Cafe Budapest 2015 mini fesztivál

ÁL V I ZT

S BŐL E F I VEK Ű N OK M I I

T KER R R Á Á V AZ B

MSZÁZAD .

8 2 XXI. – XX.

05. TÓBER , 12 . ÉS 13.

Durkó Zsolt: Ars poetica A szükség vitt rá, hogy 1987-ben létrehozzuk a Magyar Zeneművészeti Táraságot. Hogy szembeszálljunk a közízlés romlásával, és segítsünk a vidék zenei elmaradottságán. Élményt adó hangversenyek szervezésére törekszünk, amelyeken egyébként meg nem szólaló, értékes műveket hallhat a közönség. Olyan csíszolt előadásban, hogy hatósugaruk nyilvánvaló legyen. Arra is törekszünk, hogy minden koncertünkön egy magyar mű is megszólaljon.

A hazai koncerttermekben egyre kevesebb huszadik századi zene szólal meg, a mai magyar zeneszerzés hangja pedig szinte elnémúlt. Ha a teljes összképen belül egyes értékek túlhangsúlyozódnak, mások viszont hallgatásra kárhoztatnak, akkor tájékozódásunk, értékítéletünk egésze sérül. A Mini-Fesztivál műsorának egésze alig ismert a nagyközönség előtt, és ilyen értelemben majd' minden mű bemutató előadásnak számít. A legkülönbözőbb zenei szemlélerteket kívánjuk megjeleníteni, és változatos kamarazenei hangszerösszeállításra törekszünk. Úgy válogattuk a műveket és úgy állítottuk össze a koncertek programját, hogy egy-egy hangverseny zenei szempontból, a művek karakterét, tempóját, stílusát tekintve is illeszkedjen egymáshoz, mintha egyetlen kompozícíóról lenne szó.

A fesztivál műsorának szerkesztésekor egy-egy jellemző, esetleg kevéssé kiérlelt irányzat bemutatása sokszor háttérbe szorítja szubjektív zenei ízlésemet. Hangozzanak el, ismerjük meg e törekvéseket is! De a műsor egésze mégis a minőség, a felismert érték eszményét szándékozik érvényre juttatni, szinte belső zenei dramaturgiai szálra fűzve a felhangzó műveket.

Válogatásunk évtizedek történeti mélységei felé fordul, hanem a fiatal, sőt legfiatalabb generációk bemutatására is törekszik. Fontos, hogy a magyar közönség és a muzsikus társadalom megismerje a legújabb külföldi zenei irányzatokat, utakat, a világ kortárs zeneművészetét. Így összehasonlíthatóvá válik a külföldi és a magyar huszadik századi zene.

A zene lelki mélységet ad, választ az élet alapkérdéseire hangulatilag is, korpuszkulárisan is, úgy mint egy tünemény. De nem csak a nagy kérdésekre - élet, halál, szerelem - , az élet fordulópontjaira rímel, hanem minden érzelmi rezdülésre, amely különböző lelkiállapotokat mintáz és rögzít. A zene egy korszak lenyomata és hiteles tanúja.Talán hitelesebb, mint a fénykép vagy az írott szó. Mert a múltat jelenti, a gyökereket, s ugyanakkor jövendöl. A zene a nemzethez való tartozást jelenti és az összes emberhez való tartozást. A zene mindenre képes.

3

Mini Fesztivál 28-adszor…

A Magyar Zeneművészeti Társaság alapító elnöke, Durkó Zsolt által 1989-ben útjára indított kortárs zenei koncertsorozat örömünkre a CAFe Budapest keretében új otthonra lel. A jelen zenéjét felmutató, korábban téli hétvégen megrendezett Mini Fesztivál most beépül a kortárs művészeteket bemutató őszi budapesti rendezvénysorozatba, amellyel hitvallása szorosan illeszkedik. A négy hangversenyt magába foglaló ciklusban 33 kortárs zeneszerző műve hangzik el közel félszáz zenész előadásában. Ez évtől kezdve a CAFe Budapest minden évben kiemelt figyelmet szentel Bartók Bélának: rendszeresen megidézi a XX. század világhírű magyar komponistájának életművét, alkotásain és inspirációin keresztül élő kapcsolatot teremtve korunkkal. Mi, mai magyar komponisták, Bartók zeneszerzői hagyatékának örökösei, ezen gondolatok mentén mutatkozunk be a CAFe eseménysorozatában számot adva arról, milyen utakon vagy ösvényeken halad a magyar zeneszerzés a XXI. század elején, Bartók halála után 70 évvel.

Beérkezett mestereink, tanáraink művei mellett helyet kap a legifjabb zeneszerző generáció is, a Kodály Zoltán zenei alkotói ösztöndíj nyertesei. Idei Mini Fesztiválunk célja, hogy a lehető legszélesebb spektrumát mutassuk meg a mai magyar komolyzene-szerzői irányzatoknak. A Mini Fesztivál nemes hagyományai közé tartozik, hogy rendszeresen műsorra tűzünk más nemzetek alkotói műhelyeiből származó kompozíciókat is. Idén a Nyugat-Balkán – Szerbia, Montenegró, Macedónia és Horvátország – zeneszerzőit látjuk vendégül műveik által.

Köszönöm, hogy megtisztelik Fesztiválunkat jelenlétünkkel és figyelemmel kísérik a magyar és nemzetközi kortárs zene jelenét.

Reméljük, hogy jövőre is találkozunk majd a CAFe-ba illeszkedő Mini Fesztiválon!

4

Fekete Gyula Erkel-díjas zeneszerző, a Magyar Zeneművészeti Társaság elnöke

Várkert Bazár

2015 OKTÓBER

VASS LAJOS: Nocturne SOLTI ÁRPÁD: La Loreley HOLLÓS MÁTÉ: A magánhangzók szonettje TÓTH PÉTER: Trois beaux oiseaux du paradis BÁNKÖVI GYULA: Spleen VAJDA JÁNOS: Deux chansons/No.1, Danse/No. 2

5

hétfő

19.30

Debreceni Kodály Kórus Vezényel: Somos Csaba KOCSÁR MIKLÓS: Sinfonietta SÁRI JÓZSEF: Fosszíliák BALASSA SÁNDOR: Kettősverseny oboára, kürtre és vonószenekarra Tekula Endre – kürt Dienes Gábor – oboa Budapesti Vonósok Vezényel: Kovács Zoltán

VASS LAJOS: Nocturne Vass Lajos (1927–1992) népzenekutató, karnagy, a magyar kórusmozgalom jelentős alakja zeneszerzőként szimfonikus és oratorikus műveket, gyermekoperákat, kórusműveket, dalokat alkotott.

Kórusai közül valószínűleg a legismertebb a Nocturne, melyet Paul Verlaine: „Fehér a hold” c. álomszerű, erősen szimbolista hatást mutató versére komponált 1969-ben – két nyelven: az eredeti francia mellett Tóth Árpád fordítására.

Un vaste et tendre Apaisement Semble descendre Du firmament Que l'astre irise…

C'est l'heure exquise.

Fehér a hold Fehér a hold… fénylő csalit S összehajolt Lomb andalit, Halk nesz-beszéd…

Te drága, szép…

La lune blanche La lune blanche Luit dans les bois ; De chaque branche Part une voix Sous la ramée… Ô bien-aimée.

L'étang reflète, Profond miroir, La silhouette Du saule noir Où le vent pleure…

Rêvons, c'est l'heure.

A tó dereng Mint mély tükör s Mélyébe reng Vén fűzfatörzs, Szél búja rí… Álmodni hí… Égből szelid Nagy béke száll S kék tüzeit Csillagsugár Rezdíti fent…

Oh, óra!… szent!…

(Tóth Árpád fordítása)

5

SOLTI ÁRPÁD: La Loreley Az 1986-os születésű szerző így vall arról, miért választotta Guillaume Apollinaire versét: „Mindig is vonzódtam a szimbolista történetekhez, versekhez. Loreley az elérhetetlen gyarló vágy jelképe.

Ahogy a rajnai hajósokat Loreley szépséges éneke, úgy a szőke boszorkány mondájának feldolgozása a legkiválóbb művészeket (pl. Heinrich Heine, Dsida Jenő) csábította el.

Hozzájuk hasonlóan magam sem állok ellen: hagyom, hogy a szirénkórus álomba ringasson.”

Loreley Élt Bacharachban egykoron egy szőke szép boszorka A férfiak epedve mind meghaltak érte sorba Pörbe idézteté s alighogy látta volt Nagy szépsége előtt a püspök meghajolt A szemed csupa drágakő gyönyörü Loreley Miféle mágustól ered varázslatod felelj Az életet meguntam a szemem átkozott Püspök ki belenézett az mind elkárhozott A szemem lánggal csillogó nem holmi drágakővel A lángra csak a lángra a férfibűvölővel A lángjaidban égek gyönyörü Loreley Megbűvöltél most téged már más ítéljen el Püspök te nevetsz könyörögj értem inkább a Szűznek Hogy Isten védje lelkedet adj engem át a tűznek Kedvesem itthagyott már elment messzire A halált szeretem s nem vágyom semmire

6

Szívem úgy fáj úgy fáj már meg kell halni nékem Magamra nézek és bele kell halnom érzem Szívem úgy fáj úgy fáj mióta nincs velem Elindult és szivem megfájdult hirtelen Rábízta őt a püspök úr három lovas lándzsás vitézre Az őrült nőt e három a klastromig kisérje Szemed remeg bolondos Loreley menj tehát Fekete és fehér lesz kolostori ruhád És úgy mentek tovább az úton mind a négyen Könyörgött nékik Loreley szeme mint csillagfény az égen A sziklafalra föl hadd másszak lovagok Hadd lássam egyszer még amint a kastélyom ragyog A tükröm hadd legyen megint a folyam árja Aztán megyek az özvegyek szüzek kolostorába A szélbe odafönt kibomló haja szállt Loreley Loreley három lovag kiált A Rajnán odalent egy csónakot az ár hoz Szeretőm benne ül meglátott hív magához Szívem megédesül lent szeretőm suhan Előrehajlik és a Rajnába zuhan Mert látta a szép Loreleyt a folyó habjain A haja mint a nap ragyog a szeme Rajna-szín (Vas István fordítása)

HOLLÓS Máté: A magánhangzók szonettje

TÓTH PÉTER: Trois beaux oiseaux du paradis

A Nouvel Ensemble Contemporain felkérésére 1990-ben megzenésítettem Arthur Rimbaud Magánhangzók szonettje című híres költeményét. A basszushangra és öt hangszerre komponált szólókantáta a Rimbaud magánhangzói (Voyelles de Rimbaud) címet viselte, s a francia ősbemutatót szem előtt tartva a verset eredeti nyelven szólaltatta meg.

