Debrecen nem ereszt Gasztrotúra kicsit másképp

SZERZŐ | VESZELI ANNAMÁRIA FOTÓK |DG ITALIANO, WELLINGTON COFFEE & PIE, CSAKHAL BISZTRÓ, A SZERZŐ SAJÁTJAI

Debrecen nem ereszt

GASZTROTÚRA KICSIT MÁSKÉPP

SOKFÉLE ARCÁT ISMERJÜK DEBRECENNEK, ÉVTIZEDEK ÓTA RENGETEG MINDEN VONZZA A LÁTOGATÓKAT A CÍVISVÁROSBA. AKADNAK OLYAN KIFEJEZÉSEK, NEVEK, PROGRAMOK, AMELYEKRŐL AZONNAL HAZÁNK MÁSODIK LEGNAGYOBB VÁROSA JUT ESZÜNKBE.

Ilyen például Szabó Magda vagy a virágkarnevál. Jómagam is többször jártam már a városban, és ami igazán megfog – azonkívül, hogy utcáit koptatva mindig leforog előttem a Régimódi történet vagy az Ókút valamelyik jelenete –, hogy még sohasem mutatta ugyanazt az arcát. Most is így jártam, a kálvinista Róma újabb meglepetéseket tartogatott. Elég nagy ínyencnek tartom magam, hivatásomnak is köszönhetően sok izgalmas helyen járhattam, rengeteg különleges ételt kóstolhattam. Amikor azonban új, klassz ízélményre vágyom, valószínűleg nem Debrecen lesz az első, ami beugrik.

De idei nyári látogatásomkor bizony rácáfolt erre a város. Igaz, a Bor- és jazz napokra érkeztem, de idegenvezetőm segítségével felfedeztem a gasztronómiai újdonságokat is, és nem kellett csalódnom. Négy remek helyet ismertem meg. Úgy tűnik, Debrecen nem ereszti szülötteit. Olyan vendéglátókkal találkoztam, akik – bár volt alkalmuk külföldön élni, vagy eleve más nemzetiségűek, és rengeteget utaztak – ötleteiket, álmaikat mégis saját városukban valósították meg. Nem is akárhogyan. Találkozásaim, beszélgetéseim ezekkel a vállalkozókkal – a finom falatokon túl – főleg arról győzött meg, hogy szenvedéllyel és hittel, no meg persze szorgalommal elérhetjük a célunk.

HÁROM MEGVALÓSULT ÁLOM

HÁROM ÉRDEKFESZÍTŐ, DE KÜLÖNBÖZŐ TÖRTÉNETTEL ISMERKEDTEM MEG.

Az alföldi dolce vita

Elsőre furcsának tűnhet egy alföldi városban olasz étteremben enni, de ha a cél az, hogy ízletes ételt fogyasszunk kellemes miliőben, és amúgy kedveljük az olasz konyhát, igazán jó választás az autentikus DG Italiano.

A Csonka-templomtól párpercnyi sétára, a Piac utca 39. szám alatt található az igazi dolce vitát megidéző olasz étterem. A helyszín arról is nevezetes, hogy a Debrecen-szerte ismert lábas házban helyezkedik el. Persze nem kell helyinek lenni ahhoz, hogy ismerősnek érezzük a házat, ahogy a jellegzetes rézoroszlános kapun belépünk, hiszen az épület Szabó Magda Régimódi történetének is fontos színhelye. A ház egyébként – amelyet később kibővítettek – 1789-től Rickl József Antal pesti német kereskedő tulajdonában állt. Ma is két részből áll az épületegyüttes, amelyet a régen a szekérforgalomnak használt út köt össze. A Rickl-ház a Lábasház bővítménye, itt működött a Török Császárhoz nevű fűszerkereskedés. A bolt mennyezetén egy cápapreparátum lógott akkoriban (de erről később). Az épületet az ötvenes években államosították, 2010 óta pedig üresen állt. A hátsó épületet és a hozzá tartozó hatalmas teraszt két éve egy magyar–olasz házaspár vette meg, Szanka Zsuzsa és Mario De Stefani. És bár Zsuzsa – mint megtudtuk – a világ számos pontján élt, és igen, Mariónak pedig nem csak a neve olasz, tulajdonképpen bárhol nyithattak volna olasz éttermet, mégis Debrecenre voksoltak. Nagy ritkaság, de melengette a szívemet, hogy a kétszáz éves műemlék épületet remek ízléssel, csodálatosan felújították, megőrizve a régit, de modern köntösbe bújtatva. Az étteremhez az emeleti részen elegáns, sokfunkciós rendezvényterem tartozik, és néhány különleges dizájnnal tervezett, igényes szobát is kialakítottak, így szállásként is üzemel. A vendéglátókomplexum része egy hatalmas terasz, ahol tavasztól őszig leanderekkel körbevéve, romantikus hangulatban kortyolgathatjuk el a limonádénkat, egy igazi olasz ristrettót vagy az ízletes fogásokhoz kínált zamatos bort.

