Issuu

Perecesi Tündérkert Tanulmányok III III.

Darázs Richárd: Egy legenda nyomában: a Fradi-verő, kapufatörő PTK

Darázs Richárd: Egy legenda nyomában: a Fradi-verő, kapufatörő PTK26

I. Bevezetés Miskolcról Perecesre Bár Pereces ma – és egész pontosan az 1950-es „Nagy-Miskolcot” létrehozó városegyesítés óta – Miskolc része, korábban szinte semmi információt nem birtokolhattam sem a perecesi kapufához fűződő történetről, sem Pereces bányatelep mivoltáról mint született miskolci, és azt hiszem ezzel a legtöbb városlakó ma is így van. Ahhoz, hogy megnyílhasson a bánya mélye, hogy feltárulhasson egy hihetetlenül érdekes és izgalmas világ, egyesületem civil projektjeinek keretei között nyílt lehetőségem, természetesen többedmagammal. Az egykor oly fényes Pereces hajdani dicsőségéről valaha kiváló, mára többék-kevésbé romos épületek, és az egyre kevésbé egységes vöröstéglás házsorokból álló utcák sora árulkodik, valamint néhány idős, nyugdíjas korú szemtanú, valamikor és/vagy jelenleg is itt élő perecesi visszaemlékezései (mindössze párszáz ilyen ember élhet ma), továbbá a terepkutatás során minduntalan felbukkanó, gyakran hivatkozott helytörténeti tanulmánykötet27 nyújthatott útbaigazítást. Az egyesület miskolci vonatkozású történeti kutatásai során az oral history került előtérbe: több mint száz interjú készült el 2008 és 2011 között, ezek közül 30 perecesi. Az interjúzást fotógyűjtés egészítette ki: archív képek, privátfotók archiválásával és feldolgozásával. Készült továbbá több mint 600 kérdőív Perecesen, különböző projektekhez, pályázatokhoz kapcsolódva, különböző kérdéssorokkal és célzattal, valamint fókuszcsoportos és közösségi beszélgetések zajlottak. A történeti kutatást a ’30-as-40-es évek egyik perecesi primadonnájával készített riportfilm egészítette ki, aki a szabadtéri színpad sztárja volt, továbbá készült öt, a mentális térképezéshez kapcsolódó perecesi kisfilm. Az „Egyszer volt hol nem volt Acélváros”28 elnevezésű projekttel kezdődött számunkra a perecesi történet. Pontosabban a témában legelső pályázat megírása során, mely Miskolc adott korszakának szabadidő-eltöltési szokásaira irányult, már felvetődött lehetséges témaként a Perecesi Szabadtéri Színpad és általában a vizsgált időszakhoz mérten is rendkívül aktív perecesi művelődési formák pezsgő mivolta. A témánk kutatásának – életmódvizsgálat Pereces történeti antropológiai módszerekkel, illetve mentális térképkészítés – irányt szabó szövegrészek (úgymint kutatási tervek és strukturált interjúvázak) és az adatközlők emlékezéseiből születő narratívák jelölték ki a kitűntetett tematikus csomópontokat: munka és bánya, az 1947-es tragikus alagúti baleset, perecesi 26 A tanulmány részben a „Volt egyszer… a perecesi bányatelep” című ismeretterjesztő képes kiadvány és Fáy Ádám: Életmód, és a szabadidő-eltöltés formái Pereces-bányatelepen az 1940-es évektől az 1970-es évekig tanulmányára épül. Elkészítésének és publikálásnak indítéka (előre megfontolt szándékról beszélhetünk) az Észak-Keleti Átjáró Egyesület „24” című projektje, melynek több önkéntes tevékenység mellett ez is része. http://www.atjarokhe.hu/?page_id=2007 27 Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX-XX. században. Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. Miskolc, 2001. A kötet lelkes perecesi lokálpatrióták munkájának eredménye: volt bányamérnökök, pedagógusok más szakemberek írták meg a település történetének szaktudásukkal, hivatásukkal vagy hobbijukkal rokonítható fejezeteit. A kötet kapcsán előbukkant a terepkutatás egyik klasszikus és faramuci problémája: az adott törzs szokásait feldolgozó kötetet elővevő törzsfőnök, az interjú kérdéseire adott választ pontosítandó. Többször előfordult hasonló helyzet, ha sportra, illetve a hírhedt mérkőzésre került szó, főképp nők esetében: a könyvre hivatkoztak, melyben „minden le van írva” (más esetekben, a témában jártasabb, valaha aktív sportoló társaikat ajánlgatva), így hárítva el az esetleges pontatlanság lehetőségét. 28 A Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával 2008. IX. 1. és 2009. XII. 31. között, partnerségben a Herman Ottó Tudományos Egyesülettel és a Miskolci Galériával.

összetartás, szabadtéri színpad és színjátszás, bányászzenekar, a perecesi kapufa története és a sportélet általában.

Pereczesbányatelep – Miskolc-Pereces retúr A Perecesi bányatelep az 1868-as alapítástól 1950-ig, Nagy-Miskolc létrehozásáig egy területileg különálló, közigazgatásilag Diósgyőrhöz tartozó, több virágzást megélő település volt egy mesés szépségű bükki völgyben, melyet egy több ütemben épített lakóépületekkel és közintézményekkel ellátott kolónia tett igazán különlegessé, mely a szomszédos, a XX. század elején a „Monarchia legjobban sikerült” telepeként számon tartott Diósgyőr-vasgyári kolóniával egy időben, hasonló stílusban épült. A bányatelep lakossága a kornak megfelelően többnemzetiségű volt29, tisztviselőitől kezdve a nincstelenként érkezett rétegekig, és hamar virágzó településsé vált. (A városegyesítés után egy utolsó virágzást még ugyan megélt Pereces, de a bányaigazgatóság 1968as Lyukóbányára való áthelyezésével megkezdődött a hattyúdal; azóta, és a rendszerváltozás óta még inkább elhanyagolt mostohagyerekként kezelte a városvezetés.)

1. kép

Az 1910-es népszámlálás alapján a 2319 perecesi lakos megoszlása nemzetiség szerint: 1367 magyar, 691 szlovák és cseh, 173 német, 69 román és 19 lengyel.

