BFZ 2016. január Lindberg, Sibelius

JANUÁR 14–15–16.

2015

LINDBERG DVOŘÁK SIBELIUS SARASTE TETZLAFF

MŰSOR JANUÁR 14–15–16.

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM LINDBERG

Feria (18’)

DVOŘÁK

a-moll hegedűverseny, Op. 53 (32’) (I. Allegro ma non troppo, II. Adagio ma non troppo, III. Allegro giocoso, ma non troppo)

..... szünet

SIBELIUS

2. (D-dúr) szimfónia, Op. 43 (48’) (I. Allegretto, II. Tempo andante, ma rubato, III. Vivacissimo – Lento e soave – Tempo primo – Lento e soave, IV. Finale: Allegro moderato)

Christian Tetzlaff hegedű Vezényel Jukka-Pekka Saraste

MAGNUS LINDBERG

A MŰVEKRŐL MAGNUS LINDBERG FERIA VONÓSOK, 2 FUVOLA, PIKOLÓ, 2 OBOA, ANGOLKÜRT, 3 KLARINÉT, BASSZUSKLARINÉT, 4 KÜRT, 3 HARSONA, TUBA, TIMPANI, ÜTŐK, HÁRFA, ZONGORA, CSELESZTA 1997. augusztus 11-én a londoni Proms-koncertek keretében mutatta be

a Finn Rádió Zenekara élén Jukka-Pekka Saraste honfitársa, Magnus Lindberg (*1958) Feria című zenekari kompozícióját. A két muzsikus együttműködése ekkor már hosszú múltra tekinthetett vissza. 1983-ban más finn muzsikusokkal (Esa-Pekka Salonen karmesterrel, Kaija Saariaho zeneszerzővel) együtt alapították meg az Avanti! kamaraegyüttest, amely a kortárs zene finnországi népszerűsítését tűzte ki céljául.

Noha Lindberg több művet is írt az Avanti! számára, művészetének elismerten legsikeresebb területe a zenekari kompozíciók világa. Első nagy feltűnést keltő zenekari műve, a Kraft (1985) még Xenakis és az Ein­stürzende Neubauten német heavy metal együttes hangzásának bűvöletében íródott, ám az 1990-es években az ütőhangszeres zajorgiá­ tól visszakanyarodott a hagyományos szimfonikus zenekarhoz, amelynek használatáról így vélekedik: „A zenekari gépezet nem véletlenszerűen alakult ki. A hangszercsoportok jellegéből adódóan van a zenekarban egy alapvető egyensúlyhiány, és ahogyan a zeneszerző ezt ki akarja egyenlíteni, abból adódik mindenkinél a sajátos zenekari hangzásvilág.” Lindberg esetében e sajátos hangzásvilág a monumentális, tömbszerű hatások és a kamarazenei, áttetsző szakaszok ellentétében, illetve a köztük kiépített hidak finom kidolgozottságában ismerhető fel, amellyel világos, könnyen követhető zenei folyamatokat hoz létre.

Ennek a stílusnak a sikerét mi sem bizonyítja inkább, mint hogy olyan nagy hagyományú szimfonikus zenekarok hívták meg rezidens zeneszerzőnek, mint a New York-i Filharmonikusok (2009–12) vagy a Londoni Filharmonikus Zenekar (2014–17).

3

A MŰVEKRŐL A zeneszerző így írt a mai hangversenyen elhangzó alkotásáról: „A Fe­r ia szó spanyolul szabadtéri rendezvényt vagy vásárt jelent, ennek ki­robbanó hangulatára utalok ebben a darabomban. A gyors nyitószakaszban a heves ritmikus ötletek, főként a visszatérő motívummá váló trombitafanfár, élénk nyilvános látványosságot ígérnek. A lassabb lüktetésű középrészben fokozatosan kibontakozik egy akkordsor, amely Mon­teverdi Arianna panasza című madrigáljából származik. Ez az i­dé­ zet a komponálás során természetes módon nőtt ki a mű zenei anyagából, valahogy úgy, mint amikor egy absztrakt festményt nézve hir­telen egy emberi arc körvonalait pillantjuk meg.”

ÉRDEKESSÉGEK BEMUTATÓ 1997. augusztus 11., London; a Finn Rádió Szimfonikus Zenekara, Jukka-Pekka Saraste (karmester)

ELSŐ BFZ-ELŐADÁS

MI TÖRTÉNT 1997-BEN? IRODALOM Megjelenik Kurt Vonnegut amerikai író Timequake (magyarul: Időomlás, 1998) című regénye.

KÉPZŐMŰVÉSZET Március 15-én meghal Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) magyar–fran­cia képzőművész.

4

A MŰVEKRŐL ZENE Július 28-án a Salzburgi Ünnepi Játékokon bemutatják Ligeti György Le grand macabre című operájának átdolgozott változatát.

TÖRTÉNELEM Július 1-jén 156 éves brit fennhatóság után Hongkong visszakerül Kínához.

TÁRSADALOM Írországban hivatalosan engedélyezik a válást.

ANTONÍN DVOŘÁK A-MOLL HEGEDŰVERSENY, OP. 53 VONÓSOK, 2 FUVOLA, 2 OBOA, 2 KLARINÉT, 2 FAGOTT, 4 KÜRT, 2 TROMBITA, TIMPANI Antonín Dvořák (1841–1904) nemzetközi ismertsége az 1870-es években kezdődött, amikor Brahms javaslatára a berlini Simrock Kiadó elkezdte kiadni az „egzotikus” cseh mester alkotásait. Simrock elsősorban a Morva dalok című duettgyűjteményben, illetve a később páratlanul népszerűvé vált Szláv táncok sorozatában látott jó üzletet. E könnyen befogadható muzsika egyre szélesebb körben hódított Európában, s a siker rákényszerítette az amúgy is könnyű kézzel, gyorsan és folyamatosan alkotó komponistát, hogy minden műfajban letegye névjegyét. Ám Dvořák mind kevésbé akart „népies” komponistaként, sajátos aromájú zsánerdarabok szerzőjeként ismertté válni. A Brahms­ szal való kapcsolat is segített beérlelni az őt már évek óta foglalkoztató stílusváltás gondolatát. Figyelme mindinkább a klasszikus formák és a hagyományos kifejezésmód felé fordult. Igyekezett tehát összeegyeztetni a számára természetes, szláv dallamosságot a legmagasabb igé­ nyű zenekultúra követelményeivel. Ennek a folyamatnak a legfonto-

5

ANTONÍN DVOŘÁK

A MŰVEKRŐL sabb állomásai közé tartozik – a Stabat mater, a 6. szimfónia és a Dmitrij című opera mellett – a Hegedűverseny is. E műfajban Dvořák előtt köz­ vetlen példaképként lebeghetett Brahms 1878-ban befejezett Hegedűversenye, amelynek keletkezésekor a bécsi mester folyamatosan konzultált a kitűnő, magyar származású német hegedűművésszel, Joseph Joachimmal. Így nem csoda, hogy a cseh komponista ugyancsak Joachimot választotta hangszeres tanácsadójául, ám nem járt vele hasonló szerencsével.

