Issuu

2016 / 2017

3. szรกm

Az Erkel Ferenc Gimnรกzium Diรกklapja

Implom, határon innen és határon túl Idén harmincadik alkalommal rendezte meg iskolánk az Implom József Középiskolai Helyesírási Versenyt. A Kárpát-medencei fordulóra 2017. február 23. és 25. között került sor. Az ország összes megyéjéből, illetve határainkon túlról is érkeztek diákok, hogy megmérettessék magukat a döntőn. Négy kategóriában lehetett jelentkezni (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola, határon túli). Mint minden évben, most is egy tollbamondás és egy feladatlap várt a versenyzőkre. A majdnem két óráig tartó koncentrálás mellett különböző programokon is részt vehettek mind a fiatalok, mind a kísérő tanárok. Február 23-án este az Erkel Gimnázium könyvtárában Bánki Benjámin tartott előadást A Kazinczy-jelvénytől a slampoetry-ig címmel. Másnap reggel az ünnepélyes megnyitó után került sor a versenylapok megírására. Ez idő alatt a tanárok szakmai előadásokra ülhettek be olyan előadókkal, mint Bencze Lóránt, Balázs Géza vagy Veszelszki Ágnes. Ezután az ország különböző pontjairól érkezők megismerhették városunkat, Gyulát. 19 órától pedig

tehetséges erkeles diákok mutatkoztak be a zeneiskolában. A nézők szem-és fültanúi lehettek különböző stílusú táncoknak, zenéknek, sőt a fellépők még szavalással és bűvészkedéssel is szórakoztatták a közönséget. A műsor után a felnőttekre fogadás, a diákokra pedig ismerkedési est várt. Mint minden verseny, ez is az eredményhirdetéssel ért véget. Vasárnap a legrangosabb elismerést, az Implom József-díjat Goró Ágota, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tanulója vehette át. Minden versenyzőnek és felkészítő tanárnak gratulálunk! Bozó Zsuzsanna

Néma csend Csitt! Teljes csöndre van szükségem. Nem ijeszthetem meg. Nesztelenül bújok meg egy tölgyfa árnyékában, az íjamat szorongatva. Meg sem moccanhatok. A hó ropogása lebuktathat. Óvatosan nyúlok hátra a tegezemben pihenő nyilak egyikéért. Tűhegyes ezüstben végződnek, én magam fentem meg őket. Könnyedén áthatol a húson. Tökéletesen kiegyensúlyozott az aljuk, nem térhetnek ki az irányukból. A húrt pattanásig feszítem, egyelőre csak a prédámat mérem be. Megvan a célkereszt. A nyaka oldalán kidagadó ütőér. Lassan kifújom a levegőt, így nem mozdulhat be véletlenül sem a kezem. Egy szempillantás alatt átsuhan a vessző a köztünk lévő távolságon, és talál. Fájdalmasan mordul fel az állat, rögtön futásnak ered. Nem jut messzire. A szétroncsolt légcsöve nem engedi. Előbújok a természet takarásából, a kezeimmel próbálom eltolni a gallyakat az utamból. A hóban rikító vércseppek mutatják az irányt az elejtett vad felé. A nagy, büszke gímszarvas. Semmibe se telik, hogy ledöntsék a lábáról, holott valahol ő lehetett az alfa, aki másokat kényszerített térdre. Az utolsó erejével emeli rám a tekintetét. Néhány méterrel előtte torpanok meg. Lassan a földre eresztem az íjamat a tegezzel. Eközben a szarvas egy hosszú hörgéssel ejti vissza a hóba a fejét. Elesett. Lassan közelítem meg a tetemet, majd közvetlenül elé térdelek. Milyen gyönyörű példány. Hatalmas agancsai igazán figyelemre méltóak, a

