Issuu

ANYA LETTEM! NŐIESSÉG • ÖNISMERET • PÁRKAPCSOLAT

ANYA LESZEK! BABAVÁRÁS

ANYA LETTEM!

FELKÉSZÜLÉS ÉS RÁHANGOLÓDÁS A SZÜLÉSRE Miért jó felkészülni a szülésre? Mert életünk minden fontos eseményére készülünk, miért lenne más éppen ez a kulcsfontosságú pillanat? És azért is, mert amit nem ismerünk, attól félhetünk, a félelem szorongást okozhat, és eszközeink sem lesznek a döntő pillanatban.

A SZÜLÉSFELKÉSZÍTÉSRŐL Sokféle formában történhet, függ szakembertől, módszertől és magától a résztvevőtől is. Vannak felkészítések, amelyek pusztán a testi oldalra fókuszálnak, vannak, amelyek inkább a lelki-pszichés oldalt helyezik előtérbe, és olyan is akad, amely kombinálja a kettőt. Ez utóbbi azért szerencsésebb, mert különböző módszereket tanít a vajúdás szakaszairól, melyikben mi az, ami hatékonyan használható mind testben, mind pedig lelki vonatkozásban. Szakembertől, képzettségtől is függően – a teljesség igénye nélkül – elmondható, hogy az eszköztár része a légzéstechnika, a különböző testhelyzetek, a homeopátia, az aromaterápia és a masszázstechnikák alkalmazása is. Sok esetben szakaszokra bontva ismertetik az egész folyamat alatt zajló testi, lelki, hormonális változásokat és azt, melyik időszakban mi az, ami a leghatékonyabban alkalmazható. A FÁJDALOMCSILLAPÍTÁSRÓL Mindig külön figyelmet kap, hiszen több órán át tartó érzésről beszélünk. Van, aki teljesen természetes utat szeretne választani a babája világrahozatalakor, és akad, aki szeretne akár gyógyszeres fájdalomcsillapítást is. Ha ismerjük az összes lehetőséget, az ad egy biztonságérzetet, és könnyebb választani az adott pillanatban.

Ahhoz, hogy a szülés testben és lélekben is örömteli legyen, fontos, hogy a szülő nő biztonságban érezze magát, hiszen erre van a legnagyobb szüksége ahhoz, hogy a szülés folyamatának teljesen át tudja adni magát. Ha képes az ellazulásra, jobban halad a vajúdás, mert az intim légkörben nemcsak az izmok, hanem az idegrendszer is teljes nyugalomban van.

A pszichés, mentális, lelki felkészülés első hallásra talán furcsának tűnhet, de valójában számos olyan dolgot foglal magában, amely régen természetes és magától értetődő volt. A női tudás, a vajúdás, szülés, családdá válás, és minden, ami ezzel jár, természetes módon adódott át a mindennapok részeként. Mára a generációk külön élnek, rengeteg a különböző információ és mások tapasztalata, illetve az erősen medikalizált szemléletmód miatt a nők nagy része eltávolodott a saját teste és lelke bölcsességétől. Így amikor egy pár eldönti, hogy összeköltöznek, gyermeket vállalnak és elindulnak a családdá válás útján, rengeteg megválaszolandó kérdéssel találják szembe magukat. Ebbe nemcsak az tartozik bele, hogy mire lehet majd számítani: örömteli és nehezebb pillanatokra egyaránt, hanem az is, hogy ki mit hozott otthonról, milyen elvek és minták szerint nevelkedett, valamint hogy milyen elképzeléseik vannak a közös jövőjükről. A családi minták erősen meghatározzák egy nő életében azt, ahogyan ő maga gondolkodik, és viszonyul a nőiségéhez és a szüléshez.

ANYA LETTEM!

MIÉRT FONTOS A SZÜLÉSI TERV? A szülési terv sok várandós számára nem idegen fogalom, és számos szülészet pozitívan fogadja ennek meglétét. Egy ilyen terv elkészítése már önmagában megfelel egy felkészülésnek, hiszen a megírásakor sok olyan dolgot kell átgondolni a szülő nőnek és párjának, amely örömteli élménnyé teszi majd a szülést. Mintája többféle lehet: levél formátum vagy pontokba szedett felsorolás, ajánlott továbbá nyomtatott formában és több példányban elkészíteni.

ámpontot nyújt, ha tájékozódunk a különböző szülészetek protokolljáról, mások tapasztalatairól, és hasznos lehet kikérni olyan szüléskísérők segítségét (dúla, bába, szülésznő), akik valódi gyakorlattal rendelkeznek a természetes, háborítatlan szülés témájában. Maga a háborítatlan szülés fogalma sem egyértelmű mindenki számára, pedig jó tudni, mit jelent pontosan és hogyan valósulhat meg. Ezek alapján már kialakul a nőben egy kép arról, hogy ő maga hogyan szeretne szülni, és mi az, amit mindenképpen elkerülne. Mindenki számára jó ötlet lehet egy ilyen terv elkészítése, de azoknak főképp, akik egy megbeszélés során könnyebben tudják kommunikálni az igényeiket egy leírás segítségével. A szülési tervet lehet vinni a szülés indulásakor, de korábban is bemutatható a választott szülési helyszínen. Egy szülési terv önmagában nem lehet jó, sem rossz; optimális esetben az, aki megírja, úgy érzi, minden olyan mozzanat belekerült, ami a számára fontos és a legmegfelelőbb. Ezért egy jó terv megírása mindig a kérdésekkel és a kutatómunkával kezdődik. Melyek lehetnek a következők: ■ Mit tudok a háborítatlan és természetes szülésről? ■ Mit tudok a vajúdásról? ■ Mit tudok a saját testem, a babám vonatkozásában az egész élettani folyamatról? Elegendő információ birtokában mindenkiben kialakul egy kép, megjelenik annak a tudása, hogyan szeretné, hogy a szülése történjen. MI KERÜLJÖN A SZÜLÉSI TERVBE? Mivel a szülés maga természetes élettani folyamat és nem vészhelyzet vagy betegség, amely sürgős beavatkozást, műtétet igényel, a szülő nő kifejezheti az igényeit, amelyek a testére, a szülésére, a kisbabájára vonatkoznak. Jogok. Érdemes tudni, hogy a beteg-, a személyiség-, és az önrendelkezésről szóló jogok ugyanúgy vonatkoznak a szülő nőre, a párjára és a babájára, mint minden más egyéb kórházi, vagy egészségügyi ellátás során (természetesen valódi vészhelyzet esetén mindig az egészség és a biztonság megléte a legfontosabb). Egy összetett terv tartalmazza azt, hol, hogyan, kikkel szeretne szülni a leendő édesanya. Lehet kérni azt, ne legyen jelen a szülésnél tanuló, orvostanhallgató, vagy bármilyen személy, aki aktívan nem működik közre a szülésben. Meg lehet határozni a testi-lelki kényelmet és nyugalmat adó dolgokat: legyen-e fény, és ha igen, milyen, szeretnénk-e vajúdókádat, bordásfalat, egyéb felszereltséget. Beavatkozások. Ajánlott beleírni mindent – az előkészítéstől a baba és a lepény megszületéséig –, amit el tud fogadni a szülő nő, vagy mindenképpen szeretne elkerülni. Ebbe beletartozik a beöntés, borotválás, vizsgálatok, a fájdalomcsillapítás, a vajúdás alatti evés-ivás, a szabadon választott vajúdási és kitolási pozíció, a baba ellátása, a köldökzsinór elvágása, a méhlepény megszületése, valamint a társ és az egyéb kísérő jelenlétének kérése, meghatározása. A szülési tervet a szülészet osztályvezető főorvosával és a vezető szülésznővel kell egyeztetni, születésházban, otthon szülés esetén pedig a szülést kísérő bábákkal, dúlákkal. Egy alaposan átgondolt terv segít a felkészülésben és biztonságot ad, ezért ajánljuk elkészíteni.

