Issuu

A 923. sz. Pázmány Péter Cserkészcsapat újsága I.évfolyam 3. szám

“Karácsony számunkra az Isten emberré születése; Isten számára azonban a bűnös ember istengyermeki születésének a valósága. Szelíd fény tölti meg a völgyet ablakom alatt. Varjak és vadludak hangja hallatszik. A havas út, mely az erdő mögé kanyarodik, továbbra is vár valakit. Várni azt, akit szeretünk – annyi, mint igazán élni.” (fr. Barsi Balázs O.F.M., Krisztus békéje)

PÁZMÁNY Tisztelt Olvasó! Kedves Cserkésztestvérem! A jubileumi 2000. esztendő – és ezzel a 2. évezred – a végéhez ért. A számvetést nem itt és most fogjuk megtenni, de egy rövidke visszapillantásra szakítsunk időt! Csapatunknak a 2000. esztendőben lebonyolított programjai közül most elsősorban mint leginkább jubileumi jellegű eseményt, a jubileumi zászló megáldását szeretném megemlíteni. A felemelő ünnepség remélhetőleg hozzájárult lelki megújulásunkhoz. Ezen túlmenően azonban az év közben szinte „kötelezően teljesítendő gyakorlatok”, azaz a rendszeresen visszatérő programok (pl.: nyári nagytábor, kiscserkésztábor, őszi tábor) vezérmotívumai is a jubileumi gondolat jegyében fogantak. Az idei munkánkra visszatekintve – megítélésem szerint! – nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, a jubileumi és az egyéb programokat végrehajtottuk ugyan, de lehetett volna még jobban, még lelkesebben is ... Csupán azzal vigasztalhatjuk (és főleg biztathatjuk!) magunkat, valamint buzdíhatjuk egymást, hogy egyházi szempontból véget ér ugyan a jubileumi év 2001. Vízkeresztjén, de nekünk a 2000/2001-es cserkészév végéig tart, így tehát még van (kihasználandó!) lehetőségünk a jubileumhoz kapcsolódni. A várható (részemről óhajtott és remélt) tavaszi megpezsdülést sajnos már Főszerkesztő (-tlenített) állapotban fogjuk megélni, tekintve, hogy Alvin átmenetileg (kb. fél évre) Olaszországba teszi át székhelyét, (a hivatalos változat szerint:) diplomamunkáját megírandó, valamint nyelv (és egyéb!) tudását tökéletesítendő. Amelyekhez e helyről és ezúton is sok sikert kívánunk Néki! Soraim zárásaképpen Csapatunk Tagjainak (és Hozzátartozóiknak!), valamint minden kedves Olvasónknak kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és áldásos, békés, boldog új esztendőt kívánok! Jó munkát! Ákos bá

LORD BADEN-POWELL ÜZENETE A SZÜLŐKHÖZ Tizenkét jó ok, hogy a fia cserkész legyen 1. A cserkészet egészséges társaságban, hasznos elfoglaltsággal tölti ki fia szabad idejét. 2. A cserkészet jellemet ad a fiának, amely nélkül semmiféle pályán sem lehet sikert elérni. 3. A cserkészet nem katonai mozgalom. Arra törekszünk, hogy egyénileg neveljünk jó honpolgárokat, nem akarunk fiú-katonaságot! 2

PÁZMÁNY

4. A cserkészet alkalmat ad a szolgálatra, Isten dicsőségére és embertársaink javára. Ez az igazi vallásosság alapja. 5. A cserkészet ügyessé teszi fiát. A fúrás-faragás épp oly hasznos az otthonnak, mint amennyire érdekli az Ön fiát. 6. A cserkészet a fiába oltja a becsületesség és tisztelet érzését. Fia nem lesz tiszteletlen, és nem fog hazudni. 7. A cserkészet fiát önbizalomra tanítja, mert megismeri, hogy miképpen segíthet önmagán és másokon. 8. A cserkészet egyéniséget ad, mert fiát a szabad levegőre és magavigyázásra szoktatja. 9. A cserkészet kikutatja fia hajlamait, és segítségére van a pályaválasztásban. 10. A cserkészet boldoggá teszi fiát, mert kedves barátokkal és a természet szépségeivel veszi körül. 11. A cserkészet kiszélesíti fia világlátását. Mióta a cserkészet elterjedt minden művelt országban, a fiúk állandó kapcsolatban vannak egymással. 12. A cserkészet férfit akar nevelni a fiából, olyan férfit, amilyennek Ön látni szeretné.

A LVELET, MELYET MOSTITT KÖZREADUNK, 11 ÉVVEL EZELŐTT ÍRTA NAGY ÁRPÁD ATYA A FELOSZLATOTT CSAPAT ÖREGCSERKÉSZEINEK ÚJJÁALAKULÁST SÜRGETŐ GYŰLÉSÉRE:

„Forrjon össze dalban ajkunk, úgy amint szívünk is egy! Hogyha vígan összetartunk, munka harc sikerre megy! Váll a vállhoz, kéz a kézben, Ez a cserkész, jóban, vészben!” Kedves Öregcserkész Barátaim!

PÁZMÁNY Szívből örülök, hogy végre elhatároztátok a 923. Sz. Pázmány Péter cserkészcsapat megújulását. Nem mondom, hogy megalapítását, hiszen a cserkészcsapat lényegében nem szűnt meg, csak működésében volt akadályoztatva. Az eszmények, melyek jegyében a cserkészet megszületett: IstenHaza-Embertárs, örök értékűek, nem devalválódnak és örök értékűvé teszik mindazokat, akik ez eszmények szolgálatára elkötelezik önmagukat. Tekintettel arra, hogy a Pázmány Péter cserkészcsapat házigazdája a Soroksári Róm. Kat. Plébánia és annak Plébánosa, az Apát Úr súlyosan beteg, nem lenne kegyeletes az én részemről, hogy távollétében az újjáalakuló gyűlésen szerepeljek. Lélekben közöttetek vagyok és kérem a Jó Istent, adjon Nektek bölcsességet, önzetlenséget, határozottságot az újjászervezésben, mint akinek küldetése, feladata van a magyar közélet Szent István szellemében történő megújításban. „Liliomnak hordjuk ékét, tiszta bátor szív felett, Mely megóvja szenvedélyét és segít, ahol lehet! Váll a vállhoz, kéz a kézben, Ez a cserkész, jóban, vészben!” Jó munkát! Szeretettel, barátsággal: Galgahévíz, 1989. április 12.

Nagy Árpád

B ü s zk e s é g ü n k , pé l dak é pü n k: S ze n t I s t ván k irál y Hazánk első szent királya, aki minden vonatkozásban tökéletes ember volt, közel ezer esztendő óta mint igazi apostolunk és atyánk, mint a legkiválóbb katolikus uralkodó és mint a katolikus egyház nagy szentje él szüntelen a magyar nemzet köztudatában. 4

