PERECESI TÜNDÉRKERT
A perecesi völgy a Bükk lábánál fekvő, Diósgyőrtől északra elterülő Tardonai dombság része. Pereces közvetlen közelében találjuk a Bükki Nemzeti Parkot, egyúttal az Európai Unió Különleges Madárvédelmi Területét, és a Bükk-fennsík és a Lök-völgy elnevezésű természetmegőrzési területet (melyek természetesen nagy átfedést mutatnak egymással). Perecestől néhány kilométerre, a valamikori alagút túloldalán futott valaha az Országos Kék Túra, mely a Másfélmillió lépés Magyarországon című úti- és természetfilm-sorozat „főszereplője” volt. A sorozat egyik részében Rockenbauer Pál és csapata nem messze tőlünk, a kertek alatt haladt el (Az északi hegyek útjain 3.: Keresztül a Bükkön). A kellemes fekvésű völgyrendszerben elterülő városrész, Miskolc-Pereces utcái a Bükk peremén húzódnak, fel-felfutva kisebb-nagyobb dombokra, hegyekre. Pereces határai tehát a Bükkbe nyúlnak, miközben Miskolc részeként a nagyvárosi élettel is szoros kapcsolatban áll mint város, pontosabban kertváros a városban. Míg hajdan a több kilométerre eső Diósgyőr Község vagy a Diósgyőri-Vasgyár és Pereces között lakatlan terület volt, napjainkban nincs belakatlan zóna Pereces és Miskolc között, teljesen összenőttek. A városi tömegközlekedés egyik polipkarja a 6-os buszjárat, az Újgyőri főtér – Pereces vonalon ingázik.
A valaha területileg elkülönülő Pereczes-bányatelep az ipari forradalomnak köszönheti létét: a XIX. századi iparosítás, a vasúthálózat kiépítése érdekében több gyárkomplexumot és munkáskolóniát építettek. A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (röviden MÁVAG) egyik fontos helyszíne Diósgyőr és környéke volt. IMPRESSZUM: Tündérkert Perecesen Perecesi Értéktár I. Közreműködők: Balogh Attila, Bereczki Zoltán, Csók Edit, Dajka Viktória, Darázs Richárd, Kapusi Krisztián, Karlaki Orsolya, Koscsó János, Németh Éva, Stankóczi Attila, Tóth Judit, Zagyi Péter. Köszönet a kutatásban nyújtott segítségért a következőknek: Fehér Lászlóné Brunclik Annamária, Mihók László, Új Bányamécs Baráti Kör. Az archív képekért és képeslapokért külön köszönet a következőknek: ASR Gázgyár, BAZ Megyei Levéltár, Bíró Tibor, Csorba Emil, Darabanth Bélyegkereskedelmi és Numizmatikai Kft., Dr. Sáfrány József, Dr. Gyurkó Péter, Fehér György, Górász Andrásné Babuczki Erzsébet, Herman Ottó Múzeum, Jáger János, Kugler Gyula, Lézerpont Látványtár, Monostoriné, Országos Széchenyi Könyvtár, Ónodi Jánosné, Ötvös család, Regőci Ferenc, II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, Samlyainé, Seszták Katalin, Székely József, Szlivka Péter, Zempléni Múzeum Képeslapgyűjteménye. Természetfotók: Hegyessy Gábor, Koscsó János, Koleszár Krisztián, Kurti Gábor, Ludányi Gyula.
ISSN 2064-5430 2014.
PERECESI TÜNDÉRKERT
A perecesi bányatelep középületei és vöröstéglás utcái tehát nem véletlenül hasonlítanak a Diósgyőr-Vasgyári kolóniához, hiszen a bánya és a bányatelep szorosan a Diósgyőri Acélgyárhoz tartozott: mindkét kolónia, a nehézipariés a bányaüzemek is a MÁVAG tulajdonában álltak. A munkáskolóniákra jellemző pezsgő, önszerveződő művelődési- és sportélet Perecesen országos jelentőségű produktumokat és eseményeket eredményezett. Az egyik ilyen a Perecesi Szabadtéri Színpad, amelyet 1938-ban hoztak létre (a szegedi után az országban második szabadtéri színpadként), tíz évvel megelőzve a Népkertben épült miskolcit. Az immár 103 éves Perecesi Bányász Fúvószenekart Lauday János alapította 1911-ben. A perecesi sportegyesületnek, a PTK-nak (később Miskolci Bányász) a hírneves futballcsapat mellett több más szakosztálya is létezett: kézilabda, teke, súlyemelés, lövészet. A focisták egyik 1947-ben játszott mérkőzésén legendás események játszódtak le, melyeket városszerte emlegetnek a sportbarátok, sőt egyre több országos lapban és fórumon idézik fel újra és újra. A szabadtéri színpadot és környékét valaha nem véletlenül emlegették „Tündérkertként” a perecesiek: a darabok színpompás díszleteinek hátterét bükki lombkoronák adták, az idilli természeti környezet kapcsolódott össze a színpadon a mesék és legendák világával…
PERECESI TÜNDÉRKERT
László-hegy (284 m), Pünkösd-hegy (235 m), Szarka-hegy (n. a.), Baráthegy (280 m), NagyBakos (334 m).