Somos Csaba karnagy egy francia költészeten alapuló koncertprogramhoz a magyar fordítás vegyes kari megzenésítését kérte, így nagyapám, Tóth Árpád költői anyagának megmunkálásához foghattam. A nyelv és az apparátus különbözősége okán a két kompozíció alapvetően eltérő, noha a kórusműbe – a éle vízjel gyanánt – apró motivikus utalásokat szövök .

2014-ben kaptam felkérést Somos Csaba karnagytól egy különös kórusmű megírására. Az volt benne különös, hogy három szerzővel kívánta „újraíratni” Maurice Ravel éppen 100 éves Trois chansons c. a cappella kórusművét. Az eredeti francia szöveget megtartva próbáltam egy Raveltől alapvetően eltérő, de a franciás sanzonvilágot megidéző darabot létrehozni. A szeptim- és nónakkordok világában a tonalitás könnyedén csúszik át egyik hangnemből a másikba; a zene folyamatosságát pedig az egymásba fonódó szólamok biztosítják.

Tóth Péter

BÁNKÖVI GYULA: Spleen Hollós Máté

A magánhangzók szonettje Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ú! kék Ó! – csak egyszer Lehessek titkotok mind elbeszélni bátor! Á!: bolyhos öv, mely a setét legyek faráról Csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel! Á! Árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor, Halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!

I!: Bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel Vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor! Ú!: – Az isteni tenger nyugodt, gyűrűző tánca, Nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca A békés homlokon, mit alkímia tép föl –, Ó!: – szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek, És Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek, Oméga! – viola sugár az Ő szeméből!

Baudelaire 1857. június 25-én megjelent – A Romlás virágai című – verseskötete hatalmas érzelmi hullámokat indított el. Július 9-én a „Le Figaro” egy cikkében a gyűjtemény négy versét „súlyosan és veszélyesen immorálisnak” bélyegezték. Két nappal később hivatalos eljárás is indult, melynek nyomán hat verset „kitiltottak” a kötetből . A Romlás virágai első részében (»Spleen és Ideál«) található négy Spleen vers nem jutott erre a sorsra. A kilencperces kórusmű e négy vers hangulati reflexiója kíván lenni. Teljes egészében egyik költemény sem jelenik meg a kompozícióban – mindössze két vers három sora! Ezeket a sokszor – s legtöbbször reménytelenséggel – ismételgetett sorokat veszi körbe, szövi át egy javarészt magánhangzókból álló, szüntelen mozgásban lévő hang- és akusztikai szőnyeg.

A három sor (közülük is csak egyetlenegy hangzik el teljes egészében): 1. Je suis un cimetière abhorré de la lune – Hold által is megvetett temető vagyok.

2. J'ai plus de souvenirs qu si j'avais mille ans – Emlékeim, mintha ezer éves lennék.

3. Je suis comme le roi d'un pays pluvieux – Esős ország királya vagyok én. (Tornai József fordítása)

(Tóth Árpád fordítása) Bánkövi Gyula

7

VAJDA JÁNOS: Deux Chansons A címbeli két 'chanson' két Rimbaudidézetet takar. „Egy évad a pokolban” című kötetében a költő prózában számol le addigi életével s vesz búcsút az irodalomtól. „Rossz vér” című fejezetének egy részlete adja az első tétel – Danse – szövegét: »Connais-je encore la nature? me connais-je? – Plus de mots. J'ensevelis les morts dans mon ventre. Cris, tambour, danse, danse, danse, danse!

Je ne vois même pas l'heure où, les blancs débarquant, je tomberai au néant. Faim, soif, cris, danse, danse, danse, danse!« A második chanson egy mindössze egyetlen versszaknyi, cím nélküli versfoszlány: L'étoile a pleuré rose au coeur de tes L'infini roulé blanc de ta nuque à tes reins La mer a perlé rousse à tes mammes vermeilles Et l'Homme saigné noir à ton flanc souverain.

Az eredeti, francia nyelven megszólaló költői szövegek magyar műfordítása: No.1. A tánc Ismerem még a természetet? Ismerem magamat? – Szót se többet.

A gyomromba temetem a halottakat.

Kiáltás, dobpergés, tánc, tánc, tánc, tánc! Még az órát sem látom, amelyben a fehérek partra szállnak, és én a semmibe hullok. Éhség, szomjúság, ordítás, tánc, tánc, tánc, tánc! (Kardos László fordítása)

KOCSÁR MIKLÓS: Sinfonietta Ha valaki zeneszerzőként sokat foglalkozik a klasszikus zenével, óhatatlan, hogy előbb, vagy utóbb meg ne kísértse a forma kötöttségeinek kipróbálása saját anyagával.

A Sinfonietta a négy tételes Haydnszimfóniák formavilágát tükrözi.

1. tétel: szonátaforma, két különböző karakterű téma szinte egymástól független kibontása 2. tétel: triós forma – Farkas Ferenc 95. születésnapját köszöntő zongoradarab hangszerelt változata. (Ő jegyezte meg a darabról, hogy „vonósokon is szépen szólna”.)

3. tétel: scherzo 4. tétel: lendületes rondó Az 1996-ban készült Sinfonietta első változata már 1997-ben elhangzott, majd 2002-ben ismét, mégsem éreztem befejezettnek a darabot.

Formarészek (triók) hiányoztak, néhány helyen pedig túl bonyolultra sikeredett, megtörve ezzel a darab természetes folyamatát. Végül 2014ben egy újbóli előadáson már úgy szólalt meg, ahogy elképzeltem.

Ritka és kivételes eset, hogy ilyen hosszú időt tölthet el egy zeneszerző a művével. Nem is biztos, hogy ez jót tesz a műnek – az alkotónak mindenesetre hasznos tanulságokkal szolgált.

Kocsár Miklós

SÁRI JÓZSEF: Fosszíliák No.2. – Bíbor könnyeket sírt a csillag Füled köré bíbor könnyeket sírt a csillag, hátadon hószínűn gördült a végtelen, rózsás emlőiden tenger rőt gyöngye illant, s a Férfi feketén vérzett nagy öleden.

(Somlyó György fordítása)

8

A 70-es évek első felének Sárikompozíciói arról tanúskodnak, hogy az „Új bécsi Iskola” közvetlen hatását és a fejlesztéses technikát immár maga mögött hagyó zeneszerző fantáziáját élénken foglalkoztatta az a paradoxon, hogyan lehet a zene statikus, „megkövült”, illetve eleven lüktető állapotát egyidejűleg, egyetlen művön belül megteremteni. Az 1974ben keletkezett vonószenekari Fossziliák (testvérdarabjával, az 1975ös Vonósnégyessel együtt) e törekvés legszemléletesebb példája.

Maga a cím is erre utal: a zeneszerző számára az ősmaradvány, a

megkövesedett állati vagy növényi reliktum az a természeti tünemény, amely az örök mozdulatlanságnak és az élet mozgásának együttes jelenlétét szimbolizálja. A Fosszíliákat felépítő szakaszok többször s többféleképpen is bejárják a megkövesedett rendtől a káoszig vezető utat. A mű indulásakor a gúzsba kötött, egy-egy hanghoz láncolt szólamokat a ritmikai értékek aprózódása szabadítja fel, majd a megjelenő glisszandók és pizzicatomotívumok. A szabadon ismételgetett pizzicato-motívumok aleatorikus szakasszá szerveződnek. Mintha az őskövületben – egy mikroszkóp lencséjébvel vizsgálva – parányi organizmusok járnák áttekinthetetlenül gyors táncukat. (Az aleatorikus szakaszt elvágó pizzicato oktáv, valamint a szakaszhatárokon felbukkanó akkordtremolók Ligeti György folyamatzenéit tagoló „katasztrófapillanatokra” emlékeztetnek).

A kompozíció talán legizgalmasabb szakaszában egy ötszólamú sul ponticello akkord hátteréből sforzato hangsúlyokkal kiemelt hangok sűrűsödnek ritmikus játékká. Ez a rész jól példázza Sári József műveinek két jellemző vonását, a ritmika elsődleges szerepét és az asszimetria kedvelését.

A kompozíció második felében a Molto lento, libero szakasz ismét a statikus és dinamikus jelleg együttes jelenlétét fogalmazza meg: hosszan tartott hangok végtelen űrjében egy-egy gyors hangrepetíció küldi titokzatos „morzejelét”. Az utolsó formarész ismét egy aleatorikus szakasz, mely végső gesztusával felídézi a „morze” ritmusát, majd lassan a semmibe vész.

Farkas Zoltán

BALASSA SÁNDOR: Kettősverseny oboára. kürtre és vonószenekarra, Op. 72.

Bár 1964-65-ben írt diplomamunkám egy hegedűverseny volt, a későbbi évtizedekben mégsem foglalkoztatott ez a műfaj. 1998-ban megtört a jég: elkészült a Pécsi concerto, 2002 februárjában pedig a Kettősverseny.

Ezek a művek azonban nem hasonlítanak a XIX. sz. bravúrdarabjaihoz, közelebb állnak a barokk concertókhoz: a szólisták és a tutti bensőségesebben muzsikálnak együtt.

(Amúgy is szeretem és gyakran hallgatom Corelli, Vivaldi, Händel boldogítóan szép műveit.)

A két jeles szólómuzsikust igénylő Kettősverseny előzménye: Magyari Imre kürtművész néhány évvel korábban arra kért, hogy írjak neki egy versenyművet. (A kérést akkor nem tudtam teljesíteni, mert Földindulás c. operámon dolgoztam.) Később, amikor Lencsés Lajos oboaművész is darabot kért tőlem elhatároztam, a két felkérést egybefoglalom.

Megkomponáltam tehát számukra egy vonószenekar közreműködésével megszólaló kettősversenyt, mely a versenyművek gyors–lassú–gyors tételrendjét követi.

Allegro moderato első tétele szonátaforma, a második – Sostenuto – lírai közjáték, míg a záró Allegro rondó.