PÁZMÁNY Álmos és Árpád vezérek nemes sarja, Géza fejedelem és Sarolta halhatatlan fia volt, aki a X. század második felében (969 táján) az ősi Esztergom várában született, ahova azóta vallásos és hazafias áhítattal zarándokol a magyar, hogy mártíréletében vigasztalást, erőt, bátorságot és irányítást nyerjen. A középtermetű, életerős férfiúnak, nemzete apostolának és atyjának valóban királyi alakjáról műveltség, komolyság és életbölcsesség, erélyesség és bátorság, mély vallásosság és nemzetének lángoló szeretete tükröződik vissza: minden vonatkozásban tökéletes ember. Műveltsége a nyugati uralkodókéval vetekedett. Komolysága szinte közmondásos volt. Csodálatos bölcsességgel végezte sorsdöntő munkáját és mindig helyesen választotta meg hozzá munkatársait. Jóságos békefejedelem akart lenni. Szent István vallásos hazafi és hazafias katolikus volt. Mint ésszerűen vallásos ember, nemcsak elméletileg fogadta el az Istentől kinyilatkoztatott hit- és erkölcsi igazságokat, hanem gyakorlatilag is: tehát azok szerint rendezte be magán-, családi és nyilvános életét. Nehezebb munkájára, súlyos vagy éppen sorsdöntő vállalkozásaira mindig imádsággal készült, a sikert pedig ugyancsak imádsággal és jócselekedetekkel köszönte meg Istennek. Hitvestársával szent életet élt, fiának, Imre hercegnek, nevelését a bölcs és szentéletű bencés szerzetesre: Gellértre bízta, de szóval és példával maga is nagyban is előmozdította. Szent István keresztény államszervezetében egymástól elválaszthatatlanul összeforrt a keresztény vallásosság és a magyar hazafiság; a katolikus egyház és a magyar állam, az uralkodó és a nemzet. Ez a szerencsés összefogás biztosítja a haza fennmaradását. Az akkori szokás mellőzésével nem a német-római császártól, hanem II. Szilveszter pápától kért és kapott 1000-ben koronát. A koronázás minálunk nemcsak egyházi szertartás, hanem egyben a legjelentősebb magyar közjogi aktus is, amely által a megkoronázott uralkodó teljes királyi hatalmat nyer. Szent István vére a szent koronán keresztül a koronázás által a legfőbb hatalom birtokosa lett utódaiban is, akik nem a pogány ősökre, hanem mindig a szent királyra vezették vissza és tőle származtatták királyi jogaikat. Mikor pedig ez a vér 1301-ben III. Endre királyunkkal kihal, Szent István koronája a nemzet felfogása szerint mintegy tovább viszi a szent király vérének jogfolytonosságát, szimbolikusan egyesíti a királyt és a nemzetet; magában foglalja, megszemélyesíti és közvetíti az összes alkotmányos jogokat, amelyeknek ősforrása az Isten, amint ezt a szent koronán lévő ikonok is jelképezik. A szent király Isten és haza ügyét bölcsességgel és jósággal, igazságossággal és erélyességgel, imádságos lélekkel és mély vallásossággal, példaadó lelkiismeretességgel, hihetetlen áldozatkészséggel és önmegtagadással, nemzetének rajongó szeretetével és Isten akaratán való megnyugvással szolgálta szüntelen. Róla sem hazai, sem külföldi történelmi forrásaink nemcsak semmi rosszat nem mondanak, hanem mint minden vonatkozásban tökéletes embert, mint nemzetének igazi apostolát és atyját, mint a középkor legismertebb, legnépszerűbb és legtekintélyesebb katolikus uralkodóját, egyházának pedig nagy szentjét mutatják be mind a közeli szomszéd, mind a távolabb lakó népek között. Szent István valóban világviszonylatban is egyike volt a legkiválóbb 5

PÁZMÁNY uralkodóknak, a magyar történelemnek pedig senkitől felül nem múlt legnagyobb alakja, aki nemzetét a szent hit útján a földi és örök célra vezérelte. A nagy jubileumon az a leghőbb óhaja minden hazáért aggódó magyarnak: Vajha nemzetünk Szent Istvánnak soha nem lankadó tiszteletében követné Krisztus egyházát, amely mindig híven megőrizte és megőrzi nagy szentjének emlékét. Reby

JUBILEUMI ZÁSZLÓNK CSÍKSOMLYÓ HEGYÉN 2000-ben elmenni a Csíksomlyói búcsúba! Ez a vágy fogalmazódott meg csapatunk néhány tagjában, de hogy lehet eljutni oda? Segítséget Marika nénitől és Kati nénitől, tapasztalt Erdélyi utazóktól kaptunk. Ők szervezték a zarándoklatot a Pünkösdkor ünnepelt csíksomlyói búcsúba. A csapatunkat nyolcan képviseltük és vittük magunkkal a kisebbik piros-fehér-zöld kiscserkész és a Jubileumi zászlónkat. Én még eddig nem voltam Erdélyben, bár sok rémisztő és szomorú dolgot hallottam arról, hogy mit csinálnak Romániában a kisebbségi magyarokkal. Amikor átértünk a határon a saját szememmel is láthattam a pusztítást, ami a hetven év alatt lezajlott. Mostanában a helyzet már egy kicsit enyhült, de el tudom képzelni, hogy mik történtek, hogy ha egy zömében szín tiszta magyarok lakta Erdélyből az vált, amit most láttunk. Ugyanis a magyar határtól kezdve tudatos elrománosítás történt, hogy minél kevesebb legyen az esély arra, hogy az anyaországgal kapcsolatot tarthassanak a magyarok. Ezért volt érdekes, hogy minél távolabb kerültünk Magyarországtól, annál jobban magyarosodott a táj. Az elrománosítás a hetven év alatt szinte teljesen „felfalta” Erdélyt. Mára már csak a keleti része maradt magyar. Erre a területre esik Hargita megye, melynek legfontosabb városa Csíkszereda. Csíkszereda egyik külterülete Csíksomlyó, ahol a zarándok Mária kegytemplom és a csíksomlyói hegy található. Pünkösdvasárnap előtti szombaton van a csíksomlyói búcsú zarándoknap. Mi a soroksári csoporttal reggel átmentünk Csíkszeredára busszal. Onnan gyalogoltunk fel a hegyre. Az ottani magyarok zömében gyalog zarándokolnak, ugyanis ők csak azt tartják igazi zarándoklatnak. A zetelakiak (ott szállunk meg) pénteken reggel indultak gyalog, szombat délre odaértek a nagymisére, vasárnap délelőtt részvettek a pünkösdi misén, délben indultak hazafelé és hétfőn este érkeztek meg, ahol a falu már várta őket és misével zárult a zarándoklat. Vannak olyan falvak, amik többnapi járóföldre vannak Csíksomlyótól és onnan is jönnek gyalog (csángók). A mi csoportunk a zarándok „folyam” elején volt, és ahogy mentünk fel a hegyre a hegyoldalból visszanézve láttuk csak, hogy milyen sokan is leszünk. Azt hiszem még egyikünk se látott ennyi embert együtt (több százezer ember). A hegyoldalra gyűlt össze a nép. Sokfelé tarkállottak az emberek, zászlók (sajnos népviseletben már kevesen jöttek). Felcsendültek a Mária énekek, himnuszok (székely, magyar). Akkor értettem meg, hogy mit is jelent a Csíksomlyói búcsú, hogy miért is olyan fontos dolog ez az erdélyi magyarnak és 6

