Issuu

2011. január

A 923. sz. Pázmány Péter Cserkészcsapat lapja

X. évf. 1. sz.

"Népem szétszóródott, nyoma veszett; ha kiáltok, hallom a hangomat az erdő sűrűjében, de nem jön válasz, néma csönd körülöttem."

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

TARTALOM Tartalomjegyzék, impresszum ............................................................................... 2 Szürke Farkas beszélő levelei .......................................................................... 3-11 „…akkor most mi van?” ....................................................................................... 12 Kicsoda Szürke Farkas? ...................................................................................... 12 Mit akar Szürke Farkas és mit akarunk mi?......................................................... 12 Hol járunk? ........................................................................................................... 13 Kik vagyunk?........................................................................................................ 14 Mese: Hiawatha, a bölcs...................................................................................... 14 A wampum ........................................................................................................... 16 Az irokézek........................................................................................................... 17 Indián tánc, csatakiáltás és ének ......................................................................... 19 Az Indian motorkerékpárgyár története ............................................................... 20 Amerika címermadara, a fehérfejű rétisas ........................................................... 22 Az irokéz konyha.................................................................................................. 23 Recept: Kukoricás-zöldbabos csirkeleves ........................................................... 24 Viccek................................................................................................................... 25 Roque González de Santa Cruz, Az indiánok vértanú apostola.......................... 27 A január 8-i szánkózás képekben ........................................................................ 28

PÁZMÁNY

a soroksári 923. sz. Pázmány Péter Cserkészcsapat lapja Megjelenik: kb. 1-2 havonta, rendszertelenül Felelős kiadó: Nagy János csapatparancsnok Szerkesztette: Geiger István, Korrektor: Marosi Kinga Sok szeretettel várjuk írásaitokat, véleményeiteket és segítségeteket. Lehetőség van programok népszerűsítésére, élménybeszámolók közlésére. Cikkeket az istvan.geiger@freemail.hu címre várunk. Az írások tartalma nem tabu és helyesírásuk sem.

2011. január

X. évf. 1. sz.

PÁZMÁNY

2. beszélő levél, amelyben Szürke Farkas indián kifejezéseket tanít Kelő Nap Hanyatló Nap Magas Nap Alacsony Nap Lehelet Egy futás Egy alvás Wampum Beszélő levél Tipi Hau Kola

= reggel = este = dél = éjfél = 1 másodperc = 1 nap = egy éjjel = pénz = üzenet = sátor = igen = testvér Sápadtarc

Wigwam Rövid kék hónap Kiikinik kamulethez Kamulet Poww-wow Kipu Örökké morgó Vasparipa Szacsem Hold = hónap

= ház = indián nyár = dohány a = békepipa = lakoma = kötél-írás = autó = vonat = főnök

= nem a vörös faj gyermeke

A legvörösebb fehér ruha = cserkészegyenruha Január Február Március Április Május Június

= Havas hold = Éhes hold = Varjú hold = Füves hold = Virágos hold = Rózsás hold

Július = Forró hold Augusztus = Mennydörgő hold Szeptember = Vadászó hold Október = Hulló levelek holdja November = Hódok holdja December = Hosszú éjek holdja

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

3. beszélő levél, amelyben Szürke Farkas megtanítja a tanácskozás előtti és a tanácskozás utáni indián imákat Tanácskozás előtti ima Te vagy az üdvösség nagy Istene, szereted azokat, akik szívükben hisznek Benned, s nem hagynak el Téged semmilyen bajban és veszélyben. Te adod, hogy a sas felemelkedjen a Naphoz, Te adsz neki bátorságot a repüléshez. Te adsz nekem is bátorságot, mert tüzes a vérem nagy világlelked fényszikráitól! Érzem, szárnyaid fölöttem vannak, kitárt meleg szárnyaddal védelmezel engem. Te mutatod meg a hangyáknak az utat, Te adsz termékenységet lónak és bikának, minden élőlénynek odaadod leheletedet, mert minden lényt szeretsz és velük vagy. Te megszentelted a földet, mint ahogy testemet is, ezért szentként tisztelem a földet a Te nevedben, tisztelek minden fűszálat, becsülök fát és virágot. Az élőlények iránti tisztelet által növekszik a lelkem, és testem megerősödik Napod és Holdad ritmusában. Szeretlek, Nagy Szellem, add meg nekem azt a kegyet, hogy az emberekben testvéreimet lássam. Öröktől örökig Te vagy az, aki felragyogtatod a Napot, aki esőt küldesz, aki felüdíted a földet, az embert és az állatot. Engedelmesen követem parancsaidat, a Tied vagyok most és mindenkor! Tanácskozás utáni ima Mint tűzbedobott friss fenyőág illatos füstje, úgy szálljon imádságom a Világmindenség Nagy Titokzatosa elé. Mert hálát kell adnom Néki, hogy velem maradt minden nehéz percemben. És minden akadályon keresztül hazavezetsz.