Ahogyan említettük, Dvořák rendszerint igen gyorsan és produktívan komponált. Éppen ezért különösen érdekes a Hegedűverseny esete, amelynek kivételesen hosszúra nyúlt keletkezéstörténete, majd bemutatójának kálváriája a zeneszerző levelezésében igen alaposan do­kumentálva van: Dvořák 1879 júliusától novemberéig dolgozott a He­gedűverseny első változatán. A partitúra befejezésekor így írt Simrocknak: „14 nappal ezelőtt írtam Joachim úrnak azzal a kéréssel, hogy vajon koncertemet elküldhetem-e neki átnézésre, választ azonban nem kaptam. Joachim úr bizonyára igen elfoglalt, ezért Önt kérem meg arra, hogy alkalmasint tájékozódjék, mikor küldhetem el a partitúrát J. úrnak.” Fél évvel később, 1880 áprilisában volt végül alkalma a zeneszerzőnek Joachimmal találkozni, s ekkor Joachim teljes átdolgozást javasolt. Dvořák engedelmesen követte a hegedűművész tanácsait, és egy hónapon belül visszajuttatta hozzá a kész partitúrát. Csak több mint két év múlva, 1882 őszén hallunk ismét a műről, amely ily hosszú ideig hevert érintetlenül a hegedűművésznél. Ekkor Joachim újabb átdolgozást javasolt, majd a Hegedűverseny előzetes próbaként elhangzott a berlini Zeneművészeti Főiskolán. Joachim továbbra is úgy tett, mintha tervezné a Dvořák-versenymű előadását, de erre végül soha nem került sor. Így a többször elnapolt németországi bemutató helyett 1883 októberében, Prágában hangzott el először a Hegedűverseny, František Ond­ říček szólójával. E kiváló cseh művész nem sokkal később Hamburg-

7

A MŰVEKRŐL ban, Brémában, Frankfurtban, Bécsben, Berlinben és Londonban is be­ mutatta a versenyművet, ami hamarosan a hegedűsök legkedvesebb re­ pertoárdarabjainak egyikévé vált.

Dvořák Hegedűversenye, bármennyire kapcsolódni akar is Brahms azonos műfajú művéhez, közelebbi rokonságban áll a romantikus hegedűverseny azon hagyományával, amit Vieuxtemps, Mendelssohn és Bruch művei fémjeleznek. A kíséret nem annyira önálló és szimfonikus alapozottságú, mint Brahmsnál, s összességében az egész mű nyelve hajlamosabb a könnyedségre. A nyitótétel – amelynek rövidségét és különös, csonkának ható megformáltságát a kortársak közül sokan kifogásolták – egy erőteljesen ritmikus zenekari téma és egy melodikusabb hegedűdallam összefűzésére épül; csapongó szerkesztése sokban emlékeztet Bruch híres g-moll koncertjének bevezetőjére. A lassú tétel – akár Mendelssohnnál – megszakítás nélkül csatlakozik a nyitótételhez; tiszta dallamossága és rapszodikus közjátékai már ébresztgetik azt a szlávosnak érzett hangulatot, amely a fináléban kap majd igazán hangot. Ez a nagyszabású, terjedelmes zárótétel klasszikus formájú szonátarondó, amelyben az alaptémaként bemutatott cseh tánctéma, a furiant négyszer is visszatér, miközben olyan, szintén népi intonációjú epizód is megjelenik, mint a tétel középpontjában álló, ukrános hangvételű dumka.

ÉRDEKESSÉGEK BEMUTATÓ 1883. október 14., Prága; Prágai Nemzeti Színház, Franti­šek Ondříček (hegedű), Mořic Anger (karmester)

UTOLSÓ BFZ-ELŐADÁS 2008. július 4., Bad Kissingen; Leonidas 8

Kavakos (hegedű), Fischer Iván (karmester)

A MŰVEKRŐL MI TÖRTÉNT 1883-BAN? IRODALOM Január 13-án Kristianiában (Oslóban) bemutatják Henrik Ibsen A nép ellensége című drámáját.

KÉPZŐMŰVÉSZET Claude Monet francia festő Givernybe költözik, ahol élete végéig alkot.

ZENE December 2-án a Bécsi Filharmonikusok Hans Richter vezényletével bemutatják Johannes Brahms 3. szimfóniáját.

TÖRTÉNELEM Június 5-én a párizsi Gare de l’Estről elindul az első Orient expressz.

TÁRSADALOM Július 30-án Eötvös Károly ügyvéd megtartja védőbeszédét a tiszaeszlári vérvádperben; a megvádolt zsidókat a nyíregyházi bíróság augusztus 3-án felmenti.

JEAN SIBELIUS 2. (D-DÚR) SZIMFÓNIA, OP. 43 VONÓSOK, 2 FUVOLA, 2 OBOA, 2 KLARINÉT, 2 FAGOTT, 4 KÜRT, 3 TROMBITA, 3 HARSONA, TUBA, TIMPANI A finn Jean Sibelius (1865–1957) berlini és bécsi tanulmányai után már huszonhét évesen óriási sikert aratott hazájában Kullervo című, szólistákra, kórusra és zenekarra írott dramatikus szimfóniájával, amelynek bemutatóját, 1892. április 28-át joggal tekinthetjük a finn zene születésnapjának. 1892 és 1899 között sorra születtek meg Sibelius olyan jól

9

A MŰVEKRŐL

10

ismert zenekari alkotásai, mint az En Saga című szimfonikus költemény, a Karélia-szvit, a Négy legenda zenekarra (közte A tuonelai hat�tyú), valamint a Finnlandia. E periódus betetőzése pedig egy programatikus, cím és tartalom nélküli mű, az 1899-ben befejezett 1. szimfónia lett. S hiába kutattak a kortársak e sötét színekben pompázó kompozíció gyökereinél az irodalmi ihletés nyomai után, Sibelius hevesen visszautasított mindenfajta értelmezési kísérletet.

A századfordulón Karl Flodin így összegezte Sibelius helyzetét: „Ő nemcsak Finnország első és ez idáig egyedüli zseniális zeneszerzője, de zenéje minőségét tekintve egyenrangú bármely más ország zeneköl­ tőinek legnagyobbjaival. Legfőbb ideje, hogy Sibelius műveit jobban megismerjék hazánk határain kívül is. S előbb-utóbb ez meg is tör­ténik majd, hiszen ami ily kiváló, eredeti és zseniális, annak át kell törnie a mégoly kedvezőtlen körülmények korlátain.” Valóban, éppen 1900 nyarán került sor a Finn Nemzeti Zenekar nagy európai turnéjára, amelynek során a többi skandináv országban, valamint Hamburgban, Berlinben, Amszterdamban, Brüsszelben és Párizsban is elhangzottak Sibelius-művek. A zeneszerző maga is élvezhette a nemzetközi sikert, majd 1900 utolsó hónapjaiban dél felé vette útját.

Rapallóban bérelt ki egy villát, ahol a komponálásnak akarta szentelni idejét. Így számolt be az első hetekről: „Itt-tartózkodásunk kezdete nem volt kellemesnek mondható. Esős, hideg, szeles napokat értünk meg, de március elején az idő megenyhült, és végre teljességében élvezhettem Itália egyik legkedvesebb tájának szépségét.” Az időjárás enyhülésével megmozdult Sibelius fantáziája is, s hamarosan így írt egyik barátjának: „Beavathatnálak munkámba, de elvből mégsem teszem. Szememben a kompozíciók olyanok, mint a pillangók: ha egyszer megérinted őket, lényegük elvész – igaz, repülhetnek még, de már nem ugyanolyan szépek, mint korábban.” A Rapallóban megkezdett váz­ latokat 1901 őszén fejezte be Sibelius, amikor már megszokott íróasz-

JEAN SIBELIUS

A MŰVEKRŐL

12

talánál ülhetett a Helsinki közelében fekvő Lojóban álló faházában.

