Petőfi Sándor

István egyik terve a nemesi adófizetés volt. A hazai gazdaság jobbá tételét két művében az Adó és a Két garas című munkájában mutatta be. Ebbe azt írta le, hogy az egész ország minden hold (5755 m²) megmunkált földjére 2 garast (25 garas = 1 magyar forint) kell fizetni. Ezt az összegyűlt összeget csak kizárólag az ország gazdasági helyzetének javítására lehetett volna használni és csak az országgyűlés határozhatta volna meg. Ennek a pénz összegnek a helye Pest-Budán lett volna egy kincstárba. Ebből az összegből adhattak volna a földesuraknak évi 5%-os hitelt, hogy tudják saját gazdaságukat is művelni. Széchenyi István később elnevezte ezt telekdíjnak és a közterhet is melyet ő javasolt. Végül nem tudtak megegyezni, hogy mennyit kellene beszedni így nem lett bevezetve.

Oncsó Viktória

Az 1843-44-es pozsonyi országgyűlésből biztosította megélhetését. Itt nyilvánította törvénybe a magyar nyelvet nem csak törvényhozásban és gazdaságban, de tanításban is. 1844-ben felköltözött Pestre, ahol versírását folyatta. Első nyomtatásban megjelent versét, A borozót, 1842. május 22-én adta ki az Athenaeum című folyóirat. 1844-ben 137 verset írt, melyek közül talán a legismertebbek a János vitéz, Magány, Est, de ide tartozik még a Honfidal, Elmondanám..., Egy estém otthon, Fütty és a Búcsú 1844-től is. 1846-ban irodalmi társaságot indított baráti körével. Bár fiatal volt ekkora már országos ismertségre tett szert. Oncsó Viktória