Issuu

TEVÉKENY SZERETET m

2022. Április

Beszélgetés egy csupaszív nevelőszülővel

Hit-é let

Készüljünk közösen a húsvétra!

Tippe k, trükkök Így végezz hamarabb az otthoni teendőiddel!

INGYENES

TARTALOMJEGYZÉK

Hit-élet - Húsvétvárás.......................................1. Mi vagyunk a BTESZ! - Nyitott ajtókkal, egymásért .......................................................... 2. Alapítvány - 1%=tengernyi gyermekmosoly .............................................3-4. Mentális egészség - Az empátia ereje az alkotásban: karakterábrázolás a regényekben ................................................... 5. Ez már történelem! - 800 évvel ezelőtt adta ki II. András király az Aranybullát............ 6. Őszintén szólva - Önzetlenül szeretni....7-8-9. Keresztrejtvény...............................................9. Felhívás - Üzenet ellátottjainknak................ 10. Fejlődj! - Boldogság és hatékonyság 4..........11. Egymás közt - Legyen boldog a gyermekkor! ....................................... 12-13-14. Életmód - Az elégedett élet kulcsa dán szemmel: ’LYKKE’ .................................... 15. Tippek, trükkök - 15 perces produktivitás.................................................... 16. Könyvajánló - Tanácsok francia módra....... 16.

Hit-élet

Húsvétvárás Húsvét ünnepét megelőzi nagycsütörtök és nagypéntek. Belemerülünk a halál misztériumába. Szembenézünk a saját halálunkkal, szembenézünk az Úr halálával, szenvedésével. Mennyire elhagyott és reménytelen ott a kereszten. És akkor is tovább beszél az Atyához, amikor nem érzi a jelenlétét. A nagypéntek magány. Korszakunkban senki nem akar egyedül lenni, mindent felteszünk a közösségi hálóra, mindent megosztunk, mert szeretnénk megosztani a megoszthatatlant, kimerevíteni életünk pillanatait. Ebbe a magányos és kietlen éjszakába szakad bele a Fény, ami a katolikus gyülekezetekben úgy történik, hogy nagyszombat estéjén a sötét és csöndes templomban egyszer csak kinyílik az ajtó, és egy szál gyertya fényében bejön a pap, a ministránsok, és felhangzik a húsvéti örömének. Ennek a gyertyának a lángját adják tovább a testvérek, mindenkinél van egy gyertya, és a mise végén apró fényekkel van tele a templom, így mennek ki a sötét estébe, hazafelé. Ünnepeljük az Urat, ünnepeljük az ajándékát, hogy immár nem kell a halál foglyaiként élnünk az életünket. Mert senkinek nem sikerül az életterve teljesen, vannak hiányosságaink bőven,

de az, akinek van távlata a halála után is, másképp gondolkozik és másképp él a hétköznapjaiban. Nálunk hagyomány, hogy húsvéthétfőn együtt a nagycsalád, elég sokan vagyunk, hála érte. Egész nap együtt vagyunk, nem sietünk, beszélgetünk, énekelünk, eszünk, társasjátékozunk. Gyönyörködünk a gyerekekben, kamaszokban, fiatalokban, középkorúakban, öregeinkben. A szomszédaink sokáig azt hitték, hogy egy kórus jön el hozzánk ilyenkor. Mi így fejezzük ki egymás felé a szeretetünket. János apostol a kevesek közül az egyik, aki elkíséri az Urat a keresztig. Legenda szól róla, hogy élete vége felé Pátmosz szigetén élt, és mindig minden zarándoknak azt tanácsolta: Fiacskáim, szeressétek egymást! És már elterjedt, hogy talán ezt azért teszi, mert elbutulóban van. Egy merész tanítvány megkérdezte tőle, hogy miért mondja mindenkinek ezt a mondatot. János apostol mélyen a szemébe nézett, és azt mondta: – Mert ez elég. Mikes Kriszta

Forrás: Igeidők.hu

Mi vagyunk a BTESZ!

NYITOTT AJTÓKKAL, EGYMÁSÉRT Egy évvel ezelőtt, az Új Esély Központok terjeszkedésének köszönhetően hatalmas boldogsággal töltött el minket, hogy immár Gyomaendrődön is megnyithattuk a kapuinkat a lakosok előtt! Az intézmény azzal az eltökélt céllal jött létre, hogy az élet problémáival nehezen, sokszor egészségtelen módon megküzdők számára kollégáink az ország ezen pontján is segítséget nyújthassanak! Ezt a munkát azonban kellő alázat és a másik ember iránti feltétlen tisztelet nélkül nem lehetne végezni. Ezért mikor arról érdeklődtem, hogy mégis mi motiválja munkatársainkat annyira, hogy munkájukat ilyen szenvedéllyel végezzék, Lantos Gabriella regionális vezetőtől az alábbi választ kaptam: „A segíteni akarás. Az a pillanat adta érzés, amikor látjuk az ellátottunk szemében, hogy elnyertük a bizalmát és vele együtt örülhetünk a problémája megoldásának.” A szenvedélybetegek és pszichiátriai betegek nappali intézményeként 2 x 55 fős ellátotti csoportok találhatóak meg jelenleg

náluk, akiknek mondhatni igencsak mozgalmas napjai vannak! Hiszen foglalkozásokon, képzéseken, lelkigondozáson vehetnek részt, ahol a számukra legmegfelelőbb segítséget kapják minden egyes alkalommal. Ezen kívül természetesen még számtalan egyéb segítségben részesülnek. Hiszen háztartáspótló tevékenységekben, mindennapi problémák ügyintézésében, álláskeresésben, internet, mobiltelefon használatában, kapcsolatépítésben, szabadidő hasznos eltöltésében is igyekeznek számukra támogatást nyújtani. És, hogy az ide betérők kikkel találkozhatnak majd? Szakemberekkel. Ugyanis az intézmény minden dolgozója szakember, szociális munkás, teológus, vagy annak tanul. Forduljanak hozzájuk bizalommal, hiszen segítségükkel van esély egy szebb jövőre! 06 70 646 0518 5500 Gyomaendrőd, Damjanich

János u. 1-2.