Az ételek pedig olyan autentikus ízvilágot hoznak, hogy arra az egykét órára, amit ott töltünk, valóban a mediterrán országban érezhetjük magunkat. Ki ne hagyjuk az előételként kínált vegyes tálat, ahol igazi ínyencsajtokat, a valódi olasz prosciottót is megkóstolhatjuk – de vigyázzunk, mert hatalmasak az adagok, feltétlenül hagyjunk helyet a főételnek!

Wellington – a pitéző

Nem írtam el a címet, és sejtem, hogy most egy jó, véres bélszín jelenik meg az olvasó szeme előtt, de nem, ez a hely nem az a hely, hanem valami sokkal egyedibb. Ugyanis fő profiljuk a valódi, angolszász pite. A Wellington Coffee & Pie kávézó 2021-ben nyitott meg szintén az ikonikus Rickl-ház épületében – ez a vendéglátóegység az utca felőli oldalon található. A felújítás itt is kiválóan sikerült, a történelmi környezetet meghagyva, modern dizájnnal hangsúlyozva, jó ízléssel kávéházi hangulatot teremtve. Visszatérve a cápapreparátumra: más formában ugyan, de a belsőépítész a tulajdonos kérésére ezt a dizájnelemet is meghagyta, illetve megújította. Hogy hogyan, azt nem árulom el, ha arra járnak, nézzék meg az ikonikus darabot.

Valljuk be, mindez együtt nem könnyű vállalkozás. A tulajdonos, Farkas Csaba remek házigazda, kiváló kommunikátor, így lebilincselően mesél a felújítás körülményeiről, a kulisszatitkokba is beavat, miközben főnöki szemét mindig a pulton tartja, akár egy-egy fázisnál be is áll, hogy a nekünk készülő különlegességek hibátlanok legyenek. Elmeséli, hogy nem volt egyszerű elfogadtatni a helyet a magyar, különösen a debreceni vendégekkel. Jót derülünk a történetein, hogy bizony a magyar ember presszót kér habbal, a pite pedig legyen édes, és hol van a bélszín… De az Új-Zélandról hazatelepült Csaba számára nincs lehetetlen, így mára már kialakult törzsvendégréteggel rendelkeznek.

A kávékülönlegességek közül – a hőségre való tekintettel – egy cold brew-t választottam, amely nem okozott csalódást, sőt! Érdeklődtem, hogy kérhetem-e növényi tejjel, és legnagyobb meglepetésemre a felsorolt tejek között szerepelt a borsótej, amely nagy kedvencem az alternatív tejek közül (nem borsóízű). Ezzel a hely azonnal belopta magát a szívembe, mellé rubintcsokis kekszet fogyasztottam. A rubintcsokoládé a sötét és a fehér között van valahol félúton, kesudióvaj gazdagítva, a liofilizált pirosgyümölcs-darabkák kellemes savasságot dobnak hozzá.

Mivel ebéd után érkeztem, a széles (sós!) piteválasztékot nem teszteltem, de a látvány és az előzmények ismeretében bátran ajánlom bármelyiket. Kávékülönlegességeinek, változatos pie-kínálatának, a kézműves kekszeknek, édességeknek köszönhetően a Wellington remek reggelizőhely, ha csak valami finomat szeretnénk bekapni délben, arra is alkalmas, de egy kávé melletti délutáni beszélgetésnek is kellemes helyszín, miközben új-zélandi borkínálatának köszönhetően egy esti poharazgatáshoz sem utolsó miliő.