ANYA LETTEM!

ANYA LESZEK!

SZÜLÉS APÁVAL VAGY NÉLKÜLE? Felmerülhet bennünk a téma kapcsán, hogy régen mennyire nem volt helyük az apáknak a szülések közelében, fel sem merült az apai jelenlét – ennek a mai napig hordozzuk valamelyest a lenyomatát. Másfelől lelki szemeink előtt: zajlik a nő vajúdása a maga ütemében, az apa pedig mellette. Érződik a jelenlét fontossága, a szülő nő biztonságérzete, hisz’ a társa támaszt nyújt.

szülés katartikus, erőt adó és egyben kiszolgáltatott állapot – ezt el kell fogadnunk. Az anya teste dolgozik, mintha maratont futna, ő maga sokszor egy módosult tudatállapotba kerülve befelé fordul. Ösztönösebbé válik, és ilyenkor minden külső inger sokkal erősebben hat rá. Ebben a helyzetben óriási jelentősége lehet annak, ha mellette van valaki, aki ismeri őt. Aki nemcsak azt látja, hogy fájdalmai vannak, hanem azt is, mikor fél, mikor bizonytalanodik el, van szüksége érintésre, csendre, biztatásra vagy éppen arra, hogy senki ne kérdezzen tőle. Ám az apa nem szakember! Nem is kell annak lennie! Nem az a dolga, hogy „levezesse” a szülést, vagy pontosan tudja, mit kell tenni. Sok férfi éppen ettől ijed meg: mit kell egyáltalán csinálnom, jól masszírozok? Mit mondjak, hogyan segítsek? Pedig néha a legnagyobb segítség csupán, hogy jelen van. Fogja a párja kezét, vizet ad, figyel rá, nem sürgeti, csak vele van. FELKÉSZÜLTETEK? Ha az apa is részt tudott venni a szülésfelkészítőn, akkor feltehette a benne felmerülő kérdéseket, és információkat kaphatott arról, milyen a szülés természete. Nem a filmekben látott irracionális jelenetek lesznek az iránytűk.

Fontosak a beszélgetések még szülés előtt, akár egy tervet is írhatunk közösen, megbeszélhetjük, mire lehet szükség. Jó, ha nem ijed meg a férfi attól, hogy a szülésnek bizony van hangja, hogy az összehúzódások erősödése előhozhatja a társa olyan oldalát, amit odáig nem is ismert.

Előfordulhatnak nyers, ingerült hangok, hiszen a „jó kislány” énünk ideiglenesen hátat fordít. A nőnek is fontos, hogy az apa társ legyen ebben a katartikus utazásban, és ne megmentő. Nehéz lehet látni a szeretett nő „szenvedését”, de a férfi azzal segít, ha az erőt tudja táplálni a megszabadítás helyett. Ez a fajta jelenlét biztonság lehet egy olyan helyzetben, ahol az anya idegen emberek között, idegen térben, kiszolgáltatottan van jelen. És ha szükség van rá, a társ az anya hangja is lehet: tudhatja, mi fontos neki, milyen kérései lehetnek, kérdezhet, időt kérhet, segíthet, hogy az anya akkor is képviselve érezze magát, amikor ő maga éppen teljesen elmerül a szülés tengerében, hullámaiban. VELE IS, MEG NEM IS Az is rendben van, ha a nő nem szeretné, hogy a társa jelen legyen a szülés minden pillanatában. Vannak, akiknek az a megfelelő, ha a vajúdás bizonyos pontján támaszkodnak az apára, vagy épp csak a baba megszületése pillanatában hívják be. Az is lehet, hogy az apa nem szeretne ott lenni. Van, aki lefagy vagy megijed, van, aki maga is segítségre szorul. Ezzel semmi baj, az apának is jár az érzelmi és fizikai szabadság! Ideális esetben közös döntés eredménye a jelenlét mikéntje. Nem attól lesz jó egy szülés, hogy az apa bent volt, hanem ha az anya azt érezhette, olyan ember van mellette, akivel biztonságban tud lenni. Amikor azonban a pár valóban együtt tudja megélni a folyamatot, annak mély nyoma marad mindkettőjükben. Így az apa tanúja lesz, hogyan születik anyává a társa. Látja őt erősnek, sebezhetőnek, ösztönösnek, talán egészen másnak, mint valaha. Az anya pedig megélheti, hogy látta őt ebben a nagyon különleges folyamatban a társa. Éppen ez lehet az apás szülés legmélyebb lényege: nem „csak” a gyermekünk születik meg, együtt válunk családdá: apává és anyává.

ANYA LETTEM!

FELKÉSZÜLÉS A GYERMEKÁGYRA Az édesanya szervezete hosszú hónapokig készül a szülésre, ehhez képest a gyermekágyas időszak egy jóval rövidebb időnek tűnhet. Ám nem kevésbé fontos időszakról van szó, hiszen ez az első 6-8 hét hosszú távon is befolyásolhatja egészségünket, testi-lelki jóllétünket.