Honti Orsolya

1%=

Alapítvány

TENGERNYI

gyermekmosoly A BTESZ Alapítvány évről évre azon dolgozik, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek álmai is valóra válhassanak: továbbtanuljanak, szakmát szerezzenek, megismerjenek idegen nyelveket, sportoljanak. Olyan életet élhessenek, ami mások számára adott, de nekik csak álom. Éppen ezért az Alapítvány az alábbi kezdeményezéseken keresztül igyekszik számukra segítséget nyújtani:

Aktívan teszünk a digitális egyenlőségért és a fiatalok nyelvtanulásáért! 2020 márciusában indult az Együtt a digitális egyenlőségért! című projektünk, melynek célja, hogy segítse hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok digitális és angol nyelvi készségeinek fejlesztését. A projekt keretében már 3200 fő nyelvtanulását támogattuk a Xeropan nyelvoktató szoftverrel. Illetve közel száz tabletet juttattunk el iskolák, tanodák számára, melyek az online oktatás során is óriási segítséget jelentettek. 2021 szeptemberében Kenyában is elindult projektünk az Asante a Gyermekekért Egyesülettel együttműködve. A támogatott diákok egy általános iskola tanulói, ami Mai Mahiuban egy ún. IDP (Internally Displaced People) tábor közepén helyezkedik el. Az ilyen táborokban azok a kenyaiak élnek, akiknek a 2007-es választásokat kö-

vető zavargások miatt kellett elhagyniuk eredeti otthonukat. Az iskola nyolcadikos tanulói a középiskolai felvételi vizsgára készülve tudják használni az okoseszközöket és a nyelvtanuló alkalmazást. A visszajelzések alapján nagyon élvezik a gyerekek, hogy számukra is lehetővé vált a legújabb tanulási módszerek egyike. Vannak olyan lelkes tanulók is, akik kérték, hadd maradhassanak órák után még egy kicsit gyakorolni, angolozni a tableten! Támogatjuk a tanodai foglalkozások megvalósulását Rendszeresen támogatjuk adományokkal a tuzséri Tasak tanodát. A tanoda munkatársai a tanulásban és a szociális készségek fejlesztésében segítik a fiatalokat. Idén hatvan fiatal vesz részt oktatási programjaikban. A tanoda legjobb és legkitartóbb tanulóit ajándékkal díjaztuk. A szeptemberi évnyitó ünnepségen adtuk át

Élményekkel tettük szebbé a nyári szünetet Támogattuk a porcsalmai rászoruló gyerekek kirándulását az állatkertbe. Sok gyermek számára ez volt az egyetlen vakáció, amin részt tudott venni.

az értékes ajándékokat azoknak a fiataloknak, akik az előző tanévben rendszeresen részt vettek a tanoda foglalkozásain, aktívak voltak az online oktatásban és jó eredményeket értek el. Célunk az volt, hogy az idei tanévben is motiváljuk őket arra, hogy szorgalmasan tanuljanak. Sportnapot szerveztünk nevelt gyermekek számára Nyíregyházán szerveztünk sportnapot nevelt gyermekek számára. A nap során a fiatalok bejárták a frissen átadott Atlétikai Centrumot, kipróbáltak különböző sportágakat, olimpikonokkal és hivatásos sportolókkal találkoztak és egy úszóedzésen is részt vettek. A sportot egy kitörési pontnak tartjuk, ami megváltoztathatja a jövőjüket. A célunk volt, hogy a gyerekek olyan sportolókkal találkozzanak, akik inspirációt nyújthatnak az álmaik megvalósításához. Kreatív pályázat “Van egy álmom...” címmel szerveztünk rajz- és fotópályázatot gyermekek számára 2021-ben. A pályázók azt rajzolták le, milyen szakmában szeretnének elhelyezkedni felnőttként. A dobogós pályaművek készítőit értékes digitális eszközökkel díjaztuk.

Rendszeresen támogatunk adományokkal olyan intézményeket, közösségeket, ahol nagy a szükség A tuzséri általános iskolában minden évben kedveskedünk az első osztályos tanulóknak tanszerekkel, játékokkal, sportszerekkel és egy kis édességgel. Tiszagyulaházán fiatal családokat támogattunk kisgyermekek, újszülöttek ellátásához szükséges termékekkel. Olaszliszkáról a koronavírus miatti lezárások idején kaptuk a hírt, hogy sokan nem tudnak dolgozni a karantén miatt, így családok, gyermekek éheznek. Önkénteseink segítségével élelmiszercsomagokkal segítettük a rászoruló gyermekeket Ösztöndíjprogrammal segítjük a tehetséges gyerekeket 2022 márciusában újra elindult az ösztöndíj programunk, mellyel tehetséges nevelt gyermekeket támogatunk. 13 gyermeket segítünk abban, hogy elérhesse álmait, legyen az a sport, a művészetek, vagy a tudományok területén. Látjuk és tapasztaljuk, hogy a szükség nagy, sokan rászorulnak a törődésre, a bátorításra és az anyagi támogatásra. De hiszünk abban, hogy munkánkkal segíthetjük, hogy ezekből a gyermekekből olyan felnőttek váljanak, akik eredményesek, kitartóak, bátrak, dolgosak és a közösség javát szolgálják. Sokan ezt jövőnek hívják, a rászoruló gyermekek álomnak, mi célnak. Az adó 1%-ok felajánlásából is épül a rászoruló gyermekek jövője, hiszen álmokat segítenek valóra váltani. Habár a felajánlás csak két percbe telik és semmilyen más anyagi vagy időbeli ráfordítást nem igényel, egy évnyi élményt és fejlődési lehetőséget tartogat. További információkért lapozzon a 10. oldalra! Hegyesi Zita

Mentális egészség

Az empátia ereje az alkotásban:

karakterábrázolás Egy jól megírt történet egyik elengedhetetlen része a hiteles karakterábrázolás. Lehet bármilyen jó egy történet és a stílus, ha a szereplők egy kaptafára, vagy éppen szürkének, jellegtelennek vannak megalkotva és ábrázolva.