Lelkesen írta egyik levelében: „Végre kizárólag a komponálásnak szentelhetem magam. Minden erőmmel új szimfóniám befejezéséhez látok hozzá. Az év végére el is készülök vele.” Az ekkor született mű a 2. szimfónia lett, amelynek bemutatójára 1902. március 8-án került sor Hel­ sinkiben.

Akár néhány évvel korábban az 1. szimfónia esetében, a 2. szimfónia bemutatója után is számos zeneíró próbálta meg a mű „programját” megfejteni. A legnépszerűbb értelmezés a kor politikai eseményeivel hozta kapcsolatba az új kompozíciót. Finnország ezekben az években tudvalevőleg orosz uralom alatt állt, s a megszállók – megrettenve a finnek passzív ellenállásának elszántságától – éppen 1900 táján növelték szinte elviselhetetlenné a kis népre nehezedő nyomást. Ebben a kié­lezett hangulatban sokan érezték úgy, hogy Sibelius valóságos szabadító szimfóniát komponált. Robert Kajanus, az ország vezető zene­ kritikusa így foglalta össze a mű mondanivalóját – természetesen egye­ dül saját fantáziája termékeként: „Az Andante a legszívszorítóbb tiltakozás mindazon jogtalanság ellen, ami manapság azzal fenyeget bennünket, hogy megfoszt a napfénytől s virágaink illatától. A Scherzo a félelmetes készülődés képe. Minden idegszálunk megfeszül, minden pillanat óráknak tűnik. A Trió finoman rajzolt oboamotívumából kihallhatjuk, hogy mennyi értékes szépség forog itt kockán. Végül a Finale olyan győzelmes lezárás felé visz, amely a fényes és bizakodó jövő felé vezeti a hallgatót.” Sibelius hiába tiltakozott az effajta naiv propaganda ellen, szimfóniájához mindmáig a „Felszabadító” melléknév tapad.

De vajon tényleg teljesen programmentes muzsika a 2. szimfóniáé?

A zeneszerző fennmaradt vázlatai tanúsítják, hogy nem. Még Rapallóban vetette papírra ugyanis a következő sorokat: „Don Juan: Ülök kasté­ lyom félhomályában. Vendég lép be. Megkérdem: ki ő? – nincs válasz.

Megpróbálom szórakoztatni. Még mindig nincs válasz. Végül be­le­fog

A MŰVEKRŐL egy dalba, és ekkor Don Juan felismeri – ez a Halál.” A kísérteties jelenet mellé pedig lejegyzett egy dallamot – s a Halál dala nem más, mint a 2. szimfónia lassú tételének első témája. Érdekes módon fennmaradt e tétel másik fontos motívumának első feljegyzése is, felette egyetlen szó: „Krisztus”. Természetesen nincs mód arra, hogy e két jelből programot kreáljunk az egész műhöz, s ez ütközne is a zeneszerző szándékaival. Mégis, e két nyom is elegendő annak jelzésére, hogy Sibelius rendszerint többé-kevésbé világosan körülhatárolt képekben gondolkodott zenéjéről, még ha ezek tartalmát nem akarta is a nyilvánosság tudomására hozni.

Sibelius egy ízben azt mondta, hogy a szimfonikus folyamat olyan, „mintha az Örökkévaló mozaikköveket szórt volna le az Égből, majd megkért volna engem, hogy rakjam őket össze”. A 2. szimfónia nyitótételének lassan körvonalazódó motívumhálója hallatán igen találónak érezhetjük a komponista ezen megjegyzését. A sorra bemutatott témák látszólag önkényesen kerülnek egymás mellé, s csak a tétel menetéből derül fény ezek összefüggésére. Ugyanakkor – egybevetve az 1. szimfónia borongós, északi hangulatával – letagadhatatlanok az itáliai ihletés nyomai. Olyan színeket és fényeket szívott ott magába Sibelius, ame­lyek korábban nem fordultak elő a zenéjében. Talán még inkább kihallatszik ez a lassú tételből, amelynek első szakasza mintha valóban az idézett Don Juan-jelenet kidolgozása lenne. A száguldó Scherzo egy­ szerre utal beethoveni és bruckneri előképekre. Végül a Finale, a kortár­ sak által „bizakodónak” érzett zárótétel triumfáló D-dúr hangja a hall­ gató eszébe juttatja az idealista Sibelius mondatát: „Én minden és min­ denki ellenében komponálok.” Ez a mégis-győzelem, ez a dacos hit vezet el e zene lényegéhez. Stílusokon és korszakokon felülemelkedve, egy robusztus egyéniség önmagára kiszabott törvényei szerint, a szubjektív fantázia erejében bízva alkotni – ez a tartás biztosít Sibelius számára kikezdhetetlen helyet a zenetörténetben.

HALÁSZ PÉTER

13

A MŰVEKRŐL ÉRDEKESSÉGEK BEMUTATÓ 1902. március 8., Helsinki; Helsinki Filharmóniai Társaság, a szerző vezényletével

UTOLSÓ BFZ-ELŐADÁS 1995. december 9., Budapest; Pinchas Steinberg (karmester)

MI TÖRTÉNT 1902-BEN? IRODALOM December 18-án a moszkvai Művész Színház bemutatja Mak­szim Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját Konsztantyin Sztanyiszlavszkij rendezésében.

KÉPZŐMŰVÉSZET Gustav Klimt megfesti Emilie Louise Flöge portréját (a Wien Museum tulajdona).

ZENE December 1-jén a szerző vezényletével bemutatják Carl Nielsen 2. szimfóniáját Koppenhágában.

TÖRTÉNELEM Május 31-én békekötéssel ér véget a búr háború, a búr köz­társaságok angol uralom alá kerülnek.

TÁRSADALOM Magyarországon megalakul a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ).

14

ZENEKAR BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR A Budapesti Fesztiválzenekar 1983-ban alakult, ma pedig már a világ tíz legjobb zenekara között tartják számon. A kritikusok elsősorban já­té­­kának intenzitását és érzelmileg magával ragadó voltát hangsú­lyoz­­zák. Fi­scher Iván több mint harminc éve, a zenekar alapítása óta zeneigazgatóként irányítja a BFZ művészi munkáját. Ő az egyik kulcsa az együttes folyamatos megújulásának, kísérletező szellemiségé­nek.

A ze­ne­kar a világ legfontosabb zenei központjaiban és hangversenytermeiben, többek között a New York-i Carnegie Hallban és Lincoln Centerben, a bécsi Musikvereinban, az amszterdami Concertgebouw-ban, valamint a londoni Royal Albert Hallban koncertezik. Állandó vendége továbbá olyan nemzetközi zenei fesztiváloknak, mint a Mostly Mozart Fesz­t ivál, a Salzburgi Ünnepi Játékok vagy az Edinburgh-i Nemzetkö­zi Fesztivál. A BFZ két alkalommal nyerte el a Gramophone-díjat, a klasszikus zene „Oscarját”, míg 2013-ban Mahler 1. szimfóniájának felvételéért Grammy-díjra jelölték. Mahler 5. szimfóniájának felvételéért 2014-ben megkapta a Diapason magazin rangos díját, a Diapason d’Ort, valamint az olasz To­blacher Komponierhäuschen-díjat.

