KÁTÉ 2018. december

4 6 7 8 10 11 12 13 14

Zár mint gépezet Hasznos appok Egy október délután A darts sikere Letesszük a lantot OTDK 2019 Moral Machine Egetverő tervek Kezdőfizetés

Tartalom

18 20 kedvenc mindf*ck filmem 20 5 érdekes infó a Starbucksról 22 Újradefiniált mértékegységek 23 Erwin Wurm a Ludwigban 24 Egy csempész naplójából 26 Képzeld el 28 Advent 29 Sudoku 30 Hírek az egyetem körül

Impresszum Felelős kiadó:

Tóth Amanda

Tördelők:

Felelős szerkesztő:

Oroszki Norbert Főszerkesztő:

Vajda Márk Főszerkesztő-helyettes:

Mézes Márton Tördelőszerkesztő:

Herczeg Krisztina

Bánhidi Patrik Biróczky Máté Egész Dénes Faragó Daniella Kiss Vivien Kocsor Máté Mokos Csilla Németh Mónika Eszter Pickó Anna

Cikkírók:

Ábrahám Flóra Bartalos Róbert Bolyki Zsolt Burján Vivien Faragó Daniella Galovics Bálint Horváth Bence Kocsor Máté Korom-Vellás Bálint Orbán Péter Szűcs Márton Weimert Dániel

Tartalmi vezető:

Mézes Márton Vezető grafikus:

Pethő Luca

Grafikusok: Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Adorján Csenge Bartalos Balázs Tibor Egész Dénes Huszka Attila

Olvasószerkesztők:

Bajnóczi Anna Galovics Bálint Hepp Ádám Horváth László Korom-Vellás Bálint Mokos Csilla Orbán Péter Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával.

Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram.com/kateepress Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk.

Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!

Hivatalos megjelenés: December 10.

Zár mint gépezet Amióta megjelent a magántulajdon, kialakult az igény annak védelmére. És hogyan is lehetne ezt hatékonyabban megoldani, mint gépészeti szerkezetekkel? Őseink is felismerték ezt, így kezdődött a zárak és lakatok története. Írásomban ezek működését, valamint a lockpicking nevű „sportot” szeretném bemutatni.

Marci

Az ókor és középkor zárai

A koncepció igen egyszerű: hozzunk létre olyan eszközt, amelyet csak a hozzá tartozó azonosító token – legtöbb esetben kulcs – birtokosa tud üzemszerűen kinyitni, más nem, vagy csak a szétroncsolása árán. Ez a legegyszerűbben úgy érhető el, hogy a zárnyelv vagy a lakat kengyele alakzárással gátolt a mozgásában, az ezt megvalósító elemek a kulcs behelyezésével a megfelelő helyzetbe elmozdulnak, és ily módon a záró rész nyitható. Az első ismert zárat az ókori Asszíriában készítették, Ninive város romjai között találtak rá. A többi civilizáció is alkalmazott már ilyen biztonsági eszközöket, azokról már a Biblia Ótestamentumában is említés történik. Hellászban ilyen téren gyerekcipőben járt a technika, viszont az egyiptomi zár egyszerűnek és leleményesnek volt mondható.

Alapelvét mindmáig alkalmazzák. A fából készült eszköz testébe és a zárnyelvbe furatokat készítettek, melyekben apró csapokat helyeztek el. Ezek a nyírásra igénybe vett csapok egészen addig akadályozták a zárnyelv mozgását, míg azokat a nyelv hornyába helyezett, fésű- vagy fogkefeszerű kulcs tüskéi segítségével a nyírási sík fölé nem mozgattak. A rómaiak ezt fejlesztették tovább, azonban már szilárdabb bronzot vagy vasat használtak alapanyagként, így a szerkezet mérete is jelentősen csökkent. A kulcsok dimenzióját jól jellemzi, hogy azokat tulajdonosa egyfajta gyűrűként legtöbbször ujján hordta. Ezzel jelezte, hogy olyan jómódú ember, akinek elzárni való értékei vannak – tehát a kulcs egyfajta státusszimbólummá vált.

Ezek már többnyire a forgó zárak legelső formájához készültek. A nyelvet a kulcs tollrészének rotációja mozdította el. Hogy erre csak a megfelelő kulcs legyen képes, a toll útjába különböző formájú akadályokat helyeztek el, melyek negatívját a kulcsba munkálták. Természetesen ez az elv magában hordozza a konstrukció nagy gyengeségét: elég az akadályokon egyetlen megfelelő helyen átférni a zár nyitásához. Így mai szemmel nem igényel különösebb ügyességet az illetéktelen nyitás, az akadályokon egy megfelelő alakúra hajlított drótdarabbal vagy alkalmas „egyfogú” álkulccsal átférkőzve gyorsan szabaddá válik az út. Alapjaiban eltérő megoldás ezután igen sokáig nem született. A közép- és kora újkor során ugyanilyen zárakat alkalmaztak némi finomítással. Ezek nem a szerkezetet érintették, inkább a figyelem elterelését szolgálták, így például feltűnő fals kulcsnyílásokat alakítottak ki, miközben az igazit takaróelemmel álcázták. Azt hihetnénk, hogy az

ilyen primitív szerkezetek napjainkra a gyűjtők polcaira szorultak vissza, de tévedés: egyszerűsége és megbízhatósága miatt még mindig előszeretettel alkalmazzák poros, szennyezett környezetben, alacsony biztonsági szintet megkövetelő feladatokra.

Az egyiptomi zár szerkezete

Ipar forradalma – zárak forradalma Az áttörésre az ókori Róma hanyatlása után durván egy évezredet kellett várni. A lassanként kibontakozó ipari forradalom során a megmunkálási precizitás ugrásszerűen javult. Az egyre fokozódó piaci igény a biztonságosabb megoldásokra komoly anyagi ösztönzést kezdett jelenteni. Ebben a környezetben szabadalmaztatta újszerű zárszerkezetét Robert Barron az 1778-as esztendőben.

Elgondolása szakított az eddigi hagyományokkal: nem a kulcs elfordítását gátolta akadályokkal, hanem a zárnyelv elmozdítását. A zárban eredetileg kettő, lemezből kivágott kallantyút helyezett el, melyek egy csuklópont körül el tudtak fordulni. A középső részükön lévő kivágás és fogak csak akkor kerültek egy vonalba és engedték a nyelvet visszahúzódni, ha a kallantyúk alsó élét a kulcs tollának kis lépcsői elfordulás közben éppen a megfelelő magasságba emelték. Érezhető, miért jelentett felpiszkálása nagyobb nehézséget: egyszerre két mozgó alkatrész megfelelő köztes helyzetét kellett eltalálni, nem volt elég azokat végállásba pöckölni.

A brit kormányzat igen komolyan hozzájárult a fejlesztésekhez. A portsmouth-i dokkok 1818-as kirablása után komoly pénzjutalmat tűztek ki annak, aki olyan

zárat készít, mely csak a saját kulcsával nyitható. Erre a felhívásra reagált Jeremiah Chubb, aki Barron zárát fejlesztette tovább. Egy rugós mechanizmust épített be, mely a felpiszkálást megkísérlő által túlemelt kallantyúkat elkapta, és azokat csak egy speciális kulccsal lehetett visszaállítani, így a behatolási kísérlet kudarcba fulladt, ráadásul egyértelmű nyom maradt utána. Emellett egészen hatig növelte a kallantyúk számát, illetve a kulcsnyílásba forgó lemezdarabot helyezett el, mely a zárszerkezet elfordítása közben blokkolta a rálátást, tovább nehezítve a nem kulccsal való nyitást. A beltéri ajtókon és bútorokon mind a mai napig a Barron neve által fémjelzett zártípust alkalmazzák a leggyakrabban.

A század elején ezzel párhuzamosan Joseph Bramah is kidolgozta saját elképzelését, mely minden addigitól különbözött. Hengeres zárába egy csőszerű kulcs illett, melynek végén lévő csúcsok és bemarások a zárhenger homlokfelületébe fúrt csapokat toltak helyre, melyek alaphelyzetben akadályozták az elfordulást a nyírási síkban.

Ezt a zárat Baker Street-i üzletének kirakatában tette közzé, és felnyitójának 200 font pénzjutalmat ajánlott. Végül a Kristálypalotában rendezett Nagy Kiállítás évében, 50 esztendő után tudta kinyitni az Amerikából érkezett A. C. Hobbs, azonban a mutatvány neki is 16 napjába telt.

Hobbs egyébként annak az irányzatnak a fő szószólója lett, mely szerint a biztonsági berendezések hibáit feltárni és nyilvánosságra hozni nem bűn, hanem egyenesen üdvözlendő. Ugyanis ez tiszta képet ad a felhasználóknak annak korlátairól, másrészről a gyártókat is a gyengeségek kijavítására ösztönzi.

illeszkednek a csapok vagy golyók. Az így megvalósított szigorúbb tűrések és a csapok nagyobb lehetséges száma miatt ez a típus nagyobb biztonságot nyújt.

A fő előrelepési irány manapság inkább a mechanikus konstrukciók elektromossal való kiegészítése és kiváltása felé mutat. Itt (a mechanika mellett) a zárnyelvet már elektromágnes vagy szervoszerű aktuátor mozgatja, így széles lehetőségek nyílnak meg az elektromos, vagy akár digitális azonosításra. Gondoljuk például a jól bevált RFID chipre, az autóknál elterjedt rádióhullámú azonosításra, vagy a társasházak kapujának számkódjaira. Ily módon könnyűvé válik a különböző felhasználóknak más-más zárak sokaságához hozzáférést biztosítani vagy megtagadni egyetlen azonosítóval – lásd a céges beléptetőrendszereket.

Felmerül a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán ennyi időt és pénzt fordítani a zárak fejlesztésére. Valószínűleg nem, ugyanis fokozottan érvényesül a leggyengébb láncszem elve. Amennyiben a zár túl nehezen nyitható, az illetéktelen behatoló egyszerűen más módon jut be, például a zár helyett az ajtó vagy lánc rongálásával. Ily módon a zárak kemény és kopásálló szerkezeti anyagokból készítésének is csak egy bizonyos szintig van értelme. Így már érthető, miért használnak még mindig gyakran az edzett acél mellett sokkal kisebb szilárdságú réz- vagy cinkötvözeteket is. A biztonsági berendezések célja elvégre csak egy ideális világban lehet az illetéktelen bejutás tökéletes megakadályozása, a reális elvárás annak túlzottan eszközés időigényessé tétele, hogy az ily módon az imposztor jó eséllyel számíthasson a lelepleződésre.

Az Egyesült Állámokban élő Linus Yale vezetékneve ismerősen csenghet. Nem véletlenül, hiszen éppen a magyar forradalom évében, 1848-ban szabadalmaztatta zárát, mely napjainkban a legelterjedtebb. Egy kompakt hengerzárról van szó, amely alapötletét tekintve az egyiptomi konstrukcióhoz nyúlik vissza. A zárbetétbe és testbe furatokat készített, melyekbe rugós aktív csapok és azok kvázi meghosszabbításaként ellencsapok illeszkednek. Az egyszerű, lapos kulcs tollának élébe készített bemetszések a csapokat éppen olyan magasságba emelik, hogy az aktív és passzív csapok határa a forgó zárbetét és a test közti nyírási síkba essék, ezáltal a betét elfordulása szabaddá válik, így a zárnyelv visszahúzható lesz. Túl magas vagy alacsony pozíció esetén az aktív- illetve passzív csap akadályozza a forgást. Nagy előnye, hogy a kulcs keresztmetszetének alakja és a csapok hossza is változtatható, a szokásos 5-6 csappár esetén több ezer variációban készülhet.

Onnan is jól ismert lehet ez a zártípus, hogy a kollégiumi szobák ajtóiba is ilyeneket építettek be.

A zárak fejlődésével kialakult egy igen érdekes, mármár technikai sportnak mondható hobby, melyet angolul lockpickingnek neveznek – magyarul talán zárpiszkálásnak lehet a legjobban fordítani. Ennek művelői a zárakra egyfajta mechanikai puzzle-ként tekintenek, céljuk nem betörés, sokkal inkább egyfajta rejtvényfejtés. A cél igen egyszerű: az eszköz roncsolás nélküli kinyitása annak tökéletlenségeinek kihasználásával. Igen sokféle szerszám létezik erre a különböző működésű lakatokhoz, melyek használatával a kulcs által kiváltott elmozdulások imitálhatóak. Ennek elképzelésére jó támpontot jelentenek a kémfilmek 10 másodperig szöszmötölős, zárban kis eszközökkel nyúlkálós jelenetei. A valóság azonban közel sem ilyen egyszerű. Ezek a módszerek mind a zár mechanikai tökéletlenségeit, pontatlan megmunkálásait használják ki, így például egy hétköznapi Yale-lakat csapjai megfelelő feszítés mellet egyesével helyre csúsztathatóak egy megfelelő eszközzel – hiszen a pontatlanság miatt mindig egyszerre csak egy van igénybevételnek kitéve. Igen könnyű így papíron, a megvalósítás azonban lényeges ügyességet és tapasztalatot igényel, no meg jó néhány perc próbálkozást még egy tapasztalt szakembernek is. S hogy mi ebből a tanulság? Műszaki dolgok iránt érdeklődőknek igen érdekes elfoglaltság lehet hosszú téli estéken, de ily módon végképp nem érdemes a fejünket törvénysértésre adni.