A telep több ütemben épült: elsőnek az Erdősor, az Ótelep nevezetű rész és környéke. Az Óteleptől erősen elkülönülő, a helyiek számára külön névvel is illetett legmagasabban fekvő utcarész a Hatház, amely hat darab hatosztatú munkáslakásból álló lokális egység. Második ütemben, az 1890-es években épült az Újtelep, a harmadik ütemben épült teleprész pedig a vándortelep, vagy kolónia, amely a valamikori bányatelep szélén, a mai Pereces közepén terült/terül el (érdekes, hogy a perecesiek körében csak ezt a 12 épületből álló részt illeték kolónia néven, míg a szomszédos vasgyárban és sok más helyen az egész munkástelep jelölésére szolgál a kifejezés). Ez az interjúalanyaink körében az egyik legfontosabb lokális egység, melyhez erős érzelmi kötelékek fűzik őket, Pereces később hanyatlásának és stigmatizálódásának is tárgya lett.30 Az ’50-es évek elején kezdték felépíteni a Debreczeni Márton téri lakótelepet, az ’50-es évektől pedig elkezdődött a Beller, a Bollóalja és az Erenyő nevű településrészek családi házakkal való beépítése (mára az a kertvárosi jellegű rész teszi ki Pereces nagyobbik hányadát, szemben a történeti Perecessel).31

2. kép 30

A ’70-es évektől idetelepített roma családokat később újabbak követték. Az eltérő életmód és értékrendszer a lakóhelyhez való viszonyban is megmutatkozott – mindennek következményeképpen a ’90-es évekre nemcsak eme, a főút által kettészelt településrész, hanem egész Pereces is „cigánytelepként” híresült el a miskolci közgondolkodásban (a felszínes és sztereotip kép manapság is népszerű, holott a leromlott munkásházakból álló részt évekkel ezelőtt teljesen lebontották, és a roma lakók száma sem magasabb a térségben megszokottól). A település életét tovább színesíti az időközben egyre terjedő erenyői kertvárosi agglomeráció. Mindezeknek megfelelően nem csak az itt élők életmódjában és értékrendjében mutatkozik változatosság, de árnyalt kép mutatkozik a jól elkülöníthető településrészek perecesiek általi megítélésében, a fontos, kedvelt és nem kedvelt helyek és útvonalak mentális térképeken való elhelyezését illetően is. Bővebben: A Kerek Perec titka – Piroska és a perecesiek. Egyszer volt, hol nem volt.. sorozat III.: http://issuu.com/atjaro/docs/a-kerek-perec-titka?mode=window&backgroundColor=%23222222 valamint: Bán Dávid–Fáy Ádám–Vörös Júlia: Kerek Perec tanulmányok II. – Kísérlet Pereces mentális térképének megrajzolására: miképp látják és használják saját lakóhelyük tereit és kulturális értékeit a perecesiek?: http://www.atjarokhe.hu/wp-content/uploads/2011/07/kerek-perec-tanulmanyok-ii.pdf 31 Bővebben: Pereces-bányatelep története a XIX-XX. században. In.: Tanulmányok Diósgyőr történetéhez (Szerk.: Dobrossy István).

„Műszak” alatt és „műszak” után – kitűntetett témák A Pereces-környéki bányák7 kapcsán a volt bányászok körében több akna, táró és alagút is nagy jelentőséggel bír. A majd száz évig működő Baross-akna sokáig az ország legkorszerűbb és a megye legnagyobb teljesítményű, egyben Pereces legnagyobb bányája volt; a perecesi Új-aknán (amely egy ikerakna valójában) a földalatti szállítást az országban először végezték villamos mozdonyokkal (1901-től), itt próbálták az országban először az úgynevezett keszonos aknamélyítést is. Később Lyukó, vagyis Lyukóbánya lett az ország legnagyobb szénbányája (a megyében az egyedüli mélyművelésű szénbányaként), melyet „milliomos bányaként” is emlegették: 1978. után évente több mint egymillió tonna volt a kitermelés.

3. kép

Talán a legfontosabb a legendás Gränzenstein alagút, amelyet Európa leghosszabb, egyben a világ 3. leghosszabb alagútjaként tartottak számon elkészültekor (1869.). A legnagyobb tragédiát az alagút 1947.-ben történt beomlása okozta.8 A Pereces-lyukói alagút 1860 m hosszúságú volt, melyet 1960-ban helyeztek üzembe, szintén – a maga korában – a leghosszabb hazai alagutak közé tartozott. Mindezekhez kötődik az életmódkutatás során felszínre bukkant egyik legfontosabb témakör: a munka és a bánya, a túléléshez szükséges összefogás (elsősorban lent a bányában), a vasút, amely a bányászok mindennapi közlekedési eszközei is volt munkába jövet és menet, de a várossal való kapcsolatot, az oda való utazás legfőbb módozatát is jelentette Perecesen.9 7

Ezek elszórtan helyezkedtek el a település körül, pl. Baross-akna (a Pereces hegy túloldalán, Varbó és Parasznya közelében), Új-akna (a bányaigazgatóság épülete mögött), Erenyő-akna, a II. világháború utáni államosításig magánkézben lévő Annabánya és Mártabánya, továbbá Lyukóbánya, Pálinkás I. és II. táró, Finkey táró, a Mátyás és a Wiesner-telep tárói stb. 8 Pereces történetének egyik kiemelt és egyben tragikus eseménye az 1947-es baleset, amely 11 halálos áldozattal járt (az áldozatok számát illetően nincs egyetértés: a korabeli Szén és Acél szerint 9, interjúalanyaink 7, 8 és 9 főre emlékeztek). „Pénteken este 11 óra tájban riasztó hír verte fel Pereces-bányatelep éjszakai nyugalmát. – Az alagútban rászakadt a föld a munkásvonatra…!” Forrás: 11 bányász hősi halála a Pereces-barossaknai halálalagútban. (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9., 55-58. oldal.) Az áldozatok felravatalozására a helyi közösség legfontosabb eseményeinek egyik legfontosabb helyszínén, a Vilma forrásnál került sor. A tragédia és az ünnepélyes gyászszertartás emléke máig él a perecesi bányászok és családtagjaik emlékezetében. 9 Mivel sokáig csak földút és gyalogút kötötte össze Pereces-bányatelepet Diósgyőrrel, és a buszközlekedés csak az aszfaltozás után indult be (az ’50-es években), a legfőbb közlekedési eszköz a vasút volt Pereces és Diósgyőr, illetve Újdiósgyőr, a Diósgyőri-Vasgyár majd Miskolc között. A személy- és teherszállítást is e keskeny nyomtávú vasúttal intézték.