A BÜKK PEREMÉN Pereces és környéke egy ÉK-i lejtésirányú, medencékkel tagolt Tardonai dombság része, (melynek tengerszint feletti magassága 124 és 408 méter között váltakozik (átlagban 350 m). Ezen belül Pereces tengerszint feletti magassága átlagban 250 m. Domborzati értelemben a Miskolc-diósgyőri medencét északkeletről határoló kisebb-nagyobb rögsorozatként határozható meg, melyből két, valamikori vulkáni tevékenységből származó (andezit, tufa- és láva takaróroncs) tanúhegy emelkedik ki: az Ostoros-hegy (370 m) és a Nagy-Bakos-hegy (334 m). A Bükk hegység lábánál fekvő, az abba átfutó dombság több magaslata a köztudat szerint „hegy”; így érzékelik, így nevezik a helyiek. A Perecest körülölelő magaslatok a következők: Ostoros (378 m), Égés-tető (353 m), Nagy-Ortás-tető (369 m), Pálinkás-tető (381 m), Pereceskő (331 m), Kutyaakasztó (377 m), Csernely-tető (364 m), Nagy Erenyő (371 m), Nagy
A különböző felszínformáló erők következtében érdekes földtani képződmények jöttek létre a Pereces-völgyben: vetősíkok mentén történő k i e m e l ke d é s e k é s l e s ü l ylyedések, majd a felszínek lepusztulásában szerepet játszó külső erők hatására kialakuló tanúhegyek, tetők és völgysíkok, a víz által szállított hordalék felszíneket lekoptató tevékenysége következtében kialakuló teraszszerű párkánysíkok, illetve szép suvadások (lejtőcsuszamlások). A változatos geológiai adottságok, a különböző földtani folyamatok, gyűrődések és vetődések eredményeképpen változatos üledék- és kőzetrétegek, és változatos, jellemzően erdőtalaj-típusok találhatók. Ezeknek megfelelően helyenként a növénytermesztéssel párosuló állattenyésztés (pl. legeltetés), máshol a gyümölcstermesztés és szőlőművelés (pl. Erenyő, Szarka-hegy) alakult ki a környéken.
PERECESI TÜNDÉRKERT
A Perecest is magába foglaló kistáj éghajlata mérsékelten hűvös – mérsékelten száraz: az évi középhőmérséklet 8,8-9,3 C˚, az évi napfénytartam 1830 óra alatti, az éves csapadékösszeg 500-600 mm. A jellemző szélirányok a Ny-i és a K-i. Vízrajzi szempontból a völgy a Szinva bal oldali vízgyűjtőterületéhez tartozik, a vízhozamok tekintetében fokozott szélsőségek jellemzőek (a mérsékelt karsztos kiegyenlítő hatás miatt). A Pereces-kő és a Kutyaakasztó-hegy oldalában eredő Pereces-patak vízgyűjtő területe 10 km².