Nincs csirke, Csakhal

A magyarok világviszonylatban nagyon kevés halat fogyasztanak. Ezért a Csakhal Bisztró tulajdonosainak igen bátor döntést kellett hozniuk, amikor egy merész gondolattól vezérelve haléttermet nyitottak

Debrecenben. Már a Nagyerdőn járunk, ott is a strand melletti részen, ahol több hívogató vendéglátóegység váltja egymást. Kíváncsiságunk és gyomrunk a kizárólag halakat – de milyen halakat! – kínáló étterem teraszára invitál minket. Miközben az étlapot böngészve egy ínycsiklandó előételre, a haltepertőre esik a választásom, itt is beszédbe elegyedem a tulajdonossal.

A csinos, mosolygós, ám határozott Barta Bernadett csillogó szemmel meséli éttermének történetét. „Imádunk utazni és új helyeket felfedezni, szép tájakat csodálni, mindig egy kicsivel többet megismerni a nagyvilágból. Útjaink során igyekszünk kipróbálni valamit a helyi specialitások közül. Amikor a kirándulások képeit visszanéztük, feltűnt, hogy akárhová megyünk, halat eszünk. Volt olyan, hogy csak azért ültünk autóba és vezettünk több száz kilométert, hogy igazán friss, finom halat ehessünk. Megfogalmazódott bennünk, milyen jó lenne, ha ezeket az imádott fogásokat itt helyben, Debrecenben is élvezhetnénk ugyanolyan minőségben és frissen. Ez volt a mozgatórugója annak, hogy halas helyet nyissunk szeretett városunkban, hogy a környékbelieknek se kelljen több órát utazniuk, ha megkívánják a halat.

A nulláról építettük fel Debrecen első kis halas helyét, ugyanis csak halra specializálódott étterem ezelőtt még nem volt a városban. Nem volt könnyű az indulás, hiszen kezdetben mindent mi magunk végeztünk, mégis boldogan emlékszünk vissza. Már induláskor eldöntöttük, hogy csakis tökéletesen elkészített halat fogunk kínálni.”

Arra a kérdésre, hogy mit szólnak az emberek, hogy az étlapon valóban csak halételeket találnak, nevetve meséli, hogy igen gyakran megkérdezik, hogy csirke nincs-e, vagy valami, ami nem hal, de manapság ez már egyre ritkább. „Megerősítést és büszkeséget adott, hogy mennyire jól fogadták a debreceniek és azok, akik szerte az országból már ellátogattak hozzánk. Jóleső érzés, hogy ilyen sok halrajongó választott minket törzshelyének, és ilyen sok szeretetet kapunk. Ezért éri meg igazán.” Kínálatuk alapját a különféle sült halak adják, de választhatunk friss halászlét, és olyan fogásokkal is kísérleteznek, amelyek a street food szellemiségében születtek. Ennél a helynél sem hagyhatom ki, hogy említést tegyek a dizájnról, a finom esztétikai érzékkel tervezett terek látványban is kínálnak meglepetést, merthogy az enteriőrök – még a mosdó is – a vízi élővilágra hajaz.

Debreceni gasztronómiai túrám beszámolójából természetesen nem hagyhatom ki eredeti úti célom, a Bor- és Jazznapokat. Ez az esemény azért is különleges, és abban tér el az ország hasonló tematikájú eseményeitől, hogy felvonultatja a hazai jazzműfajban alkotó zenészek és zenekarok élvonalát: fiatal, kísérletező jazzisták és tapasztalt, ismert jazzmesterek közel negyven formációval érkeztek.

A Nagyerdő e része is lenyűgöző helyszínül szolgált a rendezvényhez. Árnyas fák alatt ücsörögve vagy a Békás-tó partján sétálva, zamatos borokat ízlelve, lágy vagy fülledt jazzmuzsikát hallgatva csak élvezni egy szép nyári estét – igazán kikapcsol a világ zajából.

Szóval nincs mit tenni, Debrecen éppúgy nem ereszt, ahogy világot látott vendéglátóim is végül itt leltek otthonra, itt valósították meg az álmukat, ezzel örömet és főleg gasztronómiai élményt szerezve a debrecenieknek és természetesen a városba látogatóknak.

Idén hazánk mind a hat borrégiója és mind a 22 borvidéke bemutatkozott a 65 borászaton keresztül.