Első közös versek – Beharangozó. Bevezetöben hadd mondjak el néhány gondolatot. Már a gimnáziumban felfedeztem, hogy egy idö után elkezdtek a versek javulni. Ennek nem csak az az oka, hogy bizonyos tapasztalatokat szereztünk ( ne úgy fogjuk fel, hogy eddig egyszer játszottunk, hanem úgy, hogy már 22 verset írtunk közösen ), hanem az is, hogy egymást megismerve személyeskedöbbekké váltunk, és valljuk be, a szemelyeskedéseken lehet a legnagyobbakat kacagni. Föleg, ha tudjuk, nem áll bántó szándék a háttérben. Ezúttal Barikára járt rá föleg a rúd szegényre, de ne Ť élvezzük ť nagyon, lehet, hogy legközelebb mi leszünk a soron. A mai versekben megfigyelhetö még egy érdekes tendencia. Minta az elején több lenne a vidám, a végén meg több a melankólikusabb, szomorkásabb vers. Ennek bárhogy is nézem, csak két oka lehet. 1. A véletlenszám-generátor, amely több szomorkásabb, filozófikusabb verssort sorsolt ki a végére, mint az elejére. 2. A felvezetö szövegek. Elég sok energiát fordítok arra, hogy 8 db – valljuk meg – összefüggéstelen sort megpróbáljak egy kerek történet részének tekinteni. A vége felé olyan sorok voltak többségben, melyek önmagukban ugyan nem szomorkásabbak, de az én fantáziámból ilyen történeket indukáltak. Hamarosan meg fogtok ismerkedni ezzel a problémával. Már most felhívom a figyelmet arra, hogy a szerkesztési munkák egy remek játékötletet adtak, melyet holnap, a szokásos idöben új játékként meghirdetek. Röviden a szerkesztés munkáiról. Sajnos technikai okok miatt szucsuka sorai nem érkeztek be határidöre, ezért helyette kapitanyg és én felesben megírtuk a sorokat ( az elelnök és az örökös alelnök helyettes megszolgált már egy kis fizetésemelést, elnök úr ! ), de szucsuka szerzöi jogait nem vettük el ( régi, megbízható harcos ). Jóval kevesebbet szerkesztettem, mint a múltkor. Kéthárom igeidö- illetve ragegyeztetés, ugyanennyi kötöszó csere, és 5 – 6 páros / páratlan sor felcserélés volt minden ( minden alkalommal a folyamatosság fokozása volt a cél ). Figyelemreméltó, hogy egy páros – páratlan sor csere milyen sokat tud javítani esetenként, ennek az lehet az oka, hogy hiába nyolcsoros egy vers, azért kétsoros kis belsö egységekre oszlik fel. A verseket hamarosan elkezdem közölni, de minden játékos megkapja email-ben is. Bízom benne, hogy a versek olvasásakor épp olyan jól fogtok szórakozni, mint én az összeállítás során.
