PERECESI TÜNDÉRKERT
A Perecesi értéktár II. kötetében a projekt kereteit, eredményeit, a főbb produktumok bemutatását tűztük ki célul. A programsorozat megvalósítását egy TÁMOP-os pályázati támogatásnak köszönhetjük, melynek voltak előzményei. A Bányász Kulturális Egyesület „Kéz a kézben, közösségben” elnevezésű projektje ugyanennek a tématerületnek egy korábbi kiírása volt. Ennek során kézműves, zenei, idegen nyelvi, számítógépes és munkaerő-piaci képzések, táborok zajlottak Perecesen, Németh Éva és Stankóczi Attila vezetésével. A másik előzménynek a vasgyári Factory Arénát üzemeltető KKSK és a Szépmesterségek Alapítvány közös projektje, a Tudásgyár tekinthető, mivel a szakmai vezető, Darázs Richárd ott helytörténeti műhelyvezetőként tevékenykedett, míg Tuczai Rita ott is a fotós műhelyt vezette. Részletek a pályázati kiírásból: „A pályázati konstrukció – szervesen kötődve az Új Széchenyi Terv általános céljaihoz – a Tudomány – Innováció – Növekedés kitörési ponthoz kapcsolódva, a kreatív iparral termékeinek összefüggő befogadását és előállítását elősegítő kompetenciák, hozzáállások (attitűdök), tudások elsajátítására kínál lehetőséget a gyermek- és ifjúsági korosztály számára, az iskolarendszerű, formális oktatáshoz kapcsolódó, valamint az egész életen át tartó tanulás új tanulási formáit támogató nem formális és informális tanulási alkalmak keretében. A konstrukció átfogó célja a kreatív iparhoz kapcsolódó elméleti ismeretek és gyakorlati tevékenységek körének bővítése, a támogatások felhasználása során a személyes aktivitás által létrejövő hozzáadott érték maximalizálása, a TÁMOP-3.2.3 korábbi kiírásainak tapasztalatait is felhasználva, ám ezekhez képest új fejlesztési irányt kijelölve. Az Európai Unióhoz hasonlóan, Magyarország versenyképességi esélyeit többek között a magas hozzáadott értékű, lokális értéktartalmat hordozó márkák, emblémák felépítésével lehet tartósan növelni. Ehhez nélkülözhetetlen a kreatív ipar hatékony működtetése, társadalmi beágyazódásának, gazdaságfejlesztő hatásának elősegítése. Különös jelentősége van annak, hogy azokon a településeken, ahol a formális képző intézmények nem, vagy csak rossz hatásfokkal működnek, a közművelődési intézmények, a közérdekű muzeális gyűjtemények és a kiállítóhelyek (tájházak, irodalmi emlékházak) jelentik a reális alternatívát a hátrányos helyzetű csoportok bekapcsolására az egész életen át tartó tanulás folyamatába, ezzel a kreatív iparral összefüggő ismeretek, tudások, képességek megszerzésének a gyakorlatába.
IMPRESSZUM: Perecesi Értéktár II. Kiadja: Bányász Kulturális Egyesület Közreműködők: Balogh Attila, Bereczki Zoltán, Darázs Richárd, Fodor László, Németh Éva, Stankóczi Attila, Tuczai Rita, Zagyi Péter. Köszönet továbbá a kutatásban és a kiadvány előkészítésben nyújtott segítségéért a következőknek: B-A-Z Megyei Levéltár, Bodnár Lajos, Herman Ottó Múzeum, Kapusi Krisztián, Lux Anita, Szabó Margó, Új Bányamécs Baráti Kör. Köszönet továbbá a műhelysorozatok mind a 106 diákjának.... ISSN 2064-5430 2014.
PERECESI TÜNDÉRKERT A konstrukció további célja, hogy az iskolarendszeren belül megszerzett képességeket, kreativitást továbbfejlesztő közösségi szolgáltatások az országban arányosan és minél teljesebb körben legyenek elérhetők. Ezt elsősorban a hátrányos helyzetű kistérségek és települések előnyben részesítése szolgálja. A beavatkozás hozzájárul a térségek és települések népesség-megtartó erejének, helyi életminőséget javító képességének növekedéséhez is. A helyi hagyomány kreatív felhasználása, az ehhez szükséges ismeretek és kompetenciák birtoklása hosszabb távon hozzájárul a térség gazdasági növekedéséhez, a foglalkoztatás javításához egyaránt…”
www.perecesitunderkert.hu
A célokat a következőképpen fogalmaztuk meg a tervezés során: A XXI. század képkorszakában felnövekvő fiatalok számára vonzó digitális-vizuális eszközök kihasználása a kompetenciafejlesztéssel párosul. A helyi kulturális örökség és természeti adottságok megismerése, a helyi adottságokkal, erőforrásokkal való tudatosság növelése, az identitás erősödésével párosulva egy pozitív Pereces-kép megteremtését is szolgálja. Minden műhely esetében elmondható, hogy (alapvetően) a képekkel való foglalatoskodás – álló- és mozgóképek készítése, azok kreatív feldolgozása, valamint a helyi kulturális örökséget őrző archív képekkel való alkotó tevékenységek (kiállítás, cikkírás) – áll a középpontban. Az épített környezetről a felmérési rajzok mellett fotósorozatok, kisfilmek és interjúk (az épületeket használók megszólaltatásával), 3D-s animációk és modellek is készülnek, mely produktumok interaktív kiállításokon és weboldalon kerülnek bemutatásra. Hasonlóképpen sokoldalú felhasználásra nyílik lehetőség a helyi természeti értékek és közösség, hagyományok és művelődési formák értékteremtő voltának dokumentálása és feldolgozása során. A korábbi gyűjtések, kutatások újabbakkal egészülnek ki, mely az értéktár kiadását és az építészeti – közvetve a többi – műhely alapanyagát is bővíti. A projekt végére tervezett értéktár pedig a műhelyben résztvevő fiatalok munkái alapján készül el – a projektmódszert és a tapasztalati tanulást így szeretnénk kézzelfoghatóvá tenni. Fontosnak tartjuk továbbá, hogy távlati célunkat is szolgálva mind a weboldal – és ezzel együtt a különböző kisebbnagyobb produktumok –, mind az értéktár a településmarketing, a pozitív imázs alapja legyen. A megszerzett kompetenciák mindenképpen előnyt jelentenek az információs társadalom kihívásai közepette, miközben tudatosodnak a fiatalokban a reprezentációs rendszerek, illetve a valóságos és virtuális világ közötti különbség természete és működése is.