A munkáskolóniákra jellemző pezsgő, önszerveződő művelődési- és sportélet Perecesen országos jelentőségű produktumokat és eseményeket eredményezett. Mindez nem meglepő, ismerve az adott életmód sajátságait: „A munkásság mindig is explicit módon szórakozott, töltötte el szabadidejét. […] Idetartoznak a munka közbeni durva tréfák, és az is, hogy vasárnap nemcsak templomba járnak, hanem megalakulnak az asztaltársaságok, baráti körök, dalegyletek, túratársaságok, fontos helyszínné válik a sporttelep, uszoda, a csónakház.”10

4.kép

5.kép

Az egyik ilyen produktum a Perecesi Szabadtéri Színpad, amelyet 1938-ban hoztak létre (a szegedi után az országban második szabadtéri színpadként), tíz évvel megelőzve a Népkertben épült miskolcit.11 Az idén, 2012.-ben 101 éves Perecesi Bányász Fúvószenekart Lauday János alapította meg.12 A PTK-ról és az 1947.-ben Perecesen játszott NB I-es mérkőzéshez kapcsolódó „perecesi kapufa” történetéről pedig alább olvasható bővebb elemzés. 10

R. Nagy József: Boldog téglafalak között. Munkáskolóniák kulturális antropológiai vizsgálata ÉszakkeletMagyarországon. Miskolci Galéria, 2010., 159.o. 11 A Perecesi Szabadtéri Színpad előadásaira Miskolcról, sőt távolabbról is érkeztek nézők. Ám míg Szegeden nagy színházak és egyéb professzionális produkciók jelentek meg kihelyezett előadásokkal, addig Perecesen kizárólag a helyi műkedvelők játszottak. A perecesi színjátszók 32 darabot adtak elő a szabadtéri színpadon, ami kb. 200 előadást jelent. Nem törte meg lendületüket a Bányamécs 1950-es betiltása sem: a Bányász Szakszervezeti Kultúrbizottság keretei között zajlott tovább a színjátszás (a szervezeti forma – kényszerűségből – változott, a színészek maradtak). Az idilli helyszínt pazar építmény egészítette ki. A perecesi völgyben elkészült színpad hátterét a bükki erdő jelentette (az Ostoros hegy lábánál). A színpadot súgólyuk és zenekari árok egészítette ki, a nézőtér 500 férőhelyes volt, a bejárat műszaki tornyát pedig korszerű hang- és fénytechnikával látták el. Az első, itt bemutatott darab a „Gyimesi vadvirág” volt, amelyet nem csak további helyben bemutatott színművek, operettek követtek, hiszen több vendégfellépés sikeréről is szólnak a beszámolók (az egyik ilyen a Hófehérke című gyermekdarab, amelyet a miskolci rádióban is előadtak). 12 A vasgyári zenekar kiszolgált hangszereivel és kottáival indult meg a zenélés, majd a bánya segítségével tudtak új hangszereket vásárolni (a dolgozók bérének 0,5%-át felajánlva). A zenekar 1919-ben bevonult a hadseregbe, ahol katonazenekarként szolgált, történetében fontos közjáték az I. világháború utáni időszak, amikor is szimfonikus zenekarrá bővült (többen két hangszeren is játszottak!). A következő nagy lépés a szabadtéri színpad, és ezzel együtt a zenekari árok felépülése volt: ettől kezdve a színdarabok kísérőzenéjét

Mindezek a mai perecesi nyugdíjasok, illetve az onnan elszármazott idősebb korosztály emlékezetében eleven élnek, ma is élénk kulturális életet gerjesztő önszerveződő erővel bírnak, míg a fiatalabbak, az újonnan betelepült családok – köztük több romák lakta szegregátum lakói – számára jelentéktelen, nem, vagy alig ismert történetek mindössze.

II. Perecesi egyesületek Bányamécs és PTK A perecesi bányatelepet tehát a Diósgyőr-vasgyári (és sok más) munkáskolóniához hasonlóan feltűnő önállóság, jól kiépített intézmények, szolgáltatások köre (esetünkben részben a vasgyári kolóniával összevontan működve13), élénk közösségi- és sportélet, szervezett művelődés jellemezte. 1906-ban jegyezték be a „kultúra lámpásának” is nevezett Bányamécs Dal- és Műkedvelő Egyletet, melynek keretei között dalárda és színjátszó kör működött Perecesen, utóbbi a ’20-as évektől állandó színpadon. A Bányamécs továbbá könyvtárat is működtetett, melynek több száz kötetét kölcsönözhették a perecesiek, és több országos és helyi folyóiratot, újságot olvashattak. 1911-ben pedig megalakult a zenekar (Perecesi Bányász Fúvószenekar) is. A Bányamécs a nehéz időkben (az I. világháború idején, ill. a két világháború közötti visszaesés idején) is működött, még ha korlátozottan is; ekkor szociális, segélyezési feladatokat is magára vállalva. Az egyesület zászlóavatása 1933-ban történt meg, a szabadtéri színpad pedig néhány évvel később 1938-ban készült el – utóbbi tény jelzi a „lámpás” mesterien olajozott működését.14 A háborút követően nem sokkal, 1948 után a politika erősen korlátozta a korábban virágzó közösségi, egyesületi élet kereteit képező szervezeti formákat. Ennek ellenére nem szűnt meg sem a perecesi színjátszás, sem a zenekar. Sőt, 1952-ben megalakult a népi tánccsoport is, mégpedig a Perecesi Bányász Szakszervezet csoportjaként.15 A perecesi sportélet több nevezetes csapat, több sportág és sportszakosztály hosszabb-rövidebb történetét foglalja magába. Az 1923-ban alapított16 perecesi sportegyesületet Perecesbányatelepi Testgyakorlók Köre néven jegyeztették be, rövidítése: PTK. A perecesi futballcsapatról már az alapítást megelőzően, 1920-tól megjelent több újságcikk, a további szakosztályok – kézilabda, teke, súlyemelés, céllövészet, sakk – azonban csak évtizedekkel innen szolgáltatták, ahogy különböző ünnepségek alkalmával is felléptek, de önálló fellépéseik helyszíneként is funkcionált a színpad. 13 Például a közoktatás (helyi iskolák), a művelődés (olvasókör, dalárda, zenekar, színjátszó kör, sportkör), a szolgáltatások (bolt, vágóhíd, pékség, vendéglők, mozi stb.) szintjén, ám – bár orvosi rendelő és szülészet működött Perecesen – kórházat csak a vasgyárban találunk. 14 Perecesen a szabadidő eltöltésének további fontos helyszíne a bányaigazgatóság épületében működő többfunkciós klubhelység volt, ahol a bálokat, filmvetítéseket tartották. A másik legfontosabb közösségi helyszínnek a bányászklub számított. Ez részben vendéglőként, részben pedig könyvtárként, majd moziként, sörözőként és billiárdklubként üzemelt. Udvarában található az a tekepálya, ahol az NB I-es perecesi tekecsapat tartotta edzéseit. A vendéglőhöz szabadtéri rész is tartozik. Itt nyáron rendszeres táncmulatságot tartottak hétvégente. 15 Bővebben: Kalafusz László: A perecesi bányász dalárda, zenekar; és: Maczok Tibor: Népi tánccsoportok és hagyományőrzés Perecesen (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez; 129-132., ill. 143-159.o.). 16 Az alapszabályban lefektetett célok között a következőkről olvashatunk: „2. §. Az egyesület célja: Sportlehetőség nyújtása, a sportbaráti szellem ápolása. 3. §. A cél elérése érdekében az egyesület sportintézményeket és sportlétesítményeket tart fenn, sportolási alkalmakat teremt, edzéseket tart, mérkőzéseket, versenyeket, túrákat rendez stb. Az egyesület tagjai közötti baráti kapcsolat elmélyítésére összejöveteleket, taggyűléseket, előadásokat rendez. 5. §. Az egyesület jövedelme: tagsági díjak, összejövetelek, ünnepségek és előadások bevételei, mérkőzések és versenyek belépő díjai, önkéntes adományok, támogatások és hozzájárulások…” Forrás: MNLBAZMLT IV. 829. 1724. és 2871. Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára. Borsod vármegye levéltára. Őrzemények. Forrás: MNLBAZMLT IV. 829. 1724. és 2871.