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

4. beszélő levél, amelyben Szürke Farkas az irokéz törzs nemzetségeinek nevét tanítja

Az irokéz törzs nemzetségei Mostantól egymás között régi nemzetségeitek nevét használjátok: A MÓKUSMAJOM gyermekei a CAYUGA, a SÓLYOM fiai a MOHAWK nemzetséghez tartoznak. A KATICA leányai az ONEJDA családot alkotják, SENEKA utódainak ősei DENEVÉREK voltak. A NAP VIRÁGAI az ONONDAGA nevet viseljék. A RÓKA kölykei vegyék újra fel a TUSCARORA nemzetség jelvényeit.

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

5. beszélő levél, amelyben Szürke Farkas felszólítja az irokéz törzs négy nemzetségét, hogy keljenek át a nagy vízen Testvéreim! Elérkeztünk az indián nép, a vörös faj újraélesztésének első nagy állomásához. Ahhoz, hogy szerződésünket megköthessük, át kell jutnunk a Nagy Vizen. Az átkeléshez a fehérek vasparipáit és örökmorgó buszait használjátok. A hulló levelek holdjának 23. napján, New York kikötőjében keressétek Saskarom varázslót. Ő fog benneteket további jótanácsokkal és útbaigazításokkal ellátni. Viseljétek a sápadtarcúak legvörösebb ruháját. Ebédre őseink kukoricás-zöldbabos csirkelevesét főzzétek. Minden alapanyag legyen nálatok, hogy minél kevesebbet kelljen érintkeznetek a sápadtarcokkal, mert nagyon sok köztük az áruló. Hálófelszereléseiteket a hulló levelek holdjának 22. napján, a hanyatló nap 6. órájában, az irokézek wigwamjában tegyétek le. Ezeket postakocsi viszi a sosonok földjére, ahol biztonságosan eltölthetjük az éjszakát. Legyen nálatok 2000 wampum. A sosonok földjén már biztonságban lesztek, a totemoszlopnál keressétek sachem Epo-ma-hahko –t, Szürke Borz törzsfőnököt.

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

6. beszélő levél, amelyben Szürke Farkas értesíti az irokéz nemzetségeket, hogy lelepleződtünk

Hau Kola!

Lelepleztek bennünket! Nem maradhatunk tovább a sosonok földjén, mert a tábort körülvették az ügynökök. Azonnal készülődjetek és induljatok tovább! Hódok holdjának 6. napján, a Kelő Nap 8. órája előtt 10 perccel legyetek az irokézek hosszú wigwamjánál. Keressétek Saskarom varázslót, aki elvisz Titeket New-Brunswickbe. Örökké morgóval fogtok menni egy darabon. A St. John-folyó partján van a malecitek tábora. Keressétek Chief William Saulist. Nála biztonságban lesztek. Legyen nálatok 800 wampum az örökkémorgók benzinköltségére. Legyetek ellátva élelemmel és itallal egész napra, mert utatok a Hanyatló Nap 6. órájáig fog tartani. Viseljetek indián ruhát, vagy a fehérek legvörösebb ruháját.

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

7. beszélő levél, amelyben Szürke Farkas felszólítja az irokéz nemzetségeket, hogy legyenek óvatosak Hau Kola! Szürke Borz főnök nálam járt a napokban, és elmondta nekem, hogy átkeltetek a Nagy Vizen, ahogy kértem, és tábort ütöttetek a sosonok földén. Valamiért azonban az Állami Szervek ügynökei kiszimatolták titkos terveinket. Ezért kértelek Titeket, hogy utazzatok New Brunswickbe, William Saulis főnökhöz. Saskarom már értesített, hogy nem találtátok a maleciteket a táborban, csak a főnök levelét, amelyben azt kéri, ne telepedjetek le nála, mert 5 nap múlva a fehér nagyfőnök embere telepszik falujukra. Az ügynökök most mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy meghiúsítsák a világon szétszóródott rézbőrűek egyesülését. Ezzel ugyanis nyilvánvalóvá válna, hogy igenis van jogunk az ősi földhöz, és a fehér telepesekkel szemben többségben vagyunk, igazságtalanul fosztottak meg bennünket otthonunktól. Ezt fogja a fehérek írott törvénye is igazolni, de ehhez össze kell fognunk, és mostantól még óvatosabbnak kell lennünk egészen addig, amíg nem lelünk egy olyan területre, ahol biztonságban táborozhatunk.

2011. január

X. évf. 1. sz.

PÁZMÁNY

8. beszélő levél, amelyben Szürke Farkas Doverbe küldi a törzs asszonyait Hau Kola! Most a törzs asszonyain a sor. Új lakóhelyet kell találnotok az irokéz törzs számára. Hódok holdjának 27. napján, a Kelő Nap 8. órája előtt 10 perccel legyetek az irokézek hosszú wigwamjánál. Keressétek Nevető Hangot. Az ő beszélő levelei alapján induljatok útnak, a delawarok földjére, és kutassátok át DOVER városát, alkalmas búvóhelyek után kutatva. Legyen nálatok bérlet vagy ticket a vas-paripához és esőkabát. Legyetek ellátva élelemmel és itallal, mert utatok a Hanyatló Nap 3. órájáig fog tartani. Viseljétek a fehérek legvörösebb ruháját.

