveresen, b) felfegyverkezve, c) jelentős érdeksérelmet okozva, d) a sértett sanyargatásával, e) csoportosan vagy f) bűnszövetségben követik el Lőfegyverrel vagy lőszerrel való visszaélés Haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással való visszaélés (azaz aki tiltott haditechnikai terméket előállít, megszerez, felhasznál, tart, átad, forgalomba hoz, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít) Radioaktív anyaggal visszaélés elkövetése bűnszövetségben Emberkereskedelem (azaz mást eladni, megvásárolni, ellenszolgáltatásként átadni, vagy átvenni, más személyért elcserélni […] személyi szabadságától megfosztani, erőszakkal vagy fenyegetéssel, megtévesztéssel, a sértett sanyargatásával, szexuális cselekmény céljából, mun-

Nagyjából pont úgy, mint a féktelen bulizás, a kéthetes barátnôk és a zenekarosdi.

Az új kormány új szakpolitikusai (többnyire egyháziak és nagycsaládosok) mégis az ô közremûködésük nélkül bizonyosan elzüllô ifjúságról hadoválnak, és persze minden állami forrásra úgy szívják rá magukat, mint kerületi pártszervezet a szocialista emlôre annak idején. Miközben eltorzult arccal üvöltik, hogy „liberális, drogos megélhetési lobbi”, nekem mindig a „ki mint él, úgy ítél” bölcsesség jut eszembe. Talán nem ok nélkül.

Az Igazságügyi Minisztériumban mindenesetre úgy érzik, megtalálták a bölcsek kövét, és minden megoldódik, ha mostantól nem két évig, hanem (a terveik szerint) 2–8 évig terjedô börtön jár közös marihuánafogyasztásért. Így a bírónak sem lesz más lehetôsége, mint kiszabni legalább a minimumot. Már nagyon várom, hogy fennakadjon az elsô fideszes politikus hülyegyereke, és végre rájöjjenek a Parlamentben ücsörgô öltönyös autószerelôk, hogy ezzel megint sikerült maguknak és persze a társadalomnak is kiosztani egy teljesen felesleges, ámde méretes pofont.

A lényeg, hogy az új Btk. a minisztérium szerint „következetes és tettarányos”, ami olyan szépen hangzik, hogy pár száz

kavégzés céljából, emberi testrész tiltott felhasználása céljából, ha a cselekményt hivatalos személyként, e minőséget felhasználva, vagy bűnszövetségben, vagy üzletszerűen követik el) Kényszermunkára kötelezni másokat a) a sértett sanyargatásával, b) jelentős érdeksérelmet okozva, vagy c) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetve Szexuális erőszak elkövetése Megrontás (azaz, aki 14. életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen, ha a sértett az elkövető hozzátartozója vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető a megrontást a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el) Gyermekpornográfia (azaz, aki 18. életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt a) megszerez, vagy tart, bűntett miatt három évig, b) kínál, átad, vagy hozzáférhetővé tesz, egy évtől öt évig, c) készít, forgalomba hoz, azzal kereskedik, illetve ilyen felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz, vagy ezekhez anyagi eszközöket szolgáltat) Gyermekprostitúció kihasználása (azaz, a 18. életévét be nem töltött személyt prostitúcióra a) felajánl, vagy felhív, három évig, b) rábír, egy évtől öt évig, c) kényszerít, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható)

szavazat tuti bezsákolva. A Répássy nevû olyan kitartóan mantrázta ezt a valóban jól kitalált szókapcsolatot, hogy nem bírtunk ellenállni a kísértésnek, és utánajártunk, valójában mennyire az. Nem untatnánk most senkit azzal, hogy a jogi tankönyvek vagy a bírói gyakorlat miként definiálja, illetve értelmezi az arányosság és a következetesség fogalmát, lássuk inkább a pôre tényeket. A mellékelt táblázatban azokat a bûncselekményeket gyûjtöttük össze, melyeket a marihuána átadásához hasonlóan a tervezett 2–8 évig terjedô börtönnel „honorál” a törvény. Táblázatunk egyúttal bizonyítja, mennyire igaza van a politikus úrnak, és ez most megfeszített munkával, de tényleg sikerült. A minisztérium tervei szerint, amint életbe lép az új büntetô törvénykönyv, ugyanannyit lehet kiszabni terrorcselekmény elôkészületéért, mint egy füves cigi átadásáért. Ami azért is jó, mert tettarányos, és következetes, hiszen könnyû belátni, hogy egy egy joint átadása a mellettem ülônek egy asztaltársaságban (mégha én magam bele sem szívok) legalább olyan veszélyes a társadalomra nézve, mintha egy személyvonat felrobbantására készülnék. Ugyan ki vitatkozna ezzel?

-lukács-

Prostitúció elősegítése (azaz, ha a bordélyházban tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nyújt szexuális szolgáltatást) Járművezetés ittas állapotban, ha a cselekmény halált okoz Környezetkárosítás (aki a földet, a levegőt, a vizet, az élővilágot, valamint azok összetevőit jelentős mértékű szennyezéssel vagy más módon olyan mértékben károsítja, hogy annak természetes vagy korábbi állapota nem állítható helyre) Tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt öngyilkosságra rábírni, vagy annak elkövetéséhez segítséget nyújtani Súlyos testi sértés, amennyiben az életveszélyt vagy halált okoz Rablás, ha azt a) fegyveresen, b) felfegyverkezve, c) csoportosan, d) bűnszövetségben, e) jelentős értékre követik el Kifosztás, ha azt a) jelentős értékre, b) csoportosan, vagy c) bűnszövetségben követik el Zsarolás, ha a zsarolást bűnszövetségben, az élet vagy a testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetéssel, hivatalos személyként e minőség felhasználásával, illetve hivatalos megbízás vagy minőség színlelésével követik el Sikkasztás, csalás, orgazdaság különösen nagy értékre, vagy jelentős értékre elkövetve Pénzhamisítás, pénzmosás, nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás

CK 2012/3. június

27

greenfo

EGY SLUKKRA EMLÉKEK A kísérletben részt vevô patkányok esetében a kannabidiol (CBD) hatékonyan mérsékli a kellemetlen emlékeket. Brazil kutatók azt találták, hogy a CBD hatására hosszú távon enyhültek azok a korábbi emlékekbôl eredô félelmek, melyek adott helyszínekhez vagy eseményekhez kötve aktivizálódtak.

ÉTVÁGYCSÖKKENÉS Míg a kannabinol (CBN) a CB1-receptor ingerlésével fokozta a patkányok étvágyát, addig a kannabidiol (CBD) jelentôsen lecsökkentette az elfogyasztott étel összmennyiségét a vizsgálat során. Egy harmadik kannabiszösszetevô, a kannabigerol (CBG) viszont egyáltalán nem befolyásolta a táplálkozást.

TÁPLÁLKOZÁSI ZAVAR Német kutatók anorexiában és bulímiában szenvedô nôket vizsgáltak, és az öncsonkításra is hajlamos betegek esetében alacsonyabb CB1-receptor mûködési szintet figyeltek meg a táplálkozási zavarral küzdô páciensek között.

EPILEPSZIA Az állatokon modellezett kétféle epilepsziaroham esetén alkalmazták a kannabidiolt (CBD). A pilocarpine és a penicillin eredetû epilepsziával megbetegített állatok között a CBD egyaránt mérsékelte a legsúlyosabb rohamok elôfordulását és a vele járó görcsös rángásokat is.

SZISZTÉMÁS SZKLERÓZIS (SCLERODERMA) A szisztémás szklerózis (SSc) egy olyan autoimmun betegség, melynek során kóros mennyiségû kollagén rakódik le a bôrben és a belsô szervekben. Olasz kutatók kimutatták, hogy az ajulemicsav (Aja), amely egy szintetikus kannabinoidszármazék, csökkenti a rostosodás (a kötôszöveti sejtek kóros elváltozása, megkeményedése) folyamatát az SSc betegségben szenvedô egerek szervezetében.

Bővebb információk a témában: www.medihuana.info

28

THC ÉS CBD A FÁJDALMAK ELLEN Azok a páciensek, akiknek daganatos betegségük elôrehaladott fázisában opiátokkal csillapítják a fájdalmaikat, profitálhatnak a kenderkészítmények alkalmazásából – állapította meg az a klinikai vizsgálat, amely 360 beteg bevonásával elemezte a Sativex spray hatásait. A betegek egy része az opiátokkal folytatott kezelés mellett rendszeresen kapott a kenderkivonatból, míg a csoport másik fele csak placebo gyógyszerben részesült.

A kutatók az extraktum fájdalomcsillapító hatásai mellett annak biztonságosságát is vizsgálták. A betegek 1-4, 6-10, illetve 11-16 alkalommal kaptak egy-egy 2,7 mg THC-t és 2,5 mg CBD-t tartalmazó Sativex adagot. A vizsgálat megkezdése elôtt a Sativexet kapó betegek csoportja 5,8 pontban, a placebokezelésben részesülôk pedig 5,7 pontban értékelték a fájdalmukat egy 10-es skálán, aminek a végpontja az elképzelhetô legnagyobb fájdalom. A teljes vizsgálatot végül 263 betegen végezték el. Az eredmények meglepték a kutatókat, mert a legalább 30%-os fájdalomcsökkenésrôl beszámoló betegek egyenlô arányban voltak jelen a Sativexet és a placebót kapott csoportban is. Ebbôl arra következtethetnénk,

hogy a Sativex nem enyhíti a fájdalmakat, de a különbözô dózisban részesülô csoportok eredményeit összevetve már egészen más képet kapunk. Azok, akik a legkevesebb alkalommal kaptak Sativexet, 1,5 ponttal, a sprayt napi 6-10 alkalommal használók pedig 1,1 ponttal alacsonyabban állapították meg fájdalomértéküket, míg ugyanez az érték a placebocsoportban csak 0,75 pont volt.

Mindeközben a Sativexet a legmagasabb dózisban kapott betegek és a placebocsoport tagjai azonos fájdalomszintrôl adtak számot, ráadásul az összes csoport közül csupán a Sativexet a legtöbb alkalommal kapott betegek számoltak be mellékhatásokról.

Mindennek tükrében az elemzôk megállapították, hogy a Sativex alkalmazása mellékhatások nélkül is jelentôsen csökkentheti az opiát tartalmú szerekkel kezelt betegek fájdalomérzetét. Ehhez azonban elengedhetetlen a pontos dózis megállapítása. „Szükséges lesz egy nagy létszámmal elvégzett, kontrollált vizsgálat, hogy kiterjesszük a jelenlegi eredményeket” – fûzték hozzá a szerzôk a Journal of Pain címû szakfolyóiratban megjelent publikációjukhoz.

greenfo

ÚJABB MEDIKÁLLAM AZ USA-BAN Május 5-én az USA államai közül 17.-ként Connecticutban is engedélyezték a marihuána alkalmazását gyógyászati célokra. Az állam 2011 végén dekriminalizálta a marihuána fogyasztását, így 15 gramm kannabisz megszerzése és tartása csupán szabálysértésnek minôsül, amiért legfeljebb 150 dolláros bírságot lehet kiszabni. Az állami szenátorok 21-13 arányban hagyták jóvá az USA képviselôháza által továbbküldött törvénytervezetet, annak ellenére, hogy a szövetségi ügyész figyelmeztetette ôket, hogy a szövetségi törvények alapján a boltok illegálisnak minôsülnek, és a hatóságok üldözését vonják maguk után. Az állam kormányzója, Dannel P. Malloy azonban maga is

IZOMLAZÍTÁS FŰVEL Az elszívott marihuána enyhítheti az izomfeszülést, a görcsöket és más olyan fájdalmakat, amelyek jellemzôen a sclerosis multiplex (SM) kísérô tünetei – állapították meg a Kaliforniai Egyetem San Diegó-i Gyógyszerész-tudományi Karán. A neves kanadai orvosi lapban publikált kutatás 30 résztvevô bevonásával készült, és azt vizsgálta, hogy menynyire lehet hatékony az elszívott marihuána olyan komplikált esetekben, amelyekben más gyógyszerek kudarcot vallottak, vagy komoly mellékhatásokat okoztak. Az SM a központi idegrendszer megjósolhatatlanul elôforduló betegsége, mely gyulladásban tartja és károsítja az idegeket védô myelinhüvelyt, s ezáltal idegkárosodáshoz vezet.

A vizsgálatban részt vevôk 63%-a 50 éves átlagéletkorú nô volt. A betegek több mint fele szorult segítségre a járásban, és 20%-uk használt kerekes széket. A személyes beszámolókra hagyatkozó szubjektív mérce helyett a vizsgálatot végzô orvosok az izomtónus intenzitásának értékelésére kialakított Asworth-skála szerint analizálták a betegek ízületeinek változásait.

Arra az eredményre jutottak, hogy a marihuánát szívó betegek közel egyharmados javulást mutattak a skála szerint, ami azt jelenti, hogy a placebocsoporthoz mérten görcseik jelentôsen enyhültek, valamint a fájdalmuk is a felére csökkent.

„Az elszívott kannabisz kedvezô hatásait figyeltük meg a kezelésre rosszul reagáló, görcsöktôl és fájdalmaktól szenvedô SM-betegeink körében” – értékelte a kutatási eredményeket dr. Jody CoreyBloom, az egyetem idegtudományi karának professzora. Hozzáfûzte, hogy hoszszú távú kutatásokra is szükség lesz, hogy

támogatta a kezdeményezést, így várhatóan rövidesen szignózza az új rendelkezést. A tervezet nem a sokat kritizált kaliforniai modellt követi, hanem a termesztés, az értékesítés és az engedély nyújtásának egy komplexebb rendszerét szeretné megvalósítani, melyben személyes orvosi ajánláshoz kötik a vásárlásra jogosító kártya kiadását. A boltokban csak végzett gyógyszerészek dolgozhatnak majd, és kizárólag a szükséges jogosítványnyal rendelkezô betegek vehetik igénybe szolgáltatásaikat. A rendelkezés definiálja azokat a betegségeket is, melyek esetén szóba jöhet a marihuánaterápia, nyilvántartás vezetését írja elô a betegekrôl és orvosaikról, valamint meghatározza a termesztés szabályait az arra engedéllyel rendelkezôk számára. A törvény október elsején lép hatályba.

megerôsítsék az eredményeket, és megállapítsák, hogy a kevesebb mentális tünettel járó kisebb dózisokkal is sikeres terápiák folytathatók-e. A Kanadai Sclerosis Multiplex Társaság tagja elmondta, hogy az SMbetegség a világon legnagyobb arányban a kanadaiak között fordul elô, és a leggyakoribb neurológiai rendellenesség a fiatal felnôttek körében. Az eredmények fontosságát jelzi, hogy naponta három kanadait diagnosztizálnak SM-betegséggel.

CK 2012/3. június

29

greenfo

KOMOLY DILEMMÁBAN A SZÖVETSÉGI KORMÁNY A DEA lecsapott Oaksterdamra, Kimmel pedig Obamára Az Egyesült Államokban a szövetségi és a tagállamok saját szabályozása évtizedek óta összeütközések terepe. A jelenség különösen jól megragadható a gyógyászati marihuána programok terén, hiszen amíg szövetségi szinten a kannabisz illegális, addig a regisztrált páciensek már 17 tagállamban használhatnak marihuánát betegségük kezelésére. Az utóbbi egy-két évben azonban módfelett megszaporodtak a Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) razziái a gyógyászati marihuána központokban, amit április 2-án, az USA elsô számú kenderegyeteme, az Oaksterdam Universityben elrendelt razzia tetôzött be.

