Szemfüles (december)

Decemberi körkérdés (interjú a kampányjelöltekkel)

1. oldal

Szabi és a 12. A A 12. A osztály Szigeti Szabit választotta kampányjelöltjévé. A kampány természetesen ennél az osztálynál is egész december hónapra kiterjedt, nem csak az utolsó tanítási hetünkre. Így a szorgalmas stáb napok óta fáradatlanul linkelgeti a facebook-üzenőfalunkra a viccesebbnél viccesebb videókat, képeket.

Szabi őszinte válaszai alább olvashatóak.

Hogyan történt a jelölés? Miért Te lettél a jelölt?

Nos, eredetileg más lett volna a jelölt, de ő inkább nem vállalta. Ezek után az osztály többsége arra szavazott, hogy legyek én.

Milyen hatással volt ez az osztályközösségre?

Szerintem ez eléggé megoszlik, ugyanis vannak emberek, akik nagyon segítőkészek, és szinte bármiben fordulhatok hozzájuk, legyen szó akár a film forgatásáról, akár az egész kampánynap megszervezéséről. De sajnos vannak néhányan, akiket ez az egész „kampány-mizéria” hidegen hagy.

Szerencsére az utóbbi csoportban nincsenek túl sokan.

Ez mind titok. Erre csak annyit mondhatok, hogy mindenki látogasson majd el a harmadik emeletre (301-től a 305-ig). Nem fogja megbánni. Ja, meg persze jöjjön mindenki el a kampányfilm-vetítésre is. Én már nagyon várom.

Mit jelentene számotokra a győzelem?

Szerinted mi a lényege ennek a napnak?

Szerintem ez az osztálynak nagyon sokat jelentene minden téren. Mivel nagyon sokáig probléma volt ez az egész kampány, és (szerencsétlenségünkből) csak nem rég tudtuk elkezdeni a megszervezését . Én úgy gondolom, hogy ez a kampánynap és az arra való felkészülés időszaka nagyon jó lehetőség arra, hogy megismerjük a többi végzős osztályt. Például aszerint, hogy ki mennyire volt kreatív díszítésben, a programokban, a műsor és film összeállításában. És persze ne felejtsük ki a többi évfolyamot sem, akiknek ez egy nagyon jó lehetőség a kikapcsolódásra, egy kisebb-nagyobb nassolásra, programokban való részvételre, valamint együttlógni a barátokkal és azokkal, akikkel az iskolaidőben keveset tudunk találkozni és beszélgetni.

Ha Szabi titokzatossága és a különböző világsztárok támogatása sem győzött még meg arról, hogy erre az osztályra szavazz, akkor szerdán sok szeretettel vár téged a 12. A a harmadik emeleten.

Galambosi Eszter

Milyen különlegességre számíthatunk a kampánynapon? Milyen műsorral várjátok a szavazókat? Mi lett a kampányotok és a filmetek témája?

2. oldal

Ákos és a 12. B A kampány közeledése érezhetően lázba hozta az egész Erkel Gimit. Egyesek a tanítás szünetelése miatt várják, van, aki fergeteges buli végett, de akad, aki csak még egy túlélendő napnak tartja a téli szünet megkezdése előtt. Az elmúlt héten már kikerültek különböző kampányfilmelőzetesek mindenki kedvenc közösségi kékségére. A kampány témájával kapcsolatban a 12. B jelöltjével, Kiss Ákossal beszélgettem.

pányt fogunk összehozni, és nem fognak bennünk csalódni.

Milyen különlegességekre számíthatunk a kampánynapon?

Nem szeretnék semmilyen poént előre lelőni a tisztelt olvasó- és szavazóközönség előtt, ezért erre nem is mondanék többet, de abban egészen biztosak lehettek, hogy a második emelet teljesen fel fog fordulni, rá sem lehet majd ismerni, Úgyhogy mindenki nézzen be hozzánk. Mi ott leszünk!

Milyen téma köré építettétek fel a kampányotokat és a filmet?

Nemrégiben találtam rá egy új Sherlock Holmes sorozatra, és ennek az egyik epizódja köré szeretnénk felépíteni a filmünket. A díszítés ezek után evidens volt. Megpróbálunk az emeletünkön kiépíteni egy angolos témát a lángelméjű nyomozó tiszteletére.

Szerinted mi a lényege ennek a napnak?

Hogyan történt a jelölés? Miért Te lettél a jelölt?

Még az előző tanévben, valamikor év vége felé, május vagy június körül felvetődött az osztályban a kampány kérdése, és a lehetséges jelölt személye. Az osztály akkor közfelkiáltással Szénási (Szenya) Tamás barátomat és engem tett meg jelöltjének. Ezután kézfeltartásos szavazással döntött úgy az osztály, hogy engem nevez erre a megtisztelő feladatra.

Egyáltalán nem az, hogy ki nyer. Szerintem itt a negyedikeseknek meg kell mutatni az alsóbb éveseknek, főleg az elsősöknek, hogy milyen jó erkeles diáknak lenni. Látszólag ez a nap a végzősökről szól, de szerintem arról is, hogy az egész iskola bulizzon egy jót a tanítási idő alatt. Ötvös Dávid

Milyen hatással volt a kampány az osztályközösségetekre? Úgy gondoltam, még jobban össze fogja kovácsolni az osztályt, de sajnos most is körülbelül 10-12 ember dolgozik, a többiek meg csak ülnek, és várják, hogy csoda történjen. De semmi gond, így is remek kam-

3. oldal

Tina és a 12. C Hogyan is lehetne pontosan bemutatni egy olyan osztályt, ami annyira sokszínű és kreatív, mint a 12. C? A Carpe diem! kampányjelöltje, Puskás Martina valószínűleg sokkal inkább alkalmasabb arra, hogy bevezessen minket osztályának kulisszatitkaiba. Egy csütörtök délutáni aulás találkozó mellett beszélgettünk a kampánynapi készülődésekről, az osztályközösségről és arról, hogy miért is kellene rájuk szavaznunk a Kampánynapon.

Mint az köztudott, a végzős osztályokban gyakran okoz problémát a megfelelő kampányjelölt kiválasztása. Hogyan zajlott ez a ti osztályotokban?

Amikor felmerült az osztályban a közelgő kampány megfelelő jelöltjének kiválasztása, már tudtam, hogy én is indulni akarok a címért. Mivel Sarkadon lakom, így már eleve „hátrányos helyzetűnek” tekintettem magamat: kishitű voltam azzal kapcsolatban, hogy akár én lehetnék a kampányjelölt, nem gondoltam, hogy rám fog majd szavazni az osztály többsége. Amikor sor került a legmegfelelőbb ember kiválasztására, összesen hárman akartuk betölteni a vezetői posztot. Magam sem hittem el, amikor az osztályon belüli demokratikus szavazás után egészen nagy fölénnyel engem választottak kampányjelöltnek. Ezen a poszton nélkülözhetetlen az, hogy megfele-

lő irányítóképességgel rendelkezzen az illető, és az sem jelent hátrányt, ha minél többen ismerik és szeretik őt. Úgy gondolom, ezeknek a szempontoknak sikerült és sikerül majd eleget tennem.

