Dal+Szerző magazin 2014/03

dal+ szerző AZ ARTISJUS INGYENES ZENEIPARI, KULTURÁLIS MAGAZINJA I MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE I MMXIV / III. I

www.artisjus.hu

A SORS LABDÁI HARCSA VERONIKAINTERJÚ KELL EGY KIS ÁLLAMSZÜNET Pajor Tamás, szövegíró IZOMÉLMÉNY, AMIKOR HELYÜKRE KERÜLNEK A DOLGOK Vidovszky László, zeneszerző KULTURÁLIS TÁMOGATÁSOK JOGDÍJFORRÁSBÓL Hová fordulhat?

1

EDITORIAL

TARTALOM

2 HÍREK 4 LEMEZAJÁNLÓ 6 ZENÉSZPROFIL ANDREAS VARADY / SÁRIK PÉTER 9 A SORS LABDÁI HARCSA VERONIKA, ÉNEKESNŐ }

Sok szempontból útibeszámolók sorozatát gyűjtöttük össze a Dal+Szerző magazin őszi számába: a Rimaszombat–NagyBritannia–USA tengelyről Andreas Varady, az ifjú csodagitáros jelentkezik be, az egyik legsikeresebb hazai zeneszerző-producer, Szűcs Norbert friss Los Angeles-i tapasztalatait összegzi, Kentaurral utazunk múltban, jelenben és Szentpétervárott, míg a címlaphős Harcsa Veronikával a japán zeneipar életébe is bekukucsálunk - természetesen dalokon, dalszerzésen túl.

Belső utazást kínál Pajor Tamás, kicsit más értelemben Bérczesi Róbert, majd S. Nagy István elképesztő mennyiségű örökzöld dalszövegeivel és az irodalmi Artisjus-díjas Tompa Andrea regényrészletével. Ismét itt egy kerek évfordulót ünneplő zeneszerzőnk: ez alkalomból az idén hetven éves Vidovszky Lászlót köszöntjük. Hová fordulhat a rászoruló zenész? Mi történt a jogdíjakból levont kulturális támogatásokkal? Milyen változások rengették meg a területet az elmúlt években? Nehéz kiigazodni az NKA–Artisjus–EJI háromszögben? Erre is igyekszünk alapos választ adni, míg Jogi esetek rovatunk egy állandó visszatérő, ám most aktuális témát boncolgat feldobva a szerzői jogaimat egy tál lencséért? klasszikus költői kérdést. n a szerk.

12 KELL EGY KIS ÁLLAMSZÜNET PAJOR TAMÁS, DALSZERZŐ-ÉNEKES } 16 KI KICSODA A MAGYAR KERESZTÉNY KÖNNYŰZENÉBEN 18 JOHN LENNON MAGASRA TETTE A MÉRCÉT BÉRCZESI RÓBERT, DALSZERZŐ } 22 KULTURÁLIS TÁMOGATÁSOK JOGDÍJFORRÁSBÓL 24 LISTÁK, MAGYARÁZATOK 26 IZOMÉLMÉNY, AMIKOR HELYÜKRE KERÜLNEK A DOLGOK VIDOVSZKY LÁSZLÓ, ZENESZERZŐ } 32 PROGRAMAJÁNLÓ PROGRAMOK IPADRE 34 BUDAPEST–LOS ANGELES–BUDAPEST SZŰCS NORBERT, ZENESZERZŐ, PRODUCER 38 ÖNKÉNT ÉS DALOLVA SZERZŐI VÉLEMÉNYEZŐ BIZOTTSÁG AZ ARTISJUSNÁL 40 SZERZŐI JOGAIMAT EGY TÁL LENCSÉÉRT JOGI ESETEK 42 MAGADRÓL MAGADNAK GENERÁCIÓK / ERKEL LÁSZLÓ KENTAUR 46 S. NAGY ISTVÁN DAL+SZÖVEG 48 TOMPA ANDREA: FEJTŐL S LÁBTÓL IRODALOM

2

IMPRESSZUM

9 AZ BIZTOS, HOGY VAN BENNEM EGY TUDATOSSÁG, TALÁN AZÉRT IS, MERT MATEKOS VOLTAM A GIMNÁZIUMBAN

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS negyedéves magazinja MMXIV. harmadik negyedév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1119 Budapest, Bikszádi utca 9/b) Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté

12 NEM KELL, HOGY FELKAPASZKODJAK EGY MAGAM GERJESZTETTE HULLÁM CSÚCSÁRA, INKÁBB AZ A FELADATOM, HOGY JÓ HATÁST TEGYEK AZ EMBEREKRE

Ebben a számban közremûködtek: Artner Sisso, Bihari Balázs, Fodor Klaudia Franciska, Hegyi György, Mavrák Katalin, Nagy Kátya, Németh Marcell, Sallai Zsuzsa, Tóth Péter Benjamin Lapterv / tördelés: typoslave (info@typoslave.hu) Címlapfotó: Nagyillés Szilárd smink: Bertalan Viktoria Köszönet az AMKA Studiónak.

18

Korrektor: Kótai Kata

OTT VOLTAM, AMIHEZ

Nyomdai kivitelezés: Color Pack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4.

KÉPEST A FIZIKAI HALÁL CSAK EGY JÓ DOLOG LEHETETT VOLNA

Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8.

E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83 Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint újrahasznosított papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

26 EGY KEVÉSBÉ JELENTŐS ELŐADÓMŰVÉSZNEK IS SOKKAL NAGYOBB A LEHETŐSÉGE, HOGY SZERT TEGYEN BIZONYOS FOKÚ ISMERTSÉGRE, MINT EGY ZENESZERZŐNEK

Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre.

A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

HÍREK

d+sz hírek megújul az izé és a blog Az Artisjus Inspiratív Zenei Ébresztő című klubsorozata szeptemberben megújul. Míg az előző szezonban havi tematikát követtünk – a zeneipari képzésektől a zenei videók világán át egészen a szponzorációig –, addig a most következő hónapokban mindent az aktualitásoknak vetünk alá.

A havi összejövetel egy izgalmas zenei ötletpiaccá alakul át. Az inspiratív beszélgetések után friss, izgalmas, tanulságos, és persze lehetőleg inspiratív esettanulmányokat hall majd a közönség. Unatkozni nem lesz idő: pörgős 10-15 perces prezentációk és beszélgetések követik egymást.

Szintén most ősztől a Dal+Szerző blogon is csavarunk egyet: a havi tematika helyét itt is átveszi az aktualitás. Mostantól mindig a nemzetközi és a hazai zeneipar friss információit lehet majd megismerni. Reményeink szerint olyan orgánummá alakul át a blog, ahol az aktualitást kellően alapos szakmai tudás is kiegészíti. csökkenő jogdíjterhek a vendéglátásban Az Artisjus már 107 éve – jogelődje megalapítása óta – érvényesít jogdíjat a vendéglátásban szolgáltatott zenék kapcsán.

Ez régen csak élőzenét jelentett, majd folyamatosan eltolódott a hangsúly a gépi zeneszolgáltatás felé. Rádióról, CD-ről, számítógépről, zenegépről vagy akár televízióból szól a zene, a vendégek számára fontos hozzáadott értéket nyújtva. A jogdíjmértékek megállapítása nem könnyű feladat, és az utóbbi évek gazdasági krízise a vendéglátást kiemelten sújtotta. Ezért egyre fokozódott a konfliktus a jogdíjfizetők és a jogdíj beszedésével a szerzők, előadók és kiadók által megbízott kollégák között.

2015-ben komoly mértékű, átlagosan 19%-os jogdíjcsökkentés történik, aminek alapját a vendéglátó érdekképviseletekkel folytatott megbeszélések jelentik. Fontos cél, hogy a csökkentett jogdíjmértékekkel sikerüljön növelni a zenét használó üzletek

2

mmxiv.iii számát az országban – hiszen ez mind a művészek, mind a vendéglősök számára jó.

A változások nem egyformán érintenek minden jogdíjfizetőt, ez a módosítás tehát lehetőséget adott arra, hogy néhány különösen érzékeny és korábban nem kellően körüljárt témát rendezzen. Így például nagyobb a csökkentés mértéke a 24 óráig, illetve az azon túl nyitva tartó üzleteknél, és megszűnt a településtípusok korábbi elnevezése (azaz mostantól a lakosság száma a meghatározó az egyes településeknél, nem azok közigazgatási elnevezése).

Az új tarifa 2015-től további 3%-os kedvezményt nyújt minden vendéglátó üzletnek, amely csatlakozik az Artisjus online rendszeréhez, azaz nem papíron, hanem elektronikusan intézi tovább jogdíjas ügyeit. nyári toplisták Itt, a Dal+Szerző magazinban már második alkalommal található meg 6 magyar zenei toplista egymás mellett, a középső oldalpáron. Míg korábban elsősorban a közösségi média zeneipari hatásait vizsgáltuk YouTube és Facebook toplistáinkban, új kezdeményezésünk a magyar zene átfogó trendjeit igyekszik feltérképezni. A social média csatornákra vonatkozó információk mellett lemezeladási adatok, rádiós és online streaming játszási listák teszik teljessé a képet.

A friss, 2014-es nyári felhozatalt tükröző második kiadásban is az látható, hogy a különböző zenei csatornák szinte külön univerzumként működnek, és nagyon kicsi az átfedés közöttük. Azért találhatunk olyan slágert, ami minden csatornán jól teljesít: tavasszal ilyen volt KállaySaunders András Runningja, nyáron pedig a szintén eurovíziós pályázó Honeybeast Legnagyobb hőse tarolt a streaming és a single listán, de előkelő helyen végzett a rádióban és a YouTube-on is.

A listák a 3G Multimédia Kft. és a MAHASZ együttműködésével készülnek, és a Dal+Szerző magazinban jelennek meg.

online zenebolt körkép Hol, milyen zenét érdemes vásárolni az interneten? Az utóbbi időszakban több új online zenei szolgáltatás is indult a hazai piacon. Lassan tucatnyi online zenebolt verseng a zenefogyasztókért. Az Artisjus és a MAHASZ összefoglalója segítséget nyújt az eligazodásban. A rövid füzet bemutatja minden, Magyarországon elérhető digitális zenei platform fontos tulajdonságait, árait és csomagajánlatait. eu-fejlemények a szerzői jogban Idén nyáron lejárt a Barroso vezette Európai Bizottság mandátuma, ami egy teljesen új személyi összetételű és struktúrájú vezetésnek ad utat novembertől. Hosszas politikai viták után a Bizottság új elnöke a luxemburgi, néppárti Jean-Claude Juncker lett. Ez a változás a kulturális életet érintő egyik legfontosabb kérdés, a szerzői jog számára is fontos módosulásokat hoz. Juncker új hatalmi szintet iktatott be azzal, hogy 7 db alelnököt nevezett ki, akik egy-egy kiemelt célt fognak majd össze projektvezetőként. A „digitális egységes piacért” az észt Andrus Ansip lesz felelős. Ahogy várható volt, a szerzői jogért felelős csapat is átkerül a Belső Piaci Főigazgatóságtól a digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztos fennhatósága alá (DG CONNECT).

A szerzői, előadói és kiadói érdekképviseletek mindvégig ellenezték ezt a változást, arra alapozva, hogy a „digitális gazdaság” szempontjából gondolkozó politikusok és szakemberek számára a szerzői jog elsősorban az egységes piac akadályaként szokott feltűnni – tehát várhatóan nem a kreatív iparágak erősödését fogják elsődleges szempontként alkalmazni. Talán erre a félelemre adott válasznak tekinthető, hogy bár a téma átkerült erre az új területre, annak felelős vezetőjeként a német Günther Oettingert jelölték, aki korábbi bizottsági

HÍREK

d+sz hírek pályafutása alapján a szerzői jog területén kiegyensúlyozott véleménnyel rendelkezik.

A digitális gazdasághoz fűződő területek a kulturális főigazgatóságtól is átkerültek a digitális főigazgatósághoz. Ez azt is jelenti, hogy a kultúráért felelős biztos – aki várhatóan a magyar Navracsics Tibor lesz – még az eddiginél is kisebb hatással lesz a téma érdemi alakulására.

Ha minden új biztost megerősít az Európai Parlament a meghallgatások után, október második felében lesz végleges a struktúra.

Ha azonban valamelyik biztos ellen erős kételyek merülnek fel, a folyamat elhúzódhat. zeneipari kézikönyv 2013 szeptemberében indítottuk útjára Inspiratív Zenei Ébresztő (IZÉ) című havi klubrendezvényünket, amelyben a zenei élet és a zeneipar különböző témáit járjuk körbe zenészekkel és a háttérben dolgozó szakemberekkel közösen.

A 2013-14-es szezon 10x2 izgalmas és felvillanyozó beszélgetését hallgatva egyre világosabbá vált, hogy meg kell őrizni, tovább kell adni az elhangzottakat, sőt: kiegészíteni, hogy kézikönyvként használható tudás legyen belőle. Ezért készítettünk minden zenésznek és zeneipari szakembernek egy olyan, origóként használható kézikönyvet is, amelyet kezdő és gyakorló zenészek is tudnak használni.

A tartalomból: A zeneipar alapjai, Zenei képzések, Booking, Jogdíjak, Videoklip & Youtube Szponzoráció, Rádiós játszások, Zenei export A kiadvány elérhető a Dal+Szerző blogon és az Artisjus irodaházban a Szerzői Ügyfélszol­ gálaton. n

mmxiv.iii izé a szeptember egyik vendége bérczesi róbert, hiperkarma volt

andrus ansip a digitális egységes piaci poszt várományosa fotó: kaupo kikkas

3

LEMEZAJÁNLÓ

uzipov bazaltkockák

zup huszonvalahányban

kowalsky meg a vega még nem éden

laptop

disc VINYL RECORDlaptop

disc

Az Uzipov zenéje hangos és hangzatos dühkitörés. Nemrég jelent meg Szőrén a borzot című Kispál-feldolgozás EP-jük, ezt megelőzően idén januárban első, nyolcszámos nagylemezük, a Bazaltkockák. A zaj-rockban utazó trió első nagylemezével nem hazudtolja meg magát: dühös és gyors darabokat rántott össze egy albumra, mint amilyen a nyitó Fekete neked és a Zászlós barom, mely egyből elküld egy melegebb éghajlatra, felvezetve ezzel a ránk váró további hét számnyi dühödt gyönyört. Mindezt figyelemre méltó, időnként már-már költői képekkel teleszőtt dalszövegekkel teszi, így a sodró hangulat mellett érdemes odafigyelni az elordított szavakra is. A Mintha zuhannál a dalköteg egyetlen éneklősebb darabja, a picit karcos hang pedig kifejezetten jól áll az énekes-basszusgitáros Hosszú Gábornak. A lemez csúcspontja kétségkívül A kedvem véget ért, ahol darabokra tépnek az elkiabált szavak és a zajgitárok, a lemez leggyorsabb és legagresszívabb dala, ahol „a végletektől most robbanok szét”. n

Kicsivel több mint egy évvel bemutatkozó, Füstjelek szélcsendben albuma után máris itt a Z.U.P. második nagylemeze, Huszonvalahányban címmel. A folkos árnyalatokkal színezett soft-rock album a félperces Megy? című intróval vezeti fel a lemezt, melyet egyből a lendületes Mák követ. A közhelyparádét felvonultató szám szolid fricska a kortársaknak, ez a fajta csipkelődés, vagányság pedig végig követhető majdnem az összes számon. A Z.U.P. a huszonévesek lázadását, tettvágyát és hangulatait fogja meg olyan pontos korleletekkel, mint amilyen a kissé társadalomkritikus Szökőév és Minden csak átmenet. A Dőlj hátra! tökéletes „feel good” nóta, igazi nyári ellazító fesztiváldarab, míg a Hálózsák inkább összebújós, intim dal. A lemez egyfajta keretes szerkezettel zárul, az intróban megkezdett dallam ezúttal meg is születik a címadó Huszonvalahányban-nal, aminek a hallgatása közben automatikusan megjelenik a filmekből ismert singer-songwriter srác, amint kis deszkából ácsolt színpadon, farmeringben játszik és hangos tapsra bírja közönségét őszinte és egyszerű dalaival. A Huszonvalahányban egésze is pont ezzel a lendülettel és természetességgel szólal meg, pontosan elkapva ezzel a húszas éveiben járók lelkületét. n

Hat héttel a megjelenése után máris platinalemez lett az idén már tizenegy éves Kowalsky meg a Vega zenekar hetedik, Még nem Éden című nagylemeze. Az album terjesztése meglehetősen sajátos, ám igen eredményes, hasonlatosan a Tankcsapdához vagy a Hooliganshez: MOLkutaknál lehet megvásárolni. A lemez dalainak közel felét már áprilisi megjelenése előtt jól ismerhette a közönség – a Még nem Éden továbbra is a „Szív forradalma” életigenlő szemléletében íródott. Így a meghitt Egy világon át, a záró Mosolydal vagy a Hullajózan egyfajta életvezetési tanácsként szolgálnak önmagunk és a másik elfogadásához, egy stresszmentesebb és boldogabb élethez. Teszik mindezt klisémentes szövegekkel, táncolható pop-rockkal, sőt a Még nem Éden és a Szép nap ez arra egy adag skás löketet is kapott az amúgy többségében pörgős számok mellett, mint amilyen a villámgyorsan rádió- és YouTube-megaslágerré vált Amilyen hülye vagy, én így szeretlek. n

szerzői kiadás

szerzői kiadás

szerzői kiadás

LEMEZAJÁNLÓ

szeder hab a tetején

djabe forward

söndörgő tamburocket

disc laptop

disc VINYL RECORDlaptop

disc laptop

Szeder-Szabó Krisztina és zenekara – azaz a Szeder – Indiegogo kampánnyal gyűjtötte össze a pénzt bemutatkozó hétszámos albumára, a Hab a tetején-re. A minialbum két fülbemászó, szerethető és kedves dallal indul, melyeket Reggel dalként és Lazsa dalként kereszteltek el. Előbbi igazi napindító nóta, ahogy játékosan, József Attilához hasonlóan festi fel az énekesnő lehetséges „szerepeit” a vadakat terelő juhásztól, egészen a locsolókannás néniig, miközben finom képekben énekli meg egy mozgalmas reggel jeleneteit. A Lazsa dal ezzel szemben lustaságunkat cirógatja, amikor legszívesebben egész nap pizsamában ülnénk otthon. A Szeder zenekar a „klasszikus” felállás helyett bőgővel, hegedűvel, perkával és gitárral hangszerel, melynek köszönhetően olyan izgalmas darabok is megszülethettek, mint a népzenei elemekből induló, majd keleties hangzásba csavart Őszi dal, mely változó témáival igazi eszeveszett „ősi karnevált” hoz létre. Innen haladunk a búsabb, lassabb darabok felé, mint az önvizsgáló hömpölygéssel induló, francia sanzonba átcsapó Tengeróceán, az instrumentális Nagyapám mesekönyve vagy a Szél, mely ezúttal egy szomorú elvágyódás, mesés álmodozás. A merengésből a záró Figura Ethymologia ráz fel, sőt táncra perdít játékos szócsavaraival, őrületes bőgő- és hegedűszólójával. n

A Djabe zenéje maga a szabadság. A jazzt és világzenét házasító zenekar legújabb, Forward című nagylemezén a Miskolci Szimfonikus Zenekarral dolgozott együtt, a dalok írásánál is az volt a cél, hogy a szimfonikusokból építkezzenek. A Forwardot csak úgy érdemes hallgatni, ha van időnk hosszasan elmélyedni a hangszerek alkotta rétegekben és hangulatokban, leforgatni hozzájuk belső filmünket.

A cím csak útmutató, a szövegnélküliség szabad, mindenféle kötöttségtől mentes szárnyalást ad a hallgatóknak. Míg a címadó darab egyfajta szimfonikus nyitány, a további dalok gyakran egészülnek ki egészen egzotikus – a Djabe életművében azonban egyáltalán nem szokatlan – hangszerekkel, mint amilyen az ausztrál őslakosok fúvós hangszere, a didzseridu, az indiai ütőhangszer tabla, a brazíliai egyhúros berumbau vagy a hang néven ismert acéldob. Ez utóbbi felel a Hang Out lassú, esőcseppek kopogásához hasonló hangzásáért, mely a szimfonikusok mellett vokálkíséretet is kapott, míg a New Words pedig mint egy világzenei hangszergyűjtemény szólal meg. Ám továbbra is jelen vannak az albumon a „jazzesebb” pillanatok, mint amilyen a Lava Lamp, melyben a legendás Steve Hackett gitár- és John Nugent szaxofonjátéka is felcsendül. n

Őrületes tempójú tamburamuzsika, perdülő szoknyák, csattanó lábak! Röviden így írható le a Söndörgő augusztusban megjelent, Tamburocket – Hungarian Fireworks című albuma. Jövőre lesz húsz éve, hogy az Eredics fivérek édesapjuk, Eredics Kálmán (Vujicsics együttes) nyomán megörökölték a családi hangszert, és megalakult a Söndörgő. A balkáni népzenét játszó formációt jelenleg a három testvér, Eredics Áron, Benjamin és Salamon, unokatestvérük, Eredics Dávid és régi jó barátjuk, Buzás Attila alkotja. Ötödik albumuk az angliai Riverboat Records gondozásában jelent meg, és pár napon belül felkerültek vele a World Music Charts Europe negyedik helyére, szeptemberre pedig a második helyre léphettek előre. A virtuózok a délszláv ritmusokhoz nyúlnak vissza új albumukon is, Bartók-gyűjtéseket és Dráva-menti népdalokat dolgoznak fel tamburazenekarra átültetve. A lemez tele van táncba hívó, sodró és feszes ritmusú dalokkal, mint a Kolovodja, Hulusi, a furulyával megbolondított Drago Kolo vagy a gyorsaságával szinte levegőbe kapó Marice, melyet a halkabb Evo Srcu vezet le. n riverboat records

gramy records szerzői kiadás

5

PROFIL

ANDREAS VARADY

hiphoprajongó vagyok Andreas Varady a szlovákiai Rimaszombaton született, tizenhat éves. A kritikusok George Ben­ son­hoz hasonlítják, Quincy Jones a menedzsere, és hamarosan Írországból Los Angelesbe költözik, hogy közelebb legyen a tűzhöz.

