XXXVIII. ÉVFOLYAM ÜNNEPI KÜLÖNSZÁM 2026. OKTÓBER 23.
ALSÓNÉMEDI
HÍRMONDÓ
ALSÓNÉMEDI NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATÁNAK ÉS KÉPVISELŐ�TESTÜLETÉNEK INGYENES TÁJÉKOZTATÓ ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRATA
„Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.” Márai Sándor
2 OKTÓBER 23. – KÜLÖNSZÁM
Ima Magyarországért Tüski István lelkipásztor a hollandiai magyar közösség lelkésze 1956. november 4-én reggel Amszterdamba utazott istentisztelet tartására a magyar forradalommal kapcsolatban. Útközben a vonaton értesült az oroszok támadásáról. Ekkor írta ezt az imádságot, ami elhangzott az amszterdami Nieuwe Kerk-ben. Örökkévaló Istenünk, mennynek és földnek Ura! Mennyei Atyánk az Úr Jézus által! Megköszönjük neked ebben az ünnepi órában, amikor összegyűlt ez a kis magyar sereg a Te szentséges színed előtt, - hogy bennünket magyaroknak teremtettél. Megengedted nekünk, hogy élő tagjai lehessünk ennek az életéért, megmaradásáért, szabadságáért küzdő népnek. Megengeded nekünk, hogy osztozzunk, és részt vegyünk népünk szenvedésében, gyászában és dicsőségében. Megvalljuk Előtted a mi bűneinket, a mi népünk bűneit, - amelyek az én személyes bűneim is. Te látod, hogy milyen kemény a mi szívünk Te feléd, inkább a magunk értelme és kívánsága szerint járunk, minthogy a Te szentséges akaratod lenne a mi egyetlen mértékünk és vezérlőnk. Oh, hitünk olyan ingadozó, mennyei Atyánk! - nem tudjuk magunkat és népünket egyedül csak Te reád bízni, hogy csak Tetőled várnánk népünk életének, jövőjének megoldását. Bocsásd meg a mi hitetlenségünket és kételkedésünket Te benned, mintha Te nem mindig a legjobbat adnád számunkra, - akkor is, amikor az a mi önző, szűk látásunk és mértékünk szerint csak szomorúság, szenvedés, fájdalom és megpróbáltatás lenne. Meghajtjuk fejünket Te előtted, és könyörgünk, bocsásd meg a mi egész népünk és mindannyiunk bűneit. Újítsd meg a szívünket, hadd térjen hozzád teljesen. Oh, növeld a mi hitünket, hadd bízhassunk magunkat és népünket egészen Te reád, hadd tegyük a mi életünket a Te megtartó kezedbe. Tehozzád fordulunk, men�-
nyei Atyánk, magyar népünknek ebben a nehéz szenvedéssel teli órájában, - kis magyar közösség, messze szeretett hazánktól, elszakadva szeretteinktől. Kimondhatatlan fájdalom és szomorúság tölt el bennünket és elcsügged a mi szívünk, amint most haza szállnak a gondolataink: otthon járunk gondolatainkban a népünk között, ahol a halál, a gyász és az erőszak uralkodik. A tehetetlenségnek, az elhagyatottságnak érzése tölt be most mindannyiunkat, és a nagy bizonytalanságban nem tudjuk, mihez kezdjünk, miként segítsünk, hová forduljunk... Magunkra maradtunk mennyei Édesatyánk, de kérünk Tégedet, ne hagyj el bennünket, küldd el a vigasztaló Szent Lelkedet mi hozzánk: ide közénk és a mi szívünkbe, akik itt a Te nevedben összegyűltünk, - de még inkább haza, a mi szenvedő népünkhöz…. „Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” Te vagy egyedüli vigaszunk és reménységünk, oh, ne szégyenüljünk meg! Te kezedbe tesszük le ebben az órában mindan�nyiunk, az egész népünk életét; a nemzetünknek bizonytalan jövendőjét! Nem tudjuk, hogy az mit hoz! De ha bármi is jönne, oh, jöjj Te magad is,
OKTÓBER 23. – KÜLÖNSZÁM 3
szívetekre hajtani elfáradt fejét, és arra kérni benneteket, hogy akármi következik is ránk, ti még forróbb szeretettel zárjátok édes, fiatal szívetekbe hazátokat, ezt a sokat, mérhetetlenül szenvedett... Magyarországot. Forrás: Igazság, 1956. október 30. Szentkúti Ferenc: HŐSKÖLTEMÉNY EGY PESTI SRÁCRÓL
és ne hagyj el bennünket! Hallgasd meg esedezésünket, feljebb és jobban, mint azt mi elgondoljuk és kívánhatjuk, a Te szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében. Ámen Füst Milán: Zokogni szeretnék Nacionalizmus-e az, ha valaki tönkretett, agyon gyötört, megcsonkított, szegény kis magyar hazája sorsán évek óta sírva fakad? Ez a fogalom, hogy hazám, nem légből kapott koholmány. „Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell” – ez sem légből kapott koholmány – egyike ez a legnemesebb szív örök érvényű figyelmeztetéseinek. A szívem vérzik, egész létemben megrendülve állok felejthetetlen hőseink holtteste előtt, már sírni sem tudok, és nem is tudom, mit kellene mondanom ennek a csodálatos magyar ifjúságnak! Egy összetört aggastyán szól hozzátok, aki zokogva szeretné forró
Te napköziben nevelkedett apró kamasz, Te, akinek élete mindössze vagy tizenöt sivár tavasz. Te, kibe már az A. B. C.-vel tömték az ideológiát, A szovjet tankok vad tüzében zengted a szabadság dalát. A tankok acél záporában sem remegett gyenge kezed. Bátran markoltad meg a géppisztolyt, és szórtad rájuk a tüzet. Kicsiny szíved tán összerezzent, de lábad bátran szaladt. Kezedből nyugodt, biztos ívben repült a benzines palack... Te pesti srác, te hősök hőse ontottad drága véredet, a kivívott szent szabadságban megkaptad érte béredet. Te kicsiny bajtárs,– esküszünk, hogy megvédjük ezt a drága vért, mert nem lehet, hogy kicsiny szíved hiába ontott annyi vért... Te pesti srác, Te napköziben nevelkedett apró kamasz! Te, akinek élete mindössze Vagy tizenöt sivár tavasz. Téged, ki ezt a drága élted hazádért így adtad oda, amíg magyar él a földön: nem felejtünk el soha! 1956. november 4-én