PÁZMÁNY fontosnak kell lennie számunkra is itthoni magyaroknak. Hiszen itt nyugodtan énekelhetünk magyarul, énekelhetjük himnuszainkat, lengethetjük piros-fehér-zöld magyar zászlainkat, itt térképészetileg Románia közepében, hiszen Szűz Máriához imádkozunk. Ő vigyáz ránk. Nem kell félnünk, meglapulnunk az elnyomástól. Ez itt a szabadság földje, ez a szent hely, ez a csíksomlyói hegyoldal. Itt nincsenek földi királyok, csak az égi királyunk, Jézus Krisztus uralkodik. Hasonlót csak a Szent Atya, II. János Pál Pápa látogatásainál éreztem Győrben és a Népstadionban. Ezeket az élményeket nehéz elmesélni, csak nagyjából lehet érzékeltetni. Ezeket át kell élni! A búcsú misén kívül felmentünk a Hargita hegyre, ahonnan tiszta időben belátni egész Székelyföldet. Megnéztük a Békás-szorost és a Gyilkos-tavat. Mindkettő káprázatos természeti tünemény. Elmentünk a régi magyar határig és megnéztük az utolsó katolikus templomot. Ez az utazás mind Istenhitben, mind Hazaszeretetben olyan feltöltődést adott, amit itthon nem kaphatunk meg. Ezek az értékek a cserkésznek nagyon fontosnak kell lennie, hiszen mi cserkészek hordozzuk ezeket az értékeket és itt igazán meg lehet ezeket az értékeket ismerni. Én úgy érzem ezután az út után, hogy erkölcsi kötelességünk az ottani magyarokat legalább azzal támogatni, hogy elmegyünk hozzájuk, kapcsolatban állunk velük, és bátorítjuk őket a kitartásban. Számunkra pedig azért fontos, hogy egy kicsit kiszakadjunk a fogyasztói társadalomból és megismerjük a magyar nép azon ezer éves értékeit, amelyeket mára már, szinte csak a székelyek képviselnek. Hiszen a cserkészindulónk is erre figyelmeztet: ... és a Hargita Értünk kiált, felénk süvölt Az ősi föld, a drága föld. Nagy János st.

Mont Blanc Expedíció 2000 Az előző számban olvashattatok arról a vállalkozásról, miszerint kilenc környékbeli cserkész (nyolc fiú és egy lány) meg szeretné mászni a Mont Blanc-t. A csapat össze is állt, és 2000. július 28-án délután neki is vágtunk a nagy útnak. Még ezen a napon átléptük az osztrák-magyar határt, és Graz közelében éjszakáztunk. A tervekkel ellentétben úgy döntöttünk a parkoló zsúfoltsága miatt mindenki a kocsiban alszik. Vittünk magunkkal ugyan sátrat is, de aztán ezeket bontatlanul hoztuk vissza. Az alvásra való berendezkedés ekkor még elég darabosan ment, de a túra végefelé már rutinszerűvé váltak a mozdulatok. A túra második napjának estéjén érkeztünk meg Olaszország egy kis eldugott falvába, Pontba, mely a Grand Paradiso Nemzeti Parkban található. A nemzeti parkban található a 4067 m-es Grand Paradiso nevű csúcs, mely bemelegítő túránk célját képezte. A csúcs és a park is a völgyben uralkodó speciálisan szép időjárásról kapta nevét. Az útleírások szerint a falu nagyon nehezen található meg, de szerencsére ezzel nem volt

PÁZMÁNY gond. A tervek szerint a környék felmérését csak másnap akartuk elkezdeni, ezért vacsoráztunk és lefeküdtünk pihenni. Az éjszaka igen hideg volt, mert ekkor már 2000 m fölött jártunk. Másnap verőfényes napsütésre és friss levegőre ébredve szaporán összecsomagoltunk minden a hegymászáshoz szükséges felszerelést, és áthajtottunk a falu népesebbik oldalára. Itt találhatók a turistautak kiindulópontjai és többek között biztonságos parkoló, kemping, turistainformáció. A várható időjárás után érdeklődtünk és lefoglaltuk szállásunkat a 2700 m-en található menedékházban. A szálláshoz kora délután értünk fel. Még a délután folyamán felmentünk a hóhatárig, hogy gyakoroljuk a havon való mozgást. A házba visszaérve gyorsan elaludtunk, mert másnap időben útnak kellett indulnunk. A 330-as ébresztő után nekivágtunk a hegynek. Mire a hóhatárhoz értünk, és át kellett öltöznünk ki is világosodott. Utunk hátralevő részét havon kellet folytatnunk. A korai órának köszönhetően a hó fagyott volt, és nem okozott különösebb gondot a haladás. Mivel gleccseren mentünk hármasával össze kellett kötnünk magunkat. 3700 m-es magasságban úgy 10 óra körül már éreztük, hogy a levegő oxigéntartalma fogyni kezdett. Ekkor már senkinek sem volt kedve nagyon kiabálni. A csúcs egy szikla tetején van. A sziklához vezető út utolsó pár száz méterét kis szakaszokban, néhány perces pihenőkkel tettük meg. A sziklán való közlekedéshez megint át kellett öltözni, és minden velünk hozott felszerelést fel kellett használnunk. A csúcson néhány fotót készítettünk, és visszatértünk a szálláshoz, ahol felszerelésünk egy részét hagytuk, majd egészen az autóig lementünk. Másnap reggel az égési sebek okozta erős fájdalomra ébredtünk, de tovább mentünk Franciaországba, Les Houches-ba, a Mont Blanc lábához, ahol nagyon barátságtalan idő fogadott minket. A rossz időre való tekintettel egy napot vártunk az indulással, de harmadnap sem javult az idő. A parkolóból, ahol a kocsit hagytuk indult a felvonó, amely a hegyi vasút megállójában tett ki minket. A hegyi vasút végállomása 2800 m-en volt, innen indult a csúcsra vezető út is. Mire kiszálltunk a vonatból az eső is el kezdett esni. A csapadék ellenére elindultunk, de eltévedtünk a ködben, és vissza kellett fordulnunk. A vonat végállomásán a csapat kettévált, egyik fele visszavonult a kocsihoz, a másik fele megvárta a másnap reggelt, és nekivágott a hegynek. A következő hegyi-kunyhó 3167 m-en található, itt újabb egy napot vártunk a jó időre, de hiába. Kb. 30 cm hó esett, ami nagyon megnehezítheti és veszélyessé teheti a mászást. Várni kellett volna 3-4 napot arra, hogy az utak újra biztonságosak legyenek, ez azonban már nem volt betervezve, így lejöttünk, és hazahajtottunk. A nem teljes siker miatt a csapat egy kicsit le volt verve, így utunkat a tenger felé vettük, és a hűs habokban próbáltunk felvidulni. A teljes megnyugvást azonban csak itthon a hazaiak között találtuk meg.

PÁZMÁNY A tanulságokat levonva úgy döntöttünk, hogy ugyan most nem sikerült a hegyet megmászni, de egy pár év múlva, tapasztalatokkal a hátunk mögött, újra megpróbálunk feljutni Európa legmagasabb hegyének csúcsára. Geiger István st.

ŐSZI SZI TÁBOR 2000. NOVEMBER 1717-19. [Az idei őszi tábor eredetileg egy hónappal korábban lett volna, mint minden évben, de szállásproblémák miatt „eltolódott”. A bólya szavt (gy. k. szót) bójának kell írni. ( A magyar helyesírás szabályai, 89.c)]]