AV: George Benson pici korom óta hat rám. Először a párizsi L’Olympiában találkoztunk, előtte játszottam. Egy álmom vált valóra. Emlékszem, jót dumáltunk.

Vannak közös munkaterveink is. Most például az amerikai koncertjei előtt lépek fel.

Nagy megtiszteltetés ez nekem.

D+SZ. Mivel promotálnád a jazzt a fiatalok körében?

AV: Meghallgattatnám velük az albumom. Akkor sok mindent megértenének.

Ez a lemez könnyen emészthető jazz, ezért ajánlom bárkinek. A visszajelzések a korombeliektől is pozitívak.

D+SZ: Hallgatsz a jazzen kívül mást is?

AV: Azt hiszitek, csak jazzt hallgatok?

Nem, dehogy. Hatalmas hiphoprajongó vagyok. Egyszer majd hiphopot is szeretnék írni: bírnám, ha például Mos Deffel dolgozhatnék. Nyitott vagyok, az elektronikától vagy a diszkótól kezdve a rockzeD+SZ: Hogy lesz valakinek Quincy Jo- néig minden jöhet. Éppen Disclosure-t és Jay-Z-t hallgatok. nes a menedzsere?

AV: Claude Nobs, a montreux-i jazzfesztivál alapítója és szervezője meghívta D+SZ: Augusztusban jelent meg a családi triónkat (Andreas, Bandi, az Apa az első albumod a Verve Records-nál és Adrián, Andreas 11 éves öccse) játszani. (Natalie Cole, Andrea Bocelli, Agnetha Közben elküldött Quincy Jonesnak egy vi- Faltskog, Lou Doilon stb.)

AV: Sokszínű lemez, a számok mind mádeót rólam. Jonesnak annyira megtetszett a gitárjátékom, hogy eljött a montreux-i sok. Sok olyan hangszerelés is van rajta, próbánkra is. Minden itt, ezen a fesztivá- ami korábban engem nem jellemzett. Kilon kezdődött el. Quincyvel elképesztően váló zenészek, énekesek segítettek. Négy szuper dolgozni. Mindig tele van jobbnál nap alatt végeztünk a felvételekkel. jobb ötletekkel, meglátásokkal. A privát D+SZ: Négy nap alatt? életben is kedves, aranyos ember.

AV: Igen, bementünk a stúdióba, azonD+SZ: Sok kritikus George Bensonhoz nal egymásra hangolódtunk. Minden olyan hasonlít. természetesen és simán ment.

D+SZ: Van azért hétköznapi tinédzseréleted is?

AV: Persze. Sok barátom van. De őszinte leszek, nem egy átlagos tinédzserélet az enyém. Koncertek, turnék, rengeteget vagyok úton. Viszont ha szünet van, akkor a haverokkal lógok. Imádok kosarazni, hokizni, a gyengéim pedig a videójátékok.

D+SZ: Emlékszel arra, mikor kezdődött a szerelem a gitár, a jazz és közted?

Andras Varady: Körülbelül négyéves lehettem. Amikor Apu gitározott, folyamatosan körülötte sertepertéltem, szerettem, amikor játszott. Aztán egyszer a kezembe adták a gitárt, és nem volt megállás. Már kicsiként is jazzszólamokat szerettem gitározni, a jazzben tudok a leginkább kiteljesedni. A családomban mindenki zenél.

Például Apu basszusgitározik, az öcsém dobol. Sokszor improvizálunk. Valaki elkezdi, aztán a többiek becsatlakoznak.

Nincs ez túlbonyolítva.

6

D+SZ: Úgy tudom, hogy Írországból Los Angelesbe költöztök.

AV: Ez jelenleg egy családi terv. A munka szempontjából jobb lenne.

D+SZ: Kilencéves voltál, amikor édesapád úgy döntött, Írországba költöztök.

Azóta jártatok Rimaszombaton?

AV: Persze, és képzeld október 11-én Pozsonyban lesz koncertünk.n sallai zsuzsa

PROFIL

SÁRIK PÉTER

jazz kÍván­ság­műsor Sárik Péter jazz-zongorista szinte megszámlálhatatlan projektben működött közre az elmúlt években, zenészként éppúgy, mint zeneszerzőként. Az idei év sem telt számára eseménytelenül, zongoristaként és zeneszerzőként egyaránt van munkája bőven.

Első meghatározó zenei élménye általános iskolában érte:„Zenei tagozatos voltam, mindennap volt énekóránk, és kifogtuk a világ legjobb énektanár nénijét (Palatinusz Andorné), aki játszott velünk, bábozott, mesélt, és közben észrevétlen mindent megtanított” – mesél a művész a kezdetekről.

A zongorába egy zeneiskolai hangszerbemutatón szeretett bele, a jazz-zel pedig egy barátja apukája által találkozott először.

Klasszikus zenei tanulmányai után tizenhat évesen kezdett el könnyűzenét tanulni – szülővárosából, Ceglédről hetente kétszer utazott Pestre miatta. „Ekkor hallottam először élőben jazzt, és úgy tűnik, egy életre magával ragadott. Végül tizennyolc voltam, mikor az első jazz-zongoraórámra elmentem. Továbbra is fontos maradt számomra a többi zenei stílus is, próbálok nyitott maradni, és ezeket befogadni a játékomba.”

A rengeteg gyakorlás végül meghozta gyü-

mölcsét: felvették a Liszt Ferenc Zeneművé- tovább már nem fért bele az időmbe. Mosszeti Egyetemre, ahol 1997-ben diplomázott. tanában egyre többször kérnek fel, hogy tartsak kurzusokat. Ezeket nagyon szereZenei projektjeinek, együttműködéseinek se tem, főleg mivel úgy zajlanak, hogy együtt szeri, se száma: jelenleg dolgozik a Recirquel zenélünk a résztvevőkkel, így gyakorlatban társulattal, viszi a Jazzkívánságműsort, du- tanulhatják-érezhetik meg azokat a dolgoózik Berki Tamással, Falusi Mariannal, Gyár- kat, amiket szinte lehetetlen elmondani. De fás Istvánnal és Pély Barnával, alkalomadtán azért zenélni szeretek a legeslegjobban.” fellép Hodek Dáviddal, Gyémánt Bálinttal, Borbély Mihállyal, illetve Románia legnépsze- Zeneszerzőként számos elismerésben rérűbb énekesnőjével, Luiza Zannal is. Koráb- szesült, több ízben ért el dobogós helyeban közreműködött a Cotton Club Singers, a zést szerzeményeivel amerikai és angliai Kimnowak, valamint a Jávori Sound Machine dalszerzőversenyeken:„Leginkább arra vazenekarokban, de dolgozott együtt Lakatos gyok büszke, hogy bár elég későn kezdtem Ágnessel, Fábián Julival és Gerendás Péterrel a jazz-zel foglalkozni, és későn érő típus is is. 2007-ben alapította meg a Sárik Péter Tri- vagyok, végül csak sikerült, és igazi zonót, melyet tavaly új tagokkal, Fonay Tiborral gorista lett belőlem. Büszke vagyok, hogy (bőgő, basszusgitár) és Gálfi Attilával (dob) fantasztikus zenészekkel játszhatok együtt, indított újra. Megannyi név, megannyi lehe- hogy egyre több ember jár a koncertjeinktőség a legkülönfélébb zenei kalandozások- re, és arra is, hogy nemcsak itthon, de az ra. Nos, Sárik él is a lehetőséggel.

Egyesült Államokban és Angliában is sokszor elismerték a munkámat.” n Talán egyik legizgalmasabb vállalkozása a 2012-ben indult Nyughatatlan Micó, avagy nagy kátya a világ összes kincse című meselemeze, melyet azóta több ízben jazz-mesejátékként is bemutattak a gyerekeknek, a lemezt pedig idén Fonogram-díjra is jelölték. Mindemellett – bár a tanítással már felhagyott –, gyakran kérik fel, hogy tehetségével kurzusvezetőként segítsen másokat: „Hat évig tanítottam a kőbányai zeneiskolában, de szerencsére annyira kezdett beindulni az életem, hogy 7

8

INTERJÚ

HARCSA VERONIKA, ÉNEKESNŐ

a sors LAbdái Aktuális címlaplányunkkal (!) a fotózás előtti sminkelés közben beszélgetünk.

Még akkor is csak egy picit akad el a szava, amikor a sminkes lány egy ollószerű kínzóeszközzel rángatja a szempilláit, holott ez bizonyára igen kellemetlen. Harcsa Veronika zenei kalandozásai nem korlátozódnak egy műfajra, egy országra: hogy az énekes-dalszerző eddig meglehetősen érdekes karrierje véletleneken vagy tudatosságon múlt-e, pillanatokon belül kiderül.

Dal+Szerző: Eddigi pályafutásod alapján a legtöbben úgy vélik, hogy te meglehetős céltudatossággal kezeled a dolgaidat. Jól gondolják?

Harcsa Veronika: Részben igen. Az biztos, hogy van bennem egy tudatosság, talán azért is, mert matekos voltam a gimnáziumban. Ott megtanítottak minket struktúrákban és rendszerekben gondolkodni; és bár az életem nagyon eltávolodott a matektól, ennek biztos komoly hatása volt. Ez eleve ad egy önanalitikus hozzáállást is, hogy nem „csak úgy” élem az életemet, hanem van bennem egy igény és egy automatikus reflex arra nézve, hogy mindig újra értékeljem időről időre, hogy mit és miért is csinálok. Én sokat analizálom magamat és a projektjeimet is, és ez segít előrelépni.

D+Sz.: A gyakorlati és a művészi részt ugyanolyan eréllyel vizsgálod?

H.V.: A művészi rész evidens: az ember mindenképp jót akar letenni az asztalra. Ez olyan folyamatos vizsgálat, ahol fel sem fogom valójában, hogy most épp analizálok. Mindig azon dolgozunk, hogy a zene még jobban tetsszen saját magunknak, hogy még komplexebb legyen, még szebb legyen. Így az analízis teljesen ösztönös, része a folyamatnak, anélkül nem menne.

Az úgymond menedzseri szemléletet követelő helyzetek elemzése egész más: az sokkal inkább munkaszerű tevékenység, ahhoz le kell ülnöm az asztalhoz. Ez most azért is fontos mert épp hál’ Istennek, nagyon sok jó projekt van az életemben, és tulajdonképpen több jó dolog talál meg, mint amennyi belefér.

Ez rendszeresen nyár végére kis is derül, mert mindig túlvállalom magam (nevet). De emiatt rá vagyok kényszerülve arra, hogy átgondoljam, mi az, ami valóban fontos, és mi az, ami inkább csak időt vett el az igazán fontos dolgoktól. Az időmenedzsment azért is lényeges, mert több országban élek egyszerre, többféle környezetben, sok mindennel kell foglalkoznom, és közben igyekszem egyensúlyban is maradni.

D+Sz.: De ezt a feszített tempót végső soron te diktálod saját magadnak.

H.V.: Végső soron igen... (nevet) De azért ehhez kell a befogadókészség a közönség felől is, és szerencsére a projektjeink általában megtalálják a közönségüket.

D+Sz.: Mennyire tudsz előre gondolkodni?

H.V.: Nagyjából egy évre. Igazából az életem eddig azt mutatta, hogy annál hosszabb időre tervezni nem is igen érdemes, mert ennyi idő alatt már úgyis történik annyi váratlan dolog, amik végül kialakítják a folytatást.

D+Sz.: Rugalmasan kezeled, amikor ezek a váratlanságok keresztezik a terveidet?

H.V.: Szerintem igen. Persze ebből is vannak fokozatok, de szeretek spontán lenni és könnyen hozok hirtelen döntést. Van egy fajta érzés, amikor tudom, hogy ezt a labdát most a Sors dobta, és bár teljesen mást terveztem, most mégis elkapom. Ez már többször megtörtént, és általában ebből jó dolgok szoktak kisülni. Így találtam lakást, és így indult a klubom is Berlinben: nem is sejtettem, hogy benne van a pakliban az, ami végül kijött belőle.

D+Sz.: A kezdetektől párhuzamosan fut a külföldi és a magyar karriered. Ezt hogy dobta a Sors?

H.V.: A külföldi pályám úgy indult, hogy megtalált egy japán terjesztő. Szó szerint a semmiből. Itthon még nem is ismert senki, de már volt honlapom. Akkoriban még MySpace sem volt, nemhogy Facebook, de volt saját oldalam, ahol bele is lehetett hallgatni a zenékbe. Ezt találta meg egy japán terjesztő, sosem fog kiderülni, hogy hogyan. Rendelt is tőlünk az első lemezünkből, amit én ráadásul csak demónak szántam, nem is volt rendes kiadása. De ő mégis rendelt belőle két- vagy háromszáz példányt, amit elvittem a postára szépen a kis kartondobozban, és feladtam neki. Két hét  9

INTERJÚ

 múlva írt, hogy küldjek még, mert pikk-pakk elkapkodták. Hogy miért, az titok, és a hiányos japántudásom nem is engedi, hogy utánajárjak. Nem lehet visszakövetni, melyik blog tehetett róla, de népszerű lett az a lemez. Erre felfigyelt egy japán kiadó, akik megkerestek, és kiadták a lemezt kint – és mögé is tették azt a promóciót, amivel az album még ismertebb, és végül listavezető lett. Én közben itthon ültem, és néztem a japán weboldalakat. Furcsa volt azt látni, hogy van egy nagy egyes, aztán kandzsik és a lemezem borítója, aztán a következő sorban egy nagy kettes, kandzsik és Norah Jones lemezborítója... Persze ő már hónapok óta ott trónolt, de akkor is, teljesen hihetetlen volt, huszonnégy éves voltam, itt ültem Budapesten, és csak bámultam, hogy ez meg mi?! De ehhez az a nagyon nagy mázli is kellett az elején, hogy a japán terjesztő rátaláljon a weboldalamra.

Hozzátartozik a történethez, hogy itthon, Magyarországon nagyon sokat segített ez a sztori, mert ebből MTI-hír lett. Sokan jöttek el úgy koncertre, hogy meg akarták hallgatni: ki az a csaj, akinek a nevét még sosem hallották, mégis listavezető Japánban? Az egész történet miatt nagyon szerencsésnek tartom magam. Az érem másik oldala viszont az, hogy azóta azon dolgozom nagyon sokat, hogy a szerencsével, amit kaptam az elején, helyesen éljek. Hogy mindig tudjunk izgalmasak lenni a magunk és a közönség számára, hogy mindig fejlesszük és vigyük tovább – hogy ez ne csak egy üstökösszerű feltűnés legyen, hanem az évtizedek alatt egy igazi művészpályává álljon össze.

H.V.: Nyilván vannak, amik jobban sikerülnek és vannak, amik kevésbé. Az utóbbi kategóriát inkább tapasztalatnak élem meg, és leginkább úgy, hogy „na, ezen az úton még sokkal tovább kellene menni, hogy igazán jó legyen”.

D+Sz.: Az a benyomásod, hogy a közönséged ért téged?

Amit te dal formájában eléjük teszel, abból minden átjön?

H.V.: Biztos, hogy nem jut át minden. De szerintem egy zenésznek ez nem is lehet elvárása. Nem gondolom, hogy ugyanazt érzik, amit én, és egyáltalán nem is kell, hogy ez így legyen. Talán ha konkrétabb, mondjuk társadalmi vagy politikai üzenete lenne a dalaimnak, akkor számítana. De az én dalaim vagy elvontak, vagy valamilyen személyes, sokszor érzelmes történetet mesélnek el, és ezek mindenkiben egyéni módon csapódnak le. Ami nekem igazán fontos, az a kölcsönhatás a külvilággal és az emberekkel.

D+Sz.: Érteni vélem a kölcsönhatás részedről induló oldalát; de mi az, ami cserébe visszajön hozzád?

H.V.: Nagyon sok minden, köztük például egészen konkrét, személyes sztorik is. Minden évben megtalál pár olyan történet, hogy egy-egy dalom valamilyen életszituációban valódi segítséget nyújtott valakinek. Nagyon hálás vagyok, amikor az emberek ezeket megosztják velem. Koncerthelyzetben pedig azonnal érezhető a kölcsönhatás, mert ezek végül is energiák. Van, hogy csendesebb a közönség, de mégis érezni, hogy elindult valami bennük, hogy más hangulatban állnak majd fel, mint amiben leültek. Ez a kölD+Sz.: Sikerült beazonosítani, hogy az első lemezedben mi csönhatás nagyon sokféle, lehet akár katartikus, de akár egészen fogta meg a japánokat? csendes is.

H.V.: Mivel demónak szántuk, nem is saját dalok voltak rajta, hanem jazz-sztenderdek meg feldolgozások. Két napot próbáltunk rá, D+Sz.: Ebben a tekintetben más a hazai és a külföldi közönség? és két nap alatt fel is vettük a stúdióban. Ez nem volt egy kidolgozott H.V.: Vannak habitusbeli különbségek, de a lényeg azért anyag, ráadásul én akkoriban az éneklés technikájáról még semmit ugyanaz. Japánban például a koncentrált figyelem volt jellemsem tudtam, csak volt egy ösztönös mód, ahogy megszólaltam. Én ző a koncertekre, de kifejezetten imádok a Délvidéken játszani, azt gyanítom, hogy pont ez az egyfajta kislányos keresetlenség meg ahol sokkal hangosabbak az emberek. Ezek ilyen „részben igaz” iskolázatlanság lehetett nekik bájos – legalábbis én így értelmezem. sztereotípiák is persze. Ami nagyon más, az az én szerepem. Ha És persze nekik egy magyar énekesnő egzotikus, plusz van presztí- külföldön játszom, olyan helyen, ahol nem igazán ismernek, akzse is a magyar zenének, például a Kodály-módszer is igen elterjedt. kor oda máshogy ül be a közönség: több a kíváncsiság és valamivel kevesebb a prekoncepció is, mind pozitív, mind negatív D+Sz.: Lehettél volna sztenderdeket éneklő egzotikum Ja- értelemben. Itthon, mivel sokan már nem először hallanak, a pánban, de te elhagytad a járt utat a járatlanért. Azóta egyre közönség máshogy ül be, de nem tudnám megmondani, melyik többször tűnik úgy, mintha ez valamiféle szokás lenne nálad. helyzet könnyebb vagy nehezebb. Itthon nyilván segít, hogy van Nem kockázatos ez? törzsközönségem. Számíthatok rá, hogy lesz egy-két ember a köH.V.: De az, viszont így jobban élvezem (nevet). Én nem tartom zönségben, akit már nem kell meggyőznöm, az első számtól ott magam szórakoztató zenésznek: az éneklés, a dalírás, a koncer- lesz velem, és nyitott lesz. Talán ez a nyitottság, ez az elfogadás tezés nekem egy hatalmas kaland. Én afelé megyek, ami izgat, egy lényeges különbség – amikor ismeretlenül lépek színpadra, ami érdekes, amit még nem próbáltam. Nem akarom megcsinálni eleinte mindig van egy kis szkepszis. Persze itthon is előfordul, kétszer ugyanazt a lemezt, egyszerűen saját magam miatt. Fel hogy valakit a barátnője rángat el, pedig nemigen kíváncsi arra, akarom fedezni, hogy mi van még bennem. hogy mit művel az a hiteltelen, nyálas énekes (nevet).

D+Sz.: Volt már olyan, hogy nem bizonyult sikeresnek egy-egy D+Sz.: A jazz nagy útkeresésben van már egy jó ideje, és sokísérleted? kan hiányolják azt a fajta kísérletező, tabudöntögető szemléle-

10

INTERJÚ

tet, amit mondjuk Miles Davis képviselt. Te hogyan próbálsz túljutni ezen a dilemmán?

Amit csinálsz-csináltok, az sok szempontból elég frissnek, korszerűnek hangzik.

H.V.: A jazz mindig is fuzionált; minden korszakban az aktuális pop- vagy akár kortárs zenéből kerültek bele elemek, így fejlődött tovább, így lettek korszakai. Nekem most két fő projektem van, az egyik a Bin-Jip, Andrew J producerrel és Gyémánt Bálint gitárossal. Ugyan van benne improvizáció és a jazzre jellemző elvont attitűd, mi a Bin-Jip zenéjét mégsem hívjuk jazznek, inkább kísérleti elektronikának. Ugyanakkor sokan a jazz kategóriába teszik, és lehet, hogy pár évtized múlva valóban ilyesmi zenéket hívnak majd „új jazznek”. Andrew J hangzásaiban sok az újszerűség, ő a legkorszerűbb zenéket hallgatja, formálja az ízlésemet, mégsem ezért szeretek leginkább vele dolgozni, hanem a kreativitása és a maximalizmusa miatt.