bundája egészen egyedi darab. Biztosan megfelel az elvárásoknak otthon. Mit számít, hogy ezelőtt egy érző, lélegző élőlény volt. Senki sem veszi észre, mekkora pusztítást végeznek a téglafalakon túl pusztán néhány utasítással. Elképzelésük sincs, milyen érzés egy teljes pompájában tündöklő állat életét elvenni érdekből. Hiszen ezt teszik. Közvetetten, de így van. A „piszkos munkát” elvégeztetik alsóbbrendűekkel, majd az ebből származó élvezeteket használják ki. Bár ne kellene ezt tennem. Ha csupán magam miatt aggódnék, rég kiszálltam volna minden ilyen, vagy ehhez hasonló undorító munkából. De nem tehetem. Valaki miatt nem. Sajnálom, anyatermészet. Az egyetlen, ami módomban áll, az egy perces néma csend és imádság minden feleslegesen elhullott vad emlékére. Hermanovszki Itala

Óda a Függvénytáblázathoz Annyiszor vágták már a fejemhez az unásig ismételt kérdést: „Mi a kedvenc könyved?”, és én mindannyiszor tanácstalanul álltam, vakartam a fejem, mert kezdjük ott, hogy könyv annyi van, mint égen a csillag. Honnan a viharból tudjam, hogy melyik a kedvencem a sok közül? Mi van, ha a kedvenc könyvem is olyan, mint a szőke herceg fehér lovon, és ott kering valahol az univerzumban, csak én még nem tudok a létezéséről, mert nem akadt meg a szemem rajta a könyvtár polcait fürkészve? Mi van, ha elsodródunk egymás mellett, és sose találok rá? Mi van, ha életem könyvének szerzője T betűs, én meg mindvégig a K betűs neveknél keresgéltem? Mi van, ha a regényt, amit eddig a legjobban szerettem, simán felülírná egy másik? Ekkor m e g k é rd ő j e leződne, hogy valóban őszintén szerettem-e az elsőt, és elviselhetetlen bűntudatot éreznék, megjegyzem,

teljesen feleslegesen, mert már Rejtő Jenő is megmondta, hogy mást szeretni nem bűn, így megbocsáthatatlan, és akkor komoly egzisztenciális válságba kerülnék, és a szokásos kérdések pattannának vissza a koponyám omladozó faláról, hogy ki vagyok, mi a célom a világban, mi az értelme a létezésnek. És ha már itt tartunk, magyarázza meg nekem valaki, hogy mi is az egyáltalán, hogy könyv! Mi van, ha minden egy lételméleti zsákutca, és a szolipszistáknak van igazuk? Mi van, ha nincsen semmilyen fizikai világ körülöttünk, csak lebegünk az ősanyagban, és minden, amit magunk körül látunk, pusztán zavart pszichénk mellékterméke? Mint, mondjuk, egy könyv. Mi van, ha mi alkotjuk meg a saját

világunkat, amely kapcsolatba lép a mások alkotta világok halmazával? És ha minden az elménkben születik, akkor miért vagyunk annyira aberráltak, hogy hosszú évek óta mindennap matematikaórákat álmodunk magunk köré? Valóban létezik csonka gúla, vagy ez is egy olyan legenda, mint a magyar jeti? Őszintén, tegyétek a kezeteket a szívetekre, és gondoljátok át alaposan a nagy kérdést: van bárminek is értelme? Hisz végül mindig a nihil marad. Minket is elnyel a felejtés mélysége, és megszűnünk létezni mind fizikai, mind metafizikai értelemben. Látjátok, ezért nem szerettem eddig, ha a kedvenc könyvemről faggatnak. De hosszú idő után rájöttem, hogy megtaláltam a lehetséges könyvek legjobbikát, és azóta, ha felteszik ezt a kérdést, már nem kerít hatalmába annyi nihilista gondolat. A kedvenc könyvem sok szempontból lealáz minden más alkotást, hiszen nemcsak sokrétű, de izgalmas, informatív és formabontó is. Műfaji keveredések is szép számmal vannak benne, töredékprózáktól szabadversekig számtalan új formavilágú alkotás kapott benne helyet. Rengeteg megfejthetetlen betűrejtvényt is tartalmaz, amit a mai napig csak az isteni szikrával megáldott beavatottak érthetnek. Ez a könyv több mint papírlapok összefűzve. Ez a könyv örök társ, segítség,