Yale – a velünk élő siker

Fejlődési irányok

A tisztán mechanikus zárak közül még az egyre jobban elterjedű fúrtpontos típust érdemes megemlíteni.

Hasonló a Yale-hez, a fő eltérés, hogy a kulcs tollának lapjába fúrtak különböző, nagy pontosságú furatokat, ezekbe forrás: art-of-lockpicking.com

Lockpicking – betörésből hobby

Hasznos appok Az előző két számban bemutattam jó pár olyan alkalmazást, ami csupán a tárhelyet foglalja, de nem túl hasznos. Van viszont rengeteg olyan applikáció, amely tényleg segíti a mindennapokat. Most ezekből szemezgettem párat.

Flo

Kékfény szűrő

Sok telefonon már alap funkció, de még nem terjedt el minden gyártónál. Az alkalmazás sajátossága azonban a telefon alapbeállításához képest, hogy akár programozható, így este 10-kor bekapcsol, ha ezt előre beállítjuk, és reggelre már ki is kapcsol.

Takarító

Időjárás

Egy ilyen alkalmazás már nem csak a gyorsítótárat üríti ki, de sok más feladattal is ellátták. Némelyik a töltés során vigyáz a telefon akkumulátorára, sőt még hűtő funkció is van rajta, amivel a CPU hőmérsékletét tudjuk 5°-kal csökkenteni.

Mostanában sokszor bolondot űz velünk a meteorlógia, ennek kiküszöbölésére jó egy ilyen alkalmazás. Hasznos, hogy a widgetek segítségével gyorsan képet kaphatunk a jelenlegi hőmérsékletről, és néha még értesítőt is küld, ha hamarosan esni fog. Egyes appok még abban is segítenek, hogy mit érdemes felvennünk.

Scanner

Sok időt és idegeskedést spórolhatunk meg vele egyegy házi feltöltése előtt. Előnye, hogy gyors, és jó minőségben, akár meglévő fotót is tud szkennelni. Hátránya pedig, hogy a színeket nem mindig tudja jól kezelni.

Nagyon könnyen pdf-be fűzhetjük őket.

QR kód olvasó

Akár egy buszmegállóban, akár külföldön, de még egy káté olvasásakor is szükség lehet rá. Legtöbbször a QR kód mellett honlap is fel van tüntetve, mégis sokkal egyszerűbb, gyorsabb, és persze elegánsabb csak előkapni a telefont, és már pár másodperc múlva böngészni az oldalon.

Ébresztő

A félév elején még a zörgésre is könnyen kipattan a szemünk, de ahogy telnek a hetek, úgy kényszerülünk rá egyre hangosabb és kíméletlenebb módszerekre. Sok applikáció matek feladvánnyal keseríti meg a reggelünk, de találkozhatunk rázóssal, vagy memória feladványossal is. Ami számomra újdonságot mutatott: egy általad lefotózott képet kell újraalkotnod. Ez lehet a kávés csészéd, vagy a vécé ajtaja belülről. De ha nem egyezik eléggé a rekreált kép, akkor újra rezegni és csörögni kezd.

Egy október délután

– látogatás az Automotive kiállításon

Ki gondolta volna, hogy ki se kell mozdulni a városból, ha egy igazán kalandos délutánra vágyik az ember. Egy szürke októberi napon elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a 6. AUTOMOTIVE HUNGARY nemzetközi járműipari beszállítói szakkiállítást az egyik barátommal.

Kox

Nem is sejtettük, milyen fordulatokat tartogat az odaút. Mivel a Hungexpon kapott helyet a kiállítás, így a Keleti pályaudvarnál találkoztunk, innen terveztünk vonattal eljutni a célba. Fel is szálltunk egy Sülysápra közlekedő személyvonatra annak rendje és módja szerint.

15 perccel a menetrend szerinti indulás után már kezdtem gyanakodni, hogy valami nincs rendben. Utastársam azonban legyintett, hogy „Á, csak a MÁV”. Majd további 5 perc várakozás után egy kalauz végigszaladt a vonaton és közölte az utasokkal, hogy a vonatot lemondták. Ki mondta le? Miért?

A kezdeti izgalmakon túllépve sikerült eljutni a kiállításra. A három napos rendezvényen 255 kiállító vett részt.

Ez a szám 4 magyarországi autógyárat (Audi, Mercedes, Opel, Suzuki) és az autóipari ághoz kapcsolódó szolgáltatókat foglalta magába. A standoknál megtekinthették az érdeklődők a legújabb fejlesztéseket a gyártástechnika, robotika, méréstechnika, járműdiagnosztika stb. terén. A kiállítók rendkívül segítőkészek voltak. Egy-két érdeklődő kérdés után kipróbálhattam egy virtuális gyárlátogatást, egy többfunkciós mérőműszert, vagy megvizsgálhattam közelebbről egy 1900-as évek közepén készült karburátort. A hosszú séta közben éhes látogatókra is gondoltak, egyes standoknál pattogatott kukoricával ajándékoztak meg minket.

A szakmai találkozókon, képzéseken, versenyeken pedig lehetőség nyílt mélyebb ismeretekkel gazdagodni egy-egy témában, különös tekintettel a mesterséges intelligenciára, 3D nyomtatásra, elektromos hajtásra

és az Ipar 4.0-ra. Egyetemistáknak a legérdekesebb a mérnökhallgatók számára meghirdetett TechTogether verseny volt, ahol a BME Formula Racing Team csapata diadalmaskodott a végén. A versenyen 8 egyetem 15 csapata vett részt.

A rengeteg információt, amivel gazdagodtunk valahol fel kellett dolgozni, így arra jutottunk, hogy a közeli vasútállomáson betérünk a restibe. Óvakodva nyitottuk az ajtót, de amikor beértük kellemes meglepetés fogadott. Egyrészt rendkívül kulturált, tiszta helyről volt szó, másrészt az italkínálat is felülmúlta várakozásainkat, még csapolt belga meggysört is lehetett kapni. Persze azért az akciókból lehetett sejteni, hogy a méltán népszerű kevert fogy a legnagyobb mértékben. Összességében jól éreztük magunkat rövid kalandunk során. Mivel évek óta látogatom a nagyszabású Automobil Tuning Show-t, ezért elsőre kicsit csalódás volt a jóval kisebb méret. Azonban amint elmerültem a kiállítás folyamában, szembesültem vele, hogy rengeteg tartalommal töltötték meg a pavilont. Aki nem figyelt és ráérősen sétált a sorok között, könnyen azt tapasztalhatta, hogy ráesteledik.

A darts sikere

A kocsmai játékból elismert versenysporttá válás útja

December közepén kezdődik a 2019-es PDC-dartsvilágbajnokság, ahol rekordszámú résztvevő küzd majd meg a végső dicsőségért. A dátum ne tévesszen meg senkit: a szervezők rendszerint Újév napjára teszik a döntőt, így az év első világbajnokát ebben a sportban avatják. Ez is egyike azon számtalan marketingfogásoknak, amelyek komoly hírnévhez juttatták a korábban csak kevés országban ismert játékot.

Wili

A legenda szerint párszáz éve néhány angol íjász télen inkább a kocsmában szerette volna gyakorolni hobbiját a hideg erdők helyett, így lefaragták nyilaikat, és azokkal kezdtek el célbadobni. Az első feljegyzések a XVI. századból maradtak ránk a játék létezéséről, de az 1800-as évekig egyszerű vetélkedés szintjén ragadt a sport. Az évszázad végére azonban letisztultak, egységessé váltak a szabályok, a tábla is elnyerte mai formáját. Ekkor még sokan szerencsejátéknak tartották a dartsot, ám egy bíróság elé állított kocsmatulajdonos bebizonyította, hogy szó sincs erről. A férfi mindhárom nyilát a 20-as szektorba dobta, és kérte a jelenlévőket, hogy csinálják utána: ez természetesen nem jött össze, innentől kezdve ügyességi játékként kezelte a nemzetközi jogalkotás is.

A 70-es évek eleje hozta meg az igazi áttörést a sport történelmében, amikor megalakult a BDO (British Darts Organization) első jelentős nemzeti szövetségként, valamint a televíziós közvetítések is ekkor terjedtek el. Nem sokkal ezután a World Darts Federation kialakította az egységes versenyszabályzatot, így 1978-ban már megrendezhették a legelső világbajnokságot. Később a dartsot magasabb szintre juttatni kívánó játékosok hozták létre a PDC (Professional Darts Corporation) nevű szervezetet, hogy immáron karrierjüket a sportnak szentelve színvonalasabb és szórakoztatóbb játékot mutassanak a közönségnek. Az alapítók között ott volt a legendás, később 16-szoros világbajnokká váló Phil Taylor, valamint rajta kívül számos klasszis játékos.

Hamarosan megrendezésre került az első PDC-vb is 1994-ben, amely rögtön beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az esemény egyre több rajongót vonzott, sokkal jobb lett a játékosok teljesítménye, a televíziós társaságok is elkezdték világszerte közvetíteni a nagyobb PDC-tornákat. Ezzel párhuzamosan Magyarországon is sokkal ismertebbé vált a darts, egyre több helyen alakultak klubok, jelentősen nőtt az igazolt sportolók száma.

A Sport TV is egyre többször közvetít versenyt, régen csak a vb-t lehetett magyar nyelven látni (a többihez muszáj volt egy holland vagy angol streamet keresni), most viszont már a legjelentősebb tornák mind műsoron vannak.

A dartstábla adottságaiból fakadva rengeteg különböző játékmód létezik, ám néhány kivételtől eltekintve mindenhol az 501 pontról induló dupla kiszállós formában zajlik a küzdelem. Utóbbi feltétel azért fontos, mert egy gyakorlottabb játékos a szimpla szektorokat nagyon könnyen eltalálja, ellenben a jóval keskenyebb dupla még a világ legjobbjainak is csak 40-50%-os hatékonysággal jön össze. Szigorúan kikötötték azt is, hogy a tábla középpontja 173 cm (5 láb és 8 hüvelyk) magasan lehet, a dobótávolság pedig 237 cm (7 láb és 9,25 hüvelyk) a tábla síkjától mérve. Általában 19-25 grammos nyilakkal játszanak, de már 1-2 gramm eltérés is sokat számít a profiknál, legtöbbször a gyártók személyre szabott termékeket kínálnak a legjobbaknak. Nincs egységes szabály arra, hogy hány leg vagy szett kell a győzelemhez, minden versenyen más: kisebb összecsapásoknál akár 4-5 leg is elég, de a vb-döntő 7 nyert szettig megy, ami akár másfél óra tiszta játékidő lehet. Könnyen kiszámolható, hogy 501 pontról legalább 9 nyíl eldobása után lehet kiszállni, ám ez rendkívül nagy bravúr a sportágban.

Ebben az esetben az összes dobásnak nagyértékű dupla vagy tripla mezőben kell landolnia, miközben egy-egy mező alig pár cm2 nagyságú. Aki végrehajtja, rendszerint külön pénzjutalomban részesül azonfelül, hogy hatalmas dicsőség a közönség előtt e szép menetet bemutatni.

Az 501-en kívül általában még tetszőleges ’01 értékről szokták megkezdeni a pontok lefaragását, emellett még a Cricket és a Round the Clock nevű játék elterjedt, ezeket főleg gyakorlásnál játsszák. Létezik a darts elektronikus verziója is, ahol a gép helyettünk számolja a pontokat, többnyire ilyesmikkel találkozni a kocsmákban is. Itt fém helyett műanyag hegye van a nyílnak, ezért is hívják soft dartsnak ezt a műfajt.

A televíziós közvetítések hatására rendkívül sokan kezdenek el játszani, mivel viszonylag kevés pénzből ki lehet alakítani játékra alkalmas helyet a lakásban. Egy profi tábla kicsit több, mint 10000 Ft-ba kerül és helyes használattal hosszú évekig karbantartható. Ha jóféle nyilakat szeretnénk, nem kell mélyen a zsebünkbe nyúlni, 5-6000 Ft-ból minőségi szettet kaphatunk. Az egyéb kiegészítők (toll, szár, protektor) is olcsók, ha megfelelően bánunk velük, ritkán szükséges újat venni. A másik forrás: wikipedia.org, moonspinners.rhardt.com

rendkívül nagy előnye a dartsnak, hogy szinte mindenki játszhatja. Kortól, nemtől, testalkattól függetlenül bárkiről kiderülhet, hogy van tehetsége és érzéke hozzá, onnantól már csak kitartás kérdése a siker. Érdekes példa erre a tavalyi PDC-világbajnokság mezőnye is, ahol az akkor 63 éves Paul Lim szerepelt, ráadásul az első körben le is győzte nála magasabban rangsorolt ellenfelét.

A játék fejleszti a gyors fejszámolást, valamint segíti a koncentrációs képességeket is. Nem véletlen, hogy Hollandiában a darts választható tananyag, állításuk szerint a gyerekek matematikai felméréseken elért eredményeit is jelentősen javítja. Ebből következik, hogy az ország rengeteg klasszis játékost adott a sportnak: a jelenlegi világranglista éllovas Michael van Gerwen is innen származik, de több tucat versenyző mutatkozott már be a vb-n holland színekben. Hazánk legkomolyabb eredménye Bezzeg Nándor nevéhez fűződik, aki 2009-ben bejutott a vb főtáblájára eddig egyedüli magyarként. Itthon a játékosok a pénz és a nemzetközi versenyrutin hiánya miatt nem tudnak a világ élmezőny közelébe kerülni, az összes sportolónak van polgári foglalkozása is.