Az a kaliforniai lakos, aki szeretné elmélyíteni tudását a gyógyászati marihuána vonatkozásában, és szívesen specializálódna mondjuk a kültéri kendertermesztésre, miközben a drogpolitikáról vagy épp az alapvetô emberi jogokról is tájékozódna, 2007. ôsz óta tudja, hogy az Oaksterdam Universityn van a helye. A vállalkozás továbbfejlesztette az amszterdami Cannabis College ötletét, amely nem valódi fôiskolaként, csupán egy rendkívül

30

alapos információs központként funkcionál. Az Oaksterdam University azonban tényleges képesítést nyújt a hallgatóinak, és honlapján külön szekciót tart fenn az álláshirdetôknek. Április elején drogellenes ügynökök razziáztak az egyetemen, rendôrségi szalaggal kerítették körül az épületet, és lefoglalták az ott található növényeket, melyeket az oktatás keretében a hallgatók termesztettek sclerosis multiplexben szenvedô betegek számára. Az akciót látva a hallgatók azonnal tüntetésbe kezdtek, a tanárok pedig abbéli gyanújuknak adtak hangot, hogy az intézkedés célja a kannabisz reform mozgalom és a szabályozott gyógyászati marihuána forgalmazás ellehetetlenítése, melynek egyik kulcsfigurája az egyetem vezetôje. Másnap az alapító-igazgató Richard Lee elmondta, hogy senkit nem tartóztattak le, és az egyetem a következô nap újra megnyitja kapuit.

Az ügyben Ethan Nadelmann, a Drug Policy Alliance nevû, kaliforniai székhelyû drogreformszervezet igazgatója úgy nyilatkozott, hogy az Obama-kormány gyógyászati marihuána kérdésben az elsô

másfél évében tartotta magát kampányígéretéhez, miszerint a szabályozás az adott tagállam és nem a szövetségi kormány dolga. A szövetségi ügynökök az utóbbi 20 hónapban mégis egyre gyakrabban avatkoznak be a gyógyászati marihuána programokba anélkül, hogy intézkedéseiket megindokolnák, amit csak a félelemkeltés szándékával lehet magyarázni. Nadelmann azt is elmondta, hogy az Oaksterdam University több tízmillió dollárt fizetett már ki adó formájában vállalkozásai bevételeibôl. Tevékenységük nemcsak hogy teljesen legális Oaklandben, de a marihuána feketepiacát korábban uraló bûnszervezeteket is megfosztották egyik legfôbb bevételi forrásuktól, melynek hatására nagymértékben csökkent azok egyéb tevékenysége és létszáma a városban. Lehet, hogy a szövetségi kormány, esetleg konkrétan a DEA számára ez nem is annyira jó hír? – tette fel a kérdést.

Néhány héttel a váratlan razzia után, május elején szokásos adománygyûjtô kampányvacsorán vehettek részt a demokrata párt legfontosabb támogatói, amin természetesen Obama elnök is megjelent. Négy évvel ezelôtt a kampányban szintén felmerült a gyógyászati marihuána kérdése, mely betegjogi, egészségbiztosítási és persze gazdasági szempontból is hangsúlyos téma az USA-ban. Az akkor még elnökjelölt Obama nem foglalt állást egyértelmûen, de azt bevallotta, hogy egyetemista korában maga is szívott füvet, ami láthatóan nem akadályozta meg abban, hogy késôbb az USA elnöke legyen. (Egy büntetôeljárás azonban ezt biztosan megtette volna.) Nem vonta kétségbe a marihuána gyógyászati potenciálját, a tagállami és szövetségi szabályozás összehangolását pedig fontos és szükséges lépésnek nevezte. Biztosította a tagállamokat arról, hogy tiszteletben tartják szuverenitásukat. A szóban forgó vacsorán az Oaksterdam University kapcsán hozta szóba mindezt a mûsorvezetôként brillírozó népszerû humorista Jimmy Kimmel. Az Oaklandben történtek apropóján Kimmel emlékeztette az elnököt korábbi ígéretére, és felhívta a figyelmét arra, hogy a marihuánafogyasztók túl sokan vannak ahhoz, hogy ne hallja meg a hangjukat. És szavaznak is – mondta. Lehet, hogy egy héttel késôbb, mint kéne, de szavaznak – vette el az élét a témának egy poénnal, ám az üzenet ettôl még egyértelmû volt.

medical TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT ÚJRATÖLTVE Kannabisztinktúrák és -kivonatok A gyógynövények hatóanyagainak egyik legrégebbi kinyerési módja az alkoholban történő áztatás, melynek során úgynevezett tinktúrát nyerhetünk. A kannabisztinktúrák mára ugyan eltűntek a boltok és patikák polcairól, de például Viktória királynő még ilyen kivonatot használt menstruációs fájdalmainak enyhítésére.

A 19. században a különbözô kannabiszextraktumok és -tinktúrák a leginkább elterjedt természetes gyógyszerek közé tartoztak. Felsorolni is nehéz lenne, mi mindenre használták, egyfajta univerzális gyógyhatású készítményként tartották számon. A tinktúrák különösen elterjedtek voltak mindenfelé, leginkább, mert elôállításuk házilag is egyszerûen megoldható, használatuk pedig diszkrét volt. Mindössze egy kevés koncentrált kannabiszkivonatot kellett egy kis üvegcsébe csepegtetni, bármilyen folyadékhoz, vagy mivel a marihuána aktív hatóanyagai nem oldódnak vízben, azokat alkoholban kiáztatni a virágokból.

Egy jellemzô koncentrációhoz a 2:10 arányt alkalmazták, azaz két adag gyógynövény 10 adag alkoholhoz, tehát egy literhez 200 gramm. Készíthettek persze ennél kisebb vagy épp nagyobb koncentrációjú tinktúrát is.

A megfelelô koncentrációjú aktív hatóanyagokat tartalmazó tinktúrákat aztán folyadék formában kis üvegcsékbe adagolták. Kényelmi és minôségmegôrzési szempontokból az oldatokat jellemzôen 100 vagy 200 ml-es sötét, jól zárható üvegcsékben tárolták, így megakadályozva az alkohol párolgását.

A kannabisztinktúrák fogyasztása során a hatás egyáltalán nem hasonlít ahhoz, mint amikor más módon – például füstöléssel – jutnak a szervezetbe kannabinoidok. A THC a füstölés során az agyat változatlan formában közvetlenül éri el, míg bármilyen orális fogyasztás, így a tinktúrák és kivonatok alkalmazása esetén is a máj elôbb lebontja és átalakítja a hatóanyagokat.

32

A jó tinktúra elkészítéséhez a következô összetevôkre van szükség: két üveg brandy vagy más égetett szeszes ital (az aromás röviditalok valamivel jobb ízt adnak a készítménynek, mint a tiszta etilalkohol) és két nagy befôttesüveg, amelyeket szorosan le lehet zárni.

A növénybôl csak a virágokat és az azt körülvevô leveleket használjuk. A virágokat és leveleket alaposan szárítsuk ki, legalább három hónapig. A példa kedvéért egy kevésbé erôs koncentrátumot készítve 250 grammnyi növényi

szárítmányt adagoljunk két liter italhoz.

A növényi részeket tegyük a dunsztosüvegbe, majd töltsük fel alkohollal. Ezután legalább két hétig hagyjuk „érni”, vagyis a növényi részeket ázni az alkoholban. Ebben az idôszakban az üvegeket sötét, hûvös helyen tároljuk, és tartalmát naponta legalább egyszer keverjük át. Fontos, hogy ehhez ne bontsuk fel az üveget, a keverést forgatással vagy az üveget kezünkbe véve körkörös mozgással végezzük. Ezáltal az alkohol jobban eléri a növény aktív hatóanyagait.

Két hét után öntsük ki az oldatot az üvegekbôl, és adagoljuk kis üvegcsékbe, címkézzük azokat, jól láthatóan feltüntetve a tartalmat és a készítés idôpontját.

A tinktúrát minden esetben hûvös, sötét és száraz helyen tároljuk. A tinktúrák erôs koncentrációja miatt mindig kis mennyiségben adagoljuk, amennyiben szükséges, emeljük a dózisok számát, így találjunk rá az egyén számára legmegfelelôbb adagoláshoz, hiszen ez nagy szórást mutathat egyes személyeknél.

Az egykor széles körben alkalmazott kannabisztinktúrákat és -kivonatokat manapság számos országban, ahol a kannabisz legalább gyógyászati, terápiás célú használata engedélyezett – így a szerzô hazájában, Spanyolországban is – újra készítik és forgalmazzák. Gyakorlati alkalmazhatósága és hatékonysága számos betegség tüneteinek enyhítésében esettanulmányok alapján igazolt.

Étvágytalanság (stressz) Egy idôs hölgy panaszkodott étvágytalanságra, jó pár kilót le is fogyott, mi-

podásról is beszámolt. Nagyon jól érezte magát. Már nem szedte a tinktúrát sem, de egészséges étvágya megmaradt, és néhány pluszkilóra is szert tett. A cseppeket másfél hónapig használta. Bár nem követte az elôírásokat nagyon szigorúan, de legalább naponta egyszer beszedte. A kezelést egy természetgyógyászatban jártas és elismert orvos írta fel neki.

Hányinger-émelygés (kemoterápia)

vel erôs stressznek volt kitéve hosszú órákon át, munkája miatt. Egy idô után betegnek és fáradtnak érezte magát. Az orvosa tanácsát követve elkezdett szintetikus gyógyszert szedni étvágya növelésére. Néhány hét eredménytelenség után a hölgyet egy kínai orvos a tinktúrával kezdte kezelni, napi 10 cseppet adagol-

va nyelv alá. Rövid idô múlva a beteg felhagyott a hagyományos, nyugati orvoslás által ajánlott tabletták szedésével, és lassan beállította a számára megfelelô tinktúraadagolást, mely reggel és este 20 cseppet jelentett. A kezelés hatékonynak bizonyult, és az étvágya is kezdett viszszatérni. Egyre többet evett, és súlygyara-

Egy középkorú nô esetében rákot diagnosztizáltak, aki a kemoterápia miatt extrém hányingertôl és fejfájástól szenvedett. Elkezdte a tinktúra használatát a kemoterápiás kezelések elôtt néhány nappal, mintegy megelôzve a kezelés miatt kialakuló rosszulléteit. A tinktúra szedése egyértelmûen pozitívan hatott, bár még mindig észlelte a kemoterápia egyes negatív hatásait, a hányinger, ami a legelviselhetetlenebb mellékhatásnak bizonyult, nagymértékben enyhült. Az egyetlen panasza az volt, hogy néha kissé tompának érezte magát, mivel egyébként nem volt rendszeres kannabiszhasználó.

Ennek ellenére nagyon elégedett volt az elért eredménnyel. forrás: medicalseeds.net

e b o l g + a n n ca SZABAD SAJTÓ 2.

Kenderkultúra-magazinok az amerikai kontinensen Legutóbb azt ígértük, hogy megmutatjuk a tengerentúli kendermagazinokat is. Ugyan az indokoltnál kisebb terjedelemben, ezúttal is a teljesség igénye nélkül néhány angol nyelvű, főleg Észak-Amerikában megjelenő szaklapot ismertetünk hát a legjavából. Aki beszél vagy épp tanul angolul, akár meg is rendelheti őket. Tapasztalatból mondjuk, hogy érdemes rászánni időt és energiát, mert egész más dimenzió, mint Európa, hát még Magyarország.

Az angol nyelvterületen természetesen az USA jár az élen, elsôsorban a piac fejlettsége és persze az amerikai értékrend miatt.

Hiába ugyanis a tiltó szövetségi törvények és a vallási fanatikusok – és belôlük Amerikában igen sok van – szûnni nem akaró kommunikációja a kender sátáni mivoltáról, az Egyesült Államokban a sajtószabadság olyan alapvetô érték és konszenzus, aminek megkérdôjelezéséhez senki nem veszi a bátorságot. Értelme sem lenne persze. A tagállamok szintjén eltérô szabályozás és persze az eltérô megközelítések miatt a legkülönfélébb kenderszaklapok jelennek meg. Kaliforniában szinte minden városnak van saját kendermagazinja, amit helyi aktivisták vagy újságírók készítenek, és a helyi piac hirdetései tartanak el. Ezúttal mi a legnagyobb, országos terjesztésû lapok közül választottunk ki néhány klasszikust.

High Times Milyen jó is az, amikor egy viccnek szánt kenderújság megél több mint 38 évet... A High Times magazint 1974-ben ugyanis viccbôl alapította meg Tom Forcade New Yorkban. Az alapötlet a Playboy kifigurázása volt. Az alapító a már ismert férfimagazin címlapján ékeskedô meztelen nôket helyettesítette saját magazinján egy kannabisznövény képével, és innen nem is volt megállás, gondolhatnánk. Bár teljesen új, akkor még szokatlan koncepcióval, a jó minôségû képek mellett, kritikus cikkeket írtak politikáról, drogokról, kenderaktívitizmusról, szexrôl, zenérôl és filmrôl, mégis 1988-ra kiderült, hogy nagy tömegeket nem sikerült megmozdítaniuk. Ekkor azonban új fôszerkesztô érkezett a laphoz Steven Hager személyében, aki új dolgokat kezdett feszegetni. Egyrészt deklaráltan támogat-

34

ta a kannabiszt használó közösségeket, másrészt megpróbálta felvirágoztatni az USA-ban fellelhetô kenderfesztiválokat.

E koncepció mentén indította el a világ máig leghíresebb kannabiszrendezvényét, a High Times Cannabis Cupot. Akárhogy is, az Amszterdamban, évente megrendezésre kerülô kupa 1987 novembere óta zajlik, míg a High Times Medical Cannabis Cup az amerikai termesztôk éves kupája. A High Times azonban nemcsak a nyomtatott média területén mutat hihetetlen fejlôdést. Már megalakulásuk után néhány évvel dokumentumfilmek forgatásába kezdtek, és a zenei kiad-

ványok terén is jeleskedtek. Több mint 10 könyvet jelentettek meg saját kiadásban, magazinjukban pedig olyan hírességeket kérdeztek meg a kannabiszról, mint Ice Cube, vagy éppen a reggae emblematikus figurája, Bob Marley. A High Times havonta jelenik meg, mégis, aki elôfizet rá, 36 lapszámot kap kézhez egy év alatt az extrakiadványokkal, különszámokkal együtt. Az ára viszont meglehetôsen borsos. Amennyiben Amerikában rendeljük, a 36 szám 80 dollár (jelenleg kb.

17,5 ezer forint), míg a legolcsóbb verzió, a mindössze 13 lapszámból álló csomag

30 dollárba (6600 forintba) kerül. A kanadai megrendelôk ennél ténylegesen kicsit többet fizetnek, míg ha mi kis hazánkban szeretnénk kézhez kapni a magazint, akkor biza mélyen kell a pénztárcába nyúlni.

Rosebud A hihetetlenül sokszínû palettáról a másik választásunk a Rosebud nevû kiadvány.

Legfôbb oka ennek, hogy az igen impozáns magazin nem egy kiadó, hanem egy táp- és növényvédô szereket gyártó óriáscég adja ki, akinek termékei és így a lapja is kis hazánk egy-egy growshopjában is elérhetô. Amennyiben a High Times magazin a Playboy utánérzése, akkor a Rosebud maga a „kender-Playboy”. Igazából szuperlatívuszokban lehet csak bemutatni, valószínû, hogy ez lenne az a magazin a témában, amit ha nem beszél valaki angolul, könnyen otthagyja a New York-i reptér újságosstandján, mondván, még egy férfimagazin a palettán. A közel 200 oldal bôvelkedik cikkekben és persze hirdetésekben, a legjobb minôségû papírra nyomtatva, a címlapon pedig Lady Gaga és John Travolta szintû hírességek. Politika, kultúra, életmód, növénytermesztési tanácsok, és az igazi fricska

és egyben megkülönböztetô jegy, hogy egy darab nem sok, annyi kenderábrázolás nincs benne! Mondhatnánk, hogy akkor persze minek, meg akár hogy „jóvan má’ és az kinek kell”, tény azonban hogy pont ezekkel a magazinokkal lehet a leginkább elérni azokat, akiknek a legkevesebb információjuk van a kannabiszról, de a legtöbb elôítéletük, és akik a tömegmédia néha hisztérikus badarságain kívül nem jutnak releváns információhoz a témában. És mint a vallási fanatikusból, hát ebbôl a típusból is igen sok van Amerikában. Szóval se levél, se növény, se képben, se grafikában, nem hirdetnek benne magnemesítô cégek, és bizony ez az az újság, amit betûrôl betûre kell olvasni, hogy tudjuk, mirôl is van szó. A hirdetôk között ott találjuk az Amerikai Vöröskeresztet, a Yamahát, az egyik legnagyobb kutyamentô szolgálatot, és még a beltéri világítást is Bugattival reklámozzák, ami elsôre inkább autóhifi-hirdetésnek tûnik.