NÖVÉNYEK Miskolc felöl Pereces irányába haladva az Erenyő-patak árterén, a mai kiskertek és kertvárosi jellegű utcák helyén legelőnek és kaszálónak használt mocsárrét volt a jellemző, feljebb, a beépített részek gyümölcsösei mellett fel-feltűnnek a tölgyes és elegyes erdők. Még feljebb, a Vilma forrás és a szabadtéri színpad környékén tölgy, juhar és gyertyán alkotta erdőt találunk, helyenként bükk, vadcseresznye, fenyő és nyír társaságában, míg a lejtők, tetők egy részén lejtősztyeppek tenyésznek. A Perecesen és környékén előforduló számos védett növény közül csak néhány megemlítésére van mód: itt él a liliomfélék családjába tartozó kakasmandikó (népies nevén kutyafoggyökér), a leánykökörcsin, a fekete kökörcsin, a piros kígyószisz, a Janka-tarsóka, a bíboros kosbor, az agár sisakoskosbor, a kőrislevelű nagyezerjófű, a fehér törpezanót, a csinos árvalányhaj, a csillagőszirózsa, a tarka imola…
PERECESI TÜNDÉRKERT
ÁLLATVILÁG Szintén végeláthatatlan lenne felsorolni a Pereceskörnyéki állatfajokat, így szintén egy nagyon rövid válogatás néhány érdekességgel: A gerinctelenek közül az imádkozó sáska vagy ájtatos manó, a szarvasbogár, a hőscincér, (de egyéb cincérek is), több futrinkafaj, a tarka szemeslepke, végül az erdei és a pataki szitakötő neve feltétlenül említésre méltó. A kétéltűek és hüllők sorában: a barna és a zöld varangy, erdei béka, fürge gyík, erdei sikló. A madarak közül: énekes rigó, fekete rigó, sárga rigó, fülemüle, cinegék, harkályok (nagy fakopáncs, feketeharkály, zöld küllő, vonuló nyaktekercs), a fecskék és poszáták több faja, barázdabillegető, tőkésréce, erdei pinty, tövisszúró gébics, rövidkarmú fakusz, légykapó, örvös galamb, egerész- és darázsölyv, karvaly, héja, macskabagoly, süvöltő, citromsármány, zöldike (valamikor a fehér gólya, császármadár , barna kánya, törpe sas, kabasólyom, gatyás ölyv, a gyurgyalag, fürj stb. is élhetett erre vagy legalábbis megfigyelték őket). Végezetül az emlősök sorában említhető: a vakond, a keleti sün, a mókus, a cickány, a nyest, a menyét, a pele, a pocok és az erdeiegér több faja, a róka, a vaddisznó, az őz, a gímszarvas, esetleg a muflon (utóbbi nagyemlősök megritkultak, a hermelin és a hiúz pedig el is tűnt a Pereces-környéki erdőkből). A környezet megóvása a talaj, a víz és a levegő tisztaságának fontosságán túl e védett fajok élőhelyének fenntartása miatt is szükséges! Világviszonylatban az utóbbi évtizedekben nem a megóvás és a fenntarthatóság elve érvényesült, s mindez sajnos erről a környékről is elmondható.
PERECESI TÜNDÉRKERT
A diósgyőri-sajószentpéteri szénmedence keletkezése több mint 20 millió évvel ezelőttre nyúlik vissza (alsó miocén), a széntelep alapját képező mészkő és mészmárga rétegek pedig még régebbiek (50-35 millió évvel ezelőtt keletkeztek). A valamikori tengerek tanújelei a kőszéndarabokban található állatok lenyomatai, a jelentős vulkáni tevékenységre pedig a vulkanikus kőzetek, riolit- és andezittufa jelenléte utal. „Pereces-bányatelepet” az 1868-ban hozott miniszteri utasítás nyomán kezdték kiépíteni, a vasgyári kolóniával párhuzamosan. Ezzel a Diósgyőr-környéki vaskohászat és bányászat átkerült a Garadna-Hámor völgyből későbbi helyére. A bányatelep kijelölésében praktikus okok játszottak közre: a legjobb minőségű szén-lelőhelyeket ugyanis itt, a perecesi völgy környékén találták. 1874-ben épült meg Pereces első része az igazgatósági épülettel. A bányatelep ezt követően viszonylag gyorsan növekedett, több ütemben épülve. A XX. század elejére már az egyik legnagyobb munkásteleppé nőtte ki magát.
Az Egercsehi-Ózdi és a Sajóvölgyi miocén barnaszénterület földtani térképe (Dr. Schréter Zoltán, magyar királyi főgeológus munkája, 1929.)
