Terjeszti a Magyar Posta
Alsónémedi Önkormányzatának tájékoztatója XXI. évfolyam
2011. április
„MERT ÉN TUDOM, HOGY AZ ÉN MEGVÁLTÓM ÉL!” (Jób 19:25)
Jézus sírja Csodálatos, ahogyan ez az ószövetségi hitvallás felerõsödik, új, személyes és egyetemes értelmet kap, újra vigasztaló és bátorító erõt hordoz Húsvét, Jézus Krisztus feltámadása által. Különösen azoknak mondhat sokat: „az én megváltóm él”, akik tudják: hogyan élt a Megváltó. Szeretve („nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért”), gyógyítva („Kelj fel!”), megbocsátva („Nem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”), tanítva („Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”), vigasztalva („Ne sírj!”), lehetetlent nem ismerve („mert az Istennek semmi sem lehetetlen”), alázattal („megmosta a lábukat”), mennyei dicsõségbe ragadva („magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is”). Akik tudták, tapasztalták, átélték hogyan élt Jézus közöttünk, azoknak volt igazán fájdalmas belül a halála és újjászülõ a feltámadása. Ahol nem tudják, vallják és vállalják, hogy él a Megváltó (harmadnapon feltámadott), hogy a Megváltó az Élet, ott kihalt az élet. Ott nincs fény, ott nincs remény, ott nincs hit, ott nincs szeretet, ott nincs gyógyulás, ott nincs hála, ott nincs békesség, ott nincs öröm, ott nincs boldogság. „Én tudom, hogy az én Megváltóm él!” És ez nekem elég! Ha ezt tudom, mindent tudok. Ha ezt érzem, semmise fáj. Ha ezt továbbadom, a legtöbbet adom. Ha ezt hordozom, a leggazdagabb vagyok. Ha ezt kimondom, feleletet kapok. Ha ezt ének-
lem, megvidámodom. Ha ezt leírom, nyomot hagyok. Ha ezzel simogatok, hasznos vagyok. Ha ezzel ölelek, segítek. Ha ezzel megyek a templomba, szól hozzám az Isten. Ha ezt komolyan veszem, nem haragszom. Ha ez igaz, többé nem leszek gaz. Ha ezzel élek, nem félek. Ha ezzel kelek, nem fáradok. Ha ezzel fekszem, felébredek. „Én tudom, hogy az én Megváltóm él!” Én tudom! És még hányan tudjuk, hányan valljuk ezt? Ugye találkozunk, akik ezt tudjuk, nemcsak húsvétkor, a templomban? Mert ezt nemcsak húsvétkor kell/illik tudni, hanem mindig. Ugye bátorítjuk, vigasztaljuk egymást majd, akik ezt tudjuk a hétköznapokban is? Ugye imádkozunk azokért, aki ezt még nem tudják és vallják? „Én tudom, hogy az én Megváltóm él!” Él és ezért munkálkodik is. Munkálkodik bennünk és közöttünk, hogy személyesen tapasztaltad meg, Vele más az élet. Próbáld ki, próbáld meg Vele élni az életet. Én már tudom, hogy ez így sokkal jobb, jobb mindennél. Van akadály, de nem leküzdhetetlen, van mélység, de nem áthidalhatatlan, van ellenség, de nem gyõzhet, van fáradtság, de nincs belefáradtság, van egyedül lét, de nincs magány, van kérdés, de nincs kétség, van halál, de nincs fullánk. Sok minden lehet, de ha az, az EGY él, akkor semmise árt. Áldott húsvéti találkozásokat kívánva, tisztelettel és szeretettel Szappanos Zoltán református lelkipásztor