BFZ Strauss, Britten, Sibelius – 2015.10.15–16–17.

OKTÓBER 15-16-17.

2015

STRAUSS BRITTEN SIBELIUS JANOWSKI KLUSSMANN

MŰSOR OKTÓBER 15–16–17.

ZENEAKADÉMIA R. STRAUSS

Halál és megdicsőülés, Op. 24 (25')

BRITTEN

Les Illuminations (Színvázlatok), Op. 18 (25') (I. Fanfare/Fanfár, II. Villes/Városok, III.a Phrase/Mondat, III.b Antique/Antik, IV. Royauté/Királyság, V. Marine/Tengeri vers, VI. Interlude/Közjáték, VII. Being Beauteous, VIII. Parade/Menet, IX. Départ/Indulás)

..... szünet

SIBELIUS

4. (a-moll) szimfónia, Op. 63 (36') (I. Tempo molto moderato, quasi adagio, II. Allegro molto vivace, III. Il tempo largo, IV. Allegro)

Sophie Klussmann szoprán Vezényel Marek Janowski

RICHARD STRAUSS

A MŰVEKRŐL RICHARD STRAUSS HALÁL ÉS MEGDICSŐÜLÉS, OP. 24 VONÓSOK, 3 FUVOLA, 3 OBOA, 3 KLARINÉT, 3 FAGOTT, 4 KÜRT, 3 TROMBITA, 3 HARSONA, TUBA, TIMPANI, ÜTŐ, 2 HÁRFA A huszonöt esztendős Richard Strauss (1864–1949) 1889-ben keletkezett szimfonikus költeményével tört be az akkori új zene élvonalába.

Noha apja, a konzervatív ízlésű kürtös inkább a Brahms nevével fémjel­ zett, konzervatívabb irányba terelgette gyerekkora óta komponáló fia ízlését, ő mégis Wagner és Liszt köréből keresett magának mentoro­kat.

Rövid berlini tartózkodása alatt, 1884 elején megismerkedett Hans von Bülow-val, Cosima Wagnernek, Liszt Ferenc lányának első fé­r ­jével, m­ajd Bülow csábítására Meiningenben vállalt karmesteri állást, ahol a hercegi zenekar egyik hegedűse, a zeneszerzéssel is foglalkozó Alex­ ander Ritter befolyása alá került. Nem csoda tehát, hogy 1888-ban találkozhatott magával Cosimával is, aki Bayreuthban gondosan őrizte öt évvel korábban elhunyt férje szellemi örökségét.

Elsősorban Ritter hatásának tulajdonítják, hogy Strauss ezekben az évek­ben egyértelműen elkötelezte magát a zenei újítók mellett. Shake­ speare drámáját, a Macbethet választotta első szimfonikus költeménye pro­gramjául, majd Nikolaus Lenau drámai költeménye, a Don Juan nyo­mán komponálta meg máig legismertebb alkotásai egyikét. E remekbe szabott kompozíció azonban nem nyerte meg Cosima Wagner tetszését. Elismerte ugyan a zenei ötletek szellemességét és megformálásuk kikezdhetetlen biztonságát, ám sokallta az intellektus hűvös játékát, és hiányolta a tetszetős felszín alatt megbúvó eszme emelkedettsé­ gét. Tanácsot is adott az ifjú komponistának: „Azt javaslom, szentelje magát annak, amit a szíve diktál, legyen az az alkonyi napfény, a hul­ lámok zúgása, a bukásra ítélt hős vagy éppen a fennkölt igazság a szűzi ártatlanság képében. Hiszen éppen a mi művészetünk vezet vissza az

3

A MŰVEKRŐL

4

örök jelképekhez, és tanít arra, hogy ezeket felfogjuk és felismerjük minden csalóka felületi jelenség ellenére.”

Strauss megfogadta a tanácsot, és így ötölte ki a Halál és megdicső­ ül­és témáját, amellyel megfelelni vélt a Cosima által felállított követel­ ményeknek. Nem irodalmi előképet vett tehát modellül, hanem saját dramaturgiai tervét komponálta meg. A történet részleteit csak a mű elkészülte után foglalta szavakba Ritter, akinek gyenge verselményét Strauss a nyomtatott kotta elé illesztette, mintegy a hallgató tájékoztatá­ sául. Egy súlyos betegségtől gyötört ifjú hánykódik ágyában. Már a fe­ n­ye­gető halállal küzd, és lázálmában elvonulnak előtte rövid élete eseményei, a gyermekkor derűje, az ifjúság szerelmes vágyai, és felbukkan képzeletében élete célja, beteljesületlen ideálja is. Ám nincsen re­mény, a görcsös roham ismét hatalmába keríti, s meghal. De ekkor az elszálló lélek előtt minden korábbinál világosabban, a megdicsőülés pompájában jelenik meg a korábban homályosan érzékelt ideál, amely így, mintegy az életből kilépve, teljesedhet végre be.

Minthogy a program eleve megzenésítésre született, nem nehéz pillanatról pillanatra követni az események és a zene párhuzamos folyamatait. A lassú bevezetés szaggatott vonósakkordjai a haldokló ziháló lélegzését jelenítik meg, majd szinte naturalista erővel robban be az agónia küzdelmes hangja. Hiába a szép emlékek felbukkanása, a melléktéma álmodozó hangja, mégis a harc motívuma válik uralkodóvá. Az élet szenvedélyeit és a halál könyörtelenségét képszerűen állítják a hallgató elé a szárnyaló dallamokat túlharsogó rézfúvók fenyegetései. Töredékes, elmosódott alakban már itt jelentkezik a megdicső­ ülés témája, egy a mélyből a magasba törő, nemes ívű melódia. A végső küzdelem a rövidített visszatérés alakjában kap ismét hangot, s ahogy a lélek elröppen, a terjedelmes kódában már csak a megdicsőülés lassú léptű, méltóságteljes témája marad a színen, fokozódó hangerővel, orgonaszerű teltséggel hirdetve a gondolatok diadalát a pusztulás felett.

A MŰVEKRŐL Hatvan évvel később, az aggkori végelgyengüléssel küszködő Strauss azt suttogta ágya köré gyűlő rokonainak: „Milyen különös! A halál éppen olyan, mint amilyennek a Halál és megdicsőülésben megkomponáltam.”

ÉRDEKESSÉGEK BEMUTATÓ 1890. június 21., Eisenach, Stadttheater Orchester des Tonkünstlerfest,

a szerző vezényletével

UTOLSÓ BFZ-ELŐADÁS 2007. október 28., Zeneakadémia, Michael Schøn­wandt (karmester)

MI TÖRTÉNT 1890-BEN? IRODALOM Megjelenik Knut Hamsun norvég író Éhség című regénye.

KÉPZŐMŰVÉSZET Vincent van Gogh megfesti Dr. Gachet portréja című képét (a párizsi Musée d’Orsay tulajdona). ZENE Február 2-án Prágában bemutatják Antonín Dvořák 8. szimfóniáját, a szerző vezényletével.

TÖRTÉNELEM Március 20-án lemond Otto von Bismarck német kancellár, utódja Leo von Caprivi lesz. TÁRSA­DALOM Január 1-jén megindul a telefonforgalom Budapest és Bécs között.

5

BENJAMIN BRIT TEN

A MŰVEKRŐL BENJAMIN BRITTEN SZÍNVÁZLATOK (LES ILLUMINATIONS), OP. 18 VONÓSOK Benjamin Britten (1913–1976) afféle zenei csodagyerekként kezdte pályáját. Ötéves korától kezdve komponált, s tizennégy éves korában már ti­zenegy zongoraszonáta és számos kamaramű állt a háta mögött. Eb­­ben az évben, 1927-ben mutatták be a jeles zeneszerzőnek, Frank Brid­ge­nek, aki elvállalta a fiatalember tanítását. Nem sokkal Britten huszadik születésnapja után került sor az A Boy was Born című kórusművének ősbemutatójára, amely először hívta fel a szigetország kritikusainak figyelmét az ifjú komponistára. Az egyik recenzió szinte látnoki erővel összegzi mindazt, ami majd évtizedeken keresztül Britten stílusának legfontosabb vonása marad. Ez a zene – írta a kritikus – „a mesterség jegyeit viseli magán, végtelen találékonyság és könnyedség jellemzi.

A szerző azt használ fel, amit akar, és nem sokat törődik azzal, hogy mások mit tartanának helyesnek. Lebilincseli a figyelmet az első ü­tem­ től kezdve, anélkül hogy bármikor gyaníthatnánk, mi következik. Ösztönösen sejtjük: ez az a zene, amely arra kényszerít, hogy odafigyeljünk rá, s ez az érzés minden pillanattal erősödik.”