Beszéltem! Szürke Farkas törzsfőnök

2011. január

X. évf. 1. sz.

PÁZMÁNY

9. beszélő levél, amelyben Szürke Farkas a vadászösvény szabályait tanítja 1. Bárhol légy és bármit tégy, mindig gondolj arra, hogy mások jöhetnek helyedre és kereshetik nyomodat, ezért minél kevesebbet hagyj hátra! 2. Te viszont, bárhol is vagy, igyekezzél minél többet elolvasni! 3. Ismeretlen csapásnak mindig járj a végére! 4. Rejtélyes nyomot vagy hangot kinyomozatlanul ne hagyj! 5. Több zsákmányt ne ejts, mint amennyire feltétlenül szükséged van! 6. Lovadhoz, kutyádhoz légy mindig igazságos és következetes! 7. Állattal jól bánjál! 8. Óvakodjál a kölykes, evésben megzavart és veszett állattól! 9. Este készülj fel a reggelre, ma a holnapra! 10. Este nyújtózkodjál, hogy reggel felugorjál! Így kell járni a vadont, s ha valamikor megkísért a „majd később”, utasítsd vissza. A helyesen alkalmazott „majd később” dönti el, méltó követője leszel-e a vadászösvénynek. Ha helyesen jársz el, nem téveszted el a csapást, nem vezetnek félre álutak, nem tévelyegsz jobbra-balra, hanem állandóan közeledsz a célhoz! Beszéltem! Szürke Farkas törzsfőnök

2011. január

X. évf. 1. sz.

PÁZMÁNY

10. beszélő levél, amelyben Szürke Farkas az indián törvényeket tanítja

Az indián első kötelessége az engedelmesség.

A harcos legkiválóbb tulajdonsága a bátorság.

Szeresd és segítsd testvéreidet, embertársaidat!

Tégy valami jót mindennap!

Játszd becsülettel az Élet játékát!

A pipa elszívása a megtisztelés és a barátság jelképe.

Légy az erdők nemesembere!

Gyarapítsd a természet szépségeit!

Szeresd a csöndet, az elmélyedést és az imát!

10.

A becsületszó szent.

Beszéltem! Szürke Farkas törzsfőnök

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

„…akkor most mi van?” - rovat Jó pár hold eltelt már azóta, hogy megkezdtük -közel egyévesre tervezett- „odüsszeánkat”. Az események, ha nem is az orrunk előtt, de zajlanak. Egyre kuszábbak a szálak, egyre több az ismeretlen szereplő. Ezen felül vannak páran, akik csak később csatlakoztak utazásunkhoz, és vannak, akik már az első bukkanónál elejtették „Ariadné fonalát”. A következő sorokban megpróbáljuk lekövetni az eseményeket, és némi magyarázattal szolgálni arra, hogy kik is vagyunk valójában, merre járunk, mik a céljaink. Geiger István szacsem Epo-ma-hahko – Szürke Borz törzsfőnök Az első rejtély: Kicsoda Szürke Farkas? Lehet, hogy többeknek csalódást fogok okozni, de nem én vagyok Szürke Farkas. Szürke Farkas az irokézek ősatyja. Az ő fia volt Három Hód. Ő alapította az irokéz nemzetséget. Személyének kiléte egyelőre hadd maradjon titok! Remélem, a jövőben személyes találkozóra is lehetőség lesz. A második rejtély: Mit akar Szürke Farkas és mit akarunk mi? Szürke Farkas az indián nép felvirágzását akarja. Az utóbbi időben az amerikai őslakosok, azaz az indiánok szétszéledtek a Világ minden tája felé, mert ősi földjükről a fehér telepesek és gyárosok elkergették őket. Az idegenben töltött hosszú évek megedzették, okosabbá és ravaszabbá tették az indiánokat. A honvágy egyre csak nőtt, így Szürke Farkas elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Világ különböző részeire vetődött indiánokat összehívja, a régi törzsszövetségeket felélessze, és az összegyűlt törzseket egy nagy nemzetté kovácsolja. Ebben szeretnénk részt venni, és Szürke Farkasnak a segítségére lenni.

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

A harmadik rejtély: Hol járunk?

2010. október 23-án Hamburgból indulva átkeltünk a Nagy Vizen (Atlantióceán), hogy New York kikötőjében találkozzunk Saskarom varázslóval, aki a sosonok földjére irányított minket (zöld nyilak). De lelepleződtünk, és tovább kellett állnunk. Szürke Farkas New Brunwickbe küldött minket, William Saulis-hoz, a malecitek főnökéhez (kék nyíl). A malecitek táborába vezető úton találtuk meg William Saulis főnök levelét, amelyben arra figyelmeztet minket, hogy a falujukba hamarosan a fehérek követe jön, hogy szemmel tartsa a maleciteket (Chief William Saulis levele). Ezután a törzs asszonyait Doverbe küldte Szürke Farkas, hogy alkalmas búvóhelyet keressenek (piros nyíl). Sajnos ez a terv is meghiúsult, mert az asszonyok „éppen nem értek rá”. Szóval valahol az Egyesült Államok észak-keleti csücskében, Connecticut állam területén vagyunk, a sosonok földjén, ügynökökkel körbe véve. 13