A saját, vagy Gyémánt Bálinttal duóban írt dalaimat egyáltalán nem tartom forradalminak stiláris szempontból, a duó projektben egyszerűen nem a korszerűségen van a legnagyobb hangsúly, hanem a lírán, a történetmesélésen, hangulatok keresésén. Vannak zenészek, akiknek a korszerűség, az új hangzás keresése a legfontosabb, de én nem ilyen alkat vagyok, nekem az újdonság a kifejezésmódban fontosabb, mint a stílusjegyekben.

D+Sz.: Amikor dalszerzel, akkor a teljes művet megálmodod, hangszereléssel, sounddal, mindennel?

H.V.: Néha igen, máskor pedig fokozatosan alakul ki a teljes kép. A Gyémánt Bálinttal közös duónkban nekem nagyobb részem van szerzőként, és ott inkább én gondolkodom azon többet, hogy milyen legyen egy dal hangszerelése, hangzásvilága. A Bin-Jipben – ahol szintén Bálint gitározik – viszont Andrew J producerként elképesztő mennyiségű időt öl bele egy-egy számba, hogy az adott hangzást megtalálja. Bálinttal legtöbbször csak bámulunk, hogy „hát ezt meg hogy találtad ki?”. Ott sokkal bonyolultabbak és többszörösen visszahatóak az alkotói folyamatok, emiatt aztán időnként nagyon hosszú idő is eltelik, mire kialakul egy-egy dal. Az első lemezünket 2010-ben jelentettük meg – és idén, december 21-én mutatjuk be a MÜPA-ban a másodikat úgy, hogy közben folyamatosan dolgoztunk a dalokon! Jó, néha azért változó intenzitással (nevet).

H.V.: Hogyne! Már az elején is szóba került, hogy ezeket a spontán döntéseket én könnyen meg tudom hozni, mert olyan az életem. Úgyhogy én mindenképp mennék, de persze mindhármunknak együtt kellene meghozni ezt a döntést. De mivel mindan�nyian ezen dolgozunk iszonyú sokat, ez a legfontosabb, ezért azt hiszem, az lenne a természetes, hogy ha jönne egy hullám, akkor arra felülnénk és mennénk vele. n INTERJÚ: Hegyi György

D+Sz.: A Bin-Jippel is kapcsolatos izgalmas hír az Erik Truffaz-val közös munka is.

H.V.: Ez is valahogy a Sors által dobott labda. Egy évvel ezelőtt Athénban léptem fel. Évek óta kapcsolatban vagyok egy ott igen népszerű hiphopzenekarral, akiket úgy hívnak: Active Member. Ők egy házaspár, társadalmilag nagyon érzékeny szövegeket írnak, és hihetetlen rajongótáboruk van. Korábban remixelték egy dalomat, így kerültünk kapcsolatba. Tavaly szeptemberben volt egy nagy koncertjük Athénban, ahová három külföldi vendéget hívtak: egy német ragga-énekes srácot, Erik Truffaz-t meg engem. Ráadásul úgy találták ki a repertoárt, hogy a három dalból, amiben énekeltem, kettőben Truffaz is játszott. Így egyszer csak ott találtam magam egy színpadon Erik Truffaz-val. Ráadásul nagyon jól sikerült az a fellépés, és emberileg is jól kijöttünk: délelőtt megnéztük együtt az Akropolisz Múzeumot, ami hihetetlen élmény volt, és jókat beszélgettünk. Kapcsolatban is maradtunk Erikkel, így amikor megkaptam a Művészetek Völgyétől a felkérést, hogy idén vegyem gondozásomba a korábban udvargazda nélkül működő jazz-udvart, akkor meg is hívtam – és ő igent mondott. Ráadásul mindezek után, amikor már megállapodtunk, hogy a Völgyben a Bin-Jip vendége lesz Erik Truffaz, felhívtak a BMC-ből, hogy van-e ötletem arra, hogy melyik külföldi zenekarral lépnék fel szívesen a Tavaszi Fesztivál keretében. Mondtam, hogy persze: az Erik Truffaz Quartet; és ők meghívták őket, és én felléphettem velük Budapesten. A történet folytatódik, Erik a MÜPA-beli lemezbemutatón is vendégünk lesz.

D+Sz.: Ez is adhat egy újabb lökést a Bin-Jipnek is, ami akár egy jóval nagyobb léptékű nemzetközi karrierre is képes lehetne. Ha kinyílna ez az ajtó, akkor mennél?

harcsa veronika (1982. október 8., Budapest) 2005-ben alapította első saját jazzzenekarát, melynek első albuma 2007-ben jelent meg a japán Nature Bliss kiadónál Speak Low címmel, nagy feltűnést keltve, melyet további, igen sikeres listavezető albumok követtek. 2009-ben Fonogramdíjas You Don’t Know It’s You című albuma. A magyar zene egyik utazó nagykövete: lapzártánkig húsz ország fesztiválján és klubjaiban lépett fel. A Harcsa Veronika Quartet mellett a Bin-Jip kísérleti elektronikus zenekar tagja, illetve Gyémánt Bálint gitárossal duóban rögzített egy lemeznyi felvételt.

11

INTERJÚ INTERJÚ

12

INTERJÚ

PAJOR TAMÁS, DALSZERZŐ-ÉNEKES

kell egy kis áLLamszünet Pajor Tamás története a hazai könnyűzene egyik regényes, izgalmas korokon átívelő fejezete. Az elejét a Rock-térítő című filmen akár meg is nézhetjük: a botrányról botrányra élő, politoxikomán költő-zenész megtérésének ez a szinte véletlenül előállott a dokumentuma kincsesbánya a budapesti altervilág szerelmeseinek. A film – amellett, hogy komoly posztumusz rajongást váltott ki az addigra már feloszlott Neurotic zenekar irányába – országosan is ismertté tette Pajor Tamást. Mára az akkoriban alakult Amen zenekar is megünnepelte már huszonötödik születésnapját, de Pajor ugyanolyan lázfűtötte benyomást tesz, mint negyed századdal korábbi önmaga.

Dal+Szerző: Mikor láttad utoljára a Rock-térítőt?

Pajor Tamás: Én egyetlenegyszer láttam a Rock-térítőt, a premierjén, és utána elhatároztam, hogy soha többé nem nézem meg. Nem mintha ne lenne nagyon erőteljes film, inkább azért, mert nekem ez túl személyes. Természetesen villanásokat sokat láttam belőle itt-ott-amott, és egy időben sokat jártunk előadásokra is, ahol bejátszottunk belőle részleteket. De teljes terjedelmében csak egyszer láttam.

ját cselekedeteit. Ehhez képest is nagy jelentősége volt, hogy a szavak végre igazi jelentéssel teltek meg.

D+Sz.: Manapság alig van olyan szerző, aki tudatosan és vállaltan a világnézetét énekli meg. Te ilyen vagy, az üzenetek világosak, mégis szokatlan szemléletmódot mutatnak. Milyennek látod a világot körülöttünk?

P.T.: Az egyik szemem sír, a másik gyerek (nevet). De komolyan: a világban zajló folyamatok iszonytatóak, és alig van terület, ahol ez ne lenne érvényes. Az Ukrajnában zajló értelmetlen konfliktusban vérző kisemberek, az iszlamista tömeggyilkosok által lekaszabolt – nagy részben muszlim – ártatlanok, az elüldözött, kétezer éves moszuli keresztény közösség példája elég világos.

De példának hozhatom akár a féktelenül szélsőséges európai hedonizmust is, vagy szinte bármit, amit magunk körül látunk. Ez egyfelől elborzaszt és fájdalmas, másfelől viszont a Biblia hitelességét erősíti meg bennem. A Biblia szól ezekről a kataklizmákról, mert Jézus és az ószövetségi próféták egész részletekbe menően lefestették ezt a kort, amelyben élünk. Ha valaki egy kicsit ebbe a kérdésbe beleássa magát, akkor megtalálja azokat az értelmezési kódokat, amik alapján teljes mértékben beazonosítható az a világfolyamat, aminek a tanúi vagyunk. Úgyhogy borzadok, de békességgel konstatálom, hogy Istennek igaza van.

D+Sz.: Hadd idézzem fel a film egyik pillanatát: már a megtérésed után vették fel, ahogy egy kanapén ülve hosszú hálaimát mondasz. Nagyon sok más mellett azt az is elhangzik, hogy „Köszönjük, hogy minden szavunk tiszta, igaz és világos!” Azóta is megmaradt benned ez a meggyőződés?

P.T.: Igen, én ezt érzem. Ha megpróbálok visszagondolni arra, hogy miért is mondtam ezt, arra jutok, hogy nem csak azért, mert így éreztem őszintének. Ez egyfajta reflexió is volt a múltamra, amikor is a szavakat nem éreztem tisztának és világosnak – épphogy nagyon zűrzavarosnak, kaotikusnak tűntek. Abban az underground-miliőben nemcsak az a fajta, utólag idealizált és rávetített, forradalmi és polgárpukkasztó vezérelv működött, amit ma megpróbálnak dicsőíteni, hanem jócskán szerepelt benne a pozőrség is. És persze a kusza, egymással sokszor kibékíthetetlen ellentétben álló gondolati halmazok öntörvényű értelmezése.

Abban az időben az emberek se buddhisták nem voltak, se keD+Sz.: És ki vagy te ebben a kellemetlen világban? resztények, se hinduk, se ateisták – mindenki arra hivatkozott, P.T.: (szaval) Nem vagyok Rambo, se Marlon Brando, csak amivel épp felmenthette magát, vagy megideologizálhatta a sa- olykor egy kis budapesti gyarló mandró (nevet). Ez vagyok egy- 

13

INTERJÚ

 felől, másfelől pedig hiszem azt, hogy Isten szolgája, képviselője vagyok: igyekszem a szócsöve lenni annak a nagyszerű beavatkozásnak, amit ő kezdeményezett az emberiség irányában. Ilyen módon egyszerre vagyok része ennek a sajátos kis kelet-európai kultúrközegnek és egy univerzális, spirituálisabb világnak is.

„Az Evangéliumot indirekt módon közvetítő dalok bőségesen lesznek, de közben dominálnak ennek a sajátos pesti létnek az attribútumai. Elhangzik például az, hogy «Te mesterséges ember, hív az emberséges mester».”

D+Sz.: Nem furcsa, hogy ezzel a világnézettel ismét egyfajta ellenzéki-ellenkező, hatalom ellen lázadó szerepbe manőverezted magad? Korábban egy jó darabig nem tűntél ilyennek, de mostanában mintha megint fel lennél valahogy háborodva.

P.T.: Ahogy haladok előre a korban, egyre inkább a kisember oldalán állok. Engem mérhetetlenül irritál az, ahogy a mindenkori politikai-gazdasági-hatalmi konglomerátumok csicskáztatják azokat a kiszolgáltatott tömegeket, akik a történelem során is a játékszereik voltak. Ezen a globális folyamaton a demokrácia és az emberi szabadságjogok ütöttek némi rést, de ez a hatás csak a világ kisebbik részén érvényesül, és itt is épp veszélyben van: a titkosszolgálatoknak ezernyi nehezen kivédhető érvük van arra, hogy miért kellene még jobban korlátozni a magánszférát. Nagyon zavar, hogy az egyén igazsága sosincs szem előtt tartva. Ha belebújunk az arab tavasz során az utcán véletlenül agyonlőtt ember, vagy a Hamasz által egy pizzériában meggyilkolt izraeliek bőrébe, akkor ez könnyen érthetővé válik. De ugyanez jelenik meg az itthoni hétköznapokban is, hogy milyen nehéz elintézni egy bankhitelt, egy építési engedélyt vagy bármi mást. Bezzeg a büntetés gyorsan megy, az ellenőrzési szektor dübörög, mert az a húzóágazat. Persze abban a szférában nem kutatnak, ahol azok a milliárdos lenyúlások történnek, amik miatt ma Magyarország ma a tizenkettedik az offshore-nagyhatalmak sorában, 242 milliárd dollárral a külföldi számlákon. Mindenféle hatalmak közötti, maffiózós paktumok jellemzik ezt a világot, ahol a gazdasági és politikai szereplők fluktuálnak, és helycserékkel próbálják az újszerűség látszatát fenntartani.

D+Sz.: Téged e miatt az ellenzéki szerep miatt egykor megfigyeltek. Szerinted ez ma is így van?

P.T.: Engem nem kell megfigyelni: annyira átlátszó vagyok, hogy nincs is mit. Nincsenek titkaim. Itt is ugyanazt mondom, amit otthon.

D+Sz.: A könnyűzenében a sikert nem éppen keresztényi szempontok alapján mérik: pénz, bálványimádat és effélék jelzik, ha valaki sikeres. Te milyen mértékegységeket használsz?

P.T.: Ez nehéz kérdés, mert mindenki vágyik a sikerre és arra, hogy pozitív visszajelzést kapjon a munkájára. De vannak életpályák és elhivatottságok, ahol meg kell barátkozzunk kicsit zordabb körülményekkel, hiszen több szempontból is az árral szemben úszunk. Nekem valahogy mégis könnyebben ment, mivel egy zsidó családba születtem bele, a kisebbségi létnek a kihívásai már ko-

14

rán érezhetőek voltak – amikor például az iskolában zsidó vicceket meséltek, és én tudtam, hogy az vagyok. Később bekerültem a magam választotta szubkultúrába, ami a végtelenül destruktív, önpusztító életvitel mellett nagy szembeszegüléssel is járt az akkori rendszer és mindenfajta főáramúság ellen. Ez is egy kisebbségi lét volt, és ebből fakadóan én sosem úgy néztem a popzenére, mint a csillogás és egzisztenciateremtés eszközére. Aztán megtértem, mert Isten ereje eltalált, és elmentem a Hit Gyülekezetébe: ezzel az akkori viszonyok szerint csak átkerültem az egyik underground szférából egy másikba. Mindezek miatt én sosem gondoltam arra, hogy hagyományos értelemben vett karriert kellene csinálnom. Én amúgy is máshoz értek, máshoz van érzékem. Inkább abban mérem egy dal sikerét, ha akár több évtizedes fáziskéséssel is, de lecsorog a kultúrába az, amit alkotok, és így nagyon sokakra hatással van. Nem kell, hogy felkapaszkodjak egy magam gerjesztette hullám csúcsára, inkább az a feladatom, hogy jó hatást tegyek az emberekre. Ennek eszköze lehet a popzene vagy az irodalom, de akár az ilyen interjúk is. És ahogy látom, az utóbbi időben meg is növekedett az igény erre a fajta szemléletmódra.

D+Sz.: Kézenfekvő, hogy a hallgatóságod magja a gyülekezet tagjai közül kerül ki. Mennyire érintik meg a dalaid a kívülállókat?

P.T.: Sokakat megérint, mert az emberi szív oszthatatlan. Az én dalaim pedig nagy részben a szív dalai. Persze van, amikor az ötlet meg az ész dala lesz egy-egy, de azokba is igyekszem belevinni a szívet. A szív pedig az emberi élet lényege – nemcsak a hússzív, hanem az átvitt értelmű, a spirituális szív is. Ez az emberi személyiség lényege, és mindenkiben ott van, attól függetlenül, hogy milyen hitű vagy világnézetű. Ezért van, hogy sokszor olyanokat is megérintenek a dalaim, akik nem osztják a világnézetemet. És ezért szeretik a Hit Gyülekezetén belül is. A gyülekezeten belüli, az alkotásaim iránti érdeklődés nem egy hagyományos értelemben vett vallási igény, hanem azt gondolom, hogy itt is az inspiráció, a szívközpontúság miatt kedvelik dolgaimat. Az én szerepem egy kreatív, alkotó szerep, és aki kedvel, ezért kedvel. És a Gyülekezeten belüli és kívüli emberek között azért nincs ám akkora különbség, mint amilyennek látszik. Bár a megtértek új szívet kapnak Istentől, de minden ember az Ő teremtménye. Így még ha áttételesen, indirekt módon is, de ha megjelenik a dalokban ez a szellemiség, akkor azt megérzik az emberek. Én úgy gondolom, hogy nagyon sokan azért utasítják el Jézust, mert a

INTERJÚ

fejükben egyfajta középkori vallásosság képe jelenik meg, és erre mondanak nemet – hozzáteszem: érthető módon. Én a dalaimmal, a szolgálatommal, az életemmel azt igyekszem elérni, hogy az emberekben élő Jézus-kép megváltozzon, és közelítsen az igazi Jézus Krisztushoz.

D+Sz.: És írod a dalaidat, csinálod a klipjeidet.

P.T.: Igen. Szeptemberben bemutatkozik egy teljesen új produkció, az Összközmű. Részben új emberekből is áll, részben új a koncepció is. Olyan kiváló zenészkollégák segítik munkámat, mint Szentkirályi Gyuri, az Amen és az Összközmű dalok többségének szerzője, vagy mint Ifj. Balogh Ferenc, az elektronikus zene és a modern hangzásvilág kiváló ismerője, vagy Fejes Zoltán gitárvirtuóz zeneszerző, vagy Szende Gábor, a fenomenális jazz dobos, vagy Varga Szabolcs énekes és szuper hangszerelő – persze messze a teljesség igénye nélkül.

Az Összközmű a slam poetry, a rap, a vers és a régi magyar slágerek szimbiózisa, és ezt töltöm meg egy meglehetősen posztmodern tartalommal: tele van anagrammákkal, szójátékokkal és más nyelvi leleményekkel. Mindezt valahol a zene és a vers határán – persze ez nem megzenésített vers, hanem popzene, ám mégsem hiphop. Az első dalt, aminek a címe Szeretem Pestet, a hónap közepétől már játssza a Petőfi rádió. Ehhez épp most készítünk egy nagyon komoly klipet, amiről előre csak annyit mondhatok el, hogy vízen járós és Budapesten játszódik.

D+Sz.: Mennyire direkten szól Jézusról az Összközmű?

P.T.: Picit visszafogottabban van megfogalmazva, de elég karakánul. Az Evangéliumot indirekt módon közvetítő dalok bőségesen lesznek, de közben dominálnak ennek a sajátos pesti létnek az attribútumai. Elhangzik például az, hogy „Te mesterséges ember, hív az emberséges mester”. De kimondatik az is, hogy: (szaval) „Mint nagy telente a naplemente / mikor vadcseresznye folyt a vaskredencre mint e nagy medence rab lelence / azon merengve hogy van ez teremtve: hogy alant kemence talaj felette / de vajon lehetne-e ha majd egekbe magam bemenve adom nevem le vajon akkor derengjen hogy te ne itt keress-e? / ehhez nem Félperdület kell hanem Pálfordulat / nem térferdületben fél bortudat / fülbőrfurat meg félreértett feltört adat nem bőrfelületre rémfelirat / mi lefedi föld alatt feledett romfaludat a temetetlen sírfeliratot / a sörbefult földesurat a sörteszűz bőrkesültet körbeülő fülke törzset / a környék szőrtelen bőrzekét öltött körzeti őrszemét ki zsörtölődve sürget épp az űrszemétbe gyűrt küldeményt a földtekébe sőt köldökébe szúrt tőrdöfést / mi kiölte összes fölmerült ötletét a röpke fölvetést a büszke küldetést a csürhecsörtetéstben a szürke körtefényt a filmbe illő fülbeérő hírverést / a csüggedés helyetti zörgetésre nyílt ujjnyi rést Te ne csak költs egy költeményt / ne csak töltsd a tényt a űrbe éjjel önts edénybe bölcs reményt / És ne bűnt erényt fölcserélt felcserért kiálts hanem cserélj imát / a belbecsért csináld” n interjú: Hegyi György fotó: Nagyillés Szilárd (D+SZ)

pajor tamás (1963., Budapest) Budapesti zsidó családban nevelkedett. 1980-ban kamaszos lá­za­ dóként megalapította Magyarország egyik első punkzenekarát, a Neuroticot, mely később újhullámos avantgárd zenekarrá alakult át. Az akkoriban hódító rock­kul­ tusz és hedonista életmód őt is magával húzta a drog-alkoholniko­tin háromszögbe.

A kariz­matikus frontemberre és zenekarára először Bódy Gábor figyelt fel és készített róluk felvételt, de Tamás főszerepet játszott Sőth Sándor Szárnyas ügynök című filmjében is, Xantus János pedig botrányos életét és megtérését mutatta be a Rocktérítőben.

Fiatal kora óta nagy hatással voltak rá a Biblia sorai, de az olvasott mondatok csak 1987-re hozták el számára a változást, amikor szakított addigi életmódjával és megtért a Hit Gyülekezetében. Ekkor szűnt meg a Neurotic is, és született meg az idén 25 éves AMEN zenekar.

