Örményországban turistaként: Jereván

Örményország eddig nem feltétlenül tartozott a legfelkapottabb turista desztinációk közé, de a diplomáciai kapcsolat helyreállítását követően ezen a területen is jelentős változás várható. Az ország eddig főként a diaszpóra tagjainak, notórius világjáróknak, fotósoknak, hobbi utazóknak volt kötelező úticélja, ám a lehetőségek újra nyílásával a szélesebb rétegek számára is egyre vonzóbb célpont lehet Örményország bibliai tája. Cikkünkben virtuális körutazással megpróbáljuk megjeleníteni, mit érdemes megtekinteni egy egy-két hetes utazás alkalmával, és mire számítson a hétköznapi turista, ha ebbe az ősi kultúrájú, csodálatos országba érkezik. Az első rész Jerevánról szól.

Nos a legelső teendőnk az utazás gondos megtervezése. A legésszerűbb, a mindenki számára kényelmesen igénybe vehető és elérhető utazási forma a repülés.

Profi és egyben ráérősebb utazók ugyan nekivághatnak terepjáróval, vonattal, kocsival, motorral vagy akár kerékpárral is, amely mindenképpen kalandosabb vállalkozás, de ezt most a többség kedvéért engedjük el. Látnivalóban és komfortosabb kalandokban így is lesz részünk bőven. Közvetlen repülőjárat Budapestről a LOT-on kívül egyelőre nem nagyon akad – reméljük hamarosan ebben is történik előrelépés – így hagyatkozzunk utazásszervezőre, aki valószínűleg ennél a lengyel légitársaságnál, vagy a Bécsből induló közvetlen fapados járatra foglal oda vissza útra szóló jegyet. Képzeletbeli utunkra most Wizzair-rel indulunk. Figyeljünk oda, hogy hány kilós lehet a bőröndünk. Alapesetben sehány, minden más feladott csomag plusz költség, a kézipoggyász pedig, amit felvihetünk a fedélzetre, szinte „retikül” méretűre zsugorodott az elmúlt időszakban. Cserébe, ha időben kezdtük el az utazás szervezését, akkor egészen kedvező áron hozzá jutottunk a repülőjegyekhez. Bécsi indulásról lévén szó, érdemes kalkulálni a csatlakozások időzítésével. A legegyszerűbb a Népligetből sűrű rendszerességgel induló közvetlen Schwechatra érkező buszjárattal kezdeni a nagy utazást, de feltétlenül legyen „b” megoldás is, hiszen a Wizzair Bécs Jereván járatánál gyakran előforduló késések miatt könnyen várakozásra kényszerülhetünk, de visszafelé, akár le is maradhatunk a buszról, amire a megváltott jegyünk szól.

Ha a busz kitett minket az indulási oldalon és túl vagyunk a becsekkoláson, hamarosan repül is velünk a gép Zvartnotsig, Jereván felújított nemzetközi repülőteréig. Három óra múlva már a kifutó betonjáról ámulhatjuk meg az Ararátot, az örmények szent hegyét, amely jó időjárási viszonyok mellett minden napszakban fenséges arcát mutatja. Örményországi tartózkodásunk alatt még számtalanszor fogjuk őt látni, hiszen Jerevánból és más helyszínekről is a legkülönfélébb perspektívákból és távolságokból tárul elénk. Külön élmény megfigyelni az emberek arcát, ahogy áhítattal gyönyörködnek ebben a tényleg nem mindennapi látnivalóban. Még azokat is lenyűgözi, akik nap mint nap látják, hiszen ott élnek a hegy közvetlen közelében.

A környékre még visszatérünk, hiszen Zvartnots-ban festői környezetében találhatók a világ legelső keresztény katedrálisának maradványai. Első utunk azonban vezessen a fővárosba, ahol szállásunk is található. Ha utazásszervezőn keresztül bonyolítottuk foglalásinkat, akkor transzferrel alig fél óra múlva a belvárosban találhatjuk magunkat, miközben egy pici ízelítőt is kaphatunk a városból, annak közlekedéséből. Sok duda szót hallunk, gyakoriak a fékezések, a külső szemlélő számára randomnak tűnő sávváltások, hirtelen kivágás, gyorsítás de a forgalom halad és láthatóan mindenki ehhez a lüktető, „vérkeringéshez” szokott. Balesetet nem nagyon látunk, bár majdnem minden autón fellelhetők a kölcsönös találkozások emlékei, na de ki törődik jelentéktelen kis horzsolásokkal?! Jerevánban is komoly probléma a dugó, ami különösen a belvárosi utcákat bénítja meg főként a reggeli, kora délelőtti és délutáni órákban.