ég egy háborítatlan, komplikációmentes szülés is hatalmas változásokkal jár együtt az édesanya testét és szervezetét illetően. Mivel nincs két egyforma várandósság és szülés, úgy nincs két egyforma gyermek ágyas időszak sem, vannak azonban olyan lényeges, központi elemek, amelyekre tudatosan készülve sokat segíthetünk magunknak testben és lélekben egyaránt. A tudatosság a várandósságot és a szülést illetően mára egyre elterjedtebb – szülésfelkészítő tanfolyamokkal, szülési tervekkel gondoskodhatunk a legapróbb részletekről, a gyermekágyas időszakra ez a fajta tudatosság azonban nem mindig terjed ki. Holott sokat segíthet, ha átgondoljuk ezt a ránk váró időszakot – nem csak nyugodtabbá tehetjük az első heteket, egyfajta magabiztosságot is adhat, hogy tudjuk, milyen folyamatok zajlanak le ekkor a testünkben. Elvégre ha magunkról, testi-lelki egészségünkről gondoskodunk, egyúttal törődünk kisbabánk jóllétével is – számára éppoly fontos, hogy jól legyünk. A FELÉPÜLÉSI FOLYAMATOT NEM TUDJUK ELNAPOLNI, HALOGATNI A test teszi a dolgát, nem mindegy azonban, hogyan és miképp rendeződnek vissza helyükre a belső szervek, hogyan regenerálódnak a kismedencei izmok, hogyan gyógyul a gát vagy a császármetszésből eredő seb. Amilyen türelmesek vagyunk kisbabánkkal, próbáljunk meg a saját testünkkel is megértők lenni, és bár elsőre nehéz lehet elfogadni, nem a szülés előtti állapothoz kell mindenekfelett visszatérnünk. TUDATOSAN, FELKÉSZÜLTEN Nem az a lényeg, hogy minél hamarabb visszanyerjük az alakunkat, hanem hogy egészségesek legyünk! Az első napokban, hetekben kíméljük és csak fokozatosan terheljük magunkat – a nagyobb háztartási feladatokat, bevásárlásokat, cipekedéseket és a hosszas álldogálást lehetőleg kerüljük. Ha megoldható, érdemes például ágyhoz rögzíthető babaöbölben gondolkodni, hiszen a rácsos kiságyon való áthajolgatás, emelgetés kiküszöbölésével kellemetlen pillanatoktól óvhatjuk meg magunkat. Bár terveinkkel ellentétben sor kerülhet császármetszésre is, ezért jó, ha van otthon olyan készlet, amivel a császármetszés után keletkező sebet tisztán tudjuk tartani. Érdemes előre beszerezni szülés után használatos bugyikat, amelyek a gyermekágyi vérzés során tesznek jó szolgálatot. Testünket nemcsak kellő pihenéssel, óvatos és kímélő mozgással tudjuk segíteni a gyermekágyas időszakban, hanem tápláló ételekkel, az ásványi anyagok, vitaminok és nyomelemek pótlásával is. A főzésre ilyenkor meglehetősen kevés idő jut, ezért érdemes feltölteni a kamrát és a mélyhűtőt, előre megbeszélni a nagyszülőkkel vagy barátokkal, ki tudja egy-egy ebéddel, bevásárlással segíteni az újdonsült családot, de érdemes annak is utánajárni, milyen ételrendelési lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Célszerű a látogatások idejéről is előzetesen beszélni szeretteinkkel annak érdekében, hogy az ezzel kapcsolatos kérdések ne zavarják túlzottan a regenerálódás időszakát. A körültekintő felkészülés ellenére is adódhatnak váratlan helyzetek, jó tehát, ha egy helyre gyűjtjük azoknak a szakembereknek az elérhetőségét, akikhez tudunk fordulni segítségért. A várandósság alatt előre tájékozódhatunk például perinatális vagy szoptatási tanácsadó, mentálhigiénés szakember lehetőségéről, ha arra kerülne a sor, hogy a segítségét kell kérnünk, akkor ne hirtelenjében kelljen választanunk.

ANYA VAGYOK! TE ÉS A KISBABÁS IDŐSZAK

ANYA LETTEM!

ANYA LETTEM – KI VAGYOK ÉN? ANYA VAGYOK!

„Ki vagyok most?” Sok nő küzd ezzel a kérdéssel a gyermek születése után. Ez nem is csoda, mert a baba érkezésének boldogságán túl ott az a tény, amit általában félünk magunknak bevallani: egyik napról a másikra szinte minden megváltozik. A munka, a szabadidő, a pihenés fogalma, de akár a háztartásé, a rendé, a családtagok szerepe is átértékelődik, és a párunkhoz, de a saját testünkhöz is másként viszonyulunk életünk talán legmeghatározóbb élménye, a szülés után. Ezek mind az önmagunkról alkotott képünk részei voltak, vagyis még most is azok, de jelentősen átrajzolják az eddig ismert képet.

WHO által összegzett kutatások szerint a szülés utáni időszakhoz hozzátartozhat a „régi normalitás” elvesztésének érzése, az önazonosság változása és a kapcsolatok újrarendeződése. Ugyanakkor a pozitív posztnatális tapasztalat erősítheti a nő önbizalmát és azt az érzését, hogy képes helytállni anyaként és önálló személyként is.