Az interjúalanyok pedig Woody Harrelson, Jack Nicholson, Travolta, Rihanna – na ja, könnyû úgy, ha a sztárok egy része maga is fogyasztó és aktivista. A növényábrázolást egyébként a szép csajok helyettesítik, akik, ellentétben a Thcene magazinnal, nagyon is igényesen vannak fotózva. A férfiolvasók pedig tényleg a Playboy-ban megjelenô posztert várják,

méghozzá óriásméretben. Szóval más világ Amerika, még ha kenderrôl van is szó, és valószínûleg a célközönség is teljesen más, talán gazdag kaliforniai kenderaktivisták. Nos, egy ilyen kiadványhoz pénz kell, de abból nincs hiány, mint utaltunk rá, a magazin az Advanced Nutrients tulajdona, innen a megvalósításhoz szükséges tôke. Sajnos kis hazánkban ez a minôség nem kivitelezhetô, egy nagyon egyszerû okból kifolyólag, nincs meg az ehhez szükséges, erôs piaci szereplôk köre, akik eltartsanak vagy maguk finanszírozzanak egy ilyen minôségû lapot.

Mint minden lap a világon, a kenderszaklapok is pénzbôl élnek, két dolog segítheti megjelenésüket és fejlôdésüket: a megfelelô szabályozás (a kenderre és a sajtóra vonatkozó egyaránt) és mindenekelôtt a tôkeerôs piaci szereplôk, befektetôk.

Cannabis Culture Nehéz válogatni az észak-amerikai kenderlapokból, de egyik válogatásból sem maradhat ki a legnagyobb klasszikus, a Cannabis Culture. Marc Emery lapja egy 1994-ben kiadott „marihuána és kender hírfolyam” nevû internetes hírlevélbôl fejlôdött ki. Egy évvel késôbb, 1995 tavaszán Marc megalapította a Cannabis Canada címû lapot, majd három évvel késôbb, az 1998. júliusi számtól megváltoztatta a nevét Cannabis Culture-re. Tematikájában az Emeryhez hû szerkesztôk nem sokat változtattak a magazin szerkesztési alapelvein. Ma is ugyanúgy a kannabiszlegalizáció köré szervezôdô hírek dominálnak a világ minden részérôl. Érdekességként azért jegyezzük meg, hogy a lap online változata tavaly ôsszel közölt interjút lapunk fôszerkesztôjével, a kelet-közép-európai és elsôsorban a magyarországi helyzetrôl.

Mi sem természetesebb, hiszen Kanadában a saját használatra történô termesztés teljesen legális felnôtt állampolgárok számára, hogy termesztési tanácsokkal is ellátják az olvasóközönséget. Hát persze, hogy jelen vannak, és beszámolnak a High Times és egyéb kannabiszkupákról, a kanadai Mardi Grasról, és igazi közösségi médiaként léteznek ma is. Több tízezres olvasó- és rajongótáboruk behálózza egész Észak-Amerikát, az alapító és aktivista Emery pedig mára szinte szimbólum, fôleg az USA-ban. Kanadában, mivel nem tilos a kender fogyasztása, a hatóságok nem üldözik a fogyasz-

CK 2012/3. június

35

e b o l g + a n n ca tókat, a gyógyászati pácienseket pedig a gyógyszertárakon keresztül az állam látja el marihuánával, nem számít igazán érdekes kérdésnek a kannabisz. Leginkább csak az foglalkozik vele, akit érint, ez pedig a lakosság alig 10 százaléka, a többieket nemigen érdekli. A babamagazint is többnyire azok olvassák, akiknek kisbabájuk van, és ez így normális.

A kontinensnyi országban egyébként egy lap terjesztése is óriási kihívás és hatalmas költség. A kezdeti felfutás után csökkenô példányszám miatt 2009-ben Emery úgy döntött, hogy megszünteti a nyomtatott verziót, és csak a weblapot tartja meg. Saját bevallása szerint ennek oka kizárólag az volt, hogy egyszerûen nem tudtak idôben eljutni a terjesztési helyekre. Az egykor több mint 70 ezer példányban nyomtatott lap azonban ma is az egyik legfontosabb és legismertebb legalizációs kiadvány a világon. Emerynek idôközben nemcsak az USA hatóságaival gyûlt meg a baja, akik a lapra rásütötték, hogy kábítószer-fogyasztásra buzdít, Ausztráliában sem engedélyezték a megjelenését, és Új-Zélandon szintén problémákat okozott a fûherceg. A vádak természetesen nem álltak meg a magazinnal szemben, de végül azért csak sikerült Emeryt 2010-ben becserkésznie az amerikai kormánynak. Azzal vádolták meg, hogy a tulajdonában lévô webshop amerikai megrendeléseknek is eleget tett, és kendermagokat szállított az USA-ba. Ja és persze adócsalással is. A kanadai hatóságok egy kiadatási egyezmény értel-

mében kiszolgáltatták az amerikai hatóságoknak, így jelenleg is az USA-ban tölti ötéves börtönbüntetését. Máig nem tudni, mi a valódi oka, hogy ennyire rászálltak. Sokak szerint az, hogy Emery az évi több millió dolláros üzleti hasznot nem luxushajóra, luxusházakra és luxusutazásokra fordította, inkább aktivistacsoportokat szervezett és pénzelt szerte Amerikában, és nagy összegekkel támogatta a legalizációpárti, republikánus Ron Paul elnökjelölti kampányát is. Az mindenesetre érdekes, hogy mióta lecsukták valamiért, már nem gondolják úgy az amerikaiak, hogy a Cannabis Culture weboldal kábítószerfogyasztásra buzdít. Marckal egyébként volt szerencsénk pár e-mailt váltani, még a kiadatási procedúra során.

Az elkerülhetetlen végkifejletet érdekes módon nem tragédiának, inkább kényelmetlenségnek fogta fel, és arról beszélt, hogy ez egy újabb jó lehetôség az USA által a világra kényszerített drogháború abszurditására irányítani a figyelmet.

A munkát természetesen felesége, Jodie Emery és kollégái folytatják tovább, amihez pár év múlva Marc ismét csatlakozik.

Treating Yourself Néhány éve Bécsben a Cultiva kenderszakvásáron találkoztunk egy szintén kanadai férfival, aki éles szavakkal kritizálta honfitársát, Emeryt, ami azért különös volt, elvileg inkább egyet kellett volna érteniük. De mint korábban utaltunk rá, Kanadában, mivel legális a kannabisz saját használatra történô termesztése és a fogyasztása, egészen más a viták tárgya is. A kritizáló úriember a máltai születésû

kanadai, Marco Renda volt, a Treating Yourself magazin alapító fôszerkesztôje.

Szóval, mi a helyzet azokkal, akik betegségük kezelésére használják, és nem tudják a grammonkénti több ezer forintnak megfelelô összeget a patikákban hagyni? Például mert a napi adagjuk 20-25 gramm. A Treating Yourself (TY), mint angol címe is mutatja az egyik legelôremutatóbb kannabiszmagazin, amely a gyógyászati felhasználók érdekeinek képviseletét tûzte ki célul. A magazin 2002-ben jelent meg elôször, Marco Renda, maga is terápiás célból, hatósági engedéllyel használ marihuánát 2001 óta. Fôleg ennek okán hívta életre a magazint, amelynek feladata, hogy tudatosságra ösztönözzön, érdeklôdést alakítson ki, és tanítsa olvasóit, a medikál marihuána fogyasztókat, alternatív gyógyszerhasználókat, a kenderközösség tagjait, az orvosokat, ápolókat és egyéb szakembereket. És hogy folyamatos, megbízható és etikus információval lássa el ôket a marihuána gyógyászati, terápiás célú alkalmazásáról. A kéthavonta közel 120 oldalon megjelenô magazin szinte csak a gyógyászati felhasználáshoz kapcsolódó információkkal segíti a betegeket. Számos magnemesítô cég hirdet a lapban, nagy hangsúly van az alternatív fogyasztási módszerek bemutatásán, vaporizertesztek is rendelkezésünkre állnak, és megszámlálhatatlan praktikus tanáccsal látják el a gyógyászati használókat, melyekbôl és persze az ártalomcsökkentô cikkekbôl a rekreációs fogyasztók is profitálhatnak. A magazin éves elôfizetési díja Kanadában

és az USA-ban is 45 dollár (kb. 12 ezer forint), világszerte pedig 75 dollárba (18 ezer forint) kerül.

Egy kis Ázsia Japánban annak ellenére jelennek meg a legmagasabb színvonalú kenderszaklapok, rendeznek évente trade-show-kat és kiállításokat, hogy nemzetközi szinten a szigetország a tiltó drogpolitika szószólója és az USA után az egyik legnagyobb pénzügyi támogatója. Ám míg az afganisztáni mákföldek és a mexikói kenderültetvények akár katonai erôvel történô felszámolásának és a kendermag-kereskedelem világméretû betiltásának szükségességét hirdeti, addig határain belül nem vív háborút saját polgárai ellen. A japán lapok formai és kiviteli minôsége olyan, amilyet itthon semmilyen területen nem láthatunk, még a legtöbb bevételt beszedô férfimagazinoktól sem.

A különleges papírminôség náluk odáig fajul, hogy pár év és mozgóképek jelennek meg a magazinok lapjain. Dizájn és grafika terén a hirdetésekre költenek a legtöbbet, még az ismert európai cégek is a megszokottól teljesen eltérô egye-

di arculattal és kreatív ötletekkel képviseltetik magukat ezen a piacon. Igaz, a térség országai közül Japán és Dél-Korea mellett nemigen rúg labdába senki, tekintve, hogy a többi ország gyakorlatilag nem demokrácia, mivel nem létezik szabad és független sajtó. E két országban egyébként, fôleg európai szemmel nézve, a nyomtatott tematikus magazi-

nok – már ami még van egyáltalán – inkább hasonlítanak egy képregényre, mint újságra. Kicsit olyan érzés, mintha a rajzfilmek világa elevenedne meg a hasábokon. Persze az amerikai média hatása nagyon erôs, de a helyi vizuális kultúra hagyományai – például a rengeteg éles szín, már-már giccsbe hajló használata –, a helyi képi világ sajátosságai nagyon is láthatóan átszövik azt.

Nem szóltunk, bár korábban ígértük, a dél- és közép-amerikai kontinens spanyol nyelvû kiadványairól, pedig nagyon impozánsak és hihetetlenül érdekesek, ámde akkora a választék, hogy inkább bele sem kezdünk. Csak a méretkülönbségek érzékeltetése céljából egy adat: az eredetileg spanyolországi gyökerû Cañamo magazin helyi mutációja a Chile Cañamo, a lap Facebook-csoportjának 140 000 tagja van, és ez csak egy lap, és csak egy ország a sok közül, ráadásul nem is a legnépesebb, leggazdagabb vagy a legnagyobb. Sajnos nem fért ebbe a két részbe az online kendermédia sem, hiszen minimum egy külön kétrészes cikket érdemelne, talán elkészül valamikor.

SB-LG

e b o l g + a n n ca A GURU MEGMONDJA Jorge Cervantes Bécsben A világhírű termesztőspecialista Jorge Cervantes nem először járt Bécsben, de első alkalommal vette tüzetesen szemügyre az osztrák growshopokat. Ausztriai látogatása jó alkalmat kínált arra, hogy exkluzív interjú keretében sok mindenről, így az osztrák growszakma helyzetéről, az őszi bécsi kenderszakvásárról és új könyvéről is szót ejtsünk.

Alexander Broukal: Üdvözlünk Ausztriában, Jorge, ezúttal mi vezetett ide?

Jorge Cervantes: Igazából három különbözô oka is van annak, hogy most itt vagyok. Az új könyvsorozatomhoz gyûjtöttem anyagot, amikor feltûnt, hogy a még csak növekedési szakaszban lévô kendernövények kereskedelme a hatályos törvények szerint legális Ausztriában. Ez a tény kíváncsivá tett, és újabb kutakodásra ösztönöz.

AB: Akkor biztos egy-két klóngyárba is belefutottál.

JC: Valóban, rátaláltam a Flowery Field vállalkozásra, akikrôl egy rövid dokumentumfilmet is készítettem, melyet hamarosan közzéteszek a honlapomon (www.jorgecervantes.tv).

AB: Milyen benyomást tettek rád a srácok?

JC: Hihetetlen volt az egész. Még sosem találkoztam ilyen méretû termesztéssel, ami kifejezetten a palánták nevelésére helyezte volna a hangsúlyt. Ez egy igazán profi vállalkozás, és az ott kínált növények minôsége egyedülálló.

AB: Valóban igazak a hírek, miszerint idén visszatérsz még Bécsbe, és találkozhatunk veled az őszi Cultiva kiállításon is?

JC: Igen, ez volt a másik ok, amiért most Bécsbe jöttem. Nagyon örülök, hogy részt vehetek a világ egyik legszebb kendervásárán, ennek részleteit most tárgyaltuk meg a szervezôkkel.

38

AB: Ezek szerint nemcsak ellátogatsz a rendezvényre, hanem aktívan részt is veszel az eseményen?

JC: Igen, aktívan részt fogok venni a vásár programjaiban. Nemrég állapodtunk meg a részletekrôl Harry Schuberttel, aki a vásár fô szervezôje és a Bushdoctor growshop tulajdonosa. Úgy tervezzük, hogy egy külön kis standot rendezek be, ahol a vásár nagyszámú közönsége személyesen találkozhat velem, és természetesen kérdezhet engem. Számomra kevés élvezetesebb dolog van, mint egy hosszú hétvégét eltölteni a csodálatos Bécsben, és beszélgetni hasonló érdeklôdésû emberekkel.

AB: Ahol természetesen mi is ott leszünk. És mi a harmadik oka bécsi látogatásodnak?

JC: Korábbi adatgyûjtésem során úgy értesültem, hogy izgalmas dolgok történnek az ausztriai growpiacon, és fel kívántam deríteni az osztrák growshophelyzetet. Európa-szerte beszélik, hogy a Bécs melletti Brunn Am Gebirge ipari parkja lett a térség legnagyobb szakmai és kereskedelmi bázisa, ahol három hatalmas raktáráruház is található.

AB: (nevet) Tényleg? Mindenesetre jó hallani, hogy az osztrák growshopok életének alakulását Európa-szerte érdeklődéssel figyelik.

JC: Valóban meggyôzô, amikor az ember olyan megashopokat lát, mint a Grow City. Másrészt nemcsak Bécsben találtam ilyen nagy volumenû üzletet.

Tegnap jártam Linzben, ahol az újonnan nyílt 600 négyzetméternyi eladóterülettel büszkélkedô „Schall & Rauch” growshopot tekintettem meg. Ezeket a shopokat egyrészt nagyon profiszinten üzemeltetik, másrészt ha az ember körülnéz Európa többi részén, erre a sajátos vásárlási kultúrára máshol nem talál példát.

AB: Ezek szerint sokat utazol Európában? Apropó Jorge, most hol laksz éppen?

JC: Mostanában úgy néz ki a felállás, hogy április végéig Barcelonában élek, május és október között pedig a napfényes Kaliforniában.

