BÚZA JUDIT
Lelkem kicsiny arcképcsarnoka
Földes Lívia Az élet és az energiák törvénye szerint, ha tudunk róla, ha nem, mindannyian hatunk egymásra. És mindannyiunk életében vannak emberek, akik múlhatatlan változásokat generálnak, függetlenül attól, mi azt hogyan éljük meg. Vannak, akik valami kellemetlen, sőt fájdalmas megélést hoznak, amiért később persze rendszerint hálát adunk és vannak, akiket az első pillanattól kezdve lelkünk részeként fogadunk és ez így is marad.
Előszó: 1997-et írtunk. Éppen túl voltam a nagy életközépi válságon és az ezzel járó óriási változáson, testben, lélekben, szellemben is. Új élet kezdődött a számomra, a rókabundás, BMW-s, utazgatós, sikeres, ám végletekig túlterhelt üzletasszonyból, a korábbról már jól ismert hétköznapi nővé váltam ismét és az elnyomásból a szabadságba érkeztem meg. A kacsalábon forgó hatalmas házból egy vidéki kis vályogházba költöztem és a 0-ról indultam újra. 122 CsPM
Ezt a korszakomat a „hét éves elvonulásom” idejének neveztem évekkel később, amit a Reikinek köszönhettem és ami határtalanul sok élmén�nyel gazdagított, mert pályára álltam, azt éltem, hogy megtaláltam önmagam és a hivatásom. Ma hihetetlennek tűnik, hogyan teremtődtek meg abban az időszakban az anyagi feltételei, de felsorolni is sok lenne mi mindent tanultam, végeztem el ez idő alatt, beleértve a természetgyógyászatot is. És szinte nap nem múlt el szolgálat nélkül, sikerélmények nélkül, rengeteg új ember érkezett az életembe és sokan közülük életre szóló barátsággal ajándékoztak meg.