Milyen hatással volt az osztályközösségetekre a közelgő kampányra való felkészülés?

Sok osztályból visszhangzott már felénk is az, hogy a szorosabbra fűződő kapcsolatok helyett inkább a széthúzás volt a jellemző ránk, ami nem tette lehetővé a precíz együttműködést. Szerencsére mi pozitív irányba haladtunk és haladunk: a kampány teljes mértékben összekovácsolta az osztályunkat. A négy év alatt ránk is a klikkesedés volt inkább jellemző, de amióta egy célért és együtt dolgozunk, azóta sokkal szorosabb kapcsolat alakult ki közöttünk.

Rengeteg időt töltünk el együtt a kampány hevében, mind iskola után, mind hétvégenként, amit egyáltalán nem bánok.

A facebookon már javában ég a kampányláz, ahonnan a csapat neveteket is sikerült megtudnunk: Carpe diem! Honnan jött ez az ötlet? Hogyan épül be ez a kampányotokba?

A jelentése az irodalom órákról már mindenki számára közismert: Élj a mának! Úgy gondoljuk, hogy mindenkinek ebben a

4. oldal

tudatban kellene élnie, és nem szabadna mindig más napra halasztani a dolgainkat. Az előzetes videónk is ezt próbálja sugallni. A trailer főszereplője egy „másik” Tina, aki inkább egy szürke kisegérhez hasonlítható: nem nyit mások felé, inkább visszahúzódó. A kisfilmünk során is azt próbáljuk majd bebizonyítani, amire az egész kampányunk témája utal: ha az emberek is úgy akarják, akkor tudnak változtatni ezen az élethelyzeten. Ezt is magába foglalja a szlogenünk. A pólószínünket is ehhez igazítottuk: a világoskék szín a tiszta ég színe, a szabadság motívuma.

Tagadhatatlan, de a kampány elég nagy részben a győzelemről is szól. Mit jelent számotokra a győzelem? Mit gondoltok, mi a lényege valójában ennek a napnak? Úgy gondolom, hogy a végzős osztályok számára a kampánynap mindenképpen egy kihívás és egyben bizonyítás is. A legfontosabb az, hogy az összes erkeles diáknak szórakozást nyújtsunk, és ezzel párhuzamosan tökéletes alkalom arra, hogy mindenki egy kicsit jobban megismerhesse a másikat. Mondhatnánk azt, amit mindenki más is: a győzelem nem olyan fontos számunkra, hiszen a lényeg a részvétel, de

emellett az elismerésért is küzdünk. Persze mi is szeretnénk győzni, de már így is megnyertük a legfontosabb dolgot a közös munka által: egymás barátságát.

A legutolsó kérdés vagy inkább kérés: tudnál-e számunkra egy kis ízelítőt nyújtani a programotokból? Mire számíthatunk a 12. C-től?

Mint már mondtam, megpróbáljuk a kampánynevünk köré építeni a programokat is. Főleg olyan szórakozási lehetőségeket szeretnénk nyújtani, amelyek jellemzők az osztályunkra, ezzel egyidejűleg pedig a diákok is jól fogják érezni majd magukat a mi szintünkön. Ha kulturális programokról beszélünk, akkor Karkus Tomi és Kéri Laci is nálunk fogja majd megcsillogtatni mérhetetlen tehetségét és tudását. A 209-es termet fizikát meghazudtoló módon fogjuk majd átrendezni, amitől egészen biztos, hogy még Einstein is forogni fog a sírjában. Mindemellett természetesen nem hiányozhatnak a nagymama és a nagypapa kedvenc finomságai sem.

A 207-es pedig? A meglepetések terme lesz!

5. oldal

Costin Boglárka

Andi és a 12. D Hétfőn a jelöltek bemutatásával megkezdődött a téli szünetet megelőző kampányidőszak. Minden végzős osztály lázasan készül a szerdára, különösen a 12. D osztály. A továbbiakban az ő kampányukról adunk egy kis ízelítőt. Jelöltjüket, Hack Andit kérdeztem.

Mi lett a kampányotok témája? Miért?

Valójában nincs kimondott téma, azt szeretnénk megmutatni, milyen sokszínűek vagyunk, emiatt nem csak egy témára koncentrálunk a kampányunk során.

Mit jelent számotokra a győzelem?

Szerinted mi a lényege ennek a napnak?

Egy ilyen rendezvényen nem csak a győzelem fontos, kipróbálhatjuk, milyen együtt dolgozni az osztálytársakkal, barátokkal.

Nagy előnye ennek a napnak, hogy megmutathatjuk a kreatív oldalunkat a többi erkelesnek, és erősíti magát az erkeles tudatot is.

Honnan jött a Szavazz Hack Andira, Hack-Hack Andira! csatakiáltás?

Hogyan történt a jelölés? Miért Te lettél a jelölt?

Igazából már régebben kiválasztott engem az osztályom, valószínűleg a személyiségem miatt. A jelölés maga egyébként nem keltett komolyabb visszhangot, egészen a múlt hétig, amikor elindult a kampányt előkészítő munka az osztályban.

Ez egy vicces történet, egy zeneszámban hangzik el többször az „űrnemiszerv” szó.

Ilyen módon, és ennek mintájára lett Hack Andiból, Hack-Hack Andi.

A harmadik emelet jobb oldalán vár mindenkit 12.D programja, én mindenképpen meglátogatom. Remélem, meghoztam a cikkel a Ti kedveteket is hozzá.

Milyen hatással volt ez az osztályközösségetekre?

Mint említettem, múlt héten kezdtünk, ehhez képest nagyon jól haladunk, szerencsére mindenki aktívan részt vesz az előkészületekben.

Milyen különlegességre számíthatunk tőletek a kampánynapon?

Többféle program várja nálunk az érdeklődőket. Például fellép az Energy Dance Cool, valamint a diákok házasságot is köthetnek egymással, ha meglátogatnak minket.

6. oldal

Erdész Ádám

Leó és a 13. E Itt olvashatjátok a Kukár Nándor Leóval készült interjút, aki a 13. E osztály jelöltjeként indul a 2012/2013-as diákigazgató-választáson.

Hogyan történt a jelölés? Miért Te lettél a jelölt?

Nálunk már 11.-ben megtörtént a jelölt megnevezése. Eléggé vicces volt, mivel azon az órán, amikor eldöntötték, én nem is voltam jelen. Másnap mentem a suliba, és akkor mondták, hogy Leó, te leszel a jelölt.