AB: Kaliforniában egyébként rendelkezel engedéllyel, hogy marihuánát termessz?

JC: Persze, manapság már szinte minden lakos rendelkezik ilyen engedéllyel, akinek szüksége van a marihuánára. Nyilvánvalóan nem olyan giganövényekkel foglalkozom, mint a könyveimben, kizárólag saját használatra termesztek.

AB: Oka van annak, hogy a telet Európában töltöd?

JC: Ez az amerikai politikai helyzettel függ inkább össze. A 2001-es terrorcselekmények után a politikai helyzet nem jó irányban változott, és ezért Európában jobban érzem magam. Egyébként szintén politikai okokból fiatalkoromban már éltem Spanyolországban, még Franco idején költöztem át, és Valenciában folytattam a tanulmányaimat.

AB: Akkor időközben Spanyolország a második otthonod is lett?

JC: Igen, gyakorlatilag már több idôt töltök Spanyolországban, mint Amerikában.

AB: Mik a jövőbeni terveid? Dolgozol már az új könyveden?

JC: Igen, éppen egy könyvsorozaton dolgozom, amelyekben, mint az új kötetemben is, a termesztés legfontosabb részterületeivel kívánok foglalkozni.

AB: Hány kötetből álló sorozatról beszélünk?

JC: Elôreláthatólag hét. Lesz egy-egy rész például kifejezetten a hidroponikus rendszerekrôl és termesztésrôl éppúgy, mint a klónozásról. Egyelôre azonban nem szeretnék többet elárulni, hiszen lehet,

hogy idôközben még más is eszembe jut, és talán még változik az elképzelés.

AB: Egy új Jorge-DVD megjelenéséről is hallottunk.

JC: Két hónapja kapható a „The Green Giants of California (Kb. Kalifornia zöld monstrumai – A Szerk.) címû lemez az Amazonon. Ezen bemutatok néhány kaliforniai óriásfarmot, és elmagyarázom a hasonló növények felneveléséhez szükséges technikákat.

AB: Azt vettük észre, hogy nemcsak megvenni lehet a lemezt, hanem kölcsönözni is az Amazon weboldalán.

JC: Jó megfigyelôk vagytok, valóban, 1,99 dollárért egy egész hétre kikölcsönözhetô, ezalatt annyiszor nézhetô meg, ahányszor csak szükséges.

AB: Minket itt a szerkesztőségében lenyűgözött a jorgecervantes.tv weboldal.

JC: Köszönöm az elismerést, a sajtó véleménye fontos, de számomra a teljes siker az, hogy a termesztôk szeretik a honlapomat. Meg tudják nézni a videókat, érdekes cikkeket olvashatnak, és saját fotókat is feltölthetnek. Idén felfrissítjük az oldal arculatát, és év közben néhány újabb meglepetéssel is szolgálunk majd.

AB: Jorge, köszönjük a beszélgetést, és előre örülünk a viszontlátásnak az idei Cultiván.

JC: Én is köszönöm nektek, élmény volt veletek társalogni. Találkozunk a Cultiván.

Alexander Broukal forrás: Medijuana Magazin

CK 2012/3. június

39

DIVATOK ÉS TÉVEDÉSEK Újabban nagyon sok növény él szekrényekben, mesterséges fény alatt. A hidroponikus technológiák alkalmazása a gardróbokban még ennél is újszerűbb fejlemény. Ráadásul a tevékenységet gyakran minden előzetes ismeret és tudás hiányában, fiatal termesztők gyakorolják, nem az üvegházak avatott szakértői. Ennek eredményeképp számtalan divat és tévhit él a beltéri kertészek világában, amelyek mélyen gyökeret vertek az elmék talajában, és gyakran internetes fórumokról is visszaköszönnek. Valójában viszont nagyon korlátozott mennyiségű a megfelelő tudás.

A hidropónikáról szóló szakirodalom remekei elôzetes kémiai és növényélettani ismeretek nélkül nehézkes olvasmányok.

Az otthoni termesztés témájában született legújabb kiadványok többnyire tartalmazzák a termesztôközeg, a világítás és a szellôztetô rendszer kiválasztását, és néhányuk valóban alapos, tényszerû tájékoztatást nyújt. Ezekben a hidropónika praktikái csak rövid fejezeteket kapnak, és hely hiányában nem nyújtanak betekintést a fontos részletekbe. Az internetes fórumokban pedig már csak azért se bízzunk, mert számos gyártó a saját termékeinek felfuttatására használja, így saját árucikkeirôl zeng ódákat. Más oldalakon jóhiszemû termesztôk hibás konklúzióit találja az ember, melyeket egyedi esetekbôl, megismételt kísérlet nélkül vontak le, hogy aztán követendô példaként egymás között terjesszék. A nem megfelelôen alkalmazott termékek sajnos a kedvezô hatások helyett károsodásokhoz vezethetnek. A következôkben ezekbôl mutatok be néhányat.

Hidrogénperoxid (H2O2) Sok gyártó a H2O2-t egyfajta csodaszerként értékesíti, ami egyszerre növeli a tápoldat oxigéntartalmát, és végez a kórokozókkal is. Ezt rendszerint antropomorf képekkel tálalják, ahol az oxigénion keresi a rosszfiút. Természetesen emögött van némi igazság, de ez a szemléltetés meglehetôsen félrevezetô.

Az igaz, hogy a H2O2 vízben feloldva gyorsan elveszíti egy oxigénatomját, amibôl szabadgyök keletkezik. A szabadgyökök extrém mértékben reakcióképes oxigénionok. Elektromos töltéssel rendelkeznek, és könnyen hozzácsatolják magukat bármilyen ellenkezô

40

töltéssel rendelkezô részecskéhez. A „kapcsolódás” ebben az esetben „oxidációt”, vagyis „gyilkosságot” jelent. Ugyanezzel a folyamattal lesz a vasból rozsda.

Minden mikroorganizmus, ahogyan minden élô sejt is, elektromos aktivitással rendelkezik, így hajlamos a szabad oxigénion vonzására, majd a meghalásra! A szabadgyöknek nincs szelekciós mechanizmusa a rosszfiúk kiszûrésére. Válogatás nélkül oxidálja a spórákat és kórA paradicsom egészséges gyökérzete

okozókat, de a gyökérsejteket is. Úgyhogy miközben megtisztítja a tápoldatot, gyengíti a növényt. Valójában az a mennyiség, amely még nem öli meg a növényt, annyira csekély, hogy nem elegendô ahhoz, hogy teljesen megtisztítsa a tápoldatot a kártevôktôl. Igaz, csökkenni fog a mennyiségük, de hamarosan nagyobb számban térnek vissza, hogy megtámadják a legyengült növényt. Az az alapelv, miszerint gyengítsük tovább a

növényt, miközben már megtámadták a károkozók, nekem nem tûnik a legbriliánsabb elképzelésnek.

Az extra oxigénigény is hatalmas túlzás. Fontos felismerni, hogy az oxigénnek ez az ionos formája nem az, amit a növény hasznosítani tud. A növény O2-t vesz fel, a levegôben található, gáz halmazállapotú oxigént, amely két oxigénatomból áll.

Mi történik az oxigénionnal, amikor kiengedik? Mivel nagyon könnyen reagál, nem számíthat hosszú életre vagy nagy utazásra. Jó eséllyel hamar belefut valamibe, amire rácsatlakozhat. Ezután kicsapódik az oldatból azzal a „valamivel”.

Még egyszer, ez lehet sejt, spóra, de akár egy fémion is, például vas. Ha ezen ionok valamelyike, nyilván kis részben, oxigénné tud válni, akkor egyszerûen kikerül az oldatból, de legalábbis a nagyobb részébôl. Az ok egyértelmû: adott egy maximális oldott oxigénmennyiség, ami a vízben lehet. Ez a maximum leginkább a hômérséklet függvénye. Ha a víz eléri ezt az oxigéntelítettségi maximumot, a többi jelen levô oxigén egyszerûen buborék formájában távozik a levegôbe. Szóval egy perc töredéke alatt eltûnik az oxigén, ami nem elég idô ahhoz, hogy bármilyen pozitív változást okozzon az oldatban.

Ne érts félre, a hidrogénperoxid nagyon jó cucc. Semmi sem hatékonyabb a kórokozók eltávolítására. Nagyon is ajánlom a H2O2 használatát, fôleg ha a korábbi palántáknak gyökérproblémái voltak. Az erôsen savas oldat vagy a H2O2 használata a felhalmozódott sók feloldására, hogy eltávolítsuk a palánták közötti károkozókat, rutinná kéne, hogy váljon.

Csak attól az ötlettôl áll fel a szôr a hátamon, hogy ezt a termesztôrendszerben használjuk!

CO2-tabletták Kétségkívül a növények környezetéhez hozzáadott szén-dioxid (CO2) fokozni fogja a növekedést, az egészségét és a termés mennyiségét is. Kis termesztôi térben ezt nem könnyû megoldani: a fényforrásokból áradó hô folyamatos légfrissítést követel, ami miatt kevésbé praktikus a CO2 használata.

A CO2-tabletták jó célt szolgálnak, mivel a termesztôközegben rövid idô alatt nagy mennyiségû CO2-t szabadítanak fel. Így a ventilációt le lehet állítani egy rövid idôre, csak amíg a CO2 felszívódik, és a magasabb hatásfok elérése érdeké-

42

Hegyi Árnika gyökérzete hidroponikus rendszerben

ben a mûvelet párszor megismételhetô.

Ugyanakkor csúnya hiba a CO2-tablettát a tápanyagtartályba tenni. Külön vödörben kell feloldani, aminek nincs kapcsolata a termesztôrendszerrel. Egész egyszerûen nem akarhatod, hogy CO2 kerüljön a gyökérzetbe! A CO2 a növény metabolizmusának a mellékterméke, ami a gyökérzetbôl távozik a tápoldatba, a növény által kilökött egyéb molekulák társaságában. Ezek „szennyezik” a tápoldatot. Egy jól tervezett hidroponikus rendszer két okból is jól mûködik: oxigénnel látja el a tápoldatot, és segíti a gázok elvezetését az oldatból.

A CO2-tabletta teljesen kontraproduktív a gyökérzetben.

Nagyon is jó ötlet használni, de nem lehet megspórolni a fáradságot egy külön tároló alkalmazására.

A másik jó megoldás a CO2-t lassan kiengedô rendszer, ami folyamatosan enyhén emeli a CO2-szintet egy alapvetô kémiai reakció során. Ez is egy praktikus út. Könnyen megvalósítható, hatékony és nem szennyezi a tápoldatot. Megfelelôen alkalmazva mindkét módszer némi pénzt takarít meg, bár egy CO2-generátor nem olcsó mulatság.

Enzimek A legtöbb ember nincs tisztában az enzimek és a baktériumok közötti kapcsolattal. Valójában a különbség elég nagy: míg a baktériumok élôk, addig az enzimeket a baktériumok képezik a metabolizmusuk során. Ôk a baktériumok fegyverei. Dolguk, hogy lebontsák a holt anyagot egyszerû elemekké, ezzel segítve a baktérium anyagcseréjét. Az enzimek rövid életûek, de a baktérium folyamatosan

Készült a

újratermeli ôket. Ezért ha egy terménybe baktériumot juttatsz, az olyan, mintha milliónyi enzimgyárat telepítenél, melyek a teljes fejlôdési szakaszban mûködni fognak. Jól kialakítva ez nyilvánvalóan hatékonyabb, mint az enzimek bejuttatása, mely csak korlátozott ideig mûködhet.

Az enzimek megfelelôen használva nagyon hatásosak a palánták között, amikor meg kell tisztítanod a szubsztrátumot az elôzô termények maradványaitól, és gyors, erôteljes hatást szeretnél. Ebben az esetben az enzimeknek nincs párjuk! Más esetekben használj baktériumot, vagy gombát (ôk is enzimgyárak!). Erre a célra tipikusan a Trichoderma harzianum baktériumot szokás alkalmazni, ami kifejezetten hatékony és gazdaságos.

Az elôzôekben több példát hoztam arra, hogyan képesek a nem megfelelôen használt, egyébként hasznos termékek károkat okozni. Sok kertész hajlamos megvenni az összes terméket azt remélve, hogy így sikeresebbé teszi a termesztést.

Valójában ez gyakran épp ellenkezôleg sül el. Bármilyen furcsán is hangzik, nagyon sokan azon buknak el, hogy túl sokat tesznek. Érdemesebb a legalapvetôbb dolgokra koncentrálni: hidroponikus rendszer, növény, tápanyag és egy pHkorrektor. Tényleg csak ennyire van szükség. Innentôl elkezdôdhet a kísérletezés a piacon fellelhetô számtalan termékkel, de csak azután, hogy megtanultad hatékonyan alkalmazni ôket! További információkért vedd fel a kapcsolatot velünk: tech@eurohydro.com.

William Texier társigazgató – GHE

szakmai támogatásával

ásó+kapa „TEGYE NAPOSABB HELYRE” Kertészek új generációja Magyarországon Egyre gyakrabban találkozni manapság itthon is a growshop kifejezéssel, ám sokaknak még mindig nem világos, mit is takar az elnevezés. Eközben néhány száz kilométerre, egy Bécs közeli ipari parkban a speciális igényű növények beltéri termesztésének legmagasabb színvonalú és ipari méretű európai központja működik. Molnár Istvánt, a jelenleg legnagyobb ilyen magyar szaküzlet, a Babylon tulajdonosát a hazai lehetőségekről és a nemzetközi trendekről is kérdeztük.

Cannabis Kultusz: Jó pár éve ismerkedünk Magyarországon azzal a kifejezéssel, hogy growshop. Mit jelent ez a besorolás pontosan, és honnan származik az elnevezés?

Molnár István: Szó szerint nem érdemes fordítgatni, de tartalmilag növénytermesztési szaküzletet jelent. Pár éve kezdôdött el egy kertészeti és növénytermesztési hullám, köszönhetôen például a különbözô tévésorozatoknak mint a River Cottage, a Dig in és a Green Team. Az elmúlt évben Budapesten is megjelent a városi kertészkedés mint hobbi. Ma már több kerületben is van erre lehetôség. Az otthoni kertészkedés öszszefügg a tudatosabb fogyasztói szokásokkal is. A fogyasztásra szánt növényeit jó minôségû tápokkal, eszközökkel gondozva, saját maga által szabályozott és ellenôrzött körülmények között termesztheti meg, akinek erre igénye van.

A growshop mint kifejezés Nyugaton már nagyon régóta ismert. Gyakorlatilag olyan szaküzletek, ahol növénytermesztési eszközöket lehet beszerezni. Elsôsorban olyan termesztési technológiákhoz szükséges eszközökrôl van szó, mint hidroponikus, aeroponikus (víz-és levegôkultúrás) eszközök, HIDégôk (amik helyettesítik a napfényt) vagy a termesztôsátrak, melyek lehetôvé teszik az izolált termesztési körülmények kialakítását például növénynemesítés céljából.

Olyan ez kicsit, mint a kedvenc háziállat, csak épp növény.

CK: Mi volt az elsődleges oka, és hol indult el ez a folyamat?

MI: A modern kori, Európában és Amerikában látható folyamat a városiasodással és az élelmiszer-termelés iparosításával függ össze, ami sokaknak nem tet-

44

szik. Nem hajlandók bármit megenni, amit eléjük tesznek, és bár városban élnek, ezért nincs földjük, de még kertjük vagy erkélyük se, a techológia lehetôséget ad számukra, hogy maguknak termesszenek élelmiszernövényeket. Nem véletlen, hogy az iparág legdinamikusabb piaca jelenleg Japán, Szingapúr, Manila és persze Hongkong.