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

A negyedik rejtély: Kik vagyunk? Röviden és tömören: mi az irokézek vagyunk. Kicsit bővebben az alábbiakban olvashatsz az irokézekről, de az érthetőség kedvéért előbb következzen egy mese:

HIAWATHA, A BÖLCS Az indiánok földjének szívében, egy végtelen erdő közepén hatalmas tó terült el, amelyhez úgy jártak az emberek, mintha piactérre mennének. Messzi földről érkeztek ide az idegenek is, és a tavon megszámlálhatatlanul sok kenu állt, tele bőrrel, szövettel, zöldséggel, gyümölccsel és a legkülönfélébb zsákmányokkal. Mint minden piac, ez a tó is hangos volt a kiabálástól, a pletykálkodástól és a veszekedéstől. Egy napon, amikor még a szokásosnál is erőteljesebb és nagyobb kiabálás hallatszott a tó körül, olyan ragyogó fehér kenu jelent meg a vizen, mint a frissen hullott hó. A kenuban magas, tekintélyt parancsoló, fenséges megjelenésű indián ült. Amikor az idegen meglátta a többiek haragtól piros arcát, halkan azt kérdezte tőlük: - Miért veszekedtek? Miután az emberek magukhoz tértek a csodálkozásból, amelyet az idegen különös megjelenése fölött éreztek, sorolni kezdték az indokokat: - Nem jó nekem a hódprém az értékes sóért cserébe! - A szövet, amit ez a vadász adni akar nekem, molyrágta, tele van lyukakkal! - Nem adhatom oda a nyilaimat ennek a férfinak, nekem is épp hogy elég van belőlük. A mokaszin pedig, amit cserébe ajánl, nem érdekel! Az idegen felemelte a kezét, csendre intette a dühös tömeget, és így szólt: - Hagyjátok abba a hangoskodást! Nem vagytok sem vénasszonyok, sem kofák. Inkább hallgassatok meg, hiszen azért jöttem, hogy segítsek. Nagy csönd lett, és a fenséges tekintetű indián így folytatta mondandóját: - Vigyétek ki a kenuitokat a partra, és húzzátok ki őket a szárazföldre. Mindegyiket, az enyémet is. Mikor az emberek megtették, amit kért, az idegen kilépett a partra, és az ég felé emelte a karját. A nap egyszerre eltűnt a felhők mögött, elsötétült az ég. 14

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

De nem! Mégsem a felhőktől lett sötét! Ezer meg ezer vadkacsa, egész madársereg szállt le a tóra. A kacsák inni kezdtek, aztán amikor csillapították szomjukat, felröppentek, de a helyükre rögvest újabb kacsák jöttek, megszámlálhatatlanul sokan voltak, mint a homokszemek a sivatagban. Egy szempillantás alatt kiitták a tó vizét, egyetlen csepp víz sem maradt a mederben. Akkor az utolsó sereg kacsa is felröppent az égbe, és eltűnt a szemhatáron. - Hiawatha vagyok - mondta az idegen a többi indiánnak. - Pénzérméket hoztam nektek, amiknek segítségével úgy adhatjátok majd el az áruitokat, hogy mindenki elégedett lesz. Nézzétek! – Azzal az indián a tóra mutatott: ezer meg ezer ragyogó kagyló fénylett a kiszáradt mederben. - Ezekkel a kagylókkal úgy megy majd az üzlet, mint a karikacsapás - szólt Hiawatha -; először azonban le kell csiszolnotok és kerekítenetek őket. Utána fel kell őket fűzni egy láncra, mint a gabonaszemeket. Ezt a láncot wampumnak nevezik majd. Az indiánok az összes kagylót összegyűjtötték, lecsiszolták és lekerekítették, majd felfűzték egy láncra, mint a gabonaszemeket. Mindenkinek megvolt a maga wampumja, kezdődhetett az alku. Tíz kagyló egy bölénybőrért. Négy kagyló egy hódprémért. Két kagyló egy kukoricával teli zsákocskáért. Hat kagyló egy fiatal szarvasért. És így tovább. Eleinte akadtak még viták, de aztán mindenki lecsendesedett. A kagylópénzérmék csodálatosan megkönnyítették a csereberét. Egyszeriben beborult az ég, esni kezdett az eső, és csak esett és esett, egy percre sem állt el. Mire leszállt az éj, a tó medre újra megtelt vízzel. Az indiánok visszatértek falvaikba, Hiawatha pedig sátrat vert magának egy domb tetején. De nem sokáig volt egyedül. Bölcsességének hamar híre ment az országban, mindennap érkeztek hozzá emberek, akik tanácsot, segítséget és megerősítést kértek tőle. Hiawatha sok mindent megtanított az indiánoknak: többek között azt is, hogy alkossanak egységet, ne háborúzzanak egymással, és szeressék a békét. Hiawatha hosszú éveken át élt az indiánokkal a domb tetején. Egy nap aztán magához hívta a kenuját: a hófehér hajó a levegőben repülve jött oda hozzá, az evezők mozdulatlanul feküdtek a mélyén. Hiawatha akkor beszállt a kenuba, és eltűnt. Az indiánok azonban örökre emlékezetükbe vésték, mennyi mindent köszönhetnek a bölcs Hiawathának: a különös indián legendája apáról fiúra, nagyapáról unokára száll, történeteit a nagy prériken gyújtott tűz körül mesélik egymásnak az emberek. 15

