ÉNEK A KECSKÉRŐL, aki elment a Bahamákra, de szerencsére meggondolta magát, és visszajött. Hozott isten, Kecsi! üdvözöl a csapat. Jó, hogy újra itt vagy, szép ez a pillanat. Kibuggyant a könnyed? Kérsz egy papírzsepit? Ne izgulj, folytatjuk, versünk majd felvidít. Hozsánna Tenéked, Te királyi barom, jöttödre keblemből árad lelkes dalom. Szellemed gyümölcse nem kaphat túlzó bért, merre jársz, szűzlányok vizelnek piros vért. Kecsikém, mit mondtál? Csak nem azt, hogy bammeg? Szedd össze magadat, ez még csak a kezdet! Ezek után jön még a fekete leves, ezért én azt mondom, túl korán ne nevess! Nyaralni ment Kecsi, jól itt hagyott minket, nincs is sok értelme igazítni sminket. Hol van? Mónikánál, vagy a Bahamákon? Úgy tűnik, túl jár már heted-hét határon. Tenger, kék ég, puha ágyak, kemény csaták Az Ő dicséretét zengik a Bahamák? Két tucat szigeten megannyi bomba nő vallja egybehangzón: Kecsi szívdöglesztő? Amíg távol voltál nem ittunk, nem ettünk, olyan búsak voltunk, majd belegebedtünk. Nem győztük a könnyet szemünkből törülni, közelgő tavasznak sem tudtunk örülni. Beborult az égbolt, üres lett a Makka, mikor Kecske elment messzi Bahamákra. Gyászban Mátészalka, Pest, Buda és Vaduz, csak azt találgattuk, vajh most merre vadúsz? Kinek osztod az észt, hol mondod a bölcset? És hogy valutádat van-e mire költsed?
S míg Te az élveket hajhásztad ledéren, verset írtunk mi itt, titokban, serényen. Negyven negyede meg egy lelkes embered szellemes, szertelen verset szerzett Neked. Leld e versben kedved, hevesen nevetve, s e zengzeteket verd fejedbe, Te beste. Kedves Kecske Mester! Mekegtem nem egyszer, ellenben meglehet, hetente ezerszer: Szeszedet ne keresd, eleget vedelted, kellemetlen lenne megterhelned tested. Szeszes cseppek este, reggel fejed beteg, szemed leend veres, kezed meg reszketeg. Helyette verseket szerezz, rengeteget, elmerengve lesve eget-fellegeket! Elég a mekegés, hol a többi hangzó? Ne illesse versünk már ezért panaszszó. Nézzük csak, mit gondol még ez a társaság, ha a téma adott, vagyis egy Mákvirág! Jó Kecskénk türelme Szkeptit is kiállja, zengő baritonját Barikánk csodálja. Sakk-sikerét hozza lichtensteini újság, mégsem veszi eszét a bűnös hiúság. Még hogy Ő nem hiú! Élről megkontrázom, mert ezt a kérdést én egész másképp látom. S ő maga is mondta, mennyire szereti, mikor hiúságát valaki legyezi. Reggeltől estvélig, hajnalhasadtáig, akár napnyugvásig, akár pitymallatig lényeg, hogy szóljon csak, messzire hangozzék Kecsinket köszöntő üdvözlet-ajándék. Üdvözlet, pótlásul elbliccelt versekért, végig sose játszott költői játékért. Lelkesült tavaszi múltidéző zsongás? Nem, helyette csupán csak elhaló borongás.
Kecske, könnyű szívvel könnyen megy a játék A sors azt akarta, hogy nehézzé váljék. Jókor menekültél el a Bahamákra, nem kellett figyelned e zord, rút világra. Lírai képzetek, borongós hangulat, szertefoszlik rögvest, pár másodperc alatt. Keményebb húrokat pengetnek itt mások, olvass bátran tovább, és mindjárt meglátod. Ideges bajnokunk, tétova. Rossz nézni! A huszárral akar az f4-re lépni!!! Tán bástya g6 jobb… Kecsi keze remeg… Zavarában pedig Mónikát tolja meg! Óh, Kecsi emiatt ne gyötörjön kétség, ne is törődj vele, színtiszta irigység! És még az is lehet, hogy ez a történet egész másképp esik, s nem ér ily csúf véget. Kába szeme táblán, nyerni már csak ábránd. Kecske mégis remél, papírra vés ábrát. Futó támad királyt, bástya mögül kivág, Móni szája remeg. Hervadó szép virág. Kecske mester örül, sőt mint férfi hevül. Hölgye könnyét látva szorul szíve belül. Fekete meg fehér, a döntés most kemény, díját adja által, miért mosolyt remél. Megjött már a tavasz, a mandulán virág. Gyere vissza Kecske, nem oly nagy a világ! Távoztál, s megfagyott itt minden gondolat, jöjj vissza, s üljed meg bársonyos trónodat. Gyere vissza Kecsi, hiányzol itt nagyon, nézd meg, jó topicod csak hever parlagon. Lángod nélkül füstölt csak a három Makka, nem nyüstöltél minket, óh, Te ebugatta. Kecske, rímeidnek nem találtuk párját. (Márpedig pár nélkül nem rímek az árvák.)