Britten szakmai fejlődése szempontjából döntőnek bizonyult, hogy 1935 és 1938 között majd harminc dokumentumfilmhez (legtöbbjüket a Brit Királyi Posta rendelte meg), valamint tíz színdarabhoz írt kísé­ rőzenét, s ez a „robot” hallatlanul megnövelte találékonyságát, fokozta érzékenységét az egyszerű, ám hatásos eszközök iránt. Ugyanakkor élte a kor fiatal angol entellektüeljeinek életét. Megismerkedett az egyik legjelentősebb kortárs költővel, Wystan Hugh Audennel, belesod­ ródott az angol baloldali mozgalomba is, mind inkább nyomasztotta azonban a zavaros európai politikai helyzet, így hazai sikerei ellenére 1939 májusában barátjával, a tenorista Peter Pearsszel együtt hajóra

7

A MŰVEKRŐL

8

szállt, és áttelepült az Egyesült Államokba. Bőröndjében pedig már ott lapult az Arthur Rimbaud szövegeit feldolgozó sorozat néhány darabja, amely októberre teljesedett ki ciklussá.

A fiatal zeneszerző számára már ekkor, évekkel első operája megírá­ sa előtt világos volt, hogy kivételes érzéke van a nyelvnek, a költői gon­ do­latnak a zenébe való átültetéséhez. Hogy az angol zeneszerző fran­ cia (majd az 1940-ben komponált Michelangelo-szonettek esetében olasz) nyelvű szövegeket zenésít meg, mégis meglepő. A ciklusok kö­zös vonása ugyanakkor, hogy – igen rejtetten és áttételesen – segítet­ték a húszas évei végén járó Britten számára saját homoszexualitásának felis­merését és elfogadását. Noha a Les Illuminations ajánlásának cím­ zettje és az 1940. január 30-án tartott londoni bemutató énekese So­phie Wyss, az Angliában élő svájci szoprán volt, a sorozat Antique cí­mű dala a korábbi, beteljesületlen szerelem tárgyához, Wulf Scherchen­hez, a Being Beauteous pedig a mindhalálig hűséges élettárshoz, Pears­hez szól, akinek csodálatos interpretációja nyomán számos tenorista tűzte mű­sorára a ciklust. E két szerelmes dal azonban csak a sorozat egyik szá­­­lát képviseli, a másik a külvilág s különösen a nagyvárosi élet nyomasztó, a kiteljesedésre vágyó egyént megnyomorító atmoszférája (Villes, Parade). Az utóbbi dalból származik a mottóként az első té­tel­ben (Fan­fare) kiemelt, majd megismételt (Interlude) sor, amely egyúttal a zűrzavaron felülemelkedő művész öntudatos metaforája is: „Csak én ismerem a kulcsát ennek a rettentő menetnek.”

Az énekes mögött pedig háttérként ott a kis vonósegyüttes, amely pregnánsan, de sohasem tolakodóan látja el a kísérő szerepét. Britten mindig is vonzódott a vonószenekarhoz, már egyik első hangszeres darabja, a Simple Symphony is ezekre épült, később a Frank Bridge-változatok vagy a Nocturne kíséretét is vonósokra írta. Érdemes idézni a zeneszerző véleményét erről a hangzásról: „Vonz a vonósok kezelésének számtalan formája. Például a szépen megoldott divisik (osztott

A MŰVEKRŐL szólamok) lehetőségei, a több azonos színű szólam hatása. Vagy a színek végtelen változatossága: a hangfogó, a pizzicato, az üveghangok stb. Általában szeretek kisszámú hangszeres kombinációban gondolkodni, és fájlalom a mai közönségnek azt a hajlamát, hogy egy zenekartól kizárólag az érzékien túlzsúfolt »tutti« hatásokat várja.”

ÉRDEKESSÉGEK BEMUTATÓ 1940. január 30., Aeolian Hall, London, Boyd Neel London String Orchestra, Sophie Wyss (szoprán), Boyd Neel (karmester)

UTOLSÓ BFZ-ELŐADÁS 2008. február 23., Zeneakadémia, Kiss Noémi (szoprán), Eckhardt Violetta (koncertmester)

MI TÖRTÉNT 1940-BEN? IRODALOM Megjelenik Ernest Hemingway Akiért a harang szól című regénye a spanyol polgárháborúról, amelyben az író önkéntesként maga is részt vett. KÉPZŐMŰVÉSZET Salvador Dalí megfesti A háború arca című képét (ma a rotterdami Boijmans Van Beuningen Múzeumban látható). ZENE December 6-án a Philadelphia Zenekar Leopold Stokowski vezényletével bemutatja Arnold Schönberg Hegedűversenyét. TÖRTÉNELEM Augusztus 1-jén a „Seelöwe” (Oroszlánfóka) hadművelet előkészítéseként a német légierő megkezdi Anglia módszeres bombázását. TÁRSA­DALOM Az eredetileg Tokióba, majd Helsinkibe tervezett olimpiai játékokat a 2. világháború miatt törlik.

9

A MŰVEKRŐL JEAN SIBELIUS 4. (A-MOLL) SZIMFÓNIA, OP. 63 VONÓSOK, 2 FUVOLA, 2 OBOA, 2 KLARINÉT, 2 FAGOTT, 4 KÜRT, 2 TROMBITA, 3 HARSONA, TIMPANI, ÜTŐ

10

Jean Sibelius (1865–1957) nem az európai zene centrumában jött a világra, hanem a távoli északon, mégpedig az addig saját zenekultúrával nem rendelkező finn nép fiaként. Kortársai között szerencsésebb nemzetek olyan zeneszerzőit találjuk, mint Debussy, Mahler vagy Richard Strauss, azaz a századfordulón kibontakozó új zenei irányzatok prominens képviselőit. Neki, hazája egyetlen nemzetközi rangú komponistájaként az a kényes feladat jutott osztályrészül, hogy egy olyan korban fá­radozzék a nemzeti zene megteremtésén, amikor ez a 19. századi esz­me már mindinkább divatjamúlttá vált. Sibeliusnak azonban sikerült ez az akrobatamutatvány. Úgy szólaltatta meg egy korábban a zenetörténet térképén nem szereplő nemzet önálló hangját, hogy egyúttal be­ker­ülhetett az európai zene kánonjába is. Nem csoda, ha eközben elsősorban nem a zenei eszközök megújítása, hanem a hagyományok fel­használása lebegett a szeme előtt. A századfordulón Karl Flodin így összegezte Sibelius helyzetét: „Ő nemcsak Finnország első és ez idáig egyedüli zseniális zeneszerzője, de zenéje minőségét tekintve egyenrangú bármely más ország zeneköltőinek legnagyobbjaival. Legfőbb ide­je, hogy Sibelius műveit jobban megismerjék hazánk határain kívül is. S előbb-utóbb ez meg is történik majd, hiszen ami ily kiváló, eredeti és zseniális, annak át kell törnie a mégoly kedvezőtlen körülmények kor­látain. A legnemzetibb modern komponista, Edvard Grieg már régen világpolgárrá vált, most pedig Sibeliuson a sor.”

Valóban, a nemzetközi siker már a 20. század elején úton volt, és a hosszú életű komponista megérhette, hogy a két világháború között Angliában és az Egyesült Államokban a legtöbbet játszott kortárs zene­

JEAN SIBELIUS

A MŰVEKRŐL

12

szerzők közé kerüljön. A siker (akárcsak később a Sosztakovicsé) megdöbbentően irritálta az új zene, az avantgárd számos hívét. Egy francia Schön­berg-tanítvány, René Leibowitz 1955-ben, a zeneszerző kilencvenedik születésnapján „a világ legrosszabb zeneszerzőjének” nevezte.

Stravinsky állítólag azt mondta róla: „Sibelius nem tud sokat.” Mire Sibelius szarkasztikusan így replikázott: „Ez életem legszebb bókja.”

De csak az előítéletektől elvakított hallgató nem veszi észre, hogy Sibelius zenéjében a primitívnek, szinte ügyetlennek tetsző momentumok éppen a kifejezés közvetlenségét szolgálják, „konzervativizmusa” pe­dig a romantikus szimfonizmus gyakran nagyon is eredeti továbbgondolását rejti magában.

A maga céljaiban nagyon is biztos Sibelius ugyanakkor élethosszig figyelmesen követte kortársai művészetét. Különösen foglalkoztatta ez az I. világháború előtti években, amikor számos európai városban járván mind több új zenét ismert meg. Alighanem ez a hatás is arra indította, hogy fokozatosan átformálja saját stílusát, mind több koncentráci­ ót és kifejezőerőt, és mind kevesebb sallangot mutasson. Ennek a törek­ vésnek legszélsőségesebb példája a 4. szimfónia, amelynek 1911. április 3-án, Helsinkiben tartott bemutatója inkább döbbenetet, mint elismerést váltott ki. Aino Sibelius, a zeneszerző felesége így emlékezett vissza: „Kitérő pillantások, fejcsóválások, zavart vagy leplezetten gúnyos mosolyok. Nem sokan jöttek a művészszobába, hogy gratulálja­ nak.” Természetesen Sibelius tekintélye ekkorra már megingathatatlan volt hazájában, mégis sokan nem értették, hogy a korábban vérbő r­omantikusként ismert komponista miért is fordult e felé a kevésbé tet­szetős, nehezebben hozzáférhető stílus felé. Ugyanakkor maga Sibelius maradéktalanul elégedett volt a művel. Évtizedekkel később is azt vallotta: „Örülök, hogy megcsináltam, és ma sem gondolnék egyetlen hangon is változtatni. Erőt és megelégedést nyújt; egy fontos és je­ lentős részt mutat fel lényemből.”