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

A WAMPUM A wampum tulajdonképpen nem egyéb, mint egy gyöngysor. A gyöngyök egy része fehér, a másik pedig piros vagy ibolyaszínű volt, s a Venus mercenaria nevű kagyló teknőiből készültek. Ezeket különböző módon színezve, különböző alakú, elrendezésű és díszítésű öveket készítettek belőlük. A wampumot főképpen pénz gyanánt használták, de volt egy másik fajta wampum is, amelyet az írásbeli megörökítés egyik sajátságos formája gyanánt használtak, ezekkel rögzítették az eseményeket. Híreket is wampumon küldtek egymásnak. A törzsfőnök a színek és a minta alapján le tudta olvasni, hogy miről szólt a feljegyzés. A szerződéses megállapodásokat is wampumon örökítették meg. A szerződések megkötésekor wampumöveket cseréltek, amelyek fontos dokumentumnak számítottak, így gondosan vigyáztak rájuk.

Hiawatha wampum öve, az 5 törzs szövetségét „leíró” szerződés (New York State Museum, Albany, New York)

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

AZ IROKÉZEK Az irokézek egy önálló nyelvű népcsoport, életüket három alapelv határozta meg. • Az egyének tettei saját, szabad döntésükön alapulnak, de minden csoportos cselekedethez a résztvevők konszenzusa szükséges • A szűkösség idején mindenki jólétére gondot kell fordítani • Az ember a természet része, az erdőket és a földeket nem szabad birtokolni és kizsákmányolni sem Ezek a fontos elvek a híres Törzsszövetségben, a Ligában is érvényre jutottak. Valamikor a 15. század előtt öt irokéz népcsoport (a kajuga, a móhauk, az onejda, az onandága és a szeneka) törzsszövetséget hozott létre, amit a „a hosszúház” Öt Nemzetének neveztek. A liga alapításának évfordulója a mai napig ünnep. A hagyomány szerint a szövetséget Deganawida próféta alapította 1570 körül. Deganawida látomása egy égig érő lucfenyőről szólt, a fa a törzsek testvériségét, gyökerei a törzsszövetséget jelképezték. A szövetséget 120 évvel később Hiawatha, mohawk főnök meg akarta erősíteni. Eleinte nem talált kezdeményezése visszhangra, de amikor a fehér ember jelenléte már kezdett elviselhetetlen lenni, feleszméltek a családfők. Megerősítették a szövetséget, és a Hudson-folyótól az Erie-tóig terjedő Liga 1714-ben egy hatodik néppel, a tuszkarórákkal bővült. Ettől kezdve lett a szövetség neve „Hat nemzet”. A Ligát gondosan kidolgozott alkotmánnyal kormányozták, amely szájhagyomány útján terjedt. Éves tanácsokat hívtak össze. Itt a törvényeket elsorolták, az ellentéteket pedig elsimították. Vezető indián hatalomként politikai érzékből, diplomáciából és egy hatalmas és sokoldalú térség igazgatásából is példát mutattak az Amerikai Egyesült Államok vezetőinek. Franklin beható ismereteket szerzett az irokéz kormányzati struktúráról, és ezeket be is építette az un. Albany Plan-be. Ez szolgált a Konföderációs Cikkelyek, az Egyesült Államok tulajdonképpeni első alkotmánya alapjául. Az irokéz törzsszövetség berendezkedése tehát hatást gyakorolt az Egyesült Államok alaptörvényének kiformálódására. A Liga kormányzásában konkrétan nem vettek részt nők, de a vezetőket anyai családjuk asszonyai bármikor számon kérhették. Az irokézek a Huron-tótól keletre és az Appalache-hegységig délre nyúló belföldi erdőkben laktak. 17

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

Az irokéz földművesek magasan fejlett mezőgazdasági technológiát alakítottak ki. Kisebb lélekszámuk ellenére a 17. század végére északkeleten ők váltak meghatározóvá. Az irokézek élete úgynevezett hosszúházakból álló falvakban összpontosult. A hosszúházak téglalap alakú, boltíves tetejű építmények voltak, melyeket gabonával beültetett tisztások vettek körül. Egy-egy hosszúházban számos rokon család lakott. Harmincan vagy ennél is többen. A 18. század végére már megjelentek a családi házak is, a hosszúházak közösségi és tanácskozási helyként szolgáltak a későbbiekben.

Irokéz zászló: Hiawatha wampum öve, az 5 törzs szövetségét „leíró” szerződés alapján

Egy irokéz hosszúház 18

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

Az indián tánc lépései, amelyet a sosonok földjén tanultunk

Az indiánok legfélelmetesebb csatakiáltása, amelyet a sosonok földjén tanultunk -

Hoka hej! Hejj, hejj, hejjó! Hejj, hejj, hejjó! Hejj, hejj, hejjó!

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

Az idei szezonban még sok szó fog esni az indiánokról, illetve az amerikai kontinensről. Sokaknak ismerős a „Legendary” felirat. Gyakran szerepel nadrágon, pólón, motorkerékpáron, stb. Kevesen tudják, hogy az igazi amerikai legenda nem a Harley Davidson, hanem annak – sajnos vesztes – vetélytársa, az Indian Motor Co. volt. Cikkünkben erről a legendás motorkerékpár-gyárról olvashattok.