01 Elefánt a porcelánboltban Ez a vers egy párhuzamot állít, melyböl láthatjuk, mennyivel jobb dolog ifjú embernek lenni, mint vén trottyosnak. Az idösödö Barikát , akinek már úgyis minden baja van , még csaláncsípés is sújtja igen kellemetlen helyen, így nem tud teljes terjedelmével a székre nehezedni. Eles ellentétként mutatják be a költök az ifjú Methust, kinek szerelme éppen beteljesedik. Turbékolás közben Sarolta ( ki ö ?? ) ugyan megszabadítja a pénzétöl, de így legalább egyetlen szerelmére koncentrálhat. Hogy melyikük az elefánt ? Nos, egyikük sem, elefánt az, aki nem felejt. Barika fenekét csípje meg a csalán gyönyörü kertednek égigérö falán, asztalnál nem párnán ül, de saját szelén, túl van már az öreg életének delén. A lánynak kebele két helyen mazsolás, észre se vették, hisz folyt a turbékolás. Távozott pénzével a ledér Sarolta, Methus végre boldog, parolját csókolja. ( av, ou, me, pa, fr, ar, ba, av ) 02 Ballagás Ha ballagás, akkor csak temetöbe ballagásról lehet szó, itt ugyanis felsejlik a nemzethalál. Mi mostan a magyar ? Rút szibarita váz mondotta volt Berzsenyi. Mohács, tatár, Jalta, futballbírók, hatalmunk sincs már, fogunk sincs már. Szegény Magyar már-már az öngyilkosságra gondol, de a házi pszichológus ( fricsi ) megtalálja gondjaira a freudista magyarázatot. Sanyarú a sorsunk, Mohács, tatár, Jalta… tizenegyesünket a bíró lecsalta, csüggedten integet, nincsen már hatalma, foga nincs csak három, életlen a karma. Azt tartja a mondás, aki keres talál, csontmarkába szorít a vigyorgó halál... Hosszú hónapokra elhagyta a remény, mivel a szerszáma már nem olyan kemény. ( ma, ke, ar, ma, pa, ou, ou, fr )
03 Medvetánc Láss csudát, tényleg tánc, de nem egy medve, hanem Noémi táncol. Különleges figurákat mutat be ( nyilván mérgében, mert a Kecske máshol szökell ), hódolóját azonban nem riasztja el, a félénk fiatalember zavarában idönként elkisérni, idönként meglocsolni akarja öt. Noémi pedig illusztrálja nekünk, hogy a nök tényleg nem tudják, mit akarnak. Szegény félszeg fiúnak így aztán sejtelme sincs, mit tegyen: menjen-e, vagy maradjon ( a választ csak Noémi tudja ). Noémi a táncban mindig vígan forog, fújtat, nyüszít, horkant, kapál, dörög, morog. Büszke kecske szökell fenn a sziklás hegyen, azzal, ami itt van, tele van a begyem. Ha el akarsz menni, elkisérhetlek-e ? döntsd el édes babám, megöntözhetlek-e ? Hess, hess csúnya süket, kéjsóvár gazember ! Légy ma a Tarzanom, igazi vadember ! ( ar, pi, ba, szu, szi, pa, pi, szi ) 04 Methus, gyere a vegyesbolt elé Ez egy randevú dal, mint a “Hétre ma várom a Nemzetinél”, dehát egyrészt azt a Nemzetit már rég felrobbantották a bolsevikok, másrészt a modern kor modern leánya ( parole ) számára a vegyesbolt romantikusabb helyszín. De vajon kik randevúznak ? A Makkások drukkolnak játékmesterüknek, hogy örökké tervezett, de sose kivitelezett románcát megvalósíthassa. Ezúttal már közel a cél, de az idill kellös közepén megjelenik Szkeptikus, vele együtt a Közel-Kelet és a háború, Bush már megint nem tudja, hol a határ, de gyorsan helyrerakják. A szerelmesek csak ezután a durva közjáték után lehetnek egymáséi. De a happy end az gyönyörü, már a múltkor éreztem, ha én egyszer Noémira rímelhetek... Tüzröl pattant tudjuk ez a szép menyecske, megnyalná még a sót, meg az öreg Kecske. Monikánál jártam koktélparti után. Mi járhat eszében ? Miért néz ily bután ? Háborúra készül Kuvait és Katár, “ejnye fiam tudd már hol is van a határ...” Kis csónakunk ringat szerelemnek taván, csókjaink emlékét örzi még a Tabán. ( fr, pa, ke, szi, me, pa, szi, ke )