A MŰVEKRŐL A szimfónia négy tételét egyetlen, igen egyszerű zenei gondolat, a hagyományosan disszonánsnak tartott tritonus hangköz különféleképpen fel­használt változatai kötik össze. A nyitótétel rögtön szakít a szimfonikus formálás megszokott eszközeivel: a lassú tempó, a mottószerűen exponált tritonus, majd a cselló fokozatosan kibomló, tépelődő dallama in­kább egyfajta zenekari fantáziát sejtet, s ezen a Sibeliusra oly jel­lem­ ző, váratlanul felharsanó rézfúvósakkordok vagy éppen itt-ott fel­buk­ka­ nó, romantikus dallamtöredékek sem változtatnak. A következő scherzo kezdetben hamisítatlanul kedélyes hangvétele, az itt-ott bes­zü­remkedő keringőemlékekkel mintha egészen más világból érkezne, mint az előző tétel. Aztán ismét közbeszólnak a fenyegető tritonusok: egyszeriben elillan minden vidámság, és egyúttal a scherzo zárt formája is felbomlik. A szimfónia valódi lassú tétele a harmadik, amely egészen más karakterű, mint az első tétel volt. Egyik kritikusa szerint itt Si­be­lius a titok keresésére, egy lassanként kirajzolódó, nagy ívű melódia fokozatos „fel­ fedezésére” építi a tétel dramaturgiáját. Ám a meglelt dallam ezúttal sem végcél, elhangzása után a tétel ismét visszasüpped a kezdeti kopár hangzatokba. A finale kezdete újra megpróbálkozik a scherzo vidámsá­ gával, még a jellegzetes hangú harangjáték is csatlako­zik a zenekarhoz, azonban hiába – elmarad a diadalmas, harsány lezárás; ha nem is csüggedten, de csendes belenyugvással mormolják a vonósok a szimfónia vé­gén szelíd koráldallamukat, amelyből végül egyetlen a-moll akkord ma­rad. Herbert Blomstedt találóan mondta erről a tételről: „kísérlet a vi­dámságra, amely azonban szándékoltan kudarcot vall.”

Jussi Jalas, Sibelius veje, a kiváló karmester 1988-ban így nyilatkozott a 4. szimfóniáról: „Nekünk, finn muzsikusoknak Sibelius 4. szimfó­ niája olyan, akár a Biblia. Nagy tisztelettel és áhítattal közeledünk hozzá.” Ha nem is kell osztoznunk ebben a rajongásban, aligha lehet nem kiérezni a megrendítő nagyság hatását ebből a zenéből.

HALÁSZ PÉTER

13

A MŰVEKRŐL ÉRDEKESSÉGEK BEMUTATÓ 1911. április 3., Helsinki, Helsinki Filharmonikus Társaság, a szerző vezényletével.

ELSŐ BFZ-ELŐADÁS

MI TÖRTÉNT 1911-BEN? IRODALOM Megjelenik Guillaume Apollinaire első verseskötete, a Bes­ ti­­árium, avagy Orpheus kísérete. KÉPZŐMŰVÉSZET Piet Mondrian holland festő megfesti Szürke fa című képét. ZENE Drezdában bemutatják Richard Strauss A rózsalovag című operáját Max Reinhardt rendezésében. TÖRTÉNELEM Kijevben merénylet áldozata lesz Pjotr Sztolipin orosz miniszterelnök. TÁRSA­DALOM Roald Amundsen norvég felfedező első emberként eléri a Déli-sarkot.

14

CHARLOTTE RAMPLING TOM COURTENAY

45 ÉV ANDREW HAIGH FILMJE

FILM4 és a THE BFI bemutatja a CREATIVE ENGLAND közreműködésében a THE BUREAU produkciójában ANDREW HAIGH filmjét főszerepben CHARLOTTE RAMPLING TOM COURTENAY “45 ÉV” operatőr LOL CRAWLEY BSC vágó JONATHAN ALBERTS produkciós vezető SARAH FINLAY line producer RACHEL DARGAVEL jelmeztervező SUZIE HARMAN smink NICOLE STAFFORD vezető hangmérnök JOAKIM SUNDSTRÖM szereplőválogatás KHALEEN CRAWFORD executive producer CHRISTOPHER COLLINS LIZZIE FRANCKE TESSA ROSS SAM LAVENDER RICHARD HOLMES VINCENT GADELLE producer TRISTAN GOLIGHER írta és rendezte ANDREW HAIGH

BEMUTATÓ: OKTÓBER 1.

15

DALOK LES ILLUMINATIONS 1. FANFARE J’ai seul la clef de cette parade sauvage.

2. VILLES Ce sont des villes! C’est un peuple pour qui se sont montés ces Alle­ ghanys et ces Libans de rêve! Des chalets de cristal et de bois se meuvent sur des rails et des poulies invisibles. Les vieux cratères ceints de co­ los­ses et de palmiers de cuivre rugissent mélodieusement dans les feux. Des cortèges de Mabs en robes rousses, opalines, montent des ra­ ­vines. Là-haut, les pieds dans la cascade et les ronces, les cerfs tettent Di­ ane. Les Bacchantes des banlieues sanglotent et la lune brûle et hur­le.

Vénus entre dans les cavernes des forgerons et des ermites. Des grou­pes de beffrois chantent les idées des peuples. Des châteaux bâtis en os sort la musique inconnue. Le paradis des orages s’effondre. Les sauvages dansent sans cesse la fête de la nuit.

Quels bons bras, quelle belle heure me rendro n t cette région d’où viennent mes sommeils et mes moindres mouvements?

3.A PHRASE J’ai tendu des cordes de clocher à clocher; des guirlandes de fenêtre à fenêtre; des chaînes d’or d’étoile à étoile, et je danse.

3.B ANTIQUE

16

Gracieux fils de Pan! Autour de ton front couronné de fleurettes et de baies, tes yeux, des boules précieuses, remuent. Tachées de lies brunes, tes joues se creusent. Tes crocs luisent. Ta poitrine ressemble à une ci­t ­hare, des tintements circulent dans tes bras blonds. Ton cœur bat

DALOK SZÍNVÁZLATOK 1. FANFÁR Csak én ismerem a kulcsát ennek a rettentő menetnek.

2. VÁROSOK Ezek a városok! Ez a nép, amelyért égbe nyúltak az álombeli Alleghanyk és Libanonok! Fából és kristályból épült házikók, melyek síneken és láthatatlan csigákon mozognak! Rézkolosszusokkal és pálmákkal övezett kazánok nyögnek dallamosan a tűzben. Mab királynő kísérete opálszín és vörös ruhákban vonul a vízmosásokon. Odafönt, a zuhogókban és málnabokrok között megállva, szarvasok szívják Diána csecsét.

A kültelkek bacchánsnői zokognak, és a hold bőg és üvölt. Venus belép a kovácsok és remeték barlangjaiba. Kürtök nyája zengi a nép gondolatait. Csontból épült kastélyokból ismeretlen zene kél. A viharok paradicsoma roskadozik. A vadak örökösen az éjszaka ünnepének táncára lejtenek.

Milyen jó karok, milyen gyönyörű óra adhatja vissza nekem ezt a tájat, amely minden álmom s minden legkisebb rezdülésem szülője?

3.A MONDAT Kötelet feszítettem toronytól toronyig; virágfüzért ablaktól ablakig; aranyláncot csillagtól csillagig, és járom a táncom.

3.B ANTIK Pán kecses fia! Kicsiny virágok s bogyók koszorúzzák homlokodat, s alatta két szemed mozog, két drágakő golyó. Arcod beesett, cefre-barna foltjaival. Szemfogad villog. Melled citerához hasonló, harangszó kering szőke karodban. Ott ver a szíved zsigereidben, ahol eggyéforrva

17

DALOK dans ce ventre où dort le double sexe. Promène-toi, la nuit, en mouvant doucement cette cuisse, cette seconde cuisse et cette jambe de gauche.

4. ROYAUTÉ Un beau matin, chez un peuple fort doux, un homme et une femme su­ perbes criaient sur la place publique: « Mes amis, je veux qu’elle soit reine! » « Je veux être reine! » Elle riait et tremblait. Il parlait aux amis de révélation, d’épreuve terminée. Ils se pâmaient l’un contre l’autre.

En effet ils furent rois toute u ne matinée où les tentures carminées se relevèrent sur les maisons, et toute l’après-midi, où ils s’avancèrent du cté des jardins de palmes.

5. MARINE Les chars d’argent et de cuivre – Les proues d’acier et d’argent – Battent l’écume, – Soulèvent les souches des ronces.