PERECESI TÜNDÉRKERT
A Pereces-környéki számos, több mint 60 táró közül a nagyüzemi bányászat elindulásakor – az 1870-es években – a Mátyás-, a Pálinkás- és a Wiesner-tárók termelését fokozták. A legfontosabb, legmodernebb akna, a Barossakna megnyitása ezután következett, a hegy túloldalán, Parasznya határában. 1898-ban hozták létre Perecesen az Újaknát, egy korábbi ikerakna mélyítésével. Ennek az aknának a környéke lett a helyi bányászat központja, a bányaigazgatóság épülete is itt épült fel. A telep több ütemben épült: elsőnek az Erdősor, az Ótelep keleti része. Az Óteleptől erősen elkülönülő, a helyiek számára külön névvel is illetett legmagasabban fekvő utcarész a Hatház, amely hat darab, hatosztatú munkáslakásból álló lokális egység. Majd az Újtelep és a Vándortelep, vagy kolónia, amely a valamikori bányatelep szélén, a mai Pereces közepén terült/terül el. Érdekes, hogy a perecsiek körében csak ezt a 12 épületből
álló részt illették kolónia néven, míg a szomszédos vasgyárban és sok más helyen az egész munkástelep jelölésére szolgált e kifejezés. A volt bányászok körében ez az egyik legfontosabb lokális egység, melyhez erős érzelmi kötelékek fűzik őket. És természetesen felépültek a köz- és ipari jellegű épületek is: téglagyár, gőzfürdő, iskola, mészárszék és jégakna, vendéglő, igazgatósági épület is. 1910-re a bányatelep lényegében ki is épült. A templom és a szabadtéri színpad később jött létre és további bővülés csak a II. világháború után indult meg. Az ’50-es évek elején kezdték felépíteni a bérházakat, a Debreczeni Márton téri lakótelepet, és az ’50-es évektől pedig elkezdődött a Beller, a Bollóalja, a Kis- és NagyErenyő nevű településrészek családi házakkal való beépítése is (mára ez a kertvárosi jellegű rész teszi ki Pereces nagyobbik hányadát, szemben a történeti Perecessel).
PERECESI TÜNDÉRKERT
Funkciójából adódóan Pereces-bányatelep legjelentősebb épülete volt. A perecesi völgy végén helyezkedik el, mintegy lezárva azt. Építése a perecesi Újakna 1898-as létrehozásához kapcsolódik. Hamar a helyi bányászat központjává vált.
A bányavasút sokáig az egyetlen kapcsolatot jelentette Pereces-bányatelep és a külvilág között. A kohászat területéről indult, átlósan átszelte a kolóniát, majd Perecesre érkezve a mai Tárna tér közelében eltűnt a föld alatt, hogy a hegy túloldalán, Parasznya határában bukkanjon ki újra.
A perecesi elemi iskola 1886-ban épült (az intézménynek ekkor nagyjából 70 tanulója volt). A Magyar Nemzeti Levéltárban fellelhető tervek tanúsága szerint az udvari szárnyat 1938-ban építették hozzá. Az épület megjelenését a téglaarchitektúra dominálja. A fő szárnyat egy díszes övpárkány és egy még díszesebb zárópárkány tagolja, az udvari szárny tagolása egyszerűbb. Nagyon jellegzetesek a fő szárny díszes kialakítású oromfalai.
PERECESI TÜNDÉRKERT
Az L-alakú, földszintes téglaépülethez kerti építmények is tartoztak: egy fedett tekepálya és egy félig nyitott, faszerkezetű kerthelyiség. Érdekessége a kétszintes kert: az épület szintjén lévő felső udvarról lépcsők vezettek le az egykor igényes kertészeti kialakítású alsó udvarra.
Az ország egyik első szabadtéri színpada egykor jelentős szerepet töltött be a település kulturális életében. Fénykorában országos hírű volt, tömegek érkeztek – a helyiek által „Tündérkertként” emlegetett színpad előadásaira. Az 1938 és 1964 között működő kulturális színtéren perecesi amatőrök léptek fel.
A perecesi hívek saját, Jézus szívének szentelt, neobarokk stílusú temploma Menner László tervei szerint 1928-ban épült fel.
PERECESI TÜNDÉRKERT
Pereces első lakóépületeit 1874-től kezdődöen az Ótelepen húzták fel, majd a későbbiekben került sor az Újtelep, Hatház és a Kolónia beépítésére. A lakóépületek jelentős része a diósgyőri kolóniából ismert kétszobás munkáslakás, lejtős terepre alkalmazva. A diósgyőri kolóniára jellemző hierarchia Perecesbánya-telep építészetén is megfigyelhető. Ez a hierarchia a gyár, illetve a bánya hierarchiáját képezte le az építészetben: minél magasabb posztot látott el valaki, annál igényesebb volt a háza. Ennek megfelelően Perecesbányatelepen meg lehet különböztetni bányászlakásokat, altiszti lakásokat, tiszti lakásokat és az igazgató lakóházát. A fenti képen látható Kolónia ma már nem látható, miután az ezredfordulóra állaga leromlott, 2000-2007 között teljesen lebontották.