Igazából örültem neki, és jól esett az osztálytól ez a bizalom. Előtte már elég sok esemény megrendezésében részt vettem, diákpolgármester is voltam, és már 10.-ben előhoztam a kampányra készülés témáját az osztályban az akkori ötletekkel. Gondolom, ezek miatt esett rám a választás.

Milyen hatással volt ez az osztályközösségetekre?

Nagyon nagy szerencsém van az osztályommal, mivel nem egyedül kellett megcsinálom a kampányt. Volt egy 5-10 főből álló keménymag, akik segítettek, amiben kellett. A többiek is hozzátették a magukét, de néha már az is segítség volt, hogy hagyták, hogy csináljuk úgy, ahogy nekünk tetszik, ha már ők nem tudtak vele foglalkozni. Annál rosszabb nincs, mint mikor nem csinál semmit az illető, de azért a szája jár, hogy mit hogyan kéne tenni. Hál’istennek ilyen nem volt nálunk. Szerintem összehoz-

ta még jobban az osztály azon részét, akik benne voltak az előkészületekben, de a véghajrá valószínűleg még erősebb összekovácsolódást fog eredményezni. Ezt majd meglátjuk.

Milyen különlegességre számíthatunk a kampánynapon?

A programunkban szerepel az iskolában tanult énekek és táncok felelevenítése egy laza hangulatú előadásban, ahol együtt lehet énekelni a jól ismert énekórai dalokat. Emellett lesz egy játékterem, ahol lehet majd xboxozni és pc játékokat játszani. Közben a keményen játszó fiatalokat szép lányok fogják masszírozni. Lesz 13.E-totó és tombola is, ahol értékes nyereményeket lehet majd nyerni. Továbbá Rózsa kávéházat is fogunk működtetni, ahol friss sütemények és üdítők várják a látogatókat.

Mi lett a kampányotok témája? Miért?

Kampányunk témája az E osztály, mint egy külön „faj”. Úgy gondoljuk, hogy ez a plusz egy év sokat jelent a számunkra, és az eddigi E osztályok is mind rendelkeztek egy megfoghatatlan „erővel”. Ez az erő különbözteti meg a nyelvi előkészítős osztályokat a többiektől. Nagy az összetartás, és büszkék vagyunk rá, hogy E-sek lehetünk, hisz „elődeink” is megnyerték a kampányokat, és remek osztályok voltak. Szeretnénk a nyomukba érni, és tartani a színvonalat.

7. oldal

Mit jelentene a győzelem számotokra?

Szerinted mi a lényege ennek a napnak?

Számunkra a győzelem fontos. Nagyon sok időt és energiát öltünk bele a kampányba, és reméljük, hogy eredménnyel tettük ezt. Én már közel három éve tervezgetem a filmünket, és a kampánynapot. Már tavasszal elkezdtük a forgatásokat, amiket csak akkor lehetett. Én nagyon szeretném, ha megnyernénk. Amúgy meg már csak ez az erkeles cím hiányzik a palettáról.

Az, hogy megmutassák az osztályok, hogy mennyire kreatívak és kitartóak. Hogy tudják kezelni a konfliktusokat osztályon belül és kívül. És nem utolsó sorban, hogy egy utolsó, emlékezetes középiskolai nagy bulit megrendezzenek. Mert a kampány után jön az érettségi, és vége ennek a világnak.

Ezért fontos szerintem, hogy minél jobb hangulatban teljen ez a pár nap.

Batiz Krisztián

FILMKRITIKA A mágus (The Illusionist) Az angol címe: The Illusionist, de szerencsére most is megörvendeztette a magyar közönséget a hazai megjelenésért felelős cég egy fantáziadús fordítással. A film ezzel szemben viszont nagyon is csavaros és izgalmas lett, azonban ha ezt elárulom, akkor felesleges elolvasni a cikk további részét. Maradjunk annyiban, hogy még előző cikkem alanyát, a Survival Island-et (10/3 kegyelemből) is veri.

A rendező Neil Burger volt, aki nem csak az ízletes amerikai kultuszélelem miatt lehet ismerős, de neki köszönhetjük (bár ez ízlés kérdése) a 2011-es Limitless-t is. A film elején az egyik főszereplő (Walter Uhl felügyelő) meséli el az illuzionista (Eisenheim) történetét: gyermekkorától kezdve, bemutatja, hogy miért választotta ezt foglalkozásának. Ezután kezdődik el a sztori fő szála, amelyben néhány valódi történelmi személy is megjelenik, mint például Lipót koronaherceg.

A fő-főszerepet Edward Norton kapta, aki a Fight Club-bal vált igazán ismertté. Mellette Paul Giamatti, Jessica Biel és Rufus Sewell tölt több időt a vásznon, ami a színésznő esetében még szerencsés is, viszont, ha rápillantunk a daliás fiatalemberre [bal oldali kép] nem biztos, hogy rögtön az elfojthatatlan szerelmi vágy tör ránk. Ez mit sem változtat azon, hogy remek színész, és ebben a filmben is nagyszerű alakítást nyújt. A történet rendkívül csavaros, természetesen a legnagyobb fordulat a végén várható.

Ha valaki egy kicsit is fogékony a bűvészet iránt, azt biztosan elszórakoztatja majd a sok eköré felépített részlet (ki is gondolta volna, hogy egy mágus című film bűvészetről fog szólni), de bárkinek ajánlom, tökéletes program mondjuk kémiatanulás helyett (jó, ahelyett bármi, de attól még tényleg érdemes megnézni a filmet is).

10 / 9 Batiz Krisztián

8. oldal

10 kérdés – 10 válasz Interjú a FÉL10 zenekarral TIBI

Fiatalok, tehetségesek, szeretik a zenét, és tudják, mit csinálnak.

Kell ennél több egy jó együtteshez? Talán egy frappáns név… A Fél10 zenekarnak ez is megvan. Egy próbán értem utol őket.

Nézzük, hogy a zenekar tagjai: Gyarmat Noémi [ének], Pásztor Tibor [ é n e k , g i t á r] , N é m e t h Á d á m [szólógitár], Leel-Őssy Dániel (Csucsu) [basszusgitár] és Csete Márk [dobok] hogyan reagálnak ötletesnek hitt kérdéseimre…

Sokfelől jöttetek, hogyan állt össze a banda?

Csucsu: Mivel megszűnt az előző zenekarunk, így hárman (Márk, Ádám és én) kitaláltuk, hogy hobbiból zenélgessünk.

Tulajdonképpen egyikünk sem gondolta ekkor még komolyan ezt a „bandát”. Több énekesünk is volt, amíg eljutottunk Noncsihoz, akire Márkon keresztül találtunk rá.