ELÉG JÓ ANYA VAGYOK? Az anyaságban különösen könnyű összekeverni a teljesítményt az önértékeléssel. Ha a baba rosszul alszik, nehéz a szoptatás, elfogy a türelem, vagy valami nem úgy működik, ahogy elképzeltük, könnyen megszülethet a gondolat: „biztosan én csinálom rosszul.” Valljuk be, mind éreztük már így. Pedig egy-egy nehéz nap nem mondja meg, milyen anya vagy. Senkinél nem alszik minden egyes éjjel tökéletesen a kicsi, senkinél nem megy csettintésre a szobatisztaság vagy a bölcsődei beszoktatás. Nem azért, mert mi magunk valamihez nem értünk eléggé, hanem mert ez így természetes. A szülés után kiemelten fontos, hogy az anya megfelelő információhoz, gyakorlati segítséghez és megerősítéshez jusson, és legyen lehetősége kérdéseket feltenni a saját helyzetéről. Ha pedig a bizonytalanság enyhül, kicsit mindent derűsebben látunk. HOVÁ LETTEM ÉN? Sokan még a gyermekvállalás előtt úgy gondolják, hogy az új családtag érkezése nem fogja alapjaiban megváltoztatni az életüket. Aztán megváltoztatja. Ebben önmagában nincs semmi rendellenes: a kutatások szerint a szülővé válás jelentős identitásváltással járhat. A nőknek a szülés utáni időszakban alkalmazkodniuk kell az új önazonosságukhoz, miközben változhatnak a kapcsolataik, az önmagukra fordított idő és a korábbi életükhöz kapcsolódó szerepeik is. Ez a folyamat nem pusztán veszteség, új képességeket, erőforrásokat és önbizalmat is felfedezhetnek magukban. A cél nem feltétlenül a korábbi „én” visszaszerzése, hanem egy olyan új identitás kialakítása, amelyben a nő és az anya szerepe egymás mellett tud létezni. KITŐL VÁRHATOK MEGERŐSÍTÉST? A pozitív visszajelzés nem pusztán kedves szavakat jelent. Fontos lehet, hogy a környezet észrevegye az anya erőfeszítéseit, meghallgassa ítélkezés nélkül, és szükség esetén konkrét segítséget is adjon. A partner, a család, a közösség és az egészségügyi szakemberek egyaránt részei lehetnek annak a támogató környezetnek, amely segíti az anyát az új élethelyzethez való alkalmazkodásban. Egy jó baba-mama klub, anyukák számára kialakított tér, ahogy a gyerkőcök mellett is lehet beszélgetni, tapasztalatot cserélni, például óriási segítséget jelenthet. Egyszerre biztosítja a „kiszakadás” lehetőségét a háztartás négy fala és feladatai közül, és alkalmat ad a megerősítésre. Az anyaság tehát nem egy vizsga, amelynek eredménye alapján eldől, hogy „jó” vagy „rossz” vagy. Az önértékelésed nem lehet egyenlő azzal, hogy aznap mennyire voltál türelmes, mennyit tudtál elvégezni, vagy hogy a babád éppen hogyan aludt. Te több vagy az anyaszerepednél – és attól, hogy anya lettél, továbbra is szükséged van arra, hogy nőként, társként és önálló emberként is helyed legyen a saját életedben.

ANYA LETTEM!

KÉRETLEN TANÁCSOK, ANYAI ÖNBIZALOM ANYA VAGYOK!

Mind a várandósság, mind a kisbabás időszak kifejezetten érzékeny szakasza az életünknek. Az „elég jó anyaságunkba” vetett bizalom megszületéséhez sokszor időre van szükségünk. Ez az önbizalom – részben – úgy születik meg, ha azt tapasztaljuk, hogy képesek vagyunk rá, hogy rendben mennek a dolgok. A külvilág megerősítése is kiemelten fontos ilyenkor számunkra. Míg ha mindig jobban tudják nálunk, ha felülbírálják tetteinket, ha kritikát érzékelünk, sokkal nehezebben jutunk el a saját válaszainkig.

vezredeken át a terhességgel és a szüléssel kapcsolatban a nők nem igazán fordulhattak máshoz tanácsért, mint a környezetükhöz. Ezzel nem is volt gond, hiszen találtak olyan idősebb matrónát, akinek volt tapasztalata a kérdésben, és meg is osztotta a tudását. A mai kor emberének helyzete bizonyos szempontból könnyebb – más szempontból pedig jóval nehezebb –, hiszen a tudás a lábai előtt hever, pontosabban az ujjait kell hozzá mozgatnia, és az interneten rátalál. Az persze más kérdés, hogy mennyire hiteles az információ, de az biztos, hogy nincs belőle hiány. Sőt! Mivel az adatok bárki számára elérhetők, így ha a környezetünkben van egy frissen szült vagy egy szoptatós anyuka, akkor utána tudunk nézni a felmerülő kérdéseknek, hogy felkészültek legyünk rájuk. Pusztán azért, mert szeretnénk segíteni. Aztán az infókat ráöntjük, sokszor kéretlenül a kismamára, aki kínos mosollyal fogadja azokat. A KÉRETLEN SEGÍTSÉG ÉS A KOMPETENS ANYAI SZEREP KIALAKULÁSA Tanácsokat mindenki kap, és könnyedén utasít vissza. Azonban egy egészen új élethelyzetben, amely addig soha nem tapasztalt változásokat hoz az életébe, érthetően elbizonytalanítja az embert. Vajon jól csinálom? Nem ártok vele? Más talán jobban tudja… Ilyen bizonytalan környezetben érkeznek a kismamák életébe a kéretlen tanácsokat osztogató rokonok, szomszédok, nagymamák, és bár többnyire segítő szándékkal próbálják irányítani őket, ezzel sok gondot és szorongást okozhatnak. A várandósság és a kisbaba érkezése nemcsak gyakorlati, hanem komoly lelki változásokat is hoz. Ebben az időszakban az édesanya fokozatosan alakítja ki a saját anyai szerepét, tanulja értelmezni a babája jelzéseit, és egyre jobban kezd bízni a saját megérzéseiben. A kéretlen tanácsok sokszor éppen ezt a folyamatot nehezíthetik meg. Nem azért, mert rossz szándék húzódik mögöttük, hiszen a legtöbb nagyszülő, rokon vagy barát valóban segíteni szeretne. A gond inkább az, hogy a folyamatos tanácsadás könnyen azt az üzenetet közvetítheti: „ezt nálad más jobban tudja”. Ha valaki újra és újra azt hallja, mit kellene másképp csinálnia, idővel elkezdheti megkérdőjelezni a saját döntéseit is.

Pszichológiai szempontból az egyik legfontosabb feladat ebben az időszakban az anyai önbizalom, vagy más néven az anyai kompetenciaérzés kialakulása. Ennek része, hogy az anya megtapasztalja: képes megfigyelni a gyermekét, levonni a saját következtetéseit és reagálni a helyzetekre.

Ehhez viszont szükség van arra is, hogy hibázhasson, tanulhasson és saját tapasztalatokat szerezhessen. A segítség tehát önmagában nem probléma. Sokkal inkább az számít, hogy kérésre érkezik-e, vagy folyamatosan felülírja az anya saját elképzeléseit. Mert egy idő után még a legjobb szándékú tanács is kritikának tűnhet, ha túl gyakran halljuk. „KÖSZÖNÖM, DE ÉN EZT MOST MÁSHOGY SZERETNÉM” A nagyszülők helyzete ebből a szempontból különösen érdekes. Ők valóban rengeteg olyan tapasztalattal rendelkeznek, amellyel a fiatal szülő még nem. Ugyanakkor a saját gyerekeiket egy másik korszakban nevelték fel, más infor-

ANYA LETTEM!