A kontrollált környezetben való termesztés azonban a római idôkig nyúlik vissza. Már akkora mai üvegházakhoz hasonló létesítményekben termesztették a friss zöldségeket a császári udvar számára. Ezt követôen az elsô feljegyzett üvegházat a 13. században hozták létre Olaszországban. A beltéri növénytermesztés egyik speciális ága, a hidrokultúrás

rendszer nagyon modern találmánynak tûnhet, pedig a módszer több évszázados. Már az egyiptomiak is foglalkoztak a témával, az elsô könyv, amely növények talaj nélküli nevelésével foglalkozott, az 1627-ben megjelent Sylva Sylvarum. Az így megtermesztett növények elsô modern kereskedelmi alkalmazása viszont a PanAm légitársasághoz köthetô. Még az elôtt, hogy a sugárhajtású gépek képesek lettek volna megállás nélkül átrepülni a Csendes-óceánt, a légitársaságoknak tranzitállomásokat kellett fenntartaniuk, hogy feltöltsék a gépek üzemanyagtartályait. Ilyen volt a PanAm számára a Wake-sziget, ahol a cég megbízásából hidrokultúrás növényeket kezdtek termeszteni, hogy az utasokat el tudják lát-

ni friss zöldséggel. A növénytermesztés e technológiája sok potenciált rejteget még magában, talán egyszer a Holdon is lesznek ilyen kolóniák. Összefoglalva tehát a természeti környezet hatásaitól való függetlenség, a kontrollált termesztés igénye a legfôbb oka a beltéri növénytermesztés bármilyen formájának.

CK: Itthon csak az elmúlt években kezdett kibontakozni ez az üzletág, de nyilván vannak előzményei külföldön.

MI: Magyarországon is már több éve létezik, mostanában inkább gyorsabban és látványosabban fejlôdik. Sajnos nagy a lemaradásunk a Nyugathoz képest. A piac fejlôdéséhez szükség van tudatos vásárlókra is, akik azért egyre többen vannak jelen. Eddig fôleg kisebb boltokban lehetett megvásárolni ezeket az eszközöket, jelenleg 10-15 bolt van az országban.

Ezekben, tisztelet a kivételnek, azt tapasztalom, hogy a kínálat és a színvonal sok esetben alulmarad akár Csehországhoz vagy Szlovákiához, hát még Ausztriához képest. A vásárlók persze egyre tapasztaltabbak, és az igényeik egyre nagyobbak, amivel lépést kell tartani. A kis boltok ideje szépen lassan lejár, csakúgy, mint az élelmiszer-kereskedelmi szektorban. Nagyobb árukészlet, szaktudás, jó megközelíthetôség, kulturált környezet és persze jó ár kell. A nyugati határtól nem kell sokat autózni, hogy magas színvonalú, több ezer négyzetméteres raktáráruházakat találjunk. Ez eddig sajnos hiányzott itthonról.

CK: Nem az első, de jelenleg a legnagyobb growshop a Babylon. Milyen személyes indíttatás, és milyen szakmai múlt áll az alapítók mögött?

MI: Reméljük, hogy nemcsak jelenleg, hanem jó ideig a legnagyobb lesz a Babylon. Ha csak a számokat nézzük, akkor 250 négyzetméter és több mint ezer termék várja a vásárlókat. Személy szerint növényorvos vagyok, ami azt is jelenti, hogy maga a növénytermesztés régóta része az életemnek. Az elsô growshoplátogatásom óta álmom egy nyugat-európai színvonalú bolt Magyarországon.

Az alapításon túl vagyunk, de azt gondolom, messze van még az európai szint.

Itthon mások a lehetôségek, a társadalmi, gazdasági környezet, ami nagyon nehezíti a dolgot. Egy egész kis csapat dolgozik a sikeréért, többen közülük diplomások, és mindannyian elkötelezettek a növénytermesztés mint hobbi és a közös cél érdekében. Bízunk benne, hogy a Babylon

mérföldkô lehet a hazai piacon, ahol a kínálat, a márkabôség, a versenyképes árak és a szaktudás egy helyen megtalálhatók.

CK: Egy growshop jellemzően milyen termékkínálattal rendelkezik? Mi kell a beltéri növénytermesztéshez?

MI: A beltéri növénytermesztés lényege, hogy egy teljesen kontrollált környezetet hozunk létre. Hosszú lenne felsorolni az összes termékcsoportot, ezért szorítkozzunk csak a legfontosabbakra. Kellenek megfelelô tápanyagok, hogy a növények minden igényét kielégítsük. Sok-sok márka és minôség létezik, ami legújabbként érkezett az országba, a BioNova, immár 20 éve vannak a világpiacon, rengeteg tapasztalattal, nekik mi vagyunk a kizárólagos disztribútorai az országban.

Szükség van termesztôközegre, hiszen a földeken kívül – melyek lehetnek akár elôre trágyázottak – egyéb szubsztrátumok is léteznek, mint a kókusz, a vermikulit, nem is beszélve a hidro- és aerokultúrákról, ahol a termôközeg helyett, tartóközegrôl beszélünk. A lámpák a természetes napfényt szimulálják a növénynek a növekedési és a virágzási szakaszban. Gyakorlatilag a föld alatt is lehetne növényeket termeszteni kiváló minôségben, ha van energia és lámpa. Mivel izolált környezetrôl beszélünk, friss levegô is kell a növényeknek, hiszen ahogy mi, ôk is elhasználják azt, ráadásul a mesterséges fény hôt termel, amit el kell vezetni a növényektôl.

A sok technikai dolog mellett azonban nagyon fontos és szükséges a beltéri növénytermesztéshez a tapasztalat. Ne várja senki, hogy a siker könnyen jön. Sok tanulás és sok munka az ára a szép virágzatnak és a jó termésnek.

CK: Mennyiben különbözik akkor egy growshop az Oázistól vagy az OBI kertészeti részlegétől?

MI: Sokban nem, talán a minôségben.

A hétvégi kertészeknek megfelelô lehet egy kertészeti áruház, de a mi vásárlóink mûvészi módon nevelik a növényeiket.

Ennek köszönhetôen a kínálatunk sokkal specifikusabb. Nálunk nem merül ki a szaktudás a muskátlitápoknál és a „tegye naposabb helyre” szövegnél. A vásárlóink gyakran a körülményekre nagyon kényes egzotikus, trópusi növényeket termesztenek, nemritkán maguk is szakértôk. Szóval, akad némi különbség egy 10 éves kisfiú 5 guppival és 2 vitorláshallal felszerelt gyerekszobai akváriuma és egy egzotikus korallokkal, trópusi halakkal megál-

modott pár ezer literes tengeri akvárium között.

CK: Mit termesztenek beltéren jellemzően, és miért?

MI: Szinte bármit termeszthetünk beltéren, de elsôsorban olyan növényeket érdemes, melyeknek itthon nem megfelelô az éghajlat, vagy más okból szükséges az izoláció. Ilyen értékes, egzotikus növények például egyes orchideafajok, vagy akár gyógynövények, melyek kültéri termesztése nem lehetséges. Vagy épp nem engedélyezett például, mert túl szapora, könnyen elburjánzik, és megfojtja a környezetében élô más fajokat, így csökkenti a biodiverzitást. Jellemzôen beltéren termeszthetôk még a kis helyigényû növények, mint a bonsaiok, különbözô levélzöldségek és fûszernövények, mint a bazsalikom, kakukkfû, oregánó stb. De hidrokultúrával akár kiváló minôségû bioparadicsomot is tudunk termeszteni a lakásban, tél közepén. Az okok között a leggyakoribb, hogy sok embernek még erkélye sincs, de szeretne kertészkedni.

Ugyan miért fosztanánk meg ôket ettôl az élménytôl?

CK: Első kézből kell tudnod, hogy tényleg békésebb, nyugodtabb emberek, akik kertészkednek, vagy ez csak urbánus legenda, amit az egykori természetközelibb élet nosztalgiája táplál?

MI: Magamból kiindulva nem feltétlen azok, de a rövid találkozások alkalmával nehéz lenne ezt megállapítani. Azt azért nem hiszem, hogy otthon idegesen fenyegetik, esetleg verik a növényeiket a jobb termés érdekében. (x)

CK 2012/3. június

45

e b o l g + a n n ca ÍRÁSTUDÓK TUDATA Bódulat és irodalom az antikvitástól a 20. századig Számos történet forog közszájon ismert írókról, költőkről, akik aktívan éltek különböző tudatmódosító szerekkel. Ady Endréről például feljegyezték, hogy naponta hatvan-hetven szál cigarettát szívott, három liter bort ivott, és csak veronál segítségével tudott aludni. A művészek érzékenységük és kielégíthetetlen kíváncsiságuk folytán mindig is a hétköznapi tapasztalástól eltérő élményekre vágytak, más, mélyebb dimenziókba akartak utazni, amihez sokszor, sokféle anyagot hívtak segítségül.

Természetesen nem mindegy, hogy a tudatmódosító szerrel élô ember miként éli meg az utazást. Volt olyan író, például Krúdy Gyula, aki számára egy nô combja vagy egy jól elkészített ebéd is biztosította ezt, hiszen nem feltétlenül az anyag természete okozza a bódulatot, hanem az elme állapota. Ezért is lehetséges, hogy a vélhetôen mindenki számára ismerôs másnaposságot a szenzibilis költôk egyfajta halálélményként tapasztalták meg.

Az egyik elsô emlék a világirodalomban, mely tudatmódosításról szól, Platón Lakoma c. dialógusa, melyen a zömében aznapos, illetve másnapos résztvevôk a szerelem természetérôl beszélgetnek, miközben a sárga földig leisszák magukat. Egyedül Platón mestere és hôse, Szókratész marad józan, pedig ô is iszik. François Villon, a középkor rock and roll hôse nemcsak mûveivel, de legendásan züllött élettörténetével is beírta nevét az irodalomtörténetbe. Léhán élt, szerette a nôket és a bort. Nôügy miatt keveredett összetûzésbe egy pappal, akit megölt, bár feltehetôen önvédelembôl. Életmûvének szellemi örököse François Rabelais a Gargantua és Pantagruel c. regény szerzôje. Mûvében éles gúnnyal ostorozta az álszenteskedést, a szellemi korlátoltságot, a tudományos nagyképûséget és a világi hatalom visszaéléseit. A Gargantua név, mint a regénybôl megtudhatjuk, annyit tesz: „mindenki szomjas”. Hôsünk hosszú útján bármerre is jár, az emberek mindenhol isznak, sôt vedelnek, miközben szarnak, finganak és basznak, ráadásul mérhetetlenül ostobák is. Hogy nem tévedett, és valóban jellemzô volt a középkor emberére a mértéktelen vedelés, annak bizonyítéka Dante Isteni színjátékában a Pokolnak az a bugyra, melyben a mértéktelen étkezôk és italozók szenvednek. Jég, hó és mocskos víz folyik rájuk, melyben rohadnak, míg a háromfejû Cerberus karmolja, falja a lelküket. Sajnos Rabelais személyes életérôl vagy kedvenc szereirôl keveset tudunk, de feltehetôen szókimondó és nyers regényében megírt tapasztalatait saját életébôl merítette.

48

Minden bizonnyal a magyar irodalom elsô jelentôs költôje, Balassi Bálint sem vetette meg a bort, erre bizonyság a Borivóknak való c. bordala, melyben a Pünkösdöt köszönti. De az biztos, hogy az adrenalint igazán kedvelte a végvári vitéz, hisz számos ütközetben vett részt, sôt halálát is egy mindkét lábát szétroncsoló ágyúgolyó okozta. Késôi utódja, Csokonai Vitéz Mihály követte ôt nemcsak költészetben, hanem alkoholfogyasztásban is. Ha jó társaságba keveredett, a sárga földig itta magát, ahogy ezt Szerelemdal a csikóbôrös kulacshoz c. bordalából bárki megtudhatja.

A felvilágosodás hírhedt francia írója, Donatien Alphonse François de Sade, azaz Sade márki más bódulatot keresett. A szexuális szabadság-szabadosság úttörôje volt. Regényeinek világa erkölcsnélküli, kegyetlen és félelmetes. Már fiatalon hódolt a szebbik nemnek, és miután apja akaratának engedelmeskedve kényszerházasságot kötött, titkos lakást tartott fenn, ahol szexuális szenvedélyeinek áldozott, prostituáltakat korbácsolt, sôt egy orgia alkalmával spanyol legyet kevert az ételbe, ezzel akarván fokozni vendégei szexuális étvágyát. A keverék miatt sokan megbetegedtek. Sade-ot pedig mérgezés és szodómia vádjával elítélték. Magatartása felháborodást keltett a kor emberének szemében. Börtönbe került, majd késôbb elmegyógyintézetbe. Fogsága idején írni kezdett, az intézetben pedig viszonyt folytatott orvosaival, ápolóival és betegtársaival. Bolondja volt a szexuális élvezeteknek, filozófiája szerint a természet, az ösztön az elsôdleges, mindenféle más emberi érzések fölött, különösen a szerelem fölött. Az állat és az ember közti különbséget abban látta, hogy az állatok párzása csupán szexualitás, míg az emberek képesek az erotikára, azaz nemcsak fajfenntartó cselekedetre, hanem élvezetre is.

Mind az antik világban, mind a középkorban fontos szerepe volt az alkohol okozta mámornak, ám a bódulat keresése mégiscsak a romantika korától lett igazán jellemzô a mûvészekre. A 19. századtól a költôk, írók a nemzet szellemi vezetôinek, prófétáinak vagy épp az új kor papjainak, egy másik világ és valóság közvetítôinek, médiumnak tartották magukat. Ekkor már nem tekintették bolondnak a parkban egyedül sétáló dúlt tekintetû, kócos, magában beszélô Beethovent, hanem zsenije részének és következményének tartották különös, formabontó viselkedését.

Mindez megfelelô körülményeket biztosított ahhoz, hogy az írók, költôk új tapasztalatok után nézzenek, melyekhez a legkézenfekvôbb úton, különféle szerek segítségével juthattak el.

A leghíresebb az elsôk közül Thomas De Quincey angol esszéista, aki fômûvében, az Egy angol ópiumevô vallomásai c. kötetében leírta, hogyan szabadulnak fel, majd torzulnak lidércessé a „paradicsomi” látomások az ópium hatására. Gazdag manchesteri kereskedôcsalád sarja volt, kiváló iskolákba járt, amíg járt, mivel egy idô után megunta az ott uralkodó pedáns rendet, és Londonba szökött, ahol barátoknál könyöradományokból élt, majd az utcán kol-

dult és éhezett. Késôbb megpróbálta rendezni életét, beiratkozott az Oxfordi Egyetemre, és tanulni kezdett, ám egy esôs, ködös délután betért egy patikába, hogy fogfájása enyhítésére ópiumot vásároljon. Soha többé nem hagyta abba a fogyasztását. Igazi ínyence lett a drognak: szertartás volt számára minden alkalom, és megadta a módját. Könyvében részletezi, hogy mikor hogy, mikor és mennyit ajánlatos enni. Mesél a bódulat élvezetérôl, de nem titkolja a megvonással, hiánynyal együtt járó szenvedést sem.

Az elsô nevezetes hasisevôklub Párizsban, a Pimodan-palotában nyitotta meg kapuit, persze csak a kiválasztottak elôtt. Olyan közismert vendégei voltak, mint Baudlaire, Balzac, Victor Hugo, a fiatal Dumas, Delacroix és sokan mások. Charles Baudlaire akkor vált a hasis rabjává, amikor verseiért „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” címén perbe fogta az ügyészség, és a könyv megcsonkítására kényszerítette.

Ennek az idôszaknak az összefoglalása a Mesterséges

CK 2012/3. június

49

e b o l g + a n n ca

mennyországok c. kötete. Így ír élményeirôl: „Azon kívül ez a remény egyfajta ördögi kör: tegyük fel egy pillanatra, hogy a hasis tehetséget ad, vagy legalábbis megnöveli azt. Ám elfelejtik, hogy a hasis természeténél fogva csökkenti az akaratot, és így azt nyújtva az egyik oldalon, amit a másikon elvesz, vagyis képzelôerôt ad anélkül, hogy annak a hasznát lehetne venni.” Persze ne felejtsük el, hogy ez idô alatt írja újra verseskötetét, melynek 1861-ben jelenik meg bôvített második kiadása, és a fiatal költôk és irodalmárok mûvészi mintája lett, Baudlaire nevét pedig halhatatlanná tette.