A legegyszerűbb mesék világából elmozdulva – ahol teljesen természetesen van kettéosztva a világ jókra és rosszakra – egyre árnyaltabb jellemekre, személyiségekre van szükség. Akik önállóan is megállnak a saját lábukon, nem csupán a főszereplő „oldalhajtásai” vagy a történet szempontjából fontos kellékek, akik feladata a történet előmozdítása. Ennek az a célja, hogy valós hátteret biztosítson a világnak és az eseményeknek, hiszen a karakterek, a döntéseik és a párbeszédek adják meg a történet lendületét, teszik hihetővé azt, amiről olvasunk. Ahhoz, hogy egy történet hiteles legyen (még ha mesés elemekből építkezik is), hiteles karakterekre (is) szükség van. Ezek kidolgozásának többféle módja lehet, de alapvetően mindegyik az empátiára épít, vagyis azon képességünkre, hogy képesek vagyunk beleélni magunkat mások helyzetébe. Nézzünk szét közvetlen környezetünkben! Ahány ember, annyiféle jellemvonás, viselkedési minta, hiedelem, beszédstílus, érzelmek kimeríthetetlen tárháza, ahonnan bátran meríthetünk. Próbáljuk meg az ő szempontjukból értelmezni a világot! Érdekes tapasztalat. Egy másik megoldás az lehet, ha saját belső tulajdonságainkból egyet-egyet felnagyítunk, és azokat kiemelve, fő szemé-

A REGÉNYEKBEN

lyiségvonásként alkalmazva alkotunk meg egy-egy karaktert. Ebben az esetben kön�nyebb az átélés, hiszen tudjuk, hogy miről van szó. Karaktereket lehet alkotni a félelmeink vagy vágyaink alapján is, így érdekes belső utazás lehet beléjük bújva átlényegülni és megélni őket. A karakterek bőrét magunkra öltve időnként megrázó, felemelő, vagy éppen tanulságos szellemi élményben lehet részünk. Középiskolás koromban egy fantasyregényen dolgoztam. A klasszikus felállás szerint a történet a „jó és a gonosz” harcáról szólt. Az ellenséges lények „gonoszságával” kapcsolatban egészen addig nem merült fel bennem kétely, ameddig a történet érdekében bele nem bújtam egyikük bőrébe. Akaratomon kívül egy hatalmas problémával szembesültem, amikor belegondoltam abba, hogy jelen esetben a „jó” történetesen engem akar elpusztítani. A gonosz bőrébe bújva ekkor írtam le azt a gondolatot, hogy „a Jó a rossz, mert nem hagyja érvényesülni a másságot”. Ez a gondolat úgy 16-17 éves koromban elég rendesen fejbe kólintott, hiszen azt mutatta meg nekem, hogy az, amiben addig hittem, nem állja meg a helyét. Vagyis csupán azért, mert valami különbözik tőlünk és nem értjük, még nem feltétlenül rossz, tehát elpusztítandó. Seres László

Ez már történelem!

800 évvel ezelőtt adta ki II. András király az Aranybullát Az „aranybulla” kifejezés arany királyi függőpecséttel ellátott oklevelet takar. A magyar jogfejlődés szempontjából rendkívül fontos dokumentum kiadása a II. András Árpád-házi király és a hatalmi-politikai elit közötti konfliktushoz kötődik. Míg a 12. század közepén Freisingi Ottó, a 2. keresztes hadjárat során a Magyar Királyságon keresztül utazó német püspök még irigységgel írt a magyar király – német uralkodókhoz képest nagy – hatalmáról, a 13. század elejére változott a helyzet. II. András (uralkodott 1205-1235) – különféle okoknál fogva – hatalmas birtokokat, vagyis jövedelmet és hatalmat adományozott el híveinek, akik közül sokan a külhoni királynékkal érkező idegen lovagok voltak. A király a birtokok eladományozása és hódító hadjáratai miatt állandó pénzzavarba került, amit gyakori pénzrontásokkal, valamint zsidó és muszlim kereskedők által nyújtott hitellel igyekezett enyhíteni, aminek törlesztéséhez jól jövedelmező bevételi forrásokat adott használatra. Ezek a döntések a korabeli társadalom több felső rétegét sértették. Először csak az osztozkodásból kimaradt urak léptek. 1215-ben egy vadászat során meggyilkolták a király első feleségét, Gertrúdot. A problémák azonban hosszú távon nem oldódtak meg. A gyengülő királyi hatalom miatt lassan földesúri függésbe

kerülő királyi szerviensek (csak az uralkodótól függő katonáskodó réteg) nagy tömegének támogatásával és felhasználásával a király ellenzékének sikerült kikényszeríteni az oklevél kiadását 1222. április 24-én. A 31 pontot tartalmazó jogi dokumentumban a király többek között ígéretet tett arra, hogy az ország főméltóságait csak magyaroknak adja, és nem adományoz el egész vármegyéket. Néhány kivétellel nem lehetett halmozni a tisztségeket. A szerviensek jogait védte az adómentesség (ez a privilégium egészen 1848-ig megmaradt!), az évenként megrendezett törvénynap, valamint az a pont, amely szerint a király nem kötelezhette őket arra, hogy külföldi hadjáratra saját költségen vonuljanak. Törvényben rögzítették a fiú utód nélkül elhalt birtokosok leánygyermekeinek öröklését (leánynegyed). A bulla leghíresebb bejegyzése az utolsó, amely megengedte az ország világi és egyházi főméltóságainak a fellépést az uralkodóval szemben, amennyiben az nem tartja be a törvényeket. Az aranybulla jelentősége abban áll, hogy szabályozta a vezető társadalmi csoportok jogait és kötelességeit, így a későbbi rendi társadalom alapjául szolgált. Idővel szokás lett az aranybulla rendelkezéseinek megújítása, később pedig a magyar királyok koronázási esküje is tartalmazta az aranybulla rendelkezéseinek betartását. Seres László

Őszintén szólva

Önzetlenül

SZERETNI

A szülői szeretet Istentől kapott erő és hatalom arra, hogy az életünkbe érkező kis jövevényeknek mindent megadhassunk. Hiszen nekik Mi vagyunk az élet, a fény, amely a helyes irányba terelgeti Őket. Ez a fajta hihetetlen szeretet egy áldás! Hát osszuk meg másokkal is! Kiváló példa erre a Baptista Tevékeny Szeretet Misszióhoz tartozó, Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózat egyik nevelőszülője, aki férjével együtt két kicsi gyermeknek biztosít most szerető, nyugodt otthont. A szülői szeretet e nemes formájáról és a mindennapokról Abaházi-Virág Anikót kérdeztem.