KIALVATLANSÁG Miután megszületett a várva várt kisbaba, az anya könnyebben megbirkózhat az első hónapok kihívásaival, ha felkészült, és tisztában van azzal is, hogy egy időre el kell búcsúznia a rendszeres, pihentető alvástól.

ANYA VAGYOK!

újszülött alvásigénye az első hónapokban napi 14-18 óra is lehet, de háromóránként, vagy inkább gyakrabban többnyire az éhség felébreszti. Mivel az édesanya agya fokozottan a babája jelzéseire hangolódik, és mert megváltozott a hormonháztartása, felborult a bioritmusa, eleve felszínesebben alszik, és ez a „készenléti”, szakaszos alvás idővel kimerítheti, mert a teste, az idegrendszere nem tud regenerálódni. A legpihentetőbb fázisok, a mélyalvási szakaszok, amelyek a mentális és testi egészség fenntartásához szükségesek, lényegesen megritkulnak vagy teljesen eltűnnek. Emiatt fordulhat elő, hogy az anyuka állandóan álmos, szétszórt, türelmetlen és ingerlékeny lesz, a hangulata erősen ingadozik, és ez előbb-utóbb depresszióhoz vezethet.

Ha ez a helyzet állandósul, az ronthatja a glükózanyagcserét és az inzulinérzékenységet, gyengítheti az immunrendszert. Romolhat a látás, feledékenység, koncentrációs zavar, vérnyomás-emelkedés, szív- és érrendszeri problémák jelentkezhetnek.

Egy mondás szerint: „aki a nap tizenhat órájában hatékony szeretne lenni, annak a maradék nyolcat végig kell aludnia”. Ha azonban kisbaba érkezik a családba, a nyolc óra alvás nem lehet cél. Ám nem mindegy, hogy az anya szervezete mennyi esélyt kap legalább a részleges regenerációra. Fontos, hogy az alváshiányt ne személyes kudarcként éljük meg. Ha magunkat hibáztatjuk a kimerültség miatt, ha rossz szervezőnek tartjuk magunkat, ha úgy érezzük, többet kellene bírni, az általában nem oldja meg a problémát. Sőt, csak bűntudatot érzünk és nem kérünk segítséget. A baba előbb-utóbb átalussza majd az éjszakát, de addig is sokat segíthet, ha az anyuka minden percet kihasznál, amikor zavaró tényezők nélkül lazíthat egy kicsit – például ha a baba éppen szunyókál, vagy egy rokon, barát foglalkozik vele –, ha félre tudja tenni a házimunkát, ha az éjszakai szoptatás előtt és/vagy után meg tudja osztani az apával a többi teendőt. De azzal is könnyíthetünk a helyzeten, ha kialakítunk egy esti rutint, amelyet igyekszünk betartani: ugyanabban az időben fürdetni, tisztába tenni, etetni, majd lefektetni a kisbabát, és mindig ugyanolyan feltételeket, hőmérsékletet, fényviszonyokat teremteni az elalváshoz. A kicsik ugyanis a megszokott körülmények között érzik biztonságban magukat. A friss levegő is hozzásegíti a csecsemőt és ezáltal az anyukáját is a pihentető, hosszabb alváshoz. Minden évszakban érdemes tehát naponta – lehetőleg kétszer – sétálni, minél több időt a szabadban tölteni. Lehetőség szerint kerüljük a koffein, az energiaitalok, a magas cukor- és zsírtartalmú ételek fogyasztását, mozogjunk, amikor csak az energiánk, időnk engedi, és sose felejtsük: a házimunka elvégzéséhez, a kisbaba gondozásához nem szégyen időnként segítséget kérni! Így akár egy-két óra kiruccanás, találkozás rég nem látott barátokkal, vagy egy fodrász, egy kozmetikai kezelés is hozzájárulhat a feltöltődéshez, a mentális problémák megelőzéséhez, enyhítéséhez, és ezzel a továbbra is szakaszos, de pihentetőbb alváshoz.

Ám ha a kialvatlansággal járó fizikai vagy mentális tünetek hosszabb ideig fennállnak, ha az anya úgy érzi, kiégett, és semmi és senki nem segíthet, érdemes mielőbb pszichiáterhez vagy klinikai szakpszichológushoz fordulna!

Tegyük meg, ami tőlünk telik, hogy jól legyünk a bőrünkben, már csak azért is, mert a gyermeknek a kiegyensúlyozott fejlődéshez egészséges, kiegyensúlyozott anyukára van szüksége.

ANYA LETTEM!

NAGYSZÜLŐK SZEREPE: TÚL SOK VAGY TÚL KEVÉS A SEGÍTSÉG? ANYA VAGYOK!

Egy gyermek érkezése nagy változást hoz a családi rendszerben. Mindenkinek eggyel feljebb kell lépnie a generációs lépcsőn, ami hozhat áldást, de adott estben nehézségeket is. A gyermek érzelmi biztonságához nagyban hozzájárul, ha több olyan szeretetkapcsolata van, amelyben kötődhet, ezért a jó minőségű nagyszülői kapcsolat az ő érdeke is. Az „elég jó” nagyszülőkkel töltött minőségi időben speciálisan kerülhet középpontba, és kaphat olyan osztatlan figyelmet, amilyet a szülők az élethelyzetükből adódóan nem tudnak kivitelezni.