A darts-szal bizonyos mértékben mindenki érintkezett már valaha: akár rajzfilmekből, ahol mindig a táblára kitűzött „ellenség” képére céloz a mesehős, vagy mikor a szereplő a kocsmában vakon a tábla közepébe dobja a nyilat mindenki nagy megdöbbenésére. Ebből adódóan rengeteg tévhit, mítosz él a játékkal kapcsolatban, melyeket (a sportban jártasként) könnyű eloszlatni. A legtöbben úgy gondolják, hogy a Bull’s Eye, a középső kis körfelület éri a legtöbb pontot. Valóban ezt a legnehezebb eltalálni, de csak 50 pontot ér: még egy tripla 17-tel is jobban járunk, nemhogy egy T20szal. Annyi különlegessége azért van a mezőnek, hogy dupla szektorként kezelik, így kiszállóként alkalmazható szükség esetén. Sokan szeretnék tudni azt is, milyen szisztéma szerint vannak elrendezve a táblán 1-20-ig a számok. A válasz roppant egyszerű: semmilyen. Csak annyi volt a törekvés, hogy egy-egy nagyobb érték mellé sokkal kisebb kerüljön, így pontosabb játékra kényszerül a játékos. A „csalók” nagy bánatára az se feltétlen jelent előnyt, ha kicsit közelebbről dobunk, mint a kijelölt távolság. A nyilak röppályája miatt a bizonytalanság (szórás) hasonló, nem fogunk jobban járni egy kis előrelopakodással. A tábla magassága és a dobótáv hossza nemcsak cm-ben, de a játék kitalálóinak számító britek mértékegységeivel kifejezve sem kerek számok.

Míg például a labdarúgásban a szabály kimondja, hogy a kapu magassága 8 láb, hossza 8 yard, addig itt az egyik pubban kimért tapasztalati értékekből indultak ki. Sajnos a dartsról a legtöbb embernek még mindig az iszákosok kocsmasportja jut eszébe, ezért úgy feltételezik, hogy verseny közben némi „célzóvíz” is elfogy a siker érdekében. Ez azonban nem így van, már régóta vannak doppingellenőrzések a profiknál, sőt, a magyar bajnokságban is tilos alkoholt fogyasztani a résztvevőknek.

Letesszük a lantot Kedves Olvasó! Szerkesztőségünk kilenc tagja a félév végével „nyugdíjba vonul” – vagy a saját szóhasználatunkkal élve „öregszik”, már nem lesz aktív formálója, részese a Káté mindennapjainak. Ezen alkalomból néhány sorral szeretnénk Tőletek búcsúzni, itt hagyni magunkból valamit ennek a lassan 50 éves újságnak a lapjain.

Zsolti

Az élet minden területére igaz, hogy csak a változás állandó. Ez hatványozottan vonatkozik az egyetemi körökre, hiszen mindannyian csak egy hosszabb-rövidebb időt töltünk az egyetem, az öntevékeny körök és szakkollégiumok falai között. A fluktuáció szerves része egy-egy ilyen közösségnek, azonban a Káté szerkesztősége most egy komolyabb mérföldkőhöz ért. Nemcsak az öregedők nagy száma miatt történelmi egy kissé ez a pillanat, hanem a búcsúzó tagoknak az újság életében betöltött szerepe miatt is. Van közöttünk volt főszerkesztő, aki éveken keresztül vezette a Káté hajóját, tördelőszerkesztő, grafikus és tartalmi vezető, külföldi tudósító. Szorgalmas újságírók, grafikusok, tördelők, jó közösségi emberek.

Visszatekintve az utóbbi évekre – ez kinek három, kinek öt – bátran állíthatjuk, hogy sok mindent megéltünk.

Megéltük az Egyetemen bevezetésre kerülő kancellária rendszert, amely újabb kihívások elé állított minket. Emlékszünk azokra a szomorú hónapokra, amikor nem jelent meg nyomtatásban a szeretett újságunk mint közösségünk terméke, gyermeke. Ezután új utakat kerestünk, amelynek eredményeképpen az idei, 2018-as esztendőben már minden számunk nyomdába kerülhetett – hála támogatóinknak, hirdetőinknek. Ám nemcsak szervezeti változások voltak: akadt(ak) át nem engedett címlapunk, cikkeink, olyan téma, amelyről leállítottak minket. Ezek mindmind nagyon fájó nyomok egy utakat kereső fiatalnak, egyetemistának. Túltettük magunkat rajta, mert mindig van és lesz következő szám, amibe új címlapot, új témát kell találni. Fejlődtünk, hiszen mára a Kátét négy helyen is állványokról tudjátok havonta fogyasztani, amely e sorok írójának külön öröm és büszkeség.

Azt hiszem, hogy nagyon sokat profitáltunk abból, hogy csatlakoztunk a Kátéhoz. Egyrészt létrehoztunk egy terméket, alkottunk, megtapasztaltuk a csapatmunkát. Átéltük, mit jelent a határidő, a fő feladat (egyetem, tanulmányok, munka) melletti melléktevékenység (újság).

Belekóstolhattunk, milyen egy kisebb csoport vezetőjének lenni, a munkamorált fenntartani a nehézségek ellenére.

Számos barátság, szerelem köttetett ez idő alatt, amelyek közül a legerősebbek túlélik az egyetemi éveket. Persze rengeteg buli, közös vacsora, médiaesemény emléke köt minket össze, tartalmasan teltek ezek az évek.

Azonban nem szeretnénk magunkról egy szent képet festeni, nekünk is megvoltak a hibáink. Talán innovatívabbak lehettünk volna, újabb utakat is kereshettünk volna egy egyetemi médiaterméknek a XXI. században.

Úgy vélem, hogy jobban meg kellene találni a hallgatókkal, olvasókkal a közös hangot, hiszen nekik, Nektek írunk, dolgozunk. Bízom benne, hogy az utánunk következő generáció jobban meg fogja hallani az idő szavát, a videóriportokra, az internetes megjelenésekre nagyobb hangsúlyt fog fektetni. Talán túl sokáig vittük a hátunkon az újságot, talán túl atyáskodóak voltunk a fiatalabbak iránt, ám felesleges a múlton sokáig lamentálni. Most az öregedő társaimhoz szólok: könnyen rámondjuk egy-egy tárgyra, hogy „engedd el”. Nekünk is határozottan át kell adni a stafétát a fiatalabbaknak, akik jótanácsért mindig fordulhatnak hozzánk, azonban a megvalósítást már nekik kell elvégezni.

Kedves Olvasó! Az újság szerencsére jóval több, értékesebb, mint mi, ez a maroknyi most öregedő tag. A Káté élt, él és (hiszem, hogy) élni fog. Arra kérünk Titeket, hogy szeressétek azt, hiszen a miénk, hozzánk, gépészekhez tartozik. És akkor szeretitek a legjobban, ha elolvassátok azt. Egy-egy szám mögött sok munkaóra van, amelyet a mindenki számára sűrű élet, elfoglaltságok, magánélet mellett értetek (is) vállalunk. S végszóként az itt olvasható idézetek mellett egy hagyományos Kátés köszönés álljon: E!

Az elmúlt évek a Kátéban lehetőséget biztosítottak számomra, hogy kipróbálhassak új dolgokat és megtanuljak olyanokat, amikre nem gondoltam volna, hogy valaha lehetőségem lesz.

Kun Csaba A Káté egy olyan hely, ahol nem ciki, ha kirándulni vagy kiállításra akarok menni.

Kocsor Máté Egy félév elején tartott toborzógyűlésre érkeztem, amelyen terülj, terülj asztallal fogadtak, és az este végére nagyszerű buli kerekedett, ez tartott itt. Az újsághoz leginkább cikkíróként adtam hozzá, próbáltam érdekesebb témákat papírra vetni, így a „munkavégzés” során is érdeklődésemnek megfelelő irodalomba áshattam bele magam.

Horváth Bence Az összes Kármán Nap, kirándulás, Trófea, kocsmatúra, Slip, karácsonyi buli, az elmaradhatatlan másnapos takarítások, és nem utolsósorban a maratoni utómunkák egyetemi éveim legszebb emlékei lesznek.

Herczeg Krisztina Ha röviden kellene összefoglalni: a Káté olyan, mint egy család. Megszámlálhatatlan új ismerős, barátok, örök cimborák, és megannyi emlék.

Ha sok mindent meg is bántam ezen az egyetemen, a Káté azon kevesek között van, amit sohasem fogok.

Orbán Péter

OTDK 2019 A 2019-es OTDK két – a műszaki, valamint a kémiai és vegyipari – szekciójára a BME kapott felkérést. Ezek lebonyolítása mellett a nyitóünnepség is a BME-n lesz.

Márk

2017 novemberében a XXXIII. OTDK záróülésén adta át az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöke – Szendrő Péter – a megbízóleveleket Józsa János rektornak. A többi szekciónak más hazai felsőoktatási intézmények fognak helyet adni: Debrecen, Pécs, Eger, Győr, Gödöllő és Esztergom. A Tudományos Diákköri Konferenciamozgalom a magyar felsőoktatás legmeghatározóbb tehetséggondozási formája. Célja, hogy a kutató hallgatókat ösztönözze az önképzésre és a kutatásra, segítsen a pályakezdésben, továbbá szimpatikussá tegye a doktori képzést számukra. Segítségével a legtöbben átélhetik első tudományos sikerüket. A két BME által gondozott szekcióra összesen 1000 hallgatót várnak.

A rendezvény egyre nagyobb támogatottsággal üzemel; fővédnöke, az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden alkalommal nagyobb összeggel támogatja a szervezést, jelenleg a kezdeti összeg közel húszszorosával, 500 millió Ft-tal. Ezen kívül természetesen vannak külsős támogatók is – olyan hazai cégek, akik áldoznak a magyar tehetségek ösztönzésére. A szervezői munkálatok több mint egy éve zajlanak.

A bejutott versenyzők a hetekben kapják meg a hivatalos levelet, hogy munkáikat töltsék fel az OTDT rendszerébe. forrás: OTDK sajtótájékoztató, bme.hu

Moral Machine

– Kit üssön el az autó, ha a baleset már elkerülhetetlen?

Az életben számos alkalommal találkozhatunk különböző kérdőívekkel, amelyeknek különböző funkciói lehetnek. Igényfeltérképezés, elégedettség mérése, vagy akár egy sima szakdolgozat megírásához szükséges információk begyűjtése is lehet egy-egy ív célja, valószínűleg mindegyik típusból töltött ki társadalmunk nagy része. Azonban a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) egy teljesen másféle tesztet terjesztett el a nagyvilágban, melynek lényege, hogyan kellene a kitöltő szerint egy önvezető autónak elkerülhetetlen baleset esetén reagálnia.

Wili

A 21. századi technológiai fejlődés mostani szakaszában egyre jobban terjednek az autonóm járművek, melyek hamarosan akár a mindennapi forgalomban is tömegesen megjelenhetnek. Évről évre több pénz jut az önvezető autók, kamionok fejlesztésére, sok helyen kutatják a technológia homályos részleteit, javítják gyerekbetegségeit.

Szakértők szerint rengeteg előnye lenne, ha a legtöbb gépjármű ilyen elven működne: a közlekedés biztonságosabbá válna, valamint a fuvarozásban keletkezett munkaerőhiány is csillapodhatna. Amerikában az Uber el is indította önvezető autóit (igaz, csak tesztüzemben), de 2018 márciusában az egyik utas nélküli jármű halálra gázolt egy gyalogost. Az eset nagy visszhangot keltett, a cég rögtön fel is függesztette autonóm flottájának közlekedésben való részvételét. Azonban egyetlen baleset miatt nem dobják sutba a projektet, így valószínű a jövőben is találkozhatunk ilyen járművekkel az utakon. Ebből egyenesen következik az is, hogy valószínűleg be fognak következni helyzetek, ahol a szerencsétlenség elkerülhetetlenné válik. Ilyenkor a gépnek kell meghozni az adott forgalmi helyzetben azt a döntést, amelyen emberéletek múlhatnak.

Itt jön képbe az emberi tényező, amire kíváncsiak voltak a Moral Machine című kérdőív megalkotásánál.

A teszt nagyon hasonlít a villamosprobléma néven elhíresült morális dilemmára. A szituáció szerint megállíthatatlanul száguld egy villamos öt, sínen álló ember felé, akik meghalnak, ha eljut odáig a szerelvény. Mi a váltókar mellett állunk, és egy mellékvágányra terelhetjük a járművet, de azzal megöljük az azon álló embert a másik öt életét megmentve. Az MIT felmérése ennél sokkal bonyolultabb, több szempontot vesz figyelembe és 13 esetben kell a kitöltőnek döntenie a baleset kimeneteléről. Mérlegelni kell, hogy az önvezető autó az utasokat ölje meg, vagy a gyalogosokat, esetleg a különböző helyen áthaladó gyalogosok közül melyiket. A teszt különbséget tesz az emberek közt: számít a kor, a nem,

a társadalmi státusz (orvos, irodista, hajléktalan, betörő) és a fittség is. Ezenfelül egyéb tényezők is előjönnek a képeken, például, hogy ki közlekedett szabályosan, melyik esetben hányan halnak meg, de emberi és állati (kutya, macska) áldozat közt is szükséges mérlegelni.