CSUCSU

Márk: Egyik nap a próbateremben voltunk, és mivel nem akartunk aznap már

próbálni, így megbeszéltük, hogy elmegyünk Noncsihoz, aki úgyis a közelben lakik. Megkérdeztük tőle, hogy van-e kedve benne lenni a zenekarban, mire ő egyből bele is ment a dologba.

Noémi: Tibit viszont én hoztam a bandába. De nem tudom már, hogy miért őt ajánlottam… (nevetnek) Ádám: Ez még márciusban történt, azóta ebben a felállásban zenélünk.

Honnan jött a nevetek?

Csucsu: Hát igen, ez egy jó kérdés. Sokan kérdezték már, hogy fél 10-kor koncertezünk-e, vagy volt úgy, hogy odajött hozzánk valaki, és megkérdezte tőlünk, hogy: fiúk, mi volt fél 10-kor? Ádám: Valójában a nevünknek nincs köze az időponthoz, nem ezért lett ez a nevünk, hanem öten vagyunk, és az tíznek a fele.

Hogyan választjátok ki, hogy mit énekeljen Noémi és mit Tibi?

Noémi: Mindig itt, a próbán döntünk erről.

Tibi: Igen, többször elpróbáljuk, de mindig az van, hogy ez így nem lesz jó, vagy az úgy nem lesz jó…

Noémi: Először megbeszéljük, hogy nekem mi túl mély, Tibinek meg mi túl magas.

Többiek: De Tibinek nincs olyan, ami magas lenne! (nevetnek) Noémi: Aztán, ha az a verzió úgy nem jó, akkor cserélünk vagy megpróbáljuk máshogyan elénekelni.

9. oldal

nem jók. Viszont például egy olyan színvonalas megyei vagy országos tehetségkutatónak, mint az EDÜ, van értelme. Idén szeretnénk is részt venni rajta.

Szívesen láttok vendégeket a próbáitokon, vagy ilyenkor inkább csak öten szerettek lenni?

Csucsu: Nem, azonnal menj haza! (nevet) Igazából nyugodtan eljöhet bárki, de azt senki ne várja el, hogy magánkoncertet adjunk.

Márk: Igen?

NONCSI

Ádám: Miért is nem jönnek emberek ide?

Amúgy nem, szerintem a próbára ne jöjjön közönség. Ha hallani szeretnének minket, akkor látogassanak el egy koncertünkre, a próbákat megtartanánk magunknak. De megállíthattok minket az utcán, mert autogramot szívesen adunk… (nevet) Márk: De persze a közeli barátok és családtagok néha azért itt szoktak lenni.

Csucsu: Mikor volt itt bárki?

Tibi: Faterom megnézett minket egyszer, de mondjuk az még áprilisban volt.

Csucsu: Amúgy ha valaki nagyon szeretne hallani minket, és ezért eljön egy próbára, akkor mi nem küldjük el.

Mi a véleményetek a tehetségkutató műsorokról? Jelentkeznétek?

Noémi: Én szoktam nézni őket, de szerintem csak a pénzről szólnak ezek a műsorok. ÁDÁM

Ádám: Az én véleményem az, hogy azok a tehetségkutatók, amelyek jelenleg a tévében mennek,

Ádám: Igen, jelentkezni fogunk az EDÜ-re.

Noémi: Mindannyian? Mert én szeretnék jelentkezni.

Tibi: Nem, külön-külön megyünk. Bemész, és közlöd, hogy fél8-ként vagy fél2ként szeretnél indulni. (nevetnek) Noémi: Nem úgy gondoltam. Én egyébként is szerettem volna részt venni az EDÜ-n, MÁRK de akkor veletek együtt fogok jelentkezni.

Hogyan vélekedtek a mai felkapott sztárokról?

Csucsu: Szerintem nevetségesek, nem igazán jók, de azért van néhány, akinek a zenéjét szeretem. Ahhoz, hogy lenyomd az F6-ot és az F12-t, véleményem szerint nem kell nagy tehetség.

Márk: A rosszak azok kb. olyan 90 és fél10 %-ot tesznek ki. Manapság már nem használják a hangszereket, és ez kiábrándító. Ádám: De Justin Bieber jó! (nevetnek)

10. oldal

Megzavarta már valamelyik koncerteteket váratlan esemény? Például volt-e már áramszünet, szakadt-e már el a gitárhúr, vagy le az eső mialatt zenéltetek? Hogyan reagáltatok, reagálnátok ezekre? Ádám: Az áramszünet megtörtént a sarkadkeresztúri koncertünk alatt. Épp Christina Perri A Thousand Years című, gyönyörű, lassú számát játszottuk, amikor egyszer csak elment az áram, és besípolt az összes hangfal. De miután visszajött, folytattuk tovább a következő számmal.

Márk: Összeraknék egy másik dobot gyorsan.

Tibi: Általában azért utánunk lépnek fel mások, biztos kölcsönadná valaki.

Noémi: Eddig az időjárással is szerencsénk volt.

Csucsu: De ha esne, akkor eljátszanánk az Irist. (Egy Goo Goo Dolls számot, aminek a feldolgozását játszani szokták a fellépéseken -szerk.) Tennék egy esernyőt az erősítőmhöz, meg egyet a fejem fölé, és játszanék tovább.

Csucsu: Ja, profin megoldottuk az esetet.

Márk: És én?

Noémi: Velem megtörtént még az is, hogy a mikrofonom merült le.

Csucsu: Tarthatnád a száddal az ernyőt!

(Bemutatja, mire gondol és nevetnek.)

Tibi: Én ekkor elkezdtem énekelni a Noncsi részét is.

Ádám: Amúgy szerintem játszanánk tovább, mint ha mi sem történt volna.

Ádám: A koncerteken nálam éppen azért van két gitár, ha elszakadna az egyiken a húr. De ilyen még nem történt.

Csucsu: Vagy dob nélkül folytatnánk a dalt.

Csucsu: Ha Tibinek szakadna el a húrja, az még lehet, hogy jó is lenne. (nevetnek) Ádám: Tibi úgyis playbackről megy, szóval tökmindegy. Fel sem tűnne senkinek. (nevetnek) De Márkó van a legrosszabb helyzetben, mert ha nála történik a baj, az tényleg rossz mindenkinek.

Márk: Igen, mert 1000%, hogy én letakarnám a felszerelést.

Hogyan képzelitek el az álom koncerteteket?

Tibi: Öltöny! Öltöny! Ádám: Öltöny, füst és nagyon nagy közönség egy óriási stadionban.

11. oldal

Csucsu: Persze a Wembley Stadionban.

Tibi: Vagy a sportcsarnokban. (nevetnek) Csucsu: Meztelenül, csak zokniban lépnénk színpadra, a gitár úgyis takarna mindent, Noncsi meg egy csörgővel vagy nem is tudom, kitalálnánk neki is valamit. (nevetnek) Milyen klipet forgatnátok? Ádám: A klip? Szerintem lenni kéne benne sok jó csajnak. Amúgy volt egy olyan ötletem, hogy vegyük fel, ahogy pakolunk, a helyszínre megyünk és koncertezünk.