egy anya, egy fivér, egy szerelem, egy barát, egy tanár, egy múzsa, amely az utolsó pillanatban cuppant homlokon. Egy BearGrylls. Nélküle megmurdálnál a kegyetlen dzsungelben, eltanyáznál a gyökös gyökerekben, és fennakadnál a törtes egyenlet-indákon, megfulladnál a binomiális együtthatók tételének hullámai között, elvesznél a kovalens kötések erdejében, és simán rád támadhatna egy megvadult BoyleMariotte törvény. De nem, mert ő a végsőkig oltalmaz, akkor is, amikor dolgozat közben annyira nem vagy képben, hogy még a témakör nevét sem tudod felidézni, amiből éppen írtok, de a tudat, hogy az ő selymes lapjai peregnek az ujjaid között, végtelen biztonságérzetet ad. Ő szeret és támogat. Az MTV felajánlotta neki a PimpMyKnowledge című műsor vezetését, de visszautasította, hogy melletted maradhasson, és átsegítsen ezen a négyévnyi, reálhalálközeli élményen. Ő úgy fogad el, ahogy vagy, nem

ítélkezik, és annyira szeret, hogy egész lényét átadja neked, hogy egy picit jobban eltudd hitetni a tanároddal, nincsen annyira nagy katyvasz a fejedben. Persze az van, mert továbbra se lesz halványlila gőzöd sem arról, mit mondott anno Pascal meg Newton. Amúgy meg minek is? Irgalmatlanul régen volt, ki emlékszik már arra? Na, de ne vegyük el a rivaldafényt

attól, aki valóban megérdemli. A könyvtől. (Mit könyvtől! Nyomdaszagú tüneménytől.) A Négyjegyű függvénytáblázattól. Balássy Fanni

Ötperces receptek Kígyócska Hozzávalók 2-4 személyre: 1 db tubusos majonéz (160 g) 1 csomag feketebors (egész) Egy tányérra a mellékelt képen látható módon egyenletes nyomás alatt majonézt helyezünk, majd két darab közel azonos méretű borssal dekoráljuk. Figyelem! Amennyiben a majonézt mustárral vagy ketchuppal helyettesítjük, úgy az elkészült kígyócska más színekben fog pompázni. Jó étvágyat kívánok!

„Nem bunkó vagyok, csak szarkasztikus”

avagy Tomi megmondja a frankót

A szarkazmus elengedhetetlen eleme egy tartalmas vagy vicces beszélgetésnek. Az én mindennapi diskurzusaimban is komoly szerepet tölt be. A jelentőségére való bizonyítékként Leonard Rossiter Az ész legalacsonyabb formája című műve hívja fel a figyelmet. A könyvben a szarkazmus történetét, szabályait és sok szarkasztikus (vagy annak vélt) idézetet vetett papírra. Oscar Wilde egyszer azt mondta az iróniáról: „A bölcsesség legalacsonyabb, de az intelligencia legmagasabb formája.” Ennek ellenére a kommunikációs szakértők óva intenek a használatától, mert kevés ember érti, és ez sokszor szülhet konfliktushelyzetet. Módjával azonban igenis ajánlott az alkalmazása, hiszen fejleszti a kreativitást. Annak ellenére, hogy mi mondjuk vagy dekódol-

juk, meg kell különböztetnünk a nyers információközlést és az intenciót, azaz azt, amit mondunk, illetve sugallunk szavainkkal. Ezt a két típust az agynak össze kell hasonlítania, és az absztrakt gondolkodás segítségével lefordítania. Egy hoghwardi kutatás szerint nemcsak a kreativitást, hanem a gondolatok tendenciáját és a problémamegoldó képességét is fejleszti az irónia használata. Fontos: a szarkazmus nem összekeverendő a cinizmussal, amely inkább csak egy nihilista attitűd. Azonban ne skatulyázzuk be, a gúny igenis használható pozitív ideák vagy érzések kifejezésére is. Véleményem szerint mivel a szarkazmus hivatalosan egy gúnyos, ellenséges stílus, ezért kis dózisokban, szépen előadva, csak a megfelelő, azt értő emberrel szemben ajánlott az alkalmazása. Sárközi Tamás