Pont azért érdekelték a kutatókat az emberek prioritásai, mert a legtöbb szituációban képtelenség racionális, konzekvens döntést hozni. Példaként említeném azt az esetet, ahol vagy a piros lámpánál átkelő kislány, vagy a szabályosan átsétáló öregember közül kell az egyiket életben hagyni.

A kérdőívet végül 40 millióan töltötték ki világszerte, az eredményekből több statisztika is készült. Többnyire az jött ki, ami várható volt: a válaszadók többsége az emberéletet preferálta az állatokéval szemben, valamint inkább a fiatalokat és a nagyobb csoportokat óvta meg a gázolástól. Ugyanakkor érdekes tény az is, hogy a betörő feláldozhatóbb a kutyánál, de a kitöltők nem kímélték az alacsony társadalmi státuszúakat és a kövéreket sem. A világ országait három tömbbe sorolták a válaszok alapján, mivel a tesztben résztvevők preferenciái kultúránként is eltértek egymástól. Ha egyszer eljutunk odáig, hogy jogilag precízebben szabályozzák majd az autonóm járművek működését, akkor számításba kell venni az ilyen kutatások eredményét is, mint etikai alapot. Ugyanakkor mindez egy újabb problémát is szül, mert ha az önvezető autónkkal egy másik morállal rendelkező országba lépünk, ott az aszerinti normák alapján kell eljárnia a gépkocsit irányító mesterséges intelligenciának is.

Egetverő tervek Vannak hajmeresztő ötletek, amelyeknek nem szabad eljutniuk a terv szakaszba, sőt megvalósítani őket egetverő hiba lenne. Ezzel szemben van néhány kivétel, amelyek létrejötte pozitív irányba mozdít, örömöt okoz, anyagi haszonnal kecsegtet és jó hírnevet is szerez; de most nem ilyenekről lesz szó. A továbbiakban ismertetett tervek szerencsére megmaradtak elméleti síkon, ám így is megvan a szépségük.

A Hold bombázása A 60-as években kötött nemzetközi egyezmények pedig már Bence

A hidegháború a paranoia, a kémkedés, a nagyratörő tervek és a technológiai fejlődés korszakát rejtette magában.

Nem meglepő, hogy a legőrültebb tervek is ekkor pattantak ki a fejekből. Az Egyesült Államok egyik ötlete nagyszerűen illik ebbe a sorba: elhatározták, hogy nukleáris bombát dobnak a Holdra. A programot tudományos kutatásként tálalták a nagyközönségnek, de a valódi szándék a fegyvertesztelés, és nem mellékesen a Szovjetunió előtti hencegés volt.

Az A119 elnevezésre hallgató program komolyságáról egy nyilvánosságra hozott, 1959 júniusában készült jelentésben olvashatunk. A tervek között szerepelt a nukleáris eszközök és az űr közötti interakciót, valamint a robbanás holdfelszínre gyakorolt hatását megfigyelő, illetve a nukleáris por ülepedésének időbeli lefolyását nyomon követő vizsgálat. A kezdeti ötletelés során népszerű, ám nehéz és túllövésnek számító hidrogénbombát felváltotta egy kisebb és könnyebb nukleáris bomba a hordozórakéta műszaki rajzán. A detonációs területet a napos és árnyékos oldal határára tájolták, így a keletkező gombafelhő tökéletesen látható lehetett volna a Földről, és nem mellékesen Moszkvából nézve is. A tudóscsapat tagja volt a napjaink tudományos világában nagy tekintéllyel rendelkező, ám akkor még karrierjének elején járó Carl Sagan is.

Feladata a robbanás során az űrbe kerülő por láthatóvá tétele, illetve mennyiségének vizsgálata lett volna. Főnöke az a Dr. Leonard Reiffel volt, aki később elfoglalta az Apollo program igazgatóhelyettesi székét; továbbá a programban dolgozott még a modern csillagászat egyik kiemelkedő alakja, Gerard Kuiper is. A kutatás léte sokáig rejtve maradt, míg végül maga Reiffel tárta napvilág elé a részleteket 2000-ben. Szerencsére a tervet korán lefújták, tartva a nyilvánosság reakciójától, illetve a lehetőségtől, hogy a bomba visszahull a Földre.

forrás: iflscience.com; atlasobscura.com; ozy.com

gondoskodtak a Holdnak és környezetének nukleáris fegyverektől való védettségéről.

A Földközi-tenger lecsapolása

A motívum előfordul Philip K. Dick Az ember a fellegvárban című regényében is, ahol a II. világháborút megnyerő tengelyhatalmak lecsapolták a Földközi-tengert, nagy területű termőföldet tárva fel. Az ötlet azonban évtizedekkel korábbról származik, Herman Sörger pacifista német építészmérnöktől, aki a kor viszontagságai (az I. világháború és a Németországot sújtó békeszerződés) ellenére mert nagyot álmodni. Életét a terv tökéletesítésének szentelte, amellyel egyesíthető lenne Európa és Afrika egy megakontinenssé. A megvalósítást három gigantikus méretű gát elhelyezésével képzelte el, amelyekkel a vízszintet drasztikusan vissza lehetne szorítani. Közülük a legfontosabb a Földközi-tenger vízmennyiségének jelentős hányadát adó Atlanti-óceántól való elszigetelésért felelt volna a Gibraltár-szorosban. A másik oldalon a Dardanellákat zárta volna le egy másik gáttal, így elvágva a Fekete-tengeri utánpótlást. A harmadikat Tunézia és Szicília közé képzelte el, így kettéosztva a tengert, két különböző vízszint megvalósítását lehetővé téve. Egy további gát elhelyezését is szorgalmazta a Kongó folyóra, hogy a Szaharát is zöld Paradicsommá alakítsa. A terv előnyei közé tartozott, hogy a gátak gigászi mennyiségű energiát biztosítottak volna, és a korábban víz alatt lévő területek termőföldeknek adhattak volna otthont.

Tervét egész Európában hangoztatta, megoldást kínálva a korszak problémáira, leginkább a munkanélküliségre, és közös együttműködésre sarkallva az országokat. Elméletét 1929-ben megjelent könyvében foglalta össze, három évvel később pedig újracsomagolva kiadta Atlantropa néven is. Életműve azonban nem keltette fel az akkoriban kiépülő Harmadik Birodalom figyelmét, a II. világháború után pedig a hatalmak a kontinens újjáépítésével és az újraszervezéssel voltak elfoglalva, így a megvalósítás elmaradt.

Az 1952-ben bekövetkező haláláig további könyveket és temérdek publikációt jelentetett meg, amelyekkel fő művét támasztotta alá. Az ökológiai és klímaváltoztató hatása miatt elképzelhetetlen lenne a terv megvalósítása napjainkban, de az irodalomban a korábban említett adaptáció mellett több helyen is előfordul, és életre kelhet ezekben az alternatív univerzumokban.

Kezdőfizetés

– álmok vs realitás

A mai munkapiaci viszonyok között különösen keresettek a jó mérnökök, már tanulmányaik befejezése előtt. Azonban nem mindenki van tisztában azzal, mekkora fizetés illeti meg őt az elvégzett munkájáért.

Vannak, akik alulbecsülnek, mások többet szeretnének kapni annál, mint amit egy vállalat megengedhet magának. Cikkünkben a várható mérnöki kezdőfizetéseknek jártunk utána.

Bagoly és Kox

Tisztában vagyunk azzal, hogy egy kezdő mérnök fizetése függ a végzettségétől (BSc, MSc), korábbi szakmai tapasztalataitól, a cég földrajzi elhelyezkedésétől és kiterjedésétől és még sok minden mástól is. Írásunknak nem célja pontosan, aprólékosan, cégekre lebontott „katalógust” adni, csupán egy általános képet szeretnénk mutatni, hogy mire készüljön a frissen dolgozni vágyó hallgató, ha egy állásinterjún szóba kerül a fizetés.

kezdőfizetést gondolta reálisnak BSc diplomával, MScvel a 300-350 000 Ft-ot tartják legtöbben indokoltnak.

Közel hasonlóan gondolkodnak tanuló kitöltőink is, szám szerint 106-an. Szerintük BSc-vel 200-250 000 Ft, MSc-vel pedig 300 000 Ft-nál több kellene legyen az induló havi nettó alapjuttatás. Béren kívüli járandóságok esetén legtöbben az utazási támogatás valamely vállfaját tartják „alanyi jogon járónak”, de sokan jelölték

Így gondoljátok Ti

Cikkünkkel kapcsolatban felmérést végeztünk köztetek, hogy ki mit gondol a kezdőfizetéssel és egyéb juttatásokkal kapcsolatban. Kérdőívünket elvárásainkat messze felülmúlva 227-en töltöttétek ki, melyet ezúton is köszönünk. (Valamint szeretnénk köszönetet mondani a Villanykarosok Impulzusának, hogy a VIK-en is eljuttatta ívünket a hallgatókhoz.)

A felmérésben már – akár egyetem mellett, akár diplomával a kézben – dolgozók és még csak tanulók bontásában vizsgáltuk az elképzeléseket és tapasztalatokat.

Kitöltőink közül 121-en dolgoznak már valamilyen formában, a legtöbben ezek közül BSc-sek részmunkaidős foglalkoztatásban (38-an), tőlük csak eggyel elmaradva jönnek a végzett MSc-sek, majd kicsit jobban leszakadva a mesteres részmunkaidősök. A válaszadók munkaterülete széles szórást mutat, épületgépészektől kezdve a fejlesztőmérnökökön át egészen az egyetemi professzorokig.

(Illetve sok villanykaros szakma is előfordul.) A szakmában maradással nincsen gond, 62%-a nyilatkozóinknak (pontosan 75 fő) azon a területen dolgozik, amelyen végzettséget szerzett. A többség nem távolodott túl messzire eredeti szakmájától, vagy ha mégis, azt saját akaratából tette. A túlnyomó többség Budapesten és agglomerációjában helyezkedett el, és kevesebb, mint egy éve dolgoznak jelenlegi munkahelyükön. Meglepően a 150-200 000 Ft-os havi nettó fizetést jelölték meg leggyakrabban. (Az adatokat heti 40 órára kértük vonatkoztatni.) Szerencsére sokan béren kívüli juttatást is kapnak alapfizetésük mellé, melynek skálája igen széles. Ennek fényében jobban érthető, hogy mindössze 10% kevesellte kimondottan fizetését, 75%-uk rendben találta azt, 17 ember pedig még sokallta is. Dolgozó kitöltőink nagyja a 250 000 Ft-os

Néhány kitöltőnk megjegyzést fűzött kérdőívünkhöz. Ezekből válogattuk ki a leghasznosabbakat. „...Egy állásinterjún tudnia kell eladnia magát egy mérnöknek, és nagyon fontos az is, hogy tudnia kell, mennyit ér.” „Nem szabad készpénznek venni az instant magas fizut, ha egyszer valaki kapott egy mérnök diplomát. (...) Ha nem tudja ellátni azt a feladatot, amit kell, és csak kiadást jelent az illető a cégnek, akkor elbúcsúznak tőle. Illetve ott van még a terület/specializáció kérdés is: hiába van papír arról, hogy gépészmérnök valaki, ha tegyük fel eddig fémekkel foglalkozott és hirtelen polimerekre vált a munkahelyén, és abban nincs tapasztalata, akkor nem várhat el erős kezdőfizut. Tanulni meg folyamatosan kell diploma után is, mert különben lemaradás lesz, és ismét búcsú a normális fizunak.”

a sportolási vagy étkezési támogatásokat, illetve a céges telefon lehetőségét. Kitöltőink igen nagy részének, 90 főnek tanulmányai nem engedik egyébként, hogy legalább félállásban elhelyezkedjen és szakmai tapasztalatot gyűjtsön, közel kétharmaduk ráadásul szakmai gyakorlatát sem teljesítette még. Azok közül, akik már túlestek ezen, igen nagy részben legalább többé-kevésbé hasznosnak találták gyakorlatukat. Ezzel a már dolgozók is hasonlóan voltak. Ennek javadalmazása tekintetében már kicsit nagyobb az eltérés, a már dolgozók közel negyede nem kapott fizetést kötelező szakmai gyakorlata alatt, míg a még tanulóknál ez az arány jóval kisebb, alig 5%. (Ez valószínűleg a megváltozott törvényi szabályozásnak is köszönhető.) Azok, akiknek munkáját jutalmazták, nagyrészt reálisnak tartották a hat hétért kapott fizetséget.

Így gondolják a cégek

A témával kapcsolatban több céget is megkerestünk, hogy ők mit tapasztalnak. Sajnos azonban –amellett, hogy többen nem is reagáltak levelünkre – kiderült, hogy ezeket az adatokat még általánosságban is bizalmas adatként kezelik, így sajnos ezen irányból nem kaptunk választ.

Hivatalos statisztikák

A GHK közreműködésével eljutott hozzánk az Oktatási Hivatal 2016 májusában készült, legfrissebb tanulmánya a kezdőfizetésekkel kapcsolatban. Az OH a 2012/13-ban, illetve a 2014/15-ben abszolutóriumot szerzett hallgatók fizetését, illetve elhelyezkedését vizsgálta. Az adatokból leszűrhető, hogy a mesterdiploma valóban megnöveli a fizetést, a kezdőfizetési elképzelések közel arányban vannak a valósággal, illetve a mérnöki életpályán valóban jelentős növekedés érhető el a fizetések terén rövid idő alatt is. Legrosszabbul az épületgépész MSc-t végzettek keresnek, míg legjobban az energetikai mérnökök néhány évnyi munka után. A legkisebb emelésre az ipari termék- és formatervezők, a legnagyobb növekedésre pedig szintén az energetikusok számolhatnak. A tanulmány azt is megvizsgálta, hogy a végzett mérnökök élete hogyan alakult, így például milyen tevékenységet folytattak a felmérés időpontjában vagy éppen milyen gyorsan sikerült elhelyezkedniük. Ez alapján az alapképzést végzettek nagy része továbbtanul valamilyen formában, a mesterképzés után pedig legtöbben itthon folytatnak munkatevékenységet.