Kortársa, a norvég Henrik Ibsen ugyan ópiummal és hasissal nem élt, de rajongott a kiváló ételekért és italokért, sôt gyakran nézett a pohár fenekére, és ha ivott, egyik életrajzírója szerint „a szesz nemcsak a nyelvét oldotta meg, de lángra lobbantotta a haragját is”. Több történet is beszámol arról, hogy az iszákos drámaíró különféle banketteken és fogadásokon másokat sértegetett vagy botrányt rendezett. Részegessége mellett igazi ínyenc is volt. Kedvelte a viking konyhát. Mikor Drezdában élt, Norvégiából hozatott magának vörös álsügért és norvég túrót. Élete vége felé mindennap ellátogatott a közeli kávéházba, ahol az aktuális napilapot böngészve sorjában fogyasztotta a söröket és konyakokat.

A 19. század második felének legnépszerûbb tudatmódosító szere az abszint, vagy ahogy Oscar Wilde – aki maga is gyakori fogyasztója volt – nevezte, a zöld tündér lett. A fehérüröm helyett ma már feketeürömbôl készülô ital az utóbbi években újra diva-

50

tossá vált, ám a megváltoztatott összetétele miatt már sosem válhat olyan jelentôssé, mint egykoron, így az igazi élmény helyett csak a legendák maradtak ránk.

Az abszint meghatározó volt a szimbolizmus és az impresszionizmus születésében, ugyanis a kor jelentôs mûvészei Van Goghon, Manet-n, Toulouse Lautrecen keresztül Rimbaud-n és Verlainen át mind éltek vele.

Wilde írta róla: „Az elsô pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek, a második pohár után olyannak látod ôket, amilyennek szeretnéd, a harmadik pohár után olyannak látod ôket, amilyenek valójában, s ez a legszörnyûbb dolog a világon...” Az ital hatóanyaga a thujon, mely kemény idegméreg. Fogyasztásának tünetei közt szerepelnek az érzékcsalódások, a tudatzavar, de epilepsziás görcsöket is okozhat mértéktelen fogyasztása. Mindez nem akadályozta meg a széles körû elterjedését, kultusza a 20. század elejére olyan méreteket öltött, hogy a francia antialkoholista liga 1907-ben a betiltását követelte a kormánytól.

Ahogy a legtöbb tudományban és mûvészetben, a 19. században indult forradalmi változások a 20. században teljesedtek ki. Nem volt ez másként a mûvészek és a tudatmódosító szerek kapcsolatában sem. A romantika századának anyagait, az ópiumot, hasist és abszintot felváltották az olyan, manapság is könnyen hozzáférhetô anyagok, mint a kávé, a cigaretta vagy a különféle pszichoaktív gyógyszerek, antidepresszánsok, nyugtatók és az egyéb, ma épp tiltott szerek, mint a marihuána, az amfetamin, a kokain, a heroin vagy az LSD. (Folytatjuk) Hományi Péter

a’la canna

Költözik a Cökxpôn Cafe Theater

KULTÚRÁK TALÁLKOZÁSA A Cökxpôn Gulácsy Lajos festőművész mesebeli világában, Na’Conxypanban egy cukrászda-panzió, ahol a szereplők találkozhatnak egymással. A valóságban a Cökxpôn Cafe Theater egy olyan hely Budapesten, ahol a kultúrakedvelő közönség tagjai találkozhatnak egymással. Az elmúlt évtized a művészet, és kultúratámogatás, a maradandó, időtálló értékek létrehozásával telt. Az alkotóközösség szemlélete mit sem változott, a helyszín azonban igen. Júniustól új helyen, új külsővel, de a régi tartalommal várja kultúrakedvelő vendégeit a Cöki.

Cannabis Kultusz: Mióta is vagytok itt a Borároson, volt egyáltalán korábban állandó helyetek?

Cserepes Panni: Öt éve vagyunk itt, és ez az elsô fix legális helyünk. Elôtte, egyrészt zenészeket, alkotókat összefogva, különbözô ipari helyszíneken vertünk tábort, másrészt mint „vándor” fesztivál találtunk ideiglenes otthonokra, pl. a Trafóban, ami az anyaintézményünk volt. Elindított, támogatott minket, és több éven át helyet adott a programjainknak. Majd

CÖKXPÔN Cafe Theater NYITÓ FESZTIVÁL

52

a Fonóban, a Millenárison, a Bárkában, az Almássy Téri Szabadidô Központban, az Ozora Fesztiválon stb.

CK: A koncepció mindig változatlan volt, művészi önmegvalósítás és kultúratámogatás?

CSP: Nem tudtunk minden kompromisszumtól távol maradni. Az elején úgy indult, kizárólag a fesztivál nyomdokain, hogy csak pszichedelikus zene szólt, és a cipôlevétel kötelezô volt. Sajnos hamar kiderült, hogy egy fesztivál egész más, mint egy állandó hely, ahol a hónap

2012. június 22-23.

minden napján közönséget kell szervezni a fennmaradás érdekében. Beengedtünk lassan minden stílust, amire igény volt a fiatalok körében (alter, rock, hiphop, jazz, blues stb.), és bár hangulatban megmaradtunk a textileknél, szônyegnél és párnáknál, a cipôlevételt beszüntettük, és kialakítottunk hagyományos székes-asztalos teret is. Így változott a név is Cökxpon Ambient Caféból Cökxpon Cafe Theaterre. Természetesen megmaradtak az ambientes, jobbára kísérleti jellegû programok, de nem kizárólagosan. Szigorúan pszichedelikusnak szerencsére megmaradhatott fesztiválhelyszínünk a Szigeten.

CK: Mi az elmúlt évek és a Boráros téri helyszín legfontosabb tapasztalata számotokra?

CSP: Van anyagi és van missziós oldala a dolgoknak, amelyek bár nincsenek támogatói viszonyban, nem teljesen mondanak ellent. Egy állandó hely üzemeltetése baromi sok pénz, és ezért az ember kénytelen kompromisszumokat kötni.

Ugyanakkor ez a kompromisszum összefügg a fiatalok igényeivel. Ma már nem olyan nagyszámú az a nyitott, kísérletezô fiatalokból álló réteg, hogy eltartana egy olyan helyet, ami csak progresszív kulturális célokat lát el. Egyrészt amikor mi voltunk 20 évesek, még nem volt ennyi hely, ennyi program, ezért koncentráltabban jelentünk meg. Könnyebb volt alternatívnak, progresszívnak lenni, és odavonzani az „absztraktabb arcokat”. Ma már sok minden van sok helyen, lehet vá-

új cím: 1085 Budapest, Horánszky u. 5. (volt Apa Cuka)

a’la canna

logatni, ami nagyon tagolja a közösséget és persze a forrásaikat is. Másrészt nekünk még fontos volt, hogy kitûnjünk a többiek közül, hogy felvállaljuk a másságunkat, ráadásul a nagy elektronikus zenei robbanás gyerekei voltunk. Ma már mindenhonnan az a zene folyik, ami akkor kuriózum volt, és ha van is közte új

és különleges, nehéz kiszûrni, észrevenni. És hát minek is bajlódnának vele, hisz szabadság van, nincs mi ellen lázadni. Bár lehet, hogy lassan megint lesz…

CK: Az új helyszín, az új környezet új lehetőségeket is tartogat? Mennyiben lesz más, mi az, ami biztos változik a Cökiben a költözés után?

CSP: Ha összejön az a hely, amivel jelenleg szerzôdéskötés elôtt állunk, akkor egy magasabb színvonalú környezetben kell majd egészen új elvárásoknak megfelelnünk. Lesz például melegkonyha, ezért az étterem lesz az egyik új, fô tartalmi és arculati elem. A koncertterem kicsit kisebb lesz, de reméljük, csak egy idôre, és tudunk majd terjeszkedni a szóban forgó alkotóház épületén belül.

CK: És mi az, amin biztosan nem változtattok?

CSP: A hangulat, a csapat, az alkotók, a program, a tanfolyamok, minden marad, csak kicsit átlényegül, ami, reméljük, közösen, a ház és a vendégek elképzelései szerint fog megtörténni.

CK: Rendszeres vendégei, alkotói vagytok a nyári fesztiváloknak, idén is kivonultok kicsit a Belvárosból?

CSP: A Sziget fesztiválon, augusztus 8-tól 12-ig, a szokásos helyen, a Cökxpon sátorban, mintegy 1000 m2 chill-out zone-t alakítunk ki, ahol nonstop teázó, chill shop, tanfolyamok, látvány és persze dj-k, live actek, és nonstop zene várja a vendégeket. (x)

a’la canna

MAMUTOK HELYETT Meddig érdekes egy fesztivál?

Hát elkezdődött, mondhatnánk, pedig szinte véget se ért. A fesztiválok gyakorlatilag folyamatosan jelen vannak, beszivárogtak a mindennapokba. Az elmúlt két évtized alatt annyi fesztivál született, hogy ha egymás után rendeznénk őket, az év minden napjára jutna. Gasztronómiai, művészeti, színház, tánc, hagyományőrző, sport, gyermek, nyári, extrém, ifjúsági, bor, pálinka, hurka, kolbász, virág és persze zene. Világzene, komolyzene, pszichedelikus, kamara, opera, kórus, furulya, nemzeti rock és metál. Metál az ész!

A mûfaj sokszínûsége mellett is a legnagyobbak és leglátogatottabbak a könnyûzenei fesztiválok. Az elsô fecskének számító, idén húszéves Sziget a szezon csúcspontjának tekinti magát több száz elôadójával és több mint 400 ezres látogatottságával. Ám míg a mamutok az évek során egyre szélesebb közönséget próbáltak a jegyvásárlásra rávenni, addig a kisebb fesztiválok felismerték a rétegekben rejlô lehetôséget, és elkötelezték magukat egy-egy mûfaj, stílus vagy zenei irányzat mellett.

Az utóbbi években a könnyûzenei fesztiválokat, és most már a balatoni szezont is, a május végén, új helyszínen bemutatkozó Pannónia nyitotta meg. A szervezôk az új helyszínt amerikai hip-hop erôsítéssel igyekeztek vonzóbbá tenni, így a stílus legnevesebb képviselôi közül igazi világsztárokat hívtak. Hogy az elképzelést sikerül-e árbevételre váltani, azt lapzártánkig nem tudjuk, mivel még el sem kezdôdött a buli. A legnagyobb szenzációnak számító világsztár eddig Németországnál közelebb nem jött magyar rajongókhoz. A 17 millió eladott lemezzel, két Grammy-jelöléssel és 12 platina kislemezzel büszkélkedô amerikai rapper, Flo Rida (USA) eddig igazán káprázatos koncerteket adott. Korábban ugyancsak kitett magáért élô fellépésein a szintén Amerikából érkezô Onyx és a Slaughterhouse is. Talán ezúttal sem lesz másképp.

A magyaros mulatozást egy közel 1000 nm-es borospincébôl kialakított bulihelyszínnel kívánták vonzóbbá tenni a szervezôk. A hazai „sztárparádé” is meglesz, így az új gitárossal felálló Tankcsapdától a Quimbyn át Busa Pistáig mindenkit láthatunk Szántódon.

54

De La Soul (Heineken Balaton Sound, július 15.)

Akinek az Amerika és a hip-hop esetleg „tú máccs”, azoknak a Fishing on Orfû lehet jó választás. A magyar alternatív zenei színtér legizgalmasabb és legfontosabb résztvevôi képviseltetik magukat az Orfûi-tó partján. A teljesség igénye nélkül: Péterfy Bori, Quimby, Kiscsillag – hát jó hogy –, Vad Fruttik, Budapest Bár, 30Y, PASO, Magashegyi Underground, Supernem, Intim Torna Illegál, Európa Kiadó, Pál Utcai Fiúk, szóval itt nehéz lesz hibázni a mûfaj szerelmeseinek. Exkluzív, idei mindösszesen egyszeri fellépésével a Fishinget tiszteli meg az Isten Háta Mögött is.

Aktuális és feltörekvô külföldi produkciókkal is bôvítették a palettát, szem elôtt tartva a Fishing szellemiségét. A válasz-

tás az elbûvölô énekesnôvel felálló angol elektro-pop duóra, a Chew Lipsre esett, akik sikeres bemutatkozó lemezükkel már jártak Európa legfontosabb fesztiváljain, tavaly pedig Budapestre is megérkeztek.

Akik nem annyira vevôk a hazaira, se az újra, sôt inkább a nemzetközi, jó minôséget kedvelik, azoknak nyugodt szívvel ajánljuk idén a VOLT-ot. A fesztivál korából és méretébôl adódóan olyan nemzetközi sztárokat is felvonultat, mint a Camo&Krooked, a Caspa, a Children of Bodom, a Dynamete MC, a Katty B, az Iggy and the Stooges vagy a Snow Patrol.

A fenti csapatok mellett az idei húzónév a 2009-es Sziget-fellépô Faith No More. A banda 1982 és 1998 között ara-

a’la canna

tott igazán. Jellemzôje, hogy a hard rock és a heavy metal motívumokat elôször és bátran ötvözték a rappel és a funkkal.

Sajnálatos módon elég sokszor kerültek „alkotói válságba”, magyarul: az egyre több cucc nem hozott egyre több kreativitást. Sûrû tagcseréket viszont igen, ami törvényszerûen vezetett a 98-as feloszláshoz. 2008-ban álltak újra össze, azóta túl vannak több sikeres turnén, és talán ma már a mértékletesség hívei.

Vannak fesztiválok, amik az állandóságra, kis túlzással a meglepetések helyett a kiszámíthatóságra próbálnak törekedni. Az idei nyár két klasszikus egyetemi fesztiválja az EFOTT és a Campus.

Az elôbbi, eredeti nevén Egyetemisták és

számlálhatatlan DJ-t, MC-t vonultat fel.

Carl Cox, De La Soul, Dubfire, GusGus, Paul Kalkbrenner, Sasha mind ott lesznek, ahogy korábban is. Igazi érdekességnek mégis Björk és David Getta számít.

Björk éppen ezért pár hete le is mondta a fellépést, amivel nagy csalódást okozott a rajongóknak és valószínûleg egy testes mínuszt a szervezôknek.

David Guetta már számtalanszor járt hazánkban, fesztiválokon és önálló koncerten egyaránt. Most azért vált érdekessé, mert utolsó alkalommal láthatjuk élôben játszani. A 68-as születésû DJ úgy döntött, hogy idei turnéja után visszavonul, és a továbbiakban tehetségek felkutatásával foglalkozik. Gyanít-

Childeren of Bodom (Volt Fesztivál, június 27.)

Fôiskolások Országos Turisztikai Találkozója, a legöregebb ma is meglévô fesztivál. Története 1976-ig nyúlik vissza, akkor volt az elsô találkozó, a Pécs melletti Abaligeten. Jellemzôje, hogy évente más-más helyszínen kerül megrendezésre, így három évtized alatt bejárta az országot, 2012-ben Velence lesz a házigazdája. A minden évben megtalálható fellépôk mellett az EFOTT-on láthatjuk a földkerekség talán leghíresebb utcazenészét, Ben Stanfordot, alias DubFX-et. A mûfaj sajátosságai mellett olyan muzsikustársakat is hoz magával, akik pályája során csapódtak mellé.

Velence után újra a Balaton-parton gyûlnek össze az elektronikus zene kedvelôi. A BalatonSound idén is meg-

juk, hogy a mentorkodás mellett a menedzserük, esetleg a kiadójuk is ô lesz.