PERECESI TÜNDÉRKERT
A bányatelep első évtizedeire jellemzően a lakosság a kornak megfelelően többnemzetiségű volt: a magyarok mellett szlovákok, csehek, románok, lengyelek és németek éltek a telepen. A helyi perecesi társadalom persze nem csak bányamunkásokból állt, több réteg alkotta a tisztviselőktől kezdve a nincstelenként érkezettekig. Pereczes-bányatelep hamar virágzó településsé vált, és az I. világháborús visszaesést követően egy újabb felemelkedésről árulkodnak a megmaradt emlékek, az archív fotók. A városegyesítés után egy utolsó virágzást még ugyan megélt Pereces, de a bányaigazgatóság 1968-as Lyukóbányára való áthelyezésével megkezdődött a „hattyúdal”.
Jelenleg a lokális identitás újrafogalmazása zajlik. A perecesi bányatelepet tehát a Diósgyőr-vasgyári munkáskolóniához hasonlóan feltűnő önállóság, jól kiépített intézmények, szolgáltatások köre, élénk közösségi- és sportélet, szervezett művelődés jellemezte. 1906-ban jegyezték be a „kultúra lámpásának” is nevezett Bányamécs Dal- és Műkedvelő Egyletet, melynek keretei között dalárda és színjátszó kör működött Perecesen, utóbbi a ’20-as évektől állandó színpadon. A Bányamécs továbbá könyvtárat is működtetett, ahol a perecesiek több száz kötet közül válogathattak, számos országos- és helyi folyóiratot olvashattak. 1911-ben pedig megalakult a zenekar (Perecesi Bányász Fúvószenekar) is.
A Bányamécs a nehéz időkben is működött, még ha korlátozottan is; ekkor szociális, segélyezési feladatokat is magára vállalva. Az egyesület zászlóavatására 1933-ban került sor, a szabadtéri színpad pedig néhány évvel később 1938-ban készült el, – utóbbi tény jelzi a „lámpás” mesterien olajozott működését. A háborút követően nem sokkal, 1948 után a politika erősen korlátozta a korábban virágzó közösségi, egyesületi élet
PERECESI TÜNDÉRKERT
kereteit képező szervezeti formákat. Ennek ellenére nem szűnt meg sem a perecesi színjátszás, sem a zenekar. Sőt, 1952ben megalakult a népi tánccsoport is, mégpedig a Perecesi Bányász Szakszervezet csoportjaként. Az 50-es évektől kezdve a bányász szakszervezet művelődési háza, (klubkönyvtár) tartotta fenn, napjainkban pedig a Bányász Kulturális Egyesület működteti azokat a csoportokat, klubokat, melyek a múlt bányász hagyományainak jelenkori közösségei.
PERECESI TÜNDÉRKERT
Az egyik legfontosabb művelődési helyszín a Perecesi Sza- műszaki tornyát pedig korszerű hang- és fénytechnikával badtéri Színpad, amelyet 1938-ban hoztak létre. A szín- látták el. A színpad „megújulására” 2010-ben került sor, a Bányász padon kizárólag a helyi műkedvelők játszottak, bányászok és bányászcsaládok gyerekei. Az első itt bemutatott darab Kulturális Egyesület programjának köszönhetően. a „Gyimesi vadvirág” volt, amelyet további helyben bemutatott színművek, operettek követtek, de több vendégfellépést is sikeresen játszott a társulat, például a Hófehérke című gyermekdarabot, amelyet a miskolci rádióban is előadtak. A színjátszócsoport 32 darabot mutatott be a szabadtéri színpadon, ami kb. 200 előadást jelent. Az idilli helyszínt pazar építmény egészítette ki. A perecesi völgyben elkészült színpad hátterét a bükki erdő jelentette (az Ostoros hegy lábánál). A színpadot súgólyuk és zenekari árok egészítette ki, a nézőtér 500 férőhelyes volt, a bejárat
PERECESI TÜNDÉRKERT
A Perecesi Bányász Fúvószenekart Lauday János alapította meg 1911-ben. A zenélés a vasgyári zenekar kiszolgált hangszereivel és kottáival indult meg, majd a későbbiekben a bánya támogatta a zenekart. A zenekar 1919-ben bevonult a hadseregbe, ahol katonazenekarként szolgált. Történetükben fontos közjáték az I. világháború utáni időszak, amikor is szimfonikus zenekarrá bővültek, úgy, hogy a tagok közül többen is két hangszeren játszottak! A következő nagy lépés a szabadtéri színpad, és ezzel együtt a zenekari árok kiépítése volt: ettől kezdve a színdarabok kísérőzenéjét innen szolgáltatták, ahogy különböző ünnepségek alkalmával is felléptek itt, sőt önálló fellépéseik helyszíneként is funkcionált a színpad.