Élő, változó metropolisz

A leg szembetűnőbb megérkezésünkkor a változás. Aki évekkel, vagy akár évtizedekkel ezelőtt járt Jerevánban annak szinte felfoghatatlan. Az egykori szovjet tagköztársasági, szocreál jegyekben bővelkedő főváros igazi modern metropolisszá nőtte ki magát, amelyben már alig néhány utcarészlet emlékezetet a szocialista múltra. Egész városrészek emelkedtek ki a földb ől, magas, de még nem felh őkarcoló méretű irodaházak, modern lakóházak és lakóparkok, épülő utak és takaros utcák temérdek üzlettel, étteremmel, cukrászdával. A fiatalabbak, és akik először járnak itt, azok egy teljesen mai, nagyon élhető, modern fővárost találnak egyedi, évezredes múltból induló vonásokkal, fiatalos, nyüzsgő életterekkel. Az építkezéseknek még koránt sincs vége, hasít az ingatlanbefektetési piac. Árak az egekben, miközben Jerevánt elözönlötték az orosz ukrán-háborúban részt venni nem kívánó oroszok és oroszországi örmények tömegei. Az ő jelenlétük még feljebb tornázza a lakás és telek árakat.

Az első benyomás

Ha valaki egyszer ű turistaként érkezik Örményországba megnyugvással tapasztalja, hogy temérdek különböző árkategóriájú és stílusú szálloda közül választhat. A belváros szinte valamennyi utcájában sűr űn megtalálhatók a régi épületekből kialakított, vagy vadonatúj hotelek, hostelek, bnb és airbnb szállás megoldások, mindenkinek a saját igényeinek és lehetőségeinek megfelelően. A min őség általában mindenhol jó és elfogadható, a vendéglátás légköre leginkább családias és meghitt, elvégre Örményországban vagyunk, de ne várjon senki német elvágólagosságot és merev, precizitást. Az utcák, annak ellenére, hogy folyamatosan hömpölyög és áramlik át rajtuk a tömeg, tiszták és rendezettek. Látszik, hogy a lakók, járókel ők és az üzletek tulajdonosai is nagy hangsúlyt fektetnek a környezetre, folyamatosan taka- rítják, reggel és este hosszan, aprólékosan locsolják a járdákat. Nyoma sincs például a buliturizmustól fuldokló Budapestet elárasztó szemétnek.

A város és a kutyák

Az utcákon viszonylag sok kutyát látni gazdátlanul. Ott vannak az éttermek környékén, a szállodák bejáratánál. Komótosan sétálgatnak, vagy csak lustán hevernek az árnyékban és egykedvűen szemlélik a történéseket. Ők láthatóan nem közönséges kóbor ebek, sokkal inkább egyfajta közös kutyusok, fülükben a nyilvántartásukról tanúskodó színes bilétával. Minden utcaszakasznak megvan a maga kutyája, jellemző en nagytestű keverékek, jámbor, nyugodt természettel, s mindegyik feltűnő en jó húsban van.

Ha berendezkedtünk, érdemes tervet készítenünk, mert a sok látnivaló feladja a leckét. Egy biztos, Örményországban folyamatosan mozgásban leszünk és noha kicsi az ország, mégsem jut id ő mindenre, bármilyen feszes tempót diktál utazásszervezőnk. Jereván kötelező látnivalóit könny ű felsorolni néhány sorban, de bejárni mindent, azért nem kevés id őt igényel.

Képzeletbeli utazásunk megérkezésünk utáni első napját kezdjük a várossal történő ismerkedéssel. Ha nem sietünk, akkor hosszabb, rövidebb sétákkal mindent könynyen be tudunk járni, de ha szorít az idő akkor hívhatunk Yandex taxit, ami lényegesen olcsóbb, mintha az utcán ülnénk be egy droszton várakozó autóba. Nagyjából egy ezresért a legtöbb helyre elvisznek a sofőrök. Ha van velünk Jerevánt ismerő útitárs, akkor bátran használhatjuk a metrót is, amivel gyorsan és kényelmesen elérhetünk a legtöbb látnivalóhoz. Tömegközlekedés címszó alatt még felpattanhatunk a szocialista időkb ől itt maradt marsrutkákra, amelyek iránybuszként, nagyon olcsó jeggyel vehetők igénybe. A tömegközlekedést egyébként folyamatosan fejlesztik, így a régi ütött kopott kisbuszokat egyre inkább felváltják a modern, tágasabb jármű vek, de azért a klasszik marsrutkákból még jónéhány pöfög Jerevánban.