Les courants de la lande, Et les ornières immenses du reflux, Filent circulairement vers l’est, Vers les piliers de la forêt, Vers les fûts de la jetée, Dont l’angle est heurté par des tourbillons de lumière.

6. INTERLUDE J’ai seul la clef de cette parade sauvage.

18

DALOK alszik a két nem. Indulj meg az éjben, mozdítsd meg lágyan a combod, moz­dítsd meg utána a másikat is, a bal combod meg a lábad.

4. KIRÁLYSÁG Egy szép reggel, egy igen nyájas nép honában, a főtéren egy férfi s egy nő, nagyszerű pár, így kiáltott: „Barátaim, azt akarom, hogy királynő legyen!” „Királynő akarok lenni!” A nő nevetett és remegett. A férfi pedig kinyilatkoztatásról beszélt barátainak, s arról, hogy a megpróbáltatás véget ért. Kábultan egymásra borultak.

S valóban, királyok lettek, egész délelőtt, midőn a kármin kárpit föl­ villant a házakon, és egész délután, midőn a pálmakertek felé vitt az út­juk.

5. TENGERI VERS Ezüst s réz kétkerekű kocsik – acél meg ezüst hajóorrok – tajtékot hasítanak – bokrok töveit tépdesik ki.

A puszta áramai, az apály roppant keréknyomai kúszva keletre köröznek, amerre az erdő oszlopai, amerre a gát pillérei állnak, s szögletükön tombolva a fény örvénye viharzik.

6. KÖZJÁTÉK Csak én ismerem a kulcsát ennek a rettentő menetnek.

19

DALOK 7. BEING BEAUTEOUS Devant une neige un Être de beauté de haute taille. Des sifflements de morts et des cercles de musique sourde font monter, s’élargir et trembler comme un spectre ce corps adoré; des blessures écarlates et noires é­clatent dans les chairs superbes. Les couleurs propres de la vie se fon­cent, dansent, et se dégagent autour de la vision, sur le chantier. Et les frissons s’élèvent et grondent, et la saveur forcenée de ces effets se chargeant avec les sifflements mortels et les rauques musiques que le mon­de, loin derrière nous, lance sur notre mère de beauté, – elle recule, elle se dresse. Oh! nos os sont revêtus d’un nouveau corps amoureux.

O la face cendrée, l’écusson de crin, les bras de cristal! Le canon sur lequel je dois m’abattre à travers la mêlée des arbres et de l’air léger!

8. PARADE Des drôles très solides. Plusieurs ont exploité vos mondes. Sans besoins, et peu pressés de mettre en oeuvre leurs brillantes facultés et leur expérience de vos consciences. Quels hommes mûrs! Des yeux hé­bétés à la façon de la nuit d’été, rouges et noirs, tricolorés, d’acier pi­qué d’étoiles d’or; des facies déformés, plombés, blêmis, incendiés; des enrouements folâtres! La démarche cruelle des oripeaux! – Il y a quelques jeunes! O le plus violent Paradis de la grimace enragée! Chi­ nois, Hottentots, Bohémiens, niais, hyènes, Molochs, vieilles dé­men­ces, démons sinistres, ils mêlent les tours populaires, maternels, avec les po­ses et les tendresses bestiales. Ils interpréteraient des pièces nouvelles et des chansons “bonnes filles.” Maîtres jongleurs, ils trans­ forment le lieu et les personnes et usent de la comédie magnétique.

J’ai seul la clef de cette parade sauvage.

20

DALOK 7. BEING BEAUTEOUS Hófal előtt, szálas, szép jelenés. Halálsziszegések, hullámzó tompa zenék, mint kísértetet emelik, duzzasztják s dideregtetik ezt az imádott tes­tet; skarlát és fekete sebek ajkai nyílnak az isteni húson. A lét sajátos szí­nei mélyülnek és táncolnak és örvénylenek elszabadultan a keletkező látomás körül. És borzongások kelnek és dohognak, s e hatások őrült íze megtelik halálsikolyokkal és rekedt zenékkel, melyeket mögülünk, messziről, a világ vet szépséganyánkra – ő hátrál, fölmagaslik. Ó! Csontunk új szerelmes testbe öltözik. Ó, hamvas arc, fürtök pajzsa, kristály karok! ágyú, amelyre le kell csapnom, a híg levegő meg a fák harci zaján át!

8. MENET Kipróbált fickók! Többen közülük végigfosztogatták világaitokat. Anélkül hogy szükség lett volna rá, s nem túlzottan igyekezve kihasználni ragyogó képességeiket és a lelkiismeretetekről szerzett tapasztalataikat. Micsoda érett férfiak! Szemük bárgyú, mint egy nyáréj, vörös és fekete, háromszínű, aranycsillagokkal áttört acél; ábrázatuk torz, fakó, sápadt és kigyúlt; hangjuk pajzánul rekedtes! S a kegyetlenül rikító járásuk! – Vannak fiatalok! Ó, őrjöngő fintorok legizzóbb Paradicsoma!

Kínaiak, hottentották, cigányok, fajankók, hiénák, Molochok, elaggott őrültek, sötét démonok; anyaian népies fordulatok keverednek bennük a helyzetek bestiális gyengédségeivel. Új darabokat és úrilányoknak való dalokat adnak elő. Szemfényvesztők módján varázsolják el a helyet és személyeket, és delejes komédiákat űznek.

Csak én ismerem a kulcsát ennek a rettentő menetnek.

21

DALOK 9. DÉPART Assez vu. La vision s’est rencontrée à tous les airs.

Assez eu. Rumeurs des villes, le soir, et au soleil, et toujours.

Assez connu. Les arrêts de la vie. O Rumeurs et Visions!

Départ dans l’affections et le bruit neufs!

(Arthur Rimbaud)

22

DALOK 9. INDULÁS Eleget láttam. A látomás mindenütt előbukkant.

Eleget szereztem. Városok zsongása este és nappal és örökké.

Eleget tapasztaltam. Az élet ítéletei. Oh, Zsongások és Látomások!

Indulás az új érzés és az új zaj felé.

(1., 2., 6. 8.: Somlyó György fordítása, 3.a, 3.b, 4., 5., 7.: Rónay György fordítása, 9.: Kardos László fordítása)

23

ZENEKAR BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR A Budapesti Fesztiválzenekar 1983-ban alakult, ma pedig már a világ tíz legjobb zenekara között tartják számon. A kritikusok elsősorban já­té­­kának intenzitását és érzelmileg magával ragadó voltát hangsú­lyoz­­zák. Fi­scher Iván több mint harminc éve, a zenekar alapítása óta zeneigazgatóként irányítja a BFZ művészi munkáját. Ő az egyik kulcsa az együttes folyamatos megújulásának, kísérletező szellemiségé­nek.

A ze­ne­kar a világ legfontosabb zenei központjaiban és hangversenytermeiben, többek között a New York-i Carnegie Hallban és Lincoln Centerben, a bécsi Musikvereinban, az amszterdami Concertgebouw-ban, valamint a londoni Royal Albert Hallban koncertezik. Állandó vendége továbbá olyan nemzetközi zenei fesztiváloknak, mint a Mostly Mozart Fesz­t ivál, a Salzburgi Ünnepi Játékok vagy az Edinburgh-i Nemzetkö­zi Fesztivál. A BFZ két alkalommal nyerte el a Gramophone-díjat, a klasszikus zene „Oscarját”, míg 2013-ban Mahler 1. szimfóniájának felvételéért Grammy-díjra jelölték. Mahler 5. szimfóniájának felvételéért 2014-ben megkapta a Diapason magazin rangos díját, a Diapason d’Ort, valamint az olasz To­blacher Komponierhäuschen-díjat.

24

KARMESTER MAREK JANOWSKI Az 1939-ben Varsóban született, Németországban felnőtt Marek Janowski több zenekarnál betöltött asszisztens karmesteri állás után Freiburgban (1973–75), majd Dortmundban (1975–79) volt zeneigazga­ tó. A hetvenes-nyolcvanas években elsősorban operakarmesterként szerzett hírnevet: a drezdai Staatskapellével készített teljes Ring-felvétele ma is etalonértékű, a Metropolitan Operaháztól a Müncheni Operaházon át a Bécsi Staatsoperig fellépett a világ szinte minden rangos dal­színházában. A kilencvenes évek elején szakított az operával, és a­zóta elsősorban a nagy német szimfonikus repertoár tolmácsolójaként ismert. 1984 és 2000 között a Francia Rádiózenekar zeneigazgató­ ja, 2000 és 2005 között a Monte Carló-i Filharmonikusoknál tölti be ezt a pozíciót, 2002 óta a Berlini Rádiózenekar művészeti vezetője. Vendégként olyan zenekaroknál fordult meg, mint a Cleveland és a Phila­ delphia Zenekar, a San Franciscó-i Szimfonikusok, a kölni WDR Szimfonikus Zenekar, a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara, a Bécsi Szimfonikusok, az Orchestre de Paris vagy a Lausanne-i Kamarazenekar. Janowski több ízben is fellépett a Fesztiválzenekarral, legutóbb 2012 áprilisában vezényelte Brahms D-dúr hegedűversenyét és Strauss Sinfonia domestica című művét.