ehezen indult az egész, de jól végződött. Ködös volt, nyálkás és hideg és senki sem betegedett bele. Nem tudom, de mindig megfogadjuk, hogy „többet soha”, azután valahogy mégis visszakeveredünk. A Juliannába. Először Julianna alsóban rendezkedtünk be, azonban itt kiderült, hogy nincs víz (és hogy ez csak a magunkfajta elkényeztetett soroksári cserkészeknek probléma), ezért összecsomagoltunk és átköltöztünk Julianna felsőbe, ahol volt víz is, meleg is. Csak nem egy épületben, de ezen a problémán már felül tudtunk emelkedni. Az első este ’56-ról beszéltünk, Lengőláb a Mária-jelenésekről, nemrégi portugáliai útja kapcsán. A rózsafüzérről új dolgokat tudtunk meg, s ezeknek tudatában imádkoztunk el egy tizedet. A másnapi kiránduláson minden őrs magának főzött, ahol tudott és ha. Az idő olyan volt, mint a Gyalog-galoppban: a fák közé ülepedett köd. Már csak az a bizonyos fecske hiányzott, de ők már az eredeti táboridőpontban okosan elköltöztek melegebb éghajlatra. A lovagi viadal sem maradt el a Kalózoknál, akik egymást teperték az avaron, miután megették a bajor virslivel felspécizett paprikáskrumplijukat. Egyik őrs rájött, hogy esőben a vadászles alatt lehet tüzet rakni, egy másik őrs nem. Miután visszaértünk és szobahőmérsékletre melegedtünk a Sárkány őrs is befutott (ők voltak az egyetlen őrs, aki nem elégedett meg a kijelölt távval és ebéd utáni „ejtőzésre” indult, amely orientációs zavarok miatt egészen a kora esti órákig nyúlt), megérkezett Tibor atya is, aki a mise után velünk vacsorázott. A zsíros kenyér hagymával, mint megegyeztünk, a közösségi és egyben a világtól elvonult magányos ember legpompásabb étke, persze az éhséggel egyenes arányban. Aki ekkor azt gondolta, hogy mára ennyi, tévedett ... Szentjánosbogaraknak álcázva szétrajzottunk és 1-1 Szent István-törvényt próbáltunk meg eljuttatni egymáshoz. A zseblámpakínzás után következett az este fénypontja: a Valentin András-féle eltévedési verseny®. Jól tette Bandika, hogy még előtte távozott ... Irány a sötét, 231 fok, árkot, bokrot nem kímélve keresd az 5x5 centis papírt, aztán olvasd le róla a nű, teta, cirill zs betűknek szánt balkezességet. Nekem mindenesetre tetszett. Szerintem azoknak is, akik jól eltitkolták.

PÁZMÁNY Harmadnap hazafelé még tanúi lehettünk a mókás epizódnak, melynek azt az egyszerű címet is adhatnánk: Tibi futása. Történt ugyanis, hogy a Jászain Tibi úgy gondolta telefonál még egyet szüleinek, de a kettes elindult, mire ő vad rohamba kezdett a következő megálló felé. Balázs szólt a masinisztának, hogy várja be a következő megállónál. Ekkor már az egész villamos hangosan Tibinek szurkolt. A vezető benne lett volna az akcióban, de mikor látta, hogy Tibi a Kossuth téren átgázolva szobron, bokron, Szent Korona-látogatókon a második megálló felé veszi útját, kénytelen volt rákapcsolni, hogy utolérje, mielőtt Tibi az Akadémiához ér. Igen, Tibi várt egy kicsit, majd tapsvihar közepette elegánsan fellibbent a villingerre, majd bejelentette: „Nem vették fel.” Szóval. Voltak, akik kimaradtak ... Sajnálhatják, de vigasztalhatja őket a tény, hogy előreláthatólag jövőre sem marad el az őszi tábor. -Alvin-

Jubileumi táborunk, közel fél év távlatában Jó szokásunkat megőrizve, e jeles év dacára sem tagadtuk meg önmagunkat, csapattáborunkat ismét „időben” kezdtük szervezni. Fontos döntés előtt álltak a vezetők tavasszal. Két út állt előttünk: - indulunk a csábító MET-re, hová a csapat csoportokra bontva, erőnlétét és érdeklődési körét figyelembe véve, egy-egy túrához csatlakozva, megérkezik a csillagtúra végső állomására és az azt követő tábor helyszínére, Esztergomba, – vagy megszervezzük ismét a mi családias táborunkat, ahová eljöhet a csapat minden cserkész korú tagja, és aki tenni kíván emléktáborunkért. Időbe tellett míg a mérleg két oldalára pakolva az előnyöket és hátrányokat, véglegessé vált az utóbbi fontossága. E pillanattól, már peregtek az események. 2000. augusztus 13-20. Dr. Kenyeres Balázs-forrás. A tábor céljának az 1000., 2000., 10.év, a Jubileumi év méltó megemlékezését tűztük ki célul, ahol központi téma volt Szent István, koronázása és kora. Hatalmas élmény volt az első nap tábortüze, ahová a falvak lakói elhozták a már otthon elkészített ajándékaikat: a koronát, palástot, leplet… Ezt követte a szertartás, a koronázás, ami az egész tábor varázsát megadta és elindította. A következő napokon a 10 falu, miután felépítette otthonát és közös templomát, következhetett kézügyességünk próbára tétele. Elsajátíthattuk például a nemezelés fortélyait, amihez nagymértékű kitartás szükségeltetett, a gyöngyfűzés szemeket megerőltető türelemjátékát vagy a rézművesség szépségeit. Az erdei akadálypálya is nagy megpróbáltatásnak vetette alá népünket, ahol az ügyesség mellet az idő is fontos szerepet kapott. Az ilyen és hasonló módon kiképzett dámáinknak és lovagjainknak a Halotti beszéd, amely korának fejlett magyar nyelvezetéről tanúskodik, bár lehetetlennek tűnt elolvasása és értelmezése, mégse jelentett nagy gondot /Tanítónk szerint! /. Napi rendszerességü déli imádságunk a Pater Noster nyújtotta a lelki táplálékot, mintegy előfutárként a testi táplálék előtt. Nagy öröm volt számunkra, hogy Lajos atya elfoglaltsága ellenére ismét fontosnak tartotta, ha csak egy pár órát is, de velünk legyen. Megtisztelő volt az is, hogy augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, a sokaknak akkor még szinte ismeretlen Tibor atya is eljött, hogy hirdesse az Igét és megossza velünk a nap ünnepének fényét. Az elkövetkezendő napokban a nagy túra teljesítése volt a cél, ahol külön nehézség, hogy az úti célnak kijelölt településről, egy régi tárgyat kellett valamely padlásról előbányászni és eredetét a falu eredetével együtt, elénk tárni. Ez a feladat, mint utólag kiderült cseppet sem volt olyan egyszerű… de eljött mindenki számára a pihenés és lubickolás ideje is. Ki hosszabb, ki pedig rövidebb ideig süttethette a hasát a napon. A

PÁZMÁNY tábortűzi mókázások alkalmával lehetőségünk nyílt a környék falvainak „igaz” történetét /néhol kisarkítva / megismerni. Lassan a tábor vége felé járt már és megérkeztek elmaradhatatlan látogatóink, az öreg- és felnőtt cserkészeink. Az esti tivornyán együtt lakomáztunk, éjszakai nyughelyül a „legifjabbak” is a sátrakat választották. Az utolsó nap is tartogatott meglepetéseket és izgalmakat. Gyors táborbontás és a hosszú gyaloglás után rádöbbentünk, hogy menetrendszerinti járatunk cserbenhagyott. Tervünkben nem gátolt meg, elérkeztünk táborunk zárásának méltó helyszínére, a Bazilikához, ahol keresztény magyar államunk alapítóját jöttünk egybe sok százezrekkel együtt ünnepelni. Megtisztelő kötelességünknek tettünk ezzel eleget, hogy hűek maradjunk a múlthoz, hazánkhoz és Szent István intelmeihez. Táborparancsnoki szemüvegen át nézve a tábort, természetes, hogy hibát és hiányosságokat is lehet a táborban találni. Bízom benne, hogy a kellemetlenségek, melyek a szervezés gyarlóságaiból adódtak azok megtisztult emlékké válnak, vagy tanulságként könyvelhetjük el. „A cserkésztábornak az az elve, hogy minden dolognak megtalálja a jó oldalát. ”/Bi-Pi/ Számadásként köszönettel szeretnék fordulni „égi Parancsnokunkhoz”, hogy a hitet megőrizni segített. A cserkészvezetők és segítő felnőttjeink egymásba tett kezét, ha néhol eleresztették, azt összefogta, és a legfontosabb, hogy mindenféle baleset és komoly betegség nélkül térhettünk haza. Végezetül szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek önzetlen munkáját, amit csapatunkért áldozott és bár nem a témához tartozik, de az aktualitása megengedi, kívánok minden jó szándékú cserkésznek és családjának ÁLDOTT SZÉP KARÁCSONYT! Nagyné Kaltenecker Ágnes