15

LEXIKON

Kis magyar ki kicsoda a keresztény könnyűzenében Szilas Imre beat miséjének bemutatója 1968-ban volt a budavári Mátyás-templomban. Tekinthetjük ezt a dátumot a magyar keresztény könnyűzene kezdetének, noha a magyarországi folytatás már egyáltalán nem köthető az Amerikába disszidált zeneszerző nevéhez. Sokkal inkább nevezhető a műfaj hazai ősöregjének Sillye Jenő, aki első dalát 1969-ben szerezte. Az akkori, világi tartalmú számokat játszó zenekarok hatással voltak az újonnan keletkező keresztény dalokra. Jellemezhetően azonban titkosan, rejtetten születtek és beszorultak a templom falai közé, baráti kirándulások és összejövetelek kísérői lettek. Viszont a rejtettség ellenére villámgyorsan elterjedtek, szájról szájra, közösségről közösségre szálltak. Az akkori, ifjúsággal foglalkozó papok hamar felismerték e dalok hit terén játszott kiemelt szerepét. 1971-ben Kismaroson rendezték meg az első, újonnan keletkezett, könnyűzenei dalokkal kísért találkozót, természetesen a hatalom titkos embereinek őrző-besúgó tekintete alatt. 1977-ben ez a találkozó kinőtte kereteit, és átköltözött a szomszédos Nagymarosra, és mindmáig működő keresztény rendezvény.

kiségi mozgalmak érkeztek Magyarországra, akik hozták magukkal saját országuk zenéjét és hangzásvilágát is. A lefordított dalok így elkezdték a Sillye Jenő, Ferenczy Rudolf, majd Borka Zsolt és Varga Attila által jellemezhető katolikus magyar dalrepertoárt gazdagítani. A spirituálék már jelen voltak, közkincsként kezdték énekelni a templomokban, de a legújabb külföldi keresztény szerzemények ekkortól jelennek meg. Ugyanez jellemezte a szabadkeresztény és más kisebb keresztény egyházakat, közösségeket. A karizmatikus mozgalom angolszász és olasz területről érkező dalai, valamint a Fokolare Mozgalom olasz dalai (Gen Rosso), és a Taizé Közösség meditatív énekei hamar meghódították a magyar fiatalok szívét.

Az Ez az a nap! Szervezőiroda 2000 óta szervez nagyszabású keresztény ifjúsági és családi találkozókat a magyar nemzet lelkiszellemi megújulásának elősegítése céljából. A mozgalom kezdetben felvonultatta a magyarországi keresztény könnyűzenei csapatokat, és nem felejtett el meghívni egy-egy külföldi előadót.

Mára ez a tendencia inkább a külföld irányába tolódott el, és a kárpát-medencei testvériség is fő szempont.

Több titkosan szerveződő, megújulásra vágyó, a Biblia szavát tettekre váltó közösség indult a rendszerváltás előtt. Bereczky Sándor református lelkész titokban tartott bibliamagyarázatai például az elsők közé tartozott. Innen aztán a „megújítók” sokfelé ágaztak, és a legkülönfélébb közösségek keletkeztek. Így e körből indult az eredendően katolikus gyökerekkel bíró Németh Sándor is, aki később a Hit Gyülekezetét alapította meg. A közösségen belül a történelmi egyházak hagyományaitól elszakadva a keresztény könnyűzenének is új hullámát indította el. Neves, az Isten szeretetétől megérintett zeneszerzők kezdtek el így a gyülekezetben alkotni, ahogy ez Pajor Tamás és mások esetében is történt.

Sillye Jenő utódainak is szokták tekinteni a katolikus Signum zenekart és az Eucharist (Gável András és Gável Gellért) csapatát, amely ma az egyik legismertebb hazai katolikus keresztény dicsőítő csapat. Felvidéken alkot a katolikus Crux együttes, az Erdélyből származó Csiszér László pedig a karizmatikus Új Jeruzsálem Közösség fő zenésze és előadója. Továbbra is találkozhatunk Sillye Jenővel és előadásaival. A nem csak keresztény gyerekdalaival méltán népszerű Pintér Béla munkássága is igazán jelentős színfoltja a műfajnak. Jelentős figyelem övezi a Golgota Gyülekezet dicsőítéseit, ahol szinte csak külföldi, lefordított énekekkel találkozhatunk, de ugyanitt alkot Dobner Illés is. n

A rendszerváltás előtti években már lazulni látszódott a kommunista táboron belüli fegyelem, és túl lehetett látni a határokon. Lel-

16

PROFIL

17

INTERJÚ

18

INTERJÚ

BÉRCZESI RÓBERT, DALSZERZŐ-ÉNEKES

John Lennon magasra tette a mércét Szétesés és összerakás, szétesés és összerakás. Az elmúlt tizenkét év valahogy így zajlott a zene, drog, zene, drog, elvonó, elvonó sokszögben. Két album, számos emblematikus dal, szlogenszerűen idézett sorok mind egy igen figyelemre méltó frontember személyéhez köthetők, aki most a hosszú kényszerkitérő után végre tisztán ismét a nyilvánosság elé lép. Bérczesi Róbert elkészítette új, harmadik albumát a hiperkarmával Konyharegény címmel.

D+SZ: Harmóniában van nálad az a két szerep, hogy dalszerző és előadó?

BR: A zenetörténetben a Beatles volt az első zenekar, ahol a dalszerzők és az előadók is ugyanazok voltak. Az ő előképük lehetett az Everly Brothers, de előttük, a tánczene-rockandroll időszakban, Elvis Presley idejében az volt nyilvánvaló, hogy adott egy dalszerző vagy dalszerző csapat, és van egy előadó, akinek a dalokat azok megírják. A hatvanas évek első felétől lett bevett szokás – a brit zenei invázió után –, hogy a dalszerző és előadó egy vagy több személy. Ami azért, lássuk be valóban skizofrén dolog, mert a dalszerzés befelé fordulást igényel, az előadás meg ennek az ellenkezője. John Lennon magasra tette a mércét. Én úgy kezdtem – mivel nagy Beatles-rajongó vagyok –, hogy amikor már tudtam két akkordot, egyből dalokat írtam. Meg se fordult a fejemben, hogy másnak írjam. Később megpróbálkoztam azzal is, hogy másnak írjak, kaptam felkéréseket is, de amelyik dal nagyon tetszett, azt nem szívesen adtam ki a kezemből, amelyik meg nem tetszett, azt meg azért nem. Később rájöttem azért, hogy vannak olyan dalszövegeim, dalkezdeményeim, amelyek nekem nem állnak annyira jól, de egy másik előadónak meg pont stimmelnek, úgyhogy a jövőben szeretnék másoknak is írni.

D+SZ: A szöveg vagy a dallam születik meg először a fejedben?

BR: Van olyan, amikor jön egy dallam és halandzsa szöveget dúdolok hozzá, aztán kijönnek először a magánhangzók helyei és akkor kiderül, hogy az e, ő, é az nem: rendőrség, hanem: felhős ég. Ehhez sokáig kell gyúrogatni, énekelgetni ezeket a dallamo-

kat. De volt olyan is, hogy kész zenére válogattam a jegyzeteimből szövegeket, és olyan is van – és ezek lesznek általában a legjobbak –, amikor magamban dúdolok egy szöveget dallammal együtt, és azt a dallamot vezetem le később akkordokra. Ez a gitárosoknak is egy jó tanács, ha jó gitárszólót akarnak írni, akkor próbálják meg azt, hogy akusztikus gitáron játszanak, miközben dúdolnak, és később azt szedik le maguknak gitárszólóként, amit dúdoltak. Nálam ez jól bevált módszer.

D+SZ: Nyilván nagyon fontos az adott nyelv dallama, hangzása. Van-e ilyen egyáltalán, hogy egy nyelv ehhez vagy ahhoz a műfajhoz kompatibilis?

BR: Nekem a rockzene volt az alapvető ébredésem, és az, mint tudjuk, angol nyelvű. Az angolban a magánhangzókat akárhogyan lehet nyújtani, mindig máshova eshetnek a hangsúlyok.

A magyar nyelvben meg minden szónál az első szótagon van a hangsúly: ezért nagy kihívás popzenét, illetve rockzenét írni rá.

Ha az ember megtanul jól szöveget írni magyarul, akkor már csak japánul fog nehezére esni.

D+SZ. A hiperkarma sikere talán ennek tudható be, meg annak a kissé ideges előadásmódnak, ami a te stílusjegyed.

BR: Két lemez jelent meg 2000-ben és 2003-ban. A kettő közötti időszakban rászoktam a szpídre, és a második lemezt emiatt abszolút fémjelzi ez a fajta gyorsaság. Izzadós dalok lettek. Persze akárhogy is adok elő, mindenképp megizzadok a végére, józanon is. Az első lemezen tábortüzes, gitározós dalok vannak, de ott is úgy alakult, hogy a zene azért nagyon együtt van a szöveggel. 

19

INTERJÚ

 Egyébként kevés olyan szövegre emlékszem, amit már a kész zenére kellett rápasszítani. Általában akusztikus gitárral játszom, magyarul dúdolok hozzá, és abból alakulnak ki a sorok.

Nálam ez vezet a célhoz, és ha a végén találok a szövegben valami értelmet is, annak nagyon örülök. Sokáig probléma volt, hogy a sorvégi rímek iskolássá teszik a zenét, hogy mindig ugyanaz a sorok vége meg a ritmikája. Van egy másik irányzat is a magyar rockzenében, amit Lovasi Andráshoz köthető, mégpedig a soráthajlásos versírás. Valahol a kettő között próbáltam megtalálni a helyemet, ami úgy sikerült, hogy automatikus írással kezdtem szöveget írni, és nem figyeltem arra, hogy a sorok végén áthajlás vagy rímpár legyen. Legtöbb dalszövegemben nincsenek rímek a sorok végén.

„Ahogy kiengedtek a kórházból négy hónap elvonó után, egyből összetrombitáltam a bandát, hogy lenne-e kedvük a harmadik lemezt felvenni.”

D+SZ: Voltak-e korszakaid a dalírásban? Mikor tekintesz egy dalt késznek?

BR: A második lemeznél már ezzel az úgynevezett automatikus írással írtam. Amikor betéptem, folyamatosan jöttek a szavak egymás után, és csak a magánhangzókra meg a szavak lüktetésére figyeltem. Ha találtam egy olvasatot, akkor már azt mondtam, hogy jó. Utólag azért rádöbbentem, hogy olyan szövegeim is születtek, amik frappánsak, de egyáltalán nem tudtam, mit is akarok velük mondani. Semmilyen koncepcióm nem volt.

A magyar dalszövegírók közül egyértelműen Lovasi Andrást tudom kiemelni. Én az ő köpönyegéből bújtam elő, mint oly sokan mások. Aztán túltettem magam a soráthajlásos íráson, és elkezdtem a saját képemre formálni a dalszövegírást. Bródy Jánost említeném még, akinek a szólólemezei jobban tetszettek, mint az Illésnek írt dalai.

olyan előadók dalai lesznek benne, akik az első szórásból kimaradtak: például az Omega, a Republic, meg a Pál utcai Fiúk.

Egyrészt szerettem volna a tiszteletemet leróni azon zenekarok előtt, akik hatással voltak rám, vagy a gyerekkoromtól végigkísérték az életemet. Nem írom át a szövegeket, de általában felgyorsítom a dalok tempóját és változtatok a ritmikán, meg a dalszerkezeten.

D+SZ: Kikkel dolgozol most?

BR: Az Én meg az ének lemezen szinte ugyanazokkal a zenészekkel dolgoztam, mint a hiperkarmánál. Frenk kivételével ugyanaz a csapat kísérte le a lemezbemutató koncertet is. Tavasszal, mire kijön a második lemez, már lesz egy másfél órás repertoárunk, és akkor szeretnénk ezeket a feldolgozásokat egy turnén bemutatni. Most elsősorban a hiperkarma zenekarral dolgozom, újra összeállt a régi felállás, amelyben Frenk dobol.

A zenekar adott volt, a srácok benn maradtak a zenebizniszben, Laca (Varga László) a Pál utcai Fiúk basszusgitárosa lett, a Steve (Kis Tibor) Szekeres Andrissal játszik, Frenk a Budapest Bárral vált ismertté, a Palermo Boogie Gang-alapító Bacsa Gyula pedig boogie woogie-zik. Ahogy kiengedtek a kórházból négy hónap elvonó után, egyből összetrombitáltam a bandát, hogy lenne-e kedvük a harmadik lemezt felvenni. Október 31-én lemezbemutató koncertet tartunk a Pecsában, Halloweennel egybekötött beöltözőset. Aztán D+SZ: Mi az, ami szerinted a Bérczesi-stílust a leginkább nem tudni, mi lesz. Az biztos, hogy sok koncertet nem tervezünk. jellemzi?

BR: Nagyon megtetszett a rap szellemisége, tempója, friss D+SZ: Úgy tudom, a számok már rég készen voltak. hangulata, és megpróbáltam ezzel a ritmikával előadni a dalaiBR: Igen, csak nekem nem voltak meg, mert szét voltam esve, mat. Énekelt rappelésnek mondanám, amit csinálok. Ha elmon- szét voltak szóródva a szövegek. Volt tíz dal, meg tíz szöveg, és dom a dalszövegeket és nem elénekelem, akkor ezek tulajdon- mindegyik dalszöveg illett mindegyik dalra. A tavasz és a nyár képpen rap szövegek. Olyannak találtam, mint a punkot, csináld folyamán a stúdióban döntöttem el, hogy melyik dalra melyik magad zenének, de könnyebbség volt a punkhoz képest, hogy szöveg passzol, így tettünk pontot. igazán énekelni se kellett.

Eredetileg a Konyharegény című dalra akartam felhúzni az egész lemezt. Azt gondoltam, hogy majd negyven percen keD+SZ: Készítettél feldolgozáslemezt is Én meg az ének: Emléxel? resztül ez a három akkord szól, és arra énekelem el az összes címmel. Hogyan illeszkedik ez a dalszerző munkásságába? szöveget. Az egy olyan dal, amit koncerteken is egy órán kereszBR: Azokat a számokat dolgoztam fel rajta, amelyek fiatal ko- tül játszottam, aztán úgy jöttem le a színpadról, hogy döbbent romban hatással voltak rám. A Kex zenekartól a Kispálig, minden- csend volt a nézőtéren. Nagyon élveztem, de az emberek nem féle vegyes felvágottak vannak rajta, az ötvenes évekből is, mint tudtak mit szólni hozzá. Furcsállták. az Engem nem lehet elfelejteni vagy a Megáll az idő. Egységes beatzenekari hangszereléssel felvettem őket, és a saját képemre D+SZ: Rendezgetés közben sem szálazódtak szét a történetek? formáltam. Tavasszal tervezem a következő húsz dal felvételét BR: Igazából a legtöbbről nem tudom, miről szól, mert automaEmléxel még címmel. Ez is az Én meg az ének projekt része, és tikus írással írtam. Arra figyeltem, hogy jól szóljon az egész, és ne

20

INTERJÚ

legyenek benne nagy butaságok vagy gonosz dolgok. Annyit tudok, hogy az elmúlt tíz év őrületéről szólnak, aztán boncolgassa, aki akarja. Az biztos, hogy több dalszöveg lesz ezen a lemezen, mint a másodikon volt, pedig azon sincs kevés.

D+SZ: Szóval nem akartál üzeneteket megfogalmazni.

BR: Örültem, hogy élek, és hogy egyáltalán tudok írni. Ha valamiről nagyon írni akarok, az nem mindig sül el jól. Jobban járok, ha félreállok a saját utamból és engedem, hogy a hangok szépen megírják a dolgokat. Belőlem eleve nem jönnek rossz, cinikus gondolatok. Azokat a szövegeket sem válogattam lemezre, amikről azt gondoltam, hogy destruktívak, inkább írtam ugyanarra a szótagszámra egy újat, amiről azt gondoltam, hogy nem lehúzós.

D+SZ: Ha visszamehetnél Komlóra, abba az időbe, amikor a Blabla zenekarral elkezdted a zenészkarrieredet, mit csinálnál másképpen ezzel a mostani tudásoddal?

BR: Nem tudom, de senkit sem akarnék okítani. Ha valamire, akkor arra jó volt ez a tíz év drogozás, hogy a rosszfajta büszkeséget kimosta belőlem. De ha valaki segítséget akar abban, hogy kimásszon, annak tudok biztató szavakat mondani, és szívesen segítenék a dalaimmal, a jelenlétemmel.

sített verseket. A Nemes Andrással közös lemezünkről, a Biorobotról is mentettem át dalokat és az Én meg az ének: Emlékxel? című lemezről is játszom feldolgozásokat. Az Én meg az ének szintén egy szólóprojekt végül is, szeretnék vele akár egy országos kocsmaturnéra is indulni. Szívesen játszom maroknyi közönségnek.

D+SZ: Mi mást tervezel?

BR: Összegyűlt egy népdalokból, versekből és akusztikusabb anyagokból álló lemezanyagom, amit most úgy hívok, hogy Balkáni Manu Chao-projekt. Van benne akusztikus gitár, perkák, balkáni dalok, zsoltár dallamra írt új szöveg, sprirituálék, cigányhimnusz-feldolgozás meg magyar népdalok.

Egy színdarabon gondolkodom, amit a Baltazár Színháznak, egy fogyatékos srácokból álló társulatnak szánok. Nagyon hiszek bennük, és nekik szeretnék musicalt írni. Már gyűjtöttem hozzá egy színdarabra való anyagot. Emellett filmírással próbálkozom, ami nehéz dolog, mert ott az kell, hogy az ember becsukja a szemét, és lássa maga előtt a jelenetet. Szóval a filmnek van zenéje, de a zenének nincs filmje. A filmszakma azért egy kemény dió. Egy biztos, ha csinálok filmet valaha, akkor annak a zenéjét is én fogom írni.n INTERJÚ: artner sisso, fotó: Nagyillés Szilárd (D+SZ)

D+SZ: Szerinted lesznek erről szóló dalaid?

BR: Ez az új lemez töményen át van itatva droggal, én meg csak nyolc hónapja vagyok tiszta, még szükségem van pár évre ahhoz, hogy megcsillanjon a nap, és ne fedje sűrű paranoid homály az agyamat. Most próbálok visszatérni az emberek közé, aludni mindennap rendesen, és rendezni a családi, baráti kapcsolataimat.

D+SZ: Miben segíti, ha egyáltalán, és miben akadályozza az alkotómunkát a függőség?

BR: Nekem már az elejétől kezdve, 2005-től akadályozta. Nem tudtam letisztázni meg összeszerkeszteni azt a mérhetetlen mennyiségű nyersanyagot, amit gyártottam. Nem tudtam kijózanodni, csak jöttek mindig az újabb dolgok, aztán már elkezdtem magamat ismételni, és eljutottam a falig. Ott voltam, amihez képest a fizikai halál csak egy jó dolog lehetett volna. Szerintem többet elvett, mint amennyit adott. 12 évem ment el rá.

D+SZ: A zenekaron kívül milyen projektjeid vannak még?

BR: Folyamatosan felléptem egy szál gitárral is, összeállítottam egy koncertnyi anyagot. Az egy szál gitár nagyon nehéz műfaj, sok ismert hazai sztárnak sikerült elvéreznie rajta. Olyan, mintha az ember meztelenül állna a színpadra, nincs meg a dobnak és a basszusnak az a jótékony, elmosó hatása. Bármi rosszul sül el, egy dal, egy akkord, vagy egy poén, az tisztán kihallatszik. Meg kellett tanulnom akkordokat váltani, és az éneklésre is kicsit jobban ráfeküdtem.

Ezeket a koncertjeimet az különbözteti meg a többitől, hogy a hiperkarma-számok a műsor törzsanyagának csak egy bizonyos kis részét képezik, játszom népdalokat, és saját magam által megzené-

bérczesi róbert (1975. szeptember 12., Gyula) Komlón nőtt fel, édesanyja íratta be a helyi zeneiskolába, ahol hat évig trombitán és tenorkürtön játszott, majd 15 évesen leváltotta őket a klasszikus gitárra, amit hamarosan elektromos gitárra cserélt. 1993-ban alapította meg első zenekarát, a Latert. A zenekarral 1996-ban vették fel első profi demójukat és ekkor keresztelkedtek át Blablára is. A csapat hamar népszerű lett Komlón és környékén, a kiugrásra várva pedig a fővárosba költöztek, ahol megnyerték a Pepsi Generation Next tehetségkutatóját. Ennek nyereményeként készülhetett el első nagylemezük, a Kétségbeejtően átlagos, majd 2000-ben megszületett a hiperkarma, melynek dalait Bérczesi teljesen egyedül rakta össze, a hatfős zenekar csak a lemez elkészülte után jött létre. A hiperkarma 2007-ben oszlott fel Robi egyre súlyosodó drogproblémája miatt, majd 2011-ben egy rövid időre ismét összeállt. Ugyanebben az évben jelent meg Bérczesi az Én meg az Ének című feldolgozáslemeze is, elindította a Panírozott Barikákat, 2009 és 2011 között pedig Nemes Andrással (Pluto) írt közösen számokat a Biorobot nevű formációban. Jelenleg újra zenekarával a régóta várt harmadik hiperkarma-lemezen dolgozik, melynek bemutatója október 31-én lesz.

21

PÁLYÁZAT

TÁMOGATÁS, PÁLYÁZAT

kulturális támogatások jogdíjforrásból Hová fordulhat támogatásért a zenész? Mi történt a jogdíjakból levont kulturális támogatásokkal? Milyen változások rengették meg a területet az elmúlt években? Nehéz kiigazodni az NKA–Artisjus–EJI háromszögben?

Akkor ez a cikk most segíteni fog.

A korábbi rend

Egészen 2011 végéig a három zenei jogkezelő szervezet (vagyis az EJI, a MAHASZ és az Artisjus) testületei teljesen szabadon döntöttek abban, hogy a beszedett jogdíjak valamekkora részét szociális, kulturális vagy szakmai célokra fordítják-e. Az Artisjus esetében a levonás mértékét a szerzői jogkezelők nemzetközi szabályai és szerződései szigorúan szabályozzák. Ez azt jelenti, hogy a jogdíjaknak legfeljebb 10%-a különíthető el kizárólag szociális és kulturális célokra. Sőt, a mechanikai jogdíjakból egyáltalán nem vonható le ilyen összeg. Az előadóművészi jogkezelők világában viszont a levonásokra vonatkozó nemzetközi szabályozás gyengébb. Ez pedig a gyakorlatban azt jelentette, hogy az EJI arányaiban az Artisjushoz képest nagyobb szociális-kulturális-szakmai levonásokat eszközölt, és használt fel – elkülönített pénzalap útján. A MAHASZ pedig, hasonlóan a nemzetközi gyakorlathoz, nem képez kulturális jogdíjalapot.