05 Függöny A költöket intenzíven foglalkozatja Methus és Parole románca. Methus gáláns úriemberként virágcsokorral kezdi, de aztán elötör lényéböl a vad machó, s következik a pacsirtanász az avaron, történik valamiféle tekerés is, és a szemérmes közönségre való tekintettel legördül a függöny. De ha Methus egyszer tüzbe jön, ott kö kövön nem marad. Az idillnek az vet véget, hogy a szomszédok a jól hallható robbanás miatt kihívják a tüzoltókat. Kiteszem a lelkem, épp nekem ne hinne ? Békülni akarna, szép csokrot is vinne. - mondja Parole, míg vígan pörg az orsó, Másokat gyözködni ez falrahányt borsó. Kis búbos pacsirta a hajnalt köszönti, öregedö párja lepedöre dönti... Megtekertem jobbra, csak egy kicsit, lazán, Már-már attól féltem felrobban a kazán. ( pa, szi, ar, av, ou, ke, ke, ka ) 06 Troppauer Hümér keservei Ezúttal a cím telitalálat, hiszen Hümér költö, és itt a költök keserveiröl olvashatunk, milyen nehéz is verset írni. Talán emlékeztek rá, hogy az elökészületek során Methusnak kétszer kellett sorait elküldeni, nyilván azért, hogy az elsö példánnyal a játékmester üzérkedhessen. Nos, Kapitány személyében potenciális vevö is akadna, ha a verssorok nem lennének drágák és csúnyák. Mit csúnyák, olyan szörnyüek, olyan kecskerágottak, hogy kínvallatásra is lehet öket használni. Megtudjuk továbbá, hogy Avenár sorai nehéz szülések. Kiderül az is, hogyan dolgozik a költöi agy. Ha egy költö azt a szót hallja, hogy „okán”, akkor költöi volta „okán” nem az jut eszébe, mért is nem rúgtalak bokán, hanem azonnal tevéket akar átkergetni a tü fokán. Igy született meg minden idök legszebb hasonlata : a teve úgy bújik át a tü fokán, mint a teve a tü fokán. Álom ez, vagy kecske-rágta káposzta tán ? Vallok már Csapajev, e versnek hallatán. Aztán lengett tovább üresen a hinta... Ihletem el-elszáll, így papírom tiszta. Néha jó sort írok, máskor meg elcseszem. Csúnya is, drága is, én ezt meg nem veszem. átbújt rajta, mint a teve a tü fokán, így a teve bújna át a tünek fokán. ( pi, me, ka, av, me, ka, ka, ar )
07 Pillangók Mert ugye az élet, mint a pillangó, elszáll néha. Hogy miért is ? Na ennek különbözö okai lehetnek. Itt orvosi hibáról van szó, egy kórházban fekvö beteg a téves terápia következményeként csaknem búcsút int a földi világnak, mindensetre leszámolt már mindennel, várja a halált, ám mégis felgyógyul. A napkelte jelkép is, vége a sötétségnek, mindent újra kezdhet, kicsit csak azt sajnálhatjuk, amit mattertól tudunk meg, sumák korunkban még a nap se egyenesen kel fel. Majdnem meghalasztá, hiszen elkezelte... Ezt a marhaságot gólya kelepelte ? Lassan bedöcögött a hajnali járat, minden szomszédjából szomorúság áradt. Mikor talál rám a kaszás, sötét halál ? Fogalmam sincs róla, tudja azt a halál Nem pont szembe vele, kicsit inkább srégen valahol már Nap kél túl a sötétségen. ( ar, ma, szu, ke, pi, ar, ma, ou ) 08 Fácánvadászat Bizony itt nem fácánra vadásznak, hanem balfácánra, pontosabban bárányra, föleg a vastag bukszája miatt. Hiába szedi el a felesége az összes pénzét, ö csak újra meg újra a szerelmet keresi. S bár összetört már a sok csalódásban, hangoztatja, öt soha többé nem veszik palira, ezentúl nem ad, csak visz, a végén ismét csak rátör a vágy valami melegség után. Hiába no, jó bárány holtig tanul. Barika a tréfát túl komolyan vette, vastag bukszájáért sok leány szerette. Megtanultam egy s mást, senkinek se hiszek, ezentúl nem adok, nem hozok, csak viszek. Utolsó vasamat elszedte a párom, összetört az iga, nehéz már a járom. Rettentöen fázik, vacog és didereg. Ha féltön átölelsz, a szívem megremeg. ( szu, ba, ma, szu, ba, pi, szu, szi )
