CK magazin #21

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

www.ckmagazin.info

TOXIKUS élelmiszerek A SZOMSZÉD FŰJE

9 7 7 2 060 1 7 3 000

A KUSH-STORY

1 1 0 0 6

HOLLAND ORVOSI KENDERIRODA

IV. évfolyam 2011/6. december

Kannabiszgyógyszerek Ausztriában

485 Ft

18+

2008/1 augusztus

2008/2 október

2008/3 december

2009/1 február

2009/2 április

2009/3 június

2009/4 augusztus

2009/5 október

2009/6 december

2010/1 február

2010/2 április

2010/3 június

2010/4 augusztus

2010/5 október

2010/6 december

2011/1 február

2011/2 április

2011/3 június

2011/4 augusztus

2011/5 október

KORÁBBI SZÁMAINKAT IS MEGRENDELHETED! az elofizetes@kultusz.com e-mail címen

INDEX IMPRESSZUM ADVANCED HYDROPONICS FŐSZERKESZTŐ: LUKÁCS GÁBOR SZERZŐK: BENKE HUNOR, HOMÁNYI PÉTER, KARDOS TAMÁS SEBESTYÉN SZABOLCS, SIGLINDE WINKLER, SZÍVÓS GÁBOR WILLIAM TEXIER DESIGN ÉS FOTÓ: VASKA GERGELY KIADJA: KULTUSZ KIADÓ KFT. FELELŐS KIADÓ: PERJÉSI PÉTER HIRDETÉSFELVÉTEL: CK@KULTUSZ.COM WEB: WWW.CKMAGAZIN.INFO ORSZÁGOSAN TERJESZTI A LAPKER ZRT. ISSN 2060-1735 A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY 282–283. §/C. ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT TERMESZT, ELŐÁLLÍT, MEGSZEREZ, TART, AZ ORSZÁGBA BEHOZ, ONNAN KIVISZ, VAGY AZ ORSZÁG TERÜLETÉN ÁTVISZ, ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL, ÁTAD, FORGALOMBA HOZ, VAGY AZZAL KERESKEDIK, SZABADSÁGVESZTÉSSEL BÜNTETHETŐ.

A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói figyelmét arra, hogy az életképes kendermaggal való kereskedés, azok értékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minősül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom ismeretterjesztő és szórakoztató céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bárki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója senkit nem törekszik rábírni a kiadványban megjelenő termékek illegális használatára. A kiadó nem vállal felelősséget a lap értékesített felületein megjelenő állításokért. A szerkesztőségi cikkben megjelenő minden vélemény a szerzőtől származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Időnként nem lehetséges a szerzői jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tulajdonjogi igény előterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vállaljuk meghatározott honorárium kifizetését. Minden szövegről és képről azt vélelmezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyilatkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történő sokszorosításához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás célja nem profitszerzés. Minden jog fenntartva!

ATAMI

47

11, 55

BUSHDOCTOR

B3

BUSHPLANET

32–33

DROG STOP

9

ENCOD

19

GENERAL HYDROPONICS

37

GREEN HOUSE

3

HESI PLANTENVOEDING

B4

KÉK PONT

16

MADÁSZSZ

13

NIRVANA SEEDS

64

PARADISE SEEDS

43

PLAGRON

3, 30–31

SEEDPLANET

17

SENSI SEEDS

4

SERIOUS SEEDS CK 2011/6. december

51 1

ALKONY NYUGATON, HOL? Az elmúlt években, munkánk során volt szerencsénk körülnézni Európában. Spanyolországtól Svédországig, Hollandiától Romániáig azt figyeltük hol hogyan viszonyulnak a tudatmódosításhoz, illetve szabályozzák a kannabisz hozzáférését. Hogyan, és miért épp úgy alakul hatalom és egyén viszonya, ahogy. Melyek a legfeltûnôbb különbségek az egyes országok vagy régiók között, és miért épp azok.

Lehetôségünk volt beszélni különbözô nemzetiségû, származású, hitû, szakértelmû, politikai és ideológiai hovatartozású emberrel. Akadt köztük orvos, politikus, rendôr, tudós, aktivista, mûvész, feltaláló, kereskedô, újságíró, pultos, mérnök, pap, de még díler is. Úgy érezzük, eleget és határozottan kérdeztünk, a válaszokból pedig sokat tanultunk. Útközben sok mindent láttunk, tapasztaltunk, talán túl sokat is. Olyan helyekre is bejutottunk, olyan helyzetekbe is kerültünk, és olyasmit is megtudtunk, ahova és amit eredetileg nem akartunk, és amit lehet, hogy valóban jobb lenne nem tudni. Szerencsére közben és utólag sem dolgunk a fenti kérdésekre válaszolni, megfejteni hatalom és egyén viszonyát, vagy megmutatni az egy és üdvözítô utat a tudatmódosítás, azon belül a pszichoaktív kenderszármazékok szabályozásának kérdésében. Feladatunk mindössze közreadni a látottakat, hallottakat, még ha olykor-olykor át is üt a szövegeken saját elképzelésünk, meggyôzôdésünk egy-egy szelete. Évekig tartó kutakodásunk, tájékozódásunk egyik fontos következtetése azonban, hogy sajnos e téren sem

2

vagyunk éltanulók. Mondhat bármit az aktuális kinevezett – mert azért azt lássuk be, hogy a korábbiak sem brillíroztak a témában, maximum szakértôbôl és forrásból volt egy kicsivel több, morális értékítéletbôl meg egy kicsit kevesebb –, de húsz éve lejárt szavatosságú ötletekkel és szabályozással nem fogunk eredményt elérni. Arról már nem is beszélve, hogy pontosan azokat az intézkedéseket ismételjük meg kábé két évtizednyi késéssel, amik állítólag hanyatláshoz és összeomláshoz vezettek Nyugaton? Melyeknek köszönhetôen Nyugat-Európa minden társadalma épp széthullik, a fiatalok egyre hamarabb kipróbálják a drogokat, nincs hitük, múltjuk, kultúrájuk, individualista, liberális buzi mindenki, és persze, hogy a drogoktól lettek azok. Az egész nyugati világ egy értékrend nélküli káosz, és a rendszerük úgyis összeomlik hamarosan, mert nincs nekik szellemi vezetôjük, aki felnyissa beszûkült pilláikat. Tiszta szerencse, hogy nekünk van. Addig is, míg ez az összeomlás zajlik, mi biztos ami biztos, húsz év késéssel lemásoljuk ôket, miközben azt szajkózzuk, hogy namosmáasztán mi más utat járunk.

Nem kenyerünk a szerencsejáték, leginkább mert nem más, mint egy speciális adónem – hiszékenységadó, optimizmusadó, amerikai álom adó, reményadó, ahogy tetszik –, de ennek a várható kimenetelére azért feltennénk egy kisebb vagyont.

Azért persze drukkolunk, mert az, hogy a sok kenderpótló dizájnerszart végre megpróbálják – bár ezt is elég magya-

rosan – kivonni a forgalomból, egyáltalán nem baj, az éppen hanyatló Nyugaton már jópár éve megtették. De hogy azoktól a dumáktól, amiket manapság eleresztenek molekulatologatásról, meg bruttó THC-ról, nettó többszáz ezerért havonta, és a büntetô törvényektôl semmi nem fog változni, az is biztos. Vagyis dehogynem, az aktuális beszélô anyagi helyzete.

Szomorú tapasztalatunk, hogy lemaradásunk változatlan, sôt az eddig látottak alapján fokozható. Ezzel együtt nem biztatunk senki a fedélzet elhagyásra, aki 35-nél fiatalabb. (Aki meg nem, az kezdjen erôsen gondolkodni azon, hogy a következô és egyben utolsó aktív tizenöt évét hol és mibe fekteti.)

Ezzel együtt elég szánalmasnak tartjuk, amikor a huszadik születésnapját ünneplô Quimbyt kell megkérni arra, ugyan szóljon már a srácoknak az Arénában, hogy ne húzzanak el annyian az épp hanyatló Nyugatra, mert igazából szükség lenne rájuk.

Oké, hogy a Kiss Tibinek legalább elhiszik, amit mond, – talán ô valóban nem hazudott még nekik –, de hogy ez komolyan befolyásolná az ifjakat afelôl erôs kétségeink vannak. Célravezetôbb lenne egy idôugrással nem a húsz évvel ezelôtti, hanem a jelenlegi hozzáállást és szabályozást másolni, többek közt a kannabisz esetében is, és akkor nem elmennének a honfiak, de épphogy idejönnének, például egyetemre – fizetôs helyekre – azok a külhoni ezrek is, akik most Berlinben, Prágában, Amszterdamban és Barcelonában koptatják a kampuszokat. Persze ez is csak egy ötlet, amit meg se kell hallani, hisz megvan a Bölcsek Köve.

Esetleg láthatnánk mi is?

A Szerk.

3

TARTALOM SZÓVAL TARTALOM GREENFO

2 5 6–16

TOXIKUS ÉLELMISZEREK

18

CULTIVA 2011

Konkrét javaslat a működésre

fajta+tiszta

medical

DOUBLE DUTCH

ÉRTELMESEN, ÉRVEKKEL

20–21

Háromnapos kenderkongresszus Bécsben

22–25

medical

a’la canna

SZENTKÉNT TISZTELNI

28–29

A REGGAE A SZEGÉNYEK SÍRÁSA A NAGY HORGÁSZOK

A kormány hivatalos fűelosztója

ásó+kapa

34–36 38–39

canna+globe

KUSH A növény eredete és története

54

26–27

Szintetikus és természetes kannabinoidok hatásai

DUGVÁNYOZÁS A HIDROPÓNIKÁBAN ENERGIÁT A GYÖKÉRZETNEK!

52–53

fajta+tiszta

LEMON SKUNK

HOLLAND ORVOSI KENDERIRODA

50

canna+globe

Kannabiszgyógyszerek Ausztriában

LABORBAN AZ IGAZSÁG?

48–49

CANNAFEST 2011

interjú

A SZOMSZÉD FŰJE

44–46

A gazdaságok helyét átvette a vegyipar

encod

CANNABIS SOCIAL CLUBS

canna+globe

40–42

56–57

A rasztafarianizmus nem vallás, hanem életérzés

58–59 60–61

könyvajánló

SERGE LATOUCHE: A Nemnövekedés diszkrét bája SJÓN: A macskaróka NEIL GAIMAN: Sandman – Párák évszaka MIKE MIGNOLA: Hellboy 1–3.

CK 2011/6. december

62 62 63 63 5

greenfo

CSEHORSZÁGBAN INDUL A MEDIKÁLPROGRAM A cseh gyorsnaszád végképp elhúzni látszik a régiótól. Miután 2010 januárjában törvénybe foglalták 5 tô kendernövény, 15 gramm marihuána és 5 gramm hasis személyes használatra történô birtoklásának engedélyezését, a kenderbarátok máris a folytatáson gondolkodtak. A szervezkedés egy online petícióban csúcsosodott ki, melyben 8000 cseh állampolgár állt ki a gyógyászati marihuána engedélyezése mellett. A cseh kormányzat pedig nem süket a nép szavára, ezért a tanácsadó testülete elkezdte kidolgozni a gyógyászati célra termesztett és fogyasztott marihuána engedélyezésének részleteit. Az ügy olyannyira elôrehaladott, hogy a szakértôk már azon gondolkodnak, inkább importálják-e a garantált

minôségû kannabiszt, vagy hazai földön honosítsák meg az egyes betegségek esetén ajánlott fajtákat. A marihuána szabályozott használatához már az egészségügyi minisztérium részérôl is többen hozzájárultak, és bejelentették, hogy a kezelésben részt vevô minden beteget regisztrálni fognak. Az új marihuánatörvény tervezete decemberben készül el, és ha a kormány is elfogadja, 2012 nyarán életbe is léphet. Az intézkedés példaértékû lehet a haladó szellemiségû európai országok, de akár az USA számára is, ahol az Obama-adminisztráció korábbi ígéreteivel ellentétben lépten-nyomon igyekszik keresztbe tenni a gyógyászati kannabisszal folytatott kezelések zavartalan mûködésének.

A GYÓGYÁSZATI MARIHUÁNA NEM ÖSZTÖNÖZ SZÍVÁSRA A gyógyászati marihuánát ellenzők figyelmeztetései ellenére a kannabisz engedélyezése orvosi célokra nem sarkallja fokozott fogyasztásra a kamaszokat. Az eredményre egy friss tanulmány jutott, mely Massachusetts és Rhode Island fűfogyasztási szokásait hasonlította össze, miután utóbbi bevezette a medikáltörvényt.

Rhode Island 2006-ban engedélyezte a marihuánát gyógyászati célokra, míg Massachusettsben a tiltó törvény maradt érvényben. Dr. Esther Choo, a Brown Egyetem Warren Alpert Gyógyászati Iskolájának professzornôje azért választotta ezt a két államot, mert földrajzilag és kulturálisan is sok hasonlóság található köztük. Choo a Centers for Disease Control és a Fiatalok Kockázatos Magatartásformáinak Felmérése éves kiadványaiból gyûjtötte össze adatait. A felmérésbe Rhode Islanden közel 13 ezer, Massachusettsben pedig körülbelül 25 ezer fiatalt vontak be. A vizsgált évek mindegyikében, mindkét államban a fiatalok nagyjából 30%-a számolt be kannabiszfogyasztásról legalább egy alkalommal a felmérést megelôzô hónapban. Vagyis bár a marihuána használata mindkét államban elterjedt volt, a gyógyászati kannabisz engedélyezése nem okozott érezhetô változást Rhode Island kamaszainak fûszívási szokásaiban. Ezek az eredmények összhangban állnak Mitch Earleywine (Az itthon is kapható „Marihuána: a tudomány álláspontja” címû könyv szerzôje – A Szerk.) 2005-ös vizsgálatá-

6

val, melyben Kalifornia 9. osztályos tanulóinak marihuánafogyasztási szokásait vizsgálta, az 1995-ös medikáltörvény bevezetését követô tíz évben. Az új tanulmánnyal kapcsolatban Earleywine elégedettségét fejezte ki, hogy az alaposabb kutatási módszertannal végzett Rhode

Island-i vizsgálat is igazolta korábbi eredményeit. Az eredményekhez a kutatást vezetô Choo hozzáfûzte, hogy a gyógyászati marihuána használatával leginkább az idôsebb korosztály él, közülük is rendszerint a súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedôk.

greenfo

PEZ + AZ A 13 éves Brandon tüdôkárosodásban életét vesztette a pittsburghi gyermekkórházban, pár hónappal azután, hogy szintetikus kannabinoidot szívott – tájékoztatott a Pittsburghlive.com. A fiún kettôs tüdôtranszplantációt kellett végrehajtani, miután júniusban megbetegedett a gyakran csak biofûként emlegetett szintetikus kannabinoid szívását követôen. Brandont három hónapon keresztül lélegeztetôkészülék tartotta életben, de legyengült immunrendszere nem tudott megbirkózni a kialakult gyulladással. A cikk további részében a szülôk szájából hallhatjuk kisfiuk jellemzését, és már keserû szájízzel be is zárnánk az oldalt, ha nem lenne ott az utolsó mondat, aminek minimum a címben kéne szerepelnie. A cikk végére

ugyanis váratlanul kiderül, hogy Brandon nem cigarettából, pipából vagy bongból és véletlenül sem vaporizerbôl, hanem egy mûanyag Pez-cukorkaadagolóból szívta el a szóban forgó szubsztanciát! Anélkül, hogy védelmünkbe vennénk a szintetikus kannabinoidokat, melyeknek véleményünk szerint jobb lett volna a gyógyszergyárak laboratóriumában maradnia, fel kell tennünk a kérdést: vajon nem tûnt fel az újságírónak az az apró részlet, hogy a fiú egy gyúlékony és toxikus mûanyag dobozból szívta el a szintetikus kannabinoidot? És az sem, hogy az évek óta forgalomban levô mûfüvekrôl eddig még nem derült ki, hogy olyan akut károkat okoznak a tüdôben, hogy az akár a fogyasztó életébe is kerülhet? Ha a fûpótlékokról sok pozitívumot nem is lehet elmondani, akut tüdôkárosító hatásukról eddig nem szólt a fáma. És ezen a fenti szomorú eset sem változtat.

8

FÁJDALOMCSILLAPÍTÁS, BETÉPÉS NÉLKÜL A kannabisz második legfontosabb komponense a gyógyászat számára a THC után kétségkívül a kannabidiol (CBD). A philadelphiai Temple Egyetem kutatói most újabb kísérletekkel igazolták, amit már több vizsgálat is kiderített, nevesül, hogy a kannabidiol a THC-ra jellemzô pszichés hatások nélkül csillapítja hatékonyan az idegi eredetû, azaz neuropátiás fájdalmakat, amit gyakran a kemoterápiában alkalmazott paclitaxel nevû szer vált ki. Kísérletükhöz egereket használtak, akiket paclitaxellel végzett kemoterápiás kezelésben részesítettek. A csoport-

nak az a része, amely a kezelés során CBD-t is kapott, kevésbé volt érzékeny a fájdalmakra. A CBD adagolása mellett az egerek a kemoterápia közben is alig éreztek nagyobb fájdalmat, mint a kemoterápiában nem részesülô egyedek bármilyen külsô fájdalominger hatására. Sara Jane Ward, a tanulmány vezetô szerzôje úgy összegezte a tapasztaltakat, hogy a CBD segítségével szinte teljesen kiiktathatók az idegi eredetû, úgynevezett neuropátiás fájdalmak. A tanulmányt az Anesthesia & Analgesia szakfolyóiratban publikálták.

KOPPENHÁGAI COFFEESHOPOK Koppenhága Városi Tanácsa elsöprô többséggel, 39:9 arányban szavazta meg azt az elôterjesztést, amely a kannabisz szaküzletekben és kávézókban történô forgalmazására tett javaslatot. Ha a dán parlament 2012 elején jóváhagyja a tervezetet, akkor Koppenhága lehet Európa elsô városa, amely nemcsak tolerálja, de teljes mértékben legalizálja a marihuána fogyasztását. Az édeskés füst ugyan eddig sem volt ismeretlen Koppenhága utcáin, de leginkább a poszthippik által lakott Christiania városrészt jellemezte (bôvebben lásd a 2011/3. júniusi számunkat, illetve Christianiával foglalkozó cikkeinket a ckmagazin.info oldalon), ahol az állam visszatérô fellépései ellenére ma is lehet marihuánát vásárolni. Ám ennek ellenére hivatalosan sohasem dekriminalizálták a marihuánát, és a törvény szerint még a csekély mennyiséget birtoklók is komoly pénzbírságra számíthattak. Mikkel Warming, a Koppenhágai Városi Tanács Szociális Bizottságának elnöke elmondta, hogy körülbelül 30-40 olyan bolt nyitását tervezik, ahol az eladók nem profitorientált szellemben dolgoznak, hanem a vásárlók tényleges igényeit szeretnék kielégíteni. Az elnök így érvelt a Telegraph munkatársának: „Mi a jobb, ha a fiatalok dílerektôl vásárolnak, akik azt akarják, hogy többet fogyasszanak, és keménydrogokat is el akarnak adni nekik, vagy ha állami alkalmazottaktól?” Klasszikus legalizációpárti érvelés, ezúttal egy magas rangú állami tisztséget betöltô „legalizátor” szájából! Warming nem híve a holland típusú, megtûrt kvázi legalizációnak, hanem engedélyezni szeretné a marihuána importját és termesztését is. A tanács számításai szerint az intézkedéssel mintegy 230 millió eurót vennének ki a feketepiac kezébôl.

greenfo

A világ ártalomcsökkentési térképe

http://www.ihra.net/global-state-of-harm-reduction

A Nemzetközi Ártalomcsökkentô Szervezet (HRI, korábban IHRA) interaktív elektronikus eszközt dolgozott ki a világ országainak ártalomcsökkentô gyakorlatáról. A Global State of Harm Reduction (GSHR) névre hallgató program egy térkép, mely a legfrissebb felmérések alapján szemlélteti az ártalomcsökkentô politikákat világszerte. A térképrôl a következô információk olvashatók le: – Mely országok rendelkeznek mûködô ártalomcsökkentô programmal?

– Mely kormányok nemzeti politikájában kap szerepet az ártalomcsökkentés?

– Hány országban található drogfogyasztói szoba, tûcsere-szolgáltatás, opioid szubsztitúciós terápia, illetve vannak-e ártalomcsökkentô szolgáltatások a börtönökben?

– Mely civil szervezetek alkalmazzák az ártalomcsökkentést az adott régióban?

A számos kellékkel felszerelt eszköz – például vizualizációk, további térképek, diagramok, grafikonok és az értékek széles halmaza – segítségével az interaktív táblák testreszabhatóvá válnak saját alkalmazások vagy publikációk számára.

greenfo

GENERIKUS SZABÁLYOZÁS Csak a vegyészek tudhatják mi illegális Komoly fáziskéséssel ugyan, de idén novemberre a magyar kormány is felismerte, hogy valahogy reagálnia kell a dizájner drogok öt éve tartó terjedésére. Első megközelítésben azokat a boltokat záratta be, amelyekben legális amfetaminszármazékokat és szintetikus kannabinoidot tartalmazó kamufüvet árultak fiatalkorúaknak „kóros bódulatkeltés” céljából. Következő lépésben pedig jöhettek volna a hígítót, festéket és öngyújtógázt árusító boltok – kommentálta epésen az intézkedést dr. Zacher Gábor toxikológus, ezzel rávilágítva, hogy ilyen olcsón azért nem lehet megúszni az ügyet.

Egyrészt mi a helyzet a nagykorúakkal?

