Rozsnyó és Miskolc: Ipari örökség - Rožňava a Miškovec: Priemyselné dedičstvo by Észak-Keleti Átjáró KHE

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Rožňava a Miškovec priemyselné dedičstvo

Rozsnyó és Miskolc ipari örökség

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňava a Miškovec

Rozsnyó és Miskolc

priemyselné dedičstvo

ipari örökség

Názov projektu: „Spolupráca a budovanie siete pre zachovanie spoločného priemyselného dedičstva“ Číslo projektu: SKHU 1601/4.1/342 Projekt je spolu inancovaný z Európskej únie z prostriedkov Európskeho fondu regionálneho rozvoja v rámci Programu cezhraničnej spolupráce Interreg V-A Maďarsko – Slovensko 2014 – 2020

A projekt neve: „Együttműködés és hálózatosodás a közös ipari örökségünk védelme érdekében” A projket száma: SKHU 1601/4.1/342 A projektet az Európai Únió támogatásával az Európai Regionális Fejlesztési Alap társ inanszírozza az Interreg V-A Magyarország - Szlovákia 2014-2020, határokon átnyúló együttműködési program keretében.

Obsah publikácie nemusí nutne reprezentovať o iciálne stanovisko Európskej únie. www.skhu.eu Vydavateľ: OZ MEDZA Text: Attila Balogh, Zolán Bereczki, Richard Darázs, Pavol Horváth, Zoltán Kapusti, Gabriela Kolesárová, Pavol Lackanič

A kiadvány tartalma nem feltétlenül képviseli az Európai Unió hivatalos álláspontját. www.skhu.eu Kiadó: OZ MEDZA Szöveg: Balogh Attila, Bereczki Zolán, Darázs Richard, Horváth Pavol, Kapusti Krisztián, Kolesárová Gabriela, Lackanič Pavol

ISBN 978-80-570-0627-5

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

OBSAH

TARTALOM

1. ÁTJARÓ ..............................................................................4

1. ÁTJÁRÓ ..............................................................................4

2. OZ MEDZA .........................................................................5

3. Projekt CONIN .................................................................6

3. CONIN projekt .................................................................6

4. Rožňava - Rožňava Baňa..............................................7

4. Rozsnyó – Rozsnyóbánya .............................................7

4.1. 4.2. 4.3. 4.4. 4.5. 4.6. 4.7. 4.8. 4.9. 4.10. 4.11. 4.12.

Rožňava Baňa do roku 1945 ...................................7 Rožňava Baňa po roku 1945 ................................ 10 Význam baníctva v Rožňave ................................. 11 Rožňava Baňa - lokalita .......................................... 13 Rožňava Baňa - budovy .......................................... 13 Práca............................................................................... 23 Banícka kolónia ......................................................... 31 Voľný čas....................................................................... 36 Banícka dychovka ..................................................... 39 Banícke školstvo........................................................ 46 Robotnícky spevokol - Dalárda ........................... 60 Chata Volovec (do r. 1989).................................................................. 64

5. Miškovec ........................................................................ 75 5.1. 5.2. 5.3.

5.4. 5.5. 5.6.

Rožňavský potok Drázus, rieka Slaná a potok Szinva v Miškovci ..................................... 75 Komédia v paláci, triler na hodvábnej lúke .................................................... 79 Kutilovci v podnájme - Železní muži z údolia Slanej - vplyv ťažkého priemyslu na samotné mesto, na spoločnosť Miškovci a Rožňave .................................................. 84 „TRI VEĽKÉ” dychovky ........................................... 85 Železiarske povolanie je také, ako bicyklovanie (Henrik Gyurkó a György Kovács)....................................................... 89 Železiarenská kolónia v Diósgyőri v 3D ........................................................ 93

4.1. 4.2. 4.3. 4.4. 4.5. 4.6. 4.7. 4.8. 4.9. 4.10. 4.11. 4.12.

Rozsnyóbánya története ...........................................7 1945-öt követően ..................................................... 11 A bányászat jelentősége Rozsnyón ................... 12 Elhelyezkedés ............................................................. 13 Gyári épületek ............................................................ 14 Munka ............................................................................ 23 Bányatelep ................................................................... 31 Szabadidő ..................................................................... 36 A bányász fúvószenekar Rozsnyón ................... 39 Bányászati oktatásügy ............................................ 46 A rozsnyói munkásdalárda ................................... 60 A Pozsálón álló menedékház története (1989-ig) ...................................................................... 64

5. Miskolc ........................................................................... 75 5.1. 5.2. 5.3.

5.4. 5.5. 5.6.

Drázus, Sajó, Szinva ................................................. 75 Vígjáték a palotában, thriller a selyemréten ............................................................. 79 Buheráék társbérletben - Sajó-menti vasemberek, avagy a nehézipar hatása a városképre, társadalomra Miskolcon és Rozsnyón................................................................. 84 A „három nagy zenekar“ ........................................ 85 A vasas szakma olyan, mint a biciklizés (Gyurkó Henrik és Kovács György) ................... 89 Diósgyőr-vasgyári kolónia 3D ............................. 93

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

1. ÁTJARÓ

1. ÁTJÁRÓ

ieľom združenia Észak–keleti Átjáró egyesület, je podporiť rozvoj mesta Miškovec a severovýchodného regiónu Maďarska, oživiť a spestriť ich kultúrny a vedecký život, vytvoriť kontakty s okolitými regiónmi, ako aj znížiť úroveň sociálnej zaostalosti. K ich činnosti patrí: rozvoj rôznych spoločenstiev, sociálno – integračné programy, rozvoj miest a obcí, výskumná činnosť, výstavy, vedenie tvorivých dielní a táborov, hudobné, literárne ako aj tanečné programy, rogramy, poriadanie festivalov a vydávadávanie náučnej literatúry, blogererská činnosť, školenia, výuč-ba dospelých. Všetky tieto činnosti sú organizované cestou dobrovoľných mládežníckych projektov, s cieľom zachovania miestneho kultúrneho dedičstva, ako o aj zameraním na priemyselelnú revitalizáciu. Združenie takto ovplyvňuje a formuje názory ry ľudí, ľudí rozvíja ich miestnu identitu, jej sprostredkovanie a rozvoj, ktorá zahŕňa v sebe aj pozitívny vzťah k svojmu bydlisku, k dôležitým spoločenským hodnotám, úctu k širšiemu okoliu a starostlivosť o uvedomelý rozvoj prírody a jej hodnôt. V roku 2014 získalo ocenenie Európskej Únie za Kultúrne dedičstvo /Europa Nostra/ v kategóriách školenie, výchova, formovanie názorov a prístupov. Následne, v roku 2015, získali od samosprávy mesta Miškovec vyznamenanie Najlepšie občianske združenie mesta v roku 2015.

z Észak-keleti Átjáró Egyesület célja Miskolc és az észak-magyarországi régió fejlesztése, kulturális és tudományos életének élénkítése, színesítése, kapcsolatteremtés a környező régiókkal, valamint a szociális hátrányok csökkentése. Az egyesület tevékenységei: közösségfejlesztés, szociális-integrációs programok, településfejlesztés, kutatás, kiállítások, műhelyek és táborok szervezése, zenés-táncos-irodalmi programok, fesztiismeretterjesztő válok rendezése, r kiadványok kiadása, blogolás, kiadv képzés, felnőttképzés. Mindkép ezek ifúsági-önkéntes proez jjektek keretében vannak szervezve, a helyi kulturális örökség megóvását, az ipari revitalizációt is célozva. Egyúttal olyan véleményformáú ló, a helyi identitást fejlesztő ló tematikát is közvetít, amely matem gába foglalja a lakóhely és pozitív társadalmi értékek fontosságát, a tátársadalm gabb környezet megbecsülését, vagy a környezettudatosság fejlesztését is. 2014-ben elnyerték az Európai Unió Kulturális Örökség Europa Nostra Díját oktatás, képzés, szemlélet-formálás kategóriában, 2015 – ben pedig Miskolc Város Önkormányzata az Év civil szervezetének választotta az Átjárót.

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

2. OZ MEDZA

bčianske združenie Medza založili pracovníci Baníckeho múzea v Rožňave v septembri 2016. Medzi jeho hlavné ciele činnosti patrí prezentácia histórie regiónu v spolupráci s domácimi i zahraničným partnermi. Ich spoločným záujmom je, aby všetkými dostupnými formami oboznámili širokú verejnosť s kultúrnym dedičstvom regiónu. OZ od svojho založenia úspešne zrealizovalo projekt s názvom Rožňavské radiály VI., ktorý podporil z verejných zdrojov Fond na podporu umenia.

z OZ Medza civilszervezetet a rozsnyói Bányászati Múzeum dolgozói hozták létre 2016 szeptemberében, alaptevékenységük fő céljai közé tartozik, hogy különböző külföldi pratnerekkel karöltve igyekeznek – közös összefogással – bemutatni a környék történelmét. Közös érdekük a régió kulturális örökségét megimertetni minden lehetséges formában a nagy nyilvánosságal. Az OZ Medza megalakulása óta már sikeresen végigvitte a Rozsnyói radiálisok VI. című projektet, amit a Művészetet Támogató Alapítvány anyagi segítségével tudtak megvalósítani.

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

3. Projekt CONIN

3. CONIN PROJEKT

Projekt CONIN ,,Spolupráca a budovanie siete pre zachovanie spoločného priemyselného dedičstva“

CONIN projekt – „Együttműködés és hálózatosodás a közös ipari örökségünk védelme érdekében”

ámerom projektu je výskum a záchrana priemyselného dedičstva v meste Rožňava a Miškovec. Pod priemyselným dedičstvom chápeme architektonické, materiálne ale aj mentálne dedičstvo. Cieľom projektu je prezentovať výsledky výskumu odborníkom, kultúrnym inštitúciám a obyvateľom oboch miest, ktorým sa priblíži nielen práca v priemyselných podnikoch, ale aj podoby sociálnej kultúry – spoločenský a rodinný život; tiež trávenie voľného času zamestnancov a obyvateľov miest. Projekt bol založený na základe spolupráce dvoch odborných tímov. Spolupráca pozostávala zo série workshopov, spoločných študijných ciest a ilmu. Výstupom výskumu sú dokumentárne ilmy, výstavy a publikácia.

projekt feladata az ipari örökség megőrzése és kutatása Rozsnyón és Miskolcon. A projekt célja nem lehetett más, mint felvillantani a most zajló kutatások témáit, és bepillantást engedni azokba néhány érdekes eredményt megmutatva, valamint hírt adni a kimenetekről és néhány korábbi fontos előzményről. A projekt két szakmai stáb együttműködésére épült. Ennek gerince egy workshopsorozat, amely közös tanulmányutakat és egy közösségi ilm készítését is magába foglalta. Közös dokumentum ilmek, kiállítás és kiadvány lettek a projekt végtermékei.

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

4. Rožňava

4. Rozsnyó

4.1. Baňa Rožňava do roku 1945

4.1. Rozsnyóbánya története

počiatkoch banskej činnosti v Rožňave a jej okolí sa písomné údaje nezachovali. Avšak hmotné nálezy z okolia dokladujú, že ťažba a spracovanie rúd sa tu vykonávalo už na prelome nášho letopočtu. Banskú činnosť umožňovali bohaté náleziská rôznych rúd, drahých a farebných kovov a železa. Za najstarší získavaný kov sa pokladá zlato, ktoré sa tu ryžovalo v alúviu Zlatého potoka pod Volovcom a potoka Drázus v intraviláne Rožňavy. Získavanie rúd z východov rudných žíl na povrch má svoje počiatky v dolinách pod Volovcom a na juhovýchodných svahoch Tureckej a Banskej strany. Banská činnosť, dobývanie a tavenie rúd bolo v počiatkoch doménou jednotlivcov – ťažiarov, ktorí sa usídľovali v dolinách pod Volovcom a v oblasti Tureckej a zakladali osady. Medzi banskými podnikateľmi sa nachádzali najrôznejšie spoločenské vrstvy od jednoduchých mešťanov až po vysokých cirkevných hodnostárov a feudálov. V počiatkoch sa dobývali ľahko dostupné žily v tzv. oxidačnom pásme (povrchové a podpovrchové tzv. pingovaním). Keď sa tieto vyčerpali, začala sa niekoľko storočí trvajúca história hlbinného dobývania rúd. Popri baniach, ktorých hlavnou súčasťou boli štôlne i malé šachty, vznikali v okolí početné zariadenia na úpravu a spracovanie rudy. V 16. storočí sa v Rožňave ťažilo hlavne zlato, striebro a meď. V druhej polovici 17. storo-

bányásztevékenység eredetéről Rozsnyón és környékén írásbeli adatok nemigen maradtak fenn. Azonban a környező területről származó leletek azt mutatják, hogy az érc bányászata és feldolgozása itt már az időszámításunk első évszázadában zajlott. A bányászati tevékenységet a gazdag érc-előfordulások tették lehetővé, főleg a nemesfémek és a vasérc lelőhelyei. A legrégebbi keresett érc az arany volt, amelyet az itteni patakok medrében találtak és aranymosással nyertek ki. Az aranyat hordozó patakok közé tartozik a Pozsáló (Volovec) hegységbeli Arany patak, illetve a rozsnyói Drázus patak. Kezdetekben a felszínen található érctelérek kitermelési helyei a Pozsáló völgye, az Ivágyó (Turecká) délkeleti lejtői és a Bányaoldal voltak. A tevékenység, azaz az ércek bányászata, kitermelése, olvasztása kezdetekben egyéni vállalkozók feladata volt, akik a Pozsáló völgyeiben és az Ivágyó területén települtek le. A bányászok különböző társadalmi rétegekből származtak, akadt köztük egyszerű polgár, magasabb rangú egyházi személy vagy akár földesúr. Kezdetben könnyen megközelíthető teléreket termeltek az oxidációs zónában (külszíni, illetve felszín alatti fejtéssel, ún. horpabányászattal). Amikor ezek kimerültek, elkezdődött az ércek mélységi bányászatának több évszázados történelme. 7

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňava Baňa, budova správy závodu (zbierkový fond BM) Rozsnyóbánya, az üzemvezetőség irodaépülete (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

čia sa začala ťažiť vo väčšom rozsahu železná ruda. Predmetom ťažby boli žilné ložiská sideritu nachádzajúce sa na južnom svahu Tureckej, na Banskej strane a v menšom rozsahu na vrchoch Kalvária a Rákoš. Koncom 19. storočia mala na rozvoj tunajšieho baníctva rozhodujúci vplyv rodina Andrássyovcov, ktorá vlastnila v Rožňave a okolí rozsiahly banský majetok a osem železiarní v údolí rieky Slaná. Postupne sa ťažba železných rúd a železiarska výroba v okolí Rožňavy koncentrovala do rúk Ri8

A bányász tárók és kis aknákon kívül számos ércdúsítók és feldolgozó berendezések is épültek a környéken. Rozsnyón a 16. században főleg aranyat, ezüstöt és rezet termeltek. A 17. század második felében nagyobb mértékben megindult a vasérc kitermelése. A vasércfajták közül itt a pátvasércet bányászták, amelynek lelőhelyei az Ivágyó déli lejtői és a Bánya-oldalon voltak. Kissebb terjedelemben megtalálhatók voltak a Kálvária és Rákos hegyen is.

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

mamuránsko-šalgótarjánskej železiarskej účastinnej spoločnosti (RIMA), založenej 21.3.1881, so sídlom v Budapešti. Členom správnej rady a najväčším akcionárom sa stal Emanuel Andrássy. Spoločnosť RIMA sa rozhodla roztrúsený banský majetok na Banskej strane sústrediť do jedného miesta. V r. 1901 – 1904 vyrazila 2300 m dlhú dedičnú štôlňu Sadlovský, ktorou spojila ložiská rúd na Banskej strane s ložiskami na Tureckej. Do roku 1909 vybudovala pred ústím dedičnej štôlne úpravnícke prevádzky, administratívne budovy, zdravotné stredisko, obchody, školu a byty pre úradníkov a technikov.

A 19. század végén nagy hatással volt a bányászat felvirágzására az Andrássy család, az ő tulajdonukban 8 kohó és sok bányászterület tartozott a Sajó (Slaná) völgyében. Idővel a vasérc kitermelése és a vasipar fokozatosan a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság (RIMA) kezében összpontosult. A RIMA 1881. március 21-én alakult, székhelye Budapesten volt, egyik igazgatósági tagja és a cég legnagyobb részvényese gróf Andrássy Manó lett. A RIMA Rt. egyesítette a Bánya-oldal különböző részein található bányaműveket. 1901– 1904 között a 2300 méter hosszú Szadlovszki Rožňava - úradnícka dvojbytovka, 1904, foto D. Vogel. (zbierkový fond BM) Rozsnyó, kettős tisztilak, 1904, Vogel D. (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Celý vybudovaný komplex bol jedným z najmodernejších banských závodov v Európe s názvom Slanodolinské železorudné bane Rimavsko-muránskej spoločnosti. Do pôsobnosti závodu patrili bane na území Rožňavy, Nadabuly, Rudnej, Rožňavského Bystrého, Rakovnice, Nižnej Slanej a ďalšie. V roku 1918 zriadila spoločnosť v Rožňave riaditeľstvo pre všetky svoje závody. Popri spoločnosti RIMA bol druhým najvýznamnejším podnikateľom v baníctve železných rúd v Rožňave Uhorský štát (erár), ktorý od roku 1801 vlastnil banské polia na svahoch Tureckej. Štátne bane získali v roku 1883 dobývacie právo na žile Štefan, a v roku 1843 odkúpili najväčšiu rudnú žilu na svahu Tureckej, ktorú pomenovali Bernardi. Za svoje sídlo si vybrali Nadabulu, kde v roku 1895 začali raziť dedičnú štôlňu Lukáč-Ladislav dlhú 3000 m, ktorá v podzemí po vyrazení spojila ložiská rúd Nadabula – Rudná. Rudu vyťaženú v Rudnej tak mohli prepravovať na spracovanie do gravitačnej úpravne v Nadabule priamo pod zemou. V roku 1912-14 vybudovali štátne bane pred ústím štôlne Štefan povrchové objekty a osadu pre baníkov a technikov. Vyťaženú rudu z baní RIMY dopravovali na ďalšie spracovanie do železiarní v Ózde a rudu zo Štátnych baní do Tisovca, príp. Diósgyőru po železničnej trati Dobšiná – Bánréve.

4.2. Rožňava Baňa po roku 1945

o 2. svetovej vojne boli obidve spoločnosti znárodnené. Všetok banský a železiarsky majetok sa stal majetkom štátu. V roku 1946 bol zriadený národný podnik Železorudné bane, ktorého sídlom sa stala Spišská Nová Ves.

(Sadlovsky) altárnát kezdték fejteni, amelyel összekötötték az érclelőhelyeket az Ivágyó lejtői és a Bánya-oldal között. A RIMA 1909ig az altáró bejárata előtt a következőket építette: ércdúsítót és feldolgozó berendezéseket, irodaépületeket, egészségügyi központot, üzleteket, iskolát, valamint lakóházakat a bányatisztek számára. Az egész kiépített komplexus az európai bányaüzemek legmodernebbjei közé tartozott. A vasércbánya az 1881-ben megalakult Rimamurányi-Salgótarjáni Részvénytársaság úgynevezett Sajóvölgyi vasércbányája volt. Az üzem hatáskörébe következő bányák tartoztak: Rozsnyó (Rožňava), Sajóháza (Nadabula), Rudna (Rudná), Sebespatak (Rožňavské Bystré), Rekenyeújfalu (Rakovnica), Alsó Sajó (Nižná Slaná), továbbá mások. 1918-ban a RIMA Rozsnyón létrehozta igazgatóságát az összes üzeme számára. A rozsnyói vasércbányászat második legnagyobb vállalkozója a RIMA mellett a Magyar Állami Kincstár volt, amelynek 1801 óta álltak tulajdonában a bányászterületek az Ivágyón. Az állami bányák 1838-ban engedélyt kaptak az István (Štefan) telér kifejtésére, 1843-ban pedig megvásárolták a legnagyobb érctelért az Ivágyó lejtőjén, amelyet Bernardinak neveztek el. Székhelyüknek Sajóházát választották, ahol 1895-ben 3000 méter hosszú László Lukács altárót kezdték fejteni, amely összekötötte a Sajóháza – Rudná érclelőhelyeket. Így a Rudnán kitermelt ércet a föld alatt át tudták szállítani Sajóházára az ércfeldolgozóba és a gravitációs dúsítóba a további feldolgozásra. 1912-14-ben az Állami Bánya az István táró torkolata előtt külszíni komplexu-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

V rámci podniku bol vytvorený okrem iného nový závod Rožňava, ktorého súčasťou sa stali baňa Rožňava, baňa Rudná, baňa Mária, ako aj odlúčené bane v Rožňavskom Bystrom, Licinciach, Hrádku, Rákoši a lom v Gombaseku. Súčasťou závodu boli aj gravitačná úpravňa, pražiareň a aglomerácia. Po roku 1950 začala v Rožňave rozsiahla investičná výstavba jednotlivých banských úsekov v rámci závodu Železorudné bane, n.p. Rožňava. Zabezpečila sa hĺbková otvárka a modernizácia jednotlivých banských úsekov. Postupne boli rušené neefektívne prevádzky. Zároveň sa otvárali nové bane (napr. na Hg ložisku v Rákoši), resp. výrobné zariadenia (od 1967 strojárska výroba, lotačná úpravňa). Banská činnosť sa zredukovala na ťažbu sideritových rúd na Rožňava Bani (žily Bernardy, Sadlovský, Štefan, Mier) a komplexných Fe-Cu rúd na Mária bani. Okrem toho ťažil závod Rožňava do r. 1988 Hg rudy na odlúčenom úseku Rákoš. Na prelome 80. a 90. rokov sa ešte ťažili zásoby na žilách Sadlovský, Rudník a Kliment, pričom už od začiatku 80. rokov boli tieto zásoby evidované ako nebilančné. Vyplývalo to z nepriaznivých ložiskových pomerov a vysokých nákladov. Po roku 1989 došlo v dôsledku útlmu baníctva postupne k likvidácii celého závodu Rožňava baňa a v rožňavskej ťažobnej oblasti boli zatvorené všetky banské úseky.

4.3. Význam baníctva v Rožňave

anská činnosť v Spišsko-gemerskom regióne, a tým aj v Rožňave, mala rozhodujúci vplyv nielen na rozvoj, ale aj na vznik osídlenia tohto územia. S dobývaním nerast-

mot épített, mellé lakótelepet a bányászok és bányatisztek számára. A RIMA Rt. bányáiból kitermelt ércet további feldolgozásra az ózdi vasgyárba, az Állami Bánya pedig Tiszolcra, majd Diósgyőrbe szállították a Dobsiná–Bánréve vasútvonalon.

4.2 1945-öt követően

második világháború után mindkét társaságot államosították. Az összes bányászati és vasfeldolgozó vagyon állami tulajdonba került, központi irányítás alá. 1946-ban megalakult a Nemzeti Vasércbánya Vállalat (Železorudné bane, národný podnik Spišská Nová Ves), amelynek székhelye Igló (Spišská Nová Ves) lett. A vállalaton belül többek között egy új üzem jött létre, a rozsnyói vasércbánya üzem, amely alá Rozsnyóbányán kívül Rudna, Mária bánya, Sebespatak, Lice (Licince), Hrádok (Hrádok), Gömörrákos (Rákoš) bánya üzemek tartoztak, valamint a gombaszögi (Gombasek) kőfejtő. Az üzemhez ércfeldolgozó berendezések is tartoztak, a gravitációs dúsító, pörkölő, valamint az agglomeráció. Rozsnyón 1950 után indult meg a mélyfejtés korszerűsítése a rozsnyói Vasércbányák Nemzeti Vállalatnak egyes részlegein. Fokozatosan megszüntették a nem hatékony üzemeket, ugyanakkor új bányákat nyitottak, pl. a higany lelőhelyen Gömörrákoson (Rákoš), illetve új termelő berendezések épültek (gépi termelés 1967-től, lotálás). A bányászati tevékenység Rozsnyóbányán a pátvasérc termelésére redukálódott (termelő ércerek: Bernardi, Szadlovszki, István, Béke (Mier) és komplex Fe-Cu ércek termelésére a Mária bányában. Ezeken kívül a rozsnyói gyár 11

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

ných surovín, hlavne rúd, priamo súvisela ich úprava a spracovanie, rozvoj kovospracujúcich remesiel a následne rozvoj obchodu. Stála potreba kovových výrobkov zabezpečovala trvalý odbyt produktov. Banícka činnosť sa priamo, alebo nepriamo dotýkala všetkých obyvateľov regiónu. Tunajšie obyvateľstvo získavalo obživu prevažne z práce v baniach, hutách, hámroch. Význam baníctva v Rožňave a okolí dokazuje i známa tabuľová maľba Metercia datovaná do roku 1513, nachádzajúca sa v rožňavskej biskupskej katedrále. Obraz realisticky a detailne zobrazuje technológiu miestnej baníckej a hutníckej výroby a nenecháva nikoho na pochybách, že v čase, keď vznikol, muselo hrať baníctvo v meste Rožňava veľmi dôležitú úlohu. Práve obdobie na prelome 15. a 16. storočia, keď sa tu ťažili predovšetkým medené a strieborné rudy, je považované za zlatý vek rožňavského baníctva. Obraz dal v mene baníkov namaľovať na znak sľubu vernosti svojej patrónke sv. Anne bratský spolok, ktorý v Rožňave pôsobil už v tom období na spôsob cechu. V 19. storočí mal Gemer vedúce postavenie predovšetkým v železiarskom priemysle krajiny, preto ho nazývali „železnou župou Uhorska“. Železná ruda vyťažená v okolí Rožňavy, Nadabuly, Čučmy a Rudnej patrila medzi najkvalitnejšie v Uhorsku. V rokoch 1864-65 predstavovalo množstvo železnej rudy, vyťaženej v regióne 75% produkcie železa v rámci Slovenska. Charakteristickou črtou obyvateľov regiónu bola rovnaká vzdelanostná i kultúrna úroveň, ako aj spôsob života. Ani národnostná odlišnosť či vierovyznanie neznamenali ostrú 12

1988-ig higanyt termelt a gömörrákosi részlegén. A 80-as, 90-es évek fordulóján még folyt kitermelés a Szadlovszki, a Rudník és a Kliment erek tartalékaiból, pedig az előző évtized elején még úgy gondolták, ezekkel nem érdemes foglalkozni. Az átértékelést a kedvezőtlen tartalékarányok és a magas költségek indokolták. 1989 után a bányaipar csökkenése miatt fokozatosan az egész rozsnyóbányai üzem megszünt és a rozsnyói fejtési terület minden bányászati részlegét bezárták.