1901-ben a Massachusets állambeli Springfieldben Carl Oscar Hedström, a kerékpárversenyző és William Hendee, a kerékpár-gyáros összefogott, és Hendee megbízásából Hedström készített egy motort. Hendee egyébként még kerékpárversenyzőként figyelt fel a felvezető motorkerékpárokra, amit ráadásul későbbi társa Hedström tervezett. Első gépük a De Dion receptet másolta. Így indult világhírű gyáruk. 1903-ban, a rivális Harley-Davidson alapításának évében, már bejegyzett sebességi rekordja volt az Indiannak. 1907-ben konstruálja meg Hedström a V2-est, ami azóta az amerikai motorok jellemzője. Mivel a konkurens gyártók kisebb költségvetéssel dolgoztak, gyártmányaik színvonala kezdett elmaradni az Indian mögött. Ebben komoly szerepe volt a főkonstruktőr Charles B. Franklinnak, a korábbi Man-szigeti1 hősnek.

Man-szigeti TT: a világ legveszélyesebb utcai motorversenye. 1907 óta rendezik meg, eddig 207 halálos áldozatot követelt. 2006-ban, 40 év után először magyar résztvevője is volt a versenynek Bitter Sándor személyében. Egy kör 64 km hosszú, a versenyen kategóriától függően 3-6 kört kell teljesíteni. Az átlagsebesség 200 km/h körül, a legnagyobb sebesség helyenként 300 km/h fölött van.

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

A versenyeken aratott rengeteg dicsőség is segítette mind az eladások növekedését, mind a technika fejlődését. Az Indian átjött Angliába is. 1907-ben rendezték meg az 1600 kilométeres túraversenyt, amit T. K. Hasting nyert, egy Indian nyergében. A következő évben megint az Indian nyert, és egy londoni kereskedő, bizonyos William H. Wels 25 gépet el is adott a jó eredmény után. Nem voltak véletlenek a jó eredmények. Az indián műszaki színvonala jóval a kortárs gyártók előtt járt. Az 1911-es TT-n ismét az Idiané a főszerep. Ez volt az első év, hogy az USA-ból gyári csapat érkezett egy motorversenyre. Hedström irányította a munkát: a motorokat a kiírásnak megfelelően átalakították, sztárversenyzőt alkalmaztak (Jacob de Rosier), és egy hónappal előbb leszállították a motorokat Angliába, hogy legyen idő bejáratni a hat indulásra felkészített gépet. A győzelem elsöprő volt. 1913-ban legyártják a 100 000. motorkerékpárt. A jubileumra meglepetést készítettek. Mivel a nagy kéthengereseket elég nehéz volt elindítani, Hendee elektromos önindítót szerelt modelljeire. 1914-ben, Európában kitör az első világháború, de Amerikában nem érezteti a hatását, sőt az Angol export leállása újabb vevőket fordít az amerikai gépek felé. Amikor elkezdődik a hadsereg felszerelése, a motorkerékpárnak is jut szerep. Az Indian 20 000, a Harley 7 000 motorkerékpárra kap megrendelést. Gondolhatnánk, hogy ez sokat segít az Indiannak, de sajnos nem így volt, mert csak a civil gépek rovására tudták tartani a darabszámot. Ráadásul az emelkedő nyersanyagárak miatt, és a rögzített összegű kifizetéssel csak veszteségesen tudta az Indian legyártani a kért motorokat. A viszonteladók elpártoltak az Indiantól, mivel nem jutottak motorhoz a vevőik számára. 1918-ra még egy 25 ezres rendelést írtak alá. A Harley eközben csöndben elcsábította az Indian nélkül maradt viszonteladókat. Szabó László Classic Bike Club

Folytatjuk... 21

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

Amerika címermadara, a fehérfejű rétisas A fehérfejű rétisas (Haliaeetus leucocephalus) a madarak osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Észak-Amerika nagy részén költ, egyes helyeken állandó, az északi részekről délebbre vonul. Kóborló példányai eljutnak Mexikóig is. Tengerpartok, folyók, tavak környékén található. Megjelenése Testhossza 98-110 centiméter, szárnyfesztávolsága 210 centiméter, a hím 4 kilogramm közeli, a tojó elérheti a 6 kilogrammos súlyt is. Kifejlett korában jellegzetes hófehér feje és nyaka van. Tollruhája sötétbarna, farka és alsó farokfedői fehérek. Erős fogólába és nagy karmai vannak. Életmódja Részben dögevő, részben pedig élő állatokra is vadászik. Zsákmányol édesvízi és tengeri halakat, vízimadarakat, de a kisebb ragadozó madaraktól is elragadja azok zsákmányát. Szaporodása Gallyakból fákra építi nagy méretű fészkét. Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyen mind a két szülő kotlik, 35 napig. Mielőtt az első európai telepesek megérkeztek volna az Újvilágba, az Amerikában élő réti sasok száma közel félmillió volt. Amikor az első európaiak a kontinensre érkeztek, a népesség növekedésével a rétisasok száma egyre csökkent, mivel a 22