09 Mélabú Tudom, hogy most kikapok, mert a makka politikamentes. De elolvasván ezt a verset, egy politikus portréja jelenik meg lelki szemeim elött, akit egyébként Lengyel László valóban „Tigris”-nek nevezett, kinek egy éve eltünt a mosolya, és akinek neve hallatán én mélabús leszek. Matter ugyan a kövérséggel és a laskafüllel igyekszik a személyt álcázni, nehezebben azonosíthatóvá tenni ( elterelni a szót, „csúsztatni” ), mégis hiszek benne, nem vagyok egyedül, akinek a nagy „ö” jut az eszébe. Hová lett mosolyod ? elvitte a macska ? Fekete és kövér, füle, mint a laska. Csak egyszer is neki ha igaza lenne, legszivesebben egy hös, nagy harcos lenne. Rosszindulatúan mindent terád kenne, rózsával a tigris ah mire is menne. Mindig csak parancsolt, sose tudott kérni, egyszer sem él az, ki kétszer akar élni. ( szi, ma, ka, szi, fr, pi, ma, me ) 10 Búvár Kund Hát Búvár Kundot majdnem eltaláltam, Botond kellett volna ( kis termetü, úgy mondanám, mokány ), aki felszedi Rózsit, az utcalányt. Botond arcán, szüzi ártatlanság, olyan lírai dolgokat mond Rózsinak, hogy Rózsi azt hiszi, ez a fiú háromig se tud számolni. De mikor aztán kapuzárás elött beosonnak a kéglire, és Botond a szolgáltatásokról áfás számlát kér, akkor már Rózsi is tudja, hogy profival van dolga. Gyere ide Rózsi, gyere te kis macska, bújj hozzám közelebb, mitöl félsz, te csacska, szerelmünk érzékeny, szakadó pókfonál, lelkem legmélyére vezet ezüst fonál Kistermetü alak, úgy mondanám, mokány, szüzi ártatlanság pirult ki homlokán. Miért vagy ideges ? Nincs még kapuzárás ! Számlát is adj róla, föleg hogyha áfás ! ( ar, szu, szi, ou, ma, fr, fr, szi )
11 Egy éj a malomban Hát ez a vers Paroléról szól, akinek, mint korábban megtudtuk, magánélete , hála Methusnak , rendezett, de sajnos nem mondható el ugyanez az anyagi helyzetéröl. Kénytelen éjszakánként a malomban zsákolni ( 1 db zsák súlya = 2 db Parole súlya ), hogy megteremtse a mindennapi betevöt, de bizony a pénz kevés. Es az ilyen égetö problémákról , mint mattertól megtudjuk , semmit sem ír a liberálbolsevista sajtó. Az olvasó elött csupán egy kérdés nem nyer megvilágítást : miért akarja Parole az arcát bemeszeltetni ? Keményen dolgoznak, folyik a termelés, utálatos munka, csupa pepecselés... Lassan ballag haza, ismerös a járás, fagyos utcán érte el a kapuzárás, Ráférne arcára egy festés, meszelés. Kevés ez a pénz, jöjj fizetésemelés, az kéne most nekem, sok ropogós bankó, erröl bezzeg nem ír semmiféle sajtó ( ar, szu, ke, ba, av, pi, pa, ma ) 12 Lidércnyomás Ez a vers Barika lidércnyomásos álmáról szól. Barikát álmában Ödönnek hívják, és a vizslák a szokásosnál is furmányosabban falják fel a cukkinit. Egyikük emberi hangon elkiáltja magát “Lopják a spájzból a zsírosbödönt !". S mialatt Barika a tolvajok után ered, a cukkini az ebek martaléka lesz. Hiába gondolt Barikáné férje jó étvágyára, a kutyák közlik vele, a cukkini