25

SZÓLISTA SOPHIE KLUSSMANN Thomas Quasthoff és Margreet Honig tanítványa az operaszínpadok és koncertttermek egyaránt sokat foglalkoztatott szopránénekesnője.

Hang­ja alapvetően lírai, de nem hiányzik belőle a drámai erő sem, így a Hallei Operaház tagjaként olyan eltérő karakterű szerepeket énekelhetett, mint Pamina (A varázsfuvola), Cherubino (Figaro házassága), Nannetta (Falstaff), Dorinda (Orlando), Wellgunde (A Rajna kincse), Wald­vogel (Siegfried), Pásztorfiú (Tannhäuser) vagy a Carmina Burana szo­pránszerepe. Szólistaként Mozart, Bach, Beethoven, Brahms és Mah­ler műveit tolmácsolta olyan karmesterek pálcája alatt, mint Marek Janowski, Michael Sanderling, Michael Gielen és Karl-Heinz Stef­ fens, olyan zenekarokkal, mint a berlini Német Szimfonikus Zenekar, a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, a berlini Konzerthausorchester, a potsdami Kamaraakadémia és a Düsseldorfi Szimfonikusok. Fellépett többek között a bécsi Musikvereinban, a Berlini és a Kölni Filharmóniában, a Zürichi Tonhalléban, a Prágai Tavasz fesztiválon, a Schles­ wig-Holstein fesztiválon és a Chateau de Versailles Spectacles-on.

26

ZENÉSZEK I. HEGEDŰ Eckhardt Violetta (koncertmester), Bíró Ágnes, Bujtor Balázs, Czenke Csaba, Emily Davis, Gál-Tamási Mária, Hrib Radu, Illési Eri­ka, Iván Tímea, Kádár István, Kostyál Péter, Lesták Bedő Eszter, O­láh Gyöngyvér, Selmeczi Gábor, Sipos Gábor, Tuska Zoltán II. HEGEDŰ Pilz János, Berentés Zsuzsa, Bodó Antónia, Czirók Györgyi, Gátay Tibor, Haják Krisztina, Jász Pál, Kovács Erika, Lezsák Zsófia, Molnár Noémi, Mózes Anikó, Szabó Levente, Szefcsik Zsolt, Szlávik Zsuzsa BRÁCSA Lukács Péter, Bányai Miklós, Bodolai Cecília, Bolyki László, Cso­ma Ágnes, Fekete Zoltán, Gálfi Csaba, Juhász Barna, Polónyi István, Rajncsák István, Reinhardt Nikoletta, Yamamoto Nao CSELLÓ Szabó Péter, Dvorák Lajos, Eckhardt Éva, Háry Péter, Kertész Györ­g y, Liptai Gabriella, Mahdi Kousay, Markó György, Mód Orsolya, Sovány Rita NAGYBŐGŐ Fejérvári Zsolt, H. Zováthi Alajos, Kaszás Károly, Lajhó Gé­za, Lévai László, Martos Attila, Sipos Csaba, Tabányi Tibor FUVOLA Pivon Gabriella, Jóföldi Anett, Nagy Bernadett OBOA Philippe Tondre, Zoe Kitson, Eva Neuszerova KLARINÉT Ács Ákos, Csalló Roland, Szitka Rudolf FAGOTT Tallián Dániel, Duffek Mihály, Patkós Sándor KÜRT Nagy Miklós, Bereczky Dávid, Nagy Zsombor, Szabó András TROMBITA Czeglédi Zsolt, Póti Tamás, Tóth Zoltán HARSONA Szakszon Balázs, Krasznai Mariann, Stürzenbaum Róbert TUBA Bazsinka József TIMPANI Dénes Roland ÜTŐ Herboly László HÁRFA Polónyi Ágnes, Szilágyi Kinga Katinka

27

INTERJÚ BUJTOR BALÁZS HEGEDŰMŰVÉSZ válaszol kérdéseinkre, aki a Liszt Ferenc Zeneművé­ szeti Egyetem „különleges tehetségek” osztályába járt.

Számos hanglemezen hallható hegedűjátéka, négy já­ ték­filmhez komponált zenét, de az improvizáció és a kortárs jazz is kedves számára. 2008-ban Artisjus-díjat kapott. 2012 óta vesz részt a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjein.

A zenetörténet mely alakjával beszélgetne egy üveg bor mellett? ... Egészen biztosan Mozartot választanám. És nagyon remélném, hogy legalább a negyede igaz a vele kapcsolatos anekdotáknak, vagyis hogy egy humoros, minden csibészségben benne lévő zseni. Ez e­setben reszkess, Salzburg, reszkess, Bécs, jöttünk! Vagy jövünk!

A sajátján kívül melyik hangszert tanulná meg szívesen? ... Kettő is van a tarsolyomban. Először is nagyon szívesen megtanulnék rendesen zongorázni. Nagypapám ötéves koromban kezdett ta­ nítani, csak nem értünk a végére. Sőt, igazából eléggé az elején ela­kadt az egész, hiszen még csak ötéves voltam. Jobban érdekelt a játék. Aztán meg jött a hegedű. (Bár úgy emlékszem, hogy akkor is jobban érdekelt a játék…) A másik hangszer a nagybőgő. Annyi remek törté­netet hallottam, hogy ki milyen fatális véletlen folytán lett bőgős, hogy adta magát a logikus feltételezés: nagybőgőn piszok könnyű játszani. Jelentem, kipróbáltam: nagyon nehéz. Például ugyanazon a húron méte­ rekre van egy kvint.

28

INTERJÚ Melyik zeneszerző bőrébe bújna, és miért? ... Ismét Mozartot választanám. Csak én jobban vigyáznék magamra, és legalább 50 évet élnék. Az plusz 15 az eredetihez képest, abba bele­ fér­ne még sok minden. (Bárcsak két kérdéssel ezelőtt kiderült volna ez…)

Mi volt a legnagyobb csalódása? ... A zenén kívüli életben az, hogy édesapám beteg lett, és bár min­ dent megtettek érte a kezelőorvosai, mégsem gyógyult meg. A zenén be­lüli életben pedig bár értek csalódások, de egyik sem volt akkora, főleg így utólag visszatekintve, hogy beárnyékolja a zene által kapott renge­teg élményt.

Folytassa! Életfilozófiája szerint… ... Nagyon nagy tisztelője vagyok Királyhegyi Pálnak, aki a múlt szá­ zad egyik remek írója, humoristája, igazi pesti figurája volt. Többször is megjárta a poklot, de sohasem vesztette el a humorát, sőt! Az ő egyik könyvének a címét nagyon is el tudom képzelni életfilozó­fiámként: „Ami sürgős, az ráér.”

29

BFZ-HÍREK BÚCSÚZUNK Göncz Árpád halálával nem csak egy rendkívüli embert, a Magyar Köztársaság meghatározó politikusát, kiváló államelnökét veszítettük el, hanem a Budapesti Fesztiválzenekar kuratóriumának Díszelnökét is.

1992-ben, amikor a BFZ a főváros állandó zenekarává vált, Göncz Ár­pád örömmel és lelkesedéssel vállalta el ezt a tisztséget, rendszeresen látogatta a koncerteket, odaadással figyelte a zenekar pályáját, és büszke volt a sikerekre. Mindig személyes, őszinte és érdemi meglátása volt a zenei élményekről, a művészet erejéről és a világ dolgairól egyaránt.

Emlékét Fischer Iván, a BFZ művészei és munkatársai tisztelettel megőrzik.

GÁLA AZ AUTISTA GYERMEKEKÉRT A Fesztiválzenekar az évadot hagyományosan egy nagyszabású gálaesttel indította, ahol Fischer Iván új ötletének megvalósításához kértünk és kaptunk nagyvonalú anyagi segítséget. Az Autizmusbarát Kakaókoncert során az autista gyerekek és testvéreik egyaránt jól érezhe­ tik magukat, a zene élvezetében feloldódnak a közéjük gyakran gátakat emelő különbségek. Támogatóinknak köszönhetően szeptember 26-án próbatermünkben több tucat olyan családot láthattunk vendégül, akinek az életében jelen van az autizmus. A koncerten résztvevő fiatalok és szüleik lelkes visszajelzései megerősítettek bennünket abban, hogy hiánypótló munkánkra szükség van, s azt támogatóinkkal összefogva folytatni fogjuk. Köszönjük!

30

AJÁNLJUK MÉG NOVEMBER 07–08–09.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Prokofjev Nyitány héber témákra, Op. 34 Prokofjev 2. (g-moll) hegedűverseny, Op. 63 Stravinsky Kártyajáték Stravinsky Tűzmadár-szvit, No. 2 (1919) Thomas Zehetmair (hegedű) Karmester: Fischer Iván

NOVEMBER 27–28.

Zeneakadémia Lully Roland-szvit Rebel Les Plaisirs Champêtres Clérambault La Muse de l’Opéra – kantáta szoprán hangra Rebel La Fantaisie Rameau Platée-szvit Stefanie True (szoprán) Karmester: Sigiswald Kuijken

DECEMBER 26–27–28.

