Fábián Évi interjú – A nők helyzete Magyarországon, egy fotográfus szemével

A NŐK HELYZETE MAGYARORSZÁGON, egy fotográfus SZEMÉVEL

interjú Fábián Évivel

Fábián Évi 15 éves korában kezdett fényképezni. 2003-ban került az Origóhoz mint fotóriporter, és azzal a lendülettel a Mindentudás Egyetemének fotósa is lett. Ekkor találkozott Heller Ágnessel, és ez a találkozás meghatározó szerepet játszott a pályafutása során. „A híres filozófus vajon milyen ember, és hogy jutott el oda, ahova elért? Kik lehettek az ő példaképei, kit követett és mennyire volt meghatározó az életében az, hogy nőnek született…?” – ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatták, miközben Heller Ágnest lefényképezte. Fábián Évi a Nők Magyarországon 1 és 2 című könyveiben, kötetenként 88, azaz összesen 176 tehetséges és sikeres nőt mutat be fényképein keresztül, amelyekhez szerzőtársai rövid leírásokat készítettek. A könyveiről, kedvenc fotóiról és a készülő harmadik kötetről mesélt. „2004 őszén nyílt az első Nők Magyarországon című kiállításom. Akkoriban közel két tucat kép volt látható a Magyarországi Németek Háza kiállítótermében. A kiállításnak nagyon jó visszhangja volt, ami számomra azt bizonyította, hogy sokakat érdekelhet egy ilyen válogatás, akár könyv formájában is. Eddig két kötet jelent meg. A fotóalanyok kiválasztása során egyetlen szempontom volt mindig: mindenki a maga területén kimagasló teljesítményt nyújtson, akár sportoló, zenész, író, színész, aktivista, képzőművész vagy éppen tudós. Azt gondolom, hogy sikeres férfiakról számos könyv létezik. A nőkről szóló portréalbumok gyakran csak a nők szépségéről vagy sikeres férjükről árulkodnak. Olyan könyv viszont még nem volt elérhető, ami kifejezetten a sikeres, értékteremtő nőkről szólt volna. Célommá vált, hogy legyen ilyen. A fotózás során engem az adott személy civil, emberi oldala érdekel. A fotózás folyamata nincs előre megtervezve, mindenki maga választja a helyszínt, a ruháját, nem jön velem se sminkes, se stylist. Fontos, hogy az alany otthonosan érezze magát a fotózás alatt. Volt olyan színésznő, akit ez a civil helyzet feszélyezett, de sikerült oldani a feszültséget, és végül létrejött a fotó. Azt gondolom, hogy sok még a teendőnk annak érdekében, hogy a nők egyenrangúak legyenek. Egy berlini kiállításom során valaki azt írta a vendégkönyvembe, hogy egy országot az alapján lehet meghatározni, hogy a társadalomban milyen szerep jut a nőknek. A képek alapján talán úgy tűnhetett, hogy Magyarországon már létrejött az egyenjogúság a nemek között.

Fotó: Horváth Zsuzsanna

Heller Ágnes filozófus Heller Ágnes fotója azért az egyik kedvencem, mert vele indult ez a projekt, ő a kezdet megtestesítője.

Szerintem ez még nincs így, és pontosan ezért van egy ilyen könyvnek létjogosultsága. Fel kell hívni a társadalom figyelmét a tényre, hogy a nők munkája fontos és elismerendő. A következő generációt meg kell tanítanunk arra, hogy a karrier és a tudás nem lehet nemi kérdés. A második könyvemet kislányomnak ajánlottam. Abban reménykedem, hogy 10-20 év múlva számára érthetetlen lesz az indok, ami azt inspirálta, és csak nosztalgiázva gyönyörködünk a képekben az unokákkal. Sajnos most nem ebbe az irányba haladunk. Sejtettem, hogy az első két kötetet egy harmadik fogja követni, de csak 2020 őszén álltam neki, amikor felkérést kaptam a Műcsarnoktól, hogy részt vegyek a Kik vagyunk – fotográfiák képzőművészekről című kiállításon. A felkérés magában foglalta, hogy új fotókat is kiállítok a már meglévők mellett. Ezek elkészítését nagyon élveztem. Így látható többek között Rabóczky Judit szobrász, Verebics Ágnes festőművész, Fajgerné Dudás Andrea képzőművész portréja is a tárlaton – melyek a harmadik könyv alapkövei is egyben. Tervem szerint ezúttal a szövegeket is én írom majd, mert a fényképeken túl is van mondanivalóm. Az első könyv három év alatt készült el – munka mellett. A második képanyagát fél év alatt fotóztam, de csak két év után került kiállításra Magyarország berlini nagykövetségén. Egy német hölgy, aki látta a kiállítást és aki nem engedte, hogy nyilvánosságra hozzam a nevét – igazi mecénásként támogatta a könyv megjelenését. Most a harmadik könyvön dolgozom, amit a pandémia ugyan nehezít, de nem akadályozhat meg. Bízom benne, hogy idén sikerül elkészítenem a fotókat és megtalálnom a megjelenés támogatóit is – legyen az mecénás, szponzor vagy bármilyen pártfogó.”

Maurer Dóra képzőművész Maurer Dóra képzőművésznek köszönhetem, hogy nekiálltam a második könyvnek. A róla készült fotó a Tate Modernig jutott és vitte magával a magyarországi nők hírét.

Pogány Judit színművész Pogány Judit színművésszel több ízben telefonáltunk pár órát, mire eljutottunk a személyes találkozóig. Az nem volt egyszerű, mert rosszkor borult ki a kávé és ráadásul nem a csészébe, közeledett az esti előadás… összesen négyet exponáltam. Hálás volt, hogy nem kínoztam sokáig.

Vojnich Erzsébet festőművész Amellett, hogy Erzsébetet – mint magánembert – is szeretem és tisztelem, ez a kép az egyik kedvencem. Pont azért, mert a háttérben nem valamelyik alkotása látható, hanem munkájának mellékterméke – a képszélek megfestésének nyoma a műterem falán. Néha többet tudhatunk meg így valakiről, mint egy konkrét műve alapján.