Jereván a víz városa

Ami bizonyos, a napsütötte Jerevánt bejárva, a nyári, b őven harminc fok feletti hő mérsékletben, gyakran megszomjazunk. Különösen jól esik ilyenkor a szinte mindenhol fellelhető, jéghideg vizű ivókutakból kortyolni, amelyeket több forrás kristálytiszta vize táplál.

Cascade – a művészet félezer lépcsőfoka

A Cascade függőkertje, parkja és szobrai a megmászható több mint félezer lépcsőfokkal kihagyhatatlan állomás. A rengeteg lépcső ne riasszon el senkit, hiszen egy szuper egyszemélyes mozgólépcső – fele olyan széles, mint a hagyományos metró mozgólépcső, hiszen csak felfelé megy, de dizájnban és technológiában gyakorlatilag ugyanaz. Egészen a csúcsig visz, ahonnan az egész várost belátjuk, természetesen a fenséges háttérrel az hatalmas placcon robognak a gyerekek által vezetett elektromos játékautók, a tágabb környezetben pedig a Városligethez hasonlító park terül el, melynek karéján, csábító, trendi kerthelyiségek sorakoznak, melyek sötétedés után kelnek igazán életre, mikor az összes étterem dugig megtelik vendégekkel. Ha tovább folytatjuk a sétát a városközpont felé, akkor utunk , ha nem tévedtünk el, átvezet az Abovyan utcáig tartó modern bevásárló utcán, melyet magas luxus épületek szegélyeznek, elegáns üzletekkel, az utcán pedig mutatványosok, zenészek, vasalóval festő performance mű vészek szórakoztatják a járó kelőket.

Köztársaság tér

Örményül Hanrapetut ′yan hraparak , helyi nevén röviden Hraparak , „a tér”) a belváros központi főtere. Két részb ől áll: egy ovális körforgalomból valamint egy trapéz alakú

Araráttal. A felfelé vezető út közben, a dombba épített kiállítótereken haladunk keresztül és a legkülönfélébb főleg modern műalkotásokban gyönyörködhetünk. A Cascade Complex alatt szőnyegként elnyúló parkban ugyancsak szobrokat, kávézókat, éttermeket és hűsítő italokat, gyümölcsöket kínáló kioszkokat találunk.

Operaház

Innen karnyújtásnyira áll az 1930-as években neoklaszszicista stílusban épült Jereváni Operaház, mely előtt térb ől, amelyet egy szökőkutas medence díszit. A teret öt nagyobb épület határolja, melyeket a sztálini időkben neoklasszicista stílusban építettek, rózsaszín és sárga tufából jellegzetesen örmény motívumokkal ellátva. Ez az építészeti együttes magában foglalja a kormányházat , a Történeti múzeumot és a Nemzeti Galériát , az Armenia Marriot Hotelt és két olyan épületet, amelyek korábban a Külügyminisztériumnak, valamint a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumnak adtak otthont. Minden bizonnyal ez a legszebb központi tér, amelyet bárhol a világon a 20. században hoztak létre. Kora reggeltől hajnalig turisták és helyiek tízezrei korzóznak rajta. Kézenfekvő találkozási pont és romantikus randevú helyszín a város szívében. Az esti órákban, röviddel napnyugta után felcsendülnek Hacsaturján balettjének dallamai és látványos vízi zene veszi kezdetét, a szökőkutat megvilágító fényshow-val. Ez a tér ad otthont jelentős zenei és egyéb rendezvényeknek. itt koncertezett Charles Aznavour 2006-ban , a System of Down 2015 ben a genocídium emléknapját megelőző este, április 23-án. 2016 júniusában Ferenc pápa és II. Karekin katolikosz pedig ökomenikus misét tartottak a téren.

Genocídium emlékmű

Az emlékmű a Hrazdan folyó menti három domb egyikén áll, amelyek a Tsitsernakaberd (szó szerint „ Fecske-erőd”) nevet viselik. Az ókorban egy vaskori erőd helye volt A kisebbik dombon még fellelhetők a vár nyomai. 2007-ben régészeti kutatásokat végeztek, és az ásatások során egy több száz méter hosszú falat tártak fel, amely még mindig sok helyen látható a föld felett. Az egyik domb szélén, a tér közepén kőb ől kivágott oltár áll, és ma is láthatók a nagy, körülbelül két tonnás kövek, amelyek a Kr.e. második évezredből származó sírokat takarják. A római korban lakóházakat építettek a dombok mentén, míg a középkori években más építményekkel átépítették. A közelben egy nagy barlang maradványai is találhatók.