Zeneakadémia Titokkoncert Karmester: Fischer Iván

31

A BFZ BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR Zeneigazgató: Fischer Iván Ügyvezető igazgató: Englert, Stefan Ügyvezető igazgatóhelyettes: Erdődy Orsolya Fejlesztési igazgató: Gáspár Máté Gazdasági vezető: Maglódi Györgyné Könyvelés: Szalai Lászlóné Operatív menedzser: Magyarszéky Dóra Operatív asszisztens: Szani Szolongo Turnémenedzser: Pócs Bence Turnéasszisztens: Wolf Ivett PR-menedzser: Tossenberger Adél Marketingasszisztens: Tooth Gabriella Kapcsolatfejlesztés: Bukvai Beáta Közönségkapcsolatok: Bagi Orsolya Titkársági és ifjúságiprogram-koordinátor: Balogh Adrienn Titkársági asszisztens: Aranyosné Boros Angyalka Zenekari titkár: Kelemen Éva Technikai vezető: Zentai Róbert Technikai munkatárs: Kathi Sándor, Siba István Tanácsadó: Deák Zsuzsanna (támogatói klub), Petersen, Inga (a zeneigazgató személyi titkára), Váradi Júlia (PR, kommunikáció)

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR ALAPÍTVÁNY

32

Díszelnök Göncz Árpád † . Elnök Simor András . Kurátorok Balássy M. László . Boros István . Granasztói György . Marschall Miklós .

Schimert, Konstantin . Soros, Tamiko . Szecskay András . Tóth, Sylvia . von Wulffen, Hubertus . Záboji B. Péter † . Zwack Izabella A felügyelő bizottság tagjai László Csaba (elnök) . Dávid János .

Sziklai János . A Budapesti Fesztiválzenekar Egyesület elnöke Bánffy Eszter

TÁMOGATÓI KLUB KIEMELT PLATINA FOKOZAT Soros, Tamiko PLATINA FOKOZAT Benko, Stephen és Radka . von Falkenhausen, Jutta

. Flüh, John és Caroline . Simor And­rás . Toth, Sylvia . von Wulf­fen, Hu­bertus

GYÉMÁNT FOKOZAT Balássy M. László és Petra . Bojár Gábor és Zan-

ker Zsuzsanna dr. . Hulla, Bernhard . Markovich György dr. és Sátai Anikó dr.

ARANY MECÉNÁSI FOKOZAT Bencsik László és dr. Kis Bernadett . Bottka Er­zsébet dr. és Feldmájer Péter dr. – ‫ אליעזר יצחק בן אברהמ‬. Juhász Zoltán hang­szerész mester . Kabcenell, Nicholas és Gudor Orsolya . Moso­nyi György és Mosonyi Ágnes . Varga Júlia . Zsámboki Gabriella dr.

EZÜST MECÉNÁSI FOKOZAT Bíró Ágnes . Bognár Péter Vaya Travel Kft. .

Farago, John és Martin, Jeanne . Gala Tours Kft. . Jalsovszky Ügyvédi Iroda .

Jankovich Béla József . Kálmán, Szi­lasi, Sárközy és Tár­sai Ügyvédi Iroda .

Kirkby, David . Kirkby, Ruth . Marschall Miklós dr. . Mécs Endre és Andrea .

Meinczinger-Krug Zsuzsanna és Krug Armin . Nyitrai István . Rosta Ildikó dr. és Ferjentsik Miklós dr. . Roszkopf Nyina . SBGK Ügyvédi Iroda/Szamosi Katalin dr. . Steiner László és Zsu­­zsa . Rényi Andrea és Straub Elek . Szecskay Ügyvédi Iroda . Thomp­­son, David és Petra . Vámos György dr.

PATRÓNUS FOKOZAT Arriba Taqueria . Bakró-Nagy Marianne . Balázs Árpád és Dénes And­rea . Bernabei-Reynolds, Loreta . Boros István . Bőcs Fe­ renc és Sárdy Ágnes . Brasher, Richard és Deák Zsuzsanna . Bródy Péter dr. és Ildikó . Csépe Valéria dr. és Molnár Imre . Csík Gabriella dr. és Hudecz Ferenc dr. . Dornbach Alajos dr. és Zachár Zsófia . Dulin Lász­ló és Dulin Bence . Faber Holland-Magyar Kereskedelmi Kft. . Felkai Tamás . Fráter Loránd dr. . Fu­zesi, Nancy és Stephen . Gábor György és Bey Ágnes . Göncz Kinga és Bene­dek László . Gyarmati György dr. és Kuti Katalin . György Pál és Simon Ágnes dr. . Győri Zsuzsanna dr. és Garai Ferenc . Hanák Gábor

33

TÁMOGATÓI KLUB és Tatai Ágnes . Hancz László és Mester Éva . Havass Miklós . Homon­nay Gé­za . Horváth Ágnes dr. . Huebner, Charles és Suzanne . Kalmár Györ­g y . Kelemenné dr. Visky Katalin . Kertész Gabri­ella dr. . Király Júlia . Királyfalvi György dr. . Komáromy Péter és Pollák Katalin dr. . Kö­kény Mihály dr. és Stiller Mária . Marker Kft. . Molnár Gábor dr. . Németvölgyi Ágnes .

Nyárádiné dr. Sza­bady Judit . Péter József . Pre-Tax Kft. . Professional Orvosi Kft. . Sárváry Mariann . Sólyom Éva dr. . Som­fai és Társai Iparjogi Kft./ Somfai Éva dr. . Su­r­ányi Sándor és Sándorné . Szabados Igor . Szántó Csa­ba és Szántó-Kapornay Emőke . Szauer Péter . Székely Zoltán és Le­posa Csilla .

Tóth Gábor és Felesége . Török Zoltán . Varsányi Pál és Katalin . Zoltán Ist­ván és Ágnes

ARANY FOKOZAT B. Nagy András . Bálint Andrásné dr. . Bánáti Mária .

Beghetto Oreste Paoloné . Berger Györgyné . Bittner Péter . Burger Balogh Inge­borg és Balogh Tibor . Csernay László dr. . Csillag György dr. és Keszthelyi Alexandra dr. . Drexler Miklós és Lengyel Gabriella . Eisler Péter dr. . Gál­né Győrfi Gabriella Anna és Gál György . Hall, Karl Philip . Hor­váthné Sza­konyi Mirella . Hugyecz Edit . Kertész Viktor és Terézia . Kis Balázs .

Koc­sány János . Lock, Richard és Julia . Matskási István dr. . Mika János dr. . Nagy Károly dr. . Pálfia Judit dr. . Pallag Tibor és Karner Anikó . Palotai János és Soltész Anikó dr. . Salgó Judit . Sápi La­­josné . Sápi Hedvig . Sessler Ist­ván és Judit . Szabó Gábor dr. . Szabóné dr. Szomor Erika . Szelényi Iván . Szever Zsuzsanna dr. és Dalos Mihály . Szigeti Ágnes . Szilágyi Bé­lá­né, Szilágyi Éva és Horváth Péter . Szivós Péter . Szűcs András . Ta­nos Zsuzsa . Varga Péter . Wetzker, Konrad

34

EZÜST FOKOZAT Abonyi Iván dr. és Felesége . ÁGA Consulting Tanácsadó és Szolgál­tató Bt. . Ágostházi László és Felesége . Alföldi István . Ambrus Ág­­nes dr. . Bacher Gusztáv . Bánffy Eszter dr. . Barczikay László . Barkó­czi Jo­­lán . Barta Istvánné . Batta Mária és Madar Gyula . Bende Zoltán . Be­ne­dek Andor . Berényi Gábor és Pető Katalin dr. . Bertalan Éva dr. . Böszörményi Kata­lin dr. . Csanádi Ju­dit és Gyabronka József . Doleschall György és Szabó Katalin . Dögei Anna . Feldmájer Lea és Kocsis Tamás . Félegyházi Pál .

Feuer István és Feuer Mária . Földé­­nyi Éva és Korda Péter . Gabriel Szilvia dr.

2015-16 és Kal­már Lajos dr. . Galambos Éva dr. . Gálosi György és Júlianna . Garai Péter­né . Gerő Zsuzsa és Ágnes . Géta Center Kft. . Gor­don Pál . Görgényi Judit és Dénes Miklós . Gosztákné Plank Mária és Madaras Olga . Greiner Ákos . Gyulai András . Halmos Judit és Mag­yar Mihály . Hámori Fe­renc és Ács Éva . Hardy, Thomas G. . Har­gitai Tibor és Ilona . Harká­nyi Mária .

Hegyes Erzsébet dr. és Szol­noki Gábor . Holéci József . Hollay György .