Az Artisjus Zenei Alapítvány az összegeket négy átfogó célra fordította, egyenlően szétosztva a támogatásokat a komoly- és a könnyűzenei műfaj között. Így jutott pénz alkotói támogatásokra, projekttámogatásokra, Nyugdíjpénztárra, valamint a zenetanárok és előadóművészek kisebb összegű jutalmazására költötte.

Az első változás: kulturális célú levonások

pítványnál, illetve az Előadóművészi Jogvédő Irodánál lehet pályázni. A kulturális támogatásokra viszont már az NKA ír ki pályázati felhívást.

A jogosultak, azaz a szerzők, előadók természetesen azt keresték, hogyan lehet saját, átirányított jogdíjukra valamilyen ráhatásuk. Az erről szóló tárgyalások során az volt a jogosultak célja, hogy az NKA-nál külön e célra felállított kollégium döntsön a pénzekről. Ennek megfelelően létre is jött egy nyolctagú ideiglenes kollégium, melybe négy főt a miniszter delegált, egyegy főt pedig az ide pénzt utaló Artisjus, EJI, Filmjus és Hungart küldött. Másfelől cél volt, hogy a jogkezelők maguk dönthessék el, milyen célokra fordítódjon a tőlük érkező összeg. Erre szolgál a Támogatási Politika nevű dokumentum, amit a jogkezelők legfőbb szerve fogad el, állami jóváhagyással – az NKA pedig az ekkori szabályok szerint köteles volt „ezzel összhangban” kiírni a pályázatokat.

A szituáció 2011 végén változott meg egy váratlan, és előzetesen az érintettekkel nem egyeztetett törvénymódosítás miatt. A szabály két fontos irányt is érintett. Egyrészt megszabta, hogy a jogdíjak legfeljebb 10%-a, és a beazonosíthatatlan jogdíjak 25%-a fordítható szociális-kulturális célokra. (Az EJI emiatt csökkenteni is kényszerült az ilyen támogatásainak mértékét.) Másrészt kimondta, hogy a kulturális támogatási részt – melyet a 10%-os rész 70%-ában állapított meg – a Nemzeti Kulturális Alap útján lehet csak elkölteni. A törvénymódosítás azonban meghagyta a jogosultak és jogkezelők szabadságát, hogy eldöntsék, akarnak-e ilyen körülmények között is szociális-kulturális célú levonásokat eszközölni. (Ez a szabadság annyiban már ekkor is csorbult, hogy csak akkor adható 3%-nyi támogatás a A szintén előzetes egyeztetések nélkül rászorulóknak, ha 7%-nyi összeget az NKA-nál költ el a jogkezelő kulturális támogatásokra.) bevezetett, tavalyi módosítási csomag gyengítette a kulturális támogatások jogEnnek megfelelően a zenei területen továbbra is az Artisjus és az EJI különített el kezelőkhöz kötődését. Így megszüntették ilyen összegeket, a MAHASZ gyakorlatát mindez nem érintette. A szociális támoga- azt a kollégiumot, amelybe a jogkezelők tásokra, amiket nem kell az NKA-hoz átcsatornázni, közvetlenül az Artisjus Zenei Ala- közvetlenül delegálhattak tagokat, és ami

Második lépcső

22

PÁLYÁZAT

Ki dönt?

A zenei kulturális támogatásokról az NKA Zenei Kollégiuma dönt. A kollégium vezetője Popa Péter, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének főtitkára. A szakmai szervezetek által delegált személyek: Bo­ ronkay Antal zenetörténész, az Universal Music Publishing Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft. ügyvezető igazgatója, Ember Csaba zenetanár, karnagy, a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke, valamint Zsoldos Béla zeneművész, zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense. Miniszteri hatáskörben kinevezett személyek Dósa Richárd zenész, az Animal Cannibals alapító tagja, háromszoros Arany Zsiráf-díjas, VIVA Comet életműdíjas rapkizárólag a jogdíjas forrásokkal foglalkozott. Létrehozták viszont a Zenei Kollégiumot, per, Gerenday Ágnes, az Emberi Erőforráamelynek delegálásába ugyan a jogkezelőket is bevonták, de szerepük jelentősen csök- sok Minisztériuma Kulturális Államtitkárság kent. Végül, az összegek kipályáztatását már nem a jogkezelők Támogatási Politikájával Művészeti Főosztályának zeneművészeti „összhangban”, hanem annak „figyelembevételével” köteles megtenni az NKA. szakreferense, Kisszabó Gábor zenész, kulturális menedzser, producer és Póka Egon zenész, zeneszerző, a Kőbányai Zenei Stúdió művészeti szakképző iskola alapítója, igazgatója n

Jelenleg tehát az Artisjus és az EJI levonja a maximális 10%-os szociális-kulturális összegeket, ezek felhasználására Támogatási Politikát fogad el, azok 70%-át átutalja az NKA-nak, ahol azt –a Támogatási Politikákra emlékeztető módon – kipályáztatják.

2014-től az üres hordozó díjak negyede is

A 2013. végi módosítási csomag másik, nagyobb visszhangot kiváltó eleme volt, hogy az üres hordozó díjak 25%-át kulturális célokra az NKA fogja felhasználni. Ebben a kérdésben a jogkezelőknek, a jogosultaknak már nincs semmilyen döntési joga, ami azt jelenti, hogy ez a döntés nemcsak az Artisjus és az EJI útján járó jogdíjakat érintette, hanem a MAHASZ által kifizetett hangfelvétel-jogdíjakat is.

A módosítás miatt már a 2013-ban beszedett üres hordozó díjakból is kevesebb maradt a jogkezelőknél, tehát a 2014-ben kifizetett jogdíjak mindhárom szervezetnél 25%-kal kisebb összegeket tartalmaztak. Az előzetes ígéretek alapján a felhasználásnál figyelembe veszik majd a műfajok közti jogdíjfelosztási arányokat (itt ugyanis nemcsak zenei, hanem irodalmi, filmes és vizuális művészeti alkotásokról is szó van), de ezt természetesen akkor lehet majd csak látni, ha a források kipályáztatása nagyobb részt megtörtént.

Az átutalás a jogkezelők részéről mindenesetre megtörtént: 2014-ben 1 milliárd 229 millió Ft-ot utaltak át az NKA részére üres hordozói forrásból, ez a teljes ilyen bevétel negyede. Ennek a 77,9% százaléka, 957 millió forint a zenei rész, aminek az előzetes ígéretek alapján kb. 40%-ából a könnyűzene támogatására létrehozott, már kihirdetett Cseh Tamás Program táplálkozik, a fennmaradó (nagyobb) részt pedig a Zenei Kollégium fogja kipályáztatni.

–AJM–

hol tudom nyomon követni a fejleményeket?

Az Artisjusra vonatkozó szociáliskulturális aktuális tudnivalók az Artisjus.hu weboldalon, az Egye­ sület: Szociális, kulturális tevékenység menüpontjában olvashatók. Az EJI szintén saját honlapján ad tájékoztatást a szociális és szakmai közösségi támogatásairól. Az NKA weboldalon két helyet érdemes figyelni. A Pályáztatás menüben az éppen aktuális pályázati kiírások térképe látható, a Pályáztatási naptárban pedig a közeljövőben várható felhívások láthatóak.

LISTÁK

1

YOUTUBE MAGYAR TOPLISTA

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

2

majka és curtis horváth tamás & raul feat. children of distance horváth tamás & raul honeybeast majka, curtis, blr kelemen kabátban feat. eckü mr.missh feat. young-g & igni jolly & kis grofó mr.busta feat. essemm beerseewalk fura csé children of distance diazmentha jolly & kis grófo gino feat. l.l. junior punnany massif ak26 feat. awful mr. missh feat. raul & horváth tamás mohamed fatima halott pénz feat. diaz mentha mr.missh essemm feat. palej niki

csak te létezel vége boldog vagyok a legnagyobb hős belehalok maradjatok gyerekek veled érzem no roxa áj mutatom a fukkot! nem menekülök el nélküled lej mamo lej nem bánom élvezd fenn a kezed beléd estem ragyog a szívem hello lányok 60nap rólunk szól

1 588 923 1 525 700 1 450 506 1 429 724 1 328 146 1 319 145 1 207 468 1 180 060 1 140 249 1 129 758 1 071 153 999 246 996 785 916 250 910 499 905 032 891 880 877 931 860 420 852 043

   n

         

Előadók a FACEBOOKON – LIKE TOPLISTA

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

children of distance nótár mary l.l. junior molnár ferenc caramel essemm vastag csaba majka kasza tibor fluor tomi quimby rúzsa magdolna radics gigi janicsák veca csík zenekar király l. norbert hooligans tóth gabi tankcsapda ákos dj flower

392 179 320 328 307 123 305 040 286 710 284 766 281 416 273 049 257 580 247 401 232 710 222 711 217 608 215 883 207 848 207 531 204 501 197 524 196 430 191 176

n n

               n



2014 NYÁR

ikonok:  javított  rontott n maradt új szereplő a listán a toplisták a június–augusztus időszakot fe­dik le, és kizárólag magyar zenei előadók eredményét mutatják. a youtube- és a facebook-lista az egész világról érkező megtekintéseket és követéseket tartalmazza, a többi kizárólag magyarországi adatokból táplálkozik. együttműködő partnereink: 3g multimédia kft. és a mahasz

LISTÁK

3 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

5

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

MAHASZ STREAMING TOPLISTA

4

MAHASZ RÁDIÓ TOPLISTA

1 honeybeast a legnagyobb hős rúzsa magdolna nélküled 2 punnany massif élvezd ákos újrakezdhetnénk 3 kelemen kabátban feat. eckü maradjatok gyerekek janicsák veca könnyek az esőben  4 majka és curtis csak te létezel balkan fanatik feljött a nap  5 alvin és a mókusok konfliktus kasza tibor hello idegen 6 kállay-saunders andrás juliet zanzibar újra 7 jolly bulikirály byealex hé budapest 8 bogi feels so right dér heni ég veled / next please   9 csemer boglárka „boggie” fearless honeybeast a legnagyobb hős 10 the biebers rhythm of joy newik my love n  11 the carbonfools easter song (dreamin) bogi we all  12 takács nikolas édesanyám bermuda london 13 wellhello rakpart kállay-saunders andrás juliet  14 children of distance nem menekülök el oláh gergő törj ki a csendből   15 mohamed fatima ragyog a szívem kállay saunders andrás running  16 vekonyz the way i do cserpes laura úgy szállj  17 fluor feat. barbárfivérek system error takács nikolas rád hangoltam  18 caramel valaki vár quimby senki se menekül 19 compact disco ms. right vastag csaba őrült éjjel 20 király viktor work magna cum laude köszönet

6 MAHASZ album TOPLISTA

MAHASZ single TOPLISTA

1 honeybeast a legnagyobb hős kowalsky meg a vega még nem éden n n 2 majka, curtis, blr belehalok ákos karcolatok 20 n  3 kelemen kabátban feat. eckü maradjatok gyerekek ocho macho de puta madre

4 rúzsa magdolna nélküled budapest bár volume 5    5 bogi we all tankcsapda élni vagy égni  6 vekonyz the way i do református kórusok vigasztaló énekek i.  7 rúzsa magdolna egyszer tankcsapda a legjobb méreg  8 wellhello rakpart tankcsapda mindenki vár valamit  9 nótár mary jó a stílusom hungária micsoda buli!  10 ákos újrakezdhetnénk tankcsapda agyarország    11 rúzsa magdolna & csík zenekar egyszer tankcsapda az ember tervez 12 diazmentha nélküled koncz zsuzsa valahol egy lány   13 kállay saunders andrás running tankcsapda jönnek a férgek 14 magna cum laude vidéki sanzon tankcsapda punk & roll   15 halott pénz nem érinthet meg tankcsapda igazi hiénák 16 magna cum laude pálinka dal locomotiv gt legendás dalok 1.

17 ocho macho jó nekem locomotiv gt legendás dalok 2.

18 majka, curtis, blr feat. pápai joci nekem ez jár rúzsa magdolna tizenegy  19 nótár mary szívem kulcsa budapest bár szerdán tavasz lesz 20 rúzsa magdolna szerelem csík zenekar amit szívedbe rejtesz n

2014 NYÁR

26

KOMOLY

VIDOVSZKY LÁSZLÓ, ZENESZERZŐ

Izomélmény, amikor helyükre kerülnek a hangok 1970-ben többedmagával megalapította a rendszerváltásig aktív, korszakos hatású Új Zenei Stúdiót. Filmzenét írt Bódy Gábornak, de rendezőként és színházi társalkotóként is kipróbálta magát. Elsőként komponált hazánkban MIDIzongorára, és nála többet talán senki nem tett azért, hogy a kortárs zene valódi interdiszciplináris művészetté váljon Magyarországon. Interjúkötet, és számos lejegyzett beszélgetés ad tanúbizonyságot arról, hogy az Erkel- és Kossuth-díjas Vidovszky László élőben szinte zavarba ejtő precizitással adagolt szavai mögött korunk egyik legkülönlegesebb zenei véleményalkotója áll. Mi sem lehetett természetesebb, hogy az idén hetvenéves zeneszerző-pedagógust mi is a világról alkotott gondolatairól: többek között az európai kultúráról, gondolkodásra serkentő művekről, és állítólagos megsemmisített darabjairól kérdeztük.

D+SZ: Az év elején lett hetvenesztendős. Érez különbséget a fiatalsága korabeli és a mostani zeneszerzőlét között?

Vidovszky László: Amikor 1962-ben megkezdtem a tanulmányaimat a Zeneakadémián, meglehetősen elégedetlen voltam, mert korszerűtlennek éreztem az iskolát. De ha megnézi az ember a mostani tanterveket, nagy változást nem tapasztalhat, tehát feltételezni lehet, hogy az iskola most még konzervatívabb, mint annak idején volt. De lehetséges, hogy időközben nekem változott meg a véleményem a konzervativizmusról, hiszen az is feladata az iskolának, hogy olyan értékeket is közvetítsen, amelyeket esetleg az aktuális miliő nem részesít előnyben.

D+SZ: Az előző kérdésemben inkább magára a zeneszerzői létre utaltam, nem is az oktatásra.

VL: A két dolog többé-kevésbé összefügg. A hatvanas években a zeneszerzésnek jól bejáratott rendszere volt: a diák beiratkozott a Zeneakadémiára, öt év alatt megtanították hangszerelni, ellenpontozni, utána pedig ezt a fajta tudást kamatoztatta. Akkoriban például sok népi együttes működött, nagy kereslet volt népdalszvitekre.

A zeneszerzés-oktatásban az első év nem kis részben népdalfeldolgozások írásával telt el, ami ugyanakkor pedagógiai szempontból is indokolt volt, hiszen egy kezdőnek komoly segítség, ha nem mindent magának kell kitalálnia. Csakhogy egy idő után megszűntek a népi együttesek – a táncházmozgalom „zárójelbe tette” őket –, és D+SZ: Hogy lehetséges ilyen körülmények között tanítania? meghaladottá vált az a furcsa mentalitás is, hogy a képzett emberek VL: Csakis így lehet, legalábbis így érdemes. Az igazi remek- „kitalálják” a népzenét. A korábbi tematika ennek ellenére most is művek evidencia szintű felismeréseket tartalmaznak, ezeket nem része a tantervnek. Manapság sokkal inkább csengőhangot kellene befolyásolhatják trendek. komponálni, de az oktatás nem követte a megváltozott irányt.

27

KOMOLY



D+SZ: A rendszerváltás előtt egy évvel azt mondta egy interjúban, hogy rossz közérzetben felerősödik az ismeretlentől való félelem, és ilyenkor az emberek nehezen bocsátkoznak szellemi kalandokba – a kortárs zene pedig ilyen műfaj.

VL: Vannak korok, amikor valami ok folytán a társadalom olyan állapotba kerül, hogy nem kívánja az újdonságok veszélyeit fölvállalni. Kissrác voltam, amikor 1957-ben fellőtték az első műholdat, 1961-ban repült az első ember, 1969-ben pedig már a Holdon voltunk. Azóta eltelt jó negyvenöt év, és már ott sem vagyunk, nemhogy a Marson, amire akkor úgy tekintettünk, hogy tíz éven belül megvalósul. Hihetetlen expanziója volt a technikai fejlődésnek, de ma már nyilvánvaló, hogy semmi nem fújható a végtelenségig, nem beszélve arról, hogy a technikai robbanást az olcsó olaj tette lehetővé. Ma ennél sokkal fontosabbnak érezzük a felelősséget, hogy ne tékozoljunk el mindent.

„Ha megkérdezünk egy nyugat-európai koncertlátogatót, előbb fog neki beugrani Ligeti, Kurtág vagy Eötvös neve, mint egy itt élőnek.”

D+SZ: A fejlődés lassulása önt hogyan érintette? Milyen érzés egy ilyen világ számára komponálni?

VL: Ezzel kapcsolatban nem nagyon táplálhatok érzéseket, hiszen ezzel foglalkozom. Hallom azokat a zenéket, amik hivatkoznak a régebbi zenei gondolkodásmód felelevenítésére. Ugyanakkor vannak bizonyos fogalmak, mint például a katarzis, amellyel kapcsolatban sok a félreértés. Ha elszontyolodom egy szomorú történeten, az még nem katarzis. Az emberi létezés legkatartikusabb pillanatai – mindenekelőtt a megvilágosodás – gyakran a szó igazi értelmében vett spekulációból származnak. Nem utolsósorban az a meggyőződés tartott a pályán mind ez ideig, hogy ezekre a felismerésekre a zene a legalkalmasabb közvetítő közeg. Erre a tételre egyetlen bizonyíték elegendő: Johann Sebastian Bach.

D+SZ: Gyakran úgy tűnik, hogy még mindig a szimfonikus zenekartól, azaz olyan apparátustól várjuk a kortárs művek népszerűsítését, amely jó ideje egyre kevésbé tudja kielégíteni a mai zene kreatív igényeit. Ráadásul léteznek fontos szerzők, mint például Webern, akinek az életműve részint azért szorult ki a koncertéletből, mert egy nagyzenekar nem tudja a repertoárjába illeszteni legtöbb művét.

VL: A zenekarok a klasszikus, 19. századi zenefelfogás szerint a zenei kifejezés legmagasabb szintjére jutottak, ugyanakkor a késő romantika zenekari felállását nem nagyon használta ki a zeneszerzés. Ha azt tekintem, hogy közel száz, magasan kvalifikált ember dolgozik ugyanannak az ügynek az érdekében, akkor érthető, hogy a zenekari irodalom sokkal gazdagabb, mint a szólóés a kamarairodalom. Ma viszont az ensemble-literatúra a reprezentatív műfaja a klasszikus hangszerek által előadott kortárs

28

zenének, és a legtöbb szerző ebben érzi igazán otthon magát.

A dolog másik vetülete, hogy az egyre tökéletesebb és drágább szimfonikus zenekarokat anyagilag egyre nehezebb működtetni, a publikum nem képes eltartani őket. Hiába lenne lehetséges egy-egy koncertre akár több ezer jegyet eladni, egy akusztikus zenére szánt auditórium befogadóképességének határát a hang fizikai paraméterei szabják meg.

D+SZ: A számítógépes zeneszerzés lényegesen különbözik-e attól, ahogy a közelmúltig elképzeltük egy komponista munkáját?

VL: Amikor számítógéppel dolgozom, megtehetek bizonyos dolgokat, amiket egyébként szabad kézzel nem tudnék, de ez fordítva is igaz, léteznek korlátok. A reflexeimet alapvetően meghatározza, hogyan tudok kooperálni a rendszerrel, amit eszközként használok. Már egyetlen hang számítógépes megszólaltatásával elhatárolódom valamitől, és „kiszolgáltatottá” válok általa.

Ami számomra a számítógépben igazán egyedülálló lehetőséget teremt – és ez más lejegyzési módszerrel nem érhető el –, az az, hogy sokkal több adatot tudok kezelni, mozgatni, befolyásolni, mint az eddigi eszközökkel. Ugyanakkor a kapott adatokat gyakran visszafejtem egy klasszikus apparátusra, így a végeredmény lehet egy vonósnégyes vagy egy zenekari darab is. Akár azt is mondhatnám, hogy a számítástechnika ilyenfajta használata nem nagyon különbözik a hagyományos zeneszerzéstől.

D+SZ: Jogos elvárás egy élő zeneszerzővel kapcsolatban, hogy az átlagember számára is ismert legyen a neve?

VL: Jogosnak jogos, mert a zeneszerző nem önmagának dolgozik, hanem impulzusokat ad, és a személyisége nem helyettesíthető. Csakhogy Magyarországon ez messze nem így van. Ha megkérdezünk egy nyugat-európai koncertlátogatót, előbb fog neki beugrani Ligeti, Kurtág vagy Eötvös neve, mint egy itt élőnek. Ez azért is furcsa, mert az irodalom terén ez koránt sincs így, bárkit megállítok az utcán, két-három élő írót biztosan meg tud nevezni. Egy kevésbé jelentős előadóművésznek is sokkal nagyobb a lehetősége, hogy szert tegyen bizonyos fokú ismertségre, mint egy zeneszerzőnek. Ez a mesterség tulajdonképpen vakfoltként létezik a magyar társadalom számára.