elfogyasztásánál nem igénylik a segítségét. Miközben lidércnyomásos álmában Barika mozdony módjára elöre , hátra tolat az ágyban, nem érti, mindez hogyan történhetett. Kamra mélyén ásít üres zsírosbödön Nagy marhaság kérem , hördült fel jó Ödön Letörött a füle. Ott viszik, ott viszik !", ebek a cukkinit örömmel megeszik. Ť Fontos, hogy a férjnek jó étvágya legyen. ť Nem kellesz te oda, vannak már elegen ! Egy kicsit elöre- aztán visszatolat, Fáradt elméjébe nem fért a gondolat. ( ke, fr, pi, ba, ka, ma, ka, ba )
13 Valcer Sajnos a játékmesterröl a polgári körösök rosszindulatú rágalmakat terjesztenek. ( Egyszer, amikor a sakkcsapatomban egyidejüleg három erös hölgyjátékos is játszott, mint vendég, egy „szemét” sakkszervezö azzal a humorral jött elö, hogy könnyü Liechtenseteinben sakkcsapatot csinálni, mert a szervezés a csapatkapitány farkára van bazírozva. ) Ezúttal ismét azzal vádolnak, hogy az irodalom, és a repce mellett a nöket is falom. Söt, van aki azt állítja, hogy ezt apámtól örököltem. De a mindig realista Methus azért óv a túlzásoktól. Csalán verésére nem szabad vállalkoznom (mert akkor mi csípné meg Barika fenekét?) Tavaszt várok nagyon, hol vagy elsö fecske ? Kék szem, egyenes hát, szép gyapjas fejecske. Küldtem verset, regényt, Kecsi csak úgy falta, bújában a repcét tömte, nyelte falta. Nem esik túl messze fájától az alma, ágya gyönyör kertje, mennyek birodalma. A híres embernek erös ám a marka, verné a csalánt, de nem bírja a farka. ( ou, pi, av, pi, pa, me, fr, me ) 14 Farsang van. Nem akartam hinni a szememnek, de ismét csaláscsípést kívánnak, és ismét Barikának. Még csak azt se lehet mondani, hogy kipécéztük öt, hiszen a vers föhösét önmaga azonosítja be az ebadóval. Nyilván kedvet kapott a játékmestertöl és farsangi boszorkányvadászatra indul annak ellenére szerelmi kellékeit jegelnie kell. Felcsípi Helént, az örömlányt, de nem teljesen elégedett, önmaga minösíti diadalát „kétes”-nek. A csajt azzal veszi le a lábáról, hogy sajnáltatja magát a magas ebadó miatt. Rövid életemnek legsötétebb telén egy szál karórában Helén került elém. Felfalta a levest, elfeküdt eltelve, mind a két tojásom jól be van jegelve. Súlyos tehertétel nekem az ebadó Fara szép gömbölyü, keble meg dagadó. Ne a kánya csípje, csípje öt a csalán. Pöffeszkedve virít kétes diadalán ( ou, szu, av, ba, ba, me, szu, ba )
15 Egyszer talán, sok év után Egyszer talán, sok év után megfejti majd fricsi azt a logikai rejtvényt, amit Barika Makka-logikai feladatokban feladott, de ez a mai napig nem sikerült neki. Megoldaná ö még ma, ám a felesége folyton beledumál. Fricsi elöször rászólt, hogy hallgasson, majd elküldte kacsát venni, csak hogy ne legyen otthon, de ez se segített. Egyedül se bírt a feladattal. Mérgében közölte : a fene a pofánkat, dögöljünk meg cipöben. ( Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kacsa eredetileg pók volt, Kapitánynak csak sok viszontagság után sikerült lecserélnie. A pók vásárlása még tovább tarthatott volna. ) Fotelomban ülve rámtör a búsulás : huszonhárom rabra vár-e szabadulás ? Beveszi ö ma még ezt a magas várat, Sokat szidta nejét, így kapott szájzárat. Ezért aztán hallgat, mint ki meg van halva. Hozz nekem egy kacsát, élve avagy halva ! Nem gondolt senkire, kiváltképpen rátok, elvetemült banda, fene a pofátok. ( ke, ou, fr, av, pa, ka, ma, ke ) 16 Lengö teher Irodalmi szópárbajnak