Kérlek, pár mondatban mesélj magadról és a családodról! Abaházi-Virág Anikó vagyok. Két saját gyermekem van: egy 28 éves lány, és egy 17 éves fiú. A lányom már férjhez ment, így a férjemmel neveljük a fiúnkat és a két kis nevelt gyermekünket: Ronit (7 éves) és Kristófot (3 éves). Hívő, keresztény család vagyunk. Rendszeresen járunk gyülekezetbe és a gyerekek is nagyon szeretnek járni. Férjem építőiparban dolgozik, én pedig műkörmösként tevékenykedem.

Mikor érezted úgy, hogy készen állsz arra, hogy az anyai szeretetedet megoszd más gyermekekkel is? Jó pár nevelőszülő ismerősünk van. Nagyon foglalkoztatott minket is ez a dolog. De túlléptünk rajta, mert azt gondoltuk, hogy nem vagyunk rá készek. Majd egy napon a baptista gyülekezetben láttunk egy hirdetést, hogy nevelőszülőket keresnek. A férjemmel már sokat beszéltünk arról, hogy milyen jó lenne, ha ezek a gyerekek rajtunk keresztül megismernék Jézust és általuk esetleg a családjuk is. Sokat imádkoztunk, hogy a megfelelő döntést meghozzuk. A lányom pont ebben az időben költözött el tőlünk, így egy szoba megüresedett. A gyülekezetünkben egyre többen mondták milyen jó lenne, ha tudnánk vállalni ezt a nemes feladatot. Hogyan kerültél kapcsolatba a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózattal? A baptista gyülekezetben voltunk imaalkalmon. Ott találkoztunk Bacsó Benjáminnal. A beszélgetés során felhozódott a nevelőszülőség és megemlítettük, hogy mi is gondolkodunk rajta. Elkérte a telefonszámunkat, majd egy pár nap múlva meglátogatott minket az otthonunkban. Sokat beszélgettünk, majd döntöttünk. Kitöltöttük a jelentkezési lapot és mondta, hogy majd a kolléganője felveszi velünk a kapcsolatot. Így ismertük meg Éles Mariannt. Ő általa kerültünk kapcsolatba Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózattal. Végül elvállaltátok a nevelőszülőséget. Miért? Több szempontot néztünk a férjemmel. Mivel a nagyfiam születési rendellenességgel született, nehezen tudtam dolgozni. Rendszeresen a kórházakat, orvosokat jártuk és sajnos járjuk is. Egyik szempont az, hogy munkahely, amely mellé biztos fizetés jár. Ugyanakkor Isten a szívünkre helyezte, hogy van lehetőségünk segíteni olyan gyermekeken, akik nélkülöznek, éheznek, fáznak és éhezik a szülői szeretetet.

A döntésetek hallatán furcsán néztek rátok a családtagjaitok? Először meglepődtek. Talán még meg is ijedtek, hogy idegen gyerekeket fogunk befogadni. Nem tudták, hogy hogyan fogják elfogadni őket. Sok beszélgetés után végül Ők is támogatták a döntést. Mi kellett ahhoz, hogy nevelőszülők lehessetek? Először jelentkezni kellett nevelőszülőnek. Majd készítettek egy környezettanulmányt, hogy megfelelő-e a lakásunk a gyerekek fogadására. Szükség volt továbbá orvosi és pszichológiai vizsgálatokra. Majd egy tanfolyamot kellett elvégezni. Pontosan mi a feladata egy nevelőszülőnek? Feladatunk, hogy napi 24 órában teljeskörűen ellássuk a gyermekeket. Biztosítani kell nekik egy szerető otthont, ételt, italt, tisztálkodást, oktatást, ruházatot, orvosi ellátást. Mióta vannak nálatok a gyerekek? Roni 4 és fél éve van nálunk. Kristóf pedig 7 hónapja. Első alkalommal biztos, hogy furcsa lehetett a találkozás. Mivel próbáltad oldani az ilyen napokat? Játszóterezéssel, beszélgetésekkel, és kirándulásokkal! Milyen lelki kötődés alakul ilyenkor ki a gyermek és a nevelőszülő között? Nálunk nem létezik saját és nevelt gyermek. Nem teszünk különbséget a sajátunk és a nevelt gyermekeink között. A gyerekek engem tartanak anyukájuknak és a férjemet pedig apukájuknak. Nagyon kötődnek hozzánk és mi is hozzájuk. Nem is gondoltam volna az elején, hogy “idegen” gyereket így lehet szeretni. Sok közös programotok van? Mindent együtt csinálunk. Életkoruknak megfelelően járunk moziba, játszóterekre,

állatkertbe, vidámparkba, egy vagy több napos kirándulásokra, strandra. Valamint eljárunk éttermekbe enni, és megyünk fagyizni, illetve nyaralni is. Mesélnél esetleg nekünk egy kellemes élményről, amit nevelt gyerekekkel közösen éltél át? Sok élményünk van, de talán mikor Roni elsőnek bújt hozzám és azt mondta, hogy: “Szeretlek Anya!” Vagy mikor az első ruháját, játékát, fagyiját kapta. Olyan csodás volt látni az arcán az örömöt! Kristóffal is csodás élmény volt, mikor elmentünk állatkertbe, ahol még sosem volt. Vagy mikor elmentünk először fagyizni! Nagyon boldog a szívem, mikor örömet tudok nekik okozni!