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben hiányosságom váljék jóssággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács; igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindenek javára legyél! Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás; alattad a föld, feletted az ég , benned a létra." Weöres Sándor

TESTI-LELKI

GYAKORLAT

A soroksári keresztény ifjak és kevésbé ifjak maroknyi csapata november 18–án egy ködös hajnalon indult útnak Észak-Magyarország felé. Az első úti cél Gödöllő, a máriabesnyői templom és kegyhely volt. A reggeli fagyoskodást enyhítette a nem sokkal melegebb, ámde annál szebb templom, amely 1762 és 1769 között épült barokk stílusban. Ma már műemlék. Az altemplom kriptájában a Grassalkovich család síremlékét csodálhattuk meg, és róhattuk le kegyeletünket. Utunk innen Gyöngyöspatára vezetett. Az itteni, XV. században épült háromhajós, gótikus templom fa-motívumot ábrázoló oltára előtt vettünk rész az Istentiszteleten. Az oltáron, ami egy XVIII. századi faragvány, Dávid király alakja is megjelenik. A mise után a plébánián várt minket az első meglepetés: pogácsa és némi borocska. A fenséges ebédet Gyöngyöstarjánban fogyasztottuk el az ország leghosszabb, 300 méter hosszú, 6 méter széles borospincéjében. Persze a borkóstoló itt 11

PÁZMÁNY sem maradhatott el… Bár a 12000 (!) literes hordókat nem is tudtuk kiüríteni, azért nem volt probléma a maradékkal. Következő állomásunk a feldebrői barokk templom volt, amely a XVII. században épült. A XI. századi román kori altemplomban eredeti falfestmények találhatók. E festmények a honfoglalás utáni magyar falfestészet legkorábbi emlékei. Egyedül itt látható Káin a testvérgyilkosság közben ábrázolva, amint lesújt Ábelre. Ezután a faluház vendégszeretetét élvezhettük. Némi nehézséget jelentett, hogy a bor mellett pálinkával is kínáltak bennünket. A falu környéke egyébként kiváló szőlőtermő terület, és innen származik a debrői hárslevelű is. Ezt követően Tarnaszentmária felé vettük az irányt. Hazánk talán legrégebbi működő temploma található itt. A piciny, egyhajós épület a X. században épült, és altemplom is tartozik hozzá, ahol a feltárások során több őskori, Árpád-kori és középkori leletre és sírra is bukkantak. A román kori részhez a XIX. században barokk stílusú torony épült. A zenés vacsora elköltésének erejéig visszatértünk Gyöngyöspatára, egy fogadóba. Még jobban esik a gulyás, ha kedvelt dalokat zengenek az ember fülébe. És ha még dalolni is lehet… Bizton állíthatom, a zarándoklat minden résztvevő férfi testi, lelki épülésére szolgált, szellemi gyarapodásunkat serkentette, igaz, májunkat is igénybe vette. Az Isten áldja meg Tibor atyánkat, amiért ezt a szép kirándulást ilyen precízen és odaadóan megszervezte! Reméljük, jó szokása sokáig megmarad! Bizony, sajnálhatja, aki nem fért fel a buszra! Geiger Balázs

„ AVE MARIA...” A „ Mária-korszak” VI. Pál pápa nevezi „ Mária-korszaknak” azt a nagy ívű jelenéssorozatot, amely 1830-tól, a Csodás Érem átadásától egészen napjainkig, a medjugorjei jelenésekig tart, ahol a Szűzanya azt mondta a látnokoknak, hogy ez az utolsó eset a világtörténelemben, hogy ilyen formában megjelenik az emberek előtt. Az üdvösségtörténetben sajátos helyet foglalnak el a Mária-jelenések. A Szentírás ugyan nem szól Mária-jelenésekről, de a keresztény emlékezet nyilvántartja és dokumentálja ezeket. A jámbor hagyomány szerint idősebb Szent Jakab apostol részesült az első Mária-jelenésben, abban az időben, amikor a Szent Szűz még a földön élt. A történelem máig legnagyobb jelentőségű Mária-

PÁZMÁNY jelenése pedig a mai Mexikóváros területén következett be 1531-ben, amelynek köszönhetően Közép- és Dél-Amerika keresztény hitre tért. Amikor a Mária-jelenéseket vizsgáljuk és üzenetüket meg akarjuk érteni, először a bűn elhatalmasodásáról kell szólni, mivel a Mária-jelenések a bűn elleni harcot hirdetik és a bűn következményeire figyelmeztetnek. Szent Pál az Efezusi levélben írja: „Ne adjatok teret a sátánnak”, tehát arra int minket, hogy ne adjunk működési lehetőséget a sátánnak önmagunkban, családunkban, a társadalomban és a világban, sőt, szembe kell szállnunk a sátáni erőkkel azzal, hogy megtartjuk Isten parancsait és akaratunkat, érzéseinket, egész lényünket Istennek rendeljük alá. Szüntelenül küzdenünk kell, hogy kitartsunk a jóban. A sátán a bűn következményeivel igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, megnyilvánulásai változatosak, de felismerhetőek. Általános módszerei közé tartoznak: - kísértés a rosszra - ördögi zaklatás, melynek sajátos formája a békétlenség, a sátán az egység megbontásával kezdi munkáját - először a szívben, majd a családban és más közösségekben - megkötözöttség (szenvedélybetegségek) - megszállottság Amikor a sátán teret kap, egyre jobban birtokába veszi az ember akaratát és elfordítja, távoltartja őt Istentől. Mivel kevesen vállalják a harcot, a bűn elhatalmasodott, és ennek következményeként „elérkezett a tömeges elkárhozás veszélye.” Az utóbbi két évszázad során az elhatalmasodó bűnnel párhuzamosan egyre többet hallunk Mária-jelenésekről. „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.” Mária nem ad új kinyilatkoztatást vagy új tanítást, a Szent Szűz a sátán igájában szenvedő ember megtérését sürgeti, a bűn veszélyeire és következményeire figyelmeztet és eszközöket javall minden ember számára - bűnbánat, ima, engesztelés, és édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, valamint közbenjár értünk Istennél. A jelenési helyeknek vonzó és kisugárzó erejük van, ahol már ezrek és ezrek leltek lelki és testi gyógyulásra. Évente több, mint 50 millió zarándok keresi fel a világ nagy Mária kegyhelyeit. Egy statisztika szerint a világon eddig 770 Mária-jelenést regisztráltak. Az első évezredben mindössze 24 történt, a következő kilenc évszázadban 375, a húszadik században pedig 370. Az Egyház 1830 - tol kezdődően hét Mária-jelenést fogadott el hitelesnek: Párizs, Franciaország 1830 (Csodás Érem) „Bűn Nélkül Fogantatott”, La Salette, Franciaország 1846, Lourdes, Franciaország 1858 „Szeplőtelen Fogantatás”, Pontmain, 1871, Fatima, Portugália 1917 „Rózsafüzér Királynéja”, Beauraing, Belgium 1932 „Isten Anyja”, Banneux, Belgium 1933 „Szegények Szüze” Magyarok Nagyasszonya A Mária-tisztelet nem önkényes elhatározás, divat vagy történelmi sajátosság. A Szűzanyát nem az ember választotta tisztelete tárgyául, hanem maga az Atya jelölte ki arra a nehéz, fenséges szerepre, melyet az üdvösségtörténetben betölt. Első Szent királyunk felismerte, hogy a Boldogságos Szűzanya a legfőbb közbenjáró Szent Fiánál, így országunkat az ő oltalmába helyezve és neki ajánlva a koronát, királynőnkké tette, megmentve így nemzetünket a századokon keresztül rá váró romlástól és pusztulástól minden vész közepette. Mária, Nagyasszonyunk és Pátrónánk sohasem feledkezett meg magyar népéről, mely sajnos nem mindig tett tanúbizonyságot elkötelezett hűségről. A világtörténelemben először fordult elő, hogy egy király jogilag országa Királynőjévé tegye a Szűzanyát, királynővé, akit minden felségjog megillet.( Később Lengyelország és Portugália tette meg ezt) Mindszenty bíboros így ír erről: „Halála előtt, 1038 augusztus 15.-én országát és koronáját a Szent Szűznek ajánlotta, akit mi azóta Magyarok Nagyasszonyának hívunk, ugyanakkor országunkat