4.3. A bányászat jelentősége Rozsnyón

zepes-Gömör vidékén a bányászatnak nemcsak a gazdasági fejlődés köszönhető, de a környék betelepítése is. Az ásványi anyagok, különösen az ércek bányászata öszszefüggött a kitermelt anyag feldolgozásával, a fémfeldolgozó kézművességgel, így hozzájárult a kereskedelem fejlődéséhez is. A vasból készült gyártmányok iránt nagy volt az igény, mivel ez biztosította az állandó keresletet. A bánya működése közvetlenül vagy közvetve érintette a régió valamennyi lakosát. A lakosság többségének megélhetését a bányák, kohók és hámorok biztosították. A bányászat jelentőségét Roznyón és környékén a közismert táblafestmény, a Metercia ábrázolja, amely 1513-ban készült és a rozsnyói római katolikus püspöki székesegyházban látható. A kép realisztikusan és egyben aprólékosan mutatja be az akkori bányász és kohász technikát, amiből egyértelműen kiolvasható, hogy már abban az időben milyen fontos szerepet játszott a bányászat ezen a vidéken. A 15. és 16. szá-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

kultúrnu prekážku v spôsobe života baníka, hutníka, uhliara, o čom svedčí i používanie rovnakej terminológie, oslavovanie baníckych sviatkov a úcta k tradíciám. Zánik rudného baníctva v regióne má negatívny dôsledky na životnú úroveň i pracovné príležitosti obyvateľstva. Veď hlavne v období socializmu patrilo baníctvo k štátom preferovaným priemyselným odvetviam a životná úroveň tu bola v porovnaní s inými regiónmi pomerne vysoká. Stopy po banskej činnosti môžeme na okolí nájsť dodnes. Či už sú to zvyšky stredovekej povrchovej ťažby – píng, rôzne staré štôlne, zvyšky základov núdzových obydlí baníkov – baníckych krámov hlavne v oblasti Tureckej a na Banskej strane. Technické pamiatky, dokladujúce vynaliezavosť ľudského umu a zručnosť svojich zhotoviteľov by si určite zaslúžili väčšiu pozornosť a ochranu, ako je to v súčasnosti.

4.4. Rožňava Baňa - lokalita

ožňavskú kotlinu ohraničuje zo severu Spišsko-gemerské Rudohorie a z južnej strany Slovenský kras. Mesto Rožňava a jeho najbližšie okolie je spojené historicky – bohatou baníckou tradíciou. Sídlo závodu Železorudné bane Rožňava bolo na pravom brehu rieky Slaná, tesne na úpätí masívu Turecká. V tomto masíve sa nachádza značný počet ložísk železnej rudy, prevažne sideritových, ktoré podnietili vznik banskej činnosti.

4.5. Rožňava Baňa - Budovy

ačiatky výstavby prevádzkových objektov závodu Baňa Rožňava spadajú do roku 1905, keď spoločnosť RIMA dala postaviť ka-

zad fordulóján főként arany-, ezüst- és rézérceket bányásztak itt, ezt az időszakot a rozsnyói bányászat aranykorának is nevezzük. A festményt a bányászok nevében a testvéregylet (vallási alapon, céh formában működő társulat) készíttette hűségük jeleként védőszentjükhöz, Szent Annához. A 19. században a vasipar Gömör vidékén vezető pozícióban volt az országban, ezért Gömört gyakran nevezték „Magyarország vasmegyéjének” is. A Rozsnyó környékén Sajóházán, Csucsomban, Rudnán kitermelt vasérc a legminőségibbnek számított egész Magyarországon. 1864-65 között a mai Szlovákia területének vaskitermelésének a 75 százalékát ez a megye adta. Az ércbányászat később bekövetkező megszűnése a régióban negatív következményekkel járt a lakosság életszínvonalára és munkalehetőségeire nézve. Különösen a szocializmus korszakában a bányászat az állam által preferált iparág volt, emiatt az életszínvonal akkor viszonylag magas volt a többi régióhoz képest. A bányászat nyomai környezetünkben máig megtalálhatók. Észrevehetők a középkori bányászat külszíni fejtéseinek maradványai – horpák, régi tárnák, a bányászkarámok romjai főleg az Ivágyón és a Bánya-oldalon. A műszaki hagyományok, amelyek bizonyítják az emberi elme találékonyságát és az emberi ügyességet, mindemiatt nagyobb igyelmet és védelmet érdemelnének, mint manapság...

4.4. Elhelyezkedés

rozsnyói katlan északról a SzepesGömöri-Érchegységgel (Spišsko-gemerské 13

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňava Baňa, budova gravitačnej úpravne a zásoba magnet. separovaného ocieľku (archív BM) Rozsnyóbánya, gravitációs dúsító épülete (Bányászati Múzeum levéltára)

lorickú elektráreň a pražiareň. Neskôr bola vybudovaná gravitačná úpravňa a aglomerácia. Vyťažená ruda si pred spracovaním v hutníckych prevádzkach nevyhnutne vyžadovala úpravu buď tepelnou, alebo mokrou cestou. Rozšíreným spôsobom tepelnej úpravy železných rúd bolo praženie v rotačných alebo šachtových peciach, kde dochádzalo k oxidácii rúd z nízko kvalitných sideritov na kysličníky železa s lepšou redukovateľnosťou. Jemnú, prachovú zložku železných rúd nevedeli vo vysokých peciach zužitkovať, preto sa začali v 20. storočí tieto produkty spekať – aglomerovať. O tepelnej úprave sideritových rúd sa uvažovalo už pri výstavbe závodov v Rožňave 14

Rudohorie), délről pedig a Szlovák Karszttal (Slovenský kras) határos. Rozsnyót és környezetét történelmileg összeköti a gazdag bányásztradíció. A rozsnyóbányai üzem székhelye a Sajó jobb oldali partján volt, nyugatra a várostól, az Ivágyó hegy lábánál. Számos vasérclelőhely található ebben a masszívumban.

4.5. Gyári épületek

rozsnyói bányaüzem telephelyének építése 1905-ben indult, amikor a RIMA egy villanyerőművet és ércpörkölőt hozott létre. Később egy gravitációs ércdúsító és az agglomeráció épült ki. A kitermelt ércek még a kohászati feldolgozás előtt nélkülözhetetlen előkészítést

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

i Nadabule, preto sa v obidvoch závodoch postavili pražiace i aglomeračné zariadenia. V gravitačnej úpravni sa upravoval siderit z úsekov Sadlovský, Bernardy, Rožňavské Bystré a zo sesterského závodu Drnava. Po zlúčení závodov Nadabula - Rudná s baňou Rožňava pribudla aj úprava rúd z úsekov Štefan a Rudná. Jalovinu v úpravni ručne vyberali a sadzačky obsluhovali hlavne ženy, neskôr sa ruda spracovávala v sadzačkách (rozdružovanie v ťažkých suspenziách). V roku 1965 pracovalo v úpravni 155 robotníkov, z toho 67 žien a 3 technici.

igényelnek vizes vagy hőkezeléssel. Utóbbinál a gyakori módszer a vasérc pörkölése volt rotációs vagy aknakemencében, ahol az érc egy oxidációs folyamaton megy keresztül és az alacsony minőségű szideritből vas-oxid keletkezik, amely jobb redukálható tulajdonságokkal bír. Az apró szemcséjű, porszerű vasércet nem tudták a nagy olvasztókban felhasználni, ezért a 20. század elején elkezdték a termékeket összesütni – vagyis agglomerálni. A rozsnyói és sajóházai gyárak épülésénél már előre gondoltak a sziderit érc hőkezeléRožňava Baňa - severný pohľad na pražiace pece (archív BM) Rozsnyóbánya, a pörkölő kemencék északról (Bányászati Múzeum levéltára)

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňava Baňa, časť budovy rotačných aglomeračných pecí, východný pohľad (archív BM) Rozsnyóbánya, aglomerációs kemencék épületerésze keletről (Bányászati Múzeum levéltára)

Upravená ruda z úpravne sa prepravovala do pražiarne (šachtové pece) v banských vozíkoch lokomotívou, neskôr bola nahradená pásovou dopravou. Pražiareň bola umiestnená rovnobežne so železničnou traťou Rožňava – Dobšiná, z ktorej ku pražiarni odbočovala vlečka. Aby sa pražená ruda mohla nakladať do železničných vozňov, najprv sa vypúšťala na chladiace zásobníky. Na aglomeráciu železnej rudy slúžili dve rotačné pece vybudované v roku 1908. Zaria16

sére, ezért agglomerációs létesítményeket és ércpörkölőket épitettek a gyárakhoz. A különböző bányarészlegeken kitermelt vaspátot – Szadlovszki, Bernardi, Sebespatak és a testvérgyár Dernő – a gravitációs dúsítóban dolgozták fel. Miután a Sajóháza-Rudná gyárat egyesítették a rozsnyói bányával, gyarapodott az érc feldolgozása az István és Rudná szakasszal. 1965-ben a dúsítóban 155 munkás dolgozott, ebből 67 nő, valamint három technikus.

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

denie pozostávalo z dvoch 30 m dlhých aglomeračných bubnov a 17 m dlhých chladiacich bubnov s príslušenstvom. Práca v pražiarni bola fyzicky náročná. Vo veľmi zaprášenom prostredí pracovalo vyše 60 pracovníkov, ktorí boli vystavení aj účinkom sálavého tepla. Pražiarne a aglomerácie mali najväčší vplyv na znečisťovaní životného prostredia. Tieto

A feldolgozott érceket a dúsítókból mozdonnyal húzott csillékben szállították át az aknakemencékbe ahol az érc pörkölésére került a sor. Ezt a szállítási módot a szállítószalagok használata váltotta fel. A vasérc agglomerálására két forgó kemencét használtak, amelyeket 1908-ban építettek. Az egész berendezés 30 méter hosszú Nadabula– úpravňa (zbierkový fond BM) Sajóháza – lotáció épülete (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

prevádzky boli v decembri 1976 pre zastaralosť odstavené. Po skončení likvidácie sa terén zrekultivoval a po vyše 70-ročnej úpravni a pražiarni na bani Rožňava okrem fotogra ií nezostala ani stopa. Úpravňa v Nadabule však pokračovala vo svojej činnosti naďalej. Prešla viacerými re-

agglomerációs dobokból (kettő) és 17 méter hosszú hűtődobokból állt. Az ércpörkölőknél nehéz izikai munka folyt. A rendkívül poros munkahelyen több mint hatvanan voltak kitéve a veszélyes hősugárzásnak. Az ércpörkölők és az agglomerációk működése komolyan megnövelte a környe17

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Centrálna mechanická dielňa (archív BM) Központi mechanikus műhely (Bányászati Múzeum levéltára)

konštrukciami a upravovali sa v nej rôzne druhy rúd, ako napr. Fe-Cu rudy z Čučmy, Hg rudy z Rákoša, Cr rudy zo Sovietskeho zväzu. POMOCNÉ PREVÁDZKY V ZÁVODE: Centrálna mechanická dielňa – zabezpečovala údržbu a opravy takmer celého strojného zariadenia baní i povrchových prevádzok. Súčasťou mechanickej dielne bolo i zariadenie na ostrenie vrtákov a pracovného náradia. Chemické laboratórium - Súčasne s výstavbou gravitačnej úpravne bolo na Rožňava 18

zetszennyezést. Ezeket a gyári részlegeket 1976 decemberében, minthogy elavultnak minősítették, leállították. A felszámolás befejezésével a területet rekultiválták, így a rozsnyóbányai ércdúsító és pörkölő a megmaradt fényképeken kívül nam hagyott maga után semmi más emlkéket. Viszont a sajóházai ércdúsító üzem folytatta tevékenységét. Számos rekonstrukción ment át és különböző típusú ércek dúsításával foglalkozott, mint például: Fe-Cu ércekkel Csucsomból, Hg ércekkel Gömörrákosról, Cr ércekkel a Szovjetúnióból.

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Bani zriadené i chemické laboratórium priamo v budove úpravne. Takže mohlo pohotovo kontrolovať kvalitu spracovaných rúd i produktov úpravne, pražiarne i aglomerácie. V 20. rokoch premiestnili laboratórium do inej budovy a slúžilo pre všetky závody RIMY

AZ ÜZEM SEGÉDRÉSZLEGEI: Központi mechanikus műhely – szinte az összes bánya és külszíni részleg gépi berendezésének karbantartását, javítását ez biztosította. A fúrófejek és a munkaeszközök élesítésére szolgáló berendezés is tartozott hozzá. Pracovníci centrálnej mechanickej dielne (súkromný archív) Központi mechanikus műhely munkásai (magángyűjtemény)

na území Slovenska. Neskôr sídlilo laboratórium v nadabulskej časti závodu v budove, ktorá v minulosti slúžila ako sídlo závodnej správy Štátnych baní. Elektrodielňa – Po zlúčení závodov Baňa Rožňava a Nadabula zriadili v závode ústrednú elektrodielňu, ktorú umiestnili v budove bývalej energocentrály v Nadabule. Elektrodielňa zabezpečovala opravy elektrických strojových zariadení nielen v závode, ale

Vegyi laboratórium – Rozsnyóbányán a gravitációs dúsító épületében létrehoztak egy vegyi laboratóriumot. Így lehetőség nyílt ellenőrizni a kitermelt vaspátnak és a dúsító, ércpörkölő, aglomeráció termékeinek a minőségét. Az 1920-as években másik épületbe helyezték át, és a RIMA összes gyárát ez szolgálta ki. Később a laboratóriumot Sajóházára helyezték át, abba az épületbe, ahol azelőtt a Kincstár bányaigazgatósága volt. 19

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Nadabula - budova laboratória a technickej kontroly, 1965 – 67 (zbierkový fond BM) Sajóháza – a vegyi laboratórium épülete, 1965-67 (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

Rožňava Baňa – budova elektrickej prevíjacej dielne (archív BM) Rozsnyóbánya, központi villamossági műhely épülete (Bányászati Múzeum levéltára)

Villamos műhely – A rozsnyóbányai és a sajóházai gyárak összevonása után létrehoztak egy központi villamossági műhelyt, amely a régi áramelosztó épületében kapott helyet Sajóházán. A szerelőműhely az elektromos gépek karbantartását biztosította, nem csak ebben a gyárban, hanem a leányvállalatoknál is. Ezen kívül rendben tartotta a villanyvezetékeket, a telefonösszeköttetést, a gépek elektromos berendezéseit és új áramelosztókat készített. Gépgyártás – Az üzemben számoltak az érctelérek fokozatos kimerülésével. Ezenkívül is igyekeztek új munkahelyeket biztosítani azon bányászok szá-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Pracovníci elektrickej prevíjacej dielne (súkromný archív) A központi villamossági műhely munkásai (magángyűjtemény)

i v sesterských závodoch. Vykonávala údržbu rozvodu elektriny a telefónnych spojov v závode vrátane strojového elektrického zariadenia, ako i výrobu nových rozvádzačov elektriny. Strojárska výroba - V závode sa počítalo s postupným vyčerpaním zásob ložísk. Okrem toho bola snaha vytvoriť pracovné príležitosti v závode pre baníkov preradených z podzemia zo zdravotných dôvodov (choroby z povolania). Bolo potrebné vytvoriť pracovné miesta. Z toho dôvodu sa začala v roku 1967 vytvárať strojárska výroba, ktorá sa postupne rozvíjala. Boli postavené 2 nové výrobné haly so strojovým vybavením. Jedna z výrobných hál sa začala používať na

mára, akiket egészségügyi okokból (például valamilyen foglalkozási ártalom miatt) át kellett helyezni külszíni munkára. Új munkahelyeket kellett létrehozni. Emiatt kezdődött meg 1967-ben az üzemben a gépgyártás, és fokozatosan fejlődött is a későbbiekben. Két új gépekkel felszerelt gyártócsarnokot építettek. Az egyikben légtechnikai eszközöket gyártottak, a másikban acél kereteket és kádakat a mágneses szeparátorokba, alkatrészeket a bányászati és feldolgozó berendezésekhez, de más egyebet is. Az új gyártóhelységek kialakításával fokozatosan növekedett az árukészlet és a gépgyártás teljesítménye. 1984-ben a gépgyártás már az üzem össztermelésének 58,32 százalékát adta. 21

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňava, ŽB, pracovníci vzduchotechnickej výroby (zbierkový fond BM) Rozsnyóbánya, a gépgyártás munkásai (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

Rožňava, ŽB, strojárenská výroba (zbierkový fond BM) Rozsnyó - gépgyártás (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

1981-ben a gépgyártás igényei kielégítésére vásároltak és üzembe állítottak egy ADT 4316 típusú számítógépet. Ezzel Rozsnyón volt az első gyár a járásban, ahol bevezették a számítástechnikát az iparba. A számítástechnikai részleg felszerelése egyre javult, és 1984-ben kibővült egy gyorsnyomdával is. Ezeknek az újdonságoknak köszönhetően a gyár sok felhasználható anyagot tudott megspórolni a légtechnikai eszközök gyártásánál. Az utolsó modern gyártási csarnokot 1988-ban épitették, ahol elektromágneses tekercseket készítettek. 1980-ban az üzem dominánsa az új négyemeletes adminisztráció épület lett.

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

výrobu vzduchotechnických zariadení. Ďalšími variantmi programu strojárskej výroby v závode boli výroba oceľových rámov a vaní pre magnetické separátory, výroba dielov banských a úpravníckych strojov a pod. Postupne s rozširovaním výrobných priestorov a strojového vybavenia narastal aj sortiment výkonov strojárskej výroby. V roku 1984 sa strojárska výroba na celkovom objeme výroby tovaru závodu podieľala už 58,32 %. V roku 1981 sa pre potreby strojárskej výroby zakúpil počítač typu ADT 4316, čo znamená, že nová výpočtová technika sa v závode zaviedla ako prvá v okrese Rožňava. Vybavenie výpočtového strediska sa postupne zlepšovalo, v roku 1984 pribudla nová rýchlotlačiareň. Výpočtová technika významnou mierou prispela k úspore materiálu pri výrobe vzduchotechnických zariadení. Ako posledná výrobná prevádzka závodu bola v roku 1988 postavená moderná hala na výrobu elektromagnetických cievok. V roku 1980 sa dominantou závodu stala nová štvorpodlažná budova správy závodu.

4.6. Práca

o znárodnení sa začala venovať väčšia pozornosť odstraňovaniu nedostatkov v starostlivosti o pracovné prostredie, pretrvávajúce z predchádzajúceho obdobia. Pozornosť sa zameriavala na odstránenie fyzicky namáhavých prác, na bezpečnosť pri práci a čistotu na pracoviskách. Značné inančné prostriedky sa vynaložili na znižovanie vysokej prašnosti na pracoviskách, ktorá spôsobovala vysokú invaliditu pracovníkov. Vŕtanie na sucho bolo na začiatku 50. rokov nahradené vŕtaním na výplach. Namáhavú prácu vozičov a behačov

Rožňava Baňa, nová budova správy závodu, odovzdaná v r. 1980 (archív BM) Rozsnyóbánya, az új adminisztráció épülete, 1980 (Bányászati Múzeum levéltára)

4.6 Munka

z államosítás után (1948-tól) nagyobb igyelmet fordítottak a munkakörnyezet gondozásával kapcsolatos problémák kezelésére, amelyek a korábbi időszakból maradtak fenn. A igyelmet a izikailag nehéz munkák kiszűrésére, a munkahelyi biztonságra, a munkahelyek tisztaságára összpontosították. Jelentős pénzösszeget fordítottak a magas porszennyezés csökkentésére a munkahelyeken, korábban ez okozta a munkások megbetegedéseit. A száraz fúrást az 50-es évek elején felváltotta az öblítéses fúrás. A szállítók és csillések megterhelő munkáját a mozdonyok váltották fel. Minőségebb szintre került a bánya szellőztetése, a munkahelyeken elkezdték a modern akkumulátoros lámpák, illetve a stabil elektromos világítás használatát. Javítottak a munkakörnyezeti feltételeken, amiről a mellékhelységek kiépítése tanúsko23

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Vŕtacie práce Rožňava - Sadlovský, r. 1937, foto M. Tőzsér (zbierkový fond BM) Fúrómunkállatok a Szadlovszki tárnában – Rozsnyóbánya, 1937, Tőzsér, M. (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

nahradili lokomotívy. Skvalitnila sa aj úroveň vetrania na pracoviskách a začali sa používať moderné akumulátorové svietidlá a stabilné elektrické osvetlenie pracovísk. Starostlivosť o zlepšovanie pracovného prostredia dokumentuje aj budovanie sociálnych zariadení – kúpeľne, umyvárne, šatne s ústredným kúrením. Veľká pozornosť sa venovala odstraňovaniu vysokej prašnosti na tepelných prevádzkach závodu. Rozpojovanie rúd - V počiatkoch baníctva sa na rozpojovanie hornín používali želiezko a kladivo. V roku 1627 sa uskutočnil v Banskej Štiavnici prvý odstrel v bani pomocou 24

dik: fürdőszobák, mosdók, központi fűtéssel ellátott öltözők. Nagy igyelmet fordítottak a magas porzás mérséklésére a hősugáros részlegeken. Az ércek fejtéséhez a bányászat kezdeteikor nyeles éket és kalapácsot használtak. 1627ben valósították meg Selmecbányán (Banská Štiavnica) az első bányarobbantást puskaporral, ami nagy előrelépést jelentett a szakma fejlődésében. Itt már olyan furatok készítésére volt szükség, amelyekbe a robbanóanyagot elhelyezhették. Kézi kőzetfúrókat használtak hozzá. A fúrórudak acélból készültek, formájuk szögletes vagy kerek volt, átmérőjük pedig 20 mm és hosszuk 350-1000 mm-ig

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

terjedt. A furatban minden kalapácsütés után a fúrórudat kézzel forgatták. A kézi kőzetfúrás évszázadokon a mindennapi gyakorlatban maradt. A gépi fúrás a 19. század végén kezdett teret nyerni a régióban. 1902-ben a RIMA vezette be a gépi fúrást a Marvin elektromágneses lökőfúrókkal. 1912 óta Ingersoll Rand típusú fúrógépeket használtak, sűrített levegős meghajtással.