Rájuk vajon nem jelentenek veszélyt a kínai laborok termékei? Másrészt pedig miért nem indul eljárás a szipusokat kiszolgáló festékboltok ellen? Ezek a hangok szép lassan a döntéshozók holdudvaráig is eljutottak, mígnem egy szép napon Téglásy Kristóf, a NEFMI ifjúsági fôosztályának vezetôje tájékoztatta a sajtót, hogy a kormány tervezi a generikus szabályozás bevezetését osztrák, román, török stb. példára. Ennek értelmében már nem egyes anyagok, hanem törzsvegyületek kerülnének tiltólistára. Ez pedig azt jelentené, hogy a leleményes vegyészek hiába tilitolizzák tovább például a mefedron molekuláit, a törvény értelmében minden új variáns már születése elôtt tiltólistás lesz. Kérdés, hogy ezzel elérhetô-e az új szintetikus szerek feltartóztatása. Nehéz egyértelmû választ adni. A brit példa alapján azt látjuk, hogy a mefedron betiltását követôen valóban visszaesett a fogyasztók száma, az illegális kereskedelemben pedig megemelkedett a szer ára. Mindez örvende-

10

tes, azonban nemkívánt fejleményként bekövetkezett az is, hogy a fogyasztók nagy része egyszerûen szert váltott, és más legális drogokat, valamint kokaint és

ecstasyt kezdett el használni. Ez utóbbi a toxikológusok szempontjából akár üdvös is lehet – hangsúlyozottan idézôjelek között –, hiszen a hagyományos kábítószerek hatásai és mellékhatásai már kellôen ismertek ahhoz, hogy vész esetén az orvos hatékony kezelést nyújtson, de azt is jelzi, hogy pusztán a tilalommal nem lehet megszüntetni a tudatmódosítás iránti igényt. Amit viszont sok esetben sikerült kiölni, az a jogkövetés szándéka, hiszen sokan a korábban legális szerrôl váltottak tiltott drogokra. További probléma, hogy a vegyészek nyilván ezután sem a könnyeikkel fogják itatni a laborba zárt egereket, hanem újabb törzsképletû bódítószerekkel rukkolnak elô, melyeket a listára vétel lassúsága miatt hónapokon, de inkább éveken át büntetlenül teríthetnek. A boltosok pedig majd jobban ügyelnek, hogy kiszûrjék a fiatalkorú kuncsaftokat. Félô, hogy ez végképp a kísérleti patkányok korát hozza el az ifjúság számára. Mindemellett a normavilágosság elve is veszélybe kerülhet, hiszen a boltosoknak és a használóknak egyaránt

greenfo

olyan szintre kellene fejleszteniük a kémiai ismereteiket, hogy már a szerek neve alapján minden kétséget kizáróan tudják, hogy legális, avagy illegális vegyülettel állnak szemben. Ennek a realitása pedig a nulla felé konvergál, gyök alatt. Világos azonban, hogy valamit lépni kell, hiszen az senkinek nem érdeke, hogy fiatalok ezrei ismeretlen hatású kemikáliákkal feszegessék tudatuk és szervezetük határait.

A lehetséges megoldások feltérképezéséhez érdemes a kormány, pontosabban Téglásy úr azon kijelentésébôl kiindulni, hogy nem céljuk a fogyasztókat, pláne a kíváncsi fiatalokat börtönbe zárni. Ha ezt valóban nem akarják, akkor megvan a módja, hogy mindezt akár törvénybe is foglalják, létezik erre ugyanis egy jogi megoldás, amit úgy hívnak: dekriminalizáció. A portugálok példájából kiindulva ez az intézkedés hozzájárulhat ahhoz, hogy az új kipróbálók száma csökkenjen, illetve hogy a polgárok érdemi információkat kapjanak a különbözô szerek hatásaival és kockázataival kapcsolatban.

Vagyis éppen hogy nem a tilalom, hanem a dekriminalizáció lehetne egy jelentôs

lépés a hôn áhított tiszta tudatú társadalom felé!

A drogokról folytatott ôszinte párbeszéd során ugyancsak lehetséges lenne a kockázatkeresô, vagyis a drogokat a tilalom ellenére is nagyobb eséllyel kipróbáló fiatalokat a kevésbé kockázatos szerek választása felé terelni. Több ezer év tapasztalata alapján ilyen például az alkohol, a kannabisz, persze kellô körültekintéssel és nem a tinédzserkor alatt.

Nyilvánvaló, hogy sokoldalúsága ellenére is mindig lesz olyan, aki a marihuánában nem találja meg az általa keresett érzést, és más szerekkel folytatja a kísérletezést, de az is biztos, hogy a dizájner drogok használóinál érzékelhetô jogkövetési szándékból és a kannabisz rendületlen népszerûségébôl kiindulva a kender szabályozott piaca jelentôs fogyasztói csoportot tudna elhappolni az új szintetikus szerek felnôtt használói körébôl.

Nem akarjuk azt a látszatot kelteni, mintha a biztos megoldás birtokában lennénk, csupán hangosan gondolkozunk, de a prohibíció 50 éves történelmébôl világosan látszik, hogy a tilalom és az elrettentés duettjével csak súlyosbítani lehet

a drogproblémát. Ezzel szemben a valóságból kiinduló és a polgárokat épeszû, komoly döntések meghozatalára képes lényekként kezelô megközelítések megkérdôjelezhetetlen eredményeket képesek felmutatni.

Kardos Tamás a szerző a TASZ drogpolitikai munkatársa

greenfo

MIÉRT TEREMTETTE ISTEN A KÁBÍTÓSZERT? Írtam egy könyvet. Az Istenről szól. Meg tizenkét év drogozásról. Az alkoholról, a marihuánáról, az LSD-ről, az amfetaminról, a heroinról, a cuki színes pirulákról, a nitrohígító cellspeciálról és a függőség szürkezónájáról.

Az elvonásról. Az Isten hiányáról.

Nemrég elgondolkoztam azon, milyen lenne megtérve anyagozni.

Mielôtt megtértem, már az elôtt találkoztam az Istennel, konkrétan a Népszínház utcában, és remekül elbeszélgettünk. Be voltam állva, és már másfél hete mentem. Nem emlékszem, mit mondott, csak arra, hogy a nagy keresztrôl magyarázott, és világított a haja.

Az Isten nélküli világban a legnagyobb személyes örömérzetet a különlegesen veszélyes addiktív kábítószerek adják. Nincs olyan emberi tevékenység (az orgazmust is beleértve), ami felérne a flash-sel, a drogos tapasztalattal. Természetes, hogy megjelent a kísértés megtérésem után is: milyen lenne így, Isten örömével és bizalmával eltelten még pluszban anyagozni is, az Isten kegyelmét megtoldani némi vegyileg szintetizált, pakettben elérhetô örömcsomaggal.

Nem volt komoly kísértés, de kísértés volt.

A világ illúziója bepróbálkozott az Isten valóságán.

A most megírt könyvben végig jelen van az Isten. Még ha éppen nem is róla van szó a szövegben. Hanem arról, hogy milyen érzés lopni, csalni, hazudni, vetíteni. Arról, hogy hogyan válik valaki függôvé. Arról, hogy milyen érzés elmenni egy csávóval, kizárólag azért, hogy amíg zuhanyzik, kiürítsem a pénztárcáját. Arról, hogy milyen érzés kipakolni a pecóját annak, aki éppen befogadott. (Normál melóval elég nehéz megkeresni a pénzt arra, hogy tápláljuk a függôség majmát. Csak hogy ne legyenek illúziók senkiben.)

Arról, hogy milyen leállni, milyen egy év terápia vidéken. Nem azért álltam le, mert én Istent kerestem volna. Nem azért akartam leállni, hogy jobb ember legyek. Nem azért akartam leállni, hogy normális életet éljek. Azért akartam leállni, mert gyáva voltam, mert belefáradtam, mert haldokoltam. Menekültem, mint egy szûkölô állatka.

Belefáradtam az állandó stresszbe. A rosszullétbe, abba, hogy haldoklok. Abba, hogy totális csôd minden, hogy megöl a ZÓNA, a folyamatos hallucinációk, a hangok, és nem tudok meghalni, hiába szeretnék, de gyáva vagyok élni is, nem tudok már lopni se, lehúzni senkitôl semmi pénzt, kikerülnek a cigánygyerekek is. Élôhalott vagyok. Elvonásról elvonásra vergôdök, és szippant be a fekete lyuk. El kell mennem innen. Akárhová.

Nem volt könnyû megírni. Egyáltalán nem. Újraélni mindent, aztán szöveggé formálni, és imádkozni közben, hogy mindennek legyen valami Értelme is. Írni egy történetet, ami annyiban egyedi csak, amennyiben minden személyes történet az. Szavakba önteni és megformálni az élményeket, a folyamatokat, az embereket, az emlékeket. A megtérésemet, az Isten valóságának az elfogadását. Megélni a názáreti ács áldozatát, a bûnök bocsánatát és az örök életet.

Próbáltam leírni azt, hogy mi nekem az Isten. Mit jelent vele találkozni egy igazoltatás során.

Nem sikerült. Istent nem sikerült úgy szavakba foglalni, ahogy megélem az ô kegyelmét nap mint nap. Ô az elsô és a végsô szó, a logosz, az ige. Minden szó róla szól.

Szóval, miért is teremtette Isten a kábítószert? Van néhány tipKubiszyn Viktor pem.

12

„Drogosnak lenni nem érdem. Leszokni a drogokról sem különösebben az. Ne várd, hogy meghajoljon ezért előtted a világ. Viszont beszélni a kalandról hasznos lehet. Ha ezt izgalmasan teszed, még élvezetes is. Viktor könyve ilyen: hasznos és élvezetes.”

Kiss Tibi, zenész, képzőművész, a Quimby zenekar frontembere „Volt egyszer egy anyagos, aki a történetei végére tiszta lett; minden jó, ha a vége jó. Ha ezt elhisszük, gondtalanok és elégedettek lehetünk. Ha nem, és az író kétségei bennünk élnek tovább, akkor akár szabadok is.”

Prof. dr Rácz József, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia igazgatója „Aki elmegy a határig, vagy nem jön vissza, vagy nem képes beszámolni a tapasztalatairól. Kivételes esemény, mikor valaki nyelvet talál legsúlyosabb élményeinek a leírásához, tiszta és erős mondatokat. Ez a könyv ilyen: hiteles beszámoló a földi mennyországról és pokolról.”

Garaczi László, író, költő

greenfo

HIBALEHETŐSÉG KIZÁRVA Kisáruház hobbikertészeknek 1200 négyzetméteren

A kertészek számára bizonyára ismerôs a Hobbikert neve, hiszen az üzlet már három éve áll rendelkezésükre. Az óbudai kis alagsori boltocska után idén megnyitották Magyarország legnagyobb alapterületû grow-shopját. A pesti Topolya utcában a kertészkedni vágyókat a korábban is jellemzô maximális szakérte-

lem és vevôorientált, segítôkész kiszolgálás mellett immár egy 200 m2-es pompás, tágas bemutatóterem várja, nem is beszélve a bolthoz tartozó közel 1000 m2es kertrôl, melynek exklúzív szépsége és funkciója tavasszal mutatkozik majd meg igazán.

A kínálatban a már jól ismert, magas minôséget képviselô holland, német és amerikai gyártók termékei mellett egyre nagyobb számban jelennek meg a hazai márkák, melyek népszerûsítésére az üzlet nagy hangsúlyt fektet. E termékek csomagolása talán nem olyan dizájnos, mint a tökéletesen brandelt külföldi tápszereké, de minôségben nem marad el tôlük.

A legfontosabb kertészeti és növényápolási kellékek, tápszerek, adalékanyagok, termôközegek, szellôztetô-, világítástechnikai és hidrorendszerek, egyéb kiegészítôk mellett a Hobbikert a kizárólagos forgalmazója a Blumat-

rendszereknek, mely a legkényelmesebb automata öntözéstechnikai megoldás, beltéri szobanövények neveléséhez.

A beépített szenzorokon keresztül a rendszer felméri a termesztôközeg és azon át a növény víz-, illetve tápanyagigényét, majd ehhez igazítva adagolja a tápoldatot a csepegtetôkúpokon keresztül, mindig a megfelelô mennyiségben és idôben.

Hibalehetôség tehát kizárva.

A Hobbikertben emellett nagy számban és választékban elérhetôk a termesztéshez elengedhetetlen vetômagok, valamint palánták az otthon termeszthetô klasszikus zöldségféléktôl, az egzotikus fûszernövényekig bezárólag. Szóval akinek elege van a bevásárlóközpontokban kapható génkezelt, felfújt, halványpiros paradicsomokból és fröccsöntött spanyol eprekbôl, az elôre gyártott egységesen vegetaízû szárított fûszerkeverékekbôl, és nem utolsósorban fontosnak tartja, hogy zöldség- vagy fûszernövénye mindig friss legyen, hogy a mérete mellett íze is legyen, annak irány a Hobbikert, és kezdôdhet a termesztés a balkonládában.

Mert az leszel, amit megeszel.

greenfo

KANNABISZ, MOST PONT BLOG Írd ki magadból a kendert Két éve indult el Magyarország első, problémás marihuánafogyasztókat célzó online terápiája a Kék Pont Alapítvány működtetésében. Újszerű megközelítése és a tudatosság szerepének hangsúlyozása rögtön megragadta a mi figyelmünket is.

A programban részt vevők ugyanis nem egy pszichológus tanácsaival, hanem saját fogyasztásukkal szembesülnek, önmaguk számára kell kitűzniük testhezálló célokat, amely a fogyasztás csökkentésétől az absztinenciáig bármi lehet. Csák Róbertet, a Kannabiszpont koordinátorát az új, bloggerkedésre buzdító programjuk kapcsán kérdeztük.

Cannabis Kultusz: Bő egy év után hogyan összegeznéd az online terápia tapasztalatai? Sikerült elérni a kitűzött célokat?

Csák Róbert: A Kék Pont alapítvány Kannabiszpont online önsegítô program célja, hogy azoknak adjon eszközt a kezükbe, akik problémás kannabiszhasználatukkal nem akarnak személyesen elmenni például a Kék Pont Gát utcai ambulanciájára. Mivel ez egy weboldal, interneten keresztül bármikor, bárki számára, ingyenesen elérhetô, így mindenki akkor foglalkozik vele, amikor neki a legjobb. Az elindulás óta 440en regisztráltak és kezdték el az önsegítô programot. Egy átlagos héten 15-en végzik a programot, ami egy ambulancia forgalmához viszonyítva is jónak mondható. Az online önsegítô programok egyik legfontosabb haszna, hogy olyanokat is el tudunk érni, akiket egyébként hagyományos eszközökkel nem. A regisztráltak között sok a vidéken, kisebb településen élô, ami azért fontos, mert ezeken a helyeken sokkal kevesebb addiktológiai szolgáltatás érhetô el, mint a fôvárosban nekik más módon nem tudtunk volna segítséget nyújtani.

A legnagyobb probléma, hogy sokan a kezdeti lelkesedés után már nem nagyon töltik fel a napi bejegyzést az elszívott spanglikról, illetve a tapasztalt sóvárgásról. Persze egy önsegítô programnál a „kívülrôl” történô motiválás nehéz, de igyekszünk olyan lehetôségeket adni, amik segíthetnek. Ebben az évben két

fejlesztést is végeztünk, aminek pont az a célja, hogy segítsen átlendülni a holtpontokon. Bevezettük a chates konzultáció lehetôségét, így aki szeretne, az otthon, a gépe mellôl tud beszélgetni egy, az ambulanciánkon dolgozó kollégánkkal.

Ezenkívül kifejlesztettünk egy telefonra letölthetô alkalmazást, ami figyelmeztet, hogy fel kell tölteni az adott nappal kapcsolatos információkat, másrészt rajta keresztül bármikor, internetkapcsolat nélkül is naplózhat a terápiában részt vevô, amit késôbb az alkalmazás tölt fel a honlapra.

CK: Mi a célja az új akciótoknak, amelynek keretében a programban részt vevők próbálkozásait napi blogbejegyzéseken keresztül lehet követni? Úgy gondoljátok, hogy mások tapasztalatai hozzájárulhatnak a problémás fogyasztás felismeréséhez vagy akár megszüntetéséhez?

CSR: Két okból kezdtünk el keresni olyan embereket, akik blogformában írnák meg élményeiket a Kannabiszpont önsegítô programját végezve. Egyrészt szeretnénk visszajelzést kapni a felhasználóktól, kicsit jobban belelátni abba, hogy mi az, ami igazán jól mûködik a program-

elemek közül, és mi az, ami nem annyira, hol vannak a nehézségek, mit lenne érdemes hozzátenni még a Kannabiszponthoz.

Másrészt célunk, hogy növeljük az oldal ismertségét, felhívjuk a figyelmet az ügy fontosságára, ezért kértük, hogy jelentkezzenek olyanok is, akik vállalják, hogy a nyilvánosság elôtt is elmondják, hogy mit élnek át ez alatt a négy hét alatt.

A problémás szerhasználatot csak az adott személyre szabva lehet megszüntetni. Ez az akció – és a Kannabiszpont.hu maga is – annyiban tud hozzájárulni ehhez, hogy tágítja azt a teret, ahol a szívásról a démonizálás és a bagatellizálás helyett higgadtan, a tényekre koncentrálva lehet beszélni. Nekünk mint segítô szervezetnek a nyílt párbeszéd azért is fontos, mert minél nyíltabban lehet beszélni valamirôl, annál hamarabb és annál könnyebben tudnak segítséget kérni azok, akiknek szükségük van rá.

CK: Hogy látjátok a jövőt, lesz Kannabiszpont 2012-ben is?

CSR: A Kannabiszpont egy hároméves, a Kék Pont és a Magyar Telekom közötti stratégiai partnerség keretében jöhetett létre. A három évnek 2012 az utolsó éve, úgyhogy jövôre még biztosan lesz.

Az a jövô év egyik legnagyobb kihívása, hogy hogyan tud majd mûködni a program azután, ha ez a támogatás lejár. Bízunk abban, hogy addigra az online terápiás programok még ismertebbek és elfogadottabbak lesznek Magyarországon, így a támogatást továbbra is megkapjuk.

CK 2011/6. december

15

greenfo

EGY SLUKKRA

NORVÉG ILLEGÁL MEDIKÁL

FÁJDALOM A kínai Lanzhou Egyetem tudósai öszszefüggést fedeztek fel a neuropeptid FF-receptorok és az endokannabinoidrendszer mûködése között. Állatokon végzett kísérleteik rámutattak, hogy a központi neuropeptid FF-receptorok aktiválása segíti a kannabinoidok által kifejtett fájdalomcsillapító hatást. A felfedezés a jövôben kombinált terápiákhoz vezethet.

VÉRSZEGÉNYSÉG A szaúd-arábiai Rey Faisal Egyetemen végzett kutatások szerint a kannabidiol (CBD) meggátolja a vérszegénységbôl eredô májkárosodást. A szerzôk szerint a CBD új terápiás lehetôséget nyújthat az átmeneti oxigénhiánnyal járó májkárosodás eseteire.

FÁJDALOMCSILLAPÍTÓT PLACEBÓRA A Torinói Egyetemen végzett vizsgálatok szerint az opioid és a CB1-receptorok egyaránt részt vesznek a placebók általi fájdalomcsillapításban. A kutatók ebbôl arra következtetnek, hogy az endokannabinoid rendszer fontos szerepet tölt be a fájdalmak mérséklésében, abban az esetben, ha az opioid rendszer valamilyen rendellenesség miatt nem tud ebben részt venni.

ELHÍZÁS Az utóbbi hónapokban több tanulmány is rámutatott az elhízás és az endokannabinoid rendszer kapcsolatára. Átlagos testtömegû személyek esetén az étkezés után jelentôsen lecsökken az endokannabinoid rendszer anandaminaszintje. Elhízottaknál azonban ez a szint változatlan marad, ami megmagyarázza, hogy náluk miért marad el az étkezést követôen a jóllakottság érzése.

Bár Norvégia Európa egyik legszigorúbb drogpolitikájával rendelkezik, a kannabiszkészítmények gyógyászati alkalmazása a törvények ellenére is terjedôben van. Számos norvég orvos ugyanis kannabiszkivonatokat ír fel betegeinek, amit azok jelenleg nem tudnak a norvég patikákból beszerezni. Norvégiában a marihuána éppúgy illegális, mint nálunk, a csekély mennyiség (15 grammig bezárólag) birtoklását elsô esetben még pénzbírsággal, következô alkalommal pedig akár börtönnel is büntethetik. Bár próbálkozások már történtek, a gyógyászati marihuána program teljes körû engedélyezéséhez az egészségügyi minisztériumnak jóvá kellene hagynia ezt

KALIFORNIAI ORVOSOK A LEGALIZÁCIÓÉRT

HIPERAKTIVITÁS Az Egyesült Államok és Olaszország kutatói az endokannabinoid rendszer és a hiperaktivitás (ADHD) kapcsolatát vizsgálták. Egereken modellezett esetekben feltárták a CB1-receptor szerepét a rendellenességben, amibôl arra következtetnek, hogy az endokannabinoid rendszer bevonásával hatékony terápiát dolgozhatnak ki a hiperaktivitás kezelésére.

Bővebb információk a témában: www.medihuana.info

16

a kezelési formát, és megalkotni a hozzá kapcsolódó kritériumrendszert. Egy ilyen, elfogadott program esetében a betegek számára más európai országokból importálnák a készítményeket. Dr. Nils Olav Aanonsen, az oslói Ullevål Egyetemi Kórház vezetô orvosa egyike azon doktoroknak, akik kannabiszkivonatot írtak fel betegeiknek. Aanonsen túl szigorúnak találja a norvég szabályozást, és üdvözli a kialakulóban lévô párbeszédet a kannabiszkészítmények jóváhagyásáról. Becslései szerint mintegy 500 norvég polgárnak nyújtanának hathatós segítséget ezek a már több európai országban legális forgalomban lévô gyógyászati termékek.