Németh Éva projektvezető
Darázs Richárd szakmai vezető
Stankóczi Attila asszisztens
A megvalósító csapat a „kreatív ipar” tágan értelmezhető fogalmi keretében a helyi épített és szellemi, kulturális és természeti örökséget tekintette alapanyagnak, míg a produktumnak, gyártmánynak a fotós, filmes, e-sajtós/blogos és építészeti/3D-s animációs műhelyek által készített vizuális anyagot. Mindezeknek hatásos, modern és többszintű közeget kerestünk, így lett a két értéktár, a két weboldal, és több blogos, közösségi hálózati felület a megjelenési formánk.
PERECESI TÜNDÉRKERT A programban a négy műhelysorozat összetett, a kiíró részéről kötött képzési folyamatot foglalt magába: 1. elméleti ismeretszerző szakaszt; 2. kreatív szakaszt kiscsoportos foglakozásokkal; 3. szintetizáló szakaszt és 4. produktív marketing szakaszt (utóbbi tábor formájában zajlott). A műhelysorozatokat autóbuszos kirándulások, valamint kiállítások, projekt- és filmbemutatók is kísérték. A szakszerűséget erősítendő több kutatás is zajlott: Bereczki Zoltán (építész) építészeti értékfelmérést, Koscsó János (környezetkutató) természetkutatást, Darázs Richárd (kulturális antropológus) pedig társadalomtörténeti kutatást végzett. Ezek a kutatások három tanulmányban lettek összegezve, és a Perecesi Értéktár I. kiadványban kerültek bemutatásra.
Egy kapcsolódó kisprojekt segítségével sikerült a kutatásokat és azok eredményeinek bemutatását magasabb szintre emelve szélesebb közönség elé tárni. Így jött létre az interaktív Perecesi Tanösvény, mely a történeti Pereces háromdimenziós modelljét is tartalmazza. A modelleket Bereczki Zoltán, a tanösvényt Darázs Richárd és Balogh Attila (újságíró, blogger) készítették, a programozást Bereczki Dániel végezte.
www.perecesitanosveny.hu
PERECESI TÜNDÉRKERT
MŰHELYVEZETŐ: TUCZAI RITA Kulturális és vizuális antropológus, vizuális kultúrakutató végzettségeimérdeklődésem fókuszában az emberek alkotta látható világ áll. Amikor fotódokumentációt készítek a kulturális működés vizuális megnyilvánulásairól, reprezentációjáról, akkor a fotózás gyakorlatával megfigyelek, fotóimmal értelmezek. Vizuális környezetkultúra tanárként ezt a figyelmet igyekszem átadni a velem együtt fotózó gyerekeknek vagy éppen felnőtt tanítványaimnak. Bíztatom őket, hogy a kamera keresőjén keresztül arra koncentrálják érdeklődésüket, amit mi emberek látható módon megteremtettünk magunk körül. Próbálják megérteni és megmutatni, azt, amit az emberek akarva-akaratlanul is kifejeznek magukból. Hiszen célunk mindőnknek ugyanaz: vizualitásunk eszközeivel is erősíteni helyünket a világban.
PERECESI KERTEK
PERECESI EBEK
PERECESI TÜNDÉRKERT
PERECESI SZOBROK
PERECESI KERÍTÉSEK
PERECESI TÜNDÉRKERT
TÜNDÉREK
...ÉS EGYSZER CSAK FELBUKKANT, TETŐTŐL TALPIG FEHÉR RUHÁBAN! Nem véletlenül került projektünk címébe a „Tündérkert”: a Perecesi Szabadtéri Színpad környékét nevezték így a régiek a bányatelepen, míg magát a telepet – ódon képeslapok tanulsága szerint – a Tündértelep névvel is illették. A műhelyfoglalkozások egyik lehetséges témája így természetesen a perecesi tündérek lettek. „…És egyszer csak megtörtént a csoda, amire komolyan talán senki sem számított! Egy Ótelepi kanyargós kis utcában haladtunk hegynek föl, amikor hirtelen előbukkant egy tündér! Egy kislány futott szembe velünk hosszú fehér ruhában, valamelyikünk felkiáltott: Ott egy tündér!, és bár több fényképezőgép is volt nálunk, egyik sem volt kéznél, és mire észbe kaptunk, a tündér eltűnt, épp olyan gyorsan, ahogy pár másodperccel azelőtt feltűnt. Egy kapun beszaladt, és hiába vizslattuk az udvart és a házat kutatva őt… Nem sikerült lencsevégre kapni! És ez biztosan így van rendjén, egy tündért nem lehet lefotózni, sőt, komoly veszély forrása akár csak találkozni is velük!” A tündérnyomok után való nyomozás során érdekes „leletekre” bukkantunk:
A korábbi képeket újraválogatva különös darabokra akadtunk! Talán mégiscsak találkoztunk velük, talán még a képeinkre is rákerültek, anélkül, hogy láttuk és észrevettük volna őket? A képekkel körültekintően, a helyzethez mérten óvatosan jártunk el: igyekeztünk nem másolgatni a képeket, nem rendeztük külön mappába sem – így védve a gépeket és magunkat a tündérek haragjától: a gépnek egy vírus, vagy valamelyikünknek egy rontás igazán nem hiányzott a nagy hőségben…”
PERECESI TÜNDÉRKERT