Mi a CÉG? Mi is jut eszébe egy átlagos embernek a cég szóról? Vállalkozás, tőke, kiadás, profit. Valójában először nekem se mondott többet a cég puszta gazdálkodással foglalkozó szervezetnél, valamint Tom Cruise 1993-as A cég című filmjénél egészen az Erkel-bálig. Azóta sok erkeles diákot foglalkoztat ez a szabadkőművesekre hajazó szervezet, így arra jutottam, hogy nyomoznom kell, és utánajártam a titoknak. A gondolat egy közös pizzázás közben született. (Funfact: az összes valamirevaló, szicíliai maffiózó famíliának is pasta-evés közben születnek grandiózus ötletei. Lássátok az összefüggést.) És 2015-ben, azon az ominózus estén az általunk már jól ismert

illetékesek megalapították a CÉG-et. Kétségkívül legenda született. Egyetlen dolog érthetetlen a körülményeket illetően: vajon miért a Skorpióba járnak pizzázni a cégvezetők, ha Kiss Péter tanár úr állítja, hogy valójában övé a Don Pepe? A CÉG nevét szó szerint kell érteni. Az egyik tag elmondása szerint ez a társaság valóban olyan, mint egy önállóan gazdálkodó szervezet, annyi különbséggel, hogy nem pénzzel, hanem a barátsággal és a szellemi javakkal kereskednek. A CÉG-es póló ötlete a kampányidőszak alatt fogant meg. A CÉG-be tartozó tanárok semlegesek akartak maradni, de pechjükre csak az Erkel-bálra készültek el a felsők. A Gucci minden eddigi kollekcióját lealázó póló dizájnját Balogh Norbert tanár úr/photoshopsensei/ divattervező/stílustanácsadó alkotta meg és csiszolta tökéletesre. Egyetlen tag sem bánta meg a közös pólót, és azóta

is büszkén viselik, ezzel jelképezve bajtársias összetartozásukat. Azonban, ahogy a mondás is tartja, nem a ruha teszi az embert, vagyis nem csak a pólót hordó tanárok tartoznak a csapathoz. Ők túl szemérmesek ahhoz, hogy felfedjék kilétüket a külvilág előtt. Kossuth programja semmi a CÉG kiáltványához képest. Jelszavaik valának: „Négy láb jó, két CÉG KIÁLTVÁNY A CÉG az összeálló két kicsi legó A CÉG az, ami reggelre szétszed A CÉG egy Célzott Éles Golyó A CÉG egy Centrumot Érintő Görbe A CÉG egy Cefrén Érlelt Gomba A CÉG egy Cukros, Édeskés Giliszta A CÉG egy Cinikus Értekezleti Gesztus A CÉG egy Cifra, Értéktelen Giccs A CÉG egy Cementből Épült Girland A CÉG, ami a Cudar Értelmiségi Gondolkodókat

s a Civódó Éjjeli Gigászokat összehozza A CÉG az, amikor Célhoz Érkezik Gagarin amikor Chaplin Élce Gondolkodtat A CÉG az, amikor Cobain Énekelve Gitározik amikor Caligula Éppen Goromba A CÉG a versben a rím a diadalban az ív A CÉG az ellenállás melankóliája Valuska bálnája Estike macskája Arany szava, Rippli színe Bartók vad szelleme A CÉG egy Tarkovszkij-Tükör A CÉG a Hetedik pecsét A CÉG Kubrickban a Ragyogás Hichcockban a Psyché Weöresben a Marty A fluxusban a kondenzátor