Hornung Hajnalka és János . Horváth Anna . Horváth László . Ihász Márta és Spollár József . Jáger Gyula . Jáger Zsu­zsanna . Kabódi Ferenc . Kabódi Mátyás . Ká­di Anna és Sziráczky Zoltán . Kenesei Gáborné . Kertész Zsu­ zsanna . Keviczky László . Kis Ádám . Klauber András dr. és Szigeti Éva dr. . Kom­lósi Júlia és Zsolt . Kőszegi László . Kreiss Gábor és Hartai Ga­briella . Lantos István dr. . Lastofka Péter és Patkós Katalin . László Já­nos dr. és Péley Bernadette . Lehel E. Katalin . Lövenberg Gábor és Radó Júlianna dr. . Márton János . Me­zei Katalin . Mit­sányi Zoltán és Juvancz Beáta . Moór Já­ nos és Felesége . Müller György és Bárd Anna . Nagy László . Nagy Péter dr. és Varga Ildikó dr. . Németh Er­z­sébet . Németh György . Paksy László dr. .

Papp­né Radics Edit dr. . Páris György és Felesége . Patyá­nik Mi­hály dr. .

Pék Istvánné . Pelle Gá­bor­né . Pernesz Péterné . Petrucz Gy­ör­g y . Prágai Éva . Radinkó Erzsébet dr. . Révai Péter és Maya . Rimanóczy Zoltán és Csa­la Éva . Rónai Tiborné . Rudas Jánosné . Simó Judit és Bokor Lász­ló .

Sitkei Éva dr. . Sívó Róbert . Soltész + Sol­tész Kft. . Somogyi Éva és Horváth László . Spohn Ferenc . Stenczer Noémi és Vámos Tibor dr. . Szabó Klára . Szalai Éva . Szalai Sán­dor és Ágnes . Szentesi Péter dr. . Szent-Martoni Mária . Tárnok Gyön­gyi . Thomas, Geoffrey . Thurzó Sándor dr. és Turcsányi Ro­zália . Tor­ma Kálmán és Halász Anna . Tóth Ka­talin . Tóth Mihály és fele­sége . Tóth Tamásné özv. . Tottzer Józsefné . Törő Andrásné dr. . Valér Éva dr. . Váradi János . Vá­radi Mó­ni­ka dr. és Varjú Gabriella . Varga Ildikó dr. . Várkonyi Vera . Var­sányi Gyula . Végh Józsefné . Vígh János . Vörös Imre

BRONZ FOKOZAT Ábrahám Zoltán . Albáné Feldmájer Lívia . Alföldy Zoltán és Szász Eri­ka . Almási József dr. . Almási Józsefné . Amoser Erika dr. .

Apáthy Ist­ván . Arany Andrea . Árvay Jánosné . Bánki Ervinné . Bánki Iván . Bar­na Ist­ván dr., Sza­bó Zsuzsanna és Barna Rebeka Eszter . Barsi Gusz­táv dr. . Benkő Judit dr. . Bérczi Gábor . Béres Károlyné . Biksz Péter . Birman

35

TÁMOGATÓI KLUB

36

Erzsébet és Tóti Magda . Bodor Aranka és Liliom Károly . Bodor József .

Bogdán Istvánné . Bog­dány Éva . Bognár Béla . Bonta János és Nemes Katalin . Borissza József és Fel­esége . Bölöni Eszter és Felsmann Balázs . Brunner Bog­lárka . Bu­daházy Miklósné . Bumberák József dr. . Búzás Józsefné .

Bu­zás Viktória . Chabada Kinga . Cocron János . Csepregi Terézia . Cseszkó Mag­da . Csillag Beáta . Csurgó Ottóné dr. . Dalmy Dénes . Danziger Éva dr. . Deák János . Doubravszky Sándorné . Duba Jenő dr. és Felesége . Dvorák Lajos . Egri István . Elsner Miklós dr. . Fara­góné Ha­tó Katalin . Far­kas Gábor . Fazekas László . Fábián András . Fehé­regyházi Zsuzsa . Feldmájer Györgyi és Benedek Zsolt . Feldmájer Benjámin – ‫ פלדמיר בנימין‬. Feldmájer Máté . Feldmájer Ágnes és Sándor . Félix László . Fen­d­ler Ju­dit . Fenyő Pé­ ter dr. . Földesi Erzsébet és Fendler Kornél . Földi An­­tal­né . Francsicsné dr.

Czinege Erzsébet . Fülöp Annamária . Füredi Gá­bor . Gadzsokova Kraszimira . Gál Mátyásné . Gál Nóra dr. . Ga­lam­­bos Im­réné . Gallasz József és Edit .

Gecse Jolán . Gecsey Dezsőné . Gerő Judit és Reich Tamás . Gidáli Júlia dr. . Görög Tamásné . Grósz György dr. . Guti Pé­ter . Gyarmati Béla és Felesége . Hajdu András dr. . Halász Péterné . Halbrohr Pál . Hámori Rudolf dr. .

Havas Ágnes . Havas István dr. . Hazai Judit és László . Hetényi Ágnes és Bender Györgyné dr. . Hlavács Éva dr. és Bölcsföldi István . Hollós János .

Horváth István dr. . Hor­váth Jánosné dr. . Horváth Lajos . Horváth László . Horváth Sándor . Hor­váth Vilmos és Kőszegi Anna . Hő­nig Gábor .

Jablonszky Lajosné . Jáki Já­nos és Jáki Marika . Ja­kob Ká­­roly . Jankó Katalin és Béla . Jeney Sarolta . Jórend Judit dr. és Her­czeg Ferenc . Kapronczai Gabriella . Kardos István . Kádár Lászlóné . Kádár Zsuzsanna dr. Káldor Mária . Kali­voda Imre . Kálmán Istvánné dr. . Kárpáti András . Kecskés Lajos . Kele­men An­tal . Kerékgyártó Kálmán . Kerényi Gyula . Keve Ká­roly . Kirsch Bertalanné . Kiss Andrea . Kiss Mariann dr. és Sza­marasz Theo­do­ rakisz . Kitainik, Leonid . Klinga Ágnes . Kocsis György . Kom­lósné Hlatky Katalin . Kónya Albert és Sárközi Alice . Kónya Kata­lin dr. . Koós Ágnes .

Korda János dr. . Ko­rodi Mihály és Magyar Zsu­zsanna . Kósa Jánosné dr. .

Kovács Katalin . Kovács Pé­ter dr. . Kovács Vik­torné . Krausz András . Kriston József dr. . Kutas Mag­­dolna . Láner Judit . Láng Béla . Lantos Bálint dr. .

Lan­tos Zsolt dr. . László Júlia . Lellei Györ­g y dr. . Lissák Kálmán és Lis­sákné Kovács Éva . Loránd Ferenc . Loránd Gá­bor . Lovas Jánosné dr. . Maár Judit dr.

2015-16 és Krokovay Zsolt dr. . Magyar Iván dr. és Fadgyas Ildikó dr. . Magyar Sylvia .

Major György . Marosffy László dr. . Mátay Lászlóné . Máté András . Matos Lász­lóné dr. . Meitner Ta­más . Meleghegyi Józsefné . Merényi Gábor . Mé­ sz­áros Sándorné . Mituszova Mila dr. . Molnár Gá­bor dr. . Molnár Gáborné . Monoki Klá­ra . Nagy Ákos és Papp Iza­bella . Nagy Anna . Nagy Boldizsár . Nagy Ervinné dr. . Nagy Gábor . Nagy Gyuláné . Nagy István . Nagy Judit és Kis Róbert Gábor . Na­g y Margit és Lantos György . Nagy Pál .

Németh Zsófia . Néme­tujvári Lászlóné . Pálné Kutasi Éva és Banász Andrásné . Palotai Valéria . Pan­­kotai Csaba . Pankotainé Lux Margit . Pap Ágnes .

Papp Szabolcs . Pár­tos Oszkár dr. . Pável Iván dr. és Pável Ivánné . Piller Tibor . Pongó Judit . Prepeliczay Istvánné . Rácz Zsuzsanna . Radnóti Ist­­ ván dr. . Ra­dó Andrásné . Radó János dr. . Réti Józsefné . Rimanóczy Kál­mán és Szomor Márta . Róny­ai Imre . Rózsa Beáta dr. . Rózsa Gyula . Sá­fár Ju­dit és Kocsis Sándor . Sáfár László . Sárdi Gyula . Sáska Géza . Se­ges­­váry Gábor és felesége . Si­kóné dr. Horváth Ágnes . Soltész András . So­mogyi Tamás . Szabó Márta . Szabó Piroska dr. és Oláh Ruben dr. . Szántó Ga­briella . Szegvári Mária dr. . Székely József dr. . Szemenyei Klára dr. . Szem­ler Mihály . Szepesi András . Sziráki Edit . Szőke And­rás és Helga . Sző­ke Mariann . Szőnyi Péterné dr. . Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügy­ nökség . Thuróczy Györgyné dr. . Tímár Éva . Török Ilona . Turi Mária dr. . Ujvári Tibor és Erika . Valis Éva Márta . Varga Már­ta . Várnai Magdolna és Kajtár Ist­ván dr. . Vas Ferenc . Vass Gabriella . Végh Anna . Vida Edit .