Talán érdekes lesz, ha körüljárjuk, ki hogyan emlékszik vissza az esetre a szemtanúk közül! Nem nyilatkozott mindenki, de így is több beszámoló van birtokunkban. Ezek alább olvashatóak: „Pont indulás előtt beszéltük meg, hogy tündéreket fogunk keresni. Amint egy dombon sétáltunk felfelé, s akkor megpillantottuk egy páran a tündérkét: egy kislány hófehér ruhában, egy fehér koszorúval a fején, mesébe illően, felénk jött, majd hirtelen eltűnt egy kertben! Mire lefotóztuk volna, eltűnt a szemünk elől, és hiába siettünk utána, nem találtuk sehol.” /Sz. Viktória/ „Elmentünk tündéreket fotózni, és amikor a Hatház felé tartottunk, megláttunk egy kislányt, 7-8 éves körülit, szép fehér ruhában volt és teljesen olyan volt, mint egy tündér. Mikor M. elő akarta venni a fényképezőgépét és le akarta fotózni, nagyon hamar eltűnt egy házban. Hiszen ilyenek a tündérek, nem lehet őket lefotózni!” /M. Evelin/ „A Tündérkert program keretei között egyik délután az volt a feladatunk, hogy Perecesen tündérnyomok, illetve valódi tündérek után nyomozzunk, és azokat lencsevégre kapjuk. Keresés közben épp a Vadász utcán sétáltunk, és szinte a semmiből előbukkant egy valódi tündér! Hófehér ruhában, fehér koszorúval a fején. Mikor le akartuk fényképezni és gépet vettünk kézbe, a kis tündérlány azonnal eltűnt az utca végén! Minden udvarra benéztünk, hogy hátha látjuk még, de sajnos sehol sem volt.” /Sz. Martin/ „…feladatunk az volt, hogy Perecesen tündérnyomokat keressünk. Feladatunk teljesítése során, a Vadász utca végén hirtelen felbukkanó fehér ruhás kislány jött felénk, szinte a semmiből. Mire a fényképezőgépet kézbe kaptuk, a kislány az utca végén azonnal eltűnt. Hiába kerestük, egyik udvaron sem láttuk. Mindenki saját véleménye szerint döntse el, hogy tündér volt-e, vagy sem.” /G. Patrícia/
RÉSZLETEK
PERECESI TÜNDÉRKERT
KÉPESLAPOK
Pereces a vizualitás, vizuális kultúra, esztétika iránt érdeklődő ember számára egy gyöngyszem! Építészeti öröksége a valamikori bányászat munkáskolóniáinak tervezői igényessége miatt nagyon gazdag. Az egykori pezsgő munkás kulturális élet nyomai megkopva, sokszor romantikus romokban megmaradva, de még mindig láthatóak, beazonosíthatóak. A természeti környezet csodálatos, s a település térbeli belehelyezkedése festői. Igazi fotósparadicsom. A fotósműhelyen részt vevő gyerekeknek – a kezükben, Pereces utcáin és környező dombjain – sikerült ezt a sok csodát észrevenniük, dokumentálniuk. A saját készítésű fotó mögött olyan komplex tevékenységrendszer van, melynek varázsa alól nehéz kibújni. A képkészítésnek, fotózásnak még akkor sem devalválódik a szépsége, ha a fiatalságra lépten-nyomon zúdulnak a képek. Legelébb van a kamerával való ismerkedés. (Fura módon nem jellemző, hogy fényképezőgépet rendszeresen használjanak a gyerekek, inkább a mobilt, ezért egy mégoly egyszerű automata gép is, melyekkel mi dolgoztunk, igazi izgalom.) Az első instrukciók nagyon egyszerűek: Fotózd azt, ahova a szemed húz! Az első, még bizonytalan, tébláboló vagy éppen szertelen rohangálásban lezajló fotóstúrára a pontot az első képek visszanézése teszi fel. Hála a digitális technika azonnaliságának, erre az élményre nem kell sokat várni. Ritkán esik meg a fiatalokkal, hogy projektorral kivetítve hatalmas képekben viszontláthassák tevékenységük eredményét. Már rögtön az első alkotások is szépek, erősek, rácsodálkozók, vagy vannak köztük ilyenek is. A tanár, műhelyvezető feladata, hogy ezt észre is vegye. A figyelem a kulcsa a helyzetnek. A fotózók a fotózandóra figyelnek, a tanár az elkészült képekre. Nem hagy szó nélkül egyetlen képet sem. Megmutatja, ami szép és felhívja a figyelmet arra, amire legközelebb figyelni kellene, pl. „Mi van a kép négy sarkában?” A következő túra figyelemfókusza általában a részleteken van. Ezzel tanuljuk meg, hogy a kevesebb sokszor több. Az innentől következő instrukciók az útvonalak függvényei: lehetnek olyanok, amelyek a társadalmi-kulturális jelenségek érdekességeit kérik vissza a képeken, vagy esztétikai minőségek megjelenítését preferálják. Lényeges szempont, hogy az instrukció tiszta legyen, és a fotózó találhasson is rá megoldást a fotóival. Vagyis a tanár legyen tisztában azzal, hogy az adott helyszín mit kínál fe mint érdekességet, lehetőséget. A feladat-helyszín mindig más – nem lankad a figyelem. A képek visszanézése során egyre többször jelenik meg a fiatalok véleménye is, lassan összehangolódik tanár-diák között az, ahogy a világra néznek. Ha már minden zeg-zug ismerős Perecesen, akkor jöhetnek azok a játékok, feladatok, amikben már a fiatalok önálló elképzeléseire, szervezési készségére is szükség lehet. Milyen egyéb megrendezett szituációk, képteremtő gesztusok lehetségesek még, hogy mélyebbre kerüljünk a település vizualitás útján való megértéséhez? Ha visszanézzük a két turnus és tábor képeit, meglehetősen széles a paletta: készítettünk portrékat a helyi emberekről, csoportokról, megrendeztünk korabeli élethelyzeteket bemutató képeket (álltunk sorban a fűszer bolt előtt, voltunk a bányából hazafelé tartó kormos bányászok), készítettünk fotó alapú festményeket-rajzokat, rögtönöztünk kiállítást és rendeztünk „rendes” kiállítást is. Használtuk a kortárs képzőművészeti fotók koncepcióit, készítettünk dokumentumfotókat, portréfotóztunk, még a klasszikus esztétikai viszonyokon alapuló fotózás berkeibe is bemerészkedtünk – változatos, izgalmas projekt volt, aminek az eredménye jó képek a jelen képnézői számára és kordokumentumok a jövő számára.