Az USA legerôsebb államának legnagyobb egészségügyi szervezete, a Kaliforniai Orvosi Társaság (CMA) ugyan nem áll ki egységesen a kannabisz gyógyászati alkalmazhatósága mellett, de úgy véli, eljött az ideje, hogy a kender, az alkoholhoz és a dohányhoz hasonlóan, szabályozott for-

galmazásra kerüljön. A csoport szóvivôje szerint ôk az elsô nagyobb egészségügyi társaság az országban, aki a szabályozott hozzáférés ügye mellé áll. A CMA ugyanakkor bírálja a szövetségi kormányt, amiért azt hangoztatja, hogy a kannabisznak semmilyen gyógyászati haszna nem lézetik, úgy, hogy közben vizsgálatokat sürget a kender orvosi alkalmazhatóságának megismeréséért. A szervezet nem tagadja le a marihuánafogyasztás kockázatait, mégis úgy véli, hogy a kriminalizáció ezeket jóval meghaladó károkat okoz a társadalomnak.

CK 2011/6. december

17

ENCOD

Cannabis Social Clubs – Konkrét javaslat a működésre Az Európai Koalíció az Igazságos és Hatékony Drogpolitikáért (ENCOD) november elején elkészítette a Cannabis Social Club (CSC) névre hallgató, a marihuánát jogi és ártalomcsökkentő információkkal együtt felnőttek számára elérhetővé tevő klubhelyiségek működtetéséről szóló tervezetét. A dokumentumot megvitatás céljából megosztották a szervezet honlapján.

A végleges verziót december elsejéig szeretnék kidolgozni, amivel elkezdődhetne a tagok toborzása és az új CSC-helyszínek megnyitása. Alább a formálódó tervezet első változatát közöljük.

A saját felhasználásra történô kannabisz termesztésére vonatkozó jogi keretek hiánya miatt mi, kannabiszhasználók Európa-szerte a szabályozás és az ellenôrzés saját modelljét dolgoztuk ki. A Cannabis Social Club névre keresztelt modell célja, hogy megóvja a kannabisz fogyasztóit az illegális tevékenységekben való részvételtôl, egyúttal biztosítsa a szükséges közegészségügyi és biztonsági követelmények teljesülését. A CSC-k regisztrált, nonprofit egyesületek, amelyeket kannabiszt használó felnôttek hoznak létre. Ezek megnyitása minden olyan országban legális, ahol a személyes használatra szánt mennyiség termesztését dekriminalizálták.

A CSC-k olyan mennyiségû kannabisz közös termesztését szervezik meg, mely a tagok saját fogyasztását fedezi. A CSC-k elôállítási kapacitása a tagok várható éves fogyasztásán alapul, számolva a rossz minôségû betakarítással, és „vésztartalékkal” a terápiás célú fogyasztók számára.

A CSC-k belsô szabályzata tartalmazza a protokollt az esetleges többlettermesztés menedzselésére is.

Ellentétben azokkal a kannabiszelosztókkal, akik az illegális piacon mûködnek, a kannabisz legális szabályozásának kidolgozása érdekében a CSC-k hajlandók párbeszédet kialakítani a hatóságokkal, és betekintést nyújtani tevékenységükbe. A helyi hatóságoknak is érdekük egy olyan szabályozás, amely lehetôvé teszi számukra a CSC-k ellenôrzését, így garantálva a folyamat átláthatóságát és biztonságos irányítását. A szabályozással a klubok alternatívát nyújtanak a feketepiaccal szemben, képesek csökkenteni a fiatalkorúak kannabiszhoz jutását, hozzájárulhatnak az állami kiadások csökkentéséhez, és adóbevételeket generálnak. A szabályozás ugyanakkor a CSC-k érdeke is, mert biztosítja tagjai számára szervezetük és tevékenységük legális jogi státusát.

A Cannabis Social Clubokat átláthatóság, demokratikus alapelvek és nonprofit mûködés jellemzi. Pénzügyi

18

megállapodásainak tekintetében a teljes transzparencia elvén mûködnek, így a tagok láthatják, miként kalkulálják a ráfordításokat, mire és hogyan használják fel az eszközöket. A CSC-k évente legalább egyszer közgyûlést tartanak, ahol a tagok megvitatják és elfogadják éves jelentésüket. Ezek a jelentések tartalmazzák az elmúlt év kiadásait és bevételeit, az e célra kidolgozott részletes szabályok szerint.

Joep Oomen, az ENCOD vezetője

A Cannabis Social Clubok dönthetnek saját munkatársak felvételérôl, akik munkájukért megfelelô ellenszolgáltatásban részesülnek. Ezzel hozzájárulhatnak a munkahelyteremtéshez, a gazdaság újraaktiválásához és a bûnüldözésre fordított költségek csökkentéséhez.

A Cannabis Social Clubok az új tagok felvételét megfelelôen szabályzó protokollal rendelkeznek, mely leírja a tagok jogait és a kötelességeit, elôre jelzi becsült fogyasztásuk mennyiségét, továbbá kötelezô személyes beszélge-

tést ír elô fogyasztásuk motivációiról, történetérôl. Ez lehetôvé teszi a kluboknak, hogy kiszûrjék a problémás fogyasztókat, ôket az egészségügyi ellátó rendszer felé irányítsák, vagy egyéb módon reagáljanak a helyzetre.

Mielôtt valaki egy Cannabis Social Club tagjává válik, ki kell jelentenie, hogy kannabiszhasználó, vagy be kell mutatnia egy orvosi zárójelentést, diagnózissal, így ellenôrizhetô, hogy a Kannabisz Mint Orvosság Nemzetközi Egyesülete (IACM) rendszeresen publikált listája szerint ajánlott-e a kannabisz használata az adott betegségre.

A Cannabis Social Clubok átfogó, írásos dokumentációt készítenek a kollektív termesztésben részt vevô tagjaik fogyasztásáról, akiket egy regisztrációs számmal jelölnek, melyet az éves ciklus végén viszszavonnak. Az egyes tagok által elérhetô mennyiségeket egy felsô limithez kötik, hogy elkerüljék harmadik személlyel történô adásvétel lehetôségét.

A Cannabis Social Clubok a termesztésrôl is átfogó, írásos dokumentációt készítenek, melyben az egyesület rögzíti a termesztési ciklusok idôpontját, a termesztés során alkalmazott módszereket, valamint a begyûjtött és fogyasztásra alkalmas mennyiségeket. Az egyesület tagjai között véletlenszerû ellenôrzéseket tartanak, vagyis folyamatosan ellenôrzik a termesztés helyszíneit, a kötelezô biztonsági intézkedések betartását és a termesztés várható mennyiségét.

A termesztés, a betakarítás, az azt követô kezelés, tárolás stb. alkalmazott módszereinek a fenntartható természetes forrásokon alapuló biológiai mezôgazdaság elveit kell követniük.

A termesztés és a betakarítás ellenôrzése, illetve a végsô termesztett menynyiség számszerûsítése után az egyesület írásos engedélyt ad annak a tagjának, aki az ellenôrzött szétosztás keretében megoldja a termény kiszállítását a klubtagok számára. (x)

medical ÉRTELMESEN, ÉRVEKKEL Háromnapos kenderkongresszus Bécsben Október vége a miénknél toleránsabb és szabadabb országokban nemcsak az utolsó felszólítás a kültéri szüretre minden hobbikertész számára. Október vége immár négy éve még valamiről nevezetes. Ekkor rendezik Bécs közelében, az ausztriai Vösendorfban a ma már hagyományosnak tekinthető Cultiva kendervásárt és kongresszust, mely a német nyelvterület legnagyobb ilyen jellegű eseménye.

Már a nyitáskor kisebb tumultus fogadott mind a szakmai jegyek átvételénél, mind pedig az általános kasszáknál. Azért hamar bejutottunk, és láttuk, hogy ezúttal is minden van itt, ami a kenderrel kapcsolatos. Számunkra azonban a legfontosabb a vásárral egy idôben, a komplexum konferenciatermeiben zajló Cultiva kenderkongresszus volt. Gyakorlatilag a háromnapos rendezvény teljes hosszában, óránként váltották egymást az elôadók, akik Európa és a világ számos pontjáról érkeztek. A szervezôk a kannabiszhoz kapcsolódó legkülönbözôbb területek szakértôit hívták meg, orvosok, jogászok, vegyészek, pszichiáterek, terapeuták, aktivisták tartottak színes elôadásokat, melyek középpontjában jellemzôen az orvosi, gyógyászati felhasználás, az ezzel kapcsolatos szakmai és társadalmi kérdések, illetve a hatályos, ma még gyakran büntetô, jogi szabályozások álltak.

A kongresszus pénteken délben Hans Cousto „A pszichonautika világöröksége – egy drogpolitikai manifesztum” címû elôadásával vette kezdetét. Minden elôadó és szakterülete egy órát kapott, és láthatóan igyekezett mondandóját a laikus közönségnek is érthetôvé tenni. Cousto után máris Karl Kociper a „Kannabisz és rizikó kompetenciák” címû elôadását hallgathatták és szemlélhették az érdeklôdôk. Ezt követôen mintegy három órán át a jogi vonatkozásokról hallhattunk beszámolókat: Martin Feigl „A kannabisz és a jog” címmel világított rá az osztrák szabályozás visszásságaira, majd két elôadó, Günther Weiglein és Tilo Clemeur a kannabisz gyógyászati elérhetôségérôl értekeztek. Elmondták, miként tudnak jelenleg legálisan felírt kannabiszhoz jutni, és hogy mit jelent

20

Ausztriában a napi gyakorlatban medikálfogyasztónak lenni.

Természetesen a témákat megannyi helyen átszövi

A jog hálója így Arthur Machac elôadása az osztrák drogtörvényt vette górcsöve alá, meglehetôs alapossággal. Gyakorlati példákon mutatta be, mire számíthat, aki Ausztriában kannabiszt termeszt vagy fogyaszt, illetve hogy miként folyik a jogi eljárás ilyen esetekben. Sajnos csalódnia kell annak, aki azt hitte, hogy Ausztriában kenderbôl van a kerítés, maximum ipari kenderbôl. A jogi szabályozás kisebb-nagyobb mértékben megegyezik a hazai körülményekkel, legalábbis ami a kannabisztilalomra vonatkozik. A

legnagyobb különbség talán a jogalkalmazás szemléletmódjában és az orvosi kannabisz használatában vannak.

Szombaton a konferencia programja egyórás késéssel indult, mert sajnálatunkra Lorenzo Nissen általunk nagy érdeklôdéssel várt elôadása „Az ipari kenderolaj felhasználásáról” elmaradt. Sebaj, végül is számunkra a legérdekesebb elôadások ezen a napon voltak terítéken.

A nap fôelôadója dr. Kurt Blaas, aki három órán keresztül, három különbözô témában gondolkodtatta el meghívott vendégeivel a nagyérdemût. Dr. Blaas a

„Kannabisz mint Gyógyszer” (németül Arbeitsgemeinschaft Cannabis als Medizin, röviden CAM) szakmai szervezet vezetôje praktizáló orvosként

ír fel kannabisztartalmú gyógyszereket betegei számára. (Vele készült exkluzív interjúnk a 22–25. oldalon olvasható.) Szavaiból egyértelmûen kiderült, ez esetben természetesen nem marihuánáról, hanem a különbözô gyógyszerészeti laborokból kikerülô kannabisz alapú törzskönyvezett gyógykészítményekrôl van szó. Elsô, „Kannabiszorvoslás az idô változásában” címû elôadásából megtudhattuk, hogy Ausztriában jelenleg hat különbözô készítmény érhetô el a patikákban, kizárólag receptre. Ezek a Dronabinol, a Marinol, a Sativex, a Nabilone, a Rimonabant és a Namisol, amiket jellemzôen tabletta, kapszula

rán a THC és CBD arányokkal kísérleteznek a „gyógykertészek”. Eddig négy különbözô fajtát hozott forgalomba, a különbözô betegségtípusokra hangolva, egyelôre kizárólag a holland gyógyászati marihuána program páciensei számára a kormány megbízásából dolgozó gyártócég. A Bedrocan® alacsony CBDtartalom mellett 19% THC-t tartalmaz.

Másik készítményük, a Bedrobinol® valamivel kevesebb THC-val rendelkezik, míg a Bediol® 6% THC-tartalom mellett 7,5% CBD-vel bír. A cég elsô Indica-fatjája a Bedica® 14% THC-t tartalmaz. Az árat tekintve 60 euróba (kb. 18 000 forint) kerül 5 gramm virágzat, ami feltétlen versenyképessé és szélesebb rétegek számára tenné elérhetôvé. De ez még a jövô zenéje, legalábbis Ausztriában. Dr. Blaas és szervezete jelenleg épp azért küzd, hogy a gyógyászati célú „természetes” kannabiszvirágzat is felírható legyen páciensei számára. A professzort havonta 30-40 új beteg keresi fel, többek között szklerózis multiplex, Tourette-szindróma, különbözô tumoros megbetegedések és autoimmun betegségekkel.

A tisztán orvosi megközelítés és rövid szünet után a

Betegjogi vonatkozások

vagy spray formában forgalmaznak. Áruk azonban elég borsos (kapszulánként vagy tiszta hatóanyagra számítva) 1,5–4 euro között mozog. A jelenleg legjobbnak tartott, természetes kannabiszkivonatot tartalmazó Sativex-spray pedig csaknem 250 euróba kerül. Ez még a nálunk jóval kedvezôbb anyagi helyzetben lévô osztrák páciensek lehetôségeit is gyakran meghaladja, komoly gátat vetve az alkalmazásnak. Az ár kiváltképp irritálónak tûnik egy e célra nevelt kendernövény elôállítási költségeivel összehasonlítva. Ennek kapcsán Blaas professzor egy új megoldásról is beszélt, az úgynevezett „kannabisz flow”-ról, ami egy Hollandiában orvosi célra „nemesített” kannabiszfajtát rejt.

A növényekbôl csak a kannabisz virágzatát használják fel, és a nemesítés so-

kerültek sorra. Dr. Blaas beszélgetôpartnere ezúttal dr. Gebhard Heinzle volt, akivel érdekes diskurzust folytattak arról, hogy az osztrák jog miért nem tesz különbséget a kannabisz gyógyászati célú és rekreációs fogyasztása között. Beszélgetésükbôl kiderült, hogy jogi, bûnüldözési vonatkozásban hasonló problémák merülnek fel, mint kis hazánkban, de ott legalább napirenden vannak. Dr. Blaast beszélgetôpartnere ezt követôen Peter Rausch volt, akit egyszerûen kannabiszkémikusként mutatott be a hallgatóságnak. Mi más is lehetett volna a téma, mint a szintetikus kannabinoidok és különbözô kenderpótló vegyületek, melyeket itthon manapság dizájner drogok gyûjtônéven illet a közbeszéd. Pontosabban ezek vélt és valós veszélyessége, amely elsôsorban nehezen beazonosítható összetételükbôl adódik. Ismerôs téma? (P. Rausch elôadását részletesen lapunk 26–27. oldalán ismertetjük.)

A délután hátralévô része kissé könynyebb témában és megközelítésben telt.

Dr. Jörg Fachner pszichiáter, terapeuta érdekes összefüggéseket tárt fel a zene és a kannabisz viszonyáról, majd Marco

Renda, a kanadai Treating Yourself magazin alapító-fôszerkesztôjének elôadásából megtudhattuk, hogy az észak-amerikai régióban miként szabályozzák a gyógyászati marihuána elérhetôségét. Mindezt elsô kézbôl, lévén maga is a kanadai gyógyászati marihuána program páciense.

A nap záróelôadása a kender mint élelmiszer és táplálék-kiegészítô hasznosságával foglalkozott. Ez a téma, mármint a kannabisszal történô sütés-fôzés központi figyelmet kapott a Cultiván. Délutánonként a kiállítótérben felállított látványkonyhát birtokba vették a meghívott vega- és bioszakácsok, akik kóstolóval egybekötött fôzôshow-val kápráztatták el az érdekôdôk szemét és ízlelôbimbóit.

A vasárnap Ausztriában szigorúan pihenônap, az üzletek többsége zárva, konferenciaügyileg pedig egy zenei témával indult a program, melynek keretében Norbert Schmid kenderbôl készült hangszereket mutatott be, és szólaltatott is meg jó néhányat. Ôt a szombatról már ismert Peter Rausch követte, majd délután Thomas Baechler és Gordon Dobrischtz foglalkozott behatóan a természetgyógyászat és a kannabisz kapcsolatával. Dr. Birgit Kraft, a gyakorló doktornô a kannabinoidok klinikai felhasználását vázolta fel a laikusok számára is érthetô módon, majd végül, de nem utolsósorban a civilek is szót kaptak. Andreas Holy, a „Legalisieren.at” (osztrák legalizációs szervezet) vezetôje a kannabiszlegalizáció fontosságáról, illetve a társadalmi felelôsségvállalásról beszélt az érdeklôdôknek.

A három nap és 15 elôadás során számos vita is kibontakozott a konferencián, melyre mind az elôadók, mind a szervezôk nyitottak voltak, még akkor is, ha ez néha csúszáshoz vagy programváltozáshoz vezetett. Senkiben sem ragadt szó, érv, vélemény. Számunkra érdekes módon a közönség nemcsak megtöltötte a széksorokat, csendben végighallgatva a hozzáértôket, hanem aktívan, sokat és meglepô hozzáértéssel kérdeztek, sôt igen gyakran kommentálták is az elhangzottakat.

Mindezek után úgy gondoljuk, hogy a jövôben a kannabisszal való gyógyítás megkerülhetetlen tényezô lesz a modern orvoslás kelléktárában, amit elôbb-utóbb Magyarországon sem kerülhet ki sem a szakma, sem a politika.

Sebestyén–Lukács

CK 2011/6. december

21

interjú

A SZOMSZÉD FŰJE Kannabiszgyógyszerek Ausztriában

A Kannabisz mint Gyógyszer Munkaközösség (Arbeitsgemeinschaft Cannabis als Medizin – CAM) az ezredforduló óta működik Ausztriában, és óriási szerepet játszott a kannabinoidokat tartalmazó gyógyszerek bevezetésében. Elnöke, dr. Kurt Blaas szerint csupán néhány év és a krónikus betegek a marihuánához is hozzájuthatnak – addig azonban „kénytelenek” beérni a kapszulákkal, tablettákkal, olajos oldatokkal és a témát övező vitákkal. Blaas egyike azoknak az orvosoknak, akik felírhatják ezeket a gyógyszereket.

22

Cannabis Kultusz: A munkaközösség elnökeként hogy ítéli meg a kannabisz helyzetét Ausztriában – úgy orvosi, mint rekreációs szempontból?

Kurt Blaas: Nehéz a kétféle használati mód között meghúzni a határt. A lakosság egy jelentôs hányadának a kannabisz mindennapos dolog, ezért azt szoktam mondani, hogy az egész történet a növénnyel kezdôdik. Mindegy, hogy orvosságként vagy tudatmódosítóként használják. Manapság rengetegen termesztenek otthon, Ausztriában szerintem minden harmadik embernek köze van a kenderhez. Ezáltal mûködhetnek a head- és grow-shopok olyan jól, számukra ez hatalmas üzlet. Noha a törvény az otthoni termesztést is tiltja, még mindig jobb, ha nem a feketepiacról szerzik be a marihuánát, hanem elôállítják maguknak, vagy egy barátjuktól kapják. Ezzel persze a probléma nincs megoldva: ha valakit elkapnak, elsô-második alkalommal még csak az egészségügyi ellátó rendszerrel kerül kapcsolatba, utána viszont az ügy a bíróságra kerül, és lehet, hogy börtönbüntetéssel zárul. A börtönök azonban zsúfolásig vannak, a bíróságok túlterheltek, ráadásul a procedúra rengeteg pénzbe kerül. A holland szabályozásnak az otthoni termesztésre vonatkozó része szerintem nálunk is megállná a helyét: egy meghatározott mennyiséget lehetne otthon, saját használatra termeszteni. Néhány svájci kantonban is bevezettek már hasonlót.

CK: Mivel foglalkozik a munkaközösségük?

KB: A CAM csak az orvosi felhasználással foglalkozik. Az a célunk, hogy a marihuánát gyógyászati célokra legálisan felírhassuk a betegeknek. Néhány éve nyitottam egy rendelôt Bécsben, ma már csaknem háromszáz páciensem van – többségében idôsebb, ötvenes, hatvanas, hetvenes éveikben járó emberek, komoly betegségekkel. A legidôsebb páciensem 86 éves, ô például vaporizert használ. Leggyakrabban azok keresnek fel, akik rájöttek, hogy van más is a hagyományos gyógyszereken kívül, egy természetes gyógyszer mellékhatások nélkül, ami ráadásul jobban hat.

CK: Ön milyen gyógyszereket írhat fel?

KB: Dronabinolt, ami leggyakrabban kapszulában kapható, de tablettát is készítenek belôle. Egy német cég, a Bionorica gyártja, és tiszta THC-t tartalmaz. A Dronabinol tehát lényegében nem más, mint maga a hatóanyag, a THC. CK: Azok közül, akik felkeresik a rendelőjét, végül hányan kapnak receptet?

KB: Körülbelül a hetven százalékuk. A páciens eljön, hosszasan beszélgetünk, amibôl számomra világosan kiderül, hogy szüksége van-e a gyógyszerre, vagy sem. Mivel csak néhányan vagyunk Ausztriában, akik Dronabinolt írhatunk fel, ezért nem könnyû bejutni.