Rožňava, ŽB, raziaca plošina STH5E (zbierkový fond BM) Aknamélyítés, Rozsnyóbánya (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

Rožňava, úsek Štefan, obsluha akumulátorovej lokomotívy (archív BM) Rozsnyóbánya, az akumulátoros mozdony az István táróban (Bányászati Múzeum levéltára)

strelného prachu, čo bolo veľkým krokom vpred vo vývoji baníctva. Tu už bolo treba zhotovovať vývrty, do ktorých sa umiestnil strelný prach. Zhotovovali sa ručne pomocou dláta z hranatej alebo guľatej ocele s priemerom asi 20 mm a dĺžkou 350-1000 mm. Vo vývrte sa po každom údere kladiva vrták ručne pootočil. Ručné vŕtanie sa uplatňovalo po stáročia. Mechanické vŕtanie sa začalo uplatňovať v regióne koncom 19. storočia. Spoločnosť RIMA po výstavbe vlastnej tepelnej elektrárne v roku 1902 zaviedla vŕtanie pomocou solenoidových nárazových vŕtacích strojov typu Marvin. Od roku 1912 sa na vŕtanie používal

Az Állami Bányákban a gépesített fúrást 1905-ben vezették be, amikor a László-Lukács tárnát fejtették ki. Itt a Siemens-Halske elektromos lökőfúrót használták. Ezek a legrégebbi fúrógépek tartóoszlopokra voltak szerelve. 25

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

vrtný stroj typu Ingersoll Rand poháňaný stlačeným vzduchom. V štátnych baniach sa mechanické vŕtanie zaviedlo prvýkrát v roku 1905pri razení dedičnej štôlne Lukáč-Ladislav. Tu sa uplatnili nárazové vŕtacie stroje Siemens - Halske s elektromotorickým pohonom. Stroje boli upevnené na stĺpe s ručným vretenovým upínaním. V roku 1913 sa začali v štátnych baniach používať príklepové vŕtacie kladivá. Rozdiel bol v tom, že zatiaľ čo pri nárazovom vŕtaní je vrták pevne spojený s piestom, pri príklepovom je voľný. Vrták zostáva na dne vývrtu a na jeho nástavec udiera piest až 2000 krát za minútu. Výhoda príklepových vŕtacích kladív je v desaťnásobne menšej hmotnosti kladiva pri rovnakom výkone a spotrebe energie ako u nárazových strojov. Na trhacie práce v baniach sa asi do polovice 19. storočia používal strelný prach. Od 19. storočia sa začal používať dynamit. Na detonáciu sa používali rozbušky a zápalnice. Od roku 1926 sa na odpaľovanie náloží v rožňavských baniach začali používať elektrické roznecovače. Trhacie práce v baniach vždy predstavovali určité riziko, preto sa k tvorbe banských predpisov o práci s výbušninami pristupovalo veľmi zodpovedne a prísne. Na dopravu rozpojenej rúbaniny sa od počiatkov baníctva používali korýtka, kožené vaky, prútené koše, neskôr drevené vozíky – hunty, pohybujúce sa na trati zhotovenej z dosák. Koľajová doprava s použitím banských vozíkov, ktorá sa v našich baniach začala zavádzať okolo roku 1860, znamenala značný pokrok v horizontálnej doprave. Konská sila 26

1913-tól az állami bányákban ütőkalapácsokat kezdtek használni. Amíg a lökőfúróknál a mozgató- és és fúrószerszám – dugattyúrúd és a vésőfúró – egymással szilárd összekötésben van, addig az ütőfúróknál ez egymástól külön áll. Az ütőfúrónál a zárt henger alakú fúrófejben percenként 2000-szer előre és hátra mozgatott verőkos a vésőfúró fokára üt, ezzel legalább tízszeresével megkönnyíti a fúró súlyát, így a velejáró munkát is, és ugyanolyan teljesítménynél, mint a lökőfúróé, sokkal kevesebb energiát fogyaszt. A robbanóanyagok közül a bányákban a 19. század feléig a puskaport használták, utána a dinamitot, ami fokozatosan váltotta fel a puskaport. A detonációhoz robbanógyutacsot alkalmaztak. 1926-tól a robbantásokhoz Rozsnyó környékén elektromos gyutacsokat kezdtek használni. A robbantási munkálatok a bányákban mindig veszélyesek voltak, ezért a bányászati előírások szerint a robbanóanyagokkal mindig szigorúan és felelősségteljesen kellett bánni. Szállítás – Eleinte a kifejtett nyersanyagot a bányákból különböző módon szállították ki, mint fa teknőkben, bőrzsákokban, fonott kosarakban, később fa csillékben – huntokban, amiket fa pályákon toltak. A vasúti szállítást bányacsillék alkalmazásával 1860 körül kezdték el bevezetni bányáinkban, ez jelentős előrelépést jelentett a vízszintes anyagmozgatás terén. A bányacsilléket lovak húzták, többnyire ezt a szállításimódot a hosszabb altárnákban használták. 1937-ben a kézi szállítás és lójárgányok helyett dízelmozdonyokat kezdtek alkalmazni. Függőleges szállítás többnyire olyan termelésnél volt, ahol a lelőhely a tárnák szintje

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

na ťahanie banských vozíkov sa využívala od roku 1890 hlavne v dlhých štôlňach – rožňavskej a nadabulskej. Od roku 1937 sa začala namiesto ručnej a konskej dopravy uplatňovať doprava dieselovými lokomotívami. Zvislá doprava smerom nahor sa uplatňovala pri ťažbe z obzorov nachádzajúcich sa pod úrovňou dopravných štôlní. Tu sa používali dopravné zariadenia poháňané parou, stlačeným vzduchom alebo elektrickou energiou. V rožňavských baniach sa pri hĺbení šácht používala dopravná nádoba systému Gerber, ktorá slúžila aj na dopravu osôb do hĺbeného priestoru. Pri hĺbení plytších šachtičiek, na dopravu materiálu a podobné práce sa v rožňavských baniach používal ručné vrátky s prevodmi, ktoré boli opatrené západkou a rohatkou. Na dopravu po úklonných dráhach sa používali rôzne druhy brzdidiel. Úklonné dopravné trate plnili vo väčšine prípadov funkciu zvážní. Vystužovanie banských diel – chodby, komíny a iné banské diela razené v menej súdržných horninách bolo treba zabezpečiť výstužou. Ako vystužovací materiál slúžilo predovšetkým ihličnaté drevo. V banských dielach, pri ktorých sa predpokladala dlhšia životnosť, sa používalo tvrdé, prevažne dubové drevo. Banské diela razené v horninách v okolí Rožňavy vyžadovali výstuž len v ojedinelých prípadoch. V hlavných chodbách sa robila kombinovaná výstuž – stojky boli zhotovené z dreva a stropnice zo železných nosníkov. Osvetlenie v bani – najstaršími osvetľovacími prostriedkami v baniach boli smolné štiepky, fakle, neskôr rôzne druhy kahancov. V počiatku kameninové, potom kovové. Ako

alatt helyezkedett el. Itt gőzzel, sűrített levegővel vagy árammal meghajtott szállítóeszközöket használtak. A rozsnyói bányákban az aknák mélyitésénél a Gerber szállítókast vették igénybe, ennek segítségével jutottak le a munkahelyükre maguk a bányászok is. A sekélyebb aknácskák mélyítésénél és hasonló munkálatoknál kézi vitlákat alkalmaztak. A szállításban a lejtőkön különböző fékrendszereket használtak. Bányabiztosítás – A kevésbé tömör kőzetekben szükség volt a tárnák és aknák biztosítására. Erre elsősorban a fenyőfa volt alkalmas. Olyan bányaműveknél, amelyeket hosszabb ideig használtak, keményebb fából, főleg tölgyfából készítették a merevítést. A Rozsnyó-környéki bányákat többnyire merev kőzetekben mélyítették, úgyhogy merevítésre sokszor nem volt szükség. A fő járatokban kombinált bányabiztosítást alkalmaztak – a támaszok fából, a főtefák vasgerendákból készültek. Bányavilágítás – A legrégebbi világító eszközök közé a fáklyákat, később a mécseseket sorolhatjuk. A mécsesek eleinte agyagból, később fémből készültek. A mécsesekben korábban faggyút, a 19. századtól pedig repceolajat használtak. A bányavilágítás fejlődésében nagy előrehaladást a karbidlámpák elterjedése jelentett (a rozsnyói bányákban 1910-től). Közkedveltek voltak, mivel sokkal jobb fényt biztosítottak, mint a mécsesek, nem füstöltek és megbízhatónak bizonyultak. A XX. század 60-as éveitől akkumulátoros villanylámpákkal kezdtek világítani a bányákban. A talajvíz elvezetése – A legyegyszerűbb módszer a víz elvezetésére a kissé lejtős víz27

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňava Baňa, kolektív obsluhy hĺbenia jamy Bernardy (archív BM) Rozsnyóbánya, a Bernardy akna mélyitésénél dolgozó munkások (Bányászati Múzeum levéltára)

svietivo sa používal loj, ktorý bol od 19. storočia nahradený repkovým olejom. Značný pokrok v osvetľovaní znamenalo zavedenie acetylénových svietidiel (v rožňavských baniach okolo roku 1910). Boli veľmi obľúbené, pretože v porovnaní s kahancom vydávali veľmi intenzívne svetlo, nečmudili a boli spoľahlivejšie. Od 60. rokoch 20. storočia sa začali na osvetlenie používať akumulátorové lampy. Odvodňovanie baní – najjednoduchším spôsobom odvodňovania baní bolo odvedenie vôd horizontálnymi banskými dielami samospádom. Voda sa zvádzala do stoky umiestnenej na boku chodby, alebo v jej strede. Vody zo 28

szintes tárnák kialakítása, ahonnan a víz saját esésével elfolyik. A víz egy vízgyüjtőbe futott, amely a tárna oldalán vagy közepén volt elhelyezve. Az aknákból a vizet kézi erővel, vödrökkel és csőrlőkkel húzták ki. Később ezt a feladatot lovakkal hajtották végre. A 16. századtól különféle szivattyúkat használtak. A legutóbbi század 20-as éveitől a víz szivatytyúzására nagy teljesítményű, elektromos meghajtású berendezéseket alkalmaztak. Bányaszellőztetés – A bánya szellőztetése eleinte csak a természetes légáramlatokkal volt megoldva, amit a különböző külszíni és földalatti hőmérséklet biztosított. Később

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

šachtíc sa spočiatku odčerpávali ručne nádobami, ktoré sa vyťahovali rumpálom. Neskôr na to slúžili konské a vodné gáple. Od 16. storočia sa začali používať čerpacie zariadenia. Od 20. rokov 20. storočia sa na odčerpávanie vody začali používať vysokovýkonné čerpadlá s elektrickým pohonom.

nagy igyelmet fordítottak a természetes áramlatok és szelek regulációjára és elvezetésére. A bányákban szellőztető aknákat és tárnákat készítettek. A XX. század elején a rozsnyói bányákban a szellőztetéshez gőz- vagy elektromos meghajtású ventillátorokat használtak, később sűrítettlevegő-meghajtással. Vŕtacia súprava XC-90 v podzemí (archív BM) Földalatti munkálatok (Bányászati Múzeum levéltára)

Vetranie baní – vetranie banských priestorov spočívalo v počiatku len na prirodzenom prúdení vzduchu spôsobenom výškovým a teplotným rozdielom. Neskôr sa venovala veľká pozornosť regulácii a rozvodu priro-

Sodronypályák – A gömöri bányászat újkori történelmében a XIX. század végén kezdték alkalmazni a drótkötélpályákat, melyeket a kitermelt érc szállítására használtak: a bányákból a feldogozó üzemekbe. Gyakran 29

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Premostenie visutej lanovej dráhy Malý Vrch – Rožňava Baňa nad štátnou cestou (archív BM) A Málhegy – Rozsnyóbánya sodronypálya áthidalása az állami út fölött (Bányászati Múzeum levéltára)

Prijímacia stanica visutej lanovej dráhy Malý Vrch – Rožňava Baňa (archív BM) A Málhegy – Rozsnyóbánya sodronypálya fogadóállomása (Bányászati Múzeum levéltára)

dzených vetrov. V baniach sa za účelom vetrania razili chodby, komíny, ba aj šachty. Začiatkom 20. storočia sa začali v rožňavských baniach používať ventilátory, najskôr na parný pohon, neskôr elektrický a od 20. rokov 20. storočia pneumatický. Visuté lanové dráhy – slúžili na prepravu nákladu (rudy) z banských prevádzok do spracovateľského závodu. V novodobej histórii baníctva Gemera začali vznikať koncom 19. storočia. Tento spôsob prepravy bol často jediným riešením pre členitosť terénu a pre nevyhovujúci stav ciest v horských regiónoch, kde sa nachádzali banské prevádzky. V najbližšom okolí Rožňavy sa nachádzali 2

ez volt az egyetlen módszer az ércek szállítására az egyenetlen terep és a rossz minőségű utak miatt. Rozsnyó közvetlen környékén két ilyen drótkötélpálya volt, amivel a vasércet a rozsnyóbányai dúsítóba szállították. Az egyik a 7,5 km hosszú Málhegy (Malý vrch, Krasznahorkaváralja területe) – Rozsnyóbánya útvonal, a másik pedig az 5,5 km hosszú Sebespatak – Rozsnyóbánya. Mindkét sodronypályát az 1940-es években épitették és a 70-es évekig szolgáltak. A megszüntetésük összefüggött a bányák fokozatos bezárásával. A Sebespatak – Rozsnyóbánya drótkötélpálya utolsó tartóoszlopa emlékműként látható a mai napig Rozsnyóbányán.

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Visutá lanová dráha Rožňavské Bystré – Rožňava Baňa s ochrannou sieťou (archív BM) A Sebespatak – Rozsnyóbányai sodronypálya a védőhálóval (Bányászati Múzeum levéltára)

lanové dráhy, ktoré prepravovali železnú rudu na spracovanie do úpravne na Rožňava Bani: Malý vrch (katastrálne územie obce Krásnohorské Podhradie) – Rožňava Baňa (dĺžka 7,5 km) a Rožňavské Bystré – Rožňava Baňa (dĺžka 5,5 km). Obidve boli vybudované v 40. rokoch 20. storočia a v prevádzke boli do 70. rokov. Dôvodom ich zániku bola postupná likvidácia banských prevádzok v dôsledku vyťaženia ložísk. Posledný stožiar visutej lanovej dráhy Rožňavské Bystré – Rožňava sa dodnes zachoval ako technická pamiatka na Rožňava Bani.

4.7. Banícka kolónia

imamuránsko-šalgótarjánska železiarska účastinná spoločnosť (RIMA) pre zabez-

4.7. Bányatelep

RIMA Rt. mindegyik gyárához lakótelepeket épített, hogy a munkaerőt és annak állandóságát biztosítsa. A rozsnyóbányai telepet a cég közvetlenül a Szadlovszki-táró torkolata mellett kezdte kialakítani 1905-ben. Ezek a lakások a közép- és felsővezetők, szakemberek számára készültek, úgyszintén az igazgatósági épület és az élelmiszerraktár. Az efölötti domboldalban alakították ki két sorban a lakótelep munkásotthonait. Minden sorban 13 földszintes házzal, és minden házban hat lakással. A lakásokhoz hálószoba, konyha és kamra tartozott. Ugyanakkor nem volt sem mosdóhelyiség, sem vízvezeték. Minden házhoz egy közös ud31

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňava Baňa - celkový pohľad, 1927, foto Gömöri (zbierkový fond BM) Rozsnyóbánya – öszkép, 1927, Gömöri, (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

Rožňava Baňa, život na kolónii, 40. roky (súkromný archív) Rozsnyóbánya – élet a kolónián, 1940-es évek, (magángyűjtemény)

pečenie pracovných síl a ich stabilizáciu budovala v každom svojom závode obytné osady. Začiatky výstavby závodu a obytnej osady spadajú do roku 1905. Osadu Rožňavská Baňa začala spoločnosť stavať tesne v blízkosti ústia štôlne Sadlovský. Boli to byty pre stredných a vyšších technikov, správna budova a budova skladu potravín. Nad ústím štôlne terasovito v svahu postupne vybudovala dva rady obytných kolónií s robotníckymi bytmi. V každom rade bolo 13 prízemných budov a v každej budove 6 bytových jednotiek. Jedna bytová jednotka pozostávala z izby, kuchyne a komory. V byte nebolo hygienické zariadenie, ani nebola zavedená voda. Dvor bol spoločný pre všetkých 6 rodín. Studne na pitnú

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Rožňava Baňa, život na kolónii, 50. roky (súkromný archív) Rozsnyóbánya – élet a kolónián, 1950-es évek, (magángyűjtemény)

vodu boli na ulici. Každé dve budovy mali jednu studňu a hydrant. Úradnícke domy boli tiež prízemné, ale viacizbové, s kúpeľňou, hygienickým zariadením, s podkrovnou manzardou, samostatným dvorom. Ku každému bytu patrila aj záhrada. Súčasne s výstavbou závodu a robotníckej kolónie postavila RIMA v osade aj školu a pri nej byt učiteľa. Ľudová škola slúžila pre deti robotníkov bývajúcich v osade. O udržiavanie školy a platy učiteľov sa starala spoločnosť. V 50. – 60. rokoch sa životné podmienky obyvateľov kolónie začali zlepšovať. Vybudoval sa nový vodovod pitnej vody v osade a voda sa zaviedla do každého bytu. Na bytovom fonde robotníkov sa toho nedalo veľa

var kapcsolódott, a hat család részére. Az ivóvizet az utcán lévő kutakból vehették. Két-két házhoz tartozott közkút és vízcsap. Az altiszti lakóházak szintén földszintesek voltak, de több helységből álltak, fürdőszoba, manzárd, és saját udvaruk volt. Minden lakóházhoz kert is tartozott. Egyidejűleg az üzem és a munkástelep megépítésével a RIMA iskolát, hozzá tanári lakást is létrehozott a kolóniában. Ez az iskola a lakótelepi munkások gyerekeinek szolgált. Az iskola karbantartását és a tanár izetését a RIMA biztosította. Az 1950-es és 60-as években a kolónián élő emberek életkörülményei javulni kezdtek. A településen új ivóvízvezeték épült és min33

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňava Baňa, život na kolónii, 40. roky (súkromný archív) Rozsnyóbánya – élet a kolónián, 1940-es évek, (magángyűjtemény)

zlepšovať. Viacčlenné rodiny bývajúce v jednej izbe s kuchyňou mali životné podmienky veľmi ťažké. Bytová otázka sa preto riešila výstavbou nových bytov v Rožňave. Závodné byty na robotníckej kolónii sa v roku 1964 začali odpredávať. „Úradníci RIMY nedostávali vysoké platy, ale mali iné výhody – dostali byt, záhradu. O záhrady sa staral záhradník spoločnosti Rima. Palivo na kúrenie a elektrinu dostávali zdarma. Tým34

den lakásba bevezették a vizet. A munkások lakhatási körülményei, ha csekély mértékben is, de javultak. A többtagú családok egy szobában és konyhában nehéz körülmények között éltek. Az ezzel járó gondokat végül az új lakások építése oldotta meg Rozsnyón. 1964-ben megkezdődött a kolónián lévő munkáslakások eladása. „A RIMA tiszvtiselői nem kaptak magas izetést, de más előnyökkel rendelkeztek – lakást

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

to sa snažili docieliť, aby vyšší úradníci ostávali pracovať vo irme. Neďaleko kasína boli stajne, kde boli pripravené kone a koče pre hutmanov. O každý pár koní sa staral jeden kočiš, ktorý ich kŕmil, čistil. Kočiši vozili zamestnancov, alebo ich manželky do Rožňavy, keď si potrebovali niečo vybaviť, alebo nakúpiť.“ „Kedysi veľmi dávno, tam, kde je teraz obchod na bani, tak tam bol provizorát, kde dávali tovar baníkom na knižku. Predavačka všetko zapisovala, čo nakúpili a keď mali baníci výplatu, išli s knižočkou a všetko vyplatili naraz.“

és kertet kaptak. A RIMA társaság kertésze törődött a kertekkel. A magas rangú dolgozók ingyen kapták a tüzelőanyagot és a villanyáramot. Ezzel megpróbálták elérni, hogy a felsővezetők hűségesek maradjanak a céghez. Nem messze a kaszinótól istállók álltak, ahol a lovak elő voltak készítve a hutman, avagy főfelőr számára. Minden lópárral egy kocsis törődött, etette és pucolta őket. A kocsisok tisztségviselőket, vagy pedig a feleségeiket vitték lovaskocsival Rozsnyóra, ha szükségük volt valamit elintézni, bevásárolni.” Rožňava Baňa, život na kolónii, 50. roky (súkromný archív) Rozsnyóbánya – élet a kolónián, 1950-es évek, (magángyűjtemény)

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

„Vedľa budovy závodného klubu bola pekáreň, kde chodili kedysi ženy z kolónie piecť chlieb. Každá doniesla v korýtku už pripravené vykysnuté cesto, navrchu s priloženou ceduľkou, aby sa vedelo, čí chlieb to je. Neskôr prevzal pekáreň pán Szőllős z Nadabuly, ktorý v ňom piekol za socíku chlieb. Chodili ho kupovať zamestnanci ŽB. O chutný voňavý chlebík bol veľký dopyt, pekár ani nestíhal uspokojiť všetkých záujemcov.“

4.8. Voľný čas

rvou kultúrnou ustanovizňou v osade Rožňavská Baňa bol čitateľský spolok založený v roku 1907. Vtedy sa dokončila výstavba obytnej osady a pred dokončením boli aj prevádzkové budovy. Sídlo čitateľského spolku bolo v „provizoráte“. Tak sa nazývala budova, v ktorej bol obchod s potravinami, hostinec a spoločenské miestnosti vyhradené zvlášť pre vyšších úradníkov a zvlášť pre nižších technikov. Okrem čítania časopisov a výpožičiek kníh sa v priestoroch čitateľského spolku mohli hrať aj povolené spoločenské hry. Tento spolok bol jediným kultúrno-spoločenským stánkom pre robotníkov bývajúcich v banskej osade až do roku 1944. Už v roku 1914 vznikla pri závode dychová kapela, ktorá sa zúčastňovala na všetkých verejných slávnostiach, koncertoch, slávnostných príležitostiach závodu, ako aj na pohreboch zamestnancov závodu. Popri dychovej hudbe pôsobila na závode i džezová skupina, ktorá účinkovala na tanečných zábavách. „Na Kalváriu sme chodili často na výlet, odtiaľ viedla krásna cestička ku Rožňavským kúpeľom. Ako stredoškoláci sme chodili na kúpele napr. na Čaj o piatej, hrávala tam živá hudba. Bolo to pre študentov, od piatej do ôsmej, alebo

„Valamikor igen régen, ahol most is van az üzlet Rozsnyóbányán, hát ott volt a provizorát. Könyvecskére adták ott az árut a bányászoknak, mindent fel írt az elárusító. Mikor volt a havi izetés, akkor mentek a könyvecskével és mindent helyben ki izettek.” „Az üzemi klub épülete mögött volt a kemence, ahová hordták az asszonyok a kolóniából sütni a kenyeret. A tésztát otthon dagasztoták meg, egy bilétát ragasztottak a tetejibe, hogy kié, és szakajtóban hordták a pékhez. Később a kemencét Szőllős bácsi Sajóházáról vette át és a szociban nagyon inom kenyeret sütött benne. A bányaüzem munkatársai jártak hozzá vásárolni. A inom, illatos kenyér iránt nagy volt az érdeklődés, sokszor nem jutott mindenkinek.”

4.8. Szabadidő

z első kulturális intézmény a rozsnyói bányatelepen az úgynevezett legényegylet, avagy olvasóklub volt, 1907-ben alapították. Ekkor fejeződött be a lakótelep kiépítése. A klub székhelyeként az úgynevezett provizorát szolgált. Így hívták azt az épületet, ahol az élelmiszerbolt, a kocsma és a társalgó helyiségek – külön a magasabb rangú tisztviselők és az alacsonyabb rendű technikusok számára – működtek. Az újságok és kikölcsönözött könyvek olvasásán kívül az olvasókluban lehetett társasjátékozni is. Ez az egylet volt az egyetlen kulturális közösségi helység, amelyet a lakótelepen élő bányászok használhattak 1944 -ig. Már 1914-ben létrejött az üzemi fúvószenekar, amely részt vett az összes nyilvános ünnepségen, úgyszint az üzem munkásainak temetésein is. A zenekar mellett dzsessz-ze-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Rožňava, ŽB Gulyapallag - rekreačné stredisko závodu Gulyapallag, Rozsnyóbánya üdülő központja

tak nejako. Kúpele vtedy boli veľmi pekné, dalo sa tam ešte aj člnkovať.“ Po roku 1945 sa kultúra začala masovejšie rozvíjať hlavne pod záštitou odborov pre všetkých pracujúcich. Kultúrne aktivity na závode zastrešoval Závodný klub ROH. V budove sa okrem spomínaného hudobného odboru nachádzala knižnica a vytvoril sa divadelný krúžok. V roku 1950 sa v závodnom klube začali premietať celovečerné ilmy. V roku 1954

nekar is működött, amely a táncmulatságokon lépett fel. 1945 után a munkások kulturális élete kezdett kibontakozni, színesedni, a kulturális tevékenységek hátterét az üzemi klub biztosította (a ROH kötelékében, azaz szakszervezeti háttérrel). Az épületben a zenei részlegen kívül könyvtár és színjátszó kör is működött. 1950-ben az üzemi klub egész estés ilmeket vetített. 1954-ben elkészült 37

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňava Baňa, kino „Víťazný február“ a Závodný klub ROH (zbierkový fond BM) Rozsnyóbánya, Üzemi klub és a mozi épülete (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

bola dokončená prístavba kinosály v budove závodného klubu. Kino so širokým plátnom bolo v tom čase jediným svojho druhu v okrese Rožňava. Kultúrne a športové podujatia závodného klubu nadobúdali postupne od roku 1961 čoraz intenzívnejší charakter. Športová súťaž v stolnom tenise, kolkárske súťaže, šachový turnaj, fašiangové zábavy, silvestrovské zábavy, čajové večierky, zájazdy, výstavky fotograií fotokrúžku a rôzne iné. 38

a mozi melléképülete. A szélesvásznú vetítőterem volt az egyetlen ilyen jellegű Rozsnyó körzetében. Az üzemi klub kulturális és sporttevékenységei 1961-től fokozatosan váltak egyre intenzívebbé. Rendeztek itt asztalitenisz-versenyt, tekeversenyt, sakkbajnokságot, farsangi bálokat, szilveszteri bálokat, tea-esteket, kirándulásokat, a fotószakkör kiállítását és sok másféle rendezvényt. A Bányász (Baník) sport-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Dlhoročne pôsobil pri závode Športový klub Baník, ktorý mal rôzne oddiely, ako futbalový, basketbalový, stolnotenisový, turistický, ľahkoatletický a iné.

klub évtizedeken át tevékenykedett sikerrel, különböző sportágakban (foci, kosárlabda, azstalitenisz, turisztika, stb.) indított csapatokkal. Slávnostné posedenie, 1931 (súkromný archív) Ünneplő bányászok, Rozsnyó, 1931 (családi fényképgyűjtemény)

4.9. Banícka dychovka

ychová hudba sa ako špeci ický hudobný žáner objavuje v európskych krajinách od polovice 19. storočia, kedy sa vyčlenila z veľkého orchestra klasickej hudby. Jej hudobný štýl vznikol spojením európskej klasickej a ľudovej hudby. Vznikol tak zábavný hudobný žáner, ktorý je dodnes v širokom spektre využívaný na prezentáciu pre ňu typickej pochodovej, smútočnej, tanečnej (polka, valčík), ale aj koncertnej hudby. Ako zábavný žáner využíva široký sortiment dychových nástrojov (trúbky, klarinety, heligóny) a rytmický

4.9. A bányász fúvószenekar Rozsnyón

fúvószene a 19. század közepétől különleges zenei műfajnak számított az európai országokban, miután kivált a nagy klasszikus zenekarokból. Stílusa az európai klasszikus és népzene kombinációjából ered. Ez egy olyan játékos zenei műfajjá vált, amely azóta is széles körben népszerű, jellemzően felvonulási, gyász-, tánc- (polka, keringő), valamint koncertzeneként. Szórakoztató műfajként széles választékban vonultat fel a fúvóshangszerekből (trombiták, klarinétok, kürtök), a ritmikai alapot pedig főként az egy39

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňava – prvá banícka dychovka, 1914 (zbierkový fond BM) Rozsnyó – az első bányász fúvószenekar (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

základ tvoria jednoduché perkusie (veľký bubon, malý bubon a činely). V Rakúsko-Uhorskej monarchii sa dychové orchestre spočiatku objavujú v armáde ako vojenské orchestre a ich repertoár sa pochopiteľne sústreďoval hlavne na oblasť vojenských pochodov (marše). Na Slovensko prichádza dychová hudba od západu z Čiech a Moravy a hlavne vo vidieckych oblastiach západného Slovenska postupne vytvára svojský charakter slovenskej dychovej hudby. Dychové orchestre rýchlo prenikajú aj do priemyselných oblastí, kde sa pretvárajú do typických miestnych hudobných telies – robotníckych, hasičských a baníckych dychových hudieb. Banícka dychovka ako výrazný prvok spoločenského života sa v priemyselných oblas40

szerű ütőhangszerek adják (nagydob, kisdob, cintányérok). Az Osztrák-Magyar Monarchiában a fúvószenekarok elsőként a hadseregben jelentek meg mint katonazenekarok repertoárjuk értelemszerűen a katonaindulókra szorítkozott. Szlovákiába a fúvószene nyugatról, vagyis Csehországból és Morvaországból érkezett. Főleg Nyugat-Szlovákia vidéki területein alakították ki a szlovák fúvós zene egyéni karakterét. A fúvós együttesek gyorsan elterjedtek az iparvidékeken, idomulva a tipikus helyi zenei kihívásokhoz – munkás, tűzoltó és bányász zenéhez. A bányász fúvószenekar mint a társadalmi és kulturális élet jelentős eleme, a 19. század végén jelenik meg a mai Szlovákia iparosodott területein. Gömörön a legrégebbi fúvószenét