Nem kerülhető meg az a kérdés, vajon feladata-e a ma zeneszerzőjének a XX. sz. torz és véres eseményeit zenébe foglalni, vagy inkább keressen helyette egy emelkedettebb, nemesebb hangot, amely fényt hoz és vigaszt jelent az embereknek s felmutatja az élet igazi valóságából születő költészetet, a lélek szépségét? Vigyáznunk kell, nehogy elveszítsük a harmóniát, a zene zeneiségét!

Balassa Sándor

9

2015

Várkert Bazár

OKTÓBER

12 hétfő

19.30

HORVÁTH BARNABÁS: Hangsorok – Öt tétel szóló hárfára Anasztazia Razvaljajeva – hárfa JANA ANDREEVSKA (Macedónia): Scattered Blues MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ Lajkó István – zongora DRAGONY TÍMEA: Rhiannon Homoky Gábor – hegedű Dragony Tímea – zongora IVAN BRKLACIC (Szerbia ): Kuvada MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ Tfirst Péter – hegedű Varga Gábor – klarinét Marczi Mariann – zongora VARGA JUDIT: Barcarolle pour Frédéric et George Varga Judit – zongora DOBSZAY-MESKÓ ILONA: Una cartollina illustrata di Ungheria Szecsődi Ferenc – hegedű Dobszay-Meskó Ilona – zongora DECSÉNYI JÁNOS: „Kottalapok” – három metafora tenorhangra és vonósötösre Nagy Bertalan – ének Somogyi Vonósnégyes Somogyi Péter – hegedű Lendvai György – hegedű Tóth Balázs – brácsa Pólus László – cselló Lukácsházi István – nagybőgő DUBROVAY LÁSZLÓ: A Duna folyása Somogyi Vonósnégyes Somogyi Péter – hegedű Lendvai György – hegedű Tóth Balázs – brácsa Pólus László – cselló Kiss Gy. László – tárogató

10

HORVÁTH BARNABÁS: Hangsorok – Öt tétel szólóhárfára Hangsorok című darabom Gaál Erzsébet, az évtizedek óta az Amerikai Egyesült Államokban élő hárfaművész ösztönzésére íródott. (Az ő nevéhez fűződik a 2012-es budapesti ősbemutató is.) Az előadó olyan, etűdszerű kompozíciókat kért tőlem, melyek a hárfázni tanulók – köztük Gaál amerikai tanítványai – számára is játszhatók.

Mind az öt tétel valamilyen sajátos hangsorra, hangközmodellre épül.

A tételeket úgy írtam meg, hogy játék közben az előadónak ne kelljen a hárfa pedáljait átállítani. Elengedhetetlen viszont, hogy minden egyes tétel előtt a hárfás a kívánt hangsort a pedálok segítségével létrehozza.

Az első tételnek egy olyan héttagú hangközpármodell az alapja, melyben a tiszta kvart és a tritonusz váltakozik.

A második tétel alapanyaga két kilenc hangot tartalmazó, egymással tükörszimmetrikus hangközmodell, melyekben a hangközök a kis szekundtól a kis szextig, fokozatosan tágulva követik egymást. (Számokban leírva tehát 1:2:3:4:5:6:7:8-as modellskáláról és ennek tükörképéről beszélhetünk.)

Dór, vagyis „szimmetrikus modellskála” (2:1:2:2:2:1:2) a harmadik tétel hangsora.

A negyedik tétel hangközrendje 1:1:3:2:3:1:1. A zárótétel a – már Liszt műveiben is megtalálható – 1:3-as distanciaskálára épül.

A fentebb leírt hangsorok , ill. hangközmodellek minden tételben csak alapanyagul szolgálnak. (Ezzel összefüggésben jelentős szerep jut a darabban a szimmetriának.) Az egyes tételek formája, tempója, ritmikája nem áll közvetlen kapcsolatban a hangközmodellekből származó számarányokkal.

Horváth Barnabás

JANA ANDREEVSKA: Scattered Blues (Széjjelszórt blues) Amikor Marcel Worms, holland zongorista megkért 2002-ben, hogy komponáljak neki egy bluest, kétségeim támadtak. A blues hagyományába nem fér bele, hogy azt leírják: abban a pillanatban, hogy azt papíron rögzítik, s az előadónak ahhoz kell tartania magát, megszűnik blues lenni. Leírni tehát valamit, ami nem írható le: komoly kihívással kerültem szembe.

A következőt gondoltam ki: egy már „megírt” blues kottáját egy üres papírlappal takarok le, amit azonban sűrűn kilyuggatok. Így – a réseken át – a blues részleteit látni csupán.

Közöttük, az üres lap megfelelő helyeit az előadó, de a közönség minden tagja is saját elképzelése szerint egészítheti ki gondolatban. Így az enyémen alapulva számtalan különböző blues jön létre, megőrizve a műfaj improvizatív mivoltát. Számomra így hiteles „leírni egy bluest”.

Jana Andreevska

DRAGONY TÍMEA: Rhiannon A hegedűre és zongorára írt kompozíció a 28. Mini - Fesztivál felkérésére készült.

A mű Rhiannonról, egy mitológiai alakról: walesi holdistennőről szól. Ő – másképpen: a „Nagy Királynő” – a költők, a művészek és a királyi hatalom múzsája, a madarak, lovak istennője.

A mű az istennő hajnaltól éjjelig tartó egy napjának cselekedeteit mutatja be.

Hajnalban átvisz egy lelket fehér lován a Földről az élet utáni síkra, segítve alkalmazkodását az élet és halál közötti átmenethez. A Földre visszatérvén eztán lovával az erdőt szeli át; a gyönyörű tájon madarai énekével feltámasztja a halottakat és álomba ringatja az élőket. Varázsol, véd, mágiával és kitartásával felveszi a harcot az erdő sötét mélyén lakozó ellenséggel és az alvilági istenekkel, akik nem tudják útját állni és kiirtani az emberek, állatok iránti mérhetetlen szeretetét. Győzelmével, belső nyugalmával, boldogságtól hevülve bátorít Mindenkit az Életre!

11

A kompozíció a zongora markáns akkordjaival indul, melyek zengésében indul el a hegedű szóló, bemutatva az istennőt, lelkének sokszínűségét, erőteljességét, megérintő expresszivitását.

E zenei anyag főbb motívumai a mű egészében is hallhatók lesznek mindkét hangszer zenei szövetében; karakterben, ritmikailag és harmóniailag is variálva. A zongora újbóli megjelenése után a zene a fent leírt történetet mutatja be „hallhatóvá téve" számunkra.

Az eltérő hangulatok, karakterek, tempók módot adnak a hegedű gyönyörű, kifejezésteli hangszínének, technikai lehetőségeinek, virtuozitásának bemutatására.

A zongora változatos anyagával így alkotnak együtt egy színes, széles dinamikájú, kiteljesedő, expresszív előadási darabot.

Dragony Tímea

IVAN BRKLJAČIĆ: Kuvada (Couvade) Az orvostudomány Couvadeszindrómának nevezi, amikopr egy várandos nő férje, társa, mintegy osztozva a terhességben, bizonyos arra jellemző tüneteket produkál. (pl.: hullámzó kedélyállapot, görcsök, étvágyat érintő szélsőségek, stb.) Ez a szindróma a becslések szerint az állapotos nők partnereinek legalább 10 %-nál kimutatható, olykor kellemetlen, ill. nem egyszer komikus szituációkhoz vezetve.

Az egytételes mű hangzó ábrázolásként kíván utalni a „couvade” pszichológiájára, a legszálesebb skálán fölidézve a benne érintett férfiak lehetséges élethelyzeteit.

Darabomat a Belgrádban működő „Pokret” triónak ajánlottam.

Ivan Brkljačić

12

VARGA JUDIT: Barcarolle pour Frédéric et George Ez a rövid karakterdarab a 2010-es bécsi Rosario Marciano Nemzetközi Zongoraverseny felkérésére íródott annak kötelező darabjaként. Mint a címből is kiderül, a barcarola-lejtésen alapuló témára született variációs formájú mű Frédéric Chopinnek és élettársának, George Sand-nak (született Aurore Dupin) állít emléket.

Nem csupán a tipikus chopin-i zongorafaktúra, a folyamatos háromregiszteres gondolkodásmód, trillák és futamok idézik az elmúlt időket, hanem a mindvégig lágy, szordínós hangvétel is. Romantikus akkordok fátyolszerűen egymásra fűzve alkotják az elmosódott régi-ésmégis-új hangzásvilágot, melybe a maga természetességével illeszkedik az egyetlen Chopin-idézet (az utolsó, f-moll Ballada főtémája), olyannyira szerves részét alkotva a darabnak, hogy optimális esetben föl sem tűnik a hallgatónak.

Varga Judit

DOBSZAY-MESKÓ ILONA: Una cartolina illustrata di Ungheria A zenei alapanyagként konkrét magyar népdalokat felhasználó kompozíció egymástól radikálisan különböző, de egyaránt jellegzetesen magyar emberi lelkiállapotok zenei ábrázolásait összegzi. A darabban egymást néhol rapszodikus gyorsasággal váltó, máskor egy-egy teljes formai szakaszt uraló lelki karakterek, jelesül: az indulatosság, büszkeség, játékosság, szenvedély, lemondás, keserűség és elrévedés – mind a magyar ember sajátjai.

Népzenei vonatkozásában ugyanígy a magyarságról mesél a felhasznált dallamokban élő tempo giusto, a tipikus hangsúlyok, vagy az egyszerű ritmusoknak az a hagyományos rubato éneklésmódja, amit a szerző precíz ritmikai lejegyzéssel az előadói szabadság alkotóeleméből a kompozíció részévé emelt, s amely ily módon a darabot megszólaltató bármely művész játékában elkerülhetetlenül újraéled.

DECSÉNYI JÁNOS: „Kottalapok” A zeneszerző verseire írott három metafora címében Márai Sándorra rímel (az ő ausztriai és németországi lapokban kiadott szépirodalmi és publicisztikai írásainak összegyűjtött, lefordított anyaga jelent meg „Kitépett noteszlapok” címmel a közelmúltban): „Noteszlapok”, „Kottalapok”.

A „három metafora” a darab három tétele: Harang, Ajtó, Parázs.

Mivel nem vagyok költő, verslétüket legföljebb a zene igazolja – ha ugyan igazolja.