A recepttel viszont bármelyik patikában hozzájuthatnak a gyógyszerhez, ami azonban meglehetôsen drága: egy 2,5 milligrammos kapszula ára 0,70 és 2 euro között mozog.

CK: Mennyi ebből a napi dózis?

KB: Ez betegségfüggô, de az átlagos mennyiség naponta 7–12 milligramm. Nem olcsó mulatság.

Valószínûleg ez is az oka annak, hogy inkább idôsebb emberek keresnek fel, mivel ôk szívesebben adnak ki több pénzt azért, hogy lényegesen javuljon az egészségi állapotuk, életminôségük. A fiatalabbak nemigen érdeklôdnek nálam, lévén hogy nem betegek, ôk inkább beszerzik a növényt. Az orvosi ellátás elônye azonban kétségkívül, hogy ha valaki egyszer járt nálam, és a receptet megkapta, akkor a késôbbiekben mindig megkapja. Sajnos nem mindenhol ilyen egyszerû a helyzet.

Németországban például még kevesebb orvos van, aki Dronabinolt írhat fel. Van olyan páciensem, aki Frankfurtból utazott egészen Bécsig, hogy hozzájusson a recepthez.

egy orvos mindig arra törekszik, hogy a páciensének tiszta, bevizsgált és farmakológiai engedéllyel rendelkező gyógyszert írjon fel CK: Jellemzően milyen betegségekre írja fel?

KB: Jelenleg ez úgy mûködik, hogy orvosként a saját kritériumaim szerint eldönthetem, hogy a páciensnek valóban szüksége van-e a gyógyszerre, vagy sem.

Egyelôre még nincs semmilyen lista, ami egyértelmûen kimondaná, hogy csak akkor írható fel a gyógyszer, ha a páciensnek ilyen és ilyen betegsége van. Számomra például feltétel, hogy a beteg korábban más egyéb gyógyszert, kezelést is megpróbált, amelyek egyáltalán nem, vagy negatívan hatottak, esetleg súlyos mellékhatásai voltak. Emellett gyakran elôfordul, hogy a páciensnek a Dronabinolt más orvosságokkal együtt kell szednie, ez is fontos kritériuma az alkalmazhatóságnak.

CK 2011/6. december

23

interjĂş

24

CK: A betegek hogyan találják meg a rendelőjét?

KB: Hirdetni egyáltalán nem szoktam, mivel a kannabisz még orvosságként sem eléggé elfogadott a társadalomban. Persze lehetne bármelyik napilapban hirdetésem, de valószínûleg csak ellenségeket szereznék vele. A betegek tehát elsôsorban egymástól értesülnek a rendelômrôl, no és persze az internetrôl. Ha a keresôbe beírja valaki, hogy „kannabisz gyógyszer kezelés”, az elsô találatok között ott van a nevem és a rendelôm honlapja, ahonnan aztán tájékozódhatnak.

CK: Korábban említette, hogy a munkaközösséggel szeretnék elérni, hogy a marihuánát is felírhassák a pácienseknek. Ha ezt elérik, akkor nem kerülnek szembe a gyógyszergyárakkal? Számukra nem biztos, hogy előnyös, ha a betegek a növényhez is legálisan hozzájuthatnak.

KB: Nem hinném. Minden orvosi eset egyedi, minden betegség számára más és más gyógyszer a legjobb. Ugyanígy van ez a kannabisz alapú gyógyszerekkel is. A Bionorica most például egy olyan terméket fejleszt, amely túlnyomórészt kannabidiolt (CBD) tartalmaz, míg a jelenleg általuk gyártott Dronabinol csak THC-t. Ezzel szemben a Sativexben, amit a GW Pharma gyárt és forgalmaz, mind a két fô hatóanyag, a THC és a CBD is megtalálható.

CK: Csakúgy, mint a növényben…

KB: Igen, azonban egy orvos mindig arra törekszik, hogy a páciensének tiszta, bevizsgált és farmakológiai engedéllyel rendelkezô gyógyszert írjon fel. Ahhoz, hogy a növényt is felírhassuk, komoly minôségbiztosítási szabályozásra és ellenôrzésre lenne szükség.

CK: Csakúgy, mint Hollandiában?

KB: Igen. Valami hasonlót szeretnénk elérni itt Ausztriában is. Hollandiában az orvosi kannabiszt a Bedrocan nevû cég állítja elô. Amióta mûködnek, négy különbözô kannabinoid profilú fajtát fejlesztettek ki, melyek standardizáltak, tehát nem lehet eltérni tôlük.

Van olyan, amelyik 18 százalék THC-t tartalmaz, egy másik 13 százalék THC-t és egy százalék CBD-t és így tovább. Jelenleg egy olyan fajtát fejlesztenek, amelyben csak CBD van. Persze ha a természetes kannabiszt is felírhatnánk, sokkal több lehetôségünk lenne a leghatékonyabb kannabinoid profil kiválasztására. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a többi gyógyszert el kéne felejteni – a gyógyszeripar, így vagy úgy, épp emiatt áll a mi oldalunkon. Izraelben például az ipar jelenleg azért lobbizik, hogy a marihuánát tabletta formájúra összepréselve hozhassa forgalomba azon betegek számára, akik vaporizálnak. Manapság már számos gyógyszer kapható világszerte, amelyeknek közük van a kannabinoidokhoz, vagy legalább az ember kannabinoid rendszeréhez.

CK: Ezek mind jól beváltak, vagy akad azért köztük úgymond „zsákutca” is?

KB: Az esetek többségében remek gyógyszerekrôl van szó, eddig eggyel fordult elô komoly probléma. Rimonabant néven volt kapható egy kannabisz receptorgátló készítmény. A fejlesztôi abból indultak ki, hogy ha a CB1-receptort blokkolják az agyban, ak-

kor azzal megszûnik az étvágy. Azzal viszont nem számoltak, hogy ily módon a jó közérzetet is blokkolják, így a páciensek rendkívül depresszióssá váltak tôle, egyikük öngyilkos is lett. A kutatók azt gondolták, hogy megtalálták a Bölcsek Kövét, az egyértelmû választ a túlsúlyosok problémáira. Nem így történt.

CK: Pedig elég egyértelműnek kellett volna lennie...

KB: Nem tudták, vagy azt hitték, hogy nem olyan fontos. Másfelôl euromilliókat költöttek a fejlesztésre. Természetesen ma már nem lehet felírni a Rimonabantot, bár, ismerve a gyógyszeripart, maradjunk annyiban, hogy ezen a néven nem.

CK: Mit gondol, mennyi idő kell még ahhoz, hogy orvosi marihuánát írhassanak fel Ausztriában?

KB: Egy éve indítottunk egy petíciót a témában, azóta nagyjából 5-6 ezer aláírást gyûjtöttünk, ami egyáltalán nem rossz. Még néhány ezer aláírás, és politikai nyomást gyakorolhatunk a döntéshozókra, akik érthetôen próbálják távol tartani maguktól ezt a kérdést. Fontos azonban, hogy nem szeretnénk sem legalizációt, sem dekriminalizációt elérni, mi csak az orvosi marihuána engedélyezésével foglalkozunk. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy ez nem csupán osztrák probléma, és nem is itt, hanem EU-s szinten fog eldôlni, talán néhány éven belül. Akadnak országok, például Olaszország és Németország, ahol kivételes döntés alapján néhány páciens jelenleg is hozzájuthat a növényhez. Esetükben az a legfontosabb, hogy minimális szinten ugyan, de jogszabályi háttér áll mögöttük. Ha pedig ezek a jogszabályok rendelkezésre állnak, akkor már csak az a kérdés, hogy mennyien férnek bele.

H. Benke

CK 2011/6. december

25

medical LABORBAN AZ IGAZSÁG? Szintetikus és természetes kannabinoidok hatásai A bécsi Cultiva kongresszus előadói közt volt Peter Rausch, egy német vegyész, aki egyben kozmetikumgyártó és kannabiszszakértő, s akit szombati nyilvános beszélgetésük előtt dr.

Blaas viccesen kannabiszkémikusként mutatott be. Vasárnapi dupla előadásának tematikáját is a szintetikus kannabinoidok adták, valamint azok összehasonlítása a kannabisszal és más drogokkal. A manapság itthon is készülő, Ausztriában egyébként már évekkel korábban bevezetett úgynevezett generikus törvény kapcsán épp aktuális, ezért összefoglaltuk.

Mindenekelôtt – kezdte elôadását Rausch – nézzük meg, hogy milyen kannabinoidok léteznek. Egyrészt beszélhetünk endokannabinoidokról, amiket részint a szervezetünk állít elô, másrészt a természetben is megtalálhatók. Ha ezeket bármilyen módon a szervezetünkbe juttatjuk, azok hatnak a különbözô receptorainkra (CB1, CB2), majd ezek a receptorok valamilyen általunk érezhetô hatást generálnak. Többek között ezek a receptorok szabályozzák az étvágyat, vagy épp a hangulatunkat befolyásolják.

Ilyen kannabinoidok a THC vagy a csokoládéban található anadamid, aminek ugyanazok a hatásai, mint a THC-nek, csak sokkal kevésbé intenzív, és körülbelül 10 percig tart.

Az endokannabinoidok mellett beszélhetünk szintetikus kannabinoidokról, melyekbôl mára több ezret állítottak elô a vegyészek. Ezek azért lehetnek veszélyesek, mert mûködési elvük különbözik természetes társaikétól. Ha a receptor egy kapu, amihez tartozik egy endokannabinoid, ami pedig a kulcs ehhez a kapuhoz, akkor ezzel a kulccsal ki is tudjuk nyitni ezt a kaput. Belépve pedig valamilyen hatás jön létre. Azonban számos olyan szintetikus kannabinoid létezik, ami ugyanúgy néz ki, mint az eredeti kulcs, tehát bele tudom rakni a zárba, ellenben nem tudom vele kinyitni a kaput.

Ott maradva ez a kulcs elfoglalja a helyet a többi mûködôképes kulcs elôl.

Hasonlítsuk össze a természetes THC-t és a JWH-200-nak elkeresztelt szintetikus kannabinoidot. Elôször vizsgáljuk meg a THC-t. Aki kicsit járatos a témában, ha megkérdezik tôle, honnan lehet a legegyszerûbben THC-hoz jutni,

26

azonnal rávágja, hogy a cannabis sativa nevû növénybôl. Ha ezt ki akarjuk nyerni a növénybôl, egy viszkózus gyantát kapunk, ami zsírban oldódik, hatása ismert és sokrétû, hosszú távú hatásai szintén ismertek, ezért gyógyszerként is sokrétûen alkalmazható. Ezzel szemben a JWH-200 egy teljesen szintetikus, tehát laboratóri-

umban elôállított, kristályos, vízben oldódó, ellenálló, elhanyagolhatóan pszichotikus és egyáltalán nem eufórikus hatású, toxikológiailag alig ismert anyag.

Bármelyik szintetikus társát megvizsgálhatjuk, körülbelül ugyanezeket az eredményeket kapnánk, maximum a hatásukban látnánk különbséget, léteznek

ugyanis olyan kannabinoidok, melyek hatása a kannabisz hatásához hasonlatos.

Ilyenek például a különbözô, többnyire az interneten beszerezhetô szárítmányok, füstölôk hatóanyagai. Ma már bizonyos, hogy e termékek esetében az eufóriát nem az egzotikus növények természetes hatóanyagai, hanem a törmelékre egyszerûen rápermetezett szintetizánsok okozzák. A probléma ezzel, hogy az ilyen termékekben jellemzôen megtalálható JWH-398 és JWH-203, klórtartalmú anyagok. Ha klórt intenzív hô hatásának tesszük ki, akkor dioxint kapunk, ami egy nagyon agresszív és káros méreg. Hasonlóan például az AM-694 elnevezésû szintetikus kannabinoidhoz, melynek hevítése során szintén erôsen mérgezô fluor-karbonsavak keletkeznek.

Maradjunk tehát a témában és a gyakorlatban is inkább a természetes kannabinoidoknál – javasolta Rausch. Hasonlítgassuk össze a kannabiszt más vegyületekkel, például olyan legális addiktív szerekkel, mint a nikotin, az alkohol és a koffein.

A különbözô drogokat egy relatív függôségi indexszel Franklin D. Health látta el 1990-ben. Kutatása szerint a nikotin áll az elsô helyen, 99-es indexszel, a negyedik helyet az alkohol foglalja el 81-gyel, majd a hetedik helyen találjuk a koffeint 70-nel, míg a kannabisz ebben az összevetésben 22-es indexszel a 8. helyen áll. Tehát kifejezetten a függôségi potenciált, azaz a hozzászokás elvi lehetôségét mérô skálán a legális szerek jóval megelôzik.

Ezeket az adatokat dr. J.E. Henningfield tanulmánya is alátámasztotta. Ô egytôl hatig terjedô skálán helyezte el a különbözô drogokat, a vízszintes címsorban olvasható szempontok szerint, ahol az 1-es a legrosszabb, tehát a legkárosabb, a 6-os a legenyhébb fokozat.

A táblázatból pontosan kiolvasható, hogy a kannabisz sokkal kisebb veszélyességi faktorral rendelkezik, tehát sokkal kisebb egészségügyi problémákat okoz, mint a jelenlegi törvény által engedélyezett szerek. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon miért épp ezek legálisak?

És ha ezek legálisak lehetnek, akkor a marihuána vajon miért nem lehet az? De térjünk vissza az összehasonlításunkhoz, és nézzünk meg még egy tanulmányt.

A Németországban 1994-ben összeállított statisztika szerint körülbelül 70 ezer ember halt meg ebben az évben dohányzás és szövôdményei következtében.

Mintegy 40 000 azok száma, akik az alkoholnak és szövôdményeinek köszönhetik ezt. 9814 ember vesztette életét közúti balesetben, és csak 1624-en haltak meg bármilyen illegális drogoktól. Ebben az 1624-ben pedig benne van a túladagolt heroinistáktól kezdve a speedet vagy kokaint használókon át mindenki. Gondoljuk végig, hányféle drog létezett Németországban 1994-ben, és ez a sokféle drog összesen 1624 emberéletet követelt egy évben, míg a cigaretta egyedül 70 ezret!? Az aránytalanság és az értetlenség az, ami elôször talán eszünkbe jut.

Elôadása második részében Rausch hosszabban foglalkozott még a kulturális környezet hatásaival az alkohol és a kannabisz fogyasztására. Kifejtette, hogy míg az alkohol leginkább a zenére hatott az ôsidôkben, addig a kannabisz az egyéb mûvészeti ágak fejlôdését is befolyásolta. Az európai germánoknál és a rómaiaknál például különbözô ivóénekek keletkeztek az alkohol hatására, de gondolhatunk akár a magyar bordalokra is, addig a kannabisz jellemzôen a keleti kultúrák mûvészetére volt nagy hatással, kifejezetten az arab és indiai zenére, festészetre, építészetre és költészetre. Emellett természetesen az afrikai gyökerû rasztafárikultúra és a karibi reggeazene kialakulásában is fontos szerepet játszott. Elsôsorban ezek a kulturális hatások adhatnak magyarázatot arra, hogy Európában és a kulturálisan európai gyökerû Egyesült Államokban miért tolerálja könnyen a közösség az alkoholt és miért fogadja el nehezebben a különbözô pszichedélikumok fogyasztását.

A szerzô személyes meggyôzôdése emellett, hogy kultúránk mára elérte azt a fejlettségi szintet, hogy ez az elfogadás ne okozzon komoly problémát – lásd Hollandia, Spanyolország vagy épp Csehország esetét –, feltéve, ha engedjük, hogy az emberek önállóan hozzák meg erre vonatkozó döntéseiket, és nem próbáljuk vélt vagy valós érdekeinknek, idealizált világképünknek alárendelve befolyásolni azokat.

Szívós Gábor

CK 2011/6. december

27

medical Holland Orvosi Kenderiroda A kormány hivatalos fűelosztója Az ellentmondásokkal terhelt holland kvázi legalizáció mintájával, a hátsóajtó-rendszerrel és a kender megtűrése miatt üzemelő coffeeshopok működési szabályaival lassan már mindenki tisztába kerül (aki nem, az sürgősen updatelje magát korábbi számaikból vagy a honlapunkról), de kevesebbet hallani Hollandia gyógyászati marihuána programjáról, ami pedig több mint említésre méltó. Az itt következőkben pótoljuk ezt a hiányosságot. tal szervezi meg a gyógyászati kannabisz importját és exportját, illetve eljuttatását a gyógyszertárakba, valamint az OMC feladata a nevével ellentétben a marihuánát is szabályozó (pontosabban tiltó) ópiumtörvény alóli kivételt biztosító kérvények elbírálása és kiadása.

Tényleg jobb a medikál?

A marihuána orvosi célra történô engedélyezésekor az elsô kérdés mindig az, hogy miként fognak a betegek kannabiszhoz jutni: importból, vagy országon belüli termesztésbôl? Ez a kérdés a holland medikálprogram indulásakor is felmerült, hiszen hivatalosan nem engedélyezett az országban a kender termesztése, pláne nem nagykereskedelmi mennyiségekben. Az ezt követô kérdés pedig rendszerint a minôségre irányul, hiszen a terápiás célokra szánt marihuánának olyan kannabinoidarányt kell mutatnia, mely

alkalmassá teszi a gyógyászati programban meghatározott betegségek kezelésére, valamint a gyógyszerekhez hasonlóan szennyezôdésektôl mentes, állandó minôséget kell produkálnia.

Mindezek érdekében 2001. január elsején a holland kormány létrehozta Gyógyászati Kannabisz Hivatalát (OMC – www. cannabisbureau.nl), amelynek feladata – az Egységes Kábítószertörvény betartásával – az orvosi használatra és a kutatási célból elôállított kannabisz termesztésének és minôségének felügyelete. A hiva-

Az alkalmazás területei Az OMC honlapján tételes listát találhatunk azokról a betegségekről és tünetekről, melyek enyhítésére a jelenleg elérhető adatok szerint sikerrel alkalmazható a kannabisz. Az említett szimptómák a következőek: • Sclerosis multiplex vagy gerincsérülés kiváltotta fájdalom és izomgörcs • Rák vagy AIDS-betegséggel járó hányinger, csökkent étvágy, súlycsökkenés és gyengeség • Rák vagy AIDS gyógyszeres kezelése vagy sugárterápiája kiváltotta hányinger és hányás • Hosszú távú neurogén (idegrendszeri) fájdalom • Tourette-szindrómával járó tikkelés

28

A keretes részben felsorolt betegségtünetekre való alkalmazhatóság kevés esetben származik átfogó vizsgálatból, azonban a kis létszámú és biztató eredményekkel járó kutatások rámutattak kedvezô hatásaira, amit az egyedi páciensek is megerôsítettek. Az orvosok csak abban az esetben írnak fel gyógyászati kannabiszt, ha a hagyományos terápiák és a forgalomban lévô gyógyszerek nem váltják ki a kívánt hatást, vagy túl sok mellékhatással járnak. A gyógyászati kannabisz nem gyógyítja a felsorolt betegségeket, csak enyhíti azok tüneteit, illetve az egyéb terápiák mellékhatásait. Az orvosok belátására van bízva, hogy mely esetekben lehet kedvezô a kannabisszal folytatott kezelés. Kérdés azonban, hogy érdemes-e a holland betegeknek részt venni az állami medikálprogramban, és nem egyszerûbb-e a coffeeshopokból beszerezni a szükséges portékát?

A dilemmát részben megválaszolja Arno Hazekamp, a Nemzetközi Társaság a Kannabinoid Gyógyszerekért (IACM) Tudományos Bizottságának tagja, aki 2010-ben publikált kutatást az OMC által biztosított kannabisz minôségérôl.

Hazekamp a kutatás motivációjával kapcsolatban elmondja, hogy a fogyasztók többsége túl drágának ítéli az OMC által biztosított kannabiszt, és nem talál akkora minôségbeli különbséget az állami és

a coffeeshopok által forgalmazott kender között, amely indokolná az állami fajták használatát. Hogy a különbségtételhez objektív mérôt rendeljen, Hazekamp véletlenszerû mintákat gyûjtött Amszterdam különbözô coffeeshopjaiból, és laborvizsgálattal összehasonlította ôket az OMC védjegyét viselô mintákkal. A kutató azt találta, hogy a coffeeshopokból és az OMC-bôl beszerzett minták THCtartalma nagyjából azonos spektrumon mozog, ám a kávézók gandzsáinak menynyisége gyakran kevesebb a csomagolásra írt tömegnél, és minden (!) ellenôrzött kenderminta gomba és/vagy baktérium fertôzöttséget mutatott. Hazekamp érvelése szerint mindez kellô indok a páciensek számára, hogy a drágább, de biztosabb minôségû OMC-variánsokat válasszák.

Sativa-domináns OMC A minôségre tehát nem lehet panasz, azonban továbbra is kérdés, hogy milyen fajtákat kínál az állami hivatal a betegeknek. És most jön a meglepetés: bár a kutatók a fájdalomcsillapító, hányingercsökkentô és nyugtató hatás miatt gyógyászati célokra inkább az Indica-fajtákat vagy az Indica-domináns hibrideket tartják alkalmasnak, az OMC kínálatában három Sativa- és egy Indica-variáns található. És noha a Sativák közül az egyik fajta, a Bediol® kiemelkedôen magas, 7,5%-os

CBD-tartalommal rendelkezik, ami alkalmassá teszi a fent felsorolt kedvezô hatások elérését, a Bedrocan® már 19%-os THC-tartalommal és 1% alatti CBDkoncentrációval bír, ami leginkább az euforizáló fajták sajátja. Talán nem is csoda, hogy ez utóbbi fajtának külön rajongói oldala is van már a Facebookon, de az OMC is ezen a néven jegyzi a weboldalát (bedrocan.nl), melyen bemutatja az általa kínált fajtákat. Hogy kínálatukban miért a Sativák dominálnak azt itt is, és a cannabisbureau.nl oldalon is részletes tájékoztató magyarázza el, hozzátéve, hogy az egyes betegségek esetén melyik fajták milyen módszerrel történô fogyasztása ajánlatos. Ami az árat illeti, 5 gramm OMC-gandzsa 41 és 43 euro körül mozog, vagyis november végi árfolyamon számolva 1 gramm OMC-medikál körülbelül 2500-2800 forintba kerül, ami alig több, mint amennyit az itthoni, átlagos, utcai, 0,7 gramm, bizonytalan minôségû fûért kell fizetni.