láb rossz.” Eme gyönyörű Orwellparafrázis értelmének titkára csak néhány sör elfogyasztása után, empirikus módszereket alkalmazva jön rá az ember. Bár már jóval többet tudok a CÉG-ről, számomra még mindig hordoz magában valami titokzatosságot, rejtélyeset, amire csak a tagjai tudják a választ. Bozó Zsuzsanna A CÉG a mátrixban a piros ruhás nő A CÉG apu ökölbe szorított keze A CÉG a napfénynek az íze A CÉG olyan, mint egy doboz bonbon A CÉG nem habostorta A CÉG hol méz, hol áfonya A CÉG a Dunán a dinnyehéj A CÉG a Tiszán a barna pók A CÉG folytonfolyású csobogó patak A CÉG a tavaszi zápor fűszere A CÉG egy kinnfeledt nyugágy A CÉG egy ablak Budapesten A CÉG Hannibál hada A CÉG Akhilleusz sarka A CÉG Duchamp piszoárja A CÉG Bauer bizonyítványa A CÉG fegyver Joe kezében A CÉG gyémánt Lucyval az égen A CÉG Joplin Mecedes Benze A CÉG a Toldit segítő Bence A CÉG a Maidenben Eddie A CÉG a Szomszédokban Feri A CÉG Thor kalapácsa Loki Ragnarökje A CÉG Ragnar ökle A CÉG Jon Snow A közelítő télben Kockanadrág Bikinifenéken A CÉG az út, az igazság és az élet A CÉG türelmes, a CÉG jóságos A CÉG az ős szeretet és a fő okosság A CÉG a tagadás és a küzdés maga A CÉG lenni vagy nem lenni A CÉG minden és semmi

Könyvajánló

Susan Ee: Angelfall (Angyalok bukása) Adott egy világ, amelyet angyalok szálltak meg, és nem, nem az aranyos Cupido-fajta, édes kis nyilakkal, hanem a félelmetes, kegyetlen,halálos-féle angyalok, kardokkal. Adott egy főhősnő, akinek van egy elborult elméjű édesanyja és egy imádnivaló kerekesszékes húga. Adott egy harcos angyal, akitől tutira minden női olvasónak folyni fog a nyála. Ebből mi fog kisülni? Hát, Susan Ee fantasztikus trilógiája. Az egész könyv pörgős, folyamatosan történik valami, és az olvasó nagyon ritkán kap egy kis pihenőt. Időnként sötét és komor, de Penryn és Rafi mégis feldobják az egészet folyamatos civakodásukkal és a humorukkal. – Elárulom Neked, én ilyen tökéletes vagyok már az idők kezdete óta. – Olyan közel áll hozzám, hogy a lehelete a fülemet simogatja.

– Ó, kérlek! Akkora az arcod, hogy alig férsz el az erdőben. Mindjárt beszorul a fejed két fa közé, és nekem kell majd megmentenem téged.

A történet egyik főhőse Penryn Young. A lány mindössze 157 cm és 17 éves, de felnőtteket megszégyenítően gondolkodik és cselekszik. Nagyon erős karakter, nem sír folyamatosan az adott helyzet miatt, hanem inkább megpróbálja megoldani azt. Nemcsak mentálisan erős, hanem fizikailag is, az édesanyja paranoiájának hála 5 évig mindennap különféle önvédelmi és harcművészeti edzéseken vett részt. Nagyon tetszett, ahogy legyűrte a nála nagyobb ellenfeleket is. Ráadásul őt hallhatjuk narrátorként;imádtam a belső kis gondolatait. Bárkivel és bármivel szembeszállt, hogy megvédje a szeretteit,és bármit elkövetett értük,még ha ésszerűtlenek és veszélyesek voltak is az ötletei. És persze a humora se utolsó, nagyon szerettem, hogy bárkit 2 perc alatt helyretett. – Sosem viccelnék a harcos félisteni mivoltommal. – Te. Jó. Ég. – Lehalkítom a hangom, elfelejtettem suttogni. – Te nem vagy más, csupán egy beképzelt madár. Oké, van rajtad némi izom. Ennyit elismerek. De tudod, a madár az csak egy, az evolúció során kissé megváltozott gyík. Hát ez vagy te.