A mű első és második tétele „komoly” hangvételt sugall, ám a harmadik ezt megkérdőjelezni látszik …

Decsényi János

DUBROVAY LÁSZLÓ: A Duna folyása A tárogatóra és vonósnégyesre szánt, kéttételes mű a milánói Világkiállításra készült az EMMI megrendelésére. Címe Bartók Béla első, gyermekkori zongoradarabjára utal.

Első, lassú része harmatból, cseppekből összeálló vízereken keresztül egy széles folyású folyó, a Duna kialakulását ábrázolja flageoletthangok, -glisszandók, -motívumok és hangfolyamatok segítségével. Ezt követően a tárogató a Rákóczi-nóta megszólaltatásával a múltat idézi, ami után egy – magyar népdal szerkezetű – téma és a belőle sarjadó variációk a mai magyar táj szépségét jelenítik meg.

Az attacca játszott gyors tétel rondó formájú. Sodró erejű, gyors mozgású tánctétel, amelyben megjelenik a lassú tétel témája is, játékos intonációval.

Virtuóz kóda zárja a művet.

Dubrovay László

13

2015

Várkert Bazár

OKTÓBER

13 kedd

17.00

LUSTYIK ÁKOS: A te másságodban (Áfra János versei) BEMUTATÓ Darago Zoltán – kontratenor Emszt András – zongora ALPÁR BALÁZS: Átmenetek BEMUTATÓ Jámbor Janka – cselló Nagy Míra – zongora HORVÁTH BÁLINT: Suite BEMUTATÓ Szalay András – cimbalom NINA PEROVIC (Montenegro): Sonata for Flute, Clarinet and Piano MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ Matúz Gergely – fuvola Varga Gábor – klarinét Kéry János – zongora HUSZÁR LAJOS: Ballada Szalay András – cimbalom EÖTVÖS PÉTER: Pillangó Kiss Péter – zongora SUGÁR MIKLÓS: Rábeszélés Dratsay Ákos – fuvola Madarász Éva – zongora FEKETE GYULA: All' ungherese Varga Gábor – klarinét Szalay András – cimbalom HORVÁTH MÁRTON LEVENTE: Imaragana Bodrogi Éva – ének Koltai Katalin – gitár Bartek Zsolt – klarinét Rohmann Ditta – cselló

14

LUSTYIK ÁKOS: A te másságodban Áfra János fiatal, díjnyertes költő generációja jeles képviselője.

A zeneszerzővel egy korábbi projektben már dolgoztak együtt: Áfra János frissen megjelent, „Glaukóma” című első kötetének verseihez Lustyik reflexiójaként vonósnégyesrészletek születtek. Ez az eredményes munkakapcsolat és a társművészetek együttműködésének vágya vezetett a most hallható dalciklus megszületéséhez, melyben válogatott versek kerültek megzenésítésre.

A személyes hangvételű szövegekhez egyéni karakterű, olykor a „könnyű” és a „komoly” kevéssé egzakt határán mozgó, (poli)tonális-modális hangzásvilágban játszó, a versek sajátos formájához alkalmazkodó zenék simulnak. Különösen egyedi színezetet ad az interpretációknak a kontratenor énekes alkalmazása: a nem is olyan régen újrafelfedezett hangfaj jó értelemben vett furcsasága és nemmindennapisága fontos eleme úgy a kompozíciós ötlet megvalósításának, mint magának a zenei közlésnek. Lustyik Ákos korábbi, Kosztolányi-versekre írt Sz.É.P.I.A című dalciklusa – azon versek letisztultságából adódó – klasszikusságától ez az alkotás már eltávolodik. A te másságodban összekapcsolja a jelen fiatalságától eredő szavakat a jelen fiatalságától eredő zenével.

ALPÁR BALÁZS: Átmenetek zongorára és csellóra A darab különböző zenei jellemzők szélső állapotai közötti észrevétlen átmenetek lehetőségeit járja körül.

Folyamatosan alakulnak át egymásba a lassan felismerhetővé váló harmóniák, hangulatok, karakterek, stílusok; olykor hagyományos kompozíciós eszközökkel, olykor pedig olyan megoldásokkal, amelyek az elektronikus zenében és hangtechnikában alkalmazott átúsztatásokat imitálják akusztikusan.

A szerző ezt a művét az ősbemutatón fellépő Nagy Míra és Jámbor Janka előadóművészeknek ajánlja.

HORVÁTH BÁLINT: Suite A cimbalomra írt Suite tételei – néhány közülük még korábbi keltezésű – 2013ban alakultak ciklussá. Ajánlása Szalai Andrásnak szól, a jelen hangversenyen ő is szólaltatja meg ősbemutatóként.

Az erősen zárt, egyszerű formájú, albumlapszerű karakterdarab-tételek noha önállóak, motívumok, eszközök tekintetében azonban át- és átjárják egymást, számos zene- és művelődéstörténeti utalással élve.

A tételek a következők: 1. A mennybolton...

2. Korál – Párbeszéd 3. Hommage à Schubert 4. All'ongarese 5. Éva – Körtéfa 6. Fehér virág 7. Kis fanfár Az első és a hatodik darab a éle énekhang nélküli dal; a zenei anyag mindkét esetben egy-egy látens szöveg ritmusán alapul: A mennybolton… Buda Ferenc, a Fehér virág pedig Kormos versén. Egyes tételeket (Korál – Párbeszéd és All'ongarese) a népdalszerűség, a bartóki kromatika, formai értelemben pedig erőteljes kontrasztok használata jellemez. Az Hommage à Schubert hangfolyondárja egy hat hangos motívumból indul ki, ami a bécsi mester D.840 C-dúr (ún. „Reliquie”) zongoraszonátája I. tételének főtémája. Az Éva – Körtéfa anyaga is népdalfogantatású, de a második és a negyedik tételhez képest absztraktabb, irracionálisabb módon.

Meghatározó dallamfoszlányaiból, légies harmóniáiból csak a tétel végére bontakoznak ki a jól ismert, de számomra mégis titokzatosan mélyértelmű népdal sorai. Az utolsó rész – Kis fanfár – tisztán diatonikus anyagú, „kifehérített” lezárása a műnek.

Horváth Bálint

15

NINA PEROVIC: Szonáta fuvolára, klarinétra és zongorára Ezt a kamaraművét a zeneszerző a szonátaforma elemeit fölhasználva egyetlen tételben fogalmazta meg.

Komponálása arra az időre esik, amikor Celinjében másodéves zeneszerző hallgató volt. Zenei nyelve a neoklasszicizmuson alapul, ami általánosan jellemzi fiatalkori műveit.

A Szonáta bemutatójára 2005-ben került sor, Rómában.

HUSZÁR LAJOS: Ballada, op.36.

A Ballada első változatát 2011-ben írtam, második, átdolgozott változatát pedig 2013-ban. A műben felhasznált zenei karakterek alkalmazkodnak a cimbalom játékmódjához, hangzásához, és a hozzá kapcsolódó történelmi-kulturális asszociációkhoz.

Ilyen pl. a főtéma szerepét betöltő rubato-anyag, amely a kuruc nóták motivikájára utal.

EÖTVÖS PÉTER: Pillangó Láttad-e már valaha, hogyan táncolnak a pillangók? Nem lábaikkal művelik, hiszen a virágokon azok jelentik a biztos fogódzót; ám kiszámíthatatlanul, szeszélyesen, igazi táncot ropván verdesnek szárnyaikkal.

A rendszertan ugyanakkor mégsem szárnyuk csodás rajzolatai alapján definiálja e parányi táncosokat.

A Pillangóalakúak családsorozata több, mint 5000 fajának fő ismérvei: a csökevényes első pár láb, a buzogányforma csáp, egy csoportjuknál (Tarkalepkék családja) ecsetszerűen bolyhos lábak. Szaglásuk is fejlett.

Ezeket az elbűvölő lepkéket a kertemben is megfigyelhetem, így nincs más teendőm, mint táncukat „áttelepítenem” a billentyűkre.

Eötvös Péter

SUGÁR MIKLÓS: Rábeszélés A darab szerkezete egyetlen, szélesen kibontott háromtagú forma.

A lassú első rész két strófát mutat be a kurucos rubato-témából.

A középrész gyors, ritmikus anyagokat tartalmaz, melyek több dinamikai hullámot vetnek, és két csúcspont köré rendeződnek.

A harmadik formarész a lassú, kurucos anyag visszatérése, amely azonban már nem oszlik strófákra, hanem szabad, fantáziaszerű formát ölt.

Huszár Lajos

Fuvola–zongoradarabom értelmi szerzője Matuz Gergely: ő beszélt rá, hogy írjak egy ilyen összeállítású művet.

A darab felépítésére nézve rövid, különböző karaktereket megtestesítő tételek sorozata. Ezen koncepciójávall abba a sorba illik, amit néhány éve kezdtem harsona-zongorára, gordonka-zongorára írott darabjaimmal, melyek szintén ilyen – változatos karakterű többtételes – kompozíciók.

Sugár Miklós

16

FEKETE GYULA: All' ongherese Ahogy a darab címe is sugallja, a kompozícióban magyaros motívumok, népzenei utalások hallhatók. Szűkebb értelemben vett népdalfeldolgozásnak mégsem mondható, hisz' nem egy létező népdalt idéz, dolgoz fel, vagy dolgoz át, hanem népzenei fordulatokat, ismerős népi hangütéseket szólaltat meg. Így a bartóki tágabb megközelítés szülötte.

A népzenei jellegű anyag választása kézenfekvőnek tűnhet: a két hangszer a zenetörténet során már összekapcsolódott a népzene égisze alatt.

Az improvizatívnak, fantáziaszerűnek ható szólamkezelés is egyfajta népzenei ihletettséget sugall.

A darab tizenkétfokú, atonális, ennek megfelelően a népzenéből ismerős pentatónia folyamatosan más-más moduszokba csúszik át.

HORVÁTH MÁRTON LEVENTE: Imaragana A kompozíció 2015 elején készült énekhangra, klarinétra, gitárra és csellóra. Műfaját tekintve leginkább szólókantátának nevezhetnénk. Alcíme lehetne akár „Ima gyógyulásért” is.