A legnagyobb külföldre távozás arányaiban a gépészeti modellezés mesterszakon jellemző, a pályaelhagyás pedig leginkább a terméktervezőknél. Elhelyezkedési idő szempontjából átlagosan 1-3 hónapra volt szükség a sikeres álláskereséshez, e tekintetben gépészmérnöki végzettséggel lehet leggyorsabban állást találni, energetikai mérnök alapszakkal, illetve ipari termék- és formatervezőivel a leglassabban.

„...Ahol erős szakmai interjút kérnek (és nem csak elbeszélgetés van arról, hogy »Nah, mit csináltál eddig gyermek?«), annak örüljön mindenki, mert ott hos�szú távon a szakértő gárdára építenek, és van pénz a jó szakember megfizetésére vagy jó tudással bíró kezdő diplomásra és továbbfejlesztésére.” „Nem látom okát, hogy a kezdőfizetés több legyen MSc után. A képzés lényegében csak papírt ad, szaktudást és tapasztalatot nem.” „Sokan el vannak szállva maguktól kezdőfizetés tekintetében. Egyszerűen csak olyan céget kell keresni, ahol van mind anyagi, mind szakmabeli előrelépési lehetőség. A multik nagy része egy éven belül emel 10-15%-os összeget, ami már egy jó fizetésnek mondható. Az a diák pedig, aki egy percet sem dolgozott még (a 1,5 hónap szakmai gyakorlatot leszámítva), ne is számítson irreálisan magas kezdő bérre.”

Összefoglalás

Összességében elmondható, hogy az álmok és a realitás általában nézve egészen jól fedik egymást, mind alapvégzettség, mind mesterdiploma esetén. A cafetéria jelensége általános, ennek mikéntje igen széles szórást mutat, köszönhetően többek között adómentességének. Itt érdemes megjegyezni, hogy 2019-től sajnos a SZÉP-kártya kivételével valamennyi ilyen juttatás adóköteles lesz, bár az ezzel kapcsolatos tárgyalások, egyeztetések november közepi lapzártánk idején is folynak a szakszervezetek és a kormány illetékes képviselői között.

Elhelyezkedés szempontjából még mindig a mérnöki az egyik legjobban kamatozó végzettség, gyorsan munkába lehet állni hazánkban is annak, aki szeretne. A fizetések emelkedése sem rossz, eleve a kezdőfizetés szintje is aránylag magas a hazai viszonyokhoz képest. (Bár tény, hogy külföldön ennek is többszörösét meg lehet keresni.) Röviden összefoglalva: mérnöknek lenni még mindig az egyik legjobb foglalkozás Magyarországon a fizetés, illetve előrelépési lehetőség tekintetében (is).

forrás: Oktatási Hivatal Diplomás Pályakövetési Rendszer - adminisztratív adatbázisok egyesítése (adatintegráció)

Hírek az egyetem körül Az elmúlt hónapban is zajlott az élet a Gépészkar táján. Ezeket szedtük össze most egy csokorba.

Bagoly

Kooperatív képzés

A Robert Bosch Kft. és a Gépészmérnöki Kar együttműködésében kooperatív mesterképzést indít karunkon. A megállapodás a duális képzéshez hasonló, de attól nagyobb szabadságot adó formában végezhetik el tanulmányaikat az érdeklődő hallgatók. A kooperatív képzésben a felek jogait és a kötelezettségeit két kétoldalú megállapodás rögzíti.

Az egyik az egyetem és a vállalat, a másik a hallgató és a vállalat között jön létre. Míg az előbbi egy, a képzésszervezésre és annak tartalmi elemeire fókuszál, addig utóbbi egy szokásos munkaszerződés. A részletekkel kapcsolatban a Gépészkar honlapján lehet tájékozódni.

CLAAS hallgatók

Sikerrel szerepeltek géptervező szakos hallgatótársaink szakdolgozatai a németországi CLAAS Alapítvány megmérettetésén. Az alapítvány minden évben két pályázatot ír ki, a mezőgazdaság területén innovatív megoldásokat tartalmazó vagy iránymutatást adó dolgozatot írók számára. A díjazottak jutalma egy szép összegű ösztöndíj.

Az összes európai egyetemről pályázható Helmut Claas Scholarship pályázatán Széles Levente „Vízigesztenye hazai termesztési lehetőségeinek vizsgálata és prototípus betakarítógépének megtervezése” című szakdolgozatával végül második helyezést ért el, míg a csak partneregyetemek hallgatói által elnyerhető International Student Prize pályázaton Oláh Zsófia első, Vajda Márk második, László Árpád pedig harmadik helyezést szerzett pályaművével. A díjazottaknak gratulálunk!

Szakosztály KGBéla névre hallgató együttesét, valamint szerkesztőségünk tagjait.

A győztesnek ezúton is gratulálunk, a szervezőknek pedig köszönjük a jó hangulatú délutánt! Jövünk legközelebb is!

Báloztak a gólyák

November 13-án került megrendezésre az ez évi Gólyabál, melyet tavalyhoz hasonlóan az Építőmérnöki Karral közösen rendeztek meg. A helyszín az évek óta megszokott Dürer Rendezvényterem, lánykori nevén Experidance Ház volt. A bál fő fellépői a Follow the Flow és JumoDaddy voltak. A hagyományos gólyatáncra 19 gépészkaros pár jelentkezett. A szervezők elmondása alapján a rendezvény jól sikerült, a bált rendkívüli esemény nem zavarta meg.

Reméljük, a gólyák is élvezték, hogy immáron „felesküdött, teljes jogú” tagjai a Gépészkarnak!

TDK

A gólyabál másnapján, november 14-én rendezték meg az idei Tudományos Diákköri Konferencia, vagyis a TDK műegyetemi fordulóját. Karunkon 17 szekcióban mérettethették meg magukat az érdeklődők, emellett más karok szakterületeihez kapcsolódóan is többen adtak be pályamunkákat. A győztes pályaművek címét és alkotóját következő oldalunkon olvashatjátok, a részletes eredményekről az egyes tanszékek internetes felületein tájékozódhattok.

G épület vetélkedő

Hatodik alkalommal rendezte meg a G épület vetélkedőt a Gillemot László Szakkollégium, valamint a Hegesztési-, Alakítástechnikai-, Orvostechnika-, Szakosztályok november 9-én. A vetélkedőbe nevező négy fős csapatoknak a szervező öntevékeny körök profiljához illő szórakoztató, illetve gondolkodtató feladatokat kellett megoldaniuk.

A vetélkedőre hét csapat nevezett végül, köztük szerkesztőségünk is. A feladatok között volt egyebek mellett egy hegesztőrobot irányítása megadott pályán, kézi esztergálás vagy éppen anyagokkal kapcsolatos tulajdonságok felelevenítése, de felbukkant activity, gyufásdoboz összecsukása géppel vagy éppen pulzusemelési feladat is. A jó hangulatú vetélkedőt eredményhirdetés zárta, ahol a dobogós csapatok ajándékban is részesültek. A győzelmet végül a Tüdő anyja csapata szerezte meg, megelőzve a Kalor forrás: bme.hu; gpk.bme.hu; gt3.bme.hu; tdk.bme.hu

20 kedvenc mindf*ck filmem – 2. rész

Mint ahogy azt már előző cikkemben elkezdtem, szeretnék most ajánlani nektek 10 további, nem mindennapi filmes alkotást. A plot twistek, furcsa koncepciók, bizarr hangulatok természetesen ezúttal sem maradnak el.

Robi

Viharsziget (Shutter Island, 2010) Donnie Darko (2001) A Dennis Lehane regényén alapuló mű 1954-ben játszódik. Teddy Daniels (Leonardo DiCaprio) a rendőrbíró, és társa Chuck Aule (Mark Ruffalo) egy nő eltűnésének ügyében nyomoznak. Az áldozat egy szigeten található igazságügyi elmekórtani intézet, az Ashecliff kórház egy zárt szobájából tűnt el. Itt megkezdik a nyomozást, ám egyes dolgozók nem túl együttműködő magatartása miatt folyton akadályokba ütköznek. Ezt megelégelve Teddy fejébe veszi, hogy az ügyet leadja, a szigetet pedig elhagyja. Így is tenne, de hatalmas vihar sújt le, így kénytelenek ott maradni. Teddy aznap éjjeli álma miatt mégis tovább folytatja az ügyet, és ennek nyomán minden egyre inkább zavarossá válik.

Memento (2000)

Leonard Shelby (Guy Pierce) egy ritka betegséggel küzd, anterográd amnéziával. Ez egy őt, és párját ért betöréses támadás óta gyötri, amelynek során feleségét megerőszakolták és megölték. Leonard mindenre emlékszik a támadás előttről, ám azóta képtelen új emlékeket szerezni. Mintha az elméje bizonyos időközönként nyomna egy resetet. Ennek ellenére egy cél lebeg a szeme előtt, hogy megtalálja felesége gyilkosát. Polaroid fényképek, jegyzetek, és szöveges tetoválások útján próbálja összerakni napjai történéseit. Ha egyszer csak megtörténik a „reset”, nem emlékszik senkire és semmire. A film jeleneteinek elrendezése is állapotát tükrözi.

Vannak, amelyek kronológiai sorrendben követik egymást, egyesek viszont éppen ellenkezőleg, időben visszafele.

Azt hiszem, nem mindennapi filmkezdet az, hogy egy tipikus amerikai családi vacsorát követő éjszakán a mentális zavarokkal, köztük látomásokkal küzdő fiú, Donnie ( Jake Gyllenhaal) egy torz, fekete nyúljelmezt viselő személyt kezd el követni az utcán, aki elmondja neki, hogy 28 nap múlva bekövetkezik a világvége, mindeközben pedig egy repülőgép-hajtómű esik rá a család házára, pont a fiú szobájára, aki így megmenekül a katasztrófától.

Nos, a Donnie Darko pont így kezdődik. Ez meg is adja a film alaphangulát, a továbbiakban pedig végigkísérhetjük Donnie-t és látomásait, valamint ezek hatására véghez vitt tetteit. Nem egyszerű falat ez a műalkotás, ha többszöri megnézésre sem világos teljesen, hogy mi történhetett, érdemes lehet értelmezéseket olvasni hozzá.

Truman Show (The Truman Show, 1998)

Truman Burbank ( Jim Carrey) mintaéletet él egy amerikai kisvárosban, Seavalley-ben. Gyönyörű felesége van, biztosítási ügynökként dolgozik, és mindenkivel jó kapcsolatot ápol. De mindez csak látszat. Az egész élete igazából egy rendkívül sikeres valóságshow, ahol mindenki színész, kivéve Trumant, aki születése óta ebben él. Szempárok milliói kísérik figyelemmel életét a televíziók képernyőin keresztül úgy, hogy erről ő mit sem tud. Viszont a lassacskán félreérthetetlen jelekből kezd rájönni, hogy egész élete egy hazugság, és ki akar szabadulni börtönéből. Az alkotás mind a nézők, mind a kritikusok körében nagy sikert aratott.

Más világ (The Others, 2001)

Jersey szigetén áll egy hatalmas viktoriánus ház. Itt él a II. világháborúból férjét hazaváró Grace (Nicole Kidman) két gyermekével. Az gyermekeit féltő anya hatalmas szigort tart otthon, sok szabállyal. Ennek oka valamelyest érthető, a kisfiú és a kislány ugyanis olyan ritka betegségben szenvednek, hogy nem érheti őket napfény. Még a történet elején három személy érkezik a házba, ők lesznek az új személyzet. Nekik is bele kell szokni az anyuka által diktált tempóba. Hamarosan azonban a gyerekek aggasztó jelenségekről kezdenek el beszámolni anyjuknak. Kísértetekre gyanakodnak. Grace természetesen csak gyermeteg ijedtségként kezeli az ügyet, ám hamarosan az ő álláspontja is elkezd változni a dolgot illetően. Szóval nagy szellemjárta ház, ködös éjjelek, kevés szereplő és borzongató hangulat. Igazi ínyenc thriller, amiben nem a jumpscare-ek fognak meglepni.

A homár (The Lobster, 2015)

Listám számomra kétségtelenül legabszurdabbik tagja Yorghos Lantimos műremeke. Az alapsztori az, hogy a nem túl távoli jövőben a párkapcsolatok szempontjából egy furcsa társadalmi rend épül ki. A szingli emberek hotelekbe kerülnek, itt az a feladatuk, hogy párt találjanak maguknak. Ehhez minden adott, rengeteg ismerkedési lehetőséget kínálnak nekik. Azonban a fenyegetés végig ott lóg a fejük felett, ugyanis a szabály az, hogy aki 45 napon belül nem talál magának társat, az átváltozik egy általa választott állattá, és kiküldik az erdőbe. Főszereplőnk (Colin Farrell) viszont nem törődik bele sorsába, inkább megszökik a hotelből. A fekete humort és a weird dolgokat kedvelő olvasóknak különösem ajánlom.