nagyszülő lehet olyan oázis, amely menedéket nyújt, és olyan ajándékot ad, amely egy életre szól. Felbecsülhetetlen kincs az unokának még a serdülés idején is, mert nagyszülőkkel nem élettani feladat összeveszni, mint ahogy a szülőkkel kötelező, így lehet szövetségest találni egy ellenségesnek tűnő világban. Felnőttként leülni a nagyi asztalához, szürcsölni a húslevest olyan élmény, aminek a hangulatára lehet vágyni élethosszig. A TÉT ÓRIÁSI Az, hogy ki mennyire tudja felvenni a nagyszülői szerepet, sok tényezőtől függ. Számít a személyiség, a korábbi szülő-gyerek kapcsolat minősége, az életciklus, ahol éppen tart, de a földrajzi távolság is lehet meghatározó. Egészen más lehetőségei vannak valakinek, aki már nyugdíjas, de még nincsenek fizikai korlátai, és nem lakik túlságosan távol ahhoz, hogy rendszeres kapcsolatot tudjon kialakítani, ha igazán részt szeretne venni az unokák életében. Fontos megkülönböztetnünk, mennyire vonódik be a nagyszülő a család életébe ahhoz, hogy a szerepét meg tudjuk ítélni. A szimbolikus nagyszülőknek főleg a hiánya látszik, amikor észreveszi az ellenpéldát valaki a környezetében, és a kontraszt fájdalmas számára. A gyerekeknek ez általában a közösségben tűnik fel először, ahol látja, mennyi nevetés és kaland marad ki a délutánjaiból. A szülőknek a nulladik perctől nehéz a segítség hiányával megküzdeni, főleg akkor, ha úgy érzik, a nagyszülőnek lenne lehetősége, de nem él vele. A csúszka másik végén az erősen bevonódó nagyszülők vannak, akik bitorolni szeretnék a szülő helyét, ezzel sok konfliktust és bosszúságot okozva, mert inkább beavatkoznak, mint támogatnak. Amikor az újszülött gondozását átveszi a nagymama, mert szerinte az anya erre alkalmatlan, nagyon sokat árt. Egyrészt elbizonytalanítja az anyukát a szülői szerepében, másrészt párkapcsolati problémát fog ezzel generálni. Természetesen van olyan élethelyzet, amikor valóban szükség van valamelyik szülő helyettesítésére. Ilyenkor az fontos, hogy a nagyszülő lépjen hátra ebből a szerepből, és adja vissza, ha a szülő ismét jelen tud lenni.

A jó nagyszülő igazi szövetséges, aki fizikálisan, szellemileg és lelkileg is tehermentesít. Támogatásával, tudásával segít csökkenteni a felelősséget, és amikor minden sötétnek tűnik, el lehet bújni a szeretetében, mint egy télikabátban. A nagyszülő pedig elhalványuló életszerepei mellé kaphat egy olyat, amely tele van energiá val és új értelmet ad a hétköznapi dolgoknak. Láthatja, hogyan fonódnak egymásba a generációk, átadhatja a családi élettörténeteket, újra közel érezheti magához a felnőtt gyerekét, mert a kapcsolatuk egészen átalakul. Mindenki rengeteget nyerhet és veszíthet is, attól függően, hogy az új szerepeket hogyan sikerül összehangolni a családban.

NŐ VAGYOK! ÚJ SZEREPBEN, NŐIESEN

ANYA LETTEM!

PÁRKAPCSOLATI VÁLTOZÁSOK A várandósság alatt még nem vetíthető elő reálisan az első gyermek érkezésével megjelenő változások hada. A pár nem is akar hallani ezekről. Másoknál előfordul, de az biztosan csak azért van, mert nem figyeltek annyira. Egyszerűen csak többen lesznek a mosolygós családi fotókon, és kész. Ezzel szemben a szülővé válás egy normatív krízis, ami azt jelenti, hogy az élet velejárója, de krízis mégis, aminek lehet pozitív és negatív kimenetele is. A szülőséggel egy egyéni fejlődés veszi kezdetét, hiszen az anya- és az apaszerepet el kell sajátítani, emellett szövetséget kell alkotni mint szülőpár, és a kapcsolatot is újra kell rendezni. A folyamat mindenképpen energiaigényes, és egy olyan időszakban érkezik, amikor fizikálisan és lelkileg is számtalan feladat sorakozik megoldásra várva. Készülni kell arra, hogy a szülés előtt működő családi szabályok érvényüket vesztik, és újakat kell alkotni, ami közös munka.

NŐ VAGYOK!

Ez lehet sikeres, hiszen minden krízis magában hordozza a fejlődés lehetőségét, de ha nem születnek jó megoldások, és nem sikerül jól kijelölni a határokat, illetve a feladatokat, az akkora fájdalmat tud okozni, hogy elpárolog tőle a boldogság.

Az a két ember, aki annyi reménnyel és örömmel vállalta ezt a babát, egy idő után külön bolygóra költözik, és már csak a napi feladatokat beszélik meg egymással. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermekek érkezése tönkreteszi a kapcsolatokat, de rávilágít azokra a területekre, ahol nehézségek vannak. Az anyák a várandósság után a szülés okozta hormonlökettel, a szoptatással és az újszülött napi gondozásával általában előbb kezdik ezt a belső munkát, és hamarabb be is szűkülnek a gyermekeik ellátására. Eközben az apák élete szinte érintetlen marad. Dolgoznak, ahogy eddig, és toporogva keresik a kapcsolódás lehetőségét a feleségük és a csemetéjük felé is, akik erős egységben működnek.

Nehézség lehet, ha a férfi nem veszi észre azt a tömérdek láthatatlan munkát, amely otthon zajlik, és elbagatellizálja, miközben ez nagy felelőséggel, rengeteg döntéssel, ugyanakkor monotóniával is jár. A gyilkos mondat: Te csak a gyerekkel vagy itthon.

Azt látja, hogy a felesége elégedetlen és dühös, de nem érti, miért. A fizikai kimerültség, a hormonális változások és a babával a folyamatos testi kontaktus miatt a nők érintésigénye, és ezzel a szexuális vágya általában csökken. Mivel a férfi elsősorban ezen keresztül szeretne kapcsolódni, elutasítást él meg, ami neki is csalódást okozhat. Az anyák az otthon töltött hónapok, évek alatt nem férnek hozzá a saját idejükhöz, elveszik az önrendelkezésük, sokkal kevesebb a szabadságuk, általában anyagilag kiszolgáltatottak, a karrierjük áll. Átmenetileg nem ők vannak az életük középpontjában.

Arra várnának, hogy a férjük valódi szövetségesként legyen mellettük, ne szívességet tegyen azzal, hogy segít, ismerje el a munkájukat, és valódi jelenléttel vegyen részt a család életében. Ha ez nem így alakul, az csalódottsággal jár.

ANYA LETTEM!