Mondjuk, az inkább egy zenekar bemutató videó lenne, és nem klip.

Márk: Igazából klipet akkor tudnánk készíteni, ha tudnánk stúdiózni is.

Noémi: Meg ha lenne mit felvenni.

Márk: De egyelőre még nincs elképzelésünk róla, mert nem tudjuk, mihez készítenénk.

Ha saját számot írnátok, milyen lenne a zene és a szöveg? Romantikus ballada, pörgős szerelmes szám, vagy semmi köze nem lenne a szerelemhez?

Noémi: Egy jó, pörgős számot szeretnénk.

Csucsu: Ádám nem szeretné, hogy romantikus legyen, meg igazából mi se, mert akkor Ádám állandóan depis lenne. (nevetnek) Márk: Már megvan az alap hozzá.

(Csucsu „eldúdolja”.) Ádám: Hétfő reggel lesz a címe.

Csucsu: De igazából szerintem, nem lesz túl komoly a szövege. Ádám: Pedig lehetne egy olyan igazán mondandós dal.

Tibi: Kéne a szövegnek egy olyan háttérjelentés, amit senki nem értene.

Noémi: Igen, és akkor mindenki azon gondolkozna, hogy ez vajon mit jelenthet. Ádám: De az a jó, ha nem tudják, hogy valójában mire gondoltunk, mert akkor többet fognak beszélni róla.

Tibi: Olyan kéne, amiről eszébe jut az embereknek valami, és persze mindenkinek más jutna az eszébe.

Márk: Szóval pörgős számot készítenénk, és olyan jelentése lenne, amilyet mindenki sajátjának tudhat. Ami emlékeket idéz föl benne.

Vicces történetekkel fűszerezve nagyon jó hangulatban telt a próba és az interjú. Remek társaságuk élvezése közben Noémi sütivel és csokival kínált mindenkit, főleg szülinapja alkalmából. Ezúton is kívánnék neki (bár már régen elmúlt) még egyszer boldog szülinapot!

A bandát megtaláljátok facebookon is: http://www.facebook.com/fel10zenekar , de ha élőben szeretnétek látni és hallani őket, akkor a kampánynapon megtehetitek a 13/E-seknél. Vagy ugyanezen a napon (december 19-én) a Román Gimnáziumban egy Jótékonysági koncert keretén belül.

Tibi: Nem mintha nem lenne már egy olyan című szám, hogy Monday Morning, de mindegy…

Orbán Kata

12. oldal

Függöny fel!

Egy nap az Örkény Színházban 2012. december másodikát írunk.

A Balogh Norbert tanár úr vezette 15 fős irodalmi különítmény vasútra száll, hogy ismét meghódítsa a magyar fővárost.

Az út a szokásos menetrendben zajlik, mint már oly sok pesti kirándulás a gimnázium történelmében. GyulaBékéscsaba-Keleti, majd visszafelé. Dióhéjban ennyi lenne a történet. Ám igényes nézőként mindennek a mélyére kell néznünk ahhoz, hogy megértsük, legyen szó akár a megnézett darabról vagy magáról az útról.

A kirándulást az Örkény Színház által létrehozott IRAM (Irodalmi Részleg és Alkotó Műhely) keretében valósíthattuk meg. Ez egy olyan program, amit kifejezetten diákok részére hoztak létre a szervezők, hogy fejlesszék a kreativitást, a képzelőerőt, és alkotómunkára ösztönözzenek. A színházművészet megismertetését tekintik elsődleges céljuknak.

A Pestre érkezés után meglátogattuk a Petőfi Irodalmi Múzeumot, ahol megtekintettük a Petőfi Sándorról szóló állandó kiállítást, valamint az időszakos Örkény István kiállítást, akiről a célszínházunk is el lett nevezve. Számomra jó érzés volt újra visszajönni ide, hiszen pont egy hónapja jártam itt legutóbb, és így szemügyre tudtam venni azokat az elemeket is, amelyeket előző látogatásom alkalmával az idő szűkössége miatt sajnos kimaradtak.

Miután elhagytuk a múzeum macskakövekkel kirakott járdáját, egy gyors ebédszünet beiktatásával elindultunk a színház felé. Útközben megcsodálhattuk a téli fővárost, ahogyan az állandóan siető emberek, talán a hideg miatt, talán az ünnepek előtti várakozás következtében, lényegesen barátságosabb tempót diktálnak, ami öröm az egyszerű gyulai diáknak.

Az Örkény Színház számomra kellemes csalódást okozott. Kívülről egy nagyon modern, jól felszerelt teátrumnak mutatkozott, és ezt a belseje sem cáfolta meg.

Az épület előterében találkoztunk „mentorunkkal”, Neudold Júliával, aki ragaszkodott hozzá, hogy Julinak szólítsuk, ezért a cikk további részében én is csak Juliként fogok rá hivatkozni. (Csatlakozott hozzánk ezután két budapesti lány, akik szintén ebben a programban vettek részt, mint mi.) Így hát a lányokkal és Julival kiegészülve elindultunk. A kedves olvasó már azt gondolhatja, hogy most fogjuk megtekinteni az előadást, ám a valóság az, hogy a műsor csak két óra múlva kezdődik.

A színészek hivatalos próbaterme felé vettük az irányt, amely közvetlen a színház feletti bérházban lett számukra kialakítva. Itt különböző koncentrációt igénylő és szituációs gyakorlatokat végeztünk el, olyanokat, amelyeket a színészek is rendszeresen csinálnak egy-egy próba előtt.

Egy jól felépített rendszeren haladtunk végig a foglalkozás során. Először csak kép-

13. oldal

szerű jeleneteket kellett megvalósítanunk, később ehhez párosult az arcmozgás, majd az egész test megmozdítása. Ezután pedig szöveget is elő kellett adnunk, mindezt állandóan változó tagokból álló csoportokra bontva. A gyakorlatok után egy nagy körben állva vagy ülve mindig megbeszéltük az aktuális feladat lényegét és nehézségét.

Nagyon sokat megtudhattunk a színházi világról, és minimális betekintést is nyerhettünk a színészek mindennapi életébe. A foglalkozás végén Juli adott egy rövid ízelítőt a darabról, és széles mosollyal útnak indított bennünket a színházba.