később alakultak meg. A focisták már 1926-ban, majd 1931-ben is az amatőr másodosztály (ÉLASZ II.) bajnokai voltak, majd 1938-tól az országos bajnokságban (NB II) szerepeltek. Közben megépült a PTK új sporttelepe is: a 4000 néző befogadásra alkalmas salakos focipálya, amely 300 m-es tengerszint feletti magasságban feküdt.

6.kép

A klub jelentőségét mutatja az is, hogy a PTK labdarúgócsapatát a futballtörténelem különleges csapatai közé választotta a korabeli magyar sportvezetés.17 A PTK, vagyis a perecesi focicsapat és a legendás kapufatörő mérkőzés helyi kultuszát bizonyítja több ereklye is, például egy, a törött kapufát ábrázoló emléktárgy (plakett), illetve egy ősrégi, a csapat egyik klasszikus felállását ábrázoló cetli is.

7.kép

Elsősorban a gyors fejlődést, és a saját játékosok kinevelését méltatva. „Elismerés érte a perecesi szülőknek, akik hozzájuttatták a srácokat, hogy szerepelhessenek a csapatban. Továbbá a lelkes játékosoknak, akik vállaltak a hajnali kelést és a vonatozást a rendszerint vasárnapi, idegenbeli mérkőzések napján” (Kiegészítés: Lovász Tivadar, 2010.)

A PTK csapatában gyakorta előfordult, hogy ugyanazon családból többen is szerepet kaptak. Ilyenkor a családnév után az I., II. megkülönböztetést használták18. Arra is volt példa, hogy két azonos nevű család19 tagjai miatt ez a számozás tovább emelkedett. Egy ilyen eset fejleményeként jött létre a Futók-DVTK gálamérkőzés: „…azt [Futó III.] szervezte meg, a két legidősebb fiú, ő a Miskolci Honvédban focizott. […] egy ilyen nagy család volt, is így volt ilyen meccsük, de ők miskolciak és akkor Perecesen hét fiú, és mivel a foci-néven a két Foczkó, a Foczkó Sanyi aki a DVTK-nál focizott, meg a Diósgyőri Bányászba’, meg a Foczkó Feri, aki Perecesen szélső volt, ők a foci-néven Futóként szerepeltek, és akkor ők, és a Perecesnek a kapusa, a Krajnyák Pista, ő védett.”20

8.kép

A ’30-as évekre nyúlnak vissza a tekeszakosztály előzményei: a vendéglő udvarán lévő kuglipályát a ’40-es években aszfaltborítású kettes tekepálya váltotta fel. A hivatalos megalakulás éve: 1952, az első NB II-es szezon pedig az 1960-as évhez kötődik. A PTK legeredményesebb szakosztálya 6 NB I-es idényt tudhat maga mögött (1976 és 1989 között). A többi sportágat illetően az 1941-ben alakult céllövész szakosztály volt a leghosszabb életű (még a ’90-es években is működött, előzményei pedig egészen az 1930-as évek leventefoglalkozásaira vezethetők vissza). Több országos bajnok, és több válogatott sportoló is kikerült innen. A kézilabda szakosztály (női és férfi is) 1948.-ban alakult meg. A női csapat mindössze 1952.-ig működött, a férfiak viszont 1965-től az NB II-ben, majd fénykorukban, 1969 és 1972 között az NB 18

Az egyik ilyen család a Polcz volt, amelyben a négy fiúból három is meghatározó játékosa volt a PTK-nak: Károly (aki a világháborúból nem tért haza), Jenő (aki az NB I-es csapatban is játszott) és Oszkár. (Kiegészítés: Lovász Tivadar, 2010.) 19 „A Futó család két nagy család volt, és a Futóknak a neve Foczkó volt, az F betűt megtartották. Hogy aztán testvér vagy unokatestvér volt, tehát volt a Futó II. volt a Sanyi, aki halfot játszott, jobb halfot, kemény gyerek volt, az is a PTK-ban majd a DVTK-ban is focizott. A Futó I. volt ez a half, a Futó II. volt a jobbszélső […] egy család volt, most volt egy másik egy Hanzok nevű, aki Futóra magyarosította a nevét, azok közül volt, Futó III., Futó IV., meg tán Futó V. […] Tehát két család volt: az egyik a Foczkó család a másik a Hanzok család volt. […] Hárman voltak a Hanzok Futók, míg le nem sérültek. Jó játékosok voltak!” (Interjúrészlet: L. Tivadar, 2010.). 20 Interjúrészlet: F. Elemér, 2010.

I/B osztályban szerepeltek. (PTK, Perecesi Bányász, majd Miskolci Bányász néven játszottak, valamint egy kényszerfúzió nyomán Borsodi Bányászként, míg a későbbiek folyamán egyéb egyesületekben is, Lyukóbánya és egyéb neveken.)

9.kép

A felsorolásnak még mindig nem értünk a végére! 1949 és 1953 között működött a PTK sakk szakosztálya, míg a súlyemelésé hivatalosan 1950 és 1952 között.21

10.kép

11.kép

Lovász Tivadar – Pál István: Sportélet Perecesen. In.: Fejezetek Diósgyőr történetéhez 9. (szerk.: Dobrossy István); 148-159.o.

Az összedőlt kapufa legendás története A csapat és a PTK történetének csúcspontját az 1946-47-es szezon jelentette, amikor is az NB I-ben szerepelt a háború után újjászervezett bajnokságban.22 Bár kiestek a legjobbak közül az első év után, legendás mérkőzések, komoly fegyvertényt igazoló győzelmek jelzik a rendkívüli teljesítményt. Ha a csapathoz kötődő jelentéseket és a társadalmi identitást vizsgáljuk, érdekes hogy a PTK esetében a település bányatelep mivoltából adódóan a csoportidentitás lokális és a szakmai alapon egyszerre szerveződhetett23, illetve hogy mindez néhány évvel előzte csak meg a tervgazdaság bevezetésével meginduló élsport-népsport-tömegsport mozgalmat24, és eme, felsőbb államhatalom által erőltetett, a sportban is megmutatkozó változásokat, melynek egyik hozadéka éppen a munkásosztálynak és annak egyik kiemelt szakmájának, a bányásznak piedesztálra emelése volt.