PÁZMÁNY Regnum Marianum, Mária országának nevezzük. A sajátosan magyar Regnum Marianum-eszme azt jelenti, hogy Mária védi országát, mi pedig hűen követve a krisztusi hitet, érvényre juttatjuk állami és társadalmi életünkben az evangéliumi tanítást. Magyarok Nagyasszonyának ünnepe: október 8. Rózsafüzér Királynéja A rózsafüzér alapítója és szerzője Szt. Domonkos (1170 - 1221), spanyol származású pap, az albiak térítője, a domonkos prédikátor rend alapítója. Halála után 13 évvel már szentté avatták. A hagyomány szerint Domonkosnak megjelent a Szűzanya és a következőket kérte: „Hirdesd a népnek, hogy elmélkedjék a megváltás titkai fölött, és közben imádkozza az Angyali üdvözletet” Mária ezen kívül kéri, hogy minden tizedik Üdvözlégy Miatyánkkal kezdődjék, és elmélkedjék végig Jézus és Mária életének örvendetes, fájdalmas és dicsőséges eseményeit. „Ez az imádság megtanít mindenre, ami az üdvösséghez szükséges.” A papok zsolozsmája 150 zsoltárból tevődik össze - a rózsafüzér 150 Üdvözlégye a nép „zsolozsmás-könyve” lett. A szentolvasó iránt a XV. században újul fel a buzgalom, ekkor alakul ki végleges formája. A bevezető rész és a Dicsőség imádkozása nem tartozik szervesen a rózsafüzérhez, ezt a népi jámborság tette hozzá - de növelik áhítatunkat a hit, remény és szeretet felindításával. Mária kifejezett kérése a Miatyánk (ez hordozza a kereszténység Istenfogalmát), az Üdvözlégy (az Ősevangélium beteljesedése) imádkozása és hitünk fő titkairól (megtestesülés, megváltás, megdicsőülés) való elmélkedés volt. Ez az első olyan ima, mely egyesíti magában a szóbeli és az elmélkedő imádságot. Sík Sándor így elmélkedik a szentolvasóról: - Keresztvetés - Isten jelenlétébe helyezem magam - Hiszekegy - keresztény, katolikus vagyok - Miatyánk - Jézus mellett vagyok, aki ezt az imádságot tanította, nem lehet tökéletesebben imádkozni - 3 Üdvözlégy - három főhajtás Mária felé, a hit, remény és szeretet kérése - Dicsőség - Isten dicsőítése - az Atyát a teremtésért, a Fiút a megváltásért, a Szentlelket a megszentelésért - Ó, Jézusom... - ezt az imát a Szűzanya kérte Fatimában A virágok között legszebb a rózsa, az asszonyok között legékesebb a Szent Szűz. Illő, hogy rózsából fűzzünk néki koszorút - minden Üdvözlégy egy rózsaszál, mellyel Máriának kedveskedünk. I. János Pál azt mondta: „a rózsafüzér a Mennyország kulcsa...” Lourdes-ban és Fatimában Mária rózsafüzérrel a kezében jelent meg. Szentek, akik minden nap imádkozták a rózsafüzért: - Morus Szent Tamás - Borromei Szent Károly (minden nap térden állva mondta) - Néri Szent Fülöp (nem tartotta Isten előtt becsesnek azt a napot, melyen nem imádkozott el egy teljes rózsafüzért) - Szalézi Szent Ferenc (fogadalmat tett, hogy minden nap imádkozza a rózsafüzért) - Xavéri Szent Ferenc (missziós útjain terjeszti) - Claver Szent Péter (9000 rózsafüzért oszt ki a néger rabszolgák között) - Gonzága Szent Alajos (a rózsafüzér hatása alatt tesz szüzességi fogadalmat) - Vianney Szent János (csak azért veszik fel a szemináriumba, mert tudja imádkozni a rózsafüzért) A rózsafüzér első terjesztői a dominikánusok voltak. Még Szent Domonkos életében élt Bolognában egy magyar származású jogtudós, Pál Mester, aki csatlakozott az alakuló domonkos rendhez, és a magyarországi tartomány vezetője lett. Székesfehérváron alapítottak rendházat, majd a

PÁZMÁNY vészterhes időkben vérét ontotta hitéért. Ők hozták magukkal a rózsafüzér-imádságot, mely a nép lelkében élő Mária-tisztelet miatt jó táptalajra lelt a magyar szívekben, megkönnyítve ezzel elterjedését. A rózsafüzér-imádság soha nem szűnt meg a magyar ajkakon. Egy kódex így ír a magyar ember rózsafüzér-szeretetéről: „Bármelyik jobbágy inkább telkétől válna meg, minthogy szentolvasó nélkül maradjon.” A rózsafüzér a győzelmek imádsága - a keresztényeknek nagy veszély esetén gyakran csodás segítséget szerzett ez az imádság. XIII.Leo pápa a nándorfehérvári győzelmet a rózsafüzér csodájaként említi. Hunyadi János mindig a kardjára csavarva hordta a szentolvasót, II. Rákóczi Ferenc is naponta imádkozta... Lippay György hercegprímás minden este elmondta a hazáért a rózsafüzért és a Loretoi litániát. A török kiűzésében a szentolvasó volt a legerősebb fegyver. Boldog Özséb és rendjének tagjai, a pálosok a mai napig buzgó hívei a rózsafüzér-imádságnak.. Pázmány Péter a Mária-kongregáció pártfogója lett. Gyermekek, akik minden nap imádkozták a rózsafüzért: - Bernadette, Lucia, Jácinta, Ferenc látnokok - Savio Szent Domonkos - Goretti Szent Mária - Kaszap István 1751. október 7. a lepantói győzelem napja - mivel ezt a győzelmet V. Piusz pápa kifejezetten Rózsafüzér Királynéja különös segítségeként tudja be, hálából elrendeli, hogy ezen a napon ünnepeljék Máriát, Rózsafüzér Királynéját. Október havát, a győzelem hónapját szintén a rózsafüzér-imádságnak szenteli, és a Loretói litániába beveszi a „Keresztények Segítsége” megszólítást is. XIII.Leó pápa később előírja az októberi rózsafüzér-ájtatosságok rendjét: - kitett Oltáriszentség előtt - 5 tized - Loretói litánia - ima Szent József közbenjárásáért „Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért !” kéri a Szent Szűz minden fatimai jelenése alkalmával. (lengő)