lehetünk fültanúi. Teherként ( söt, lengö teherként ) nehezedik Methus és Kapitány lelkére az a korábbi vita, hogy Kapitány lekicsinyelte Methus verssorait. Methus szerint a szellem nem váltható aprópénzre, mondja, hogy ö híres költö, kinek sorait nem szabad becsmérelni, de Kapitány szerint az ilyen kaliberü költöket legfeljebb a birkák követik. Methus bizonygatja, hogy ö “ad” valamit az emberiségnek, Kapitány pedig kéri, ne éljen vissza a hiszékenységével. Methus az almához hasonlóan kipirult arccal közli, hogy Kapitány talán ott baltázta el a dolgot, hogy szavalta a verset, ahelyett, hogy olvasta volna. Szabadság szelleme anyagiasulva ! Szeretnélek látni néhány hónap múlva Híres költö müve, nem épp irka-firka Ballagott utána három hízott birka élek és nem hiszek, hozok és nem viszek Ne vezess tévútra, én mindent elhiszek Olyan az orcája, mint a piros alma. A vers jobb olvasva, mint hallva, szavalva ( ou, pa, fr, ka, me, szi, fr, me )
17 Vándorköszörüs Az, hogy köszörüs, az túlzás, mondjuk inkább vándorkereskedö. Portékáját árulja a barmok országában, barmok fejedelmének udvarában ( hogy milyen állat a fejedelem, ezt majd még Barikával eldöntjük, a nyúl mindenesetre labdába se rúghat ). A szép kelmék elöállításának titka örökké titok marad, mert a titkok tudója elhagyta a kereskedöt ( meghalt számára ). Egy öreg kecske cukrot akarna nyalogatni, de a kereskedö ehelyett inkább a paráználkodást ajánlja. Sajnos Methus , akinél már korábban láttuk , beleszeretett saját verssoraiba, így lekicsinyli mások költeményét. Ez a legszebb anyag, cifra, puha kelme, nyulak, birkák, kecskék dicsö fejedelme ! A megoldás titok, nincs még elárulva, meghalt, ó elhagyott, a céda, a kurva ! Cukrot adni öreg kecskének nagy vétek, paráznaság súlyos, bár kellemes vétek, habtiszta erkölcsét kikezdte a rontás... - összevissza vers ez, modern formabontás -. ( ka, pi, me, av, av, ba, me, ba ) 18 Katedrális Hát ugye a katedrálisról a vallás juthat az eszünkbe, a vallást pedig az utolsó vacsora fogalma kapcsolhatja ehhez a vershez. Mert itt vacsorázásról van szó. Avenár tevéje kimúlt, ö aligha fog ma vacsorázni. Kapitány és Kecske már kellemesebb gondokat próbál megoldani: korán egyenek, vagy késön. Bár mind a ketten korán akarnak, mégis összevesznek, Kapitány végül meghajtja fejét az erösebb akarat elött. Piroska arról akarja meggyözni fricsit, hogy ne reszeljék meg a tököt, de fricsi szerint Piroska nem mond igazat, a tök egyébként is kardinális kérdés számára. Meghótt már a teve, bús az arab, iszik, szíve magtárában babot rág a zsizsik. Nem akarok hízni, együnk máma korán Jó lesz már túllenni ezen a vacsorán Ilyet még nem láttam se földön, se égen. Az lesz mit ö akar, így van ez már régen Jobb így ez a tök, mint apróra reszelve. Mindig az igazat ! Fricsi fontos elve. ( av, ou, ke, ka, ke, ka, pi, ar )
19 Hetivásár Ugy tünik, a NOL-fórum egyre sürübben boronálja össze a párokat, mert a Methus , Parole frigy mellett egy újabb kapcsolat van bimbózóban, Barikának ugyanis titkos imádója akadt. Barika szabódik, hogy ö már öreg, meg vizslákat kell ... sétáltatnia, de a csaj nem hagyja annyiban. Ha ö egyszer valamit a fejébe vesz... Szóval Barika végül is nem tud ellenállni a hosszas gyözködésnek, királyfiként érkezik hatlovas hintón, de mindez olyan sokáig tart, hogy mire rászánja magát, szarvasmarháéknál már beáll a