KOMOLY

D+SZ: Néhány évtizede azt mondta, hogy nem foglalkoztatja a halhatatlanság kérdése. Változott azóta a véleménye?

VL: Az embernek a túlvilágról már elég kevés ráhatása van a dolgokra. Egész egyszerűen nem gondolok rá, nem is tudok a kérdésre válaszolni, még ha ez kibúvónak is tűnik.

A komponálásnak számomra a legfontosabb pillanatai azok, amikor valamilyen hangzás vagy hangok a helyükre kerülnek. Ha valami a helyén van, az hihetetlenül könnyű és felszabadító. Az már nem teher, és bizonyos értelemben le is válik az emberről, egyfajta izomélmény inkább. Nem állítom, hogy ez egy mindennapos érzés, de törekedni kell arra, hogy megtörténjen. Valójában a zene természetében – éppúgy, mint magában a természetben – jelen van az elmúlás, de a zene mégsem csupán a mérhető időről szól.

A tiszavirág is csak a fűzfaköltőknek szól a halandóságról.

D+SZ: Mi a véleménye arról, hogy a fiatalabb generációból többen ügyködnek azon, hogy összekössék a rockzenét a kortárs komolyzenével? A könnyűzene ceremoniális jellege például vitathatatlanul sokkal erősebb, mint a komolyzenéé.

VL: A rockzene valójában a betöltött szerepe miatt sikeres, és a jelentősége is elsősorban ebben van. Akárhogy is vesszük, a rockzene zenei eszközöket használ ugyan, mégsem művészet a szó klasszikus értelmében, hanem egy életforma szimbolikus megjelenítése.

Nyilvánvaló, ha a zene annyira kitüntetett módon lenne fontos a rockzenében, akkor hallgatnák az emberek. A szó szoros értelmében persze ezt teszik, de a populáris zenében az válik népszerűvé, amit ismernek, és amiben magukra ismernek az emberek, és nem azt keresik, amit még nem ismernek, és önmagukban szeretnének felfedezni. A két műfaj ugyanazt az utcát használja, csak ellentétes irányban közlekednek rajta.

D+SZ: Azt mondja, az idegen hatásokat tartja a kulturális fejlődés legfontosabb tényezőjének. A világzenében manapság lényegében ennek lecsengését láthatjuk.

Mi a helyzet a komolyzenében? Eötvös Péter úgy fogalmazott a Goethe Intézet által életre hívott Mítoszok, nemzet, identitás-koncertsorozat előszavában, hogy az Európa-szerte erősödő nemzeti érzelmek nem tartogathatnak sok jót a kontinens számára, de létező a jelenség, ezért foglalkoznunk kell vele.

VL: Az európai kultúra a közvélekedéssel ellentétben nemcsak manapság, hanem már kétezer éve válságban van. Bizonyos értelemben a krízis az európai kultúra egyik hajtóereje. Nem állítom, hogy mindig fényes válaszokat adott ezekre a krízisekre, de a reneszánsz például egyértelműen erről szólt: a föld alól előásott relikviák impulzusa teljesen átformálta az akkori kultúrát. Harminc-negyven évvel ezelőtt még fantasztikus újdonságokat lehetett felfedezni mindenféle egzotikus nép zenéjével kapcsolatban, de ma már ez a zsák eléggé degeszre van tömve. A külső impulzusok szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni, de ma már nincsenek fehér foltok, nemsokára az emberiség egész emlékezete elérhető lesz bárki számára. Ám a fák nem nőnek az égig, egy idő után a tudás már önmagát erodálja. Létezik egyfajta pulzáció, konstrukció és dekonstrukció egysége, ahol a lebomlás jelentősége éppen abban van, hogy helyet teremt az újdonság számára. Ami pedig a nemzeti jelleget illeti: Jackson Pollock mondotta, hogy amerikai festészetről beszélni ugyanolyan, mintha amerikai matematikáról beszélnénk. Számomra ez nem azt jelenti, hogy nem beszélhetnénk amerikai festészetről – van magyar matematika is! –, de azt igen, hogy a nemzeti művészetek teljesítményei csakis akkor válhatnak valóságossá, ha egyetemes érvényűek.

D+SZ: Mit gondol, Európában milyen területeken lehet életképes az olyan típusú zene, amelynek befogadásához intellektuális elmélyültség szükséges?

VL: Kortárs zenét hallgatni kicsit olyan, mint egykoron repülni. A repülés hőskorában csak az ült repülőre, akit maga a repülés izgatott. Ismerve a korabeli gépeket, más nem is nagyon mert volna felülni rájuk. Manapság viszont az ember körberepülheti úgy a Földet, hogy szinte észre sem veszi. Vajon célunk az, hogy érzéketlenebbé tegyük az embereket? Magamról ezt semmiképp nem tudom elmondani. A 19. század végén az emberek türelmetlenül és ígéretekkel teljesen várták a 20. századot. Az a kifejezés, hogy „huszadik századi”, a különös, az erőteljes és a büszke szinonimájaként jelent meg, és egészen az ötvenes-hatvanas évekig hatott, amikor még mindig hihetetlenül izgalmas és várakozásokkal teli volt az élet. Az ezredfordulónak sokkal nagyobb bulinak kellett volna lennie, ennek ellenére nem történt semmi, az emberek nem vártak semmire. Legfeljebb arra, hogy ne legyen nekik sokkal rosszabb, mint azelőtt. Ezeknek a bizonytalanságoknak mindig az egyén a kiindulópontja, és ha így éreznek az emberek, akkor olyan zenékkel fognak leginkább azonosulni, amik azt ígérik, hogy nem esik majd bántódásuk.

29

KOMOLY

30

KOMOLY



D+SZ: Vannak zeneszerzők, akik úgy vélik, a közönség azért távolodott el a kortárs zenétől, mert az elvesztette a közérthetőségét és emberi hangját, így ők inkább ezekre helyezik a hangsúlyt.

VL: Az „új közérthetőség” – nevezzük így – jelen van a kortárs zenében, de manapság a különböző fajta zenéknek egyszerre lehet sikere, és ez engem arról győz meg, hogy a klasszikus hierarchiák szétestek. A 19. század elsősorban hierarchikus rendszerben gondolkozott, azaz feltételezte, hogy léteznek emberek, akik helyesen tudják a dolgokat, a másként gondolkozóknak viszont következésképp nem lehet igazuk. A zenei közgondolkodás is hasonló, hierarchikus alapon működött, Schönberg például azt írja a zeneszerzéstankönyve előszavában, hogy azok a példák, ahol nincs szerző feltüntetve, értelemszerűen Beethoventől származnak. Ezek a hierarchiák még 1945 után is léteztek, de ma abba az irányba halad a világ – elsősorban az internet miatt –, hogy eltűnőfélben vannak az ilyenfajta erővonalak, az értékek nem kizárólagosak. Lehet egy produkciónak nagy sikere, az nem befolyásolja a tőle merőben eltérő darabok értékét.

D+SZ: A Hungaroton rendszerváltás előtti időszakában nem jelent meg szerzői lemeze, és bár aktívan komponált, úgy tudom, több művét megsemmisítette. Miért váratott magára első önálló albumának megjelenése?

VL: Ami azt illeti, éppen összeállt egy lemezem 1990-re, de akkoriban a Hungarotonon belül különböző erővonalak és frontok alakultak ki. Ott állt összemontírozva a teljes anyag – többek között a Schroeder halála volt rajta Kocsis Zoltánnal, tehát nem is lett volna érdektelen –, de az már a történelem homályában marad, hogy miért nem jelent meg. Egyébként műveket nem semmisítettem meg, de olykor elhagytam őket.

Előfordult, hogy elkezdtem valamit írni, még akár be is mutatták, de aztán visszavontam, majd egy idő után újraírtam. Ez nálam alkotói habitus, nem tartom feltétlenül követendőnek. Nagyon természetesen veszek elő régebbi anyagokat, hogy kis javításokat, finomhangolásokat végezzek rajtuk, épp ma is ezzel foglalkoztam. Ezt természetesnek tartom, de elfogadom azt a mentalitást is, ha valaki semmit nem módosít, miután meghúzta a kettősvonalat.

D+SZ: Jelen pillanatban mi foglalkoztatja?

VL: (Hosszasan gondolkozik) Legyek én is egy olyan szerző, aki nem szívesen beszél a készülő darabjairól? (nevet) Két éve volt egy időszak, amikor nagyon szívesen beszéltem egy konkrét darabról, de ehhez az kell, hogy nagyon érezzem a komponálás egész folyamatát, azt is, amiben éppen vagyok, és azt is, hogy körülbelül mikor és hogyan fejeződik majd be a darab. Akkor ezt a kérdést sokkal természetesebben megválaszoltam volna. n interjú: Németh Marcell fotó: Nagyillés Szilárd (D+SZ)

vidovszky lászló (1944. február 25., Békéscsaba) Már ötévesen elkezdett zongorázni tanulni, a játékon túl pedig fiatalon, 1959-ben megkezdte zeneszerzői tanulmányait a Szegedi Zeneművészeti Szakközépiskolában. Ezt követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett, diploma után pedig három évig a Művészeti Alap ösztöndíjasa volt. 1970-ben Párizsba költözött UNESCO-ösztöndíjjal, féléves ott tartózkodása után pedig több társával közösen megalapította itthon az Új Zenei Stúdiót. A zenei műhely célja az volt, hogy lehetőséget teremtsenek a Bartókot követő zeneszerzési hagyományoktól független irányzatok számára, mely később fontos bölcsőjévé, alkotóterévé vált számos nemzetközileg elismert zeneszerzőknek és zenésznek. 1972-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézetében tanított, majd 1984-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem docense, 1993-tól kezdve tanára lett, 1996-ban pedig a Művészeti kar dékánja. 1999 óta ismét tanít Budapesten is, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Munkájáért Erkel-díjjal, Bartók-Pásztory díjjal, Érdemes Művész címmel, Soros Alkotói Díjjal és Kossuth-díjjal is elismerték, 2004-ben pedig a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

31

PROGRAMAJÁNLÓ

HASZNOS HOLMIK

PROGRAMOK IPADRE Sorozatunkban zenészeknek és zene iránt érdeklődő olvasóinknak ajánlunk hasznos vagy épp szórakoztató alkalmazásokat mobilra és tabletre a midi.blog.hu szakértő segítségével. brutálvonós a táblából A CrudeByte beállította a vonósvilágcsúcsot táblagépen: iSymphonic Orchestra a neve szoftverüknek, és nem kevesebb mint 55 dollárt kell kifizetni érte. 140-es polifóniája van, 16-os multitimbralitás, óriási hangminták, élenjáró technológia, iOS-en eddig nem tapasztalt minőség. Ára van neki, nem csak pénzben: a fejlesztők azt javasolják, más app ne nagyon fusson párhuzamosan vele.

újra nagyot dob a simmons A Simmons, az elektronikus dobolás úttörője rég hívta fel magára a figyelmet – most megteszi. Stryke6 nevű gyönyörű dobpadjét elsősorban iPadhez, másod-, harmad- és sokadsorban pedig különböző más USB/MIDI platformokhoz is ajánlja – kicsi, elegáns, könnyű, és még lábdob-cinpedálokat is kezel. Lightning és 30-tűs csatlakozója is van, így a táblagép minden platformja elboldogul vele, és van hozzá egy egyszerű app is, ha nincs kedvenc dobprogramunk még. Bónusz: dobverőt is adnak hozzá a 130 dolláros árban!

profi mpc ipaden Mérföldkőhöz érkeztünk: az Akai egy nagy tudású szoftveres MPC-vel (hogy mi ez, azt nem kell magyarázni egyetlen elektronikus zenésznek sem), az iMPC Próval jelentkezett nemrég. A húszdolláros szoftver a következő jellemzőkkel bír: 64 sávos, mintát vesz és szerkeszt, warpol, lejátszás közben kontrollálhatunk a tábla forgatásával, vagyis a gyorsulásmérőt is beköthetjük különböző paraméterekre, sidechaines kompresszora van, 1200 minta jön vele, és egy csomó szabványt támogat: AudioCopy, WIST, Inter-App Audio, és a közösségi hálókba is integrálódik közvetlenül (Facebook, Twitter, Tumblr, SoundCloud).

forgó potméterek az érintőfelületen Egy finn startup, a Tuna DJ Gear azt állítja, hogy ez a dolog náluk már működik, és szépen le is futott – jó nagy sikerrel – a KickStarter kampány, amellyel összegyűjtötték a sorozatgyártáshoz szükséges pénzt. De hogy tényleg bejön-e a biznisz, az a szoftverfejlesztőkön is múlik majd; a finnek állítólag minden fontosabb céggel tárgyalásban állnak már. n

32

33

34

DAL+SZERZŐ INTERJÚ

SZŰCS NORBERT, ZENESZERZŐ, PRODUCER

Budapest, Los Angeles, Budapest A zeneiparban dolgozók többsége a külvilág számára sokszor láthatatlan figura, akik nélkül viszont megállna az élet. Szűcs Norbertet először a kilencvenes években gitárosként ismerhettük meg, mára Artisjus-díjas zeneszerző, többszörös arany- és platinalemezes zeneszerző-producer, akinek kezei közül az elmúlt bő tizennégy évben számtalan ismert sláger került ki. Stúdiója falai között, a háttérben szeret a legjobban dolgozni. Sok előadó számára ő a biztos pont.

Az 1970-ben született Szűcs Norbi tízévesen kezdett klasszikus gitározni, de nem sokkal később már javában tanulta a Beatlesdalokat. Mindezt sok-sok év zeneiskola, zenei tanulmányok követték, és persze naphosszat tartó gyakorlás. A kilencvenes években a hazai zenei élet egyik meghatározó gitárosa, aki a rocktól a popig mindenben kipróbálta magát. „A kilencvenes évek végén fogalmazódott meg bennem, hogy talán a gitározáson kívül másban is kipróbálnám magamat. A színpadi szólózást paganinis, bach-os frazírokkal, és fúziós funkkal vegyítve kevésnek éreztem, új kihívásokra vágytam. Írtam már dalokat és a szakmában gyorsan fel is figyeltek erre. Az akkori Warner kiadóval szerződtem, először – mint zeneszerző-producer – Botos Eszter (Kifutó című műsor előadója) lemezét készítettem el, amelynek annyira jó visszhangja lett, hogy a zenészek elkezdtek kézről kézre adni.”

pontja a 2005-ös év, amikor Gáspár Laci albumának címadó dalát, a Bárhol jársz című slágert is megírta. „2005-ben kezdtem úgy érezni, hogy ezt kell nekem csinálnom.

Felkeltem éjjel is akár, vagy nyaralásból hazafelé jövet a mobiltelefonba rögzítettem az ötleteimet. Ezekből az ötletekből nagyon jó dalok születtek már. Éppen Spanyolországból tartottam hazafelé, amikor hívott Gáspár Laci, hogy szeretné, ha írnék neki egy dalt. Jeleztem, hogy ez most kissé komplikált lenne, két hétig nyaraltunk, éppen úton vagyunk visszafelé. Hirtelen eszembe jutott, hogy indulás előtt írtam egy jó dalt. Tetszett neki, ebből született a Bárhol jársz. Néhány hónap alatt az album elérte az aranylemez státuszt.”

Dalszerzőként mások bőrébe belebújni nem éppen egyszerű, sőt valószínűleg erre nem is mindenki alkalmas.

Ezek a munkák sokszor nem egyszeri alkalmak, Norbit kifejezetten szeretik a magyar mainstream előadói: Keresztes Ildikóval például már tizennégy éve együtt dolgozik, de Oláh Ibolyával, Janicsák „Jó dalokat írni és másnak jó dalt írni nem ugyanaz. Nem dolVecával, Varga Miklóssal és Wolf Katival is már több éves a mun- gozom a fióknak, 85 százalékban új dalokat írok az előadóknak. kakapcsolat. A zeneszerző-producer karrierjének egyik forduló- Ami tavaly divat volt, idén nem az. Dallamvezetésben is nagyon 

35

INTERJÚ

 fontos tartani a trendet, és az előadóval is azonosulni kell. Mégis úgy gondolom, hogy felismerhetőek a szerzeményeim, hangszereléseim. Attól lesz wolfkatis vagy janicsákvecás és egyben mai, trendi egy dal, hogy a munkásságukat ismerve alkotok újat, és nem próbálom magamat mindenáron megvalósítani. Az alázat, egymásra odafigyelés, közösen gondolkodás és alkotás nagyon fontos ebben a szakmában.”

Ebben a munkafolyamatban minden oldalról a kontroll és az önkontroll a legfontosabb. „Elsősorban azért hoztam létre a stúdiómat, hogy meg tudjam hangszerelni a dalaimat. Így tudom az előadóval végigkísérni a kreatív munkát a kezdetektől a lemezkiadásig. Fontos számomra, hogy dalaim az általam megálmodott művészi formában lássanak napvilágot, ezért szeretem, ha a dalok megírása mellett a hangszerelésnek is aktív részese lehetek.”

Emeljünk ki még egy dátumot, 2011. Afrika, Mali, Bamako. Artisjus-díj. Sűrű év, ismét vízválasztó. „Maliban élő ismerőseim arra kértek fel, hogy segítsek nekik Bamakóban az első professzionális hangstúdió létrehozásában, és szakmai tanácsadóként támogassam őket. Aki számít arrafelé, úgy tudott korábban minőségi, jó felvételt készíteni, ha átrepült Franciaországba. A Bamakóba leszállított stúdiófelszerelést öthat nap alatt szereltük össze. Szívesen vettem részt ebben az igazán nemes feladatban. Szaktudást vittem magammal. Meghatározó és meglepő élmények értek kint. A stúdió bejárata előtt például egy kecske álldogált, miközben bent a gépekre a legmodernebb eszközöket installálták éppen. Tetszett ez a kettősség.

A munka után még másfél hetet maradtam, és körülnéztem Bamakóban és a környékén. Ez lett életem eddigi legkülönlegesebb utazása. Egy olyan világ tárult elém, amit Európában elképzelni sem tudunk. A zene ott rezeg az életükben folyamatosan, és lehet, hogy néhány kézben ott van már az iPhone, de a díszvacsorán azért felszentelt fehér istenként kezeltek, aki elhozta hozzájuk egy új világ lehetőségét. A közös zenélés sem maradt el; ők csodálkoztak azon, én mit tudok, én csodálkoztam azon, ők mit tudnak.

Nagyon jó szimbiózisba kerültünk, azóta is kapom a leveleket, hogy menjek vissza.”

36

A bamakói zenei rally után a 2011-es év zeneszerzője lett; Artisjus-díjat kapott Szűcs Norbi, és egy Janicsák Veca- valamint egy Wolf Kati-albumon dolgozott, ám a távolban felsejlett Los Angeles. „Óriási örömmel töltött el, amikor megkaptam az Artisjus-díjat és az év zeneszerzője lettem. Nagy megtiszteltetés volt, hogy Malek Miklós adta át nekem a díjat, és a laudációjában csodás szavakkal illetett. Annak ellenére, hogy számtalan országban mennek különböző tévéműsorokban általam írt dalok, mindig is vágytam arra, hogy külföldről is kapjak visszajelzést a munkáimról, és megmérettessem magam ott, ahol nem ismernek. Így találtam rá a Song of The Year dalversenyre is: eredetileg egy LMFAO-s dalt rendelt tőlem egy énekes itthon, ami mégsem kellett neki. Úgy tűnt, hogy sajnos a fiókba kerül a dal. Éreztem, hogy több van benne, így próba-szerencse alapon 2012-ben kiküldtem a Song of the Year versenyre. Második helyezést értem el a dallal dance kategóriában. Első próbálkozásom volt, és nagyon örültem a sikernek. A dal bekerült egy nagy adatbázisba, és ettől kezdve sorra érkeztek az emailek, hogy szeretnének velem dolgozni. Életemben először, 42 évesen megírtam a biográfiámat. Ennek eredménye, hogy az egyik ügynökség le is szerződtetett zeneszerzőként. Filmek, reklámfilmek, ismert előadók számára szállítják folyamatosan a dalokat. Küldenek egy megrendelési listát, és abból tudok dolgozni.”

Virtuális zenegyár, virtuális Tin Pan Alley, Brill Building. Egyetlen dal kapcsán egy teljesen más világ kezdett el kinyílni. „Egy ügynökség úgy dolgozik, hogy létezik egy belső felülete, amit kiajánl az ügyfeleinek és ezen belül sorrendbe teszi, hogy kik azok a zeneszerzők, akik prioritást élveznek. Engem például egy jazz dallal favorizáltak. Egy hónapon keresztül a legjobb jazz zeneszerzőként voltam feltüntetve az oldalukon, kiemelt helyen.

Hatalmas elismerés volt, hiszen nem ez a fő profilom. Korábban készítettem egy big band hangszerelést, és ezzel vívtam ki ezt a sikert. Máshogy működik ez a piac Amerikában, mint itthon. Kész dalokat kell elküldeni. Nincs változtatás: vagy megfelel, vagy nem.

Részletes, gyakran két-három oldalas dalleírást adnak a megrendelésről. Ahhoz, hogy kiajánljanak, vannak belső ellenőrök, akik leellenőrzik a dalodat. Ha nekik nem felel meg, nem ajánlanak ki. Utána kerül a publisherhez vagy a reklámügynökséghez, ahol 300-400 dallal kell versenyeznie az adott felvételnek. Legalább hat-nyolc fordulós menet, míg a kiválasztott dal célba ér.”