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

telepesek egyre több halász- és vadászterületeket hódítottak el, a sasoknak nem maradt elegendő táplálék. Amikor elkezdődött a nyugat felé terjeszkedés, élőhelyeit szinte mind elpusztították, ezért az 1800-as évek végére számuk drasztikusan lecsökkent. 1940-ben fogadták el a rétisasokra vonatkozó törvénycikket, amely visszaszorította az ember által okozott pusztítást, így a rétisas populáció ismét növekedni kezdett. Ekkor azonban megkezdődött a mezőgazdasági vegyszerek széleskörű használata. A növények, amelyekre rovarölő szereket permeteztek, apró rágcsálók eledele voltak, a rágcsálókat pedig a ragadozó madarak falták fel. A '70-es évek elején egyre több államban került fel a védett fajok listájára, mígnem 1976-ban országszerte védett fajjá nyilvánították. A teljes rétisas populáció (kb. 70 000 egyed) fele Alaszkában az északnyugati partvidéken él. Forrás: haziallat.hu Az irokéz konyha Az irokézek ételeinek alapját a kukorica, a bab és a tök adták, melyeket a teremtőtől származó szent ajándékoknak tekintettek és „három nővér”-nek neveztek. A hús csak nagyon korlátozott jelentőséggel bírt táplálkozásukban. Tizenhét féle kukoricát termesztettek, legalább hatvan babfélét és hétfajta tököt. Ezen kívül rengeteg vad bogyófajt, több féle diót, ehető gyökeret, fakérget, szárat és levelet, továbbá gombát gyűjtöttek. Tizenkét féle italt és tizenegy féle növényi főzetet ismertek. Sót alig használtak, a juharfa nedve volt legnépszerűbb ételízesítőjük.

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

Többen kértétek, hogy az őszi táborban megfőzött (sütött) ételek receptjeit szeretnétek megkapni, hogy otthon is lehessen indián ételeket fogyasztani.

Kukoricás-zöldbabos csirkeleves Hozzávalók: 1 konyhakész csirke felaprítva (vagy kb. 1 kg csirkehús felkockázva) 1 nagy fej vöröshagyma felaprítva 1 ek olaj 1 liter csirkealaplé (készülhet kockából) friss vagy szárított vegyes fűszernövények (petrezselyem, babérlevél, kakukkfű stb.) 1 kk só bors 50 dkg zöldbab (fagyasztott, konzerv vagy előfőzve) 25 dkg csemegekukorica (fagyasztott vagy konzerv) 1,5 dl tejszín vagy tejföl még 4 ek. friss petrezselyem Elkészítése: A felhevített olajon megpirítjuk a hagymát. Beletesszük a feldarabolt csirkét, felengedjük az alaplével, hozzáadjuk a csokorba kötött fűszernövényeket, sózzuk, borsozzuk. Fedő alatt csendesen főzzük 30-40 percig, amíg a csirke puha lesz. Vegyük ki a csirkedarabokat a lábosból. Távolítsuk el a fűszernövényeket, és egy kanállal szedjük le a habot a leves tetejéről. Ismét forraljuk fel, keverjük bele a babot és a kukoricát. Mérsékelt lángon, fedő alatt főzzük kb. 10 percig, amíg a zöldségek megpuhulnak. Húzzuk le a csirkedarabok bőrét, a bőrt és a csontot dobjuk el, vagy adjuk a kutyánknak. A húst vágjuk kisebb darabokra, és tegyük vissza a levesbe. Főzzük együtt további 5 percig. Vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a tejszínt és a petrezselymet. Előmelegített tányérokban, pirított kenyérrel tálaljuk.

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

Viccek Az indián család ül a tűz körül. A kicsi egyszer csak piszkálni kezdi a tüzet. Rászól az apa: - Kisfiam! Ne bántsd a telefont!

Honnan tudja az indián, hogy otthon hagyta a pipáját? - ??? - A felesége most hívta fel a mobilján hogy a gyerekük TV nézés közben füst mérgezést kapott

Bemegy az indián a hivatalba: - Szeretném megváltoztatni a nevem. - Miért? - Mert hosszú. - Mi a maga neve? - Messzeszálló Nyílvessző Mely Mindig Célba talál. - És mire szeretné megváltoztatni? - Tyúúú Zutty.

A kém áll a domboldalon: - Kapitány úr! Jönnek az indiánok! - Barátok vagy ellenségek? - Szerintem barátok, mert együtt jönnek!

---------------------------------------------------------------------------

Winnetou, Incsu Csunna és Old Shatterhand szótlanul állnak egy sziklahasadék előtt. Némán egymásra néznek, majd Winnetou csendesen belép. Bentről éles csattanás, majd fojtott káromkodás hallatszik. Kisvártatva kijön Winnetou, hatalmas kék monokli éktelenkedik a bal szeme alatt. Egymásra néznek, Incsu Csunna felsóhajt, majd némán belép a hasadékba. Bentről éles csattanás, fojtott káromkádás. Hamarosan kilép Incsu Csunna is a hasadékból, hatalmas lila monoklival a jobb szeme alatt. Ismét kérdőn néznek egymásra, Old Shatterhand megvonja vállát, nagyot köp, majd határozott léptekkel eltűnik a hasadék mélyén. Bentről éles csattanás, fojtott káromkodás, majd újabb éles csattanás és szűnni nem akaró, gyalázkodás, káromkodás hangja szűrődik ki. Kisvártatva a hasadék szájából előtűnik Old Shatterhand képe, mindkét szeme alatt szederjes zúzódásokkal. Winnetou hozzálép, jobbját barátja vállára helyezi, majd így szól: -Uff, uff! Sápadtarcú testvérem, visszafelé is rálépett a gereblyére?