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

tiach na území súčasného Slovenska objavuje koncom 19. storočia. Na Gemeri datujeme najstaršiu dychovú hudbu v Dobšinej, kde v roku 1890 bola založená dychová hudba ako hasičská. Starým dychovým orchestrom v regióne bola aj hasičská dychová hudba založená v neďalekom Betliari v roku 1897. V samotnej Rožňave sa existencia veľkého orchestra baníckej dychovej hudby viaže k roku 1914, kedy pri banskom závode na Rožňava Bani už funguje hudba, ktorá disponuje 23 členmi a všetkými dôležitými nástrojmi. Orchester, ktorý tvoria predovšetkým zamestnanci závodu, vedie veľký nadšenec a zá-

Dobsinán találjuk, ahol 1890-ben alakult meg az együttes, tűzoltózenekarként. A régióban az a fúvószenekar is jellemzően tűzoltózenekarként szolgált, amely a közeli Betléren (Betliar) jött létre 1897-ben. Rozsnyón a nagyzenekari fúvószene megjelenése az 1914-es esztendőhöz kötődik, amikor már működött a bányaüzem Rozsnyóbányán. Az együttes 23 taggal, jelentősebb hangszerrel, eszközzel rendelkezett. A főként gyári dolgozókból álló zenekart karmesterként id. Giesel Alojz vezette, majd 1920-ban ugyanezen a poszton Kubík Ladislav (László) tűnt fel, ezután a zenekar Rožňava Baňa, hudobný orchester A. Giesela, ml., 1935, foto Vokáč (zbierkový fond BM) Rozsnyóbánya, Giesel A. zenekara, 1935, Vokáč, (Bányászati Múzeum gyűjteménye)

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňava, dychová hudba (archív BM) Rozsnyó – fúvószenekar (Bányászati Múzeum levéltára)

roveň dirigent Alojz Giesel, st. V roku 1920 sa na poste kapelníka objavuje Ladislav Kubík a orchester naďalej funguje inak v takmer nezmenenom zložení až do roku 1922, kedy sa vracia Alojz Giesel, st., a na mieste dirigenta zostáva až do svojej smrti v roku 1930. Počas svojho pôsobenia si vychoval v osobe svojho syna, Alojza Giesela, ml., aj svojho nástupcu, ktorý následne úspešne vedie dychovú hudbu až do roku 1954. Banícka dychová hudba pod jeho vedením v období 1. ČSR hráva pri sviatočných príležitostiach (1. máj) ako aj organizovaných manifestačných robotníckych zhro42

szinte változatlan összeállításban működött 1922-ig, amikor Giesel Alojz visszatér az élére, s ott is maradt 1930-ban bekövetkezett elhunytáig. Munkássága folyamán kinevelte iát, i j. Giesel Alojz, úgy is mint utódját a zenekar élén, aki 1954-ig sikeresen vezette az együttest. Az általa vezetett bányász fúvószenekar az 1. Csehszlovák Köztársaságban rendszeresen játszott: ünnepi alkalmakkor (például május 1-én), de szervezett munkásgyüléseken is a városban. Egyedül a 1938–1945 közötti időszak volt kivétel, amikor Rozsnyót a bécsi döntés alapján Ma-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

maždeniach v meste. Výnimkou boli len roky 1938-1945, kedy bola Rožňava na základe Viedenskej arbitráže pripojená k Maďarsku a na post kapelníka bol dosadený pomerne neobľúbený Michal Lőcsey. Arogantným prístupom kapelníka k členom hudby, vyhrocovaním sociálneho a národnostného napätia, ako aj nižšou profesionalitou, zapríčinil úpadok orchestra v období 2. svetovej vojny. Obľúbený dirigent Lojzi báči (Alojz Giesel, ml.), napriek ťažkému úrazu s trvalými následkami, svojim zodpovedným prístupom a profesionalitou znovu pozdvihol po 2. svetovej vojne umeleckú úroveň dychovej hudby. Po jeho smrti v roku 1955 nakrátko na 4 mesiace za-

gyarországhoz csatolták és karmesternek nem különösebben népszerű Lőcsei Michal nevezték ki. Arrogánsan viszonyult a zenészekhez, de a társadalmi és nemzeti feszültségek kiéleződése, valamint az alacsony szakmai színvonal is a zenekar hanyatlásához vezette a világháború időszakában. Viszszatérte után a közkedvelt Lojzi bácsi, azaz i j. Giesel Alojz súlyos sebesülései dacára, felelősségteljes hozzáállásával és a magas szakmai színvonal révén újból felemelte a zenekar művészeti szintjét az eredeti nívóra. Az ő halálát követően, 1955-ben rövid időre (négy hónapra) helyét Imrich Mikuš, a munkásénekkar dirigense vette át. Banícka dychovka, 1. máj 1965 (súkromný archív) A bányász fúvószenekar 1965 május 1-én (családi fényképgyűjtemény)

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Dychová hudba v slávnostnom sprievode, 70. roky A fúvószenekar ünnepi felvonuláson, 1970-es évek

stáva miesto kapelníka dirigent robotníckeho spevokolu Imrich Mikuš. Posledným dirigentom v histórii baníckej dychovej hudby v Rožňave sa stal v roku 1956 mladý absolvent školenia pre dirigentov v Košiciach, Karol Králik. Na poste kapelníka vytrval dlhých 40 rokov a jeho zásluhou došlo k výraznému zvýšeniu kvality a profesionality dychovej hudby. Pod jeho vedením sa členská základňa orchestra postupne rozrastala, čo dosiahol cieľavedomou výchovou mladých a talentovaných hudobníkov, najmä z radov študentov baníckeho učilišťa v Rožňave. Snaženiam vedúceho dychovej hudby bolo naklonené aj vedenie závodu Železorudných baní Rožňava a miestna odborová organizácia ZV ROH. 44

A rozsnyói bányász fúvószenekar történelmében az utolsó karmester Králik Karol lett, 1956-ban. Ő iatalon a kassai karmesteri képzés növendéke volt. Posztján negyven hoszszú éven át kitartott, és hála neki, jelentősen növekedett a zenekari munka minősége és szakszerűsége. Vezetése alatt fokozatosan nőtt a tagság, amit a iatal és tehetséges zenészek célirányos oktatásával ért el; zömükben a rozsnyói bányászati kar hallgatói voltak. Zenekarvezető törekvéseit a rozsnyói vasércbánya igazgatósága és a helyi szakszervezet (ROH) segítette. Különösen a múlt század 70-es, 80-as éveiben volt érzékelhető, hogy a közvélemény előtt mennyire megnövekedett az együttes

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Najmä v 70. a 80. rokoch minulého storočia v očiach spoločnosti význam dychovej hudby výrazne vzrástol. Banícka dychová hudba nechýbala pri žiadnej dôležitej verejnej udalosti v Rožňave či blízkom okolí a stala sa tak neodmysliteľnou súčasťou spoločenského života mesta a širšieho regiónu – ako sú oslavy 1. a 9. mája, Dňa baníkov, početných festivalov dychových hudieb, ale aj smútočných ceremo-

jelentősége. A bányász fúvószenekar nem hiányzott semmilyen fontos nyilvános eseményről Rozsnyón vagy a környékén, így lett a város és a tágabb régió társadalmi életének része: mint a május 1-i és 9-i ünnepségek, a bányásznap, különféle fúvószenei fesztiválok, továbbá gyászszertartások bányásztemetéseken. Králik Karol karmester szakmai munkája a rozsnyói fúvószenekari Dychovka na pohrebe baníka A fúvószenekar bányásztemetésen

niálov na pohreboch baníkov. Profesionalita dirigenta Juraja Králika sa prejavila aktívnym prístupom pri uchovávaní tradícií dychovej hudby v Rožňave, čo sa okrem iného prejavilo pri vytvorení dychovky žiakov rožňavských základných škôl „Pionierska dychovka Mladý baník“. Mladý orchester pod vedením Juraja

hagyományok megőrzésében is kamatozott, ami többek között a rozsnyói általános iskolák diákjaiból megalakult fúvószenekar, az Úttörők Bányász Fúvószenekara (Pionierska dychovka Mladý baník) létrejöttében is testet öltött. Ez utóbbi is Králik Karol vezetése alatt működött, önállóan, Rozsnyón 1947–1983 45

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Králika v Rožňave pôsobil samostatne ako úspešné hudobne teleso v rokoch 1974-1983 a zároveň zabezpečoval trvalé dopĺňanie baníckej dychovej hudby mladými hudobníkmi. Za celý rok 1980 banícka dychová hudba pri ŽB na Rožňava Bani zaznamenáva spolu 123 vystúpení pre verejnosť. 2. polovica 80. rokov minulého storočia je celkovo na Gemeri vrcholom pôsobenia dychových hudieb. Vtedy tu fungovalo 10 aktívnych orchestrov, každý s 20-25 členmi hudby. V baníckej dychovej hudbe v Rožňave spolu aj s pionierskou (neskôr mládežníckou) dychovou hudbou v tom čase hrávalo dokonca viac ako 100 členov. Začiatkom 90. rokov minulého storočia prichádza do mesta a regiónu hospodársky úpadok sprevádzaný zánikom závodu Železorudné bane v Rožňave. Okrem iného dochádza k hromadnému prepúšťaniu zamestnancov a útlmu výroby. Tieto faktory sa výrazne odzrkadlili aj v podpore dychovej hudby, ktorá postupne absentuje. Nepriaznivým vyhliadkam sa napriek veľkej snahe a aktivite nepodarilo zabrániť a tak banícka dychová hudba po necelých 3 rokoch, kedy sa ocitla pod správou mesta, v roku 1996 zaniká.

4.10. Banícke školstvo Najstaršia banícka škola v Rožňave organizovanou formou výučby baníckeho dorastu sa stretávame v stredoslovenskej banskej oblasti začiatkom 17. storočia. Výučbu baníckeho dorastu zabezpečovali skúsení banskí odborníci popri svojej bežnej činnosti. Iná situácia bola vo východoslovenskom regióne, kde pôsobili súkromné ťažiarstva, ktoré ťažbu a správu baní zabezpečovali bez

között, és biztosította a bányász fúvószenekar folyamatos utánpótlását. Az 1980-as esztendő folyamán a vasércüzem zenekara Rozsnyóbányán összesen 123 előadást tartott a nyilvánosság számára. A múlt század 80-as éveinek második felében az együttes története csúcspontjára ért Gömörben. Akkoriban tíz aktív zenekar működött a térségben, mindegyik 20-25 taggal. A rozsnyói bányász fúvószenekarban (együtt számolva az úttörőkkel) több mint 100 zenész szerepelt. A 90-es évek elejére a város és a régió gazdagsági visszaesése következett el, beleértve a Rozsnyói Vasércbánya üzem leépülését. Máshol is csoportos leépítések, a termelés visszaesése zajlott. Ezek a tényezők a fúvószenekar életében is tükröződtek, amely fokozatosan leromlott, elhalt. A nagy erőfeszítések ellenére sem sikerült elkerülni a kedvezőtlen végkifejletet: 1996-ra, miután a városi önkormányzat hatáskörébe került, a zenekar meg is szünt.

4.10. Bányászati oktatásügy Bányaaltiszképző – a legrégebbi bányászati iskola Rozsnyón valamikori múltban a bányaszakemberek a mindennapos munkájuk mellett igyekeztek a bányásznövendékeket tanítgatni. Ebben a régióban többnyire magányos termelők tevékenykedtek, zömmel felszíni lelőhelyeket termeltek ki. Miután a bányák a Magyar Állami Kincstárhoz kerültek, Szepes és Gömör vidékén is elkezdődött a bányaaltisztek szervezett kinevelése. Először is 1747-ben megalapították Szomolnokon a bányászati isko-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

väčších technických problémov, keďže sa ťažilo iba v malých hĺbkach pod povrchom. Až po prechode baní do rúk eráru sa prikročilo aj v oblasti Spiša a Gemera k výchove banských technikov. Najprv vznikla v roku 1747 banícka škola v Smolníku, v roku 1860 v Dobšinej. Po zániku baníckej školy v Dobšinej v roku 1896 sa postupom času opäť začal prejavovať nedostatok banských technikov – podúradníkov. Začiatkom 20. storočia, keď sa dostala ťažba železných rúd na nebývalú úroveň, sa začalo používať čoraz viac druhov strojov. Na technické riadenie prác už nestačili neškolení technici. S myšlienkou založiť priemyselnú školu banícku sa začala zaoberať Boršodsko-gemerská skupina Krajinskej uhorskej baníckej a hutníckej spoločnosti v roku 1903. Na zasadnutí výboru 19. marca 1904 v Rožňave zvolili komisiu na zriadenie baníckej školy. 28. apríla 1904 sa tento návrh prerokúval na komisii. Jeho presné znenie bolo: „Zriadiť banskú školu pre výchovu banských technikov v Dobšinej alebo v Rožňave, ako večernú školu, ktorú by poslucháči navštevovali po odpracovaní v bani. Škola má mať 2 ročníky, každý ročník 2 semestre. Vyučovať sa bude denne 3 hodiny. Školu bude riadiť pobočka spoločnosti a dozor nad výučbou bude mať štát.“ Predložený návrh bol schválený, zároveň bola vyhlásená zbierka na podporu a prevádzkovanie školy. Celý proces vybavovania a zbierania peňazí trval štyri roky. 5. septembra 1908 zasadal výbor pobočky, ktorý rozhodol, že škola sa zriadi v Rožňave. Po vyhlásení rozhodnutia bolo potrebné obsadiť funkciu riaditeľa školy, učiteľov, zariadenie školy,

lát, majd 1860-ban Dobsinán. Miután utóbbi 1896-ban megszünt, idővel újból megmutatkozott a bányaaltisztek hiánya. A 20. század elején, amikor a vasérc termelése megugrott, egyre több gépet kezdtek használni. Az ipari munkálatok irányításához nagyobb tapasztalatra volt szükség, amit a szakmailag nem kellően képzett műszaki vezetők már nem tudtak elégséges színvonalon biztosítani. A magyar Országos Bányászati és Kohászati Egyesület Borsod-Gömöri Osztálya azzal a gondolattal állt elő 1903-ban, hogy alapítani kellene egy bányászati ipariskolát. Az 1904. márciusi bizottsági ülésen Rozsnyón megválasztottak egy bizottságot az iskola létrehozására, amely javasolta „bányásziskola létrehozását bányaaltisztek kiképzésére Dobsinán vagy Rozsnyón, mint esti iskolát, amelyen a tanulók a bányabeli munka után vennének részt. Az oktatás 2 éves lesz, évfolyamonként két szemeszterrel. Napi 3 óra a tanítási idő. Az iskolát az OMBKE BorsodGömöri Osztálya fogja vezetni, és az állam fogja felügyelni az oktatást”. A benyújtott javaslatot jóváhagyták. A vezetés úgy döntött, hogy az iskolát Rozsnyón hozzák létre, a múzeum épületének egyik helyiségében. A megnyitó ünnepségre 1909. szeptember 7-én került sor. 18 tanuló lépett be az első évben. Hat tanulót felvételi eljárás nélkül vettek fel, mert a polgári iskolát befejezték, tizet felvételi vizsga után; kettőt pedig nem vettek fel. Az új diákokat kétévente iskolázták be, és az iskola rendre 14-20 körüli diplomást bocsátott ki a gyakorlati munkára. A háborús események következtében az iskola 1917-ben megszünt. 47

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

nábor žiakov a vykonať potrebné úkony na otvorenie školy. Slávnostné otvorenie školy bolo 7. septembra 1909. Škola bola umiestnená v jednej z miestností budovy múzea. Do prvého ročníka sa prihlásilo 18 žiakov. Šiestich žiakov prijali bez prijímacieho konania, lebo mali ukončenú meštianku, desiatich prijali po vykonaní prijímacej skúšky, dvaja neboli prijatí. Noví žiaci sa prijímali do školy každé dva roky a vychovala pre prax 14 až 20 absolventov. V dôsledku vojnových udalostí škola v roku 1917 zanikla. Odborné učilište banícke v Rožňave V roku 1946 vznikol národný podnik Železorudné bane so svojimi najväčšími závodmi v Rudňanoch, Rožňave, Nižnej Slanej, Železníku, Dobšinej a Mlynkách. Medzi najväčšie Žiaci Baníckeho učilišťa v slávnostnej rovnošate, 1953 (súkromný archív) Roznsyói bányásztanoncok ünnepi egyenruhában (családi fényképgyűjtemény)

Rozsnyói Bányászati szakiskola 1946-ban alapították meg a Vasércbányák Nemzeti Vállalatott, a legnagyobb üzemeivel: Rudnyani, Rozsnyó, Alsó-Sajó, Vashegy, Dobsina és Iglófehérhegy. A legnagyobb nehézséget ekkor a szakképzett munkaerő hiánya jelentette. A Rudnyani üzem példája szerint, ahol egy üzemi szakiskolát hoztak létre, kezdett terjedni ez az oktatási forma Gömör megye más vidékein is, így alakult meg Rozsnyón a bányásznövendékek intézménye. 1948. szeptember 1-én indult az első iskolaév a mai Bányászati Múzeum épületében. Nagy mérföldkőnek számított 1949. július 10-e a bányásznövendékek nevelésében és a bányászat fejlesztésében Csehszlovákia területén. Ugyanis ezen a napon az ország elnö-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Vyučovanie v OBŽB, 1973, foto L. Jiroušek (archív BM) Oktatás a Rozsnyói Bányászati szakiskolában, 1973, fényképezte Jiroušek L. (Bányászati Múzemu levéltára)

ťažkosti patril nedostatok kvali ikovanej pracovnej sily. Po vzore Železorudných baní v Rudňanoch, kde založili podnikové učilište, sa táto forma vzdelávania rozšírila aj na oblasť Gemera, a to založením Ústav baníckeho dorastu v Rožňave. Dňa 1.9.1948 bol slávnostne otvorený prvý školský rok učilišťa. Na začiatku nemala škola vlastné študijné, ani internátne priestory a pôsobila v provizórnych priestoroch prenajatých od iných inštitúcií. Výrazným medzníkom vo výchove baníckeho dorastu, ale aj rozvoji baníctva v Československu bol 10. júl 1949. V tento deň prijal prezident republiky Klement Gottwald na zámku

ke, Gottwald Klement a Láni kastélyban 300 bányász tanoncot fogadott az ország különböző részeiről. Ezzel a fogadással az elnök kifejezte elismerését a bányászok munkája iránt. Ez a tett ösztönözte a iatalokat és nagyobb kereslet lett a bányászat iránt és ugyanúgy elkezdett fejlődeni a bányásztanoncok szakmai képzése is. „Ez egy nagy esemény volt, Gottwald érdeme, hogy megalakultak a bányásziskolák, komolyan, le a kalappal előtte. (I. A.)” 1952-től a bányász tanoncok nevelésére létesült intézményeket átvette az állami mun49

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Žiaci SOU baníckeho na oslavách 1. mája, asi 1976 (súkromný archív) Rozsnyói bányaiskolások május 1., 1970-es évek (családi fényképgyűjtemény)

v Lánoch 300 baníckych učňov zo všetkých krajov republiky. Toto prijatie bolo prejavom uznania baníckej práce. Podnietilo získavanie čo najvyššieho počtu mladých ľudí pre baníctvo a zároveň i prehĺbenie starostlivosti o baníckych učňov. „To bola veľká udalosť, to bola Gottwaldova zásluha, že tie učilištia vznikli, skutočne, to klobúk dolu pred ním.“ (I.A.) Od roku 1952 prešli aj zariadenia na výchovu baníckych učňov do systému štátnych pracovných záloh. Poslaním tohto systému bolo vychovávať kvali ikované pracovné sily pre rozvíjajúci sa priemysel, teda i baníctvo. O iciálny názov školy v tom období bol: Banícke učilište štátnych pracovných záloh (BUŠPZ) 6 Rožňava. 50

kaerő tartalék rendszer, amelynek küldetése a kvali ikált munkaerő biztosítása volt a fejlődő ipar és bányászat számára. Az iskola akkori hivatalos megnevezése: Az Állami Munkaerő-tartalékok Bányász Szakiskolája, Rozsnyó (Banícke učilište štátnych pracovných záloh [BUŠPZ] Rožňava). A kétéves szakiskola sikeres elvégzése után az abszolvenseket véletlenszerűen osztották be az egyes gyárakba. „Abban az időben ez úgy volt, hogy a diákok a szakiskola elvégzése után egyenesen munkahelyet kaptak a gyárban.” 1950-től kezdetét vette az új intézmények kiépítése a szakiskola számára. Felépült egy iskola 300 diák számára, kollégiummal, tornateremmel és sportpályával. A 1952/53-as

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Po skončení dvojročného učebného pomeru rozmiestňovali absolventov na jednotlivé závody direktívne. „Vtedy boli také časy, že ste po ukončení školy dostali miestenku do roboty.“ V roku 1950 sa začali stavať nové objekty učilišťa – škola pre 300 žiakov, internát, telocvičňa a športové ihrisko. Školský rok 1952/53 tak začal už v novej budove. Od roku 1958 učilište v Rožňave zabezpečovalo aj výchovu remeselníckych učňov pro-

tanév már az új iskolaépületben vette kezdetét. 1958-ban a rozsnyói szakiskola a bányászaton kívül más ipari ágazatok szakképzésével is elkezdett foglalkozni, mint: gépész lakatos, villanyszerelő és autószerelő. A tanulók az 1. és a 2. tanévben váltakozva érkeztek: egyik héten az elméleti oktatásra, másik héten a szakképzésre. A 3. tanévben kéthetente jártak, két nap elméleti oktatásra és a többi napokon a szakképzésre. A háBudova SOU baníckeho, 1976 (súkromný archív) A rozsnyói Bányászati szakközépiskola épülete, 1976 (családi fényképgyűjtemény)

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

SOU banícke – slávnostné prijímanie do baníckeho stavu – varenie halušiek (súkromný archív) Bányászati szakközépiskola – bányász sztrapacska főzés az ünnepélyes beavatáson (családi fényképgyűjtemény)

fesií, ako strojný zámočník, elektromechanik, automechanik. V 1. a 2. ročníku učni dochádzali striedavo jeden týždeň na teoretické vyučovanie a druhý týždeň na odborný výcvik. V 3. ročníku dochádzali za dva týždne na dva dni na teoretickú prípravu a ostatné dni na odborný výcvik. Po úspešnom ukončení trojročného štúdia a úspešne vykonanej záverečnej skúške absolvent obdržal výučný list. 52

roméves tanulmányok sikeres elvégzésével és a záróvizsga letételével az abszolvens megkapta a gyakornoki bizonyítványt. „Már az első évfolyamban méretre szabott bányászegyenruhát kaptunk, amely elkészítéséhez a szabó jött tőlünk méretet venni. Az egyenruha sötétszürke volt, és csak ünnepi alkalmakra hordtuk. Mint a szakiskola diákjai már az első évfolyamtól kezdve toborzó támogatást kaptunk. Az első két évfolyamban ez 1000,- Kčs [csehszlovák korona] a harma-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

„Už v prvom ročníku sme dostali banícke uniformy, ktoré nám šili na mieru, prišiel nás krajčír odmerať. Boli sivomodré, používali sme ich len na slávnostné príležitosti. Ale po skončení školy sme si ich mohli ponechať. Ako žiaci učilišťa sme dostávali od prvého ročníka náborové príspevky. Spolu to bolo 2500,- Kčs, čo bol vtedy veľký peniaz. V prvom a druhom ročníku sme dostali po 1000,Kčs, v treťom 500,-. V bývalých Odevoch na Šafárikovej ulici sme si za to mohli nakupovať oblečenie, že sa nám iba odpísalo z konta.“ (J. Š., nar. 1958) „Ja som bol každé poobede v telocvični. Hrávali sme tam volejbal, basketbal, stolný tenis. Premietali sa tam aj ilmy. Málokde mali takú telocvičňu a my sme to fakt aj využívali. Veľmi

dik évfolyamban pedig 500,- Kčs volt. Ebből az összegből öltözéket vehettünk a régi ruhaboltban a Safárik utcán, amit ebből a támogatásból vontak le.” (J. Š., szül. 1958) „Én minden délutánomat a tornateremben töltöttem, ahol röplabdáztunk, kosárlabdáztunk és pingpongoztunk. Filmeket is vetítettek itt. Kevés helyen volt ilyen tornaterem amelyet ennyire kihasználtak volna. Nagyon gyakran jártunk különböző sportversenyekre, nem csak Rozsnyóra és környékére, de más járásokba is.“ (J. Š.) „A bányász szakiskolában 1974-77-ig tanultam. Gyakorlatra első éven a Mária bányába jártunk, ahol a felszínen bányásztunk, ugyanis 16 éves korig nem volt engedélyezett a földalatti részekre menni. A Mária bányára a kórSOU banícke – slávnostné prijímanie do baníckeho stavu (súkromný archív) Bányászati szakközépiskola – ünnepélyes beavatás a bányász egyesületbe (családi fényképgyűjtemény)

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

často sme chodili na rôzne športové súťaže, nielen v Rožňave a okolí, ale i do iných okresov.“ (J. Š.) „Do učilišťa som chodil v rokoch 1974-77. Na prax sme chodili prvý ročník na Mária baňu, ale tam my sme nefárali, len na povrchu. Do 16 rokov sa nesmelo ísť do podzemia. Chodievali sme krížom okolo nemocnice, okolo hvezdárne na Mária baňu a tam sme rezali vencovanie komínov. Od druhého ročníka sme chodili na prax na Rožňava Baňu, na Štefan. Ráno sme mali nachystané raňajky, zobrali si desiatu a pešo sme šli.“ „Slávnostné prijímanie do baníckeho stavu sme mali v jedálni učilišťa. Bolo to ku koncu školského roka, v apríli, alebo v máji v roku 1975. Boli sme rozdelení na tri družstvá po troch, alebo štyroch a sme medzi sebou súťažili. Najprv bol vedomostný kvíz, družstvá súťažili medzi sebou, či vedia, čo znamenajú nemecké názvy používané v bani. Potom sme museli uvariť a zjesť halušky, súťažilo sa, ktoré družstvo bude prvé. Suroviny boli presne navážené. Ešte aj krv tam bola (zo strúhania), bo sme sa ponáhľali. Banícke halušky sme varili. Bryndza, smotana, ale aby baníci vládali viac robiť, tak ešte malé kúsky zemiakov sa pridávali. Čiže klasické bryndzové halušky s kúskami zemiakov. Dali nám zástery, aby sme si nezababrali uniformy. Za tým bolo treba preskočiť cez kožu (pozn. ošliador, kožený lek) nie zo suda, len tak, že ju dvaja držali, potom sme dostali po riti lopatou (pozn. móresnica) na bruderlade (pozn. bratská pokladnica), ale ja som si do gatí noviny dal, bo to fakt bolelo! To bola taká veľká lopata! Starý nás neľutoval, to bol chlap, Horenčák! To ti naplieskal 3krát po riti, potom si prišiel ku stolu a už keď 54

ház és csillagvizsgáló körül jutottunk el, ahol az aknakeretek készítésén dolgoztunk. A második évfolyamban a gyakorlatok helyszíne Rozsnyóbánya István altárnája volt. Reggelente el volt készítve a reggelink, becsomagoltuk a tízóráinkat és gyalog mentünk a gyakorlatra.” „Az ünnepélyes beavatásunk a bányászati egyesületbe az 1975-ös iskolaév végére, áprilisra vagy májusra esett. Az ünnepség az iskolai étteremben volt megrendezve. Hármasával vagy négyesével voltunk három csapatra osztva és versenyeztünk egymás ellen. Először egy vetélkedő keretében mérettették meg magukat a csapatok. A vetélkedőben helyesen kellett átfordítani a német megnevezéseket, amelyeket a bányákban használnak. Utána a második fordulóban bányász sztrapacskát kellett főznünk időre. Az alapanyagok előre kivoltak mérve. A bányász sztrapacska juhtúróból, tejfölből és főtt burgonyából áll, az utóbbitól lett «bányász» a sztapacska, mivel ettől laktatóbb a juhtúrós sztrapacska – «hogy a bányászok többet bírjanak dolgozni». A mi ételünkbe vér is került, mivel annyira siettünk a reszeléssel. Kaptunk kötényt is, hogy ne piszkítsuk be az egyenruháinkat. A versenyek után a farbőr ugrása következett, de nem hordóról, csak úgy, hogy ketten kifeszítették a farbőrt, utána lapáttal fenekünkre csaptak a bruderládán, én újsággal béleltem ki a nadrágom, mert ez igazán fájt. Az egy igazán nagy lapát volt! Az öreg Horenčák, aki ütött, nem sajnált minket! Háromszor csaptak a fenekünkre, aztán az asztalhoz léptünk és amikor kimondták, hogy befogadtak a bányász egyesületbe, egy korsó sört kellett meginnunk egyszerre.”