Aki már koptatta a Hegyalja Fesztivál fövenyét, az tudja, hogy a délutáni szinte békés lézengés, jó fesztiválosan, estére hömpölygô buliáradattá fejlôdik. Rakamaz idén olyan meglepetésekkel szolgál, mint az Alphaville (D), Biohazard (USA), Black Sun Empire (UK), Pendulum dj set (AUS), Stereo MCs (UK) vagy a Suicide Silence (USA).

A Sziget a 20. szülinapjára egy napot hozzátett a látni- és hallanivalókhoz, így eljutottunk a –2. napig, ami szerintünk vicces, csak nem humoros. A Presser Gábor nevével fémjelzett Magyar Dal Napja nyitja az így 8 naposra bôvülô rendezvényt. A –1. napon a Csík zenekar és

vendégei foglalják el a Nagyszínpadot, majd a 0. napon Ákos viszi a pálmát. Az imádkozó katona idén kevés fellépést vállalt, igazán nagy koncertje a Soundon, a VOLT-on és a Szigeten lesz.

A fesztivál ezt követô öt napján rengeteg magyar és külföldi fellépôbôl válogathatunk. Érdekes tendencia, hogy megszûnik a Metál színpad, a Medúza és a Blues színpad is. Pontos információkat az okokról nem kaptunk, de valószínûleg próbálják kevésbé tagolni a közönséget.

Az utóbbi években túlnyomórészt külföldiek látogatták a Szigetet, ami hozza magával hogy a nemzetközi trendekhez kell igazítani a programokat. Így a Nagyszínpad fellépôi mellett töretlen lelkesedéssel nyomul a Party Aréna-sátor és az összes olyan helyszín, ahol DJ-k vagy sound systemek lépnek fel. Feltétlenül érdemes szemügyre venni a Wan2 sátor fellépôit, gyakran ott vannak köztük a következô egy-két év nagyszínpados mûvészei.

Akinek még van kedve és energiája, augusztus végén Szegeden vezetheti le a nyáron felgyülemlett fesztiválfeszültséget. A hazai szcéna a SZIN-en is teljes szélességben képviseli magát. A kevés külföldi vendég közül a brit Kosheen emelkedik ki, akik Bristolból indultak megváltani a világot. Sikerük titka a stílusok ritka keverése, hiszen zenéjükben megtalálható a trip-hop, a drum’n’bass és a rock. Nevük a japán „ko” és „shin”, azaz „régi” és „új” szavakból ered.

Az élelmesebbje már május elején eldönti, idén mit, hol, mikor és nem utolsósorban mennyiért fog megkapni a hazai fesztiválétlapról. Aki marad a rántott húsnál hasábbal, az könnyebben talál programot, hiszen a nagyszínpadok head-linerei között csak ritkán akad meglepetés. Akinek azonban van kedve egy igazi kalandra, az bátran nézzen körül a határon túli lehetôségek között is. Elérhetô közelségben és fôleg elérhetô áron találhat ugyanis sokszor jobb minôségû szórakozást a Pohodán (Szlovákia), az Exit fesztiválon (Szerbia) vagy a Nova Rockon (Ausztria). A reggae kedvelôinek a pozsonyi Uprisingot a bécsi Rise&Shine-t és az Africa Tage-t ajánljuk mindenekelôtt. Aki pedig szeretné összekötni a fesztiválozást egy nagyobb utazással, az augusztusban feltétlenül ejtse útba Valenciát és a Rototom Sunsplasht.

-perje-

CK 2012/3. június

55

a’la canna

A FÜGGETLENSÉG KISUGÁRZÁSA Tilos Maraton a Dürer Kertben Van egy nagyon ismert közösségi rádió, a Tilos. Jellegzetesen nonprofit, nincs hirdetés, reklám, talán némi propaganda. Függetlennek vallja magát. A műsorkészítők ingyen adják kreativitásukat, lelkesedésüket, tudásukat, szabadidejüket, cserébe felülethez jutnak, ahol próbálják megvalósítani, kifejezni önmagukat. Van, akinek sikerül, van, akinek kevésbé. Maguk alakítják a műsorstruktúrát, teljes az autonómia.

Már több mint 20 éve adnak, mert adni jó.

Persze az adáshoz is kell pénz.

Honosítottak egy hallgatókat, támogatókat aktivizáló módszert. A Tilos Maraton évente egyszer, általában egy hétig tart.

Idén nyolc napig. A hallgatóknak, akiknek fontos a rádió, adakoznak, mert ugye adni jó. Meg aki ad, az kap is. Például egész évben mûsorokat. Érdekes, izgalmas, szórakoztató, és néha számára kevésbé érdekes, kevésbé igzalmas, és talán kevésbé szórakoztató, de mûsorokat, ami épp másoknak érdekes, izgalmas és szórakoztató, akik szintén adtak, így nekik is kell kapniuk. És persze mindenki kap egy hét Maratont, ahol a mûsorkészítôk, zenészek és egyéb közremûködôk megmutatják magukat, és mûsorukat, és még egy kicsit többet is. Mindennap a hallgatókkal együtt fôznek, tartanak családi napot, biciklisnapot, focikupát, pingpong-versenyt és rengeteg koncertet. A hallgatók ezúttal élôben juthatnak tilosos em-

56

léktárgyakhoz és persze tilosos zenékhez.

A fellépôk és közremûködôk közül persze nem mindenki tilosos, de valamilyen módon mind kötôdnek hozzá. A legtöbben egyszerûen csak szeretik, és azt akarják, hogy továbbra is legyen. Ezért lesznek ott, ezért fôznek, zenélnek, szerveznek és bonyolítanak programokat. Mert fontosnak tartják, hogy van egy ilyen közeg, a szabadság egy különös kis szigete.

A Tilos bármely rádióhoz képest hihetetlen változatos zenei kínálatot nyújt, amibôl számtalan országos, sôt nemzetközi hírû DJ és zenész nôtt ki. A mûfajok sokszínûségére törekszenek: van népzene, a jazz határait feszegetô mûsor, indiai klasszikus zenei mûsor, kortárs komolyzene, kísérleti zenék, zajzene, szabad improvizációs, elektronikus, elektroakusztikus zene, art és free rock és persze a legújabb zenei irányzatok, amit sehol máshol nem lehet hallani, vagy csak elvétve. És persze számtalan érdekes beszélgetôs mûsor, de a Maratonon elsôsorban a zenét tudják látványosan átadni.

Idén június 8. és 15. között, a Dürer Kertben, három helyszínen zajlanak a programok, és szolgáltatnak zenét. Többnyire Tilos DJ-k és zenekarok, a tervek szerint: Ilhaam Project, PECA, Korai Öröm, Ladánybene, Puszi, BarDo, Dubaku, PASO, Traditional Ska Special, Üzgin Üver, Miles Davis Memorial Band.

Jamaikai nap, no wave est, és helyszíni népzenei mûsor.

A Maratonon az is látható, hogy a Tilos igazi, hús-vér embereket jelent, nem valami elvont fogalom, miközben persze az is. Egy ügy, egy szellemiség, egy közösség. Sôt ma már a hazai alternatív, underground zenei élet maghatározója, egy közösség, akik nem akarnak és talán nem is tudnak kommerszé válni. Megkerülhetetlenségükkel, szellemiségükkel, zenei világukkal, színeikkel, hangulatukkal tesznek hozzá a világhoz, amiben élünk.

Talán kicsit öntörvényûek, ugyanakkor szabadok, függetlenek, és mint ilyenek, általában csórók, de sugároznak.

Hogy ez továbbra is így legyen, abban elsôsorban rátok, a hallgatókra számítanak. Ennek a színes, érdekes zenei világnak a fennmaradásához járulhat hozzá, aki ellátogat a Tilos Maratonra a Dürer Kertbe. Részletes program, idôpontok és tudnivalók a www.tilos.hu weboldalon.

a’la canna

NÉPZENEI MARATON A Tilos Rádió zenei sokszínűsége nem merül ki az underground különböző műfajaiban. Gyakorlatilag az indulás óta része a programnak a népzene. A műsornak tekintélye van a Tilos Rádió közössége előtt, és népszerű a hallgatóság legkülönbözőbb rétegeinek körében, ami sokkal tágabb kör, mint az elkötelezett népzenerajongóké.

Fondor zenekar (Csernók Klára, Maruzsenszki Andor, Zimber Ferenc, Papp Endre, Prihoda István)

Kezdettôl feladatunknak tartottuk, hogy a népzenét érintô új jelenségek felmutatása mellett az eredeti gyûjtések és a még élô hagyomány megismertetése kiemelt szerepet kapjon – írja a tilos.hu-n Keszthelyi Imre, a mûsor egyik készítôje. Vele beszélgettünk.

CK: Mióta vezeted a Tilos népzenei műsorát?

KI: Majd húsz éve, 1995 ôszén Éri Pityu (a Muzsikás együttes Kossuth-díjas tagja), aki akkoriban vezette a mûsort, felhívott, hogy jöjjek be. Tudta, hogy

ôstáncházas vagyok, több száz bakelitbôl álló gyûjteménnyel. Nehezen álltam kötélnek, három mûszakban dolgoztam, de végül bementem. Olyan jól sikerült, hogy következô héten folytattuk. Kedvet kaptam, ott ragadtam. Késôbb behívtam Ziku Evantiát, aki görög ôstáncházas, a balkáni tánc és zene világában van otthon. Jól kiegészítjük egymást a mai napig. Elv, hogy a világ minden tájáról mutatunk be népzenéket. Szeretjük a változatosságot, az eklektikát. Szerencsénkre azóta elkezdtek szaporodni új jelenségek, és a kortárs ze-

nei élet részesei lettek olyan produkciók, melyek építenek a népzenére.

CK: Változott a zenészek szemlélete is?

KI: Igen. Van már egyetemi szintû népzenészoktatás, ami sokat lendít a népzenei tudás és ismeretek komolyságán, rendszerezettségén. A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem népzenei és jazztanszaka egy épületben van a Közraktár utcában, aminek szintén jó hatása van. A diákok áthallgatnak egymás óráira, programjaiba, együttmûködések, fúziók alakulnak ki.

CK: Van közvetlen kapcsolata a műsornak is a zenészekkel?

KI: Igen, törekszünk minél több élô zenét bemutatni a mûsorban. Szívesen jönnek.

CK: Nagy felfedezésed volt a ruszin Técsői Banda. Még mindig istápolod őket?

KI: Próbálom, de nagyon nehéz. Ez az év minden tekintetben nagyon negatív.

Mindenkinek ajánlom azonban az Utolsó kolomejka c. filmet, ami róluk szól. A Técsôi Banda tagjai ruszinajkú cigány zenészek, akik kiválóan ismerik a magyarok, ruszinok, szlovákok, románok, cigányok és zsidók muzsikáját. Valami elképesztô eklektika és virtuozitás jellemzi ôket.

CK: Tudod már, mi lesz a műsor maratoni élő adásában?

KI: Ami biztos, hogy a Dürer nagytermében népzenei program. A fellépôk tekintetében pedig az eddigi ígéretekre építek, így várható a Fondor zenekar, akik a táncházvonalat viszik, Herczku Ági, Nikola Parov, Kovács Ferenc Öcsi projekt, a Forgó zenekar. Az Eugenia formáció, két erdélyi színésznô, akik a populáris román népzenét vegyítik az orosz románcok bulizenéjével, kiegészítve némi klezmer és egyéb elemekkel. Különlegességnek ígérkezik egy amerikai mandolinos és egy lengyel harmonikás alkalmi TP formációja is.

a’la canna

KÉPZELT VÁROS: Hélium

A 2005-ben alakult Képzelt Város a budapesti underground egyik tehetséges zenekara, mely elsôsorban a hazai post-rock színtéren ért el jelentôs sikereket. Elsô lemezük, a 2009-es Mit nekem után idén áprilisban jelentkeztek új koronggal, melyet az A38 állóhajón mutattak be az osztrák Our Ceasing Voice társaságában.

Az elôzô lemeznél megtalált kerékvágásban haladt tovább a csapat, bár két tagcsere is történt az utolsó hangzóanyag óta, igazi változás azonban nem, csupán csiszolták kicsit a megtalált formát. A dalok nem vesztettek monumentalitásukból, továbbra sem ritkák az öt-hatperces számok, melyek általában a lágy

ANATHEMA: Weather Systems

Az Anathema 1990-ben death-, illetve doommetal zenekarként indult, ám már az évtized végén eltávolodott a kezdeti hangzásvilágtól, és zenéjük az atmoszferikus, progresszív rock irányába tolódott el. Ezt számos rajongó igen rossz néven vette, másokhoz azonban pont így került közel a liverpooli zenekar muzsikája. A fordulópont a 2001-es kiváló és elkeseredett dalokból álló Fine Day to Exit, melyet a legalább olyan zseniális Natural Disaster követett 2003-ban. Ezt a sorozatot törte meg a 2010ben megjelent We’re Here Because We’re Here, melyen lapos, kicsit negédes dalok követték egymást, minden súly nélkül, és bár olykor-olykor érezhetô volt az erô, ami a korábbi lemezeken megvolt, mégis csalódást okozott.

60

kezdéstôl jutnak el valamiféle vélt vagy valós csúcspontra. A kiállások finomabbak, a kemény részek zúzósabbak lettek. Ékszer a lemezen a Hold a lámpám népdalos áthallása, melyben külön ajándék a hallgatónak Tettamanti Tamás szárnykürt- és trombitajátéka. Ilyen zenei csemege a Végtelen féltér c. nótában felhangzó klarinét is. A lemez csúcspontja az Útmutató újszülötteknek c. dal, mely sajnos túl késôn kerül a hallgató elé. Mire eljutunk a hetedik számig, a zenekar eszköztára elkopik, így az önmagában igen erôs atmoszférájú dal erejét veszti.

Az elôzô hanganyagon friss és izgalmas volt a csellójáték, ezen a lemezen mindössze a korábbi kliséket hallgathatjuk újra. A zene túlzsúfolt, így szerencsés a dob szellôs játéka és a billentyû minimalista használata, sôt az utóbbinál a hangszínek kiválasztása is általában telitalálat. A gitárok közül az akusztikus részek kifejezetten szépen szólnak. A borító, a dalszövegek egyes momentumai konceptlemez érzetét keltik, mégsem érezhetô ez a fajta egységesség. A versek nyitottak, és a befejezetlenség érzetét keltik, egy érzékeny lírai én tárja elénk válogatott szorongásait, melyek csak részben illenek a monumentális, a melankólia teljes eszköztárát felvonultató zenei világhoz.

A Héliumon a Képzelt Város mintha mindent, amit tud, egyszerre akart volna megmutatni, ám ettôl nem sûrû lett a lemez, hanem dagályos. Minden hibájával együtt mégis jó hallgatni ezt a korongot, mely kiemelkedik a magyar könnyûzenei életbôl, mind hangzásában, mind megformáltságában, és még ha ambíciója nagyobb is, mint amekkorát a csapat ugrani képes, több, mint egy divatos külföldi stílusirányzat újabb magyar koppintása.

A Weather Systems bár hasonló hangulati elemekkel játszik, mint a korábbi opusz, a felszabadult, pozitív érzések mellett vagy felett ott van a melankólia szürke angyala, és ettôl a túl szép, már-már giccsbe hajló részek is megôrzik tisztaságukat, nem laposodnak el. A kezdô kéttételes Untouchable már önmagában elôrevetíti, hogy mire várhatunk. Sok meglepetésre sajnos nem. Az egyetlen kísérletezô darab a kevéssé sikerült Storm Before the Calm, melybe óvatosan némi elektronikát is csempésztek. A maga majdnem tíz percével, mint a dagály a parton felejtett csónakot, úgy ragad magával, és vet ki valahol máshol.