PERECESI TÜNDÉRKERT
MŰHELYVEZETŐ: FODOR LÁSZLÓ 2001-ben végeztem a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakán, később médiapedagógusi végzettséget szereztem az ELTE továbbképzésén. Több mint egy évtizede foglalkozom médiaismeret és videózási gyakorlat oktatásával. Jellemzően középiskolásokkal dolgoztam, de általános iskolában és a felnőttképzésben is szereztem tapasztalatokat. Tartottam képzést harmadik világbeli bevándorlóknak, és vezettem hajléktalanokból szerveződött csoportot is. Bár képzéseim központi eleme az esztétikum iránti nyitottság fejlesztése és a (közösségi) médiahasználat megszerettetése, a műhelyek fő célkitűzése a (nem csak IKT alapú) kommunikációs technikák fejlesztése, és a közösség megerősítése elsősorban lokális, de akár globális színtéren is.
FILM-KÉPREGÉNY - VILMA FORRÁS A Tündérkert projekt riporterei elszántan keresnek fogást a témán.
1.
2.
Mi lehet a Vilma forrás népszerűségének titka?
4.
3.
De aztán beugrik az ötlet!
A szakmai megbeszélés néha parázs vitába torkollik.
5.
A hely szépsége lehűti a kedélyeket.
6.
A megnyugvó elme rácsodálkozik a természet apró csodáira.
PERECESI TÜNDÉRKERT
7.
8.
Vagy csak kollégáink kissé szertelenek...
Víz fakadna Vilma szobrának kő korsójából?!
9.
1O. És, íme, a forrásvíz, mely állítólag egy korty után is függőséget okoz.
11.
Látják azt a furcsa fényt a szemében?
Kollégánk tapasztalati úton jár a dolgok után.
12.
A hír kétségkívül igaz.
NÉHÁNY FILM A MŰHELYBŐL A JÁTSZÓTÉR HÓDÍTÓI
CSILLAGKAPU
PERECESI TÜNDÉRKERT
STOPPOS LÁNYOK
BULGÁRFÖLDI DIÁKOK A TÜNDÉRKERTBEN
VILMA
PERECES MOTION
CUKI PERECES
CSODAKÚT
2013 elején kaptam a felkérést, hogy a Tündérkert projekt keretében videós foglalkozásokat tartsak fiataloknak Perecesen, Perecesről. Az elsősorban audiovizuális médiahasználatra épülő szakmai hátterem végett örömmel éltem a lehetőséggel, bár Perecesről jóformán semmit sem tudtam, talán csak annyit, hogy nagyon érdekes hely, és a miskolci átlaghőmérséklet tekintetében hűvösebb része a városnak. Nem is csoda, hogy tudásom szűkös volt e területről, egyszer jártam ott életemben, tízéves koromban. Emlékeim alapján szép volt, és már kora este igen hűvös. Ezért aztán különösen izgalmasnak bizonyult a feladat, hiszen csoportjaimmal együtt ismertem meg a környéket, lakóit és történeteiket. Összesen három műhelysorozatot vezettem a projekt folyamán, melyek hozzám hasonló „tudatlanokból”, valamint „bennszülöttekből” álltak vegyesen. A műhelyek során az általános és középiskolás korosztályú gyerekek a környékről megszerzett tudásukat és tapasztalataikat saját személyes látásmódjukon keresztül szűrték át. Szinte nem maradt műfaji zsáner érintetlenül, a horrortól a kísérleti filmekig minden lehetséges utat végigjártak a résztvevők, de megjelentek dokumentarista igényű alkotások is, és a külön említésre méltó áldokumentumfilmes próbálkozások. Érdekes és izgalmas volt megtapasztalni, hogy a gyerekek, korosztálytól függetlenül, kezdetben szívesen nyúltak olyan forgatókönyvi elemekhez, filmes eszközökhöz, melyek uralják korunkban a médiát és a mozivásznat, magyarán nem minden esetben pozitív tartalmi, hangulati előjellel fogalmazódtak meg a kezdeti szinopszisok. A munka során azonban az őket ért benyomások hatására ezek rendre derűsebb, életigenlőbb jelleget öltöttek, ugyanakkor nélkülözték a didaktikus elemeket. A gyerekek munkáiból kiviláglik, hogy nem a feléjük támasztott elvárásoknak feleltek meg, hanem saját benyomásaikat, gondolataikat fogalmazták meg őszintén kameráik segítségével, majd később a vágóasztalon. Öröm volt nézni, hogyan formálódik szemléletmódjuk, ahogy nagyszerű érzés volt az is, hogy az általuk készített videók egyes jelenetei, idézetei szállóigévé váltak közöttük. A médium konzerváló jellegének köszönhetően ebben az érzésben bárki osztozhat velünk, aki virtuális szörfdeszkáján végigsiklik a perecesitunderkert.hu filmes bejegyzésein és/vagy Youtube csatornánkon. De ettől függetlenül is mindenkit elsősorban arra biztatok, látogasson el maga is személyesen Perecesre, töltse ki az űrt tudásán erről a helyről, ne adj’ isten számoljon le végleg korábbi perecesi sztereotípiáival. De azért, persze, készítsen be egy tartalék pulóvert!