A történet másik főhőse Rafi (Rafael, Isten Haragja) egy Adonisz. Rafi igaz harcos, nincs jobb szó rá. Kemény, mégsem az a célja, hogy bántsa az embereket. Angyal, de mégis olyan humorérzékkel rendelkezik, amitől olyan hangosan nevettem, hogy mindenki hülyének nézett, aki körülöttem volt. Nagyon tetszett, hogy magának való, de mégis fontos lett számára Penryn, és persze a szócsatáik is felejthetetlenek voltak. – Be vannak tojva, vagy tényleg rosszfiúk? – Mindenki, aki székhez kötöz, és fegyvert szegez rád, az rosszfiú. Tényleg el kell ezt magyaráznom neked?

Nem tudtam letenni ezt a könyvet, muszáj volt minél hamarabb elolvasnom, de tulajdonképpen így volt ez az egész sorozattal. Rafinak és Penrynnek kényszerből kellett

együttműködnie, mindkettőnek szüksége volt a másik segítségére. Penryn meg akarja menteni a húgát, Rafinak pedig szüksége van valakire, aki vissza tudja varrni a szárnyait. Mindketten egy helyen találják meg azt, amit akarnak, a fészekben. A fészek az angyalok központi helye, odamenni szinte lehetetlen és iszonyatosan veszélyes, mégis ez lesz Penrynék célja, így kezdődik a történet. Penryn és Rafi az elején finoman fogalmazva nem csípik egymást, de ahogy halad a cselekmény, összecsiszolódnak, és fontosak lesznek egymás számára. A kémia is jelen van a történetben, de ezt Rafi megpróbálja csírájában elfojtani. A könyv néhol félelmetes és undorító, de mindezek mellett vicces, ezért tudom olyanoknak is ajánlani, akik a könnyedebb olvasmányokat kedvelik jobban. Szerintem fiúknak és lányoknak egyaránt élvezetes regény, mivel elég sok harci jelenet van benne, és abszolút nem egy rózsaszín habos-babos világot ír le az írónő. Magyarországon már kint van mind a 3 kötet, úgyhogy várni se kell a könyvekre. Akik szeretik a disztópiát, a fantasy-t, szeretnek megdöbbeni és sokat nevetni, azoknak bátran tudom ajánlani ezt a könyvet! Havas Anna

THINK - TÚRA Kísérő Volt egy története, Nem hitte el senki, Volt egy biciklije, Nem volt mása neki. Mégis gyalog járt el Koszorúkat tenni, És hogy volt egy biciklije, Hát nem hitte el senki. És így hogy is lettem volna Én neki barátja, Hogy is tettem volna, Koszorút sírjára?

Tán nem is volt más, Csak alkotta képzelet, Hát mégis a virágoknak Hogy talált akkor helyet?

S még ha hittem volna Se szerette senki, Egyedül járt koszorúkért Gyalogsétát tenni.

Én mégis hittem, Hogy volt ő talán valaha, Hogy virágokat ültetett, S ismerték volna, ha

Mégis jó volt ő hát, Virágokat ültetett, Éjjelente koldusoknak Kenyérkaréjt szeletelt.

Látták volna szemében A szépséget, s jóságot, S már bánom is én oly nagyon, Hogy nem ültettem virágot,

Mindig járt az úton, De nem jutott el sehova, Vajon volt ő neki Úgy igazi otthona?

Sírján kikericset, S örömet szívébe, Így hát jártam éjszakánként Öntözni kertjébe.

S mindig járt az úton, De nem ismerte senki, Nem nézett rá senkire, Furcsállta mindenki.

Megláttam a kert végében Aprócska faházát, Mégsem törődtem vele, El is mentem én hát.

S mégis én figyeltem, Tán még kedveltem is, Ám egyszer egy hír ütött be, Terjedt, mint a pestis.

De egy nap bementem még, S lehúztam egy ponyvát, És abban a pillanatban A kerékpárja ott állt.