Forráskód (Source Code, 2011)

Colter Stevens ( Jake Gyllenhaall – igen, már megint ő…) felébred egy vonaton. Nagyon zavart, nem tudja hirtelen, hogy hol van, hogy került oda, és ki a partnere, aki vele szemben ül. Utolsó emléke, hogy Afganisztánban harcol. Lassan ráébred, hogy a külvilág számára ő egy tanár, Sean Fentress. Ez úgy lehetséges, hogy a Forráskód nevű titkos katonai program segítségével egy akció keretén belül visszaküldik őt egy mesterségesen létrehozott alternatív valóságba, ennek a vonaton utazó tanárnak a testébe. A szerelvényt ugyanis egy merénylő felrobbantja.

Stevensnek pontosan nyolc perce van megakadályoznia a robbanást … mindahányszor.

Pi (1998)

A paranoid matematikus zseni, Max Cohen (Sean Gullette), akit mentálisan labilisnak ismerhetünk meg, és folyton migrénekkel küzd, úgy érzi, közel áll egy hatalmas áttöréshez. Elmélete szerint az egész minket körülvevő világ leírható matematikailag ismétlődő minták segítségével. Ő nem másban, mint a tőzsde káoszában igyekszik megtalálni a rendszert. Amikor már teljesen forrás: imdb.com, port.hu, wikipedia.org

feladná minden reményét, számítógépe kidob neki egy 216 jegyű számot. Ezt többen is meg akarják tőle szerezni. Egy cég valamint egy zsidó csoport is folyamatosan zaklatja, akik szerint a szám a Tóra alapján Isten nevét kódolhatja. A folytonos üldöztetés és az egyébként is zavaros elme nem jó párosítás. Max az őrület szélére kerül.

Hogy mi a valóság és mi a képzelet, nehéz eldönteni. A film egyedülállóan fűzi össze a miszticizmus és a vallás témakörét, valamint a matematikának a világegyetemhez való viszonyát.

Kis-nagy világ (Synecdoche, New York, 2008)

A történet által egy színházi rendező, Caden Cotard (Philip Seymour Hoffman) életébe nyerhetünk betekintést. Az igencsak esetlen férfit sorra érik a szerencsétlenségek magánéletében, és egészségi állapota is igencsak sok kívánnivalót hagy maga után. Élete fő művét igyekszik megvalósítani, amiben kreál „még egy” New Yorkot egy raktárban. A hatalmas szabású darabban többezer színész, statiszta játszik folyamatosan. Caden saját életére reflektál, megírja átélt problémáit a párkapcsolatokban, visszaköszön benne az öregedéstől való félelme, és a betegség okozta kellemetlenségei. Egy idő után szinte követhetetlenül összemosódik alkotása és a való élet. Fun fact: a film eredeti címe egy szójáték. A forgatás nagy része a New York állambeli Schenectady városában zajlott, erre is utal játékosan, valamint a szinekdoché egy költői kép, amelyben valaminek egy része hivatott jelképezni az egészet (mint ahogy a valódi New Yorkban van műve New Yorkja).

Feledés (Oblivion, 2013)

2077-et írunk. 6 év telt el azóta, hogy egy háborúban idegen lények elpusztították a földet. Jack Harper (Tom Cruise) drónszerelőként dolgozik az elhagyatott földön. Feladata szerint, melynek hamarosan vége, abban segédkezik, hogy ki lehessen vonni a Földről a még megmaradt erőforrásokat, hogy azok az azóta a Titánon berendezkedő emberiséghez eljuthassanak. A drónok, amelyeket javít, őrök. Feladatuk a Föld felszínén portyázó idegenek likvidálása. Jack memóriáját ugyan törölték, de álmaiban vissza-visszatérnek még emlékei. Amikor találkozik egy nővel, aki szerepelt álmaiban, egy olyan eseménysorozat indul be, melynek révén megkérdőjelezi feladatát és körülményeit. A nem mellesleg rendkívül látványos alkotást a történet szempontjából érték támadások a kritikusoktól, amit valahol meg is értek, de összességében szerintem jó film. Végjátéka miatt úgy véltem, még éppen felfér erre a listára.

Remélem többetek érdeklődését sikerült felkeltenem legalább néhány film iránt, és azt is, hogyha egy pihenős délután vagy este folyamán néznétek valamit, de nincs ötletetek, eszetekbe jut majd az én kis ajánlóm.

5 érdekes infóa Starbucksról Bizonyára sokan találkoztál már a „zöld sellős” céggel, avagy a Starbucks-szal. Tipikus jelenet, ahogyan az amerikai filmek szereplői a várost átszelve rohangálnak a fehér, zöld logós pohárral a kezükben. 2010 óta már itthon sem ritka ez az eset, hiszen ekkor nyitotta meg a cég első üzletét Magyarországon. Azóta már jóval több üzletet működtetnek, sőt már nem csak Budapesten, hanem országszerte terjeszkedik a márka. Többek között Budaörsön, Debrecenben, Szegeden és újabban Biatorbágyon is találkozhatunk velük.

Danka

Név és logó:

A Moby Dick által ihletett név az óceán és a korai kávékereskedők tengerészhagyományait elevenítette fel.

A logón látható kétfarkú szirén nagyban meghatározza a Starbucks baristáinak az életét, még az egyik receptben is szerepet kap.

Vendégeknek szóló kedvezmények:

Bizonyára már hallottál olyan vendéglátó cégekről, akik megkérnek, hogy tölts ki róluk egy kérdőívet, hogy kapjanak visszajelzést magukról. Ez a Starbucksnál is így van, itt „customer voice”-nak hívják – a kas�sza véletlenszerűen kisorsolja, hogy melyik vendéget kérjék meg a baristák a kérdőív kitöltésére. Ha kitöltöd és visszahozod róla az igazolást, akkor kaphatsz egy tetszőleges ingyenes italt, bármilyen extrával. A legújabb innováció a Starbucks kártyák bevezetése, ami egyszerre szolgálhat bankkártya és ajándékkártyaként is. A feltöltött összeget bármikor levásárolhatod, csillagokat gyűjthetsz, amiket utána beválthatsz ingyen italra, szülinapodra pedig egy ingyen sütivel is megajándékoz a cég. 90 Ft-ot is spórolhatsz italodból, hogy ha visszaviszed azt a kis poharat, amiben a kóstolókat osztogatják. Ezeken túl a környezet védelme miatt, hogy ha viszel egy saját termoszt vagy bögrét, akkor 90 Ft-tal olcsóbban kaphatod meg italod, és még otthonosabban is érezheted magad.

Szemeskávék:

A Starbucks nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a vendégek bármit kérdezhessenek a baristától, ezért olyan képzést kapnak, amely során mindenre fel vannak készítve – ha ismeretlen is a válasz, szívesen utánajárnak amilyen gyorsan csak tudnak. Pontosan emiatt ne félj kérdezni, ha szemeskávét szeretnél vásárolni, mert mindig fontos, hogy új kávékat kóstolj meg, hogy megtaláld azt az egyet, amelyik a legjobban illik hozzád. Az ott dolgozók meg tudják mondani, hogy hol, milyen

módon készült a kávé, milyen ízjegyeket tartalmaz, milyen a pörkölése, és milyen étel passzol hozzá a leginkább. Érdekesség még, hogy minden csomagolásnak jelentése van. Példaként vizsgáljuk meg a Guatemala Antigua nevű latin-amerikai kávét. A csomagolásán egy quetzal madár látható, ami Guatemala nemzeti állata, olyan ritka, hogy régen ennek a madárnak a tollait használták fizetőeszközként, illetve a magas rangú katonák is ennek a madárnak a tollait tűzték a sisakjukra.

Ha szeretnétek tudni a történeteket, akkor kérdezzétek nyugodtan a baristákat, mert ők is nagy szeretettel beszélnek ezekről.

Extrák, amiket ingyen is kérhetsz: A cég nagyon figyel arra, hogy minél szélesebb körben ki tudja szolgálni vevőit, viszont egyik vevőcsoport se érezze úgy, hogy máshogy kezelik. Pont ezért, nem kerül több pénzbe, hogy ha kávédat koffein- vagy

laktózmentesen kéred, illetve figyelnek arra is, hogy kérhesd növényi tejből az italod (de sajnos nem minden növényi tej ingyenes). A kávédat kérheted bármilyen hőmérsékleten, ha azt szeretnéd, akkor akár 30°-osra is megcsinálják neked. Kérhetsz rá szívecskét, ha fontos neked, illetve virágot is, a baristák szívesen fogják neked fitogtatni nehezen megszerzett tudásukat.

Kötények:

Lehet észrevetted már, hogy több színű kötényt is viselnek az ott dolgozók. Alapesetben minden barista zöld kötényt hord, ez az a kötény, amit mindenki megkap az első napján egy csomag szemeskávé, egy kávéútlevél, egy névtábla, egy reusable cup (újrahasznosítható pohár) és egy alkoholos filctoll mellett. A fekete kötényt azok viselik, akik elvégezték a kávémesteri képzést, amely során megismerkedtek minden kávéval kapcsolatos tudással, a kávécserje növekedésének szakaszaitól kezdve a japán V60-as kávéfőzési módig. Nyugodtan kérdezd őket, ha valami szakmaibbra vagy kíváncsi! A piros kötény a karácsonyi időszakra jellemző, ezzel is szeretnék meghozni a vendégeiknek a karácsonyi hangulatot. A barna kötényt pedig nagyon kevesen viselik: ezt azok érdemlik ki, akik megnyerik az országos, regionális vagy nemzetközi Starbucks Barista Championship-et. Ezen a versenyen a „Latte Art”, kávé ismereti és kávézói tudásukat tesztelik a baristáknak – ha egyszer találkozol velük, nyugodtan kérd meg őket, és rittyentenek neked egy hattyút az italodra! Amerikában szoktak még sárga és kék kötények is lenni, de ezeket csak a teák és a Frappuccino-k promóciós reklámjaként használják. Továbbá, ha valaki az amerikai katonaság tagja vagy egy katona házastársa, akkor a kötényére hímzik az amerikai zászlót és ráírják, melyik területen dolgozik.

Újradefiniált mértékegységek November 16-án hatvan ország tudósai gyűltek össze a Versailles-ban megtartott Általános Súlyés Mértékügyi Konferencián, ahol több mértékegység definíciójának megváltoztatásáról is döntöttek.

Bagoly

A legfontosabb ezek közül a kilogramm fogalmának újraalkotása volt. A tömeget jellemző SI-mértékegységünk maradt mára az egyetlen, melyet mindeddig egy etalonhoz kötöttek. A Grand Kilo egy Párizsban őrzött, platina és irídium anyagú henger, mely mostanáig definiálta a kilogrammot, és bizony volt már példa rá, hogy pánikot okozott a tudósok körében hitelesítésekor. Hamarosan mindezen pánikfaktor megszűnik, az új meghatározás az elektromos áramhoz köti a kilót. Ennek alapja az elektromágneses tér által generált erő, mely nagyságtól függően különböző tömeget képes felemelni. A két mértékegység között a Planckállandó ad alapvetően kapcsolatot, ennek mérése azonban bonyolult. Sokkal egyszerűbb eljárás az ún. Kibble-mérleg alkalmazása, mellyel rendkívül pontosan mérhető az elektromágneses erőhatás által mozgatott tömegnagyság.

A konferencián a kilogramm mellett más mértékegységeket is átdefiniáltak. Így az ampert az elemi elektromos töltés, a kelvint a Boltzmann-állandó, míg a mólt az Avogadro-szám határozza meg. Földi halandó ember természetesen ezen változásokból semmit sem fog észlelni, az új leírások hatása a tudományban tevékenykedők számára hozhat változást stabilabbá téve az SI mértékegységrendszer használhatóságát, valamint új utat nyitva a modern technológiák és tudományok, például a kvantumtechnológia kutatói számára. Az új definíciók 2019 májusától lépnek életbe. forrás: bipm.org; index.hu

Erwin Wurm a Ludwigban A Kármán kolitól alig húsz percnyi távolságra fekszik a budapesti Ludwig Múzeum, azaz a Kortárs Művészeti Múzeum. Alapítói Irene és Peter Ludwig német házaspár, akik 1989-ben, még az egykori vasfüggönyön túl alapították az intézményt. A Művészetek Palotájában elfoglalt jelenlegi helyére 2005-ben került.

Vivi

A Ludwig Múzeum méltán híres egyedi művészi palettájáról, valamint különleges kortárs kiállításkompozícióiról. Így került a kínálatba Erwin Wurm, osztrák szobrászművész tárlata is.

Az alkotások a szemfülesebbeknek ismerősek lehetnek a Red Hot Chili Peppers egyik legfelkapottabb, Can’t Stop című klipjében is feltűnő különös, mókás és akár abszurdnak is vélhető élőszobrokról.

Erwin Wurm a kortárs alkotóvilág egyik legismertebb alakjaként a hagyományos, szemlélőtől elhidegült szoborfelfogást tökéletesen lecsupaszította, és felépítette az egyperces szobrok műfaját.

„Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.” Örkény István Ahogy Örkény egypercesei, ezek a művek is hordozzák a groteszk jellegzetességeit, továbbá kizökkentik a látogatót a mindennapok szürke konformitásából.

Wurm filozófiája szerint a szobor nem önmagában és önmagáért való jelenség, hanem egy időbeli alkotófolyamat eredménye, a valóság egy alkalmasan kialakított és kimerevített pillanata.