szaporulat. Szomorú a bárány, arzén úszik borán, ilyet még nem látott életének során. “Ne légy olyan gyenge, nem vagy még oly koros” Történetünk höse már igencsak pohos. Régóta tartott már a titkos kapcsolat. “Válaszát várhatom, mikor kutyát fosat.” ...Ekkor megállt neki egy hercegi bricska... Ezalatt szép csendben megellett a Riska. ( av, szu, ar, fr, fr, av, fr, szi ) 20 Kukoricatörés Hát a kukoricatörés a jó cím, legalább is a vers paraszti környezetben játszódik. Egy rámenös parasztlány, aki a fiúk réme, járja be a határt, le akar vadászni egy legényt. Ajánlják neki a bérest, akinek közismerten szerelmeskedhetnékje van ( ez olyan, mint a bombázhatnék ), és elmondják neki, miröl lehet a bérest megismerni. De nem találja. Egyre lassaban megy, néha már leül, mert elfáradt, és már csak álmodozik arról, hogy a béres fölibé terül. Erdökön, völgyeken fut a fiúk réme, csendben meghúzódna, tán enni se kérne. “Ferdén áll az asztag, szerelmes a béres, onnan ismered, hogy ö volt a kisbéres.” Meg-megállva ballag, néha lecsücsülve... “végtelen jósága fölibém terülne” Ordítva, üvöltve, mint egy züllött horda, út porát felverve vonul el a csorda. ( av, ka, pi, ka, ma, ou, ke, ka )
21 Ház az alvégen Bizony fekete zászló leng azon a házon. Mátészalka aglomerációjában vagyunk, és életre kél Gacsaj Pesta tragédiája. Szép kerekfejü gyerek volt, sportos is, mindennap kerékpározott, folyton az erényröl beszélt, de ez csak csalafintaság volt. Dolgozni nem szeretett, szarka módra illegette magát a lányok elött, nem is végezhette másként, mint Gacsaj Pesta. Jött a Ť dufla kés ť, és azóta gyászlobogó leng az alvégi házon. Kerekfejü gyerek, kezén remek erek, napi fél mérföldet ma is letekerek erek ť, Nem vagyok én, kedves, tarka farkú szarka, Mindennapos semmi szemem eltakarta. Erény a szegénybe, játszótérre hinta Ne higgyetek neki, nagyon csalafinta. Nem állt jól kezében az ásó, talicska... gyomrában landolt a gyöngyháznyelü bicska. ( me, pi, szi, ou, me, ma, av, ba ) 22 A hallgatag ember A hallgatag ember nem cowboy, hanem egy budai kerület polgármestere. Elöször rettenetes nagy temperamentumának híresztelésével próbál meg egy hölgyet levenni a lábáról, de a hölgy nem hisz neki. Akkor aztán bevallja, hogy ö bizony az alkoholt többre becsüli mindennél, még a nöknél is, már eddig is elitta kerület teljes költségvetését. Ekkor már a hölgyben nem is a nöt nézi, pusztán ivócimborára van szüksége. A budai kocsmákról a budai kutyavásárokra terelödik a szó, és közben hiába húzza le a nö már a bugyiját is, neki Budáról az jut eszébe, “te jó Isten, nagy gáz van, hiszen a választási kampányában megigértem, hogy minden házban gáz lesz, zsuzsu meg nincs már rá !” Mintha büszke vágya benne el se férne, estétöl hajnalig örömest kefélne. “Beszélhetsz te svihák, ha akarom hiszem” “Az a fontos nekem, meglegyen a szeszem, Gyere velem haver, igyunk egyet Budán” Hozzátette még, hogy “kutyavásár, Budán ?” Rajta már bugyi sincs, s én csak állok sután… Legyen minden házban propán-bután Budán ! ( ar, ke, pa, fr, pa, ar, ba, fr )