Perecesen a szabadidő eltöltésének további fontos helyszínét a bányaigazgatóság épületében működő többfunkciós klubhelysége jelentette, ahol a bálokat, filmvetítéseket tartották. A másik legfontosabb közösségi helyszínnek a bányászklub számított. Ez részben vendéglőként, részben pedig könyvtárként, majd moziként, sörözőként és billiárdklubként üzemelt. Udvarában volt található az a tekepálya, ahol az NB I-es tekecsapat tartotta edzéseit. A vendéglőhöz szabadtéri rész is tartozott, ahol nyaranta rendszeres táncmulatságokat tartottak.
PERECESI TÜNDÉRKERT
A klub jelentőségét mutatja az is, hogy a PTK labdarúgócsapatát a futballtörténelem különleges csapatai közé választotta a korabeli magyar sportvezetés. A PTK, vagyis a perecesi focicsapat és a legendás kapufatörő mérkőzés helyi kultuszát bizonyítja több ereklye is.
A perecesi sportélet több nevezetes csapat, több sportág és sportszakosztály hosszabb-rövidebb történetét foglalja magába. Az 1923-ban alapított perecesi sportegyesületet Perecesbányatelepi Testgyakorlók Köre néven jegyeztették be, rövidítése: PTK. A perecesi futballcsapatról már az alapítást megelőzően, 1920-tól megjelent több újságcikk, a további szakosztályok – kézilabda, teke, súlyemelés, céllövészet, sakk – azonban csak évtizedekkel később alakultak meg. A focisták már
1926-ban, majd 1931-ben is az amatőr másodosztály (ÉLASZ II.) bajnokai voltak, majd 1938-tól az országos bajnokságban (NB II) szerepeltek. Közben megépült a PTK új sporttelepe is: a 4000 néző befogadásra alkalmas salakos focipálya, amely 300 m-es tengerszint feletti magasságban feküdt.
A ’30-as évekre nyúlnak vissza a tekeszakosztály előzményei: a vendéglő udvarán lévő kuglipályát a ’40-es években aszfaltborítású kettes tekepálya váltotta fel. A PTK legeredményesebb szakosztálya 6 NB I-es idényt tudhat maga mögött (1976 és 1989 között). A többi sportágat illetően az 1941-ben alakult céllövész szakosztály volt a leghosszabb életű, hiszen még a ’90-es években is működött. Több országos bajnok, és több válogatott sportoló is kikerült innen. A kézilabda szakosztály (női és férfi is) 1948-ban alakult meg, és a férfiak 1965-től az NB II-ben, majd fénykorukban, 1969 és 1972 között az NB I/B osztályban szerepeltek. A felsorolásnak még mindig nem értünk a végére! 1949 és 1953 között működött a PTK sakk szakosztálya, míg a súlyemelés hivatalosan 1950 és 1952 között.