A darab Ibsen Nórájnak az úgymond folytatása, amelyet Elfriede Jelinek írónő alkotott meg Mi történt miután Nóra elhagyta a férjét címmel. A Nobel-díjas írónő munkáját Zsótér Sándor rendező vitte színpadra, Kerekes Éva kiváló főszereplésével. Azt kell mondanom, nagyszerű munkát végzett, mind ő, mind a társulat, és a társulaton nem csak a színészeket értem. A világítás, a zene, az átrendezések mindmind kellően tökéletesek voltak. A darabot

úgy tudom jellemezni, mint ami jött velem szembe, és jól odasózott egyet a férfiasságomnak. A mű ugyanis kendőzetlenül mutatja be a férfiak és a nők közötti viszonyt, minden szépségével és problémájával együtt. Én meg csak ültem és hagytam, hogy bekebelezzen. Zseniális.

Hazafelé menet értettem meg igazán a darab lényegét, habár még most sem vagyok teljesen biztos benne, hogy értem.

Annyi szent, egy nőnek is ugyanolyan sokkoló a darab, mint egy férfinak, ennek ellenére, azt mondom, megérte megnéznem és elgondolkoznom rajta. Meleg szívvel tudom ajánlani, különösképpen a mi korosztályunknak, mert rengeteget lehet belőle tanulni, és valahol itt kezdődik el a gyerekek felnövése, amikor már nemcsak a mesét képesek elfogadni, hanem elkezdik megérteni a valóságot, amit a darab kőkeményen a szemük elé dob. Ötvös Dávid

14. oldal

MŰSORKRITIKA X-faktor Júniusban már javában folyt a selejtezés, szeptember elseje óta pedig ismét kezdetét vette az Egyesült Államokból érkezett szappanopera újabb évada: a föld felett járó, romantikus, sablonos karakterek, sehol felbukkanó összetett jellemek, színpadias, amatőr színészi játékok. Immár harmadjára. És még mindig semmit sem változott. Azt mondják, saját hibájából tanul az ember: ezek szerint az RTL-nél még mindig robotok dolgoznak?

Az új évszak beköszöntével „tévéileg” is kezdtünk tobzódni az újabbnál újabb, magyar színvonalnak megfelelő műsorokban. Az októberi számban közzétett I love Gjoni, majd a novemberi számban bemutatott Voice után itt is van a következő csoda: X-faktor újra!

Az Államokból érkezett műsor Magyarországra vetített mintapéldánya Plautus szállóigéjét megcáfolva - Nomen est omen – tört be immár harmadjára az RTL Klub szombati főműsorának vezető szerepébe. Hiába, a színvonal újból söpör, és a médiafogásként egyre többet használt fordított pszichológia bebizonyította, hogy minél jobban utálunk egy műsort, annál jobban várjuk a következő részt, hogy kedvünkre legyen min szitkozódni a következő szombatig. Beszippant.

Mint minden évben, most is már az éppen akkor zajló tehetségkutató közepén – jelen esetben Csillag születik – elkezdték a műsor beharangozását. Már itt elkezdődik az emberi elme kiforgatása, manipulálása, az első ízben kiváltott negatív érzések várakozása a következő tehetségkutató szapulására. Az éppen aktuális tehetségkutató lázában égő nézők közül már ekkor elindult egy lavina, ami rövid időn belül – hogy az előző metaforát vezessem végig – rengeteg embert magára göngyölítve gurult egészen a válogatókig.

Szerencsére a zsűrik kiválasztása ismét rendkívül igényesre és választékosra sikeredett, de legalább a harm a d i k évadra sikerült végleg memori-

zálnunk a nevüket.

Már itt is megfigyelhetjük a gondosan felépített szerepeket: mi ndegyi k zsűritag más -más embertípust és jellemet képvisel, ami az egész adáson keresztül mozgósítja mind a műsort, mind pedig a műsort nézők kritikáját.

Keresztes Ildikó érzelmi labilitása, ha az még ugyan lehetséges, csak romlott az elmúlt három évad során. Az idei évben igencsak ingerszegényre sikerült, összeverbuvált – vagy inkább tákolt – csapata még a műsorhoz képest is rangon aluli szintet ütött meg, amit természetesen a drámakirálynő az összes versenyzőjének kiesése után sem volt képes elfogadni. Ami a legnagyobb kár: a zsűritagokat sajnos nem lehet kiszavazni, pedig valószínűleg Ildikó hamarabb kiesett volna, mint mielőtt a csapata az élő show-ba jutott.

Keresztes a hálóját idén Malek Miklós füle köré tervezte fonni, ezzel egyidejűleg pedig elzárni minden olyan utat a hallójáratában, ahová a versenyzőinek hamis hangja beszivároghat. A két mentor közötti harc kirobbantója nem más, mint a Malek által összeválogatott, szerinte mármár a Los Angeles-i szintet megütő lánycsapata.

A külföldi élet megtette a hatását Miklós számára: talán az egyetlen megfelelő ítélőképességgel rendelkező mentor az egész tehetségkutatóban.

A televíziós produkció másik alapja a Geszti-Feró-féle konfliktus, ami szintén csak olaj a műsorizgalom tüzére. Bár Geszti Péter csapata az idei évben határozottan pozitívnak mondható, a rockpapa állítólag már a műsor kezdete óta célba vette a fiúk csapatát, és vaktölténnyel próbálta kilövöldözni a versenyből őket. Úgy látszik, mindhiába: a végső döntőt nem tudta megszabadítani Geszti csapatától.

Bár határozottan állítja az RTL a negatív kritikákra, hogy ez egy tehetségkutató, és nem egy szórakoztató műsor, mégis évről évre egyre jobban csökken azoknak a száma, akik valódi tehetségnek bizonyulnak. A mentorok házában először Geszti Péter dönthetett arról, hogy ki fog tovább jutni csapataként az élő show-ba. Oláh Gergő kapta (vagy nem kapta?)

15. oldal

a szegény sorból felrángatott tehetséges fiú szerepét. Hogy mennyire médiafogás, az szerintem az ő oldaláról cseppet sem fontos: a hangja valódi csoda, nem hiába lett a műsor egyik döntőse. Fehér Zoltán az idei év „visszatérője”, aki szenzációs átváltozásának és állandó sírásának köszönheti a továbbjutását. Szabó Dávid a szépfiú szerepében tetszelegte végig magát a negyedik helyig, előadása jó volt, de se több, se kevesebb.

A második hármasfogat kiválasztása Malek Miklós feladata volt. Antal Timi, a műsor másik nagy tehetsége és döntőse, akinek az élete a maximalizmus köré épül. Kezdetben mindenki bátorkodhatott azt hinni, hogy szegény erdélyi lányból nem fognak médiafogást csinálni, de az utóbbi időben felröppent szakítására épülő pletykák őt is bevonszolták a mélyvízbe. Kvaka Andrea már a selejtezőn sem hagyott feltűnő nyomokat maga után, és az első élő show után végleg kitörölte magát a nézői emlékezetekből: könnyen jött, könnyen ment. A Malek-hármas harmadik tagja Csobot Adél, aki már az első selejtező során óriási botrányt keltett. A lány, aki már a selejtezőn is közepes volt, utána meg háromszor hamis. Végignézni egészen a hármas döntőig, ahogyan látványosan hal bele az összes számba, ami nem charleston volt, a nézők számára is lassú halálnak bizonyult.

