Pályaválasztási dilemma

Beszélgettünk egy régi Karinthys diákkal, hogy hogyan élte meg a felvételi időszakot.

Hátha tud adni pár tippet a 8-osoknak a továbbtanuláshoz. Úgyhogy lássuk is a kérdést de legfőképpen a válaszokat.

Mit éreztél a felvételi előtt?

Izgultam, mert persze mindenki izgul előtte. De éreztem az adrenalint is, ami megadta a löketet, hogy koncentrálni tudjak a lényegre.

Hogy sikerült a szóbeli?

Jól. Maximum pontszámot értem el.

Hogy kerestél iskolát?

Elmentem azokhoz az iskolákhoz, amik érdekelne, és megkérdeztem az ott tanuló gyerekeket.

Mennyit készültél?

Elég sokat, mert megírtam a visszamenő évek felvételiit.

Szerinted nehéz volt?

Csak a matek írásbeli, mert mint már mondtam, elég sokat készültem.

Mit érdemes mondani a szóbelin?

Nem az érdekli a vizsgáztatókat, hogy hogy válaszolod meg a kérdést, hanem az, hogy hogy állsz hozzá, de persze az sem hátrány, hogyha tudod a választ.

Nem szabad úgy hozzáállni, hogy ezt nem tudom, mert nem tanultuk, hanem gondolkozz hangosan, próbáld meg kifejteni és aztán magadtól rájönni.

Nekem is van már egy kevés tapasztalatom ezzel kapcsolatban, ugyanis én is felvételiztem 6 osztályos iskolába. Amikor ott ültem a teremben, ahol a felvételit írtam, akkor nem is azon gondolkodtam, hogy ez mennyire megváltoztathatja az életemet (Pl.:új iskolába megyek, nem ismerek senkit, új tanárok stb.), hanem azon, hogyha sikerül és tényleg elmegyek, akkor lehet, hogy itt a felvételin találkozok egy leendő osztálytársammal.

Írta: Marosi Réka