12.kép

Az 1947. április 20.-ai mérkőzés fontosságát és legendaszerű mivoltát az elbeszélések részletgazdagsága is jelzi. „Nagy élmény volt, amikor a Fradi itt volt! 3:0-nál leszakadt a kapufa […] Gyorsan elhúztak, nem várták meg a végét. A Fradi nem várta meg a meccs végét! A bányászlegények nekiugrottak, a Fradi látta, hogy 3:0 volt az eredmény, de megszöktek. Elmentek, húsz perc múlva kész volt az egész! Majd később újra játszották, akkor kikapott a Fradi. Mikor újrajátszották 3:2 lett az eredmény. Mogyorósi Gyula bácsi védett nálunk PTK-ban. Nem él már abból senki. Én még gyerek voltam, mikor ez a meccs volt. […] Szabadrúgásnál dőlt össze a kapu, a szülők mondogatták nekünk, hogy mi történt. Ott voltam a meccsen, közvetlenül a pálya alatt laktunk.”25 22

Az 1945-46-os idényben az első és másodosztály összevonásával egy kétcsoportos, újraosztályozó bajnokságot rendeztek, így a következő bajnokságban a PTK már egy 16 csapatos első osztályban indulhatott (a bajnok az Újpesti TE lett, 2. a Kispesti AC, 3. a Vasas SC, míg a Ferencváros a 4. helyen végzett). 23 Míg korábban mindkét szervező elv érvényesülhetett az adott település sajátságaiból adódóan, néhány évvel később már egyértelműen megbillent az egyensúly: „Az új rendszer megkísérelte átalakítani, újrafogalmazni a sportegyesületekhez kötődő jelentéseket, társadalmi identitásokat. A korban átszervezték és átnevezték a klubokat: a futballpályán különböző szakmák, szakszervezetek csapatai (például bányászok és vasutasok), valamint a hatalmat megtestesítő erőszakszervezetek focistái (a honvédség, a rendőrség, az államvédelem) csaptak össze. A bajnokságot rendre az utóbbiak nyerték.” Forrás: Majtényi György: Őrök a vártán. Uralmi elit Magyarországon az 1950-es, 1960-as években; in.: Mindennapok Rákosi és Kádár korában; szerk.: Horváth Sándor, Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008.; 308.o. 24 A három-, majd az ötéves népgazdasági tervek a gazdaság átformálása mellett az élet szinte minden területére kiterjedő átalakításokat fogalmaztak meg. Az erkölcs, a kulturális és szabadidős szokások, a művelődés területén is megalkották a szocialista ideálképet. Így volt ez a sport területén is: az élsport, és a népsport vagy tömegsport támogatása is állami feladatként jelent meg. „(1) A tervidőszak alatt lehetővé kell tenni, hogy a legszélesebb tömegek, különösen az ifjúság tömegei sportoljanak és a testedzés legkülönbözőbb ágait műveljék, megteremtve a tömegsportban a széles alapot az élsportolók kiválasztására. (2) 1952-re be kell fejezni a 70.000 néző befogadására alkalmas budapesti népstadion építését. (3) A tervidőszak alatt 400 új sportpályát és mintegy 100 más sportlétesítményt (uszoda, tornacsarnok stb.) építünk. (4) A sportoktatók és tanárok számának jelentős növelésére ki kell bővíteni a testnevelési iskolákat…” Forrás: Részlet az 1949. évi XXV. törvény 48. §-ából – a Magyar Népköztársaság első ötéves népgazdasági tervéről, az 1950. január 1-től az 1954. december 31-ig terjedő időszakra. 25 Interjúrészlet: n. a., 2009. (Készítette: Darázs Richárd és Fáy Ádám)

„Fater rendező volt, jegyszedő. Sokan voltunk, a fákon csüggtek az emberek, mint a szőlők. Ott volt a Drucker Józsi bácsi, a szabadtéri mellett volt egy húsbolt, mondta: Náci [Ignác], három gólt rúgol, konyhabútort kapsz! Berúgta, örömében beleszaladt a kapuba. Semmi baja nem lett, csak leesett a kapufa teteje, és a Fradisták elmentek. Hiába húsz percen belül megcsinálták a kapufát, húsz perc múlva elkészült a kapufa és elmentek, úgy maradt a meccs. Mikor újra kellett játszani a meccset a stadionban, 1:1 lett, és kiesett a PTK a NB I-ből.”26

13.kép

„3-0-ra vezettek negyed óra után, és amikor Kertesi beleugrott a hálóba, lefújták a meccset. Negyed óra alatt készen is lett az új kapu, de közben Sárosi Dr. beült a kocsiba és elment, így nem folytatták. Az újrajátszott meccsen 1-0-ra a Fradi nyert, ezért esett ki a Pereces.”27 „Az egyiken nem dőlt el, mert Pereces már 3-0-ra vezetett és egy Kertesi nevű centere volt, és mikor a 3. gólt berúgta, beszaladt a kapuba és nekiszaladt a hálónak, de olyan gyenge volt az akkor még fából lévő kapufa, hogy az kidűlt. Ugye próbáltak ott intézkedni gyorsan, hogy rendbe tegyék, de a Ferencváros – mert a Ferencvárossal játszották ezt a sorsdöntő meccset – nem várt tovább, mivel 30-s vesztésre állt, így elmentek. Valamennyit vártak, de nem várták meg.[…] Utána nem tudom pontosan mennyi idő múlva, de lejátszották ezt a meccset, újrajátszottak, akkor nem dűlt össze a kapufa, de 1-1 lett az eredmény, így Pereces kiesett. A győzelemmel bent maradtak volna, de mivel 11-et csináltak, a döntetlennel így kiestek az NB I-ből."28 26

Interjúrészlet: M. Tibor, 2010. (Készítette: Darázs Richárd és Dávid Rebeka) Interjúrészlet: J. János, 2009. (Készítette: Darázs Richárd és Majzik Dávid) 28 Interjúrészlet: K. Ferenc, 2010. (Készítette: Kiss Tamás) 27