PERECESI TÜNDÉRKERT
MŰHELYVEZETŐ: BALOGH ATTILA Építészetet és újságírást-médiaismeretet tanultam – úgy érzem, ezeket a mai napig jól tudom hasznosítani mindennapi munkáimban, noha évek óta kommunikációs tanácsadóként, illetve legújabban az Észak-Keleti Átjáró révén civil projektekben, iskolai környezetben vagy helytörténeti tematikájú programokban dolgozom. Ennek egyik fontos állomása volt az elmúlt két esztendőben a Tündérkert projekt, amelynek köszönhetően nem csak a csoportjaimba jelentkezett gyerekekkel ismertettük meg ennek a szép és érdekes történetű városrésznek a látnivalóit, hanem én magam is megismerhettem.
www.perecesitunderkert.blog.hu
CSILLAGKAPU Fotósorozat a Csillagkapu: „Pereces” című soha le nem forgatott sci-fi tévésorozatból a blogos/e-sajtó műhely résztvevőitől:
A VÉRNYULAK ALATTOMOS TÁMADÁSA Vállalt célkitűzésünknek megfelelően tündérnyomokat keresni indultunk ezen a fülledt nyári napon Perecesen… Végül egész mást találtunk. Ahova csak néztünk, amerre csak kattintottunk fényképezőgépeinkkel, mindenhol nyulakat láttunk! Nyuszikat, aranyos kétfülű állatkákat. Avagy ijesztő, félelmetes vérnyulakat?! Ezt döntse el az alábbi fotósorozat láttán a kedves olvasó. (De az sem sem kizárt, hogy a néhai bányatelepen a tündérek szándékosan rágcsálók alakját öltik magukra. Hogy megtévesszenek minket, jóhiszemű látogatókat.)
A végére a végső bizonyíték: a porban talált minta mutatja, hogy kísérteteink végül felvették a nyúlcipőt!
PERECESI TÜNDÉRKERT
A TÉMA AZ UTCÁN HEVER: Múlt és jelen – 6-os busszal
„HAGYOMÁNYOK, EZ AZ EGYETLEN ÚT ” Fintor István (52) Pereces szülötte, őt választottuk interjúalanyul mint helybeli. Beszélgetőtársammal hamar tegeződtünk, az egyszerűség kedvéért. Az ő engedélyével az interjú szövegét az én és Károly jegyzetei alapján, a kérdéseket átszerkesztve közlöm. – Rebeka (Interjúrészlet; készítette Dávid Rebeka és Fábián Károly)
- Kit tisztelhetünk benned? - Bányásznyugdíjas voltam, most már bányászjárulékos. Lyukóbányán, a szénbányában dolgoztam. A bezárás előtt mentem nyugdíjba. Dolgoztam még autópályán, valamint metróépítésnél is. - A budapesti négyes metró? - Az. Amit én csináltam rajta, az kész lett! A vágathajtásnál dolgoztam. Alagúthajtás, ha így jobban érthető. A bányász-emlékparkban, ott van kiállítva egy hasonló vágathajtó gép. Olyanon dolgoztam. - Hogy működik egy ilyen berendezés? - Ezzel a géppel csináljuk a bányában az úgynevezett jövesztést. Az alagút végénél áll, ez viszi tovább az alagutat. Alul kezdi marni a réselést, majd egyre följebb megy. Amikor kész van, akkor teszik föl a bányászok azt a fém támaszt, ami szintén ott van kiállítva az emlékparkban. Először a tetejét, a „kalapot” teszik fel, utána a két oldalát, legvégül az alját. Így halad a vágat. Ötven centiméterenként van egy ilyen támasztás. Mint régen a fából való. A jövesztés pedig aszerint halad, hogy mi a célja a vágatnak.
TÜNDÉREK NYOMÁBAN
PERECESI TÜNDÉRKERT
SÚGÓGÉP ÉS KÉK HÁTTÉR A televíziózás, a profi műsor- és híradókészítés fenti két különleges technikai megoldását is kipróbálhattuk a Mikomnál tett látogatás során. A Miskolci Városi Televízió szerkesztőségében Nagy Erika és Rimaszécsi Gyula kalauzoltak végig, megmutatva a tévézés csínját-bínját, mesélve a technikai berendezésekről, a tévések mindennapos munkájáról, tevékenységük kulisszatitkairól. A tündérkertesek egy csoportképre össze is álltak az úgynevezett kék háttér előtt (amivel a trükkös felvételeket készítik; nem csak a Mikomnál, de Hollywoodban is!), valamint a legbátrabbak – csupa lány! – megmutathatták magukat annak a kamerának, amivel a híradók bemondóit veszik a MiTV-sek, és felolvashattak néhány napjainkban releváns napihírt is. Természetesen csak a képzelt tévénézőknek.