Meglepetések helyett megkapjuk, ami elvárható: alaposan kidolgozott, tökéletesen hangszerelt dalokat. Hihetetlenül sok dallamot írtak a lemezre, melyek szomorúak, szívbe markolók, és amiknek mélyén életigenlés rejtôzik. Ettôl szerencsére nem hígabb, hanem csak karakteresebb lett a korong. Újdonságot jelent a szellôs, légies hangzás, ami kifejezetten jól áll a csapatnak. A gitárok nem tolakodók, és bár rockzenekar az Anathema, a hathúros hangszer bôven hagy helyet a vonósoknak, melyek bár mindvégig háttérben maradnak, meghatározók, ahogy Lee Douglas szelíd, de jellegzetes énekhangja is. Kiemelten sokszor szólal meg az akusztikus gitár, a torzító pedált csak a legindokoltabb esetben használják.

A Weather Systems, ahogy a zenekar gitárosa, Daniel Cavanagh egy interjúban leszögezte, nem az Anathema legjobb albuma, mert arra még várni kell. Nem váltja meg a világot, de jól felépített, a zenekar korábbi munkásságát újra- és átértelmezô mû.

Anathema-rajongóknak kötelezô, és annak is érdemes meghallgatni, aki kedveli a progresszív rock mûfaját, sôt azoknak, akik HP csak egy óra „csendes” szemlélôdésre vágynak.

CAN: TAGO MAGO (40th Anniversary edition)

A Can a 60-as évek végén kialakuló német Krautrock-mozgalom (néhol csak pszichedelikus vagy experimentális rockként emlegetett mûfaj) egyik legfontosabb zenekara volt. Érdekes módon, bár szinte nincsenek is hagyományos értelemben vett, igazán fülbemászó „slágerei”, mégis az elkövetkezô két évtized egyik legnagyobb hatású, legtöbbet hivatkozott zenekarává vált. Tago Mago címû lemezük 1971-es megjelenésének 40. évfordulójára az eredeti grafikával, remasterelve, eddig kiadatlan élô felvételekkel felturbózva jelent meg. Az eredeti lemez hét tétele egy hetvenhárom perces részlet a Végtelen történetbôl. A mostani kiadáshoz társított bónuszlemezen ehhez jön még negyvenhét percnyi utazás.

Ez a plusz három szám már nem stúdióban, hanem egy évvel késôbb, élôben lett rögzítve, és ékes bizonyíték arra, hogy a banda élôben is hozta azt a hihetetlen energiát és szuggesztív erôt, ami a stúdiófelvételeken is átüt. A két lemez gyakorlatilag egy-egy idôtlen zenefolyam, a számok többsége nincs is befejezve, csak elhalkul – átúsznak egymásba a részletek, alakulnak egymásba a trip különbözô szakaszai. A zenekar a stúdióban egyáltalán nem hagyományos, egyfajta szerkesztett improvizációnak nevezhetô módszerrel dolgozott. A rögtönzött zene egy-egy groove-jára, témájára ráálltak, játszották akár órákig. Aztán ebbôl a tömérdek felvételbôl rakta össze a basszista Holger Czukay a lemezt, úgy, hogy az eredeti felvételeket meglehetôsen átszerkesztette: kiemelt, át- és ráhelyezett egymás-

ra részeket. A felvételeken Jaki Liebezeit hihetetlenül szuggesztív dobolása a mai groove-okra és basszusra éhes népet is fültövön vágja. Fôleg ez a nagyon erôs ritmusalap adja a zene gerincét. A dobok intenzitását Czukay basszusfutamai és a néha kamuangolul is éneklô, japán Damo Suzuki nem mindennapi hangja húzzák fel még jobban. Michael Karoli hangszônyeget teregetô gitárja és Irmin Schmidt ûrorgonálása és effektjei mélyítenek még nagyobb magasságokba, és emelnek mélységekbe. A Tago Mago egy nagyon jó zenekar nagyon jó lemeze, mely minden tekintetben kiállta az idôk próbáját. Ráadásul a hatvanas-hetvenes évek fordulójának az a zenei világa, amit ez a kiadvány is képvisel, az elmúlt negyven év zenei történéseinek egyik fontos inspiráló tényezôje is volt. A 70-es, 80as, sôt 90-es évek egyre több elektronikát használó, új és új utakon járó mûfajainak legalább annyira, mint az ezredforduló technoid zenéinek, vagy akár egyes világ-

zenéknek. Tipikus többször egymás után meghallgatós lemez, és nem azért, mert elsôre nehéz befogadni, hanem azért, mert valahogy sosem lehet a végére érni.

Ez a koncertfelvételekkel bôvített újrakiadás pedig még teljesebb és szebb képet nyújt a negyven éve történtekrôl.

Suzuki amúgy azóta is aktív turnézó, rengeteget utazik szerte a világban, és mindenhol a helyi zenészekbôl verbuvál maga mögé zenekart egy-egy fellépés erejéig. Pár éve a megboldogult budapesti Tûzraktérben is játszott itthoni zenészekkel. Czukay és Liebezeit fôleg dubbal operáló bombasztikus szólólemezei pedig még messzebbre vezetnek. Legközelebb talán arra is elkalandozunk.

PDT

a’la canna

NEHÉZ FELNŐNI Niccoló Ammaniti: Én és te Ammaniti könyvei nemcsak Olaszországban, de hazánkban is nagy népszerûségnek örvendenek. A siker titka egyszerû: könyveiben kamaszokat, gyerekeket ábrázol, nagy érzékenységgel, beleélô képességgel, ugyanis a szerzô azon ritka felnôttek közé tartozik, akik nem felejtették el, milyen is gyereknek lenni. Én és te címû új könyvében egy kamasz fiú perspektívájából ismerhetjük meg egy felsô-középosztálybeli család történetét. A mûbôl közel félmillió példányt adtak el az író hazájában, sôt Bernardo Bertolucci hosszú évek után ennek a könyvnek az adaptációjával tér majd vissza a filmvászonra.

A minimalista nyelven megírt kisregény igazi nagy kérdése más, mint a korábbi köteteké. Itt is fontos a fôhôs jellemfejlôdése, hisz Lorenzo élete során talán elôször vállal felelôsséget valaki másért, és ezzel megteszi az elsô lépést a felnôtté válás rögös útján, mégis ez a könyv valami másról is szól. A szö-

veg olvasmányos, rövid, így akár pár óra alatt elolvasható. A történet kiváló ritmusban, a legfontosabbakra szorítkozva halad a végkifejlet felé. A szerzô erôsen koncentrál a központi alakjára, Lorenzóra, és mellette a másik kulcsszereplô Lorenzo nôvére, Olivia is háttérbe szorul, a többi szereplô, a szülôk, a ház gondnoka pedig csupán papírmasé figurák maradnak. A

ROMANTIKUS ERŐSZAK Robert Kirkman–Charlie Adkard: The Walking Dead – Élőhalottak 4. kötet – Szívügyek A rovatban már olvashattatok a The Walking Dead – Élôhalottak c. képregénysorozat korábbi három kötetérôl, a májusban megrendezett 8. Képregényfesztiválra pedig megjelent a negyedik epizód is. Folytatódik Rick, Lora, Tyreese és a többiek reménytelen vándorlása. Mindaz, ami jó volt az elsô füzetekben, megmaradt.

Bôven van idônk megszeretni, vagy épp megutálni a szereplôket, és van arra elég tér, hogy kibontakozhassanak a szereplôk közti konfliktusok.

A Szívügyek c. rész ott veszi fel a fonalat, ahol a korábbi kötet abbahagyta. A börtönbôl, melyben ironikus módon hôseink menedékre találtak, az ott élô rabok vezére, egy bizonyos Dexter ki akarja ûzni ôket, ám ekkor hirtelen zombik bukkannak fel az addig lezárt blokkból. Hatalmas lövöldözés veszi kezdetét, melynek során egy „eltévedt golyó” leteríti Dextert.

A vándorok megmenekültek, maradhat-

62

nak a börtönben. A csapat egyre otthonosabban mozog a helyszínen, berendezkednek, van mit enniük, de többen még mindig nosztalgiával gondolnak a régi életükre és a letûnt világra. Egy új tag-

kötet drámai csúcspontja a világtól elzárkózó fiú és nôvére találkozása, mely a cselekményt szervezô konfliktus is. Lorenzo, mivel azt hazudta szüleinek, hogy nyaralni megy barátaival, házuk pincéjében bújik meg, hogy ott egy hétig csak heverészszen, ám váratlanul felbukkan apja elôzô házasságából való féltestvére, az elvonási tünetekkel küzdô Olivia is. Mindketten a társadalom peremén állnak, ám másképp, mint a szerzô Ahogy Isten parancsolja c. regényének hôsei. Szüleik jómódúak, ám érzékenységük, törékenységük és depreszszióra való hajlamuk miatt kerülnek a létezés peremére.

Az Én és te c. mûvet joggal nevezi a kötet fülszövege „valóságos fejlôdésregény”nek, ám úgy hiszem, az igazi újdonsága, hogy nagyon is 21. századi szereplôket tesz meg hôsévé, akik a maguk módján életképteleneknek bizonyulnak az újkapitalista társadalomban. Remek írás, mégis hiányérzet maradt bennem, mikor letettem. A kötet drámaiságát kiemeli az egyszerû nyelvezete, ám emiatt a dolgok mélyére nem jut el, csak felszínen marad.

Talán a készülô film képkockái kitöltik a hiányzó mondatok helyét.

gal, Michonne-nal, a rejtélyes kardforgató lánnyal bôvül a csapat, aki rögvest felkavarja a már kialakult viszonyokat. Emiatt Rick és Tyreese keményen összevesznek.

Konfliktusuk következményeképp nem lesz többé a rendôrgúnyát viselô Rick az egyedüli vezetôjük. Helyette tanácsot választanak, mely közösen dönt ügyes-bajos dolgaikról. Fôhôsünk, mikor ezt megtudja, még tart egy utolsó szónoklatot, melyben kimondja azt, amit a szemfüles olvasó már a korábbi epizódokból is leszûrhetett, hogy nem a fertôzött zombik az igazi élôholtak, hanem a falak és szögesdrótok mögé szorult hôseink.

Az új kötet a korábbiakhoz képest lassabb, komótosabb, sôt olykor már-már unalmas. Erôsen érezhetô a következetesen kidolgozott jellemek hiánya. A rajzok továbbra sem hagynak kívánnivalót maguk után, mégis, akinek nem volna elég az igényesen megrajzolt fekete-fehér képkockák vizualitása, annak érdemes megtekintenie a képregény alapján készült filmsorozatot, melybôl idôközben már két évadot láthattak az amerikai nézôk, a harmadikat 2012 októberében kezdik el sugározni a tengerentúli televíziókban.

a’la canna

TÜKÖRBE NÉZNI NÉHA FÁJ Colin Swatridge: Marslakók földje avagy Magyarország angol szemmel Colin Swatridge többször töltött hoszszabb-rövidebb idôt hazánkban. Szereti a magyarokat, ugyanakkor hoszszú ittlétébôl következett, hogy azokat a magyar különlegességeket, különcségeket, melyek az átutazó számára a Hortobágy, gulyás és a magyar bajusz szentháromság, jóval árnyaltabban észlelje.

Kevesebb mint kétszáz oldalas kötetében arra tett kísérletet, hogy ezekrôl az élményeirôl készítse el szubjektív leltárát.

Az angol esszé hagyományát követve közérthetôen, tisztán fogalmaz. Kritikus, de nem kegyetlen, azaz a negatívumok mellett a pozitívumok is helyet kapnak szövegében. Ismeretei számunkra talán felületesnek tûnhetnek, hiszen nem magyar családban született, kívülálló, aki csak alkalmakra vállalt közösséget az itt élôkkel, azonban speciális helyzete lehetôvé tette számára, hogy jellegzetességeinket, melyet mi adott-

nak tekintünk, így nem is szembesülhetünk velük, megfigyelje, és papírra vesse. Munkáját elsôsorban turistáknak, országunkal barátkozó külföldieknek írta.

A kötet elôször angol nyelven jelent meg 2005-ben, melyet a magyar kiadás csak most követett. Magyarként olvasva olykor mulattató egy idegen szemével látni magunkat, máskor pedig egészen gyomorszorító. Nyelvi, életmódbeli, történeti és kulturális jellegzetességeink lajstromát olvasva, ahogy Krysztof Varga Turulpörköltje és a nemrég Budapest Nagydíjat kapott Claudio Magris Duna c. esszéregényének magyarországi fejezetei, úgy Swatridge könyve is önvizsgálatra szólít fel. A szerzô szeretettel ábrázol minket, nem ítélkezik, mégis megmutatja, hogy milyenek vagyunk egy angol szemével nézve. A kép pedig nem túl szívderítô.

Plagizálunk, korruptak és rasszisták vagyunk, élvezettel hempergünk nem-

zeti önsajnálatunkban a történelmi múlt feldolgozása helyett. A fair, távolságtartó beszédmód segítségével Swatridge mindezt tapintatosan írja meg, és könnyen beláthatjuk, igaza van. Úgy vélem, sok ilyen könyvre lenne ahhoz szükségünk, hogy egy új idôszámítás kezdôdhessen a magyarok történetében. Minden korú és nemû magyarnak javaslom, hogy olvassa el, gondolkozzon rajta, mert az önismeret javíthat a legtöbbet a katasztrofális nemzeti mentálhigiénés állapoton.

A SZUPERHŐSÖK JAPÁNBA MENNEK Brian-Michael Bendis–Leinil Yu–Dave McCaig: Az Új Bosszú Angyalai – Forradalom A Marvel-szuperhôsöket egyre többen ismerik az egyre szaporodó filmadaptációk révén, így bátran ajánlom figyelmetekbe a Forradalom c. kötetet, melyben a képregény-univerzum olyan neves hôsei bukkannak fel, mint a Pókember, a Farkas, a Vasember vagy a Vasököl. A sztori elôzményeirôl, például a Szuperhumán Regisztrációs Törvényrôl A Hihetetlen Pókember Polgárháború c. könyvében már olvashattak a magyar rajongók is. A új füzet a korábbiakhoz kapcsolódik, de önmagában is érthetô és élvezetes olvasmány.

A mutánsok a polgárháború idején két táborra szakadnak, és egymással küzdenek. A lázadók maroknyi csapata Amerika Kapitány halála után egy varázslattal álcázott, titkos búvóhelyen húzódik meg, míg a hivatalos Bosszúállók csapatát Tony Stark vezeti, aki kézre akarja keríteni ôket, így csapdát állít nekik a Ryker-szigeten álló fegyenctelepen. Sikerül is odacsalnia ôket, ám a lázadók Dok-

tor Strange varázslatának segítségével kikeverednek szorult helyzetükbôl. Nem pihennek sokáig, amint lehet, Japánba indulnak, hogy kiszabadítsák társukat a hírhedt nindzsatársaság, a Kéz fogságából.

A szerzô az amerikai forgatókönyvírás hagyományait követve professzionálisan fûzi fel az eseményeket. A cselekményt újra és újra megtöri, és más és más helyszínen és idôben folytatja, miköz-

ben a feszültséget egyre fokozza. A dialógusokban fel-felbukkan a humor, ami élvezhetôbbé teszi a szuperhôsök álruháinak borzasztó modorosságát. Szemtanúi lehetünk számos klasszikus összecsapásnak, vérfürdônek. Csodálhatjuk Doktor Strange varázserejét és a hôsök kitartását is. A sztori az akciófilmek, detektívregények és a képregények legtöbb klasszikus fogását beveti, sôt az összeesküvés-elméletek világába is elvezet.

A Farkas, a Vasember a globális popkultúra ikonikus figurái, ahogy ez a képregény is ezt az univerzumot bôvíti újabb mesékkel. A szépen megrajzolt és kiszínezett képek, a fordulatos cselekmény célja mindössze annyi, mint a hollywoodi mozifilmeknek, hogy újra elmesélje, a barátságról, a küzdelemrôl szóló halhatatlan mesékkel kielégítse történetéhségünket, és pár óra felhôtlen szórakozást nyújtson az olvasónak.

Hományi Péter

CK 2012/3. június

63