De mit is várhat a hétköznapi látogató egy ilyen kiállításon? Alapvető feltétel a nyitott elme és a kalandvágy. A további teendőket a posztamentumra felskiccelt használati utasítások mutatják, melyek gondoskodnak a látogatók testhelyzetéről. Erwin Wurm egyperces szobrai nem léteznek mindaddig, míg a látogatók meg nem testesítik azokat. A szituációszobrok alapfeltevése, hogy a személytelen és emberektől eltávolodott szobrok helyett felszabadult és interaktív, kissé torz és váratlan helyzetekbe helyezze gyanútlan látogatóit, végtelenné téve ezzel az alkotás folyamatát. A szobor készítése egészen az alkotó képzeletében kezdődik, ám maga a megvalósítás a látogatókra van bízva. Ezen friss szemlélet

változatosságából adódóan teljesen ugyanúgy sohasem tud megszületni a mű, mivel a szemlélődő aktívan bevonódva az alkotás folyamatába teljesíti ki azt.

A szobrászat egyedi megvalósításának lehetősége, valamint az alkotó és az alkotás-létrehozás folyamatának izolálása karöltve járnak munkái során. Erwin Wurm, bár nagy rajongója Freudnak és Wittgensteinnek, nyitott a XXI. század alkotói mozgalmaira is.

Egyperces szobrai közt kipróbálhatjuk, milyen teniszlabdákon egyensúlyozni, barátainkkal trükkös palackokat megtartani, továbbá egy formás asztalon fekve tollat tartani állunk alatt. Munkái címe tömör, elgondolkodtató, és mind magáért beszél.

Egyperces szobrai mellett itató- és ruhaszobrait is káprázatos gondolatisággal alkotta meg. Az itatószobrok groteszk voltuk mellett váratlanul humorosak is, mivel – a történelmi designikonként számon tartott bútordarabok

hatalmas rajongójaként – egyéni és esztétikus berendezési tárgyak teljesen szokatlan helyzetbe pozícionálásával az eredetinél sokkal praktikusabb helyeket alkot az alkoholfogyasztásra. Az itatószobrok előbb említett előnye mellett a bennük rejlő elgondolás is fontos, miszerint megteremtik a lehetőséget, hogy a látogató maga foszthassa meg önmagát szabad akaratától és cselekvőképességétől.

Wurm alkotásai szabad kezet adnak a lerészegedéshez, ám ekkor egy paradoxonba kerültünk. Szabad akaratunkból fosztottuk meg magunkat döntőképességünktől? Nos, fogyasszunk felelősséggel!

Az itatószobrokhoz hasonló kifordult helyzetekbe kerülnek Erwin Wurm művészetében a mindennapi ruházati cikkek is. Mivel társadalmunk szerves meghatározó eleme a divat, az öltözködés és a stílus, mint az önkifejezés első szembetűnő eszköze, ha ezen „tárgyakat” kiemeljük fő funkciójukból, vajon önmagukban, gazdatest nélkül is képesek teljesíteni ezt? És ha eme alaptestként nem antropomorf arányoknak és formáknak megfelelő elemet választunk? Ez esetben magunknak kell megválaszolni azt a kérdést, hogy a ruhadarabok - melyek a mai esztelen fogyasztói társadalom második legszennyezőbb iparágának termékei az olajfeldolgozás után – ha önmagukban is hordozzák a státuszszimbolitást, minek nekik formás gazdatest?

Mind az egyperces, mind az itató-és ruhaszobrok esetén is helytálló a megállapítás, hogy mielőtt maga a teljes műalkotás megvalósulna, eredetét tekintve mind mentális képként kezdi meg nagyszerű tiszavirág-életét.

Ezen kiállítás is remek példája a budapesti művészélet európai szinten is jelentős hangjának, melynek fenntartásában mi, fiatalok vagyunk a legfontosabb nyersanyag. Számos kiváló és világviszonylatban is jelentős művész munkásságát szabadon megtekinthetjük, használjuk hát ki a lehetőséget!

forrás: Ludwig Múzeum; erwinwurm.at

Zakatoló idő Üres fejjel bámészkodom Kifelé a vonatablakon, Keresek valamit, bármit Mi segít megérteni, Vajon miért zakatol minden Sebesen, türelmetlen Mint a gyorsvonat A pusztán száguldva, S bele se gondol tán Miért járja útját Gyorsabban a szélnél, Ha azt se tudja mi célért, Hisz ily tempóban A körvonalak elhomályosodnak, S nem látni mi vesz körül, Így mégis minek örülj, S az ember meg sem állhat Gyönyörködni a csodában, Élvezni minden másodpercet, Abban, mit úgy hívnak élet.

Merj megállni!

Merj felállni, kiáltani! Én nem leszek homályos körvonal, Nem leszek robogó gyorsvonat, Igenis lassan fogok menni, A szeretőm forrón megcsókolni, A lassabb utat választom!

Ugyan később jutok el a célhoz, De én, én látni fogok Ezen élettel teli úton, S élvezni fogok minden percet, Örömöt, sikert, szerelmet, S élvezni fogom, mikor fáj, Hisz akkor tudom csak igazán, Hogy nem vesztem a ködbe; Mert mikor igazán kellett, Mertem úgy kiáltani: Szeretnék, nem, akarok élni!

Korom-Vellás Bálint

Egy csempész naplójából -2. rész

Szücsi

– Victor Emanuel Raul Alejandro.

Hú… most megfogott… erre a névre tényleg nem emlékszem. Hacsak… Vera! Tényleg, a Vera! Hogy is felejthetném el őt, a legjobb tangótáncost, akit valaha ismertem! Úgy ropta, akár egy igazi, vérbeli latin szerető – egyszer fent, aztán lent. Sajnos ugyanezt el lehetett mondani az anyagi helyzetéről is, aminek következtében rossz emberekkel kötött még rosszabb üzletet. Történetesen megkért engem arra, hogy vigyem el a Señora Soñolienta nevezetű, eléggé felkapott, kemény padlójú táncparkettjéről és híresen halálos verekedéseiről népszerűvé vált szórakozóhelyre. Kicsíptem magam, elővettem az egyik legszebb ingemet, villámgyorsan felöltöztem és már bent is voltam a kocsiban. Elmentem érte, beszállt, rá vagy fél órára már a bárpultnál álltunk és kértük ki az első rum-tequila körünket. Egy darabig beszélgettünk, kellemesen iszogattunk, majd ő elnézett a vállam mellett, rám kacsintott, és már bent is termett a tánctér kellős közepén. Hogy mit látott meg, amiért engem szó nélkül faképnél hagyott? Nos, bizton állíthatom, hogy a legcsinosabb nőt, aki aznap este Spanyolországban tartózkodott. A haja barna volt, hosszú és sima, a szemei akár az ébenfa; olyan mélyen és tisztán világítottak a szürke, elhomályosult tekintetek között, akár az esthajnalcsillag fénye a kék égbolton, mikor a Nap nyugovóra tér és átadja helyét hű társának, az éjszakának. Mosolya csábító volt, kellemesen kaján, akár egy kisgyereké. Bőre kreol barna, puhább mint a selyem. Alakja Aphroditééval vetekedett, hangja pedig oly lágyan távozott ajkairól, hogy libabőrös lett tőle az ember háta.

Mire észbe kaptam, Vera már ott állt előtte. Az emberek egy kis kört alkottak, hogy a párnak legyen helye kiélni szenvedélyüket egy gyors tangó lejtése közben. Egy darabig gyönyörködtem bennük, majd visszafordultam a pulthoz, és kértem még egy rumot.

A csapos kitöltötte, én a kezembe fogtam, nézegettem kicsit, mintha azt vizsgálnám, hogy pont ugyanolyan aranybarnás-e, mint az előző, majd lehúztam. Ezt követően furcsa érzés lett úrrá rajtam, mintha megállt volna az idő. Életemben először és utoljára követtem el azt a hibát, hogy pult alól fogadtam el piát. Még arra emlékszem, hogy megpróbáltam kimenni, de amint felkeltem a székből, összerogytam, bevertem a fejemet és elájultam. A saját ágyamban ébredtem, sajgó fejjel. „Mi ez? Mi volt ez? Biztos csak álmodtam…” – ezekkel a szavakkal próbáltam nyugtatgatni magamat, miközben felültem. Hirtelen kopogtattak az ajtómon.

Nem tudtam, hogy ki az, de olyan rosszul voltam, hogy nem is érdekelt. Odabotorkáltam és kinyitottam. Két rendőr azonnal berontott és a földre tepert, másik három pedig átkutatta a lakásomat.

– Mi ez a pisztoly?

– Amelyik a párnám alatt van? Ott van az engedély a bal oldali éjjeli szekrény fiókjában.

– Na és ez a másik? – kérdezte a zsernyák.

– Milyen másik? – feleltem, erre az egyik fogva tartóm fejbeütött, majd beraktak a kocsijukba és bevittek az őrsre.

Ott tudtam meg, hogy Verát tegnap lelőtték, és mivel velem látták utoljára, nálam kezdték a kutatást. Mint kiderült, a hölgy, akivel oly jól érezte magát, nem volt más, mint egy szimpla éjjeli pillangó, akivel Veránk aznap este közelebbről is megismerkedett, ám mivel nem volt hajlandó fizeni, a bejáraton már holtan távozott, két kukászsákban.

– Úgy emlékszem, hogy ezt az ügyet sem tudták rám bizonyítani – jegyeztem meg a bírónak.

– Önnél volt a fegyver, ami önmagában is elég bizonyíték.

– Ahogy gondolja, Bíró Úr. Ám ez még mindig csak 3.

– Mit képzel magáról?! Megölte a fiam, és még képes gúnyolódni – ordította egy hölgy, kissé tört angolsággal. – Pokolra fog jutni! A maga fajták mind oda jutnak!

– Elnézést, hogy tetszett mondani? A magam fajták?

Abból kiindulva, ahogyan beszél, a kiejtése, az öltözködése, mind-mind arra utal, hogy Ön orosz, hölgyem. Nekem pedig nem sok orosszal volt dolgom, ám Ön valószínűleg Alekszejre gondol, a kis 12 éves gyermekre, aki…

– Hogy meri a szájára venni a nevét?!! Hogy merészel ilyet tenni?!!

– Khm… aki Sztálingrád városában vesztette életét, másfél évvel ezelőtt, egy tragikus autóbalesetben. Igen, én voltam a sofőr. De nem tudom, hogy…

– Nem tudja? Mit nem tud maga?!

– Elnézést, kérem, befejezhetném? Nem tudom, hogy miért gondolja Ön, hogy fiának haláláért én volnék a felelős. Ha jól emlékszem, Maga és kedves férje nem figyelt rá. Kirohant elém az úttestre, hogy elkapja a labdáját, ám rosszkor volt rossz helyen.

– Elég! Hallgasson!

– Szóval Ön úgy gondolja, hogy egyáltalán nem hibás azért, amiért az a gyermek meghalt? Nézzen rá arra a nőre.

Egy anyára, aki egyszülött fiát vesztette el. Nincs magában bűntudat? – kérdezte a bíró.

– Nincs.

– Nem gondolt még arra, hogy ráléphetett volna a fékre?

– Na látja, ez még nem fordult meg a fejemben! Hogy fék? Eddig nem is hallottam még ilyen szerkezetről. Elárulná, hogy mire jó?

– Legalább…

– Legalább? Igen? Megpróbálhatnék egy kis együttérzést tanúsítani? Azért, mert felelőtlenek voltak és hagyták, hogy az az ártatlan gyerek kiszaladjon az utcára?! Na látja, ezért nem fogok sírni, de még csak szipogni sem. Sajnálom, komolyan sajnálom, hogy így alakult, de nem érzem magam felelősnek.

– Natasha halálával kapcsolatban sem?

– De igen. Az, hogy ő meghalt… az én lelkemen szárad. Ez egy olyan bűn, amit soha nem fogok tudni megbocsátani magamnak.

Mint minden nagy szerelmes történet, ez is azzal kezdődik, hogy a két fél megismeri egymást. Ám a mi találkozásunk mikéntje, na az mesébe illő. Emlékszem, olyan 17 lehettem. Akkoriban gyakorta ingáztam Leningrád és Moszkva között, különböző ügyletek miatt – többnyire fegyverről volt szó, de higgyék el nekem, nincs olyan dolog, ami ne lett volna már nálunk alku vagy üzletkötés tárgya. Én voltam az összekötő, ezáltal sokat kellett utaznom, habár eladóként és vevőként is nyélbe ütöttem annak idején pár szaftos kis üzletet. Egy szó mint száz, éppen utaztam Vorsiny Papa megbízásából. A jegyem előre meg volt véve a vonatra, nekem csak fel kellett rá szállnom. Komótosan megkerestem a kabinomat, majd helyet foglaltam az ablak mellett. Kissé állott volt a levegő odabent, az ülések lelakottak voltak, a kárpit már megkopott, a fogasok fele vagy hiányzott, vagy lötyögött a meglazított – esetlegesen ellopott – csavarok nem megléte végett. Bámultam ki az ablakon, azon merengve, vajon ezúttal sikerül-e nyugodtabb vizekre terelnem majd a beszélgetést, vagy ismét pisztolyt fognak-e a fejemhez, mint 2 héttel ezelőtt, mikor egy konténernyi tárat és lőfegyvert adott el Iván – nem a nagy, a Rettegett, ez csak egy amolyan kisebb, félig-meddig tisztelt és rettegett Iván volt – Augusztinnak, valami angolszász csempésznek. Na de visszatérve a nyomott kabinkámra, ahogy ott ültem, hallom ám, hogy nyílik az ajtó. Sanda pillantást vetettem arra, csak a szemem sarkából, hisz nem különösebben érdekelt, hogy ki lehet az idegen. Ekkor láttam meg Őt… Mihail Karazmint, egyik régi cimborámat, akit azóta nem láttam, hogy elment vagy három évre külföldre tanulni. Nyomban felálltam, megöleltem, és már beszélgettünk is. Mindenről volt szó, hogy ki mit csinált, hogy megy a sorunk, van-e valakink, merre kalandoztunk, ki és miért akart minket megverni egy-egy alkoholban gazdagabb este folyamán... A vonat közben elindult, lassan, de biztosan haladtunk. Úgy belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettük mikor megérkeztünk a fővárosba.