„Ami valaha a lovasfutár volt, az indiánoknál a füstjel, az később a nyomtatott újság lett – mára pedig az internetes hírportálok, a blogok, az interaktív média. Webszerkesztés, blogírás: ilyesmikkel foglalkozik a Webtárna szakkör. Közben a perecesi bányászat érdekes történetével is ismerkedünk.” Így szólt az egyik beharangozó-toborzó reklámüzenetecskéje annak a tündérkertes foglalkozássorozatnak, amelyet hol a média, hol a sajtó, hol a „blogos” névvel illettünk. Értelemszerűen a modern, az életünket minden percben és szegmensben behálózó médiával, ahhoz kapcsolódóan sajtóval és sajtótörténettel, de főleg mégis a korszerű, elektronikus médiaeszközökkel és csatornákkal igyekezetünk foglalkozni a foglalkozásokon. A blog, azaz webes napló azért került be és lett kiemelt téma, mert úgy éreztük, ez olyan műfaj, amely segítségével hatékonyan meg lehet szólítani a fiatalokat. Talán az életkor tehet róla, de ez az, ami kevésbé sikerült. A blogos műhelyek mindkét csoportjának zömét 14-15, illetve 12 év körüliek adták, akiknek már gyerekkorukban életük részévé vált az internetes közösségi média, annak népszerű gyűjtőoldalai (mindenekfelett a Facebook), és számukra már majdhogynem elavultnak tekinthetők olyan évekkel ezelőtt bevezetett világhálós kommunikációs formák, mint a hagyományos weboldalak és a blogok. Másrészről viszont a kicsit idősebbek között többen is akadtak, akik az erről folytatott beszélgetésekben lelkesen meséltek arról, hogy maguk is készítettek korábban webnaplót (rendszerint tematikusat, például divat témában), de már felhagytak vele. A műfaj valamennyire tehát kimegy a divatból, legalábbis bizonyos generációkat illetően. Hozzá lehet ugyanakkor tenni, hogy volt kislány, aki arról számolt be, az ő és barátnője által szintén pár éve létrehozott (tematikus, szórakoztató) Facebook-csoport „hatvanezer” tagot számlál... Jóval nagyobb érdeklődést sikerült kiváltani a foglalkozások során a modern média jellegzetese eszközrendszerének felvonultatásával: egyszerűbben szólva a fotózások, videózások kipróbálásával. A projekt keretében beszerzett fényképezőgépeket mind álló-, mind mozgóképek készítésére szívesen használták a diákok. Az első csoportban (2013), ahol nagyobb arányt képviseltek a perecesiek és a foglalkozások zöme is ott zajlott, maga a városrész, annak jellegzetességei önmagukban is alkalmas témaként szolgálhattak. A második csoportnál (2014), ahol az arányok jóval kisebbek voltak, viszont a kohéziót biztosító erő és a természetes szakköri helyszín az iskola, az iskolaépület volt (a Pereceshez közeli Bulgárföld városrészben), ott az oktatási intézmény is kínálta magát alkotási terepként. Jó hangulatúra sikeredtek mindezen felül a médialátogatások, amelyek alapvetően a helyi önkormányzati kommunikációs intézménycsoport szerkesztőségeire irányultak: voltunk többször is tévéstúdióban (ahol, váratlanul, a legnagyobb lelkesedést a tévéhíradós kamera és annak súgógépe előtti szereplés váltotta ki!), technikai helyiségekben (komoly szakmai ismertetővel kísérten), újságszerkesztőségben, mesélt a résztvevőknek igazgató, műszaki vezető, főszerkesztő, újságíró egyaránt. A másik kiemelendő sikertéma a filmforgatás volt: ebben nagyjából mindenki megtalálta a magának való feladatot, forgatókönyvírástól rendezésen és werkfotózáson át a sztori szerinti szerepek leosztásáig. A történteket ráadásul mindig jellegzetesen projektünk fő célterületéhez, Pereceshez, annak hangulatához, történetéhez és legendáihoz kötődtek.
PERECESI TÜNDÉRKERT
MŰHELYVEZETŐ: BERECZKI ZOLTÁN Miskolci érettségit követően a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem építészdiplomát 2004-ben. Az egyetem után Miskolcon kezdtem dolgozni, majd 2010–2012-ben elvégeztem a műemlékvédelmi szakmérnöki képzést is, szintén a Műegyetemen. Fontosnak tartom Miskolc pusztuló örökségének megmentését, megőrzését, bemutatását, ezért kezdtem el szabadidőmben a veszélyeztetett vasgyári épületek 3D-s modellezését. Egy ember magában nem érhet el sokat, ezért szeretném, ha jobban tudatában lennének a miskolciak (felnőttek, diákok), hogy milyen épített értékek vannak városunkban. Ebből a célból írjuk feleségemmel évek óta a Miskolc Blogot, és ezért vettem részt a Tündérkerthez hasonló kezdeményezésekben, ahol diákokkal dolgozhatok.
A FOGLALKOZÁSOKRÓL Az elméleti szakasz, az eszközhasználat, az épületfelmérés és a fotózással való próbálkozás után sikerült megismerkednünk a választott 3D-s modellezőprogrammal, a SketchUppal. A perecesi téglaházak ideális alapanyagok. A képek alapján egyszerű geometriájú modelleket készítettünk, amikre a helyszíni fotókat feszítettük textúraként.
MODELLEK
PERECESI TÜNDÉRKERT
PERECESI TÜNDÉRKERT
A Bányász Kulturális Egyesület még 2012-ben, a pályázati előkészítése során keresett meg azzal, hogy 3D-s modellezésnek és építészetnek is helye lenne a tervezett programban. Mivel korábban elég sokat foglalkoztam a vasgyári kolónia építészetével, nem volt teljesen ismeretlen számomra a gyár bányászkolóniája, Pereces sem, így nagyon megörültem, hogy a helyszínen dolgozva nem csak kívülállóként ismerhetem meg ezt a városrészt. Pereces olyan különleges hely, ami egy szerencsésebb sorsú városban már régóta kedvelt lakóés nyaralóhely lenne: mind fekvése, mind építészeti öröksége erre predesztinálja. Ennek ellenére a megítélése környezetünkben jobb esetben semleges - magyarul semmit se tudnak róla -, rosszabb esetben egyenesen negatív. Ettől sajnos nem független az, hogy vöröstéglás épületei egyre inkább pusztulnak, eredeti jellegüket elveszítik. Bizonyos szempontból Pereces mégis sokkal jobb helyzetben van, mint testvére, a vasgyári kolónia: Perecesen működik ugyanis egy erős közösség, aminek fontos szereplője a Bányász Kulturális Egyesület, a Tündérkert-projekt gazdája. A projekt folyamán két építészeti műhelyt vezettem. A – zömmel nem perecesi – diákok megismerkedtek az iparhoz kapcsolódó építészet értékeivel, Pereces múltjával és jelenével, jellemző épületeivel. A Sketchup 3D-s program elsajátításával pedig olyan eszközt kaptak a kezükbe, amivel nemcsak a meglévő épületeket tudják feldolgozni, hanem gyakorlatilag bármilyen elképzelésüket (az íróasztaltól a városig) meg tudják valósítani a virtuális térben. A Tündérkert műhelysorozatok során a fentieken kívül a résztvevők építészeti látásmóddal is gazdagodtak, aminek köszönhetően jobban meg tudják majd ítélni, hogy egy régi épület miért értékes és miért nem szabad akárhogy átalakítani. Remélhetőleg Perecesről is jó emlékeket visznek magukkal, ami segíthet ennek a hegyek között megbújó kis bányásztelepülésnek, hogy a jövőben ne csak mi, hanem egész Miskolc a város egyik legjobb részeként tartsa számon.