Keresztes Ildikó csodával határos módon nem sírta el magát azon hír hallatán, amikor megtudta, hogy a 28 év felettieknek lesz a mentora.

Rögtön ki is kellett választania a hat ember közül kettőt: igen, kettőt, mivel Zámbó Krisztián nem továbbjuttatása már médiaszenzáció szempontjából sem volt megengedett. Sajnos az X-faktorban hosszú időbe telt, mire rájöttünk, mit is keres a színpadon: a hangját! Legalábbis a Facebook felhasználók hasonló híreket terjesztettek. Szerencsére Geszti és Malek is rájött, hogy nem fizetnek nekik annyit, hogy érdemes legyen tovább hazudni élő adásban a srácról. A másik megrökönyítő döntés, szintén Ildikó jóvoltából, Stone kolléga volt, aki érthetetlenül került, és maradt is bent az élő adásban. Kicsit megkésve ugyan, de kiesett, a

további sorsáról pedig Arany János szavait idézném fel: „Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?” Lass Bea a harmadik, hogy biztosan legyen elég síró nő az élő adásban, de itt legalább párhuzamot teremtett a műsor közte és a néző között: ő is sírt, és mi is sírtunk, amikor énekelt.

Végül Nagy Feró és a csapatok. Először is a P.J.Z, akik fogalmam sincs, hogy mit csináltak a színpadon. Elég valószínű, hogy még a raprajongók részére sem ártott volna a teletexten feliratozni, amit összehadováltak. A háromtagú lány csapat, a Like a dekorativitásukkal elég sokáig kihúzták a műsorban, sőt, néha még énekelni is tudtak – csak nem együtt. A Spirit pedig… kik egyáltalán ők?

A műsorvezetői szerepet természetesen idén is Ördög Nóra kapta meg, akinek belépői megértek volna egy misét, ha a papot nem nyomta volna agyon a sztratoszférából ejtőernyő nélkül leugró színvonal. Ha ez nem lett volna elég számunkra, az egész műsorral párhuzamosan figyelhettük meg terhessége első szakaszának fejlődését is.

A műsor egyetlen pozitív része, ami azért nagyon sok mindent kiegyenlített, a két döntős: Antal Timi és Oláh Gergő. A két énekes, akiket méltán nevezhetünk így, és akik végül nem tartották, sokkal inkább megteremtették a műsor színvonalát. Természetesen a végső döntőt is hatalmas parádé előzte meg az RTL-en, folyamatos reklámok, beszélgetések, és az elmaradhatatlan visszaszámláló órák. A közel két és fél órás döntő vége természetesen nem zárulhatott le volna másképp, mint véget nem érő izgalomfokozással a műsorvezető jóvoltából, de végül is még éjfél előtt sikerült megtudnunk a győztes nevét: Oláh Gergő lett a 2012-es év legjobb énekese. Összefoglalva az idei tehetségkutatók méltó lezárása volt az X-faktor, amin tökéletesen megfigyelhető a média hatásvadászata, a manipuláció és mint azt a cikk elején is említettem, a fordított pszichológia roppant kreatív felhasználása.

Costin Boglárka

16. oldal

LEMEZKRITIKA 50 év sikereit ünnepli a Rolling Stones Az 1960-as évek brit inváziója során köztudottan a Rolling Stones határozta meg a világ fiataljainak viselkedését, stílusát, ízlését, életét. Azt, hogy milyen dal csendült fel ébredésük pillanatában, hogy hogyan szóltak vissza ellenségeiknek, hogy mit, mivel és miért öltöttek magukra a szürkén és monotonon zakatoló hétköznapokon (azokat így fokozottan színesebbé téve), milyen szavakban vallottak szerelmet, és hogy mivel is boszszantották szüleiket, nagyszüleiket, rokonaikat. Ez ugyan 50 éve volt, a lelkesedés azonban semennyit sem hagyott alább, sőt! A banda neve külön márkává nőtte ki magát, és gyakorlatilag a mai napig bármi eladható a híres nyelvnyújtogatós logóval. Valamint a mai fiatalok százezrei tartják a lassan 70 éves „bácsikat” példaképeiknek, élő legendáknak, csaknem isteneiknek. Ráadásul nem csak az egyszerű átlagember néz fel rájuk: vannak bizonyos zsé kategóriás előadók, akik végső elkeseredésükben Mick Jagger nevéhez nyúlnak, hogy tenyérbemászó slágerdalaik soraiban rímet találjanak az angol szókincs talán legfényesebben csillogó gyöngyszemére: a swagger szóra (megjegyzendő, hogy az említett „zenészek” rajongói az esetek 95 százalékában az olyan gyerekek csoportját foglalják magukba, aminek gyakran fogalma sincs arról, hogy imádott előadójuk kiről vagy éppen miről is próbál eladhatóan nyekeregni). Azonban más, kevésbé igénytelen zenészek is gyakran tiszteletüket róják le a zene nagyjai előtt, mikor szájukra veszik nevüket egy-egy felvétel kedvéért, erre temérdek Mick Jagger-es példa adott.

A zenekar aranylakodalmának napjait élhetjük meg tehát manapság. Mick Jagger

(vokál), Keith Richards (gitár), Ronnie Wood (basszusgitár) és Charlie Watts (dobok) viszont új gyűrűk helyett ropogós albummal (GRRR! - válogatás 50 év zenéből, plusz két új alkotás) és könyvvel örvendeztették meg egymást és a nagyérdeműt, Valamint miniturnét dübörögtettek november végén és december elején Londonban, New Yorkban, illetve New Jerseyben. Összesen öt estét tombolhattak végig a rajongók szeretett bandájukkal és v e n d é gz e n é szeikkel, ugyanis a jelenlevők a kivételes estéken a színpadon tudhatták Eric Claptont, Florence Welcht (Florence and the Machine), Bruce Springsteent, Lady Gagát, majd a méltán egyre nagyobb hírnévnek örvendő The Black Keyst. A showelemek kifogásolhatatlanok (ebbe beletartoznak természetesen a frontember utánozhatatlan táncmozdulatai is), a díszlet, a ruhák összhangban voltak. A stáb tökéletes munkát adott ki a kezei közül.