Sárosinak „már autója volt, saját autója volt, Fradisták már elhúztak, menekültek el és azzal, [Sárosinak] az autójával menekültek el, és akkor, mivel ők beszálltak a Rákosi autójába erre már nem volt, nem lehetett... tehát le kellett fújni a meccset, hiába állították fel a kaput. Addigra eltűntek. Ez 3:0-nál volt, és az újrajátszáson 0:0 lett az eredmény, (merthogy akkor a Fradi, akkor a legjobb csapat volt Magyarországon).”29 „Jártam én is meccsre, meg ugye akkor jó csapata volt a Perecesnek! Hát, ha akkor nem szakad le a kapufa negyvennyolcban, a Fradit igen megverik! Akkor Kertesi egy szobabútort kapott, a gólszerzés miatt. Három gólt rúgott! Volt egy Drucker nevezetű mészáros, és hentesboltja volt, ő szponzorálta. Azt mondta, Nácinak (Ignác) hívták: na ha három gólt rúgsz, kapsz egy szobabútort. Akkor kezdett az akác nyílni, körbe volt a pálya akácfával, olyan erős illata volt, hogy húsz perc múlva a fradisok csak lézengtek a pályán. Utána való héten szerdán meg kellett ismételni a meccset, kedden eljöttek hogy szagolják a levegőt, akkor döntetlen volt az eredmény.”30 „Azért érdekes volt ez a pálya, mert a régi PTK-nál is, ott történt meg, hogy leszakadt a kapufa. És magaslati levegő lévén a második félidőben az ellenfelek már lihegtek csak ugye, mert ezt a levegőt nem nagyon bírták. Nagyon jó levegő volt.”31

14.kép

„Persze. Mindjárt a bírónak szóltak, hogy eltörlik a meccset. Azt mondta: Ha tíz perc alatt meg tudják csinálni, akkor megindulunk, ha nem, akkor nem! Nyolc perc alatt kész volt, állt. Ki volt támasztva, kis stangákat hoztak - mert ugye bányászok voltak -, felhúzták szépen, bedöngölték, mellé fát tettek. Dr. Sárosi beült szépen, úgy ahogy volt a kocsijába és elment, így félbe szakadt a mérkőzés. Majd rá egy hét múlva csütörtökön újból játszottak, akkor 0-0 volt az eredmény, így megkapta a 3-0-ról a PTK a pontot.”32 „Hát, amikor a Fradit megverte a PTK, az nagy szám volt! Meg azelőtt volt, amikor még gyerek voltam, de rengetegen jártak a focimeccsekre. Fönt volt ott a Hatháznál a focipálya, aztán Deniscsák olyan gólt rúgott, hogy összeszakadt az egész kapu, úgyhogy abból baleset is lett, rászakadt a kapusra az egész kapu. Annyira nem foglalkoztatott, de jártunk mindig meccsekre mindig a szüleimmel, meg azután a férjemmel a kézilabdára…”33 „Apósommal mentünk Perecesre, a Ferencvárossal játszott a Pereces. Játszottak, ment a meccs és volt egy Kertes Ignác nevű futballista a Perecesben, Náci, így becézték. Rúgott egy gólt, a kapuba, belekapaszkodott a hálóba, meghúzta a hálót és eltört a kapufa. Vége lett a meccsnek. Ott ment a beszélgetés, hogy megcsinálják, meg ez, meg az, aztán valaki, aki jobban értett ezekhez a dolgokhoz, mondta, hogy nem lehet, mert azt valakinek hitelesíteni kell. Hát elindultunk hazafelé Apósommal és

Interjúrészlet: F. György és F. Tamás, 2010. (Készítette: Darázs Richárd) Interjúrészlet: (n. a.), 2009. (Készítette: Darázs Richárd és Fáy Ádám) 31 Interjúrészlet: Cs. József, 2010. (Készítette: Fáy Ádám) 32 Interjúrészlet: Sz. Ferenc, 2010. (Készítette: Darázs Richárd, Majzik Dávid és Tompa Zalán) 33 Interjúrészlet: V.-né, 2010. (Készítette: Kormos Eszter) 30

aztán a Sárosi doktor, a leghíresebb ferencvárosi futballista, de a magyar futballban is párját ritkító tehetség volt, ő ment az autóhoz. Mondja apósom: biztos nem lesz folytatás!”34

15.kép

A legendás mérkőzés előzményét, részleteit, utóéletét és hatását illetően is leszögezhető, a történetnek több részlete is széles körben ismert (Perecesen), és a legtöbb ilyen mozzanatnak több változata is leírható. Előzmények Szobabútor: 1. a góllövőnek beígért szobabútor a három gólért; Bódulat: 1. az akkor virágzó akácoktól elbódult ellenfél játékosai; 2.A a magaslati levegőt nem bíró játékosok; 2.B az újrajátszás előtt egy nappal érkező csapat; 3. az ellenfél „lebegett”; A nagy meccs A gól: 1. Kertesi (máshol Kertes, Keresztesi, ill. Demicsák) 3. gólja nincs részletezve (berúgta a labdát a hálóba); 2. Kertesi szabadrúgásból szerezte a 3. gólt; 3. fejesgól született a gól Kertesi révén;

Interjúrészlet: Sz. Dömötör, 2008. (Készítette: Mester Zsuzsa és Málik Roland)

Reccsenés: 1. a lendülettől a hálóba eső gólszerző miatt dőlt össze a kapu; 2.A Kertesi örömében beugrott vagy beleszaladt a hálóba; 2.B az örömében a kapufára csimpaszkodó Kertesi törte el a lecet; 3. Demicsák góljától összedőlt a kapu és ráesett a kapusra; 4. Kertesi a kapufát találta el 3-0-s állásnál, ettől dőlt össze a kapu; 5. Keresztesi kirúgta a kapufát; A kapu felállítása: 1. 15 percen belül újra állt a kapu; 2. 20 perc alatt lett készen a kapu; 3. 8 perc alatt készen volt a kapu – miután a bíró 10 percet adott rá; Az ellenfél elmenekülése: 1. Sárosi az autójába ült egyedül, vagy néhány játékostársával, és elindult az autó Perecesről; 2. az ellenfél egyszerűen elment vagy elmenekült Perecesről; 3. az ellenfél nem várt semmit, buszba ültek és elindultak; Utóhang

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Az újrajátszás: 1-1 lett az eredmény; 0-0 lett az eredmény; döntetlen született; 1-0 lett az eredmény az ellenfél javára; az ellenfél megnyerte a mérkőzést; 3-2 lett az eredmény a PTK javára;

1. 2. 3. 4.