23 Tévút Tévút bizony, a nemi eltévelyedések tévútja. A fickó kinézi magának csajt, nagy dumával szédíti, de szelidíti is, ne félj kislány, nem vagyok én vadorzó. De inni aztán annyit bírok, mint a kefekötö. De a nagy dicskvés közepette kiderül a szürnyü árulás : a kislány egy férfi ! Borízü hangon válaszol a nagy széptevésre : “Betakarlak, meglásd”. Igy aztán a frigyböl semmi se lesz, mit kezdjen egymással két dudás ugyanabban a csárdában ? ( söt, még csárda sincs ) “Ahol megjelentem, kiürült a korzó, ne sértödj meg kislány, nem vagyok vadorzó” Hívja öt az erdö, várja a hüs berek. “Kiszáradt torkomon gurulnak le serek. Jó nagy ez a hordó, megvan vagy tíz akó” “Betakarlak meglásd, akár Moszkvát a hó !” S ím napfényre került a rémes árulás, egy csárdában nem bír megférni két dudás. ( szu, ar, ka, ba, pa, szi, pi, ma ) 24 Jaj de jó a habos sütemény ! A kis Ditte mamája elvált, és feleségül ment egy némethez ( apát cserélt ). Az új család Németországba költözött, és a kis Ditte napközben egyedül van otthon. Más ország ez, más világ, talán még a szar is müszar. Minden olyan félelmetes, és olyan más. De aztán minden jóra fordul. Hazaérkezik a Ť pótpapa ť, és rögtön elkezd gögicsélni a kis Dittének ( Ť Bübüte, mit kell mondani a bácinak ? ť ), és Bübüke nem mondja, hogy Ť Nevem Réz Jeromos ť, csupán örül. Hogy a papa hozott-e habos süteményt ? Nos, reméljük. Das Dank ihm der Henker , mondta a kis Ditte, fogta, nézegette, s hirtelen kivitte. Van, ki hazát cserél, van ki csupán apát, érdes kenderkötél szorongatja nyakát. Erös büzt szimatolt, a müszar nem kellék ? Rettegés érzése szorítja mellét. Lassan elpárolgott félelmei mocska... „Ingyom-bingyom tálib, rekecske, gombocska.“ ( pa, pi, ma, ba, av, ke, ou, me )
25 Metropolis A metropolis talán Pusztakotkodács , City lehet, valahol a Hortobágyon. Egy idös, magányos ember lefekvéshez készülödik. A viharos nap után megenyhül az idö, még a napi is kisüt, mielött lenyugodna, és egy megnyugodott öregember térhet az ágyba. Jó, hogy már vége van a vihar mormolásának, mert az nagyon idegesítette, elalvás elött még arra gondolt, kár, hogy fáj a torka, és nem tud segíteni. Pár éve, mikor utoljára “bent” járt Balmazújvárosban, látta ugyan a Parole-Patikában a reklámot “fáj a torka ? balázsoljon”, de miután fogalma sincs mi az, ott egye meg a fene, ha fáj, hát fáj. Es elalszik. Oszlik már a felhö, kisüt a napocska, jaj, de kár olyan messze van a posta. Napi bosszúságom mind magával vitte, - ezt nem csak gondolta, hanem el is hitte -. Az alkony a rónán ágyát megvetette, lassan készülödött, ágyát megvetette Agyára ment már a monoton mormolás. Torokfájás ellen jó a balázsolás. ( pa, szu, ou, szu, ou, ar, szi, pa ) 26 Hurrá, itt a vakáció Ebben a versben is lehet bübükézni ( papa, hajcojni atajok ! ), csak itt nem kislányról van szó, hanem kisfiúról. A vakációt egy olyan helyen töltik, ahol van egy vár. A fiú persze folyton katonásdit játszik, és hiába küldi a papa aludni ( “menj már aludni, késö is van, meg vihar is lesz” ), a kisfiú folyton harcolni akar. Játék közben beütötte a hátát és elképzeli, hogy ez háborús sebesülés ( ö is jegeli, mint Barika ). Elszántan bosszút akar állni az ellenségen, még a csákóját is felveszi ( amit Arankától kapott ). De a papa ( matter ) szigorú lesz. Elég volt ebböl. Sipirc aludni. „Nem locsolnak kedves, az esö csöpörög, nagy vihar lesz rögvest, villámlik, mennydörög.“ Megmaradt a púpja, hiába jegelte, éltét nem találván a holtát sem lelte. Elszántsága komoly, nem kitérö, mellék, csákóját felvette, hisz ez fontos kellék, és ami aztán jön, az kész felüdülés ! „Most már elég ebböl. Ne lássalak. Tünés." ( szu, ke, szu, me, szi, ar, szu, ma )