Költeményeinket kell, hogy pásztoroljad, mert nem maradt más, mint verset írni – Rólad. Míg elvoltál, mi csak vonszoltuk itt magunk, tiszták és korrektek gyötörték nyűtt agyunk. Magányos a Bagoj, nincs most társa bajban, visszajössz, füröszt majd Téged tejben-vajban. Visszajön a Kecske, ez vígasztal engem, visszajön a jókedv, örül majd a lelkem. Jöjj, arass diadalt megannyi sok vitán, s ne feledd, a Bárány átlát minden szitán Cinkosan kacsintunk, dörzsöljük a kezünk, örülünk, ha néha egyszerre jár eszünk. Aprítjuk a polgárt, faragjuk a rímet, vajon ma a viccben ki viszi a prímet? Logikád kétkedőt a padlóra terít, kedélyed gyászomban is jókedvre derít. Harcolunk a nőkért, megvívunk sok csatát, dicső ellenfélnél nincsen is jobb barát. Azt remélem, Kecske, bennünk se halt még meg, alszik csak a jókedv, rím, ritmus és ének. Hiszem, hogy a Múzsa Kecskeszóra: ébred Szebbé tesz majd mindent vidám mekegésed.
Ajánlás Három hét nagy idő, mesélj, merre jártál? Láthatod, nem pihent senki, míg utaztál. Őriztük a lángot, hívebben, mint vártad. (Most már becsukhatod tátva maradt szádat.) Ilyen az, amikor akasztják a hóhért! Herceg! Egy rólad most készített fotóért mit nem adnánk annak, ki megörökíti, milyen képet vágsz épp, drága öreg Kecsi. Feladtuk a leckét, ez jó magas laszti, máris nekifoghatsz recenziót írni.
És kösd fel a gatyád, törjed a kobakod, melyik sort ki írta, találd ki, ha tudod! Nem lehet ráunni soha szépre-jóra, ezért végezetül ismételjük újra: Jó, hogy visszajöttél, Te szívtipró herceg! Ülj le közibénk, és maradj most már veszteg!!!
/A centó alkotói: ARANKA, AvenárT, Barika, freechess, Kapitanyg, Methus02, ouroboros, parole, szigetvary.noemi, szucsuka és tesuji./
Szucsuka autót vásárol Jó dolog az autó, jobb, mint a villamos, csakhogy pénzbe kerül, pénztárcám meg lapos. Pécsett villamossal úgyse tudnék járni... csodálatos érzés kocsimba beszállni! Egy finom autóban császár lennék, érzem, de „finom” autóra sajnos nincsen pénzem. Mikor szőrös talpam a pedálra tapos, Még az óda, himnusz műfaja is lapos Készen a szerződés, elő a bokállyal Ittas vezetőnek rendőr int nagy bájjal. Kidugom fejemet az ablak réséből Kiesik a plajbász a közeg kezéből. Dalra fakadok most polgárok fülének hallatára, nincs ki ellenáll tüzének! Büntetőcédulát nyújt a rendnek őre Hangom is megremeg, miért valék dőre! Mit képzel, zord rendőr, hogy engem megbüntet!
Nekem autót venni rendkívüli ügylet. Kevéske pénzemért jót sikerült vennem, Olyat ami szalad. Meg kell ünnepelnem. Maradt a bokályban jóféle borocska, Meghívhatom magát két-három kis kortyra? Igyunk egyet, pajtás, kettő lesz belőle! Ha jön a főnöke, hát elfut előle. Az nem vesztegetés, ha borral kínálom, De ezt a büntetést sehogyan se állom. Van egy használt autóm, üres a pénztárcám, Mínuszba fordult át összes folyószámlám. Ha büntetni akar, mást büntessen, kérem, Mért pont engem kéne, ésszel fel nem érem. Alíg lötyög benzin a tankom aljába’, Messzire nem jutok, a világ csúfjára Tolom majd a kocsit, s tolni talán szabad akkor is, ha ittam. Nincs közöttünk harag? Biztos úr, a csekket tépje ketté szépen, Igyon - és segítsen autót tolni nékem. ------------------------------------------------------------------Methus randira megy Fényesre pucolom legszebbik cipömet Felveszem egyetlen kedves nyakkendőmet Parfüm a nyakamba, zselé a hajamra, Mankóim eldobom, indulok utamra. Kivételes eset : sliccem is felhúzva, Fogsorom a helyén, eszem mint borotva. Jobb zsebemben gumi, balban a Viagra, Viccek a fejemben, minden alkalomra. És mire elmondom összes frappáns viccem, Automatikusan nyilik ki a sliccem Mobilom megszólaL, unokám énekel Macám ujjal mutat ajtót, hogy menjek el.