15

KARMESTER JUKKA-PEKKA SARASTE Pályafutását hegedűsként kezdte, majd Jorma Panula tanítványaként karmesteri tanulmányokat folytatott a helsinki Sibelius Akadémián. A generációja egyik legkiválóbbjaként számon tartott finn dirigens nemcsak a késő romantikus repertoár ihletett tolmácsolójaként ismert, de a kortárs zene világában is otthonosan mozog: közeli munkakapcsolatban állt Henri Dutilleux-vel, Magnus Lindberggel, Kaija Saariahóval, vezényelte Friedrich Cerha, Pascal Dusapin és Philippe Schoeller műveinek világpremierjét. Számos rangos zenekar (Skót Kamarazenekar, a Finn Rádió Szimfonikus Zenekara, Torontói Szimfonikusok, Oslói Filharmonikusok) vezetése után 2010 óta a Kölni Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere, vendégként pedig olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Londoni, Rotterdami és Müncheni Filharmonikusok, a Philharmonia Orchestra, a lipcsei Gewandhaus Zenekar, a drezdai Staatskapelle, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, az amszterdami Concertgebouw Zenekar, a Bécsi Szimfonikusok, a milánói Scala filharmonikus zenekara, valamint a nagy skandináv és észak-amerikai zenekarok.

16

SZÓLISTA CHRISTIAN TETZLAFF A hamburgi születésű művész hatévesen kezdett hegedülni, első koncertjét 14 éves korában adta. Felsőfokú tanulmányait a Lübecki Zeneaka­ démián és a Cincinnati Egyetem Konzervatóriumában végezte UweMartin Haiberg és Walter Levine növendékeként. Széles repertoárja Bach, Mendelssohn, Beethoven, Brahms műveitől Bartók, Berg és Sosztakovics darabjain át kortárs ősbemutatókig terjed. Szólistaként a legnevesebb európai és észak-amerikai zenekarokkal lép fel, és rendszeres vendég a legnagyobb zenei fesztiválokon (Verbier, Salzburg, Tangle­ wood, a New York-i Mostly Mozart Fesztivál). Az idei évadban többek között a Gewandhaus Zenekarral (Riccardo Chailly), a Londoni Filharmonikusokkal (Christoph Eschenbach), a brémai Deutsche Kammerphilharmonie-val (Paavo Järvi) és a drezdai Staatskapellével (Manfred Honeck) koncertezik, fellép a Tanglewood fesztiválon a Bostoni Szimfonikusokkal (Andris Nelsons) és a Philadelphia Zenekarral (Fabio Lu­ isi), valamint turnézik az 1994-ben alapított Tetzlaff vonósnégyessel és más kamarazenekari formációkkal. Christian Tetzlaff egy Guarneri-kópián játszik, amelyet Peter Greiner német mester készített.

17

ZENÉSZEK I. HEGEDŰ Eckhardt Violetta (koncertmester), Bíró Ágnes, Czenke Csaba, Emily Davis, Gál-Tamási Mária, Gulyás Emese, Hrib Radu, Illési Erika, Kádár István, Kostyál Péter, Lesták Bedő Eszter, Oláh Gyöngyvér, Pilz János, Selmeczi Gábor, Sipos Gábor, Tuska Zoltán II. HEGEDŰ Iván Tímea, Berentés Zsuzsa, Bodó Antónia, Czirók Györgyi, Samuel Garcia Garcia, Gátay Tibor, Haják Krisztina, Lezsák Zsófia, Molnár Noémi, Mózes Anikó, Nagy Gabriella, Szabó Levente, Szefcsik Zsolt, Szlávik Zsuzsa BRÁCSA Lukács Péter, Bányai Miklós, Bodolai Cecília, Bolyki László, Csoma Ágnes, Fekete Zoltán, Gálfi Csaba, Juhász Barna, Polónyi István, Rajncsák István, Reinhardt Nikoletta, Yamamoto Nao CSELLÓ Szabó Péter, Dvorák Lajos, Eckhardt Éva, Háry Péter, Kertész György, Liptai Gabriella, Mahdi Kousay, Markó György, Mód Orsolya, Sovány Rita NAGYBŐGŐ Fejérvári Zsolt, H. Zováthi Alajos, Kaszás Károly, Lajhó Géza, Lévai László, Martos Attila, Sipos Csaba, Tabányi Tibor FUVOLA Sebők Erika, Jóföldi Anett, Nagy Bernadett OBOA Victor Aviat, Berta Beáta, Nehil Durak KLARINÉT Ács Ákos, Csalló Roland, Pápai Ákos, Szitka Rudolf FAGOTT Tallián Dániel, Kovács Zoltán, Patkós Sándor KÜRT Szőke Zoltán, Bereczky Dávid, Nagy Zsombor, Szabó András TROMBITA Czeglédi Zsolt, Póti Tamás, Tóth Zoltán HARSONA Szakszon Balázs, Szakszon Mariann, Sztán Attila TUBA Bazsinka József TIMPANI Dénes Roland ÜTŐ Herboly László, Kurcsák István HÁRFA Polónyi Ágnes ZONGORA/CSELESZTA Báll Dávid

18

INTERJÚ GÁL-TAMÁSI MÁRIA HEGEDŰMŰVÉSZ válaszol kérdéseinkre, aki 1994 óta tagja a Budapesti Fesztiválzenekarnak. Romániai és magyarországi zenekarok mellett a BFZ szólistájaként is többször fellé­pett, és rendszeresen közreműködik kamarazenei hangver­ senyeken is. Koncertjeiről számos rádió- és CD-fel­vétel készült. 2005-ben és 2015-ben a Fesztiválzenekar Végh Sándor-versenyének egyik győztese. Idén Mózes Anikóval alkotott duójával kerültek be a legjobbak közé.

A zenetörténet mely alakjával beszélgetne egy üveg bor mellett? ... Nagyon szívesen találkoznék Schuberttel. Édes dallamai tele vannak vágyódással, szenvedéllyel, szerelemmel, hősiességgel. Gyönyörű a muzsikája, rövid, nyomorúságos élete során azonban sosem jutott el igazán a nagyközönség elé. (Mindössze 31 évet élt.) Valószínűleg első dolgom lenne elmondani neki, hogy ma már a nagy koncerttermek e­­ gyik ünnepelt sztárja.

A sajátján kívül melyik hangszert tanulná meg szívesen?

... A cselló hangja mindig megérinti a lelkemet. A zeneirodalomban szebbnél szebb dallamokat írtak csellóra. Ha például Dvořák zenekari vagy kamaraműveit játszom, mindig irigykedve fordulok a cselló felé, és áhítattal hallgatom a muzsikát.

Melyik zeneszerző bőrébe bújna, és miért? ... Nem bújnék egy zeneszerző bőrébe sem. Az alkotás általában nem úgy történik, mint ahogy azt a filmekben látjuk: leülünk a zongorához, és játszunk, majd „lázasan” írunk, és már kész is a remekmű. Gyakran

19

INTERJÚ gyötrődéssel, vergődéssel és nagyon sok munkával jár, miközben az e­l­ is­merés sokszor teljesen elmarad. Nem irigylem a zeneszerzőket, nehéz lehet nekik.

Mi volt a legnagyobb csalódása? ... Az életben minden előfordul. Öröm, bánat, siker, kudarc és csa­ló­ dás. A kérdés az, hogy mit kezdünk velük, ösztökél-e bármelyik is arra ben­nünket, hogy továbblépjünk, és új tapasztalatainkkal bölcsebben cselekedjünk.