A nevezett koncertek eredményeként szinte alig bírjuk magunkban tartani kislányos sikolyainkat, hiszen köztudott, hogy az ember napjainkban nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy több évtized tapasztalatával rendelkező zenészeket láthat és hallhat ilyen színvonalon játszani. A Rolling Stones ugyanis korát meghazudtolva söpri le és küldi vissza játszani a homokozóba a zenecsatornák által agyonsztárolt, ennek ellenére egetrengetően tehetségtelen kisfiúkat és kislányokat. A Stones-attitűd mit sem kopott, Jagger adottságainak meg sem kottyant a híres-hírhedt rocksztár életmód. Egyedi hangja a régi erejével hasít belénk, és tépi fel porosodó emlékeink fémdobozát. Közben természetesen a többi tag sem húzódik meg a háttérben: Keith lendületesen pengeti gitárját,

17. oldal

Charlie fáradhatatlanul dolgozik a dobok mögött, Ronnie pedig biztos ritmust szolgáltat basszusgitárján keresztül.

Kézzelfogható a profizmus és a játékosság, a lazaság és az állandó odafigyelés egyszerre. Nehéz lenne megállni, hogy meg ne hallgassuk kedvenc Rolling Stones válogatásunkat (vagy ha úgyis éppen aktuális: a GRRR!-t), mellé éneklés közben eszeveszett táncmozdulatokkal ne kombináljuk rögtönzött retro performanszunkat. Nincs mit tenni, ez az együttes kihozza belőlünk a nyughatatlant, a vadat, valamit, amiért fél évszázada ugyanúgy megőrültek Földünk minden pontján, ahogyan most is teszik a zenekedvelők - nemtől, korosztálytól és embertípustól függetlenül. Hiába, a tagok hamisíthatatlan személyiségét, ami a dalaikon tökéletesen tükröződik semmi és senki nem tudja utánozni.

50 év munkásságát és a még elkövetkezendő éveket köszönjük így hát (előre) ennek a legendás zenekarnak, aminek a neve a rock fogalmával kéz a kézben jár az idők végezetéig.

Köszönjük, The Rolling Stones!

Galambosi Eszter

Cézanne és Dickens (angolos kirándulás Budapesten) November 30-án Budapesten jártunk az iskola emelt angolos csoportjaival Borzsákné Frank Eszter és Szilágyiné Nyemcsok Adrienn tanárnők szervezésében. Egy rendkívül emlékezetes kirándulás volt mindannyiunk számára.

Akkor kezdjük az elejétől. Vonattal indultunk reggel hétkor Gyuláról, és fél tizenegykor értünk Pestre. Az első programunk az Uránia Filmszínházban volt, ahol Charles Dickens: Karácsonyi ének című regényének színházi előadását láthattuk az American Group színészeitől angol nyelven.

A történet arról szólt, hogy volt egy vénember, aki mindig kedvtelen volt, önző és utálta a karácsonyt. Egyszer eljött hozzá az elhunyt munkatársának a szelleme figyelmeztetni arra, hogy három szellem fogja még meglátogatni; az első a múltat, a második a jelent, a harmadik a jövőt mutatja be neki. Ezáltal Scrooge (az öreg ember) látva, hogy milyen volt, milyen a jelenben, és milyen lesz a jövőben, megváltozott, és a jó útra tért.

A műsor nagyon összetett volt, ötletes dekorációk, berendezések voltak láthatóak, és a nyelvezete érthető volt. A színházban délelőtt tizenegykor kezdődött az előadás és délután egyig tartott. Az előadás után elmentünk ebédelni, és siettünk a következő állomásra, ami a Szépművészeti Múzeum volt egy kis extrával, a Cézanne kiállítással. Megérkeztünk, és mentünk is a kiállításra. Rengeteg szép festményt csodálhattunk meg. Ott körülbelül másfél órát tartózkodtunk, és mentünk is a vonathoz, hogy hazainduljunk. Volt egy kisebb gubanc a pályaudvaron, ami miatt kb. fél órát kellett várakoznunk, de azért még időben indultunk el, és értünk haza.

Az egész nap nagyon jó volt, rengeteg fényképet készítettünk, sokat nevettünk, beszélgettünk, és erre a napra mindig emlékezni fogunk…

Nyári Adrienn

18. oldal

Avagy „gondolkodás-trip” Az idei év valószínűleg utolsó Think-túrája egy hónapja, november 28-án zajlott le, a mindenki által szeretett klubházunkban. A piros és fekete bőrülések a megszokott eleganciával várták az irodalomra szomjazó erkeles, volt erkeles, és külsős diákokat, akik közül egyre többen kaptak bátorságot, ahhoz hogy megmutassák a „szigorú” közönségnek, mit alkottak, mire ihlette meg őket a három hagyományos blokk: a kötött téma, a szabad írás, és a 10 szavas rögtönzés. Akadtak olyanok is, akik nem saját írásukat, hanem egy neves, vagy esetleg kevésbé ismert írótól hoztak műveket a hallgatóság örömére. A kis irodalmi est végére Gyarmat Noémi (10. A) tette fel a koronát, egy gitárral kísért megzenésített verssel. Köszönjük mindenkinek, aki ott volt, és reméljük kellemesen telt az estéje. Jövőre ugyanott vár mindenkit a Think-túra, egy hagyományteremtő szándékú új blokkal, amit egyelőre fedjen balladai homály.

Kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek!

KOPCSÁK RÓBERT GESZTENYÉK KÖZÉ ZÁRT ÉLET Őszünk sárga lomb-ruházat, Tűzpiros levél masni.

Nézd: az itt lakó gyalázat Nyirkos reggelek könnye.

Gesztenyék közé zárt élet: Rút világom imbolyog.

Tűzben égve félek. Félek.

Apránkénti hitszünet.

Milliónyi hangos semmi Táncra hív majd földbe ver.

Csak rohanni kell és tenni. Őszülő mókuskerék.

Festővásznam tiszta arcán Egy csillag vezetne már.

Csontszilánkok könnye alján Morzézok választ neki.

19. oldal

Novemberi felolvas贸k

20. oldal

Tartalom 12. A (Szigeti Szabi) ............ ....................................................

12. B (Kiss Ákos) .....................................................................

12. C (Puskás Tina)...................................................................

12. D (Hack Andi) ....................................................................

13. E (Kukár Leó) .....................................................................

Filmkritika (A mágus) ..............................................................

10 kérdés - 10 válasz (Interjú a Fél10 zenekarral) ....................

Függöny fel! (Egy nap az Örkény Színházban) ........................

Műsorkritika (X-faktor) ............................................................

Lemezkritika (Rolling Stones) ..................................................

Cézanne és Dickens (angolos kirándulás Budapesten) .............

Think-Túra ...............................................................................

2 3 4 6 7 8 9 13 15 17 18 19

Impresszum Felelős kiadó: Szűcs Levente Szerkesztők: Balog Zita; Batiz Krisztián; Costin Boglárka; Erdész Ádám; Galambosi Eszter; Hack Andrea; Horváth Zsófia; Jasik Barbara; Orbán Kata; Ötvös Dávid; Zsarnóczay Emese A borítót rajzolta: Kászoni Anita Fénykép: Orbán Kata Tördelő: Balogh Norbert