PERECESI TÜNDÉRKERT
Néhány éve a „Kerek Perec” projektben fotós és videós portrék készültek perecesi lakosokról. A cél akkor az volt, hogy többféle Perecesen élő korosztályt és réteget, többféle perecesi sorsot, életpályát is bemutassunk. A 2010-2011-es program keretében kisfilm készült öt helyi lakosról: Jáger János, Jászka Gabriella, Lupkovics Gabriella, Stankóczi Attila, Török Márk vállalta a felkérést a szereplésre. A videók elérhetők a www.atjarokhe.hu weboldalon a Galéria menüpont alatt. További, interjúalanyaink voltak: Balogh Csaba, Bodnár Lajos, Gédl Antalné, Kiss Lászlóné Éva, Dr. Lux Anita, Molnár Árpád, Pázmándi Krisztián, Pollák Tamás, Rónás Zoltánné, Szabó Margit, Sziszák Benedek és Tázló Fruzsina. Az interjúk néhány szöveges részlete elérhető a www.atjarokhe.hu weboldalon található, A Kerek Perec titka című kiadványban.
A portrésorozat folytatásának szánjuk most ezt a kis arcképcsarnokot, a Tündérkert projekt kutatásának egyik eredményét. A cél ezúttal perecesi nagy elődök felidézése, illetve a még közöttünk élő tevékeny emberek bemutatása. Ezúttal 7 rövid portré következik, és remélhetőleg a későbbiekben sikerül folytatni a sorozatot egy következő kiadvány lapjain. Hiszen lenne még kit bemutatni! Például: Baán István, Bánkuti Gábor, Kalafusz László, Kassai Istvánné, Kertesi Ignác, Koscsó János, Kovács Lóránd, Kugler Gyula, Kuti István, Laskay Ferencné, Lovász Tivadar, Mihók László, Nagy Anna, Nagy Sándor, Oravecz János, Ónodi János, Szalontai Istvánná, Takács István…
A perecesi emeletes iskola 1910-es megépülése idején már főtanító volt. Az ő nevéhez fűződik a perecesi kulturális élet számos, részben még ma is működő intézménye. 1906-ban jegyezték be a „kultúra lámpásának” nevezett Bányamécs Dal- és Műkedvelő Egyletet (amely 1920-ban felvette az Olvasókör nevet), melynek alapszabályában meghatározták az egylet fő küldetését: „Dalestélyek, színi előadások által egyrészt édes magyar nyelvünk terjesztése, ápolása és fejlesztése, másrészt a bányatelepi közönség élvezetes szórakoztatása s közművelődés előmozdítása…”, továbbá: „könyvtár, valamint különféle napilapok, heti és szépirodalmi lapok tartása”. Ennek megfelelően dalárda és színjátszó kör működött Perecesen, utóbbi a huszas évektől állandó színpadon (a fellépő ruhákat Bécsből és Berlinből szerezték be). 1911-ben gyerekekre építve alakította meg a zenekart, amely – immár túl a centenáriumon – ma is működik (Perecesi Bányász Fúvószenekar). A helyi könyvtár intézményének megalapítása is Lauday nevéhez fűződik, melynek több száz kötetét kölcsönözhették a perecesiek, és több országos és helyi folyóiratot, újságot olvashattak (mint pl. Pesti Hírlap, Vasárnapi Újság, Képes Újság, Ellenzék, Reggel, Diósgyőri Hírlap, Miskolci Újság, Nagydiósgyőr, stb.)
LAUDAY JÁNOS (1872-1952)
PERECESI TÜNDÉRKERT
HULJÁK JÁNOS (1884-1942)
GÓRÁSZ ANDRÁSNÉ BABUCZKI ERZSÉBET
Perecesbányai tanító majd (egyben) 1933-39 között iskolaigazgató. 1884. május 16-án született a Bács-Kiskun-Szolnok megyei Újkécskén (ma Tiszakécske). Édesapját követve – aki rajzot tanított – tanítói képesítését Losoncon szerezte. A Diósgyőri Magyar Királyi Vas- és Acélgyár Pereces-bányatelepi iskolájába 1904ben került, innentől 35 éven át nyugdíjazásáig tanított, a végén mint igazgató-tanító. Habár tanítói munkáját mindvégig lelkiismeretesen ellátta, minden idejét és energiáját annak a növénytani kutatásnak szentelte, aminek századunk elején a magy-ar botanika igazi tudománnyá válásának korszakában roppant jelentősége volt: gyűjtőmunkával igyekezett hozzájárulni a hazai növényföldrajz megteremtéséhez. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat már egészen fiatalon, 1903-ban tagjává választotta. Rengeteg növényt gyűjtött és preparált (30 000 lapból álló herbáriuma és félezer kötetből álló szakkönyvtára volt), emellett publikált is, szakközleményei sorban jelentek meg különféle szaklapokban, mint például a Magyar Botanikai Lapok, Botanikai Közlemények vagy a Magyar Turisták Lapja. Gyűjtési területe elsősorban a Felvidék, hazánk területén pedig az Északi-középhegység területére, itt elsősorban a Bükk, a Mátra és az Eperjes–Tokaji-hegylánc (magyarországi része a Zempléni-hegység) vidékére terjedt ki. Élete legnagyobb élményét mégis az az 1934. július-augusztusi görögországi kutatóút jelentette, amelyre Wagner János (1870-1955) botanikus, a tanítóképző intézetek szakfelügyelője, majd főigazgatója vitte magával, melynek során számos növényt fedeztek fel közösen, és egy búzavirágfajt róla neveztek el Centaurea huljákii néven. Érdemeit 1937-ben a Magyar Tudományos Akadémia az érdemes magyar tanítók számára alapított Wodianer-díjjal jutalmazta. Az általa elért tudományos eredmények azért érdemelnek különös figyelmet, mert a botanikához, a növények tudományához nem volt szakképzettsége, amit elért, azt elsősorban saját önművelése útján érte el. Élete folyamán több alkalommal kínálták fel számára a „szakmai katedrát”, de ő állhatatosan megmaradt tanítónak, egyszerű tudósnak, a virágok szerelmesének.