Folytassa! Életfilozófiája szerint… ... Hiszek abban, hogy az igazán nagy dolgok egy kicsit éhesen és egy kicsit fázva születnek. Manapság errefelé a tehetség mellett a kemény munka elengedhetetlen, így pillanatnyilag nem aggódom az el­ké­nyel­ me­se­dés miatt. Szóval szerintem van reményünk a nagy dolgokra!

20

BFZ-HÍREK ÖSSZEÁLL A KÉP? Összebeszélünk, összenevetünk, összekacsintunk: összejátszunk. A BFZ-élményt ebben az évadban szokatlan szemszögből is követheti.

Honlapunkon és Facebook-oldalunkon sorozatot indítottunk, amelyben egy izgalmas történet épül fel a zenekar és az önök közreműködésével. Már a harmadik fejezetnél járunk, érdemes csatlakozni hozzánk a www.bfz.hu/osszeallakep oldalon.

VEZÉNYELJEN ÖN IS! Ha annyira magával ragadta az előadás, hogy a koncert szünetében vagy esetleg utána kedve támadna vezényelni a Budapesti Fesztiválzenekart, januári hangversenyeink idején erre is van lehetőség. Nincs más teendő, mint hogy lesétál a Müpa előcsarnokába, megkeresi a Fesztiválzenekar és a Magyar Telekom interaktív installációját, előveszi az okostelefonját, és elkezd dirigálni. A Mobilpálca segítségével minden eddiginél közelebb kerülhetnek a zenekarhoz. Ha sikerül tartani a tempót, a karmester és a muzsikusok dicsérete sem marad el.

21

AJÁNLJUK MÉG JANUÁR 22–23.

Zeneakadémia Händel Sámson-nyitány Corelli D-dúr concerto grosso, Op. 6, No. 4 Vivaldi Versenymű két harántfuvolára és vonószenekarra Vivaldi A négy évszak – Tél Telemann Esz-dúr concerto a Tafelmusik 3. részéből C. Ph. E. Bach C-dúr hamburgi szimfónia, Wq. 182, No. 3 Hasse L’Amor prigioniero – kantáta két szoprán hangra Dominique Labelle (szoprán) Yeree Suh (szoprán) Karmester: Sigiswald Kuijken

JANUÁR 24.

Budapest Music Center Jörg Widmann Szerelmes dal nyolc hangszerre, Fantázia szólóklarinétra, Szabad darabok zenekarra, Ária szólókürtre, Kvintett, Dubajor táncok Jörg Widmann (klarinét) Szőke Zoltán (kürt) Karmester: Jörg Widmann

JANUÁR 31.

Fesztivál Színház Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mendelssohn–Schumann-maraton A BFZ és a Müpa közös rendezvénye

22

A BFZ BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR Zeneigazgató: Fischer Iván Ügyvezető igazgató: Englert, Stefan Ügyvezetőigazgató-helyettes: Erdődy Orsolya Fejlesztési igazgató: Gáspár Máté Gazdasági vezető: Maglódi Györgyné Könyvelés: Szalai Lászlóné Operatív menedzser: Magyarszéky Dóra Operatív asszisztens: Szani Szolongo Turnémenedzser: Pócs Bence Turnéasszisztens: Wolf Ivett PR-menedzser: Tossenberger Adél Marketingasszisztens: Tooth Gabriella Kapcsolatfejlesztés: Bukvai Beáta Közönségkapcsolatok: Bagi Orsolya Titkársági és ifjúságiprogram-koordinátor: Balogh Adrienn Titkársági asszisztens: Aranyosné Boros Angyalka Zenekari titkár: Kelemen Éva Technikai vezető: Zentai Róbert Technikai munkatárs: Kathi Sándor, Siba István Tanácsadóink: Deák Zsuzsanna (támogatói klub), Petersen, Inga (a zeneigazgató személyi titkára), Váradi Júlia (PR, kommunikáció)

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR ALAPÍTVÁNY

Elnök Simor András . Kurátorok Boros István . Granasztói György .

Heal Edina . Marschall Miklós . Schimert, Konstantin . Soros, Tamiko . Strohmayer János . Szecskay András . Tóth, Sylvia . von Wulffen, Hubertus . Zwack Izabella A felügyelő bizottság tagjai László Csaba (elnök) . Jalsovszky Pál . Juvancz Beáta . Terták Ádám . A Budapesti Fesztiválzenekar Egyesület elnöke Bánffy Eszter

23

TÁMOGATÓI KLUB KIEMELT PLATINA FOKOZAT Soros, Tamiko PLATINA FOKOZAT Benko, Stephen és Radka . von Falkenhausen, Jutta

. Flüh, John és Caroline . Simor And­rás . Toth, Sylvia . von Wulf­fen, Hu­bertus

GYÉMÁNT FOKOZAT Balássy M. László és Petra . Bojár Gábor és Zanker Zsuzsanna dr. . Hulla, Bernhard . Markovich György dr. és Sátai Anikó dr.

ARANY MECÉNÁSI FOKOZAT Bencsik László és dr. Kis Bernadett . Bottka Er­zsébet dr. és Feldmájer Péter dr. – ‫ אליעזר יצחק בן אברהמ‬. Juhász Zoltán hang­szerész mester . Kabcenell, Nicholas és Gudor Orsolya . Moso­nyi György és Mosonyi Ágnes . Varga Júlia . Zsámboki Gabriella dr.

EZÜST MECÉNÁSI FOKOZAT Bíró Ágnes . Bognár Péter / Vaya Travel Kft. . Fa­­rago, John és Martin, Jeanne . Gala Tours Kft. . Jalsovszky Ügyvédi Iroda . Jan­kovich Béla József . Kálmán, Szi­lasi, Sárközy és Tár­sai Ügyvédi Iroda . Kirk­by, David . Kirkby, Ruth . Marschall Miklós dr. . Mécs Endre és Andrea . Meinczinger-Krug Zsuzsanna és Krug Armin . Nyitrai István .

Rosta Ildikó dr. és Ferjentsik Miklós dr. . Roszkopf Nyina . SBGK Ügyvédi Iroda / Szamosi Katalin dr. . Steiner László és Zsu­­zsa . Rényi Andrea és Straub Elek . Szecskay Ügyvédi Iroda . Thomp­­son, David és Petra . Vámos György dr.

24

PATRÓNUS FOKOZAT Arriba Taqueria . Bakró-Nagy Marianne . Balázs Árpád és Dénes And­rea . Bernabei-Reynolds, Loreta . Boros István . Bőcs Fe­ renc és Sárdy Ágnes . Brasher, Richard és Deák Zsuzsanna . Bródy Péter dr. és Ildikó . Csépe Valéria dr. és Molnár Imre . Csík Gabriella dr. és Hudecz Ferenc dr. . Dornbach Alajos dr. és Zachár Zsófia . Dulin Lász­ló és Dulin Bence . Faber Holland-Magyar Kereskedelmi Kft. . Felkai Tamás . Fráter Loránd dr. . Fu­zesi, Nancy és Stephen . Gábor György és Bey Ágnes . Göncz Kinga és Bene­dek László . Gyarmati György dr. és Kuti Katalin . György

2015-16 Pál és Simon Ágnes dr. . Győri Zsuzsanna dr. és Garai Ferenc . Hanák Gábor és Tatai Ágnes . Hancz László és Mester Éva . Havass Miklós . Homon­nay Gé­za . Horváth Ágnes dr. . Huebner, Charles és Suzanne . Kalmár Györ­g y . Kelemenné dr. Visky Katalin . Kertész Gabri­ella dr. . Király Júlia . Király­ falvi György dr. . Komáromy Péter és Pollák Katalin dr. . Kö­kény Mihály dr. és Stiller Mária . Marker Kft. . Molnár Gábor dr. . Németvölgyi Ágnes . Nyárádiné dr. Sza­bady Judit . Péter József . Pre-Tax Kft. . Professional Orvosi Kft. . Sárváry Mariann . Soltész + Soltész Kft. . Sólyom Éva dr. .