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

povedali, ste prijatý do baníckeho stavu, si musel pivo vypiť celé.“ „Dobre bolo, tak poviem, na výlety sme chodili do Banskej Štiavnice, Hrabušíc, Slovenského raja, Domice, Ochtinej, do divadla a na koncerty v Košiciach, Rožňave. SZM (pozn. Socialistický zväz mládeže) stále niečo organizovalo. Rozhodnutím zo dňa 1.9.1980 sa odborné učilište zrušilo a bolo zriadené Stredné odborné učilište banícke v Rožňave, postavené na úroveň ostatných stredných odborných škôl. V tom období sa v škole vyučovali tieto profesie: baník – mechanizátor, mechanik strojov a zariadení, obrábač kovov, elektromechanik s odborným zameraním na stroje a zariadenia, mechanik – opravár s odborným zameraním na stroje a zariadenia. Škola svojím zameraním zabezpečovala výchovu kvali ikovaných pracovníkov nielen pre potreby závodu ŽB Rožňava, ale i ďalšie organizácie okresu. V roku 1982 sa Stredné odborné učilište banícke organizačne vyčlenilo zo závodu ŽB Rožňava ako samostatný útvar na úrovni ostatných závodov podriadených podniku ŽB Spišská Nová Ves. V školskom roku 1990/91 z názvu SOU odpadá názov banícke, nakoľko sa zrušila výučba všetkých baníckych odborov. V školskom roku 1992/93 sa zmenila aj pro ilácia SOU. Priemyselná škola banícka v Rožňave Priemyselná škola banícka pôsobila v Rožňave v rokoch 1952-58. Štvorročné štúdium na škole bolo banícko – ekonomického smeru. Škola sa nachádzala v budove neskoršej Strednej zdravotníckej školy na Šafárikovej ulici. Okrem dvoch slovenských tried mala aj

„Jó volt, több helyre is jártunk kirándulni, például Selmecbányába, Káposztafalva (Hrabušice), a Szlovák Paradicsomba, Domicára, Mártonházára (Ochtiná), színházba és koncertekre Kassára és Rozsnyóra. Akkoriban a SZM [cseszlovákiai i júsági szocialista párt] mindig valamilyen kirándulásokat szervezett.” 1980. szeptember 1-én a szakiskola megszűnt, helyére egy bányászati szakközépiskolát hoztak létre, amely egyenlő szintű szakképzést nyújtott, mint a többi szakközépiskola Rozsnyón. Ebben az időszakban az iskolában ezeket a szakmákat tanították: mechanikai műszerész, gépész, fémmegmunkáló, villamos gépek és készülékek javítója. A szakközépiskola a szakmai beállítottságának köszönhetően a rozsnyói Vasércbányák Nemzeti Vállalaton kívül járás más cégeinek is tudott szakembereket biztosítani. 1982-ben a Bányászati Szakközépiskola kivált a rozsnyói Vasércbányák Nemzeti Vállalatból és egy önálló alakulatot képezett az iglói Vasércbányák Nemzeti Vállalattal. Az 1990/91-es tanévben a szakközépiskola megnevezésből kiesett a bányászati cím, mivel az összes bányász-ágazat oktatását eltörölték. Az 1992/93-as tanévben a szakközépiskola irányultsága teljesen megváltozott. Ipari Bányászati Szakiskola Rozsnyón Az Ipari Bányászati Szakiskola 1952-1958-ig működött Rozsnyón. Négy évig tartó képzése bányász-közgazdász irányultságú volt. Az iskola a későbbi Egészségügyi Szakközépiskola Safárik utcai épületében működött. Két 55

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Žiaci Priemyselnej školy baníckej, 50. roky (súkromný archív) A rozsnyói Ipari Bányászati Szakiskola diákjai, 1950-évek (családi fényképgyűjtemény)

Na nádvorí školy, 50. roky (súkromný archív) A rozsnyói Ipari Bányászati Szakiskola diákjai az iskolaudvaron, 1950-évek (családi fényképgyűjtemény)

szlovák tannyelvű osztályon kívül egy magyar tannyelvű osztálya is volt. „Az iskola eleinte két évig tartó képzést biztosított, még előttünk, de ez megváltozott és az iskola négy évig tartó képzést nyújtott. Az osztály nagyrésze iúkból állt, egy-két lány kivételével. Mink az első évfolyamtól a C osztályba jártunk, ebből ki lehet következtetni, hogy minden évfolyamban 3 osztály volt.” „Az Ipari Bányászati Szakiskola tanulója az 1954-58-as tanévében voltam. Összesen 21-en éretségiztünk le, ebből ma már csak hárman élünk, egy abszolvens Iglón és ketten Rozsnyón.” „A szakiskolába azért mentem, mert az ipari szakközépiskolában akartam folytatni a tanulmányaim, de ennek a feltétele az volt,

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

jednu triedu s vyučovacím jazykom maďarským. „Škola bola najprv dvojročná, ešte pred nami, potom sa to zmenilo a bola už len štvorročná. V triede sme mali jedno dievča, max 2, inak sme boli samí chlapci. My sme boli C-éčka od prvého ročníka, čiže v každom ročníku boli min. 3 triedy. „Na Baníckej priemyslovke som študoval v r. 1954-58. Maturovalo nás 21, ostali sme z nich už len traja. Jeden v Spišskej a v Rožňave dvaja.“

V budove Priemyselnej školy baníckej, 50. roky (súkromný archív) A rozsnyói Ipari Bányászati Szakiskola épületében, 1950-évek (családi fényképgyűjtemény)

Tablo absolventov Priemyselnej školy baníckej v Rožňave (súkromný archív) A rozsnyói Ipari Bányászati Szakiskola tablója (családi fényképgyűjtemény)

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

„Do učilišťa som šiel so zámerom, že pôjdem na priemyslovku, ale vtedy bola taká podmienka, že najprv sa vyučiť a až potom študovať ďalej. Po skončení učilišťa som šiel ďalej na priemyslovku. Zobrali ma bez prijímačiek. Tam som chodil štyri roky. Na konci 4. ročníka chodili medzi nás z rôznych podnikov a robili nábor, aby sme išli ku nim robiť po skončení školy. Na základe tohto náboru som dostal umiestnenku Študenti Baníckej priemyslovky a Strednej zdravotnej školy na slávnostnom podujatí, 50. roky (súkromný archív) A rozsnyói Ipari Bányászati Szakiskola és az Egészségügyi szakközépiskola diákjai közös rendezvényen, 1950es évek (családi fényképgyűjtemény)

hogy szakiskolát végezzek el. A szakiskola elvégzése után felvettek az ipari szakiskolába felvételi nélkül. Oda jártam négy évig. A negyedik évfolyam végén különböző cégek toboroztak, hogy pont náluk lépjünk munkába az iskola befejezése után. A toborzás alapján elhelyeztek Jolsvára, amely egyike volt a Szlovákiai Magnezit Gyáraknak. Jolsván nem dolgoztam hosszú ideig, mivel a Rozs-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Študenti Baníckej priemyslovky a Strednej zdravotnej školy v slávnostnom sprievode (súkromný archív) A rozsnyói Ipari Bányászati Szakiskola és az Egészségügyi szakközépiskola diákjai az ünnepélyes felvonuláson (családi fényképgyüjtemény)

do Jelšavy.“ (Pozn. Slovenské magnezitové závody Jelšava). V Jelšave som nepracoval dlho, lebo potom si ma vyžiadalo učilište z Rožňavy, kde som robil majstra odborného výcviku. 30 rokov som fáral s učňami pod ten kopec – na Štefan, ako hlavný majster odborného výcviku.“ Banícka priemyslovka sa neskôr z Rožňavy presťahovala do Spišskej Novej Vsi. Spolu so Strednou priemyselnou školou baníckou

nyói Szakközépiskolán a szakmai képzés mestere lettem. 30 évig a diákjaimmal együtt bányásztam az István altárnába mint szakmai képzés mester.” A Bányászati Ipari Szakiskola később Rozsnyóról Iglóra költözött. Itt az iskola hivatalos neve Iglói Ipari Geológiai és Bányászati Szakközépiskola lett. Közösen a Selmecbányai Ipari és Bányászati Szakközépiskolával jelentős 59

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Študenti Baníckej priemyslovky a Strednej zdravotnej školy na spoločnom podujatí na nádvorí školy, 50. roky (súkromný archív) A rozsnyói Ipari Bányászati Szakiskola és az igészségügyi szakközépiskola diákjai közös rendezvényen az iskola udvaron (családi fényképgyűjtemény)

v Banskej Štiavnici mala Stredná priemyselná škola geologická a banícka v Spišskej Novej Vsi významný podiel na príprave stredných technických kádrov pre závod Železorudné bane Rožňava.

4.11. Robotnícky spevokol – Dalárda

znik rožňavského robotníckeho spevokolu môžeme datovať na posledný štvrťrok roku 1863, keďže už 28. januára 1864 informuje jedna zachovaná pozvánka o prvom verejnom vystúpení spevokolu. V čase založenia to bol čo do počtu menší mužský zbor, ktorý sa postupne rozrastal. Členmi spevokolu boli predovšetkým baníci, robotníci, remeselníci

mennyiségű műszaki munkást tudtak kiképezni a rozsnyói Vasércbányák Nemzeti Vállalatnak.

4.11. A rozsnyói munkásdalárda

rozsnyói Dalárda megalakulása az 1863. év utolsó negyedére vezethető vissza, amennyiben 1864 január 28-án már az első nyilvános fellépést hirdeti egy meghívó levél. A megalakulás idején kisszámú férfikórussal indultak, ami fokozatosan mindég nőtt. A Dalárda tagjainak túlnyomó része bányászokból, munkásokból, iparosokból és csekély része értelmiségiekből állt. A dalárda, mint férfi kórus működött, csak kü-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Členovia robotníckeho spevokolu, 30. roky (súkromný archív) A rozsnyói Dalárda tagjai, 1930-as évek (családi fényképgyűjtemény)

a v menšej miere i príslušníci miestnej inteligencie. Vzniknutý, sprvu vyslovene mužský spevácky zbor, v počiatkoch iba pri výnimočných príležitostiach doplnili o speváčky. Od svojho založenia do roku 1900 pôsobil robot-

lönleges alkalmakkor bővítették ki női dalosokkal. A megalakulástól 1900-ig mint önálló dalárda működött. 1900-tól különböző egyletek énekkaraként, majd 1950-től mint a CsemaČlenovia rožňavského robotníckeho spevokolu, 30. roky (zbierkový fond BM) A rozsnyói Dalárda tagjai, 1930-as évek (Bányászati múzeum gyűjteménye)

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Rožňavský robotnícky spevokol na vystúpení (súkromný archív) A rozsnyói Dalárda fellépésen, (családi fényképgyűjtemény)

nícky spevokol samostatne, po roku 1900 ako súčasť rôznych spolkov a od roku 1950 ako spevácky zbor miestnej organizácie Csemadok. Rožňavský spevokol mal svoju zlatú éru predovšetkým v 30. rokoch 20. storočia, keď Rožňavský robotnícky spevokol na vystúpení (súkromný archív) A rozsnyói Dalárda fellépésen (családi fényképgyűjtemény)

dok rozsnyói helyi csoportjának énekkara szerepelt. A Dalárda Román János karnagy vezetése alatt élte fénykorát a 30-as években, amikor kőlönböző városokban lépett fel. Román karnagy vezetésétől kezdve a dalárdának

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Rožňava - Spevokol pod vedením Evy Kardošovej (archív BM) A Dalárda Kardoš Éva vezetése alatt (Bányászati Múzeum levéltára)

pod taktovkou dirigenta Jánosa Romána vystupoval na rôznych miestach. V tom období mali členovia spevokolu rovnošatu, ku ktorej patrili čiapka a kravata. Oblečenie bolo čiernej farby, doplnené o čiernu zamatovú čiapku so šiltom, vpredu so znakom Robotníckeho spevokolu: vo vavrínovom venci zlatej farby líra, nad ňou tri ruže a banícke symboly želiezko a kladivo so skríženými násadami. Rovnošata čiernej farby sa zachovala aj v ďalšom období, ale kravata a čiapka boli v od roku 1950, odkedy pôsobil spevokol pod organizáciou Csemadok, zrušené.

egyenruhája, sapkája és nyakkendője volt. A ruha fekete, a sapka szintén fekete bársony, kemény silttel, és elől a dalárdajelvénnyel: aranyszínű babérkoszorúban a líra, abban a háromrózsa és a keresztbe tett bányász kalapács. A nyakkendő szintén fekete ripsz anyagból volt, 5-6 cm széles szalag maslira kötve, majd a lelógó részen arany rojt volt, úgynevezett Pető i masli. A fekete ruha megmaradt, de a nyakkendő és a sapka megszűnt a dalárda ujjászervezése idején, amikor a dalárda a Csemadok keretén belül kezdett működni 1950-ben. 63

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

V rokoch 1950-60 absolvoval spevokol veľa úspešných vystúpení, predovšetkým od roku 1952, kedy z iniciatívy kapelníka Ferenca Vargu vznikol zmiešaný zbor.

Az énekkar 1950-60 között számos sikeres fellépést könyvelhet el, különösen 1952-től, amikor, Varga Ferenc karnagy kezdeményezésére megalakult a vegyeskar.

4.12. Chata Volovec (do r. 1989)

4.12. A Pozsálón álló menedékház története (1989-ig)

a Rožňava Bani prebiehal bohatý kultúrny život predovšetkým po roku 1948 v rámci Závodného klubu ROH. Dlhoročnú tradíciu mal aj športový klub Baník, zreorganizovaný po r. 1945. V počiatkoch v ňom pôsobil futbalový oddiel, oddiel grécko-rímskeho zápasenia a stolného tenisu. Neskôr bol športový klub premenovaný na Telovýchovná Jednota (TJ) Baník. Mal rôzne športové oddiely: futbalový, basketbalový,

Chata Volovec, cca 40. roky (súkromný archív) A Pozsálói menedékház, 1940-es évek (családi fényképgyűjtemény)

ozsnyóbányán gazdag kulturális élet zajlott, különösen 1948 óta a ROH keretében működő üzemi klub révén. A Bányász sportegyesületnek is – amelyet 1945 után átszerveztek – gazdag a hagyománya. Kezdetben labdarúgásban, a (görög-római) birkózásban és asztaliteniszben jeleskedtek csapatai. A sportklubot később átnevezték: Telovýchovná Jednota (TJ) Baník, Azaz Bá-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Chata na Volovci, zač. 80. rokov (súkromný archív) A Pozsálói menedékház az 1980-as évek elején (családi fényképgyűjtemény)

stolnotenisový, kulturistický, nohejbalový, ľahkoatletický, odbor záujmovej rekreačnej telesnej výchovy a turistický odbor. História chaty Volovec a následné tradície výstupov na jeho vrchol súvisia práve s turistickým odborom TJ Baník. Najvýchodnejším výbežkom Slovenského Rudohoria, oddeľujúcim Spiš od Gemera, je pásmo vrchov na sever od Rožňavy, nazývané Volovské vrchy. Najvyšším vrcholom je skalisko Baračka (Bárátkő) 1293 m. n. m. Nakoľko je to najvyšší bod v okolí, z vrcholku je nádherný kruhový výhľad. Pred nami sa otvára krásny pohľad na Rožňavu a Slovenský kras, Slovenské rudohorie, v prí-

nyász testnevelő egyesület. Számos szakosztálya volt: a futball mellett kosárlabda, asztalitenisz, testépítés, könnyűatlétika, szabadidős testnevelés és turisztikai csoport. Jelen eszmefuttatás a turistacsoporttal foglalkozik és a Pozsáló hegyen lévő menedékház történetével, a Barátkő (Skalisko - Baračka) szikla megmászásának hagyományaival. Ez a szlovákiai Érchegység legkeletibb csücske, amely elválasztja Szepest Gömörtől, és északra helyezkedik Rozsnyótól: Pozsálónak nevezték el. A legmagasabb csúcs a Barátkő 1293 méterrel a tengerszint felett. Mivel ez a legmagasabb pont a környéken, a tetejéről csodálatos kilátás nyílik a tájra. Így 65

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Vpravo chatár J. Lipták, pri ňom oslík Laci (súkromný archív) Lipták János (jobbra) a Laci szamárral (családi fényképgyűjtemény)

pade priaznivého počasia panoráma vysokých Tatier, Kráľova hoľa, Levočské vrchy a Spišský hrad... „Horský masív Volovca a jeho Skala patrí medzi najkrajšie vrcholky Slovenska. V Uhorsku bolo známe nielen jeho rudné bohatstvo, ale aj „Morské oko“. V istom čase, každých 32-33 66

Rozsnyóra és a Szlovák karsztra, a Szlovák Érchegységre van gyönyörű kilátás de kedvező időjárás esetén a Magas-Tátrára, továbbá a Királyhegy (Kráľova hoľa), a Lőcsei-hegység és a szepesi vár is láthatóak. „A Pozsáló hegység és szikla a legszebb csúcsok közé tartozik Szlovákiában. Felvidéken

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

rokov sa pohorie otvorilo a z jeho skrytých prameňov striekala voda až 12 dní. Podľa záznamov bol tento jav pozorovaný v rokoch 1780, 1813, 1894, 1897, 1905, 1954. Dokazuje to aj poloha obce Čučma, ktorá ešte v prvej polovici 20. storočia ležala na pravom úbočí úzkej doliny potoka Drázus.“ Počiatky útulne na Volovci siahajú do obdobia po roku 1918, keď bolo celé územie Slovenska pripojené k Československej republike (ČSR). Politickú moc v meste prevzali prisťahovalci z Čiech. Títo noví obyvatelia mesta mali radi prírodu, turistiku, zimné športy, lyžovanie. V jednu februárovú nedeľu v roku 1924 sa dvaja pracovníci rožňavského poštového úradu Jozef Baštýr a Václav Mazánek vybrali na Volovec. Po náročnom výstupe vo veľkom snehu sa unavení skryli pod skaliskom Baračka, kde sa najedli a trochu si zdriemli. Zobudili ich mrazivé kvapky hustej hmly. Po úplnej strate orientácie, s lyžami na nohách sa spustili dolu po severnom svahu na spišskú stranu. Jozef Baštýr pri zjazde spadol do hlbšej snehovej jamy, z ktorej nedokázal vyjsť. Mazánek nakoniec došiel sám do Henclovej, kde sa ho ujali a ošetrili ho. Na druhý deň bola v Rožňave zorganizovaná záchranná skupina z radov rožňavskej vojenskej posádky, so služobnými psami. Poštára Baštýra sa im síce podarilo nájsť, ale už nejavil známky života, zamrzol. O rok neskôr bratia Ladislav a Vojtech Pástorovci takisto zablúdili v hustej hmle na južnej strane Volovca s lyžami na nohách. Vtedy ich rodičmi zorganizovaná záchranná akcia bola úspešnejšia, našťastie boli iba podchladení. Po týchto tragických udalostiach zainte-

nem csak az érc gazdagsága volt ismert, hanem a Tengerszem is.” Ugyanakkor minden 32-33 évben a hegység kinyílt és rejtett forrásokból 12 napon át feltört a víz. A feljegyzések szerint ezt a jelenséget 1780-ban, 1813-ban, 1894-ben, 1897-ben, 1905-ben, 1954-ben egyaránt meg igyelhették. Ezt Csucsom község fekvése is bizonyítja, amely még a 20. század első felében a Drázus-patak keskeny völgyének jobb oldalán helyezkedett el.“ A Pozsálón álló menedékház története az 1918 utáni időszakba nyúlnak, amikor Szlovákia egész területe a Csehszlovák Köztársasághoz volt csatolva. A város politikai irányítását a bevándorlók Csehországból átvették. A település új lakói szerették a természetet, a turisztikát, a téli sportokat, a síelést. Egy februári vasárnapon, 1924-ben a rozsnyói postahivatal két alkalmazottja, Baštýr Jozef és Mazánek Václav elindultak a Pozsálóra. Megerőltető gyaloglás után a magas hóban fáradtan húzódtak a Barátkő-szikla ((skalisko Baračka) alá, ahol ettek és egy kicsit szundítottak. A sűrű köd fagyos cseppei ébresztették fel őket. Miután teljesen elvesztették tájékozódó képességüket, sílécekkel a lábukon az északi lejtőn leereszkedtek a szepesi oldalra. Baštýr Jozef ereszkedés közben egy mély hóverembe zuhant, ahonnan nem tudott kijutni. Mazánek végül egyedül ért le Henzlovába, ahol ellátták. Másnap Rozsnyón megszervezték a mentőcsapatot, katonákból, járőrkutyákkal. Baštýr postást ugyan megtalálták, de már nem mutatkoztak rajta az élet jelei: megfagyott. Egy évvel később a testvérpár, Pástor László és Béla szintén eltévedtek a sűrű ködben a Pozsáló déli oldalán, síléccel a lábukon. Ekkor a szüleik által megszerve67

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

resovaní uznali, že je potrebné vybudovať na stráňach Volovca turistickú útulňu. Rozhodnutie bolo odsúhlasené na Valnom zhromaždení Klubu československých turistov v roku 1933. Najväčším investorom stavby bol Ján Horák, preto bola chata v počiatkoch pomenovaná po ňom. (Pozn. J. Horák pochádzal z Čiech, do Plešivca sa dostal ako legionár v roku 1920. Pracoval v psychiatrickej liečebni, neskôr sa stal jej správcom. Po smrti majiteľa a riaditeľa ústavu Rudolfa Bluma prevzal riadenie ústavu. Neskôr sa oženil s vdovou p. Blumovou. Mal veľkú zásluhu na rozšírení ústavu). Chata bola postavená na južnej strane Volovca vo výške asi 1150 m. n. m., v blízkosti prameňov, na pozemku obce Čučma. Stavba bola inancovaná z príspevkov a pôžičiek. Kolaudácia novostavby sa uskutočnila 17. decembra 1933. V roku 1935 bola chata rozšírená o ďalšie miestnosti a premenovaná na chatu Volovec. Prvým chatárom na Volovci (v r. 1934-38) bol Michal Gabzdík, baník na invalidnom dôchodku z Henclovej s manželkou Zuzanou. V roku 1938 bola Rožňava na základe Viedenskej arbitráže pričlenená k Maďarsku a do mesta vpochodovala maďarská armáda. Masív Volovca sa stal na dobu 4-5 mesiacov najvyšším vrcholom vtedajšieho Maďarska (do 15.3.1939, kedy bola k Maďarsku pripojená Podkarpatská Rus). Na hrebeni Volovca začali hliadkovať maďarskí vojaci, chata sa ocitla v pohraničnom pásme. Napriek tomu bola naďalej sústavne navštevovaná, v tom období maďarskými turistami, veď Volovec patril medzi najkrajšie kúty vtedajšieho Maďarska. 68

zett mentőakció sikeresebb lett, erősen lehűlt állapotban, de rájuk találtak. A tragikus események után az illetékesek felismerték, hogy szükség van egy Pozsáló oldalában felépíteni a turisztikai menedékházat. A döntést a csehszlovák turisták klubjának közgyűlésén 1933ban hozták meg. Horák János volt az épület legnagyobb befektetője, ezért a turistaházat először róla is nevezték el. Bejegyzés: Horák János cseh származású volt, Pelsőcre legionáriusként került 1920ban. Munkásságát a pszichiátriai szanatóriumban kezdte, ahol később gondnokként dolgozott. A szanatórium igazgatója Blum Rudolf halála után pedig átvette a intézet igazgatását. Később, feleségül vette Blum özvegyét. Nagy érdeme volt a szanatórium fejlődésében. A menedékházat a Pozsáló déli oldalán építették fel, mintegy 1150 méteres tengerszint feletti magasságban, a források közelébe, Csucsom községhez tartozó területen. A beruházást adományokból és kölcsönökből inanszírozták. Az új épületet 1933 december 17-én nyitották meg. További helyiségekkel 1935-ben bővítették ki a házat, és Pozsálóra (Volovec) nevezték át. Rozsnyó 1938-ban a bécsi döntés nyomán Magyarországhoz került és a magyar hadsereg bevonult a városba. A pozsálói Barátkő az akkori Magyarország legmagasabb csúcsává vált (kevesebb mint fél évre, 1939. március 15-ig). A Pozsáló gerincén a magyar katonák járőrözni kezdtek, a menedékház a határmenti térségbe esett. Ennek ellenére a magyar turisták folyamatosan látogatták ebben az időszakban is, hiszen a környék az akkori Magyarország egyik legszebb kirándulócélpontja volt.