Mit ad Neked a nevelőszülőség? Először kihívásnak éltem meg azt adni a gyerekeknek, amiben sosem részesültek. Hiszen olyan környezetből jöttek ezek a kis drágák, ahol nem volt arra lehetőségük, hogy jobban megismerhessék a körülöttük lévő világot. Ami nekünk és a gyerekeinknek természetes, az ezeknek a túlélő gyermekeknek közel sem az. Próbatétel, mert olyan dolgokkal találkozok, amit nem minden nap lát az ember. Mi nevelőszülők szebbé tehetjük a mindennapjaikat! Hálás vagyok Istennek értük! Honti Orsolya

Keresztrejtvény

Felhívás

Kedves Ellátottjaink! Hatalmas örömmel tölt el bennünket, hogy a tavalyi évben is mi biztosíthattuk a napi ebédet, a társaságot és a segítő kezet az ellátottjaink számára, mialatt hatalmas mosolyt sikerült csalnunk egymás arcára! Szeretnénk Önöknek megköszönni a vis�szajelzéseket, jókívánságokat, biztató szavakat, amelyekkel megtisztelték a kollégáinkat és bennünket 2021-ben is!

Mi Önökkel együtt alkotjuk a BTESZ-t!

És erre rendkívül büszkék vagyunk! Nem tagadhatjuk viszont, hogy nekünk is szükségünk van a támogatásra. Egy olyan ingyenes segítségnyújtásra, melyet minden keresettel rendelkező személy kön�nyedén, 2-3 perc alatt megtehet: adója 1%-ának felajánlása. Amennyiben Ön is egyetért azzal, hogy szervezetünk értékes munkát végez a társadalomban, úgy, kérjük adja oda az alábbi szelvények egyikét még dolgozó hozzátartozójának, ismerősének, szomszédjának, néhány jó szó kíséretében.

Támogasson minket Ön is adója 1%-ával segítő munkánk végzésében!

1% felajánlás Ügyfélkapus belépéssel, online: eszja.nav.gov.hu

Civil kedvezményezett: Baptista Tevékeny Szeretet Misszió Alapítvány - Adószám: 18515853-2-09

Technikai számos kedvezményezett:

További információk: 1szazalek.btesz.hu (Alapítványunk munkájáról, felajánlás menetéről)

Magyarországi Baptista Egyház - Technikai szám: 0286

KÉK SZÍNNEL A BTESZ MUNKATÁRSAINAK SZÓLÓ TARTALMAKAT JELÖLTÜK! Fejlődj!

BOLDOGSÁG ÉS HATÉKONYSÁG 4. Minden hétfőm nagy robajjal indul. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy sok, nagy kő esik le a szívemről, amikor elvégzem a heti áttekintést – vagy reflektálást, ahogy a GTD atyja nevezi – és tudatosul bennem, hogy fele akkora nyomás sincs rajtam, mint azt az agyam diktálná. A kövek sarkai szépen lekopnak, a kerek kövek pedig könnyedén gurulnak – mint azt tudjuk. Talán nem egyedül csak én vagyok hajlamos arra, hogy felnagyítsam az előttem álló feladatokat, azok mennyiségét. Ezzel még nem is lenne akkora probléma, ha nem lennének annyira drasztikus hatásai. Képzeljük azt el, hogy folyamatosan stressz és nyomás alatt dolgozunk, mert az agyunk – gyakran minden valóságalap nélkül – azt pumpálja belénk a kortizol révén szó szerint, hogy ez nagyon kemény hét lesz. (És mindezt csak puszta sejtésből.) Az előző számban szó volt a címkékről, listákról, melyek kiválóan segítik a rendszerezést. Azt viszont nem teszik meg helyettünk, hogy megkeressék az összes elvarratlan szálat, ami az elmúlt hétről megmaradt, nem fogják felülvizsgálni, hogy jó helyen volt-e a fókuszunk stb. Átfordítva, a reflektálás, a heti áttekintés során átnézünk minden egyes listát és azok teendőit. Ez azt jelenti, hogy a ránk váró feladatokat, a már elvégzetteket, az időzítetteket, tehát lényegében az egész rendszerünket átolvassuk.

Az agyunk „profi módon” mindent kiegészít Az elvégzett feladatok remekül bemutatják majd számunkra, hogy az apró, nem fontos feladatokkal szabdaltuk-e szét magunkat, vagy a fontos projekteken volt a fókusz. A betervezett teendők egy madártávlati rálátást biztosítanak a ránk váró feladatokra, az agyunk pedig itt kezdi meghálálni, hogy nem kell a sötétben „tapogatózzon”. Az agyunk számára azért különösen fontos ez, mert nem kell őt arra bíztatni, hogy kiegészítse azokat a részleteket, melyekkel még nem rendelkezik, és valljuk be, nem épp a pozitivitás a fő jellemzője. Amikor én hétfőnként ezt megteszem, rengeteg olyan dologra is bukkanok, melyeket nem írtam fel, ezek pótlására pedig ez kiváló lehetőség. Emellett annak is pozitív hatásait észleltem, hogy így hetente átnézem az éves terveimet, legyen az munkahelyi, személyes vagy családi. Úgy gondolod, hogy túlzás azokat hetente átolvasni? Próbáltad már azt a technikát, hogyha valamit el szeretnél érni, kiírod a fürdőszobai tükrödre? Ez ahhoz hasonló: a hétfők számomra a reggelek. David Allen, a GTD atyjának kutatásai arra mutattak rá, hogy a sikeres „GTD-sek” és „bebukók” között a legfontosabb különbség a heti áttekintés. A hatékonyság nem sprint, hanem maraton (mintha használták volna előttem is ezt az analógiát, nemde?). Növeljük hát az esélyeinket a heti áttekintéssel! A következő számban pedig megnézzük a GTD utolsó alappilérét, a tettek mezejére lépünk. Keresd a cikkemet májusban is! Benedek Dávid

Egymás közt

LEGYEN BOLDOG

a gyermekkor!