Som­fai és Társai Iparjogi Kft. / Somfai Éva dr. . Su­r­ányi Sándor és Sándorné . Szabados Igor . Szántó Csa­ba és Szántó-Kapornay Emőke . Szauer Péter . Székely Zoltán és Le­posa Csilla . Tóth Gábor és Felesége . Török Zoltán . Varsányi Pál és Katalin . Zoltán Ist­ván és Ágnes

ARANY FOKOZAT B. Nagy András . Bálint Andrásné dr. . Bánáti Mária .

Beghetto Oreste Paoloné . Berger Györgyné . Bittner Péter . Burger Balogh Inge­borg és Balogh Tibor . Csernay László dr. . Csillag György dr. és Keszthelyi Alexandra dr. . Drexler Miklós és Lengyel Gabriella . Eisler Péter dr. . Gál­né Győrfi Gabriella Anna és Gál György . Hall, Karl Philip . Hor­váthné Sza­konyi Mirella . Kertész Viktor és Terézia . Kis Balázs . Koc­sány János . Lock, Richard és Julia . Matskási István dr. . Mika János dr. . Nagy Károly dr. . Pálfia Judit dr. . Pallag Tibor és Karner Anikó . Palotai János és Soltész Anikó dr. . Salgó Judit . Sápi La­­josné . Sápi Hedvig . Sessler Ist­ván és Judit . Szabó Gábor dr. . Szabóné dr. Szomor Erika . Szelényi Iván .

Szever Zsuzsanna dr. és Dalos Mihály . Szigeti Ágnes . Szilágyi Bé­lá­né, Szilágyi Éva és Horváth Péter . Szivós Péter . Szűcs András . Ta­nos Zsuzsa . Varga Péter . Wetzker, Konrad EZÜST FOKOZAT Abonyi Iván dr. és Felesége . ÁGA Consulting Tanácsadó

és Szolgál­tató Bt. . Ágostházi László és Felesége . Alföldi István . Ambrus Ág­­nes dr. . Bacher Gusztáv . Bánffy Eszter dr. . Barczikay László . Barkó­czi Jo­­lán . Barta Istvánné . Batta Mária és Madar Gyula . Bende Zoltán . Be­ne­dek Andor . Berényi Gábor és Pető Katalin dr. . Bertalan Éva dr. . Böszörményi Kata­lin dr. . Csanádi Ju­dit és Gyabronka József . Doleschall György és Szabó Katalin . Dögei Anna . Feldmájer Lea és Kocsis Tamás . Félegyházi Pál .

25

TÁMOGATÓI KLUB Feuer István és Feuer Mária . Földé­­nyi Éva és Korda Péter . Gabriel Szilvia dr. és Kal­már Lajos dr. . Galambos Éva dr. . Gálosi György és Júlianna . Garai Péter­né . Gerő Zsuzsa és Ágnes . Géta Center Kft. . Gor­don Pál . Görgényi Judit és Dénes Miklós . Gosztákné Plank Mária és Madaras Olga . Greiner Ákos . Gyulai András . Halmos Judit és Mag­yar Mihály . Hámori Fe­renc és Ács Éva . Hardy, Thomas G. . Har­gitai Tibor és Ilona . Harká­nyi Mária .

Hegyes Erzsébet dr. és Szol­noki Gábor . Holéci József . Hollay György .

Hornung Hajnalka és János . Horváth Anna . Horváth László . Ihász Márta és Spollár József . Jáger Gyula . Jáger Zsu­zsanna . Kabódi Ferenc . Kabódi Mátyás . Ká­di Anna és Sziráczky Zoltán . Kenesei Gáborné . Kertész Zsu­ zsanna . Keviczky László . Kis Ádám . Klauber András dr. és Szigeti Éva dr. . Kom­lósi Júlia és Zsolt . Kőszegi László . Kreiss Gábor és Hartai Ga­briella . Lantos István dr. . Lastofka Péter és Patkós Katalin . László Já­nos dr. és Péley Bernadette . Lövenberg Gábor és Radó Júlianna dr. . Márton János .

Me­zei Katalin . Mit­sányi Zoltán és Juvancz Beáta . Moór Já­nos és Felesége . Müller György és Bárd Anna . Nagy László . Nagy Mária Éva . Nagy Péter dr. és Varga Ildikó dr. . Németh Er­z­sébet . Németh György . Paksy László dr. . Papp­né Radics Edit dr. . Páris György és Felesége . Pat ­yá­nik Mi­hály dr. . Pék Istvánné . Pelle Gá­bor­né . Pernesz Péterné . Petrucz Gy­ör­g y . Prágai Éva . Radinkó Erzsébet dr. . Révai Péter és Maya . Rimanóczy Zoltán és Csa­la Éva . Rónai Tiborné . Rudas Jánosné . Simó Judit és Bokor Lász­ló . Sitkei Éva dr. . Sívó Róbert . Somogyi Éva és Horváth László . Spohn Ferenc . Stenczer Noémi és Vámos Tibor dr. . Szabó Klára . Szentesi Péter dr. .

Tárnok Gyön­g yi . Thomas, Geoffrey . Thurzó Sándor dr. és Turcsányi Ro­zália . Tor­ma Kálmán és Halász Anna . Tóth Ka­talin . Tóth Mihály és fele­sége .

Tóth Tamásné özv. . Törő Andrásné dr. . Valér Éva dr. . Váradi János . Vá­ radi Mó­ni­ka dr. és Varjú Gabriella . Varga Ildikó dr. . Várkonyi Vera . Var­ sányi Gyula . Végh Józsefné . Vígh János . Vörös Imre

26

BRONZ FOKOZAT Ábrahám Zoltán . Albáné Feldmájer Lívia . Alföldy Zoltán és Szász Eri­ka . Almási József dr. . Almási Józsefné . Amoser Erika dr. .

Apáthy Ist­ván . Arany Andrea . Árvay Jánosné . Bánki Ervinné . Bánki Iván . Baranyi Éva dr. . Bar­na Ist­ván dr., Sza­bó Zsuzsanna és Barna Rebeka Eszter . Barsi Gusz­táv dr. . Benkő Judit dr. . Bérczi Gábor . Béres Károlyné . Biksz

2015-16 Péter . Birman Erzsébet és Tóti Magda . Bodor Aranka és Liliom Károly .

Bodor József . Bogdán Istvánné . Bog­dány Éva . Bognár Béla . Bonta János és Nemes Katalin . Borissza József és Fel­esége . Bölöni Eszter és Felsmann Balázs . Brunner Bog­lárka . Bu­daházy Miklósné . Bumberák József dr. .