INTERJÚ

A virtuális lét akár személyes ismeretségeket is hoz meglehetősen izgalmas végkifejlettel. American Idol! Paramount Studios! „Ezen az ügynökségen keresztül ismertem meg az American Idol énekesét, Rudy Cardenast. A munkakapcsolatunk úgy indult, hogy megmutattam néhány dalomat, amelyek után elkezdődött a közös munka. Los Angelesben a Paramount Recording Studióban kilenc dalt vettünk fel. Korábban olyan előadók dolgoztak itt, mint Michael Jackson, Nelly Furtado, vagy Justin Timberlake, a hangmérnök pedig Christina Aguilerával, és Celine Dionnal is dolgozott együtt. Magyar zeneszerző nem járt még ebben a stúdióban. Érezhetően más munkamorállal dolgozott Rudy, mint amit általában itthon tapasztaltam. A gyors és precíz éneklés mellett nagyon figyelt az általa jónak tartott részekre a stúdióban a dalok éneklése közben. Gyorsan egymásra hangolódtunk, és Rudy láthatóan élvezte a dalaimban a kihívást, és egyben az önmegvalósítás lehetőségét is kreatívan kihasználta. Az Amerikában felvett dalokhoz négy videóklipet forgattunk. Remélem, hamarosan amerikai megjelenésről számolhatok be.”

Az elmúlt évtized tapasztalatait megosztó, mesterkurzust tervező zeneszerző-producer a pozitív visszajelzések ellenére óvatos duhaj. „Úgy mentem ki, hogy már annak is örültem, hogy Amerikában dolgozhatok. Egyelőre nem tudom, mi kerekedik ki belőle, de már idáig eljutni is nagyon nagy élmény volt. Természetesen itthon is rengeteg munka vár, hiszen most készítem a hazai X-Faktorban népszerűvé vált ByThe Way zenekar nagylemezét. A fiúk amellett, hogy jól énekelnek, hangszeres tudással is rendelkeznek. Szeretek velük dolgozni. 2014 elején az Álmodj még című debütáló slágerük angol verziója – a You’ve Got It – lett a legtöbbet letöltött dal a MAHASZ listáján. A dalt én írtam, zeneszerzőként, hangszerelőként, zenei rendezőként dolgozom a lemezükön, mely idén novemberben jelenik meg. A másik nagy jelenlegi elismerés, és egyben zeneszerzői, zenei rendezői és hangszerelői munkám egyik fontos mérföldköve Janicsák Veca 2013-ban készített Édes szavakkal című lemeze, amelyről két dalom is a rádiók sikerlistáján szerepelt. A Mennyit adsz a lelkemért és a Könnyek az esőben.

A lemez 2013-ban aranylemez lett. A Könnyek az esőben a Class FM Top 40-es listáján az 5. helyezést érte el idén augusztusban.

Ez az egyik kedvenc dalom a lemezről!” n

szűcs norbert 1970. július 6.Budapest Artisjus-díjas zeneszerző, gitáros, zeneszerző, hangmérnök, billentyűs, többszörös platina- és aranylemezes szerző, producer. Az 1970-ben, Budapesten született muzsikus munkássága leginkább a hazai mainstream pop körül forog, de filmzenéi, reklámzenéi, poplemezei, tévéműsorok zenéi, zeneszerzői, szövegírói munkái már a nemzetközi szórakoztatóiparban is megjelentek és forognak. 2012-ben a Song Of The Year nevű amerikai zeneszerzői verseny dance kategóriájának második helyezettje lett, mely elindította amerikai munkáinak sorát, melynek eredményeképp idén a Los Angeles-i Paramount Studios-ban dolgozhatott Rudy Cardenas énekessel.

song of the year A Song of the Year egy immár több mint tizennégy éve működő, ergo jól bevált, amerikai székhelyű nemzetközi dalszerző verseny. A verseny fő célján – azaz a minél kiválóbb dalok/dalszerzők megmérettetésén – túl a networking, a kapcsolatépítés a legfőbb motivációs tényező. Minden verseny során tíz kategóriából egy győztest, négy döntőst választ ki az ismert zeneipari szakemberekből álló zsűri - ez összesen ötven dalt jelent. Ezek a dalok jutnak el lemezkiadókhoz, zeneműkiadókhoz, ügynökségekhez, menedzserekhez és egyéb szórakoztatóipari potentátokhoz.

INTERJÚ: BIHARI BALÁZS FOTÓ: szűcs norbert

37

BELSŐSÉG

SZERZŐI VÉLEMÉNYEZŐ BIZOTTSÁG AZ ARTISJUSNÁL 1.

önként és dalolva Ismerhetjük őket szerzőként, dalszövegíróként, dj-ként, rádiósként, vagy mint barátot. De nem biztos, hogy tudjuk: ők az Artisjus könnyűzenei Szerzői Véleményező Bizottságának (SZVB) tagjai. A zenepiacért, a zenei alkotók érdekeiért dolgoznak önkéntesként, elhivatottságból, szakmabeliként. Első rész, a következő lapszámban folytatjuk.

Az Artisjusban a legfontosabb, jogdíjfelosztást meghatározó témákban mindig maguk a szerzők hozzák meg a végső döntést – ezért működnek a formális választott testületek.

2007-ben azonban a fiatalabb szerzők határozottan jelezték: szeretnék, hogy a kön�nyűzeneszerzők sajátos igényei hivatalos keretek között is megjelenjenek az Artisjus döntéshozatalában. Így jött létre, belső javaslattevő csoportként a könnyűzenei Szerzői Véleményező Bizottság „Egészen a kezdetektől jelen vagyok” – mondja Szabó Ági, aki rengeteg neves előadónak dolgozik többszörös díjazott dalszövegíróként. Művei közül a Keserű méz, a Bennünk a világ és a Sorskerék című dalok szövegeire a legbüszkébb, de alkotásairól szerényen beszél – ahogyan az SZVB-n belüli munkájáról is. „az első időkben mindannyian főleg a struktúra és a szabályzatok megismerésére és megértésére fókuszáltunk” – számol be a kezdetekről. Amellett, hogy részt vesz minden döntésben, hozzáteszi: „egyedüli nőként az is feladatom, hogy összetartsam a csapatot, a munka során keletkező esetleges feszültségeket kezeljem, és az alapelvek megőrzésére való figyelmet fenntartsam.” Áginak SZVB tagként komoly szerepe volt az Artisjus Szerzői Ügyfélszolgálatának létrejöttében. „A kezdetekben több zenésszel közösen azt találtuk ki, hogy mi magunk fogunk segítséget nyújtani a szerzőtársaknak. Például úgy, hogy fogadóóra-szerűen várjuk a szerSZABÓ ÁGI zőket a kérdéseikkel, hogy mentesítsük őket a megfelelő osztály felkutatása alól.” Miután ráébredtek arra, hogy erre nincs elég idejük, kapacitásuk és rálátásuk, javaslatként fogal- lőhöz. Első lépésként a jogdíj-kalkulációnál mazták meg, hogy jöjjön létre egy ügyintézői csapat, akik egy helyen minden szerzői kérdés- figyelembe vett példányszámot 5000-ben re, panaszra segítséget tudnak adni. Így született meg a Szerzői Ügyfélszolgálat 2008-ban. limitálták, majd később életbe lépett az a szabály, miszerint semmilyen mű nem kap„Egyszer csak ott találtam magam bizottsági tagként” – kezdi Czutor Zoltán dalszer- hat tízszer több üreshordozó-díjat annál, ző-énekes (Nyers, Belmondo). Annak ellenére, hogy sokszor hálátlan feladatnak érzi az mint amennyi más jogdíjnemből keletke„igazsághajszoló” munkát, azt vallja: „tudatosan, össztársadalmi szinten kell foglalkozni zik a dalra. „Az a legfőbb cél, hogy legyen a kultúra támogatásával, a könnyűzenének fontos ügynek kell maradnia a zenészek és a tényleges szerzői teljesítmény a jogdíj-kifihallgatók számára” – mondja. zetések mögött” – mondja Czutor Zoltán.

A Könnyűzenei SZVB egyik legfontosabb eredményének az üres hordozó-díj felosztás megreformálását látja. Észrevették, hogy ingyenes kiadványokban jelent meg sok olyan Szabó Áron, akit főként a Nemjuci dobolemez, amelynek dalait nem játszotta sem rádió, sem tévé, de még koncertes elhangzásuk saként ismerhetünk, az Artisjus Vezetősésem volt. Ehhez képest kiugróan nagy lemezpéldányszámokat jelentettek le a jogkeze- gének munkájában is részt vesz. Úgy látja, a

38

BELSŐSÉG

Szerzői Véleményező Bizottság az igazságosabb és kiszámíthatóbb jogdíjfelosztás felé vezető úton jár, de nem szaladhat megfontolatlanul előre. „Kényes területről van szó, ahol bármihez nyúlunk, egy döntésnek nem csak nyertesei lehetnek” – meséli Áron, aki szerint megéri a befektetett energia, mert nagy baj lenne, ha nem változtatnának a felosztási rendszer elavult részein.

Az ő aktivitásuk révén létrejött felosztási munkacsoport tagjai önkéntes munkában vállalják, hogy a Vezetőségben felmerülő javaslatokat mélyrehatóan elemzik, a felmerülő érdekeket egymásnak ütköztetik, és a munkaszervezettől kérnek elemzéseket olyan javaslatokra, amikkel a Vezetőség ilyen mélységben nem tud foglalkozni. „A jogdíj-kifizetést követően rendszeresen felmerült üléseinken, hogy ellenőriz-

Szerzői Véleményező Bizottság jelenlegi vezetője, mikor arról kérdeztük, miért kezdte el az unalmasnak és fárasztónak látszó bizottsági munkát. „Azt tapasztaltam, hogy a kereskedelmi rádiók nem játszanak magyar dalokat. Felidegesítettem magam azon, hogy nincsen érdekképviselet” – meséli emlékeit a kezdetekről István, aki rengeteg dal zeneszerzője, dalszövegírója, és a Joyride Team ügyvezetője. Nem akar álszent lenni, ezért elismeri, hogy elsősorban maga miatt akart változtatni, de ahogy egyre jobban átlátta a rendszert, rádöbbent, hogy nagyon sok zenész érdekét tudja képviselni. István a magyar zenei kvótáért folytatott harcban aktív szereplő volt, majd beleásta magát a többi taggal a rádiós játszások utáni jogdíjak felosztásába, és mai napig fontosnak tartja a konkrét elhangzások utáni jogdíjbeszedés elősegítését.

elemezzük azokat, és megkérjük a felosztási munkacsoportot, hogy vizsgálja meg a témát és a nekik tett javaslatunkat. A munkacsoport kidolgozza a javaslatot és áttekinti annak várható következményeit, így kapjuk meg a végleges javaslathoz a végleges információkat.” Ezt követi a Vezetőség előtti vita, aminek a végén a Küldöttgyűlési előterjesztés megszületik. Ott történik a kompromisszumos szabályok végső elfogadása, természetesen szintén éles vitákat követően.

Fél év munkájával és sok érintett meggyőzésével az elosztás Tabár szerint egyértelműen kiegyenlítettebb lett. „Nehéz a különböző szerzői profilokat közös nevezőre hozni, nyilván minden zenei alkotó úgy érzi, az ő szerzősége értékes és elismerendő. Ha módosítunk a felosztáson, és keve-

CZUTOR ZOLTÁN

SZABÓ ÁRON

TABÁR ISTVÁN

zük a saját jogdíjainkon, stimmelnek-e az adatok és az összegek. Arra voltunk kíváncsiak, vissza lehet-e számítani az egy-egy dalunkra kapott jogdíjból az elhangzást.

Bár ezek nem egyszerű kalkulációk, eddig sosem bukkantunk olyan esetre, ami, ha elsőre gyanús is volt, ne lett volna rendben.

Szomorúan tudomásul veszem, hogy ez a kijelentés nem lesz túl népszerű sok szerzőtársam számára. Ettől még igaz”.

Ami a jogdíjak felosztásával kapcsolatos munkát illeti, a tavaly novemberi módosítást emeli ki, ami a gépzenei jogdíjak felosztásával foglalkozott. Ezeknél a vendéglátó szektorból érkező élőzenei adatok figyelembevétele 16%-ról 14%-ra csökkent, s közben a másik adatforrás, a könnyűzenei koncertjogdíjak figyelembevétele 6%-ról 8%-ra emelkedett. „Minden kérdésben rendkívül óvatosan haladunk” – mondja Tabár. „Először ada„Egy szerző voltam a sok közül a világ- tokat kérünk be – természetesen név nélban...” – kezdi Tabár István, a könnyűzenei kül, és a vezetőség jóváhagyásával. Majd

sebbet kap, mint korábban, az természetesen érzékenyen érinti, de a célunk világos: igazságosabb, ugyanakkor a magyar zene kiemelt szerepét megőrző rendszert szeretnénk építeni.” n –ajm– fotó: wicsek andrás

39

JOGI ESETEK

ELADOM, ÁTRUHÁZOM, ELAJÁNDÉKOZOM, LEMONDOK RÓLA

SZERZŐI JOGAIMAT EGY TÁL LENCSÉÉRT… …nem tudom eladni. Hála az égnek, vagyis inkább a jogszabálynak. A szerzői vagyoni jog ugyanis nem elidegeníthető, még a szerző erre irányuló kimondott nyilatkozatával sem – ezt erősítette meg egy friss ügyben a Kúria.

A bíróságok hosszas vizsgálódás és vita után végül kimondták, A magyar szerzői jogi szabályozás kifejezetten védeni próbálja a szerzők érdekeit, mert a több évtizedes tapasztalat szerint gaz- hogy ez az engedményezési szerződés érvénytelen – mégpedig dasági szempontból sokszor rendkívül egyensúlytalan szerződé- azért, mert a körülményekből és a szerződés szövegéből arra lehet következtetni, hogy az valójában nem is jogdíj engedményezésére, sekbe kényszerülnek bele. a szerzői vagyoni jogok teljes átruházására irányult. Ez pedig, Ezért néha még azt is szükségesnek látja hanem mint láttuk, a szerzői jogi törvénybe ütközik. A döntést a Kúria, Maa jog, hogy a művészt saját szerződési sza- gyarország legmagasabb szintű rendes bírósága is megerősítette.

badságával szemben is megvédje.

A 80-as években igen népszerű popzenekar frontembere az ismerősétől kölcsönt kapott. Más vagyona nem lévén, kézenfekvőnek tűnt fedezetként a dalokon fennálló szerzői jogokat kockára tenni.

Az „engedményezésnek” nevezett szerződésben biztosra mentek: fedezetnek tekintették „mindazokat a szerzői díjakat és jogdíjakat teljes összegben, amelyek a mai naptól kezdve a korábbi XY Együttes, valamint YX produkciók után, mint szerzőt és mint előadót megilletik a Szerzői Jogvédő Hivatal kötelezettől”. A dalszerző a szerződésben ahhoz is hozzájárult, hogy a kölcsönt adó ismerős az együttes szerzeményeit „átdolgozza, adaptálja, korszerűsítse.

Az (...)engedményezés kiterjed az ilyen esetben a szerzemények átdolgozásáért, feldolgozásáért járó jogdíjra is.”

A szerződésnek az volt a célja, hogy a kedvezményezett (vélhetően a kölcsön biztosítékaként) teljes körűen megkapja hősünk valamennyi, az együttessel kapcsolatban keletkezett szellemi alkotáshoz fűződő jogát. A szerződés alapján aztán évekkel később a kedvezményezett mind az átruházó szerzőn, mind a közös jogkezelőn számon kérte, hogy miért nem ő kapja meg az időközben keletkezett szerzői jogi és előadóművészi jogdíjakat, és igénye érvényesítésére pert indított.

A szerzői jog ténykérdés, ezért a szerzőség nem veszíthető el, a szerző maga sem rendelkezhet vele, így nem adhatja el, nem terhelheti meg.

Az Artisjusnál tett műbejelentéssel a többszerzős zenemű valós szerzőségi hányadáról a szerzők egyszer nyilatkozhatnak, azt azonban utóbb nyilatkozattal (szerződéssel) a szerzők már nem, csak a valós szerzőséget megállapító jogerős bírósági határozat módosíthatja. Ennek egyik indoka a jogesetben szemléltetett vis�szaélések visszaszorítása.

Vonatkozó szabályok a szerzői jogról szóló LXXVI. törvényből (Szjt.): 4. § (1); 9. § (1), (2), (3); 94/B. § (1), (3). n Fodor Klaudia Franciska, fotó: SHUTTERstock / everett collection

41

42

GENERÁCIÓK

ERKEL LÁSZLÓ, DÍSZLET- ÉS JELMEZTERVEZŐ, FESTŐ, ZENÉSZ

Magadról magadnak Lassan külön rovatot érdemelnének a művészcsaládok finom kávéi. E mostani azzal is kiemelkedik a sorból, hogy még erre is jut idő, pedig van tennivaló elég: mindenfelé a másnap hajnali utazásra már előkészített jelmezek, kellékek és egyebek bőröndjei sorakoznak. „A kalapokkal mi legyen?” „Azokat majd felvesszük!” A fejfedőket elnézve, vicces repülőtéri jelenetek várhatók. Utolsó budapesti délutánján csíptem el Kentaurt, azaz Erkel Lászlót.

Dal+Szerző: Tegyük rögvest tisztába a családfát! Te melyik ágon csüngsz?

Erkel László: Ez egyszerű: a zeneszerző Erkel Ferenc testvérének, Jánosnak vagyok a leszármazottja. Ő a kitűnő zenei adottságai és képzettsége ellenére inkább ügyvéd és közgazdász lett, és nagyon fontos szerepet vállalt a Ferenc által létrehozott és fejlesztett magyar zenei intézményrendszer körüli gazdasági és jogi feladatokban. Részt vett az Operaház és a Zeneakadémia ügyeiben éppúgy, mint a hazai zongora- és cimbalomkészítés megalapozásán. Mindegyikhez komoly gazdasági terveket készítettek, és közösen lobbiztak az államnál ezekért az intézményekért.

Ebből az ágból származom, ami persze ugyanúgy zenészcsalád: János összes gyereke zenész lett, karmestertől kezdve a zenetanárig nagyon sokféle módon. A zenei vonal egész Erkl Vilmosig vezethető vissza a családban, aki a pozsonyi Notre Dame zárda zenemestere volt az 1700-as évek közepén. Az ő elsőszülött fia, József már gyermekkorától zenésznek készült, és tudását nagyon szisztematikusan továbbadta az utódainak, többek között a leghíresebb Ferencnek és persze Jánosnak is.

D+Sz.: A nagy elődök emléke inkább nyomás, vagy inkább előny?

E.L.: Ötödikes koromban még nyomásként érzékeltem, de aztán abba lehetett hagyni a szolfézst végre! (nevet) Persze mondták, hogy zseniális karmester lennék, ha sokat gyakorolnék, mire én azt feleltem, hogy szívesen zongorázom, de a szolfézs nem nekem való.

Pedig előtte öt évig nagyon komoly képzést kaptam, de végül is felmentést kaptam belőle.

De így is 9-10 évig aktívan zongoráztam klasszikusokat Chopinig bezárólag – aztán egyszer csak elrabolt a Satöbbi zenekar, és onnantól kezdve vége lett a művészet ezen oldalának. (nevet) Talán emlékszel, volt egy olyan Casio szintetizátor, ami körülbelül akkora volt, mint egy furulya – ezen kellett játszanom. Úgy volt rajta három és fél oktáv, hogy két ujjal át lehetett fogni az egészet, elég messze állt a zongorától. Nem is billentyűk voltak, hanem inkább gombok. Ez lett a hangszerem eleinte, később persze vettem komolyabb darabokat is. Úgy kerültem ebbe a közegbe, hogy apám a zenei rendező is volt a Rádióban, miközben a Zeneakadémián tanított, és így mi is járhattunk nyaralni Széplakra, a rádiós üdülőbe. Ott volt az Újságíró-szövetség és a Zenész szakszervezet üdülője is, így aztán nagyon sok zenész meg újságíró család gyereke is ott nyaralt. Így ismerkedtem meg egy csomó későbbi zenész barátommal, például Ganxta Zolival, aki akkoriban még egészen másképp nézett ki... (nevet)

D+Sz.: Mi volt a dolgod a Satöbbiben?

Ott már írtál dalokat?

E.L.: Billentyűs-vokalistaként kerültem be, egy csomót énekeltem is. Írtam is dalokat, sokszor közösen is írtunk, de a két fő dalszerző Seres Péter és Pethő Zsolt voltak. Az utolsó lemezre is felkerült néhány dalom, és igazából ott és akkor kezdtem dalszerzővé lenni. Korábban még nem voltam elég bátor hozzá, meg amúgy is kiéltem az alkotói indulataimat mint képzőművész: közben a Képzőművészeti szakközépbe jártam. Eleinte persze úgy volt, hogy megyek szépen a Bartókba, de szerencsére a képzőben előbb volt a felvételi, fel is vettek, így hivatkozhattam erre.

D+Sz.: Most akkor te képzőművészkedő zenész vagy, vagy pedig zenélgető képzőművész?