Kábítószer a postai küldeményben Akit a fenti információkon felül, akár személyes érintettség okán az is érdekel, hogy lehetséges-e medikálprogramokkal nem rendelkezô országokban az OMC által forgalmazott kannabisz receptre történô kiváltása, azt Magyarország tekintetében nem tudjuk sok reménnyel kecsegtetni. Az OMC ez irányú politikája

szerint a gyógyászati marihuánára igényt tartó pácienseknek (és országuknak) a következô procedúrán kell átesniük: – A betegnek érvényes recepttel kell rendelkeznie bármilyen orvostól az Európai Unión belül.

– Az ország valamely nagykereskedôjének vagy gyógyszertárának a kormány megfelelô hivatalától (esetünkben ez minden valószínûség szerint az Egészségügyi Minisztérium) engedélyt kell kérnie a gyógyászati marihuána importálására.

– Az engedélyt két példányban el kell juttatni Hollandiába a Gyógyászati Kannabisz Hivatalhoz (OMC).

– Pár hét leforgása alatt a OMC a megfelelô egészségügyi hivatal felé exportengedélyt ad ki egy szerzôdés kíséretében, amely a részletekrôl, például a szállítás módjáról rendelkezik.

– A szerzôdés aláírását és az engedélyek kiállítását követôen a felírt menynyiségû kannabisz megrendelhetô.

– Végül a nagykereskedô vagy a gyógyszertár átadja a gyógyászati kannabiszt a betegnek.

Hazánkban a folyamat valószínûleg már a második pontnál elakadna, mivel a minisztérium nem adná ki a szükséges engedélyt, de egy próbát azért érdemes lenne tenni. Van esetleg önként jelentkezô?

Jack Pot

CK 2011/6. december

29

greenfo

A Plagron megújul! Új termékcsalád és csomagolás a jobb eredményekért Európa-szerte, 2011 decemberétől, a grow-shopokban elérhető termékeink korábbi, már megszokott csomagolását új dizájn és termékstruktúra váltja fel. Persze tudjuk, hogy a csomagolás változása nem különösebben érdekes a termesztők számára, nálunk azonban a csomagolástechnika kisebb forradalma zajlott le, mely már nagyobb érdeklődésre tarthat számot. Miért? Mert a Plagron új csomagolásai még inkább hozzásegítenek a terméshozamok növeléséhez. Kíváncsi vagy, mi változott? Olvass tovább!

Az egész átszervezés több mint száz csomagolás öt kategóriába sorolásával kezdődött, nevesen: 100% BIO, 100% TERRA, 100% COCO, HYDRO és UNIVERSAL (ez utóbbi termékcsaládba tartoznak a Plagron adalékanyagai). Természetesen a termékeink minősége ugyanolyan, mint amihez régen is hozzászoktak. A csomagolás és néhány adalékanyag neve azonban változott. Mind a design, mind az információs összefoglaló összeállítása során arra törekedtünk, hogy a termesztők még jobb eredményeket érjenek el. Mivel a csomagoláson feltüntetett információk és instrukciók jobban strukturáltak, használóját még inkább hozzásegíti a lehetőségek jobb megértéséhez. Ezzel a lépésünkkel szeretnénk elérni, hogy a Plagron egy olyan márkanév legyen, melyet a termesztők szívesen használnak, és szívesen konzultálnak munkatársainkkal a lehető legjobb eredmény elérése érdekében.

Tiszta osztályozás Az alapvető változást az jelenti, hogy termékeinket egy tiszta osztályozási technológia szerint kategóriákba rendeztük. Minden egyes tápanyagot, adalékanyagot öt kategóriába soroltunk be, melyeket különböző színnel jelöltünk meg. Ezután minden termékünkön és kommunikációs felületünkön, a csomagolástól a katalógusokig ezekkel a színekkel ellátott emblémával fogsz találkozni.

Minden egyes Plagron-termék az alábbi termékcsaládok egyikébe tartozik:

100% BIO Szeretnél egészséges, a lehető legjobb illattal és zamattal bíró termést előállítani? Ha igen, válaszd a Plagron 100% BIO termékeit. Minden 100% BIO termőföld és tápanyag 100%-ban természetes, így egyaránt kedvező az emberek, az állatok és környezetünk számára is. Ajánljuk, hogy a 100% BIO termékeket kombináld UNIVERSAL termékeinkkel. Ezeket a lila emblémáról ismered fel.

30

100% TERRA

100% COCO

Gyorsan és egyszerűen szeretnél jó eredményeket elérni? Ha igen, válaszd a Plagron 100% TERRA termékeit. A 100% TERRA termőföldek és tápanyagok rugalmas lehetőségeket biztosítanak felhasználásuk során, így alkalmasak bármilyen növény termesztéséhez. A 100% TERRA termékcsaládunkat a bíbor emblémáról ismerheted fel. Ajánljuk, hogy a 100% TERRA termékeket kombináld UNIVERSAL termékeinkkel.

Ezeket a lila emblémáról ismered fel.

A kókuszrost alapú hidroponikus kultúrát részesíted előnyben? Akkor válaszd 100% COCO termékeinket. A 100% COCO termesztőközegek és tápanyagok stabil pH-értéket biztosítanak, használatuk egyszerű és problémamentes.

100% COCO termékeinket a narancssárga emblémáról ismerheted fel. Ajánljuk, hogy a 100% COCO termékeket kombináld UNIVERSAL termékeinkkel. Ezeket a lila emblémáról ismered fel.

100% HYDRO A hirdokultúrás termesztést és a teljesen kontrollált körülményeket kedveled?

Akkor válaszd a Plagron 100% HYDRO termékeit. A 100% HYDRO termesztőközegek és tápoldatok a tápanyagellátás és a pH-érték teljes szabályozhatóságát biztosítják számodra. 100% HYDRO termékcsaládunkat a kék emblémáról ismerheted fel. Ajánljuk, hogy a 100% HYDRO termékeket kombináld UNIVERSAL termékeinkkel. Ezeket a lila emblémáról ismered fel.

UNIVERSAL A Plagron az adalékanyagok széles kínálatával is rendelkezik. Ezeket UNIVERSAL-nak nevezzük, mert minden termőközegben felhasználhatók, és minden tápanyaggal kombinálhatók. UNIVERSAL termékcsaládunkhoz csak igazoltan természetes eredetű termékek tartoznak. Éppen ezért a természetes biológiai eredetű adalékok csomagolásán CU és OMRI emblémák láthatók. UNIVERSAL termékeinket a lila emblémáról ismerheted fel.

Keress és találj! Új osztályozási rendszerünk sajátossága, hogy a vásárlóinknak csak az emblémákat kell figyelniük. A táptalajok és az alaptápanyagok a termékcsoporton belül kombinálva is használhatók. Ha például teljesen biogazdálkodást szeretnél folytatni, használd a 100% BIO termékcsaládot. Válassz egy szubsztrátumot a zöld színnel ellátott termékekből, például a Promix-et. Az ehhez használható tápanyag kiválasztásánál szintén a zöld emblémát kell figyelned, tehát az Alga Grow és az Alga Bloom a tökéletes választás. Használd együtt a Promix-et, az Alga Grow-t és az Alga Bloom-ot bármely UNIVERSAL-termékkel. Egyszerűen és hatékonyan!

Bio-adalékanyagot szeretnél? Akkor figyeld a UNIVERSAL-termékek hátulján található terméktájékoztatót. A CU és OMRI emblémák szavatolják, hogy a termék organikus eredetű. A legjobb adagolás kiválasztásához látogass el honlapunkra, és nézz rá a termesztési naptárra.

Új weboldal és termesztői platform Nemcsak a Plagron-termékek külalakja változott, hanem kommunikációnkat is megújítottuk. Ezentúl nemcsak új termékkatalógusunkban gyönyörködhetsz, hanem új posztereinkben, hirdetéseinkben, fóliáinkban, öngyújtóinkban, bannereinkben stb., és a honlapunkat már meg sem említjük. Weboldalunk 2011. december 1-jétől szintén megújult (www.plagron.com). A stílusos honlapon számos, hetente frissülő, fontos információt találsz. Az új honlap egy interaktív platformként is működik, ahol a termesztők kapcsolatba léphetnek egymással, és megoszthatják véleményüket a Plagron-termékekről. Nézd meg, és lepődj meg! Semmiképp ne felejtsd el felkeresni a legújabb hasznos tippekért Facebook-oldalunkat (facebook.com/plagron).

Add tovább!

Augusztus óta folyamatosan mutatjuk be új termékeinket és csomagolásunkat. Posztereket küldtünk szét, hirdettünk és cikkeztünk magazinokban, egyértelművé tettük, hogy változás következik. Biztos te is láttad már hirdetésünket a sky hihg performance, azaz „égig érő mutatvány” szlogennel. 2011 decemberétől elkezdtük újracsomagolt termékeink kiszállítását. Európa-szerte a grow- és headshopok már új termékcsaládunkkal vannak tele. További információkért látogass el honlapunkra, vagy keresd a Plagron-termékkatalógust a kertészeti szaküzletekben. Mostantól kezdve új hirdetésünkkel is találkozhatsz: két fiatal beszélget a Plagronról, és az egyik azt mondja, hogy magasabb terméshozamok is elérhetők. A szlogen tehát mostantól „Pass it on!”, ami egyben kifejezése annak a régi célunknak és meggyőződésünknek, miszerint: magasabb terméshozamot minden termesztőnek. Add tovább!

Ha további kérdésed van, keresd fel ügyfélszolgálatunkat a honlapon található „service desk” gombra kattintva, a service@plagron.com e-mail címen, vagy hívj bennünket a 0031-495-631559 számon.

CK 2011/6. december

31

Iboza riparia: anyanövény AquaFarm-rendszerben

Ez a forgatókönyv nagyjából az összes trópusi növény esetén, mivel egész évben úgyszólván változatlan éghajlati körülmények között fejlôdnek. Éppen ezért ezeknek a magoknak rövid az élettartamuk. Legtöbbször mire eljutnak a termesztôhöz, már túl késô, mert már nem életképesek. A spektrum másik oldalán találhatók azok a hûvösebb éghajlatról származó növények, melyeknek túl kell élniük a hidegperiódust, mielôtt csírázhatnak. Ezt a folyamatot vernalizációnak nevezik a latin vernus szóból, mely tavaszt jelent. Aki ilyen magot szeretne csíráztatni, elôbb bizonyos ideig hûtôben kell tárolnia. És ez még nem minden. A természet nagyon kreatív, amikor a reprodukcióról van szó. Néhány magnak át kell haladnia egy madár bélrendszerén, hogy csírázni tudjon, néhány fenyôféle esetében pedig erdôtûz váltja ki a magok csírázását. Ez csak néhány példa a mag szaporodásának komplexitására, de arra alkalmas, hogy lássuk, sok esetben a legjobb módszer hajtásról szaporítani, azaz dugványozni. A hajtásról indításnak van még egy fontos elônye: a fiatal palánta biológiai kora megegyezik az anyanövényével. Ez akkor számít igazi értéknek, amikor egy növényt a virága vagy a gyümölcse miatt termesztünk: megspórolható a növény ifjúkorának hosszú periódusa, amikor még nem képes virágozni vagy gyümölcsöt hozni. Dugványt használva akár a kültéri termesztés is látványosabb küllemû növényt eredményez.

A következôkben elsôsorban

a klónozásról

Dugványozás a hidropónikában Sok módja van egy növény szaporításának. A klasszikus módszer szerint, természetes úton, magról történik.

Ez azonban nem minden esetben valósítható meg. Léteznek például mag nélküli növények. Vagy ha magok vannak is, nehézkes lehet a csíráztatásuk. A trópusi növények magjainak például egyáltalán nincs nyugalmi periódusuk, így amint a földbe kerülnek, rögtön beindul a csírázásuk.

34

fogok beszélni a hidroponikus rendszerbe átültetett növények esetében. Valójában, aki vízben vagy természetes szubsztrátumban szeretne növényt nevelni, annak jobb, ha nem használ talajt vagy talajkeveréket a szaporításhoz sem, hiszen a gyökerektôl kellene öntözni, ami nemcsak hosszadalmas folyamat, de kárt okozhat a törékeny, új gyökerekben. Bármely fajtáját is választjuk a dugványozáshoz, az elsô lépés mindig ugyanaz: össze kell gyûjteni a szükséges alapanyagot az anyanövényrôl, és szobahômérsékleten egy vödör vízbe kell tenni. Ezután lehet megkezdeni az ültetést. A teljes folyamatot olyan nedves növénnyel kell végezni, amelyrôl csöpög a víz, úgyhogy érdemes a konyha mosogatóját választani. A dugványnak körülbelül öt és tíz centiméter között kell lennie. Legyen legalább egy,

de inkább két csomó a föld alatti részben, ahol a gyökerek fejlôdnek. A nagy leveleket mind le kell választani, hogy csak a középsô rügy és egypár fiatal levél maradjon meg. Ha a fiatal levelek túl nagyok, le lehet vágni a felület felét, hogy csak az alulsó része maradjon meg a levélnek.

Javasolt mindezeket a lépéseket gyorsan végrehajtani, és nem a kézben szorongatott dugvánnyal bonyolódni hoszszas telefonbeszélgetésbe. Kéznél kell lennie egy másik tárolónak is, tele vízzel, amibe a kész dugványok kerülnek. A dugványoknak a lehetô legrövidebb idô alatt kell az egyik tárolóból a másikba jutniuk.

Vigyázni kell a kis légbuborékokkal, amelyek a szár végén alakulnak ki, mert elzárhatják a víz útját a szárban, ami a növény pusztulásához vezet. Hasznos módszer a második fázisban a kész dugvány szárában egy pár milliméteres vágást ejteni egy nagyon éles pengével. Szintén hasznos lehet óvatosan megkaparni a szár alsó végét. Ezek a kis horzsolások segíthetik az új szövetek keletkezésének beindítását, ami gyorsabb gyökérfejlôdést eredményez. Ha mindez sikerül, akkor fiatal dugványokhoz jutunk, melyek szára immár a vizes tárolóba merül.

Hidroponikus termesztés

A gyökereztetésre szánt hajtás lemetszése után a fiatal növényt úgy kell egy hálós edénybe helyezni, hogy a szára 1-2 cm-t túllógjon

esetén innen kétféleképpen lehet továbbhaladni. Az elsô lehetôség a földmentes keverék használata. A 2/3 rész perlit és az 1/3 rész vermikulit keverék nagyon jól mûködik (mindkettô kertészeti boltok-

CK 2011/6. december

35

ban beszerezhetô, kiterjesztett vulkanikus kôzet). Elsô lépésben egy megnedvesített tálcába kell helyezni a dugványokat, és biztosítani, hogy nedvesek maradjanak.

Legalább 80%-os páratartalmat igényelnek – aminek eléréséhez egy fedô segíthet –, és a hômérsékletnek 20 °C körül kell lennie. A gyökerek megjelenését követôen már könnyû az egyes részeik meglocsolása.

Lehetséges egyenesen a vízben gyökereztetni a dugványt. Ehhez egy lyukacsos cserépre van szükség, benne annyi agyagkaviccsal, ami megtartja a növényt.

A szárnak el kell érnie a cserép alját, de még jobb, ha egy centivel ki is lóg belôle.

Ezután jön a cserép elhelyezése vagy egy olyan rendszerbe, ahol a szárat folyamatosan éri a permet (ilyen például a GHE RainForest-rendszere), vagy egy víztároló tetejére, melyben egy kis légpumpa folyamatosan juttat levegôt a vízbe. Mindkét esetben szükséges a víz pH-értéket beállítani. Efféle rendszereket be lehet szerezni a kertészeti szakboltokban, de némi idô és ügyesség árán otthon is elôállíthatóak.

Csupán egy vödörre van szükség egy fedôvel, egy légpumpára, egy csôre, egy porlasztóra és egy fúrógépre, lyukakat fúrni a fedôbe. Óvatosnak kell azonban lenni, mert a legtöbb porlasztó ásványi sókkal érintkezve egy idô után szétmállik. A vízben klónozás titka ugyanaz, mint a vízben termesztésé: az oxidáció! Az egész mûvelet során a legfontosabb, hogy folyamatosan biztosítva legyen a víz megfelelô oxigénellátása. Emellett a víz hômérsékletének minimum 20 °C-osnak kell lennie, optimális esetben 22 °C-osnak. Az ennél alacsonyabb hômérséklet gyenge eredményeket hoz. Így klónozva alacsonyabb, körülbelül 70%-os páratartalom is elegendô. Minthogy a növényekhez bôséges mennyiségû víz jut a száron át, ekkora mennyiségû pára mellett is kevésbé hajlamosak a hervadásra.

A vízben gyökerezô dugványok már akkor is nônek, mielôtt a gyökerek láthatóvá válnának, ezért csekély mennyiségû tápanyagot is hozzá kell adni a beállított pH-értékû (0,4 ms körüli) vízhez. A jobb eredményhez gyökérstimulálót is lehet használni. Kerülni kell viszont a hormonok használatát, helyettük inkább aminosav-keveréket vagy fulvosavat (fulvic acid) érdemes alkalmazni.

Ha megjelennek a gyökerek, a fiatal növény már áthelyezhető talajba vagy hidroponikus rendszerbe

William Texier (GHE-társigazgató)

36

Készült a

szakmai támogatásával

Energiát a gyökérzetnek!

A növények logisztikája és keringése Tudjuk, hogy a növények tápanyagáramlása a gyökértől felfelé, vagyis a levelek irányába halad.

Ez a fajta tápanyagszállítás a gravitációval ellentétes, passzív folyamat, és működtetéséhez nincs szükség energiára. A gyökérzet felszívja a vizet a talajból, és a szárba juttatja. A levelek párologtatása során a víz elhagyja a növényt így vákuum keletkezik (negatív nyomás).

A leveleken fellépő negatív nyomás kiszippantja a vizet a szárból, valamint a földből, és a gyökerekbe, valamint a levelekbe juttatja azt. Ez azt jelenti, hogy növény mindig rendelkezik állandó nedvességtartalommal. Ez a fajta tápanyagszállítás nem kíván energiát, és mindig egyirányú folyamat, amely a növény gyökereitől a levelei felé irányul.

A szár keresztmetszetének egyszerűsített képe

Áramlási csatornák, rost, kéreg, cellulóz, fa

A külső csövekben (sárga) a cukor a növény alsó részeibe áramlik a megfelelő energiaellátás érdekében.

Ugyanígy a gyökér a fotoszintézisből származó energiához jut A belső csövekben (kék) a növényi nedvek, ásványi sók, a központi cilinderben a gyökerektől tartanak felfelé. A párologtatás miatt kemény, nem változó anyagú kapillárisokban (sötétkék) a tápoldat szintén felfelé tart

A vízzel együtt olyan ásványi elemek, mint a nitrogén, foszfor, kálium és más ásványi anyagok is elérnek a levelekbe. A levél sejtjeinek kémiai laborjában a szervetlen „halott” ásványok átalakulnak szerves, „élô” anyagokká. Ezek az anyagok cukorrá vagy „fényevô” klorofillá alakulnak, ugyanakkor a növény stabilitásáért felelôs anyagok (cellulóz) is létrejönnek. A kendernövény esetében bonyolult gyantát képeznek, amely az ember számára oly fontossá teszi.

A szerves anyagok nagy része kizárólag a levelekben termelôdik, mivel a fényt ezen keresztül veszi fel a növény, és a fény-energia szállítási áramlatai (csatornái) rövidek. A fény energiája molekuláról molekulára terjed úgy, ahogy a forró krumpli jár kézrôl kézre, amíg át nem alakul cukorrá, amikor az energia már állandó és hosszabb távon is szállítható lesz.

Amíg süt a nap, addig mindig rendelkezésre áll elegendô szerves anyag a növény zöld részeiben, így téve azt képessé az optimális mûködésre és növekedés-

38

re. De mi a helyzet a növény azon részeivel, amelyek sötétben vannak, mint például a gyökérzet?

Ezekre a helyekre nem jut el a fény, amely elegendô energiát szállítana a cukor szintéziséhez.

Lehetséges, hogy a gyökérzetnek nincs szüksége cukorra?

Pont az a helyzet, hogy a gyökérzetnek nagy menynyiségû cukorra van szüksége, mert naponta és folyamatosan növekszik. A sorozat elején megismerkedhettünk azzal a ténnyel, hogy amíg a növény a földfelszínen láthatóan növekszik, addig a föld alatt a gyökere is fejlôdik, és naponta új gyökérszôrök jönnek létre. Ne feledjük, a gyökérszôrök jelentik a földdel való kapcsolatot, vagyis kapocsként szolgálnak a növény és környezete között. A víz és az ásványi anyagok csak a gyökereken keresztül érhetik el a növényt.

Mivel a gyökérszôrök csak néhány napig élnek, folyamatosan megújulnak, a régiek pedig elhalnak. Ez a folyamat a gyökér állandó megnyúlása, lépésrôl lépésre. Ez az állandó folyamat nagy mennyiségû energiát igényel, ezért a gyökereknek sok cukorra van szükségük ennek mûködtetéséhez. Mivel a gyökerek nem zöldek, és fény sem éri ôket, és a gyökérzet önmagától nem tud cukrot elôállítani, ezért a növény más részei látják el azzal.