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Chata Volovec na pohľadnici (súkromný archív) A Pozsálói menedékház képeslapon (családi fényképgyűjtemény)

V januári 1939 bola v Rožňave založená Hornogemerská trieda Maďarského turistického spolku (Magyar turista egyesület), pod správu ktorej sa dostala aj chata na Volovci. V tom období bola na chate zriadená meteorologická stanica a doplnený inventár. Krátke obdobie pôsobili ako chatári na Volovci Mikuláš Zupko (r. 1939) a následne Matej Dolák s manželkou (do novembra 1942). Vo februári 1940 zorganizovala lyžiarska sekcia klubu MTE na stráňach Volovca veľkolepé lyžiarske preteky za účelom propagácie tohto športu. Účastníci pretekov dostali pamätné diplomy. Vo vojnovom období klub turistov postupne strácal svojich členov, ktorí umierali na bojiskách, turistická činnosť začala byť nebezpečná (turistov považovali za špiónov, alebo

1939 januárjában Rozsnyón megalapították a Magyar Turista Egyesület Felső-Gömöri Osztályát, amelynek irányítása alá került a Pozsáló menedékház. Abban az időben egy meteorológiai állomás és szálláshely jött létre az épületben. 1940 februárjában az MTE klub sí szakosztálya a Pozsáló lejtőin remek síversenyt szervezett a télisportok népszerűsítése érdekében. A verseny résztvevői emlékérmeket kaptak. A világháború alatt a turisták klubja fokozatosan elvesztette tagjait, sokan elestek a csatatéren, de maga a turista tevékenység is veszélyesnek minősült (a turistákat kémeknek vagy partizánoknak tekintették), ezért le is állt a klub szervezete. 1942-ben Lipták János és a felesége, Mária lettek a menedékház gondnokai. Mivel a fér i 69

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Chatári Ján a Mária Liptákovci s dcérou Júliou (súkromný archív) Liptákék, a menedékház gondnokai (családi fényképgyűjtemény)

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

partizánov) a aj z toho dôvodu prestala byť organizovaná. Po Dolákovi sa štvrtým chatárom stal v roku 1942 Ján Lipták s manželkou Máriou. Keďže pán Lipták v roku 1952 zomrel, pani Mária pokračovala v chatárčení až do roku 1955 bez neho. Neostala však celkom sama, veď mala pomocníka - oslíka Laciho, ktorý absolvoval týždenne 14 km do Rožňavy a späť. Oslík skonal v januári 1955, asi v polovici cesty hore na chatu. Začalo snežiť, oslík sa zaťal a radšej tam zamrzol, akoby šiel ďalej (typický osol). V povojnovom období sa o chatu starali striedavo neorganizovaní turisti a členovia Športového klubu Železorudných baní v Rožňave. Chata až do vzniku Telovýchovnej jednoty Baník Rožňava v roku 1953 vlastne nemala stáleho vlastníka. Po roku 1953, po stabilizácii politickej situácie, sa Volovec stal miestom pravidelného stretávania sa milovníkov prírody. V rokoch 1955-65 pôsobili organizovaní turisti ako členovia odboru turistiky pri TJ Baník Rožňava pod vedením Ladislava Dittela. Usporadúvali sa letné aj jesenné brigády. P. Dittel vo svojom opise uvádza: „Dňa 14. otóbra 1955 (v sobotu) z Baníckeho učilišťa na nákladnom aute bolo vyvezených po Tisícku pre chatu Volovec 200 ks vyradených matracov, 30 podhlavníkov a 40 kovových postelí. Odtiaľ sme to vyvliekli dvojkolesovým prívesom za lesným traktorom do takmer 1100m výšky. Posledných 300 m cesty s nákladom sme prekonali už len peši. Bola to vtedy najväčšia brigáda v histórii chaty.“ Po odchode chatárky pani Liptákovej, sa v útulni postupne vystriedalo niekoľko chatá-

1952-ben elhunyt, a feleség folytatta tovább a gondnoki tevékenységet, 1955-ig. Nem maradt teljessen egyedül: segítője Laci nevű szamara lett, hetente 14 kilométert gyalogolva Rozsnyóra és vissza. Az állat 1955 januárjában elpusztult, félúton a menedékházhoz. Havazni kezdett és a szamár megmakacsolta magát, inkább ott pusztult, mintsem ment volna tovább... A háború utáni időszakban a szervezetlenül érkező turisták és a rozsnyói vasércbánya sportklubjának tagjai gondoskodtak a menedékházról. A háznak mindaddig, amíg a Telovýchovná Jednota Baník Rožňava (a Rozsnyó Bányász Testedző Egylet) 1953-ban megalakult, valójában nem volt állandó házigazdája. 1953-ot követően, a politikai helyzet stabilizálódása után, Pozsáló a természetkedvelők számára rendszeres találkozások helyszínévé vált. Az 1955-65-ös években a szervezett turisták a TJ Baník Rožňava természetjáró szakosztályának tagjaiként jártak ide, Dittel Ladislav (László) vezetésével. Dittel L. leírásaiból „1955. október 14-én (szombaton) a bányászati szakiskolából egy teherautón az Ezresig kiszállítottak 200 db kiselejtezett matracot, 30 párnát és 40 vas ágyat. Onnan egy erdei traktorhoz rögzített kétkerekű utánfutóval vonszoltuk ki a tárgyakat majdnem 1100 m-es magassába. Az utolsó 300 m utat a szállítmánnyal gyalog gyűrtük le. Ez volt akkoriban a menedékház történetében a legnagyobb önkéntes munka“. Liptákné távozása után a menedékházban több új gondnok váltotta egymást, ők külön71

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

rov a realizovali sa jej rôzne menšie opravy. Zachovala sa písomná zmluva, uzavretá medzi chatárom Ladislavom Hajdúm a TJ Baník Rožňava zo 7.7.1962, ktorá obsahuje práva a povinnosti chatára. Okrem iného bol povinný vždy do 20.00 hod. rezervovať jednu posteľ pre kontrolné orgány TJ Baník. V 60. rokoch boli na Volovci každoročne organizované lyžiarske preteky pod názvom Volovecký veľký slalom a kurzy zamerané na orientáciu v teréne. Konali sa tu tiež oslavy menín (napr. Katarína, Milan, Ondrej), zábavy na Mikuláša. V jesenných mesiacoch sa v útulni zdržiavali milovníci a obdivovatelia vysokej zveri, aby mohli sledovať a vypočuť si jeleniu ruju. Činnosť odboru turistiky TJ Baník Rožňava začala postupne upadať. O útulňu sa síce starali, chodili značkovať a čistiť chodníky, ale zanedbali dopĺňanie členskej základne. Keď v roku 1969 vznikla konkurenčná TJ Elán Rožňava, jej turistický odbor bol onedlho najsilnejším a najaktívnejším odborom turistiky v okrese. Dňa 1.8.1968 prevzal chatu na Volovci Anton Laščák s manželkou. Počas ich chatárčenia bola maximálne udržiavaná, vládla v nej čistota a poriadok. Od roku 1978 nastalo oživenie činnosti najstaršej turistickej organizácie mesta, TJ Baník Rožňava. 6. januára 1979 zorganizoval Jozef Laščák 1. ročník Novoročného výstupu na Volovec. Po 13 rokoch chatárčenia Laščákovcov prevzal chatu do starostlivosti Ľudovít Havran s manželkou Margitou. Významným medzníkom v histórii chaty Volovec bol rok 1982, keď sa uskutočnila jej 72

böző kisebb javításokat végeztek az épületen. Fennmaradt az írásos szerződés, amelyet Hajdú Ladislav és a TJ Baník Rožňava 1962. július 7-én kötöttek, a menedékház gondnoki feladatairól és kötelezettségeiről. Többek között: köteles volt este 8 óráig foglalni egy ágyat a sportegyesületetet ellenőrző hatóságoknak. Az 1960-as években Pozsálón minden évben síversenyeket tartottak, Pozsálói Nagy Szlalom. Továbbá rendeztek itt névnapi ünnepségeket (pl. Katalin nap, Milán nap, András nap) és Mikulási ünnepeket. Az őszi hónapokban a menedékházban a nagyvadak csodálói tartózkodtak, akik kíváncsian hallgathatták a szarvasok bőgését. Amikor 1969-ben kialakult a konkurrens sportegylet, a TJ Elán Rožňava, annak a természetjáró szakosztálya lett a legerősebb és legaktívabb klub a kerületben. 1968 augusztus 1-én Laščák Anton és felesége átvette a menedékházat Pozsálón. Gondnokságuk idején az objektum ellátása és tisztasága kifogástalan volt volt. 1978 óta a TJ Baník Rožňava újjáélesztette a város legrégebbi turisztikai szervezetének tevékenységét. 1979. január 6-án Laščák Jozef megszervezte az 1. Újévi Túrát a Pozsálóra. Laščákék 13 éven át tartó gondnoksága után a menedékházat Havran Lajos és felesége, Margita vette át. A Pozsáló történetének fontos mérföldköve az 1982-es év, amikor megvalósult a villamosítás. Az elektromos vezetékek a föld alá kerültek. A földmunkákra a TJ Baník klub természetjáróin kívül nagy számban jelentkeztek önkéntesek is - Pozsáló kedvelői, turisták, köztük nők is. Tréfásan úgy mondták: Máris

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

elektri ikácia. Elektrický rozvod bol vedený pod zemou. Na výkopové práce sa okrem členov OT TJ Baník hlásili v hojnom počte aj dobrovoľníci – milovníci Volovca, neorganizovaní turisti, dokonca i ženy. Ako sa vtipne hovorilo, prihlásil sa aj Máris szomszéd z ulice Kökörcsin (zo seriálu Miazgovci). Výkopové práce boli hotové v rekordne krátkom čase - za 2 dni. Elektroinštaláciu chaty zabezpečili pracovníci ŽB Rožňava. Slávnostné zapnutie elektriny na chate sa uskutočnilo – 17.12.1982. Po dokončení a inančnom vysporiadaní elektri ikácie získal klub OT TJ Baník Rožňava inančnú odmenu vo výške 31 tisíc Kčs. Výbor rozhodol použiť tieto prostriedky na úhradu cestovných nákladov na zájazd do bulharských veľhôr Rila. Zúčastnilo sa na ňom spolu s rodinnými príslušníkmi vyše 30 turistov. Okrem iného navštívili viacero horských útulní, hľadali námety na ďalšie zveľadenie chaty pod Volovcom, veď elektri ikácia mala byť len úvodným krokom. Po návrate ich ale čakalo nemilé prekvapenie. Na základe anonymného udania bolo podané na riaditeľa VSE RZ Rožňava, ktorý riešil elektri ikáciu chaty nielen z odbornej stránky, ale i inančné záležitosti stavby, trestné oznámenie pre podozrenie z trestného činu. Začalo sa vyšetrovanie. Bolo to veľké sklamanie pre organizátorov z OT TJ Baník, ktorí 16 mesiacov každý víkend strávili pod Volovcom. Po roku vyšetrovania polícia zistila, že podozrenie bolo neoprávnené, ale iniciatíva o pokračovanie zveľaďovania útulne zo strany TJ Baník na dlhú dobu zanikla. Vtedy stratené roky vlastne ovplyvnili aj ďalší osud chaty. Po 10-ročnej vzornej službe, dňa 30.9.1989, ukončili svoje chatárčenie Ľudovít Havran a jeho manželka Margita.

szomszéd a Kökörcsin utcából is jelentkezett (a Mézga család című magyar rajz ilmsorozatból). A földmunkákat rekordidő – két nap – alatt befejezték. A menedékház villanyszerelését a rozsnyói vasércbánya biztosította. A villany ünnepélyes bekapcsolása 1982. december 17-én történt meg. A beruházás befejezése és pénzügyi elszámolása után a TJ Baník Rožňava 31 000 korona (CZK) összegű pénzügyi támogatást nyert. A bizottság úgy döntött, hogy ezeket a pénzeszközöket a bolgár Rila-hegységbe induló utazások költségeinek fedezésére használja fel. Több mint 30 turista a családtagjaikkal vett részt ezeken. Több menedékházat meglátogattak ott, ötleteket kerestek a Pozsáló alatt lévő objektum bővítésére, hiszen a villamosítást csak első lépésnek szánták. Visszatérésük után azonban kellemetlen meglepetés várt rájuk. Névtelen feljelentés érkezett a VSE RZ Rožňava (Kelet-szlovák Erőmű, Rozsnyó) igazgatója ellen, aki a turistaház villamosítását, valamint pénzügyi kérdéseit is irányította. Bűncselekmény gyanúja merült fel. Hatósági vizsgálat indult. Nagy csalódás volt ez a OT TJ Baník szervezői számára, akik 16 hónapon át minden hétvégét a Pozsáló alatt töltöttek. Egy évig tartó nyomozás után a rendőrség megállapította, hogy a gyanú alaptalan volt, de kezdeményezőkészség a fejlesztés folytatására tovatűnt... Abban az időben ezek az elvesztett évek komolyan befolyásolták az építmény sorsát. Évtizedes példamutató szolgáltatás után 1989. szeptember 30-án Ľudovít Havran és neje befejezték a gondnoki tevékenységüket. Ezt követően a pozsálói turistaház történetének egy másik fejezete 73

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Po roku 1989 sa začala písať už iná kapitola histórie chaty na Volovci, ale to už je námet na ďalšie spracovanie. Tradícia Novoročného výstupu na Volovec, ktorého I. ročník sa uskutočnil v roku 1979, pokračuje dodnes, v januári 2018 to bol už 40. ročník. Turisti sa stretávajú každoročne v prvú januárovú sobotu na skalisku Baračka. Aj Banícke múzeum v Rožňave dlhé roky organizovalo novoročný výstup na Volovec pod názvom Novoročný výstup na Volovec pracovníkov Baníckeho múzea v Rožňave. Dokonca s touto tradíciou začalo ešte skôr, v roku 1977. V prvých ročníkoch sa chodilo na Volovec na dva dni, neskôr bol výstup jednodňový. Na výstupe na Volovec sa popri pracovníkoch múzea a ich rodinných príslušníkoch často zúčastňovali i pracovníci iných múzeí, nielen zo Slovenska, ale i z Maďarska. Predovšetkým pracovníci Múzea Otta Hermana z Miškovca veľmi obľubovali zimnú túru na Volovec a každoročne sa na nej radi zúčastňovali. V posledných rokoch táto tradícia v múzeu stagnuje, ale veríme, že sa ju v najbližšom období opäť podarí oživiť.

íródott – de ez már egy következő feldolgozás tárgya lesz. Újévi hagyomány lett kilátogatni a Pozsálóra, amely tradíció 1979-ben indult és a mai napig is tart, 2018 januárjában már a 40-ig évfolyam követte. A túrázók minden évben találkoznak a Barátkőnél (Skalisko Baračka) január első szombatján. A rozsnyói Bányászati Múzeum (Banícke múzeum v Rožňave) is évek óta szervez újévi kirándulást a Pozsálóra, az intézmény munkatársai ilyenkor együtt kirándulnak oda. Sőt, már korábban, 1977-ben elkezdték ezt a hagyományt. Eleinte két napra mentek kimentek a Pozsálóra, később már csak egynapos volt a túra. Nem csak a múzeumi munkatársak és családtagjaik vettek részt ezen, hanem más múzeumok dolgozói is, és nem pusztán Szlovákiából, de Magyarországról is. Különösen a miskolci Hermann Ottó Múzeum munkatársai kedvelték a téli túrát a Pozsálóra és minden alkalommal eljöttek. Az utóbbi években ez a tradíció elhalt, de minden remény szerint hiszem, hogy hamarosan sikerül újraéleszteni.

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

5. Miškovec

5. Miskolc

5.1. Rožňavský potok Drázus, rieka Slaná a potok Szinva v Miskolci

5.1. Drázus, Sajó, Szinva

Železní muži z povodia Slanej – niekoľko zaujímavých spojitostí medzi dvomi mestami ožňavský potok Drázus pramení v Spišsko-gemerskom rudohorí a tečie skalnatým korytom Čučmianskou dolinou a mestom Rožňava, kde končí svoju púť a vlieva sa do rieky Slaná. Do Slanej ústi aj miškovecký po-

ajó-menti vasemberek – néhány érdekes kapcsolat a két város között az újkorból. A Gömör-Szepesi érchegységből fakadó Drázus patak sziklás medre a csucsomi völgyben éri el Rozsnyót, és a város alatt torkollik a Sajóba. Mialatt a Tiszához ér, a Sajó köti össze Rozsnyó vidékét Miskolccal, a Szinva patak völgyével. Potok Drázus v Rožňave. Zdroj: Fortepan A Drázus patak Rozsnyón. Forrás: Fortepan

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Návrh sochy od Józsefa Rónu. Archív Múzea Otta Hermana, Miškovec Róna József szobrának terve. A fotó forrása: Herman Ottó Múzeum, Miskolc

tok Szinva, a tak rieka Slaná spája oblasti Miškovca a Rožňavy. „Tri rieky, tri ruže“. Jedna z najstarších budov v Miškovci, situovaná na ulici Széchenyi 33, má tradične pomenovanie „Tri ruže“. Budova, ktorá bola postavená v roku 1878, stojí dodnes na križovatke ciest pri moste Forgó nad potokom Szinva (dnešná križovatka známa pod menom Villanyrendőr) a hlavnej cesty vedúcej von z mesta na sever. Na tomto mieste už v období priemyselnej revolúcie stál hostinec s podobným názvom, kde bol v roku 1840 hosťom aj Lajos Kossuth (neskorší predseda vlády). Z diel sochára Jozefa Rónu bola jedna Kossuthova socha odhalená v Miškovci v roku 1898 a druhá v roku 1907 v Rožňave. Priečelie spomínanej historickej budovy v Miškovci rovnako aj erb mesta Rožňava zdobia tri ruže. Samotná Rožňava, centrum života na Gemeri, nazývaná aj «Atény pri brehoch Drázusa» odvodzuje svoje meno od ruží. Priateľstvo medzi Rožňavou a neďalekou Rimavskou Sobotou dokazuje skutočnosť, že si svoje významné hotely pomenovali v roku 1850 navzájom podľa svojich erbov, a takto vznikol hotel Čierny orol na námestí v Rožňave a hotel Tri ruže v Rimavskej Sobote. A čo Miškovec? V súčasnosti to ešte nie je známe i keď podľa faktov majú veľa spoločných čŕt.

Három vízfolyás, három rózsa. Miskolc egyik nagy múltú épületének (Széchenyi u. 33. szám) hagyományosan „Három Rózsa” a neve. Napjainkban is álló tömbje 1878ban épült a Szinva patak felett ívelő Forgó-híd (mai „Villanyrendőr”) és az északra vezető országút találkozásához. Helyén ezzel a névvel már a reformkorban is létezett vendégfogadó, Kossuth Lajos későbbi kormányzó volt 1840-ben a legkedvesebb szállóvendége. Kossuth Lajos a Három Rózsában és a három rózsa városában. Róna József szobrászművész munkái közül 1898-ban a miskolcit, majd 1907-ben a rozsnyói Kossuth-szobrot leplezték le. Három vízfolyás… Három rózsa díszeleg az emlegetett patinás miskolci épület homlokzatán, akárcsak Rozsnyó város címerén. Gömör szellemi életének központja, a „Drázus-parti Athén” valahogyan a rózsától származtatta nevét. Rozsnyó és a közeli Rimaszombat testvéries barátságát demonstrálta, hogy 1850ben egymás címere után nevezték legjelentősebb szállodáikat, így került a Fekete Sas épülete Rozsnyó főterére, Rimaszombatba pedig a Három Rózsa. És Miskolcra? Ma még nem tudjuk, sok egyéb közös vonás viszont tényszerű. A biedermeier keresett portréfestője, Latkóczy Lajos (1821 – 1875) rozsnyói szü-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Uznávaný a vyhľadávaný maliar portrétov biedermeiera Lajos Latkóczy (1821 – 1875) bol rodákom z Rožňavy, ale svoju pozemskú kariéru skončil ako umelec z Miškovca.

letésű miskolci művészként fejezi be evilági pályáját. A portrés Latkóczyhoz képest inkább a tájképeivel kitűnő Markó Károly (1793 – 1860) rokonságának Rozsnyó az ősi Rodina Markóová. Archív Múzea Otta Hermana, Miškovec A Markó család. Forrás: Herman Ottó Múzeum, Miskolc

Rovnako známy maliar krajinkár Károly Markó (1793 – 1860) a jeho príbuzní pochádzajú z Rožňavy, kde sa aj on sám narodil. Jeho rodina sa zaoberala garbiarstvom, vyrábali kožu, mali aj manufaktúru na výrobu kože, kde ju vyrábali modernou technológiou. Na brehu potoka Drázus stála ich kancelárska budova, ktorú v súčasnosti využíva Banícke múzeum v Rožňave na rovnaké humanistické ciele, podobne ako Markóovci - v službách kultúry. Vzťah Pála Markóa (Rožňava, 1817

fészke, szülővárosa. Nemesi kutyabőr igazolja patinás eredetüket, a polgári jólét viszont a bőrfeldolgozó manufaktúra, korszerűsödő bőrgyár hozadéka. A Drázus partján álló irodaépületét immáron a városi múzeum használja – Markóékéhoz hasonlóan nemes célkitűzésekkel és korszerű szemlélettel – a kultúra szolgálatában. Markó Pál (Rozsnyó, 1817 – Miskolc, 1888) rozsnyói kötődése és a bőrgyárbéli érdekeltsége élete végéig megmaradt, ő maga viszont 77

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

- Miškovec, 1888) k mestu Rožňava, ako aj jeho zainteresovanosť k tunajšej garbiarskej fabrike vydržali až do konca jeho života. V roku 1855 však aj on so svojou manželkou a deťmi sa presťahoval do Miškovca. Ako riaditeľ Rožňavskej garbiarskej fabriky získal aj zlatú medailu za kožený strojový remeň a za kožené podrážky topánok na priemyselnej výstave v roku 1871 v Miškovci. V Boršodskej župe zastával významné verejné funkcie. Od roku 1868 bol členom Evanjelickej cirkevnej rady v Miškovci. Jeho syn László Markó (Rožňava, 1848 – Miškovec, 1918) získal lekársky diplom vo Viedni. V župe pracoval ako primár, ako riaditeľ evanjelickej školskej rady a bol predsedom Občianskeho spolku v Miškovci. Rožňava v období socializmu. Archív Múzea Otta Hermana, Miškovec Rozsnyó az „átkosban”. Forrás: Herman Ottó Múzeum, Miskolc

1855-ben a feleségével és gyermekeivel Miskolcra költözött. A rozsnyói bőrgyár igazgatójaként nyert aranyérmes oklevelet Miskolcon a gépszíjaival, bőrből készült cipőtalpakkal az 1871. évi ipari kiállításon. Jelentős közéleti szerepet vállalt a borsodi megyeszékhelyen, 1868-tól tagja volt az evangélikus egyháztanácsnak. Fia, Markó László (Rozsnyó, 1848 – Miskolc, 1918) Bécsben szerzett orvosi diplomát, vármegyei főorvosként, evangélikus iskolaszéki vezetőként és a Miskolci Polgáregylet elnökeként fokozta a család elismertségét. Rozsnyói kapcsolatrendszerük és rokonságuk megmaradt, a bőrgyár viszont kikerült érdekeltségükből, egy 1938. évi kiadványban ehelyett már a „a Markó-féle juhtúrót, a kirán-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Takto šíril dobré meno a povesť celej rodiny. Ich rodinné vzťahy ostali v Rožňave zachované, ale v garbiarskej fabrike už nemali svoje podiely. V roku 1938 sa môžeme dočítať v jednej publikácii o reklame na «bryndzu značky Markó“, ktorá je veľmi obľúbená najmä medzi turistami a patrí v Rožňave medzi populárne výrobky. V okolí Miškovca bola v roku 1868 zahájená výroba v Štátnych železiarňach v Diósgyőri. Jeho súčasťou boli aj uhoľné bane v Perecesi. Z Rožňavy sa tak do Miškovca dostala nielen bryndza, ale aj olejové lampy používané v týchto baniach. Tieto olejové lampy sú výrobkom z Rožňavy známe pod označením L. et J., dodnes ich nájdeme v múzeu Otta Hermana. Továrenské komíny, hutnícke zariadenia a banské šachty už od začiatku 20. storočia zásadným spôsobom ovplyvnili vývoj mesta, spoločnosti a životnú úroveň obyvateľstva tak ako v Miskovci, podobne aj v Rožňave.

5.2. Komédia v paláci, triler na hodvábnej lúke

áš prehľad ilmovej histórie chce získať odpoveď na otázku, aké ilmy boli natočené v našom meste a s akou tematikou. Každý vie a je toho názoru, že ilm Meseautó (Rozprávkové auto) je ilmom z „Miškovca“. Takisto je mnohým známe, že aj televízny seriál „Utánam, srácok!“ (Za mnou, chlapi!) má s Miškovcom veľa spoločného. V skutočnosti však nemôžeme jednoznačne vyhlásiť, že tieto ilmy boli celé natočené v Miškovci. Pokiaľ sa jedná o lokality využívané pre natáčanie ilmov v sídle Boršodskej župy, evidentne najčastejšie sa dostáva na ilmové

dulók kedvencét” propagálták, mint Rozsnyó egyik keresett termékét. Miskolc környezetében, 1868-ban kezdte meg a termelést a Diósgyőri Állami Vasmű és tartozékai között a perecesi szénbánya. Rozsnyóról nem csak juhtúró került a városba. A Miskolc környéki bányákban használt olajmécseseket mai napig megőrizte a Herman Ottó Múzeum, a rozsnyói L. et J. jelzésű cég gyártmányait használták a helybéli bányászok. A nehézipari termelés gyárkéményei, kohói és tárnái már a XX. század kezdetétől alapvetően befolyásolták Rozsnyó és Miskolc városképét, társadalmát, a lakosság életmódját.