Egészségsarok Az előző számban az egészséges életmód kritériumairól írtam. Az egészséges életmód két alappillére az egészséges, megfelelő táplálkozás és a rendszeres testedzés, testmozgás, amelyeket még nem fejtettem ki. Ebben a cikkben az előbbiről írnék bővebben. VI. Az egészséges, megfelelő táplálkozás A táplálkozásnak jelentősége van a testösszetétel változásában, az aktív szövet és izomzat arányának növekedésében. A megfelelő táplálkozás biztosítja a szervezet számára az energiát. Az egészséges táplálkozás csökkenti az esélyt a daganatos betegségek, szívinfarktus, csontritkulás stb. kialakulására. Az emberi testnek a növekedéshez és az élet fenntartásához a következő táplálékcsoportokra van szüksége:

PÁZMÁNY táplálékcsoportok szénhidrátok fehérjék zsírok vitaminok ásványi anyagok víz és rostos anyagok

1 gramm elégetésekor ennyi kalória szabadul fel 4,1 4,1 9,3 0 0 0

Kényelmes életmód esetén 2400 Kcal-ra, aktív életmód esetén 2700 Kcal-ra, rendszeres fizikai aktivitás esetén 3100 Kcal-ra van szüksége az emberi szervezetnek a nap folyamán. Testsúlycsökkentés esetén az első két esetben 1500 Kcal-ra, a harmadik esetben 1900 Kcal-ra kell csökkenteni a napi táplálékbevitelt. (Ezek csak hozzávetőleges adatok!) A szervezet energiaellátása optimális, ha: 1.) 55-60%-át szénhidrátból fedezi (rendszeres fizikai aktivitás esetén 60-70%) • gabona- és kenyérfélék • zöldségek, gyümölcsök • tésztafélék 2.) 15-18%-át fehérjéből fedezi • állati eredetű tejtermékek (tojás, sajt, túró) húsok (csirke, hal) • növényi eredetű száraz hüvelyesek (bab, lencse, borsó) magvak (pisztácia, kesudió, mandula) 3.) 25-30%-át zsírból fedez • állati • növényi (egészségesebb, kevésbé károsító hatású) A telített zsírok, amelyek általában állati eredetűek, hozzájárulnak a vér koleszterinszintjének emelkedéséhez (kolbász, marha-, disznóhús; vaj, sajt). A zsírok egyfelől a legnehezebben emészthető anyagok, másfelől viszont a legnagyobb kalóriaértékűek, így nagyobb szükséglet esetén nem mellőzhetőek. Különösen télen, amikor a hőtermelés is több kalóriát igényel, fontos a zsírbevitel. A zsírok energiaraktározók: -biztosítja az energiát az izomműködéshez -védi a belső szerveket -a bőr alatti zsírréteg véd a hideg ellen 4.) A vitaminok szerves vegyületek, az emberi test nem tudja előállítani, tehát a táplálkozás révén kell felvennie. zsírban oldódó: A, D, E, K vízben oldódó: C, B1, B2, B3, B6, B12 (nem raktározódik, vizelettel eltávozik) A változatos és egészséges táplálkozás biztosítja a vitaminszükségletet. Betegség esetén -tabletta formájában- pótolni kell. 5.) Az ásványi anyagok a sejtekben megtalálhatók. Pótolni kell őket, de rendszeres szedés esetén az orvos véleményét kell kikérni.

PÁZMÁNY kalcium

az anyagcsere folyamatokban vesz részt, hiánya fokozza az izomgörcskészséget

kálium

a szénhidrát anyagcserében vesz részt, ha kevés van belőle, izomgyengeség alakul ki

foszfor

szintén az anyagcsere folyamatoknál fontos

magnézium vas

a fehérjeszintézisben elengedhetetlen a szervezet oxigén-szállítását biztosítja, hiánya fáradékonyságot, szervi panaszokat okozhat

nátrium

a só- és vízháztartásban játszik szerepet

jód

elengedhetetlen a pajzsmirigy működéséhez

cink

az enzimek aktivitását fokozza

6.) A víz a folyadékfélékben, a zöldségekben, a gyümölcsökben található meg. A folyadékbevitel arányos kell legyen a leadással. A szervezetből a vizelet kiválasztással, izzadással (párologtatás) és légzéssel távozik. A folyadékveszteség pótlásakor az ásványi anyagokat elsősorban a konyhasót- is pótolni kell. Kisfokú kiszáradás is rontja a hajszáleres keringést, a sejtek oxigénfelvételét és a teljesítőképességet. - segít a táplálék szállításában - biztosítja a hőháztartást - segíti a salakanyagképzést 7.) A rostot tartalmazó anyagok ajánlott napi szükséglete 25-35 gramm. Ha étrendünkben növeljük a rostok arányát, megelőzhetjük a székrekedést és egyéb vastagbél problémákat. Magas rosttartalmú ételek: gyümölcsök, zöldségek, gabonafélék, hüvelyesek. Fontos, hogy a táplálékbevitel és -felhasználás egyensúlyban legyen. Ha kisebb a bevitel aránya, akkor a szervezet testsúlycsökkenéssel reagál, és ha nagyobb a bevitel aránya, hízás következhet be, ami súlyos következményekkel járhat. Táplálékpiramis I.) kenyér, gabonafélék, rizs, tésztafélék II.) gyümölcsök, zöldségek III.) húsok, halak, tejtermékek IV.) zsírok, olajok, édesség Pázmány – A 923. sz. Pázmány Péter Cserkészcsapat lapja. Megjelenik rendszertelenül. Felelős kiadó: Nagy Ákos csapatparancsnok Szerkesztette: Dózsa Andrea Fotó: Geiger István, Geiger Balázs, Marosi Kinga Sok szeretettel várjuk írásaitokat, véleményeiteket és segítségeteket. (alvin9@freemail.hu 2871019) Az írások tartalma nem tabu és helyesírásuk sem.

Reby

PÁZMÁNY

nagyoknak kicsikről – kicsiknek nagyokról A negyedik napkeleti bölcs Egy régi mese tudni véli, hogy tulajdonképpen nem három, hanem négy király indult el napkeletről a gyermek Jézus látogatására. A legenda szerint a negyedik királyt Artabannak hívták. Mivel tevéjének megsérült a lába, nem lehetett ott idejében a Nevaoázis forrásánál, ahol a három királlyal kellett találkoznia. Mikor odaért, társai már továbbmentek. Egy nagy szikla alatt azonban talált egy nagy fatáblát, melyen ezt olvasta: északnyugati irányban lovagolunk. Siess utánunk! Artaban el is indult azzal a három drágakővel, amit az új királynak akart ajándékozni. Hosszú és fáradtságos lovaglás után végre megérkezett Betlehembe. Itt megdöbbenve értesült a Heródes által elkövetett gyermekgyilkosságról. Nem találta meg a Szent Családot sem, akik még idejében elmenekültek Egyiptomba. Eltávoztak királytársai is, akik az angyal intésére más úton tértek vissza hazájukba. Szegény Artabant nagyon bántotta, hogy nem köszöntheti az újszülött királyt. El is határozta, hogy nem megy vissza mindaddig, amíg meg nem találja. Elindult és útközben találkozott egy szegény asszonnyal. Kisfiát szorította magához és így szólt a királyhoz: elmenekültem Heródes katonái elől, de azok minden pillanatban utolérhetnek. Ha lenne pénzem, amivel megvesztegethetném őket, akkor talán nem kellene menekülnöm. A jószívű király megsajnálta az asszonyt és odaajándékozta neki az egyik drágakövet a három közül. Hosszú utazás után végre megérkezett Artaban király Egyiptom földjére. Mindenfelé kérdezősködött, de senki sem tudott az újszülött királyról. Hiába mondta: láttuk csillagát napkeleten. Az emberek kinevették és bolondnak tartották. A Király azonban nem keseredett el és nem veszítette el reményét. Történt az egyik nagyvárosban, hogy egy bélpoklos lépett mellé és alamizsnát kért. A király nem sokat gondolkozott, hanem neki ajándékozta a második drágakövet. 18