PERECESI TÜNDÉRKERT
AZ ÖSSZEDŐLT KAPUFA LEGENDÁS TÖRTÉNETE A csapat és a PTK történetének csúcspontját az 1946-47-es szezon jelentette, amikor is az NB I-ben szerepelt a háború után újjászervezett bajnokságban. Bár kiestek a legjobbak közül az első év után, legendás mérkőzések, komoly fegyvertényt igazoló győzelmek jelzik a rendkívüli teljesítményt. Az 1947 április 20.-ai mérkőzés fontosságát és legendaszerű mivoltát az elbeszélések részletgazdagsága is jelzi. A legendás mérkőzés történetének több részlete is közismert többféle változatban, az előzmények és a következmények tekintetében is. Az előzményeket illetően a gólszerzőnek ígért szobabútor, a körülmények kapcsán az akácvirágzás és a magaslati levegő a népszerű adalék. Míg a mérkőzésre vonatkozóan Kertesi Ignác három gólja, a harmadik gól után eltörő és ledőlő kapufa, a kapu felállítása, a végjátékban Sárosi autója és az elmenekülő csapat, majd az újrajátszott mérkőzés és a mindezekkel összefüggő kiesés a legnépszerűbb elemei a legendás történetnek. Az akácillattól elbódult, illetve a magaslati levegőt nehezen viselő sztárcsapat történetének fellelhető előzménye a korabeli híradások szerint: Csanádi, a Ferencváros játékosa így nyilatkozott a mérkőzés után a pályáról: „Poros, salakos, a fűnek nyoma sincs! Amellett a levegő is szokatlan. Hiába, a közel 1000 méteres magasságot meg kell szokni! [holott mindössze 300 m-en fekszik a pálya]. Én egy negyedóra után már nyomást éreztem a mellemben…” (Képes Sportlap, 1947). A természeti erők is segítették tehát a perecesi csapatot – ez az adalék a hihetetlen eredmény racionalizálását segíthette: a konyhabútor elnyerésének lehetőségével szárnyakra kapó, erősen motivált Kertesi mellett az ellenfelet tehát a bükki klíma is hátráltatta.
PERECESI TÜNDÉRKERT
www.perecesitunderkert.hu A Tündérkert program főoldala. A projektben média foglalkozások zajlanak fiatalok részvételével egy pozitív Pereces-kép kialakítása érdekében: kisfilmek, fotósorozatok, cikkek és modellek… A négy tematikus műhelysorozat és tábor műhelyvezetői: Balogh Attila (e-sajtó, blog), Bereczki Zoltán (3D-s modellezés), Fodor László (film), Tuczai Rita (fotó). Létrejött 2013-ban, webdizájn: Bereczki Dániel és Balogh Attila.
www.perecesitanosveny.hu Az oldal egy 3 dimenziós modellre épül, mely a múltbéli, világháború előtti Pereczes-bányatelepet mutatja be, egy virtuális tanösvénnyel kiegészítve: soksok képpel és információval a legfontosabb helyszínekről, épületekről. A modell alkotója Bereczki Zoltán építész, műemlékvédelmi szakmérnök. Az oldal a “Hello Holnap! Közösségek ereje” projekt keretei között, a Telekom támogatásával valósult meg 2012-2013ban.
www.perecesitunderkert.blog.hu
Az elektronikus sajtó/blog műhely külön blogja. A bejegyzéseket a résztvevő fiatalok készítik Balogh Attila műhelyvezető segítségével. Egy azonos elnevezésű közösségi oldal (facebook) kapcsolódik hozzá, mely a projekt belső kommunikációjának fontos fóruma.
PERECESI TÜNDÉRKERT
www.bke-miskolcpereces.hu
A Bányász Kulturális Egyesület hivatalos weboldala. A Perecesi Közösségi Ház és az abban zajló programok, a Perecesi Bányász Fúvószenekar, a Bányász Tánccsoport, a „Fekete Gyémánt” Nyugdíjas Klub közösségi élete jelenik meg az oldalon. Az egyesület elnöke Németh Éva, kollégája az oldal kezelője, Stankóczi Attila.
www.facebook.com
Pereces Városrész – Miskolc: Internetes közösségi csoport. Archív fotók és emlékek gyűjteménye a régi Perecesről, képes beszámolók perecesi rendezvényekről. Az oldal létrehozója és koordinátora Mihók László, LaciApus.
www.atjarokhe.hu Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület hivatalos oldala, amely több perecesi civil programban (pl. Horizonton… projekt, Kerek Perec projekt, Tündérkert projektek) vett részt kezdeményezőként és partnerként a helyi szervezetekkel közösen. Az egyesület néhány tagja, önkéntese és segítője, akik részt vettek/vesznek Perecest érintő programokban: Balogh Attila, Bereczki Zoltán, Csók Edit, Dajka Viktória, Darázs Richárd, Fáy Ádám, Kapusi Krisztián, Karlaki Orsolya, Koscsó János, Mató Edina, Tóth Judit, Vörös Júlia…
PERECESI TÜNDÉRKERT
PERECESI TÜNDÉRKERT