Kiesés: az újrajátszott mérkőzésen elszenvedett vereség miatt esett ki a csapat; győzelem kellett volna a bennmaradáshoz, de csak döntetlent ér el a PTK; az utolsó/utolsó itthoni meccs volt, és győzelem kellett volna a bennmaradáshoz; egy Dorogi AC elleni vesztes mérkőzés miatt esett ki a csapat…

Bár az elemzés témáját tekintve másodlagos jelentőségű, hogy a sokat citált esemény alapjául szolgáló részletek mögött milyen tények tárhatók fel, a képet mindenképpen árnyalja, fontos adalékokkal támogatja néhány körülmény tisztázása. „Kertesi, a nap hőse újabb gólt vágott, illetve fejelt Henni kapujába. […] A nagy lendület Kertesit bevitte a kapuba, ott a hálóba fogózkodott, hogy meg tudjon állni. Nagy reccsenés hallatszott erre és ha Forgács el nem rántja a góllövőt, akkor az eltört és bedűlő kapufa rázuhant volna…” – írja a Képes Sport tudósítója 1947-ben. A PTK egyik játékosa, Polcz Jenő pedig a következőképpen idézi fel az esetet: „A felezővonal környékén pattant hozzám a labda, amellyel kiugrattam Futó II-t. Szöktetésemmel Feri elszaladt az alapvonalig, onnan középre ívelt, s a nagy lendülettel érkező Kertesi Henni mellett a hálóba fejelt. Lendületét azonban nem tudta lefékezni, ő is a hálóban kötött ki. A korhadt kapufa ezt a terhelést nem bírta el, s kettétörött.”35 Egy másik, évtizedekkel későbbi újságcikk tanúsága szerint már akkoriban is különféle változatok terjedtek a mérkőzésről és a kiesésről: „Sokan úgy emlékeznek, emiatt a pontvesztés miatt esett ki az NB I-ből a PTK. Nem emiatt. Már csak azért sem, mert végül is nem volt pontvesztés. A Szabad Magyarország 1947. május 25.-i száma adta hírül a jó hírt: »Az MLSZ tegnap 35

Nemzeti Képes Sport: Egy év híján fél évszázada dőlt össze a kapufa Perecesen. 1996. IV. 23., 24. oldal.

este megtartott fellebbviteli tárgyalásán a Pereces TK-nak szolgáltattak igazságot. A vörös salakon elért 3:0-s eredményt a PTK javára igazolták és így a két pontot a PTK-nak ítélték. Ezt kívánta a sportszerűség és az igazság.«.”36 Jól látszik tehát, hogy egy szenzációs mérkőzésről van szó, amelynek részletei több mint 60 év után elhalványultak, pontosabban a valós adatok kikoptak, és azok helyére legendás és fiktív, helyenként végsőkig dramatizált elemek kerültek. A kapu összedőlése mellett az eltávozó, menekülő ellenfél, az újrajátszott mérkőzés miatti kiesés, továbbá a meccs lefújásával kapcsolatban tétovázó bíró esete is népszerű eleme a legendának. Egy másik, mulatságos mozzanat az ellenfélhez (játékoshoz) és a helyi levegőhöz kapcsolódik. Az akácillattól elbódult, illetve a magaslati levegőt37 nehezen viselő sztárcsapat történetének is megvan azonban a korabeli előzménye. Csanádi, a Ferencváros játékosa így nyilatkozott a mérkőzés után a pályáról: „Poros, salakos, a fűnek nyoma sincs! Amellett a levegő is szokatlan. Hiába, a közel 1000 méteres magasságot meg kell szokni! Én egy negyedóra után már nyomást éreztem a mellemben…”38 a természeti erők is segítették tehát a perecesi csapatot – ez az adalék a hihetetlen eredmény racionalizálását segíthette: a konyhabútor elnyerésének lehetőségével szárnyakra kapó, erősen motivált Kertesi mellett az ellenfelet a bükki klíma is hátráltatta. Az ominózus mérkőzés emléke tehát máig elevenen él a perecesiek emlékezetében, pontosabban az idős perecesi férfiak körében. Bár az emlékezők nagy része gyerek volt, vagy nem is élt még 1947-ben. Így alakulhatott ki, szájról szájra terjedvén a történet sok színes, izgalmas változata. Egy fényes győzelmet nem ünnepelhettek meg Perecesen, hiszen újrajátszás és további huzavona következett. Minden bizonnyal ez a momentum is hozzájárult a pontvesztés, és a pontvesztés miatti kiesés történetéhez. Érdekes továbbá az is, hogy a PTK kiesését – egy-két kivételtől eltekintve – éppen emiatt a félbeszakadt és újrajátszott, vesztes vagy pontvesztéses mérkőzésnek titulált eseményhez kötik az emlékezők. A történeti ettől válik igazán drámaivá, mitikussá, a legendának ez a legfájóbb eleme – a legfényesebb győzelmet egy külső tényező (a kapufa összedőlése) és a sikertelen újrajátszás dramatikus elemei billentik a vereség, a veszteség oldalára, sőt mindez óriási, sorsdöntő tét alatt megy végbe és vezet el a bukásig. Dávid és Góliát csatájában ezúttal úgy nyer Góliát, hogy ellenfele – a természeti elemek (magaslati levegő/orgonaillat) és egy beígért jutalomnak (konyhabútor) köszönhetően – nyerő szériában volt, ám becsúszott a végső bukást előidéző gikszer. A kiesés okai nyilvánvalóan prózaiabbak: bár a bajnokság nagycsapatait a bajnok Újpesti TE kivételével (2-6. helyezettek) egyszer-egyszer sikerült legyőzni (haza pályán vagy idegenben), viszont igen kevés pontot gyűjtött a csapat az idegenbeli szereplések alkalmával, illetve más kiesőjelölt riválisokkal szemben.39 A PTK labdarúgócsapata ezt követően sohasem jutott vissza a NB I-be (míg más miskolci csapatok – a DVTK és az MVSC – igen), de még jó darabig játszottak a másod- és harmadosztályban, ahol a helyi csapatokkal és más bányásztelepülések csapataival való derbik nyújthattak nagyobb, bár a jelen írásban taglalt történethez nyilvánvalóan nem mérhető izgalmakat.40

Volt egyszer egy Pereces… Észak-Magyarország, 1993. IV. 17. Holott mindössze 300 m-en fekszik a pálya! 38 A leszakadt kapufa esete. Képes Sportlap, 1947. IV. 22. 39 Lásd a bajnokság kereszttáblázatát: http://hu.wikipedia.org/wiki/1946%E2%80%931947es_magyar_labdar%C3%BAg%C3%B3-bajnoks%C3%A1g_%28els%C5%91_oszt%C3%A1ly%29 40 Helyi viszonylatban a „bányász” (PTK, majd Miskolci Bányász) nagy ellenfelei a „vasút” (MVSC, Miskolci Lokomotív), a „Diósgyőr” (DiMávag, Diósgyőri Vasas, DVTK), a „munkás” (MMTE, MNVTE, Miskolci Építők) és a „honvéd” (Miskolci Honvéd, Honvéd Pap József SE) voltak. 37

III. Kimenetek A perecesi történeti antropológiai kutatásokat feldolgozó projektproduktumaink legfontosabbja a fentebb már említett Volt egyszer… a perecesi bányatelep című kiadvány41, illetve az azonos címmel aposztrofált kiállítás és vándorkiállítás42 (a vándorkiállítást leszámítva mind a kutatás, mind a kiadvány és a kiállítás a „Horizonton…” projekt szerves részét képezte). Az elkészült interjúk és a rendelkezésünkre bocsátott családi fotógyűjtemények további projektekben és produktumokban is hasznosultak: a Factory Arénában többször bővített Műszakváltás kiállítás43 portré-sorozatában; az A Célváros. Egyszer volt, hol nem volt… Acélváros? Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben című képeskönyv néhány fejezetében; képeslapok kerültek kiadásra a gazdag fotóanyagnak köszönhetően különböző alkalmakra; a DVTK Gólöröm44 című alkalmi kiadványában pedig egy cikk jelent meg: Dőlt a kapu – verve menekült a Fradi címmel. E kutatási eredmények természetesen a „Kerek Perec” projektben, és az arra épülő további pályázatokban és projektekben is hasznosultak/hasznosulnak, illetve további pályázati eredmények függvényében hasznosulhatnak a jövőben.