ANYAKÉNT A MUNKA VILÁGÁBAN Emlékezetes pillanat, amikor a gyermekünk születése után újra belépünk a munkahelyünkre. A többiek folytatták, amit korábban együtt csináltunk, mi pedig hónapokat vagy éveket töltöttünk egy egészen más világban. Ők azt hiszik, csak egy hosszabb távollétnek lett vége, de valójában mi általában egy nagyobb átalakuláson mentünk keresztül. Az önbizalom azonban gyakran megroggyan. Könnyű ilyenkor azt számolgatnunk, miből maradtunk ki, mennyit változott a szakmánk, és vajon képesek vagyunk-e még arra, amire korábban.

munkába visszatérve egyszerre retteghetünk az anyaagy elbutultságától, lehetünk bizonytalanok az ifjú titánok között, akik spontán beülnek munka után a kollégákkal – ugyanakkor sokkal tapasztaltabbak vagyunk, mint amilyennek érezzük magunkat. Az anyaság nem írható be egyszerűen egy újabb sorként az önéletrajzunkba. Mégis rengeteg olyan helyzeten visz keresztül bennünket, amelyben nap mint nap tanulunk dönteni, alkalmazkodni, kommunikálni és felelősséget vállalni.

NŐ VAGYOK!

AZ ANYASÁG NEM AUTOMATIKUS KÉSZSÉGFEJLESZTŐ TRÉNING Fontos azonban óvatosan bánnunk azzal a jól hangzó állítással, hogy az anyák eleve jobb munkavállalók. Ráadásul sokan kimerülten, kialvatlanul és kevés segítséggel próbálunk helytállni. Ilyenkor a figyelmünk, az emlékezetünk és a terhelhetőségünk átmenetileg romolhat. Amit viszont joggal mondhatunk: az anyaság rendkívül intenzív tanulási környezet. Új helyzetek sorával találkozunk, gyakran kevés információból, gyorsan kell döntenünk, miközben egy másik ember biztonságáért is felelünk. Hogy ezekből a tapasztalatokból milyen készségek fejlődnek ki, függ a személyiségünktől, a körülményeinktől, a támogatottságunktól és attól is, képesek vagyunk-e felismerni, mi mindent tanultunk közben – majd átmenteni az új készségeket a munka világába is. JOBBAN LÁTJUK, MI IGAZÁN FONTOS Anyaként nagy gyakorlatot szerezhetünk abban, hogyan tartsunk fejben több párhuzamos folyamatot, hogyan állítsunk sorrendet közöttük, és hogyan térjünk vissza egy félbeszakított feladathoz. Munkahelyi környezetben ez különösen értékes lehet összetett projektek, váratlan változások és szoros határidők idején.

Kisgyermek mellett az idő hirtelen nagyon kritikus erőforrássá válik. Megtanulunk különbséget tenni a lényeges és a csupán sürgős között, egyszerűsíteni, előre gondolkodni és rövidebb időablakokat is használni. Sokunknak élesebbé válik a prioritásérzéke: hamarabb felismerjük, melyik feladat viszi előre valóban a munkát, és melyik fogyasztja csak az energiát.

RUGALMASABBAN OLDUNK MEG PROBLÉMÁKAT A kisgyermekes hétköznapok szinte egyetlen biztos eleme a kiszámíthatatlanság. Hiába készítettük össze este a ruhákat és terveztük meg percre pontosan a reggelt, elég egy láz, egy eltűnt alvóka vagy egy ellenálló hároméves, és máris új megoldásra van szükség.

Újratervezünk, alternatívát keresünk, egyeztetünk, majd néhány perc múlva ismét módosítunk. Ebből fejlődhet az a fajta gyakorlati kreativitás, amely a munkahelyen is sokat ér.

ANYA LETTEM!

STRESSZKEZELÉS ANYAKÉNT A kisgyermekes anyaként megélt stresszt sok félreértés, bűntudat és tehetetlenség övezi. A gyermek előtti dolgozó, „felnőtt” létben tudjuk, hogy egy közeledő határidő, egy igazságtalan főnök vagy egy sokak előtt tartott prezentáció stresszes állapotot idézhet elő.

hhez képest első ránézésre a babával otthon töltött idő pihe-puha, csendes, lelassult, illatos és nagyon nőies. És mintha nőként még mindig könnyebben ismernénk fel és el a stresszt a munka világában, mint az anya ságban. Pedig az aggódás, a kialvatlanság, a túl sok érintés, hang és szag, miközben kevés az értő kapcsolódás, a napközbeni mikrodöntések magánya és felelőssége, az új szerepben való megfelelés súlya, valamint az identitásunk átalakulása ugyanúgy igénybe veszi a szervezetünket, mint egy lehetetlen feladat a munkahelyen. A munkaidő lejár, kivehetünk szabadnapot, és egy értekezleten használhatjuk a némítás gombot, ad absurdum fel is mondhatunk. Az anyaságból nincs ilyen kilépés. Ha a gyermekünk fizikailag nincs is velünk, az agyunk és lelkünk egy része folyamatosan készenlétben marad. Ehhez társulhat a szorongás: ha valamit elrontunk, annak életre szóló következménye lesz.

NŐ VAGYOK!

A KIBORULÁS MÁR KÉSŐI JEL Az anyai stresszre általában akkor csodálkozunk rá, amikor elfogyott a türelmünk. A százharmadik „Anya, nézd!” vagy a szőnyegre borult kakaó után felcsattanunk, aztán megérkezik a bűntudat. Fontos megértenünk, hogy a kiborulás rendszerint már csak az utolsó csepp. A pohár jóval korábban megtelt: az éjszakai ébredésekkel, a folyamatos készenléttel, a fejben tartott feladatokkal, a kilátástalanul újratermelődő házimunkával, a hisztikkel, és azzal, hogy napok óta senki nem kérdezte meg, nekünk mire lenne szükségünk. A stresszkezelést ezért nem a kiabálás pillanatában kell kezdeni.

Meg kell tanulnunk, hogyan vegyük észre korábban a saját állapotunkat, segítsünk a testünknek visszatalálni a biztonságérzethez, és változtassunk azon, ami újra meg újra túlterhel bennünket.

ISMERJÜK FEL A SAJÁT JELZÉSEINKET A stresszt nem mindig könnyű tetten érni. Ha a szorongás, a feszültség vagy a magányosság állandósul, egy idő után szinte természetesnek érezzük. Nehezebben koncentrálunk és döntünk, feledékennyé, ingerlékennyé válhatunk, megfájdulhat a fejünk vagy a gyomrunk, megfeszülhet az állkapcsunk és a vállunk. Ezek azt jelzik, hogy túl sok terhelést kapunk. A legtöbben akkor próbálunk beavatkozni, amikor egy tízes skálán már kilencesnél járunk. Ilyenkor azonban az agyunk nehezebben fér hozzá a tudatos döntésekhez. Érdemes inkább megfigyelnünk, mi történik nálunk négyes vagy ötös erősségnél. Talán gyorsabban beszélünk, kapkodjuk vagy visszafojtjuk a levegőt, összeszorítjuk a fogunkat, a telefonunkat kezdjük görgetni, vagy minden kérés támadásnak tűnik. Visszatérhet egy gondolat is: „mindent nekem kell csinálnom”, „Csak legyen már csend”. Ha felismerjük ezeket a jelzéseket, nyerünk néhány percet és lehetőséget egy jobb reakció választására. ELŐSZÖR A TESTÜNKNEK SEGÍTSÜNK Erős feszültségben ritkán működik, ha ráparancsolunk magunkra: nyugodj meg! Ez nem pusztán önuralom kérdése. A testünkből indított jelzésekkel viszont segíthetünk az idegrendszerünknek. Megállhatunk néhány másodpercre, megérezhetjük a talpunkat a padlón, körbenézhetünk, és lassan megnevezhetünk öt pl. zöld dolgot, amit látunk.