Megírásának ötlete régre nyúlik vissza: a komponálást sok éves érési folyamat előzte meg. Szövegét magam írtam egy kitalált nyelven, amiben különböző nyelvek – elsősorban a magyar és a latin – szavai lelhetők fel eltorzítva, miközben a szöveg hangzásából egy nem létező távoli törzsi nyelvre asszociálhatunk. Régi vágyam volt, mely szerint egyszer úgy írhassak vokális darabot, hogy a már meglévő szöveg jelentése és a prozódia nyűgje ne befolyásolja a dallami invenciót.

Ezzel a megoldással valóban sikerült elérnem, amit akartam.

A darab ősbemutatójára Szűcs Péter és Szalai András előadásában a Fuga, Budapesti Építészeti Központ koncertsorozata keretében került sor, 2011-ben.

A darab során az ima különböző arcait érzékelhetjük: szelíd fohászt, könyörgést, mantraszerűen ismétlődő kéréseket, kétségbeesett kiáltást, ráhagyatkozást, dicsőítést és végül belenyugvást.

Fekete Gyula

Horváth Márton Levente

17

2015

Várkert Bazár

OKTÓBER

13 kedd

19.30

MADARÁSZ IVÁN: Három történet Dienes Gábor – oboa Baranyay László – zongora OLSVAY ENDRE: Délibáb Gulyás Nagy György – brácsa Alszászy Gábor – zongora ZORAN ERIC (Szerbia): Senario Onczay Zoltán – cselló Pólus László – cselló TOMISLAV ŠABAN (Horvátország): Lamento Onczay Zoltán – cselló TALLÉR ZSÓFIA: Három zongoradarab Prunyi Ilona – zongora BOZAY ATTILA: Variazioni Op.10 Körmendi Klára – zongora DURKÓ ZSOLT: A gömb története (válogatás) Napsütésben Messzi távolban Landino szext – korall Bartókos dallam Prestissimo possibile Vae victis Körmendi Klára – zongora CSEMICZKY MIKLÓS: Messages From Lewis – Három dal Lewis Carroll verseire Gradsach Zoltán – ének Kisfaludy Márta – hegedű Ivanyickaja Irina – zongora

18

MADARÁSZ IVÁN: Három történet oboára és zongorára A kompozíció három része attacca kapcsolódik össze. Az első, bevezető szakasz álló zongoraakkordokkal alátámasztott, felfelé törekvő dallamai vezetnek a szóló oboa prezentálta második formarészhez. E terület jellemzői a ritmikus mozgások, mozdulatasszociációkon alapuló zenei mozdulatok. Az oboaszólam elemeinek sorrendjét az előadó aleatorikusan maga szabhatja meg.

A záró szakasz passacaglia, ahol a passacagliatémát egyre sűrűbb ornamentika fonja körül. A darab az oboa hosszan kitartott, egyre lassuló hangjaival zárul.

ZORAN ERIC: Senario A latin eredetiben a 'senarius' kifejezést hat versláb hosszúságú, elsősorban három jambus alkotta sorra használták. Később átvitt értelemben olyan rendezőelveket jelöltek e néven, amelyekben a hatos szám a meghatározó. hatelemű. Így a YVI. század zeneszerzői számára is alapvető volt a „senario”, amennyiben a hangközökre és harmóniákra vonatkoztatták. A hat szent szám: az Anyatermészetre utal vissza. (Kétszer hat csillagképből áll a Zodiákus; hat irányba [fel–le, jobbra–balra, előre–hátra] mutatnak a helyváltozások, hat oldala van egy kiockának.) A zene antik öröksége a hat modális hangsor: dór, fríg, líd, mixolíd, eol, jón.

Madarász Iván

OLSVAY ENDRE: Délibáb Brácsára és zongorára komponált darabom szerkezetére nézve kissé szabadon kezelt hídforma: A-B-C-Dcadenza-C-B-A. Bár monotematikusnak nem mondható, a 'D' szakasz dallama a kezdő gesztus variánsa; s kettejük együttes leszármazottja alkotja a brácsa mondandóját a kadenciális területen. A két hangszer viszonya amúgy csaknem végig egyenrangú: dialogizáló, kissé imitatív, gyakran komplementer szövetet alkot.

Ez alól – természetesen a cadenza mellett – a 'D' rész kivétel: ott a brácsa egyértelműen elsődleges szereplő.

Oda-vissza ívet jár be hangulatára nézve is a kompozíció: a diszkrét, rebbenékeny 'A -tól a markáns, expresszív 'C'-n keresztül a széles ívű, majdhogynem romantikus 'D'-ig.

A visszahúzódó karakterű, kissé misztikus 'B' tematika ellentétes alakot ölt visszatérésekor, miáltal a mű tetőpontjaként robban.

A Juhász Ferenc barátom számára írt művet első ízben 1985-86-ban vetettem papírra, majd gyors egymásutánban többször kisebbnagyobb módosításokkal éltem. Végső formáját 1997-ben nyerte el.

Olsvay Endre

A hangközök rendszerében a hat intervallum prímtől való közelebbimesszebbi távolságát a piu piena és piu vaga kifejezéssel különböztették meg. Némelykor a teljes kompozíció azaz a hangzó térben való elhelyezését, hangszerelését, is a „senario” elve határozta meg.

A darab mindazonáltal nem kívánja újjáteremteni ezt az elméleti hátteret, sem a harmóniákat illetőleg, sem egyéb szempontból; mindössze megkísérli jelezni ennek a rendszerezőelvnek a (látszólag naiv) zenei jelentését.

Zarlino mondását idézve: „A zene elmét ingerel, érzéseket fakaszt, lecsillapítja a vihart, általa az idő folyása tökéletesnek tetszhet; különösen, ha megfelelő rendben szerveződik.”

Zoran Eric

19

TOMISLAV ŠABAN: Lamento Szóló gordonkára szánt kompozícióm, a Lamento keletkezési helye Bécs, ideje 1993.

Az egész darabot gyászos bosnyák dallamok szövik át, hiszen ez a dátum a hallgató számára is súlyos figyelmeztetés: ekkor zajlottak a háborúk Horvátországban és BoszniaHercegovinában. A közelmúlt európai történelmének e szégyenfoltját ma a háborúk iszonyatára intő mementónak tarthatjuk.

Tomislav Šaban

TALLÉR ZSÓFIA: Három zongoradarab A darab címének általánosságával szabadságot kívántam adni az előadóknak – és saját magamnak is, mint szerzőnek. Ez a cím egyfelől lehetővé teszi, hogy az előadó tetszőlegesen adjon karaktert a műveknek, de ki is ragadhat a sorozatból egy, vagy két darabot, sőt, akár a sorrendjüket megváltoztatva, új formába rendezve prezentálhatja a tételeket; másfelől szerzőként nem tekintem lezártnak a sorozatot, mindig úgy gondoltam rá, mint folytatható, folytatandó munkára.

A háromtagú sorozat 1989-ből származik. Ekkor még a Zeneakadémia hallgatója voltam, mégis – mindezidáig –legtöbbet játszott művemmé vált.

Akár etűdként is értelmezhetőek a darabok, mivel mindhárom egy-egy kontúrozott technikai feladatot ad a játékosnak. Mivel magam is zongorista vagyok, „hazai terepen” mozogva kerestem meg azokat a zenei frázisokat, fordulatokat, melyek a tételek alapvető mozgásformái lettek.

Az I. kombinálja a széles karmozgást a szűk játékkal, hirtelen dinamikai váltásokkal tarkítva. A II. lassú, penseroso tétel fegyelmezett és

20

kiegyenlített piano játékot kíván.

A III. váltott kezes, rendkívül gyors, pergő tizenhatodfutamokkal dolgozik.

Komponálásuk során a tömörségre törekedtem. A rövid, koncentrált megszólalások nem adekvát formái a zenei szövet érzelmi tartalmának, így a Három zongoradarab romantikája nem explicit, hanem sokkal inkább elidegenítő, feloldás nélküli. Bár mozgásformáik és fegyelmezettségük miatt a darabok etűdszerűek, a dinamikai váltások expresszív színt kölcsönöznek nekik. A darabok zenei tartalma és hatása a szerint változik, hogy az előadó az expresszivitást, vagy a motorikát hangsúlyozza-e inkább.

Tallér Zsófia

BOZAY ATTILA: Variációk Op.10 A szerző által oly kedvelt variációs elv témája nem csak utalásában – quasi canzone popolare ungherese – népdalszerű: ezt négysoros szerkezete, parlando, rubato instrukciója s valamelyest ritmikája is alátámasztja. Ezt tíz variáció követi, majd szimmetrikus keretként egy Epilogo, ami a téma meghosszabbított visszatérése. A széles skálán mozgó karakterváltozatok konkrét hangmagasságait ugyan levezethetjük a témából, de akusztikus hatásuk alapján újabb-s-újabb fejezetekként tűnnek föl. Egyes eszközök (clusterek, gyermekdalfoszlány-idézetek, improvizatív cadenza; vagy akár a citera hangzásképét előrevetítő, egy hangot érintő misterioso tremolo) az életmű távlati jelentőségű elemei.

A szóló zongoradarab két nagyobb apparátusra írott kompozíció (I. Vonósnégyes, ill. Pezzo concertato No.1.) között, 1964-ben született.

Olsvay Endre

DURKÓ ZSOLT: A gömb története – részletek A hatvan zongoradarabból álló, öt sorozatra tagozódó mintegy másfél órányi ciklus 1990–1991-ben készült.

Hosszabb és rövidebb lélegzetű, ill. egyszerű és összetett formák éppúgy szerepelnek benne, mint aránylag könnyű előadási darabok és kifejezetten virtuóz, akár zenekari mű benyomását keltő, nagyobb architektúrák.

A kompozíció alapgondolata: a zenei szerkezet fokozatos átalakulásának, megújulásának nyomon követése az elhajlás képzete mentén ívszerűen, hasonlóan a gömbhéjakhoz. Ebben a zenei szövetben a motívum a szerves fejlődés, az egyes karakterek belső kibontásának útját követi, a zongoraciklus ritkán él a tételen belüli kontraszt eszközeivel. Hangulatában, színeiben, regisztereiben, faktúrájában viszont szinte minden egyes darab más és más (bár a ciklus néhány darabja – variált formában – visszavisszatér a kompozíció egészét átszőve). A sorozatban tehát karakterek és műfajok széles spektrumával találkozhat a hallgató az ünnepélyestől az ironikus felhangokig, a gépezetszerű zenétől a tetszőleges sorrendben előadott halmazokig, a jókedvtől, a napsütéstől az esőcseppek kopogásáig, a Jupiter-motívum feldolgozásától a zenei fény-árnyék megjelenéséig.