5.2. Vígjáték a palotában, thriller a selyemréten

iánypótló ilmtörténeti áttekintésünk arra keresi a választ, hogy mikor milyen ilmes alkotás játszódott városunkban, illetve mely műveket forgattak itt. Hogy a Meseautó „miskolci” ilm, mindenki tudja, azaz tudni véli. Ugyancsak nagy az Utánam, srácok! tévésorozat miskolciságának ismertsége. Valójában egyikről sem mondható ki kerek perec, hogy itt játszódik a története, avagy hogy alapvetően a településen zajlott volna a forgatások egésze, az 1934-es mozibemutató előtt, illetve 1974-ben. Ami a helyszíneket illeti, a lillafüredi Palotaszálló egészen nyilvánvalóan a legtöbbször vászonra és képernyőre került Borsod megyei színhely. A Meseautó zöme a fővárosban játszódik, budapesti helyszíneken és ilmstúdióban készült el. A cselekmény Pestről a másfél órás mozi harmadik harmadában kerül át Lillára. 79

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

plátno a na televízne obrazovky Palotaszálló (Hotel Palota) v meste Lillafüred, v blízkosti Miškovca. V prípade ilmu Meseautó (Rozprávkové auto), sa jeho podstatná časť odohráva v hlavnom meste, na budapeštianskych miestach a vo ilmovom štúdiu. Celý ilm trvá 1,5 hod. a z toho len posledná tretina deja sa odohráva v Lillafürede. V tejto časti ilmu vidíme zábery na pohorie Bükk, exteriér a interiér budovy hotela (pri záberoch interiéru nie je jednoznačné, že boli natočené práve v tomto hoteli), ktorý bol vybudovaný len pár rokov predtým, ďalej zábery z výšky na horný Hotel Palota, Lillafüred Palotaszálló, Lillafüred

Bükki tájat látunk, a néhány évvel korábban megépült szálloda épületét, kívül-belül (utóbbira nincs megerősítésünk), felülnézetből Felső-Hámort. Előzőleg annyi hangzik el a főszereplőnő Perczel Zita szájából, hogy „Víkendre megyek [...] A társammal, Lillafüredre”. Majd a fér i főszereplők egyike, Kabos Gyula autóbuszra száll, melynek oldalán az útirány jelzése: „Budapest – Lillafüred”, alatta: „Miskolc”. A nyolc esztendővel később azonos kaptafára készült Egér a Palotában című vígjátékban (1942) hasonló helyszínek tűnnek fel. A nyitó stáblistán a felirat: „A külső felvételek Lillafü-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

hámor. V skorších častiach ilmu zaznejú slová: „pôjdem na víkend [...] s partnerom do Lillafüredu“ - hlavnej postavy herečky Zity Perczel. V neskorších záberoch jeden z hlavných mužských postáv ilmu, Gyula Kabos, nastupuje do autobusu, s označením trasy linky „Budapest - Lillafüred a Miškovec“. O osem rokov neskôr (1942) bola v podobnom žánre natočená komédia s názvom Egér a Palotában (Myš v paláci), kde sa znovu objavujú tieto lokality. V úvodných titulkoch je uvedená informácia: „Za podpory Ministerstva poľnohospodárstva v Maďarsku boli exteriérové zábery vyhotovené v Lillafürede v Palotaszálló (Hotel Palota)“ a “Exteriérové zábery v Lillafürede: Ferenc Fekete“. Na rozdiel od úspešnejších ilmov sa tu navyše objavuje scéna, ktorou je člnkovanie na tajchu Hámor. Lillafüred sa objavuje aj v niektorých epizódach televízneho seriálu pre mládež, ktorý bol natočený počas leta a jeseni v roku 1974. Palotaszálló (Hotel Palota) sa vo ilme objavuje len nakrátko, aj to len z diaľky. Miesta, kde sa natáčali jednotlivé scény, sú malá železnička, horné parkovisko, viadukt či «mesekert“ (rozprávková záhrada). Aj keď sa celý dej seriálu „Utánam, srácok!“ (Za mnou chlapi!) odohráva na jednom mieste, v skutočnosti niektoré lokality natáčania boli od seba vzdialené až 200 km. V seriáli síce nie je uvedené (rovnako ani v scenári a románe, písaného súbežne so scenárom), že sme v Miškovci, ale zo záberov môžeme identi ikovať skoro poltucet miest, ktoré sú práve z tohto mesta. Bežne rozšírená predstava, že aj ďalšie zábery z ilmu sú späté s Miškovcom (sídlisko, škola, jaskyňa), je mylná. V skutočnosti boli natočené buď v Budapešti alebo v jej okolí.

Dobový plagát z kina Korabeli moziplakát

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Jednoznačne vieme identi ikovať zo seriálu ulicu pod Avasom, hrad v Diósgyőri, Horný hámor, Széchényiho ulicu, sídlisko v Diósgyőri, jaskynné kúpele v Tapolci, hutnícky areál, okolie chladiacich veží, ako aj koľaje továrenskej železničnej stanice. Dva ďalšie ilmy, ktoré sa odohrávajú v Miškovci, sú už menej známe. V jednom z nich aj zazneje meno mesta, v druhom je označené ako «mesto». Z príbehu ale vyplýva, že sa jedná o Miškovec, keďže je v ňom uvedené aj Lillafüred. Jedná sa o ilmy: Teljesgőzzel (Plnou parou, 1951) – železničná stanica Tiszaipályaudvar a jej časti. Ďalší ilm je z roku 1974 pod názvom Különösvadászat (Zvláštna poľovačka) – kriminálka natočená v prostredí pohoria Bükk (sú tam natočené miesta ako Palotaszálló (Hotel Palota), hámor, železiarne, železničný prechod Gyulu Gozóna). Film Miskolci Boniésklájd (Bonnie a Clyde z Miškovca) z roku 2004 opisuje príbeh z mesta, a je natočený na známych lokalitách mesta Miškovec. Režisérkou je Krisztína Deák. Príbeh je o modernej dvojici zlodejov a je natočený na základe skutočných udalostí. Vo filme sú známe miesta ako: Avas, rozhľadňa na Avasi, centrum starého mesta, nadjazd Gömör (Gemer), ulica Katalin a Lillafüred. V trileri s názvom Utolér (Dostihne ma) z roku 2012 sa objavujú známe miesta Miškovca: Görömböly, Selyemrét, sídlisko Avas, trhovisko železiarenskej fabriky, ulica Gábora Daykaiho. Do zoznamu uvádzaných ilmov patrí aj ilm Magyarvándor (Maďarský pútnik) z roku 2004, o ktorom predpokladáme, že v jednej časti zámerne poukazuje na podobné zábery 82

reden a Palota Szállóban a m. kir. Földművelésügyi min. támogatásával készültek” (sic!). Ugyanitt: „Lillafüredi külsőfelvételek: Fekete Ferenc” [sic!]. Többlet a jóval sikerültebb elődhöz képest: csónakozás a Hámori-tavon. Lillafüred felbukkan az 1974 nyarán-őszén készített i júsági tévésorozat egyik-másik epizódjában is; a Palota csak egy pillanatra a távolban, de a kisvasút, a fenti parkoló, a viadukt, a „mesekert” valós forgatási színhely. Az Utánam, srácok! ugyan egyetlen helyszínen, egy településen játszódik végig, de a forgatások helye egymástól kétszáz kilométerre találhatóan csoportosítható. Nincs kimondva (a forgatókönyvvel párhuzamosan írt regényben sem leírva), hogy Miskolcon vagyunk, de féltucatnyi miskolci helyszín egyértelműen azonosítható. Minden más jelenet, amely nem jellegzetesen miskolci, azt Budapesten, vagy környékén vették fel: a lakótelep, az iskola, a barlang: miskolciként való vélelmezésük téves – bár közkeletű tévedés. (És kiirthatatlan.) Helyesen azonosíthatjuk viszont az Avasalja utcát, a diósgyőri várat, Felső-Hámort, a Széchenyi utcát, a diósgyőri lakótelepet, a tapolcai barlangfürdőt, valamint a kohászatot, a hűtőtornyok környékét és gyári pályaudvar sínpárjait. Két további Miskolcon játszódó ilm kevésbé ismert, noha az egyikben el is hangzik a város neve, s a másikban ugyan csak annyi utalás, hogy „a város”, de Lillafüredet meg is említik, és a sztori zöme egyértelműen Miskolchoz kötődik. Ezek: az 1951-es Teljes gőzzel (Tiszai pályaudvar és kapcsolt részei), és az 1974-ben bemutatott tévé ilm, a Különös vadászat, amely egy bükki környezetre hangszerelt kémhistória (Palotaszálló, Hámor, Vasgyár, Gózon Gyula utcai vasúti átjáró).

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

z Palotaszálló (Hotel Palota), ktoré sú známe z ilmu Meseautó (Rozprávkové auto) natočeného 70 rokov predtým. Vo ilme Szindbád od režiséra Zoltána Huszárika z roku 1971 je scéna, kde hlavná postava Zoltán Latinovits sa korčuľuje so svojou partnerkou Annou Nagy na jazere (hoci to trvá len zopár sekúnd). S určitosťou môžeme vyhlásiť, že tá scéna bola natočená na tajchu Hámor. Romantický ilm Tamás és Juli (Tomáš a Júlia) od režisérky Ildikó Enyedi z roku 1997 sa odohráva v jednej fiktívnej baníckej osade. Vo ilme sú nám rozpoznateľné miesta ako Lyukó, alebo Hámor a tamojší bufet Szikla. V jednej krátkej scéne skečového ilmu s názvom Kár a benzinért (Škoda za benzín) sa objaví Palotaszálló (Hotel Palota), keď vodič jedného úradu (Imre Sinkovits) ide so svojou manželkou na svadobnú cestu do Lillafüredu, kde vystupujúc z auta obdivujú idylický a atraktívny vzhľad budovy Palotaszálló (Hotel Palota). Na základe týchto štatistík za „naj herca z Miškovca“ považujeme herca I. Sinkovitsa, ktorý hral hlavnú postavu v dráme od Jánosa Herskóa s názvom Párbeszédnek (Pre dialógy) z roku 1963. Dej ilmu je postavený na tom, že hlavná postava sa dostane z hlavného mesta do mestečka Ózd a do práce chodí z Boršodského župného sídla, kde sa utiahne na určitý čas. Vo ilme navštívi okrem iného aj kaviareň hotela Avas, a prostredníctvom jeho pohľadu cez okno kaviarne môžeme aj my vidieť celé okolie, ako napr. ulicu Széchényiho, lekáreň U zlatého jeleňa, ako aj rohovú budovu na druhej strane Alžbetinho námestia.

A miskolci Boniésklájd (2004) értelemszerűen miskolci történetet dolgoz fel és többé-kevésbé hiteles, eredeti helyszíneken forgatta le Deák Kriszta rendező a valós alapokon nyugvó sztorit a modernkori rablópárosról. Felismerhető helyszínek: Avas, kilátó, belváros, Gömöri-felüljáró, Katalin utca, Lillafüred. Az Utolér című thriller (2012) miskolci helyszínei: Görömböly, Selyemrét, avasi lakótelep, vasgyári piac, Dayka Gábor utca. Tagja felsorolásunknak a Magyar vándor (2004) című alkotás is, amelyről feltételezzük, egy részepizódjában tudatosan idézi meg a hét évtizeddel korábbi elődöt: a Meseautó palotaszállós jeleneteit. Huszárik Zoltán Szindbádja (1971) korcsolyázós pillanatait a Hámori-tavon vették fel, bár ez alig több mint néhány másodperc Latinovits Zoltánnal és partnerével, Nagy Annával. A Tamás és Juli (1997) egy iktív bányásztelepen játszódó szerelmi történet, Enyedi Ildikó ilmjében felismerhető benne Lyukó, illetve Hámor és az ottani Szikla büfé. A Kár a benzinért című szkeccs ilm (1964) egyik mini-sztoriájában a hivatali sofőr (Sinkovits Imre) újdonsült nejét Lillafüredre hozza nászútra. Kocsijukból kiszállva gyönyörködnek a Palotaszálló idillien vonzó látványában. Az e statisztika szerint „legmiskolcibb” ilmszínész, Sinkovits a főszereplője Herskó János drámájának, a Párbeszédnek (1963) is. Karaktere a fővárosból Ózdra kerül, munkába a borsodi megyeszékhelyről jár, itt húzza meg magát egy ideig. Betér az Avas szálló presszójába, az ablakon kinézve mi is látjuk a Széchenyi utcát, az Aranyszarvas gyógyszertárat és az Erzsébet tér túloldali saroképületét. 83

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

5.3. Kutilovci v podnájme

5.3. Buheráék társbérletben

Železní muži z údolia Slanej - vplyv ťažkého priemyslu na mesto a spoločnosť v Miškovci a v Rožňave utilovci predstavujú typickú rodinu 50. rokov, ktorá sa vzhľadom na pracovné príležitosti v ťažkom priemysle presťahovala z vidieckeho prostredia do Miškovca; do mesta výroby ocele. Dostali sa do spoločného podnájmu, do bytu s veľmi nízkym komfortom, vybavením a vchodom zo spoločnej chodby. Stará, historická budova však zažila v predchádzajúcom mimovojnovom období oveľa krajšie a bohatšie roky. Teraz po znárodnení bola rozdrobená na menšie miestnosti, a slúžila pre rodiny, ktoré boli na to odkázané. Byty spravovala mestská rada. Rodina Kutilovcov vďaka šťastene vyhrala v súťaži televízor.

Sajó-menti vasemberek, avagy a nehézipar hatása a városképre, társadalomra Miskolcon és Rozsnyón ípusként elképzelt családunk az 1950-es években – tekintettel a nehézipar kínálta munkalehetőségekre – vidékről költözött az acélosodó Miskolcra. Társbérletként jutottak egy igen alacsony komfortfokozatú ingatlan folyosójához, a patinás épület szebb napokat látott a „boldog békeidőkben”, immáron viszont – az államosítás után – apróbb helyiségekre osztva, rászorulóknak kiutalt lakásként hasznosította a városi tanács. A család szerencse folytán, egy nyereményakció keretében televíziókészülékhez jutott. Nagy szám volt, a szomszédok seregestől átjártak hozzájuk megnézni az esti műsort, széket és fröccsöt hoztak maguknak.

Kutilovci A Buhera család

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Bolo to veľké šťastie a veľká udalosť. Susedia k nim chodievali sledovať večerné televízne programy. Vždy si doniesli aj stoličky a nápoj známy pod menom strik. Núdzový byt je teraz práve prázdny ...., nie je tam stopa ani po rodine a ani po susedoch. Pozrime sa k nim! Navštívme ich jednoduchý byt a spoznajme ich myšlienky, túžby a témy na konverzáciu! Susedia preberali tieto témy: Keby sme dostali byt na sídlisku, ktoré je vo výstavbe... Počuli ste čo bolo vo fabrike? Starí odborníci vyprávali. Keby sme mali osobné auto... Pamätáte sa na sprievody... Na podnikovom výlete... Zišla by sa jedna chata... Bol si na zápase? Štefan narukoval, Jozef skončil vojenskú službu.. Troška som sa opil na podnikovej zábave... Počuli ste tento vtip? V sobotu ideme do kina! Mohli by sme sa rekreovať za poukážku ROH (robotnícke odborné hnutie) ... Okno nám rozbili deti, ktoré sa hrali na dvore Kamu. V televízii dávajú „Utánam, srácok!“ (Za mnou, chlapi). Boli sme v Česku, sú tam lacné tenisky! Veľmi dobre hrala dychovka! 5.4. „TRI VEĽKÉ” Dychovky meste Miškovec už od začiatku 20. storočia vznikli viaceré malé i veľké dychovky. Ľudia, ktorí zažili v meste uvedené obdobie,

A szükséglakás most éppen üres… hűlt helye a családnak és a szomszédságnak. Nézzünk be hozzájuk! Ismerjük meg az utánuk maradt szegényes berendezést és az annál feltétlenül színesebb gondolataikat, vágyaikat, beszédtémáikat! Erről beszéltek a szomszédok: Ha lakást kapnánk az épülő lakótelepen… Hallottátok, mi volt a gyárban? Öreg szakik mesélték Ha személygépkocsink volna… Emlékeztek, amikor felvonultunk… Az üzemi kiránduláson… Jó lenne egy víkendház… Kimentél a meccsre? Pisti bevonult, Józsi leszerelt… Kicsit berúgtam a vállalati bulin… Hallottátok ezt a viccet? Szombaton moziba megyünk! Szakszervezeti beutalóval üdülhetnénk… Betört az ablak, kamáztak a grundon a gyerekek... Az Utánam, srácok! megy a tévében! Voltunk Cseszkóba’, olcsó a tornacipő! Igen jól szólt a rezesbanda! 5.4. A „HÁROM NAGY“ zenekar iskolc városában, a huszadik század elejétől kezdve számtalan kisebb-nagyobb fúvószenekar alakult. Aki megélte a városnak e korszakát, biztosan emlékszik a „három nagy” zenekarra: a Vasutas Fúvószenekarra, a Vasas Fúvószenekarra, és a Bányász Fúvószenekarra. Ezek működtek talán a legnagyobb tagsággal, és leghosszabb ideig; s bár az előző kettő – részben a fenntartó vállalatok meg-

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Železničiarska dychovka Vasutas Fúvószenekar

si určite pamätajú na tri veľké dychovky a to na Železničiarsku dychovku, Železiarenskú dychovku a Banícku dychovku. Tieto dychovky mali najviac členov, boli najdlhšie aktívne, aj keď prvé dve skončili svoju existenciu v dôsledku zániku ich fabrík, ktoré ich udržiavali a inancovali. Banícka dychovka naďalej pôsobí a je dodnes aktívna. Tieto tri dychovky v Miškovci za svoju existenciu môžu vďačiť veľkým štátnym podnikom; Železničiarska dychovka štátnym železniciam, Banícka dychovka baníckej spoločnosti, Železiarenská dychovka zasa železiarňam (vrátane hutníckej fabriky – Ógyár 86

szűnése, illetve a inanszírozás hiányában – már megszűnt, a bányászzenekar a mai napig létezik. Mindhárom miskolci zenekar egy-egy nagy állami vállaltnak köszönheti létezését; a Vasutas Zenekar a „vasútnak”, a Bányász a bányavállalatnak, a Vasas pedig a vasgyárnak (beleértve a kohászatot – Ógyár, majd LKM; illetve a gépgyárat, fegyvergyárat – Digép). Megalakulásuk pillanatában és történetük korai szakaszában a zenekarok tagsága szinte teljes egészében olyan munkásokból állt, akik amatőrként, kizárólag a zene és az ügy iránti lelkesedés miatt vettek részt a közös mun-

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

(Stará fabrika), neskôr LKM resp. strojárenskej a zbrojnej fabrike – Digépu). Členov týchto dychoviek od začiatku ich fungovania tvorili robotníci, ktorí boli síce amatéri v tejto oblasti, ale ktorých spájalo nadšenie pre hudbu a vznik takejto kapely.

kában. A zeneiskolai képzés Miskolcon a XX. század első felében sokkal kisebb volumenű volt, mint a század második felében. A leendő zenészek tipikusan az iskola vagy a munka mellett tanultak, a karnagytól, de még inkább az idősebb zenészektől. Persze találunk olyaLajos Kerekes a dychovka Kerekes Lajos és a fúvószenekar

Výučba hudby pre členov dychoviek v 1. polovici 20. storočia sa rozsahom nemohla rovnať jej výučbe v 2. polovici 20. storočia. Budúci hudobníci sa učili popri škole alebo práci od dirigentov, ale najmä od starších členov dychovky. Nájdeme aj takých členov, ktorí boli absolventi hudobnej školy. Zo začiatku bolo charakteristickým znakom týchto dychoviek, že jej radoví členovia boli výlučne zamestnancami sponzorských fabrík. „Veru starí členovia železiarov časom zostarli, ale do tej doby môžem tvrdiť, že členmi boli len továrenskí robotníci. Rovnako ako baní-

nokat is, akik valamilyen intézményes képzésben azért részt vettek. További jellemzője e zenekarok kezdeti időszakának, hogy a tagság csak és kizárólag a fenntartó vállalat dolgozóiból állt. „Bizony a régi Vasas zenészek kiöregedtek. De addig, azt lehet mondani, hogy csak gyári dolgozók voltak. Ugyanúgy, mint Perecesen a bányászok. Vagy hát a Vasútnál a vasutasok.”1

Interjúrészlet – Kerekes Lajos

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

ci z Perecesu, alebo železničiari v štátnych železniciach.» 1 „Lietajúca kapela“ Mnoho hudobníkov z dychoviek - popri továrenskej práci a práci v dychovke – dlhodobo hrali aj na rôznych „pohostinských“ akciách, na dedinských svadbách alebo na zábavách usporiadaných fabrikami. „Počas letnej sezóny, kedy boli otvorené hostince s terasou, členovia hrávali aj tu. Od Győrskej brány cez železiarne, alebo takisto v Miškovci, bolo veľa takýchto záhrad, kde hudobníkov zamestnali na zmluvu, na dobu letnej sezóny. Tak sme v lete uzavreli zmluvu na dobu určitú, na obdobie troch mesiacov, s Gastronomickou spoločnosťou. Jednalo sa o tzv. vedľajší pracovný pomer popri hlavnom zamestnaní na úkor vlastného voľného času. Tieto kapely boli v tej dobe pomenované ako „lietajúca kapela“. Keď mala niekde stála kapela mala voľno, vtedy my („lietajúci“) sme hrať išli do daného podniku. Hrali sme v Lillafürede, vtedy tam ešte existovali hostince ako Tölgyfa (U duba) a Vadász (Poľovník). Aj tu dole v Novomgyőri bola ešte reštaurácia Rózsakert (Ružová záhrada), oproti divadlu reštaurácie Polónia, t. j. poľská reštaurácia, kde sme takisto hrali. Vtedy pri moste Adyho, hneď za rohom, bola ešte kaviareň Gyöngy (Šperk), kde sme tiež účinkovali. Obdobne sme hrali aj v záhradnej miestnosti v Tapolci. Takto nám ubehlo celé leto a voľný čas zostal pre dychovku.”2

1 2

Časť rozhovoru – Lajos Kerekes časť rozhovoru – László Nemeskéri

„Repülő zenekar” Nagyon sok fúvószenész, – a gyári munka, és a nagyzenekar mellett – hosszú időn keresztül „vendéglátózott”, illetve „lagzizott”: falusi lakodalmakban és üzemi bálokban játszott. „A nyári szezonra, amik voltak, ugye, a szabadtéri szórakozóhelyek. Ezek a kerthelyiségek a Győri kaputól kezdve, a Vasgyárban is, meg Miskolcon is rengeteg ilyen szabadtéri kerthelység volt, és akkor szerződéssel vettek fel zenészeket erre az időszakra. Nem állandó munkahelyre, hanem arra a három hónapra, a nyári időszakra szerződést kötöttünk a Vendéglátóipari Vállalattal, másodállásban, a munka mellett, szabadidőben. Ezt abban az időben úgy nevezték, hogy ’repülő’ zenekar. Minden szórakozóhelyen ott lévő állandó zenekarnak volt egy szabadnapja. És akkor mi [a ’repülő’ zenekar] mindig odamentünk, arra a szórakozóhelyre, ahol szabadnapos volt a zenekar. Játszottunk Lillafüreden, még megvolt a Tölgyfa meg a Vadász vendéglő. Itt is volt még lent Újgyőrben a Rózsakert vendéglő, megvolt a színházzal szemben a Polónia étterem, ugye, a lengyel étterem, ott is játszottunk. Akkor az Ady-hídnál a sarkon, Gyöngy presszó volt valamikor, ott is játszottunk, akkor kint Tapolcán a kerthelységben. A nyár ezzel telt el, a többi időszak pedig csak maradt a fúvószene.”2 Karnagyok „Deli Károly azt csinálta, hogy a Pingyomtetőn ott voltak az orosz katonák, nem tudom, század, ezred, akármi, és kiment oda hozzájuk, és kért a sapka elé, vagy ide erre a részre, ilyen 2

Interjúrészlet – Nemeskéri László

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Dirigenti „Károly Deli, vyšiel na vrch hory Pingyom, kde boli ruskí vojaci - neviem, či čata, rota, pluk alebo čo; pristúpil k nim a na svoju čiapku si od nich vypýtal dačo medené ... Ruskí vojaci mali také medené a on ich pýtal, aby mala aj naša dychovka. Je o tom aj fotka. Potom sme vyzerali ako praví generáli. Ostatné dychovky – lebo vtedy existovali ešte všetky tri – sa nám vysmievali, že sme generáli.”3 „Áno, vynikajúcim dirigentom bol Viktor Ujj zo Železiarenskej dychovky. Bol mimoriadnym, doslovne mimoriadnym človekom, či v hudobnej odbornosti, ale aj v inom. On bol profesorom, ba ešte aj viac, lebo bol aj riaditeľom školy v železiarňach. Okrem toho hral na klavíri, orgáne, tube a laute, môžeme povedať, že vedel hrať na všetkom, mal veľké vedomosti a bol aj gentlemanom..”4

5.5. Železiarske povolanie je také, ako bicyklovanie (Henrik Gyurkó a György Kovács) ol som v Dimagu (názov fabriky) a pracoval som v TMK (údržbársky úsek) na začiatku roka 1950. Bol som členom päťčlennej brigády. V tom období bolo nutné neustále vykonávať údržbu výrobnej linky, bolo to vždy naplánované, že kedy bude veľká údržba, kedy malá alebo stredná… Tak isto bolo určené, kto z nás, kedy, čo a akú prácu bude vykonávať. Boli aj neočakávané poruchy, keď na opravu bolo potrebné poslať odborne zdatného pracovníka. Ujovia Gyuri Gombos, Pišta Juhász, Pišta Molnár (on bol vedúci úseku), takže viacerí s me-