Sírján nem volt koszorú, Nem volt rá mit tenni, És hogy nem volt ő már, Nem hitte el senki.

12 12

Matkovics Izabella

Másnak is Életem során mindössze háromszor láttalak. Mindháromszor lopva. Mégis pontosan tudom, ki vagy, mert bár ügyesen elrejted magad szavaidban, én megtaláltalak soraid között. Vagy lehet, csak azért ismerlek olyan jól, mert az együtt töltött előző életeink emléke nem múlhat el nyomtalanul. Talán akkoriban igazságtalanul is túl boldoggá tettél, és most ideje, hogy másnak is kiszínezd a világát palettád minden árnyalatával. Idegenné szürkültem szemedben, amibe ha még utoljára belenézhetnék már nem látnám benne tükröződni önmagam, és így csak távolról leshetem, ahogy becsapódik mögötted a könyvtárajtó és kedvenc költőd kötetével a hónod alatt elsétálsz a hársfasor alatt messzire, ki a megfakult életemből.

Balássy Fanni

Közeledben Láttalak, most transzban vagyok, Még abban is maradhatok. Nincs világ, szemedbe nézek, És felfoghatatlant érzek. A pulzusom egyre nő, Elönt valamilyen forró hő, A szerelem tüze éget, Itatja velem a mérget.

Bozó Zsuzsanna

Belőlem vak koldus válik, Aki már a földön mászik, Elítélnek, kinevetnek, De nem érdekel, szeretlek.

Filmajánló

T2 Trainspotting ,,Válaszd a jövőt, válaszd az életet!” – ez a szlogen egy szívgyógyszer reklámja is lehetne, ám most esetünkben adjunk egy fricskát az egészségnek, orvostudománynak, és repüljünk vissza az 1980-as évekbe Edinburghba, Skócia fővárosába, ahol a Trainspotting játszódik. A Danny Boyle által rendezett feketekomédia Irvin Welsh azonos című regénye alapján készült. Egy csapat huszonéves, elzüllött, heroinfüggő srác mindennapjaiba pillanthattunk be az 1996-ban bemutatott nagy sikerű filmben. Azóta eltelt 21 év. A színészek a karakterükkel és a nézőkkel együtt öregedtek, mi meg közben megszülettünk. A minap böngésztem az aktuális moziműsort, és rátaláltam a filmre. Elolvastam az ismertetőt, és bár nem szeretek így, „félidőben” belecsöppenni a sztoriba, hiszen nem láttam az első részt, mégis kattintottam az előzetesre. A történet tekintetében tök laikusként, mégis valami furcsa kis bizsergéssel a homloklebenyemben – mint amikor József Attilát elemzünk – konstatáltam, hogy ezt bizony látni kell, és azt kell mondjam, nem csalódtam.

Azzal indul a második rész, hogy a társaságtól meglépett srác, Mark (Ewan McGregor) „röpke” 21 év után visszamegy Edinburghba, és ha már ott van, felkeresi a cimborákat: Spudot (Ewen Bremner), Sick Boy-t (Jonny Lee Miller) és Begbie-t (Robert Carlyle), akikkel azóta nem találkozott. Nem lőném le a poént, a lényeg annyi, hogy nem indul és nem is folytatódik zökkenőmentesen a „nagy összeborulás”. Az egész filmet sajátos, elvont, amolyan igazi drogos atmoszféra jellemzi, színes, éles, látomásszerű, sokszor irreleváns, mégis iszonyat erős képekkel, feszültséggel és pörgéssel. Ugyanakkor a melankólia és a nyugalom is megjelenik. Érdekes ez a dichotómia, hiszen amennyire egyhangúnak tűnhet első blikkre a film, legalább annyira összetett. Nagyon sok társadalmi problémát, etikai és erkölcsi kérdést bolygat, emberi kapcsolatokat elemez, és gondolkodik rajtuk. Gondolkodik és elgondolkodtat. Létértelmezéssel és szentenciákkal teletűzdelve, mégsem közhelyes vagy elcsépelt klisés trash. Van egy saját hangja, egy saját stílusa, ami brutál erős.