ANYA LETTEM!

HOVÁ LETT A RÉGI ÉLETEM? Meglátunk egy nőt, aki egyedül ül egy kávézó teraszán, ráérősen nézelődik, és senki nem rángatja a kabátujját – és ránk tör a régi életünk hiánya. Hirtelen nem is a kávéra vágyunk, hanem arra a kön�nyedségre, amikor mi is elindulhattunk otthonról anélkül, hogy megszerveztük volna a teljes háztartás menetét. Hová lett az a nő, aki szabadon rendelkezett az idejével? És vajon visszakaphatja-e még valaha az életét?

anyaság rengeteget adhat, miközben valódi veszteségeket hoz. Minden nagy életszakaszváltásnak ára van. Elveszítjük a spontaneitást, beszűkül a saját időnk, megváltozik a testünk feletti rendelkezés jogköre, és hiányozni kezd a csend, az egyedüllét. Megszakad a korábbi munkatempónk, átalakul a szakmai identitásunk, ritkulnak a felnőtt társas kapcsolataink. Eltűnik az a mindennapi élmény, hogy valaki elsősorban nőként, társként vagy szakemberként tekint ránk. Ezek megsiratása nem hálátlanság. A gyász nem kizárólag a halálhoz kapcsolódik: életünk korábbi formájától, a megszokott szabadságunktól is búcsút veszünk. Tarthatunk attól, hogy ha hiányzik a korábbi életünk, akkor rossz döntést hoztunk, vagy nem szeretjük eléggé a gyermekünket. Pedig a két érzés békésen megfér egymás mellett. Egyszerre vagyunk hálásak a gyermekünkért és érzünk hiányt az elveszített dolgok miatt. Örömet találunk a mindennapokban, ám időnként vágyunk arra, hogy kiszabaduljunk az állandó felelősségből.

A régi élet utáni vágy hátterében a legritkább esetben áll a gyermek nélküli élet utáni sóvárgás. Sokkal inkább az önállóság, a könnyedség és a saját döntések szabadsága hiányzik a mindennapjainkból.

A kisgyermekes években könnyen beszűkülhet az identitásunk. A környezetünk szinte kivétel nélkül a babáról kérdez: jól alszik, eszik rendesen, mikor indult el, van elég tej? Közben ritkábban hangzik el a kérdés: te hogy vagy, mi érdekel most, mire vágysz, mi történik veled nőként, és milyen terveid vannak? A bennünk élő felnőtt nő szeretne újra találkozni azzal a belső önmagával, akinek saját gondolatai, kapcsolatai, céljai, örömei és döntései vannak. A gyermekek növekedésével fokozatosan több tér nyílik, ám ezt nem egyetlen nagy felszabadulásként, hanem apró mozaikdarabokban kapjuk: egy átaludt éjszakával, egy egyedül megtett úttal, az első barátnős estével, a munkába való visszatéréssel, egy újrakezdett hobbival, vagy egy olyan nappal, amikor már nem kell minden percben készenlétben állni. A visszatérés időpontja ráadásul nemcsak a gyermek életkorától függ, hanem attól is, van-e segítségünk, hogyan oszlanak meg a családi terhek, és mennyi saját teret engedünk egymásnak a társunkkal.

A szabadság visszaszerzése ezért fokozatos tanfolyam: megtanulunk segítséget kérni és elfogadni, rendszeres saját időt tervezni, és elindulni még azelőtt, hogy teljesen kimerülnénk. Életben tartjuk a baráti és szakmai kapcsolatainkat, hagyjuk, hogy a társunk a maga módján gondoskodjon a gyermekről, és komolyan vesszük a saját vágyainkat.

Olyan tevékenységeket keresünk, amelyeknek nincs közvetlen családi hasznuk, egyszerűen tiszta örömöt adnak. A saját idő nem a jól elvégzett feladatokért járó jutalom, hanem alapvető emberi szükséglet. A régi önmagunk nem veszett el – bár bizonyos részei hosszabb időre háttérbe szorultak –, csupán változott, gazdagodott, és türelmesen várja, hogy ismét megszólítsuk. A valódi vágyunk úgyis ez: nem a régi életünket szeretnénk visszakapni, hanem újra szabadon jelen lenni a sajátunkban.

ANYA LETTEM! NŐIESSÉG • ÖNISMERET • PÁRKAPCSOLAT És te hogy vagy? Szóljon most rólad minden! Szeretnénk segíteni abban, hogy könnyebben, jobban, kiegyensúlyozottabban éld át ezt a csodát, ami csak nekünk, nőknek adatik meg.

VÁRANDÓSAN

Hogyan lehet könnyebb, ami nehéz? Aggodalmainkról, váratlan helyzetekről, párkapcsolati elakadásokról, lelki terhekről. Hogyan készülj fel egy „elég jó” szülésre? Szüléstervről, támogató segítőkről, felkészülésről.

ANYA LETTÉL

Hogyan védd a határaid? Kéretlen tanácsokról, határszabásról. Hogyan kezeld azt, hogy fizikailag és ettől lelkileg is megterhelő időszakot élsz? Kialvatlanságról, magányról, elhidegülésről és visszatalálásról a párkapcsolatban

NŐ VAGY!

Megtaláltad az egyensúlyt? Újrakapcsolódásról, szerelmespárból szülővé válásról, szexualitásról. Hol vannak az ideális arányok? Munkavállalásról, stresszkezelésről, kikapcsolódásról, bűntudatról. Ne feledd: te is megérdemled a figyelmet és a törődést! Légy harmonikus és önazonos; fontos, hogy hogy vagy!

5490 Ft | Hellobaby.hu