16.kép

A PDF-változat a következő linken érhető el: http://issuu.com/atjaro/docs/pereces-b_nyatelep_kiadv_ny_kicsi_webes_-jav_tva?mode=window&backgroundColor=%23222222 42 R. Nagy József nyitotta meg a tárlatot Perecesen az Új Bányamécs Baráti Kör épületében, 2010 szeptemberében. A megnyitó beszéd írott változata a következő linken érhető el: http://www.atjarokhe.hu/wp-content/uploads/2010/10/rnagy-jozsef-kiallitas-megnyito-20100904.pdf A kiállítás ez után több helyszínen is megtekinthető volt: a Fazola Napokon, a Bulgárföldi Általános Iskolában, a Zsongó Hársban, Parasznyán és Kondón a helyi művelődési házakban, a Miskolci Kocsonyafesztiválon az Átjáró-Ház sátrában… 43 A 2010-es, Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott „Műszakváltás” projekt kiállítása (Factory Aréna, volt csavargyári csarnok) 2011 májusában és augusztusában bővült, előbb az „Acélváros-Miskolc retúr” projekt, utóbb a Tudásgyár projekt helytörténeti táborának és a Factory fesztiválnak a keretei között. 44 PDF-változat (7. oldal): http://www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CDMQFjAA&url=http%3A%2F%2Fd vtk.eu%2F_downloaddoc.php%3Fdocid%3D20%26mode%3Darticles&ei=G-3eUPzPI8SswaWtIDQAQ&usg=AFQjCNG_xoijRpho7SiBmeaAv7CvgnBCFQ&sig2=0OfwVzAB27bXSvrV93Oh9w

17.kép

Képek jegyzéke 1. A történeti Pereces-bányatelep mentális térképe /fehérrel a településrészek, zölddel a földrajzi egységek neveivel/ 2. A mai Pereces térképe 3. Az 1947-es Szén és Acél aktuális számának címoldala 4. A Perecesi Szabadtéri Színpad a ’30-as évek végén, ’40-es évek elején 5. A Perecesi Szabadtéri Színpad az 1950-es években 6. A PTK címere 7. Féltve őrzött cetli a csapat összeállításáról 8. Tabló a tekecsapot egy bajnoki címéről 9. Újságcikk a kézilabdacsapat feljutásáról, 1965. 10. Perecesi súlyemelő (J. János) 11. Perecesi tekéző 12. A Nemzeti Képes Sport illusztrációja (1996.IV.23.) 13. Kép a Képes Sportban archív fotó felhasználásával 14. M. Tibor kéziratának részlete 15. Részlet a korszak egyik mérkőzéséről 16. Hangulatos téli kép a Miskolci Bányász csapatáról (a ’70-es évek elején) 17. Emlékplakett a PTK alapításának ötvenedik évfordulójára

Rezümé Az immár több évtizede Miskolc részét képező Pereces bányatelepként létesült a közeli diósgyőri vasgyárral párhuzamosan. A munkáskolóniákra jellemző pezsgő, önszerveződő művelődési- és sportélet Perecesen országos jelentőségű produktumokat és eseményeket eredményezett: a színjátszás és a zene mellett a sport területén is. A perecesi sportélet több nevezetes csapat, több sportág és sportszakosztály hosszabbrövidebb történetét foglalja magába. Az 1923-ban alapított perecesi sportegyesületet néven jegyeztették be (rövidítése: PTK). A csapat és a PTK történetének csúcspontját az 1946-47-es szezon jelentette, amikor is az NB I-ben szerepelt a háború után újjászervezett bajnokságban. Bár kiestek a legjobbak közül az első év után, legendás mérkőzések, komoly fegyvertényt igazoló győzelmek jelzik a rendkívüli teljesítményt. Ha a csapathoz kötődő jelentéseket és a társadalmi identitást vizsgáljuk, érdekes hogy a PTK esetében a település bányatelep mivoltából adódóan a csoportidentitás lokális és a szakmai alapon egyszerre szerveződhetett, illetve hogy mindez néhány évvel előzte csak meg a tervgazdaság bevezetésével meginduló élsport-népsport-tömegsport mozgalmat, és e, felsőbb államhatalom által erőltetett, a sportban is megmutatkozó változásokat, melynek egyik hozadéka éppen a munkásosztálynak és annak egyik kiemelt szakmájának, a bányásznak piedesztálra emelése volt. A legendás mérkőzés előzményét, részleteit, utóéletét és hatását illetően is leszögezhető, a történetnek több részlete is széles körben ismert (Perecesen), és a legtöbb ilyen mozzanatnak több változata is leírható. Az 1947. április 20.-ai mérkőzés fontosságát és legendaszerű mivoltát tehát az elbeszélések részletgazdagsága is jelzi.

Resume Pereces, that has been part of Miskolc so far, was settled as a miners’ settlement. The vivid, selforganized cultural and sport life, that is a character of workers’ colonies in general, produced nationwide events. Events connected to theatre, music and to sporting activities were significant. Sport life in Pereces involves longer or shorter stories of famous teams, several sports and sport sections. The general sport association founded in 1923 was called Perecesbányatelepi Testgyakorlók Köre (PTK). The major moment of the team and PTK was the season of 1946-47, when the football team entered for the national league (NB I) after the world war. Although they falled out of the first league after a year, they played legendary matches, serious winner ones, that show the extraordinary performance. If we examine the meanings related to the team and social identity, it is an interesting fact that the group identity could derive from local and work base due to the miners’ surrounding. This phenomenon appeared some years before the professional-, national-, crowd sport movement forced by the state, which resulted changes in sports, and showed the workers’ class including miners in a different perspective. Knowing the antecedents, details, after-life and effects of the legendary match, we can tell that there are different versions of the widely known story. The importance and legend of the match played 20 April, 1947 can be recognized from the very detailed versions circulating among people.