Erőteljes baráti kézfogás és néhány könnycsepp közepette elbúcsúztunk, én pedig siettem a dolgomra. Útközben betértem egy kis boltba, hogy vegyek egy kenyeret meg némi felvágottat. A lány, aki előttem állt a sorban, egy kis vizet vett magának, biztos ki volt száradva. Ahogy elhaladt mellettem, láttam, hogy a bal alkarján tetoválás van. Ívesen megrajzolt lánc, amelynek szemein rózsa fonódik át, alatta pedig egy gerlepár, amint átölelik egymást szárnyaikkal.

– Gyönyörű a tetoválásod, szabad tudni, hogy miért csináltattad?

– Majd egyszer egy vodka mellett elmondom neked – kacsintott, és már ment is.

Kifizettem az elemózsiámat, hamarvást megettem, és már futottam is a jól ismert kereszteződéshez, ahol egy nagy, régi építésű, először szövőgyárként majd piacként működő, mára már lepusztult raktárépület állt.

Minden rendben zajlott, a vásárló elégedett volt, sőt az eredeti ár másfélszeresét fizette, amiért ilyen gyorsan nyélbe tudtuk ütni a dolgot. Aznap este kirúgtunk a hámból. A Három Testőr nevezetű kocsmában kezdtünk, hogy a többiek merre mentek el, arról fogalmam sincs, mert én az első sör kikérésénél megláttam a jobb oldalamon azt a tetoválást, amely utána egy éven keresztül elkísért.

– Szia! Hát ismét összefutottunk!

– Valóban. – mondta, majd rám mosolygott és kortyolt egyet az italából.

– Csapos, kérnék egy üveg vodkát!

– Magadnak?

– Dehogy is – feleltem. – Nekünk! Így beválthatod ígéreted.

Nevetett, majd megcsókolta az arcomat. Ott és akkor tudtam, hogy ez az este maradandó nyomot fog hagyni az életemben. Felnyitottuk a vodkát, kértünk mellé kísérőt, majd leültünk és csak beszélgettünk. Miután elfogyott az italunk, úgy döntöttünk, hogy itt az ideje távozni. Hazakísértem, és másnap reggel arra ébredtem, hogy ott fekszik mellettem, anyaszült meztelenül. Ez volt az első közös éjszakánk, ám közel sem az utolsó...

Ahogy teltek a hetek, a hónapok, egyre jobban megismertük egymást. Olyan volt ez, mint - nehéz erre jó hasonlatot találni - amikor egy kisgyereket a fogmosásra szoktatnak. Eleinte nem tudja, hogy ez jó lesz-e neki, miért jó, csinálja-e, vagy sem, de ha komolyan veszi, akkor a mindennapi életének részévé válik, ami egészségesebbé teszi, a kellemes mentolos lehelettől és fehér fogaitól megnő az önbizalma, amivel a közérzete is javul. Ilyen volt ez is. Natasha volt az én mindennapi tevékenységem, aki nélkül nem tudtam volna elviselni a rohanást, a félelmet és nagyjából akármit, ami körbevett.

Mielőtt megismertem, nem hittem volna, hogy van ez az érzés. De hála neki, nem csupán jobban éreztem magam, hanem igazán, teljes szívből boldogan. Megbíztam benne, ő volt az egyetlen, akinek feltétel nélkül elhittem minden szavát, ezért hát szép lassan fokozatosan beavathattam abba, hogy én mit is csinálok, miért töltöm az életem felét azzal, hogy oda-vissza utazgatom. Egyszer megengedtem neki, hogy elkísérjen engem a találkozóhelyre. Nem kellett volna…

Folytatása következik.

Képzeld el Flo Még egy fáraónak is kellhet útlevél. Mikor a legismertebb egyiptomi fáraó, II. Ramszesz holttestét 1974-ben Párizsba reptették, érvényes úti okmán�nyal kellett rendelkeznie. Az akkor érvényes francia törvények ugyanis kimondták, hogy mindenki, aki belép az országba – legyen élő vagy halott –, rendelkeznie kell érvényes útlevéllel.

Elkezdődött a Csendes-óceán kitakarítása. A hatalmas szemétsziget napjai meg vannak számlálva, ugyanis októberben több teszt után végre élesben vetették be a gigantikus szemétszedő hálót. A „The Ocean Cleanup” projektnek köszönhetően ha minden jól megy, 2050-re akár az egész eltűnhet.

A ketchup szó eredetileg Kínából származik. Az eredeti szó latin átírásban a „catsup”, aminek jelentése „padlizsán leve“. Nem ez az egyetlen angol szó, ami a Made in China feliratot viseli magán. Ilyen a „Gung ho“, ami az amerikai tengerészgyalogságban legtöbbször elhangzó parancsszó; a „Chop chop“, amit a britek is használnak sürgető szóként, de ilyen a Tai chi és kung fu is.

Melyik jobb: a bor vagy a sör? Érdemes ennél a kérdésnél több szempontból is megvizsgálni őket. A bornál az alkohol 54 perc után ér a vérramba, míg sörnél ehhez 62 perc kell, viszont egy áltagos sörtől kevésbé leszel rosszul másnap, mint a bortól. Ez azért kicsit összetettebb kérdés, nem mindegy, hogy melyik bort és melyik sört hasonlítjuk össze.

Optimizmus vagy pesszimizmus? Ahogy a körülöttünk lévő világot látjuk, hatással van a fizikális és mentális jólétünkre. A kérdés elég árnyalt, hisz mindkettőnek vannak előnyei. A kutatások alapján a legtöbben vegyítik a kettőt élethelyzettől függően, hogy mindkettő hasznos oldalát kitudják használni. Bizonyos helyzetekben jó, ha felvesszük a rózsaszín szemüveget, néha pedig esernyőre van szükségünk, akármilyen napos is az idő még.

A történelem legügyesebb szélhámosa kétszer adta el az Eiffel-tornyot. Victor Lustig, miután Amerikában jelentősen felborzolta a kedélyeket, Franciaországban próbált szerencsét. Párizs hat legnagyobb fémkereskedőjének ajánlotta fel a torony lebontása után keletkező fémhulladékot. Majd miután az üzlet után nem indult ellene hajtóvadászat, mégegyszer nyélbe ütötte az üzletet.

Több, mint tízezret takaríthatsz meg évente.

Rengeteg lakásban már csak LED-es izzót találni, nem is véletlenül. Habár vásárláskor többe kerül, hosszútávon hamar megtérül. A kisebb fogyasztásukkal az izzók és a lámpák is hosszabb életűek lesznek, ritkábban kell cserélni őket, meg persze pénztárcabarátabb is. Egy becslés szerint 20 izzó lecserélésével kb. 13 ezer forintot lehet spórolni.

A mogyorókrém kényszerből született. A napóleoni háborúk idején az Angliát sújtó kereskedelmi embargó miatt csoki- és kakaóhiány uralkodott el Európán. Ekkor döntöttek úgy az olasz cukrászok, hogy a drágává váló csokoládét olcsó darált mogyoróval dúsítsák Így született meg az a mogyorós csokikrém, amelynek legnépszerűbb fajtája 1964-ben a Nutella fantázianevet kapta.

Az óraátállítás problémája: a mi szemszögünkből kétféleképpen gondolkodunk róla – ősszel szeretjük, tavasszal kevésbé. Bár nem is sejtjük, de a pénztárcánk és a szervezetünk is máshogy vélekedik.

A tavaszi visszaállítással regneteget spórolhatunk, viszont az egészségünkre tett hatása túlsúlyban van: a belső óra eltolódása vérnyomás-ingadozási, keringési és emésztési problémákat is okozhat.

Egy drága film bukásra van ítélve? Ez nem ilyen egyértelmű, de a mostani nyilvántartás szerinti két legdrágább filmnél így tötént. Az Igazság Ligája a maga 300 millió dolláros költségvetésével hatalmasat bukott a mozikban. A másik hasonlóan drága film, a A Karib-tenger kalózai: A világ végén című alkotás összbevétele a ráfordított tőkét még megközelíteni se tudta: alig lépte túl a 3 millió dollárt.

Ha magyarul beszélek, intézetbe zárhatnak? Manapság ez nem fordulhat elő, de a 20. század közepén nagyon is megtörtént. Victor Gyory öngyilkossági kísérlet után került kórházba, ahol azt hitték, meg van zavarodva, mivel nem értették, mit beszél. Hónapokig elektrosokk-terápiára volt ítélve, míg a CCHR szervezetnek köszönhetően ki nem engedték.

422 fád van valahol a világon. Az egész bolygón kb 3,04 billió fa él, legnagyobb sűrűséggel Oroszország, Európa és Észak-Amerika szubarktikus területein. Elsőre hatalmasnak tűnhet ez a men�nyiség, de a civilizáció kezdete óta számuk a felére csökkent, egy kutatás szerint évente 15 milliárd fa pusztul el emberi tevékenység miatt.

forrás: 444.hu, mult-kor.hu, speaknyelvviskola.hu, wikipedia.hu, hvg.hu, index.hu, origo.hu, energiaoldal.hu

Advent Lassan itt a december, ami azt is jelenti, hogy kezdődik az advent.

Nálunk persze ez a zh-kat és az első vizsgákat jelenti. De van azért az egyetem mellett is mód rá, hogy ne csak beleessünk a családi ünneplésbe képletekkel a fejünkben, hanem 24 napon át egyre jobban és jobban várhassuk a Karácsonyt.

Flo

Nálunk gyerekként az adventi naptár hozta be az izgalmat a decemberbe, no meg esténként mindig elénekeltük ugyanazokat a karácsonyi énekeket. Ahogy viszont nőttünk fel, egyre jobban koptak ki a közös együttlétek ebből az időszakból is, és a reggeli meglepetés édesség is már kevésbé hozott lázba minket. Volt, hogy napokig nem bontottuk ki, néha az előzőket bepótolva hármat is kinyitottunk. És persze ez egyetem alatt még rosszabb lett. Kéthetente jobb esetben sikerül hazalátogatni, meg persze az ünnepre, de akkor is a készülődést próbáljuk a minimumra csökkenteni. Két tétel közé egy ajándék becsomagolása, ha egy feladatot meg tudsz oldani, egy kis mézeskalács díszítés a jutalmad magadnak.

Persze ennek nem muszáj így lennie. Most nem arról beszélek, hogy tanulj előre, és már most kezdj el készülni a januári vizsgáidra. Sokkal inkább a Karácsonyt megelőző 24 napra koncentrálj. Csempéssz be a napjaidba egy kis apróságot, ami arra emlékeztet, hogy mindjárt itt az ünnep, találkozhatsz a családdal, kikapcsolódhatsz. A saját példámon tudom, hogy sokkal jobban értékeljük a dolgokat, ha előtte van egy kis felvezetés, izgalom. Ezt rengeteg módon el lehet érni, és bár elsőre nehéz bele fogni, nem fogjátok megbánni, ígérem.

“A Karácsony a szeretet ünnepe.” – olvassuk mindenhol, de már ez a mondat is kliséssé vált. Mégse az, hiszen azért ebben az időszakban rengeteg jótékonysági kezdeményezés indul, amikhez több ezer ember csatlakozik világszerte. Én mindig szerettem a közelben nézelődni, mert eredményesebb, és biztonságosabb is sok szempontból, könnyebben nyomon lehet követni. Ha pedig elhatároztátok magatokat, vágjatok is bele. Nem nagy pénz és nem sok idő, de nektek is jót tesz, és rengeteg felnőttnek vagy gyereknek tehetitek olyan széppé a karácsonyát, mint régen neked, nekünk is volt. És hogy mit is kell ehhez tenned?

A legfontosabb hozzávaló egy doboz, amibe sokminden belefér, és egy adag elszántság. A feladat nagyon egyszerű: ez egy fordított adventi naptár. Nem kiveszel minden nap valami meglepit, hanem te teszel bele. Egy csoki vagy egy konzervdoboz, esetleg egy otthonról hozott régi plüss, vagy egy kiskocsi, ami már nem kell. Neked nem nagy pénz és idő, mégis hatalmas örömet szerzel másoknak, még ha te magad személyesen nem is találkozol velük.

Mit csinálj, ha már gyűlnek a dolgok?

Keress egy jótékonysági gyűjtést, vagy az ismeretségi körödben olyan embert, akinek szüksége lehet rá. Tudod, hat emberen keresztül bárkihez eljuthatsz, elképzelhető, hogy majd mi is buzdítunk titeket, ha találunk az egyetem környezetében olyan helyet, ahova könnyen le tudjátok adni, és biztosan jó emberekhez kerül majd.

Neked egy doboz, másnak egy karácsony.