A nedvkeringés (gyökér-szár-levél) automatikusan csak felfelé mûködik. Ebbôl következôen a növényben a tápanyagáramlás céljából kell hogy legyen egy másik csatorna is, melyben ellenkezô irányba ható folyamat megy végbe. Ez a csatorna látja el a gyökeret és minden alacsonyan elhelyezkedô növényi részt, melyeknek szintén nincs teljes rendszerük, és így nem tudják ellátni magukat. A szár maga is növekszik, és vastagabbá válik, amikor már nem zöld többé, hanem inkább fás. A növény mindezen részeit el kell látni tehát a szükséges energiával a fenti energiatermelô régiókból.

Az áramlás, ami felfelé tart, a növény szárának közepén található központi cilinderen keresztül halad a szár felsô részébe. Friss gyökerek esetében a központi cilindert a szár közepén található csôként képzelhetjük el, míg az öreg, fás szár esetében találunk egy támogató rostot, és a központi cilinder több kis cilinderre tagolódik szét. E visszatérô energiacsatornákat (fentrôl lefelé) egy kísérlettel próbáljuk meg szemléltetni.

Kísérlet Amennyiben a szárat átvágjuk, és tovább nem foglalkozunk vele, akkor a növény kiszárad, majd elhal. A víz áramlását a gyökerektôl a levelek felé elvágtuk, és a fenti levelek víz és ásványi anyagok nélkül maradnak.

Ha azonban csak „megnyúzzuk” növény szárát, akkor egy ideig még életben marad, mintha semmi sem történt volna. A központi cilinder ugyanis a szár közepén érintetlen, és továbbra is elegendô vizet, valamint ásványi anyagot juttat a levelekbe. Egy kis idô után, természetesen függôen a növény paramétereitôl (milyen növény, milyen régóta növekszik stb.), néhány óra vagy egy-két nap elteltével ez a növény is kiszárad.

Ha valaki ez idô alatt jobban szemügyre veszi, azt láthatja, hogy nem jönnek létre új gyökérszôrök. Az idôs gyökérszôrök elhalnak, és néhány óra múlva már nem képesek vizet felvenni. Az áramoltatási rendszer érintetlensége ellenére a levelek nem jutnak elegendô vízhez, így a növényünk, ugyan késôbb, de hasonlóan az elôbbi esethez, elszárad.

Miért nem tud a gyökér tovább nôni, és további gyökérszôröket létrehozni?

Az alsó régiókat energiával ellátó szállítási csatornák ugyanis kívül esnek a központi cilinderen, így amikor a szár megsérül, a gyökerek nem jutnak többé energiához.

Minden gyökérzet ugyan képez cukortartalékot (vagyis keményítôt), amely lehet akár nagy mennyiségû is (pl. a burgonyafajták esetében), ezzel is befolyásolva egy esetleges károsodás mértékét.

Ez a kísérlet két tényre enged következtetni. Elôször is, a növénynek több egymástól elkülönülô áramlási csatornája van, másodszor, a lefelé haladó, a cukorszállításért felelôs csatorna a szár külsô részén található.

Mikroszkóppal szemlélve a szár keresztmetszetét láthatjuk, hogy az egy vagy több cilinder középen helyezkedik el, de ezeken kívül is fut még számos egyéb áramlási csatorna. E csövek néhány mikrométer átmérôjûek (a milliméter századrésze, 0,01 mm =10 mikrométer).

Azt is szeretnénk megtudni, hogy ezeken a csatornákon milyen anyagok haladnak, azonban méretük miatt nehéz ôket vizsgálni, gondolhatnánk. A probléma megoldása sokkal könnyebb, mint az elsôre tûnik.

Levéltetvek a kutatás érdekében A természetben az ilyen csövek vizsgálatát egy apró élôsködô oldja meg: a levéltetû. A tetû mikrométeres pontossággal képes behatolni a csôbe, és kiszívni on-

Ha „megnyúzol” egy szárat, a növény egy ideig nem reagál a változásra.

Mivel a központi cilinder a szár közepén nem roncsolódott, a leveleket továbbra is ellátja vízzel és ásványi anyagokkal (kék nyíl). Kétségkívül a növény pár óra múlva kiszárad, mivel azokat az útvonalakat, amelyek energiát juttatnak a gyökérzetbe (sárga nyíl), roncsoltuk. Ezért a gyökerek elhalnak, és nem tudnak több vizet juttatni a levelekbe

nan a cukorszirupot. Amint egy tetû behatol ebbe a csôbe, az ormányát ketté lehet vágni egy szikével, és a cukorszirup órákig, esetleg napokig kinyerhetô belôle.

Ily módon nagy mennyiségû szirupot nyerhetünk az elemzéshez.

A szirup összetétele víz és szerves molekulák, kivéve a só, melyet nem tartalmaz. A szerves anyagok kilencven százaléka cukorból épül fel, ugyanabból a cukorból, melyet a konyha polcain is megtalálunk. A fennmaradó 10% pedig aminosavakból áll, melyek a fehérjék (protein) építôkövei. Kisebb koncentrációban találhatók benne még nagyobb proteinek is (enzimek), valamint a DNS egy kisebb darabja is kering a növényben. Ezzel ellentétben a másik áramlásban szinte csak szervetlen sók találhatók.

A két áramlás nemcsak a szálított anyag tartalmában különbözik, hanem az áramlások természete is meglehetôsen eltérô. A központi cilinder falait „halott” és rigid anyagok alkotják, míg a cukrot szállító csatornát élô, érintetlen sejtcsoportok, melyek irányt is képesek váltani.

További különbség, hogy a felfelé áramlás egy egyszerû, fizikai folyamat, melynek iránya állandó, nem változtatható.

A cukorszállító áramlás (csatorna) mûködése már nem ennyire egyszerû. Röviden, a csatornák mindig onnan indulnak, ahol a cukrot elôállítja a növény (levelek), ezért mindig oda tartanak, ahol a cukorra szükség van. Ez pedig a növényen belül bárhol lehet, és a mindenkori változó igények figyelembevételével mindig a megfelelô helyre kerül a cukor. Ugyanis a cukorszállító áramlatok (csatornák) intelligensen és interaktívan dolgoznak. Errôl az érdekes jelenségrôl egy késôbbi cikkünkben még beszámolunk.

Siglinde Winkler okl. vegyészmérnök, Hesi Plantenvoeding

Készült a

támogatásával

CK 2011/6. december

39

40

K USH A növény eredete és története A „Kush” szó mindenütt jelen van. Kaliforniában látható pólókon, hirdetőtáblákon, és Hollywood is dúskál e szóra építkező reklámokban. Az első osztályú marihuána jellemzésekor Dél-Kaliforniában ritkaság, hogy valaki hidroponikus fajtáról vagy gyantás bugáról beszéljen, egyszerűen azt mondja rá, hogy „Kush”. Mára a Kush a kenderkedvelők körében minőségjelző lett, ha nem egyenesen propagandafogás. De vajon mi az oka ennek a megkülönböztetett figyelemnek?

Amerikában a marihuánagyógyszertártulajdonosoktól az utcai dílerekeig mindenki ezt a szót használva akarja növelni a bevételét, még akkor is, ha az általuk árult növény közelébe sem ér az igazi Kushnak. Ez többnyire tudatos reklámfogás, de sokszor a saját naivitásuknak esnek áldozatul. Mindez a „Kush” szó túlhasználatára és félreértelmezésére vezethetô vissza, mert a legtöbb kaliforniai szmókernek természetesen fogalma sincs arról, hogy mi az, ami Kush, és mi az, ami nem – hogy a név nem pusztán a potens fajtákra alkalmazott köznyelvi, minôségjelzô kifejezés, hanem a Cannabis

Bubba Kush

Indica növénynek egy konkrét genetikai variánsát jelöli, amely a Himalájából származik, és vélhetôleg a kannabiszfajták egyik legôsibb típusa.

A Kush gyökerei Ha majd elérkezik a nap, amikor akadémikusok egy csoportja a marihuána történetének szentelheti az életét, akkor ez a történet minden bizonnyal a Himalája afganisztáni és pakisztáni régiójából fog kiindulni. A kutatások jelenleg is egységesek abban, hogy ez a terület Indiával együtt a marihuána szülôhelye. A zömök és erôteljes Kush-fajta már évezredek óta – az i. e. 7. századtól, hogy pontosak legyünk – terem a hegység Pakisztán és Afganisztán közötti határvidékén. E termékeny terület földrajzi neve az Indusvölgy, ahol a Kush-fenotípusok egyedi története kezdôdött, majd évszázadokon át folytatódott ebben a 800 km széles régióban. A történészek úgy vélik, hogy az i. e. 7. században e tájon domináns hindu vallás miatt nevezték el a területet Hindu-hegyláncnak. A hindu telepesek a Kush-fenotípus apró, ultragyantás variánsait termesztették, amelyet vallási szertartásokon, meditációhoz és kikapcsolódás céljából is fogyasztottak. Ezek a fajták évszázadokon át megôrizték genetikájukat, lenyûgözô potenciájukat, de fizikai jellemzôiket is. Az évszázadok során csak a Kush felhasználásának mikéntje változott: a hozzáférhetô adatok szerint a legkedveltebb fogyasztási mód nem a

CK 2011/6. december

41

Bubba Kush

virágzat füstölése, hanem – elsôsorban a gyantás tulajdonságának köszönhetôen – a hasis formában való pörkölés volt. A hinduk a friss növényeket elmetszették a törzsüknél, és letörték a robusztus ágakat, melyeket a rajta található rügyekkel együtt hosszú ideig, fáradhatatlanul dörzsöltek tenyerükben. Mindezt egy vödörszerû tároló fölött tették, amely összegyûjtötte a szárról lehulló virágzat és rügy darabjait. Ez a mikroszkopikus törmelék, melyet ezzel a dörzsöléses technikával manuálisan távolítottak el, maguk a trichómák a gyantával borított Indica külsején. Ezekbôl a magas THC-koncentrációjú trichómákból készült a hasis, mely a régióban évszázadokon keresztül a kender legelterjedtebb fogyasztási formája volt. A térség minden országában különbözô névvel illették az így készült produktumot: Indiában a virágzat csúcsaiból készült, kézzel sodort és préselt anyagot charának vagy charasnak hívták, míg a rázás következtében lehulló, majd préselt törmeléket kífnek nevezték, és nevezik sokan még ma is.

De hogyan került ez a mesés Kushgenetika a nyugati világba? Ki a felelôs a pakisztáni buga Csendes-óceánon keresztüli szállításáért? A história sze-

42

rint a fajta magjait csak a 20. században csempészték át az USA-ba: a 70-es években néhány szmóker elrepült a Himalája régiójába, hogy egy csinos kis maggyûjteménnyel térjen vissza az Államokba. Ezt követôen Kaliforniában a viszonylag csekély mennyiségû genetikából nagyszámú keresztezést hoztak létre.

A Kush szó a kannabisznövény olyan fajtájára utal, melynek genetikája a Himalája hegységbôl ered. A szó etimológiai gyökerei vitatottak, és számos különbséget mutatnak annak függvényében, hogy azt eredeti formájában melyik nyelvben véljük felfedezni. Eredetére a következô hipotézisek léteznek.

Elsô elmélet: a szó perzsa eredetû. Számos iráni nyelvet beszélnek jelenleg is a 800 kilométer kiterjedésû Indus-völgy régióban. A környéken található hegycsúcsok gyakran viselik a -kush végzôdést.

A perzsa nyelv hegyképzôje tehát a Kush fenomenális fenotípusának egyik lehetséges származási helye.

A másik elmélet: a selyemút kereskedôi már évszázadokkal ezelôtt használták és árulták a Hindu Kusht, amely a legjobb, legfinomabb fajtaként volt ismert a

nagyközönség elôtt. Talán Marco Polo a hazafelé vezetô úton magához vett egy keveset, és ô hozta elôször Európába, ami esetleg megmagyarázza, miért varázsolta el annyira a mesés Kelet, és miért tért vissza oda többször is utazásai során.

Egy harmadik elmélet: az i. e. 4. században Nagy Sándor Indus-völgyi hódítását követôen a macedóniai görögök uralma három évszázadon át tartott, melyet a i. sz. 1–3. századig a Kushan-birodalom követett, mely a mai Északnyugat-India, Pakisztán, Afganisztán és részben Irán területén helyezkedett el, fôvárosa pedig a mai Kabul-közeli Bagram volt. Lehetséges, hogy e birodalom lakói annyira elszálltak az Indus-völgyi cucctól, hogy végül magukról nevezték el azt?

A legvalószínûbb azonban, hogy az egykori Kushan-birodalom területén is használt ôsi nyelvekben a Himalája hegyláncainak neve volt a Hindu-kus, melyben a „kus” oldalt vagy területet jelentett.

A legtöbben azt az álláspontot képviselik, hogy amikor a britek megszerezték az uralmat a mai India és Pakisztán fölött, az eredeti szkíta szó az angol nyelv használata során változott Kushra, és nyerte el ma is használatos formáját.

Cannabis Connoisseur

TOXIKUS ÉLELMISZEREK A gazdaságok helyét átvette a vegyipar Modern világunkban jellemzően sokat eszünk, és rosszat. Ez nem újdonság. Amit viszont sok ember nem tud, hogy a rengeteg színes csomagolás, ami megtölti a boltokat, apró betűk alá rejti számtalan méreg érthetetlen nevét, melyek szervezetünk károsítására alkalmasak.

Kétrészes cikkünkben a nátriumglutamátról adunk közre pár érdekes tényt, adatot és következtetést, ami jelenleg az egyik leggyakrabban használt ízfokozó az élelmiszeriparban.

Amikor belépünk egy áruházba, rikító színek kavalkádja fogad, figyelemfelkeltô plakátokkal. Polcok polcok hátán kínálják a termékek fesztiválját, melyek nukleáris mosolyukkal hívogatnak, hogy betegyük ôket a kosárba. Gyorsan és könynyen elkészíthetô, ízletes fogásokat kínálnak, melyek eksztatikus új ízeket nyújtanak, innovatív összetétellel kecsegtetnek, és egyedi élményt ígérnek.

De a lenyûgözô tulajdonságok mellett kevesen tudják, hogy a szervezetünkre nézve milyen ellenségeket rejtenek, melyek úgy pusztítanak, hogy észre sem vesszük. Halálos fegyverek, melyek képesek ingerelni és felgyorsítani az agyi neuronok áramlását, ami hosszú távon komoly károsodáshoz is vezethet.

Bár jó mókának tûnik a shoppingolás, ugye, de a kegyetlen igazság az, hogy sok csomagolt termék tele van toxikus anya-

44

gokkal, melyek szép lassan mérgezik a szervezetünket.

Mindezek részét képezik annak a számos adalékanyagnak, amelyet az élelmiszeripar felhasznál a feldolgozott termékeikben. Színezékek, tartósítók, édesítôk, ízfokozók és a többi. Némelyikük ártalmatlan, mások pedig több szempontból javítják a csomagolt termékek egyes tulajdonságait. De ezeket is viták lengik körül. Az utóbbi idôben több független tanulmány is felhívta a figyelmet veszélyességükre, és ha igazuk van, akkor számos alapanyag komoly veszélyt jelent a szervezetünkre.

Excitotoxinok Ezen élelmiszeradalékok némelyikét excitotoxinnak nevezik, amiben a „toxin” mérget, az „excite” elôtag pedig gerjesztést jelent. Ezért excitotoxin „alapvetôen

bármely anyag lehet, amely erôsen stimulálja a neuronokat, melyek villámgyorsan kezdi el kilôni az ingereiket, annyira gyorsan, hogy a sejt teljesen kimerül és elpusztul. Mindez körülbelül egy óra alatt megy végbe.” Ezek Russell Blaylock idegsebész szavai, aki abbahagyta a praktizálást, hogy az élelmiszereinkben fellelhetô mérgek és hatásaik kutatásának szentelje magát. Az Excitotoxins: The Taste That Kills (Excitotoxinok: Az íz, ami öl) címû könyv szerzôje megosztja minden érdeklôdôvel, hogyan jutott el odáig, hogy a kutatásai során felismert excitotoxinok veszélyességére irányítsa a figyelmet, hogyan és miért kellett feladnia korábbi munkáját és ezen ismeretek terjesztése mellett elköteleznie magát. Tette mindezt az élelmiszerlobbi felôl folyamatosan tapasztalt nyomás és az orvosok körében általános hallgatás ellenére, ôk ugyanis

nem merték publikálni az eredményeiket.

Az idegsebész megállapításai rémisztôek, és ha még igazak is, akkor valós félelemre adnak okot. Blaylock azt állítja, hogy néhány excitotoxin szó szerint méreg, amely szép lassan a halálunkat okozza, és hogy e vegyületek elsô számú forrása társadalmunkban az élelmiszer.

A glutamát és a keleti ételek E mérgek egyike a nátriumglutamát (MSG), ami egy olyan aminosav, amely természetes formában is jelen van az agyunkban, mint az egyik leggyakrabban elôforduló és legfontosabb neurotranszmitter. Megtalálható sok ételben is, például az algákban, a paradicsomban, a gombában, zöldségekben, a fehérjékben, de még az anyatejben is. Ám amiben a legtöbb glutamát található, az a kombu alga (Laminaria japonica).

A japánok évszázadok óta fogyasztják ezt az algát, és gyakran használják a fôzéshez. Hogy ez így van, azt bizonyítja, hogy 1910 körül a tokiói Imperial Egyetem kémiaprofesszora, Kikunae Ikeda a kombu alga ízének feltárása iránt érdeklôdve nemcsak elkülönítette a glutamátot, de el is nevezte ezt a speciális ízt. Az umami névvel illette, ami „élvezetes ízt” jelent. Ez az ötödik íz különbözik a másik négytôl (sós, édes, savanyú, keserû), külön receptorokhoz kötôdik, amelyek a nyelv közepén találhatók. Az európai gasztronómiában ez az íz például a sonkában, néhány sajtban, például a parmezánban, halakban és a fent

említett zöldségekben lelhetô fel. És ez az íz az, ami megkülönbözteti az ázsiai konyhát. Többek között ehhez a felismeréshez köthetô a nátrium-glutamát mint ízfokozó használata.

Szuvenír Japánból Ikeda nem sokat teketóriázott, hanem mindjárt publikációja után összeállt a jódot gyártó Saburosuke Suzukilával, és megalapították az Ajinomoto céget, hogy nátriumglutamátot gyártsanak.

Már 1933-ban 4,5 millió kilogramm MSG-t értékesítettek, sokkal koncentráltabb formában, mint ami természetesen elôfordul. „Hirtelen elárasztották a japán népet magas koncentrációjú MSG-vel” – állapítja meg Blaylock.

A második világháborúban az amerikai katonák észrevették, hogy a japánok ellátmánya jobb ízû. Megbízták hát a tudósaikat, hogy feltárják az ízletesebb ételek rejtélyét. Így került ki a glutamát Japánból. 1948-ban ugyanezek a tudósok konferenciát tartottak, melyre meghívták a legbefolyásosabb észak-amerikai élelmiszergyártókat. Szembesítették ôket azzal a ténnyel, hogy a dobozba zárt étel hamar elveszíti az ízét, ráadásul átveszi a konzerv nem túl kellemes aromáját.

Az MSG-t ajánlották, hogy megoldja ezt a problémát, és visszaállítsa, sôt tovább fokozza a feldolgozott étel eredeti ízét.

Ettôl kezdve az élelmiszeripar hatalmas adag MSG-t adott az ételekhez, beleértve a bébitápokat is. Senki sem vizsgálta ennek a túlzott használatnak a követ-

kezményeit. Biztonságosnak hitték, lévén a nátriumglutamát egy aminosav, ami a fehérjék egy fontos építôköve…

Egészen 1957-ig, amikor egy szemészcsoport egy ritka szembetegséget vizsgálva felfedezte, hogy az MSG teljesen elpusztítja a látóidegsejteket a szem retináján. Késôbb, 1968-ban egy másik kutató felismerte, hogy ez a pusztítás az agy egyes részeiben is elôfordul. Ám ekkor már az MSG kereskedelme dollármilliókat megmozgató üzlet volt.

Kínai étterem szindróma Ugyanebben az évben, 1968-ban dr.

Robert Ho Man Kwok hasonló tünetegyüttest figyelt meg olyan személyeknél, akik korábban rendszeresen kínai étteremben ettek. A tünetek a következôk voltak: hirtelen arcpirosodás, lüktetô fejfájás, erôs verejtékezés, fáradtságérzet, melegség a száj környékén és fájdalom vagy nyomás a mellkas tájékán.

Akut esetekben légzési nehézség, gyors szívverés, hányinger, hányás, esetenként mellkastájéki, arcüregi és tarkónyomás is elôfordult. Ekkor vált ismertté a kínai étterem szindróma, amely heves vitákat váltott ki a tudósközösségben. Néhány tanulmány azt állítja, hogy nem létezik semmi ehhez hasonló reakció, és minden esetben ételallergiáról vagy intoleranciáról beszélhetünk, melyet bármilyen más étel is kiválthat. Mások úgy vélik, hogy mindez a glutamátfogyasztás eredménye, de csak bizonyos személyeknél fordul elô, és nem a teljes népesség körében. Vagyis

CK 2011/6. december

45

szubkult

jelenti.” Súlyos hipoglikémia esetén, a vércukorszint leesésekor ez a gát szintén kinyílik. Az idegsebész szerint az orvosok által ilyenkor ajánlott édesítôszerek csak tovább szélesítik ezt a gátat.