Interjú Bacsó Jánossal, a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózat szakmai vezetőjével. Elképesztően derűs és gyakorlatilag lehetetlen a nyugalmát megbolygatni. Nem mindig volt ez így – mondja. 14 éves koráig problémás kölyökként tartották számon. Nehéz elhinni, de ő ezt mondja. Márpedig ha Bacsó János mond valamit, az olyan alap, amire lehet építeni, családot, közösséget, sőt nevelőszülői hálózatot is. Demecserben született, ezer szállal kötődik ehhez a szabolcsi településhez. Ide köti a gyermekkor, a szerelem, amelyből házasság lett és a hitre találása, amely mint meséli, gyökerestül forgatta fel addigi életét. Nehéz gyermekkora volt, de nincs semmiféle önsajnálat a hangjában mikor felidézi, tárgyilagosan sorolja. „Eléggé terhelt volt a családi hátterem, szerettem volna gyermekként gyermek lenni, de nehéz volt, nem volt előttem jó minta. Már amikor óvodába kerültem gondok voltak velem, ezek aztán csak halmozódtak. Odáig fajultak a dolgok, hogy álta-

lános iskolában komolyan felmerült annak a gondolata, hogy kezelhetetlenségem miatt másik iskolába helyeznek.” Nem így történt… „Édesanyám látta a problémát, kereste a megoldást, és érzékelte, hogy nem tud a tengernyi bajjal egyedül megbirkózni. Hitt Istenben, de azt szerette volna, ha a személyes életében, a család mindennapjaiban is jelen lenne Isten kegyelme, amely megújít, helyreállít, pozitív jövőképet ad. Édesanyám után megtért nővérem, és az öcsém is. Én nehezebb eset voltam, de kitartóak voltak.” „…változzatok el a ti elméteknek megújulása által…” „14 éves voltam, ipari tanulóságra készültem, amikor találkoztam Istennel. Ekkor már ráébredtem arra, hogy mennyire nehéz vagyok a környezetemnek, változni akartam én is. Nem volt egyszerű döntés, két ember küzdött bennem: az ó ember és az új ember. Keskeny útra kellett rá-

lépnem, és ezen haladnom, láttam, hogy így tudok csak tartalmas életet élni. Ez a feszültség csak tovább fokozódott az ipari iskolában, ahol társaim tudták és szerették volna, ha azonosulok provokatív, lázadó magatartásukkal.” „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.” Jánosnak a családja mellett két erős támasza volt, egyik a gyülekezete. Akkoriban 20-an, 30-an jöttek össze imádkozni, beszélgetni. A nyolcvanas évek eleje nem kedvezett az evangéliumi gyülekezeteknek, de beszélgetőtársam leszögezi, mindez nem tudott a gátja lenni annak, hogy hitüket megéljék. ”Itt, a gyülekezetben tapasztaltam meg azt, hogy milyen az, amikor feltétel nélkül szeretik és elfogadják az embert. Érdeklődtek, törődtek velem, én pedig azt éreztem, nem vagyok elég jó sem erre a szeretetre, sem Istenére. Nehéz volt elmennem, részt vennem emiatt az Istentiszteleteken, de aztán csendesedett bennem ez az érzés, Isten szeretete megtöltött engem is szeretettel.” „Tégy engem szívedre pecsétnek, tégy engem pecsétnek karodra!” A másik támasz pedig egy lány volt, akivel azonos általános iskolába jártak, és aki bár rendezett családból érkezett, és igen jó tanuló volt, szívesen beszélgetett vele. Ez a lány, Piroska lett pár évvel később János felesége, társa, bizalmasa. „Sokat jelent a feleségem támogatása. Igen hamar kiderült, hogy a mi kapcsolatunk több mint barátság, 17 éves voltam, amikor rádöbbentem, hogy szeretem és vele képzelem el az életem. Nagyon szépen megéltük ezt a szerelmet, Isten elé vittük, hogy döntse el, mi legyen velünk. Azt gondolom, akik ismernek bennünket, jól tudják, hogy miként döntött. Feleségem elvégezte a gimnáziumot, én a szakmunkásképzőt, elhelyezkedtem, majd, mint akkoriban szokás volt, elvittek katonának. Azután a másfél év után pedig összeházasodtunk. Gyermekeink születtek, dolgoztunk, gazdálkodtunk, éltünk, mint a vidéki emberek.

Igen fiatalon, 25 évesen lettem a gyülekezet vezetője, annak minden terhe rám és feleségemre hárult, hiszen közösen vállaltuk, vittük a feladatokat.” „Hit mellé ragasztani kell tudományt!” „Ezután hamar ráébredtem arra, hogy tanulnom kell, a hit mellett erre is szükségem van, hogy feladataimat megfelelően el tudjam látni. Nagyon nehéz időszak volt, amikor képeztem magam, de nem a tanulás volt maga az, hanem az időbeosztás. Hiszen ott voltak a gyerekek, a nevelt gyerekek, földjeink, gyülekezet. Ültem az iskolapadban és tudtam, a feleségem küzd a mindennapi élettel. Nagy ajándék Ő nekem.” Az érettségi megszerzése után a teológia következett, évek múlva pedig a mentálhigiénés szakot végezte el. Ezt követően a fizikai munkát szellemire cserélte, rögtön a mélyvízben, a hajléktalan ellátásban kezdett el dolgozni. Mint mondja, voltak nehéz helyzetek, pillanatok, de nagyon szerette ezt a munkát. Majd idősek otthona következett, itt mentálhigiénés és foglalkoztatásszervezőként munkálkodott. „Itt kaptam munkám során az első pofont az élettől, addig meg voltam arról győződve, hogy amit az emberek mondanak és cselekszenek az egymással összhangban van. Tévedtem. ” Feleségével úgy gondolták, hogy Demecser lesz mindig is az otthonuk. Annak ellenére, hogy rokonok, barátok, többször hívták őket, hogy jöjjenek Debrecenbe, hiszen itt jóval könnyebb az élet, vannak munkalehetőségek. Aztán egyszer csak minden egy irányba mutatott: ez pedig a költözés volt. „Ahogy mondani szoktam a Jó Atya se nem késik, se nem siet. Nem volt számomra megfelelő munka, egyik gyermekünk Debrecenbe járt egyetemre, másik középiskolás lett, a nevelt gyermekeinket hazagondoztuk, illetve örökbe adtuk. Házunkra, amely ezen a vidéken szintén ritkaság, vevő jelentkezett. Eljött az ideje, hogy új életszakaszba lépjünk.” Mielőtt tovább csordogál a történet, álljunk meg egy pillanatra.