CSEMICZKY MIKLÓS: Üzenetek Lewis-tól – dalciklus (Messages from Lewis) Többekben felmerülhet a kérdés: kinek is szólnak az üzenetek, ki is az a titokzatos Lewis, és mit is üzen ő? Íme a válaszok: az üzenetek címzettje egy világhírű, cambridge-i magyar matematikus, Bollobás Béla. Az ő tiszteletére, hetvenedik születésnapja alkalmából (2013-ban) készült ez a kis dalciklus. De természetesen címzettek vagyunk mi is: mindannyian, akik meghallgatjuk ezt a darabot.

Az üzenetek feladója –a zeneszerző közvetítésével – egy szintén világhíres matematikus, aki nem más, mint az „Alice Csodaországban” és más bűbájos mesék szerzője, Lewis Carroll. És hogy mi is az üzenet? Nos, gyaníthatjuk, erre a választ csak saját magunk adhatjuk meg, saját magunknak.

Csemiczky Miklós

A ciklus egészéből számtalan különböző „szvitszerű” válogatás alakítható ki. A mai koncerten a következő darabok szólalnak meg: Napsütésben Messzi távolban Landino szext – Korál Bartókos dallam Prestissimo possibile Vae victis Gerencsér Rita

21

A MINI-FESZTIVÁL HANGVERSENYEIN EDDIG ELHANGZOTT KOMPOZÍCIÓK ABRAHAMSEN, HANS: Fúvósötös

(1989)

ADES, THOMAS: Living Toys

(2011)

ANTAL MÁRIA: Három dal Dsida Jenő verseire

(1996) (2006) (2006)

(2003)

BARTA GERGELY Gymel és Postludium supra „Salve Regina”a Florilegiumból

(2015) (2011)

(2003)

BELLA MÁTÉ: Chuang Tzu's Dream

BABAJANJAN, ARNO: Három kép

(2005)

BEISCHER-MATYÓ TAMÁS: Kettőskvintett

(2004)

BADIAN, MAYA: Incantation

(1993)

BENJAMIN, GEORGE: At First Light

(2011)

BIBALO, ANTONIO: 4 darab 7 hangszerre – részlet

(2002)

AZEVEDO, SÉRGIO: Monumentum pro Góra Kalvaria

BALASSA SÁNDOR: Legenda Antinomia Hajta virágai Oldott kéve Xénia Szonatina hárfára Vonósnégyes Nyírbátori harangok Két dal József Attila verseire Jánosnapi muzsika Pasztorál és Tánc Pasztorál és rondó Hunok völgye A szív titkai Civisek városa, Op.91 Két zongoradarab

22

BARTÓK BÉLA: Három csíkmegyei népdal Párnás táncdal Jószág-igéző

(1989) (1990) (1991) (1992) (1993) (1994) (1996) (1997) (1998) (1999) (1999) (2000) (2001) (2004) (2011)

BALOGH MÁTÉ GERGELY: Dopo la lettura dell'opera

(2013)

BÁNKÖVI GYULA: Hat rézmetszet Struggle Álom és valóság Hidrofónia Eszmélet Reményvirágok Lebegés Kiáltások Figurák a táblán 4×4 Fényvirágok

(1994) (1995) (1997) (1998) (1999) (2001) (2005) (2007) (2010) (2012) (2013)

BÁRDOS LAJOS: Libera me Domine Audi filia A Földhez Magos a rutafa Cantemus!

Menyecske BARRY, GERALD: II. zongoranégyes

(1994) (1994) (1995) (2000) (2002, 2006) (2008)

BOZAY ATTILA: Hegedű–zongora szonáta (1989) Gyermekkórusok Vörösmarty Mihály verseire (1989) Papírszeletek (1990) Gyermekdalok (1991) VII. zongoradarab (1992) Concertino (1993) 6+1 dal Fodor András verseire (1994) I. vonósnégyes (1995, 2007) Szonáta gordonkára és zongorára (1996, 2009) 4., 5., 6. Vallásos ének (1997) Fúvósötös, Op.6 (1998, 2012) III. vonósnégyes (1999) Duó – két hegedűre, Op.1 (1999) Pezzo sinfonico No.1 (2000) Tételpár (2001) VIII. zongoradarab (2001) Petike (2002) Pezzo concertato, Op.11 (2002) Ritornelli (2003) Sorozat (2004) Kiáltások (2005) Improvizációk No. 3 (2006) Pezzo concertato No. 3 (2008) Bagatellek Op.4 (2009) II. zongoraszonáta Op.33b (2010) Trapéz és korlát (2011) Episodi (2013) Az öt utolsó szín (2014) Improvizációk citerára (2015) BRÄM, THÜRING: Dalsorok I. vonósnégyes

(1997) (1997)

BRITTEN, BENJAMIN: Dalok Dalok

(1989) (1993)

BUCKLEY, JOHN: Szonáta szólókürtre

(1999)

(1999)

BUJTÁS JÓZSEF: Négy karakter szólócsellóra No. 2, No. 4

(2008)

CANTON, EDGARDO: Ballada

(1995)

CASTIGLIONI, NICCOLO`: Zongoradarabok

(1989)

CHIN, KYU-YUNG: Prajna

(1991)

CÔRTE-REAL, NUNO: 11 kívánság

(2003)

CSEMICZKY MIKLÓS: Antiphonae No.2 Capriccio interrotto Sonata piccola

(1990) (1991) (1992)

CSÍKY BOLDIZSÁR: Négy vázlat Vonósnégyes

(1990) (1991)

DALLAPICCOLA, LUIGI: Due studi

(1989)

DARGAY MARCELL: Nach(t)stücke Fragmente

(2010) (2012)

DAVIES, PETER MAXWELL: Gyermekkórusok

(1989)

DAVIES, TANSI: Neon

(2011)

DEANE, RAYMOND: Katakombák

(1999)

DEÁK CSABA: Ad Nordiam Hungarica

(1994)

DECSÉNYI JÁNOS: Prospero szigetén A katedrális madarai „A tücsökszóra emlékszel-e még?” „Jobb lesz az darvakkal…?” Árnyak és lángok Mózes Petőfi II. vonósnégyes Csend elé Trio-divertimento Öt és fél dal Czigány György verseire

(2013)

DERECSKEI ANDRÁS: RIVINCITA – I Vonósnégyes Szólószonáta csellóra

(2011) (2015)

DIDI, VOJTECH: Canzonetta

(2006)

DITTRICH, PAUL-HEINZ: Kammermusik X

(1997)

DOBROWOLSKI, ANDRZEJ: Krabogapa

(1995)

(1990) (1991) (1995) (1997) (1999) (2001) (2003) (2005) (2007) (2009)

DONATONI, FRANCO: Arpe`ge

(1989)

DRAGONY TÍMEA: Kőfantáziák Üzenet a fekete bolygóról Gondolatok Tavaszi ujjongás Látókövek

(2004) (2007) (2008) (2011) (2015)

DUBROVAY LÁSZLÓ: III. vonósnégyes (1989, 2003) Micro intervalmusic (1990) Concerto zongorára és hangszalagra (1991) Suite zongorára és szintetizátorra (1992) Solo No.10 (1993) Hegedűverseny (1994) Solo No.11 (1995) Cimbalomverseny (1997) Faust halála (1998) Valse triste et tre`s vite (1999) Hármasverseny (2000) Quintett No.3 rézfúvókra (2001) Dudaszó hallatszik...

(2002) Fecskedalok (2004) Versenymű ütőhangszerekre és zenekarra (2005) Solo No.12 – basszusharsonára (2006) Vonós-szimfónia (2007) Klarinétkvartett (2008) 5 zongoradarab (2009) Faust, az elkárhozott – III. szvit (2009) Tavaszi szimfónia (2010) Középkori örmény szerzetes énekei (2011) III. zongoraverseny (2012) Duó (2013) Ütős szimfónia (2014) Concerto (2015) DURKÓ PÉTER: Vonósnégyes Visszhang Apollinaire költeményeire 6 versszak 14 hangszerre Természetzene Két Berzsenyi-kórus Kvintett hat tételben Mozaik hat vonóra Kvadrosaxofónia Hegedűverseny A Csellóverseny víztükre Monológ harsonára Három dialógus hegedűre és zongorára

(1999) (2001) (2002) (2004) (2005) (2006) (2007) (2008) (2009) (2010) (2011) (2013)

DURKÓ ZSOLT: Son et lumie`re (1989) Pillanatképek (1990) Résonances (1991) II. vonósnégyes (1992) Három angol dal (1993, 2009) Ludus stellaris (1994) A gömb története – részletek (1995, 1999) Turner illusztrációk (1996) Ikonográfia No.2 (1997) Fire Music (1998) Kolloidok (1998) Psicogramma (1998) Ilmarínen (1999) Zongoraverseny (2000)

23

I. vonósnégyes Ornamenti No.2 Négy tanulmány Sinfonietta Hegedűverseny Kamarazene Magyar rapszódia Fioriture A gömb története (válogatás) Altamíra Flautocapriccio Epizódok a B-A-C-H témára Tűz-zene Halotti beszéd Szimbólumok kürtre és zongorára

(2001) (2002) (2003) (2004) (2005) (2006) (2007) (2008) (2009) (2010) (2011) (2012) (2013) (2014) (2015)

DUTILLEUX, HENRI: Vonósnégyes

(1991)

(2000) (2003) (2008) (2009) (2011) (2013) (2015)

FONTYN, JACQUELINE: Horizont

(1992)

FURRER, BEAT: A vakok

(1997)

GESZLER GYÖRGY: Két gépetűd

(2000) (1995) (1995) (2004)

ELIASSON, ANDERS: Senza risposte

(1994)

GUARELLO, ALEJANDRO: Solitario IV. Bedesh

ENGELMANN, HANS ULRICH: Mini-music to S. Palm

(1997)

GUERRERO, FRANCISCO: Kamarakoncert

EHRICH, ABEL: Klarinétdarab

(1990)

EÖTVÖS PÉTER: Psy Paradise reloaded (Lillith)

(2007) (2014)

ERŐD IVÁN: Canti di Ungaretti

(1992)

EVANGELISTA, JOSE: Ô Bali

(1993)