– Egy másik tanulmány (pontosabban annak az FDA általi interpretációja) azt állítja, hogy a MSG szénhidrátokkal kombinálva védelmet nyújt az excitotoxikus károk ellen. Blaylock ellenben azt, hogy alaposan elolvasta a tanulmányt, és személyesen is beszélt annak szerzôjével, aki azt mondta neki, hogy amit felfedezett, az valójában az, hogy az excitotoxikusság blokkolásához 10-15 gramm cukrot vagy tizenhét darab édeskekszet kéne adagolni minden ételhez, amely MSG-t tartalmaz.

Hogyan lehet felismerni?

mindenki ízlésének megfelelôen születtek tudományos magyarázatok.

Nemzetközileg bebiztosítva Hivatalosan az MSG biztonságos és emberi fogyasztásra alkalmas. Erre a következtetésre jutottak az alábbi nemzetközi szervezetek a témában publikált jelentéseikben. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-ellenôrzési Hivatal (FDA) 1958-ban, a Nemzetközi Tudományos Akadémia (NAS) 1979-ben, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1988-ban, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) 1991-ben, az Amerikai Orvosszövetség (AMA) 1992-ben, a Kísérleti Biológia Amerikai Társaságainak Szövetsége (FASEB) 1995-ben. Természetesen azért írjuk ezt, hogy bizonyítsuk, nem vagyunk süketek a nemzetközi szervezetek szavára sem. Blaylock szerint azonban a vizsgálatok és a jelentések manipulálására az ipar nyomása olyan erôs, hogy lehetséges, hogy a glutamát mellett felhozott érvek tele vannak hazugsággal. Ezek közül a három legfôbb: – Védelmezôi azt állítják, hogy a glutamátellenes tanulmányok kételkednek az állatokon végzett, magas dózisokat alkalmazó kísérletekben. Blaylock

46

azonban azt feltételezi, hogy az emberi szervezet sokkal érzékenyebb a MSG-re, mint az állatok. Konkrétan ötször érzékenyebb, mint a patkány, és hússzor érzékenyebb, mint a rhesusmajom. Az újszülöttek ráadásul négyszer érzékenyebbek a felnôtteknél.

– Egy másik érv a glutamát mellett azt mondja, hogy agyunk egy úgynevezett „hematoencephalic” határral rendelkezik, amely megvédi az agyat a toxinoktól. Blaylock viszont rámutat, hogy „az agynak nem minden részét védi ez a korlát, és a rendszeres MSG-bevitel idôvel áttöri ezt a védôgátat”. Ráadásul egyéb okokból is átszakadhat ez a korlát, például agyvérzés következtében (beleértve a minivérzéseket), továbbá a röntgen, a gyulladások, traumatikus agysérülés, magas vérnyomás, cukorbetegség, agysebészeti beavatkozás, láz, néhány gyógyszer vagy szklerózis multiplex hatására. Ezen utolsó esetben Blaylock szerint a kapcsolat közvetlen: „Azok a személyek, akik ebben a betegségben szenvednek, ha MSG-tartalmú ételt fogyasztanak, azonnal romlani kezd az állapotuk, amely több napig is eltart. Az orvosok számára azonban ez a jelenség csupán a betegség szokásos terjedését

A törvény szerint a forgalomban lévô ételek glutamáttartalmát fel kell tüntetni azok csomagolásán. A gyakorlatban ez akkor történik így, ha a hozzáadott MSG tisztasága 99%-os. Ha azonban „csak” 98%, akkor már más néven is fel lehet tüntetni, ilyenkor „hidrolizált növényi fehérje” néven tudjuk beazonosítani. Ahogyan Blaylock magyarázza: „Amikor hidrolizálsz egy fehérjét, akkor átalakítod, és aminosavakat vonsz ki belôle. Mindenekelôtt a glutamát, az aszparaginsav, az L-cisztein, valamint a glicin az, amelyek növelik az excitotoxikusságot. Bármely összetevô, amely úgy hangzik, mint texturált fehérje vagy növényi fehérje, az rejtett MSG.” Olyan elnevezések mögé is rejtik, mint savófehérje (fôleg a gyerekek számára készített tejben), vagy épp enzimek, ízfokozók, természetes aromák, kovászextraktum és E-621.

Adalékanyagként találkozhatunk vele majdnem mindegyik elôre elkészített szószban, salátaöntetben, fogyókúrás és light termékekben. Ez utóbbiakban gyakorlatilag kihagyhatatlan hozzávaló lett, mivel a zsír kivonása az ételekbôl csökkenti az ízhatást, ezért több MSG-t kell hozzájuk adni, hogy még ízletesebbek legyenek. Emellett részét képezi gyakorlatilag az összes levespornak és fûszerkeveréknek, az ízesített chipseknek és a híres ételízesítôknek. Vagyis a konyhánk tele van MSG-vel. De hogyan befolyásolja mindez az egészségünket? A következô számban elmondjuk a maszszív glutamátfogyasztással járó következményeket is. forrás: Cañamo

cultiva 2011

1 1 0 2 t s e f a n n ca

a’la canna

SZENTKÉNT TISZTELNI A rasztafarianizmus nem vallás, hanem életérzés A rasztafarianizmus népszerűsítéséért valószínűleg Bob Marley tette a legtöbbet, amikor kihasználva a rá irányuló figyelmet, megmutatta, kik azok a raszták, hogy éreznek, és mit gondolnak a világról. A reggae fülbemászó ütemére aztán a 60-as évekre Friscótól Londonig kék füstbe burkolóztak a klubok, és sokan végre megtudták, hol is van Jamaica. A raszta jelenséget és a rasztafarianizmust egyértelműen a reggaezenéhez és -kultúrához kötjük, de gyökerei sokkal inkább Afrikába vezetnek. A legnagyobb európai reggaefesztiválon találtunk rá a House of Rastafari sátrára, ahol belehallgattunk az éppen folyó beszélgetésbe a rasztafarianizmusról, majd feltettük kérdéseinket olasz vezetőjüknek, Ras Yarednek.

Cannabis Kultusz: Mikor és miért tértél át a rasztafári hitre?

Ras Yared: Mármint én személyesen? Azt hiszem, úgy 15 éve, de szeretném a tisztánlátás érdekében hangsúlyozni, hogy a rasztafári életfilozófiára nem lehet egyszerûen „áttérni”, mint egyik vallásról a másikra. Ez nem vallás, hanem egy gyakorlat, életérzés, amit vagy megélsz, vagy pedig nem.

CK: Akkor pontosítom a kérdést: miért választottad a rasztafarianizmust?

RY: Igazából nem én választottam, hanem a rasztafarianizmus választott engem. Személy szerint nem a reggaezenén keresztül jutottam el Rastafarihoz, teljesen más kultúrában, Olaszországban nôttem fel. A tanulmányaim során ismertem meg, és a mondanivaló, a tartalom, a látásmód volt az, ami megragadott ebben a kultúrában. Rájöttem, hogy én már korábban is hasonlóan éltem és gondolkodtam a világról, csak nem tudtam, hogy ez a rasztafarianizmus.

CK: Mesélnél nekünk a House of Rastafarimozgalomról?

RY: Ez a projekt, amit House of Rastafarinak nevezünk, azért jött létre, hogy rajta keresztül mutassuk be Rastafari nagyságát és életfilozófiáját. Többek között itt a Rototom Sunsplashen, és minden egyéb lehetséges fórumon. Szervezett formában idén lettünk 10 évesek. Klaszszikus értelemben nem is igazán mozgalomról van szó, mint inkább a raszta életérzésrôl és annak „népszerûsítésérôl”.

Ez esetben a fesztiválra érkezôknek mu-

56

tatjuk meg, mirôl is szól a közösségünk.

Hogyan élnek és gondolkodnak a raszták, mit képviselnek, és miért. Ezért sem jó kifejezés a mozgalom, mert nincs ennek a tevékenységnek semmi deklarált célja, ellentétben a legtöbb mozgalommal. Nem akar elérni valójában semmit, mindössze mutatni akar valamit. Leginkább azt, hogy lehet másképp is megközelíteni a világot, mint ahogy azt Európában, a keresztény kultúrkörben vagy a fogyasztói társadalomban gondoljuk. De nem toboroz, nem várja, hogy csatlakozz vagy azonosulj.

A projektet két szervezet tartja életben, egyrészt a Federation Of Rasta Assembly Olaszországban, és az Exodus. Utóbbi egy etióp kulturális civil szervezet, ami az etióp kultúra ápolását tûzte ki célul. Fontos spirituális segítséget nyújt az etióp embereknek, nem is beszélve a gyakorlati tanácsokról, többek között a modernizálódó társadalomba való beilleszkedésrôl.

CK: Hány tagja van a szervezeteteknek?

Mennyien lehetnek ma Olaszországban, akik rasztaként aposztrofálják önmagukat?

RY: Nos, konkrét számadattal nem tudok szolgálni, az elmúlt 10 év során sokan csatlakoztak hozzánk, de nem vezetünk igazából statisztikát, amelybôl ez kiderülne. Ráadásul hivatalos formában körülbelül egy éve mûködünk, akkor jegyeztettük be a szervezetet, fôleg mert muszáj volt. Ami biztos, hogy a „mozgalom” egyre inkább növekszik, egyre többen csatlakoznak hozzánk és képviselik eszmeiségünket. Sajnos összehasonlítva az angol viszonyokkal, nehezebb közeg-

ben és szerényebb lehetôségekkel. Ennek oka, hogy míg például Anglia egy gyarmatosító hatalom volt, melyet késôbb számos afrikai származású ember választott hazájául, addig Olaszországra ez kevésbé jellemzô. Olaszország máshogy próbált meg boldogulni Afrikában, azt hiszem, elég csak Mussolini fasisztainváziójára gondolni. Tehát amíg Európa „klasszikus” gyarmattartó „birodalmaiban” ma már többgenerációs bevándorlókról és viszonylag nagy létszámú afrikai diaszpóráiról beszélhetünk, addig Olaszországban a legtöbb afrikai bevándorló elsô generációs, ami nagyban meghatározza a közösség hozzájuk és kultúrájukhoz való viszonyát.

CK: Mit gondolsz, az egyre növekvő érdeklődésnek mennyire van köze a társadalmi változásokhoz?

RY: Számos oka van, említhetjük a társadalmi változásokat is, de ugyanígy spirituális, sôt akár morális okai is lehetnek. Manapság nagyon sokan belefáradtak az eddig folytatott életükbe, az anyagi javak hajszolásába, miközben számos fontos kérdésre nem találnak választ, vagy nincs is idejük azokat keresni. Az emberekben még mindig, vagy éppen most már erôs az igény egy tartalommal megtöltött életre, egy érték alapú életvezetésre. A rasztafarianizmus gyakorlati választ kínál az élet spirituális kérdéseire. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni, mint ahogy Robert Nesta Marley tette annak idején egy interjúban, amikor is azt mondta, hogy „Nemsokára az

Ras Yared, a House of Rastafari-mozgalom vezetője

egész világ Afrika lesz”. Mikor a riporter ezen kicsit megrökönyödött, Marley folytatta: „Hiszen tegnap a világ még Európát jelentette a kolonializmusnak köszönhetôen, amely egy nagy átverés volt. Hiszen mit hozott az embereknek?

Háborút, nélkülözést, elnyomást. Azonban ma a rasztafarianizmus a megbékélésrôl, a feltétel nélküli elfogadásról, az egyetemes szeretetrôl szól.” Az ôsi afrikai tradíciók, amelyek közé a rasztafarianizmus is tartozik, teljesen más értékrendet követ és közvetít, mint amit megszoktunk Európában.

CK: Az előbb említetted Mussolinit és az etióp inváziót. Nagyon érdekelne, hogy személy szerint mit érzel egy olyan nemzet tagjaként, aki az általad említett és olyannyira szeretett kultúrát próbálta leigázni.

RY: Hú, kemény kérdés. Van egy példabeszéd a Bibliában, miszerint az Úr úgy szól a követôihez, hogy bocsássatok meg ellenségeiteknek. Remélem, az etióp keresztények és az afrikai emberek ezt hozzám hasonlóan komolyan veszik. Valóban egy olyan nemzet tagja vagyok, amely sok embertelenséget követett el a múltban Etiópia és népe ellen, fôleg a fasizmus ideje alatt, amely ideológiával én egyébként nem értek egyet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fasiszták mellett az olaszok jelentôs része ellenezte az inváziót.

Másrészt pedig 1941-ben maga Sellasie is azt üzente az etiópoknak és az olaszok-

nak egyaránt, hogy a gonosz tettet ne gonoszsággal viszonozzák, mivel Krisztus törvényei egyértelmûek. Persze fontos az is, hogy felvilágosítsuk az olaszokat, hogy a világháború elôtt és alatt bizony az olasz katonai alakulatok támadólag léptek fel Etiópia és népe ellen. Sajnos az átlagolasz errôl vajmi keveset tud.

CK: A raszta emberek és ezen belül a House of Rastafari hogyan viszonyul a kannabisz használatához?

RY: Nos, egyértelmûen kijelenthetô, hogy e tekintetben az egyén saját választása a döntô. Természetesen vannak bizonyos közösségek és rituálék, ahol jellemzô a gandzsa fogyasztása, de nem minden raszta szívja a gandzsát. Ami biztos, hogy minden raszta ismeri és szentként tiszteli a kendernövényt, mint ahogy erre számos kifejezés is utal a raszta kultúrában. Gyakran illetik például „a bölcsesség növénye” elnevezéssel. A gandzsa fogyasztása fékezi az agressziót, így az erôszakmentességet képviselô filozófiák – mint a buddhizmus, a hinduizmus – tolerálják. Jellemzôen nem kapcsolódik olyan dolgokhoz, mint az életellenesség, a hatalom, a korrupció.

A kendernövényt már évezredek óta használják, többek között spirituális célból, és nem csak számunkra egzotikusnak tûnô kultúrák. Etiópiában a kolostorok kertjében is gyakran megtalálható, ahol például „a prófécia füve” a „királyok füve” néven emlegetik. Másrészrôl, pont az elôbb

felsorolt okokból, és mivel a kender sok egyéb szempontból fontos haszonnövény, sohasem szabad leegyszerûsítve beszélni róla. Bárhogy is, fontos, hogy tiszteletben tartsuk azokat akik, bár raszták, nem élnek valamilyen okból e növénnyel.

CK: Rasztákkal beszélgetve mindig azt hallom, hogy számukra teljesen másodlagos, hogy milyen a politika viszonya az adott országban a növényhez, ők, bárhogy is vélekedik az aktuális hatalom, akkor is fogyasztani fogják. Szóval miként is van ez a legalizációval?

RY: Ez egy nagyon nehéz kérdés, és én nyilvánvalóan nem beszélhetek mások nevében. Természetesen sokan támogatják a legalizációt, azonban, ahogy már arra rámutattam, nem szabad leegyszerûsítve közelíteni a témához. Fontos, hogy ôszintén és tudatosan szemléljük a „problémát”. A mi felelôsségünk is, hogy egyrészt tisztában legyenek az emberek azzal, hogy mit csinálnak, és miért, másrészt, hogy meghallgassák egymás érveit. Társadalmunkban a tolerancia hiánya persze nagyban hozzájárul a gandzsa büntetôjogi megítéléséhez. Olaszországban, éppúgy, mint Magyarországon, nagyon nehéz a legalizáció mellett érveket felhozni, mivel a társadalom nagy része egyszerûen nem hallgatja meg és gondolja végig azokat, még akkor sem, ha látja, hogy egyre több ember érintett benne valamilyen formáSebő ban.

CK 2011/6. december

57

a’la canna

A szigetország reggaeelőadói gyakran koptatják az európai színpadokat, és akár egy-egy kisebb klubkoncertre is szívesen vállalkoznak. Sőt sokan közülük már többet lépnek fel külföldön, mint odahaza. Persze a spanyol, osztrák vagy épp magyar szervezők is főleg azokat hívják, akikre Angliában is van kereslet. Deadly Hunta második alkalommal járt Magyarországon, ezúttal beszélgettünk is vele a Trafóban.

Cannabis Kultusz: Mikor és hogyan kezdődött Deadly Hunta karrierje?

Deadly Hunta: A karrierem? Azt mondanám, hogy alapvetôen két része van a karrieremnek, és az egyik már nagyonnagyon régen elkezdôdött. A reggaezenével ugyanis már kora gyermekkoromban megismerkedtem, hiszen édesapám jamaicai, emellett nagy zenerajongó és zenegyûjtô volt. Tisztán emlékszem, hogy apámhoz mindig jöttek késô este a barátai, fôleg reggaezenészek, ilyenkor én is

58

tovább fent maradhattam, láthattam, hogy mûködik a zene, a gandzsa és ez a kultúra. Az elsô szövegeimet 14 évesen írtam, még suliba jártam, az elsô soundsystememhez pedig 15 évesen csatlakoztam. African Roots volt a neve. Amikor elkezdtek komolyan számolni velem a zeneiparban, az úgy 1994 körül lehetett, akkor választottam a Deadly Hunta nevet. Az elsô lemezfelvételem 1995-ben volt, ez volt a vízválasztó, szóval én innen datálom a karrieremet, de ez valójában már a második rész, és az elsô is nagyon meghatározó.

CK: Mi változott szerinted a szcénában leginkább az elmúlt 15 évben?

DH: Nagyon sok dolog változott a reggaezenében, számos olyan a világban végbement változás történt, amely olyanná tette a reggaezenét, amilyen ma.

Az egyik ezek közül, a legfontosabb talán az internet megjelenése. Szerintem az egész reggaemûfajnak és -zenének egy hatalmas lökést adott az internet elterjedése.

CK: Talán ennek is köszönhető, hogy ma még inkább D.I.Y. (Do it yourself – csináld magad) műfaj.

DH: Igen, sokkal inkább önmagunk készíthetünk mindent, kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a producereknek, kiadóknak, ami ebben a mûfajban nagyon fon-

tos. Ma már a reggaezenében nagyon sok az olyan dal, hanganyag, amelyek nem kizárólag Jamaicából érkeznek, hanem európai alkotók munkái. Még akkor is, ha jamaicai származású az elôadó, a riddim, a beat Európában készült. Másrészt a zenei világ is megváltozott, mert amit ma island popnak neveznek, az a dancehall olyan változata, amiben már sokszor a dancehallra jellemzô beatet is nehezen találni, és mindenféle soul és r’n’b elemekkel keveredik.

CK: Annak idején, a jamaicai zene születésekor, az amerikai rhythm ’n’ bluesból készültek az első popnóták a Szigeten, majd ebből megszületett a ska.

DH: És ezzel a kör bezárult. (nevet) CK: A reggaezene mai formájában mainstreamnek tekinthető?

DH: Úgy gondolom, hogy a reggaezenének mindig megvolt a lehetôsége, hogy mainstream legyen. Szerintem az úgynevezett könnyûzene, amelyet ma

a’la canna

fôleg popnak hívunk, csak azért pop, mert közkedvelt. Közben azonban ne feledjük, hogy a többi zenei stílust nem kezelik vele egy szinten. Például Angliában, ahonnan én jövök, a kereskedelmi rádióknál (és természetesen a közszolgálatinál is) többféle lista létezik, hogy ki milyen kategóriájú elôadó, vagy éppen a dalát próbálják besorolni. Létezik A-lista, B-lista, ami tiszta ôrület. Ez azt jelenti, hogy egy új, feltörekvô zenésznek nagyon nehéz bekerülnie a kereskedelmi rádióadók lejátszási listáiba. A reggaezenének és -zenészeknek mindig küzdeniük kellett ezért, és ez már Bob Marley idejében is nehéz volt. Sok idô kellett hozzá, de ma már Bob Marley nevét a világ minden sarkán ismerik, és elég egyértelmûen mainstream.

CK: Amikor én voltam tinédzser, az 1990es évek elején, a helyi dizsiben Shabbát, Shaggyt vagy éppen Apache Indiant játszottak. Magyarországra a dancehall zene a hiphopon keresztül érkezett, és Shabba akkoriban popzenének számított.

DH: Manapság is sok olyan eset van, amikor a reggaezene egy másik stíluson keresztül érvényesül. Igazából ez egy jó dolog. Viszont a hiphop a reggaezenébôl fejlôdött ki. Sôt azt mondanám, hogy nagyon sok zenei stílus a reggaebôl fejlôdött ki. Számos jamaicai származású hiphop-elôadó alkot manapság, ott van például Queen Latifah…

CK: Másodszor jársz Magyarországon.

Számodra érezhető a különbség a szöve-

geket kevésbé értő magyar massive és egy angol anyanyelvű közönség között?

DH: Tudod, sokszor egyszerûen csak meg kell érezni a hangulatot. A reggaezene alapvetôen a vibrációról szól, amihez a szöveget igazán nem is kell érteni.

Mondjuk, én úgy írom a dalaimat, hogy könnyeden érthetô és megjegyezhetô szövege legyen, és bárhol velem tudják énekelni. Ha valaki az élete során átélt már nehéz érzéseket, akár szenvedést vagy elnyomást, akkor ez nem fog nehezen menni.

CK: Ezekről szólnak a szövegeid, a szenvedésről, az elnyomásról?

DH: A szövegeimben gyakran súlyos és fontos tartalmak rejlenek. A reggaezenét a mai idôkben – számomra teljesen természetesen – egyfajta missziónak foghatjuk fel. Az elôadóknak pedig nagy a felelôsségük, hogy mirôl írnak, énekelnek.

Tudod, a jó reggae olyan, mint a hírek. Az életünkrôl szól. Persze a reggaezene sok pozítiv gondolattal is átitatott muzsika, rasztafarianizmus, Selassie, gandzsa stb.

De a reggae a szegények sírása is egyben.

CK: Mi a legnagyobb különbség az európai és az angol reggaeszcéna között?

