Ez már történelem A TEMPLOMOS LOVAGREND SZÜLETÉSE

A keresztes lovagrend igen gazdag és izgalmas múltra tekint vissza. A szerzetesekhez hasonlóan ők is közösségben éltek, és általában engedelmességi, szegénységi és szüzességi fogadalmat tettek, hogy teljes mértékben a szent ügyet szolgálhassák. Közös hálóteremben aludtak, közösen étkeztek. A ”munkájuk” azonban nem kötötte őket helyhez, ráadásul a szerzetesekkel ellentétben, fegyveres szolgálatot teljesítettek.

Valami egészen elképesztő teljesítményként tekintek hát azon tetteikre, amelyeket véghezvittek. Ugyanis csupán néhány ezer keresztény harcos és a hozzájuk csapódó kíséret átvágott fél Európán, a Bizánci Birodalom balkáni és kis­ázsiai területein, majd több ezer kilométerre a kiindulási helytől, a Földközi­tenger keleti partvidékén elérték Jeruzsálemet, és egyetlen rohammal be is vették azt. Mindezt abban a korban, amikor a leggyorsabb szárazföldi ”jármű” a ló volt. 1099­ben járunk.

A három évig tartó út során a keresztesek olyan mérhetetlen szenvedéseken mehettek keresztül, és olyan állhatatosságról tettek tanúbizonyságot, amin ma csak bámul az ember. Joggal gondolhatták, hogy velük van az Isten, amikor a végtelenbe nyúló út végén a Szent Város végül a kezükbe került.

A szerencsésen végződő első keresztes hadjárat végén négy európai mintára szervezett állam jött létre a Szentföldön: a Jeruzsálemi Királyság, a Tripoliszi Grófság, az Antiochiai Fejedelemség és az Edesszai Őrgrófság. Ezeket az államokat azonban meg is kellett tartani, amihez hadseregre volt szükség. Ugyanúgy szükség volt arra is, hogy az Európából a Szentföldre érkező zarándokokat is megvédelmezzék. Hugues de Payens és Szent Omer­i Godfrey lovagok a fennmaradt források szerint valamikor 1119­1120­ban hét társukkal együtt úgy döntöttek, hogy a zarándokok védelmére fegyveres testvérületet hoznak létre Jeruzsálemben.

A király, II. Balduin engedélyét bírták ugyan, de kilencen kevesen voltak a feladat ellátásához.

A lovagok egy része európai toborzó körútra indult, hogy anyagi támogatást és embereket szerezzenek.

A szerencsének köszönhetően egyikük, André de Montbard unokaöccse volt a híres clarvaux­i Szent Bernát, korának egyik legbefolyásosabb klerikusa (egyházi rendbe tartozó papja). Minden bizonnyal Bernát ihlette a rend 72 pontból álló szabályzatát, amit aztán az 1129­es troyes­i zsinaton elfogadtak, és amelyben pápai védelem alá helyezték a rendet. Bernát ennél többet is tett, széles körben népszerűsített kiáltványt írt a templom lovagjainak érdemeiről.

Bernát különbséget tett a világi és a Krisztus ügyéért hadakozó lovagok között, kiemelve az utóbbiak fontos szerepét a keresztény világban. Folytatása következik...

Seres László