FARAGÓ BÉLA: Mindig, amikor távol vagy FARKAS FERENC: Rézfúvós zene Musica Giocosa Correspondances Köszöntő Májusi sütkérezés Rossz előjelek Haláltánc Dalok Hét dal Missa Secunda Szerenád fúvósötösre Alkony Az Öröm illan Ronde Vonósnégyes Cantus Fractus Petőfi-sorok Correspondances Kis szonáta (2014)

24

FEKETE GYULA: Suraki Two Hesitations Kék hold Harsonakvartett Ómagyar Mária-Siralom Orion Kalocsai lányok

FEKETE GYŐR ISTVÁN: Hegedű–zongora szonáta Fúvósötös (1998) Négy dal Nagy László verseire

(1999) (1992, 1999) (1993) (1994) (1995) (1995) (1995) (1995) (1996) (1997, 2000) (1998) (2001) (2002) (2003) (2004) (2005) (2006) (2007) (2008)

(1992) (2000)

GYÖNGYÖSI LEVENTE: Cantate Domino Missa Lux et Origo Két Csokonai-dal II. szimfónia

(2004, 2006) (2005) (2009) (2012)

GULYA RÓBERT: Burlesque Tündértánc Hangulatok

(2000) (2004) (2007)

HAAS, GEORG FRIEDRICH: Sextet

(2012)

HADJIDAKIS, MANOS: A kis tengeri kagylóhoz

(1999)

HÉTU, JACQUES: Quintette

(1993)

HIDAS FRIGYES: Quintetto d'Ottoni Fantázia – gordonkára és fúvósegyüttesre

(2010)

HOLLIGER, HEINZ: Elis

(1990)

HOLLÓS MÁTÉ: Rimbaud magánhangzói Hommage a` Szeged Kamarakoncert Csöndes trombitaszó hárfával Egy vagy tíz zongoradarab Adagio ed appassionato Három trió Trió öt hangszerre Zászló Lamento e consolazione Cornotturno Csöndes trombitaszó hárfával For two, for cellos Grandsemble Kamera-zene

(1991) (1993) (1996) (1997) (1999) (2001) (2003) (2005) (2007) (2008) (2009) (2010) (2012) (2013) (2014)

(2005)

HOLM, MOGENS WINKEL: Hét levél a csendhez

(1989)

HOLT, SIMON: „...era madrugada”

(1993)

HORVÁTH BALÁZS: Alterego És a jég is zajlik körülötted Kirakós Cirkuszoid

(2001) (2006) (2008) (2012)

HORVÁTH BARNABÁS: Hat Bagatell (1993) Vonósnégyes (1996, 2008) Egy dallam körutazása (1997) Szomorúk az idők (1999) Boldogságtöredék (2001) Őszeleji kívánság (2004) Lírai zongoradarabok (2010) 6 etüd 2 hegedűre és 2 brácsára (2012) HORVÁTH MÁRTON LEVENTE: Túl Psalmoid No.1-

(2009) (2015)

HUSZÁR LAJOS: Kamarakoncert A magány dalai Trittico estivo Ikonok Ave Maria Passió Alföldi varázsének Scherzo és Adagio

(1993) (1996) (2000) (2004) (2006) (2007) (2010) (2013)

IRINO, YOSHIRO: Globus I.

(1996)

JÁRDÁNYI PÁL: Már vége Szerelmes dalok

(1991) (2001)

JENEY ZOLTÁN: Etwas getragen Hérakleitosz-transzformációk két zongorára Három tanulmány

(2006) (2009)

KALMÁR LÁSZLÓ: Kamaravariációk Senza misura Három szimfonikus kép

(1992) (2000) (2002)

(1997)

KAMIMOTO, TOSHIMIRO: Várj! Minden elmúlik a maga idejében

(1992)

KANG, SUKHI: Buru

(1991)

KÁKONYI ÁRPÁD: Suite in d

(2010)

KELTERBORN, RUDOLF: Duó Vonóstrió

(1990) (1997)

KERÉKFY MÁRTON: Rapszódia cimbalomra Négy orgonadarab

(2010) (2015)

KIM, CHUNG-GIL: Öt darab fúvósötösre

(1991)

KIRÁLY LÁSZLÓ: Négy dal Paul Klee verseire Két dunántúli tájkép A szülőföld lelke – részletek Két koncertdarab Melankolikus szerenád Noktürn Istenes énekek Elegy for Cathy

(1991) (1993) (1995) (2000) (2002) (2004) (2006) (2010)

KITAZUME, MICHIO: Árnyékok

(1992)

KOCSÁR MIKLÓS: Fúvósötös (1989) Echo II. (1990) Vonóstrió (1991) Rapsodia (1992) Episodi (1993) Liliom-dal (1994, 2002) Hegyet hágék (1994) A félelem felhői (1995) Ó hajnal hajnal (1996) Hálog hasadj meg!

(1996) Hang-szín-játékok (1997) Concerto da camera (1998) Varázsdoboz (1999) Echos No.3 (1999) Téli alkony (2000) Libera me (2000) Tűzciterák (2000) Csellóverseny (2001) Duó (2002) Gyermekkarok III (2003) Missa Secunda (2003) Concerto – in memoriam ZH (2004) Öregisten, Nagyisten (2005) Ave Regina Caelorum (2006) Négy madrigál (2006) Fantázia (2007) Formazioni (2008) Capricorn concerto (2009) Stabat Mater (2010) Tűz, te gyönyörű (2011) Májusi kétségbeesés (2011) Könyörgés tavasszal (2011) Kassák-dalok (2012) Elégia (2013) Ballada (2015) KODÁLY ZOLTÁN: Lengyel László Ének Szent István királyhoz Vízkereszt Jelenti magát Jézus Táncnóta

(2000) (2000) (2002) (2002) (2006)

KOGOJ-SREBOTNJAK: Tételek a Hat vonószenekari darabból

(1998)

KOHA, JAAN: Rondo

(2003)

KOLMAN, PETER: Take Over

(2006)

25

KOPYTMAN, MARK: Októberi nap

(1990)

KORA, TOSHIO: Rézfúvósnégyes

(1996)

KÓSA GYÖRGY: Őszikék

(2005)

KOVÁCS ZOLTÁN: Fuvolaötös Ave Maria „Vae victis” – nyítány

(1999) (2009) (2014)

(2009) (2015)

LIGETI GYÖRGY: Etűdök Ha folyóvíz volnék Vásár Musica Ricercata Fém-etűd A Bűvészinas Kamarakoncert Ramifications

(1989) (2003) (2003) (2008) (2009) (2009) (2011) (2013)

LIONIS, DIMITRIS: Invokáció a Holdhoz

(1999)

LUTOSLAWSKI, WITOLD: Partita Paroles tissées Epitafium Grave Prelúdiomok és fúga 13 vonósra

(1991) (1991) (1995) (1995) (2013)

KŐSZEGHY PÉTER: Keen

(2012)

KRAUZE, ZYGMUNT: From keyboard to score Aus aller Welt stammende Rhapsod

(1991) (1995) (2013)

KROPFREITER, A. FRANZ: Meditáció variációkkal

(1992)

LYSIGHT, MICHEL: Labirintus

(2002)

KRZANOWSKI, ANDRZEJ: II. szimfónia 13 vonósra

(2013)

MAAYANI, AMI: Imádság

(1990)

KURTÁG GYÖRGY: Nyolc zongoradarab Szálkák Op.6/D Tre pezzi

(2006) (2009) (2010)

MÂCHE, FRANÇOIS-BERNARD: Tithon

(1991)

KYRIAKIDES, YANNIS: Paramyth

(2012)

MADARÁSZ IVÁN: Újabb párhuzamos monológok Seol Párbeszéd harsonára és zongorára Tetrafónia Triptychon Qui venit Colla parte

(2004) (2006) (2008) (2011) (2012) (2013) (2015)

MAROS MIKLÓS: Trifoglio

(2004)

LAJTHA LÁSZLÓ: Chanson Charles d'Orléans verseire (1989) A hegylakók (2003) Három Mária-himnusz (2003) VII. (Forradalmi) szimfónia (2013) LÁNG ISTVÁN: Rímek Tűz Szonáta Improvizáció Canto per flauto solo Viviofa A harmadik változat Csomók a vonalon Két előjáték egy utójátékért III. vonósnégyes A etti Broken Consort Felkiáltások Chagall flies away over his sleeping Vitebsk Sassonanti

26

Six B. to B. Szólószonáta gordonkára

LENDVAY KAMILLÓ: Kvintzene Kamarakoncert Kocsiút az éjszakában Csajkovszkij mester utolsó üzenete Sotto voce Az erdő dalai Kifejezések

(1990) (1991) (1993) (1994) (1995) (1996) (1997) (2000) (2002) (2004) (2006) (2008) (2013) (2014) (2015) (1990) (1993, 1996) (1994) (1998, 2010) (2000) (2002, 2008) (2006)

MAROS RUDOLF: Sirató Musica da Camera per 11 Szvit hárfára Consort Eufonia 3.

Gemma Jegyzetek Eufonia 2.

Bagatellek MÁRTA ISTVÁN: Per quattro tromboni

(1991, 2000) (1994) (1995) (1996) (2001) (2003) (2004) (2008) (2015) (1996)

MARTIN, FRANK: Etűdök Ballada (fl.-zg.)

Ballada (cselló-kzkar)

(1990) (1990, 1994) (1994)

MARTTINEN, TAUNO: Invenciók

(1990)

MATEJ, DANIEL: Two Lullabies

(2006)

MEGYERI KRISZTINA: Esőhíd Három dal

(2010) (2013)

MESA, SERGIO: Di erenciák

(1996)

MESKÓ ILONA: Adom burkolt című...

(2008)

PAPP JÁNOS: A etti Arparlando Intarziák

1990) (1991) (1998)

PAPP LAJOS: Vázlatok szólóhegedűre Variazioni

(1999) (2005)

PARASKEVAS, APOSTOLOS: Párbeszéd

(1999)

PATACHICH IVÁN: Modharp Séta a Tejúton Mássalhangzók szonettje Barna Jancsi balladája

(1990) (1991) (1992) (1995)

MESSIAEN, OLIVIER: Canteyodjaya

(1991)

MICHEL, PAUL-BAUDOUIN: Öt költői utójáték Véset I.