Egyszerűen király. Viszont amennyire szórakoztat, legalább annyira el is szomorít. Látod azt a négy szerencsétlen, megtépázott 40-es fickót, és amíg ők magukban azon őrlődnek, hogy hol rontották el, észbe se kapsz, és már te is ezen gondolkozol. Ráadásul felismered az analógiákat a saját életeddel kapcsolatban, hiszen – mondjuk ki kendőzetlenül – az elzüllés egy abszolút releváns és jelenlévő probléma, főleg itt, a gimnáziumban. Ha az ember nem figyel oda, hipphopp, már el is szúrta az életét, aztán vagy fel tud kapaszkodni, vagy nem. Ezek az emberek a filmben, a „vagy nem” kategóriába tartoznak, egytől egyig. Volt, aki meg se próbálta, gyenge volt, így 20 évig vegetált. Volt, aki próbált ügyeskedni, de nem vitte messzire. Volt, aki kitört, de ő is visszakerült közéjük oda, ahonnan elindult. Mindenki ki akar törni. Akár az egyéniségével, a látásmódjával, a világnézetével, az öltözködésével, vagy egyszerűen csak elvágyódik, mint a romantika korában a poéták, vagy mint mi, végzősök. Fiatalon mindenki menni akar, minél messzebbre az otthontól, világot látni, szélesíteni az elméje horizontját, kultúrákat, új embereket akar megismerni, szeretni akar, csalódni, boldognak lenni, fiatalnak lenni, élni, de ha megáll egy pillanatra, vagy ha odaér, ahova akart, akkor rájön, hogy: „Húú, bakker, csak haza kéne menni, mégse volt az olyan rossz…” Akkor mindenki hazabattyog, a világnyi

tapasztalattal, amit magába gyűjtött, a sok élménnyel, és akkor felidézi az elmúlt időket, felhívja a barátokat, megnézi a gyerekszobát, a régi iskolát, és bár már nem tartozik ide, az ember lelkének egy része abban a házban, abban a városban marad, ahol felnőtt. Mindenféleképpen érdemes megnézni a filmet. Kikapcsolódásra, szórakozásra, az élet értelmén való filozofálásra legalább annyira adekvát, mint elrettentésre és motiválásra. Nagyon sokat lehet tőle kapni. Az üzenetét sokféleképpen meg lehetne fogalmazni, de szerintem, ami számottevő benne, az a barátság. Az éveken, távolságon és problémákon átívelő barátság. A régi, igaz barátokra mindig lehet számítani. Főleg, ha egymásra vagytok utalva, mert nincs kire támaszkodni. Másrészről pedig az otthon. A biztonságot nyújtó környék, a ház, a gyökerek, a család. Ezek azok a dolgok, amelyekről sosem szabad megfeledkeznünk, bárkik is lettünk, vagy bárhová sodort is minket az élet. ,,Válaszd a jövőt, válaszd az életet!” Szekeres Balázs

Tartalom Implom, határon innen és túl .................................................................... 2 Néma csend - novella ............................................................................... 3 Óda a Függvénytáblázathoz ..................................................................... 4 Ötperces receptek ..................................................................................... 6 Tomi megmondja a frankót ...................................................................... 7 Mi a CÉG? ............................................................................................... 8 Susan Ee: Angelfall (könyvajánló) ......................................................... 10 Think-Túra ............................................................................................. 12 Trainspotting 2. (filmajánló) .................................................................. 14

Impresszum Szerkesztők: Balássy Fanni, Bozó Zsuzsanna, Havas Anna, Hermanovszki Itala, Matkovics Izabella, Sárközi Tamás, Szekeres Balázs Borító: Szoboszlai Éva Olvasószerkesztő: Kiss László; Tördelő-szerkesztő: Balogh Norbert Felelős kiadó: Szűcs Levente Nyomdai kivitelezés: Dürer Nyomda Kft. A kiadvány megjelenését támogatta Gyula Város Önkormányzata - Dr. Görgényi Ernő