„B

3 4

časť rozhovoru – Lajos Kerekes časť rozhovoru – Lajos Kerekes

réz… A ruszkiknak is volt, ő is kért, hogy a mi zenekarunknak is legyen. Van olyan kép, amin az van. És úgy néztünk ki, mint a tábornokok. A többi zenekar – mert akkor még megvolt mind a három zenekar –, a többi zenekar mindig csúfolt bennünket, hogy a tábornokok.”3 „Igen, nagyon jó karmester volt Ujj Viktor a Vasasban. Rendkívüli ember volt, rendkívüli! Már zenei tudásba, meg egyébként is. Hát ő tanár volt, sőt, igazgató is volt a vasgyári iskolában. Egyébként zongora, orgona, tuba, fuvola, mindenen játszott, igen-igen nagy tudású. És úriember volt.”4

5.5. A vasas szakma olyan, mint a biciklizés (Gyurkó Henrik és Kovács György) Dimávagnál voltam, a tmk-ban dolgoztam, az 1950-es évek elején. Egy öttagú brigádban voltam. Abban az időben a gyártó gépsort állandóan karban kellett tartani, be volt ütemezve, mikor kell nagyjavítás, kisjavítás, közepes javítás... Megvolt, mikor kire kerül sor, ki mit csinál, és voltak váratlan meghibásodások, amikor szintén arra alkalmas embert küldtek ki. Gombos Gyuri bácsi, Juhász Pista bácsi, Molnár Pista bácsi, ő volt az üzemfőnök, sok Pista bácsi, persze, bácsiztam őket. Az egész részleg egy üzemcsarnokban volt, csak a tmk, eleinte egy csoport, aztán amikor már tervszerűen beütemezett nagyjavításokat is csináltunk, akkor kaptuk meg az egész csarnokot. Felváltva, rotációban, mindig kapott valaki nagyjavítást, gyorsjavítást, vagy közepeset, vagy én voltam

„A

3 4

Interjúrészlet – Kerekes Lajos Interjúrészlet – Kerekes Lajos

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

nami Pišta, ale samozrejme som ich všetkých volal ujo. Celá táto údržbárska skupina bola v jednej časti výrobnej haly, ale až neskoršie keď sme už vykonávali plánované veľké, tzv. generálne opravy – celá hala sa stala našou. Striedavo, podľa vopred určeného kolobehu niekto z nás dostal za úlohu generálnu údržbu, rýchlu opravu alebo strednú údržbu. Ja som bol určený najmä na rýchle opravy. Na veľké opravy pracovali na jednu zmenu, ale pre neočakávané poruchy vždy boli určené dvoj alebo trojčlenné skupiny pracujúci v troch zmenách. Úsek TMK nebol výrobným úsekom. Veľmi skoro som sa dostal na úsek obrábacích strojov, kde sme vyrábali obrábacie stroje. Tieto obrábacie stroje boli používané vo vojenskom priemysle, boli to zbrane napr. delá, náboje. Na ázijských úsekoch (ázijský úsek- prezývka jedného úseku), kde sa vykonávali cvičné zástrely, sa stali veľké aj malé nehody, ale nepamätám sa, či by boli aj smrteľné. Pri týchto cvičných zástreloch boli prítomní výslovne len odborníci. Keď sa dobre pamätám, vyrábali sme aj obrovské lodné, vznetové motory, bojové vozidlá a ich motory, všetko až po veže a rôzne delá protivzdušnej obrany, obrovské množstvo rúr, vŕtačky, obrovské vertikálne stroje. U týchto vertikálnych strojov bola ich výška od podzemného poschodia až po vrch haly, až do výšky dvadsať metrov. Tam som utrpel pracovný úraz, kde mi popálilo viac ako štyridsať percent môjho tela. Dňa 09.11.1952 sme oslavovali sviatok – 7. november. Fabrika bola vtedy odstavená na dva dni, pretože sviatok pripadol na taký deň, ale teraz si už neviem spomenúť presne na aké dni. My z úseku TMK (údržby) sme však museli odpracovať tie dva dni, ale myslím si, 90

az ügyeletes gyorsjavító. A nagyjavításokra egy műszakban, de a váratlan meghibásodásokra volt mindig két- vagy háromtagú brigád, változó emberek, az három műszakban. A tmk nem termelő üzem volt. Nagyon hamar elkerültem a nehézszerszám-gépgyárba, ott úgynevezett nehézszerszámokat gyártottunk, ezek a hadiiparban használt nehézszerszámok voltak, ágyú, löveg. Az ázsiai belövő pályákon voltak kisebb nagyobb balesetek, de halálesetre nem emlékszem, hogy lett volna. A belövéseknél kifejezetten szakemberek voltak jelen. Óriási hajó-, dízelmotorok, ha jól emlékszem, még harckocsikat is gyártottunk, motort is, toronytól kezdve, mindent, különböző légvédelmi lövegeket, óriási csőhuzamok voltak, meg fúrók, függőleges gépek, olyan, hogy egy emelet mélységbe le volt süllyesztve a gép, és így is felért a csarnok tetejére, ami volt húsz méter. Ott ért engem baleset, amikor megégett a testem több mint negyven százaléka. 1952 november 9-én ünnepeltük a november 7-i ünnepet. Az üzem két napig zárva volt, mert olyan napra esett, már nem emlékszem, melyik napra, de két napig mentünk dolgozni mi, a tmk-sok, de azt hiszem, a többi részleg is az ünnep miatt. Olyan hideg volt a tmk-ban, hogy volt nekünk egy asztali rezsónk, azt bekapcsoltuk és azzal fűtöttünk, oda mentünk melengetni magunkat, mert hát le volt állítva a fűtés, abban az időben lényeges volt mennyi energia folyik. Tehát mindenki odament a rezsó mellé, összehúzódva, munkásruhában, és hát ki-ki előtte, a 7-i ünnepség előtt, ugye, kimostuk petróleumban az olajos munkaruhákat, az két napig száradt, de miután hideg volt, hiába volt kiöblítve, ettől a melegtől begőzölt és belobbant a ruha rajtam. Hát szaladtam volna ki, az udvaron

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

že aj ostatná časť fabriky bola odstavená, kvôli sviatku. Vo výrobnej hale TMK bola taká zima, že sme tam prikurovali jednou dvojplatničkou, keďže ústredné kúrenie bolo vypnuté kvôli sviatku a šetreniu energie. Takže každý z nás chodieval blízko ku dvojplatničke aby sa zohrial. Mali sme oblečené montérky, ktoré si skoro každý vypral, ešte pred sviatkom v petrolejovom roztoku, aby sa zbavil olejových škvŕn. Darmo však toto moje oblečenie bolo vypláchnuté, ale kvôli studenému prostrediu nebolo dobre vysušené, ostali v ňom zostatkové horľavé látky a olej, ktoré pri vyparovaní následne začali horieť. Snažil som sa vybehnúť von z haly a skočiť do vodnej nádrže. Ako som utekal von, jeden kolega zakričal na mňa: Ľahni si do kaluže! Ľahni si do kaluže! Tak som poslúchol a hodil sa do kaluže vody, kde som sa rýchlo pootáčal a tým sa mi podarilo uhasiť oheň. Potom ma odviezli na pohotovosť do nemocnice, kde sa zistilo, že vyše štyridsať percent môjho tela je popálených. Na moje šťastie popálená bola hlavne zadná časť tela. Ale prežil som to. Mal som vtedy ešte len 17 rokov, možno aj vďaka mladému organizmu som prežil. Keby som bol skočil do tej nádrže, možno by som sa utopil. Trvalo mi tri mesiace, kým som sa zotavil. Dva mesiace som bol v nemocnici, kde mi museli nutne doplniť kožu na ramene, keďže tá časť môjho tela bola zasiahnutá priamym ohňom, lebo v deň nehody som nosil tričko s krátkym rukávom. No, bol to veľký úraz, veľká nehoda. Viete, čo je na tomto ešte zaujímavé? Nedávno som sa stretol v Budapešti s mojimi známymi a rozprávali sme sa o fabrike Digép. Tam som sa zoznámil s Györgyom Kovácsom, je skoro rovnaká veková kategória ako ja. Tiež sa narodil v roku 1935, ale je starší odo mňa o 11 mesiacov,

állt egy óriási víztároló medence, oda gondoltam, mikor elindultam futva, hogy beleugrok, de a másik csarnokból jött ki valaki és odakiabált: Feküdj a pocsolyába! Mert enyhe idő volt, és belehemperegtem a pocsolyába, így aludt el a tűz. Aztán elvittek a mentők a kórházba, ahol kiderült, hogy a testem több mint negyven százaléka – főleg a hátsó fele szerencsére – megégett, túléltem. Hát, 17 éves voltam akkor, ugye, a iatal szervezet talán. Ha a medencébe ugrottam volna, lehet, hogy megfulladok és ott halok meg. Három hónap, mire felépültem. Kettő a kórházban, és onnan még, főleg a karomra, oda pótolni kellett bőrt, mert rövid ujjú ing volt rajtam, ott közvetlen égett a bőröm, a zsírom. Na, az volt egy nagy baleset. Tudod, mi az érdekessége ennek? Hogy most, pár éve derült ki Budapesten, egy ismeretségi körben összejöttünk és beszélgettünk a Digépről, kiderült, az a valaki, Kovács György, hasonló korosztály, ő is‚ 35-ös, 11 hónappal idősebb talán, én novemberi, ő januári, és szó esett a nehézszerszámgépről. Elkezdtünk beszélgetni, mondom, nekem volt ott egy balesetem. Mi volt az? – kérdezi. Hát, mondom meggyulladt a ruha rajtam és égtem és rohantam. Mondja: Te voltál az? Mondom, mi az, hogy te voltál az? Hát én ordítottam neked, mikor a másik csarnokból jöttem ki, hogy feküdj a pocsolyába! Képzeld el! És azóta is jó barátok vagyunk. Kiderült, ő is Miskolcról származott és ott dolgozott, csak ő a szereldében. Nem, nem büntettek meg, ez egy fatális baleset volt. Az az igazság, hogy tilos volt a munkaruhákat ott bent kimosni, mert a petróleum nem arra szolgált, az azért volt, amikor a gépeket szétszedtük, nagyjavításkor főleg, arra 91

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

nakoľko sa narodil v januári a ja v novembri. Bavili sme sa o obrábacích strojoch. Počas rozhovoru som spomenul, že som tam mal ťažký pracovný úraz. Čo sa stalo?, spýtal sa. Zapálil sa mi pracovný odev. To si bol ty?, prekvapil sa. Prečo sa tak pýtaš, či som to bol ja? Preto, lebo ja som bol ten, kto na teba vtedy kričal, aby si sa zvalil do kaluže! Predstavte si túto náhodu! Od tohto času sme stále dobrí priatelia. Ukázalo sa, že pochádza z Miškovca, a že aj on tam pracoval v tej fabrike, len v inej hale a na inom úseku, kde robili inálnu montáž. Nebol som potrestaný, bola to fatálna, nepredvídateľná nehoda. Je pravdou, že bolo zakázané prať pracovný odev v robote a už vôbec nie petrolejom, ktorý neslúžil na tento účel, ale používal sa pri opravách strojov, na čistenie strojov a ich jednotlivých súčiastok. Neboli sme potrestaní aj z toho dôvodu, že sme nespotrebovali veľa paliva, ale do budúcna nám zakázali vykonávať takéto činnosti na pracovisku. Každý si mal zobrať domov alebo do čistiarne oprať pracovnú odev. Zašpinený odev od oleja sme vždy najprv vyčistili s petrolejom, následne sme ho zobrali domov na opratie, ale vtedy ja som svoj odev vyčistil len petrolejom. Potom som prepláchol pracovné oblečenie v podnikovom odstreďovači, ktorý používali na obrábacom úseku na odstredenie chladiacej zmesi, repkového oleja a odpadu, aby sa tieto nedostali späť do hutníckeho procesu, do vysokej pece. Keď som sa vyliečil, dostal som sa bez problémov späť na svoje pôvodné pracovisko, neskôr z tohto miesta a z tejto profesie mi bol udelený titul: Mladý majster odboru. Keď som úspešne zložil skúšky, tak mi udelili aj striebornú medailu. V 60. rokoch sa mi vyskytla možnosť stať sa hercom, nastúpiť na vysokú školu a dostať sa 92

való volt a petróleum, az alkatrészeket lehet vele mosni. Nem kaptunk retorziót, mert nem használtuk el az üzemanyagot, de azért megtiltották, utána ilyet nem lehetett csinálni. Mindenki vigye haza vagy mosodába, vagy akárhová a munkásruhát. De az olajos, zsíros munkásruhából legjobban ez hozta ki, csak utána az volt a jó megoldás, hogy a mosógépben rendesen kimossuk, amikor már nem olajos, de akkor én ezt nem csináltam meg. Átöblítettem az egészet, meg a gyárban volt egy nagy centrifuga, amivel a forgácsológépekről lekerülő fémforgácsról centrifugázták le a gépeken a hűtőfolyadékot, ami rákerült a forgácsokra, a repceolaj, a hűtőfolyadék, azt hivatalosan azért, hogy ne kerüljön az olaj vissza a kohóba, mert azt vitték vissza a kohóba, az acélanyagot, amit leforgácsoltak. Amikor felgyógyultam, ugyanoda kerültem vissza, persze, minden további nélkül, aztán onnan kaptam meg a Szakma i jú mestere címet, amikor levizsgáztam, az ezüst érmet, és‚ 60-ban amikor lehetőségem nyílt, hogy elmegyek színésznek, akkor hívtak, mert itt amatőrként az LKM színjátszó csoportjában és bábcsoportjában játszottam, akkor nyílt lehetőség arra, hogy a főiskolára menjek, aztán meg az Állami Bábszínházhoz. Így került sor arra, hogy elmentem Budapestre és végleg feladtam a vasas szakmát. Amit természetesen nem lehet feladni, mert az egy életen keresztül benne marad az ember kezében. A vasas szakma olyan, mint a biciklizés, aki megtanulja valaki, az a lelkében benne van.”5 (A Diósgyőri Gépgyár 3-as telepének makettje az Amikor még fújt a gyár című kiállítá5

Interjúrészlet: Gyurkó Henrik

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

do Štátneho bábkového divadla, pretože ako amatér vo fabrike som hrával v divadelnej a v bábkovej skupine. Tak som odišiel do hlavného mesta, do Budapešti a skončil som so železiarňami a železiarskym odborom. Železiarsky odbor je ako bicyklovanie, kto sa ho raz naučí, ostane mu stále verný.“5 „Železiarne v Diósgyőri: tu som sa vyučil za sústružníka. Moja matka zomrela skoro. Príbuzní z matkinej strany bývali v Miškovci. V roku 1936 som mal rok a pol, keď ma zobrali ku sebe, neskôr som do školy chodil do rodnej dediny. Učil som sa dobre, v tom čase každý chcel študovať ďalej, keďže používalo sa heslo: pred nami je budúcnosť! Nakoľko som sa na gymnázium nedostal, rozhodol som sa pracovať v železiarskom priemysle. Tak som sa dostal do železiarne. Na ten úraz si pamätám, volali záchranku, zobrali ho a ukľudnili sme sa, že je v dobrých rukách. Týmto naša etapa skončila. Stretli sme sa po pol storočí na zhromaždení v XXVII. obvode v hlavnom meste. Odznelo tam slovo Miškovec a ja som vravel, že aj ja sa som sa tam vyučil. Spomínam si na veľkú kaluž, kde sme zachránili Henrika - dlho sa o tom hovorilo, v triede sme dostali aj pochvalu od pána Kozmu triedneho učiteľa, my sme považovali za samozrejmosť, že sme mu pomohli.“6

5.6. Železiarenská Kolónia v Diósgyőri v 3D História a začiatku roka 2010 Google vypísal projekt na základe ktorého boli vyhotovené objektové modely železiarenskej kolónie

N 5 6

časť rozhovoru Henrik Gyurkó časť rozhovoru György Kovács

son, az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány gyűjteményéből; a jobb alsó saroknál látható az egykori tmkműhely, illetve a víztározó kicsinyített mása) (Gyurkó Henrik későbbi felesége családjával) „A diósgyőri vasgyár: ott szabadultam fel mint vasesztergályos. Édesanyám korán meghalt. Anyai rokonaim laktak Miskolcon. Másfél éves voltam, mikor odavittek magukhoz ‚36ban, aztán a szülőfalumba jártam iskolába. Jól tanultam, nagy továbbtanulási láz volt akkor az országban: előttünk a jövő! Gimnáziumba nem kaptam helyet, úgy határoztam, a vasiparban szeretnék dolgozni. Így kerültem a Vasgyárba. Henrik olyan cipőben járt, mint én. A balesetre úgy emlékszem, hívták a mentőt, elvitték, mi megnyugodtunk, hogy jó kezekben van. Ez a része véget ért. Aztán találkoztunk [fél évszázad múltán a fővárosi] XVII. kerületben, volt egy összejövetel. Elhangzott Miskolc neve, hogy én is ott tanultam a szakmát, és akkor... A nagy pocsolyára emlékszem, kimentettük a helyzetből Henriket, megcselekedtük – sokáig beszéltek róla, az [iskolai] osztályban kaptunk dicséretet, Kozma tanár volt az osztályfőnök; mi természetesnek tartottuk, hogy segítettünk.”6

5.6. Diósgyőr-vasgyári kolónia 3D Előzmények 010 elején egy Google által hirdetett pályázatra készült el a diósgyőr-vasgyári kolónia néhány épületének modellje (készítette: Bereczki Zoltán építész). Az ipari örökség helyi modellezésének következő eredménye

2 6

Interjúrészlet: Kovács György

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

Model kolónie A kolónia modellje

v Diósgyőri, ktoré vyhotovil architekt Zoltán Bereczki. Ďalšie modelovanie tohto miestneho a priemyselného dedičstva bolo v roku 2014 v rámci projektu Tündérkert (Rajská záhrada). Pripravili sme virtuálne múzeum a to železiarsku banskú osadu Pereces v 3D, ako vyzerala na začiatku 20. storočia (perecesitanosveny. hu). V nasledujúcich rokoch sme denne pracovali na modelovaní železiarenskej kolónie. Hlavným cieľom bolo to, podobne ako pri Perecesi, prezentovať zlatú éru banskej kolónie zo začiatku 20. storočia. Chceli sme prezentovať verejnosti jej históriu, prebudiť ich záujem o túto dnes zanedbanú, zdevastovanú a chudobnú štvrť, ktorá nesie v sebe neobyčajné významné hodnoty.

volt, amikor 2014-ben a Tündérkert projekt keretei között elkészítettük a Vasgyár bányatelepének, Perecesnek a virtuális múzeumát, a XX. század eleji állapotok 3D-s megjelenítésével (perecesitanosveny.hu). Az évek során folyamatosan napirenden volt a vasgyári

Budovy kolónie

kolónia modellezésének a folytatása is. A fő cél az volt, hogy Pereceshez hasonlóan itt is a kolónia XX. század eleji fénykorát jelenítsük meg, hogy ráébresszük a közvéleményt, a jelenleg meglehetősen lepusztult állapotú, kimondottan rossz környéknek számító terület jelentős értékeket hordoz.

Železiarne v Diósgyőri boli založené v roku 1860. Sú síce pomenované po meste Diósgyőr, ale v skutočnosti boli vybudované na voľných pozemkoch medzi mestami Miškovec a Diósgyőr. V snahe ubytovať tu dôstojníkov, poddôstojníkov a robotníkov, vzniklo úplne nové stredisko, ktoré sa vďaka snahe o sebestačnosť čoskoro stalo samostatnou osadou, aj keď sa administratívne od Diósgyőru neoddelilo. V najväčšom počte sú tu nachádzajú hlavne obytné domy, ale kvôli pokročilej infraštruktúre sú tu prítomné aj mnohé verejné budovy. Za posledné desaťročia tu vznikli školy, kostoly, viacposchodová

A KOLÓNIA ÉPÜLETEIRŐL A Diósgyőri Vasgyár az 1860-as években létesült, névleg Diósgyőrben, a valóságban azonban az akkor még teljesen különálló Miskolc és Diósgyőr közötti üres területen. A tisztek, altisztek, munkások elszállásolására létesült telep – többek között az önellátásra való törekvés miatt – hamarosan önálló településsé

ROZSNYÓ ÉS MISKOLC – ipari örökség

Model budovy úradu A hivatalház modellje

nemocnica, budovy slúžiace pre obchodné a stravovacie účely, lekáreň, pošta a ďalšie. V priebehu uvedeného projektu vznikli modely nasledovných budov: Obytné budovy (budova riaditeľstva, tri typy dôstojníckych domov); Verejné budovy (budova úradov, budovy námestia Starej fabriky ako: potraviny, dve tržnice, budovy pri bráne č. 1, budova mliekarne, kúpalisko, hrad anjelov, budova dievčenskej školy, budova chlapčenskej školy).

vált, még ha jogilag nem is sikerült a leválás Diósgyőrről. Legnagyobb tömegben természetesen a lakóházak vannak jelen, de a fejlett infrastruktúra sok középületet is igényelt. Így az évtizedek során iskolák, templomok, többépületes kórház, kereskedelmi és vendéglátási épületek, gyógyszertár, posta létesült. A projekt során az alábbi épületek modelljei készültek el: Lakóépületek: igazgatói ház, három típusú tiszti ház, középületek, hivatalház, Ógyár tér épületei (konzum, két vásárcsarnok, I-es kapu épületei, tejcsarnok, fürdő), Angyalvár, lányiskola, iúiskola. 95

ROŽŇAVA A MIŠKOVEC – priemyselné dedičstvo

POUŽITÁ LITERATÚRA A PRAMENE: Baníctvo • KOČIŠ, MAKOVÍNY, REISER, Baňa Rožňava, historická a súčasná, Železorudné bane, š. p. Spišská Nová Ves, závod Rožňava, r. 1990 • BATTA, Štefan: Baníctvo v období od vzniku priemyselnej veľkovýroby po rozpad kapitalistického zriadenia (obdobie druhej polovice 19. storočia do r. 1945), Rožňava, r. 1983, rukopis • Evidenčná kniha závodu Železorudné bane, š. p. Rožňava • HOLEČKOVÁ, Sylvia, Rožňavské cechy, Banícke múzeum v Rožňave, 2013, s. 18 • Úryvky rozhovorov: Gotthardt Pavol, Štefančová Katarína • Fotogra ie: Banícke múzeum v Rožňave, Bozóová Anna, Gotthardt Pavol, Štefančová Katarína Banícka dychovka • ADLER, Igor: Dychová hudba Železorudných baní Rožňava 1916-1976. Železorudné bane, n. p., závod Rožňava, 20 s. • Dychová hudba ZK-ROH 1916-1981. Železorudné bane, n. p., závod Rožňava, 1986, 16 s. • KRÁLIK, Juraj: Dychová hudba – súčasť kultúry Gemera. 2014, rukopis, 2 s. • KRÁLIK, Juraj – LŐRINČÍKOVÁ, Silvia: 100 rokov baníckej dychovky v Rožňave 1914-2014. OZ Pre partnerské mestá Rožňavy, Rožňava 2014, 32 s. • MIHÁLIKOVÁ, Božena: Okresné slávnosti dychovej hudby, Dobšiná, 29.5.1993. Regionálne kultúrne stredisko v Rožňave, Rožňava 1993, 20 s. • MÝTNIK, Eugen: O šťastných tridsiatich rokoch slobody, na slávu ešte krajšej budúcnosti dnes hráme... Festival dychových hudieb Východoslovenského kraja – Strážske 7. – 8. júna 1975. Východoslovenská krajská odborová rada v Košiciach, Košice 1975, 12 s. • PALENČÁR, Ján: Dychová hudba ZK-ROH 1916-1981. Železorudné bane, n. p., závod Rožňava, 23 s. • VRBJAR, Jozef: Dychová hudba Rožňava 1914-1964. Osvetový dom v Rožňave, Rožňava 1964, 21 s. • VRBJAR Jozef: Dychová hudba Železorudných baní Rožňava 1914-1974. Okresné osvetové stredisko v Rožňave, Rožňava 1974, 28 s. • VRBJAR, Jozef: Okresný festival dychových hudieb Jelšava 29. september 1974. Okresná odborová rada a Okresné osvetové stredisko Rožňava, 1974, 19 s.

• Internetové zdroje: • http://www.stalybridgeoldband.org/page2.htm, webstránka orchestra - história (v angl. jazyku) • http://www.dobsina.sk/index.php?id_menu=36261&limited_level=1&stop_menu=36077#me, O iciálna webstránka Mesta Dobšiná, Mestská dychová hudba • Písomné a archívne materiály z pozostalosti Karola Králika (fotogra ie, rukopisy, ručné poznámky, popisky na fotogra iách, výstrižky z novín, fotoalbum) Robotnícky spevokol • Kronika rožňavského Robotníckeho spevokolu, vedená od založenia do roku 1976 • Fotogra ie: Banícke múzeum v Rožňave, Valachová Eva Školstvo • FRÁK, Gustáv: Činnosť Boršodsko-gemerskej pobočky Krajinskej uhorskej banícko-hutníckej spoločnosti za roky 18971918, Banícky Gemer – 70 rokov Baníckeho múzea v Rožňave, r. 1973, s. 71-73 • JAKAB Zoltán, Banícka škola v Rožňave, BEVEX – Banský výskum, Spravodaj 2-3/2002 • Mihalovits János, Az első bányatisztképző intézet alapítása, Bányászati és kohászati lapok, Budapest, 1935/17 • 25 rokov Odborné učilište Železorudných baní Rožňava, 1949-1974 • 35 rokov Stredné odborné učilište banícke Rožňava, 1984 • 40 rokov Stredné odborné učilište banícke Rožňava, 1989 • Úryvky rozhovorov: Igor Adler, Jaroslav Špernakovič • Fotogra ie: Banícke múzeum v Rožňave, Šimár Ladislav, Špernakovič Jaroslav, Valachová Eva História chaty Volovec • ROMÁN Tibor, Útrapy rožňavskej turistiky, rukopis • Krásy Slovenska, r. 1935, č.1 • Turisták lapja, r. 1939, č.1-12, zviazané, vydal Magyar Turista Egyesület v Budapešti • Fotogra ie: Balázsová Irena, Havranová Marta, Vaverčáková Júlia