Az emlékmű építkezése az 1965-ös százezres tüntetés hatására kezdődhetett el. A Genocídium 50 évfordulóját követő en. Korában a genocídium emlegetésével is szibériai munkatábort kockáztattak az örmények, hiszen a szovjet rendszerben a „népek barátsága” jegyében igyekeztek elhallgatni a múlt ezen fejezetét.

A 44 méteres sztélé az örmény nemzeti újjászületés szimbóluma. Tizenkét tábla van körben elhelyezve, amelyek a mai Törökországban található, elveszett tizenkét tartományt jelenítik meg, de az év tizenkét hónapjaként is említik őket. A kör közepén, 1,5 méteres mélységben az örmény népirtás során megölt 1,5 millió embernek szentelt örökláng ég. A park mentén, az emlékműnél egy 100 méteres fal található azon városok és falvak nevével, ahol mészárlások és deportálások történtek. A megemlékezés falának hátsó oldalára táblákat helyeztek el azon emberek tiszteletére, akik elkötelezték magukat a túlélők szorongásának enyhítése mellett a népirtás alatt és után, köztük Johannes Lepsius, Franz Werfel, Armin T. Wegner, Henry Morgenthau Sr., Fridtjof Nansen, XV . Benedek pápa, Jakob Künzler és Bodil Biørn. A népirtás áldozatainak emlékére egy fasort ültettek. Hagyomány, hogy közéleti szereplők, poltikusok, de egyszer ű emberek is fát ültetnek a domb egy kijelölt területén. Minden Örményországba látogató vezető politikus és államfő lerója kegyeletét ezen a helyszínen. Az egyetlen kivétel ez alól – nem nehéz kitalálni – a török kormányfő, aki Jereváni látogatása során kihagyta a genocídium emlékhelyének felkeresését.

Matenadaran

A jelenlegi, Matenadaran nevet viselő épület Mark Grigoryan építész tervei szerint készült a város központjától kissé északra található domb lábánál. Építése 1945-ben kezdődött, és végül 1957-ben fejeződött be. Az épület külseje bazalt, de belső részei egyéb anyagokból pl. márványból készültek. Az 1960-as években a történelmi örmény tudósokról; Toros Roslin, Grigor Tatevatsi, Anania Shirakatsi, Movszesz Horenaci, és Frick, emeltek szobrokat az épület külsejének bal és a jobb szárnyán. A szobrok Mesrop Mashtots és tanítványainak ábrázolása alatt helyezkednek el a teraszon, ahol a fő épület áll.

Az előzmények a távoli múltba nyúlnak vissza. Ghazar Parpetsi történésztől maradt fenn a Matenadaran első említése, miszerint létezett egy hely az Etchmiadzin székesegyházban, ahol görög és örmény nyelvű szövegeket tároltak. Ezt Örményországban több ezer kézirat pusztult el a 10 és 15. század között a török-tatár pusztítások során. A szeldzsuk törökök voltak felelősek 1170-ben több mint 10000 örmény Baghaberd kézirat elégéséért. 1441ben Matenadaran Örményország fővárosban a korábbi Kilíkiai Királyságban volt, innen költözött Ecsmiadzinba, ahol a közeli kolostorokban őrizték. Az elkövetkező századokban a Matenadarant, Etchmiadzint többször is kifosztották, utoljára 1804-ben. Míg 1828-ban Matenadaran katalogizált gyűjteménye csak 1809 kézirat volt, 1914-ben a gyűjtemény 4660 kéziratra nőtt. Az első világháború kitörésekor minden kéziratot Moszkvába küldtek megőrzésre és ott is tartották a háború végéig. A gyűjtemény ma közel 17000 kéziratot és 30000 egyéb dokumentumot tartalmaz, amelyek a legkülönbözőbb témákat ölelik fel: történetírás, földrajz, filozófia, nyelvtan, művészettörténet, orvostudomány és egyéb tudományok.

Jereván felfedezése ezzel persze még nem érhet véget, nekünk is csak az Arménia magazin oldalszáma szab határt. Következő lapszámunkban elindulunk a fővárosból és képekkel kísérve bejárjuk Örményországot.

Diramerján Artin