PÁZMÁNY Aztán tovább lovagolt, amerre csak vitte hűséges púpostevéje. Néhány év múlva ismét Jeruzsálembe érkezett. A város déli kapujában egy toprongyos asszonnyal találkozott, aki egy csaknem mezítelen gyermeket tartott karjaiban. - Mondd csak jó asszony, szólt hozzá Artaban király, nem hallottál te sem a zsidók újszülött királyáról? - Nem uram, válaszolta az asszony. Az új király titokban utazik. - De hát mit jelentsen ez? Mit akarsz ezzel mondani? - Magam sem tudom, de megboldogult anyám mindig azt mondogatta: az új király titokban és álruhában utazik. De most nézz rám és lásd, milyen szegény vagyok! Adj valamit, hogy ruhát vehessek a gyermekem és magam számára! Ekkor Artaban neki ajándékozta a harmadik, tehát az utolsó drágakövet. Arra gondolt, ha nem is tud ajándékot adni az újszülött királynak, szívének szeretetét neki adhatja. Szomorúan, de tovább járta Artaban a végtelen pusztákat. Nem egyszer került viharba és az élete is veszélyben forgott. Ó Uram, fohászkodott Istenhez, úgy látom, meg kell halnom, mielőtt az új királyt megláthatnám. Ekkor mennyei fény ragyogta körül és a fény közepette megjelent előtte Krisztus király. Lehajolt Artabanhoz és magához ölelte. - Kedves Artaban – mondotta -, te nem egyszer találkoztál már velem utazásaid során. Te már láttál engem! - Téged, Uram? De hát hol láttalak volna? - Artaban! Az az asszony, aki a gyilkosok elől menekült és segítségért hozzád fordult, és akit megmentettél az éhhaláltól, az is én voltam. Sőt, az az asszony is, akivel Jeruzsálemben találkoztál, akinek a harmadik drágakövet ajándékoztad, az is én voltam. Értsd meg Artaban, amit egynek a legkisebbek közül tettél, azt nekem tetted. S ekkor Jézus Artaban felé nyújtotta a kezét, melyben a király felismerte a három drágakövet. Így és eddig kevés a legenda. Milyen kár, gondoljátok, hogy ez a szép történet csak mese és nem igaz. Azonban amire ez a mese tanítani akar minket, az igaz és megszívlelendő. A keresztelésben előtettetek is felragyogott a szeretet csillaga, mikor Isten meggyújtotta bennetek kegyelmének világosságát. Egy másik csillag ragyogott fel előtettek a szentáldozásban, hogy vezetőtök legyen az Istenhez vezető úton. Igaz, hogy itt a földön titokban és álruhában utazik a nagy Király. Minden emberben, minden felebarátunkban ő rejtőzködik. Ezért bármi jót teszünk az emberekkel, ezt tulajdonképpen az Úr Jézusnak tesszük. Lépjetek tehát ti is a negyedik király nyomába és az emberek szeretete által érdemeljétek ki, hogy egyszer beléphessetek Krisztus király országába.

PÁZMÁNY

A MAGYAR CÍMER TÖRTÉNETE II. A CÍMEREK ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON

A XV. századig nem terjedt el széles körben a címerhasználat Magyarországon. Legkorábbi címeres jelvényeink az uralkodó, illetve családja pajzsain jelentek meg a XII. században. Később az országos méltóságok, majd a XIII. században a magánszemélyek is elkezdtek címereket használni. A XIII. században több város is címert választott magának. Kezdetben elsősorban zászlón, pajzson és sisakdíszen volt látható címer, majd megjelent pecséten, sírkőn és a tulajdon jelölésére is használatossá vált. A XV. században, Zsigmond király idején a magyar nemesség az addiginál sokkal nagyobb mértékben kapcsolódott be az európai politikába, és külföldi útjaik során megismerték az európai címerhasználatot.. Ebben a korszakban címeradományozó levelek áradata indul el. A címerhasználat a magyar nemesség egyre szélesedő köreiben vált általánossá. ÁLLAMCÍMERÜNK KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE

A XII.-XIII. században még a szó későbbi értelmében vett államcímerről nem beszélhetünk, csak a királynak lehetett címere, s minthogy az uralkodónak mint államfőnek kiemelt szerepe később, az államfogalom kialakulása után is megmaradt, címere is azonos maradt az ország felségjelével. A majdan államcímerré fejlődő magyar királyi címer legkorábban megjelenő eleme a kettős kereszt, amely - kisebb megszakítással - mintegy 750 év óta folyamatosan szerepel hazai címertörténetünkben. Eredete az ókori Rómáig nyúlik vissza: a kereszténység felvételekor Nagy Konstantin császár a hosszú nyelű római hadizászló rúdjára a sas helyébe a keresztet és Krisztus monogramját tűzette, mely később a keresztény császári hatalom jelvényévé vált. A magyar királyi hatalom jelvénye a XI. századtól a nyélre tűzött kereszt volt. Szent István pénzein a középen látható egyszerű kereszt fölé került a körirat kezdetét jelző ugyancsak egyszerű kereszt , melyek így együttesen kettős keresztnek látszottak. Hivatalosan III.Béla pénzein fordul elő először a kettős kereszt, de megszakítás nélküli tartós használata ebben az időben még nem bizonyítható. II.András király ismét szerepeltette a kettős keresztet egyes pénzein, melyet fia, IV. Béla később pecsétjein pajzsra emelt. Az ezüst kettős kereszt így a XIII. század végére a magyar királyi pecsétek címerévé vált. Államcímerünk másik máig élő eleme, a vörössel és ezüsttel többször vágott pajzsmező első, időponthoz köthető előfordulása egy 1202-ben kelt oklevél pecsétjén található. Itt az ezüst vágásokban még oroszlánok láthatóak, és a hét vágás a hét törzset jelképezi. V.István 70 évvel később már oroszlánok nélkül használja. A sávozott pajzsmező spanyol hatásra alakult ki, amikor Imre királyunk Aragóniából hozott magának feleséget. Az aragóniai uralkodók címerében ugyanis vörös mezőben arany cölöpök láthatók. A XIV.században Nagy Lajos egyesíti a vágásos címert a kettős keresztes címerpajzzsal. A kettős kereszt legkorábbi ábrázolásainkon talapzat nélkül, „lebegve” figyelhető meg. Első talapzata a XIII: század végén születik meg: egy gótikus stílusú lóhereív. Ebből alakult ki a máig használatos hármas halom. II.András korától kezdve szokássá lett a kettős kereszt tövéhez nyílt, leveles koronát helyezni. A XVI. századtól kezdve a vágásos mezőkhöz érdekes magyarázat kezd kapcsolódni, miszerint az államcímer az ország területének részeit szimbolizálja: a négy ezüst sáv a négy nagy folyót (Duna, Tisza, Dráva, Száva). A XVIII. századtól a kereszt talapzatának szolgáló hármas halomhoz is magyarázat fűződik: Magyarország három legnagyobb hegye (Mátra, Tátra, Fátra). Címerünk pajzsa fölé a XV. század óta helyeznek nyílt, leveles koronát, mely Zsigmond király idejében zárt koronává alakul, majd meghonosul az a szokás, hogy az országcímer pajzsát a magyar királyi korona, a Szent Korona fedi. (folyt köv.) (lengő)

PÁZMÁNY