E.L.: Nem teljesen mindegy? Ha úgy nézzük, hogy az ember mindennap gyakorol-e és gyakran vannak-e koncertjei, akkor én zenészként hobbista vagyok. Az utóbbi időben alig írtam pár dalt, és színpadon sem álltam már jó ideje. Úgy alakult, hogy amikor a legutóbbi lemezünket megcsináltuk Madival (Madarász Gábor), Háry Petivel és a többiekkel, nekem épp nagyon beindultak kint a dolgaim, akkor volt a Vámpírok bálja. Emiatt aztán sokat 

43

GENERÁCIÓK

 kellett utaznom, a srácok is nagyon sokfelé játszottak, így alig lehetett egy-egy próbát összehozni, pláne egy koncertet: egy évben volt három szombat, amikor lehetett volna koncert és lett volna még négy péntek próbálni. Ez így nem megy. Úgyhogy csináltunk még a lemez megjelenése után egy tíz-tizenöt állomásos, sikeres turnét más zenekarokkal közösen, de később sajnos ez a produkció ellehetetlenült.

D+Sz.: Ha jönne a jó tündér, és minden munkabeli kötelességed alól felmentene, akkor mivel foglalkoznál?

E.L.: Feltehetőleg festenék... (nevet) Nagyon hiányzik a színpad, nagyon hiányoznak a próbák és az a légkör, a közös alkotás.

De az a fajta kemény, hajtós életmód, ami ahhoz kell, hogy egy zenekart egyben tudj tartani – és akkor még megélhetésről szó sincs! – az nem hiányzik. Így leszel hobbista: van foglalkozásod, amiből pénzt keresel, és van egy produkciód, amire elköltöd. (nevet) De az egésznek művészi realitása sem túl sok van: akad talán öt hely az országban, ahol egyáltalán színpadra lehet állítani egy olyan koncertet, amilyet én szeretnék. Bár lehetne színházakban is játszani, de drága a bérleti díj, sokszor nem megfelelőek az akusztikai körülmények, ráadásul én nem is szeretem az ülős koncerteket. Úgyhogy én úgy látom, hogy egy komoly könnyűzenei jelenléthez először is mindent fel kellene adnom, és olyan zenét is kellene játszanom, ami közel ötvenévesen már nemigen való nekem. Hogy a szólópályafutásom harmincadik évfordulójára csinálunk-e valami egyszerit vagy különlegeset, azt még nem tudom, majd a jövő eldönti. De belemenni egy harminc-negyven állomásos turnéba, szerte az országban, meg egy kicsit Szovákiában meg Erdélyben – ez engem már annyira nem vonz. Pláne, hogy újra fel kellene építeni, ismertté kellene tenni az egészet.

D+Sz.: Mennyire érzed úgy, hogy kimentél a köztudatból?

E.L.: A korosztályom elég jól ismer, és vannak a fiatalabbak közül is. Nemrég volt egy kis családi ünneplés itthon, és voltak

44

harmincas-negyvenes vendégeink is. Épp aznap ment a tévén az 1989-es, Roxínpad című műsor, a Kertészeti Egyetemen adott koncertünk felvételével. A fiatalabb vendégek is kapásból tudták, hogy ki ez, és mi ez. Ez egyébként az első szólólemezem legelső koncertbemutatója volt, egyből élő tévéfelvétellel és egy délutáni próbával – szerencsére ahhoz képest egész jól sikerült. (nevet) Később játszottuk még vagy tizenöt-húsz alkalommal, és tódultak rá az emberek. Elég szokatlan koncert volt, jelbeszéddel, vetítéssel, tánccal – akkoriban mi voltunk az egyetlen produkció, aki ennyire intenzív és összetett színpadi munkával csináltunk előadásokat. Úgyhogy abban az időben éppúgy tele voltak a mi koncertjeink, mint mondjuk az LGT fellépései.

Aztán, ahogy a kilencvenes években megtorpant a koncertpiac, a zenekar is megállt. Nekem feljövőben voltak a színházi dolgaim; nagyon sok zenés színpadi munkában vettem részt, kiélhettem a kreativitásomat. Persze mindig beszéltünk róla, hogy „majd csináljuk a következő lemezt”, de az egész csak halogatódott. Az első lemezem volt az első magánkiadású lemez is Magyarországon, így aztán semmilyen állami intézmény nem támogatta.

Emiatt például a kazettaváltozatot – ami akkoriban nagyon ment – egy magáncég gyártotta le. Azóta is váltig állítom, hogy újrahasznosított szalagot használtak, mert a dalok közötti szünetekben nagyon halkan, de jól hallhatóan cigányzene szólt. Szóval voltak problémák... (nevet) A másodikat már a BMG-vel csináltuk, de abból csak egyetlenegy koncert lehetett: mire a kiadó nagy nehezen összeszedte a lemez körüli dolgokat, a marketinget meg a pénzt, addigra én pont elkezdtem mindenfelé a világon színházi díszleteket tervezni. Úgyhogy hazajöttem, próbáltunk egy hónapot a Tea zenekarral, csináltunk egy nagyon jó koncertet a Pesti Színházban – aztán két nap múlva már Stockholmban voltam, és nem is jöttem haza egy évig. Hiába pörgött a zenei anyag itthon a rádiókban, az a lemez a konceretek hiányában sajnos egyszerűen elsikkadt. És azóta is: annyira sokat voltam

tervezőként meg festőként külföldön, hogy hiába hívtak például énekelni zenekarokba, soha nem értem rá igazán, mert mindig valami színházi munkám volt. És ráadásul mert a legtöbbször zenés színházat csinálok, a zene sem hiányzott külön. Egyébként valószínűleg azért is vonzott be ennyire ez a pálya, mert itt egyszerre szinte az összes művészeti ággal tudok foglalkozni. Mindaz, amit zenészként, előadóként, zeneszerzőként, szövegíróként tanultam, összeér azzal, amit festőművészként sajátítottam el.

Emiatt is nagyon komplex és szórakoztató munka, ami ráadásul nagyon sok helyre elvitt a világban.

D+Sz.: Most például hova készülsz?

E.L.: Szentpétervárra! Díszlet- és jelmeztervezőként párhuzamosan két produkcióban is részt veszek: az egyik egy nagyoperettből átírt musical-comedy, a Hollywood Diva. Ez egy, a harmincas években született Ralph Benatzky-darab, amit kifejezetten a híres svéd énekes- és kémnő, Zarah Leander számára írt. Mindez onnan ered, hogy három évvel ezelőtt a Vámpírok bálját csináltuk meg a szentpétervári Musical Comedy Színházban, ami hatalmas siker volt – s most ők kértek meg bennünket, hogy valami operett-jellegű, de modernebb darabot állítsunk színpadra. Így gyakorlatilag ugyanaz a jókora nemzetközi team, ami a Vámpírokat csinálta, most ezen dolgozik. Persze a producerek, a szereplők és mindenki más is orosz.

D+Sz.: Ez a musical-profiliga mindenütt ugyanolyan?

E.L.: Az oroszok teljesen más színházi mentalitás alapján dolgoznak, sokkal kevésbé előre tervezve, mint mi. Nem ismerik még annyira ezt a műfajt sem, hogy átlássák, mennyi mindennel kell számolni, mennyit kell gyakorolni, hogy végül tényleg működjön. Így hát mindig az utolsó utáni pillanatban készül el minden – viszont az egész egy kiváló közeg, és nagyon tehetséges emberek dolgoznak ott. Az elképesztő hangi adottságok mellett nagy akarat és impulzitás is van az orosz művészekben,

GENERÁCIÓK

nagyon jó velük dolgozni. Nagyon erős a színészképzés énekes vonalon is, így nincs az a dilemma, mint itthon, hogy a színész vagy énekelni tud, vagy el tud mondani három prózai mondatot.

D+Sz.: Milyen a közönség?

E.L.: Érdeklődő és nyitott. A musicalszínháznak arrafelé 10-15 éves hagyománya lehet. A korai orosz musicalek után a kilencvenes évek közepén tette be a lábát Oroszországba a Stage Entertainement, a legnagyobb európai cég, ami az ismert, divatos musicaleket mutatta be. A helyben létrehozott, eredeti produkciók pedig egyelőre ritkák: javarészt franchise-okat vásárolnak és mutatnak be. Van persze néhány orosz musical is, ilyen lesz a Mester és Margarita is, a másik oroszországi munkám. De Oroszország hatalmas piac, csak maga Szentpétervár hét és fél millió embert jelent: óriási város, elképesztő turizmussal.

Nagyon élénk a kulturális élet, sok a színház, sok a balett: ott van például a híres Mariinszkij Színház is. Szentpéterváron jelentős hagyománya van annak, hogy még akkor is színházba járnak az emberek, ha csórók. Széles skálán mozognak a jegyárak: vannak egész elképesztő, Broadway-szintű árak, simán előfordul, hogy 200 euróba is belekerül egy-egy jegy – de emellett 20 euróért is lehet jegyet venni, ami ott egy vicc., Szentpétervár ugyanis méregdrága város. Úgyhogy van közönség, ráadásul egyre több és egyre igényesebb.

D+Sz.: A színpadi, alkalmazott munka mellett azért bizonyára marad benned mondanivaló. Erre utal, hogy a jótündéri lehetőséget a festészetre használnád fel.

E.L.: Minden művész igényli, hogy megnyilvánulhasson, és hogy megszabaduljon azoktól a démonoktól, amiket hordozgat magában. Mindez persze nem azt jelenti, hogy azért szeretnék festeni, mert tele volna a tököm a többi munkával. (nevet) De szeretek festeni, és ez a legmélyebb önkifejezési formám, amiben meg tudok nyilvánulni. A könnyűzenében ez már nem annyira egyszerű, bár lehet ilyen dalokat írni, de mégis

a festészet az, amiben a leginkább meg tudom magam fogalmazni. Fontos, hogy bár érdekel a technológia, de én klasszikusan, kézzel festek. Az úgynevezett mágikus-realista festészeti ághoz tartozom, ez nagyban hasonlít az irodalmi mágikus-realista vonalhoz, amit például Márquez képviselt. Itt is mindig van egy valós sík, ami mögött megjelenik, egy spirituális, álomszerű tartalom.

A festészet kicsit olyan, mintha írnál egy dalt magadról magadnak. Persze, mások is élvezhetik, de elsősorban az alkotóról és az alkotónak szól. Emiatt aztán ebben van a legkevesebb kompromisszum is.

erkel lászló kentaur (Budapest, 1965. április 18.)

D+Sz.: Az ilyen felfogással készülő képek mennyire érdekelnek másokat?

E.L.: Nagyon sok műértő, képzőművészetet szerető ember van, akikre az ilyen képek vannak hatással. Persze nemigen viszik haza őket. A képek vásárlói legtöbbször befektetnek, vagy dekorációt akarnak a falra, vagy csak egy nevet akarnak venni – de nemigen akarják ezeket a képekbe zárt, személyes történeteket. A képzőművészek ráadásul előszeretettel hívják fel magukra a figyelmet egy-egy botránnyal is, de ki szeretne falra akasztani egy botrányt a nappalijában? Így aztán mindig is van és volt egy csomó olyan festő is, aki azért fest, hogy a képeit megvegyék: van egy tematika, van egy kézügyesség, van egy trend, amit szívesen követnek, és kész is. Akad, aki még némi önkifejezést is bele tud csempészni.

D+Sz.: De ez mindig is volt. Én ezt inkább dekorációkészítésnek hívnám.

E.L.: Azért vigyázni kell ezzel, mert a templomfestészet is az volt. Voltak adott témák, helyzetek, amiket meg kellett festeni – és abból születtek a csodák, ahogy megcsinálták. A tevékenység kerete talán nem is annyira fontos. Én azért festek, mert minden korszerű technológia ellenére az ember a legmaradandóbb szellemi nyomot mégiscsak a két kezével tudja hagyni a világban. n

Sokoldalú művész, egyszerre jeleskedik díszlet- és jelmeztervezőként, festőként, zenészként és énekesként.

Középiskoláját a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában töltötte, főiskoláját a Képzőművészeti Főiskola festő szakán végezte. Üknagybátyja Erkel Ferenc, így szinte családi „örökségként” kapta zene iránti affinitását is. Kilenc éven át folytatott klas�szikus zenei tanulmányokat, ám a komolyzenétől elfordulva, 1982-ben megalapította a Satöbbi zenekart. Ezt hátrahagyva, 1988-ban készítette el Új világ című szólólemezét, amit még két másik album követett. Főiskolás évei alatt lemez- és könyvborítókat, valamint – javarészt színházi – plakátterveket készített. Ennek köszönhetően került be a színházi közegbe is és ismerkedett meg Eszenyi Enikővel, aki felkérte a Leonce és Léna díszletének megtervezéséhez. A sikeres közös munkát számos hazai és külföldi darab díszlettervezése követte. Munkásságát rengeteg díjjal elismerték már, 2007ben Jászai Mari-díjjal, tavaly az Érdemes művész címmel, idén pedig Hevesi Sándor-díjjal tüntették ki.

interjú: hegyi györgy illusztráció: németh gyula

45

46

DAL+SZÖVEG

S. NAGY ISTVÁN (1934. 01 20.– )

AZÉRT VANNAK a jó barátok Amennyire ott van minden magyar háztartásban legalább egy dala valamilyen formátumban – de inkább húsz-harminc-negyven –, olyannyira kevés található róla a neten. Minden híres sorát ha feldobjuk, a mellettünk álló ismeretlen is képes folytatni. Egy fiatalember, aki jelen volt a táncdalfesztiválok kezdeténél, a magyar beat születésénél, végigkísérte a magyar könnyűzene szinte minden stációját, és közben olyanoknak segített az indulásnál, akik ma a nagybetűs legenda szinonimájaként közismertek. Ő S. Nagy István.

Több mint húszezer dal. Kérem? Igen. Az idén nyolcvanéves dalszövegíró ifjú évei alatt volt énekes, dobos, konferanszié, a legenda szerint 1957-ben írta meg első dalszövegét (Merre jártál este) és igen fiatalon bedolgozta magát a „slágercéh” tagjai közé mint egy új generáció reménysége. Az 1962-es, első Ki mit tud?-on ő írta a tini Koncz Zsuzsa és Gergely Ági által előadott Két gézengúz című dalt és ez idő tájt kezdődött Payer Öcsivel való barátságon túli közös együttműködése, melynek egyik látványos pillanata a Kár a benzinért című film zenéje, mellesleg elő is adják bizonyos Szörényi Leventével és Veszelinov Andrással kibővülve. Ha már Szörényi, gyakorlatilag az összes jelentős beatzenekar énekelt S. Nagy-dalt az Illéstől, a Scampolón, Omegán, át az Echóig, nem is szólva, hogy a Zorán-féle Fehér sziklákat is S. Nagy szerezte. Jelen volt a kis Fenyő Miklós első dalainak születésekor, hiszen S. Nagyot hívta fel a meglehetősen félénk kamasz Fenyő, hogy hallgassa meg zenekarának dalait, és ő kozmetikázta ki Fenyő zsengéit Sanzonbizottságképes állapotúra. Írt dalszöveget játékfilmekhez, színpadi előadásokhoz: talán túlzás nélkül állítható, hogy Máté Péter felfedezője, majd haláláig munkatársa, akivel azon túl, hogy sok megasláger mellett Elmegyek címmel megírták talán a világ egyik legsikeresebb magyar popdalát, rockoperát is írtak Krízis címmel. Máté Péter halála után S. Nagy könyvet írt a rendkívül fiatalon eltávozott énekes-előadóművészről. Érintett volt egy másik énekeslegenda halálában is, hiszen Szécsi Pál öngyilkossága előtt búcsúlevelét barátjának, S. Nagynak írta, aki a végrendelet szerint a jogutódlás mellett megörökölte az énekes adósságait, melyet tíz éven keresztül törlesztett.

Az utóbbi két évtizedben folyamatos kórházi ápolásra szorul, de barátai és felesége, Csongrádi Kata továbbra is a lehető legnagyobb szeretettel vigyáznak rá. Azért vannak a jó barátok. n

S. NAGY TOP 10 1.

Elmegyek zeneszerző: Máté Péter

2. Kell hogy várj zeneszerző: Pásztor László, S. Nagy István

3. Azért vannak a jó barátok zeneszerző: Máté Péter

4. Ott állsz az út végén zeneszerző: Máté Péter

5. Hull az elsárgult levél zeneszerző: Malek Miklós, S. Nagy István

6. Csavard fel a szőnyeget zeneszerző: Fenyő Miklós, S. Nagy István

7. Egyszer véget ér a lázas ifjúság zeneszerző: Máté Péter

8. Most élsz zeneszerző: Máté Péter

9. Múlnak a gyermekévek zeneszerző: Ihász Gábor

10. Gedeon bácsi zeneszerző: Payer András, S. Nagy István

–AJM– / illusztráció: németh gyula

47

IRODALOM

TOMPA ANDREA

FEJTŐL s LÁBTÓL Fiam! Ugyan személyesen jobb volna megtárgyalni ügyedet, de ha már te levelezni kívánsz édesapáddal s így izenni, papiros által, akkor én is rászánom a drága időt. Anyáddal nem tárgyalok erről, ez férfidolog. Anyád csodálatos teremtés, de honnét tudná ő, aki soha egyetemre be nem tette azt a szép, egykoron karcsú lábát, legalábbis fiatalkorában gyönyörű volt neki, mostan már nem tudom, hogy mily nézőpontok szerint kell meghoznom egy ilyen döntést, hogy te hol és mivé képezed magadat ki.

Fiam! A válaszom határozottan az, hogy nem. A döntésedet, hogy nem folytatod apád és nagyapád pályáját, pedig világosan látod, hogy hová lehet minekünk eljutni ebben a jurista karrierben, felettébb fájlalom. S hogy ez a döntésed semmivel az ég egy adta világon meg nincsen indokolva leveled által, én azt teoretice sem tudom elfogadni érvelésnek. Azonban mindennél jobban fájlalom, hogy te, ahogy írod Wien-ben akarod lefolytatni a tanulmányaidat.

Kezdjük ott, hogy nem arról van szó, hogy tartlak-e Bécsben vagy nem tartlak. Nem azért nem tartlak, mert ha szerényen tudnál élni, takarékosan és dolgosan, ahogy egy reformátushoz illő, akkor ne tudnálak tartani. Fiam, engem mélységesen elszomorít, hogy te oda kívánsz menni tanulni. Nem tudom milyen tanári behatások érnek téged ott a collegiumban vagy milyen rontó eszmék közelében forgolódol, de jegyezd meg magadnak: Wien nem a mi hazánknak fővárosa. Bécs nem a mi hazánk, nem a mi dolgunk s ügyünk, ha úgy tetszik, nem a mi tudományunk, mert tudományban is van nemzeti érzés, mi az olyasmi idegen dolgot ne pénzel-

jük, s oda elménk gyümölcseit ne hordjuk a Nappal süttetni, hogy ott nekik beérjen s teremjen s őket lakassa jól. Ki oda megyen, az haza nem jön, annak a nagy város kell aztán többé mindég s az a sok forgás s izgalom, s az egész világot akaró hír s név.

Mostan te erre azt mondod, hogy akkor a mi hazánk fővárosa Budapest, és te ad kettő oda is akarsz rándulni fel négy vagy öt vagy tudja isten hány évre, ha nem Wien. Fiam, a mi hazánk fővárosa nem Budapest. Ehelyt most e kurta levélben nincs énnekem elég időm, s papírosom s pennám mindezt neked szépen körülírni, ezt eddig mind meg kellett volna tanítni s fejedbe verni. Ezt neked az iskola kell megtanítsa s a szülői ház. Rettentően csodálkozok, hogy az iskola milyen hazafiságot oltott belétek.

Amikor ott van neked az ország másadik egyeteme az ősi magyar városban, Kolozsvárt, Erdély igazi fővárosába, miért akarnál te akkor Bécsbe vagy Budapestre menni. Hiszen ez az ország másadik magyar egyeteme. De nem így is kell beszélni, mert nekünk ez az ország első egyeteme, ez a mi egyetemünk, az erdélyieké. De ez az egyetem mint igazi universitas immár negyedik évtizede áll az erdélyi cultura s tudomány fejlődésének szolgálatába, ha esik, ha fúj, márpedig itten főleg fúj s támadás van elég, minden irányokból: fővárosi versengés és lenevetés, vidéknek s provinciának gyalázás, mit neked is sikerrel fejedbe oltottak, látom.

S osztán még ottan legyeskedik a sok elégedetlenkedő nemzetiség, elsőképen az oláhok.

(Részlet a regényből)

tompa andrea Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regényéért (Kalligram, 2013) kapott idén Artisjus-díjat. Az írónő 1971-ben született Kolozsváron, 1990 óta él Budapesten.

Az ELTE Bölcsészkarán szerzett diplomát, 2008-tól a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen oktat. Eredetileg színikritikusként gyűjtött babérokat, a Színház című folyóirat szerkesztője. 2010-ben jelent meg egy nagyregénye, A hóhér háza. A könyv a romániai diktatúra mindennapjait

48

mutatja be egy kamaszlány szemével, a kötetet Romániában az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Debüt-díjjal ismerte el. Fejtől s lábtól (Kettő orvos Erdélyben) című második regénye olvasmányos stílusban ábrázolja két fiatal orvos-egyetemista, egy lány és egy fiú történetét.

Időszak: az első világháborút megelőző évtized, maga a négy háborús év, majd az azt követő pár esztendő. A nagyjából párhuzamosan futó két életpályát ecseteli vallomásszerű feljegyzésekben, a fiú és a lány szemszögéből.

3

4