1921-ben született Perecesen, a Kolónián, majd Újtelepen egy tisztviselői házban élte gyerekkorát, ide járt iskolába is, 14 évesen csatlakozott a perecesi színjátszó csoporthoz. Az első darabot, melyben szerepelt a szabadtéri színpadon, a Gyimesi vadvirág címmel mutatták be. Erzsi néni – miközben a bányánál dolgozott bérelszámolóként – a ’30-40-es évek ünnepelt helyi primadonnája volt, és kis szerencsével akár komoly előadói karriert is befuthatott volna: „Bánkuti elintézte, hogy próbaéneklésre menjünk a kassai rádió stúdiójába Annával ketten. Az eredményről már nem tudtak értesíteni, mert másnap bombázták Kassát.” Első férje a PTK-futballedzője volt a ’40-es években (1943 és 1948 között), ám 1948-ban a Dunántúlra költöztek. Két év múlva kerültek vissza, ám már nem Perecesre, de azóta is – bár nem Perecesen él – visszajár ide, amikor csak teheti… 2009-2010 folyamán egy riportfilm készült Erzsi néni perecesi életéről a „Horizonton…” projekt keretei között (a film készítői: Veres Edina és Zagyi Péter).
PERECESI TÜNDÉRKERT
LUX MARCELLNÉ SCHÜSZLER MARGIT
Egerben látta meg a napvilágot 1925-ben, itt végezte iskoláit is 1945-ben. Édesapja lakatosmester volt, hatan voltak testvérek. 1951-ben ment férjhez, rá egy évre született meg fia. Ők mindketten az LKM-ben dolgoztak. Képesített tanítóként több településen tanított előbb Hevesben, majd Perecesen, és néhány évig Lyukóbányán is.
Bányászcsalád gyermekekeként született Perecesen, a Perecesi Szabadtéri Színpad melletti szülőotthonban. Hatéves koráig a Hatház elnevezésű bányásztelepen élt, majd Nagy-Erenyőbe költöztek családi házba, jelenleg is ott lakik. Általános iskolai tanulmányait is Perecesen folytatta. A miskolci közgazdasági szakközépiskolában végzett mint képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikus. 12 évet dolgozott Lyukóbányán, majd a Miskolci Hőszolgáltató Kft.-nél, és innen is jött el nyugdíjba. Két felnőtt gyermek édesanyja. A Fekete Gyémánt Nyugdíjas Klub alapítói közé tartozik. A klub 2004. november 11-én alakult, melynek 2007 januárjától a vezetője. A klubon belül működik egy tánccsoport, mely helyi kulturális eseményeken lép fel, de más településeken is szívesen bemutatkoznak. A klub célja a bányászhagyományok őrzése, ápolása, egy jó közösségi élet kialakítása.
1964-ben született Miskolcon. Nagyszülei révén bányász ősökkel büszkélkedik, édesapja a kohászatban dolgozott. A perecesi 38. sz. Általános Iskolában végezte tanulmányait, ahol már kisiskolás korában megismerkedett a fúvós hangszerekkel. Ekkor kezdett tanulni az Erkel Ferenc szakiskolában is, és tagja lett a híres Perecesi Bányász Fúvószenekarnak. Az autószerelő szakma kitanulása után a lyukói bányaüzembe került, ahol fronti telepített ügyeletesként dolgozott egészen a bánya bezárásáig, azaz 2004. decemberig. 2009. júniustól – fiatal kora ellenére – bányász nyugdíjas lett. Ettől az időtől kezdve újra aktív tagja lett a Bányász Fúvószenekarnak, napjainkban is központi alakja a zenei együttesnek. „A hagyományok generációkon ívelnek át, nagyon jó, hogy még sokan vannak olyanok, akik a tárnákban munkát végeztek. Én a zenével őrzöm a bányász szakma hagyományait, szeretném, ha sokáig fennmaradna.”
Miskolcon nőtt föl, a beatkorszak hatására hangmérnöknek készült, ám végül a Miskolci Nehézipari Egyetemen végzett gépészmérnökként. A Miskolci Gépipari Műszaki Középiskolában tanított nyugdíjazásáig, ahol, az országban egyedüliként, pneumatikai laboratóriumot épített, ipari robotok témában képzést indított, és jegyzetet állított össze. Mindeközben, már gyerekkorától készített faragványokat, és ez a hobbi máig megmaradt, 2005-től a Népi Iparművész cím viselője. Szerte a városban láthatóak munkái, például Ómassán, Tapolcán, az egyetemen. Perecesen a temetőben található Bányász emlékoszlop, a Pereces-üdvözlőtábla és a ma már nem álló szabadtéri színpadhoz készített székelykapu köthető a nevéhez. Az Észak-Magyarország Szólástér rovatában évek óta közöl írásokat, melyek összegyűjtve idén jelentek meg Én szóltam… címmel (a Bíbor Kiadó gondozásában, az Észak-Magyarország támogatásával). A helyi civil életből is kiveszi részét: sokáig ő volt a PCCSZ elnöke (Perecesi Civilek és Civil Szervezetek Szövetsége).
KOZMA IMRÉNÉ ORAVECZ MAGDOLNA
KALAFUSZ VIKTOR
MERÉNYI JÓZSEF
PERECESI TÜNDÉRKERT
PERECESI TÜNDÉRKERT