Búzás Józsefné . Bu­zás Viktória . Chabada Kinga . Cocron János . Csepregi Terézia . Cseszkó Mag­da . Csillag Beáta . Csurgó Ottóné dr. . Dalmy Dénes . Danziger Éva dr. . Deák János . Doubravszky Sándorné . Duba Jenő dr. és Fele­sége . Dvorák Lajos . Egri István . Elsner Miklós dr. . Fara­góné Ha­tó Ka­talin . Far­kas Gábor . Fazekas László . Fábián András . Fehé­regyházi Zsu­­­zsa . Feldmájer Györgyi és Benedek Zsolt . Feldmájer Benjámin – ‫בנימין‬ ‫ פלדמיר‬. Feldmájer Máté . Feldmájer Ágnes és Sándor . Félix László . Fen­d­ ler Ju­dit . Fenyő Pé­ter dr. . Földesi Erzsébet és Fendler Kornél . Földi An­­ tal­né . Francsicsné dr. Czinege Erzsébet . Fülöp Annamária . Füredi Gá­bor . Gadzsokova Kraszimira . Gál Mátyásné . Gál Nóra dr. . Ga­lam­­bos Im­réné . Gallasz József és Edit . Gecse Jolán . Gecsey Dezsőné . Gerő Judit és Reich Tamás . Gidáli Júlia dr. . Görög Tamásné . Grósz György dr. . Guti Pé­ter .

Gyarmati Béla és Felesége . Hajdu András dr. . Halász Péterné . Halbrohr Pál . Hámori Rudolf dr. . Havas Ágnes . Havas István dr. . Hazai Judit és László . Hetényi Ágnes és Bender Györgyné dr. . Hlavács Éva dr. és Bölcsföldi István . Hollós János . Horváth István dr. . Hor­váth Jánosné dr. . Horváth Lajos .

Horváth László . Horváth Sándor . Hor­váth Vilmos és Kőszegi Anna . Hőnig Gábor . Jablonszky Lajosné . Jáki Já­nos és Jáki Marika . Ja­kob Ká­­roly .

Jankó Katalin és Béla . Jeney Sarolta . Jórend Judit dr. és Her­czeg Ferenc . Kapronczai Gabriella . Kardos István . Kádár Lászlóné . Kádár Zsuzsanna dr. Káldor Mária . Kali­voda Imre . Kálmán Istvánné dr. . Kárpáti András .

Kecskés Lajos . Kele­men An­tal . Kerékgyártó Kálmán . Kerényi Gyula .

Keve Ká­roly . Kirsch Bertalanné . Kiss Andrea . Kiss Mariann dr. és Sza­ma­ rasz Theo­do­rakisz . Kitainik, Leonid . Klinga Ágnes . Kocsis György . Kom­ ­lósné Hlatky Katalin . Kónya Albert és Sárközi Alice . Kónya Kata­lin dr. .

Koós Ágnes . Korda János dr. . Ko­rodi Mihály és Magyar Zsu­zsanna . Kósa Jánosné dr. . Kovács Katalin . Kovács Pé­ter dr. . Kovács Vik­torné . Krausz András . Kriston József dr. . Kutas Mag­­dolna . Láner Judit . Láng Béla .

Lantos Bálint dr. . Lan­tos Zsolt dr. . László Júlia . Lehel E. Katalin . Lellei Györ­g y dr. . Lissák Kálmán és Lis­sákné Kovács Éva . Loránd Ferenc . Loránd

27

TÁMOGATÓI KLUB Gá­bor . Lovas Jánosné dr. . Maár Judit dr. és Krokovay Zsolt dr. . Magyar Iván dr. és Fadgyas Ildikó dr. . Magyar Sylvia . Major György . Marosffy László dr. . Mátay Lászlóné . Máté András . Matos Lász­lóné dr. . Meitner Ta­más . Meleghegyi Józsefné . Merényi Gábor . Mé­sz­áros Sándorné .

Mituszova Mila dr. . Molnár Gá­bor dr. . Molnár Gáborné . Monoki Klá­ra .

Nagy Ákos és Papp Iza­bella . Nagy Anna . Nagy Boldizsár . Nagy Ervinné dr. . Nagy Gábor . Nagy Gyuláné . Nagy István . Nagy Judit és Kis Róbert Gábor . Na­g y Margit és Lantos György . Nagy Pál . Németh Zsófia . Német­ ujvári Lászlóné . Pálné Kutasi Éva és Banász Andrásné . Palotai Valéria .

Pan­­kotai Csaba . Pankotainé Lux Margit . Pap Ágnes . Papp Szabolcs .

Pár­tos Oszkár dr. . Pável Iván dr. és Pável Ivánné . Piller Tibor . Pongó Judit . Prepeliczay Istvánné . Rácz Zsuzsanna . Radnóti Ist­­ván dr. . Ra­dó Andrásné . Radó János dr. . Réti Józsefné . Rimanóczy Kál­mán és Szomor Márta .

Róny­ai Imre . Rózsa Beáta dr. . Rózsa Gyula . Sá­fár Ju­dit és Kocsis Sándor . Sáfár László . Sárdi Gyula . Sáska Géza . Se­ges­­váry Gábor és felesége .

Si­kóné dr. Horváth Ágnes . Soltész András . So­mogyi Tamás . Szabó Márta .

Szabó Piroska dr. és Oláh Ruben dr. . Szántó Ga­briella . Szegvári Mária dr. . Székely József dr. . Szemenyei Klára dr. . Szem­ler Mihály . Szent-Martoni Mária . Szepesi András . Sziráki Edit . Szőke And­rás és Helga . Sző­ke Mariann . Szőnyi Péterné dr. . Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügy­ nökség . Thuróczy Györgyné dr. . Tímár Éva . Török Ilona . Turi Mária dr. . Ujvári Tibor és Erika . Valis Éva Márta . Varga Már­ta . Várnai Magdolna és Kajtár Ist­ván dr. . Vas Ferenc . Vass Gabriella . Végh Anna . Vida Edit .

Vo­lenszky Paula . Wéber László és Arányi Zsu­zsanna dr. . Zahorán Pál és Komá­romi Éva . Zilahi Nóra . Zelczerné Déri Erzsébet

28

PROGRAMME JANUARY 14–15–16 BÉLA BARTÓK NATIONAL CONCERT HALL LINDBERG

Feria (18’)

DVOŘÁK

Violin Concerto in A minor, Op. 53 (32’) (I. Allegro ma non troppo, II. Adagio ma non troppo, III. Allegro giocoso, ma non troppo)

..... interval

SIBELIUS

Symphony No. 2 in D major, Op. 43 (48’) (I. Allegretto, II. Tempo andante, ma rubato, III. Vivacissimo – Lento e soave – Tempo primo – Lento e soave, IV. Finale: Allegro moderato)

Christian Tetzlaff violin Jukka-Pekka Saraste conductor

ABOUT THE MUSIC MAGNUS LINDBERG’S (born 1958) orchestral composition, Feria, premiered on 11 August 1997 at the BBC Proms, performed by the Finnish Radio Orchestra and conducted by Jukka-Pekka Saraste. Since the 1980s Lindberg has become one of the global superstars of Finnish contemporary music; his orchestral pieces have served mostly to draw attention to himself. Between 2009 and 2012 he was Composer-in-Residence at the New York Philharmonic, and since 2014 he has fulfilled the same po­ sition at the London Philharmonic Orchestra.This is what the com­poser wrote about the piece that is to be performed tonight: “The word Feria is Spanish for an outdoor festival or fair, the exuberance of which is alluded to in this work. In the fast opening section the explosive, rhythmic ideas, especially the trumpet fanfares which are a recurring motive of the piece, herald a lively public spectacle. The mainly slower-paced central section reaches a point of focus which may be recognised as a chord progression from Monteverdi’s Lament of Arianna. The allusion grew naturally out of the work’s material during the process of composition, rather as if when viewing an essentially abstract painting a re­cognisable human face can suddenly appear.”