„ Aki egy ilyen gyermeket fogad az én nevemben, az engem fogad...” „Feleségem ötlete volt az, hogy legyünk nevelőszülők. A család eleinte ódzkodott az ötlettől. Tudni kell, hogy koruknak megfelelően mindent megbeszéltünk a gyerekeinkkel, ami az ő életüket érintette. A lányunk és a feleségem egyértelműen a gyermekek befogadása mellett érvelt, nekem közel sem volt ez ilyen egyszerű. Egyszerűen azon aggódtam, hogy nem fogom tudni őket úgy szeretni, ahogy kell, és így nem tudom biztosítani azt, amire szükségük van. Aztán, egyszer csak beérett a történet és amikor megérkeztek a gyerekek, új időszak kezdődött el életünkben. Ezzel együtt az életünk teljességgel megváltozott. Aztán, amit a gyermekeinknek biztosítottunk, itt duplán kellett, főleg István esetében, Ő örökmozgó, beszélő volt. Ezzel együtt mindenki kedvence. Amikor az örökbefogadásra került a sor, mélyen szántott a lelkünkbe. Idő kellett, amíg egyáltalán beszélni tudtunk róla és az emlékeinkről. A gyülekezet ezekben az időkben, és utána veszteség feldolgozásában ismét csak nagy segítségünkre volt.” D, mint Debrecen, d, mint Daniella „Az eddigiekhez képest merőbe más területen a Daniella Ipari Parkban, mint telepvezető kezdtem el dolgozni Budapesten, a tulajdonos rövidesen Debrecenben is tudott számomra megfelelő állást biztosítani. Feleségem is talált munkahelyet. Debreceniek lettünk. Nagy váltás volt, egy rendkívül szerető, családias közeget hagytunk magunk mögött, ahol jóban voltunk fiatallal, öreggel, szegénnyel, gazdaggal egyaránt.” „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket...” „Kiteljesedtem, eljött az idő ismét, amikor úgy éreztem váltani szükséges, visszakívánkoztam arra a területre, ahol úgy éreztem, életemmel segíteni, építeni tudom a körülöttem lévőket. Javítóintézetben lettem gyermekfelügyelő ez azt jelenti, hogy előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú-

akkal foglalkoztam. 2 meghatározó év telt el, ismét éreztem, hogy felkészít az Úristen a következő életszakaszra. Itt tapasztaltam meg azt igazán, mennyire el tudnak a fiatalok esni. Zárt intézmény ez, a légkör is sajátos. Az első időszak különösen nehéz volt, fel kellett nőni a feladathoz. Amikor egy nap megtapasztaltam, hogy valami nem a terveimnek megfelelően haladt, alig vártam a másikat, hogy kipróbálhassam magam újra.” Ebben az időszakban a család a Szappanos utcai gyülekezetbe járt, itt értesültek, hogy gyülekezeti fenntartásban szerveződött egy nevelőszülői hálózat. „ Egy Istentisztelet után odaléptem a vezetőjükhöz, és jeleztem számára, hogy ha lehetőség van rá, örömmel csatlakoznék hozzájuk, mint nevelőszülői tanácsadó. Izgalmakkal teli időszak kezdődött el. Gyakorlatilag a nulláról elindulva épült fel a Hálózat. Sok kedves emlék maradt, amikor együtt aggódtunk, együtt örültünk és előfordult, hogy konfrontálódtunk. De mindennek ellenére megalapozott munkakapcsolat jellemezte közös utunkat.” Boldog legyen a gyermekkor! „2021 nyarán értesültem arról, hogy a Boldog Gyermekkor Nevelőszülő Hálózat szakmai vezetőt keres. Tetszett az újabb kihívás, azt gondoltam, újra járatlan útra kell lépnem. Hogy milyen szakmai céljaim vannak? Nagyon szeretném azt, ha nevelőszülők és a szakmai stáb egy nyelvet beszélne, ha mindenki elfogadná egymást, tisztelné a másikat. Egyszerűen azért, mert mi nem vagyunk a nevelőszülők nélkül és ők sem tudják a dolgaikat sikerre vinni, ha a közösségi kohézió nem jó minőségű. Azt szeretném, ha a nevelőszülők megértenék a gyerekek problémáinak a gyökerét, nem csak a tünetre koncentrálnának. Mögé látnának, észlelnék, hogy az a tünet milyen forrásból táplálkozik. Ha ez megtörtént, akkor várható, hogy hatással lehet egyik ember a másikra.”

Szöőr Beáta

Életmód

Az elégedett élet kulcsa dán szemmel: ’LYKKE’ Mi, magyar emberek nem a kiegyensúlyozottságunkról vagyunk híresek. Jóllehet, vagyunk néhányan, akik elégedettek vagyunk életünk alakulásával, de legtöbbünk valahogy úgy van bekötve, hogy amint elérjük az egyik célunkat, egy rövid örömködést követően már a következőre koncentrálunk, aminek elérésétől még távol állunk. Ez pedig hosszú távon nem motivál bennünket, inkább méltatlankodást és elégedetlenkedést, panaszkodást eredményez. Tegyük fel a kérdést: Mi tenne engem boldoggá? Amennyiben erre olyan választ adunk, amihez anyagi javak szükségesek, tehát valamilyen új tárgy birtoklásában látjuk elégedettségünk kulcsát, akkor javaslom, igyekezzünk közelebb hozni magunkhoz a dánok életfelfogását. A dánok hosszú évek óta listavezetők az ENSZ Világboldogság jelentésében. Ők a „slow living” (lassú élet) élharcosai, ami a mai rohanó világ és a kapkodás alternatívájaként alakult ki és az élet apró örömeire irányítja a figyelmet. Ők találták fel a „Hygge” (ejts: hügge) kifejezést is, amibe minden beletartozik, ami örömet és biztonságot okoz nekik, legyen az egy forró kávé, vagy egy kellemes tavaszi séta. A legújabb trend pedig a „Lykke” ami dánul azt jelenti: a tökéletes boldogság érzése. Ezt pedig az élet apró örömeiben keresik, legyen szó a mindennapok tevékenységeiről, egészségről, közösségről, vagy éppen pénzről. A dánoknál tökéletes egyensúlyban van a munka és magánélet, ingyenes a felső oktatás, pontosan közlekednek a vonatok.