DH: Tudod, a legfôbb különbség, hogy Angliában már a kezdetek óta jelen van a reggae. Már az 1960-as években ideérkeztek az elsô elôadók és a lemezek Jamai-

cából. Ezzel együtt jellemzô manapság, hogy az emberek ha elmennek egy buliba, csak keresztbe tett karral várják, hogy mi lesz a következô szám, igazi hype-ra már nem nagyon lehet számítani. Talán ebbôl a szempontból Európa más vidékein több az energia, jobban értékelik az elôadókat. Én még megéltem a soundsystem kor utolsó nagy durranásait, a 80-as évek végén, aztán jött az elektronika. Angliában elôször a techno, majd a jungle.

Tudod, a reggaezene fejlôdése Angliában kicsit más volt, mint a kontinensen.

Persze a könnyûzene mindig a fiatalokról szól, és a vásárlóerôvel rendelkezô hallgatókat manapság már a 14-16 éves fiatalok jelentik. Amennyiben ôk azt mondják, hogy a drum’n’bass a következô nagy durranás, akkor az lesz, ha Deadly Hunta, akkor meg az.

CK: Meglepődtem, amikor az előbb viszszautasítottál egy körbejáró jointot. Mi volt az oka?

DH: Tudod, nem szeretek olyan füvet szívni, amirôl nem tudom, hogy milyen, fôleg nem koncert elôtt. Annak meglepô következményei lehetnek, és ezt nem engedhetem meg. A színpadon mindig azt kell nyújtanom, amit a közönség vár tôlem. Másrészt manapság az emberek gyakran erôs skunkokat szívnak, de én inkább a yard-weedet szeretem. (Az angolban az alacsony THC-tartalmú, általában kültéri, saját termesztésû fû megnevezése – A Szerk.)

CK: Jamaicai származású vagy, de Londonban élsz, jelen van a mindennapi életedben a gandzsa?

DH: Mióta elköltöztem a belvárosból, és családom, gyerekeim lettek, már más formában. Tudod, én személy szerint, amikor a gandzsáról beszélek, akkor úgy gondolok rá, mint egy élelmiszerfajtára. Ebben az értelemben pedig sok mai fû nem más, mint génmódosított étel.

Sebő

CK 2011/6. december

59

a’la canna

A NAGY HORGÁSZOK Fiatalok, lendületesek, a jelenben éneklik a múlt dalait, ők a jövő énekesei. Talán így lehetne röviden jellemezni a Mighty Fishers zenekart, akik Európában is egyedülálló módon elővették a jamaicai zenei korszakok egy leginkább elfeledett stílusát, a rocksteadyt.

Jó félévnyi intenzív próbák után adták bemutatkozó koncertjüket az ELTE Gólyavárban az Ökoszeminárium zárásaként.

A horgászidény első napja az ELTE Gólyavárban

Cannabis Kultusz: Kezdjük az elején, egyszer csak valaki kitalálta...

Doki: Lipi, szerintem erre te válaszolj, te ott voltál már az elején.

CéAnne: Én úgy tudom, hogy Ede meg te találkoztatok egy koncerten...

Lipi: Nem én voltam az értelmi szerzô, Ede megkérdezte, hogy van-e kedvem egy rocksteadyzenekarban dobolni. Mondtam, hogy ha a gitárosok és az énekesek tudják a dolgukat, felkészültek és nem gond, hogy van egy fôzenekarom (A Pannonina All Star Ska Orchestra – A Szerk.), akkor csapjunk bele. Igazából azért akarta, mert eddig nem volt egy fasza rocksteadybeatet játszó zenekar, se itthon, se a környezô országokban.

Ede: Az a bizonyos koncert a Teadiesszel, akkor jött az ötlet. Arra gondoltam, hogy mennyi egyívású zenész van, szeretjük a rocksteadyt, ott a Szasza, ott vannak a Lipiék meg a régi T-Rex Ridersbôl páran, miért ne lehetne valamit összehozni. Egy

60

CéAnne a mikrofonbabe

hét múlva már zenekari megbeszélés volt.

Aztán elkezdtünk próbálni, és mindenkinek bejött, olyanok lettünk mint egy igazi zenekar, ezután egy ugrás a heti próbákig, és most itt vagyunk, mindjárt színpadon.

Végül is olyan helyre került az életünkben ami mindannyiunknak fontos. A Dubaku vagy a Teadies esetében egyenrangú zenekarként kezeljük.

CK: Miért lett Mighty Fishers?

Lipi: A Soul Gardeners is esélyes volt, aztán én bedobtam a Mighty Fisherst...

CéAnne: Aztán szavaztunk, de nem sok híja volt.

Ede: Igen, mert a Lipi és Táltos is horgásznak.

Doki: Nekem az is elég volt, hogy s-re vagy er-re végzôdjön a zenekar neve.

Ede: Persze, mert minden reggaezenekar neve így végzôdik. Ez fontos dolog. (nevetnek) CK: Mikor elkezdtetek tudatosan reggaet, skát játszani, azóta mi változott a reggaeszcénában?

Lipi: Igazából nem látom a változást objektíven, kívülrôl, mert már (gyors fejszámolás) 27 éve ebben élek. Szeretem, hogy zenélek a többiekkel, buli van a koncerten, mindig ott vannak a fiatalok, de hogy változás lenne? Persze vannak fiatal zenekarok, maradtak régi zenekarok, ez a változás?

Szasza: Zeneileg nálam és a zenekar néhány tagjánál annyi változott, hogy eljutottunk a skától a rocksteadyig, ennek persze az is lehet az oka, hogy egy kicsit megöregedtünk. Én például már nem bírnék végig egy skakoncertet, pedig szeretek pörögni. Közben elkezdtük kutatni a jamaicai zene gyökereit, és így szépen eljutottunk a rocksteadyhez. Ami egy nyugodtabb irány, nagyon kellemes basszustémákkal és hangulattal. Az is igaz, hogy annak idején sok skát hallgattam a tradicionálistól kezdve a harmadik vonalig, de

a’la canna

ma már szinte csak rocksteadyt hallgatok, játszok.

Ede: De közben a reggaeszíntér is hatalmasat változott. Gondold el, hogy régen ska volt rengeteg, már a 80-as évek végén, a Kabinet Rt. stb., sokáig az volt a domináns. Ma meg már nem tudok mondani öt zenekart, aki skát játszik. Másrészt meg, nem olyan rég tudatosult az emberekben, hogy nem egyszerûen reggae létezik, hanem számos válfaja. Ne feledjük, hogy mi nagyon hosszú ideig zárványban éltünk, és míg Magyarországon a 80as évek végén is csak Bob Marley számított reggaeelôadónak, addig ma eláraszt minket is a naprakész információ errôl a mûfajról is.

Szasza: Valóban sokat fejlôdött a reggaeszíntér, nagy a diverzitás, de mára a ska kis túlzással éppen hogy eltûnt.

Doki: Az átalakulás, a változás folyamatos. Úgy értem, hogy mindenféle fúziók is létrejönnek, majd elmaradnak, kiLéggitározás az Élj kis láb ökoszemin

csi világ ez. Igazából nincs nagy tere Magyarországon a reggaezenének, igény lenne rá, de egyszerûen nincsenek klubok, amik befogadják, nemigen játsszák a rádiók, kevés nemzetközi elôadót hívnak a koncertszervezôk. Másrészt a megfelelô marketing is hiányzik, ami Nyugaton azért adott. Persze arról is beszélhetnénk, hogy a szcénán belül miként viszonyulnak egymáshoz a zenészek, mennyire respektálják egymást, hogy a kritika tényleg építô-e, hogy képesek vagyunk-e összefogni, és a konkurens zenekaron kívül a partnert is látni egymásban. Sajnos nálunk inkább az dívik, hogy szembe azt kapja a zenekar, hogy milyen jó bulit toltatok, aztán a háta mögött fúrják, kibeszélik egymást a bandák. Jobb helyeken, külföldön a szakma az ilyen kibeszélôkkel nem is áll szóba. Jó lenne, ha ôszinte kritikákat lehetne megfogalmazni egymás felé, és az építô jelleget látná benne mindenki, az elôrevinné a dolgokat. Mivel kicsi a piac, és kevés a

pénz ezen a területen, látszik, hogy egyes zenészek nagyon féltik a kis „kenyerüket”, úgy gondolják, hogy azon nem szívesen osztoznának, de ezen túl kéne lépni, különben sosem lesz nagyobb.

CK: Anna, te az első olyan magyar énekesgeneráció képviselője vagy, aki szüleitől „örökölte” a reggae szeretetét, és tulajdonképpen a közönség soraiból léptél elő.

Mikor álltál először a színpadon?

CéAnne: Tizenöt éves korom óta tanulok énekelni, az elsô fellépésem pedig a SZIN-en volt. Akkor 17 voltam, és apukám szervezte ott a Jamaica Cafét, ami egy medencés helyszín volt, pálmafák, babzsák fotel, karibi hangulat, jó zene.

Erre az alkalomra megtanultam Tanya Stephenstôl az It’s a pityt.

CK: Milyen projektekben énekeltél ezután?

CéAnne: A kezdetekkor volt egy pszichedelikus rockzenekarom, de azért, mert Szegeden nem nagyon dívik a mûfaj, amit én annyira szeretek. Komolyra fordítva, énekeltem a Ladánybenében Judah riddimekre. Ez egy nagyon fontos állomás, mert ezáltal ismertem meg sok zenészt, és tulajdonképpen így kerültem fel Pestre is. Elôtte zenéltem egy évig a Zagastic nevû formációban. Aztán megismertem az Another Day nevû zenekart és a Budapest Riddim Bandet, csináltunk egy közös projektet a Help Jamaica rendezvényre 2007-ben, aminek végül is köszönhetjük a Dubaku Band létrejöttét.

CK: Több nemzetközi buli is szerepel már a naptárotokban, sőt láthatóan több lesz a külföldi fellépés, mint a hazai?

Lipi: Mert ott komolyabb a mûfaj kultúrája, mint nálunk. Próbálkozott már egykét zenekar ezzel, de a projektek elhaltak, talán a massive nincs tisztában vele, mirôl is szól a rocksteady. Nyilván ha majd eljut a közönséghez az élô zene, és látják, hogy ki játszik benne, akkor itt is egyre több fellépés lesz.

Ede: Így van, jóval nagyobb tábora van, mint itthon. Konkrét példa, elkészült egy a négyszámos EP, a Four High, és felkerült a netre, napokon belül rengeteg helyrôl jelentkeztek külföldrôl, hogy tetszik nekik, jó, amit csinálunk. Most kaptunk egy svájci meghívást, egy német kiadó jelezte, hogy az egyik számunkat megjelentetné egy válogatáslemezen. De itthonról gyakorlatilag semmi, nincs reggaekiadó, erre a zenére specializálódott koncerthelyszínek, szóval úgy tûnik egyelôre, hogy inkább külföldön mûködik a dolog.

Sebő

CK 2011/6. december

61

a’la canna

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK Serge Latouche: A Nemnövekedés diszkrét bája A francia Serge Latouche könyve nemcsak címében provokatív. A modern kapitalizmus hajtómûvét, az állandó növekedés rémálmát és a fenntartható fejlôdés dajkameséjét veszi célba. A Nemnövekedés mozgalmának gyökerei egészen a hatvanas évekig nyúlnak vissza. Már akkor több szerzô kritikus szemmel figyelte a kapitalizmus vadhajtásait és ôrült hajszáját. Akkor még kevesek hallották meg az aggódó filozófusok, közgondolkodók szavát, ám ma már hétköznapi dolog, ha a globális felmelegedésrôl, környezetszennyezésrôl, illetve a zöldenergiák fontosságáról beszélünk. Latouche könyve e fogalmak pontosítását, a kapitalizmus radikális kritikáját, illetve egy alternatív rendszer bevezetésének szükségességét és pontos programját adja.

Sokan sokféleképpen írtak már errôl a kérdésrôl, A Nemnövekedés diszkrét bája abban egyedülálló, hogy a szerzô mindezek egyfajta szintézisét adja, és végre

egy lehetséges modellel áll elô, ami kivezetheti a válságból a végzete felé rohanó világot. Bemutatja, milyen módon zsákmányolja ki a földet és a szegényebb nemzeteket a nyugati világ. Kiemeli a megújuló energiaforrások fontosságát, hangsúlyozza a környezet védelmét, és ami a legfontosabb, felvázol egy olyan lokális, apró közösségeken alapuló utópisztikus társadalmat, ahol nem az állandó robot, a rohanás és a végsôkig felfokozott fogyasztási kényszer koordinátáin belül kényszerül mozogni a polgár, hanem napi négy-öt óra munka után még jut ereje, ideje családjával lenni, lakókörnyezetében tevékenykedni, és kulturális igényeit kielégíteni. Kötetében részletezi, mit kell tennünk, hogy az ehhez elvezetô útra léphessünk.

Fontos leszögezni, hogy Latouche könyve utópia. Egy elképzelt világot és társadalmat ír le, mely közös gondolkozásra késztet. Vitairat, amit minél többen

SZOMORÚ RÉMEK Sjón: A macskaróka A háromszázezer lakosú Izland a 20. század minôségi popkultúrájának egyik ôrtornya. Innen érkezett Björk és a legendás posztrockzenekar, a Sigúr Rós is.

A Magvetô Kiadó révén egy fiatal izlandi író mûve jutott el a magyar olvasókhoz.

Sjón kisregénye mélyen a helyi hagyományokba ágyazott, melyet már a kötet alcíme – Népi történet – is jelez. Nem véletlen, hogy az utolsó oldalakon a fordító egy kis magyarázattal segít eligazodni a próza szövetében, hogy a minták egésszé állhassanak össze. Cselekménye két szálon fut, melyet az utolsó oldalakon sodor eggyé az író. Az elsô egy vadászat, a vadász és a róka történetét beszéli el, míg a második egy Koppenhágából – Izland csak 1944 óta független, azelôtt Dániához tartozott – szülei halála után hazaköltözött fiatalember és egy Downszindrómás lány kapcsolatának története.

Sjón az északi szépprózára jellemzô minimalizmus nyelvi eszközeivel építi fel

62

a fejezeteket. Rövid, tömör mondatokban beszél, melyekben visszahallani a fagyos tengeri szél zúgását. Erôsen balladai a történetszövés, ami miatt borzongató, baljós hangulatú lesz az egész szövegtest. A szerzô sötét és szürke világot teremt, melynek éles ellenpontjai a hús-vér szereplôk. Könnyen olvasható, mégis folyamatos koncentrációt igényel. Egyrészt tálcán kínál megoldást, másrészt mélyen a vastag hótakaró alá rejti azt. Azt

olvasnak, annál nagyobb hatással lesz jelenünkre és jövônkre. Most, hogy a Föld lakossága elérte a hétmilliárdot, érdemes megfontolni, átgondolni az olvasottakat, és errôl nyilvános fórumokon is beszélni kell, hogy lehessen tervezni a jövôt, és hogy utódaink ne egy boldogtalan, pusztuló világba szülessenek.

a tapasztalatot örökíti meg, mely a természettel szoros kapcsolatban élô ember sajátja, ugyanakkor bemutatja ennek a világnak a könyörtelenségét. A Downszindrómás gyermeket a szülei eltaszítják maguktól, mindezt a közösség hallgatólagos beleegyezésével. A szüleit sirató, éppen Koppenhágába készülô Fridrik B. Fridjónsson bukkan rá egy kertben, ketrecbe zárva. Mikor tekintetük találkozik, a férfi társára ismer a lányban. Árvaságuk, világba vetettségük, magányuk közös. A zokogó férfit a lány vigasztalja meg. A találkozás után a füvész, gyógyszerész eléri, hogy a lányt magához vehesse. Bár kívülállókká válnak, harmóniában és békében élnek. Ám a tragédia megállíthatatlanul tör életükre, és véget vet az idilli együttlétnek.

Sjón morális kérdéseket feszeget, és nem ad választ. A kötet értelmezésének tág keretet szab. A cselekményt idôben visszafele haladva meséli, miközben az elbeszélôk még korábbi eseményeket elevenítenek fel. A szöveg szerkesztésének ez a bravúrja teszi lehetôvé, hogy a könyv egészen az utolsó pillanatig fenn tudja tartani a feszültséget.

a’la canna

ÚT A POKOLBA ÉS VISSZA Neil Gaiman: Sandman – Párák évszaka Neil Gaiman neve az újság olvasói számára nem ismeretlen, hisz a sorozat korábbi köteteirôl már olvashattak itt rövid recenziót. A széria a negyedik kötetéhez érkezett, mely minden eddiginél jobban koncentrál a címszereplôre. Az epizódok e kötetben szorosan összefüggnek. Gaiman magánmitológiája egyre bôvül, ahogy haladunk a történetben. A korábbi részekkel szemben a Párák évszaka cselekménye egy központi szál mentén bomlik ki, ebben a könyvben csupán egy epizód – a bentlakásos fiúgimnáziumban játszódó események – található.

A mese középpontjában Sandman, az Álomúr áll, aki ezúttal a Pokolba látogat, hogy Lucifertôl visszakérje egy nô lelkét, akit évszázadokkal korábban ô maga számûzött oda, mivel az nem viszonozta szerelmét. A fôhôs, megérkezvén az alvilágba, üresen találja azt. Lucifer pedig, miután megbizonyosodik arról, hogy mindenkit kiûzött birodalmából, a kapu-

kat bezárja, azoknak kulcsát Sandmannek adja. A bonyodalmak ekkor kezdôdnek, ugyanis a bejáratok kulcsát többen is szeretnék megkaparintani.

Több régrôl ismerôs szereplôvel is találkozhatunk a könyvben. Feltûnik a Végtelenek családja, de találkozunk pár képkocka erejéig Hippolytával és fiával, Daneillel, Hob Gadlinggel, a több száz éves férfival, és természetesen az Álomúr szolgáival: Káinnal, Mátyással és Luciennel. A mû hangulata sötét, borzongató és horror- elemekben sem szûkölködik, ugyanakkor morbid humor jellemzi. Ami rendkívülivé teszi a kötetet, ahogy Gaiman a különbözô mitológiák hôseit, isteneit egyszerre, egyfajta sajátos rendszer szerint szerepelteti. Legfelsôbb Úrnak a keresztény Istent teszi, de mindeközben nem tagadja a többi vallást, mítoszt sem, azokat saját világának részévé avatja. Így kerül a könyvbe Ódin, Anubisz vagy Szuszanoo no Mikoto.

BRUCE WILLIS, DÉMONBŐRBEN Mike Mignola: Hellboy 1–3.

Hellboy, azaz Pokolfajzat elsô történetei a kilencvenes években születtek, a képregény hollywoodi adaptációja pedig tíz év késéssel, 2004-ben és 2008-ban készült el. A sokak számára ismerôs, pokolból érkezett és a cselekmény középpontjában álló hôs köré szervezôdô világ Gaiman univerzumához hasonlóan egyedi. A különbözô epizódok mögött megbúvó misztikus szál egyrészt erôsen kötôdik a keresztény hagyományhoz, másrészt az okkultizmushoz, népi babonákhoz, mítoszokhoz. Mignola posztmodern mûvész. Gaimanhoz hasonlóan át- és átszövi meséjét a nyugati kultúrkör alkotásaira tett utalásokkal. Például nemegyszer Shakespeare szavait mondják el újra hôsei. Bár sok a hasonlóság Gaiman és Mignola között, a történeteik egészen különbözôek. Míg Gaiman egy misztikus eposzt ír, addig Mignola hôse egy ördögbôrbe bújt Bruce Willis, ezért a Hellboy-széria, szemben a Sandman-

füzetekkel, könnyebben olvasható és humorosabb. Itt elsôsorban a címszereplô vállán nyugszik az építmény, nem pedig a teremtett világon.

Hellboyt azzal a szándékkal idézték a világra, hogy a végítélet egyik démona legyen, de egy véletlen folytán az amerikai paranormális kutató- és védelmi hivatal tagjai lelnek rá, és ôk nevelik fel. Így válik különleges misztikus esetek nyo-

A vallás- és kultúrtörténeti ínyencfalatokon túl persze magára a történetre és a rajzokra sem lehet panasz. A több mint kétszáz oldalas füzet a DC Univerzum képregényeinél már megszokott minôségû képeket tartalmaz. A fejezeteket nyitó festmények pedig mûvészi igénnyel készültek. A kalandok és intrikák végig fenntartják a figyelmet. Sok szerzô egy ilyen méretû vállalkozás esetében egy idô után elfárad, de Gaiman Sandmanje még mindig friss, ötletes. E legújabb kötete méltó folytatása a korábbiaknak.

mozójává. A hivatal segítségével hozzá hasonló különleges lényekkel együtt dolgozik, többek közt Liz Shermannal, akinek testében a tûz lakozik, és Abraham Sapiennel, a békaemberrel. A kötetek közös kalandjaikat mesélik el.

A három füzet közül az elsô kettô, A pusztítás magja és az Ördögöt a falra c. kötetek Hellboy születésével és különös eredetének kérdésével foglalkoznak.

A fejezetek közt idôben akár évtizedek is eltelhetnek, ám szorosan összekapcsolódnak. A harmadik, A leláncolt koporsó és más mesék c. pedig a paranormális nyomozó életének egy-egy apró epizódját eleveníti fel, melyekben Hellboy minden alkalommal leszámol egy-egy gonosz, rossz szándékú szörnnyel.

Az illusztrációk az amerikai képregény hagyományát folytatják. Erôs kontúrokkal megrajzolt kockák, melyeket utólag árnyékolnak, színeznek. A kötetek végén pedig néhány különleges, a munka során készült festmény található, melyek Hellboyt ábrázolják különbözô pózokban.

Mindhárom kötet izgalmas olvasmány, különösebb meglepetések nélkül.

Hományi Péter

CK 2011/5. október

63