ANTONÍN DVOŘÁK (1841–1904) held Brahms’ 1878 Violin Concerto as an

30

example for his own writing, and he also wanted to follow the Viennese master’s practice of consulting with Joseph Joachim during the composition process. From July to November 1879 he worked on the first version of his Violin Concerto, and when Joachim suggested that he completely rework everything during the spring of 1880, he followed the violinist’s advice obediently. After this, the orchestral score stayed with Joachim, untouched, as he never performed the concerto intended for him. The premiere was in October 1883 in Prague, with František Ondříček playing the solo, and it was he who soon popularised the work all over Europe. The opening movement of Dvořák’s Violin Concerto –

ABOUT THE MUSIC the brevity of which was criticised by many contemporaries – is based on combining a strongly rhythmical orchestral theme with a more melodious violin motif. Its freestyle structure is reminiscent of the introduction to Bruch’s famous Concerto in G minor. Without a pause, the opening develops into a slow movement. Its clean melodies and rhapsodic interludes foreshadow the blossoming Slavic atmosphere of the finale. The grand final movement is a classic sonata-rondo, whereby the main theme, a Bohemian dance called a furiant, returns four times between interludes which too have a folkish intonation and which include the Ukrainian-sounding dumka in the middle of the movement.

The Finnish composer, JEAN SIBELIUS’S (1865–1957) first creative period came during the 1890s and was marked by a desire to create national Finnish music. It was at this time that he composed such wellknown orchestral works as the tone poem En Saga, the Karelia Suite, the Four Legends for Orchestra (one of which is The Swan of Tuonela) and Finnlandia. This period reached its zenith in 1899 with the comple­ tion of his First Symphony. The preliminary sketches for the Second Symphony, meanwhile, were conceived in Rapallo, Italy, where the composer had gone to enjoy some southern sunshine. Finnish critics wanted to interpret the composition that premiered in Helsinki in 1902 as an ode to resistance against Russian oppression, even though Sibelius vehemently rejected such claims of propaganda. The sketches of the symphony reveal a different programme. The composer envisioned the slow movement to be a dialogue between Don Giovanni and Death. The first movement already starts to betray traces of Italian inspiration as Sibe­ lius imbibed colours and lights that were nowhere to be found in his music up to that point. The Finale’s triumphant D major sound, which contemporaries described as “hopeful”, is reminiscent of the idealistic Sibelius saying “I compose at the expense of everything and everyone.”

31

ORCHESTRA BUDAPEST FESTIVAL ORCHESTRA Founded in 1983, the Budapest Festival Orchestra has established itself as one of the ten leading orchestras of the world. It is loved by audiences and praised by international critics for its intensive and emotionally gripping performances. Iván Fischer, as Music Director, has been directing the artistic work of the BFO for more than thirty years now. The Budapest Festival Orchestra has maintained its experimental spirit, shaping and reshaping orchestral work in the name of constant renewal.

The Budapest Festival Orchestra regularly performs at Carnegie Hall, Lin­­coln Center, Konzerthaus Wien, Concertgebouw Amsterdam or Ro­y­al Albert Hall London. As a special guest the BFO is regularly invited to the Lucerne, Edinburgh and San Sebastian Festivals and to play at the BBC Proms and the Salzburger Festspiele. The BFO is also a returning guest to New York’s prestigious Mostly Mozart Festival. The BFO has won two Gramophone Awards, one of the most significant honours of the classical record industry and often referred to as the Oscar of classi­ cal music. The BFO was a Grammy award nominee in 2013 for its record­ ing of Mahler’s Symphony No. 1 and received the Dutch Music Award in 2006 and in 2008. In 2014, the recording of Mahler’s Symphony No. 5 received wide acclaim, being awarded both the Diapason d’Or and Italy’s Toblacher Komponierhäuschen for Best Mahler Recording.

32

CONDUCTOR JUKKA-PEKKA SARASTE Jukka-Pekka Saraste began his career as a violinist before enrolling into the Sibelius Academy in Helsinki to study conducting under Jorma Panula. The Finnish conductor, considered one of the best of his generation, is known not only as an inspired interpreter of the late Romantic repertoire, but is also familiar with the world of contemporary music.

He has worked closely with Henri Dutilleux, Magnus Lindberg and Kaija Saariaho, while conducting world premieres of works by Friedrich Cerha, Pascal Dusapin and Philippe Schoeller. Having directed several prestigious orchestras (the Scottish Chamber Orchestra, the Toronto Symphony Orchestra, the Oslo Philharmonic) he became music director of the Cologne Radio Symphony Orchestra in 2010. As guest conductor he has worked with such orchestras as the London, Rotterdam and Munich Philharmonics, the Philharmonia Orchestra, the Leipzig Gewandhaus Orchestra, the Dresden Staatskapelle, the Bavarian Radio Symphony Orchestra, the Amsterdam Concertgebouw Orchestra, the Vienna Symphony Orchestra, the Scala Philharmonic Orchestra in Milan, as well as with great Scandinavian and North American orchestras.

33

SOLOIST CHRISTIAN TETZLAFF Christian Tetzlaff was born in Hamburg and started to play the violin at age six, giving his first public concert at 14. He completed his higher education at the Lübeck Academy of Music and then at the University of Cincinnati – College-Conservatory of Music, where he studied under Uwe-Martin Haiberg and Walter Levine, respectively. His wide repertoire ranges from Bach, Mendelssohn, Beethoven and Brahms, through Bartók, Berg and Shostakovich, to contemporary world premieres. As a soloist he has performed with the most famous of European and North American orchestras, and is a regular guest at top music festivals (Verbier, Salzburg, Tanglewood, the New York Mostly Mozart Festival).

Among others this season, he will be performing with the Gewandhaus Orchestra (under Riccardo Chailly), the London Philharmonic Orchestra (Chris­toph Eschenbach), the Deutsche Kammerphilharmonie Bremen (Paavo Järvi) and the Dresden Staatskapelle (Manfred Honeck).

He will also be appearing at the Tanglewood Festival with the Boston Symphony Orchestra (Andris Nelsons) and with the Philadelphia Orchestra (Fabio Luisi), in addition to touring with the Tetzlaff String Quartet, founded in 1994, and with other chamber ensembles. Christian Tetzlaff plays a replica of a Guarneri, made by the German master Peter Greiner.

34

Péterfy Bori

színésznő, énekesnő

Szeretek itt lenni! #szeretekittlenni

mupa.hu

TÁMOGATÓK KÖSZÖNJÜK AZ EDDIGI TÁMOGATÁST PARTNEREINKNEK! Arany fokozatú partner

Ezüst fokozatú partnerek

Bronz fokozatú partnerek

Támogató partnerek

Állami partnerek Emberi Erőforrások Minisztériuma

Stratégiai partnerek

Médiapartnerek

36

A BFZ ELÉRHETŐSÉGE

Titkárság: 1033 Budapest, Polgár utca 8–10.B Telefon: +36 1 489 43 30 E-mail: bfofound@mail.datanet.hu Jegyrendelés: rendeles@bfz.hu Próbaterem: 1034 Budapest, Selmeci utca 14–16.

Honlap: www.bfz.hu Online jegyvásárlás: www.jegymester.hu Kiadja a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány Felelős kiadó a BFZ igazgatója, Stefan Englert

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR

2015-16

WWW.BFZ.HU