Milyen idilli nemde? Így könnyű megelégedettnek lenni, gondolhatnánk. Azonban nem kell ahhoz a skandináv kultúrában élnünk, hogy egy picit magunkévá tegyük a gondolkodásukat. A boldogság nem anyagi vonzatú, hanem sokkal inkább életünk megtöltése vidám emlékekkel. Most adunk néhány ötletet arra, hogy hogyan kezdjük el fellelni az elégedett élet apró pillanatait: „Ép testben ép lélek!”. Ahogy már az ókori görögök is megmondták, fizikai jóllétünk kihatással van lelkünkre és fordítva. Tegyünk hát minden nap fizikumunk megőrzésének érdekében. A közösség öröme. Nem kell ahhoz fizetős program, hogy barátainkkal, családtagjainkkal időt töltsünk, beszélgessünk. Ha olyan emberekkel vagyunk együtt, akiket szeretünk, és akikkel jól érezzük magunkat, az agyunk oxitocint szabadít fel. A z olvasás öröme. Az olvasás nem csak frissen tartja az elmét, de jó apropó arra is, hogy megosszuk egymással olvasmányélményünket, vagy akár könyvet cseréljünk egymással. A rend öröme. A dánok úgy vélik, hogy a rendetlen, zsúfolt otthon, kaotikus elmére is utal, így bár maga a rendrakás önmagában nem mindenkinek ad örömet, ennek elvégeztével jóleső érzés fog el bennünket. Engedjük meg magunknak, hogy megálljunk a boldog pillanatokban, és élvezzük ki ezek jótékony hatását. Huszár Eszter

Tippek, trükkök

15 PERCES PRODUKTIVITÁS Valljuk be őszintén, egy nehéz nap után, mikor végre hazaesünk a munkahelyünkről, igencsak nehezen állunk neki a háztartás körüli teendőknek. Ez azonban sokszor okozhat bennünk feszültséget, és már a hazaúton foghatjuk a fejünket, hogy mégis micsoda kavalkád vár ránk otthon. Az alábbi, Ausztráliában már igencsak jól bevált módszernek köszönhetően azonban egész hamar túleshetünk az amolyan „nem szeretem” feladatokon!

1. G ondold át, hogy a főzésen kívül milyen ház körüli munkák várnak még rád! Mosogatás, mosás, hajtogatás, porszívózás? Persze, tudom. Ez az egyik legfájdalmasabb rész, hiszen ilyenkor szembesülünk a valósággal, de bízz bennem, hamar véget vetünk szenvedéseidnek! 2. Állíts fel egy fontossági sorrendet! 3. Nézz az órára! A módszer lényege az, hogy 15 percet adsz magadnak egy adott feladat elvégzésére, majd jöhet újabb 15 perc a másik teendőd ellátására. Amolyan drukk hangulat alakul ki benned, hiszen versenyt futsz az idővel. Így azonban ahelyett, hogy az önsajnálat legmélyebb bugyraiba merülnél, felszívod magad és seperc alatt elvégzed majd a teendőidet! Honti Orsolya

Könyvajánló

Tanácsok francia módra

A kép forrása: lira.hu

Ha tárgyalási és jól bevált kommunikációs technikákra vagyunk kíváncsiak, bizony legtöbben valamilyen amerikai szerző könyve után nyúlunk annak a reményében, hogy új tudással vértezhetjük fel magunkat. De azért valljuk be őszintén, pár esetben ezeket a könyveket egy bizonyos fokú hiányérzettel zárjuk. Hogy miért? Mert kultúránk sok esetben különbözik amerikai társainkétól. Emiatt tanácsaik e teljesen más európai kultúrában könnyedén elvérezhetnek. Ám jogosan vetődhet fel bennünk a kérdés, hogy akkor mégis mi lenne igazán a segítségünkre? Nos kedves olvasó a válasz egyszerű: egy francia üzleti tanácsadó könyv, a kőkemény versenyszférában sokat tapasztalt írónő, a Veuve Clicquot Részvénytársaság (LMVH) volt vezérigazgatójának tollából. Mireille Guiliano, A francia nők karriert csinálnak című (nem csak nők-

nek szóló) kötete rendkívül aprólékosan kitér a mindennapok részleteire. A könyv kissé olyan, mintha egy nálunk az üzleti életben és a kapcsolatépítésben ezerszer többet tapasztalt francia hölggyel ülnénk le beszélgetni. Minden erejével azon van, hogy tudását átadja számunkra. Nemcsak azért, hogy mi is boldogulni tudjunk, hanem azért, hogy ezt a kifinomultságot igenis valaki tovább vigye a mai felgyorsult, és sok esetben elvadult világunkban. Mindemellett kiválóan világít rá arra, hogy mennyi mindent elfelejtettünk, vagy mennyi mindenre nem figyelünk manapság! Nem mindennapi útmutató ez, amely megmutatja, hogy hogyan is élhetünk boldog életet, miközben a maximumot nyújtjuk a munkahelyünkön is. Nyugi, szó sincs sallangokról… a tanulságos sztorik mellett a köszönöm hatalmáról, a társalgás nemes művészetéről, projektvezetésről, de még az üzleti vendéglátásról és a borról is szó esik majd. Honti Orsolya

KAPCSOLAT:

btesz.hu magazin@btesz.hu

Értékes online tartalmaink Ha egy kis lelki feltöltődésre vágyik: btesz.hu/elo-uzenet

Olvassa el korábbi lapszámainkat is: BTESZ.HU/MAGAZIN

Impresszum: Honti Orsolya - főszerkesztő Benedek Dávid - marketingvezető Huszár Eszter - újságíró Hegyesi Zita - PR és kommunikációs menedzser Szöőr Beáta - újságíró Seres László - munkatárs, történelemtanár Németh Viktória - grafikus Széchenyi Nyomtatvány Üzletház - nyomda Baptista Tevékeny Szeretet Misszió - felelős kiadó

Tettel, szereTETTEL