(1992) (1992)

MIYOSHI, AKIRA: Perspective en Spirale

(1996)

PÄRT, ARVO: Magnificat-Antifónák

(2003)

MOHAY MIKLÓS: Confitebor tibi Domine Négy kis dal Élet Virághullás No. 2 A csillagos ég

(1995) (2004) (2006) (2008) (2011)

PERÉNYI MIKLÓS: Bevezetés és scherzo

(2014)

MOSER, ROLAND: Quatre cadres harmoniques

(1997)

PERTIS JENŐ: Duó Hegedű-zongoraszonáta Rézfúvós szextett 2. hegedű–zongora szonáta Ember voltam

(2002) (2006) (2008) (2009) (2011)

NÓGRÁDI PÉTER: Az Úr angyala Betlehem, Betlehem Ballada Három Pilinszky-dal Canzonetta

(1998) (1998) (2001) (2007) (2009)

PETRASSI, GOFFREDO: Dialogo angelico

(1989)

PETRIC´, IVO: Fantáziák és noktürnök

(1998)

NORDHEIM, ARNE: Partita

(2002)

NORGARD, PER: Zongoradarabok

(1989)

O'LEARY, JANE: Silenzio della Terra

(1999)

OLSVAY ENDRE: Ad hoc Zúzmarák Tengerszem Sotto Szavak Pala Vonósnégyes Ad notitiam Canto fermo ostinato

(1993) (1998) (2000) (2002) (2005) (2007) (2010) (2012) (2015)

OSBORNE, NIGEL: Fantázia

(1989)

DE PABLO, LUIS: Scherzo

(2004)

PAIK, BYUNG-DONG: Byul-Gok '87

(1991)

PANISELLO, FABIAN: Négy dal Alejandra Pizarnik verseire

PETROVICS EMIL: Lamentation Song Rapszódia I. kantáta I. vonósnégyes II. vonósnégyes Panasz és vigasz Ördög-tánc Hervadáskor

(1990) (1992) (1993) (1995, 2000) (1996) (1998) (2002) (2006)

PINZÓN, JESÚS: Cuatro micromovimiento Trió

(1996) (1996)

PÓCS KATALIN: Távoli üzenetek Trio

(1997) (2012)

PONGRÁCZ ZOLTÁN: Versenymű A balgaság dicsérete A Teknőkaparó legendája Mariphonia Gamelán zene Három improvizáció Három bagatell Apollón Muzagetész Concertino

(1990) (1991) (1992) (1995) (1997, 2007) (1998) (2001) (2002) (2004)

POSMAN, LUCIEN: A tapasztalás dalai

(2002)

RAITO, PENTI: Elégia

(1990)

(2004)

27

RAMIREZ, A. H.: Scherzo

(1995)

RAMOVŠ, PRIMOZ: Noktürn

(1998)

(1992, 1996)

SEREI ZSOLT: 3 kínai négysoros

(2013)

RÁNKI GYÖRGY: Pentaerophonia Lúdapó meséi

(1997) (1999)

SETER, MORDECAI: pigrammák

(1990)

RAUTAVAARA, EINOJUHANI: Két kórusmű

(1990)

SIKORSKI, TOMASZ: Eufonia

(1995)

ŠKERL, DANE: Anafora

(1998)

SOLTI ÁRPÁD: Pulzáció II.

(2013) (1989) (1993) (1994) (1995) (1996) (1997) (2000) (2003) (2006)

REMÉNYI ATTILA: Gyermekkórusok Weöres Sándor verseire (1989) Fourth and Fifth (1990) XXI. Zsoltár (1991) Rapszódia (1992, 2000) Kvintett öt klarinétra (1993) Öt tétel kamaraegyüttesre (1995) Három kánon két cimbalomra (1997) Öt gyermekkar (2002, 2008) Hét gyermekkar (2003) 37. zsoltár (2004) I. kantáta (2005)

28

SEKIMOTO, YUKIKO: Két dal Hiroshi Yoshino verseire

RHYS, JOHN MARLOW: Capriccio

(1993)

SOPRONI JÓZSEF: IV. vonósnégyes Három motetta VI. vonósnégyes Öt dal a Trakl-ciklusból IX. vonósnégyes Öt dal a Rilke-ciklusból Episodi ritornanti XII. vonósnégyes Oboaverseny

ROSSUM, FREDERIK VAN: Réquisitoire

(2002)

STOCKHAUSEN, KARLHEINZ: IX. zongoradarab

(1997)

RÓZSA PÁL: Tavaszi ujjongás

(1993)

STOLLÁR XÉNIA: Magic Round

(1998)

SALINAS, PEDRO: Tagadás

(1996)

SARAFJAN, VACSE: Felsejlő Kemancsa

(2005)

SUGÁR MIKLÓS: Sharpes Találkozások Gloria Csend és hang Percupicsy Réminiscences Fanfár Lied Cantate Domino Írisz Salve Regina Puer natus Adoramus te Exultate Deo Vihar után Dalok Kondor Béla verssoraira Minikoncert Szivárvány havasán Rézkarakterek Jubileumi gondolatok Egyperces tételek Áttűnések Musica a quattro

(1990) (1991) (1992) (1993) (1995) (1996) (1997) (1998) (1998) (2000) (2002) (2002) (2004) (2004) (2005) (2007) (2008) (2009) (2010) (2012) (2013) (2014) (2015)

SUGÁR REZSŐ: Frammenti Musicali III. vonósnégyes Szonáta Epilógus Sinfonia a variazione

(1993) (1996) (2003) (2007) (2011)

SÁRI JÓZSEF: Megkésett levelek Szimbólumok Időmalom – részletek Négy invenció zongorára Dyaden Trialóg Nyolc könnyű karakterdarab gitárra Három dragonyos kockajáték közben Korrelationen

(2012) (2013)

SÁRY BÁNK: Önarckép fuvolára Jaj, de sokat áztam-fáztam Szivárvány havasán Emlék

(2003) (2006) (2008) (2010)

SCHAT, PETER: Anathema

(1998)

SCHOLLUM, ROBERT: Három tétel

(1992)

(1992) (1994) (1999) (2002) (2004) (2007) (2010)

SZERVÁNSZKY ENDRE: A bilincs II. fúvósötös Hat zenekari darab

(1993) (1995) (2000)

SZOKOLAY SÁNDOR: A Minden-titkok titka (1990, 2000) Ave Maria (1991) Pálma (1993, 2008) Két portré (1995) Vérnász-szvit (1995) Margit kórus-ciklus (1996) Révélation (1997, 2006) Gordonka szólószonáta (1999) Két ballada (2001, 2007) Vízimesék (2002) Zongoraverseny (2003) Jelentés a völgyből (2004) Hol jár a dal?

(2005) Himnusz-töredék (2005) Egy mondat a szeretetről Op.184 (2009) II. Vonósnégyes (2012) SZŐLLŐSY ANDRÁS: Töredékek Rézfúvószene Elegia Passacaglia Planctus Mariae Szólószonáta hegedűre

(1993) (1995) (1998, 2003) (2000) (2008) (2010)

TOGOBICKIJ VIKTOR: Fúvósötös Sonata per violino solo Adagio

(1993) (1995) (2007)

TORMIS, VELJO: Hosszú árnyékunk árnyékában Szent János napi dal

(2003) (2003)

TORNYAI PÉTER: Abfall Musik

(2012)

TÓTH PÉTER: Rímkeverő Harang Stabat Mater Balkán-Express Négy gyerekkar Téli rege Caprice Canzoniere

(2002) (2002) (2004) (2006) (2008) (2010) (2012) (2014)

TSALAHOURIS, PHILIPPOS: Kis halotti mise

(1999)

TSUBONOH, KATSUHIRO: A Rókakirály ünnepsége

(1996)

UCHIDA, MASATO: Thravsma III.

(1996)

VAJDA JÁNOS: Alleluja Ave maris stella Sonata per violino e pianoforte Scherzo 1. vonósnégyes Változatok Trio

(1989) (1992) (1999) (2002) (2007) (2009) (2011)

SZŐNYI ERZSÉBET: Dalciklus Lanza del Vasto verseire Az ártatlanság és tapasztalás dalai Hárfás kvintett Pillantás az ablakon át Szűz Mária dicsérete Valami hívott az éj közepén Újra itthon Mint forró csontok a máglyán Sirató Táncszó

(1995) (1998) (2000) (2002) (2003) (2005) (2005) (2005) (2008) (2011)

SZUNYOGH BALÁZS: Zsolozsma Négy duó Négy duó – gordonka és zongora

(1994) (2003) (2014)

TAKEMITSU, TORU: Messze a krizantémokon és a novemberi ködön túl Esővarázs

(1992) (1992)

VASS LAJOS: Risponde la Notte Varázsének

(1996) (2001)

TALLÉR ZSÓFIA: Égi gondok – földi örömök Odi et amo

(2006) (2011)

VERBEY, THEO: Contractie

(1998)

VERESS SÁNDOR: Klarinétverseny Szonatina Musica Concertante Hét magyar tánc – részletek Hegedű-cselló duó

(1991) (1994) (1994) (1999) (2014)

VINCZE IMRE: Divertimento

(1995)

VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR: Tre hymni Quintett Tetra Concerto for orchestra

(2010) (2011) (2012) (2014)

TERÉNYI EDE: Psallite unigento

(2008)

TIHANYI LÁSZLÓ: Summer music A Neptun átvonulása Back from the Embankment Linos

(1999) (2003) (2005) (2009)

TINOCO, LUÍS: Őszi szél

(2003)

VÁNTUS ISTVÁN: Meditatio Hommage a` Mozart Naenia és Gemma Szvit szólóhegedűre Hommage a` J. S. Bach Valaki hí Harangszó Parabola

(1990, 2005) (1992) (1993) (1994) (1999) (2002) (2003) (2012)

29

30

VISKI JÁNOS: Hegedűverseny

(2001)

ZAKARJAN, SUREN: Legenda

(2005)

VIVIER, CLAUDE: Tétel hegedűre és klarinétra

(1993)

ZELJENKA, ILJA: I. fúvósötös

(2006)

VRIES, KLAAS DE: I. vonósnégyes

(1998)

WALDEK, GÜNTER: Fibonacci variációk

ZOMBOLA PÉTER: Preludium és Toccata Salve Regina „Virág voltam”

(2007) (2009) (2012)

(1992)

WITTINGER, RÓBERT: Sestetto per archi

ZUIDAM, ROBERT: Calligramme

(1998)

(1997)