Vo­lenszky Paula . Wéber László és Arányi Zsu­zsanna dr. . Zahorán Pál és Komá­romi Éva . Zilahi Nóra . Zelczerné Déri Erzsébet

37

PROGRAMME OCTOBER 15–16–17 LISZT ACADEMY R. STRAUSS

Death and Transfiguration, Op. 24 (25')

BRITTEN

Les Illuminations, Op. 18 (25') (I. Fanfare, II. Villes, III.a Phrase, III.b Antique, IV. Royauté, V. Marine, VI. Interlude, VII. Being Beauteous, VIII. Parade, IX. Départ)

..... interval

SIBELIUS

Symphony No. 4 in A minor, Op. 63 (36') (I. Tempo molto moderato, quasi adagio, II. Allegro molto vivace, III. Il tempo largo, IV. Allegro)

Sophie Klussmann soprano Marek Janowski conductor

ABOUT THE MUSIC The symphonic poem he wrote in 1889 lifted RICHARD STRAUSS (1864– 1949) to the pinnacle of new music. His patron at the time was Cosima Wag­ner, who expressed her concern that the young composer’s first tone poems would not rise above their pleasing exteriors. “I recommend that you devote yourself to what your heart dictates” – she advised the young composer – “since it is our art that leads back to the eternal symbols.” Death and Transfiguration was Strauss’ attempt to live up to Cosi­ ma’s expectations. The composer’s programme depicts a dying young man who, after recalling thoughts of his short life, reaches his ideal on his death bed as he achieves transfiguration. The music follows the e­vents in great detail: it conjures the gasping for breath, the struggles of agony, the relentlessness of death. And when the soul flies away, only the majestic theme of transfiguration remains on stage, proclaiming the victory of thought over decay with an organ-like blast.

A Boy was Born, a choral work that premiered not long after BENJAMIN BRITTEN’S (1913–1976) twentieth birthday, brought attention to the young composer for the first time. Between 1935 and 1938 he composed music to thirty documentary films and ten theatre plays, and this ‘grind’ sharpened his sense for simple yet effective musical solutions. How­ever, he grew increasingly troubled by the political turmoil in Europe so, in spite of his success in his native England, in May 1939 he emigrated to the United States with his partner, the tenor Peter Pears. It was there, in October 1939, that he finished his song cycle Les Illuminations. Based on Arthur Rimbaud’s poems, it was first performed in London on 30 Ja­nuary 1940 by Sophie Wyss, the Swiss-born soprano who lived in Eng­land. Both this cycle and the Michelangelo Sonnets he wrote in 1940 deal with Britten’s central question at the end of his twenties; re­ cognising and accepting his homosexuality through artistic sublimation. He depicted this most directly in the songs Antique and Being

39

ABOUT THE MUSIC Beauteous, dedicating the latter to his lifelong partner, Pears. Besides these two love songs, the other main thread of the cycle is the way the world, especially life in big cities, cripples the individual who craves ful­fillment (Villes, Parade). From the latter comes the line which chimes like a motto through the first movement (Fanfare), to be later repeated du­ring Interlude, and which serves as a self-conscious metaphor for an ar­t ist that transcends confusion: I alone have the key to this savage parade.

JEAN SIBELIUS’ (1865–1957) Fourth Symphony, which premiered in 1911, was a turning point in the Finnish composer’s career. As a contem­ po­­rary of Debussy, Richard Strauss and Mahler, he laboured to create his own national music in an age where that 19th-century idea had already had its day. Striving for international success, Sibelius kept a close watch on the output of his contemporaries, leading him to pour ever more concentration and expressive force into his works, trimming the frills as he did so. The most extreme example of this is his Fourth Sym­ phony. The four movements are connected by a single musical thought; the various uses of dissonant tritones. The slow opening movemen­t is more like a melancholic orchestral fantasy. Then next, the jovial Scherzo is also overshadowed by the ominous tritones. The slow movement is based on the gradual ‘discovery’ of a slowly unravelling grand me­lody, but the melody found is not the final goal, for after it the movement sinks back to its barren harmonies. Herbert Blomstedt described the finale as “an attempt at being cheerful, which fails deliberately.”

40

ORCHESTRA BUDAPEST FESTIVAL ORCHESTRA Founded in 1983, the Budapest Festival Orchestra has established itself as one of the ten leading orchestras of the world. It is loved by audiences and praised by international critics for its intensive and emotionally gripping performances. Iván Fischer, as Music Director, has been directing the artistic work of the BFO for more than thirty years now. The Budapest Festival Orchestra has maintained its experimental spirit, shaping and reshaping orchestral work in the name of constant renewal.

The Budapest Festival Orchestra regularly performs at Carnegie Hall, Lin­­coln Center, Konzerthaus Wien, Concertgebouw Amsterdam or Ro­y­al Albert Hall London. As a special guest the BFO is regularly invited to the Lucerne, Edinburgh and San Sebastian Festivals and to play at the BBC Proms and the Salzburger Festspiele. The BFO is also a returning guest to New York’s prestigious Mostly Mozart Festival. The BFO has won two Gramophone Awards, one of the most significant honours of the classical record industry and often referred to as the Oscar of classi­ cal music. The BFO was a Grammy award nominee in 2013 for its record­ ing of Mahler’s Symphony No. 1 and received the Dutch Music Award in 2006 and in 2008. In 2014, the recording of Mahler’s Symphony No. 5 received wide acclaim, being awarded both the Diapason d’Or and Italy’s Toblacher Komponierhäuschen for Best Mahler Recording.

41

CONDUCTOR MAREK JANOWSKI Marek Janowski was born in Warsaw in 1939, and grew up in Germany.

After several positions as assistant conductor he went on to become mu­sic director in Freiburg (1973–75), and then in Dortmund (1975–79).

During the 1970s and 80s, he won renown primarily as an opera conduc­ tor. His recording of the complete Ring with the Dresden Staatskapelle is exemplary, and he performed in almost every opera house in the world – from the Metropolitan Opera through the Munich Opera to the Vi­enna Staatsoper. He stopped conducting operas at the beginning of the 90s, and since then he has become known as an interpreter of the great Ger­ man symphonic repertoire. He was the music director of the French Ra­dio Orchestra between 1984 and 2000, held the same position at the Monte Carlo Philharmonic from 2000 to 2005 and has been the artistic di­rector of the Berlin Radio Orchestra since 2002. He has guest conducted orchestras such as the Cleveland and Philadelphia Orchestras, the San Francisco Symphony Orchestra, the Cologne WDR Symphony Orchestra, the Frankfurt Radio Symphony Orchestra, the Vienna Symphony Orchestra, the Orchestre de Paris and the Lausanne Chamber Orchestra. Janowski has performed with the Festival Orchestra on numerous occasions, the last time being in 2012 when he conducted Brahms’ Violin Concerto in D major and Strauss’ Sinfonia domestica.

42

SOLOIST SOPHIE KLUSSMANN Sophie Klussmann is an opera and concert soprano. She was a pupil of Thomas Quasthoff and Margreet Honig. Her fundamentally lyrical voice is not without its dramatic force, and so as a member of the Halle Opera House she has sung such diverse roles as Pamina (The Magic Flute), Che­ rubino (The Marriage of Figaro), Nannetta (Falstaff), Dorinda (Orlando), Wellgunde (The Rhinegold), Waldvogel (Siegfried), Young shepherd (Tannhäuser) or the soprano part of Carmina Burana. As a soloist she has sung works by Mozart, Bach, Beethoven, Brahms and Mahler under the ba­tons of such conductors as Marek Janowski, Michael Sanderling, Mi­ ­chael Gielen, and Karl-Heinz Steffens, and with orchestras the likes of the German Symphony Orchestra in Berlin, the Berlin Radio Symphony Orchestra, the Berlin Konzerthausorchester, the Potsdam Kammeraka­ demie and the Düsseldorf Symphony Orchestra. She has performed on many stages, including at the Vienna Musikverein, the Berlin and Cologne Philharmonie, the Tonhalle Zürich, the Prague Spring Festival, the Schleswig-Holstein Festival and at the Chateau de Versailles Spectacles.

43

TÁMOGATÓK KÖSZÖNJÜK AZ EDDIGI TÁMOGATÁST PARTNEREINKNEK! Arany fokozatú partner

Ezüst fokozatú partnerek

Bronz fokozatú partnerek

Támogató partnerek

Állami partnerek Emberi Erőforrások Minisztériuma

Stratégiai partnerek

Médiapartnerek

A BFZ ELÉRHETŐSÉGE

Titkárság: 1033 Budapest, Polgár utca 8–10.B Telefon: +36 1 489 43 30 E-mail: bfofound@mail.datanet.hu Jegyrendelés: rendeles@bfz.hu Próbaterem: 1034 Budapest, Selmeci utca 14–16.

Honlap: www.bfz.hu Online jegyvásárlás: www.jegymester.hu Kiadja a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány Felelős kiadó a BFZ igazgatója, Stefan Englert

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR

2015-16

WWW.BFZ.HU