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

A télre készülődnek az indiánok egy hétig vágják a fát és elküldik a kis indiánt a városba, hogy kérdezze meg az emberektől, milyen hideg lesz a tél! Elmegy. Találkozik egy nővel, s mondja: - Milyen hideg lesz télen? - Nagyon hideg! Az indián visszamegy, s még egy hétig vágják a fát! Elküldik ismét! Megkérdezi: - Milyen hideg lesz a tél? - Borzalmasan hideg lesz!!!! Az indián visszamegy a hírrel, s még egy hétig vágják a fát. Elküldik ismét! - Milyen hideg lesz a tél? - Nagyon, borzalmasan hideg, kemény telünk lesz!!! Az indiánok már 3 hete csak a fát vágják!!! ---------------------------------------------------------------------------

---------------------------------------------------------------------------

Az öreg indián a fiával eltéved a sivatagban. Mennek, csak mennek, az öreg nagyon fáradt és azt mondja a fiának: - Fiam, adjál le egy lövést, hátha meghallja valaki! A fia lead egy lövést, de semmi válasz. Mennek tovább, majd néhány óra múlva újra mondja: - Fiam nagyon fáradt vagyok már, adj le még egy lövést, hátha meghallja valaki! A fiú megint lő egyet, de most sincs válasz. Tovább mennek. Az öreg alig vonszolja magát, és megint megszólal: - Fiam, nem bírom tovább, mindjárt meghalok, adj le egy utolsó lövést, hátha meghallja valaki! Mire a fiú: - Nem tudok többet lőni apám. Elfogyott a nyílvesszőm! ---------------------------------------------------------------------------

---------------------------------------------------------------------------

- Hogy hívják az indián ejtőernyőst? - ??? - Aaa!-paccs.

2011. január

PÁZMÁNY

X. évf. 1. sz.

Az európai misszionáriusok munkájának köszönhetően az indiánok közül sokan, nagyon sokan áttértek a keresztény hitre. Dél- és KözépAmerika országai ma is a legvallásosabb katolikus országoknak számítanak. 1988. május 16-án avatta szentté II. János Pál az 1628-ban vértanúhalált halt paraguay-i indián jezsuita szerzetest, Roque González de Santa Cruz-t.

AZ INDIÁNOK VÉRTANÚ APOSTOLA Paraguay fővárosában, Asunciónban született 1568-ban, gazdag és befolyásos szülők gyermekeként. A család tagjai közül többen is magas állami tisztségeket töltöttek be. Roque huszonhárom éves korában egyházmegyés pap lett, és egy ideig az indiánok között dolgozott. Hamarosan kinevezték az asuncióni székesegyház plébánosává. Minden jel arra mutatott, hogy a papi pályán nagy karrier vár rá. Ő azonban nem vágyott a magas pozíciókra. Rövid gondolkozás után belépett a jezsuita rendbe, ami családját és paptársait is nagyon meglepte. Még be sem fejezte a noviciátust, amikor elöljárói ismét az indiánok közé küldték. Előbb a Paraná folyó partjainál hírdette az Evangélium örömhírét, majd a mai Uruguay területén működött. Ismerte az itt élő indiánok nyelvét, ami megkönnyítette számára a kapcsolatteremtést és az igehirdetést. 1612-14 között újjászervezett és megszilárdított egy korábban alapított missziós közösséget, majd újabbakat hozott létre. 1617-ben a Paraná folyó mentén észak felé indult. 1619-ben Concepción néven alapított új közösséget, amely később várossá fejlődött. Itt néhány évre letelepedett. Szabadidejében tudományos és irodalmi tevékenységet folytatott. 1626-ban ő lett a Paraguay és Uruguay területén található valamennyi misszió elöljárója. Fáradhatatlanul dolgozott, egymás után alapította a keresztény indián településeket, ahol a helyi lakosok szabadon és jólétben élhettek. Az utolsó közösséget Caaros településen sikerült megszerveznie. Itt érte a tragikus halál 1628. november 15-én. Az egyik keresztény indián megtagadta a hitét, majd fellázított egy helyi kiskirályt, hogy ölesse meg a misszionáriusokat. Gonzales atyát és hű társát Alfonso Rodriguezt váratlanul érte az ellenséges támadás, amikor egy nap éppen elhagyták a misszió templomát. Roque atya szívét az egyik támadó átdöfte, majd meggyötört testüket a felgyújtott templom lángjaiba vetették.

2011. január

PÁZMÁNY A JANUÁR 8-I SZÁNKÓZÁS KÉPEKBEN

X. évf. 1. sz.