Japán gésa mellett jakuza az inas, míg a gésa bögyös, az inas meg inas Kaparós a szaké és a szusi rágós, Otthon van a helyem, ez most már világos. Sápad arcom látva mint négyel ötödbe Szekunda meg bukás ordítom a ködbe Viszem haza fejem, sikoltoz a nejem Rámol a hűtőbe, "szétveri a fejem" Négy polcra beférek, hiszi a B.alga Valószínűségét számolja, csak hallga! Hogy férnék négy polcra, mikor ötbe vágtak? Férfidíszemre meg durván reáhágtak -------------------------------------------------------Matter zsürizni készül
Félreteszem kissé meggyfaszárú pipám Felhúzom azonnal a bíráló gatyám... Egyik szára csíkos, a másik meg hímes, Kemény bíró vagyok, messzeföldön híres Színlelem, hogy izgat a sok barom költő, Sok-sok ökörséget ostobán kiötlő Nagyokat ásítok, vakarom a fejem Meggyőződésem, hogy nem itt van a helyem Vár méhe zümmögés, Tacitus és Horác Ehelyett zaklatnak Szucsuka, AvenárT Elefánt-toronyban nem ihatom nektárt, Sok ripacs - vers helyett - töm belém rossz lekvárt. Fűnyírómat fűért azonnal cserélem! Jointot tekerek, szakállam kefélem, Bátran vigyorogva, szétcsapok köztetek, Fűzfapoéták hess! Mert rögtön lövetek! Lehiggad a Mester, hol is a humánum ( lehet a szívemben, lehet akár bárhun ), elnézö leszek a füzfapoétákkal
nem szórom meg öket kemény kritikákkal. Mert hogy én is írok, írogatok néha, Nem lehet egy Elnök folyton-folyvást néma, Bár én profi, művelt, szép és okos vagyok, Mi lesz, hogy ha egyszer kritikát Én kapok? ---------------------------------------------------------------Ouroboros névnapot ünnepel . Múltkori macskajajt még ki se hevertem - Mikoris ültem csak napokig leverten Olyan kába voltam, mint kit fejbevertek Gyötörtek az este megivott kevertek. Mintha ezer dobos agyamban dobolna Mintha a stelázsin száz denevér volna Szőke Tiszán fehér egereknek hada Egyesével szemem előtt elvonula. Mégis-mégis újra vállalom ez érzést, Megyek névnapozni! - eldöntöm a kérdést. Verje meg a rossebb (mely hazája Rada), Részeg leszek ma is, és nem megyek haza. Pedig édesanyám vár otthon a tejjel, Nem mehetek haza ilyen részeg fejjel. Unicumot ide, bivalyerős vagyok, Sörös poharamban egy kortyot sem hagyok. Nem írok én többet, mit nekem posztmodern, Mikor itt a hűs sört bátran vedelhetem. Meglesz az majd ősszel, tavasszal vagy nyáron, Inni kell ma este, inni bármi áron. Kifutott a hajó, nyílt vízre kijutott A földi gond már tőlem messzire elfutott Lovak közé gyeplőm már régen bedobtam Az Istennőnek magam kezeibe adtam ----------------------------------------------------
Noémi és a technika. A modern technika jó kézbe van nálam, billentyüt lenyomom, kialszik az áram. Mindegy hogy dolgozom, leülve vagy állva kapok egy C lemezt feliniciálva. Ha meg úgy gondolom, levelet kell írni, a gépem lebénul, s szerelöt kell hívni. Egyetlen könyvtárban egyetlen fájl sincsen, lehet, a PC-met megverte az Isten. Pedig megtanultam, hogy kell vele bánni, Jön a homokóra, meg kell őtet várni. Csínján a dilíttel, reszet gombot soha! Pornófájlt menteni, jó dolog nem volna. Nagynéha meg úgy van, hogy mindent törölnék, Del csillag pont csillag, yes gomb és nevetnék. Vagy csak reszetelném életem és gépem, S kezdeném új lappal régi mesterségem.
Mivel jól tudom, hogy technikus nem leszek Makkás barátimtól csendben búcsút veszek Kidobom a PC-m, nem leszek a neten, Megmaradok inkább human területen Költök inkább verset, Aranynál is szebbet, Matter tesz fejemre babért, nem kisebbet, MInt olimpiákon nyertek a görögök Szigetvári neve betűi örökök.